HU206827B

HU206827B - Process for producing pharmaceutical compositions containing imexone as active component with specifical immunosuppressive activity

Info

Publication number: HU206827B
Application number: HU893821A
Authority: HU
Inventors: Dieter Hermann; Rainer Haag; Elmar Bosies; Uwe Bicker; Wolfgang Kampe
Original assignee: Boehringer Mannheim Gmbh
Priority date: 1988-07-28
Filing date: 1989-07-27
Publication date: 1993-01-28
Also published as: PT91293A; IE66680B1; ZA895710B; HUT52378A; PT91293B; DE3825667A1; DK175199B1; IE892448L; JP2848634B2; DE3825667C2; KR0135757B1; CA1333771C; PH26684A; IL91138A0; ATE117551T1; AU619027B2; EP0352652A3; IL91138A; AU3887789A; KR900001369A

Description

A találmány tárgya eljárás hatóanyagként imexont tartalmazó specifikus immunszuppresszív hatású gyógyszerkészítmények előállítására.

A találmány az imexonnak főként olyan gyógyszerek előállításánál történő felhasználására vonatkozik, amelyek autoimmun betegségek, B-sejt vagy plazmasejt neopláziák, limfoblasztoid lymphomák, szövetvagy szerv-átültetés utáni kilökődési reakciók, valamint vírusos vagy retrovírusos fertőzések - mint például az AIDS vagy ARC (AIDS related complex) - kezelésére szolgálnak. Az imexont tartalmazó találmány szerinti gyógyszerkészítményeket általában olyan betegségek kezelésénél alkalmazhatjuk, amelyeknél kórélettanilag emelkedett B-limfocita proliferáció vagy Blimfocita aktiválódás figyelhető meg.

A találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények alkalmazhatók olyan kobminált készítményekben is, amelyek az imexon hatóanyagon kívül egy másik hatásos kemoterapeutikumot, például kiegészítő immunszuppresszív anyagot vagy antrivirális hatású vegyületet tartalmaznak.

Az imexon kémiai elnevezése a következő: 4-imino-l,3-diazobicíklo[3.1.0]-hexán-2-on. Szerkezeti képlete az alábbi:

H₂C — CH — C = NH

C MH

Az imexon - szerkezetét tekintve - nem hasonlítható egyetlen a terápiában eddig alkalmazott hatóanyaghoz sem. A B-limfocitákra gyakorolt meglepően előnyös hatása sem hasonlítható az eddig immunszuppresszív hatású vegyületekéhez.

Az imexon és eljárás előállítására az USA 4083987 számú szabadalmi leírásból ismert. Ez a leírás a vegyiiletet olyan karcinosztatikus hatású terapeutikumként írja le, amely immunstimuláló hatást fejt ki. A karcinosztatikus hatást úgy mutatták ki, hogy az imexon alkalmazása patkányoknál a Walker-szarkóma 256 tumor növekedését gátolta. Az immunstimuláló hatásra olyan kísérletekből lehetett következtetni, amelyekben imexon alkamazása után a leukociták számának növekedését és az antitesttermelő lépsejtek számának a növekedését lehetett megfigyelni; ez az immunstimuláló hatás a sejtek által közvetített (celluláris) immunitást befolyásolja, amelynek hordozói a T-limociták. E kísérletek alapján ez ez USA-beli szabadalmi leírás abban látja az imexon farmakológiai jelentőségét, hogy az a gyorsan osztódó ráksejteket olyan erősen károsítja, hogy bizonyos körülmények között a tumor visszafejlődése lehetséges. Az USA 4083 987 számú szabadalmi leírás szerint abban rejlik az imexon előnyös hatása, hogy a karcinosztatikus hatással egyidejűleg a szervezel saját immunrendszerének meggyengült védekezőképességét erősíti.

