HU214286B

HU214286B - Eljárás biszfenolszármazékok előállítására

Info

Publication number: HU214286B
Application number: HU9500727A
Authority: HU
Inventors: Michael Peter Bigwood; Eric Gustave Lundquist
Original assignee: Rohm And Haas Co.
Priority date: 1994-03-10
Filing date: 1995-03-10
Publication date: 1998-03-02
Also published as: KR950032040A; EP0671376B1; KR100378534B1; PL177862B1; RU95103432A; US5475154A; HU9500727D0; JPH083089A; DE69500662D1; PL307606A1; EP0671376A1; TW390874B; HUT71629A; DE69500662T2; CA2143910A1; CN1111230A; CN1066131C; RO112847B1; JP3742440B2

Abstract

Kismértékben elszíneződött biszfenőlők előállíthatók fenőlnak alifásaldehiddel vagy ketőnnal savas katalizátőrként erősen savaskatiőncserélő gyanta és a savas katalizátőrra számí őtt kis mennyiségűgyengén bázikűs aniőncserélő gyanta jelenlétében lefőlytatőttreakciójával. ŕ

Description

A találmány tárgyát eljárás képezi biszfenolok előállítására, különösen fenolnak és alifás aldehideknek vagy ketonoknak kationcserélő gyanták jelenlétében lefolytatott kondenzációs reakciójával.

A biszfenolokat, így a 2,2-bisz(4’-oxi-fenil-propan)-t, vagy biszfenol-Α-ζ és a 2,2-bisz(4-hidroxi-fenil)-butánt, vagy biszfenol-B-t fenolnak ketonokkal, például biszfenol-A esetén acetonnal és biszfenol-B esetén metil-etil-ketonnal lefolytatott kondenzációs reakciójával állítják elő. Hasonló kondenzációs reakciók mennek végbe fenol és aldehidek között. A kondenzációs reakciók savval katalizáltak, a reakciókban különösen előnyős savas katalizátorok az erősen savas kationcserélö gyanták, amelyek a sav anionos részét szilárd szubsztrátumon tartalmaz-zák, amelyről a reakció befejeződése után könnyen eltávolíthatók.

Biszfenol-A előállítása esetén savas katalizátorként kationcserélö gyantát használva a fő probléma, hogy a nyers biszfenol-A termék erősen elszíneződik, és ez a szín, ha nem szüntetik meg, abban a termékben is jelentkezik, ahol a biszfenol-A-t felhasználják, így szálakban, fényezésnél használt átlátszó lemezekben, holott ezeknél a termékeknél nagyon szigorú követelmények vannak a kismértékű színeződés vonatkozásában.

A biszfenol-A-ból az olyan szennyeződéseket, amelyek a desztillálás során bomlanak, így a szulfonsavakat a nyers biszfenol-A-nak a desztillálást megelőzően anioncserélő gyantákkal történő kezelésével távolítják el [Faler és munkatársai, US-A-4 766 254], de ez a kezelés a nyers biszfenol-A előállításáig egy további lépést tartalmaz. Előnyös lenne biszfenolokat, így biszfenol-A-t közvetlenül a kondenzációs reakcióval kismértékű elszíneződéssel előállítani.

Találmányunk tárgyát képezi eljárás kismértékben elszíneződött biszfenolok előállítására, amely szerint fenolt alifás aldehiddel vagy ketonnal reagáltatunk 30-90 °C hőmérsékleten katalitikus mennyiségű, hidrogén alakban lévő erősen savas kationcserélő gyanta jelenlétében, és a kationcserélö gyanta tömegére számított 0,5-15 tömeg% gyengén bázikus anioncserélő gyanta jelenlétében.

Találmányunk tárgyát képezik a találmány szerinti eljárással előállított biszfenolok is.

Bár a találmányunk szerinti eljárást általában katalizátorként kationcserélö gyantákat felhasználó, savval katalizált kondenzációs reakcióknál alkalmazzuk, különösen előnyösek az olyan kondenzációs reakciók, ahol az előállított termék kismértékben színezett, például fenolnak acetonnal lefolytatott reakciója biszfenol-A előállításának céljából.

Találmányunk egyik tárgyát képezi eljárás kismértékben elszíneződött biszfenol-A előállítására, amely szerint 30 °C-90 °C hőmérsékleten fenolt és acetont tartalmazó folyadékáramot erősen savas kationcserélő gyantát és a kationcserélő gyanta tömegére számított 1-10 tömeg% gyengén bázikus anioncserélö gyantát tartalmazó kevert ággyal érintkeztetünk annyi ideig, ami alatt a fenol és az aceton közötti kondenzációs reakció végbemegy, majd a kevert gyantaágyból a folyadékáramot elválasztjuk, és az elválasztott folyadékáramból a biszfenol-A-t kinyerjük.

