HU217930B - Dörzsár - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya dörzsár. A dörzsár tartalmaz legalább egy késlapot(1), aminek a késhomloka (7) végigmenő, lényegében V alakúfeszítőhoronnyal (9) van ellátva. A feszítőhoronyba (9) a késlap (1)rögzítése végett egy feszítőköröm (31) nyúlik be. A feszítőhorony (9)oldalfalai (17, 19) a késlap (1) homlokoldalával (7) egybeesőgondolati síkkal körülbelül 10°-os szöget zárnak be. ŕ

Description

A találmány tárgya dörzsár. A dörzsárnak van legalább egy késlapja, ami a homlokoldalán átmenő, lényegében V alakú feszítőhoronnyal van ellátva. Ebbe a feszítőhoronyba a késlap rögzítése végett egy feszítőköröm kapcsolódik.

A dörzsárak furatok felületeinek finom megmunkálására szolgálnak. A dörzsárnak van legalább egy késlapja és két vezetőléce, amiken át a dörzsár a megmunkálandó furatra támaszkodik. Ilyen jellegű szerszám ismeretes a DE 26 14 599 számú szabadalmi leírásból.

Megállapították, hogy furatok megmunkálásakor a dörzsár első használata során a késlap elhelyezkedő mozgást végez. Ezért - különösen akkor, ha szűk mérettűrések vannak előírva - a dörzsár külső átmérőjén utánállításra van szükség.

Találmányunk célja ezért olyan dörzsár kialakítása, aminél az említett hátrányok nem jelentkeznek.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a dörzsárban feszítőhorony van, amelynek oldalfalai a késlap homlokoldalával egybeeső gondolati síkkal körülbelül 10°-os szöget zárnak be.

Azáltal, hogy a késlap homlokoldalába bemunkált feszítőhorony oldalfalai a késlap homlokoldalával körülbelül 10°-os szöget zárnak be, igen nagy befogóerők jönnek létre, amik a késlapot a dörzsárban rögzítik. A furat első megmunkálásakor fellépő erők ezért gyakorlatilag egyáltalán nem mozdítják el a késlapot úgy, hogy az elhelyezkedő mozgásokat elkerüljük. A dörzsár beállított megmunkálási átmérője ezért a szerszám további használata során is megmarad.

A feszítőhorony előnyös módon szimmetrikusan van kiképezve, középvonala párhuzamos a késlap oldaléléivel, és ezek között középen helyezkedik el.

A találmány szerinti dörzsár egyik előnyös kiviteli alakjában a késlap homlokoldalán, a feszítőhorony oldalélé mentén első támaszfelületek vannak. Ezek arra szolgálnak, hogy optimálisan tartsák a késlapot a dörzsár alaptestébe bemunkált horonyban. így a furatok megmunkálásakor különösen jó lesz a felületminőség, és szűkek lesznek a mérettűrések.

Az első támaszfelületek előnyös módon végigmenő felületcsíkokként vannak kialakítva.

A találmány szerinti dörzsár egy másik előnyös kiviteli alakjában a késlapba bemunkált feszítőhorony hossza kisebb, mint a késlap hossza, úgyhogy a feszítőhorony homlokoldalán további támaszfelületek alakulnak ki. Ezek a támaszfelületek is arra szolgálnak, hogy a késlapot a dörzsár megfelelő hornyában optimálisan tartsák és így különösen jó finommegmunkálási minőségeket eredményeznek.

A feszítőhorony előnyös módon a késlap homlokoldalán nagyjából középen van úgy, hogy a feszítőhorony két homlokoldalán második támaszfelületek alakulnak ki.

A késlap előnyös módon téglalap alakú. A késlap hosszanti éleinek részei fővágóélként és mellékéiként szolgálnak. A második támaszfelület szélessége úgy van megválasztva, hogy túlnyúlik a fővágóélnek egy részén és előnyös módon még a mellékéinek egy részén is.

