HU217387B - Elrendezés konvergáltatás vezérlésére különböző, függőleges formátumú kijelzések létrehozásánál, és képernyős megjelenítőkészülék - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya elrendezés kőnvergáltatás vezérlésére különböző,függőleges főrmátűmú kijelzések létrehőzásánál, valamint képernyősmegjelenítőkészülék. Az elrendezés videőjel kijelzésére és különböző,függőleges magasságú, függőleges főrmátűmők létrehőzására alkalmashőrizőntális eltérítési üzemmódválasztóval (90) van kialakítva, éslényege, hőgy különböző kőnvergencia- kőrrekciós értékeket tartalmazó,a különböző kőnvergenciakőrrekciós jelek sőrőzatának előállításáraalkalmas adattárőló egységet (46) tartalmaz, tővábbá a kőnver-genciakőrrekciós értékeket előállító, kőrrekciós interpőláló- ésjelgeneráló áramkörrel (40) van ellátva, valamint a kőrrekciósinterpőláló- és jelgeneráló áramkör (40) az üzemmódválasztójeltővábbító kimenetével van összekapcsőlva, és meghatárőzőttfüggőleges főrmátűmők egyértelmű meghatárőzására alkalmas jelekgenerálására van kiképezve. A javasőlt képernyős megjelenítőegységnek,amely szőkványős vagy nagy képőldalarányú megjelenítőegységet és amegjelenítőegységen különböző képfőrmátűmők megjelenésénekgenerálására alkalmas egységet tartalmaz, az a lényege, hőgy közösvízszintes szélességgel, de különböző főrmátűmőkhőz különbözőfüggőleges magasságőkkal jellemzett főrmátűmők megjelenítésérealkalmasan van kiképezve, tővábbá nagy és hagyőmányős képőldalaránytbiztősító videőjelek főrrásából kapőtt jel alapján működő és nagyképőldalarányú, rövidülésmentes képnek megfelelő videőjelek főrrásábólszármazó, illetve nagyítőtt és megrövidített hagyőmányősképőldalarányú képnek megfelelő videőjelek főrrásából származó jelek,első és másődik raszter közötti választást engedélyezőüzemmódválasztóval van kiképezve. ŕ

Description

A találmány tárgya elrendezés konvergáltatás vezérlésére különböző, függőleges formátumú kijelzések létrehozásánál, valamint képernyős megjelenítőkészülék. A javasolt elrendezés videojel kijelzésére és különböző, függőleges magasságú, függőleges formátumok létrehozására alkalmas horizontális eltérítési üzemmódválasztóval van kialakítva, míg a megjelenítőkészülék képernyőként kialakított megjelenítőegységgel és ehhez kapcsolódó elektronikus áramkörrel van kiképezve.

A képernyős megjelenítőkészülékeknél, mint amilyenek a televíziós készülékek, a konvergáltatás vezérlésére szolgáló elrendezést a kívánt függőleges formátumnak megfelelően kell létrehozni. Az alkalmazni szándékozott függőleges formátum a készülékben alkalmazott megjelenítőegység (katódsugárcsőként létrehozott televíziós képernyő), illetve a videojel forrásaként szolgáló egységben alkotott képoldalarányának függvénye. Az esetek többségében a kép szélességének és magasságának hányadosaként meghatározott képoldalarány értéke 4:3. Ez a hagyományos katódsugárcső vekre és a különböző elrendezésekkel létrehozott televíziós készülékekre egyaránt nemzetközileg elfogadott szabványokból következik. Ennek megfelelően a videojelek forrásaként szolgáló elrendezésekben is a videojeleket a képernyő képoldalarányának 4:3 értéke szerint rögzítik. A szokásos elrendezéseknél egyetlen függőleges formátum beállítására és használatára van lehetőség. Ha a függőleges formátumban változás nem várható, a konvergáltatás vezérlésére szolgáló, megfelelően rögzített paraméterekkel kialakított egységek könnyen előkészíthetők.

A tapasztalat szerint a videojelek nem minden esetben követik a 4:3 képoldalarány szerinti elrendezést. Filmkészítésben ettől eltérő képoldalarány figyelhető meg, ezért filmnek videoszalagra való átvitelekor bizonyos problémákkal kell számolni; komoly kereskedelmi érdek fűződik a filmek videoszalagra való másolásához. Az általános gyakorlat az volt, hogy amikor a filmeket videoszalagra másolták, a képoldalarányt 4:3 értékre változtatták, mivel ez a televíziós készülékeknél általánosan elterjedt. Hogy ez milyen problémákkal jár, az viszonylag egyszerűen belátható annak meggondolásával, hogy például a szélesvásznú filmek esetében a képoldalarány értéke 16:9. Ezt nagy képoldalaránynak tekinthetjük. Ha az ilyen filmet videoszalagra kell másolni, erre a célra különböző ismert berendezések használhatók. Ilyen például a mozgó foltos berendezés, amelynél 4:3 képoldalaránnyal jellemzett ablakot vagy keretet alkalmaznak. Ezt az ablakot vagy a keretet a kezelő előre és hátra, balra és jobbra mozgatja, követi a filmben a felvett jeleneteket, és a kép bal vagy jobb oldali részéből szükség szerint levág. Ezt a megoldást a filmet létrehozó művészek nyilvánvalóan nemkívánatosnak tartják, elítélik, ami különösen akkor lehet indokolt, ha a kép megkomponálása vagy a cselekmény szempontjából a filmen rögzített teljes vízszintes mezőre szükség van. A mozgó foltos technika egy következményét például a 2a. ábra mutatja be, ahol a 16:9 képoldalarányú kép átvitelét mutatjuk be; ennél a megoldásnál a szaggatott vonallal jelölt képrészek a 4:3 képoldalarányú tévéképernyőn nem jelennek meg.

A nagy képoldalarányú film televíziós képernyőn történő megjelenítésekor egy másik lehetőség az, hogy a vízszintes irányú szélességet addig változtatják, amíg a kép bal és jobb szélső vonala belefér a 4:3 képoldalarányú képernyőbe. Ilyenkor azonban közismert módon a kép magassága a képernyőhöz képest kicsi, mint az a 2b. ábrán látható. A filmen felvett kép ilyenkor teljes nagyságában látható a képernyőn, de annak képmegjelenítő mezőjéből csak egy részt tölt ki. A film közvetítésekor felül és alul sötét mezők látszanak (ezt a 2b. ábrán ferde vonalkázás jelöli). A sötét mezőket egyébként külön állítják elő, mivel így a kép feletti és alatti tartományokban a zavaró véletlenszerű jelek nem láthatók. A 2b. ábrán látható formátumot levélborítékformátumnak is nevezhetjük. Ha a vízszintes szélességet összenyomjuk, a kép deformálódik, az alakok függőleges irányban megnyúltaknak látszanak. Ha az eredeti képen kör van, akkor a tévéképernyőn függőleges irányú nagytengellyel jellemzett ovális keletkezik.

A nagy képoldalarányú képnek megfelelő videojelek megjelenítésének egy másik lehetősége az, és erre is születtek javaslatok, hogy magát a megjelenítőegységet, tehát általában a képernyőt a megfelelő képoldalaránnyal kell eleve kialakítani. Ez igen jó megoldás abban az esetben, ha általában is a 16:9 képoldalarányú képeknek megfelelő videojeleket kell megjeleníteni, hiszen ekkor a képernyő eltérítési rendszerét eleve úgy alakítják ki, hogy az a 16:9 képoldalaránynak megfelelő rasztert eredményezze. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen videojeleket szolgáltató források száma kicsi, a legtöbb jelforrásnál továbbra is a 4:3 képoldalarányú képek generálása az elfogadott. Ezért azt kell feltételezni, hogy az eredeti videojelek tipikusan 4:3 képoldalarányú megjelenítéshez tartoznak, ezért maradéktalanul nem jeleníthetők meg 16:9 képoldalarányú képernyőn. Akármilyen megoldást is választanak, az információt hordozó képmező mellett vagy felett, akár egy vagy két oldalon, sötét területeket kell biztosítani.

A 4:3 képoldalarányú képet eredményező videojelekből felépülő képeket a nagy, például 16:9 képoldalaránnyal jellemzett megjelenítőegységekkel ellátott készülékekben meg lehet jeleníteni, amikor is a raszter skáláját úgy növelik, hogy a 4:3 képoldalarányú kép szélessége egybeessen a megjelenítőegység képernyőjének szélességével. Az ilyen függőleges formátumot függőleges túlfedéses formátumnak nevezhetjük, amelynél az eredeti kép felső és alsó részében foglalt információk egy része elvész, de a fennmaradó rész a nagy képoldalarányú alaknak felel meg.

Ha a függőleges formátumot különböző magasságok egyikének megfelelően változtatják, például a fentiekben leirt túlfedéses formátumot választják, a konvergáltatás vezérlésére szolgáló elrendezések felépítése bonyolulttá válik. A probléma az, hogy a vízszintes letapogatási vonalak az egyes függőleges módusoknak vagy formátumoknak megfelelően kialakított megjelenítőegységnél különböző függőleges pozíciókkal egybeeshetnek. A konvergáltatás vezérlésére szolgáló rendszer mindenkor egy kiválasztott függőleges formátum

HU 217 387 Β előállítására és tartására alkalmas, más formátumoknál valamilyen módon kompromisszumot kell a képmező nagysága és a kép torzításmentessége között kötni. Ahhoz, hogy többféle függőleges formátum kijelzése lehetővé váljon, a konvergáltatás vezérlését módosított eszközökkel kell biztosítani. A függőleges formátumokat általában a raszterre jellemző magassággal és függőleges mérettel különböztetik meg. A különböző, függőleges formátumok esetén a felső és az alsó határvonalak ugyanolyan megjelenítőegységek esetén is különböző raszterekkel jellemezhetőek.

A képernyő aktív letapogatásos területét oszlopokra és sorokra oszthatjuk, és a felosztás alapján szervezhetjük meg a konvergáltatás vezérlését. A sorok és az oszlopok határvonalai végül is megjelenítési rácsot határoznak meg. A sorok és oszlopok száma, vagyis a kép megjelenítéséhez kiválasztott rácsban létrehozott felületek száma tetszőleges, és a megjelenítéskor szükséges korrekciótól, a képkíjelzés pontosságától, a raszter finomságától függ. Ha a gyárban vagy javításkor, karbantartáskor beállítást végeznek, először a zöld geometriát, majd a vörös és zöld egyenáramú szabályozást állítják be. A rács minden pontjához tartozó korrekciós jel pontos értékét úgy határozzák meg, hogy ezen a ponton a vörös, a zöld és a kék rasztereket egymásra helyezik. Az így megállapított pontos értékeket például állandó tárolóegységben őrzik, ez minden korrekciós jelnél alapul szolgál ahhoz, hogy az adott készülékben a megfelelő beállítást tartani lehessen.

