HU211633A9 - Pharmaceutical formulations - Google Patents

Description

A találmány tárgya közelebbről megjelölve orálisan vagy rektálisan beadható biológiailag aktív anyagot, különösen proteintartalmú anyagokat, tartalmazó gyógyászati készítmények.

Az orvosi gyakorlat hosszú ideje előírja vagy javasolja számos biológiailag aktív anyagnak a beadását különböző betegségek és egészségi állapotok széles változatainak a kezelésére vagy megelőzésére. A legtöbb jól ismert, de nem egyedüli, biológiailag aktív proteintartalmú anyagok egyike az inzulin, amely cukorbetegségek gyógyítására kerül felhasználásra.

A gyógyszeres kezelési módok közül a legtöbbször a legkönnyebb a gyógyszerkészítmények orális bevétele. Az ilyen beadási mód, amely szirup, elixír, kapszulák, granulátumok, porok vagy más alkalmas gyógyászati készítmények adagolása általában egyszerű és a legkönnyebb, valamint a leggyakrabban alkalmazott, a legkevésbé kellemetlen és a legmegfelelőbb alkalmazási mód a beteg szempontjából tekintve. A gyógykezelés és megelőzés szempontjából viszont nem szerencsés az, hogy a proteintartalmú anyagok és más biológiailag aktív anyagok beadásának az előnyös módja szerint bevitt hatóanyag átmegy a gyomron, amely kedvezőtlen környezet sok anyagra, így az oreoteinek számára is. Amint a savas, hidrolizáló és fehérjebontó környezet létrejön a gyomorban, az ténylegesen átalakítja emésztés útján a proteintartalmú anyagokat aminosavakká és oligopeptidekké az ezt követő asszimiláció számára, így kevésbé meglepő, hogy a biológiailag aktív proteintartalmú anyagoknak nagyon kis része vagy széles változatának nagyon kis hányada, ha egyszerűen orálisan történik a bevétel, éli túl azt, hogy áthaladjon a gyomron és bejusson a vékonybélbe, ahol a testbe való felvétel megtörténik.

Az eredmény az, ahogy számos cukorbeteg igazolja, hogy a proteintartalmú gyógyszereket parenterális, gyakran szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás injekció formájában kell beadni, amely kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel és nehézséggel jár együtt a betegre nézve.

így nem elszigetelt probléma és széles körben elterjedt nézet, hogy szükség van arra, hogy a betegségeket proteintartalmú anyagok beadásával gyógyítsuk és ellenőrizzük. A diabetes mellitus például nagyon nagy számú áldozatot követel a világ számos országában. Egy idült rendellenesség az amely a szénhidrátok, a zsírok és a fehérje anyagcseréjét megnehezíti. Ennek jellemzője a nagy vércukorérték és a cukorvizelés, amely az inzulint kiválasztó anyag hiányosságából vagy elégtelenségéből ered.

Egy változat, amely valamennyi idiopatikus (elsődleges) cukorbetegnek körülbelül a 10%-át teszi ki, a gyerekkori cukorbetegség vagy az inzulintól függő diabetes mellitus („IDDM”), Ez a változat gyakran a fiatalkor első idejében jelenik meg és az inzulinkiválasztó működés fokozatosan növekvő vesztesége jellemzi, amelyért a hasnyálmirigy (pankreasz) béta-sejtjei a felelősek és ennélfogva egy fokozatosan növekvő függőség lép fel a külső inzulintól a szénhidrát-anyagcsere fenntartása érdekében. Ezek a betegek a nem-idiopatikus vagy „másodlagos” cukorbetegek, akiknek a betegsége a hasnyálmirigy betegségéből ered. Az idiopatikus diabetes mellitus második változata a kései cukorbetegség vagy a nem-inzulintól függő diabetes mellitus Í.NIDDM”).

A cukorbetegség egyik vagy másik formájában szenvedő betegek nagy száma miatt szükségessé vált olyan inzulinkészítmények kidolgozása, amelyek valamiyen módon védelmet biztosítanak a gyomor kedvezőtlen környezetével szemben. Jóllehet különböző kísérleteket végeztek ilyen készítmények kidolgozására, az alkalmazók azonban nem értesültek olyan korábbi készítményről, amely abban az időben kereskedelmi forgalomba került volna megfelelő mértékben. Olyan korábbi javaslatokat, amelyek az alkalmazók előtt ismertek voltak, a következőkben ismertetünk.

A WO-A-8 701 035. számú közzétett találmányi bejelentésben pareterálisan alkalmazható zsírolható és vitamintartalmú gyógyszerformákat ismertetnek. Ezek a gyógyszerformák „pszeudomicellákat” foglalnak magukban.

A WO-A-8 705 505. számú közzétett találmányi bejelentésben orálisan bevehető inzulinkészítményeket írnak le, amelyeket szilárd részecskékre visznek rá vizes készítményekből. Az inzulinnal bevont részecskéket magukat azután lipidekkel vonják be.

Az US-A-4 849 505. számú USA-beli szabadalmi leírásban orálisan bevehető inzulinkészítményeket ismertetnek. Ezek a készítmények kétfázisú kompozíciók és úgy tűnik, hogy mindkét fázis vizes készítmény, a fázisokat ténylegesen egy koacerváviós rendszer tartja elkülönített állapotban.

Az EP-A-0 140 085. számú közzétett európai találmányi bejelentésben zsírhólyagocskákat tartalmazó gyógyszerkészítményeket írnak le.

Shichiri el al. az Acta. diabe. lat. 15 175-183 (1978) irodalomban víz-olajban-vízben inzulin micellákról írnak.

Az US-A-4 784 845. számú és az US-A-4 816 247. számú USA-beli szabadalmi leírásokban hidrofób gyógyszerek parenterális beadására alkalmas emulziós készítményeket ismertetnek.

A JP-A-55 017 382. számú japán szabadalmi leírásban olyan orális bevételre szolgáló víz-olajban-vízben emulziókat írnak le, amelyek inzulint tartalmaznak.

A JP-A-61 072 721 számú szabadalmi leírásban inzulintartalmú liposzőmákat írnak le.

A FR-A-2 581 543 számú szabadalmi leírásban orálisan beadható, inzulint tartalmazó multivezikuláris liposzőmákat írnak le.

A WO-A-8 900 812 és a WO-A-8 806 881 számú szabadalmi leírásban unilamelláris és multilamelláris lipidhordozók készítését írják le, foszfolipidek alkalmazása nélkül.

A találmány olyan megnövelt hatású gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek orálisan vagy rektálisan alkalmazhatók. Közelebbről megjelölve felismertük, hogy proteintartalmú hatóanyagok, amelyeket eddig csak parenterálisan lehetett beadni, beadhatók az előnyösebb orális vagy rektális úton kétfázisú

HU 211 633 A9 rendszer alkotóanyagaként, amelyben az egyik fázis chylomicronokat vagy olyan anyagot tartalmaz, amelyből in vivő chylomicronok képződnek a nyálkahártyabevonaton. Nem csupán az aktív anyag látszik biológiailag alkalmazhatnak és bioaktívnak, hanem az akU'vanyag adagolásának a hatásossága is növelhető legalább bizonyos esetekben. Jóllehet az alapul szolgáló magyarázat ezeknél a jelenségeknél nem ismert, úgy véljük, hogy a biológiailag aktív anyag, ha chylomicronokkal vagy chylomicron-alkotókkal együtt adjuk be, akkor az a bélfal-villákhoz vagy -mikrovillákhoz igyekszik, automatikusan ott kiválasztódik, a nyirokedényekbe vagy a bélnyirokba és ezután a nyirokvezetékbe kerül, végül pedig a keringő vérárambajul.

A találmány tárgya tehát olyan gyógyászati készítmény előállítása, amely egy hidrofil fázissal és egy hidrofób fázissal rendelkező mikroemulziőt tartalmaz, amelyben (A) a hidrofil fázis a hidrofób fázisban van diszpergálva, (B) a hidrofil fázis valamely biológiailag aktív anyagot foglal magába és (C) a hidrofób fázis chylomicronokat vagy olyan anyagot tartalmaz, amelyből in vívó chylomicronok képződnek. A hidrofil fázis fiziológiailag összeférhető oldószert, így vizet, tartalmazhat a biológiailag aktív anyag számára.

A találmány szerinti gyógyászati készítmény valamely biológiailag aktív anyag orálisan vagy rektálisan alkalmazható formája, amely víz-az olajban mikroemulziót foglal magában, amelyben a mikroemulziónak a vizes vagy hidrofób fázisa a biológiailag aktív anyagot és az olajos vagy hidrofób fázisa chylomicronokat vagy olyan anyagot foglal magában, amely képes chylomicronokat képezni a bélnyálkahártyában a beadás után.

A találmány szerinti készítményekben a biológiailag aktív anyag abszorbeálva van jelen. Az orálisan beadható készítmények előnyösek, de reaktálisan alkalmazható készítmények is megfelelőek lehetnek bizonyos körülmények között.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények alapjában különböznek az eddigi, előzőekben ismertetett készítményektől. A WO-A-8 701 035. számú közzétett találmányi bejelentésben leírt „pszeudomicella”készítmények jóllehet hasonlóak a természetes chylomicronokhoz, nem készültek azonban orálisan bevehető formában. A hatóanyag - úgy tűnik - nem válik biológiailag alkalmazhatóvá, ha a készítmények bevétele szájon át történik alacsony HLB felületaktív anyag hiánya miatt. A WO-A-8705505. számú közzétett találmányi bejelentésben ismertetett bevont szilárd készítmények nem képeznek abszorbeálható chylomicronokat és ugyancsak nem tartalmaznak alacsony HLB felületaktív anyagot. Ezeknél a készítményeknél - véleményünk szerint - a hatóanyagfelvétel szövetnedvfelvétel útján abszorbeálódik. Az US-A-4849405. számú szabadalmi leírásban ismertetett készítmények vizes és nem valódi kétfázisú (például olaj és víz) rendszerek és így teljesen eltérő jellegűek. Sem ezek, sem a többi - a technika állásánál említett - készítmény, nézetünk szerint, nem olyan készítményekre vonatkozik, amelyek képesek chylomicronok képzésére vagy bevitelére.

A „biológiailag aktív anyag” megjelölés különösen gyógyászatilag hatásos proteintartalmú anyagokra vonatkozik. A proteintartalmú anyag lehet tiszta protein vagy proteint tartalmazó anyagot foglalhat magában oly módon, hogy a glikoprotein mind proteint, mind cukormaradékokat tartalmaz. Az anyag használható lehet mind a humángyógyászatban, mind az állatgyógyászatban betegségek vagy tüneteik kezelésére, de alkalmazhatók kozmetikai és diagnosztikai célokra is. Proteintartalmú biológiai anyagok azok, amelyek orálisan vagy rektálisan beadható készítmények előállítására alkalmasak a találmány értelmében, és amelyek proteinhormonokat, így inzulint, kalcitonint, növekedési hormont, akár emberi, akár állati hormont vagy félig vagy teljesen szintetikusan előállított hormont foglalnak magukban. Ilyen hormonok az eritropoetin, plazminogén aktivátorok és ezek prekurzorai (elővegyületeí), így a t-PA, urokináz, pro-urokináz és sztreptokináz, interferon, ide számítva a humán interferon alfát is, interleukinok, így az IL-1, IL-2, IL-3, IL-4 és IL-5 interleukint, valamint a vérfaktorokat, ide számítva a Factor VIIl-at.

Nézetünk szerint a molekulaméretek nem gyakorolnak gátlóhatást a hatóanyagokra, amelyek a találmány szerinti készítményekké alakíthatók. A fent példaszerűen megadott, de nem korlátozó jelleggel kiválasztott biológiailag aktív anyagok kiválóan alkalmasak makromolekulák képzésére. Az ilyen makromolekulák molekulasúlya körülbelül lkDa vagy 5kDa fölött, körülbelül lOkDa vagy e fölött, vagy éppen körülbelül 15kDa vagy e felett lehet. Mivel nem hisszük, hogy a biológiailag aktív anyagnak a hidrofil jellege vagy a hidrofób jellege (liofil jellege) különösen kritikus, a találmány könnyen lehetővé teszi, hogy a hidrofil molekulák, így az inzulin, kalcitonin (például a lazac-kalcitonin) és a növekedési hormonok vagy a szomatotrofin (különösen a sertés-szomatotrofin), amelyeknek mindegyike (különösen a lazac-kalcitonin) hidrofil, így hidroszkópos legyen.

A találmány szerinti gyógyászati készítményekben lévő biológiailag aktív anyag mennyisége függ az anyag természetétől és így a kényelmesen beadható mennyiségek előírása gyakorlati javaslat. Tekintettel az ésszerű megfontolásokra, a találmány szerinli készítmények 1 mcg-től, 10 mcg-től, 0,1 mg-tól vagy 1 mg-tól 1 g-ig vagy 10 g-ig vagy 100 g-ig terjedő mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot literenként.

A mikroemulziók maguk ismertek, különösen olyan egyszerű szerves molekulák formálására, mint a herbicid hatóanyagok. A makroemulziókhoz hasonlóan, a mikroemulziók is két fázissal rendelkeznek: egy hidrofil fázissal és egy hidrofób vagy liofil fázissal. E meghatározással kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a „hidrofil fázis” nem azt jelenti, hogy víz van jelen és ez kizárja, hogy minden más alkotóanyag legyen ebben a fázisban, hanem a fázis egyszerűen hidrofil (vízkedvelő). Hasonló módon a „hidrofób-fázis” vagy „nem-vizes-fázis” megjelölés nem jelenti azt, hogy csak olaj van jelen, valójában azonban azt is jelenti, hogy a fázis bármely szénhidrogénféleséget, amely általában „olaj” néven ismert, tartalmaz. Ez a

HU 211 633 A9 fázis általában hidrofób (nem vízkedvelő). Mindkét fázis azonban általában és léryegében folyadék.

A mikroemulziókra jellemző cseppméret és a fokozott stabilitás. A mikroemulziók olyan cseppméretekkel rendelkeznek, amelyeknek az átlagos cseppátmérője általában 10 mikronnál kisebb és gyakran 1-2 mikronnál is kisebb. A mikroemulziók tényleges cseppmérete 200 nm vagy ennél kisebb. A leírásban alkalmazott .jnikroemulzió megnevezés minden olyan eléggé stabilis rendszert jelent, amelyben az egyik fázis a másikban van diszpergálva. Bizonyos kétfázisú rendszereket néha „emulziók-nak vagy „makroemulziók”-nak lehet nevezni a „mikroemulzió” körében. A lényegében nem folytonos diszpergált fázis cseppmérete 2 mikronnál kisebb lehet. A cseppméretet letapogató elektronmikroszkóppal, sötét fázisú fénymikroszkóppal, vezetőképességmérésekkel, fényszóró (például lézerfény-szóró) vagy bármely más megfelelő módszenei meg lehet határozni. A „csepp” megjelölés azoknak az ismérveknek az összességét jelenti, amelyek a nem-folytonos fázist alkotják.