A találmány szerinti eljárásban alkalmazható savas katalizátorok az erősen savas kationcserélö gyanták, előnyösen a szulfonátcsoportot tartalmazó erősen savas kationcserélö gyanták. A savas katalizátorok előállítására alkalmas előnyös polimerek a térhálósított aromás kopolimerek, így egy vagy több monomerből, így etil-vinilbenzolból, szűrőiből, α-metil-sztirolból, vinil-toluolból, vinil-naftalinból és egy vagy több polivinil-telítetlen térhálósító monomerből, így alifás monomerből, etilénglikol-diakrilátból, etilén-glikol-dimetakrilátból, trimetilol-propán-di- és triakrilátból, trimetilol-propán-di- és trimeta-krilátból, divinil-ketonból, allil-akrilátból, diallil-maleátból, diallil-fümarátból, diallil-szukcinátból, diallil-karbonátból, diallil-malonátból, diallil-oxalátból, díallil-adipátból, diallil-szebacátból, divinil-szebacátból, N,N’-metilén-dimetakril-amidból, N,N’-metilén-diakrilamid-ból és glikol, glicerin vagy pentaeritrit polivinilvagy po 1 ial 1 i 1-ét eréből, glikol- vagy rezorcin mono- vagy ditio-származékából, aromás monomerből, így divinilbenzolból, trivinil-benzolból, divinil-toluolból, divinilnaftalinból, diallil-ftalátból, divinil-xilolból, di vinil-etil-benzolból és heterociklusos térhálósító monomerből, így divinil-piridinből álló kopolimerek. Előnyösek a viszonylag kis mennyiségű térhálósító monomert, így a monomerek össztömegére számított 0,05-10 tömeg% térhálósító monomert tartalmazó kopolimerek. Különösen előnyösek sztirolnak térhálósító monomerként divinil-benzolt alkalmazva előállított szulfonsav funkciós csoportokkal rendelkező kopolimerjei. A polimereket előállíthatjuk tömbpolimerizálással, emulziós vagy szuszpenziós polimerizálással, vagy más, ismert polimerizálási eljárással. Előnyös a szuszpenziós polimerizálás, amelynek során a kopolimer gömbszerű részecskéit vagy gyöngyöket állítunk elő. Különösen előnyős polimerek a kopolimer gél gyöngyök, azaz olyan gyöngyök, amelyek csak mikropórusokat vagy 50T0^-10 m vagy ennél kisebb átmérőjű pórusokat tartalmaznak. Makroporózus kopolimer gyöngyök előállíthatók, például porogén anyag jelenlétében végzett szuszpenziós polimerizálással, a porogén anyag a monomer szempontjából oldószer, de nem oldószer a polimer szempontjából. Előállíthatók ilyen makroporózus kopolimer gyöngyök nem térhálósított oldható polimer, így polisztirol jelenlétében végzett kopolimerizálással, ahol a polisztirol az eljárás befejezése után kioldható, így maradnak vissza makropórusok. Makropórusos kopolimer gyöngyök előállíthatók továbbá a szakember számára ismert bármely más módon is. A polimerekbe ismert módon bevihetünk erősen savas funkciós csoportokat, például tömény kénsavval, füstölgő kénsavval vagy klór-szulfonsavval szulfonát csoportokat. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható savas katalizátorok előállítására ismertet eljárást például Lundquist az US-A 5 233 096 irodalmi helyen.

A találmány szerinti eljárásban alkalmazható gyengén bázikus anioncserélö gyanták térhálósított szintetikus polimerek, amelyeket egy vagy több, egy kettőskötést tartalmazó telítetlen monomerből állítunk elő, amelyek szekunder vagy tercier amincsoportot tartalmaznak gyengén bázikus anioncserélö csoportként. Ugyanúgy, mint a savas katalizátorok, a gyengén bázikus anioncserélő

HU 214 286 Β gyanta polimerjei is előállíthatók tömbpolimerizáláásal, emulziós vagy szuszpenziós polimerizálással vagy más ismert polimerizálási eljárással. A polimerek előnyösen gyöngyformájúak, ezek átmérője 10 pm-2 pm, különösen előnyösen 20 pm-1 pm. A gyöngyöket szuszpenziós polimerizálással állíthatjuk elő. A kopolimerek előállíthatok gélgyöngyökként is vagy pedig makroporózus gyöngyökként is, például a katalizátor gyanták előállítására alkalmas metaporózus kopolimerek előállításánál ismertetett módon.

