HU205001B

HU205001B - Process for producing pharmaceutical compositions comprising purine arabinoside derivatives with antiviral activity

Info

Publication number: HU205001B
Application number: HU895829A
Authority: HU
Inventors: Thomas Anthony Krenitsky; George Walter Koszalka; Lynda Addington Jones; Devron Randolph Averett; Allan Ray Moorman
Original assignee: Wellcome Found
Priority date: 1987-05-30
Filing date: 1988-05-27
Publication date: 1992-03-30
Also published as: MC1935A1; HK78497A; CY2008001I2; ATE142636T1; JPS63310831A; IL86531A; HU895829D0; IL86531A0; GB8712745D0; ES2091750T3; NO172543C; ZA897598B; DK289788A; FI89805B; NO882357D0; EP0294114A3; DK171670B1; US5424295A; GR3021257T3; DD282694A5

Description

A találmány tárgya eljárás helyettesített purin-arabinozidokat és fiziológiailag elfogadható származékaikat, elsősorban észtereiket tartalmazó, bizonyos DNS vírus által okozott megbetegedések ellen hatásos gyógyszerkészítmények előállítására.

A Varicella-herpes zoster vírus (VZV), amely a bárányhimlőt és az övsömört okozza, a herpeszcsaládhoz tartozó DNS vírus. A Varicella (bárányhimlő) az elsődleges betegség, amelyet a VZV immunitás nélküli személynél okoz. Ez általában a gyermekek enyhe lefolyású betegsége, amely lázzal és viszkető kiütésekkel jelentkezik. A Herpes zoster (övsömör) a betegség víszszatérő formája, amely olyan felnőtteknél jelentkezik, akik előzetesen a Varicella zoster vírussal már fertőzöttek voltak. Ennek a fertőzésnek a klinikai tünetei: neuralgia és hólyagos bőrkiütés, amelynek eloszlása unilaterális és dermatomális. A gyulladás elterjedése paralízishez vagy görcsös rohamhoz vezethet, valamint kómához is, ha az agyhártya is fertőzötté válik.

Immunhiányos betegeknél a vírus elszóródhat és súlyos, gyakran végzetes betegséget okozhat. Immunhiány jöhet létre olyan betegeknél, akiket szervátültetés miatt gyógyszerrel kezelnek, vagy rosszindulatú daganatok kezelésénél alkalmazott gyógyszerek miatt vagy betegség, például az AIDS miatt, amely az immunrendszert lerombolja, és az áldozatát könnyen támadhatóvá teszi olyan fertőzésekkel szemben, amelyek egyébként nem lennének veszélyesek.

A Cytomegalovírus (CMV) a herpeszcsalád egy másik vírusa. A fertőzést meg lehet kapni gyermekkorban vagy serdülőkorban és a fertőzés valószínűleg leggyakoribb formája a méhen belüli magzati fertőzés. A veleszületett fertőzéseknek azonban mintegy 90%-a tünetmentes születéskor. Az anya terhesség alatti fertőzését általában úgy tekintik, mint az egyik legnagyobb veszélyt a születendő gyermekre nézve, míg a magzati fertőzések reaktivációja általában klinikailag tünetmentes. A klinikai tüneteknek igen széles skálája ismeretes a haláltól és a súlyos betegségektől (mikrokefália, splenohepatomegália, sárgaság, szellemi fogyatékosság) a súlygyarapodás nehézségén, a mellkasi és füli fertőzések iránti érzékenységen keresztül egészen a gyakorlatilag teljes tünetmentességig. Fiatal felnőtteknél a fertőzés gyakran észrevehetetlen vagy szoros fizikai kontaktusból eredő mirigylázhoz hasonló betegségként jelentkezik. A VZV fertőzéseknél ismertetettekhez hasonlóan súlyos fertőzések következhetnek be, ha az alvó vírus immunveszélyeztetett betegekben reaktiválődik. Ilyen fertőzések megnövekedett halandósághoz vezetnek retinitis, pneumonitis és gyomor- és bélmegbetegedések esetén.

Felismertük, hogy egyes helyettesített purin-arabino-nukleozidok, amelyekre jellemző, hogy a puringyűrű 2- és 6-helyzetében szubsztituálva vannak, hatásosan alkalmazhatók emberi vírusfertőzések, különösen a Varicella zoster vírus (VZV) vagy a Cytomegalovírus (CMV) okozta fertőzések ellen.