A mikroemulzió stabilitását, ahogy a leírásban használjuk, az a tény mutatja, hogy a mikroemulziók nem hajlamosak a szétválásra állás közben. A stabilitás „kielégítő” akkor, ha a mikroemulzió további feldolgozásáig kívánt vagy szükséges esetben és/vagy elég hosszú raktározási idő alatt megtartja az állapotát. Ezen túlmenően bizonyos mikroemulziók átlátszók vagy áttetszők lehetnek és gyakran van valamilyen színárnyalatuk.

A hidrofil fázis és a hidrofób fázis térfogat/térfogat aránya által ában 0,1:1 -10:1, például 0,2:1-5:1, előnyösen pedig 0,5:1-2:1 tartományban van.

A hidrofób fázis tartalmazhat vízzel elegyedő oldószert, például a formálás elősegítésére. Etanol vagy más megfelelő egyszerű szerves oldószer használható erre a célra. Az alkalmazott oldószer természete függ a hatóanyagtól. A hidrofil fázis víz/oldószer-elegy például 0,5:1-2:1 tf/tf arányú lehel.

Az előzőekben említettük, hogy a hidrofób fázis chylomicronokat vagy olyan anyagot tartalmaz, amely képes chylomicronokat képezni a bélnyálkahártyán.

A chylomicronok a természetben „perces részecskédként létező, túlnyomórészt zsíros anyagok és szokásosan a vérplazmában vannak jelen különösen zsíros ételek emésztése után. Mindegyik proton-lipid-komplexkénl fogható fel, amelynek a nagyobb lipidkomponense triglicerideket foglal magában, a sűrűsége körülbelül 0,95-1,006, flotálási sebessége pedig ultracentrifugálás esetén 400-nál nagyobb, és általában körülbelül 80-90%, előnyösen 85-88%, mono-, di- és trigliceridet foglal magában; a foszfolipidtartalma 1-3%, előnyösen 2%; a koleszterolészter-tartalom 0,1-2%, különösen 1%; a szabad zsírtartalma 1-3%, különösen 2%-nál kisebb, protein. A protein komponensei az apoproteinek, különösen az A, B, C és E jelű apoproteinek. Megjegyezzük, hogy chylomicronoknak a bélben való képzéséhez nem szükséges valamennyi komponenst kívülről bevinni, hanem ezek közül egyeseket a test szolgáltatja.

A chylomicronok a bélfal nyálkahártyáján képződnek akkor, amikor az állatok abszorbeálják a triglicerideket. A zsírsavaknak a felvétele és monogliceridekké való hidrolizálása és az epével micellák képzésére történő együttműködése után a zsírsavak és a monogliceridek a nyálkahártyába diffundálnak, amelyben a trigliceridekből származó zsírsavak és a monogliceridek újra trigliceridekké észtereződnek, amelyek kölcsönösen egymásra hatnak a koleszterollal és a foszfolipidekkel (amelyek mindegyike abszorbeálódik vagy újólag szintetizálódik). A keletkező gömböcskék beépülnek a proteinvonatba (főként az apoprotein B-be) és chylomicronokat eredményeznek. Úgy véljük, hogy a koleszterolészter vagy maga a koleszterol alapként vagy mátrixként szolgál a chylomicronok más, nem-protein komponensei számára. A chylomicronok megkerülik a májat és kiválnak a nyirokedényeken át a nyirokvezetékbe és így a keringő véráramba jutnak.

A chylomicronok kicsaphatok humán-, sertés- vagy szarvasmarhaszérumból vinilpolimerekkel, például polivinil-pirolidonnal (PVP), kivonhatók a nyirokfolyadékból a nyirokvezetékbe vagy szintetikusan előállíthatók. fgy például, ha friss humán-, sertés- vagy szarvasmarhaszérumból készítjük ezeket, akkor minden 10 ml friss szérumhoz legalább 1,25 g NaCl-t és 2,5 ml PVP-t adunk, majd az elegyet 2500 ford/perc sebességgel 30 percig centrifugáljuk. A keletkező felülúszó anyagok PVC-chylomicronok-komplexet tartalmaznak.

Más változatban chylomicronokat kaphatunk elkábított és koplaltatott sertésekből oly módon, hogy légcső- és gyomorszondákat helyezünk be az állatokba általános anesztézia során és a nyirokvezetékbe polietilén-katétert vezetünk be. Körülbelül 250 g krémet nyomunk be az állat gyomrába gyomorszondán kersztül minden három órában és a nyirokfolyadékot mérőpohárban 4 °C-on összegyűjtjük, miközben fiziológiás sóoldatot viszünk be infúzióval kanülözött vénán ál. A nyirokfolyadékot 12-18 óra alatt összegyűjtjük a kanülözött nyirokvezetéken át, utána az összegyűjtött nyirokfolyadékol 0,9%-os NaCl-oldat kétszeres térfogatával és 25 000 g (g = nehézségi gyorsulás) erő alkalmazása mellett 3 óra hosszat centrifugáljuk 4 ’Con. A felülúszó chylomicron-oldathoz a 0,9%-os NaCloldat kezdeti hígított térfogatának a felét hozzáadjuk és hidegen (4 ’C-on) tartjuk a felhasználásig [módosítva: Sagami et al által, Nucleic Acid, Enzymes (Japán), 10:443 1965].

Más változat szerint úgy is kaphatunk chylomicronokat, hogy olyan hidrofób fázisú anyagot használunk, amely chylomicronokat képez a bél nyálkahártyáján. Ilyen anyag a legszélesebb értelemben a következő anyagokat foglalja magában:

koleszterolt vagy bármilyen más anyagot, amely chylomicron-matrixot képez;

lecitint vagy bármely használható foszfolipidet; és valamely lipofil felületaktív anyagot, így hosszú szénláncú (például 16-24 szénatomos telített vagy telítetlen) zsírsavat, amely adott esetben glicerolészterként észterezve van, amely mono-, di- vagy triglicerid.

HU 211 633 A9

Adott esetben valamely további komponens, egy megfelelő koleszterolészter (például valamely hosszú szénláncú zsírsavból) jelen lehet, Lecitin mellett (amely a foszfatinid-kolin triviális elnevezése) használhatók más foszfatidil-aminosavak is, fgy a foszfatidiletanolamin (cefalin), a foszfatidil-szerin vagy a foszfatidil-inozitol. Foszfatidil-glicerol-származékok, így maga a foszfatidil-glicerol, a 3’-0-lizil-foszfatidil-glicerol és difoszfatidil-glicerol (kardiolipin) szintén használhatók megfelelő változatokként. Természetesen a foszfolipidek elegyei is alkalmazhatók. Lipofil felületaktív agyagként használhatunk zsírsavat vagy zsírsavakat, amelyek gliceridekké vannak észterezve. Ezek előnyösen 18-24 szénatomos telített vagy telítetlen savak, így az olajsav, linolsav, linolénsav vagy más alkalmas savak lehetnek. Jóllehet apoproteineket adhatunk a chylomicronokat képező anyaghoz, ezeknek a jelenléte tetszőleges. Chylomicronok képezhetők in vivő akkor is, ha nem adunk apoproteineket a chylomicronokat képező anyagokhoz. Nem kívánunk ugyan elméletet felállítani, de úgy tűnik, hogy az apoproteinek valószínűleg már hozzáférhetők vagy a használatra újra szintetizálódtak, ha chylomicronokat képező anyagok vannak jelen.

Könnyen meg lehet határozni egyszerű, de nem kívánatos kísérlettel azt, hogy a találmány szerint előállított készítmény a hidrofób fázisa számára esetleg rendelkezik-e chylomicronokkat képező anyaggal a bélnyálkahártyában a beadás után. A meghatározást úgy végezhetjük, hogy a vizsgálandó készítményt infúzióval bevisszük a sertés duodenumjába (patkóbelébe) és megállapítjuk az inzulinnak (vagy más biológiailag aktív anyagnak) a szintjét a nyirokfolyadékban, a májkapu-vérben és a perifériás vénás vérben. Az inzulinnak a nyirokfolyadékban és nem a májkapu-vérben való jelentős növekedése megerősíti azt, hogy az aktívanyag a nyirokrendszeren át abszobeálódott és nem a májkapu-vér útján. Az inzulinszint a nyirokfolyadékban kétszeresen, ötszörösen, tízszeresen, ötvenszeresen vagy éppen százszorosán nagyobb, mint a májkapuvérben. Ilyen meghatározásra vonatkozó részletes vizsgálati jegyzőkönyveket megadunk a példákban és pontosan vagy alkalmas módosításokkal ezek szerint járunk el. amennyiben megfelelőeknek bizonyulnak.

Olyan hidrofil fázis, amely képes chylomicronok képzésére a bélnyálkahártyában, ahogy az előzőekben említettük, legalább a következő lényeges alkotőanyagokat tartalmazza:

koleszterolt vagy bármely más anyagot, amely chylomicron-matrixot alkot;

lecitint vagy bármely más foszfolipidet; és valamely liofil felületaktív anyagot.

Elvben három út létezik, amelyek szerint anyagok abszorbeálódnak bélmembrán útján. Kevés olyan hidrofil, vízoldható kémiai anyag, így cukor ismert, amely a bélmembrán „pórusrendszerén” át jut a kapolláris keringésbe és utána az ember vénájába. Ismeretes másrészt olyan lipid, illetve ismertek olyan lipidek és liofil anyagok, amelyek két megkülönböztethető mechanizmus útján abszorbeálódnak. Ezek a viszonylag rövidebb szénláncú zsírsavak (például a 2-6 vagy 8 szénatomos zsírsavak, így a kapronsav és a kaprilsav) abszorbeálódnak a bélmembrán útján az enzimmel és fizikai-kémiai „segédlettel”, amelyek epesókból és a hasnyálmirigy-lipázból kerülnek ki. Végül az így abszorbeált rövidebb szénláncú zsírsavak átszivárognak a kapilláris-vérbe és bekerülnek a májkapu-vénába. Ezek a lipidek és zsírsavak viszonylag hosszabb szén láncúak, például az olajsav, a dioleát- és trioleát-gliceridek. valamint a koleszterol és a foszfolipidek, más vegyületek közül, amelyek chylomicronokat képeznek a membránban, abszorbeálódnak a bélmembránfalon át olyan mechanizmusok szerint, amelyek még nem teljesen érthetők. Mihelyt ezek a bélmebránba kerülnek, kicsapódnak chylomicronok formájában és ezután „felszívódnak” a bélrendszer villáiba, beszivárognak a nyirokfolyadékba, összegyűlnek a nyirokvezetékben és utoljára bejutnak a szisztémiás keringésbe.

Általános célokra szolgáló chylomicronokat képező anyagok összetételeit széles és előnyös százalékokban (amelyek általában tömeg/tömeg százalékok, de lehetnek tömeg/térfogat vagy éppen térfogat/térfogat százalékok) az alábbiakban adjuk meg azzal a megjegyzéssel, hogy az összeg nem haladhatja meg a 100 százalékot.

	Széles	Előnyös
koleszterol (vagy más mátrix)	0,1-99,9	0,5-5
lecitin (vagy más foszfolipid)	0,1-99,9	0,5-10
lipofil felületaktív anyag	0,1-99,9	0,5-95
koleszterol-észter	0-10	0-5
nem-észterezett zsírsav	0-75	0-50
apoprotein	0-10	0-4

Megállapítottuk, hogy ezeknél a széles és előnyös határoknál a hidrofób fázis meghatározott előnyös összetétel-jellemzőkkel rendelkezik bizonyos biológiailag aktív anyagokra. így például inzulinra (és interferonokra is, például béta és gamma interferonokra) a következő szőkébb arányok (ugyanazon az alapon és ugyanazzal a feltétellel) előnyösek:

	Széles	Előnyös	Optimális
koleszterol (vagy más mátrix)	0,5-5	0,5-2	1
lecitin (vagy más foszfolipid)	4-10	7-9	8
lipofil felületaktív anyag	50-95	80-90	86
koleszterol-észter	0-5	0-4	3
nem-észterezett zsírsav	0-2	0-1	0
aproprotein	O-4	1-3	2

A lazac-kalcitoninra (és az eritropoietinre is), a következő arányok (ugyanolyan alapon és ugyanazzal a feltétellel) előnyösek:

HU 211 633 A9

	Széles	Előnyös	Optimális
koleszterol (vagy más mátrix)	0,5-5	1,5-4	2,7
lecitin (vagy más foszfolipid)	0,5-7	1,5-4	3,3
lipofil felületaktív anyag	0,5-5	1-3.5	2,4
koleszterol-észler	0-5	0-1	0
nem-észterezett zsírsav	0-45	0-35	21
aproprotein	0-4	0-1	0

Sertés-szomatotrofinra (és a szövet -plazminogén aktivátorra, valamint a Factor VIII-ra is) a következő arányok előnyösek:

	Széles	Előnyös	Optimális
koleszterol (vagy más mátrix)	0,5-5	0,5-2	1
lecitin (vagy más foszfolipid)	5^40	10-25	16
lipofil felületaktív anyag	10-70	20-45	31
koleszterol-észter	0-5	0-1	0
nem-észterezett zsírsav	0-5	0-1	0
apoprotein	0-5	0-1	0

Bizonyos elegyíthető, szerves oldószer hidrofób fázis ismét jelen lehet, mint lehetséges segédanyag a formálásnál. Az oldószer természete más jelenlévő anyagoktól függ. Az etanol előnyös gyakran.

Az oldószer mennyisége például 5-50% (tf/tf) lehet az olajfázis térfogatára számítva.

A mikroemulziók előállításához gyakran szükség van két különböző felületaktív anyag használatára, az egyik hidrofil és nagy hidrofil-lipofil egyensúllyal (HLB = hydrophile-lipophile balance) rendelkezik és a másik inkább lipofil (ahogy fent leírtuk) és kis HLBvel bír. A HLB-érték a felületaktív anyag hidrofil csoportjának a részaránya a felületaktív anyag-molekula tömegszázalékaként kifejezve, öttel elosztva. Egy teljesen hidrofil molekulának, így a polietilén-glikolnak, ennélfogva az elméleti legnagyobb HLB-értéke 20.

A találmány szerint használható hidrofil felületaktív anyagoknak, ha jelen vannak, nagyon nagy a HLBértéke, így legalább 17 és lehetőleg megközelíti a 20at. A találmányban alkalmazott lipofil felületaktív anyagok HLB-értéke kicsi, például 10-nél kisebb. A lipofil felületaktív anyag HLB-értéke előnyösen 7-nél kisebb vagy méginkább 4-nél kisebb.