A technika állása szerint hosszabb ideje általánosan ismertek az immunszuppresszívümok, mint olyanok [Pharmazie unserer Zeit, /, 2-8 (1972). és 12, 20-29 (1983)]. Az ezzel kapcsolatban használt „immunszuppresszió” kifejezés általában az immunválasz nem specifikus elfojtásának különböző típusait - például antiszérumok, ionizáló sugarak vagy speciális gyógyszerek révén - jelöli.

Az immunszuppresszív hatású kemoterapeutikumok szövet- vagy szerv-átültetés után és autoimmun betegségek gyógyításánál kerülnek alkalmazásra. Gátolják a limfociták proliferációját oly módon, hogy közvetlenül vagy közvetve belenyúlnak a DNS- vagy RNS-szintézisbe. A vegyületek ezen csoportjához tartoznak a ciklosporinok, fólsav-antagonisták, purin-szerű vegyületek, alkilezó'szerek, mint a ciklofoszfamid és bizonyos kortikoszteroidok. Az eddig alkalmazott immunszuppresszív anyagoknak azonban az a hátránya, hogy a kezelt szervezetnél a fertőzések iránti fogékonyság növekedése figyelhető meg, mivel legyengítik a szervezet immunrendszerét és elnyomják mind a humorális, mind a celluláris immunválaszt.

Az eddigi ismeretek szerint mesterségesen indukált immunszuppressziót különböző módon lehetett elérni: antigének beadásával, más biológiai reagensek alkalmazásával, így például antilimfocita szérumokkal, immunszuppresszív hatású vegyületek használatával, besugárzással vagy a limfoid szövetek sebészi eltávolításával.

A jelenleg ismert immunszuppresszív anyagok ilyenek például a citosztatikumok és kortikoszteroidok - immunszuppresszív tulajdonságai dózis-függőek, de nem szelektívek, azaz mindenfajta immunkompetens sejtre hatnak. Ezek a vegyületek az antigének nagy számával szembeni humorális és celluláris immunválaszt gátolják és nem specifikusan hatnak a T- és Blimfocitákra. Még a Cephalosporin-A is, amely jelenleg a legszelektívebb gyógyszer, nemcsak a T-limfociták proliferációját gátolja, hanem olyan immunfolyamatokat is gátol, amelyek nem T-sejt-függőék.

Tehát igen nagy érdeklődésre tarthatnak számot az olyan immunszuppresszív anyagok, amelyek a kórosan felerősödött, illetve megnövekedett immun-mechanizmusokkal specifikusan interferálnak, anélkül azonban, hogy a szervezetben a normál módon végbemenő immunreakciókat befolyásolnák. Ilyen specifikus immunszuppresszív anyagokat eddig nem ismertük.

A találmány tehát feladatának tekinti, hogy egy ilyen új immunszuppresszív hatású szert bocsásson rendelkezésre.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az imexon megoldja ezt a problémát, s hogy előnyös immunszuppresszív szerként alkalmazható. Specifikusan gátolja a B-sejtek proliferációját vagy a B-sejtek aktiválódását. Előnyösen alkalmazható minden olyan betegség kezelésére, amelyeknél a B-sejtek poliklonális aktiválásának vagy proliferációjának kórélettani, tüneti vagy klinikai jelentősége van.

Ilyen értelemben például a következő betegségek kezelése jöhet számításba: autoimmun betegségek, mint a reumatoid arthritis, diabetes mellitus (I. típus), pszoriázis, szisztémás lupus erythematosus, szövetvagy szervátültetések utáni kilökődési reakció például bőrnél, csontvelőnél és vesénél; bármilyen eredetű ví2

HU 206 827 B rus- vagy retrovírus-okozta fertőzések, mint például az ARC (AIDS related complex) és AIDS, valamint ezek kezdeti szakaszai; B-sejt leukémiák és lymphomák, mint a krónikus limfoid leukémia, Iimfoblasztoid lymphoma (például Burkitt-lymphoma, stb.) vagy Bsejt/plazmasejt neopláziák, mint például a plazmacitoma (myeloma multiplex).

