HU218762B - Részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz, valamint a vasalatrendszerben alkalmazott sarokirányváltó szerkezet - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszerablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz. A vasalatrendszertartalmaz legalább két, egy szárnykeret (20) kerületiszárnykávahornyába behelyezhető sarokirányváltó szerkezetet (12).Mindegyik sarokirányváltó szerkezet (12) tartalmaz egy sarokszög-elemet (14), aminek a két végén homloklemez-csatoló elemek vannak, éstartalmaz egy, a sarokszögelemen (14) mozgathatóan rögzítetterőátviteli tagot (16), aminek a két végén hajtórúdcsatoló elemek (24)vannak. Mindkét sarokszögelemszáron (36a, 36b) van legalább egy, asarokszögelemszáron (36a, 36b) mozgatható módon rögzített és azerőátviteli taggal (16) mozgásilag összekapcsolt reteszelőtag, ami arögzített keret felé eső vasalatrészekkel vagy egy kitámasztóollóegységgel működik együtt. A vasalatrendszer tartalmaz továbbálegalább egy sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységet (46), amiegy homloklemezszakaszból (28) és egy hajtórúdszakaszból (26) áll. Azösszekötő egység arra szolgál, hogy az adott homloklemezvégeket éshajtórúdvégeket két összekötendő sarokirányváltó szerkezet (12)homloklemez-csatoló elemeihez és hajtórúdcsatoló elemeihez kösse,előnyös módon reteszelőtag nélkül. ŕ

Description

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 218 762 Β

A találmány tárgya részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz, valamint a vasalatrendszerben alkalmazott sarokirányváltó szerkezet. Az ilyen vasalatrendszerben a számykereten lévő és rendszerint kézzel működtethető hajtórúdrendszer szolgál a vasalat különböző funkcióinak, különösen a zárási funkciónak, a forgatási funkciónak és a forgatási-buktatási funkciónak a választás szerinti beállítására. Sarokirányváltó szerkezetek szolgálnak arra, hogy egy központi működtetőtagról (például kézifogantyúról) reteszelőelemeket több keretléc mentén a kívánt módon lehessen mozgatni. Az ilyen, sarokirányváltó szerkezetekkel ellátott vasalatrendszereket nemcsak forgató-buktató vasalatokban, hanem forgatóvasalatokban, buktatóvasalatokban, csapóés takaróvasalatokban és toló-buktató vasalatokban is alkalmazzák. A fából, műanyagból, acélból, alumíniumból vagy kompozitrendszerekből készült ablak-, vagy ajtószámyon (vagy számykereten) van legalább egy kerületi számykávahorony a sarokirányváltó szerkezetek, valamint az ezeket összekötő - homloklemezszakaszból és hajtórúdszakaszból álló - összekötő elemek befogadására. A sarokirányváltó szerkezet sarokszögeleme és a homloklemezszakaszok takarják a lépcsőzött számykávahoronyt, úgyhogy tetszetős lesz a külső megjelenés és ugyanakkor kisebb a bepiszkolódás veszélye.

A vasalatrészek szerelőautomatával végzett szerelésénél döntő jelentősége van annak, hogy az ütemidő nem hosszabb, mint az előző megmunkálási lépések - különösen a hegesztési lépés, ami a számykeret műanyag vagy alumíniumléceinek összehegesztéséből áll, valamint a tisztítási lépés, ami a hegesztési varratok egy szintbe hozásából áll - ütemideje. Ez az ütemidő például két perc.

A találmány célja olyan vasalatrendszer kialakítása ablakokhoz, ajtókhoz és hasonlókhoz, ami lehetővé teszi legalább a részben automatikus felerősítést egy szárnygyártó és -szerelő soron belül.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a vasalatrendszer tartalmaz legalább két, egy számykeret kerületi számykávahomyába behelyezhető sarokirányváltó szerkezetet. Mindegyik sarokirányváltó szerkezet tartalmaz egy sarokszögelemet, amelynek egymással merev kapcsolatban álló sarokszögelemszárai vannak, és ezek szabad végeinél homloklemez-csatoló elemek vannak, és tartalmaz a sarokszögelemen mozgathatóan rögzített erőátviteli tagot, aminek a két végén hajtórúdcsatoló elemek vannak. A sarokszögelem mindkét szárán van legalább egy, a sarokszögelem szárához mozgathatóan kapcsolt és az erőátviteli taggal mozgásközvetítő módon összekapcsolt reteszelőtag, ami a rögzített keret felé eső vasalatrészekkel vagy egy kitámasztó ollóegységgel működik együtt. A sarokszögelem mindkét szárán van továbbá legalább egy sarokirányváltó szerkezetet összekötő egység. Az összekötő egység egy homloklemezszakaszból és egy hajtórúdszakaszból áll, és arra szolgál, hogy az adott homloklemezvégeket, és hajtórúdvégeket két összekötendő sarokirányváltó szerkezet homloklemez-csatoló elemeihez és hajtórúdcsatoló elemeihez kösse, előnyös módon reteszelőtag nélkül.