Általános irányelvként elmondhatjuk a felületaktív anyagokat, amelyeket a találmány szerinti készítményekben használunk, előnyösen az anionos vagy nemionos felületaktív anyagok közül választjuk ki. Ezek a felületaktív anyagok különösen jól használhatók a gyógyszerkészítményekben, mivel összeférhetők, stabilisak és nem toxikusak. Azok a felületaktív anyagok, amelyek általában alkalmasak különböző célokra a találmány szerinti eljárásnál, a hosszú láncú (16-24 szénatomos) zsírsavak, például a palmitinsav, sztearinsav és az olajsav; a hosszú láncú (16-24 szénatomos) zsírsavak észterei, például a nátrium-palmitát, nátriumsztearát és a nátrium-oleát; nátrium-lauril-szulfát; polietilén-glikol; polietilén-glikol-alkilészterek; polietilénglikol-zsírsavészterek, például a polietilén-glikol-mono- vagy disztearát; propilén-glikol; propilén-glikolzsírsavészterek, például a propilén-glikol-monosztearát: glicerin; zsírsav-mono- vagy poligliceridek, így a gliceril-monoszerarát; polioxi-etilén-zsírsavészterek, -éterek és -aminok, például a polioxi-etilén-mono- és disztearát, valamint a polioxi-etilén-lauriléter; polioxietilén-szorbitánészterek, például apolioxietilén-szorbitán-monolaurát, -monopalminát, -monosztearát vagy -monooleát; polioxi-etilén-alkil-fenolok és az -alkil-fenil-éterek; polioxi-etilén-ricinusolaj; szorbitán-zsírsavészterek; poliszorbátok; sztearilamin, trietanol-aminoleát; növényi olajok, például a szezámolaj vagy a kukoricaolaj; koleszterol és a tragant. A felületaktív anyagok közül természetesen olyat kell választani, amely szereped a gyógyszerészeti használatra alkalmas listán és megfelelően kicsi az LD._5O értéke. A következőkben példaként megadunk egy felületaktív anyagokat összefoglaló listái és ahol ismert feltüntetjük HLBértékeiket és LD₅₀-értékeiket.

Nagy HLB-értékű megfelelő felületaktív anyagok például a következők:

Kémiai megjelölés	HLB	LD.S0
polioxietilén-glikolészterek
PEG-monosztearát	19,1	9
polioxietilénezett-glikolmonoészterek POE(23) lauriléter	17.0	9
polioxietilénezett zsírsavak POEÍ40) laurinsav	17,9	7
POE(IOO) laurinsav	19.1	?
POE(40) olajsav	17,4	9
POE(IOO) olajsav	18,8	9
POE(40) sztearinsav	17,8	7
POE(50) sztearinsav	17,9	>25
POE( 100) sztearinsav	18,8	25

Kis HLB-értékű megfelelő felületaktív anyagok például a következők:

Kémiai megjelölés	HLB	LD50 g/kg
glicerol-észterek
glicerol-monooleál	3,8	7
polioxietilezett glikol-monoészterek
POE(4) lauril-éter	9,5	9
POE(2) cetil-éter	5,3	22

HU 211 633 A9

Kémiai megjelölés	HLB	LDtt g/kg
POE(2) sztearil-éter	4,9	>25
POE(2) oleil-éter	4.9	25
polioxietilezett zsírsavak
POE(4) laurinsav	9,3	7
POE(4) olajsav	7,7	7
POE(4) sztearinsav	7,7	7
szorbitán-zsírsavészterek
szorbitán-monolaurát	8.6	41
szorbitán-monopalmitát	6,7	>16
szorbitán-monosztearát	4,7	31
szorbitán-trisztearát	2,1	>16
szorbitán-monooleál	4.3	>40
szorbitán-szeszkvioleát	3.7	7
szorbitán-trioleát	1,8	>40
szorbitán-monoizosztearát	4,7	?
plioxietilezett szorbitán-zsírsavészterek
POE(4) szorbitán-monosztearát	9,6	>40
POE(5) szorbitán-monooleál	10,0	>37
polioxietilénezett ricinusolajok
POE(IO) ricinusolaj	6,3	7
POE(IO) hidrogénezett ricinusolaj	6,3	7
poloxamerek
POE(7)-POP(l7) (L42)	8	7
POE(4)-POP(l7) (L61)	3	7
POE(10)-POP(23) (L62)	7	7
POE(27)-POP(23) (L64)	7	7
POE(6)-POP(30) (L8I)	2	7
POE(19)-POP(37) (L92)	5,5	7
POE(8)-POP(43) (LI01)	1	7
POE(32)-POP(43) (Pl 03)	9	?
POE(10)-POP(53) (L121)	0,5	7

Megjegyezzük, hogy gyakran a felületaktív anyagok elegyél használjuk az egyes felületaktív anyagok helyett a találmány szerinti gyógyászati készítményekben. így például egyetlen hidrofil felületaktív anyag helyett két vagy több viszonylagosan hidrofil felületaktív anyag elegyét használhatjuk. Az elegy tényleges HLB-értéke azonban nem lehet nagyobb 17-nél. A „tényleges HLB” megjelölés azt jelenti, hogy a hirofillipofil-egyensúly a felületaktív elegyben egyenértékű az egyes felületaktív anyag 17-nél nem nagyobb HLBértékénél. Hasonlóan a lipofil felületaktív anyagok elegyét is használhatjuk egyetlen lipofil felületaktív anyag helyett. A lipofil felületaktív anyagok tényleges HLBérlékének 10-nél kisebbnek kell lennie.

A találmány szerinti készítményekben felhasználásra kerülő felületaktív anyag mennyiségét a szakterületen járatos szakember határozza meg. Természetesen a pontos mennyiségek, amelyeknek optimálisaknak kell lenniök minden egyes esetben, nagy mértékben függnek a felületaktív anyagok pontos természetétől és a készítményekben jelenlévő más alkotóanyagoktól. Mégis tájékoztatás végett elmondjuk, hogy a hidrofil felületaktív anyag mennyisége - amennyiben jelen van - általában a készítmény egész mennyiségére számítva 0,1 g-tól 50 g-ig terjed literenként, előnyösen 0,5 g és 25 g között van literenként és az optimális tartomány 1-10 g literenként. A lipofil felületaktív anyagról a mikroemulzió olajos fázisával kapcsolatban az előzőekben már beszéltünk. Ez a felületaktív anyag általában 0,1 g-tól 100 g-ig terjedő mennyiségben van jelen literenként, az előnyös mennyiség 0,5 g és 50 g között van literenként, az optimális mennyiség pedig 2 g-tól 25 g-ig terjed literenként a készítmény teljes mennyiségére számítva.

Jóllehet nem lényeges, hogy más alkotóanyagok is jelen legyenek a készítményben, a gyakorlatban azonban nagyon kényelmes más hatóanyagok hozzáadása is. Egy további komponens, amely nagyon kívánatos valamely proteáz inhibitor. A proteáz inhibitor egy vagy több egyedi proteáz formájában lehet jelen. A találmány szerinti készítményekben használható inhibitorokat a legtágabb értelemben két osztályba sorolhatjuk. Az első osztályba tartoznak a proteáz inhibitotok, amelyek arra szolgálnak, hogy gátolják vagy megelőzzék a biológiailag aktív anyag lebomlását, ha az proteintartalmú anyag. Ilyen proteáz inhibitorok gátolják a gyomor- és bélrendszerben található fehérjebontó enzimeket, így a tripszint, a kimotripszint és a karboxipeptidázt. Az inzulin esetében a proteáz inhibitorok a gátlóenzimek osztályába tartozik, amely inzulináz néven ismert, amely magában foglalja a transz-szulfatáz enzimet. Megfelelő tripszin inhibitor-forrásokat szójababból vagy tojásfehétjéből extrahálhatunk (ovomukoid). Másodszor, abban az esetben, ha aporotein van jelen a találmány szerint előállított készítményekben, akkor szükség van proteáz inhibitorok adagolására annak érdekében, hogy csökkentsük az apoprotein bomlását, mielőtt felhalmozódna a bélnyálkahártyában. Általában hasonló proteáz inhibitorokat használhatunk proteintartalmú biológiailag aktív anyagok védelmére és így egyetlen proteáz inhibitor mindkét feladatot el tudja látni. Az adagolandó proteáz inhibitor mennyiségének a megválasztását a szakterületen járatos szakember jól meg tudja határozni, de általában a mennyiségek 0,1 tömeg/térfogat% vagy éppen 0,5 tömeg/térfogat% körül mozognak.

Más - adott esetben alkalmazott - alkotóanyag valamely stabilizátor a biológiailag aktív anyag számára. A stabilizátor természete, amennyiben jelen van, természetesen függ magának a biológiailag aktív anyagnak a természetétől. Számos jól meghatározott stabilizátor ismeretes az inzulin számára, amelyek előnyösen bevihetők a találmány szerinti inzulintartalmú készítményekbe. Ilyen anyagok például a hidroxi-propil-cellulóz (HPC), a kalciumsók és a citrátsók. A kalciumról tudott, hogy nem csak stabilizálja az inzulint, hanem

HU 211 633 A9 további kedvező hatása az, hogy növeli a sejtmembránok porozitását és így megkönnyíti a hatóanyag bejutását a bélfal sejtjeibe. Az alkalmazandó stabilizátor mennyisége szintén függ a saját természetétől és a biológiailag aktív anyag természetétől. A stabilizátort szükség szerint képes megválasztani a szakterületen járatos szakember és annak mennyiségét is meg tudja határozni. A katalizátor mennyisége szokásosan 1-2 tömeg/térfogat%.

Jóllehet a találmány szerinti gyógyászati készítmények mikroemulziók, ahogy az előzőekben már meghatároztuk, de bizonyos esetekben szükséges lehet emulgeáló szereket bevinni a készítményekbe, amelyek hagyományos emulgeáló segédanyagokként kerülnek felhasználásra a makroemulziók készítésénél. Számos emulgeáló segédanyag felületaktív anyag és az ilyen célra használt felületaktív anyagok nem korlátozódnak meghatározott HLB-értékekre. Használható emulgeáló segédanyagok a koleszterol, sztearinsav, nátrium-sztearát, palmitinsav, nátrium-palmitát, olajsav, nátrium-oleát, gliceril-monosztearát, polioxietilén50-sztearát, poliocietilén-40-sztearát, poliszorbát 20, poliszorbát 40. poliszorbát 60, poliszorbát 80, propilén-glikol-diacetát és a propilén-glikol-monosztearát.

Az emulgeáló segédanyag mennyiségéi, ha jelen van, úgy választjuk meg, hogy elég legyen stabilis mikroemulzió képzésére.

A pontos mennyiséget a szakterületen járatos szakember meg tudja állapítani. A szokásosan használatos mennyiség 0-10 tömeg/térfogat%, például 0,1-5 tömeg/térfogat% a készítmény össztömegére számítva.

Kívánt esetben egy vagy több stabilizáló és/vagy képlékenyítő szert adhatunk a találmány szerinti készítményekhez a raktározási stabilitás növelése érdekében. Ahogy az előzőekben említettük, a mikroemulziók nem hajlamosak arra, hogy állás közben és normál körülmények között szétváljanak, de nagyobb mértékű stabilitás hasznos lehet bizonyos körülmények között. Stabilizáló és/vagy képlékenyítő szerként használható anyagok, például a dextrin, arabgumi, karboxi-polimetilén és a kolloid alumínium-hidroxid. Abban az esetben, ha stabilizáló/képlékenyítő szereket használunk, akkor ezeket legfeljebb körülbelül 10 tömeg/térfogat%-ban, előnyösen körülbelül 0,5-6.5 tömeg/térfogat%-ban visszük be a készítménybe annak teljes tömegére számítva.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények különböző tartósítószereket tartalmazhatnak. A tartósítószerek két különösen értékes osztályát alkotják az antioxidánsok és a mikrobaellenes szerek. Az antioxidánsok különösen hasznosak, mivel a chylomicronok és chylomicronok képzésére alkalmas anyagok (ide számítva az apoproteineket is) hajlamosak autoxidáció útján való lebomlásra. Jóllehet ez a probléma elkerülhető, ha a találmány szerinti készítményeket közömbösgáz légkörben, így nitrogéngáz atmoszférában állítjuk elő, ez azonban nem megfelelő és költséges módszer és így gyakran előnyös kémiai antioxidánsok adagolása. Megfeleld gyógyszerészetileg elfogadható antioxidánsok, például a propil-gallát, butilezett hidroxianizol, butilezett hidroxi-toluol, aszkorbinsav vagy a nátrium-aszkorbát, a DL- vagy D-alfatokoferol és a DL- vagy D-alfa-iokoferil-acetát. Az antioxidánst, ha jelen van, akkor például legfeljebb 0,1 tömeg/térfogat%-ban, előnyösen 0,0001-0,3 tömeg/térfogat%-ban alkalmazzuk.

Szezámolajat, előnyösen újrafinomított vegyi olajként adhatunk a találmány szerinti készítményekhez antioxidáns hatása miatt. A szezámolaj előnye továbbá, hogy javítja a készítmény zamatét (különösen keleti betegek részére), így növeli a bizalmat. A szezámolaj körülbelül 0,1-3 tömeg/térfogat%-ban, előnyösen 520 tömeg/lérfogat%-ban, lehet jelen a végső folyékony készítményben. Más zamatjavító anyagok megfelelő mennyiségben lehetnek jelen helyette.

A találmány szerinti készítményeket steril körülmények között állíthatjuk elő és így elkerülhetjük a mikrobiológiai szennyeződést. Ez a módszer nagyon különleges orálisan bevehető készítmények előállítására és így hasznosabb volna mikrobaellenes tartósítószert alkalmazni. Az ilyen mikrobaellenes szereket általában körülbelül legfeljebb 3 tömeg/térfogat%-ban előnyösen körülbelül 0,5-2,5 tömeg/térfogat%-ban használjuk a készítmény egész tömegére számítva. Ilyen szerek a metilparaben, etilparaben, propilparaben, butilparaben, fenol, dehidroecetsav, fenil-etil-alkohol, nátrium-benzoát, szorbinsav, timol, timerozal, nátrium-dehidroacetát. benzil-alkohol, krezol, p-klór-m-krezol, klórbutanol, feml-merkuri-acetát, fenil-merkuri-borát, fenil-merkuri-nitrát és benzil-alkónium-klorid.

Mivel a mikroemulziók elválaszthatatlan termodinamikai stabilitással rendelkeznek, a találmány szerinti folyékony készítményeket úgy állíthatjuk egyszerűen elő, hogy az olajos és a vizes fázist összekeverjük és ehhez hozzákeverjük az alkotóanyagokat.

Az orálisan bevehető készítményeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy az egyes alkotóanyagokat a fenti módon alaposan összekeverjük egymással.

Kinetikai megfontolások azonban azt sugallják, hogy gyakorlatilag bizonyos lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy gyorsan és hatásosan alakítsuk ki a lalálmány szerinti eljárással a mikroemulzió készítményeket. Különösen a hidrofil és a hidrofób fázisok összekeverése alatt vagy után valamely mikroemulziót gyorsan formálhatunk valamely homogenizáló eszköz, így valamely AUTOHOMOMIXER segítségével (AUTOHOMOMIXER, Tokushu Kika, Tokyo). Egy mikrofluidizáló további vagy alternatív használata előnyös lehet.

Általában előnyös, ha a hidrofil fázis komponenseiből legalább néhányat (vagy legalább egyet) hozzáadunk a hidrofób fázis komponenseinek néhányához (vagy legalább egyhez, előnyösen azonban valamenynyihez) gyors keverés közben, a visszamaradó komponenseket pedig megfelelően adagoljuk.

