HU217089B

HU217089B - Eljárás cellulózoldatok csöveken történő szállítására, valamint alakra formált cellulóztermék előállítására

Info

Publication number: HU217089B
Application number: HU9503239A
Authority: HU
Inventors: Michael Colin Quigley; Katharine Anne Wykes
Original assignee: Courtaulds Fibres (Holdings) Limited
Priority date: 1993-05-28
Filing date: 1994-05-20
Publication date: 1999-11-29
Also published as: ES2092410T5; SG46714A1; MY110979A; PH30824A; FI955740A; NO954812D0; DE69400311T2; SK148495A3; KR960702550A; DE69400311T3; AT855U1; EP0668941A1; US5401304A; CZ286774B6; DE69400311D1; KR100301788B1; ATE140489T1; AU6727194A; JPH08510819A; NO954812L

Abstract

A találmány tárgya eljárásők cellűlóz vizes N-metil-mőrfőlin-N-őxidőldószerben képzett főlyékőny őldatának szállítására csővezetékben. Atalálmány szerinti eljárást cellűlóztermékek, -szálak vagy -filmelőállítására alkalmazzák. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás cellulóz tercier-amin-Noxidban képzett oldatának, különösen N-metil-morfolin-N-oxidban készült oldat szállítására csöveken keresztül, valamint eljárás alakra formált cellulóztermék előállítására.

A szakirodalomban ismert, hogy cellulózszálat állítanak elő alkalmas oldószerben képzett, valamely cellulózoldat, valamely koaguláló fürdőbe történő extrudálásával. Ilyen eljárást írtak le például a 4,416,698 számú (McCorsley III) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben, amelyet referenciaként adunk meg. A cellulózt valamely oldószerben oldották, amely oldószer terc-amin-N-oxidot tartalmaz (amelyet a rövidítés kedvéért amin-oxidként is megnevezhetünk), és amely lehet például N-metil-morfolin-N-oxid (NMMO). Az oldószer ezen túlmenően tartalmazhat valamely cellulóz számára nem oldószerként funkcionáló anyagot, mint például vizet is. A kapott oldatot alkalmas présen keresztül extrudálják, és így rostokat állítanak elő, amelyeket koagulálnak, majd vízzel mosnak, és így az oldószert eltávolítják és végül megszárítanak. Az extrudálás és a koaguálás eljárást „oldószerfonó” eljárásnak nevezik, és az így kapott cellulózszálat „oldószerben fonott” cellulózszálnak nevezik. Ugyancsak ismert, hogy cellulózszálat állíthatunk elő valamely cellulózszármazék oldatának extrudálásával, amely extrudálást egy regeneráló és koagulációs fürdőben végeznek. Ilyen eljárás például a viszkóz technológia, amelynek során a cellulózszármazék cellulóz-xantát. Az oldószerfonásos eljárás számos előnnyel rendelkezik a cellulózszál más előállítási eljárásaival összehasonlítva, amely eljárás lehet például a viszkóz eljárás, és például sokkal kisebb környezetszennyezéssel jár együtt.

A 4,416,698 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben leírtak egy eljárást valamely terc-amin-N-oxidban történő cellulózoldat előállítására, illetve alakos termék előállítására, amely lehet például szál, ebből a fenti oldatból kiindulva tercier-amin-Noxid és előnyös mennyiségű víz, valamint cellulóz elegyét őrlik, és az elegyet előre meghatározott részecskeméretűvé alakítják, majd párhuzamosan egy extrudálógép dobjára viszik. A dob előnyös hőmérséklethatára az extrudálógépben alkalmas arra, hogy a cellulóz és oldószerelegyet megfelelően feldolgozzák és a cellulózt oldják. Ez a hőmérséklet 90 °C-140 °C közötti érték. A cellulóz lebomlását elkerülhetik vagy lényegesen csökkenthetik úgy, hogy a cellulózt a dobban az extrudálóberendezésben oldják, majd az oldatot egy film vagy szál formává extrudálják, és azonnal lecsapják a cellulózt, mielőtt még az bomlási folyamatba kerülne.