A szomszédos rácspontok között a korrekciós jelek egymásba való átmenetele során mind vízszintes, mind függőleges irányban interpolációt kell végezni. A képernyő felületének minden részét az adott felületi szakasz négy sarkát kijelölő rácsponttal lehet például meghatározni. A rácspontok ismert értékeiből kiindulva kétdimenziós interpolációt kell végezni, hogy így a rácspontokkal meghatározott felület minden pontjára a megfelelő korrekciós jelet elő lehessen állítani. A vízszintes irányú interpoláció viszonylag könnyen végrehajtható, erre a helyes értékek aluláteresztő szűrővel történő feldolgozása használható. Ez az egyenesen előrehaladó módszer azért lehetséges, mert a vízszintes vonalak letapogatása során az ismert értékek szekvenciálisán megjelennek. Ha például egy adott A pontra jellemző korrekciós értékről át kell menni a vízszintes irányban szomszédos B ponthoz tartozó korrekciós értékre, szekvenciálisán egy adott időtartamon keresztül a V_A értéket kell továbbítani, mégpedig annyi ideig, amennyire szükség van az A és B pontok közötti átmenethez, majd ugyanilyen időtartamon keresztül a V_B érték továbbítására. Ha a szűrő válaszideje lényegében megfelel a rács közének, a korrekciós jel fokozatosan és simán változik V_A értékről V_B értékre. A válaszidő a digitális-analóg átalakító kimenetén alkalmazott szűrőtől függ, továbbá a konvergáltatáshoz szükséges teljesítményátalakító válaszidejétől; ez utóbbi a konvergencia korrekcióját végrehajtó eszközt, például korrekciós tekercset hajt meg.

A függőleges irányú interpoláció az előzőhöz képest sokkal bonyolultabb műveletsort igényel, mivel a függőleges irányban egymással szomszédos rácspontok a vízszintes vonalak letapogatása során nem szekvenciálisán jelennek meg. A függőleges irányú jelek közötti interpoláció digitális vagy analóg eljárással egyaránt végrehajtható, amint erre az irodalom tesz utalást. A konvergáltatást vezérlő digitális rendszerben lehet például videólejátszó egy csatornájához tartozó konvergenciakorrekciós rácsot meghatározó koordinátaértékeket tároló digitális tárolóegység, konvergenciajelet generáló generátor, amely a rács koordinátaértékei szerint üzemel, és alkalmas a rácskoordinátákhoz tartozó értékek közötti változások követésére, továbbá benne analóg interpolálóáramkör található, amely az átmeneti értékeket határozza meg. Az analóg interpoláló áramkör az átmeneti értékek meghatározását például digitális-analóg átalakítókkal biztosítja, amelyek a rácshoz tartozó koordinátaértékeknek megfelelően vannak kiválasztva, de emellett a szomszédos függőleges rácspontok értékeinek adott számtényezőkkel való szorzására alkalmas áramkörökkel is el vannak látva. A konvergáltatást vezérlő, digitális vagy analóg interpoláló-áramköröket hasznosító digitális rendszerek ismerhetők meg egyebek között az US-A 4,401,922, US-A 4,422,019, US-A 4,437,110, US-A 4,473,844, US-A 4,549,117, US-A 4,553,164, US-A 4,635,117 és az US-A 4,672,275 lajstromszámú US szabadalmi leírásokból. A konvergáltatást vezérlő rendszerekkel kapcsolatos további problémák a 3. és

4. ábra alapján válnak világossá, ha a cél különböző függőleges formátumoknak megfelelő korrekció létrehozása. A 3. és 4. ábrában szaggatott vonalak kijelölt négyszög alakú 10 határolóvonal jelenti a tévékészüléken megjelenített videokép körvonalát. Az ilyen kép előállítható szokásos katódsugárcsővel a szokványos felépítésű tévékészülékekben, vagy lehet elektronikus kivetítőberendezés képernyője. A 3. és 4. ábra szerinti megoldásokban a képernyőt a 16:9 képoldalarány jellemzi, amely tipikusnak mondható a szélesvásznú filmeknél. A 3. és 4. ábrában első függőleges formátumhoz tartozó raszter határvonalát 12 vastag négyszögjelöli ki, amely például lehet szokásos vagy normál méretű függőleges formátum határvonala. A 4. ábrán 14 szaggatott vonalú téglalap második függőleges formátum határvonalát jelzi, amely formátumhoz az elsőhöz képest nagyobb magasság tartozik. Ez a formátum lehet például a függőleges túlfedéses formátum. A függőleges túlfedéses formátumnál a képoldalarány lehet 4:3.

A videojel forrásában minden vízszintes letapogatóvonalhoz egy-egy konvergáltatást vezérlőjelet kell generálni. A konvergencia korrekciójának megoldása a készüléktől magától függ. A konvergencia korrekcióját leíró tényező a képernyő bármely pontjára ugyanakkora, függetlenül a videojel forrásának típusától és a függőleges formátumtól. Az ismertté vált műszaki megoldások értelmében a konvergencia korrekciójára szolgáló jeleket minden vízszintes letapogatási vonalra generálni kell, mégpedig a következők szerint: az első vízszintes letapogatási vonalhoz tartozó korrekciós jel generálása egybeesik az első vízszintes letapogatási vonallal, a második vízszintes letapogatási vonalnál a korrekciós jel egybeesik a második vízszintes letapogatási vonallal és így tovább. Ugyanígy az első látható letapogatási vonal3

HU 217 387 Β hoz tartozó korrekciós jel egybeesik az első látható vízszintes letapogatási vonallal. A 3. ábrából egyértelműen követhető, hogy az első vízszintes letapogatási vonal az első és második vízszintes rácsvonal közé esik, ahol a számozás a raszter jobb oldalától indul. Az első vízszintes letapogatási vonal éppen a szaggatott vonallal jelzett felső 10 határolóvonal környezetében van. A 4. ábrán bemutatott raszternél az első látható vízszintes letapogatási vonal a harmadik és negyedik vízszintes rácsvonal közé esik, pontosabban a szaggatott vonallal jelölt 10 határolóvonal felső részének közvetlen közelében. Ezért a 3. ábrán látható raszter első vízszintes látható letapogatási vonalához tartozó konvergenciakorrekciós jel a 4. ábrán bemutatott raszter esetében eltérő vízszintes letapogatási vonalhoz tartozik. Ennek az az alapja, hogy a konvergenciakorrekciós tényezőnek a képernyő minden pontjában egy adott kijelzésnél azonosnak kell lennie.

Egy további nehézség származik abból a tényből, hogy az egyes függőleges formátumoknál az A, A’; B, B’; ..., N, Ν’; Ο, O’; ... metszéspontokkal jellemzett függőleges és vízszintes rácsvonalakból álló rács nem esik egybe a különböző, más függőleges formátumoknál használt rácsvonalakkal. Ez azért van így, mert a függőleges irányban egymással szomszédos vízszintes rácsvonalak között mindenkor azonos számú vízszintes letapogatási vonal helyezkedik el. Minden mezőben a továbbított vízszintes letapogatási vonalak száma a videojel forrásától, nem pedig az eltérítést biztosító áramkörtől függ. Bár a 3. és 4. ábrán bemutatott rasztereknél a függőleges irányú eltérítést biztosító áramkör ugyanolyan transzmissziós forrásból hajtható meg, a 4. ábrán bemutatott raszterre jellemző nagyobb függőleges irányú magasság azt jelenti, hogy a vízszintes letapogatási vonalak a 4. ábrán bemutatott raszterhez képest távolabb kerülnek. A progresszív letapogatásnak például a továbbított vízszintes frekvencia kétszeresénél való elvégzésére alkalmas televíziós készülékeknél a vízszintes letapogatási vonalak közötti üres hely még tovább növekszik a túlfedéses módusnál, még akkor is, ha az egyszeres frekvenciájú (1H) rendszerekhez képest a letapogatási vonalak száma nagyobb.

Az előzőekből következik, hogy a vízszintes rácsvonalak azonos számával, de nagyobb függőleges magassággal jellemzett konvergenciakorrekciós rácsoknál a vízszintes letapogatási vonalak egymáshoz képest térközzel helyezkednek el. Ez az eltérés tükröződik a közbenső konvergenciakorrekciós jelértékeket generáló interpoláló-áramkör működésében, amely az ismert értékek közötti értékeknek megfelelő jeleket állítja elő, ahol az ismert értékek a vízszintes és függőleges rácsvonalak metszéspontjaihoz tartoznak. Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a konvergáltatást vezérlő rendszerek rendkívül bonyolult felépítésűek lehetnek.

A tévékészülékek néhány típusa még meghatározott függőleges formátum esetén is a konvergáltatást vezérlő bonyolult rendszerek felhasználását igényli. A nagyképernyős megjelenítőberendezések például három vetítő katódsugárcsövet tartalmaznak, amelyek rendre a vörös, kék és zöld rasztereket vetítik ki. A vetítő katódsugárcsövek által továbbított képeket egymáshoz képest pontosan kell beállítani. A megfelelő kialakítású rasztert mindhárom katódsugárcső esetére megfelelő hullámformában rendelkezésre álló korrekcióval állítják be. A hagyományos analóg hullámjel-generátor alkalmas a raszter elsőfajú pontatlanságainak kiegyenlítésére, de képtelen az ilyen jellegű berendezésekben előforduló bonyolultabb, párna vagy hordó alakú torzulásokat kiegyenlíteni.

A komplexebb korrekciós jelek előállításához digitális konvergenciakorrekciós áramköröket fejlesztettek ki. Az egyik ilyen ismertté vált rendszerben a nagy kiterjedésű rács minden pontjára - ezeket a vízszintes letapogatási vonal mentén a lehető legnagyobb számban határozzák meg, digitális korrekciós jeleket tárolnak. Ezzel a megoldással a korrekció maximális mértékű lehet, de maga az elrendezés, illetve a megvalósítás bonyolult és költséges. Egy másik rendszerben a korrekciós értékekből viszonylag kis számút tárolnak, a digitális interpoláló áramkör közbenső értékeket határoz meg, mégpedig az ismert értékekre támaszkodva. A digitális interpoláló-áramkörök révén jó eredmények érhetők el, de maguk az áramkörök költségesek. Más esetekben - ez alapvetően a digitális-analóg átalakítókra érvényes - meghatározott alkatrészekre vonatkozóan minimális mennyiségű bitet kell legalább biztosítani, ezért a szükséges mértékű felbontás csak akkor érhető el, ha integrált áramkörként kialakított digitális interpoláló-áramköröket alkalmaznak. A felhasználásra kerülő rendszerek egy harmadik típusában digitális alakban kisebb számú korrekciós értéket tárolnak, magát az interpolációt viszont analóg eszközökkel végzik. Ez utóbbi megoldás egy adott pontossági és felbontási határig igen előnyös, mert a kívánt eredmény elérését kedvező költségszinten teszi lehetővé.