A találmány szerinti dörzsár egy további előnyös kiviteli alakjában a feszítőhomyot a feszítőhorony homlokoldalánál kialakított támaszfelületekhez képest a kés lap homlokoldalára merőleges lépcső határolja. A késlapot tartó feszítőkörmöt ezért mintegy a késlap homlokoldalába süllyesztve lehet elhelyezni, úgyhogy oldalt nem kerülhet forgács a feszítőköröm alá és nem rekedhet meg ott. Az ilyen forgács a furat megmunkálásakor leszakad és a megmunkálandó furat felületét megkarcolhatja, sőt méreteltéréseket is okozhat, ha forgács kerül a vezetőlécek és a furat fala közé.

A találmány szerinti dörzsár egy ismét további előnyös kiviteli alakjában a feszítőhorony hossza úgy van a vele együttműködő feszítőköröm szélességével összehangolva, hogy csak kis oldalirányú játék áll fenn. Ez egyrészt lehetővé teszi a feszítőköröm könnyű bevezetését a feszítőhoronyba, másrészt elkerüljük, hogy forgács kerüljön a feszítőköröm alá.

A találmány szerinti dörzsár egy még további előnyös kiviteli alakjában a feszítőhorony oldalfalait az ezeknek az oldalfalaknak az oldaléleivel lényegében párhuzamos lépcső határolja. Ez is azt eredményezi, hogy a feszítőkörmöt mintegy a késlap felületébe süllyesztve lehet elhelyezni, és így szennyezések, különösen forgácsmaradékok behatolását el lehet kerülni.

A késlap előnyös módon váltólapkaként van kialakítva, és oldaléleinek két, egymással átmérősen szemben lévő része fővágóélként és mellékéiként szolgál.

A késlapban előnyös módon a késlap oldalfelületeire ható állítóeszközöket alkalmazunk, amikkel a késlapnak a dörzsár kerületi felületén való túlnyúlását szabályozni lehet. Ezek az állítóeszközök a késlap oldalélének az aktív fővágóéllel és mellékéllel szemben lévő részére hatnak, és úgy vannak elhelyezve, hogy az állítóerők a késlapnak legalább arra a részére mennek át, amiben a feszítőhorony van.

Az állítóerőknek mintegy fele előnyös módon a késlapnak arra a részére megy át, amiben a feszítőhorony van. Az állítóerők másik fele a késlapnak arra a részére megy át, ami el van látva a második támaszfelülettel.

Az állítóeszközök előnyös módon a késlapnak arra az oldalrészére hatnak, ami átmérősen szemben van az aktív fővágóéllel és az aktív mellékéllel. Az állítóerők a késlapnak arra a részére mennek át, ami részben vagy teljesen oldalt, a feszítőhorony mellett van.

A késlapot előnyös módon szinterelési eljárással állítják elő.

A találmány szerinti dörzsár egy különösen előnyös kiviteli alakjában a késlapot eróziós eljárással lehet előállítani. Ez az eljárás viszonylag olcsón elvégezhető.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy késlap homlokoldalának felülnézete, a

2. ábra az 1. ábrán lévő If-II vonal szerinti keresztmetszet,

3. ábra egy késlap homlokoldalának további felülnézete, amin jelölve van az egyik feszítőkörom, a

HU 217 930 Β

4. ábra egy további keresztmetszet a 2. ábra szerint, amin látható egy feszítőköröm elrendezése.

Az 1. ábrán egy 1 késlap látható, ami itt lényegében téglalap alakú. Az 1 késlap jobb felső sarkán élletörés van. Az ezáltal kapott oldalél szolgál aktív 3 fővágóélként, ami furat megmunkálásakor forgácsot távolít el a furat faláról. A 3 fő vágóélhez egy 5 mellékéi csatlakozik, ami a kettős nyíllal jelölt előtolási irányhoz képest ferde. A ferdeség mindenesetre olyan kicsi, hogy ezen a vázlatos ábrázoláson nem látható.