Egy előnyös eljárás a találmány szerinti gyógyászati készítmények előállítására, amelyek mind hidrofil (nagy HLB-értékű), mind lipofil (kis HLB-értékű) felületaktív anyagokat tartalmaznak, abban áll, hogy (a) gyorsan összekeverjük a biológiailag aktív anyagot valamely alkalmas vizes oldószerben a hidro8

HU 211 633 A9 fób fázissal, amely a kis HLB-értékű felületaktív anyagot tartalmazza;

(b) további gyors keverés közben hozzáadjuk a nagy HLB-értékű felületaktív anyagot; és (c) az így formált készítménnyel adott esetben bevonunk valamely szilárd vivőanyagot.

A proteáz inhibitort azelőtt adjuk hozzá a biológiailag aktív anyaghoz, mielőtt összekeverjük azt a hidrofób fázissal, az antioxidánst Az (a) lépés gyors keverése előtt adagoljuk. A stabilizáló szert a biológiailag aktív anyag számára ugyanakkor adjuk az elegyhez, amikor a nagy HLB-értékű felületaktív anyagot, továbbá egy alternatív enzim inhibitort, illetve inhibitorokat adagolhatunk.

A találmány szerinti készítmények mikroemulziók és folyadékok. A folyékony készítmények bizonyos esetekben kevésbé kényelmesek, mint a szilárd készítmények és számos mód létezik, amelyeknek a segítségével a találmány szerinti készítményeket így előállítjuk vagy szilárd készítményekké alakítjuk. Egy út valamely szilárd készítmény előállításához abban áll, hogy egyszerűen megfelelő alkotóanyagokat választunk úgy, hogy a tárolási hőmérsékleten a találmány szerinti készítmények szilárdak. Ilyen készítmények általában visszatérnek folyékony állapotukba fiziológiai hőmérsékleteken és ezért hamarosan folyadékokként viselkednek orális beadás után. Ez a megközelítés nem lehet megfelelő vagy megvalósítható sok esetben. Ezért abban az esetben, ha szilárd forma szükséges, akkor általában előnyös, ha a találmány szerinti folyékony készítményt rávisszük bevonatként valamely szilárd vivőanyagra, amely granulátumok vagy szemcsék alakjában létezhet. Megjegyezzük, hogy a részecskék granulátumokká alakíthatók bevonás után. A folyékony készítményt adszorbeáltatjuk a vivőanyagon vagy elnyeletjük a vivőanyaggal. A vivőanyag maga bizonyos (különösen humán) alkalmazásoknál előnyös fiziológiailag nem elnyelhető és így fekálként kiválik, miután átment a gyomor- és bélrendszeren. Különösen hasznos vivőanyagként olyan anyagot használni, amely duzzad a gyomor- és bélrendszerben (különösen a vékonybélben). A duzzadás az eredeti térfogat 10-200szorosa is lehet. Valamely gyorsan expandáló anyag különösen előnyös. Ilyen anyagok például a kalciumkarboxi-metil-cellulőz, a zselatin, a térhálósodott polivinil-pirrolidon, „duzzadó” rizs és a polisztirol.

Valamely különösen alkalmas szilárd vivőanyag gyorsan expandáló anyagot foglal magában: kalciumkarboxi-metil-cellulóz (például 20-60 t/t%, előnyösen 35-45 t/t%); alginsav vagy nátrium-alginát (például 5-25 t/t%, előnyösen 10-20 t/t%); zselatin (például 2-20 t/t%, előnyösen 5-15 t/t%); hidroxi-propil-cellulóz (például 20-60 t/t%, előnyösen 30-40 t/t%) és nátrium-lauril-szulfát vagy más megfelelő felületaktív anyag (például 0,1-20 t/t%, előnyösen 1-10 t/t%). Abban az esetben, ha csak ezek az alkotóanyagok, akkor előnyös a százalékos arányt 100%-ra kiegészíteni.

Különösen akkor, ha a találmány szerinti gyógyászati készítményeket az állatgyógyászatban használjuk fel, akkor a vivőanyag ehető anyag lehet és magában foglalhat étrendi alkotókat, például proteint, szénhidrátot, zsírt vagy ásványi anyagot is a kezelendő állat részére. Proteintartalmú vivőanyagok előnyösek ebben az esetben és különösen szójababpor alkalmas erre a célra. így a készítmény kényelmesen beadható az állatoknak, például a sertéseknek, a táplálékával együtt.

A folyékony készítményeket különböző alkalmas módszerekkel vihetjük rá a vivőanyagra, amelyek jól ismertek a szakterületen. A permetező bevonás, például fluidágyban, különösen megfelelő. A vivőanyagot előnyösen olyan mennyiségű találmány szerinti folyékony készítménnyel vonjuk be, amely a vivőanyag súlyának 50-500-szorosát teszi ki.

Óvatosan kell eljárnunk akkor, ha a vivőanyagoi permetező eljárás útján vonjuk be a fent leírt találmány szerinti készítménnyel. A hidrofób fázisban lévő közös alkotók, így a koleszterol vagy más mátrix, lecitin vagy más foszfolipid és liofil felületaktív anyag, természete miatt a folyékony készítmény vagy a fluidágyban lévő részecskék hőmérsékletének nem szabad túlságosan megnövekedni, mert akkor az olajfázis túlságosan folyóssá válik. Megfordítva pedig, ha a hőmérséklet túlságosan lecsökken, akkor a készítmény túlságosan viszkózus lesz ahhoz, hogy permetezni lehessen a fluidágyba. Ezenkívül ügyelni kell arra is, hogy a bevont vivőanyagrészecskék túlságosan ne álljanak össze a fluidizálóban.

A legjobb eredményeket érhetjük el a vivőanyagrészecskék bevonásánál, ha a bevonást a következő módszerrel végezzük, amely szintén a találmány oltalmi körébe tartozik. A hordozórészecskéket előnyösen permetezéssel borítjuk be. A hordozórészecskéket egy fluidizáló ágyban fluidizálhatjuk; a permetezéssel beborító folyadékot a fluidizált részecskékre permetezhetjük; majd a fluidizáló gázt (amely szokásosan levegő) felmelegíthetjük, ha a fluidizáló ágyban a hőmérséklet túl alacsony, és lehűthetjük, ha a hőmérséklet a fluidizáló ágyban túl magas. A fluidizáló gázt előzőleg felmelegítjük, nemcsak azért, mert a fluidizáló ágyas permetezést szokásos módon körülbelül 80 C-on végezzük, a hűtött fluidizáló gáz alkalmazása az ilyen helyzetekben nem egyezik meg a szakterületen elfogadott módszerekkel.

A találmány ezen előnyös kiviteli módjával a hőmérséklet a fluidágyban megfelelő tartományban tartható. Azt pontosan, hogy milyen széles a tartomány és melyek a tartomány határai, számos tényező határozza meg, így a permetezendő folyadékban lévő olaj természete és a vivőanyagrészecskék várható viselkedése, valamint a folyadék más alkotói, továbbá egyéb paraméterek. Abban az esetben, ha a készítményeket az elsődleges szempont figyelembevételével permetezzük, akkor a hőmérsékletet 29±5 ’C, előnyösen ±2 ”C értéken tartjuk és ekkor a legjobb eredményeket érjük el.

A permetezéses borítást megszakíthatjuk.

A permetezés közötti időközök hosszabbak lehelnek, mint a permetezési szakaszok. A permetezési időszakok 1 másodperctől 20 másodpercig terjedhetnek, előnyösen 2-15 másodperc, különösen pedig 5-10 másodperces tartományban vannak. A permetezés közötti

I

HU 211 633 A9 időközök 5 másodperctől 40 másodpercig terjedhetnek, előnyösen 10 és 30 másodperc között, elsősorban pedig 15-20 másodperces tartományban vannak.

Különösen megfelelő az a módszer, amelynél ezt a megszakító vagy kihagyó permetezést a fenti stabilizált hőmérsékletű permetezéssel kombináljuk. Más előnyös megkülönböztető jellemzői ennek a módszernek a hagyományos permetező szárítástól abban vannak, hogy alkalmanként (például minden 1-10 másodpercben) pulzáljuk a fluidágyas készülék kamrájának a belsejét fluidizáló gázzal azért, hogy elválasszuk azokat a részecskéket, amelyek rátapadtak a kamra falára és/vagy a jelenlévő szűrőkre; megszabadítjuk a nedvességtől a fluidizáló gázt (például a levegőt); megszűrjük a levegőt legalább részben azért, hogy eltávolftsuk az olajat vagy a mikrobákat vagy mindkettőt; és/vagy egy forgó ellen-gaucsoló eszközzel látjuk el, amely olyan tengely körül forog, amely lényegében derékszögben helyezkedik el a fluidizáló gáz szállítási irányához képest, előnyösen anélkül, hogy mechanikus keverő forogna párhuzamosan a fluidizáló gáz szállítási irányához viszonyítva. A találmány vonatkozik olyan készülékre is, amely alkalmas ennek a kivitelezésére.

Megjegyezzük, hogy a hidrofil fázis víztartalmát csökkenthetjük vagy elhagyhatjuk, ha a szilárd vivőanyagrészecskéket permetezés útján bevonjuk. Ez nem jelenti azt, hogy a keletkező forma nem tartozik a találmány körébe. A készítményt vízzel ismét beadható formává alakíthatjuk.

A találmány szerinti szilárd formájú készítmények megfelelő mennyiségű gyógyszerészetileg elfogadható töltőanyagot és/vagy kötőanyagot tartalmazhatnak. Használható töltőanyagok a laktóz, mannitol, kalciumszulfát, dikalcium-foszfát, trikalcium-foszfát és a mikrokristályos cellulóz. Alkalmas kötőanyagok az arabgumi, tragant, zselatin, nátrium-alginát, ammóniumkalcium-alginát, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metilcellulóz, etil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, hidroxipropil-metil-cellulóz, metil-hidroxi-propil-cellulóz, zselatin, polietilén-glikol-zsírsavészter, polivinil-pirrolidon, magnézium-alumínium-szilikát és a poliakrilamidok.

A találmány szerinti szilárd vagy folyékony formákban lévő biológiailag aktív anyag jelentős része, ha nem is az összes, hajlamos arra, hogy túlélje az átmenetet a gyomor hidrolitikus és proteolitikus környezetén. További védelem céljából lehetőség van arra, hogy a találmány szerinti eljárással előállított készítményeket olyan szilárd vagy folyékony gyógyszerekké formáljuk, amelyek enterális bevonattal vannak ellátva vagy más védett formában léteznek. Folyékony készítmények esetében ezeket összekeverhetjük vagy egyszerűen társítjuk a védőanyaggal, így folyékony, közepes láncú triglicerid-eleggyel, vagy enterális kapszulákba, így lágy vagy kemény-zselatin kapszulákba, tölthetjük azokat (a zselatinkapszulák maguk is ellátottak lehetnek enterális bevonattal). Ezek a formák rugalmasabban kezelhetők: így el lehetnek látva enterális anyagbevonatokkal tabletták készítése végett vagy enterális kapszulákba tölthetők. A tablettákon és a kapszulákon lévő enterális bevonatok vastagsága például 0,5-4 mikron lehet, bár a pontos vastagságot a szakterületen járatos előállítók határozzák meg. Enterálisan bevont granulátumok, amelyeknek a szemcsemérete például 0,5-2 mm lehet, maguk is be lehelnek vonva anélkül, hogy tablettáznánk azokat bevonás céljából. Mikrokapszulák szintén be lehetnek vonva enterálisan. Az enterális bevonat minden olyan enterális anyag lehel, amelyek hagyományosan alkalmazásra kerülnek az orálisan beadható gyógyszerkészítmények formálásánál. Alkalmas enterális bevonóanyagok ismertek például a „Remington’s Pharmaceutical Sciences, 15th Edition, pp. 1614-1615 (1975); 2nd Edition, pp. 116117, 371-374 (1976); és „Hagers Handbuch dér Pharmazeutischen Praxie”, 4th Edition, Volume 7a (Springer Verlag 1971), 739-742 és 776-778. oldal, irodalmakból.

Alkalmas enterális bevonóanyagok például a cellulóz-acetil-ftalát, a hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalát (HPMC-P), a benzofenil-szalicilát, a cellulóz-acetoszukcinát, sztirol és maleinsav kopolimerek, formált zselatin, keratin, sztearinsav, mirisztinsav, polietilénglikol, sellak, glután, akril- és metakrilgyanták, maleinsav- és ftálsav-származékok kopolimerjei. Az enterális bevonóanyagokat feloldjuk oldószerekben, így diklórmetánban, etanolban és vízben, cellulóz-ftalátban vagy polivinil-acetát-ftalátban. Előnyösen HPMC-P-t, polietilén-glikol 6000-t és sellakot használunk enterális bevonásra. A HPMC-P védjegyezett tennék előállítása úgy történik, hogy feloldjuk vagy eloszlatjuk 5,5-ös pH-η, amely humán pyrolusban van beágyazva HP5-5 márkanéven van forgalomban és különösen előnyös.

Egy különösen kényelmes beadási mód a találmány szerinti készítmények badására az enterálisan bevont keményzselatin kapszulák bevitele. Bár nem szükségszerűen jelentkezik probléma keményzselatin kapszulák bevonásánál bizonyos enterális bevonóanyagokkal, mégis nehézség lép fel ilyen kapszuláknak az előnyös HPMC-P bevonóanyaggal történő bevonásánál. A nehézség az, hogy a HPMC-P-vel történő bevonás drazsírozó-bevonóban metilén-kloridos oldatból történik és ez az oldat hajlamos arra, hogy elbontsa a keményzselatin kapszulát.

A találmány egy más változata szerint úgy készítünk enterálisan bevont zselatinkapszulákat, hogy a kapszulákat először bevonjuk olyan anyaggal, amely megvédi a kapszulákat a metilén-klorid bomlasztó hatásától és ezt követően az így védett kapszulákat bevonjuk hidroxipropil-metil-cellulóz-ftaláttal (HPMC-P-vel), a HPMCP metilén-kloriddal készített oldatával.

A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint a kapszulát először egy olyan anyaggal borítjuk, amely képes megvédeni a kapszulát képező zselatint a fiklórmetán roncsoló hatásától, majd ezt követően az így megvédett kapszulát borítjuk hidroxi-propil-metilcellulóz-ftaláttal (HPMC-P), egy diklórmetánban oldott HPMC-P oldat segítségével.

Megfelelő védő alsó rétegek például a PVP-F, HPMC, AVICEL (kristályos cellulóz) és a HPC. A HPC nem annyira előnyös, mivel nincs olyan jó film10

HU 211 633 A9 képző képessége, mint más bevonóanyagoknak. Bármely más védő alsó réteg, amely képes megvédeni a zselatinkapszulát a lebomlástól, szintén használható. Alkalmas bevonómódszerek azok, amelyeknek a segítségével a bevonóanyag valamely oldószerrel (így etanollal) készített meghatározott töménységű (például 5 térfogat/tömeg%-os) oldatát visszük fel a kapszula felületére. Az oldószernek olyannak kell lennie, hogy lényegében ne károsítsa a zselatint az alkalmazott körülmények között. Az alkalmas oldószerek alkalmazási tartományát növelhetjük oly módon, hogy csökkentjük a bevonási művelet hőmérsékletét (például egy tányéros vagy forgódobos bevonóban) a hagyományos 80 ‘C-ról kisebb szintre, így 50 ‘C-ra vagy ez alá, 40 C-ra vagy ez alá vagy előnyösen 35 ‘C-ra etanol használata esetén.