A 9-P-D-arabino-furanozil-6-metoxi-9H-purin, a 9P-D-arabino-furanozil-6-pirrolidino-9H-purin, a 9-βD-arabino-furanozil-6-metil-amino-9H-purin, és a 9-βD-arabino-furanozil-6-dímetil-amino-9H-purin, amelyeknek találmányunkban a VZV és a CMV fertőzések elleni hatását ismertetjük, már korábban is szerepeltek pl. az alábbi irodalmi helyeken [J. Org. Chem. 27. kötet, 3274-3279 (1962); Cancer Treatment Rep. 60(10) 1567-1584 (1976); Tetrahedron 40(4) 709-713 (1984); Canada J. Biochem. 43(1), 1-15 (1965); J. Med. Chem. 12, 498-504 (1969); J. Bioi. Chem. 251(13), 4055-4061 (1976); Ann. N. Y. Acad. Sci. 284, 81-90 (1977); 002198 számú európai szabadalmi leírás, 3 666 856, 4371613. és 3 758 684 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások]. A fenti hivatkozásokban azonban nem szerepel a vegyületek vírusellenes hatása, vagy csak eltérő típusú vírusok elleni hatásukról esik szó.

A találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy ezek az önmagában ismert módon előállított vegyületek és fiziológiailag elfogadható származékaik hatékonyan alkalmazhatók a VZV vagy CMV által okozott emberi vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére. Önmagában ismert előállítási eljáráson a jelen bejelentés elsőbbségi napjáig ismertté vált előállítási módokat értjük.

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű vegyületeket-ahol

R! jelentése metoxi-, metilamino-, dimetilamino vagy pirrolidinocsoport tartalmazó, VZV vagy CMV által okozott emberi vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére való gyógyszerkészítmények előállítására.

A következő vegyületek a találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények hatóanyagai:

1.9^-D-arabino-furanozil-6-metil-amino-9H-purin,

2. 9^-D-arabino-furanozil-6-dimetil-amino-9H-purin,

3. 9^-D-arabino-furanozil-6-metoxi-9H-purin;

4. 9^-D-arabino-furanozil-6-pirrolidino-9H-purin.

A felsoroltak közül különösen előnyös vegyület a 2.

és 3. vegyület.

Az (I) általános képletű purin-nukleozidokat és származékaikat a továbbiakban hatóanyagoknak nevezzük. A hatóanyagokat a VZV vagy CMV vírus által okozott emberi vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására lehet felhasználni.

A VZV vagy CMV fertőzések kezelésére vagy megelőzésére szolgáló módszer abból áll, hogy a megbetegedett embernek a találmány szerint előállított vegyületből hatékony dózist adagolunk.

Az ismertetett módszer azt jelenti, hogy megakadályozzuk a VZV vagy CMV vírusok replikációját valamely emlős vírust hordozó sejtjeiben oly módon, hogy a fertőzött sejtekre az (I) általános képletű vegyületből vagy annak gyógyászatilag alkalmas származékából hatékony vírusreplikációt gátló dózist alkalmazunk.

A hatóanyagokat a korábban említett VZV és CMV fertőzések kezelésére lehet alkalmazni.

A hatóanyagokat bármely, a kezelendő állapotnak megfelelő módon adagolhatjuk. Például orálisan, rektálisan, nazálisán, topikálisan (bukkálisan és szublingu2

HU 205 001 B álisan), vaginálisan és parenterálisan (szubkután, intramuszkulárisan, intravénásán, intradermálisan, intratecálisan és epidurálisan). A legalkalmasabb mód a kezelendő állapot függvényében választandó meg.

A fentebb említett valamennyi esetben a (I) általános képletű hatóanyag mennyisége számos tényezőtől függ, például a kezelendő állapot súlyosságától, a kezelendő személytől és végül is az orvos döntése határozza meg. Általában azonban a fenti esetekben a hatékony dózis 0,1 és 250 mg/testtömeg-kg naponta, előnyösen 0,1-100 mg/testtömeg-kg naponta, legelőnyösebben 1-20 mg/testtömeg-kg naponta. Optimális dózisként a napi 15 mg/testtömeg-kg adható meg [ha másképp nem jelezzük, a hatóanyag az (I) általános képletű vegyületre számítandó, ezek sóira és észtereire a számokat arányosan növelni kell], A kívánt dózist előnyösen kettő, három, négy vagy több részre elosztva adagoljuk megfelelő intervallumonként a nap folyamán. Ezeket az adagokat egységnyi adagolási formákban adhatjuk be, amelyek például 5-1000 mg, előnyösen 20-500 mg, legelőnyösebben 100-400 mg hatóanyagot tartalmaznak egységenként.

Habár a hatóanyagok önmagukban is alkalmazhatók, előnyös azokat gyógyszerkészítmény formájában előállítani. A találmány szerint előállított készítmények legalább egy, fentiekben meghatározott hatóanyagot, egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot, és adott esetben egy másik hatóanyagot, például láz- vagy fájdalomcsillapítót is tartalmaznak. A hordozóknak gyógyászatilag elfogadhatóknak kell lenniük abban az értelemben, hogy összeférhetók legyenek a készítmény többi komponensével és ne legyenek károsak a beteg számára.