Tehát mindegyik sarokirányváltó szerkezet a két sarokszögelemszáron legalább egy reteszelőtaggal van ellátva, úgyhogy a sarokirányváltó szerkezet a tulajdonképpeni funkciója - vagyis a hajtórúdszakaszok eltolására szolgáló működtetőerő továbbvezetése - mellett még a sarokszögelemszárain lévő két állítható reteszelőtag tartójaként is szolgál. A megfelelő keretsarokban összefutó két keretszárhoz tehát a sarokirányváltó szerkezet egy-egy reteszelőtagja van hozzárendelve. A reteszelőtagoknak általában van legalább egy zárási funkciójuk a vasalat zárási helyzetében, ami a vasalat biztos működése és a betörésvédelem szempontjából fontos. Emellett a két sarokszögelemszár közül legalább az egyiken lévő reteszelőtag - az alkalmazott vasalás jellegétől függően - további funkciókat is elláthat. Ily módon a sarokirányváltó szerkezetek felerősítése után a vasalat funkciói szempontjából mérvadó vasalatelemek, vagyis a reteszelőtagok már helyesen vannak helyezve és maradóan a számykereten vannak rögzítve, mégpedig függetlenül az egyéb kialakítástól, elsősorban függetlenül a számykeret nagyságától. Egy további, adott esetben ugyancsak kézzel végzendő munkalépésben (különösen a következő ütemben) már csak a sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységeit kell - adott esetben a hossznak a keret adott nagyságához való megfelelő hozzáigazítása után - szerelni. A további szükséges vasalatrészeket, így például egy kitámasztó ollóegységet járulékosan kell elhelyezni. Minthogy a sarokirányváltó szerkezetek már tartalmaznak reteszelőelemeket, ezért a sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységen már nem kell ilyen reteszelőelemeknek lenniük. Ez könnyebbé teszi szerelés közbeni kezelésüket, mivel nem kell egy előre megadott reteszhelyzetre ügyelni. Ez a gyártási költségeket is csökkenti, ami ennél a tömegcikknél - ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz szolgáló vasalatrendszemél - nagyon fontos.

A DE-OS 2119253 számú német közzétételi irat már ismertet ugyan egy forgató-buktató vasalatot, amiben a sarokirányváltó szerkezetek két-két reteszelőtagot hordoznak és a sarokirányváltó szerkezeteket összekötő hajtórúdszakaszokhoz egy-egy további reteszelőtag kapcsolódik, de ez a vasalatrendszer nem alkalmas a részben automatikus felerősítéshez. A sarokirányváltó szerkezetek felhelyezése után ugyanis járulékosan még fel kell szereim egy S alakú takarósínt, ami kiegészítőleg az adott keretnagysághoz hozzá van igazítva.

Ismeretes még egy találmány tárgykörébe tartozó megoldás a DE 3915796 Al számú iratból. Ennél a megoldásnál azonban a forgó-billenő szárnyhoz tartozó sarokirányváltó kar alsó részén van egy vezérlőkulissza és ez egy hengeres reteszcsapot fogad magába, és ily módon vezeti azt. A reteszcsap keresztülnyúlik a sarokirányváltó szerkezet karimarészén és ily módon összefogja a sarokszögelemet a számykerettel s közben meghatározott mértékű sarokbillenést tesz lehetővé. Ez a szerkezeti kialakítás amellett, hogy a találmánytól eltérő rendszerű vasalatrendszert képez, bonyolult szerelési igényt támaszt, amely szerelés során kézi beavatkozás és illesztés elkerülhetetlen.

HU 218 762 Β

A jelen találmány szerinti vasalatrendszerben lévő valamennyi sarokirányváltó szerkezet azonos felépítésű. Ez könnyebbé teszi a gyártást (nagy sorozat), valamint a készletezést, de a felerősítést is, mivel csak egy típust kell készletezni, és elsősorban előre tárazni.

A találmány szerinti vasalatrendszer első előnyös kiviteli alakjában a sarokirányváltó szerkezetek a saját hosszirányú középsíkjukra merőleges szögfelező síkhoz képest tükörszimmetrikusan vannak kiképezve. Ebben az esetben nincs jelentősége a szerelés közbeni szögtájolásnak.

Egy másik változat szerint azonban a sarokirányváltó szerkezet a szögfelező síkhoz képest aszimmetrikusan van kiképezve. Az ilyen sarokirányváltó szerkezeteket a találmány értelmében úgy lehet felerősíteni, hogy a kerületi számykávahorony mentén lévő körbemenő irányban a sarokirányváltó szerkezetnek mindig ugyanaz a szára álljon körbemenő irányba. Ez az aszimmetrikus kialakítás lehetővé teszi, hogy a reteszelőtagok különbözőképpen legyenek kialakítva és így különböző funkciókat optimálisan el lehessen látni. Minthogy a sarokirányváltó szerkezetek megadott tájolása a számykereten egyforma, ezért egy számykereten valamennyi sarokirányváltó szerkezetet egyetlen szerelőfejjel lehet felerősíteni anélkül, hogy ennek járulékos forgómozgásokat kellene végeznie.

Különösen előnyös módon az adott sarokszögelemnek legalább az egyik reteszelőtagja lényegében gombafej alakú. A gombafej együttműködhet például egy megfelelően felillesztett, a rögzített keret felé eső zárólemezzel, előnyös módon egy kihúzás elleni biztosítószerkezettel és így javítja a betörésvédelmet. A betörésvédelem iránt támasztott megfelelő követelmények esetén a számykeretet mind a négy sarkon el lehet látni a találmány szerinti sarokirányváltó szerkezettel.

A találmány egyik előnyös továbbfejlesztése értelmében a gombafej a sarokszögelem egyik külső felületére felfekvő kerületi peremmel van kiképezve. A kerületi perem a sarokszögelemszámak az adott sarokszögelemszár vezető hosszlyukjával szomszédos besüllyesztésére feküdhet fel. Ily módon a beépítési magasság növelése nélkül mechanikailag különösen stabil elrendezést kapunk a gombafej és a sarokszögelemszár közötti megnövelt felfekvési felületek révén.

A mechanikai stabilitás fokozásához hozzájárul az is, hogy a gombafejnek a sarokszögelemszár mentén lévő mozgásirányában hosszúkás nyaka van a sarokszögelem és a megnövelt átmérőjű szabad gombafejvég között.

