HU216882B - Az aktivált parciális tromboplasztin idő (aPTT) meghatározására szolgáló iniciátor, reagens, azok előállítási eljárása, alkalmazása, és a reagenst tartalmazó készlet - Google Patents

Abstract

A találmány a vér, vérplazma vagy vérszármazékők intrinsic alvadásánakegy iniciátőrára vőnatkőzik, amely szűlfatidőkat és egy szilárdaktivátőrt – előnyösen kaőlint – tartalmaz. A találmá y tárgya tővábbáa vér vagy vérszármazékők aPTT-értékének meghatárőzására szőlgálóreagens, amely az intrinsic alvadás iniciátőraként szűlfatidők és egyszilárd aktivátőr – előnyösen kaőlin – elegyét tartalmazza, tővábbáfőszfőlipideket is tartalmaz. A találmány szerinti reagenst őly módőnállítják elő, hőgy a szűlfatidőkat a szilárd aktivátőr vizesszűszpenziójában főszfőlipidekkel elegyítik. A találmány tővábbá areagensnek az intrinsic alvadás faktőrai és ezek inhibitőraiaktivitásának a meghatárőzására történő alkalmazására, valamint areagenst tartalmazó készletre is vőnatkőzik. ŕ

Description

A találmány az intrinsic alvadás egy iniciátorára, az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTT=Activated Partial Thromboplastin Time) meghatározására szolgáló reagensre, azok előállítási eljárására, alkalmazására és a reagenst tartalmazó készletre vonatkozik.

Egy plazmaminta aktivált parciális tromboplasztin ideje „screening-teszt”-ként szolgál az intrinsic alvadás alvadási faktorai aktivitásának globális meghatározásához. Az alvadási folyamat zavaraihoz olyan alvadási idők tartoznak, amelyek a normál értékeken kívül esnek. Az aPTT meghosszabbodása, mint például az A hemofilia esetében, a VIII alvadási faktor hiányát jelenti. Ezenkívül gyakran használják az aPTT-tesztet a heparinterápia ellenőrzésére is.

Az aPTT meghatározására szolgáló reagensek egy olyan aktivátort tartalmaznak, amely az intrinsic alvadás kaszkádját indítja be a IX faktor képződéséig. Ezután a X faktor és a protrombin aktiválása foszfolipideket igényel, ezért az aPTT reagensek foszfolipideket is tartalmaznak. A reagenst összehozzák egy plazmamintával, ezután egy meghatározott, lehetőleg rövid aktiválási idő után kalciumot adnak a reakcióelegyhez, majd mérik a fibrinrög képződéséig eltelt időt.

Az aPTT-tesztrendszemek számos követelményt kell kielégítenie. Rutinvizsgálatoknál lényeges feltétel az aPTT-reagens egyszerű kezelhetősége. Az alkotórészek stabilitásának szintén igen jónak kell lennie, hogy hosszú időn át azonos alvadási időket produkáljon, és így lehetővé váljék a reagens előnyös áron való forgalmazása. Az aPTT-nek, mint általános tesztnek, egyformán érzékenynek kell lennie minden meghatározandó paraméterrel szemben.

Az aPTT meghatározásához általánosan használt reagensek az intrinsic alvadás iniciátoraként felületaktív szilárd anyagot tartalmaznak. A felületaktív mátrix használata révén, a fiziológiás viszonyokhoz hasonlóan, a XII faktor aktiválódik először. Szilárd aktivátorként például kaolint, celitet és üveget használnak. Az aPTTmeghatározáshoz a kereskedelmi forgalomban lévő reagensek a kaolint például szuszpenzióban tartalmazzák [Pathromtin, Behringwerke (1990); vagy PTT-reagens, Boehringer-Mannheim (1986)]. E reagensek foszfolipid-tartalma vagy humán placentából készített lipidkivonatból, vagy liofilizált kefalinból áll. A foszfolipideket azonban csak a meghatározás elvégzése előtt keveijük a kaolinhoz, és így kapunk használatra kész reagenst. A kaolinnak és a foszfolipideknek külön tárolására elsősorban stabilitási szempontokból van szükség.

A lipideknek a kaolinnal együtt való liofilizálásakor a lipidek nagyrészt inaktiválódnak. így a PTT-IMMUNO (IMMUNO) reagens előállításakor a kaolin és a foszfolipidek (disznóagykivonat) együttes liofilizálásánál a foszfolipid-aktivitás vesztesége mintegy 50%-os is lehet.