Az 1. ábrán úgynevezett váltólapkát ábrázoltunk. Ez azt jelenti, hogy az aktív 3 fővágóéllel átlósan szemben van egy további, 3’ fővágóél, ami egy megfelelő 5’ mellékéibe megy át. Ha az aktív élek elkopnak, akkor az 1 késlapot 180°-kal elforgatva a 3’ fővágóélt és az 5’ mellékéit lehet használni.

Az 1 késlap 7 késhomlokába egy 9 feszítőhorony van bemunkálva, ami lényegében V alakú és szimmetrikus úgy, hogy 11 középvonala párhuzamos az 1 késlap 13 oldaléleivel, és ezek között nagyjából középen van elrendezve.

Ezenkívül az 1 késlap 13 oldaléleivel párhuzamosan 15 forgácsterelő felületek vannak, amik az aktív élek által eltávolított forgácsot terelik és törik.

A felülnézeten látható, hogy a 9 feszítőhorony 17 és 19 oldalfala a 13 oldalélektől adott távolságban és a 15 forgácsterelő felületektől adott távolságban végződik, úgyhogy a 9 feszítőhorony hosszanti élei mentén első, 21 támaszfelületek képződnek, amik itt végigmenő felületcsíkokként vannak kialakítva.

A 9 feszítőhorony hossza kisebb, mint az 1 késlap hossza, úgyhogy a 9 feszítőhoronynak legalább az egyik homlokoldalán, itt mindkét homlokoldalán egy második, 23 támaszfelület alakul ki. Az itt ábrázolt kiviteli alakban a 9 feszítőhorony tehát nagyjából középen van az 1 késlap 7 késhomlokán elhelyezve, úgyhogy az első 21 támaszfelületek és a második 23 támaszfelületek egymáshoz képest szimmetrikusan vannak elhelyezve.

A második 23 támaszfelületek szélessége úgy van megválasztva, hogy ezek a támaszfelületek legalább a 3, illetőleg 3’ fővágóél egy részén túlnyúlnak. A második 23 támaszfelületek előnyös módon olyan szélesek, hogy ezek a támaszfelületek legalább az 5, illetőleg 5’ mellékéi egy részén túlnyúlnak. Ez biztosítja az aktív él által a furat faláról eltávolított forgács optimális vezetését, vagyis a forgács akadálytalanul rájuthat az 1 késlap 7 késhomlokán lévő sík felületre.

Az 1. ábrán látható 1 késlap és az ennek 7 késhomlokán lévő 9 feszítőhorony is téglalap alakú. Az 1 késlap elvileg lehet lényegében négyzet alakú is, és ennek megfelelően a 9 feszítőhorony négyzet alakú mélyedésként képezhető ki ennek a késlapnak a homlokoldalán. A késlap lehet sokszög alakú is, és ekkor mindegyik oldalélhez hozzá van rendelve egy megfelelő feszítőhorony.

Az 1 késlapnak a 2. ábrán látható, az 1. ábra II—II vonala szerinti keresztmetszetében jobban felismerhetők a 9 feszítőhorony részletei. Az azonos részeket azonos hivatkozási jelek jelölik, úgyhogy ezek részletes leírását itt mellőzzük.

Az 1 késlap 7 késhomlokába bemunkált 9 feszítőhorony, mint már említettük, V alakú. A 17 és 19 oldalfal egy-egy lépcsőben végződik. A 9 feszítőhorony tehát mintegy bemélyítve van az 1 késlap 7 késhomlokába bemunkálva. A 2. ábrán látható, hogy a 9 feszítőhorony és a 15 forgácsterelő felületek között vannak az első 21 támaszfelületek.

Az 1 késlap szélessége a 7 késhomlokon valamivel nagyobb, mint a 27 késháton. Egészében látható, hogy az 1 késlap keresztmetszete lényegében trapéz alakú.