A térhálósított, gyengén bázikus anioncserélő gyanta térhálósodási foka olyan, hogy legalább ahhoz elegendő, hogy olyan polimert állítsunk elő, amely vízben és szerves oldószerekben oldhatatlan. A térhálósítást előnyösen az egy kettőskötést tartalmazó telítetlen monomer(ek)nek egy vagy több, több kettöskötést tartalmazó telítetlen monomerrel végzett kopolimerizálásával folytatjuk le.

A több kettöskötést tartalmazó telítetlen monomerek a következők lehetnek: alifás monomerek, így etilén-glikol-diakrilát, etilén-glikol-dimetakrilát, trimetilol-propán-di- és -triakrilátok, trimetilol-propán di- és trimetakrilátok, divinil-keton, allil-akrilát, diallil-maleát, diallil-fumarát, diallil-szukcinát, diallil-karbonát, diallil-malonát, diallil-oxalát, diallil-adipát, diallil-szebacát, divinil-szebacát, Ν,Ν’-metilén-dimetakril-amid, N,N’-metilén-diakril-amid és glikol, glicerin vagy pentaeritrit polivinil- vagy poliallil-éterei, glikolok vagy rezorcin mono vagy ditio-származékai stb., aromás monomerek, így például divinil-benzol, trivinil-benzol, divinil-toluol, divinil-naftalinok, diallil-ftalát, divinil-xilol, divinil-etil-benzol stb.; és heterociklusos térhálósítószerek, így például diviní 1-piridin. Előnyös a divinil-benzol. A több kettöskötést tartalmazó telítetlen monomerek) térhálósító monomer(ek)ként hat-(nak). A térhálósító monomer(ek) mennyisége előnyösen az összes monomer tömegére számítva 0,5-60%, előnyösen 1-20 tömeg%.

Az előzőekben említett, egy kettőskötést tartalmazó telítetlen monomer(ek), amely(ek) a gyengén bázikus anioncserélő gyanta előállításánál használható(k), a következő^) lehet(nek): akrilmonomerek, így akrilsav vagy metakrilsav vagy ezek észterei, így CpCig alkil-, cikloalkil-, aril-, aralkil- vagy alkaril-alkoholok észterei, akrilnitril, metakrilnitril, vinil-klorid, vinil-formiát, vinil-alkil-éterek, így metil-vinil-éter, akrilamid, metakrilamid vagy aromás monomerek, Így etil-vinil-benzol, sztirol, a-metil-sztirol, vinil-toluol, vinil-naftalin vagy a felsoroltak keveréke. Előnyös a sztirol.

A gyengén bázikus anioncserélő gyanta előállításához alkalmazott előzőekben említett térhálósított kopolimer gyengén bázikus anioncserélő csoportként szekunder vagy tercier amincsoportot tartalmaz. Az amincsoportot bevihetjük a kopolimer polimerizálásánál alkalmazott egy vagy több monomerbe, vagy pedig az ismert módon előállított kopolimerbe a polimerizálási eljárást követően, például oly módon, hogy először halogén-metil-csoportot, előnyösen klór-metil-csoportot viszünk be a kopolimerbe, majd a bevitt halogén-metil-csoportot ezt követően primer vagy szekunder aminnal amináljuk. Ugyancsak alkalmazható halogén-metil-csoportot tartalmazó monomer is a kopolimer előállításánál alkalmazott monomerként, és ezt követően a halogén-metil-csoportot a kopolimerben animálhatjuk közvetlenül.

Bár előnyösek az olyan gyanták, amelyben az egy kettőskötést tartalmazó telítetlen monomer sztirol, a találmányunk szerint a gyengén bázikus gyanták lehetnek akrilgyanták is, mint az előzőekben említettük. Ezeket előállíthatjuk akril- vagy metakrilsav-észtereknek térhálósító monomerrel, így divinilbenzollal történő kopolimerizálásával, majd ezt követően a kapott oldhatatlan kopolimemek legalább egy primer, szekunder vagy tercier amincsoportot, előnyösen tercier amincsoportot tartalmazó aminnal történő átalakításával. A primer amincsoport a poliészterrel reagál, és így amid keletkezik, a szekunder vagy tercier amincsoport a gyengén bázikus anioncserélő aktív oldalát képezi.