Autoimmun betegségeknek nevezi a szakirodalom általában azokat a megbetegedéseket, amelyeknél az antitest képződésnek a kórfejlődés szempontjából jelentősége van. Ezek az auto-antitestek a szervezet saját antigénjei ellen irányulnak, s így a szervezet saját szerveinek, sejtjeinek vagy proteinjeinek a pusztulását idézi elő. Az immunrendszernek ezen betegesen túlzó reakcióját specifikusan ható immunszuppreszívumokkal szoríthatjuk vissza.

Ezen felül azt találtuk, hogy az imexon a B-limfociták proliferációját meglepő módon dózis-függőén gátolja. Az imexon immunológiai hatásait tehát a következőképpen foglalhatjuk össze:

- a technika állása szerint az imexon stimulálja a sejtek közvetítette (celluláris) immunválaszokat;

- a találmányunk értelmében az imexon szuppresszálja a Immorális, a B-sejtek vagy plazmasejtek közvetítette immunreakciókat.

Az imexont közvetlenül vagy fiziológiásán kompatíbilis addíciós sója formájában alkalmazhatjuk.

A találmány értelmében az „immunszuppresszió” kifejezés általában minden vonatkozását tartalmazza annak az állapotnak, amikor egy egyénnél autó- vagy idegen antigének hatására természetes válaszképtelenség alakul ki, amikor mesterségesen indukált válaszképtelenség fejlődik ki, vagy amikor kóros tolerancia alakul ki.

Az imexon immunszuppresszív hatását a humán Blimfociták proliferációjának gátlásával mutathatjuk ki, amikor is a proliferációt kísérletesen B-sejt növekedési faktorral (BCGF = B-cell Growth factor) indukáljuk.

Az imexon farmakológiai tulajdonságait egérlépsejtek (LTT) ConA-val indukált és humán limfociták PHAval indukált proliferációjának, valamint a tumomövekedés gátlásának a meghatározásával vizsgálhatjuk.

Hogy a nyugvó B-sejteket proliterációra késztessük, ahhoz két szignálra van szükség. Az első szignál egy aktiválási szignál, amelyet egy antigén vagy anti-μ közvetít. Az aktiválási szignál átvitelének végül az lesz a következménye, hogy a B-sejt felületén receptorok jelennek meg a B-sejt növekedési faktor (BCGF) számára. A BCGF egy T-sejtek által kibocsátott szolubilis 1700008000 D molekulatömegű limfokin. A BCGF receptoroknak B-sejteken való kifejeződése lehetővé teszi, hogy a sejtek a BCGF proliferációs szignáljára válaszoljanak. E két szignál-folyamata révén a B-sejtek általában nyugvó állapotból praliferatív fázisba kerülnek.

Az imexon ezt a folyamatot úgy gátolja specifikusan, hogy a ConA-val (Concanavalin-A) és PHA-val fitohemagglutinin indukált limfocita-proliferáciőt, valamint a metil-kolantrénnel indukált fibroszarkóma sejtek (MethA) proliferációját nem, vagy csak 10-30-szor magasabb koncentrációban befolyásolja.

Az imexon anti-retrovirális hatása a Rauscher-vírus-leukémia-modellen (lásd az 5. példát) tanulmányozható. Az imexon befolyását bizonyítja, hogy lymphomák spontán keletkezésére és egérnél az antinukleáris autoantitestek szintézisére (6. példa) - autoimmunbetegségek vizsgálatára szolgáló állatmodellen - hatást gyakorol.

Az imexont mint kombinálható készítményt, más immunszuppresszív szerekkel együtt alkalmazhatjuk, ilyenek a Cyclosporin-A, Ciamexon vagy Atathiopirin, valamint az anti-retrovirális hatású anyagok, mint például az Azidothymidin (AZT).