Az „alsó réteg” (alsó bevonat) anyagainak az elegyei szintén használhatók. A PVP és a HPMC elegye különösen előnyös. A PVP (például a PVP-F): HPMC tömegarány 0,1:1 és 20:1 között, előnyösen 0,2:1 és 5:1 között van. Esetenként körülbelül 0,5:1 nagyságú tömeg/tömeg alapon számítva. A bevonást el lehet végezni 1-10 lömeg/tömeg% PVP-F-el és 2-20 tömeg/tömeg% HPMC-vel a teljes kapszulatömegre számítva, mimellett az 5% és 10% mennyiségek előnyösek mindegyik esetben.

A HPMC-P bevonatot ezután metilén-kloridos oldatból (például 5 tömeg/térfogat%) hagyományos módon készítjük el. Ezt a műveletet az alsó réteg készítéséhez hasonlóan tányéros vagy forgódobos bevonóban, hasonlóan csökkentett hőmérsékleten végezzük. A HPMC-P előnyösen HP5-5 és ezt 5-40%, előnyösen 15-25% és adott esetben körülbelül 20% mennyiségben kerül fel bevonatként a kapszulák tömegére számítva. A százalékok tömeg%-ot jelentenek.

A találmány szerinti gyógyászati készítményeket orálisan adhatjuk be, mégpedig a különböző utak széles változata szerint. A találmány szerinti orálisan beadható készítmények egyik előnye, hogy enterális bevonatok általában nem szükségesek. Ezenkívül nagy szérumszintek azt mutatják, hogy a találmány szerint beadott biológiailag aktív anyagoknak nagy a biohozzáférhetőségük. Ezen túlmenően a fiziológiailag fontos szérumszinteket valóban gyorsan e! lehet érni a találmány szerinti készítményfonnák segítségével.

Rektális beadásra folyékony és szilárd készítmények alkalmazhatók beöntés és kúp alkalmazásával. A kúpalap kakaóvaj vagy bármely más megfelelő anyag lehet.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények orálisan beadhatók, de rektálisan is alkalmazhatók a rendellenességek megelőzésére vagy megszüntetésére valamely biológiailag aktív anyaggal.

Különösen inzulin használható olyan készítmények előállításánál hatóanyagként, amelyek a cukorbetegség kezelésére és gyógyítására alkalmasak. Lazac-kalcitonin használható súlyos csontbetegségek (például a csont Paget-féle betegségének), rosszindulattal társult hypercalcaemia és csontritkulás kezelésére. Sertés-szomatotropint adhatunk be sertéseknek azok fejlődési idejének a csökkentése érdekében és a hátzsír vastagságának a redukálása végett.

A találmányi a következőkben az alábbi nem korlátozó jellegű példákon is bemutatjuk. A példákban a mellékelt rajzokra hivatkozunk. A rajzok közül az Lábra egy módosított SPIR-A-FLOW készülék részben keresztmetszeti/részben vázlat nézetét mutatja be, amelyre a 8. példában hivatkozunk; a

2. ábra a nyirokáram oszlopdiagramja az idő függvényében, amelyre az F. biológiai példában hivatkozunk; és a

3A, 3B és

3C. ábrák az inzulin-szintek oszlopdiagramjai, így a perifériás vénás vérben, a májkapu-vérben és a nyirokfolyadékban lévő inzulin-szintek oszlopdiagramjai az idő függvényében, amelyekre az F. biológiai példában hivatkozunk.

1. példa

Folyékony orálisan beadható inzulintartalmú készítményt a következő módon állítunk elő:

Valamennyi kémiai anyag, amelyeket ebben és más példákban használunk analitikailag vagy kémiailag tiszta minőségű anyagok.

Először az A részkeveréket készítjük el a következő alkotóanyagokból:

tojássárga-lecitin 63,00 g glicerol-monooleát (kis HLB-értékű felületaktív anyag 22,46 g koleszterol 30 g etanol (95%-os) 100 g

Az alkotóanyagok közül az etanolt 75 ‘C-ra melegítjük, majd hozzáadjuk a glicerol-monooleátot, a lecitint és a koleszterolt, utána az elegyet addig keverjük, ameddig valamennyi alkotó fel nem oldódik. Ezután az elegyet szobahőmérsékletre (22 ‘C-ra) hűtjük.

Ezután egy antioxidáns részkeveréket készítünk a következő alkotókból:

propil-gallát 37,5 g butilezett hidroxi-anizol (BHA) 25,0 g butilezett hidroxi-toluol (BHT) 37,5 g etanol (95%-os) kiegészítve 100 ml-re

A három antioxidáns komponenst feloldjuk az etanolban szobahőmérsékleten.

Ezután a B részkeveréket állítjuk elő a következő alkotóanyagokból.· olajsav (emulgeáló segédanyag) 420 g

D-alfa-tokoferol (antioxidáns) 30 g poliszorbát 80 (emulgeáló segédanyag) 30 g antioxidáns részkeverék 2,7 g aszkorbinsav (antioxidáns) 1,2 g propil-parabén (mikrobaellenes anyag) 1,2 g metil-parabén (mikrobaellenes anyag) 6,8 g

A részkeverék 300 g etanol (95%-os) 750 g

Az alkotóanyagokat összekeverjük szobahőmérsékleten.

Egy C részkeveréket a következő alkotóanyagokból állítunk elő:

ll

HU 211 633 A9 inzulin (szarvasmarha, 24,6 IU/mg), (CP Pharmaceuticals, UK) 2,5 g citromsav (pH-beállított/enzim-inhibitor) 2,6 g aprotinin proteináz inhibitor 200,000 KIU x 15 etanol (95%-os) kiegészítve 300 ml-re

A szilárd alkotóanyagokat feloldjuk 100 ml etanolban és utána az oldathoz hozzáadjuk a még szükséges alkoholt.

Egy D részkeveréket a következő alkotóanyagokból állítunk elő:

polioxietilén (40) sztearát (nagy HLB-
értékű felületaktív anyag) hidroxi-propil-cellulóz (stabilizáló	6g
anyag) nátrium-benzoát (mikrobaellenes	30 g
anyag)	6g
ionmentesített víz kiegészítve	400 ml-re
Az első három alkotóanyagot feloldjuk vízben szó-

bahőmérsékleten.

Különböző részkeverékeket készítünk és inzulintartalmú víz-az olajban mikroemulziót állítunk elő a következő mennyiségű részkeverékekből:

B részkeverék 450 ml

C részkeverék 150 ml

D részkeverék 150 ml

Az előállítás során a C részkeveréket lassú ütemben hozzáadjuk a D részkeverékhez miközben az elegyet egy AUTOHOMOMIXER-rel homogenizáljuk 7500 ford/perc sebesség mellett 20 'C-on. A keletkező keveréket lassan hozzáadjuk a B részkeverékhez ugyanannak a keverőnek a felhasználásával történő keverés közben, ugyanazon a hőmérsékleten és keverési sebesség mellett. A keletkező mikroemulziót ötször egymást követően átengedjük egy mikrofluidizálón (APV 15M8BA modell) a következő körülmények között:

levegőáram: 2 dm’/perc levegőnyomás: 35 MN/m² hűtőszobahőmérséklet: 1,5 ’C A keletkező mikroemulzió cseppmérete átlagosan körülbelül 1 mikron.

2. példa

Valamely orálisan beadható inzulintartalmú készítményt az 1. példában leírt módon állítunk elő a következő módosításokkal:

1. az A részkeverék 15 g koleszterolt tartalmaz 30 g helyett;

2. a B részkeverék 200 g A részkeveréket tartalmaz 300 g A részkeverék helyett és további 150 g PVPchylomicron készítményt foglal magában.

3. a D részkeverék 6 g polietilén-glikol-monosztearátot tartalmaz nagy HLB-értékű felületaktív anyagként polioxi-etilén-(40)-sztearát helyett.

3. példa

Egy szilárd orálisan beadható inzulintanalmú készítményt a következő módon állítunk elő. Szilárd belső vivőanyagrészecskéket a következő komponensek összekeverésével kapunk:

Ca-karboxi-metil-cellulóz	200 g
alginsav	75 g
zselatin	50 g
hidroxi-propil-cellulóz	175 g
nátrium-lauril-szulfát	25 g
Az alkolóanyagokat 22	’C-on összekeverjük. A

vizsgált minta azt mutatja, hogy a részecskék az eredeti térfogatuk 200-szorosára duzzadnak, ha 38 °C-os vízbe mártjuk azokat.

A belső magrészecskéket egy GLATT fluidágyban szárítjuk 29 C-on 45 percig. Ezt követően 800 g magrészecskét bevonunk 1000 ml I. példa szerinti folyékony készítménnyel egy SPHERONIZER típusú (Model 15) fluidágy bevonó/szárítóban (a SPHERONIZER a B.B. Caleva Ltd, Ascot, Berkshire terméke).

4. példa

Valamely enterális bevont szemcsés, szilárd, orálisan beadható inzulintartalmú készítményt úgy állítunk elő, hogy a 3. példa szerint bevont részecskéket tovább bevonjuk a következő alkotóanyagokból álló oldattal:

HPMC-ftalál 65 g etanol (95%-os) 650 ml metilén-klorid 650 ml

A bevonást egy centrifugális forgótáblás permetező bevonóban végezzük.

5. példa

Szemcsés szilárd, orálisan beadható inzulintartalmú készítményt tartalmazó kapszulákat úgy készítünk, hogy a 3. példa szerint előállított szemcsés szilárd anyag megfelelő mennyiségét 0-4 számú keményzselatin kapszulákba töltjük.

6. példa

Enterális bevont szemcsés, szilárd, orálisan beadható inzulintartalmú készítményt tartalmazó kapszulákat úgy készítünk, hogy a 4. példa szerint előállított enterális bevont, szemcsés anyag megfelelő mennyiségét 0-4 számú keményzselatin kapszulákba töltjük.

7. példa

Az 1. példában leírt módon járunk el azzal az eltéréssel, hogy a B részkeverékbe 16 g (20 ml) tisztított (gyógyszerészeti tisztaságú) szezámolajat adunk és az olajsav mennyiségét 16 g-mal 404 g-ra csökkentjük. A szezámolaj növeli az antioxidens hatást és javítja a készítmények illatát és ízét (amely keleti betegek esetében fontos), emellett javítja a teljesítményt.

8. példa

Valamely szilárd, orálisan beadható inzulintartalmú készítményt a következő módon állítunk elő;

Szilárd magvivőanyagrészeket készítünk a 3. példa szerint, amelyekből 800 g-ot bevonunk 1000 ml 7. példa szerinti folyékony készítménnyel egy módosított SPIR-A-FLOW fluidágy bevonó/szárítóban (SPIR-AFLOW előállítója a Freund International Ltd, Tokyo, Japan cég).

A fluidágy bevonó/szárító részben keresztmetszet12

HU 211 633 A9 ben és részben vázlatosan mutatja be az 1. ábra, a készüléket az 1 hivatkozási számjelöli.

A 1 bevonó/szárítő egy 3 kamrát foglal magában, amelyet fluid-levegővel látunk el az 5 bevezető csövön és réslevegőt adagolunk a 7 bevezető csövön keresztül. A fluid-levegő az 5 bevezető csőből belép a 9 fluid-levegőt vezető kamrába, amelyből átmegy a 11 keresztben elhelyezett köralakú gézen a 3 kamrába. A 11 köralakú géz egy 13 rotorban van elhelyezve, amely a 3 kamrának általában lapos fenekét alkotja. A 13 rotor egy 15 köralakú nyílást határoz meg a 3 kamra alsó részének a kerületével és a réslevegő a 7 bevezető csőből ezután a 3 kamrába jut a 15 nyíláson át. Jóllehet a hagyományos bevonó/szárítő rendelkezik egy keverővei, amely koaxalisan forog a 13 rotorral, itt az 1 bevonó/szárítóban nincs keverő. Ehelyett egy általában kónuszos 17 tengelynyúlvány van elhelyezve ott, ahol normálisan egy keverő lenne és arra szolgál, hogy megvédje a 13 rotor csapágyait attól a túlnyomástól, amelyet a kamrában lévő részecskék gyakorolnának azokra.

A kamra falában radiálisán egy 19 forgó gaucshenger van elhelyezve, amely számos forgólapáttal van ellátva.

A 3 kamra felső részében egy 21 lefelé irányuló fúvóka van kiképezve, amely lefelé a találmány szerinti készítményt fújja be a kamrába. A 21 fúvókát egy 23 szivattyú látja el egy 25 tartályból folyékony találmány szerinti készítménnyel. A fúvókát egy 27 tápvezeték látja el és a felesleges folyadékot egy 29 visszatérő vezeték viszi vissza. Szállítólevegő segítségével történik a megfelelő permetező fúvóka működtetése és a felesleg visszavitele.

A 3 kamra legfelső részén egy pár 31 szennyszűrőt helyezünk el. amelyek megszűrik a fluidizáló levegőt mielőtt elhagyná a 3 kamrát. Mindegyik 31 szennyszűrőben (zsákos szűrőben) egy-egy 33 pulzáló fúvóka van elhelyezve, amely pulzáló levegőt szállít azért, hogy leválassza a 31 zsákos szűrőkön megtapadt részecskéket.

A készülék üzemeltetése során szilárd magvivőanyag részecskéket viszünk be a 3 kamrába egy fel nem tüntetett ajtó segítségével. Az ajtót ezután bezárjuk és a fluidizáló levegő szállítását a bevonó/szárítóhoz megindítjuk. A levegőt 100 mm víznyomáson szállítjuk, megszabadítjuk a nedvességtől és szűrjük a mikróbák és az olajrészek eltávolítása érdekében, amelyek bekerülhettek a kompresszor-készülékből (nincs feltüntetve) való szállítás során. A szállítőlevegő hőmérsékletet rendes körülmények között 40 C. A fluidizáló levegő belép az 5 bevezető csövön át és a forgó köralakú 11 géz (szita) útján 4 liter/perc sebességgel és 50 mm víznyomáson fluidizálja a kamrában lévő vivőanyagrészecskéket. A 15 köralakú nyíláson a réslevegő lép be szintén 4 liter/perc sebességgel, de kisebb, 5-1 mm, víznyomáson annak érdekében, hogy távoltartsa a részecskéket a 3 kamra falától. A 19 gaucshengert forgásba helyezzük 2500 ford/perc sebességgel, míg a 13 rotort ford/perc sebességgel forgatjuk. A 17 tengelynyúlvány, amely a forgó koaxiális keverő helyét foglalja el, nem forog jelentős mértékben, de kissé forog azért, hogy szabadon tartsa a csapágyakat.