A 4,426,228 számú referenciaként megadott amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben Brandner és munkatársai leírtak olyan cellulózoldatot, amely esetében az oldószerként alkalmazott szerves anyag terc-amin-N-oxid, amely kívánt esetben a cellulóz számára oldószerként nem szolgáló oldószerrel elegyített, továbbá leírták az ilyen oldat előállítási eljárását. Az oldat egészen 25 tömeg% mennyiségű, nem oldószer komponenst, mint például vizet tartalmazhat. Az oldat kívánt esetben olyan adalékanyagot tartalmazhat, amely magas hőmérsékleten meggátolja a polimer lebomlását, és így az oldat csak kismértékben színes, továbbá az ebből előállított cellulóztermékek igen javított jellemzőkkel rendelkeznek, például szilárdságuk magas. Egyik ilyen alkalmazható adalékanyag a propil-gallát, amelyet az oldószer mennyiségére vonatkoztatva 0,01-5 tömeg% mennyiségben alkalmaztak. A 4,426,228 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben leírtak egy eljárást ilyen oldat előállítására, amelynek során a cellulózt és az oldószert 70 °C-190 °C közötti hőmérsékleten dolgozzák fel mindaddig, amíg a cellulóz oldódása megtörténik. Egy 5-8 tömeg% cellulóztartalmú oldat különösen előnyösen állítható elő úgy, hogy az elegyet 70 °C-100 °C közötti hőmérsékleten dolgozzák fel. Abból a célból, hogy a feldolgozás időtartamát a lehető legrövidebbre csökkentsék és igen magas termelést éljenek el, 100 °C-150 °C közötti vagy 115 °C-130 °C közötti hőmérsékletet is alkalmaznak.

Ismeretes, hogy a cellulóz tercier-amin-N-oxidban képzett oldatai magas viszkozitásúak, különösen az olyan oldatok, amelyekben a cellulóz mennyisége körülbelül 10 tömeg% feletti, például 10-25 tömeg% közötti érték. Az ilyen viszonylag magas cellulózkoncentrációjú oldatok kívánatosak a szál és film kereskedelmi előállításában, mivel ez csökkenti a feldolgozás költségeit, továbbá ezek extrudálása az oldatokból javított fizikai jellemzőjű, például javított szakítószilárdságú szál és film terméket eredményez. Ismeretes továbbá, hogy az ilyen oldatok viszkozitása csökken, amennyiben hőmérsékletük emelkedik. Ennélfogva kívánatos, hogy az ilyen oldatokat magas hőmérsékleten szállítsuk abból a célból, hogy a szivattyúzási költségeket csökkentsük, amely költségek a magas viszkozitású oldatok szállítása esetében magasak.

Ismeretes továbbá az is, hogy egy terc-amin-N-oxidban, mint például NMMO-kan képzett cellulózoldat bomlásra hajlamos, amennyiben ezt magas hőmérsékleten tárolják. Az ilyen oldatok színtelenné válhatnak, amennyiben ezeket körülbelül 130 °C feletti hőmérsékleten tárolják. Ugyancsak ismeretes, hogy az oldatokban nem szabályozott exoterm reakció történhet, amennyiben az oldatot körülbelül 170 °C feletti hőmérsékleten tároljuk. Továbbá megfigyelték, hogy az ilyen nem szabályozott exoterm reakció akkor is megtörténhet, amennyiben az oldatokat hosszabb ideig tárolják még sokkal alacsonyabb hőmérsékleten, mint 170 °C. Ez a tény nagyban visszavetette a kereskedelmi gyártás kidolgozását és az oldószerfonó eljárás felhasználását ipari méretekben, mivel az ilyen nem szabályozott exoterm reakció veszélye ipari méretű gyártástan nem megengedett. Ezt a veszélyt laboratóriumi, illetve félüzemi méretekben minimálisra csökkentették úgy, hogy az oldatot közvetlen előállítása után extrudálták, és így minimálisra csökkentették az oldat tárolási időtartamát. Azonban ez a megoldás ipari méretekben nem kielégítő, mivel általában az oldatot ipari méretben közbenső kezelésnek kell alávetni, amely lehet például az előállítás és az extrudálás közötti szűrés, továbbá azért, mivel nem lehetséges ipari méretű alkotóelem-elegyítés az egyéb be2

HU 217 089 Β rendezések közvetlen közelében, amely laboratóriumban, illetve fémüzemi gyártás során megoldható.