A készítményekhez tartoznak a megfelelő, orálisan, rektálisan, nazálisán, topikálisan (bukkálisan és szublinguálisan), vaginálisan vagy parenterálisan (például szubkután, intramuszkulárisan, intravénásán, intradermálisan, intratecálisan vagy epidurálisan) adagolható gyógyszerfonnák. A készítményeket előnyösen egységnyi adagolási formákban állítjuk elő a gyógyszerészeiben jól ismert szerekkel. így a hatóanyagot a hordozóanyaggal, amely egy vagy több segédanyagot is tartalmazhat, összekeverik. Általában a készítményeket úgy állítják elő, hogy a hatóanyagot folyékony hordozóanyagokkal vagy finomeloszlású szilárd hordozóanyaggal vagy mindkettővel alaposan összekeverik, majd szükség esetén a terméket formázzák.

Az orális adagolásra alkalmas találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények közül megemlítjük a jól elkülöníthető egységeket, például a kapszulákat, az ostyatokokat, tablettákat, amelyek meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak; ezenkívül a porokat vagy granulátumokat; oldatokat, a vizes vagy vízmentes folyadékokkal készített szuszpenziókat; vagy az olaj a vízben folyékony emulziókat vagy a víz az olajban folyékony emulziókat. A hatóanyag kiszerelhető pirula, szirup vagy pép formájában is.

A tabletta előállítása préseléssel vagy olvasztással, adott esetben egy vagy több segédanyag alkalmazásával történhet. A préselt tabletták készíthetők megfelelő tablettázógépen, a hatóanyagot ilyenkor gördülékeny formájú anyag, por vagy granulátum formájában alkalmazzuk és adott esetben kötőanyaggal (például povidonnal, zselatinnal, hidroxi-propil-metil-cellulózzal), kenőanyaggal, inért hígítószerrel, konzerválószerrel, bomlást elősegítő anyaggal (például nátrium-keményítő glikoláttal, térhálósított povidonnal, térhálósított nátrium-karboxi-metil-cellulózzal), felületaktív anyaggal vagy diszpergálószerrel együtt. Olvasztott tablettákat úgy készítünk, hogy megfelelő gépben megolvasztjuk az inért hígítófolyadékkal nedvesített poralakú vegyületet, A tablettákat adott esetben bevonhatjuk vagy hornyolhatjuk, vagy elkészíthetjük úgy, hogy lassan vagy ellenőrzött módon adják le a hatóanyagot. Ehhez például különböző arányban hidroxi-propil-metil-cellulózt alkalmazhatunk.

Szem vagy egyéb külső szövet, például a száj vagy bőr fertőzése kezelésére a készítményeket előnyösen topikálisan. alkalmazható kenőcsök vagy krémek formájában szereljük ki, ezek például 0,075-20 tömeg%, előnyösen 0,2-15 tömeg%, legelőnyösebben 0,510 tömeg% hatóanyagot tartalmazhatnak. A kenőcs formájában történő kiszerelés esetén a hatóanyagot akár paraffinos, akár vízzel keverhető kenőcs alaphoz tehetjük hozzá: Ezenkívül készíthetünk a hatóanyagból olaj a vízben krémalappal krémet is.

Kívánt esetben a krém vizes fázisa tartalmazhat például legalább 30 tömeg% polialkoholt, vagyis olyan alkoholt, amely két vagy több hidroxilcsoportot tartalmaz, például propilénglikolt, bután-1,3-dióit, mannitot, szorbitot, glicerint, polietilénglikolt vagy ezek. keverékét. A helyi kezelésre alkalmas készítmények előnyösen tartalmaznak egy olyan vegyületet is, amely elősegíti a hatóanyagnak a bőrön keresztül vagy egyéb fertőzött területen keresztül történő abszorpcióját vagy penetrációját. Ilyen bőrön át való penetrációt elősegítő szer például a dimetil-szulfoxid és analógjai.

A találmány szerint előállított emulzió olajos fázisát ismert alkotórészekből ismert módon készíthetjük. Ez a fázis tartalmazhat egy emulgeálószert is, azonban előnyösen egy vagy több emulgeálőszer zsírral vagy olajjal vagy zsírral és olajjal alkotott keverékét tartalmazza. Előnyösen tartalmaz egy hidrofil emulgeálószert és egy lipofil emulgeálószert, amely stabilizátorként hat. Szintén előnyös, ha olajat és zsírt is tartalmaz. Az egy vagy több emulgeálőszer az egy vagy több stabilizálószerrel együtt alkotja az úgynevezett emulgeáló viaszt és a viasz az olajjal és/vagy zsírral együttesen alkotja az úgynevezett emulgeáló kenőcsalapot, amely a krémek olajos diszpergálását alkotja.