A 7. példa szerint előállított folyékony készítményt a 25 tartályba helyezzük és a 23 szivattyú segítségével a 27 tápvezetéken keresztül a 21 fúvókába szivattyúzzuk, ahol az a folyékony készítményt a fluidizált vivőanyagrészecskékre permetezi. A folyékony készítményt a 27 tápvezeték 12,2 ml/perc sebességgel továbbítja a szivattyúzás hatására, és levegőt táplálunk a fúvókába szállító és visszatérő vezetékeken át (nincs feltüntetve) annak érdekében, hogy megfelelő permetező szórás jöjjön létre. A szóró-permetező levegőt 2,3 liter/perc sebességgel és 1,2 kgf/cm² sebességgel szállítjuk a fúvókéhoz.

A folyékony készítményt 10 másodpercig permetezzük és utána 15 másodperctől kikapcsoljuk, de a fluid-levegőt és a réslevegőt folyamatosan szállítjuk annak érdekében, hogy a vivőanyagrészecskéket fluidizált állapotban tartsuk.

Abban az esetben, ha a 3 kamra belsejében a hőmérséklet 30 C fölé kezd emelkedni, akkor a szállítólevegő hőmérsékletét 40 C-ról Iecsökkentjük. Annak érdekében, hogy gyors hűtést érjünk el, ha ez szükséges, akkor megfelelő eszközökkel (nincsenek feltüntetve) hideg szállítólevegőt vezetünk be avégett, hogy a bepermetezeti részecskék számára olyan hőmérsékletet biztosítsunk, amely lényegében nem megy 30 ’C fölé.

A folyamatot addig folytatjuk, ameddig 1000 ml 7. példa szerint előállított folyékony készítményt nem viszünk rá 800 g vivőanyagrészecskére.

9. példa

Szemcsés, szilárd, orálisan beadható inzulinkészítmény kapszulákat úgy készítünk, hogy a 8. példa szerint előállított szemcsés, szilárd készítmény megfelelő mennyiségét 0-4 méretű keményzselatin kapszulákba töltjük.

10. példa liter orálisan bevehető lazac-kalcitonin készítményt a következő módon állítunk elő:

Először a következő alkotóanyagokat használjuk a hidrofil-fázis készítéséhez:

polioxi-etilén-(40)-sztearát 6,7 g nátrium-benzoát 12,0 g hidroxi-propil-cellulóz SL 6,0

Aprotinin (TRASYLOL sol) 200 000 KIU x 15 citromsav 4,3 g aszkorbinsav 3,2 g ionmentesített víz 166,7 ml

A hidroxi-propil-cellulózt feloldjuk a TRASYLOL aprotinin oldatban és az oldatot összekeverjük a POE(40)-sztearáttal, a nátrium-benzoáttal, a citromsavval és az aszkorbinsavval. Ezután vizet adunk az elegyhez és az egészet egy AUTOHOMOMIXER-ben keverjük annak érdekében, hogy feloldjuk a komponenseket. Az oldat pH-ját 3,0 és 3,25 közé állítjuk be oly módon, hogy lassú ütemben hozzáadjuk citrom sav és aszkorbinsav tömény oldatát.

A keletkező hidrofil vizes fázishoz lassú ütemben

HU 211 633 A9 hozzáadunk lazac-kalcitonint (Rorer; és Sigma Chemical Co., St Louis) állandó keverés közben szobahőmérsékleten 40%-osnál kisebb relatív nedvességű térben. Annyi lazac-kalcitonint adunk az elegyhez, hogy 6001200 IU/ml erősségű végső készítmény formál kapjunk. 1000 IU/ml a választott mennyiség.

Elkülönítve a hidrofób fázist a következő alkotóanyagokból állítjuk elő:

tojássárga-lecitin 32,8 g koleszterol 26,7 g d-alfa-tokoferol 1,3 g glicerol-monooleát 23,7 g olajsav 212,0 g

Tween 80 157,0g antioxidáns részkeverék 2,8 g propil-paraben 3,0 g metil-paraben 20,0 g szezámolaj (gyógyszerészeti tisztaság) 6,7 g etanol (95%-os) szükséges mennyiség

Koleszterolt, tokoferolt, glicerol-monooleátot és más alkotóanyagokat összekeverünk az etanolban, amelynek a mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a hidrofób fázis mennyisége azonos legyen a hidrofil fázis mennyiségével. (Az antioxidáns-oldatot az 1. példában megadott módon készítettük, de adott esetben elhagyjuk a BHA-t a BHT-t). A keletkező oldatot alaposan összekeverjük. Egy AUTOHOMOMIXER homogenizátort 7500 ford/perc sebességgel üzemeltetünk, de egyszerű mechanikus vagy mágneses keverés is megfelel a célnak. A hidrofil fázist ezután egyenlő térfogatú hidrofób fázisba öntjük keverés közben. Ebben az esetben is megfelel egyszerű mechanikus keverés, de használhatunk AUTOHOMOMIXER készüléket is a homogenizáláshoz ugyanolyan körülmények között, ahogy fent. A keletkező emulziót háromszor egymásután átengedjük ugyanazon a mikrofluidizálón, mint amilyet az 1. példánál alkalmaztunk, ugyanolyan körülmények között.

//. példa

Valamely szilárd, orálisan beadható lazac-kalcilonintartalmú készítményt lényegében a 8. példában leírt módon állítunk elő azzal az eltéréssel, hogy 500 ml 10. példa szerinti folyékony készítményt viszünk fel 400 g karboxi-metil-cellulóz-kalciumsóra módosított SPIRA-FLOW készülékben.

/2. példa

Valamely szemcsés, szilárd, orálisan beadható lazac-kalcitonintartalmú készítményt tartalmazó kapszulákat készítünk oly módon, hogy megfelelő mennyiségű 11. példa szerint előállított szemcsés szilárd készítményt töltünk 0-4 méretű keményzselatin kapszulákba.

/3. példa

Lazac-kai ci tón in készítményt tartalmazó enterális, bevont, orálisan beadható keményzselatin kapszulákat készítünk a következő módon:

A 12. példa szerint készített kapszulákat bevonjuk egy HI-COATER forgódobos bevonókészülékben 5%nyi PVP-F-el és 10%-nyi HPMC-vel, amelyeket etanolos oldatként használunk, a kapszulák tömegére számítva. (A HI-COATER a Treund International Ltd, Tokyo, Japan gyártmánya). A kapszulákat, amelyeket így bevontuk egy alsó réteggel, ezután bevonjuk 20% (tömegszázalék a kapszula tömegére számítva) HP5-5el (amely egy HPMC-P kompozíció 5,5 pH-nál) melilén-kloridban oldva, szintén egy HI-COATER forgódobos bevonókészülékben. Az ily módon előállított kapszulák alkalmasak orális beadásra.

14. példa

Valamely orálisan beadható sertés-szomatotropint (PST) tartalmazó készítményt a következő módon állítunk elő.

Egy A részkeveréket készítünk a következő alkotóanyagokból:

szója-lecitin	150 g
glieeril-monooleát	22.46 g
koleszterol	30 g
etanol	50 ml
Az első három alkotóanyagot	feloldjuk meleg
(75 ’C-os) etanolban és az egészet addig keverjük,
ameddig mindegyik alkotóanyag fel i után az etanolt lepároljuk.	nem oldódik. Ez-
Egy B részkeveréket a következő alkotóanyagok-
ból készítünk:
olajsav	420 g
d-alfa-tokoferol	30 g
poliszorbát 80	30 g
antioxidáns részkeverék (az 1. példa	-
ból)	27 g
propil-parabén	L2 g
metil-parabén	6,8 g
A részkeverék	300 g
etanol (95%-os)	750 g
Ezeket az alkotóanyagokat szobahőmérsékleten

összekeverik.

Egy C részkeveréket a következő alkotókból állítunk elő:

sertés-szomatotropin (American Cyanamid) 50 mg aprotinin 200 000 KIU nátrium-karbonát solⁿ 300 cm’

Az alkotóanyagokat szobahőmérsékleten összekeverjük és a pH-t 5,0-re állítjuk be foszfát-pufferral.

Egy D részkeveréket az 1. példában megadott módon készítünk azzal az eltéréssel, hogy a polioxi-etilén(40)-sztearátot elhagyjuk.

Az ily módon készített részkeverékekből sertésszomatotropint tartalmazó mikroemulziót a részkeverékek következő mennyiségeiből készítünk el:

B részkeverék 450 ml

C részkeverék 150 ml

D részkeverék 150 ml

Az előállítás úgy történik, hogy a C részkeveréket lassú ütemben hozzáadjuk a D részkeverékhez és közben egy AUTOHOMOMIXER homogenzálóban 7500 ford/perc sebességgel keverjük 20 ’C-on. A keletkező

HU 211 633 A9 keveréket lassan hozzáadjuk a B részkeverékhez és a keverést az előző hőmérsékleten és sebességgel a fenti keverővei végezzük. A keletkező emulziót ötszöt egymásután átengedjük egy mikrofluidizálón, mint az 1. példában olyan körülmények között.

15. példa

Valamely szilárd, orálisan beadható PST-tartalmú készítményt a következő módon állítunk elő:

Szilárd magvivőanyag részecskéket készítünk a következő komponensek összekeverése útján:

szójababpor 300 g hidroxi-propil-cellulóz 50 g alginsav 50 g

Az alkotóanyagokat 22 C-on keverjük össze. A magrészecskéket GLATT-féle fluidágyban 29 *C-on 45 percig szárítjuk. Ezt követően a 14. példa szerint előállított folyékony készítményből 500 ml-t rápermetezünk a szárított magrészecskékre egy módosított SP1R-AFLOW készülékben, amelyet a 8. példában írtunk le.

16. példa

A 15. példa szerint előállított bevont részecskéket egy CF granuláló készülékben granuláljuk 1,5-2 mm részecske-méretre. Hagyományos körülmények mellett dolgozhatunk. Ennek során körülbelül 8%-os (tömeg/térfogat) etanolos hidroxi-propil-cellulóz-L (HPC-L) oldatot használunk annak érdekében, hogy a részecskéket granulátumokká ragasszuk össze. A granulátumokat ezután enterálisan bevonjuk 8% HPMCP-vel a granulátum tömegére számítva. A bevonást ennek 5 tömeg/térfogat%-os metilén-kloridos oldatába) egy tányéros vagy dobos bevonókészülékben végezzük. Végül a bevonókészülékkel viaszbevonatot alakítunk ki az enterális granulátumokon olyan vastagságban, amely lehetővé teszi, hogy áthaladjanak a sertés gyomrán, ha a sertés elfogyasztotta azokat.

17. példa

A 7. példában leírt módon járunk el, de megfelelő mennyiségű humán-inzulint használunk a szarvasmarha-inzulin helyett és így megfelelő orálisan bevehető humán-inzulint tartalmazó készítményt kapunk. A folyékony készítménnyel bevonhatunk valamely szilárd anyagot a 8. példában leírt módon.

18. példa

A 7. példában megadott módon járunk el, de megfelelő mennyiségű humán interferon-gammát alkalmazunk szarvasmarha-inzulin helyett és így megfelelő orálisan bevehető humán interferon-gammát tartalmazó készítményt állítunk elő. A folyékony készítményt szilárd vivőanyagra visszük fel a 8. példában leírt módon.

19. példa

A 7. példában leírt általános módszer szerint dolgozunk, de megfelelő mennyiségű humán interferon-bétát használunk szarvasmarha-inzulin helyett és így a megfelelő orálisan bevehető humán interferon-bétát tartalmazó készítményt állítjuk elő. A folyékony készítménnyel bevonhatunk valamely szilárd vivőanyagot a 8. példában megadott módon.

20. példa

A 10. példában leírt általános módszert használjuk, de megfelelő mennyiségű eritripoietint használunk szarvasmarha-inzulin helyett és így orálisan bevehető eritripoietint tartalmazó készítményt állítunk elő. A folyékony készítménnyel bevonhatunk valamely szilárd vivőanyagot a 8. példában leírt módon.

21. példa

A 14. példában megadott általános módszer szerint járunk el, de megfelelő mennyiségű szövet-plazminogén aktivátort használunk szarvasmarha-inzulin helyett és így orálisan beadható szövet-plazminogén aktivátort tartalmazó készítményt állítunk elő. A folyékony készítménnyel valamely szilárd vivőanyagot vonhatunk be a 8. példában leírt módon.

22. példa

A 14. példában leírt módszer szerint járunk el, de megfelelő mennyiségű Factor VlII-at alkalmazunk szarvasmarha-inzulin helyett és így megfelelő orálisan beadható Factor VHI-at tartalmazó készítményt állítunk elő. A folyékony készítménnyel bevonhatunk valamely szilárd vivőanyagoi a 8. példában megadott módon.

A. biológiai példa

Orálisan beadható 5. példa szerinti készítmény klinikai vizsgálata

Összesen 17 cukorbeteget (8 inzulintól függő és 9 nem-inzulintól függő cukorbeteget) és egy egészséges, önként vállalkozó férfit éjszakán át koplaltattunk. Minden orális hipoglikémiás szert és inzulin injekciót megvontunk ezektől a betegektől legalább 12 órával a vizsgálat megkezdése előtt. Mindegyik cukorbeteg per os kapta az 5. példa szerint előállított orálisan beadható készítményeket (magvivőanyagrészecskéket tartalmazó keményzselatin kapszula, amelyet permetező bevonással láttunk el valamely inzulint magába foglaló mikroemulzióval, de nem enterális bevonattal). Mindegyik kapszula megközelítően 10 U szarvasmarha-inzulint tartalmazott és mindegyik páciensnek orálisan adtunk be, olyan adagot, amely megközelítően egy egységnek felelt meg testsúly-kilogramonként körülbelül 250 ml vízzel. A vércukor-szinteket vérmintákon mértük, amelyeket az ujjbegy megszúrásával vettünk le. Ehhez HAEMOGLUKOTEST set 20-800R és REFLOLUX készüléket használtunk (Boehringer Mannheim GmbH). Néhány esetben a széruminzulin-szinteket megmértük radioimmunopróba módszerrel.

A széruminzulin elemzés részére a szérummintákat TRASYLOL-tartalmú vizsgáló csövekbe dekantáltuk és -20 *C-tól -35 ’C-ig terjedő hőmérséklet-tartományba eső hőmérsékleten tároltuk az elemzésig. (TRASYLOL a BAYER AG. terméke aprotinin proteináz inhibitor számára).

A vércukor-szintek mérési eredményeit az 1. táblázatban adjuk meg.

HU 211 633 A9

1. táblázat

Cukorbetegek e's egy egészséges önkéntes mérési eredményei 5. példa szerinti orálisan beadható kapszulák beadása esetén

Eset	Nem	Kor (év)	Diabetes osztály	Vércukor (mg/dl)
0	1	2	3	4	5
1	férfi	58	IDDM	254	127
2	férfi	67	NIDDM	2.6	196	186
3	nő	51	IDDM	180	142
4	férfi	50	IDDM	152	113	98
5	férfi	68	IDDM	301	283	213+
6	férfi	45	NIDDM	190		167+
7	férfi	60	IDDM	173	148
8	férfi	53	NIDDM	205		101
9	nő	45	NIDDM	193	147	112
10	férfi	54	NIDDM	164	147	143	135+
11	nő	48	IDDM	209	203	173
12	nő	54	NIDDM	154	115	96
13	férfi	35	NIDDM	167	162	148
14	férfi	70	NIDDM	256		162+
15	férfi	57	NIDDM	253	229	177
16	férfi	31	egészséges	,16	128	149	127	117
17	férfi	40	IDDM	252	162	133
18	férfi	40	IDDM	157	132 118	61 60*	75		89

* inzulin által kiváltott sokk + ellenálló s.c. beadott Regular Insulin-nal szemben (5-20 egység!