Az imexon citosztatikus szerekkel kombinálva szintén használható, például ciszplatina-komplexekkel, például cisz-diamino-diklór-platinával, vagy Adriamycinnel, Cyclophosphamiddal, Vincristinnel, Tamoxifennel, Methotrexattal vagy 5-flúoro-uracillal stb. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy az ilyen kombinált készítményeknek az alkalmazása plazmaferezissel összekötve, különösen fontos az autoimmun-betegségek kezelése szempontjából.

A kombinált terápia alkalmazása lehetővé teszi, hogy a hatóanyagokat úgynevezett fix kombinációban, azaz egyetlen olyan gyógyszerformában adagoljuk, amelyben mindkét hatóanyag egyidejűleg jelen van, vagy hogy egy úgynevezett szabad kombinációt válasszuk, amelynél a hatóanyagokat a gyógyszerformákban egyidejűleg vagy pedig egymás után, egyedileg megválasztható dózisarányok mellett alkalmazzuk.

Gyógyszer előállítása céljára az imexont ismert módon, a gyógyszergyártásban alkalmazott megfelelő vivőanyagokkal keverjük, adott esetben granuláljuk, és például tablettázzuk vagy drazsírozzk. A keveréket implantációs kapszulákba is letölthetjük. Megfelelő segédanyagok hozzáadásával előállíthatunk oldatot vagy szuszpenziót vízzel, olajjal (például olívaolajjal) vagy nagy molekulatömegű polimerrel (példáu polietilénglikollal). A készítményt injekciós oldatban, lágy zselatin kapszulában, oldatban vagy cseppben adagolhatjuk.

Szilárd vivőanyagok gyanánt például az alábbi anyagok használhatók: keményítők, illetve keményítőszármazékok, cukrok, cukoralkoholok, cellulózok, illetve .cellulóz-származékok, tenzidek, talkum, nagy diszperzitású kovasavak, nagy molekulatömegű zsírsavak vagy ezek sói, zselatinok, agar-agar, kalcium-foszfát, állati vagy növényi zsírok vagy viaszok és szilárd, nagy molekulatömegű polimerek [mint a polietilénglikolok vagy poli(vinil-pirrolidon)-ok]. Az orális alkalmazásra szolgáló készítmények kívánság szerint ízesítő- és édesítőanyagokat tartalmazhatnak.

Az imexon-hatóanyag adagolása az egyén korától és nemétől, valamint a kezelendő tünetek jellegétől függ.

Alapjában véve abból indulhatunk ki, hogy testtömegkilogrammonként napi 0,1—100 mg imexont adhatunk orálisan, intravénásán, szubkután vagy intramuszkulárisan. Azonban az 5-50 mg/kg testtömeg, főként pedig az 5-20 mg/kg testtömeg mennyiségek az előnyösek. A hatóanyagmennyiséget naponta 1-3 ízben adagolhatjuk.

Az imexon specifikus immunszuppresszív hatását az alábbi példákkal bizonyítjuk, azonban e példák nem korlátozzák a találmány oltalmi körét.

HU 206 827 B

1. példa

Humán B-limfociták BCGF-függő proliferációja

A humán perifériás B-sejtek izolálását és a BCGFproliferációs assayt a következőképpen végezzük. [Eur. J. Immunok, 16, 350 (1986)]:

Az összegyűjtött humán B-limfocitákat kétszer mossuk kiegészített RPMI 1640 tápoldattal [sztreptomicin/penicillin, L-glutamin, 2-merkapto-etanol, fetális borjúszérum (FCS)] és 3x105 sej/ml sűrűségre állítjuk be. E szuszpenzióból 160 μΐ-t pipettázunk mikrotitráló lemezek tartályaiba. Pszeudoantigén gyanánt egy HFC ps-IgG (300 pg/ml) oldatból 10 μΐ-t adunk hozzá és növekedési faktorként 20 μΐ BCGFet (Cellular Products Incorporated) mérünk be. Ehhez pipettázunk a vizsgálandó vegyületből 20 μΐ-t tízszeres koncentrációban. A tenyészeteket összesen 140 óra hosszat inkubáljuk 37 C-on, 5% C02 és 95% relatív nedvességtartalmú levegőben. Az inkubációs idő lejárta előtt 16 órával minden tenyészetet (3H)-timidin-oldatból 1 pCi hozzáadásával jelzünk. A kísérlet végén a sejteket Harvester-készülékkel aratjuk le és a beépült radioaktivitást folyadékszcintillációs számlálóban határozzuk meg.