A találmány értelmében továbbá a forgástengelytől távolabb eső alsó sarokirányváltó szerkezetben a gombafej a vízszintes sarokszögelemszáron van elhelyezve és a szárny forgató zárásakor egy, a rögzített keret felé eső vasalatrész forgó szakaszával működik együtt. A vasalatrendszer hosszú időn át kifogástalan működésének biztosítása végett - és különösen arra az esetre, ha a szárny kissé lesüllyedt - a találmány értelmében a gombafej a szárny forgató zárásakor a felfutóbakszerű forgó szakaszra fut fel.

A találmány értelmében továbbá a gombafej a szárny egy buktatást helyzetében együtt működik a rögzített keret felé eső buktatószakasszal. A gombafej így a rögzített keret felé eső vasalatrésszel bukócsapágyat képez és a gombafej előnyös módon a buktatószakaszra támaszkodik a vasalat funkcióinak megbízható ellátása végett.

A találmány értelmében a gombafej a szárny egy zárási helyzetében egy, a rögzített keret felé eső vasalatrész reteszelőszakaszához kapcsolódik, hogy az adott sarokirányváltó szerkezetnél kettős reteszelés jöjjön létre.

Forgató-buktató vasalat esetében a hagyományos módon felső sínből és ollóból álló, előszerelt építőegységet erősítenek fel a számykeret felső lécére. A találmány értelmében viszont kitámasztó ollóegységet tartalmazó forgató-buktató vasalat esetében az egyik sarokirányváltó szerkezet a számykeretnek a felső, forgócsapágyoldali sarkában van elhelyezve és legalább az egyik reteszelőtag a kitámasztó ollóegységgel együtt működik a vasalatnak forgatásra kész helyzetben való, a szárnnyal párhuzamos rögzítése végett. Ezáltal a bevezetőben leírt előnyök a részben automatikus felerősítéskor a kitámasztóollónál is jelentkeznek.

Ezzel kapcsolatban a találmány értelmében a lényegében gombafejként kialakított reteszelőelem a felső, forgócsapágyoldali sarokszögelem vízszintes szárán van elhelyezve és a kitámasztó ollóegység vezérpályájával működik együtt. Ez a kialakítás lehetővé teszi a szögtájolás megtartását, ha egy alsó, a forgástengelytől távolabb eső sarokszögelemtől indulunk ki, ami bukócsapágy képzése végett az alsó szárán ugyancsak gombafejjel van ellátva.

A találmány értelmében a vezérpályát előnyös módon egy kitámasztókar alsó oldalán lévő vezérkulissza képezi. A vasalat forgatásra kész helyzetében a vezérkulissza előnyös módon benyúlik a gombafej megnövelt átmérőjű vége mögé. Ez növeli a hajlítónyomatékot, mivel a vezérkulissza által átfogott gombafej legalábbis korlátozza a kitámasztókar elcsavarodását.

A gombafej minimális beépítési magassága viszonylag nagy, mivel a gombafej a forgócsapágytól távolabb eső sarokirányváltó szerkezeteknél együtt működik egy, a rögzített keret felé eső zárólemezzel. A kitámasztókamál a gombafej után függőleges irányban még a kitámasztókar következik a vezérkulisszával együtt. A gombafej és a kitámasztókar együttes beépítési magasságának csökkentése végett a találmány értelmében a kitámasztókamak legalább a vezérkulisszát hordozó szakasza L szelvény vagy C szelvény alakú. Az L szelvény alak, vagy C szelvény alak révén nagyobb lesz a hajlítószilárdság, úgyhogy a lemezvastagságot ennek megfelelően csökkenteni lehet. Ezért meg lehet tartani a függőleges kávajátékot.

A két sarokszögelemszár közül az egyiken lévő reteszelőelem különösen előnyös módon lényegében gombafejként van kiképezve és a másik sarokszögelemszáron lévő reteszelőtagot a sarokirányváltó szerkezet hosszanti középsíkjára keresztirányban választás szerint állítható reteszelőtag, előnyös módon egy excentercsapszeg képezi. A sarokirányváltó szerkezet hosszanti középsíkjára keresztirányban választás szerint állítható

HU 218 762 Β reteszelőtag lehetővé teszi a szükséges zárónyomás választás szerinti beállítását. A vasalatot a kifogástalan működés biztosítása végett hosszabb használat után is lehet utánállítani.

A találmány tárgya továbbá sarokirányváltó szerkezet, különösen vasalatrendszerhez. A feladatot a sarokirányváltó szerkezet tekintetében a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a sarokirányváltó szerkezet tartalmaz egy sarokszögelemet, amelynek egymással merev kapcsolatban álló sarokszögelemszárai vannak, és ezek szabad végeinél a homloklemez-csatoló elemekkel ellátott végszakaszok vannak, és tartalmaz a sarokszögelemen mozgathatóan rögzített erőátviteli tagot, aminek a két végén hajtórúdcsatoló elemek vannak. A sarokszögelem mindkét szárán van legalább egy, a sarokszögelem szárán mozgatható módon rögzített és az erőátviteli taggal mozgásközvetítő módon összekapcsolt reteszelőtag. A két reteszelőtag közül legalább az egyik reteszelőtagot lényegében gombafej képezi. A másik reteszelőtagot képezheti a sarokirányváltó szerkezet hosszanti középsíkjára keresztirányban választás szerint állítható reteszelőtag, előnyös módon egy excentercsapszeg.