A találmány szerint előállított készítmények előnyös emulgeáló- és emulzióstabilizáló szerei közül példaként megemlítjük a Tween 60-at, Span 80-at, ketosztearil-alkoholt, mirisztil-alkoholt, gliceril-monosztearátot és a nátrium-lauril-szulfátot.

A készítményhez a megfelelő olajokat vagy zsírokat a kozmetikai tulajdonságaik alapján választjuk meg, mivel a hatóanyag oldhatósága a legtöbb gyógyászati emulzióban alkalmazandó olajban igen alacsony. A krémnek lehetőleg nem zsírozó, nem szennyező és

HU 205 001 Β mosható terméknek kell lennie, amely megfelelő konzisztenciával rendelkezik ahhoz, hogy a tubusból vagy egyéb tartályból ne folyjon ki. Alkalmazhatunk egyenes vagy elágazó láncú egy- vagy kétbázisú kókuszzsír-alkilésztereket, például diizoadipátot, izocetil-sztearátot, propilénglikol-diésztert, valamint izopropil-mirisztátot, metil-oleátot, izopropil-palmitátot, butil-sztearátot, 2-etil-hexil-palmitátot, vagy egy elágazó szénláncú észterkeveréket, amelyet Crodamol CAP néven hoznak kereskedelmi forgalomba. Előnyösen az utolsó három észtert alkalmazzuk. Ezeket használhatjuk önmagukban vagy a kívánt tulajdonságoktól függő kombinációban. Alkalmazhatunk ezenkívül magas olvadáspontú lipideket, például fehér lágy paraffint és/vagy folyékony paraffint vagy egyéb ásványi olajokat.

A szem helyi kezelésére alkalmas készítmények ezenkívül a szemcseppek is, amelyekben a hatóanyagot alkalmas hordozóanyagban oldjuk vagy szuszpendáljuk, előnyösen a hatóanyag valamely vizes oldószerében. A hatóanyag-koncentráció ezekben a készítményekben általában 0,5-20 tömeg%, előnyösen 0,510 tömeg%, különösen előnyösen 1,5 tömeg%.

A száj helyi kezelésére alkalmas készítmények közé tartoznak a gyógycukorkák, itt a hatóanyag ízesített alapban, általában szacharózban és akác- vagy tragantmézgában van; a pasztillák, ahol a hatóanyag inért alakban, például zselatinban és glicerinben vagy szacharózban és akácban van, ide tartoznak még a szájöblítő szerek, ahol a hatóanyagot alkalmas folyékony hordozóanyaghoz adjuk.

Rektális adagolásra alkalmas készítmény a kúp, ahol a hatóanyag megfelelő alapban, például kakaóvajban vagy szalicilátban található.

Nazális adagolásra alkalmas készítmények közül megemlítjük a durva port, ahol a hordozóanyag szilárd és amelynek a részecskemérete 20-500 mikron. Ezt a készítményt a beteg felszippantja, vagyis az orrához közel tartott poralakú készítményt az orrán keresztül gyorsan belélegzi. A folyékony hordozót tartalmazó készítmények például az omspray-k vagy az orrcseppek. Ezeknél a hatóanyag vizes vagy olajos oldatban található.

A vaginális adagolásra alkalmas készítmények közül megemlítjük a pesszáriumokat, tamponokat, krémeket, géleket, kenőcsöket, habokat vagy spray-ket, amelyek a hatóanyagot az ilyen célra használatos hordozóanyagokban tartalmazzák.

Parenterális adagolásra alkalmas készítmények például a vizes és nem vizes steril injekcióoldatok, amelyek tartalmazhatnak antioxidánsokat, puffereket, bakteriosztatikumokat és egyéb olyan segédanyagokat, amelyek révén a készítmény a páciens vérével izotőniás lesz. Ide tartoznak továbbá a vizes és nem vizes steril szuszpenziók, amelyek tartalmazhatnak még szuszpendálőszereket és sűrítőszereket. A készítményeket kiszerelhetjük egységnyi adagokban vagy több adagot tartalmazó tartályokban, például lezárt ampullákban és fiolákban, és tárolhatjuk liofilizált állapotban is. Ilyenkor csak a folyékony hordozóanyagot, például injekció esetén a vizet kell hozzáadni közvetlenül a felhasználás előtt. Szükség esetén a fentebb ismertetett steril porokból, granulátumokból és tablettákból is készíthetünk injekciós oldatokat és szuszpenziókat. Előnyös egységdózis készítmények azok, amelyek a hatóanyagból a fent említett napi adagot vagy annak megfelelő törtrészét tartalmazzák.

Magától értetődik, hogy a találmány szerint előállított készítmények az említett komponenseken kívül a készítmény fajtájánál szokásosan alkalmazott egyéb alkotórészt is tartalmazhatnak, például orális adagolásra alkalmas készítmény tartalmazhat ízesítőszert is.