Szilárd aktivátorok helyett folyékony aktivátorokat - ilyen az ellagsav és származékai - vagy oldott szulfatidokat is használhatnak. A folyékony aktivátort tartalmazó teszt érzékenysége a heparinnal szemben azonban leromlik, ezért különböző adalékok használatát javasolják az érzékenység javítására. A WO 91/16453 számon nyilvánosságra hozott nemzetközi szabadalmi bejelentés szerint egy ellagsavbázisú, heparinéizékeny reagens dextrán-szulfátot is tartalmaz.

Általában a kaolin, illetve a szilárd aktivátorok és az ellagsav, illetve származékai használatának az a hátránya, hogy az intrinsic alvadás első fázisának hosszú az aktiválási ideje, s ezáltal legalább 4 perces, viszonylag hosszú inkubációs idő szükséges az aktiváláshoz. Kaolin jelenlétében további hátrányt jelent a viszonylag hosszú alvadási idő. Mindazonáltal a reagens magasabb kaolinkoncentrációja megrövidítheti az aktiválási időt. A szuszpenzióból kiülepedő kaolin azonban az alvadási időt növeli meg, s ez az alvadás végpontjának a szokásos koagulométerrel való meghatározásakor hibás eredményekhez vezet. Ezért arra kell törekedni, hogy a szilárd aktivátorok koncentrációját a lehető legalacsonyabban tartsák.

A találmány azt a feladatot tűzi ki, hogy az aPTT meghatározásához egy olyan nagy stabilitású, standardizált reagenst bocsásson rendelkezésre, amely egyszerűen kezelhető és nem költséges, ugyanakkor az alvadási kaszkád egyes faktoraival szemben nagy érzékenységet mutat.

A kitűzött feladat találmány szerinti megoldását a vér, plazma vagy vérszármazékok intrinsic alvadásának egy olyan iniciátora teszi lehetővé, amely szulfatidokat és egy szilárd aktivátort - előnyösen kaolint - tartalmazó elegyből áll.

A találmány szerinti reagens az intrinsic alvadás iniciátora gyanánt szulfatidokból (például a Pentapharm cégtől) és egy szilárd aktivátorból álló elegyet tartalmaz, valamint foszfolipideket is. A meglehetősen rövid aktiválási időt, amely szulfatidok alkalmazásakor a XII faktor aktiválásához szükséges, a kaolinnal együtt való felhasználás alig hosszabbítja meg. A találmány szerinti reagens alkalmazása rövid inkubációs időt igényel, amely lehetővé teszi a rutinvizsgálatok előnyös kivitelezését. A szilárd aktivátor jelenléte egyidejűleg a heparinérzékenységet is javítja.

Egy aPTT-reagensben használt, találmány szerinti iniciátor a két egyedi aktivátor előnyeit meglepő módon egyesíti, de hátrányait nem.

Ez a körülmény nem volt előrelátható. Inkább azt lehetett feltételezni, hogy ha az intrinsic alvadás iniciátoraként a szulfatidokat és a kaolint együttesen használjuk, ez a reagensben az aktivitás csökkenéséhez vezet. A szakemberek előítéletével ellentétben, hogy ugyanis a különböző reakciómechanizmus szerint működő aktivátorok kombinációja esetén nehézségek állnak elő, meglepő módon a találmány szerinti reagens igen jól standardizálható. Ez az előfeltétele a vizsgálati eljárás megfelelő reprodukálhatóságának.

A találmány szerinti reagensben a kaolin mennyiségét alacsonyan tartjuk. Ez meggátolja a kaolin növekvő kiülepedését, és így a vizsgálathoz használt készülékek használatakor elkerüljük a nehézségeket.

A találmány szerinti iniciátor a foszfolipidekkel együtt minden nehézség nélkül liofilizálható, s az így kapott reagens költségei kedvezőbbek. Az egyes komponensek lehetséges negatív egymásra hatásának nincs jelentősége.

HU 216 882 Β

A találmány tehát az aPTT-nek vérből, plazmából vagy vérszármazékokból történő meghatározására szolgáló reagensre vonatkozik. A reagens az intrinsic alvadás iniciátoraként szulfatidokból és egy szilárd aktivátorból - előnyösen kaolinból - álló elegyet tartalmaz, továbbá foszfolipideket.

A reagensben a kaolinkoncentráció 0,1-0,6 tömeg%, előnyösen 0,1-0,3 tömeg%, a szulfatidok koncentrációja 0,001-0,03 tömeg%, előnyösen 0,002-0,01 tömeg%.

A reagens előnyösen kémiailag tiszta foszfolipidek standardizált keverékét tartalmazza. Kitűnt, hogy ezáltal a vizsgálati eljárás nem várt magas reprodukálhatóságát éljük el. A foszfolipid-keverék például foszfatidil-szerint, foszfatidil-kolint és koleszterint tartalmaz.