A találmány szerinti eljárásban gyengén bázikus fenolgyanták is alkalmazhatók, ezeket a gyantákat fenolnak formaldehiddel, amin jelenlétében történő kondenzálásával állíthatjuk elő. Más gyanták is alkalmazhatók a találmány szerinti eljárásban, így alkalmazhatók gyengén bázikus poli(vinil-piridin)-gyanták, ezeket vinil-piridinnek térhálósító monomerrel, így divinil-benzollal történő kopolimerizálásával állíthatjuk elő. A gyengén bázikus fenolgyanták és a gyengén bázikus poli(vinil-piridin)-gyanták előnyösen gyöngyformájúak, ezeknek átmérője 10 mm-2 mm, különösen előnyösen átmérőjük 20 pm-l pm.

A gyengén bázikus anioncserélő gyantában a gyengén bázikus csoportok mennyisége 0,1-6 milliekvivalens/g (meq/g), előnyösen 2-6 meq/g a száraz gyantára számítva.

A gyengén bázikus anioncserélő gyanta bázicitása közvetlenül befolyásolja a gyanta hatásosságát a kondenzációs reakció terméke színének megszüntetésében, minél erősebben bázikus a gyanta, annál hatásosabb a szín megszüntetésében. Ezt a következő példák is mutatják, amelyek szerint a legerősebben bázikus gyanta felhasználásával a kapott biszfenol-A színe a leggyengébb, erre vonatkozik az 1. és 2. példa, ugyanakkor a kevésbé bázikus 3. példa szerinti gyanta felhasználásával a szín közepes mértékű. A leggyengébben bázikus gyantát felhasználó 4. példa szerint előállított biszfenol-A színe kedvezőbb, mint a gyengén bázikus gyantát fel nem használó eljárással előállított termék színe, de a javulás sokkal kisebb, mint az erősebben bázikus gyengén bázikus gyanta felhasználása esetén. így tehát előnyösek az erősebben bázikus gyanták. A legkevésbé előnyös gyanták a kevésbé bázikus gyanták, amelyek ennek következtében kevésbé hatásosak a szín megszüntetésében, de ezek alkalmazhatók speciális polimer tulajdonság elérésének céljából, például termikus stabilitás céljából, hosszabb felhasználhatósági idő elérésének céljából.

A találmányunk szerint a fenolnak és aldehidnek vagy ketonnak a kondenzációs reakcióját 30-90 °C hőmérsékleten folytatjuk le, savas katalizátor és gyengén bázikus anioncserélő gyanta jelenlétében. A savas katalizátort az összes folyadéknak, így reagensnek, oldószernek és hígítószemek a tömegére számítva 10-200 tömeg% mennyiségben, a gyengén bázikus anioncserélő gyantát savas katalizátorra számítva előnyösen 0,5-15 tömeg%, külö1

HU 214 286 Β nősen előnyösen 1-10 tömeg% és rendkívül előnyösen 3-8 tömeg% mennyiségben használjuk. A reakcióhőmérséklet lehet 30-90 °C, előnyösen 60-80 °C. 90 °C felett a találmány szerinti eljárásban használható gyengén bázikus gyanták felhasználhatósága termikus instabilitásuk következtében korlátozott, és 30 °C hőmérséklet alatt a reakció gyakorlati szempontból nem folyik le megfelelő gyorsan. A reakcióban előnyösen ketont kondenzálunk a fenollal, ez különösen előnyösen C1-C4 keton, azaz olyan keton, amely két alkilcsoportot tartalmaz, és ezek közül mindegyik 1-4 szénatomos. Rendkívül előnyös keton az aceton és a metil-etil-keton, különösen előnyös ketonként az aceton.