A kétszeres frekvenciájú (2H) letapogatási módus esetében a letapogatás üteme köztudottan egyes országokban és különböző televíziós készülékekben eltérő. A televíziós készülékek egy része egy vagy több függőleges frekvencián való működésre van előkészítve, ez a frekvencia például 50 Hz, 100 Hz, 60 Hz és 120 Hz. Ezek a frekvenciák olyan letapogatási ütemnek felelnek meg, amely a hálózati frekvenciákból adódik, hiszen Európa országaiban a hálózati frekvencia 50 Hz, míg az Egyesült Államokban ez a frekvencia 60 Hz. Az 50 Hz frekvencián végzett 2H módusú, váltott soros letapogatás képmezőnként 625 vízszintes letapogatási vonal generálását jelenti. Ugyanilyen módusban 60 Hz frekvenciánál 525 vízszintes letapogatási vonalat generálnak. Ha a frekvencia 100 Hz, képmezőnként a váltott soros 2H módusnál 312,5 vízszintes letapogatási vonalat, 120 Hz frekvencia mellett pedig 262,5 vízszintes letapogatási vonalat kell képmezőnként generálni. Ez az érték a függőleges formátum paramétereitől független, mind a normál arányú, mind pedig a túlfedéses képnagyságok esetében igaz.

A találmány feladata olyan konvergáltatást vezérlő rendszer kialakítása, amely alkalmas különböző függőleges formátumoknak megfelelő megjelenítés biztosítására.

HU 217 387 Β

A találmány feladatának megoldása céljából konvergáltatás vezérlésére alkalmas, különböző, függőleges formátumú kijelzések létrehozásához használható olyan elrendezést alkottunk, amely videojel kijelzésére és különböző, függőleges magasságú, függőleges formátumok létrehozására alkalmas horizontális eltérítési üzemmódválasztóval van kialakítva, és a találmány értelmében különböző konvergenciakorrekciós értékeket tartalmazó, a különböző konvergenciakorrekciós jelek sorozatának előállítására alkalmas adattároló egységet tartalmaz, ahol a konvergenciakorrekciós értékek vízszintes letapogatási vonalakkal párhuzamos és egymástól különböző függőleges formátumoknál eltérő távolságokkal elválasztott rácsvonalak különböző halmazait meghatározóan vannak kiválasztva, továbbá a konvergenciakorrekciós értékeket előállító korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkörrel van ellátva, valamint a korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör az üzemmódválasztó jeltovábbító kimenetével van összekapcsolva, és meghatározott függőleges formátumok egyértelmű meghatározására alkalmas jelek generálására van kiképezve.

A találmány szerinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakjában a korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör a konvergenciakorrekciós értékeknek megfelelő és a konvergenciakorrekciós értékek interpolációjából adódó jelek generálására alkalmasan van kiképezve, ahol célszerűen a rácsvonalak közötti távolság a függőleges magasság növekedésével együtt szintén növekszik.

A találmány elé kitűzött feladat megoldásaként ezenkívül képernyős megjelenítőkészüléket ugyancsak kidolgoztunk, amely megjelenítőegységet és a megjelenítőrgységhez csatlakoztatott függőleges eltérítő-áramkört tartalmaz, és lényege, hogy a függőleges eltérítőáramkörhöz konvergáltatást vezérlő rendszer van csatlakoztatva, amely különböző konvergenciakorrekciós értékeket tartalmazó, a különböző konvergenciakorrekciós jelek sorozatának előállítására alkalmas adattároló egységet tartalmaz, ahol a konvergenciakorrekciós értékek vízszintes letapogatóvonalakkal párhuzamos és egymástól különböző függőleges formátumoknál egymástól eltérő távolságokkal elválasztott rácsvonalak különböző halmazait meghatározóan vannak kiválasztva, továbbá a konvergenciakorrekciós értékeket előállító korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkörrel van ellátva, valamint a korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör az üzemmódválasztó jeltovábbító kimenetével van összekapcsolva, és meghatározott függőleges formátumok egyértelmű meghatározására alkalmas jelek generálására, célszerűen a függőleges rasztermagasság és a megjelenítőegységre jellemző függőleges magasság különböző arányainak megfelelő függőleges formátumok kialakítására alkalmasan van kiképezve.

A találmány szerinti készülék egy előnyös kiviteli alakjában a függőleges formátum képoldalaránya 16:9 vagy 4:3, továbbá célszerűen a megjelenítőegység képoldalaránya mintegy 16:9 vagy mintegy 4:3.

A kitűzött feladat egy további megoldásaként olyan képernyős megjelenítőkészüléket ugyancsak létrehoztunk, amely nagy képoldalarányú megjelenítőegységet és a megjelenítőegységen belül függőleges eltérítést biztosító áramkört tartalmaz, és lényege, hogy a függőleges eltérítést biztosító áramkör különböző videojelforrásból származó eltérő képoldalarányú képeknek megfelelő formátumok kialakítására alkalmasan van kiképezve, ahol a függőleges eltérítést biztosító áramkör hatására a formátumok a képoldalarány torzulásában és a kép megrövidülésében különböző viszonylagos értékeket biztosítanak, továbbá célszerűen a függőleges eltérítést biztosító áramkör egy meghatározott képoldalaránynál a megjelenítőegységen torzulásmentes kép kialakítására, vagy a megjelenítőegységen kijelzett kép megrövidülésének elkerülésére alkalmasan van kiképezve.

Igen célszerű a találmány szerinti készüléknek az a kiviteli alakja, amelyben a függőleges eltérítést biztosító áramkör egymással fordított arányosságban álló torzulással és megrövidüléssel jellemzett kép kialakítására alkalmasan van kiképezve.

Ugyancsak igen célszerű a találmány szerinti készüléknek az a kiviteli alakja, amelynél a függőleges eltérítést biztosító áramkör levélformátumnak megfelelő képoldalaránynál a megjelenítőegységen torzulásmentes és megrövidüléstől mentes kép kialakítására alkalmasan van kiképezve, és amelynél előnyösen a megjelenítőegység képernyőjének képoldalaránya hozzávetőlegesen 16:9.

A találmány elé kitűzött feladat egy még további, újszerű megoldásaként olyan képernyős megjelenítőkészüléket ugyancsak kidolgoztunk, amely nagy képoldalarányú megjelenítőegységgel van kiképezve, és lényege, hogy első és második raszter között választható közös vízszintes letapogatási szélességű, de névleges és függőleges letapogatási magassággal jellemzett jelzések generálására alkalmas függőleges eltérítő-áramkörrel, valamint nagy és hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából kapott jel alapján működő és nagy képoldalarányú, rövidülésmentes képnek megfelelő videojelek forrásából származó, illetve nagyított és megrövidített hagyományos képoldalarányú képnek megfelelő videojelek forrásából származó jelek, első és második raszter közötti választást engedélyező üzemmódválasztóval van kiképezve. Ugyanennek a készüléknek egy további találmányi értékű megvalósítása nagy képoldalarányú megjelenítőegységet, továbbá a megjelenítőegységen különböző képformátumok megjelenésének generálására alkalmas egységet tartalmaz, és lényege, hogy közös vízszintes szélességgel, de különböző formátumokhoz különböző, függőleges magasságokkal jellemzett formátumok megjelenítésére alkalmasan van kiképezve, továbbá nagy és hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából kapott jel alapján működő és nagy képoldalarányú, rövidülésmentes képnek megfelelő videojelek forrásából származó, illetve nagyított és megrövidített hagyományos képoldalarányú képnek megfelelő videojelek forrásából származó jelek, első és második raszter közötti választást engedélyező üzemmódválasztóval (4) van kiképezve.

Az előbb meghatározott találmány szerinti készülék egy előnyös kiviteli alakjában a függőleges eltérítőáramkör a hagyományos képoldalarányt biztosító video5

HU 217 387 Β jelek forrásából származó kép előre meghatározott, a képoldalarány torzulásának és a képrövidülés különböző, viszonylagos mértékeivel jellemzett, több formátum szerinti kijelzésére alkalmasan van kiképezve, mégpedig úgy, hogy a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép megrövidült része boríték formátumú jel felső és alsó határvonalát kijelölőén van kiképezve.

Általában célszerű, ha a találmány szerinti készüléknél a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép mintegy 'Λ tényezővel van megrövidítve.

Ugyancsak igen előnyös a találmány szerint létrehozott készüléknek az a kiviteli alakja, amelynél a megjelenítőegység függőleges magasságának hozzávetőlegesen megfelelő alsó értéktől az alsó érték mintegy ⁴/₃-áig terjedő felső értékig tartó függőleges magasságtartomány megjelenítésére alkalmasan van kiképezve.

A találmány értelmében javasolt készülék egy további, nagyon célszerű kiviteli alakjában a függőleges eltérítő-áramkör a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép előre meghatározott, a képoldalarány torzulásának és a képrövidülés különböző viszonylagos mértékeivel jellemzett több formátum szerinti kijelzésére alkalmasan van kiképezve.

A találmány szerinti készülék egy még további előnyös kiviteli alakja a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép függőleges és vízszintes irányban mintegy % tényezővel történő megnövelésére és függőleges irányban mintegy '/₃ tényezővel történő megrövidítésére alkalmasan van kiképezve.

A találmány értelmében függőleges eltérítési áramkörhöz tartozó olyan konvergáltatást vezérlő rendszert használunk, amely több függőleges módusnál, így különböző függőleges magasságú raszterek esetében használható, a rendelkezésre álló függőleges módusok közötti választást és a kiválasztott módus szerinti működést lehetővé tevő szelektorral (üzemmódválasztóval), továbbá a szelektor állapotának megfelelő konvergenciakorrekciós jelek generálására alkalmas áramkörrel van kialakítva. A korrekciós jeleket ismert konvergenciakorrekciós értékek alapján, az ismert pontos értékek közötti interpolációval állítjuk elő. A konvergenciakorrekciós jelek tárolhatók, szekvenciális módon digitális áramkörökkel feldolgozhatok, az interpoláció maga - adott esetben - analóg áramkörökkel ugyancsak biztosítható. A találmány szerinti elrendezés egy különösen előnyös kiviteli alakjában a videojeleket megjelenítő egység képmezője - ez lehet direkt képernyős katódsugárcső vagy különálló ernyőre vetítő katódsugárcsőrendszer ernyője - mintegy 16:9 képoldalaránnyal jellemezhető. Ugyanúgy előnyös az az elrendezés, amelynél ez a képoldalarány mintegy 4:3.

A konvergenciakorrekciós jeleket előállító áramkör a találmány szerinti elrendezés, illetve megjelenítőkészülék egy előbb említett különösen előnyös kiviteli alakjában digitális adattárolóval teszi lehetővé a konvergenciakorrekciós értékek különböző sorozatainak tárolását, különböző függőleges módusoknak vagy formátumoknak, például a normál és a túlfedéses módusoknak megfelelő korrekciós jelsorozatok kiválasztható módon történő generálását. A konvergenciakorrekciós értékek sorozatai alapján a vízszintes letapogatási vonalakkal lényegében párhuzamos rácsvonalak különböző halmazai határozhatók meg. Az egymással párhuzamos szomszédos rácsvonalak közötti távolság a különböző függőleges formátumoknál egymástól eltérő lehet. A nagyobb függőleges magasságú raszterekkel meghatározott függőleges formátumoknál a szomszédos vízszintes rácsvonalak közötti távolságok nagyobbak.