2. példa

Egér lépsejtek ConA-val indukált proliferációja

CB6F, egerek lépsejtjeit (4x105) 0,5 pg/ml ConAval és különböző koncentrációjú ítnexonnal inkubáljuk mikrotitráló lemezeken (Nunc, Wiesbaden, NSZK) 6 párhuzamos vizsgálatban összesen 48 óra hosszat. Az inkubációs idő lejárta előtt 5 órával a tenyészetekhez (3H)-timidint adunk és ezután egy Multisample Harvester (Skatron A.S. Lier, Norvégia) segítségével üvegszálas szűrőlapocskákra gyűjtjük. A szűrőlapokat megszárítjuk és radioaktivitásukat Packard-féle szcintillációs spektrométerben határozzuk meg.

3. példa

Humán limfociták PHA-val indukált proliferációja 1 ml emberi teljes vért 1 ml PHA-oldattal (500 pg/ml) és 48 ml DMEM tápoldattal hígítunk. Ebből az oldatból mindig 200 μΐ-t keverünk el a vizsgálandó imexon koncentrációk 20 μΐ-ével 6 párhuzamos vizsgálatban és a keverékeket 4 napig inkubáljuk. (3H)-timidinnel való neagáltatás után a sejteket további 24 óra hosszat inkubáljuk, ezután learatjuk, majd az eredményeket a

2. példában leírtak szerint értékeljük ki.

4. példa

Tumomövekedés-gátló hatás vizsgálata (TGI)

A metil-kolantrénnel indukált fibroszarkóma-sejtvonalat (MethA) saját tumorsejt-bankunktól kaptuk és CB6F, egereken intraperitoneálisan passzáltuk.

A vizsgálandó imexon koncentrációval 1x104 MethA sejtet inkubálunk 48 órán át tápoldatban. Az inkubációs idő letelte előtt 3 órával (3H)-timidint adunk az elegyhez, végül a sejteket learatjuk, és a 2. példában leírtak szerint értékeljük ki az eredményeket.

Az 1. táblázatban megadott értékek egy reprezentatív kísérlet eredményeit tüntetik fel. A kapott értékek a TGI-, L1T (ConA, PHA)-, valamint BCGF-assayben az imexonnal végzett vizsgálatok eredményét reprezentálják. Az eredmények az imexon befolyását mutatják a MethAszarkóma sejtek, T limfociták és B-sejtek proliferációjára. Az imexon 1 pg/ml koncentrációban szignifikánsan és specifikusan gátolja a BCGF által indukált B-sejt-proliferációt, míg a limfocita-proliferációt, amelyet akár ConAval, akár PHA-val indukálunk, csak 10 pg/ml koncentrációnál gátolja szignifikánsan. Ezenkívül a MethA-szarkóma-sejtek spontán proliferációját 10 pg/ml koncentrációtól szorítja vissza szignifikánsan.

A fenti kísérlet eredményeit az 1. táblázatban foglaljuk össze.