A találmány egyik előnyös megvalósítási módja szerint a gyöngy formájában lévő katalizátort bevisszük egy edénybe, ez képezi a katalizátorágyat, és az ágyba bekeverjük a gyengén bázikus anioncserélö gyantát. A katalizátorággyal ezután meleg folyadék áramot érintkeztetünk, ez tartalmazza a fenolt és a ketont, előnyösen acetont vagy metil-etil-ketont, és az érintkeztetést annyi ideig folytatjuk le, amíg a fenol és a keton közötti kondenzációs reakció végbemegy, ezután a reakcióterméket és az esetleges reagálatlan fenolt és ketont tartalmazó folyadékáramot elválasztjuk a katalizátorágytól, és a folyadékáramból a biszfenolt kinyerjük. Szakember meg tudja választani a megfelelő körülményeket, így a reakció lefolytatható batch-enként, például amikor a folyadékáramot rávezetjük az ágyra, majd a kívánt reakció végbemenetele után eltávolítjuk ezt az ágyról, vagy pedig lefolytatható a reakció folyamatosan, például úgy, hogy a folyadékáramot folyamatosan vezetjük az ágy egyik végére, és olyan sebességgel vezetjük át az ágyon, ami alatt a reakció végbemegy, és a folyadékáramot folyamatosan távolítjuk el az ágy másik végéről. Ugyancsak szakember köteles tudásához tartozik a megfelelő berendezés kiválasztása, a folyadékáramnak az ágyon történő átvezetéséhez szükséges felfelé vagy lefelé történő áramlás meghatározása, a reakcióidő és hőmérséklet és különösen a reagensek megválasztása, a biszfenol-A kinyerésének a módja, amely történhet például kristályosítással vagy desztillálással.

Találmányunk néhány megvalósítási módját a következő példákban ismertetjük. A reagensek kereskedelmi forgalomban hozzáférhető jó minőségűek, ha másképp nem jelöljük, a százalékok és az arányok egyéb megjelölés hiányában tömeg%-ot, illetve tömegarányt jelentenek.

Példák

1. példa

Ebben a példában kis elszínezödésű biszfenol-A előállítási eljárását ismertetjük fenolból és acetonból, erősen savas polimer katalizátor és gyengén bázikus anioncserélö gyanta jelenlétében.

g fenolt (tisztasága nagyobb 99%-nál) tartalmazó edénybe bevittünk 10 g (10 tömeg%) szárított sztirol kationcserélö gyantát, amely 4 tömeg% divinil-benzollal térhálósított és 4,95 meq/g szulfonsavcsoportot (száraz anyagra számítva) tartalmaz, és 0,2 g szárított sztirol anioncserélő gyantát, amely 8 tömeg% divinil-benzollal térhálósított és 4,8 meq/g dimetil-amino-benzil-csoportot (száraz anyagra számítva) tartalmaz. Az edény tartalmát 75 °C hőmérsékletre melegítettük, és ezen a hőmérsékleten tartottuk keverés közben 1 órán át. Ezután beadagoltunk 10 ml acetont, és a keverést 75 °C hőmérsékleten folytattuk, és a reakciót úgy ellenőriztük, hogy 1 ml-es mintákat vettünk, majd ezekhez metanol-víz elegyet adtunk, és meghatároztuk a reakcióelegy összetételét folyadékkromatográfiásán. Az acetonkonverziót a folyadék kromatogrammok relatív csúcs alatti területeiből számítottuk, ez a biszfenol-A összes csúcs alatti területe (orto- és para-izomerek is), az aceton csúcs és a biszfenol-A termék csúcs alatti összes területnek a százalékában. Ebben a reakcióban a konverzió 72% volt. A szelektivitást a folyadékkromatogrammból számítottuk, ez a biszfe-nol-A csúcs területe a fenol és aceton reakciótermékek által képezett összes csúcs alatti területek százalékában. A reakció szelektivitása 86% volt.

A kapott, acetont, biszfenol-A-t, fenolt és biszfenol-A melléktermékeket tartalmazó reakcióelegyet feloldottuk azonos térfogatnyi metanolban és kvarc spektrofotométer-cellába vittük. Az elegy optikai abszorbanciáját 455 nm-en mértük platina-kobalt szín standard felhasználásával, az elegy APHA színértéke 8 volt.

2. példa

Ebben a példában különböző gyengén bázikus gyantákat alkalmaztunk, ezek dimetil-propil-amino-csoportokat tartalmaztak.

Az 1. példában leírt módon dolgoztunk, azzal az eltéréssel, hogy 6 tömeg% divinil-benzollal térhálósított, 4,8 meq/g dimetil-propil-amino-csoportot tartalmazó akril kopolimert használtunk gyengén bázikus anioncserélő gyantaként, így a kapott reakcióelegy APHA színértéke 6.

3. példa

Ebben a példában további gyengén bázikus gyantát használtunk, ez fenol-formaldehid kondenzációs gyanta volt, amely különböző amincsoportokat tartalmazott.

Az 1. példában leírtak szerint dolgoztunk, azzal az eltéréssel, hogy 3,8 meq/g primer, szekunder és tercier amincsoportok keverékét tartalmazó fenol-formaldehid kondenzációs gyantát használtunk. A kapott reakcióelegy APHA színértéke 16 volt.