Az elegy az össz-foszfolipidtartalomra vonatkoztatva előnyösen 5-10% foszfatidil-szerint, 15-60% foszfatidil-kolint, 15-60% foszfatidil-etanol-amint, 0-20% koleszterint és 5-20% foszfatidinsavat tartalmaz. Például egy standardizált keverék ml-enként 0,2 mg foszfatidil-szerint, 0,85 mg foszfatidil-kolint, 0,65 mg foszfatidil-etanol-amint, 0,15 mg koleszterint és 0,15 mg foszfatidinsavat tartalmaz, adott esetben hígítva.

Előnyös, ha a foszfolipidek bizonyos fokig tisztítottak, hogy a polibrén (Polybrene az Abbot Laboratories márkaneve; l,5-dimetil-l,5-diazaundekametilén-polimetobromid, illetve hexadimetrin-bromid) jelenlétében fellépő nem kívánt kicsapódási reakciókat elkerüljük.

A reagens egy előnyös kiviteli formájára jellemző, hogy oxidációgátló és érzékenységjavító szereket is tartalmaz. A liofilizált vagy folyékony reagens tárolási stabilitásának növelése céljából oxidációgátló szerként például ciszteint, húgysavat, C-vitamint vagy E-vitamint használunk. Olyan adalékanyagok, mint az alkálisók, adott esetben aminosavakkal együtt, a teszt egyes faktorokkal szembeni érzékenységét növelik. Kitűnt, hogy egy olyan reagens, amely cézium-kloridot (5-25 mg/ml) és arginint (2,5-20 mg/ml) tartalmaz, illetve előnyösen 16,8 mg/ml cézium-kloridot és 10,5 mg/ml arginint, megfelelő hígítás után különösen alkalmas olyan plazmamintából történő aPTT-meghatározáshoz, amelyben hiány van egyes faktorokból (VIII faktor).

A reagens egy további kiviteli formáját az jellemzi, hogy kromogén szubsztrátumot is tartalmaz, amely adott esetben lehetővé teszi, hogy színkialakulás alapján fotometriásan határozzuk meg az alvadási időt. A végtermék meghatározása azonban a fényáteresztés változásának fotometriás mérésével is megoldható.

Előnyös, ha a reagens további stabilizátorokat tartalmaz, főként albumint és/vagy puffereket.

A reagens előállítása egyszerű eljárással történik. A szilárd aktivátorok vizes szuszpenziójában lévő szulfatidokat foszfolipidekkel elegyítjük, és adott esetben további adalékanyagokkal keverjük, majd az elegyet adott esetben liofilizáljuk.

A reagens előállítását úgy is végezhetjük, hogy a szulfatidokat, a szilárd aktivátort és a foszfolipideket, adott esetben a iiofilizálás után, esetleg további adalékanyagokkal együtt, szilárd állapotban keverjük össze.

A találmány szerinti reagens nemcsak a heparinterápia ellenőrzésére, hanem az egyes faktorok, azaz a véralvadási faktorok, illetve az intrinsic alvadás inhibitorainak a meghatározására is alkalmas.

A találmány a parciális tromboplasztinidőnek (aPTT) vér, plazma és vérszármazék mintákból való meghatározására szolgáló eljárásra is vonatkozik. Az eljárás jellemzője, hogy a mintát egy találmány szerinti reagenssel hozzuk össze, ezután egy előre meghatározott aktiválási idő után a reakcióelegyhez kalciumionokat adunk, majd meghatározzuk az alvadási időt.

Heparinneutralizáló anyagok hozzáadása esetén heparinozott plazmamintákból is meg lehet határozni az alvadásifaktor-hiányt. A polibrén például neutralizálja a jelen lévő heparint, és így a reagens a minta heparintartalmára nem lesz érzékeny.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy a mintát, mielőtt a találmány szerinti reagenst hozzáadjuk, heparinneutralizáló anyaggal - ilyen a polibrén, protamin-szulfát stb. - elegyítjük.

A találmány tárgyát képezi még, hogy a találmány szerinti eljárást az intrinsic alvadási faktorok és inhibitorai meghatározására használjuk, amikor is egy plamamintát a találmány szerinti reagenssel hozunk össze, majd egy előre meghatározott aktiválási idő után a reakcióelegyhez kalciumionokat adunk, meghatározzuk az alvadási időt, és ezt egy ismert aktivitású faktorokat tartalmazó standard mintával kapott eredményhez hasonlítjuk.