A 2. ábrán látható végül, hogy a 9 feszítőhorony homlokfelületein egy 29 lépcső van, ami az 1 késlap 7 késhomlokához képest a 9 feszítőhoronyra merőlegesen lejt.

A 2. ábrán jelöltük, hogy a 9 feszítőhorony 17 és 19 oldalfala a szöget zár be az 1 késlap 7 késhomlokával párhuzamos vízszintessel. Ezzel a kialakítással - amit később még részletesebben taglalunk - optimális feszítőerők lépnek fel. Megállapítottuk, hogy az a szög optimális értéke 9°.. .12°, előnyös módon 10°.

A 3. ábrán ismét az 1. ábra szerinti 1 késlap egy felülnézete látható. Itt kiegészítőleg jelöltük, hogyan nyúlik be egy 31 feszítőköröm a 9 feszítőhoronyba. A 31 fesz ítőköröm ellátható egy 33 feszítőnyelvvel és egy átmenő 35 lyukkal, amin átnyúlik a dörzsár alaptestébe behajtott feszítőcsavar.

A 31 feszi tőköröm legkülső 37 éle, illetőleg 33 feszítőnyelve a 9 feszítőhorony 11 középvonalának közvetlen közelében helyezkedik el. A 19 oldalfalat a 33 feszitőnyelv alsó oldala mintegy vonalszerűén érinti.

Ha a váltólapkaként kialakított 1 késlapot a 3 fővágóél, illetőleg az 5 mellékéi kopása után 180°-kal elforgatjuk, akkor a 33 feszítőnyelv megfelelően a 9 feszítőhorony oldalfalához kapcsolódik.

A dörzsárat el lehet látni állítóeszközökkel, amik arra szolgálnak, hogy a késlapnak a dörzsár kerületi felületén való túlnyúlását és ezzel a szerszám külső átmérőjét beállítsák. Az ilyen állítóeszközök ismertek, és például állítócsavart és állítóéket tartalmaznak. A 3. ábrán abból indulunk ki, hogy két-két állítóék hat az 1 késlap oldalfelületére. A 3. ábrán látható az El és E2 hatásterület.

Az állítóeszközök előnyös módon úgy vannak elhelyezve, hogy az aktív éleknél, a 3 fővágóélnél és az 5 mellékéinél az állítóerők úgy mennek át az 1 késlap oldalfelületére, hogy egyrészt a második, 23 támaszfelületre, másrészt az 1 késlapnak arra részére mennek át, amiben a 9 feszítőhorony van. Az El hatásterületet úgy lehet megválasztani, illetőleg kialakítani, hogy körülbelül 50%-ban a második 23 támaszfelület részére és körülbelül 50%-ban a 9 feszítőhorony részére terjedjen ki. Ez biztosítja, hogy az 1 késlapot a 31 feszítőkörömnek a 9 feszítőhoronyba bevezetett feszítőerői optimálisan az állítóeszközökhöz szorítsák. Az állítóeszközök ugyanakkor felvehetik az aktív 3 fővágóélen, illetőleg az aktív 5 mellékélen át bevezetett erőket.

Az 1 késlap átmérősen szemben lévő élén, tehát az inaktív 3’ fővágóélnél, illetőleg az inaktív 5’ mellékél3

HU 217 930 Β nél az állítóeszközök úgy vannak elhelyezve, hogy az állítóerők az E2 hatásterületre mennek át. Az E2 hatásterületet előnyös módon úgy választjuk meg, hogy körülbelül 50%-ban a 9 feszítőhorony részére terjedjen ki. Ily módon a feszítőerőket optimálisan vesszük fel, és minimálisra csökkentjük az 1 késlapnak az állítóerők által előidézett kihajlását. Egy másik változat szerint különösen kisebb feszítőerők vagy vastagabb késlapok esetében - az E2 hatásterületet az 1 késlapnak egy olyan részén helyezzük el, ami a 9 feszítőhorony mellett oldalt található.