Néhány beteg gyengén reagált szubkután beadott inzulinra (így a 2 . 5.6.. 10.. és 14. esetnél!. Ezek a következő vércukor-reakcíót mutatták Regular Insulin-nal szemben befecskendezés esetén:

2. táblázat

Eset	Nem	Kor	Diabetes osztály	Regular lnsulin egység	S.C.	Vércukor (mg/dl)
					0	1	2	3 óra
5	férfi	68	IDDM	15	171	196	161	170
6	férfi	45	NIDDM	5	259	376	298
2	férfi	67	NIDDM	20	216	196	186	180
10	férfi	54	NIDDM	20	330		180
14	férfi	70	NIDDM	20	312	162

Az 5. példa szerint készített orálisan beadható készítmény (a részecskéken nincs enterális bevonat) így hatásosan csökkentette a megnövelt koplalást vércukorszintet legalább a normál vércukorszintekre vagy azok közelébe valamennyi vizsgált cukorbetegnél egy eset kivételével (11. számú eset), akinél az észlelt csökkenés a vércukorszintben nem tekinthető klinikailag fontosnak. Az egészséges önkéntes nem reagált az orálisan beadott 5. példa szerinti készítményekre. Két esetnél (1. és 18. eset) alakult ki inzulin által kiváltott hipoglikémiás sokk a 75. és a 120. percnél az 5. példa szerinti készítmény orális beadása után, amelyet 100 mg cukros víz lenyelése okozott.

Néhány tanulmányozott esetben szérumminták sorozatát gyűjtöttük össze az 5. példa szerinti előállított készítmény bevitele előtt és után. A magvizsgált mintáknál kapott eredményeket a 3. táblázatban foglaljuk össze.

HU 211 633 A9

3. táblázat

Szérum-inzulin (mcU/ml) és vércukor (mg/dl) szintek orálisan beadott 5. példa szerint készített kapszulák bevétele után

Eset	Nem	Kor	Diabetes osztály	Minta	Szérum-inzulin (mikro-U/ml) és Vércukor (mg/dl) szintek
					0	0,5	1,0	1.5	2,0	5.0	4,0	5,0 óra
10	férfi	54	NIDDM	inzulin	20	1	198		106		76
				vércu- kor	/166	/151/		/145		/134/
+Regular inzulin beadása után. 20 egység	s.c. inj.			inzulin	24		19		11	15	14
				vércu- kor	/157		/102/		mt	/106
18	férfi	40	IDDM	inzulin	6	106	140	106	58	50	46
				vércu- kor	/157/	/132/	118	/61/	/60/	/75/	/9/
+Regular inzulin beadása után, 15 egység,s.c. inj.				inzulin	10		57		184	98	64
				vércu- kor	/171/		L152/		/131/	/122/	/207/

Megjegyzések: +Regular Insulin (Green Gross Co, Sóul. Korea) beadása szubkután történt a vizsgált esetekben más időben * A 18. számú esetné] inzulin által indukált hipoglikémiás sokk lépett fel 1,5 órával az 5. példa szerinti kapszulák orális beadása után 100 g cukros víz beadásával együtt

B. biológiai példa

1. példa szerint előállított orálisan beadható készítmény klinikai vizsgálata

Megfelelő mennyiségű mikroemulziót folyékony formában per os beadunk 10 ml MTC-vel egy üti (MTC közepes láncú triglicerid-oldat, a Mead-Johnson & Co. terméke, Evansville, Indiana, USA). Az MTC mikroemulzió készítmény úgy viselkedik, mintha az inzulintartalmú mikroemulzió enterálisan be lenne vonva. Minden egyes ml inzulintartalmú készít35 mény körülbelül 5 egység szarvasmarha-inzulint tartalmaz.

Ennél a vizsgálatnál 12 cukorbeteget (9 IDDM és 3 NIDDM), valamint egy egészséges önkéntes férfit tanulmányoztunk. Minden paciens éjszakán át koplalt és az orális hipoglikémiás szereket és az inzulint megvontuk tőlük 12 órára vagy többre. Mindegyik paciens egy egység inzulint kapott testsúly-kilogramonként per os. ahogy az előzőekben leírtuk. A kapott eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg.

4. táblázat

Eset	Nem	Kor	Diabetes osztály	Vércukor (mg/dl)
0	1	2	3	4 óra
1	nő	46	IDDM	190	174	167
2	férfi	68	IDDM	321		144
3	nő	52	NIDDM	161	139
4	férfi	37	IDDM	207		147
5	férfi	59	IDDM	307	285	173	109
6	férfi	30	IDDM	244	212	202	170
7	nő	50	IDDM	153	136
8	férfi	54	NIDDM	224	205	190
9	férfi	60	IDDM	153	78
10	férfi	40	IDDM	157	125	110 * inzulin-sokk

HU 211 633 A9

Eset	Nem	Kor	Diabetes osztály	Vércukor (mg/dl)
0	1 2	3	4 óra
11	férfi	58	IDDM	259	172 98
12	férfi	35	IDDM	156	137
13	férfi	31	normál**	157	112 107*	92	83 * inzulinsokk

* inzulin által kiváltom hipoglikémiás sokk ·* Ez az egészséges férfi korai reggelit kapott mintegy kél és fél órával a vizsgálat elő» A paciens mérsékelttől a közepesen komolyig terjedő inzulin által kiválton hipoglikémiás sokkreakciói kapott, amelynek a tünetei a hideg veríték, a fizikai összhangoltság hiánya és a kínzó éhség.

Az 1. és 8. számú esetnél gyenge reakció mutatko- 15 lettánál, mind a 20 egységnyi Regular Insulin szubkután zott mindkét 500 mg-os Diabensase per os beadott tab- beadása esetén.

Az eredményeket az 5. táblázatban adjuk meg.

5. táblázat

Eset	Nem	Kor		Regular in-		Vércukor (mg/dl)
osztály	sulin/Dia- benaze	0	1	2	3	4 óra
1	nő	46	NIDDM	15 egység	201	198		185
				500 mg	186		165
6	férfi	30	IDDM 20 egység	151	124
8	férfi	54	NIDDM	20 egység	218	200	194	176
				500 mg	222	205	174

A 12 cukorbeteg közül, akiket vizsgáltunk csupán egy paciens reagált gyengén az inzulintartalmú mikroemulzió orális beadására. Az egyetlen egészséges önkéntes paciens jól reagált és egy inzulin által hipoglikémiás sokkba került.

Néhány vizsgált esetben egy sorozat szérummintát vettünk le az 5. példa szerinti készítmény beadása előtt és után. A vizsgálat eredményeit a 6. táblázatban foglaljuk össze.

6. táblázat

Szérum-inzulin-(mcU/ml) és vércukor-(mg/dl)-szint az I. példa szerinti emulzió orális beadását követően

Eset	Nem	Kor	Diabe- tes osztály	Minta	Szérum-inzulin (mikro-egység/ml) és Vércukor (mg/dl) szintek
0	0.5	1	1.5	2	3	4	5 óra
5	férfi	59	IDDM	inzulin	10		158		188	107	84
				vércu- kor	(307		(285)		(173)	(109)	(-)
11	férfi	58	IDDM	inzulin	18	204	168		80
				vércu- kor	(259)	(-)	(172)		(98)
+ Regular Insulin után 20 egység	s.c. inj.			inzulin	38	159		78	45
				vércu- kor	(308)	(181)		(87)	(115)
12	férfi	35	IDDM	inzulin	15		68		70	50

HU 211 633 A9

Eset	Nem	Kor	Diabe- tes osztály	Minta	Szérum-inzulin (mikro-egység/ml) és Vércukor (mg/dl) szintek
0	0,5	1	1,5	2	3	4	5 óra
				vércu- kor	(156)		(137)		(62)	(60)
Regular Ínsulin után 15 egység	s.c. inj.			inzulin	30		47		112	115
				vércu- kor	(188)		(181)		(160)	(139)

Megjegyzés +Regular Insulin (Green Cross Co.. Sóul. Korea) beadása szubkután (s.c.) történi a tanulmányozott esetekhez viszonyítva más napon

C. biológiai példa

Ugyanazt a keveréket adtuk be orálisan, amelyet a

8. példában leírtunk.

Kél, 12 és 16 kg súlyú vadásztacskó kutyának 5-5 ml inzulintartalmú mikroemulziót adtunk be (amelyek mindegyike 5-5 egységnyi szarvasmarha-inzulint tartalmazott) 5 perc alatt az állatok duodenumjába. A beadás után szérum-glukóz és a szérum-inzulin (IRI) a két kutyában a 7. táblázatban feltüntetett értékeknek felelnek meg.

7. táblátat

Glukóz és inzulin kutyaszérum szintjei inzulint tartalmazó mikroemulziónak intraduodenális bevitele után

Állat megjelö- lése	Minta	Szérum-glukóz-szint (mg/dl) Szérum-inzul in-szint (mikro-egység/ml)
		-0,5	0	0,5	1	1,5	2	3	4	5 (óra)
A	szérum-glukóz	109,5	120,3	67,4	49,6	39,0	28,5	24,7	43,4	79,7
	szérum-inzulin	810	10	250	139	172	96	54	4	13
B	szérum-glukóz	133,8	138,4	105,7	76,7	77,6	83.5	78,8	94,3	104,5
	szérum-inzulin	16	20	122	80	50	39	9	8	20

Az inzulintartalmú mikroemulziónak az intraduodenális beadása útján csökkenés megy végbe a vércu- 35 korszintekben és megfelelően emelkedés történik a szérum-inzulin-szintekben mindkét vizsgált kutyánál, amely azt mutatja, hogy az orálisan/intraduodenálisan beadott inzulinnak jó a bioalkalmassági foka. így tehát az inzulin egyaránt bioaktív és biológiailag alkalmas.

D. biológiai példa

Egy éjszakán át történő koplalás után hat önkéntes férfi, akiknek a kora 21 és 26 év között van (átlagosan 23,1 év), súlya 58 és 78 kg között van (átlagosan 66 kg) és magassága 171 és 187 cm között mozog (átlagosan 177,2 cm), vett részt ebben a vizsgálatban. Reggel 6,00 órakor 5 személy orálisan vett be 400-420 IU lazac-kalcitonint a 10. példa szerint előállított készítmény formájában, egy személy pedig szubkután injekció útján kapott 200 IU lazac-kalcitonint (CALCYNAR) koplalást körülmények között. Szisztémiás vénás vérmintákat vettünk a paciensektől 0 időpontban (a gyógyszerkészítmény beadása előtt), valamint 30, 60, 40 90, 120, 150, 180, 210, 240, 300, 360 és 480 perccel a gyógyszer beadása után. Meghatároztuk a szérumfoszfát-szintet a levett vérmintákból a Fiske-Subarow módszerrel, és az EDTA-val kezelt plazma lazac-kalcitonin szintjét radioimmunpróbás módszerrel vizsgáltuk, 45 amelyhez ¹²⁵J-t és nyúl lazac-kalcitonin antitest szérumát használtuk. Mindegyik mérést háromszor megismételtük. A kapott eredményeket a 8. táblázatban adjuk meg.

8. táblázat

Plazma-lazac-kalcitoninszint (pg/ml)

Idő (perc)	A orális	B orális	C injekció	D orális	E orális	F személy orális
0	10	10	10	10	10	10
30	10	10	260	102	10	10
60	10	15	170	15 -	21	10
90	10	10	102	10	10	190
120	130	10	10	170	10	10
150	10	86	10	11	10	10

HU 211 633 A9

Idő (perc)	A orális	B orális	C injekció	D orális	E orális	F személy orális
180	460	66	68	92	68	10
210	10	180	10	66	10	66
240	10	10	10	81	10	21
300	10	10	86	10	10	10
360	10	10	10	10	10	10 I
48	10	10	10	10	10	10

Az adatokból látható, hogy 400-420 IU lazac-kalcitonin orális beadása 7. példa szerint előállított készítmény formájában olyan hasonló mértékben csökkenti a szérumfoszfát-szintet és hasonlóan növeli a RIA méréssel meghatározott lazac-kalcitonin-szintet, mint a 15 szubkután injekció formájában beadott 200 IU a vizsgált férfiaknál.

A 10. példa szerint előállított lazac-kalcitonin orálisan történő beadásnál lazac-kalcitonincsúcsokat okoz humán-plazmában és szérumfoszfát-szintcsökkenést idéz elő fiatal férfiönkéntes pacienseknél. Az orálisan beadott lazac-kalcitonin 400-420 IU esetén hasonló biológiai reakciót okoz (szérumfoszfát-csökkenésként mérve) és lazac-kalcitonin bioalkalmassága EDTA-val kezelt plazmában (RIA-val mérve) férfiakban 200 IU lazac-kalcito- 25 nin esetén megfelelő. A 7. példa szerinti készítménybe bevitt lazac-kalcitonin biológiailag hatásos és bioalkalmassága jónak bizonyult férfiaknál orális beadás esetén.

E. biológiai példa kg súlyú hím sertésnek a gyomrába gyomorszonda segítségével bevittünk 500 mikrogram sertésszomatotrofint (PST) orálisan testsúly kilogramonként a 16. példa szerinti készítményben. Egy másik, 82 kg súlyú sertésnek testsúly kilogramonként ugyancsak 500 mikrogram PST-t adtunk be orálisan a duodenumjába bélsipoly (enterosztómia) útján.

Vérmintákat vettünk a nyaki vénába épített krónikus intravénás kanül útján és megmértük a szérum-PST-t mindegyik mintánál radioimmunpróba segítségével.

Azoknak a sertéseknek, amelyeket elővizsgáltunk 500 mg dextrametazon intramuszkuláris injekciók formájában való napi beadása mellett három egymást követő napon (a PST in vivő kiválasztása érdekében), a PST-nek 500 mikrogram/kg testsúly mennyiségében intragasztrális és intraduodenális beadása egyaránt azt mutatja, hogy a PST bioalkalmassága csúcsot mutat 6 órával az intraduodenális és 10 órával az intragasztrális beadás után.

Az eredményeket a 9. táblázatban foglaljuk össze.

9. táblázat

Sertés-szomatotrofin-szintek sertéseknél

Idő beadás után (óra)	Szérum-PST (ng/ml)
	1. sertés (gasztrális)	2. sertés (duodenális)
0	5	5
2	7	5
4	6,5	12

Idő beadás után (óra)	Szérum-PST (ng/ml)
	1. sertés (gasztrális)	2. sertés (duodenális)
6	6,5	17
8	13	17
10	14	15
12	14	13
14	-	13,5
16	-	13,5
24	9	-

A PST a gyomorba vagy a duodenumba való beadás esetén egyaránt bioalkalmasságot mutat.