Azt találtuk a továbbiakban, hogy az esetleg heparint vagy heparinoidokat tartalmazó vérből, plazmából vagy vérszármazékből az aPTT meghatározását el lehet végezni a szulfatidokból és szilárd aktivátorból álló elegy alkalmazása nélkül is, ha az aPTT-meghatározáshoz szolgáló reagens, az intrinsic alvadás iniciátora mellett, legyen az egy szilárd aktivátor vagy folyékony aktivátor, vagy ezek egy kombinációja, heparint neutralizáló szert és foszfolipideket tartalmaz.

A találmány szerinti reagensben heparinneutralizáló szerként főképpen polibrént, protamint (protaminsókat) vagy heparint alkalmazunk.

Az alkalmazandó heparinneutralizáló szerek koncentrációjának nagyságrendje a vizsgálandó minta heparinkoncentráclójához igazodik, és a polibrén esetén általában 1-500 mg/ml tartományba esik. Standardizált eljárásban 2-100 mg/ml polibrén használatos.

Egy heparinneutralizáló szert tartalmazó reagens előnyét különösen az a tény jelenti, hogy az aPTT és az egyes faktorok meghatározása vér- vagy plazmamintából nem függ attól, hogy a minta tartalmaz-e heparint vagy heparinoidokat vagy sem.

A találmány tárgyát képezi egy készlet (szett) is, amely

a) egy, az intrinsic alvadás egy iniciátorát és foszfolipideket tartalmazó, aPTT meghatározására szolgáló reagensből és

b) egy heparinneutralizáló szerből áll.

Bár az aPTT-t gyakran a heparinterápia ellenőrzésére alkalmazzák, amikor is a heparinérzékenység a kívánatos, azonban számos eset adódik, amikor az ép intrinsic rendszert vagy az intrinsic rendszer faktorait kell

HU 216 882 Β vizsgálni, függetlenül a heparintartalomtól. Ugyanis, ha a minta heparint tartalmaz, és ezáltal az aPTT-technika jelenlegi állása szerinti reagensekkel való mérésnél meghosszabbodik, ez azt a látszatot kelti, hogy a minta az alvadási faktorokból kevesebbet tartalmaz.

Az alábbi példák részletesebben ismertetik a találmányt, ezekkel azonban nem óhajtjuk korlátozni a találmány oltalmi körét.

1. példa

Különböző reagensek alkalmazásával kapott aPTT-értékek összehasonlítása

Az aPTT meghatározására szolgáló vizsgált reagensek az intrinsic alvadás iniciátoraként szulfatidokat (Pentapharm) és kaolint tartalmaztak, változó keverési arányban, 200 mM HEPES-glicin pufferben (pH=6,8). A reagens még ml-enként 4,8 pg foszfatidil-szerint, 20,7 pg foszfatidil-kolint, 15,9 pg foszfatidil-etanolamint, 3,7 pg koleszterint és 3,7 pg foszfatidinsavat tartalmazott.

0,1 ml normál plazmához (NP; Reference Plasma 100%; IMMUNO), illetve abnormális plazmához (AP; Immunocontrol Plasma Abnormal; IMMUNO) hozzáadunk 0,1 ml reagenst. Az elegyet 2 percig 37 °C-on inkubáljuk, majd hozzáadunk 0,025 M kalcium-klorid-oldatot, és az alvadási pontig eltelt időt Schnitger-Grosskoagulométerrel (AMELUNG) mérjük.

Az 1. táblázatból látható, hogy a reagensben lévő szulfatidok a normál plazma (NP) alvadási idejét megrövidítik. A reagens kaolintartalma csak az érzékenységet javítja, amit az AP és NP alvadási idejének hányadosa fejez ki (lásd a 2. táblázatot).

1. táblázat

	Kaolin%	0	0,15	0,30
aPTT (sec)
Szulfatid%
NP	0	X	78,1	70,1
NP	0,005	34,4	38,4	38,6
NP	0,01	39,1	41,1	41,8

2. táblázat

Kaolin%	0	0,15	0,30
aPTT-hányados (AP/NP)
Szulfatid%
0	X	2,20	2,12
0,005	2,00	2,11	2,21
0,01	2,01	2,15	2,23

2. példa

Heparinérzékenység

Normál plazmát (lásd az 1. példát) és heparinozott normál plazmát (0,37 E heparin/ml) vizsgáltunk az

1. példa szerinti reagensekkel. A heparinozott normál plazma aPTT és a normál plazma aPTT viszonyát a 3. táblázatban ismertetjük. A heparinnal szembeni érzékenységet a reagens magasabb kaolintartalma javítja.