Az (I) általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet-ahol Rj jelentése a fentiegy (ΠΙ) általános képletű vegyülettel - ahol X jelentése a (II) általános képletű vegyülettől eltérő pirimidin- vagy purinbázis - reagáltatunk.

A (Hl) általános képletben X jelentése előnyösen uracilbázis.

A reakciót el végezhetjük például úgy, hogy a (H) és (Hl) általános képletű vegyületet enzimmel kezeljük foszfátsó jelenlétében 5,0 és 9,0 közötti PH-értéken 15 °C és 90 °C, előnyösen 40-60 °C közötti hőmérsékleten. Enzimként alkalmazhatunk például uridin-foszforilázt, vagy purin-nukleozid-foszforilázt, vagy ezek keverékét.

A továbbiakban példákkal illusztráljuk a hatóanyagok és a gyógyszerkészítmények előállítását.

7. példa

9-§-D-Arabino-furanozil-6-metil-amino-9H-purm előállítása

100 mg (0,35 mmól) 6-tiol-9-(P-D-arabino-furanozil)-9H-purínt [E. J. Reist és munkatársai: J. Org. Chem. 27, 3274-3279 (1962)] és 5 ml abszolút metanolt összekeverünk és vízmentes körülmények között -10 °C-ra lehűtünk. A szuszpenzión óvatosan klórgázt buborékoltatunk át 2 percen keresztül. A kapott oldatot 5 percig -10 °C-ön kevertetjük, majd vízmentes nitrogént buborékoltatunk a hideg oldaton át 15 percen keresztül, amíg a klórfelesleg távozik. A reakcióelegyhez 2 ml 40%-os metil-amint adunk, majd rozsdamentes acéledényben négy és fél órán át 115 °C-on melegítjük. Az edényt 0 °C-ra hűtjük és a tartalmát szárazra pároljuk. 88% kitermeléssel kapjuk a kívánt vegyületet. Vízből történő átkristályosítás után a termék olvadáspontja 201,5-202,5 °C.

Elemanalízis a CuH^NjC^ összegképletre: számított: C47,0% H5,38% N24,9% talált: C47,2% H5,72% N25,2%.

2. példa

9-$-D-Arabino-furanozil-6-dimetil-amino-9H-purin előállítása

1,04 g (6,4 mmól) 6-dimetil-amino-purint (Sigma Chemical Co. St. Louis, MO, USA terméke) és 1,96 g (8 mmól) uracil-arabinozidot [P. E Torrence és munkatársai: J. Med. Chem. 22(3), 316-319 (1979)] összekeverünk 0,412 liter 5 mmólos kálium-foszfát-oldattal

HU 205 001 Β (pH = 8,0) amely 0,02% kálium-azidot tartalmaz. Az elegyhez tisztított purin-nukleozid-foszforilázt (3261 egységet) és uridin-foszforilázt (810 egységet) adunk és 35 °C-on kevertetjük. 59 nap után a reakcióelegyet liofilizáljuk. A maradékot 250 ml vízben szuszpendáljuk és szobahőmérsékleten kevertetjük egy órán át. A szilárd anyagot szűréssel elválasztjuk, a szűrletet 3 ’Con tároljuk. 72 óra elteltével a csapadékot összegyűjtjük és a korábbi szilárd anyaggal egyesítjük. Ezután 100 ml 95%-os etanolhoz tesszük, forrásig hevítjük, majd szűrjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, a maradékot BioRad P-2 gyantán kromatografáljuk npropanol/víz 30 térfogat%-os elegyével, egyszer egy 7,5x90 cm oszlopot és kétszer egy 5x90 cm-es oszlopot használunk. A folyamat végén 0,12 g 6-dimetilamino-purin-9-[3-D-arabino-furanozidot kapunk 0,5 hidrátja formájában.

Elemanalízis a C₁₂H|₇N₅O₄x0,5 H₂O összegképletre:

számított: C 47,36 H5,96% N 23,01% talált: C 47,23% H5,59% N 22,75%,

AZ NMR és tömegspektroszkópiai eredmények megfeleltek a szerkezetnek. Op.: 156 ’C.