Az ugyancsak a találmány feladatának megoldása céljából kidolgozott, interpoláló-áramkörrel ellátott, konvergáltatást vezérlő rendszert alkalmas különböző vízszintes letapogatási ütemek és függőleges letapogatási módok mellett való üzemeltetésre mind váltott soros, mind szekvenciális letapogatás esetében. A találmány értelmében a vízszintes eltérítő-áramkörhöz az ismert konvergenciakorrekciós értékek feldolgozására alkalmas interpoláló áramkör tartozik, ahol az interpolálási tartományokat a vízszintes letapogatási ütemhez lehet illeszteni. Az interpolációs tartományok száma minden képmezőhöz a vízszintes letapogatási vonalak számához illeszkedik. így a találmány szerinti készülék egy előnyös kiviteli alakjában az interpoláló-áramkört olyan digitális-analóg átalakítóval hozzuk létre, amely vezérlőbemenetén mindig az aktuális vízszintes letapogatási ütemhez tartozó referenciajel fogadására alkalmasan van kiképezve, ezen kívül fel/le számlálót tartalmaz a digitálisanalóg átalakító modulációjához, és a számláló maximális értéke a függőleges módusoknak vagy formátumoknak megfelelő korrekciós jelforma periódusának beállítására alkalmas. Egy másik lehetőség szerint az interpoláló áramkörben fix referenciabemenetű digitálisanalóg átalakító van, ezenfelül vezérelhető lépésszámlálót tartalmaz, amellyel a digitális-analóg átalakító modulációja végezhető, a számláló lépéseinek száma pedig az egyes függőleges módusok vagy formák időtartamának (periódusának) beállítására szolgálnak.

A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábra: a szokványos képernyő méretviszonyai, a

2a. ábra: a szokványos méretű képernyő által 16:9 képoldalarányú képből elfoglalt rész, a

2b. ábra: 16:9 képoldalarányú kép által a szokványos méretű képernyőn elfoglalt rész, a

3. ábra: konvergenciakorrekciós rácsot meghatározó mátrix 16:9 képoldalarányú képernyőn kijelzett 16:9 képoldalarányú képet meghatározó videojelek megjelenítése esetén, a

4. ábra: 16:9 képoldalarányú képernyő felhasználásával 4:3 képoldalarányú képet meghatározó videojelek megjelenítése esetén a konvergenciakorrekciós mátrixot meghatározó rács elrendezése függőleges túlfedéses megjelenítési módus esetén, az

5. ábra: különböző függőleges magasságú raszterek generálására alkalmas találmány szerinti áramköri elrendezés blokkvázlata, a

HU 217 387 Β

6. ábra: különböző, függőleges magasságú raszterek esetén a függőleges eltérítési áram változásait bemutató diagram, a

7. ábra: a találmány szerint létrehozott, konvergáltatást vezérlő digitális rendszer blokkdiagramja, a

8. ábra: a 7. ábrán bemutatott konvergáltatást vezérlő digitális rendszerben kialakított egyetlen csatornához rendelt interpoláló áramkört befogadó elrendezés blokkvázlata, a

9a. ábra: a 8. ábrán bemutatott szorzó digitális-analóg átalakító részére generált moduláló hullám alakjának egyik lehetősége, a hullámmenet egy részletének kinagyításával, a

9b. ábra: a 8. ábrán bemutatott szorzó digitális-analóg átalakító részére generált moduláló hullám alakjának másik lehetősége, a

10a. ábra: a 9a. és 9b. ábrán bemutatott moduláló hullámjelek generálására alkalmas, a vízszintes eltérítési ütem egy meghatározott értékét lehetővé tevő áramkör blokkdiagramja, a

10b. ábra: órajel-számlálási diagram a 10a. ábrán bemutatott áramkör esetére, a

11. ábra: többszörös vízszintes eltérítési ütemek esetére moduláló hullámjelek generálására alkalmas áramkör egy előnyös kiviteli alakjának blokkdiagramja, a

12a. ábra: többszörös vízszintes eltérítési ütemet biztosító moduláló hullámjelek generálására alkalmas áramkör egy másik előnyös kiviteli alakjának blokkdiagramja, a

12b. ábra: órajel-számlálási diagram a 10a. ábrán bemutatott áramkör esetére, a

13. ábra: a 3. ábrán bemutatott mátrix egy kinagyított részlete, a

14a. ábra: a 8. ábrán bemutatott, találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer működtetéséhez szükséges erősítő órajele, a

14b. ábra: a 8. ábrán bemutatott, találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer működtetéséhez szükséges egyik latch-regiszter órajele, a

14c. ábra: a 8. ábrán bemutatott, találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer működtetéséhez szükséges egy másik latch-regiszter órajele, a

14d. ábra: a 8. ábrán bemutatott, találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer működtetéséhez szükséges harmadik és negyedik latch-regiszter órajele, a

14e. ábra: a 8. ábrán bemutatott, találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer működtetéséhez szükséges címgenerátor órajele, a

14f. ábra: a 8. ábrán bemutatott, találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer működtetéséhez szükséges mágneses szerelvény árama és a hozzá tartozó kimeneti feszültség, míg a

15. ábra: több konvergenciakorrekciós jel generálására alkalmas többcsatornás konvergenciakorrekciós elrendezés blokkdiagramja.

A találmány értelmében konvergáltatást vezérlő olyan rendszert alkottunk meg, amely például a 3. ábrán bemutatott 18 raszter felületén biztosít megfelelő letapogatást. A letapogatási terület mátrixot alkotó 30, 32 stb. blokkokból vagy felületekből áll. Hasonlóképpen az előzőtől eltérő kialakítású konvergenciavezérlő rendszer biztosítja azt, hogy a 3. ábrához képest eltérő 20 raszter (4. ábra) felületén a megfelelő letapogatásra kerüljön sor. Ez a raszter 30’, 32’ stb. blokkokból áll. (A 18 és a 20 raszterek további blokkjait külön nem jelöltük.) A 18 és 20 raszterek mátrixában 22, 22’ felső sor van, amely a függőleges irányú kivetítés idejének felel meg, 2H módusú szekvenciális letapogatásnál mintegy 825 ps-nak, ha a hálózati frekvencia 60 Hz. A mátrixokban 24 és 24’ bal oldali tartomány van, ezek három-három oszlopból állnak, és azt az időt képviselik, amelyre szükség van ahhoz, hogy a sorkivetítés vízszintes irányban bekövetkezzen, vagyis ugyanolyan 2H módusú jel esetén mintegy 10 ps-ot. A 22, 22’ felső sor és a 24,24’ bal oldali tartomány az inaktív letapogatási tartományokat jelentik, de ezek képviselik a vízszintes és függőleges kivetítési időket. A megjelenítés végül is 26, 26’ aktív tartományban történik. Ezeknek a tartományoknak és a rácsnak a méretei valamivel nagyobbak, mint a 10 határolóvonallal meghatározott terület, amelynek szélét televíziós készülék esetében a katódsugárcső ernyőjének határolóvonala, míg nagy képfelületű megjelenítőegységek esetén a kijelölt kép határoz meg. A 26’ aktív tartomány esetében ennek, mind pedig a rácsnak a nagysága sokkal nagyobb, mint a 10 határolóvonallal körbefogott terület. A felső tartományban jelentős mértékű párna alakú torzulás következhet be, és megfelelő korrekció nélkül az első vízszintes letapogatási vonal erősen elhajolhat a megjelenítőegység látható részei felé. Ezért a konvergencia korrekcióját minden vízszintes letapogatási vonalra el kell végezni, még akkor is, ha ahhoz látható képtartomány nem tartozik. Ugyanígy a nem látható tartományba eső vízszintes letapogatási vonalak kioltása szintén előfordulhat, ha a konvergencia torzításának megfelelően nem korrigáljuk őket.

A 26, 26’ aktív tartományokat tizenkét sorból és tizenhat oszlopból álló mátrix jelöli ki. Ez a mátrix tizenhárom vízszintes és tizenhét függőleges rácsvonalat tartalmaz, ezekhez a 3. és 4. ábrán rendre az alsó 1-17, illetve a függőleges 1-13 számok tartoznak. A vízszintes irányú letapogatási idő a szomszédos függőleges rácsvonalak között mintegy 1,66 ps. A vízszintes letapogatási vonalak száma minden sorban a függőleges irányban szomszédos rácspontok távolságától függ, azonban azt a letapogatás üteme és a letapogatásba bevont keretek egymásba illeszkedése vagy egymástól való elválasztottsága ugyancsak befolyásolja. A 3. és 4. ábrákon bemutatott rácsok esetében, 2H letapogatási módust feltételezve 50 Hz frekvenciájú szekvenciális letapogatásnál egy sorra negyvennyolc vonal, 60 Hz frekvenciájú szekvenciális letapogatásnál egy sorra negyven

HU 217 387 Β vonal, 100 Hz frekvenciájú váltott soros letapogatásnál egy sorra huszonnégy vonal, míg 120 Hz frekvenciájú váltott soros letapogatásnál egy sorra húsz vonal jut.

A vízszintes letapogatási vonalak a túlfedéses módusnál egymástól viszonylag nagyobb távolságra vannak, mint a normál módusnál, mivel nagyobb függőleges távolságot azonos számú letapogatási vonallal kell lefedni.

A találmány értelmében olyan elrendezést dolgoztunk ki (5. ábra), amelyben 2 függőleges eltérítő-áramkör 4 üzemmódválasztó (szelektor) kimenetére csatlakozik, és ez utóbbi előtt 6 kapcsoló van elrendezve. A 2 függőleges eltérítő-áramkör függőleges eltérítést vezérlőjel f_v frekvenciájával szinkronizált I_v függőleges eltérítési áramot generál, mégpedig a 4 üzemmódválasztó kimenőjelének megfelelően. Ez a kimenő jel a lehetséges függőleges módusok vagy formátumok egyikét jelöli ki, ahol a lehetséges függőleges módusok vagy formátumok között a különböző, függőleges magasságú raszterek tesznek különbséget. A 6 kapcsoló, amely például nyomógombos egység lehet, a 4 üzemmódválasztó számára az üzemmód megválasztásához szükséges vezérlőjelet állítja elő. Az 5. ábra szerint például a normál és a túlfedéses üzemmódot a 6 kapcsoló benyomásával engedélyezhetjük. Ilyenkor a 6 kapcsoló szokásos állapota a normál üzemmód, benyomott állapota pedig ettől eltérő üzemmód kezdeményezésére szolgál.