1. táblázat

Az imexon hatása különböző' sejt-típusok proliferenciájára,

Imexon gg/ml	TGI (MethA)	LTT (lépsejtek,ConA)	L’IT (lépsejtek,PHA)	BCGF (humán Blimfociták)	+,
3H-TdRcpm (n=6)	gátlás%	3H-TŐR cpm (n=6)	gátlás%	3H-TdR cpm (n-6)	gátlás%	3H-TŐR cpm (n=6)	gátlás%
X	D	X	D	X	D	X	D
Kontroll	33 966 n=5	3000	-	109897	12203	-	44283	6458	-	5541	1792	-
100	534	363	98^xx	585	44		585	44	99**	562	44	90^xx
30	911	110	97^xx	2509	863	98^xx	573	59	99*x	617	59	89^xx
10	21913	2357	35^xx	24895	6563	₇₇xx	4724	704	89^XX	574	50	90“
3	35 473	3135	-4	118487	9494	-8	35 850	13018	19	831	231	85“
1	35 475	1753	-4	119120	9172	-8	49348	4168	-11	2096	455	62^x
0,3	37593	3080	-11	134032	37682	-22	45 542	9870	-3	4201	1636	24
0,1	31 722	3991	7	109717	11 192	0	41 849	1892	5	4847	1146	13^x

xp<0,002 xxp<0,001

HU 206 827 B

Az 1. táblázat első oszlopa a 4. példában ismertetett vizsgálati rendszerre vonatkozik. A TGI rövidítés jelentése daganatnövekedés gátlási vizsgálat (tumor growth znhibition assay). Ennél a sejtrendszemél ráksejteket, különösen MetliA sejteket (egy metil-kolantrénnel indukált fibroszarkóma sejtvonal) alkalmazunk. Ezeknek a sejteknek a növekedését és szaporodását radioaktívan jelzett timidin beépülésén keresztül követjük. A kontrollcsoportban (azaz abban a csoporban, amelynél a tápközegben nincs imexon) a sejtek intenzív szaporodása figyelhető meg (a radioaktivitás mért értéke: X = 33 966 +/- 3000). A vizsgálati csoportba, amelynél a tápközeg 0,1— lOOpg/ml imexont tartalmaz, az imexonkoncentráció függvényében, előnyösen 10 JJg/ml fölötti koncentrációnál csökkent radioaktivitást tapasztalunk. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az imexon gátolja a ráksejtek növekedését, és ezáltal citosztatikumként használható.

Az 1. táblázat második oszlopában megadott értékek a második példában részletesen ismertetett vizsgálati rendszerre vonatkoznak. Ebben a vizsgálati rendszerben is a radioaktívan jelzett timidin beépülése révén mutatjuk ki az alkalmazott lépsejtek proliferációjának mértékét. A vizsgált sejtvonal egér splenocita, amelynek növekedését a kontrollcsoportban concanavalin-A-val indukáljuk. Az 1. táblázat második oszlopában szereplő értékek egyértelműen bizonyítják, hogy azok a sejttenyészetek, amelyeket a tápközegbe imexont téve tényésztünk, kisebb proliferációs sebességet mutatnak, ha az imexon 10—100 gg/ml koncentrációban van jelen.

Az 1. táblázat harmadik oszlopában azokat az értékeket adjuk meg, amelyeket emberi Iimfocitákkal vég- zett kísérletben kaptunk. Ebben az esetben is tapasztaljuk a sejtek fitohemagglutininnel indukált proliferációjának gátlását, különösen 10-100 pg/ml imexonkoncentrációnál.

Hasonló a tényállás az 1. táblázat negyedik oszlopában megadott értékek esetében is, amelyek az emberi B-limfocitákkal végzett vizsgálatra vonatkoznak. Ebben az esetben ki tudtuk mutatni, hogy a B-sejtek proliferációjának specifikus szuppressziója már 0,3 fig/ml imexonkoncentrációnál fellép.

Összefoglalva, az 1. táblázatban feltüntetett adatokból látható, hogy az imexon különböző, az immunrendszer szempontjából fontos sejttípusok - különösen a B-limfociták - proliferációját szupprimálja. Ezáltal az imexon olyan betegségek és állapotok kezelésére alkalmazható, amelyek a B-sejtek patologikusán megnövekedett sejtproliferációjával kapcsolatosak. Ilyenek elsősorban az autoimmun megbetegedések és limfómák, továbbá a kilökődési reakciók visszaszorítása szövetvagy szervátültetés után.