A találmány tárgya eljárás cellulóz vizes N-metilmorfolin-N-oxidban képzett folyékony oldatának szállítására csöveken keresztül olyan körülmények között, amelynél a cső névleges külső átmérője 25-300 mm és a cső középpontjában az oldat hőmérséklete °C értékben nem nagyobb, mint

1000/(X+0,19xVD), ahol D a cső belső átmérője mm-értékben, X jelentése egy konstans. X jelentése 5,0 vagy ennél nagyobb érték lehet. Előnyös megvalósítás során X értéke 5,25 vagy 5,75, különösen előnyösen X jelentése 5,5. (Amennyiben a cső belső átmérőjét hüvelyk értékben mérjük, a fenti egyenletben a 0,19 konstans értékét 0,98 értékkel kell helyettesíteni.)

A találmány tárgya továbbá eljárás cellulóz vizes N-metil-morfolin-N-oxidban készült oldatának szállítására valamely csővezetékben, ahol a cső néleges külső átmérője 25-300 mm, és az oldat hőmérséklete a cső belső fala mellett °C-értékben nem nagyobb, mint

1000/(Y+0,23xVD), ahol D jelentése a cső belső átmérője mm-értékben és Y jelentése konstans érték. Y jelentése lehet 5,4 vagy ennél nagyobb, előnyös találmány szerinti megvalósítás során Y jelentése 5,65 vagy 6,15, és különösen előnyös megvalósítás esetében Y jelentése 5,9. (Amennyiben a cső belső átmérőjét hüvelykben méijük, az egyenletben a 0,23 konstansértéket 1,15 értékkel kell helyettesíteni.)

A cellulóz N-metil-morfolin-N-oxidban készült oldatát a továbbiakban más néven „cellonlakk” névvel is jelöljük.

A fenti cellonlakkoldat például 10-25 tömeg%, előnyösen 13-27 tömeg% cellulózt és 7-13% vizet tartalmazhat, a kiegészítő mennyiség pedig zömében NMMO. Az oldat előnyösen adalékanyagot tartalmazhat, amely korlátozza a polimer lebomlását magas hőmérsékleten, és ez az adalékanyag a 4,426,228 amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben leírt propil-gallát lehet. Az oldat előnyösen 0,01-0,5 tömeg%, előnyösebben 0,05-0,2 tömeg% propil-gallátot tartalmazhat. Kísérleteink során azt találtuk, hogy az ilyen adalékanyag jelenléte megnöveli azt a hőmérsékletértéket, amelyen az oldatot tárolhatjuk és szállíthatjuk anélkül, hogy exoterm lebomlási reakció történhetne, ez a megnövelt hőmérséklet több °C-érték, például 5-10 °C érték is lehet.

Amennyiben X értékként 5,5 vagy Y értékként 5,9 konstans értékeket alkalmazunk, feltehető, hogy ez egy biztonsági határértéket biztosít, amely legalább 10 °C érték az oldat csőközéppontbani hőmérséklete között és azon hőmérsékletérték között, amelyen spontán exoterm lebomlás történhet a műveletek során, ennek feltétele, hogy az oldat fent leírt adalékanyagot tartalmazzon.

Az alkalmazott csővezeték legalább 1 hüvelyk (25 mm) külső átmérőjű, előnyösen legalább 2, 3 vagy 4 hüvelyk (50, 75 vagy 100 mm) külső átmérőjű. A cső lehet egészen 12 hüvelyk (300 mm) külső átmérőjű, azonban általában külső átmérője nem nagyobb, mint vagy 8 hüvelyk (250 vagy 200 mm). Ugyancsak alkalmazhatók 6 hüvelyk (150 mm) külső átmérőjű csövek. Előnyösen alkalmazható csövek a 4-8 hüvelyk (100-200 mm) külső átmérőjű csövek. Megjegyzendő, hagy a találmány szerinti eljárásban megadott egyenletekben szereplő átmérők és az oldat hőmérséklete a cső belső átmérőjére számított, míg az itt megadott értékek a csővezeték névleges külső átmérőjét jelentik. A csővezetékeket általában kereskedelemben névleges külső átmérőjükkel forgalmazzák és nevezik meg.

Az oldat áramlási sebessége a csővezetéken keresztül például lehet 0,1-10 m/perc, előnyösen 1 -5 m/perc.