3. példa

9-$-D-Arabino-furanozil-6-metoxi-9H-purin előállítása g (6,6 mmól) 6-metoxi-purint (Sigma Chemical Co., St. Louis, MO, USA terméke) és 2,45 g (10,1 mmól) uracil-árabinozidot [P. F. Torrence és munkatársai: J. Med. Chem. 22(3) (1979)] 565 ml 0,04% kálium-azidot tartalmazó 7,8 pH-jú 10 mmólos kálium-foszfátban szuszpendálunk, amely 10 térfogat% n-pröpanolt is tartalmaz. Az oldathoz tisztított uridin-foszforilázt (560 nemzetközi egységet) és purinnukleozid-foszforilázt (10 000 nemzetközi egységet [T. A. Krenitsky és munkatársai: Biochemistry, 20, 3615 (1981) és 4381 444. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás] adunk és 35 ’C-on kevertetjük. 30 nappal később a reakcióelegyet szűrjük, a szűrletet 10,5 pH-júra állítjuk be ammónium-hidroxiddal, majd egy 2,5x7 cm-es Dowex-l-formiát gyantát tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. A gyantát 30 térfogat%-os vizes normál propanollal eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot 30 térfogat%-os vizes n-propanolbaii oldjuk és BioRad P-2 oszlopon (7,5x90 cm) kromatografáljuk. A temiéket tartalmazó frakciókat egyesítjük, majd liofilizáljuk. 0,922 g 6-metoxi-purin9-p-D-arabino-furazidot kapunk dihidrát formában.

Elemanalízis a CnH₁₄N₄O₅x2 H₂O összegképletre: számított: C 41,51% H5,70% N 17,60% talált: C 41,46% H5,74% N 18,13%.

Az NMR és a tömegspektroszkópiai eredmények megfelelnek a szerkezetnek. Op. :179-181 ’C.

4. példa

9-$-D-Arabino-furanozil-6-pirrolidino-purin előállítása

0,5 g (2,6 mmól) 6-pirrolidino-purint (Sigma Chemical Co. St. Louis, MO, USA teméke) és 1,29 g (5,29 mmól) uracil-arabinozidot 100 ml 0,04% káliumazidot tartalmazó 10 mmólos kálium-foszfát oldatban pH = 7,4 értéknél szuszpendálunk. Tisztított uridinfoszforilázt (6000 nemzetközi egységet) és purin-nukleozid-foszforilázt (8400 nemzetközi egységet) [T. A. Krenitsky és munkatársai: Biochemistry 20, 3615 (1981) és a 4 301 444 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás] adunk a szuszpenzióhoz és kevertetjük 35 ’C-on. 20 nappal később a reakcióelegyet szűrjük és a szűrletet Dowex-l-hidroxid gyantát tartalmazó oszlopon (2,5x8 cm-es) kromatografáljuk. A terméket az oszlopról 90 térfogat%-os vizes metanollal eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot 50 ml 30 térfogat%-os vizes n-propanolban oldjuk és BioRad P-2 oszlopon (5x90 cm-es) kromatografáljuk. A terméket 30 térfogat%-os vizes n-propanollal eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. 0,573 g 6-pirrolidino-purin-9-P-D-arabino-furanozidot kapunk.

Elemanalízis a C|₄H₁₉N₅Ö₄ Összegképletre: számított: C 52,33% H5,96% N 21,79% talált: C 52,60% H6,09% N 21,51%.

Az NMR és a tömegspektroszkópiai adatok Összhangban vannak a szerkezettel. Op.: 235-236 ’C.

5. példa

Tablettaformázások

A következő A és B összetételű tablettát az alkotórészek nedves granulálásával készítjük povidon-oldatból magnézium-sztearát hozzáadásával és kompresszióval.

Aformázás	mg! tabletta mg/tabletta
(a) Hatóanyag	250	250
(b) Laktóz Β. P.	210	26
(c) Povidon Β. P. (d) Nátrium-keményítő-	15	9
glikolát	20	12
(e) Magnézium-sztearát	5 500	3 300
B formázás	mgítabletta mgltabletta
(a) Hatóanyag (b) Laktóz	250 250 150
(c) Avicel PH 101	60	26
(d) Povidon Β. P. (e) Nátrium-keményítő-	15	9
glikolát	20	12
(f) Magnézium-sztearát	5 500	3 300
C formázás Hatóanyag Laktóz Keményítő	mgltabletta 100 200 50
Povidon Β. P. Magnézium-sztearát	5 4 359

A C összetételű tablettákat nedves granulálással készítjük, amely után következik a kompresszió. Altema5

HU 205 001 Β tívaként a povidon Β. P. polivinilpirrolidonnal helyettesíthető.

A következő összetételű tablettákat, a D-t és az E-t, közvetlen kompresszióval készítjük az összekevert alkotórészekből. Az E összetételben szereplő laktóz a közvetlen kompresszióra alkalmas típus (Dairy Crest„Zeparox”).

D formázás	mg/kapszula
Hatóanyag EÍőzselatinozott keményí-	250
tő NF15	150 · 400
E formázás	mg/kapszula
Hatóanyag	250
Laktóz	150
Avicel	100 500

F formázás késleltetett felszívódású összetétel)

A foimázást nedves granulálással készítjük az alkotórészekből povidonoldattal magnézium-sztearát hozzáadásával és kompresszióval.

	mg! tabletta
(a) Hatóanyag (b) Hidroxi-propil-metilcellulóz (Methocel	500
K4M prémium)	112
(c) Laktóz B.P.	53
(d) Povidon Β. P.	28
(e) Magnézium-sztearát	7 700

A hatóanyag-leadás 6-8 óra alatt, teljesen 12 óra alatt következik be.