3. táblázat

Kaolin%	0	0,15	0,30
aPTT-hányados (± heparin)
Szulfatid%
0	X	1,50	1,66
0,005	1,18	1,28	1,37
0,01	1,23	1,31	1,41

3. példa

VIII faktorral szembeni érzékenység

Normál plazmát (lásd az 1. példát) és kontrollplazmát [Control Plasma (IMMUNO); a normál plazmához (=100%) viszonyítva <30% VIII faktort tartalmaz] vizsgáltunk. A kontrollplazma aPTT és a normál plazma aPTT viszonyát a 4. táblázatban foglaljuk össze. A VIII faktorral szembeni érzékenységet a kaolintartalmú reagens szulfatidtartalma javítja.

4. táblázat

Az aPTT-értékek viszonya

Control Plasma (<30% faktor VlII/normál plazma)
Kaolin%	0	0,15	0,30
Szulfatid%
0	X	1,48	E51
0,005	1,66	1,78	1,74
0,01	1,71	1,72	1,70

4. példa

VIII faktor standard görbe készítése

VIII faktor standard görbe készítéséhez a Reference Plasma 100% (IMMUNO) készítményt ötszörösére hígítjuk imidazolpufferrel (3,4 g/1 imidazol, 5,85 g/1 nátrium-klorid, pH=7,4). A hígított készítmény 0,1 ml-ét 0,1 ml foszfolipid-kaolin-szulfatid reagenssel (a foszfolipidek összetételét az 1. példában ismertettük; 0,3% kaolin és 0,01% szulfatid 200 mM HEPES-glicin pufferben, pH=6,8) elegyítjük, és az elegyet 4 percig 37 °C-on inkubáljuk. Ezután 0,1 ml 25 mM kalcium-klorid-oldat hozzáadásával egyidőben megindítjuk a stopperórát, és az alvadás végpontjáig eltelt időt Schnitger-Grosskoagulométer (AMELUNG) használatával határozzuk meg.

Az 1:5 hígítású plazma 100% VIII faktornak felel meg. A további hígításokat - geometriai hígítási sort készítünk, 1:1 = 100% és 1:128 = 0,78% között - is teszteljük. Az 5. táblázat tartalmazza a mérési eredményeket.

HU 216 882 Β

5. táblázat

VIII faktor (%)	Alvadási idő (sec)
100	78,5
50	91,0
25	101,7
12,5	115,3
6,25	128,9
3,13	139,9
1,56	148,6
0,78	159,5

5. példa aPTT-meghatározás különböző összetételű PTTreagensekkel polibrén hozzáadásával és anélkül Ebben a példában az aPTT meghatározására öt különböző reagenst használtunk heparinneutralizáló szerek hozzáadásával és ezek nélkül.

A reagensek összetétele a következő (a százalékok tömeg%-ot jelentenek):

A reagens: iniciátorként 0,075% kaolin és 0,01% szulfatid (Pentapharm), továbbá magas tisztaságú foszfolipidek (17% foszfatidil-szerin, 44% foszfatidil-kolin, 29% foszfatidil-etanol-amin, 5% koleszterin és 5% foszfatidinsav).

Használat előtt a reagenst 2 ml desztillált víz hozzáadásával oldjuk fel (foszfolipid-koncentráció 65 pg/ml).

B reagens: olyan, mint az A, de 0,0017% szulfatidot tartalmaz.

C reagens: 0,5% kaolin, lipidextraktum sertésnyálkából (Tachostyptan, Hormonchemie).

Használat előtt a reagenst 2 ml desztillált víz hozzáadásával oldjuk fel.

D reagens: a Baxter cég Aktin FS reagense (iniciátorként ellagsavat tartalmaz és szójabab foszfolipideket).

E reagens: a Bhering cég Pathromtim reagense [iniciátorként 0,5% kaolint tartalmaz folyékony szuszpenzióban, és humán placentából előállított lipidextraktumot (lio)].

A kész reagenst úgy kell elkészíteni, hogy a lipid15 extraktumot a kaolinszuszpenzióban kell feloldani.

Plazmaminták gyanánt normál plazmát (NP;

IMMUNO-féle Immunocontrolplasma Normál) és 0,4 E heparin/ml tartalmú (HP1), illetve 1,0 E heparin/ml tartalmú (HP2) heparinozott normál plazmát használtunk.

0,1 ml plazmamintához 0,1 ml reagenst adunk. Az elegyet két percig 37 °C-on inkubáljuk, ezután hozzáadunk 0,1 ml 0,025 M kalcium-klorid-oldatot. Az alvadási pontig eltelt időt Schnitger-Gross-koagulométerrel (AMELUNG) mérjük.