A találmány szerinti eljárásról azt találtuk, hogy általában kevésbé kielégítő olyan edényekben, amelyek átmérője nagyobb, mint a csövek körülbelül 12 hüvelyk (300 mm) átmérője vagy ez alatti átmérője, például ilyen edények lehetnek szűrők vagy tartályok, amelyeknek belső átmérője 20-40 hüvelyk (500 mm-1000 mm) közötti. Az ilyen szűrők és tartályok általában több fokkal magasabb hőmérsékleten működnek, mint amely hőmérsékletérték megfelel a találmány szerinti eljárásnak, ez különösen folyamatos működés során történhet meg.

Az oldat hőmérsékletét a csővezetékben a csővezeték fala mellett, illetve a cső középpontjában szabályozhatjuk úgy, hogy a csővezetéket hőcserélő borítással, például üreges hőcserélővel látjuk el, amely egy áramló hőátadó folyadékot, mint például vizet tartalmaz. A hőcserélő borítás hőmérsékletét általában a cső középpontjában mért oldat hőmérséklete alatti értéken tartjuk abból a célból, hogy bizonyos külső hűtést biztosítsunk, és így eltávolítsunk bármely olyan hőmennyiséget, amely valamely, a csővezetékben található oldatban végbemenő exoterm reakcióból származhat. A hőcserélő borítás hőmérséklete lényegében megegyezik a csőfal melletti oldat hőmérséklettel. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy lassú exoterm reakció történhet olyan oldatban, amelyet jelentősen 170 °C hőmérsékletérték alatti hőmérsékleten tárolunk, amely hőmérséklet egyébként az az érték, ahol a spontán lebomlás ismert módon megtörténhet. Ebből eredően a fenti külső hűtés alkalmazása előnyös lehet. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy Y értéke általában magasabb, mint X értéke, különösen előnyös lehet, hogy az Y-X érték körülbelül 0,4 legyen. Az oldat hőmérséklete a csővezeték középpontjában általában 10-15 °C, előnyösen 11-14 °C értékkel magasabb, mint az oldat hőmérséklete a cső fala mellett. Ez az előnyös hőmérséklet-különbség azonban bizonyos mértékig a cső belső átmérőjének függvénye. Az oldat hőmérsékletét szabályozhatjuk úgy, hogy megfelelően változtatjuk az áramlási sebességet vagy a hűtőközegként alkalmazott hőátadó folyadék hőmérsékletét.

Az oldat minimális hőmérséklete a csővezeték középpontjában előnyösen legalább 100 °C, előnyösebben legalább 105 °C érték. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az oldat viszkozitása megfelelően alacsony ahhoz, hogy az oldatot kereskedelmi méretű gyártás esetében a csöveken át szivattyúzzuk, amennyiben az oldat a fent megadott legalább minimális hőmérsékletű. A 15 tömeg% cellulózt tartalmazó oldat viszkozitása

HU 217 089 Β

2000 Pa.s (20 000 poise) lehet olyan esetben, amikor a nyírási sebesség 1 másodperc^-1, 100 °C hőmérsékletértéken, ez az érték 1500 Pa.s (15 000 poise) lehet 110 °C értéken és 1000 Pa.s (10000 poise) 120 °C; érték mellett. A találmány szerinti eljárásban a hőmérsékletszabályzóval egy olyan oldathőmérsékletet biztosítunk, amely 105 °C vagy ennél magasabb lehet valamennyi csőméret mellett, egészen körülbelül 12 hüvelyk (300 mm) belső átmérőig. A cső középpontjában az oldat előnyös hőmérséklete a fent említett minimális és maximális hőmérsékletértékek közötti legyen.