F. biológiai példa

Ez a példa azt mutatja be, hogy a találmány szerinti 30 készítményekben lévő inzulin a nyirokedény vagy nyirokedények útján abszorbeálódik és nem a membrán „pórusrendszerén” (amely esetben nem lenne inzulin található nyirokfolyadékban, és az abszorbeált inzulin legnagyobb része a máj kapu-vérben lenne, ahonnan a 35 májba szivárogna).

Egy 35 kg nőstény sertést elaltattunk és a duodenumját szabaddá tettük. Egy kanült süllyesztettünk a duodenumba. A duodenumból szivárgó nagyobb nyirokedényt kanülöztük és a nyirokfolyadékot összegyűj40 töttük egy hengerben minden 15 perces időszakaszban a vizsgálat egész tartama alatt. Egy másik kanült a kapuvénába süllyesztettünk és a kinyitható hegye a májba ért. Egy katétert helyeztünk a nyaki vénába és egy kanült építettünk be a bal alkari vénába, majd 45 10%-os vizes glukózt vittünk be inrtavénás infúzióval.

Egy 1. példa szerint előállított folyékony inzulintartalmú készítményt (50 ml-t - mindegyik ml 5U szarvasmarha-inzulint tartalmazott) infúzió útján gyorsan a duodenumba a duodenum nyílásába helyezett kanülön 50 keresztül 0 időpontban.

Szérum- és nyirokfolyadék-inzulint megvizsgáltunk radio-immunpróbával. A nyirokfolyadékot 1:10 arányban hígítottuk, mivel nagynak találtuk a mintákban lévő inzulin-szinteket, és így további 1:50 arányú 55 hígításra volt szükség azoknál a nyirokmintáknál, amelyeket 15-30 percnél szedtünk le a vizsgálat kezdetétől számítva.

A duodenumba hatoló nagyobb nyirokedény, kanülözés és anesztézia alatt gyenge hajlamot mutat a folyá60 si sebesség csökkenésében. A kivétel egy átmeneti nö20

HU 211 633 A9 vekedés a folyási sebességben megfigyelhető ODDSinzulinnak intraduodenális beadása előtt, amely a vizsgálatnál alkalmazott anesztéziának köszönhető. A nyirokáramokat a 2. ábra szemlélteti.

Az inzulinkészítmény intraduodenális infúziója után a szérum-inzulinszint átmeneti növekedése a gyógyszer beadása utáni 7,5-15 percnél vett májkapu-vérből történik. Másképpen kifejezve a szérum-inzulinszintek nem változnak a májkapu-vér mintáiban az egész vizsgálati idő alatt, ahogy a 3B. ábra grafikusan szemlélteti.

Ahogy a 3C. ábrából látható, az inzulin jelentős és tartós növekedése a nyirokfolyadékban megfigyelhető és a változási szint tartománya 1000 és 5000 mikroegység tartományban van 1 ml nyirokfolyadékra számítva. A megnövekedett inzulin-szintek nem magyarázhatók a megnövekedett nyirokárammal és így a megnövekedett koncentrációnak köszönhető.

Ismeretes, hogy kevés hidrofil, vízoldható kémiai anyag, így a cukor, abszorbeálődhat a belső membrán „pórusrendszere’’ útján és így bekerül a kapilláris keringésbe és utána a májkapu-vénába az embereknél. Ismeretes másrészt, hogy lipidek és lipofil anyagok két különböző mechanizmus útján abszorbeálódnak. Azok a zsírsavak, amelyek viszonylag rövidebb szénláncúak (például 2-6 vagy 8 szénatomosak, így a kapronsav és a kaprilsav) a belső membrán útján abszorbeálódnak enzimes és fizikai-kémiai „segédlettel” az epesőkból és a hasnyálmirigy-lipázból. Végül is az ilyen abszorbeált rövidszénláncú zsírsavak átszivárognak a kapilláris vérbe és innen a máj kapu-vénába jutnak.

Azok a lipázok és a viszonylag rövidszénláncú zsírsavak, például az olajsav, valamint a dioleát- és trioleát-gliceridek, továbbá a koleszterol és a foszfolipidek, azok közül a vegyületek közül, amelyek chylomicronokat képeznek a membránban, abszorbeálódnak a bélmembránfal útján olyan mechanizmussal, amely eddig még nem ismert világosan. Mihelyt a bélmembránban ezek résztvesznek a chylomicronok képzésében és utána „felszívódnak a bélrendszer villáiba, beszivárognak a nyirokfolyadékba, összegyűlnek a nyirokvezetékben és végül bekerülnek a szisztémás keringésbe.

Az a felismerés a vizsgálat folyamán, hogy az inzulin jelentős mértékben és tartósan megnövekszik a duodenalis nyirokfolyadékban, azt bizonyítja, hogy az intraduodenalisan beadott inzulinkészítményt (amely chylomicronokhoz vagy a pro-chylomicronokhoz kötődik) a nyirokrendszer abszorbeálja és nem a .Jtapuvéna-rendszer”. A nyirokfolyadékból visszanyert inzulinszint - egészen 5000 mikroegység/ml-ig - olyan jelentős, hogy megerősíti azt, hogy az inzulin abszorpcióját a chyio.óicrunok közvetítik és nem a kapurendszer.

Claims (59)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Gyógyászati készítmény, amely a hidrofil fázissal és egy hidrofób fázissal rendelkező mikroemulziőt foglal magában, azzal jellemezve, hogy (A) a hidrofil fázis a hidrofób fázisban van diszpergálva, (B) a hidrofil fázis valamely biológiailag aktív anyagot foglal magában (C) hidrofób fázis chylomicronokat vagy olyan anyagot tartalmaz, amelyből in vivő chylomicronok képződnek.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a vizes fázis vízzel elegyedő oldószert tartalmaz.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készítmény. azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis humán-, sertésvagy szarvasmarha szérumból vinilpolimerrel kicsapott chylomicronokat foglal magában.
4. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis olyan anyagot foglal magában, amely chylomicronokat képez a bélnyárkahártyán, és ilyen anyag chylomicron-matrixot formáló anyagot, foszfolipidet és lipofil felületaktív anyagot tartalmaz.
5. 5. Gyógyászati készítmény, amely egy hidrofil fázissal és egy hidrofób fázissal rendelkező mikroemulziót foglal magában, azzal jellemezve, hogy (A) a hidrofil fázis a hidrofób fázisban van diszpergálva, (B) a hidrofil fázis valamely biológiailag aktív anyagot foglal magában és (C) a hidrofób fázis (i) chylomicronmatrixot képező anyagot, (ii) foszfolipodet és (iii) lipofil felületaktív anyagot tartalmaz.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a chylomicron-matrixot képező koleszterolt foglal magában.
7. 7. A 4., 5. vagy 6. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a foszfolipid lecitint foglal magában.
8. 8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a lipofil felületaktív anyag hosszú láncú zsírsavat foglal magában glicerolészterként észterezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy koleszterolésztert foglal magában.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy apoproteint foglal magában.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis valamely a hidrofób fázissal elegyedő oldószert tartalmaz.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készítmény. azzal jellemezve, hogy a hidrofil felületaktív anyag legalább 17 HLB-értékkel rendelkezik.
13. 13. A 12. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofil felületaktív anyag PEG-monosztearátot foglal magában.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy olyan lipofil felületaktív anyagot foglal magában, amely legfeljebb 10 HLB-értékkel rendelkezik.
15. 15. A 14. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a lipofil felületaktív anyag glicerol-monoleátot foglal magában.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy egy vagy több proteináz inhibitort, a biológiailag aktív anyag számára stabilizátort, emulgeáló segédanyagot, stabilizáló és/vagy plasztifikáló anyagot és/vagy tartósítószert foglal magában.

    HU 211 633 A9
17. 17. Az 5. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis a következő alkotóanyagokat foglalja magában:

    koleszterol (vagy más mátrix) (tf/tf)% 0,5-5 lecitin (vagy más foszfolipid) 0,5-10 lipofil felületaktív anyag 0,5-95 koleszterol-észter 0-5 nem-észterezett zsírsav 0-50 apoprotein 0-4
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a biológiailag aktív anyag proteintartalmú anyag.
19. 19. A 18. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a biológiailag aktív anyag inzulint, interferon-gammát vagy interferon-bétát foglal magában.
20. 20. A 18. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a biológiailag aktív anyag inzulint foglal magában.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis a következő alkolóanyagokat foglalja magában:

    koleszterol (vagy más mátrix) (tf/tf)% 0,5-5 lecitin (vagy más foszfolipid) 4-10 lipofil felületaktív anyag 50-95 koleszterol-észter 0-5 nem-észterezett zsírsav 0-2 apoprotein 0-4 22. A 18. igénypont szerinti készítmény, azzal jelle-

    mezve, hogy a biológiailag aktív anyag kacitonint vagy eritropoietint foglal magában.
22. 23. A 18. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a biológiailag aktív anyag lazac-kalcitonint foglal magában.
23. 24. Az 1-20., 22., és 23. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis a következő alkotóanyagokat foglalja magában:

    koleszterol (vagy más mátrix) (tf/tf)% 0,5-5 lecitin (vagy más foszfolipid) 0,5-7 koleszterol-észter 0-5 nem-észterezett zsírsav 0-44 apoprotein 0-4 25. A 18. igénypont szerinti készítmény, azzal jelle-

    mezve, hogy a biológiailag aktív anyag növekedési hormon vagy szomatotropin, szövet-plaminogén aktívátor vagy Factor VIU.
24. 26. A 25. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a biológiailag aktív anyag sertés-szomatopropin.
25. 27. Az 1-20., 22., 23., 25. vagy 26. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a hidrofób fázis a következő alkotóanyagokat foglalja magában:

    koleszterol (vagy más mátrix) (tf/tf)% 0,5-5 lecitin (vagy más foszfolipid) 5-40 lipofil felületaktív anyag 10-70 koleszterol-észter 0-5

    (tf/tf)% nem-észterezett zsírsav 0-5 apoprotein 0-4
26. 28. Az 1-27. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy szilárd formában van és mikroemulzióval bevont szilárd vivőanyagot foglal magában.
27. 29. A 28. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a szilárd vivőanyag olyan anyag, amely gyorsan expandál, ha vizes folyadékkal érintkezik.
28. 30. A 29. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a szilárd vivőanyag a következő segédanyagokat foglalja magában:

    (tömeg/tömeg)% kalcium-karboxi-metil-cellulóz 20-60 alginsav 5-25 zselatin 2-20 hidroxi-propil-cellulóz 20-60 felületaktív anyag 0,1-20.
29. 31. A 28. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a szilárd vivőanyag tápanyag értékű.
30. 32. A 31. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a szilárd vivőanyag proteintartalmú anyag.
31. 33. A 32. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a proteintartalmú vivőanyag szójababport foglal magában.
32. 34. Az 1-33. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy enterálisan védett formában készült.
33. 35. A 34. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve. hogy szilárd és enterálisan védve van hidroxipropil-metil-cellulóz-ftaláttal (HPMC-P).
34. 36. Az 1-35. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy kapszula formában készült.
35. 37. A 36. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a kapszulahéj keményzselatin.
36. 38. A 37. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a keményzselatin héj enterálisan védve van HPMC-P-vel.
37. 39. Az 1-38. igénypontok bármelyike szerinti készítmény alkotóanyagainak a felhasználása orálisan vagy rektálisan beadható készítmények előállítására, amelyek olyan rendellenességek kezelésére vagy megelőzésére alkalmasak, amelyek biológiailag aktív anyaggal kezelhetők vagy gyógyíthatók.
38. 40. A 39. igénypont szerinti felhasználás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott biológiailag aktív anyag inzulin és a rendellenesség cukorbetegség.
39. 41. A 39. igénypont szerinti felhasználás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott biológiailag aktív anyag kalcitonin és a rendellenesség kezelhető kalcitoninnal.
40. 42. A 39. igénypont szerinti felhasználás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott biológiailag aktív anyag növekedési hormon és a rendellenesség kezelhető növekedési hormonnal.
41. 43. Módszer állatok tenyésztésére, azzal jellemezve, hogy az 1-38. igénypontok bármelyike szerinti készítmény hatásos mennyiségét adjuk be az állatoknak, mikoris a készítmény nem terápiás jellegű.

    HU 211 633 A9
42. 44. Eljárás orálisan vagy rektálisan alkalmazható készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-38. igénypontok bármelyike szerinti készítményt úgy állítjuk elő, hogy az alkotőanyagokat összekeverjük.
43. 45. A 44. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hidrofil fázis komponenseinek legalább egyikét gyors keverés közben hozzáadjuk a hidrofób fázis komponenseinek legalább valamelyikéhez és a még fennmaradt komponenseket hozzáadjuk az elegyhez.
44. 46. A 44. vagy 45. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (a) gyorsan összekeverjük a biológiailag aktív anyagot valamely alkalmas hidrofil oldószerben a hidrofób fázissal, amely lipofil felületaktív anyagot tartalmaz; és (b) adott esetben további gyors keverés közben valamely hidrofil felületaktív anyagot adunk az elegyhez.
45. 47. A 44., 45. vagy 46. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keletkező elegyet valamely mikrofluidizáló készülék hatásának tesszük ki.
46. 48. A 47. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elegyet háromszor átengedjük a mikrofluidizáló készüléken.
47. 49. A 44—48. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy valamely szilárd vivőanyagot bevonunk az így előállított készítménnyel.
48. 50. A 49. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szilárd vivőanyagot permetezéssel vonjuk be.
49. 51. Az 50. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a permetező bevonást fluidágyban vitelezzük ki.
50. 52. Az 51. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve. hogy a fluidizáló gázt melegítjük, ha a hőmérséklet túlságosan alacsony a fluidágyban és a fluidizáló gázt hűtjük, ha a hőmérséklet túlságosan magas a fluidágyban.
51. 53. Az 51. vagy 52. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a permetező bevonást 29 ’C±5 °C hőmérsékleten vitelezzük ki.
52. 54. Az 50-53. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a permetező bevonást megszakítjuk.
53. 55. A 49-54, igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bevont vivőanyagrészecskéket granuláljuk.
54. 56. A 49-55. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bevont vivőanyagrészecskéket enterális bevonattal látjuk el.
55. 57. A 44-46. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a készítményt egy kapszulába formulázzuk.
56. 58. Az 57. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kapszula burka keményzselatint tartalmaz.
57. 59. Az 58. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keményzselatin burkot enterikusan HPMC-P-vel védjük.
58. 60. Eljárás enterálisan bevont zselatinkapszula előállítására, azzal jellemezve, hogy először a kapszulát bevonjuk olyan anyaggal, amely képes megvédeni a kapszula zselatinját a metilén-klorid bomlasztó hatásától és ezt követően az így védett kapszulát bevonjuk hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftaláttal (HPMC-P) metilén-kloridos oldatának a segítségével.
59. 61. A 39. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első védőbevonat PVP és HPMC elegyét foglalja magában.