A 6. táblázat foglalja össze a kapott eredményeket. Az első sorban a normál plazmával (NP) kapott alvadási időket (másodpercekben) tüntettük fel, a 2. és a 3. sorban a heparinozott plazmákét (HP1 és HP2), a 4. és 5. sorban a heparinozott plazmák és a normál plazma alvadási idejének hányadosai szerepelnek.

6. táblázat

	A reagens	C reagens	D reagens	E reagens
p.n.	25 mg/1 p.	p. n.	25 mg/1 p.	p. n.	25 mg/1 p.	p.n.	50 mg/1 p.
NP sec	34,0	32,4	52,4	68,0	43,1	65,9	34,1	46,6
HP1 sec	52,9	36,1	123,1	75,8	99,8	67,6	76,1	50,9
HP2 sec	214,1	39,1	253,4	80,3	283,4	59,1	210,1	96,2
Ratio HP1/NP	1,56	1,11	2,35	1,11	2,32	1,03	2,23	1,09
Ratio HP2/NP	6,30	1,21	4,84	1,18	6,58	0,90	6,16	2,06

p.=polibrén p. n.=polibrcn nélkül

Az eredmények világosan mutatják, hogy a polibrén nélküli heparinozott plazmáknál az aPTT lényegesen meghosszabbodott, és így hamis, illetve torz eredményt kapunk. Polibrén jelenlétében az összes vizsgált reagenssel még heparinozott plazmából is meg lehet határozni az aPTT-t. A heparinozott plazmák és a normál plazma alvadási idejének hányadosa, amely ideális esetben 1 (azaz az alvadási idők pontosan azonosak), polibrén nélküli reagensekkel végzett vizsgálatoknál erősen eltér az ideális értéktől, ezzel szemben az alvadási idők aránya polibrén jelenlétében közel 1.

6. példa

VIII faktor standard görbe készítése különböző

PTT-reagensekkel polibrén hozzáadásával és polibrén nélkül

A standard görbe felvételéhez referenciaplazmát 55 (Reference Plasma 100%; IMMUNO) használtunk. E referenciaplazmát 1 ml desztillált vízben (RP), illetve 1 ml 1 E/ml heparint (IMMUNO) tartalmazó desztillált vízben oldottuk fel.

A plazmákból először 1:5 hígítást készítettünk imi60 dazolpufferrel (3,4 g/1 imidazol, 5,85 g/1 nátrium-klo5

HU 216 882 Β rid, pH = 7,4); ez a hígítás 100% faktornak felel meg. A további hígításokat geometriai hígítást sorban készítettük el (1:1 = 100%-1:128=0,78%). A minta 0,1 miét 0,1 ml reagenssel elegyítjük, majd a reakcióelegyet 4 percig 37 °C-on inkubáljuk. Ezután 0,1 ml 0,025 M kalcium-klorid-oldatot adunk a reakcióelegyhez, és az alvadási pontig eltelt időt Schnitger-Gross-koagulométerrel mérjük.

Az eredményeket a 7 -10. táblázat tartalmazza.

7. táblázat A reagens

VIII faktor (%)	Polibrén nélkül	25 mg/ml polibrén
RP	HP	RP	HP
100	54,7	82,0	40,0	42,2
50	65,2	78,6	48,6	47,6
25	73,5	82,1	52,0	52,1
12,5	81,7	86,6	58,3	58,0
6,25	90,7	92,6	65,5	64,6
3,13	98,1	104,1	70,6	71,6
1,56	107,2	108,6	78,6	78,6
0,78	115,1	117,6	83,6	83,6

8. táblázat C reagens

Vili faktor (%)	Polibrén nélkül	12,5 mg/ml polibrén
RP	HP	RP	HP
100	81,6	129,1	90,1	87,6
50	91,3	105,6	99,6	99,6
25	104,5	102,1	113,1	110,6
12,5	110,6	109,1	123,1	127,6
6,25	121,5	120,1	138,1	134,6
3,13	130,5	132,1	150,1	151,1
1,56	141,6	143,1	163,1	163,1
0,78	150,5	151,6	177,5	175,1

9. táblázat D reagens

Vili faktor (%)	Polibrén nélkül	25 mg/ml polibrén
RP	HP	RP	HP
100	60,6	107,2	70,1	65,6
50	71,7	84,1
25	79,0	82,6	100,1	93,6
12,5	88,1	89,6
6,25	98,1	100,1
3,13	109,1	109,6	140,6	138,6
1,56	118,1	118,2
0,78	127	126,6	164	160,5