A találmányt annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy kitörve ábrázolt számykeretsarokra szerelt sarokirányváltó szerkezet oldalnézete, részben hosszmetszetben, a

2. ábra a sarokirányváltó szerkezet résznézete az

1. ábra II irányában nézve, a

3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti sarokirányváltó szerkezet gombafejének nagyított oldalnézete, a

4. ábra a gombafej metszete a 3. ábra IV-IV metszésvonala szerint, az

5. ábra a vasalatrendszer első kiviteli alakjának egyszerűsített összeállítási rajza, forgatóbuktató szárnyhoz szolgáló, a rögzített keret felé eső vasalatrészekkel, a

6. ábra egy bukócsapágy nagyított felülnézete a forgástengelytől távolabb eső alsó sarokirányváltó szerkezetnél, a számykeretoldali gombafej lehetséges működési helyzeteivel, a

7. ábra a 6. ábra szerinti metszet a VII-VII metszésvonal mentén, a

8. ábra a 6. ábra szerinti metszet a VIII—VIII metszésvonal mentén, a

9. ábra a 6. ábra szerinti metszet a IX-IX metszésvonal mentén, a

9a. ábra a 9. ábra A jelű részletének nagyított metszete, a

10. ábra az ollórész résznézet-részmetszete a szárny zárt helyzetében, forgócsapággyal, kitámasztókarral és számykeretoldali sarokirányváltó szerkezettel (csak a sarokszögelemet és annak elemeit ábrázoltuk), a

11. ábra a kitámasztókar alulnézete a gombafej valamennyi lehetséges működési helyzetében, a

12. ábra a 10. és 11. ábra szerinti kitámasztókar keresztmetszete a XII-XII metszésvonal mentén, a

13. ábra a 10. és 11. ábra szerinti kitámasztókar keresztmetszete a XIII—XIII metszésvonal mentén, a

14. ábra a 10. és 11. ábra szerinti kitámasztókar keresztmetszete a XIV-XIV metszésvonal mentén, a

15. ábra a vasalatrendszer forgószámyhoz szolgáló, második kiviteli alakjának egyszerűsített összeállítási rajza (a sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységei nélkül).

A 10 vasalatrendszemek (lásd még az 5. ábrát) fontos része a 12 sarokirányváltó szerkezet, aminek a felépítése - amennyiben szükséges - mindegyik saroknál, a profil és a számykeret alakjától függetlenül egységes. A 12 sarokirányváltó szerkezet a 14 sarokszögelemből, a 16 erőátviteli tagból, két azonos felépítésű 18 támasztóelemből és a 24 hajtórúdcsatoló elemekből áll. A 14 sarokszögelemet derékszögben hajlított fémlemez képezi. A 16 erőátviteli tagot egy C szelvény alakú 16c vezetősarkon belül lévő két, 16a és 16b rugólemezcsík képezi. A két 18 támasztóelem a 14 sarokszögelem két végén van elhelyezve és a 12 sarokirányváltó szerkezetet egy 22 számykeret kerületi kávafelületén lévő, kétlépcsős 20 horony alapján támasztja alá. A 24 hajtórúdcsatoló elemek a 16 erőátviteli tag két végén vannak. Ahogyan ez az 1. ábrán jobb oldalon fent látható, a 24 hajtórúdcsatoló elem szabad végén van egy keresztmetszetben U alakú, befelé álló fogazással ellátott, az U alak oldalszárain kialakított 24a kapcsolórész. A 24a kapcsolórészbe felülről be lehet helyezni egy 26 hajtórúdszakasz illeszkedő módon fogazott 26a végszakaszát. A 26 hajtórúdszakasz takarására a 28 homloklemezszakasz szolgál, ami a megfelelő 20a lépcsőszélre támaszkodik és megfelelő, 28a végszakasza összekapcsolható a 14 sarokszögelem hozzárendelt 14a végszakaszával. Evégett a 14a végszakasz a 20b horonyalap felé Z alakban megtörik és süllyesztett 14b furattal van ellátva, ami egy tengelyben van a 28 homloklemezszakasz 28a végszakaszának 28b furatával, valamint a 18 támasztóelem 20b horonyalaphoz vezető átmenő 18b furatával.

A 18 támasztóelem tartalmaz továbbá egy második átmenő, 18c furatot, ami egy tengelyben van a 14 sarokszögelem süllyesztett 14c furatával. A 14c furat arra szolgál, hogy a 12 sarokirányváltó szerkezetet a 28 homloklemezszakasztól függetlenül csavarozással rögzítsék a 22 számykerethez.

A 18 támasztóelem kifelé elálló 18d kiugrása átmegy a 14 sarokszögelem hozzárendelt átmenő 14d nyílásán és ott el van zömítve, hogy a két alkatrészt elveszíthetetlenül együtt tartsa.

A 24 hajtórúdcsatoló elem hosszú testű építőelemként van kialakítva és egy 24b hosszlyukkal van ellátva, amibe a 18 támasztóelem be van helyezve. Ez biztosítja a 16 erőátviteli tag és vele együtt a csatlakoztatott építőelemek, a 24 hajtórúdcsatoló elem és a 26 hajtórúdszakasz kívánt mozgási löketét.

A 12 sarokirányváltó szerkezet két reteszelőtaggal van ellátva. Ezek a két, 36a, 36b sarokszögelemszáron vannak elhelyezve, amik a 16 erőátviteli taggal, annak

HU 218 762 Β megfelelő együttmozgatása végett, össze vannak kapcsolva. Az egyik reteszelőtagot hagyományos szerkezetű 30 excentercsapszeg képezi, ami a 22 számykeret síkjára keresztirányban állítható a számynyomás választás szerinti állítása végett. A 30 excentercsapszeget elsősorban egy 30a tartó képezheti, ami mind a 16 erőátviteli tag megfelelő végével, mind a 24 hajtórúdcsatoló elemmel mereven össze van kötve, elsősorban szegecselés útján, és aminek a 14 sarokszögelemben lévő 32 hosszlyukon túli részén excentrikus és különböző elforgatást helyzetekben rögzíthető 30b excenterfej van. Más konstrukciók is lehetségesek, így például egy átmenő excentercsapszeg szoruló szegecselése.