Az 1 késlap kiváló stabilizálását eredményezi a második, 23 támaszfelület szélességének olyan megválasztása, hogy a második 23 támaszfelület kiterjed az aktív 3 fővágóél, valamint az aktív 5 mellékéi területére. Az 1 késlap alaptestébe vezetett erőket az El hatásterületen lévő állítóeszközök optimálisan felveszik anélkül, hogy az 1 késlap kihajolna és ennek következtében a dörzsár külső átmérője megváltozna.

A 3. ábrán látható, hogy a 31 feszítőköröm, illetőleg az 1 késlappal együtt működő 33 feszítőnyelv szélessége a 9 feszítőhorony szélességével úgy van összehangolva, hogy oldalt, a 31 feszítőköröm mellett gyakorlatilag nincs játék. Az aktív élek által eltávolított forgács tehát nem kerülhet a 33 feszítőnyelv alá, és ott nem rekedhet meg. Az ilyen forgács letörhet, és további, utána érkező forgácsot vihet magával úgy, hogy egyrészt karcolások keletkezhetnek a furat felületén, másrészt az ilyen forgács a furat fala és a dörzsár vezetőlécei közé kerülhet és ezáltal megváltoztathatja a dörzsárnak az aktív él és a vezetőléc felületei által meghatározott külső átmérőjét.

A 4. ábrán bemutatjuk, hogyan nyúlik be a 31 feszítőköröm 33 feszítőnyelve a 9 feszítőhoronyba. Ezen az ábrán különösen jól látható, hogy a 9 feszítőhorony mintegy süllyesztetten van az 1 késlap 7 késhomlokában elhelyezve, és hogy a 25 lépcsők lehetővé teszik a 33 feszítőnyelv süllyesztett elhelyezését a 9 feszítőhoronyban úgy, hogy a 33 feszítőnyelv alsó oldalának teljes hosszában biztosítva van a védelem forgács és forgácsrészek behatolása ellen.

Összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg.

A 9 feszítőhorony kialakítása biztosítja, hogy az 1 késlapra nagy feszítőerők hassanak, amik az 1 késlapot az 1 késlap befogadására szolgáló, a dörzsár kerületi falába bemunkált horony belsejébe szorítják. Ezek a nagy feszítőerők az 1 késlapot úgy szorítják a horony fenekéhez és az adott esetben alkalmazott állítóeszközökhöz, hogy a dörzsár első használatakor gyakorlatilag ki van zárva az 1 késlap elhelyezkedő mozgása. Nincs szükség igazítási munkákra ilyen elhelyezkedő mozgások kiegyenlítése végett.

Ezenkívül a 9 feszítőhomyot a hosszirányú 25 lépcsők és az oldalsó 29 lépcsők köröskörül védik forgács behatolása ellen. így biztosítva van a forgács sima lefutása, és gyakorlatilag teljesen ki lehet zárni azt, hogy a dörzsárral végzett finommegmunkálásra a bevitt forgács károsan hasson.

Az 1 késlap biztos tartása akkor is biztosítva van, ha a dörzsárat furatfelületek nagy sebességű megmunkálására alkalmazzák. A 9 feszítőhorony hosszanti élei mentén elhelyezkedő első 21 támaszfelületek - ezek közül mindig az aktív éllel, a 3 fővágóéllel és az 5 mellékéllel szemben lévő támaszfelület biztosítják az 1 késlap biztos tartását a dörzsár alaptestében lévő megfelelő horonyban. Ezenkívül a 9 feszítőhorony homlokoldalain lévő második 23 támaszfelületek biztosítják az 1 késlap jó felfekvését a horony falának belső oldalára. Az ily módon biztosan tartott 1 késlapra viszonylag kis rezgések hatnak úgy, hogy az optimális rögzítéssel együtt nagy biztonsággal elkerüljük az elhelyezkedési mozgásokat.