A 2 függőleges eltérítő-áramkör kimenetén, mint említettük, az I_v függőleges eltérítési áram jelentkezik, amelynek maximális és minimális értékéhez célszerűen + 1 és -1 szintet rendelünk, amelyhez tetszőleges választott egység tartozhat. Az áram periódusát T_v időként határozzuk meg, amely az egyes függőleges mezők időtartamából adódik. Az I_v függőleges eltérítési áramot a 3. ábra szerinti raszternél használjuk. Ha túlfedéses üzemmódra van szükség, akkor a 6. ábra szerinti pontozott vonallal kijelölt áramra van szükség. A 4. ábra szerinti raszter függőleges méretei nagyobbak, mint a 3. ábra szerinti raszteréi, mégpedig 4/3 arányban. Ennek megfelelően a maximum- és minimumértékek + 1,33 és -1,33 szinten vannak. A tévéidő mindkét jel esetén azonos, ahogy a videojel forrása által biztosított függőleges periódusidő is az.

A 3. ábrán látható 30 és 32 blokkok, illetve a további, külön nem jelölt blokkok között a 18 rasztert alkotó rács A, B, G és H, illetve B, C, H és I metszéspontjai helyezkednek el, és teremtenek kapcsolatot. A 4. ábrán látható 30’ és 32’ blokkok, illetve a további nem jelölt blokkok között a 20 rasztert alkotó rács A’, B’, G’ és H’, illetve B’, C’, H’ és Γ metszéspontjai helyezkednek el. A 30 és 32 blokkok kinagyított nézetét a 13. ábra mutatja be.

A szokásos jelölésrendszerre támaszkodva, vagyis X-Y koordináta-rendszert bevezetve az A metszéspontot az (1, 1) koordináták, a B metszéspontot az (1, 2) koordináták, míg a C metszéspontot az (1, 3) koordináták jellemzik. Ugyanúgy a G metszéspont a (2, 1) koordinátákkal, a H metszéspont a (2, 2) koordinátákkal, az I metszéspont a (2, 3) koordinátákkal határozható meg. Hasonlóképpen jelölhető ki az A’, B’, C’, G’, H’ és Γ metszéspontok helye a 4. ábra szerinti koordináta-rendszerben, ahol azonban a korrekciós értékek a 3. ábra szerinti metszéspontokhoz képest eltérőek lehetnek, hiszen a két rács metszéspontjai nem feltétlenül esnek egybe.

A rácspontoknál a korrekciós jel pontos értékét úgy határozzuk meg, hogy az adott pontnál a vörös, a zöld és a kék rasztert egymásra helyezzük. Az egzakt értékeket nem törölhető tárolóban rögzítjük, ezeket csatornánként külön őrizzük, és ezeket tekintjük azoknak az információknak, amelyek egy adott televíziós készüléknél vagy hasonló megjelenítőegységnél az egy sorba hozáshoz szükséges műveletek alapjai lehetnek. Ha például digitális jellegű tárolást biztosítunk, a rácshoz tartozó korrekciós értékeket egy adott rácspont koordinátáinak megfelelő rendben tárolhatjuk. Más szavakkal: az egyik csatornában kijelölt A metszéspontra mint rácspontra a konvergenciakorrekciós érték az (1, 1) koordináták függvénye, vagyis V_A=f (1, 1). Hasonlóképpen felírható a V_B=f (1,2), a V_G=f (2,1) vagy a V_H=f (2,2) függvény.

Ahhoz, hogy a rácsot alkotó szomszédos metszéspontok között a korrekciós jelek sima átmenete biztosított legyen, mind függőleges, mind vízszintes irányban interpolációt kell végrehajtanunk. A rács metszéspontjainál megállapított, a fentiekben már elemzett V_A, V_B, V_G és V_H, illetve minden hasonló konvergenciakorrekciós érték a beállítás során meghatározott pontos értéket jelentenek. A metszéspontok közötti területekre viszont csak kétdimenziós interpolációval lehet az ismert értékek alapján többé-kevésbé pontos V_s, V_T, V_G konvergenciakorrekciós értékeket (13. ábra) nyerni. Ezek X vízszintes letapogatási vonal olyan részeire jellemző értékeket képviselnek, amelyek nem feltétlenül azonosak a metszéspontokhoz tartozó, előbb már említett konvergenciakorrekciós értékekkel.

A vízszintes irányú interpolációt a megfelelő konvergenciakorrekciós értékek szűrős feldolgozásával lehet egyebek között elvégezni. Az ismert konvergenciakorrekciós értékek ugyanis szekvenciálisán megjelennek, ahogy a vízszintes letapogatási vonalak előre haladnak. Ahhoz, hogy például a V_A konvergenciakorrekciós értékről folyamatosan áttérhessünk a V_B konvergenciakorrekciós értékre, arra van szükség, hogy a V_A konvergenciakorrekciós értéket szolgáltató kimenetet szekvenciálisán a rács térközének megfelelő időperióduson keresztül, az adott esetben például 1,68 ps-on át kövessük, majd ugyanilyen időperióduson keresztül a V_B konvergenciakorrekciós értéket hasonlóképpen szintén feldolgozzuk. Ha a szűrő válaszideje azonos a rács térközéhez tartozó periódusidővel, a konvergenciakorrekciós jel a két kívánt szint között folyamatos módon, simán változik. A válaszidő a digitális-analóg átalakító kimenetén elrendezett szűrőtől és a konvergáltatás teljesítményerősítőjének válaszjelétől függ.

A függőleges irányú interpoláció nagyobb mennyiségű feldolgozási műveletet igényel, mivel a függőleges irányban szomszédos metszéspontok koordinátái ugyanazon vízszintes letapogatási vonal mentén nem szekvenciálisán lépnek fel. Ehelyett az X vízszintes letapogatási vonalon levő ismeretlen, például V_s és V_G

HU 217 387 Β konvergenciakorrekciós értékeket kell az ismert, például V_A, V_B, V_G és V_H konvergenciakorrekciós értékekből meghatározni. Ha először a V_s és V_L, konvergenciakorrekciós értékeket meg tudjuk határozni, akkor ezt követően a vízszintes irányú interpoláció aluláteresztő szűrő alkalmazásával elvégezhető. Ezzel az interpolációval V_T konvergenciakorrekciós érték állítható elő, de a rács metszéspontjai közötti térben kijelölt SU vonalszegmensre eső összes átmeneti érték meghatározható (13. ábra).

Tételezzük fel, hogy a 13. ábrán bemutatott kinagyított mátrix 30 és 32 blokkja között kell az interpolációt elvégezni. Az első vízszintes rácsvonalnak az egyéb vonalaktól vagy interpolációktól független letapogatása céljából az aluláteresztő szűrőt az A, B és C metszéspontokhoz tartozó értékekkel tápláljuk, mégpedig egymást követően a nagyjából 1,68 ps-os periódusidőkön keresztül. A közbenső vonalak esetében szükség van a blokkok sorait egy adott időben feldolgozó interpolációs műveletláncra, ahol a blokkok minden sora a vízszintes letapogatási vonalak egy-egy halmazát képviseli. A 13. ábrán látható az interpoláció vázlata. Ez a vázlat arra a tényre épül, hogy a vízszintes letapogatási vonalakból egy adott számúra, például n vonalra van szükség a képernyő vagy más megjelenítőegység keresztezéséhez, amikor az első vízszintes rácsvonaltól a második vízszintes rácsvonal közvetlen közelében fekvő sor végéig jutunk. Hasonló a helyzet a további szomszédos rácsvonalaknál is. A 13. ábrán bemutatott X vízszintes letapogatási vonal 6’ közbenső letapogatási vonalat képez, amely az első sorban hatodik ilyen vonal, vagy egy hasonló, vízszintes letapogatási vonalrendszer hatodik eleme. A 6’ közbenső letapogatási vonal az ábrán bemutatott módon az SU vonalszegmenst is tartalmazza. A függőleges irányban szomszédos metszéspontok közötti sima átmenet biztosítására a kiválasztott ismert metszésponti értékekhez legközelebbi átmeneti értékeknél viszonylag nagy súlyozó tényezőt alkalmazunk. így például az S rácspont Z tetszőleges egységnyi távolságra van az A metszéspont alatt, míg (n-Z) tetszőleges egységnyi távolságra van a G metszéspont felett. A tetszőleges egységet a vízszintes letapogatási vonalak közötti függőleges irányú elválasztásnak megfelelően határozhatjuk meg, amely különböző függőleges formátumoknál és különböző videojel-átviteli rendszereknél eltérő értékeket vehet fel. A fentiek alapján lineáris interpolációval adódik: V_F=[(n-Z)/n)x V_A+(Z/n)x V_c. Ha tehát V_A=2, V_G=1, n=24 és Z=6, akkor V_s=l,667 (a szokásos kerekítés után). A V_A és V_G konvergenciakorrekciós értékek közötti értéket nyertünk, amely egyrészt az A metszésponttól és az S rácsponttól vett távolsággal, illetve az S rácspont és a G metszéspont közötti számított távolsággal arányos.

Egy adott függőleges módus vagy formátum esetén a függőleges interpolációt az egyes közbenső vízszintes letapogatási vonalak és egy adott függőleges rácsvonal metszéspontjaihoz tartozó konvergenciakorrekciós értékek közötti értékek szekvenciális generálásával és feldolgozásával hajthatjuk végre. Ha ezek a konvergenciakorrekciós értékek megfelelő sorrendben és megfelelő időzítéssel kerülnek az aluláteresztő szűrővel ellátott áramkörbe, valós időben igen nagy pontosságú konvergenciakorrekciós jelek generálhatók.

A találmány szerinti képmegjelenítőkészülékhez kidolgozott konvergenciakorrekciós, tehát konvergáltatást vezérlő rendszer egy változatát a 7. ábra blokkvázlatban mutatja be. Eszerint a függőleges és a vízszintes eltérítésnek megfelelő VE és HO impulzusokat, illetve CL órajeleket fogadó 42 fáziszárt hurok és időzítő-áramkör 43 buszon át 44 címgenerátorra van csatlakoztatva. A 42 fáziszárt hurok és időzítő-áramkör a bemenetére juttatott impulzusok szinkronizálását biztosítja, kimenőjele a 44 címgenerátorba van vezetve, és ez utóbbi kimenete 45 buszon keresztül 46 adattároló egységbe szekvenciálisán a címeknek megfelelő információkat juttat. A 46 adattároló egység az ismert konvergenciakorrekciós értékeket digitális formában tartalmazza. Ezek az értékek a 18 és 20 raszter rácspontjainak felelnek meg, vagyis a vízszintes és függőleges rácsvonalak metszésvonalaihoz tartozó korrekciót hordozzák. A 46 adattároló egységben 46A, 46B és szükség szerinti számú további tárolóelem szolgál a konvergenciakorrekciós értékek egy-egy sorozatának őrzésére, tehát az egyes tárolóelemek a különböző, függőleges magasságú raszterral jellemzett megjelenítés alapadatait tartalmazzák, azaz különböző függőleges módusokat tesznek lehetővé. A 46 adattároló egység természetesen nem feltétlenül áll két elkülönülő tárolóból, az egyes adatsorozatokat megfelelő címbitekkel lehet egymástól elválasztani. Egy másik lehetőség azonban az, hogy módusválasztó jel segítségével választható 46A, 46B, esetleg további tárolóelemeket alkalmazunk. A különböző függőleges módusokhoz a 2 függőleges eltérítő-áramkör a 46 adattároló egységből kapja a szükséges alapadatokat. A 46 adattároló egység kimenetén 40 korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör van, amely a konvergenciakorrekciós jeleket egyrészt előállítja, másrészt V_0UT1, V_OUT2, ..., V_0UTm kimenőjelekként m csatorna részére azokat továbbítja.