A másik reteszelőtagot a 34 gombafej képezi, aminek a felépítése az 1-4. ábrán látható. Az 1. ábrán bal oldali 34a gombafejvégtől kiindulva egy 34b nyak következik, aminek a 34 gombafej 36a vagy 36b sarokszögelemszár mentén lévő mozgásirányában hosszúkás, lekerekített keresztmetszete van, hogy biztosítsa a jó vezetést egy később még leírandó zárólemez hozzárendelt hosszlyukján vagy egy kitámasztókar kulisszáján belül. A 6. ábrán a 34b nyak körhenger alakú.

Ezután egy megnövelt átmérőjű 34c perem következik. A 34c perem a 36a vagy 36b sarokszögelemszárnak a 36a vagy 36b sarokszögelemszár-vezető 38 hosszlyukjával határos 40 besüllyesztésre fekszik fel, hogy a kölcsönös felületi terhelést megnövekedett üzemi erők esetén kellően kis értéken tartsa, és így biztosítva legyen a kis súrlódással és kis kopással járó tartós üzemeltetés.

Ezután egy ugyancsak hosszúkás, ovális 34d vezetőszakasz következik, ami átmegy a 38 hosszlyukon. Egy közelítőleg téglalap keresztmetszetű, még egyszer kissé lépcsőzött 34e végszakasz szolgál a merev, szegecselt kötésre a 16 erőátviteli tag és a 24 hajtórúdcsatoló elem végével. Evégett ez a 34e végszakasz átmegy az említett alkatrészek megfelelően méretezett furatain (lásd még a 9a. ábrát a 16c vezetősarok részére vonatkozóan).

A 14 sarokszögelem és a 16c vezetősarok közötti merev összekapcsolásra a 36a és 36b sarokszögelemszár 42 besüllyesztései szolgálnak, amik a 16c vezetősarok megfelelő mélyedéseibe nyúlnak be.

Az előzőkből következik, hogy a 12 sarokirány váltó szerkezet három funkciót lát el. Először is megvalósítja az erőirányváltást a 16 erőátviteli tag révén. Másodszor, két, a hajtórúdrendszerrel mozgatható reteszelőtagot hordoz, mégpedig a 34 gombafejet és a 30 excentercsapszeget.

A 12 sarokirány váltó szerkezetet az egyforma alkatrészek, mégpedig a 18 támasztóelem és a 24 hajtórúdcsatoló elem alkalmazása révén olcsón lehet előállítani. A 12 sarokirány váltó szerkezetben előszerelt állapotban nincsenek laza alkatrészek. A 12 sarokirány váltó szerkezetet egyszerű módon lehet tárazni, elsősorban olyan tárban, amiben téglalap alakú befogadórés van egy sor 14 sarokszögelem befogadására úgy, hogy a sarokszögelemszárak a sarokszögelem síkjára merőleges irányban fedésben vannak egymással.

A felerősítés az adott számykeretsarokra történhet automatikusan. Evégett a 12 sarokirány váltó szerkezetet az első lépésben a számykeretsarokhoz vezetjük (vagy fordítva), majd a két csavar közül legalább az egyiket a 14c vagy 18c furatokba bevezetjük és a 20b horonyalapba becsavarjuk.

Ezzel a vasalatrendszer funkciója szempontjából lényeges reteszelőelemek már helyben szerelve vannak. A többi munkát a második, ugyancsak rövid munkaütemben kézzel is gyorsan és nehézségek nélkül el lehet végezni. Ez a munka a 46 sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységek felhelyezése. Ezek a 46 sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységek vagy egymástól különálló, vagy egymással összekapcsolt, adott esetben előzetesen hosszra darabolt homloklemezszakaszok és hajtórúdszakaszok. A 46 sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységek helyzetétől függően változatok is lehetségesek, ahogyan ez az 5. ábrán látható. Itt látható két, 46a és 46b sarokirányváltó szerkezetet összekötő egység. Ezek közül a 46a sarokirányváltó szerkezetet összekötő egység a számykeretnek a forgástengelytől távolabb eső függőleges lécén halad az alsó és felső, forgástengelytől távolabb eső sarokcsapágy összekötése végett. A 46 sarokirányváltó szerkezetet összekötő egységgel össze van kapcsolva egy 50 hajtóegység, amiben négylapú kézifogantyú számára 50a dugónyílás van.

A 46b sarokirányváltó szerkezetet összekötő egység a számykeret felső vízszintes lécén összeköti a forgástengelytől távolabb eső sarokcsapágyat a forgástengelyhez közeli sarokcsapággyal. A rögzített kerethez csuklósán csatlakozó 52 kitámasztókar szabad végén lévő 52a vezetőcsapszeg beakasztható egy ferde, 54 homloklemezszakasz hosszlyukjába, hogy a szárny buktató nyitása lehetővé váljon. A 46 sarokirányváltó szerkezetet összekötő egység homloklemezszakaszán az 56 kitámasztó ollóegység részeként elforgatható módon van rögzítve egy 55 vezetőrúd, aminek a másik vége ugyancsak elforgatható módon az 52 kitámasztókarral kapcsolható össze.

A felső, a forgástengelyhez közeli 12 sarokirányváltó szerkezet 34 gombafeje az 56 kitámasztó ollóegység vezérlésére, vagyis az 52 kitámasztókarnak a számykereten a számykerettel párhuzamos tájolásban, a szárny DA forgástengely körüli forgató nyitásához való rögzítésére, valamint az 52 kitámasztókamak a számykeretnek az 5. ábrán alul ábrázolt KA buktatást tengely körüli buktató nyitásához való szabaddá tételére szolgál.