4. példa

Ebben a példában gyengén bázikus gyantaként vinil-piridin gyantát használtunk, ahol a monomer maga tartalmazza a gyengén bázikus funkciós csoportokat.

Az 1. példában leírtak szerint dolgoztunk, azzal az eltéréssel, hogy 20 tömeg% divinil-benzollal térhálósított, 5,1 meq/g gyengén bázikus gyantaként vinil-piridinböl származó gyengén bázikus csoportot tartalmazó vinil-piridin gyantát használtunk. A kapott reakcióelegy APHA színértéke 37 volt.

5. példa

Ez a példa összehasonlító példa, amelyben fenolt és

HU 214 286 Β acetont reagáltattunk erősen savas katalizátor jelenlétében, gyengén bázikus gyanta nélkül.

Az 1. példában leírtak szerint dolgoztunk, azzal az eltéréssel, hogy 4,95 meq/g (szárazanyagra számított) szulfonsavcsoportot tartalmazó sztirol-4 tömeg% divinil-benzol kopolimert használtunk, és nem alkalmaztunk gyengén bázikus anioncserélő gyantát. A kapott reakcióelegy APHA színértéke 47 volt. Az 1. példában ismertetett módon számított konverzió 73% volt, az ugyancsak az 1. példában ismertetett módon számított szelektivitás pedig 85% volt.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás kismértékben elszíneződött biszfenolok előállítására, azzal jellemezve, hogy fenolt alifás aldehiddel vagy ketonnal reagáltatunk 30-90 °C hőmérsékleten katalitikus mennyiségű, hidrogén formában lévő erősen savas kationcserélö gyanta, és a kationcserélő gyanta tömegére számított 0,5-15 tömeg% gyengén bázikus anioncserélő gyanta jelenlétében.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy alifás aldehidként vagy ketonként olyan ketont használunk, amely két alkilcsoportot tartalmaz, és ezek mindegyike 1-4 szénatomos, és a keton előnyösen aceton vagy metil-etil-keton.
3. Az 1 .vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyengén bázikus anioncserélő gyantát gyöngyökként alkalmazzuk, amelyeknek átmérője 10 /zm-2 mm, előnyösen 20 pm - 1 mm.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az anioncserélő gyanta gyöngyök gélgyöngyök vagy makroporózus gyöngyök.
5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az anioncserélő gyanta gyöngyök fünkciós csoportot tartalmazó térhálósított anioncserélő kopolimer gyöngyök, amelyeket a monomerek össztömegére számított 1-20 tömeg% egy vagy több térhálósító monomert tartalmazó monomerelegyböl állítunk elő.
6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kopolimer gyöngyök sztirol kopolimer gyöngyök vagy akril kopolimer gyöngyök.
7. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az anioncserélö gyanta gyöngyök fenol anioncserélő gyanta gyöngyök.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyengén bázikus anioncserélő gyanta gyengén bázikus funkciós csoport tartalma 0,1-6 milliekvivalens, előnyösen 2-6 milliekvivalens/g száraz gyanta.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kationcserélö gyantát az összes folyadék tömegére számítva 10-200 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyengén bázikus anioncserélö gyantát a kationcserélő gyantára számítva 1-10 tömeg%, előnyösen 3-8 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk.
11. Az 1 -10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a fenolt és az alifás aldehidet vagy ketont 60-80 °C hőmérsékleten reagáltatjuk.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kationcserélő gyantát és az anioncserélő gyantát kevert ágy formájában alkalmazzuk az edényben.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kationcserélö gyantaként funkciós csoporttal rendelkező térhálósított kopolimert alkalmazunk, amelyet az összes monomer tömegére számított 0,5-10 tömeg% egy vagy több térhálósító monomerrel állítunk elő.
14. Eljárás kis mértékben elszíneződött biszfenol-A előállítására, azzal jellemezve, hogy 30-90 °C hőmérsékleten fenolt és acetont tartalmazó folyadékáramot erősen savas kationcserélő gyantát és a kationcserélő gyanta tömegére számított 1-10 tömeg% gyengén bázikus anioncserélő gyantát tartalmazó kevert ággyal érintkeztetünk annyi ideig, amíg a fenol és az aceton közötti kondenzációs reakció végbemegy, majd a folyadékáramot a gyantaágytól elválasztjuk, és az elválasztott folyadékáramból a biszfenol-A-t kinyerjük.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított biszfenol.