A 7. ábrán bemutatott blokkvázlat egy részletesebb változatát a 8. ábra mutatja be, amelyben az ismert pontos értékű korrekciós jeleket továbbító és szükség szerint az interpolációt elvégző elrendezés látható. Ebben a 40 korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkört egyetlen csatorna táplálására alkalmas változatban ábrázoljuk. Ennek bemenetén a 7. ábra szerint a 42 fáziszárt hurok és időzítőáramkör, valamint a 44 címgenerátor található. Az elrendezésben a 46 adattároló egység alkotja a bemeneti elemet, amely 47 buszon, erre felfűzött 48 és 508 bites latch-regiszterenkeresztül (Ll, L2) 49 és 51 busz közvetítésével rendre 52 és 54 8 bites latch-regiszterekre van vezetve (L3, L4). Ez utóbbiak kimenetére 53 és 55 buszon keresztül szorzásra alkalmasan kiképzett 56 és 58 digitális-analóg átalakító van csatlakoztatva, amelyek kimenőjelei 60 műveleti erősítőben összegezhetők, és az összegzettjei 61 kimeneten nyerhető, amelynek kimenőjele V_OUT. A 46 adattároló egységet itt is legalább két 46A, 46B tárolóelemmel alakítjuk ki. Az 56 és 58 digitális-analóg átalakító 77 és

HU 217 387 Β adatátviteli vonalon moduláló jelsorozatot kap, mégpedig V_ODD és V_EVen jelek formájában, amelyek a 9a. és 9b. ábrákon láthatók. Ezeket a jeleket a 10. ábrán blokkdiagramban bemutatott elrendezésben nyerjük 76 műveleti erősítő és 78 differenciaerősítő segítségével, amelyek kimenete rendre a 77 és 79 adatátviteli vonalra kapcsolódik. Az áramkör megvalósítható egyébként mindössze három latch-regiszter segítségével is, ha az időzítőjelek sorozatát alkalmas módon választjuk meg.

Visszatérve a 8. ábrára, a 42 fáziszárt hurok és időzítő áramkört a vízszintes és függőleges eltérítésnek megfelelő szinkronizáló jelek és/vagy ezekhez rendelt időzítőjelek hajtják meg, amelyek a televíziós készülék eltérítési áramköréből származnak. A 42 fáziszárt hurok és időzítő áramkör ezért fázis- vagy vonalzárt órajel-generátorként működik, ami a vízszintes frekvenciát hetvenhatszor indítja, ez utóbbi a folyamatos (szekvenciális) letapogatás mellett például az NTSC rendszer 2H módusában mintegy 2,4 MHz-es jelsorozatot jelent. A függőleges és vízszintes eltérítéshez tartozó időzítőjelek, valamint az órajelek a 44 címgenerátor működéséhez szükséges jeleket alkotják, de a 46, 48, 50 és 52 8 bites latch-regiszterek ugyancsak ezek alapján működnek. A vonalzárt óra alkalmas illesztési tesztprogram előállítására is.

A 44 címgenerátor tehát a 42 fáziszárt hurokból és időzítő áramkörből nyeri a szükséges időzítőimpulzusokat, ennek alapján a szorzó 56 és 58 digitális-analóg átalakítók részére a szükséges bemeneti szavakhoz tartozó címet generálja. Minden ilyen szó egy-egy, egy adott rácsponthoz tartozó konvergenciakorrekciós értéket jelent, amelyeket digitális formában fejezünk ki és tárolunk.

Az egyes csatornákhoz tartozó korrekciós értékeket, mint szavakat a 46 adattároló egység tartalmazza, mégpedig szokásos módon digitális formában. A 46 adattároló egységet általában fix tárolóként hozzuk létre, de ugyanúgy kialakítható törölhető tárolóként is, amely vele kapcsolódó fix tárolóból veszi fel a szükséges adatokat, például a bekapcsolás folyamatában.

A 46 adattároló egység kimenete a 47 busszal mind a 48, mind az 50 8 bites latch-regiszterre kapcsolódik. Az előzőt Ll, az utóbbit L2 jelöli. A 48 8 bites latch-regiszter kimenete az 52 8 bites latch-regiszter bemenetére, az 50 8 bites latch-regiszter kimenete az 54 8 bites latch-regiszter bemenetére van csatlakoztatva, az így kialakult soros elrendezések rendre az 56 és 58 digitális-analóg átalakítóra kapcsolódnak. A 48 és 52, illetve az 50 és 54 8 bites latch-regiszterek a hozzájuk rendelt 56, illetve 58 digitális-analóg átalakítók részére az aktuális és a következő értékeket tárolják. Ennek megfelelően ezeket a két szükséges értékkel szekvenciális módon töltjük fel, az 52 és 54 8 bites latch-regiszterek feltöltése egyidejűleg történik, amikor szükség van az 56 és 58 digitális-analóg átalakítók tartalmának aktualizálására.

A függőleges rácsvonalaknak a 6. ábrán bemutatott vízszintes elválasztásában biztosított időzítések rendjét a 14a., 14b., 14c., 14d., 14e. és 14f. ábrák mutatják be.

A 46 adattároló egységből a 48, 50, 52 és 54 8 bites latch-regiszterekbe továbbított jelek közül a Β, H, C, I metszéspontokhoz tartozóakat ugyancsak bemutatjuk. A 14a. ábra szerint 1 órajel indulásakor a 48 8 bites latch-regiszter (Ll) az A metszésponthoz tartozó korrekciós értéket tartalmazza, az 52 8 bites latch-regiszter (L3) a G metszésponthoz tartozó korrekciós értéket, az 50 8 bites latch-regiszter (L2) az A metszésponthoz tartozó korrekciós értéket, míg az 54 8 bites latch-regiszter (L4) a G metszésponthoz tartozó értéket őrzi. Ennek megfelelően az 56 digitális-analóg átalakító az A metszésponthoz tartozó digitális értéket alakítja analóg formába, az analóg értéket a V_EVEN jel amplitúdójával szorozza, amely jel a 79 adatátviteli vonalon jut az 56 digitális-analóg átalakítóba. A 13. ábrán bemutatott tömbsor esetén ez az amplitúdó „1” értéket vesz fel. Hasonló a helyzet a G metszéspont esetében is, ahol az 58 digitális-analóg átalakító végzi először az átalakítást, majd az analóg jelet a 77 adatátviteli vonalon érkező V_0DD jel amplitúdójával szorozza. Ez az amplitúdó a 13. ábrán bemutatott tömbsor esetében zérus értékű.

Az Ll jelű 48 8 bites latch-regiszter Ll EN engedélyező jelet kap, amelynek menetét a 14b. ábra mutatja be. Ez az egyik órajel végétől a másik órajel elejéig tart, és lehetővé teszi a B metszésponthoz tartozó korrekciós értéknek az említett 8 bites latch-regiszterbe történő betáplálását. Hasonló módon az L2 jelű 50 8 bites latch-regiszter engedélyező jele a 3 órajel megszűnésekor generálódik, ilyenkor a H metszésponthoz tartozó korrekciós értéket lehet ebbe a 8 bites latch-regiszterbe betáplálni. Ugyanilyen jellegű az L3 és L4 jelű 52 és 54 8 bites latch-regiszterek üzemének engedélyezése. Ezek L3, L4 EN engedélyező jelet kapnak, amelyet a 14d. ábra mutat be, és amely a 4 órajel megszűnésekor generálódik. Ez lehetővé teszi a B metszéspontnak megfelelő korrekciós értéknek az 52, a H metszéspontnak megfelelő korrekciós értéknek az 54 8 bites latch-regiszterbe való betáplálását. Hasonló folyamatok zajlanak le az 5, 6, 7 és 8 órajelek generálása során, amikor is a 8 órajel megszűnésekor a C metszéspontnak megfelelő korrekciós érték az 52, a I metszéspontnak megfelelő korrekciós érték 54 8 bites latch-regiszterbe kerül. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az A és G metszéspontokhoz tartozó korrekciós értékeket az L3 és L4 jelű 52 és 54 8 bites latch-regiszterek lényegében négy órajel időtartama alatt őrzik, ami mintegy 1,68 ps-os időt jelent; ennyi idő telik el két függőleges rácsvonal kijelölése között. Más szavakkal, ahogy a vízszintes letapogatóvonal balról jobbra az első vízszintes rácsvonal mentén halad, az A és G metszéspontoknak megfelelő korrekciós értékeket az 56 és 58 digitális-analóg átalakítók szorzással és átalakítással dolgozzák fel, mégpedig a letapogatóvonalnak az első és második függőleges rácsvonal közötti haladása során. A B és H metszéspontokhoz tartozó korrekciós értékeket az 56 és 58 digitális-analóg átalakítók akkor dolgozzák fel, amikor a vízszintes letapogatás a második függőleges rácsvonaltól indulva a harmadikig ér el. A C és I metszéspontokhoz tartozó korrekciós értékeket ennek megfelelően az 56 és 58 digitális-analóg átalakítók akkor dolgozzák fel, amikor a vízszintes letapogatás fo10

HU 217 387 Β lyamata a harmadik függőleges rácsvonaltól indulva a negyedikig tart. A 14f. ábrán az eltérítés mágneses szerelvényében a X átmeneti letapogatási vonal követésekor folyó áram változását mutatjuk be, amikor a letapogatás során az egyik rácsponthoz tartozó értéktől a másikra sima görbe mentén haladunk, amit az aluláteresztő szűrő alkalmazása biztosít.

A 8. ábrán bemutatott elrendezés egyszerűsíthető az L2 és L4 jelű 50 és 54 8 bites latch-regiszterek egyikének elhagyásával. Ha az 50 8 bites latch-regisztert hagyjuk el, az L3, L4 EN engedélyezőjel a 3 órajel után generálható, amikor is a V_B korrekciós érték a 48 8 bites latch-regiszterből az 52 8 bites latch-regiszterbe jut, és egyidejűleg a V_H korrekciós érték az 54 8 bites latch-regiszterbe kerül. Ilyenkor az L2 EN engedélyezőjelre nincs szükség. A 8. ábrában a negyedik latch-regiszter ennek megfelelően csak a működés egy kedvező módjának illusztrálására szolgál.