A számykeret buktató nyitásakor a számykeret egyrészt a forgástengelyoldalon a csak jelképesen ábrázolt, a számykerethez képest rögzített 60a csapágyhüvely által képzett 60 sarokcsapágyra, másrészt a rögzített kereten a KA buktatást tengely körül elforgatható módon rögzített, a 60a csapágyhüvelybe kapcsolódó 60b sarokcsapágycsapszegre támaszkodik. A forgástengelytől távoli oldalon viszont a számykeret a rögzített keret felé eső 62 vasalatrészre támaszkodik, mégpedig a forgástengelytől távoli alsó sarokcsapágy 34 gombafején át. A megfelelő metszet a 9. ábrán látható a 6. ábrán lévő IX. metszésvonal szerint.

Az 5. és 6. ábrán látható a forgató-buktató vasalat három használatos működési helyzete, külön az adott

HU 218 762 Β reteszelőtagokra. Ez a három helyzet az S zárt helyzet, a D forgatásra kész helyzet és a K buktatásra kész helyzet. Ugyanez vonatkozik a járulékos, 64 reteszelőtagokra is, amik ugyancsak homloklemezszakaszból és hajtórúdszakaszból álló, járulékos, 66 összekötő egységeken vannak. Ezek csak egyik végükkel kapcsolódnak a sarokszögelemhez. Az egyik 66 összekötő egység a számykeret forgástengelyhez közeli függőleges lécén van és csak a forgástengelyhez közeli felső 12 sarokirányváltó szerkezethez kapcsolódik, míg a másik 66 összekötő egység az alsó vízszintes lécen helyezkedik el és csak a forgástengelytől távolabb eső alsó sarokcsapágyhoz kapcsolódik.

A már említett, bukócsapágyként szolgáló, a rögzített keret felé eső 62 vasalatrész tartalmaz egy, a KA buktatást tengellyel párhuzamos 68 hosszlyukat a 7-9. ábra szerinti keresztmetszetben lényegében U alakú 70 lemezelemen belül. A 70 lemezelem szárszélei mereven össze vannak kötve egy vízszintes 72 alaplemezzel. A 68 hosszlyuk az U alak középső szárában van. Az egyik oldalszárban van egy 74’ mélyedés, ami a 68 hosszlyukba annak hossza közepénél torkollik be. Ahogyan ez a 6. és 8. ábrán látható, a 74’ mélyedés a szárnynak a vasalat D forgatásra kész helyzetébe való nyitásakor lehetővé teszi a 34 gombafej kilépését és megfelelően a szárny forgató zárásakor a gombafej visszaállását is. A forgató nyitás megkönnyítése végett - különösen akkor, ha a szárny kissé meg van süllyedve - a 72 alaplemez a 74’ mélyedésnél felfutó 76 élletöréssel van ellátva, amire a 34a gombafej vég adott esetben felfuthat, hogy a számykeretet ezáltal kissé megemelje. A 62 vasalatrész így felfutó bakként szolgál.

Az S zárt helyzetben viszont a 34 gombafej a 68 hosszlyuknak az 5. és 6. ábrán bal oldali 68a hosszlyukszakaszán belül van. A 68 hosszlyuk szélessége a 34 gombafej 34b nyaka keresztmetszetének megfelelően van kialakítva. Ekkor nyitási irányban gyakorlatilag nincs mozgási játék.

K buktatásra kész helyzetben a 34 gombafej ismét a 68 hosszlyuknak az 5. és 6. ábrán jobb oldali 68b hosszlyukszakaszán belül van, és a 68 hosszlyuk szélességének megfelelő túlméretezése miatt a számykeret síkjára merőlegesen mozgási játéka van. A 34 gombafej ezért a KA buktatási tengely helyzetétől függően elfordulhat, és a számykeret síkjára merőlegesen mozoghat, hogy lehetővé tegye a szárny bukómozgását. Buktatott helyzetben a 34 gombafej megint a 72 alaplemezre támaszkodik, és így a szárnynak a forgástengelytől távolabb eső oldalán bukócsapágyként szolgál.

A 10-14. ábrán a kitámasztókar-egység körüli helyzetet ábrázoltuk. Itt az egyszerűség kedvéért csak az egyik végén 52a vezetőcsapszeggel, a másik végén a DA forgástengelyt meghatározó csapágyhüvellyel ellátott 52 kitámasztókart ábrázoltuk. A csapágyhüvely a rögzített keret felé eső, a 10. ábrán jelölt forgócsapágyvasalatrésszel működik együtt. Az 52b kapcsolócsapszeg szolgál az 55 vezetőrúd csatolására az 5. ábra szerint. Durván vázlatosan jelöltünk továbbá egy első, 74 állítószerkezetet, ami például a 10. ábrán jelölt 74a állítócsavar révén az 52 kitámasztókar hatásos hosszának választás szerinti megrövidítésére vagy meghoszszabbítására szolgál.

Az 52 kitámasztókamak van egy, all. ábrán értelmezett bal oldali 78 karszakasza, ami az 52a vezetőcsapszeget és az 52b kapcsolócsapszeget hordozza. A 78 karszakasz 11. ábrán értelmezett jobb oldali vége két 79 szegecscsappal a 12-14. ábrán keresztmetszetben L szelvény alakú 80 kitámasztókar-szakasz vízszintes 80a szárához van szegecselve. A 80 kitámasztókarszakasz anyagvastagsága az L alaknak köszönhetően kisebb lehet. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a viszonylag magas 34 gombafej számára elegendő hely van a vízszintes 80a szár alatt.