Az itt leírt jellegű késlapokat egyrészt szinterelési eljárással, másrészt eróziós eljárással lehet előállítani. Mindkét esetben jelentkeznek a minden oldalon zárt fesz ítőhorony révén adott, fentebb leírt előnyök.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Dörzsár, aminek van legalább egy késlapja, ami a homlokoldalán átmenő, lényegében V alakú 9 feszítőhoronnyal van ellátva, amibe a késlap rögzítése végett egy feszítőköröm kapcsolódik, azzal jellemezve, hogy a feszítőhorony (9) oldalfalai (17, 19) a késlap (1) homlokoldalával (7) egybeeső síkkal 10°-os szöget zárnak be.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve. hogy a feszítőhorony (9) szimmetrikusan van kiképezve, középvonala (11) párhuzamos a késlap (1) oldaléléivel (13), és ezek között középen helyezkedik el.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a késlap (1) homlokoldalán (7), a feszítőhorony (9) oldalélé mentén első támaszfelületek (21) vannak.
4. 4. A 3. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy az első támaszfelületek (21) végigmenő felületcsíkokként vannak kialakítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a feszitőhorony (9) hossza kisebb, mint a késlap (1) hossza, úgyhogy a feszítőhoronynak (9) legalább az egyik homlokoldalán egy második támaszfelület (23) alakul ki.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a feszítőhorony (9) a késlap (1) homlokoldalán (7) középen van, úgyhogy a feszítőhorony (9) két homlokoldalán második támaszfelületek (23) alakulnak ki.
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a késlap (1) téglalap alakú, és a késlap (1) oldaléleinek (13) részei fővágóélként (3, 3’) és mellékéiként (5, 5’) szolgálnak; a második támaszfelület (23) szélessége úgy van megválasztva, hogy túlnyúlik a fővágóélnek (3, 3’) legalább egy részén és előnyös módon még a mellékéinek (5, 5’) egy részén is.
8. 8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a feszítőhomyot (9) a második támaszfelületekhez (23) képest a késlap (1) homlokoldalára (7) merőleges lépcső (29) határolja.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a feszítőhorony (9) hossza úgy van a vele együtt működő feszítőköröm (31) szélességével összehangolva, hogy csak kis oldalirányú játék áll fenn.

   HU 217 930 Β
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a feszítőhorony (9) oldalfalait (17, 19) az ezeknek az oldalfalaknak az oldaléleivel lényegében párhuzamos lépcső (25) határolja.
11. 11. Az 1 -10. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a késlap (1) váltólapkaként van kialakítva, és oldaléleinek (13) két, egymással átmérősen szemben lévő része fővágóélként (3, 3’) és mellékéiként (5, 5’) szolgál.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a késlapban (1) a késlap (1) oldalfelületeire ható állítóeszközök vannak, amik a késlapnak (1) a dörzsár kerületi felületén való túlnyúlása szabályozására szolgálnak; az állítóeszközök a késlap (1) oldalélének (13) az aktív fővágóéllel (3) és mellékéllel (5) szemben lévő hatásterületére (El) hatnak és úgy vannak elhelyezve, hogy az állítóerők a késlapnak (1) legalább arra a részére mennek át, amiben a feszítőhorony (9) van.
13. 13. A 12. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy az állítóerőknek fele a késlapnak arra a hatásterületére (El) megy át, amiben a feszítőhorony (9) van, és a többi állítóerő a késlapnak (1) arra a ré5 szére megy át, ami el van látva a második támaszfelülettel (23).
14. 14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy az állítóeszközök a késlapnak (1) arra az oldalrészére hatnak, ami szemben van az aktív fő10 vágóéllel (3) és az aktív mellékéllel (5), és az állítóerők a késlapnak (1) arra a hatásterületére (E2) mennek át, ami részben vagy teljesen oldalt, a feszítőhorony (9) mellett van.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti

    15 dörzsár, azzal jellemezve, hogy a késlap (1) szinterezett anyagból van.
16. 16. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti dörzsár, azzal jellemezve, hogy a késlap (1) eróziósán előállított anyagból van.