A cellulóz és az oldószer feldolgozása, amelynek során a cellulózt oldjuk, magasabb oldathőmérsékletet eredményezhet, mint amely a találmány szerinti eljárásokban megkívánt, ilyen esetben a forró oldatot kívánt hőmérsékletre hűthetjük közvetlenül az oldás után úgy, hogy az oldatot alkalmas hőcserélőn vezetjük keresztül. Egyes esetekben szükséges lehet, hogy az oldat extrudálását a szál- vagy filmelőállítás céljából magasabb hőmérsékleten kívánatos elvégezni, mint amely hőmérséklet a találmány szerinti eljárásokban igényelt, ugyanis például így jobb szilárdsági jellemzőket lehet kialakítani. Ilyen esetekben az oldatot a kívánt hőmérsékletre melegíthetjük közvetlenül az extrudálás lépése előtt úgy, hogy az oldatot egy megfelelő hőcserélőn vezetjük keresztül. Egyik ilyen alkalmazható hőcserélőfajta a köpenycső hőcserélő, amelyben az oldat a csöveken keresztül áramlik. A csövek statikus keverőkkel ellátottak, amelyek az oldatot elegyítik, és így biztosítják a jobb hőcsereértéket, valamint a hőáramlás egy köpenyen keresztül történik. Ilyen hőcserélő például a Kenics Corporation terméke. Alkalmas hőcserélő lehet még a szinuszcsövet tartalmazó kamrás hőcserélő. Ebben az esetben a hőcserélő folyadék a szinuszcsövekben áramlik, és az oldat a kamrán a csövek felett áramlik át. Ilyen berendezés például a Gebrueder Sulzer AG terméke, a „Sulzer SMR” berendezés.

A találmány szerinti eljárással lehetővé válik, hogy a cellulóz oldószerfonó feldolgozása biztonságosan ipari méretekben történhessen. A találmány szerinti eljárás előnye továbbá, hogy további feldolgozóegységek, mint például szűrők, keverők és puffertartályok helyezhetők el az oldási berendezés és az extrudálási berendezés között. Az eljárás továbbá azzal az előnnyel rendelkezik, hogy az oldatot tartalmazó csöveket nem kell kiüríteni, amennyiben a oldattovábbítást bármely okból leállítjuk, például lehetővé teszi a berendezés karbantartását, mint például a szűrő cseréjét. Az oldat a csőben előnyösen alacsonyabb hőmérsékletre hűtött, például 80 °C értékre hűlt, az ilyen leállítás esetében ezt úgy érjük el, hogy a termosztát borításon keresztül hűtő hőátadó folyadékot cirkuláltatunk. Az így lehűtött oldatot ezután a berendezés leállítását követően újraindításkor a kívánt hőmérsékletre melegíthetjük úgy, hogy megnöveljük a hőátadó folyadék hőmérsékletét. Ennek ellenére az adalék- vagy kiegészítő-, feldolgozóegységeket előnyösen az ilyen leállítás esetében kiürítjük, és ezeket a leállítást követően újratöltjük.

A találmány szerinti eljárások gyakorlati tapasztalata és berendezései azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy elfogadható igen alacsony értékre csökkentik a nem szabályozott exoterm reakciók végbemenetelét. Ez különösen abból a szempontból érdekes, hogy a találmány szerinti eljárás alapját szolgáló egyenletek nem rendelkeznek elméleti alappal. Ezek az egyenletek azért is meglepőek, mert ezeknek valamely lineáris méret, például a belső csőátmérő, négyzetgyökét kellene tartalmazniuk, nem pedig ezt az értéket vagy ennek négyzetét vagy köbét, amely megfelelne a felületi területnek, illetve a térfogatnak.

A találmány szerinti eljárást a mellékelt ábrák alapján részletesen bemutatjuk, amelyeken:

az 1. ábra 1000/T érték ábrázolása λΐΓ értékkel szemben, ahol T az oldat hőmérséklete °C értékben és D értéke a belső csőátmérő, és a 2. ábra bemutatja a T értékét a D függvényében, ahol T és D jelentése az 1. ábrára megadott.

Az 1. ábrán látható 1 függvényvonal megfelel az 1000/T=5,5+0,98xVD egyenletnek és bemutatja a cső középpontjában található oldat előnyös maximális hőmérsékletének függését a cső belső átmérőjétől. A 2 görbe az

1000/T=5,9+l,15VD egyenletnek felel meg, ez bemutatja a csőfal melletti oldat előnyös maximális hőmérsékletének függését a cső belső átmérőjétől. A 3 görbe megfelel a 105 °C értéknek, amely előnyös minimális hőmérséklet a cső középpontjában az oldat számára. A négyszögekkel jelzett adatpontok megfelelnek az oldathőmérsékletnek a cső középpontjában, és a keresztekkel jelzett adatok megfelelnek az oldathőmérsékletnek a csőfal mellett, ezeket az 1. táblázatban adjuk meg:

1. táblázat

D hüvelyk (mm)	Központi °C	Fal melletti °C
2 (50 mm)	146	133
3 (75 mm)	140	127
4 (100 mm)	133	121
6 (150 mm)	125,5	114
8 (200 mm)	121	109
10 (250 mm)	117	105