A kitámasztókart tovább erősíti a 12. és 13. ábrán keresztmetszetben mutatott lényegében U alakú, hajlított lemezből vagy öntvényből készült 84 erősítőelem, aminek a szabad szárvégei a vízszintes 80a szárra fekszenek fel. A 84 erősítőelem egyik 84a oldalszára a 80 kitámasztókar-szakasz függőleges 80a szárának vagy 80b szárának belső oldalára felfekszik. A 84 erősítőelem 84b középszakaszában lévő 86 hosszlyuk a kar hosszirányával párhuzamosan helyezkedik el. A 84 erősítőelemnek a 80 kitámasztókar-szakasz függőleges, 80b szárával szemben lévő 84a oldalszárában lévő 88 nyílás ugyancsak a 86 hosszlyukba torkollik, hogy lehetővé tegye a 34 gombafej belépését és visszaállását (a bukócsapágyként szolgáló 62 vasalatrészhez hasonló módon). A 88 nyílás viszont a hosszlyuk egyik végén van, úgyhogy a következő funkciókat kapjuk:

K buktatásra kész helyzetben a 34 gombafej minden további nélkül oldalt kiléphet a 86 hosszlyukból, úgyhogy a szárnyat a KA buktatási tengely körül buktatva nyimi lehet (lásd még a 13. ábrát).

D forgatásra kész helyzetben, valamint S zárt helyzetben viszont a 34 gombafej a 86 hosszlyukon belül van, úgyhogy ily módon az 52 kitámasztókar a szárnykereten rögzítve van.

Egy keresztirányban mozgó 76a állítóorsóval ellátott, második, 74 állítószerkezet lehetővé teszi a 84 erősítőelem választás szerinti kis elforgatását (A1 kettősnyíl) egy 81 forgócsapágycsapszeg körül a zárási nyomás beszabályozása végett. A 76a állítóorsó a 84 erősítőelemnek all. ábrán jobb oldali végén lévő fogazásba kapcsolódik. A 84 erősítőelem bal végén lévő 81 forgócsapágycsapszeg egyidejűleg a 84 erősítőelemnek az 52 kitámasztókaron való (elforgatható) rögzítésére is szolgál.

A 14. ábrával kapcsolatban kiegészítőleg megjegyezzük, hogy a 80 kitámasztókar-szakasz forgócsapágyoldali végének az első, 74 állítószerkezettel és így a 80 kitámasztókar-szakasz vízszintes, 80a szárának a 14. ábrán nem ábrázolt forgócsapágyhüvelyével való stabil összekötése végett egy mélyedéssel van ellátva, amibe az első, 74 állítószerkezet megfelelő 74b kiugrása bekapcsolódik.

A 15. ábra szerint a találmány szerinti vasalatrendszert például alkalmazni lehet csak forgatható ablakhoz. Az első munkaütemben itt is a 12’ sarokszögelemeket szereljük a számykeretre, elsősorban úgy, hogy az első 12’ sarokszögelem felhelyezése után a számyke6

HU 218 762 Β retet 90°-kal elforgatjuk, hogy a második 12’ sarokszögelemet ugyanazzal a szerelőautomatával elhelyezzük (egy másik változat szerint a szerelőautomata mehet sarokról sarokra). Az ábrázolt kiviteli alakban összesen négy 12’ sarokszögelem van felerősítve, ami megfelelően nagy működési biztonságot és betörésvédelmet nyújt. A következő, adott esetben kézzel végzett munkaütemben a sarokirányváltó szerkezet összekötő egységeket szereljük fel, de ezt a 15. ábrán nem ábrázoltuk. Az 5. ábrán bukócsapágyként szolgáló, a rögzített keret felé eső 62 vasalatrész változtatás nélkül alkalmazható a 15. ábra szerinti, csak forgató vasalatban is. Ez is csökkenti a gyártási és szerelési költségeket. A 15. ábra szerinti forgató vasalatban azonban nem állunk be az 5. ábra szerinti K buktatásra kész helyzetbe.

A rögzített keret felé eső többi vasalatrész hagyományos zárólemez. A 34’ gombafejjel együttműködő 90’ zárólemezek (eltekintve a már leírt 62 vasalatrésztől) zárási helyzetben körülfogják a 34’ gombafejet és így biztosítják a kívánt tépőszilárdságot. Az állítható 30’ excentercsapszegek viszont egyszerű 92’ zárólemezekkel működnek együtt. Ez ugyanígy vonatkozik az 5. ábra szerinti 34 gombafejekre és 30 excentercsapszegekre is, amikhez a 90 és 92 zárólemez van hozzárendelve.

Az előző leírásból kitűnik, hogy a találmány szerinti, részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer előállítási és szerelési költségei alacsonyak és ugyanakkor a sarokszögelem felerősítésének munkaüteme, valamint adott esetben a többi vasalatrész kézi felerősítésének munkaüteme nem különbözik az előző munkalépések munkaütemétől. A sarokirányváltó szerkezeteket építőszekrény-rendszer módjára változtatás nélkül lehet különböző típusú vasalatokban, így például forgató-buktató vasalatokban vagy forgatóvasalatokban alkalmazni.