A 9a. és 9b. ábrán bemutatott moduláló hullámok a vízszintes letapogatási vonalaknak a vízszintes rácsvonalakhoz viszonyított pozicionálásához szolgáltatnak mértéket. A pozicionálás történhet egy adott aktuális letapogatási vonalhoz képest felfelé vagy lefelé. A moduláló hullámok alakjai egymás komplementerei, vagyis a fázisok azonossága mellett az egyik hullám csúcsértékéhez a másik hullám zérus értéke (alapszintje) tartozik és fordítva. Ennek megfelelően a moduláló hullámok összegzésével egyenszintet nyerünk (a hullámok háromszög alakúak). A két moduláló hullám maximumainak és minimumainak kialakulása ezen túlmenően mindig egybeesik azoknak a vízszintes letapogatási vonalaknak a generálásával, amelyek a vízszintes rácsvonalakat fedik. Ez az a viszonylagos időzítés, amely biztosítja, hogy a vízszintes letapogatási vonal a vízszintes rácsvonal elérésekor képződik. Ha a második vízszintes rácsvonalat tekintjük, a V_G korrekciós érték „1”, míg a harmadik vízszintes rácsvonalra eső V_M korrekciós érték, mint súlyozó tényező zérus értékű. Habár a moduláló hullámokat háromszögjelek sorozataként mutatjuk be, a tényleges jel a 9a. ábra kinagyított részlete szerint lépcsőzetes, ahol a lépcsők a háromszögvonal egyenesét jelölik ki. Ez lehetővé teszi, hogy a blokkok minden sorában minden vízszintes letapogatási vonalra a szomszédos metszéspontokhoz ugyanaz a súlyozó tényező tartozzék. A moduláló hullámok egy másik lehetőség szerint általános értelemben vett furészfog alakúak lehetnek, ahol a fűrészfog impulzus élei nagy meredekségűek lehetnek akár pozitív, akár negatív irányban, ahogy ez a vízszintes irányú generálás szükségleteiből adódik. A moduláló hullámalakok bonyolult címvezérlésí és időzítési problémákat jelenthetnek. Előnyös a háromszög alak a 9a. ábra szerinti változatban, amikor is a V_0DD jel csúcsamplitúdói minden letapogatási vonalnál a páratlan sorszámú vízszintes rácsvonallal esnek egybe. Hasonló módon a V_EVEN jel olyan háromszöghullámot alkot, amelynél a csúcsamplitúdó akkor jelenik meg, ha a letapogatási vonal a páros sorszámú vízszintes rácsvonallal esik egybe. Értelemszerűen következik, hogy a V_ODD és a V_EVEN jelek zérus amplitúdója akkor figyelhető meg, ha a letapogatási vonal rendre a páratlan, illetve páros sorszámú vízszintes rácsvonalakkal esik egybe. A páros sorszámú vízszintes rács vonalakhoz tartozó értékek ezért az 56 digitális-analóg átalakítóba mindenkor a V_EVEN jellel modulált formában kerülnek. Ugyanígy, a páratlan sorszámú vízszintes rács vonalakhoz tartozó értékeket az 58 digitális-analóg átalakítóba mindenkor a V_ODD jellel modulált formában juttatjuk.

A találmány szerinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakjában a moduláló jeleket olyan periódusidővel generáljuk, amely a vízszintes rácsvonalak közötti vízszintes letapogatási vonalak számából adódik. A periódusidő egy alapegység 2n-szereseként fejezhető ki, ahol n az egyes sorokban levő letapogatási vonalak száma. Minden korrekciós érték ezen túlmenően az 56 és 58 digitális-analóg átalakítók egyikébe juthat csak. A 2n számú letapogatási vonal időtartamának megfelelő periódusidővel jellemzett moduláló hullámok felhasználása biztosítja, hogy a vízszintes rácsvonalakhoz tartozó korrekciós értékeket egymást követően az egyes sorok felső és alsó határvonalai között haladva dolgozzuk fel. A digitális címzéssel járó generálási és időzítési problémák jelentős mértékben korlátozhatók, ha a letapogatási vonalak minden sorára a maximális és minimális ismert értékeket ugyanabba a digitális-analóg átalakítóba juttatjuk, mégpedig abban az ütemben, ahogy a letapogatási vonalak egymás utáni sorait követjük.

A 9a. és 9b. ábrán bemutatott moduláló hullámok generálását a 10a. ábrán bemutatott 70 moduláló hullámgenerátor teszi lehetővé. Ebben 72 fel/le számláló F_H vízszintes és F_v függőleges szinkronizáló impulzusokat, vagy ezekhez tartozó időzítőjeleket kap. A 72 fel/le számláló először O-tól 20-ig végez folyamatos számlálást (feltételezve, hogy osztott soros 2H módusban 120 Hz-es frekvencián dolgozunk, és húsz letapogatási vonal van), majd 20-tól számlál lefelé 0-ig, órajelként ehhez a vízszintes vonal visszatérési impulzusát hasznosítva. A 72 fel/le számláló számlálási diagramját a 10b. ábra mutatja, ahol a 0 érték GL1 vízszintes rácsvonalnak felel meg, míg a 19 érték közvetlenül a következő rácsvonal előtti állapotot jelzi. A számlálással kapott 20 érték a következő, GL1 +1 vízszintes rácsvonalat jelzi, és ezt követően a 0 értékre való csökkenéskor a GL1+2 vízszintes rácsvonalat érjük el. A 72 fel/le számláló tehát a letapogatási vonalak egymást követő sorait 0 és 19, majd 20 és 1, ezt követően újból 0 és 19, majd 20 és 1 stb. számlálással követi. A függőleges visszatérési impulzus a számlálók tartalmát újra alaphelyzetbe állítja, és így a függőleges eltérítési áramkör részére a generált hullámalakot rögzíti. A digitális számot célszerűen 5 bites 74 digitális-analóg átalakító hozza analóg formába. A 76 műveleti erősítő a 77 adatátviteli vonalra V_ODD jelet, míg a 78 differenciaerősítő a 79 adatátviteli vonalra V_EVEN jelet juttat. A 78 differenciaerősítő kimenete a V_EVEN jelet úgy állítja elő, hogy a 74 digitális-analóg átalakító kimenőjelét rögzített V_REF referenciajelből vonja le. A V_REF referenciajelet a 74 digitális-analóg átalakító kimenőjelének maximuma szerint kell megválasztani.

A megfelelően választott periódusidővel jellemzett moduláló hullámok a konvergenciakorrekciós hullámok

HU 217 387 Β generálásában használhatók fel, amire a találmány értelmében a különböző, függőleges formátumok generálása során van szükség. Ha a javasolt áramköröket ilyen hullámalakok generálására készítjük elő, fontos, hogy a hullámokat jellemző maximális értékek állandók legyenek, és ezekhez az állandó értékekhez a képernyőn vagy a hasonló kijelzőberendezések megjelenítőegységein előre kijelölt helyek tartozzanak. Ilyen jellegű eredményeket biztosító áramköröket a 11. és 12a. ábra mutat be.

A 11. ábra szerint 80 moduláló hullámgenerátort hoztunk létre, amelynek bemenetén 90 horizontális eltérítési üzemmódválasztó van elrendezve. Ez 86 számlálón keresztül célszerűen 6 bites 84 fel/le számlálóra van vezetve, amely így függőleges és vízszintes eltérítéshez tartozó szinkronizáló impulzusokat, vagy az utóbbiakhoz rendelt időzítőjeleket fogad. A 84 fel/le számláló tartalmát a vízszintes eltérítéshez tartozó időzítőjelek növelik és csökkentik, vagyis például a vízszintes szinkronizáló impulzusok. A függőleges eltérítéshez tartozó időzítőjelek, például a függőleges szinkronizáló vagy visszatérési impulzusok a 84 fel/le számláló alapállapotát állítják vissza, így a függőleges eltérítést biztosító áramkör részére a hullámalakot rögzítik. A 84 fel/le számláló nulla és egy adott, külön beállítható maximális érték között számlál, mindkét irányban. A maximális számlált értékek, amelyeket a 86 számláló biztosít, a következők: 120 Hz-nél 20 (20 vonal/sor); 100 Hz-nél 24 (24 vonal/sor); 60 Hz-nél 40 (40 vonal/sor) és 50 Hznél 48 (48 vonal/sor). A 10b. ábrához hasonló számlálási diagram állítható fel (11b. ábra), ahol a 10b. ábra érvényes a 20 értékű maximummal jellemzett számlálásra. A lépések száma természetesen a maximum értékével együtt változik.

A 84 fel/le számláló kimeneti jele egyrészt a 86 számlálóra, másrészt célszerűen ugyancsak 6 bites 82 digitális-analóg átalakítóra van vezetve. Ez utóbbi 88 tápegységből I_REF referenciaáramot kap, amelynek értéke a kiválasztott függőleges formátumnak megfelelően változtatható. A 88 tápegység és a 86 számláló a 90 horizontális eltérítési üzemmódválasztó kimenőjeleinek megfelelően vezérelhető. A 10a. ábrán is látható 76 műveleti erősítő és a 78 differenciaerősítő 82 digitális-analóg átalakító kimenetére vannak csatlakoztatva. Ezek az egymással komplementer hullámokat az előzőekben már ismertetett módon generálják.

A 86 számláló az egyes hullámokban generált lépcsők számát határozza meg, ahol a lépcsők mindegyike egy-egy vízszintes letapogatási vonalhoz tartozik. A lépcsők magassága a 88 tápegység által szolgáltatott áramtól függ. Az áramerősséget egy adott k állandóval jellemezhetjük, amelyet úgy választunk, hogy a felhasznált integrált áramkörök táplálásához szolgáló áramokat biztosíthassuk. All. ábrán bemutatott áramkörnél 120 Hznél k μΑ, 100 Hz-nél 20k/24 μΑ, 60 Hz-nél 20k/40 μΑ és 50 Hz-nél 20k/48 μΑ áramerősségre van szükség.

A 12a. ábra 100 moduláló hullámgenerátor blokkvázlatát mutatja, amely a találmány szerinti elrendezés megvalósításának egy további lehetőségét jelenti. Ennél változtatható periódusidőkkel változtatható függőleges formátumok generálhatók. Az elrendezésben a központi helyet 104 fel/le számláló foglalja el, amely szintén vízszintes és függőleges eltérítéshez tartozó szinkronizáló jeleket vagy ezek meghatározására szolgáló időzítőjeleket fogad. A 104 fel/le számláló tartalmát a vízszintes eltérítés időzítőjelei növelik vagy csökkentik, és a függőleges eltérítés időzítőjeleinek hatására kapcsolódik a függőleges eltérítési áramkörhöz. A 104 fel/le számláló folyamatosan 0 és 239 között felfelé számlál, majd 0-ra tér vissza. A maximális számlálási értéket 110 számláló határozza meg, és azt úgy választjuk, mint a rendelkezésre álló kiválasztható függőleges módusokhoz szükséges lépések számának legkisebb közös többszörösét. így bemenetére 106 választó áramkör kapcsolódik, amely 48 vonal/sor esetén 5, 40 vonal/sor esetén 6, 24 vonal/sor esetén 10 és 20 vonal/sor esetén 12 számlálási lépést engedélyez. A számlálási diagramot a 12b. ábra mutatja, ahol A a kiválasztható lépés nagyságát jelképezi. A 104 fel/le számláló először O-tól 239-ig, majd 240től 1-ig számol, és ezt ismétli a szükséges számban. A 106 választóáramkör bemenetére 108 vízszintes eltérítési ütemet meghatározó szelektor kapcsolódik, amely vezérlőjelet szolgáltat. A 104 fel/le számláló kimenetén 102 digitális-analóg átalakító van, amely az adott esetben szintén 8 bites. A 102 digitális-analóg átalakító ez esetben rögzített referenciaértéket kap. A 12a. ábra szerinti elrendezés all. ábra szerintihez képest könnyebben megvalósítható. A 102 digitális-analóg átalakító kimenete a már ismertetett módon 76 műveleti erősítő és a 78 differenciaerősítő bemenetére van vezetve, ami az egymással komplementer hullámokból álló V_0DD és V_EVEN jelek előállítását az előzőekben bemutatott működés szerint teszi lehetővé.