6. példa

Kapszula készítése

A összetétel

Az A kapszulaformázást úgy készítjük, hogy az 5. példában szereplő D formázás alkotórészeit összekeverjük és egy kétrészű kemény zselatinkapszulába töltjük. AB formázást (infra) hasonlóképpen készítjük.

B formázás	mg! kapszula
(a) Hatóanyag	250
(b) Laktóz Β. P. (c) Nátrium-keményítő-	143
glikolát	25
(d) Magnézium-sztearát	2 420
C formázás	mg/kapszula
(a) Hatóanyag	250
(b) Macrogol 4000 Β. P.	350 600

A kapszulákat úgy készítjük, hogy a Macrogol 4000 B. P.-t megolvasztjuk, a hatóanyagot az olvadékba diszpergáljuk és az olvadékot egy kétrészes kemény zselatinkapszulába töltjük.

D formázás mg/kapszula

Hatóanyag 250

Lecitin 100

Arachis olaj 100

450

A kapszulákat úgy készítjük, hogy a hatóanyagot a lecitinben és az Arachis olajban diszpergáljuk és a diszperziót lágy, elasztikus zselatinkapszulába töltjük.

E formázás (késleltetett hatóanyag-leadású kapszula)

A következő késleltetett hatóanyag-leadású kapszulát úgy készítjük, hogy az A, B és C alkotórészt extruderrel extrudáljuk, majd szferonizáljuk az extrudált terméket és szárítjuk. A száraz lemezeket ekkor bevonjuk a hatóanyagleadást késleltető membránnal (d) és egy kétrészes kemény zselatinkapszulába töltjük.

mg/kapszula

(a) Hatóanyag	250
(b) Mikrokristályos cellu-
lóz	125
(c) Laktóz Β. P.	125
(d) Etil-cellulóz	13 513
7. példa Szemcsep
Hatóanyag	0,5
Nátrium-klorid (analitika-
ilag tiszta)	0,9 g
Thiomersal	0,001 g
Tisztított víz	100 ml-ig
PH	7,5 értékre beállítva.
8. példa Injektálható készítmény
Hatóanyag	0,200 g
Steril, pirogénmentes foszfát-puffer (pH =
9,0)	10 ml-ig
A hatóanyagot a foszfátpuffer legnagyobb részét fel-
használva oldjuk (35-40 °C), majd a térfogatát kiegé-
szítjuk és steril, mikropőrusos	szűrőn steril 10 ml-es
sárga üvegampullába (1. típus) szűrjük és sterilen le-
zárjuk. 9. példa Intramuszkuláris injekció
Hatóanyag	0,20 g
Benzil-alkohol	0,10 g
Glycofurol 75	1,45 g
Víz az injektáláshoz ki-
egészítve	3 ml-re.

A hatóanyagot a glikofurolban oldjuk, ekkor hozzáadjuk a benzil-alkoholt és oldjuk, valamint a vizet 3 ml térfogatra. A keveréket ekkor steril mikropőrusos szűrőn szűrjük és steril 3 ml-es sárga üvegfiolába töltjük (1. típus).

HU 205 001 Β

10. példa Szirupszuszpenzió

Hatóanyag	0,25 g
Szorbitol oldat	1,50 g
Glicerol	2,00 g
Diszpergálható cellulóz	0,075 g
Nátrium-benzoát	0,005 g
Illatanyag: barack 17 423 169	0,0125 ml
Tisztított víz	5 ml-ig

A nátrium-benzoátot a tisztított víz egy részében oldjuk és hozzáadjuk a szorbitol oldatot, majd a hatóanyagot és diszpergáljuk. A glicerolban diszpergáljuk a sűrítőanyagot (a diszpergálható cellulózt). A két diszperziót összekeverjük és a kívánt térfogatra tisztított vízzel kiegészítjük. A szuszpenzió további nyírása révén további sűrítést lehet elérni.

11. példa

Kúpok mg/kúp

Hatóanyag (63 mikrométer)*) 250

Kemény zsír, BP (Witepsol H15-Dynamit Nobel terméke) 1700

1950 * - A hatóanyagot porként használjuk, a részecskék legalább 90%a 63 mikrométer átmérőjű vagy annál kisebb.