Az 1. táblázat adatait kísérletileg határoztuk meg úgy, hogy ezek biztonsági határérték-különbséget tartalmazzanak, amely legalább 10 °C hőmérséklet, az oldat csővezeték központjában mért hőmérséklete, illetve a spontán exoterm reakció beindulásának hőmérséklete között. Ezeket az értékeket olyan esetre mérték, amely esetben az oldat körülbelül 0,05-körülbelül 0,2 tömeg% propil-gallátot tartalmaz. Megfigyelhető, hogy jó egyezés mutatkozik az adott egyenletek, illetve az adatpontok mért értékei között.

A 2. ábrán az 1 vonal az oldat hőmérséklete a cső középpontjában, a cső belső átmérője függvényében, amennyiben X értéke 5,5, a 2 vonal bemutatja az oldat hőmérsékletét a csőfal mellett a belső csőátmérő függ4

HU 217 089 Β vényében, amennyiben Y értéke 5,9, és a 3 vonal megfelel a 105 °C értéknek. Az 1. táblázat adatpontjait négyzetekkel, illetve keresztekkel jelöljük ugyanúgy, mint az 1. ábrán.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás cellulóz vizes N-metil-morfolin-N-oxid oldószerben képzett folyékony oldatának szállítására csővezetékben, azzal jellemezve, hogy a cső névleges külső átmérője 25-300 mm, és az oldat hőmérsékletét °C értékben mérve a fenti cső középpontjában az alábbi képlet szerint állítjuk be:

1000/(X+0,19xa/D), ahol D jelentése a fenti cső belső átmérője mm-ben, és X jelentése 5,0 vagy ennél nagyobb érték.
2. Eljárás cellulóz vizes N-metil-morfolin-N-oxid oldószerben képzett folyékony oldatának szállítására csővezetékben, azzal jellemezve, hogy a cső névleges külső átmérője 25-300 mm, és a fenti oldat hőmérsékletét a fenti cső belső fala mellett °C értékben az alábbi képlet szerint állítjuk be

1000/(Y+0,23 χ VD)(értékkel megadott), ahol D jelentése a fenti cső belső átmérője mm-ben és Y jelentése 5,4 vagy ennél nagyobb érték.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egyenletben X jelentése 5,25 vagy ennél nagyobb érték.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egyenletben X jelentése 5,5 vagy ennél nagyobb érték.
5. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egyenletben Y jelentése 5,65 vagy ennél nagyobb érték.
6. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egyenletben Y jelentése 5,9 vagy ennél nagyobb érték.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oldat 10—25 tömeg% cellulózt és 7-13 tömeg% vizet tartalmaz.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oldat adalékanyagot tartalmaz, amely korlátozza magas hőmérsékleten az anyag lebomlását.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy adalékanyagként propil-gallátot alkalmazunk 0,05-0,2 tömeg% mennyiségben.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott csővezeték névleges külső átmérője legalább 50 mm.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a fenti cső névleges külső átmérője 100-200 mm közötti.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adott oldat hőmérséklete az adott cső középpontjában legalább 100 °C érték.
13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fenti oldat hőmérséklete a fenti cső középpontjában legalább 105 °C érték.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fenti oldat hőmérséklete a fenti cső középpontjában 10-15 °C értékkel magasabb, mint a fenti oldat hőmérséklete a fenti cső fala mellett.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fenti csövet egy hőcserélő borítással látjuk el.
16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott hőcserélő borítás üreges borítás, amelyen keresztül víz áramlik.
17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fenti cellulózoldat áramlási sebessége a fenti csőben 0,1-10 m/perc közötti.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fenti cellulózoldat áramlási sebessége a fenti csőben 1-5 m/perc közötti.
19. Eljárás alakra formált cellulóztermék előállítására, azzal jellemezve, hogy a cellulózt vizes N-metilmorfolin-N-oxid oldószerben oldjuk, majd az oldatot legalább egy csővezetéken keresztül szállítjuk, és az oldatot koagulációs fürdőbe vezetjük, így alakra formált cellulózterméket állíthatunk elő, amely oldatot a csővezetékben a találmány szerinti eljárásnak az 1-18. igénypontok bármelyikében leírt alkalmazásával végezzük.
20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alakra formált cellulóztermék egy cellulózszál.