A találmány elé kitűzött cél megvalósítására szolgáló képernyős megjelenítőkészülék, amely célszerűen televíziókészülék, a 15. ábra szerinti blokkvázlattal alakítható ki. Ezen 96 konvergáltatást vezérlő rendszer látható, ahol hat konvergenciakorrekciós jelre van szükség, és ezekhez hat jelfeldolgozó csatorna tartozik. A konvergenciakorrekciós jelek a következők: BH vízszintes kék, BV függőleges kék, RH vízszintes vörös, RV függőleges vörös, GH vízszintes zöld, GV függőleges zöld. Mindegyik csatornához egy-egy 40 korrekciós interpoláló és jelgeneráló áramkör tartozik, amelyek rendre egy-egy 46 adattároló egységre kapcsolódnak. Az adattároló egységek legalább a 46A és 46B tárolóelemekkel vannak kialakítva, így a tárolóelemek számának megfelelően legalább két, függőleges formátum kijelzésére alkalmasak. Ha több választására kell lehetőséget teremteni, a tárolóelemek számát növelni kell. Minden tárolóelem a konvergenciakorrekciós értékek egy sorozatát tartalmazza, amely sorozat minden csatornára és minden függőleges formátumra eltérő programozású adatsort jelent. Minden függőleges formátumnál több letapogatási ütem közül lehet választani, mint erről az előzőekben már szó volt. A csatornákhoz tartozó jelfeldolgozó egységek párhuzamosan üzemelnek, a konvergencia korrekcióját biztosító jelek hullámsorozatait minden vízszintes letapogatási vonalnál valós időben generálják.

HU 217 387 Β

A fentiekben bemutatott hat jelfeldolgozó csatorna egyetlen 80 vagy 100 moduláló hullámgenerátor kimenetére van felfűzve. A 42 fáziszárt hurok és időzítő áramkör, valamint a 44 címgenerátor szintén a csatornák közös egysége. A csatornák kimeneti jelei 1-61, 2-61, 3-61, 4-61, 5-61, 6-61 vonalakon keresztül 98 erősítő áramkör bemenetére vannak vezetve. A 98 erősítő áramkör a konvergenciának megfelelő kimeneteket szolgáltat, a benne levő erősítők rendre a BH vízszintes kék, BV függőleges kék, RH vízszintes vörös, RV függőleges vörös, GH vízszintes zöld, GV függőleges zöld kijelzésnek megfelelő konvergenciatekercsek táplálását teszik lehetővé. A 15. ábrából látszik, hogy a találmány szerinti konvergáltatást vezérlő rendszer az ismertekhez képest minimális mértékű eszköztöbbletet igényel, azok kis bővítésével teszi lehetővé, hogy egynél több függőleges formátum szerint lehessen képeket megjeleníteni.

Claims (25)

1. Elrendezés konvergáltatás vezérlésére különböző, függőleges formátumú kijelzések létrehozásánál, amely videojel kijelzésére és különböző, függőleges magasságú függőleges formátumok létrehozására alkalmas horizontális eltérítési üzemmódválasztóval (90) van kialakítva, azzal jellemezve, hogy különböző konvergenciakorrekciós értékeket tartalmazó, a különböző konvergenciakorrekciós jelek sorozatának előállítására alkalmas adattároló egységet (46) tartalmaz, ahol a konvergenciakorrekciós értékek vízszintes letapogatóvonalakkal párhuzamos és egymástól különböző függőleges formátumoknál eltérő távolságokkal elválasztott rácsvonalak különböző halmazait meghatározóan vannak kiválasztva, továbbá a konvergenciakorrekciós értékeket előállító korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkörrel (40) van ellátva, valamint a korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör (40) az üzemmódválasztó (90) jeltovábbító kimenetével van összekapcsolva, és meghatározott függőleges formátumok egyértelmű meghatározására alkalmasjelek generálására van kiképezve.

2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör (40) a konvergenciakorrekciós értékeknek megfelelő és a konvergenciakorrekciós értékek interpolációjából adódó jelek generálására alkalmasan van kiképezve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a rácsvonalak közötti távolság a függőleges magasság növekedésével növekvő értékű.

4. Képernyős megjelenítőkészülék, amely megjelenítőegységet és a megjelenítőegységhez csatlakoztatott függőleges eltérítő-áramkört tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítő-áramkörhöz konvergáltatást vezérlő rendszer (96) van csatlakoztatva, amely különböző konvergenciakorrekciós értékeket tartalmazó, a különböző konvergenciakorrekciós jelek sorozatának előállítására alkalmas adattároló egységet (46) tartalmaz, ahol a konvergenciakorrekciós értékek vízszintes letapogatóvonalakkal párhuzamos és egymástól különböző, függőleges formátumoknál eltérő távolságokkal elválasztott rácsvonalak különböző halmazait meghatározóan vannak kiválasztva, továbbá a konvergenciakorrekciós értékeket előállító korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkörrel (40) van ellátva, valamint a korrekciós interpoláló- és jelgeneráló áramkör (40) az üzemmódválasztó (90) jeltovábbító kimenetével van összekapcsolva, és meghatározott függőleges formátumok egyértelmű meghatározására alkalmas jelek generálására van kiképezve.

5. A 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy függőleges rasztermagasság és a megjelenítőegységre jellemző függőleges magasság különböző arányainak megfelelő függőleges formátumok kialakítására alkalmasan van kiképezve.

6. A 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges formátum képoldalaránya 16:9.

7. A 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges formátum képoldalaránya 4:3.

8. A 4. vagy 5. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a megjelenítőegység képernyőjének képoldalaránya mintegy 16:9.

9. A 4. vagy 5. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a megjelenítőegység képernyőjének képoldalaránya mintegy 4:3.

10. Képernyős megjelenítőkészülék, amely nagy képoldalarányú megjelenítőegységet és a megjelenítőegységen belül függőleges eltérítést biztosító áramkört tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítést biztosító áramkör különböző videojelforrásból származó, eltérő képoldalarányú képeknek megfelelő formátumok kialakítására alkalmasan van kiképezve, ahol a függőleges eltérítést biztosító áramkör hatására a formátumok a képoldalarány torzulásában és a kép megrövidülésében különböző viszonylagos értékeket biztosítanak.

11. A 10. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítést biztosító áramkör egy meghatározott képoldalaránynál a megjelenítőegységen torzulásmentes kép kialakítására alkalmasan van kiképezve.

12. A 10. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítést biztosító áramkör a megjelenítőegységen kijelzett kép megrövidülésének elkerülésére alkalmasan van kiképezve.

13. A 10. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítést biztosító áramkör egymással fordított arányosságban álló torzulással és megrövidüléssel jellemzett kép kialakítására alkalmasan van kiképezve.

14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítést biztosító áramkör levélformátumnak megfelelő képoldalaránynál a megjelenítőegységen torzulásmentes és megrövidüléstől mentes kép kialakítására alkalmasan van kiképezve.

15. A 10-14. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a megjelenítőegység képernyőjének képoldalaránya hozzávetőlegesen 16:9.

16. Képernyős megjelenítőkészülék, amely nagy képoldalarányú megjelenítőegységgel van kiképezve,

HU 217 387 Β azzal jellemezve, hogy első és második raszter között választható, közös vízszintes letapogatási szélességű, de névleges és függőleges letapogatási magassággal jellemzett jelzések generálására alkalmas függőleges eltérítő áramkörrel (2), valamint nagy és hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából kapott jel alapján működő és nagy képoldalarányú, rövidülésmentes képnek megfelelő videojelek forrásából származó, illetve nagyított és megrövidített hagyományos képoldalarányú képnek megfelelő videojelek forrásából származó jelek, első és második raszter közötti választást engedélyező üzemmódválasztóval (4) van kiképezve.

17. A 16. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép megrövidült része boríték formátumú jel felső és alsó határvonalát kijelölőén van kiképezve.

18. A 16. vagy 17. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép mintegy '/₃ tényezővel van megrövidítve.

19. A 16-18. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a megjelenítőegység függőleges magasságának hozzávetőlegesen megfelelő alsó értéktől az alsó érték mintegy ⁴/₃-áig teijedő felső értékig tartó függőleges magasságtartomány megjelenítésére alkalmasan van kiképezve.

20. A 16-19. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítőáramkör a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép előre meghatározott, a képoldalarány torzulásának és a képrövidülés különböző viszonylagos mértékeivel jellemzett több formátum szerinti kijelzésére alkalmasan van kiképezve.

21. Képernyős megjelenítőegység, amely nagy képoldalarányú megjelenítőegységet és a megjelenítőegységen különböző képformátumok megjelenésének generálására alkalmas egységet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy közös vízszintes szélességgel, de különböző formátumokhoz különböző függőleges magasságokkal jellemzett formátumok megjelenítésére alkalmasan van kiképezve, továbbá nagy és hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából kapott jel alapján működő és nagy képoldalarányú, rövidülésmentes képnek megfelelő videojelek forrásából származó, illetve nagyított és megrövidített hagyományos képoldalarányú képnek megfelelő videojelek forrásából származó jelek, első és második raszter közötti választást engedélyező üzemmódválasztóval (4) van kiképezve.

22. A 21. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép megrövidült része boríték formátumú jel felső és alsó határvonalát kijelölőén van kiképezve.

23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép függőleges és vízszintes irányban mintegy ⁴/₃ tényezővel történő megnövelésére és függőleges irányban mintegy '/₃ tényezővel történő megrövidítésére alkalmasan van kiképezve.

24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a megjelenítőegység függőleges magasságának hozzávetőlegesen megfelelő alsó értéktől az alsó érték mintegy ⁴/₃-áig teijedő felső értékig tartó függőleges magasságtartomány megjelenítésére alkalmasan van kiképezve.

25. A 21-24. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges eltérítőáramkör a hagyományos képoldalarányt biztosító videojelek forrásából származó kép előre meghatározott, a képoldalarány torzulásának és a képrövidülés különböző viszonylagos mértékeivel jellemzett több formátum szerinti kijelzésére alkalmasan van kiképezve.