5. példa

Az imexon anti-retrovirális hatása a Rauscher-vírus-leukémia modellben

Nyolc-kilenc hetes nőstény Balb/c egereket fertőzött egerek léphomogenizátumának 0,2 ml-ével (PBSben hígítva 1: 2 arányban) fertőzünk. A 0. naptól (illetve a -1. naptól) a 13. napig az állatokat naponta kezeljük a hatóanyag adott dózisaival. A 7. és 14. napon az egyes kezelési csoportokhoz tartozó állatokat leöljük és meghatározzuk a lép tömegét, amely a virémia mértékére ad felvilágosítást.

A 2. táblázatban foglaljuk össze a vizsgálatok eredményét. Az imexon ugyanazon dózistartományban befolyásolja a lép tömegének vírus-okozta növekedését, mint az Azidothymidin.

2. táblázat

Az imexon és az Azidothymidin (AZT) hatásának összehasonlító vizsgálati eredményei a Rauscher-vírus-leukémia-modellben. Megadjuk a 10 (illetve 5) párhuzamos meghatározás középértékét és standard eltérését (R 17-es kísérlet)

7 nap
	Placebo (-vírus)	Placebo (-t-vírus)	Imexon 90	Dózis (mg/kgxd; i.p.)	Ribavirin 100
imexon 120	AZT 100
A lép tömege (g)	0,112±0,019 (5)	0,291 ±0,045 (10)	0,248+0,030 (10)	0,190+0,031 (10)	0,185+0,017(10)	0,lI6±0,012 (10)
Az állat tömege (g)	20,2±l,l (5)	20,7±l,3 (10	21,4+1,7 (10)	20,0+1,4(10)	20,0+0,8 (10)	18,8±1,2 (10)
14 nap
A lép tömege (g)	0,165+0,013 (5)	0,670±0,201 (10)	0,306+0,121 (10)	0,238±0,076 (10)	0,316:+0,089 (10)	0,260+0,060 (7)^x
Az állat tömege (g)	20,5+0,3 (5)	I9,6±O,9 (10)	19,6±1,9 (10)	20,9±0,8 (10)	20,9±l,l (10)	19,2+1,1 (7)^x

^x Toxicitás miatt 3 állat elhullott

A 2. táblázat az 5, példa szerint kapott adatokat tartalmazza; ebben a példában az imexon anti-retrovírusos hatását ismertetjük. Az alkalmazott Rauscher-féle vírusleukémia modellben vírussal fertőzött állatokat kezelünk a hatóanyag megadott dózisaival (90 mg/kg, 120 mg/kg imexon). A vírusfertőzés előrehaladásának mértékét a lép tömegének növekedésén keresztül állapítjuk meg. A második oszlopban (placebo + vírus) a kontrollcsoport értékeit adjuk meg. A hetedik napon a lép tömegének növekedése 0,291 g, és 14 nap után a növekedés 0,670 g. A kezelt állatok csoportjában AZT (amelyet általában AIDS kezelésére alkalmaznak) adagolása hatására a lép tömege egyértelműen kevésbé növekszik, a kontrollcsoport 0,291 g-os növekedésével szemben csak 0,185 g-mal. A

HU 206 827 B

90, illetve 120 mg/kg imexonnal kezelt állatok lépőnek tömege szintén kisebb mértékben növekedett, mint a kontrollcsoport állataié. Ezekből az adatokból látható, hogy az imexon a 90, illetve 120 mg/kg-os dózis beadása utáni hetedik napon az AZT-éhez hasonló hatást fejt ki. 14 nappal a dózis beadása után a lép tömegének növekedése az AZT-vel kezelt állatoknál 0,316 g, míg a 90 mg/kg, illetve 120 mg/kg dózisban imexonnal kezelt állatok lépe kisebb mértékben, 0,306 g-mal, illetve 0,238 g-mal lett nehezebb.