Claims (18)

1. Részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz, azzal jellemezve, hogy tartalmaz legalább két, egy számykeret (22) kerületi számykávahomyába behelyezhető sarokirányváltó szerkezetet (12), és mindegyik sarokirányváltó szerkezet (12) tartalmaz egy sarokszögelemet (14), amelynek egymással merev kapcsolatban álló sarokszögelemszárai (36a, 36b) vannak, és ezek szabad végeinél homloklemez-csatoló elemek vannak, és tartalmaz a sarokszögelemen (14) mozgathatóan rögzített erőátviteli tagot (16), aminek a két végén hajtórúdcsatoló elemek (24) vannak; mindkét sarokszögelemszáron (36a, 36b) van legalább egy, a sarokszögelemszáron (36a, 36b) mozgatható módon rögzített és az erőátviteli taggal (16) együtt mozgó reteszelőtag, továbbá a homloklemezvégeket és hajtórúdvégeket két összekötendő sarokirányváltó szerkezet (12) homloklemez-csatoló elemeihez és hajtórúdcsatoló elemeihez előnyösen reteszelőtag nélkül kötő, homloklemezszakaszból (28) és hajtórúdszakaszból (26) álló sarokirányváltó szerkezet összekötő egysége (46) van, továbbá a vasalatrendszer valamennyi sarokirányváltó szerkezetének (12) a felépítése azonos.

2. Az 1. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a sarokirányváltó szerkezetek (12) a sarokirányváltó szerkezetek (12) hosszirányú középsíkjára merőleges szögfelező síkhoz képest tükörszimmetrikusan vannak kiképezve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a sarokirányváltó szerkezetek (12) a szögfelező síkhoz képest aszimmetrikusan vannak kiképezve, és úgy vannak felerősítve, hogy a kerületi számykávahorony mentén lévő körbemenő irányban a sarokirányváltó szerkezetnek (12) mindig ugyanaz a szára áll körbemenő irányba.

4. Az 1 -3. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a sarokszögelemnek (14) legalább az egyik reteszelőtagja lényegében gombafejként (34) van kialakítva.

5. A 4. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a gombafej (34) a sarokszögelem (14) egyik külső felületére felfekvő kerületi peremmel (34c) van kiképezve.

6. Az 5. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a kerületi perem (34c) a sarokszögelemszár (36a, 36b) vezető hosszlyukával (38) szomszédos besüllyesztésére (40) fekszik fel.

7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a gombafejnek (34) a sarokszögelemszár (36a, 36b) mentén lévő mozgásirányában hosszúkás nyaka (34b) van a sarokszögelem (14) és a megnövelt átmérőjű szabad gombafejvég (34a) között.

8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a forgástengelytől távolabb eső alsó sarokirányváltó szerkezetben (12) a gombafej (34) a vízszintes sarokszögelemszáron (36a) van elhelyezve, és a szárny forgató zárásakor egy, a rögzített keret felé eső vasalatrész (62) forgó szakaszával, előnyösen egy mélyedéssel (74’) működik együtt.

9. A 8. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a gombafej (34) a szárny forgató zárásakor e felfutóbakszerű forgó szakaszra, előnyösen egy élletörésre (76) fut fel.

10. A 4-9. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a gombafej (34) a szárny egy buktatásra kész helyzetében (K) együttműködik a rögzített keret felé eső buktatószakasszal, előnyösen egy hosszlyukszakasszal (68b).

11. A 10. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a gombafej (34) buktatásra kész helyzetben (K) a buktatószakaszra támaszkodik.

HU 218 762 Β

12. A 4-11. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a gombafej (34) a szárny egy zárt helyzetében (S) egy, a rögzített keret felé eső vasalatrész (62) reteszelőszakaszához, előnyösen egy hosszlyukszakaszhoz (68a) kapcsolódik.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy kitámasztó ollóegységet (56) tartalmazó forgató-buktató vasalat esetében az egyik sarokirányváltó szerkezet (12) a számykeretnek a felső, forgócsapágy oldali sarkában van elhelyezve.

14. A 13. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a lényegében gombafejként (34) kialakított reteszelőelem a felső, forgócsapágyoldali sarokirányváltó szerkezet (12) vízszintes sarokszögelemszárán (36a) van elhelyezve, és a kitámasztó ollóegység (56) vezérpályájával működik együtt.

15. A 14. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérpályát egy kitámasztókar (52) alsó oldalán az erősítőelemen (84) lévő vezérkulissza képezi, ami vasalat forgatásra kész helyzetében (D) benyúlik a gombafej (34) megnövelt átmérőjű gombafejvége (34a) mögé.

16. A 15. igénypont szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy legalább a vezérkulisszát hordozó kitámasztókar-szakasz (80) L szelvény alakú vagy C szelvény alakú.

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti részben automatikusan felerősíthető vasalatrendszer, azzal jellemezve, hogy két sarokszögelemszár (36a, 36b) közül az egyik sarokszögelemszáron (36a) lévő reteszelőelem lényegében gombafejként (34) van kiképezve, és a másik sarokszögelemszáron (36b) lévő reteszelőtagot a sarokirányváltó szerkezet (12) hosszanti középsíkjára keresztirányban választás szerint állítható reteszelőtag, előnyös módon egy excentercsapszeg (30) képezi.

18. Sarokirányváltó szerkezet, különösen az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti vasalatrendszerhez, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy sarokszögelemet (14), amelynek egymással merev kapcsolatban álló sarokszögelemszárai (36a, 36b) vannak, és ezek szabad végéinél homloklemez-csatoló elemekkel ellátott végszakaszok (14a) vannak, és tartalmaz a sarokszögelemen (14) mozgathatóan rögzített erőátviteli tagot (16), aminek a két végén hajtórúdcsatoló elemek (24) vannak; mindkét sarokszögelemszáron (36a, 36b) van legalább egy, a sarokszögelemszáron (36a, 36b) mozgatható módon rögzített és az erőátviteli taggal (16) mozgásilag összekapcsolt reteszelőtag, és a két reteszelőtag közül legalább az egyik reteszelőtagot gombafej (34) képezi, a másik reteszelőtagot a sarokirányváltó szerkezet (12) hosszanti középsíkjára keresztirányban választás szerint állítható reteszelőtag, előnyös módon excentercsapszeg (30) képezi.