HU 216 882 Β

10. táblázat E reagens

VIII faktor (%)	Polibrcn nélkül	50 mg/ml polibrcn
RP	HP	RP	HP
100	54,9	127,5	72,1	68,1
50	61,2	98,5	78,4	75,1
25	67,4	96,4	87,9	82,6
12,5	74,2	102,4	94,9	92,1
6,25	83,4	112,6	106,2	105,1
3,13	89,9	120,6	113,2	115,6
1,56	97,1	131,6	121,1	125,5
0,78	102,4	140,9	127,6	131,6

Az eredmények azt mutatják, hogy normál esetben (plazma heparin nélkül: RP; reagensek polibrén nélkül) egyértelmű korreláció áll fenn az alvadási idő és a VIII faktor koncentrációja között: minél alacsonyabb a VIII faktor koncentráció, annál hosszabb az alvadási idő.

A heparintartalmú minták (HP; reagensek polibrén nélkül) esetében nincs egyértelmű korreláció, a mérés használhatatlan VIII faktor standard görbét ad, ahol nincs egyenes arányosság az alvadási idő és a VIII faktor között. Csak akkor válik lehetővé a heparint tartalmazó mintákból (HP; 12,5/25/50 mg/ml polibréntartalmú reagensek) a VIII faktor meghatározása, ha a reagensek polibrént tartalmaznak. A mérések eredményét sem a heparin jelenléte, sem a találmány szerinti reagens polibréntartalma nem hamisítja meg. Ez látható, amikor az RP-ból a polibréntartalmú és polibrént nem tartalmazó reagensekkel végzett méréseket összehasonlítjuk, és amikor polibrén jelenlétében az RP-ból 20 és HP-ból mért alvadási időket hasonlítjuk össze. A mérések hányadosa 1-hez egészen közel van.

7. példa

APPT meghatározása a B reagenssel, heparináz 25 hozzáadásával és heparináz hozzáadása nélkül

Immunocontrolplasma Normál (IMMUNO) készítményt 1 ml desztillált vízben feloldunk, amely 0,05 vagy 1 E/ml heparint tartalmaz.

A B reagenst, amely 0, 0,74, 0,22,0,07 és 0,02 E/ml 30 Heparinase (IBEX, Kanada) készítményt tartalmaz, 1 ml desztillált vízben oldjuk fel.

A PTT-meghatározást az 5. példában leírtak szerint végezzük el.

A mérések eredményét all. táblázat tartalmazza. 35 ll. táblázat

Plazma hcparintartalma (E/ml)	Heparinase (E/ml)
0	0,02	0,07	0,22	0,74
0,0	33,6	33,6	33,1	33,6	38,3
0,5	52,4	45,8	41,8	37,7	41,4
1,0	85,8	65,6	50,8	47,3	42,3

Az eredmények azt mutatják, hogy a heparináztartalmú reagensek is kiválóan alkalmasak aPTT meghatározására.

Claims (20)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Vér, plazma vagy vérszármazékok aPTT-meghatározására szolgáló, intrinsíc alvadási iniciátor, azzal jellemezve, hogy szulfatidokból és egy szilárd aktivátorból - előnyösen kaolinból - álló elegyet tartalmaz. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)
2. 2. Reagens aPTT meghatározására vérből, plazmából vagy vérszármazékokból, azzal jellemezve, hogy intrinsic alvadási iniciátorként szulfatidokból és egy szilárd aktivátorból - előnyösen kaolinból - álló elegyet és foszfolipideket tartalmaz. (Elsőbbsége: 1992.

   50 05. 15.)
3. 3. A 2. igénypont szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a szóban forgó foszfolipideket kémiailag tiszta foszfolipidek standardizált elegye alkotja. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)

   55
4. 4. A 3. igénypont szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a foszfolipidelegy az össz-foszfolipidtartalomra vonatkoztatva 5-50% foszfatidil-szerint, 15-60% foszfatidil-kolint, 5-50% foszfatidil-etanol-amint, 0-20% koleszterint és 5-20% foszfatidinsavat tartalmaz. (El60 sőbbsége: 1992.05.15.)