A 2, táblázatban bemutatott eredmények egyértelműen igazolják, hogy az imexon vírusos vagy retrovírusos megbetegedések kezelésére alkalmazható. Az imexonnal kapott eredményeket az AZT terápia eredményeivel összehasonlítva a lép tömegének kisebb növekedése alapján világosan látható, hogy az imexon terápiás hatása felülmúlja az AZT-ét.

6. példa

Az Imexon hatása az autoimmun betegségekre

Az MRL lpr/lpr egértörzsben az életkor előrehaladtával növekedő spontán Iymphadenoma és SLE-hez hasonló tünetek - például antinukleáris antitestek szintetizálódása - fejlődnek ki. Hogy megvizsgáljuk az imexon profilaktikus hatását ezen tünetek kifejlődésére, 11 hetes MRL egereknek naponta egyszer adunk imexont, és Cyclophosphamidot intraperitoneálisan, a megadott adagolásban. A lymphadenomák számát és az antinukleáris antitestek koncentrációját dokumentáljuk. Az imexon terápiás hatékonyságának vizsgálatánál az MRL egereket, miután minden állatnál legalább egy Iymphadenoma keletkezett (könilbeliil 14 hetes állatok), szintén naponta egyszer kezeljük imexonnal és Cyclophosphamiddal, a megadott adagokban. Paraméterek gyanánt újból a lymphadenomák számát és az autoantitestek koncentrációját mérjük.

Ennek a kísérletnek az eredménye azt mutatja, hogy az imexont igen jól tűrik az állatok, és emellett a spontán kialakuló lymphadenomák száma és a DNSspecifíkus antitestek koncentrációja csökken. Terápiás alkalmazás esetén a már lymphadenomás állatokon is megmutatkozik az imexon hatásossága. A lymphadenomák száma dózistól függően csökken, ugyanígy az autoantitestek titere is.

7. példa

Az imexon egy gyógyszerformájának előállítása

Alkalmas gyógyszerkészítménynek bizonyult egy olyan filmtabletta, amely például 100 mg hatóanyagot tartalmaz, s összetétele a következő:

tömeg/db/mg

Imexon 100,000

Laktőzxl II₂O 63,000

PoIí(O-karboximetil) keményítő,
Na-só	7,000
Polí(l-vinil-2-pirrolidon)25 000	4,000
Mikrokristályos cellulóz	20,000
Nagy diszperzitású szilícium-dioxid	1,500
Magnézium-sztearát	1,500
Magtömeg	200,000
A filmtablettákat a kapott imexon-magok filmdra-

zsírozásával állítjuk elő a szokásos módon.

A filmtablettákat például 10, 50, 200 vagy 500 mg hatóanyaggal állítjuk elő, megfelelő módon.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK 15

1. Eljárás hatóanyagként imexont tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszertechnológiában szokásos segédanyagokkal együtt a

20 B-sejtek proliferációját vagy a B-sejtek aktiválását szupprimáló, specifikus immunszuppresszív hatású gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot megnövekedett B-limfocita aktivi25 tással összefüggő betegségek kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot autoimmun betegségek kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

30
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot leukémiák vagy lymphadenomák kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot szövet- vagy szervátültetés utáni

35 kilökődési reakciók visszaszorítására alkalmazható gyógyszerkészítménnyé alakítjuk
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot vírusos vagy retrovírusos fertőzések kezelésére alkalmazható gyógyszerkészít40 ménnyé alakítjuk.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot AIDS vagy ARC megelőzésére vagy kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot tablettákká alakítjuk.
9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot dózisegységenként ΙΟΙ 000 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot 0,1-100 mg/kg hatóanyagdózist tartalmazó gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

Kiadja az Országos Találmányi Hivatal, Buti a pest