   HU 216 882 Β
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy oxidációgátló és/vagy érzékenységjavító szert is tartalmaz. (Elsőbbsége: 1992. 05. 15.)
6. 6. Az 5. igénypont szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy alkálisókat tartalmaz, adott esetben aminosavakkal együtt. (Elsőbbsége: 1992. 05. 15.)
7. 7. A 2-6. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy kromogén szubsztrátumot is tartalmaz, és ezáltal adott esetben az alvadási idő a színképződés alapján fotometriásan határozható meg. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)
8. 8. A 2-7. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy stabilizátorokat, előnyösen albumint és/vagy puffervegyületeket is tartalmaz. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)
9. 9. A 2-8. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy liofilizált formában állítjuk elő. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)
10. 10. Eljárás a 2-9. igénypontok bármelyike szerinti reagens előállítására, azzal jellemezve, hogy a szulfatidokat a szilárd aktivátor vizes szuszpenziójában foszfolipidekkel elegyítjük, adott esetben további adalékanyagokat adunk hozzá, és adott esetben a reagenst liofilizáljuk. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)
11. 11. Eljárás a 2-9. igénypontok bármelyike szerinti reagens előállítására, azzal jellemezve, hogy szulfatidokat, szilárd aktivátort és foszfolipideket, adott esetben liofilizálás után, adott esetben további adalékanyagokkal együtt, szilárd állapotban összekeverünk. (Elsőbbsége: 1992.05. 15.)
12. 12. Eljárás a parciális tromboplasztinidő (aPTT) meghatározására vér-, plazma- vagy vérszármazékmintákból, azzal jellemezve, hogy a mintát egy, a 2-9. igénypontok bármelyike szerinti reagenssel hozzuk össze, bizonyos előre meghatározott aktiválási idő után kalciumionokat adunk a reakcióelegyhez, majd meghatározzuk az alvadási időt. (Elsőbbsége: 1992. 05. 15.)
13. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mintához a 2-9. igénypontok szerinti egy reagens hozzáadása után heparinneutralizáló anyagot adunk. (Elsőbbsége: 1992. 05. 15.)
14. 14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti eljárás alkalmazása intrinsic alvadási faktorok és inhibitoraik aktivitásának meghatározására, azzal jellemezve, hogy az illető plazmamintát a 2-9. igénypontok bármelyike szerinti reagenssel hozzuk össze, előre meghatározott aktiválási idő után az elegyhez kalciumionokat adunk, majd meghatározzuk az alvadási időt, és a kapott eredményt ismert aktivitású faktorokat tartalmazó standard mintával kapott eredményhez hasonlítjuk. (Elsőbbsége:

    1992.05. 15.)
15. 15. Vér, plazma vagy vérszármazék - amely adott esetben heparint vagy heparinoidókat tartalmaz - aPTT meghatározására szolgáló, intrinsic alvadási iniciátort tartalmazó reagens, azzal jellemezve, hogy heparinneutralizáló szert és foszfolipideket tartalmaz. (Elsőbbsége: 1993.04. 30.)
16. 16. A 15. igénypont szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy heparinneutralizáló szerként polibrént, protaminsót vagy heparinázt tartalmaz. (Elsőbbsége: 1993. 04. 30.)
17. 17. A 15. vagy a 16. igénypont szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy az össz-foszfolipidtartalomra vonatkoztatva a következő mennyiségű foszfolipideket tartalmazza: 5-50% foszfatidil-szerin, 15-60% foszfatidil-kolin, 15-60% foszfatidil-etanol-amin, 0-20% koleszterin és 5—20% foszfatidinsav. (Elsőbbsége: 1993. 04. 30.)
18. 18. Vér-, plazma- vagy vérszármazékmintákból amelyek adott esetben heparint vagy heparinoidokat tartalmaznak - a parciális tromboplasztinidő meghatározására szolgáló eljárás, azzal jellemezve, hogy a mintákat a 15-17. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti reagenssel hozzuk össze, előre meghatározott aktiválási idő után kalciumionokat adunk a reakcióelegyhez, és meghatározzuk az alvadási időt. (Elsőbbsége: 1993.04.30.)
19. 19. A 18. igénypont szerinti eljárás alkalmazása az intrinsic alvadás faktorai és ezek inhibitorai aktivitásának meghatározására, azzal jellemezve, hogy egy, adott esetben a heparint vagy heparinoidot tartalmazó plazmamintát egy 15-17. igénypont szerinti reagenssel hozunk össze, előre meghatározott aktiválási idő után kalciumionokat adunk a reakcióelegyhez, meghatározzuk az alvadási időt, és a kapott eredményt ismert aktivitású faktorokat tartalmazó standard mintával kapott eredményhez hasonlítjuk. (Elsőbbsége: 1993. 04. 30.)
20. 20. Készlet, azzal jellemezve, hogy az alábbiakat tartalmazza:

    a) egy, a 2-9. igénypontok bármelyike szerinti, aPTT meghatározására szolgáló reagenst, amely intrinsic alvadási iniciátort és foszfolipideket tartalmaz;

    b) heparinneutralizáló szert. (Elsőbbsége: 1993.