A Witepsol H15 egyötöd részét gőzköpennyel ellátott edényben legfeljebb 45 °C-on megolvasztjuk. A hatóanyagot egy 200 mikrométeres szitán keresztül szitáljuk, és az olvasztott bázishoz adjuk keverés közben, vágófejjel ellátott keverőt alkalmazva. így finom diszperziót készítünk. Á keveréket 45 °C-on tartva hozzá- 35 adjuk a szuszpenzióhoz a maradék Witepsol H15-öt és homogén elegy eléréséig keverjük. A teljes szuszpenziót átnyomjuk egy 250 mikrométeres rozsdamentes acélszűrőn és folyamatos keverés közben 40 °C-ra hűtjük. 38 és 40 °C közötti hőmérsékleten a keverékből 40 2,02 g-ot alkalmas műanyag formákba töltünk. A kúpokat szobahőmérsékletre hűtjük.

12. példa

Pesszáriumok	mg/pesszárium	45
Hatóanyag, 63 mikromé-
teres	250
Dextróz-anhidrát	'380
Burgonyakeményítő	363
Magnézium-sztearát	7 1000	50

A fenti alkotórészeket közvetlenül összekeverjük és a kapott elegy közvetlen kompressziójával készítjük a pesszáriumokat.

Farmakológiai vizsgálatok

Antivirális toxicitás és asszimilálhatóság meghatározása

Anti-Varicella zoster vírus aktivitásának meghatározása

A vegyületeknek a VZV (Oka törzs) replikációjára gyakorolt inhibitor hatását a következőképpen módosított ELISA eljárással állapítjuk meg [F. E. Berkowitz és M. J. Levin: Antimicrob. Agents and Chemot5 “ her. 28,207-210 (k875)]:

Az infekciót a hatóanyag jelenlétében végezzük, nem a hatóanyag adagolása előtt. A hatóanyagot és a vírust a nem fertőzött sejtekkel (humán diploid fibroblaszt, MRC-5 törzs) három napig inkubáljuk, majd a 96-vizs10 gálati (plaque) lapot 5 percig 200 xg-vel centrifugáljuk, hogy ülepítsük az elkülönített sejteket a glutár-aldehides rögzítést megelőzően. Ez az ELISA második antitestként alkáli-foszfatázhoz kapcsolódó anti-humán IgG-t alkalmaz. A p-nitro-fenil-foszfát kötött alkáli-foszfatáz általi 15 hasítási sebességét más helyen ismertetett módszerrel állapítjuk meg [S. M. Tadepalli, R. P. Quinn és D. R. Averett: Antimicrob. Agents and Chemother. 29, 93-98 (1986)]. A nem fertőzött sejteket használjuk az összehasonlító reakciósebességek meghatározására, amelyeket 20 kivonunk a vírus jelenlétében kapott sebességekből. Ezzel a kísérlettel leszármazott vírus detektálása olyan kultúrákban lehetséges, amelyek ereditileg egyenként 153600 infakciós részecskével voltak fertőzve.

Nem fertőzött emlőssejt növekedési inhibiciójának meghatározása

A vizsgált vegyületek D 98 sejtek (humán) és L sejtek (patkány) növekedésének gátlására gyakorolt képességét úgy határozzuk meg, hogy egy adott számú 30 sejtet különböző hígítású vegyűletekkel három napig együtt tartunk, majd meghatározzuk a sejtek számát [J.

L. Rideout, T. A. Krenitsky, G.W. Koszalka, N. K. Cohn, Ε. Y. Chao, G. B. Elion, V. S. Latter és R. B. Williams: J. Med. Chem., 25, 1040-1044 (1982)]. Ezt a sejtszámot összehasonlítjuk a vegyületek nélkül kapott sejtszámmal. A sejtszámlálást végezhetjük a monolayer tripszines kezelését követő közvetlen részecskeszámlálással vagy a sejtek által felszívott vitális gramm mennyiségének spektrofotometriás meghatározásával. A két módszerrel összehasonlítható eredményeket kapunk.

Adatelemzés

A kontrollértékek 50%-ban kapott vegyületkoncentrációt (IC50) vagy direkt interpolálással számítjuk a kontrollértékek százalékában felvett vegyületkoncentráció logaritmusa grafikonjából vagy computerprogram segítségével, amely ugyanezen algoritmus szerint elemzi az adatokat. Ezekhez a számításokhoz a kontroll 20%-a és 80%-a közötti adatokat használjuk fel.

Példaszám	VZV, (IC₅₀mikrométer)	Sejttoxicitás (a kontroll %-a 100 mikrométernél)
D-98 sejt	L sejt
1.	3	93	87
2	1	85	69
3.	0,8	96	72
(Acyclovir)	20	100	50

Claims

1. Eljárás 0) általános képletű vegyületet - ahol R¹ jelentése metilamino-, dimetilamino-, metoxi-vagy pirrolidinocsopört tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az önmagában ismert módon előállított hatóanyagot egy vagy több gyógyszerészeti célra alkalmas vivőanyaggal és/vagy egyéb gyógyszerészeti segédanyaggal összekeverve VZV vagy CMV okozta emberi vírusfertőzések megelőzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

2. Az I. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként R^l helyén metoxicsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet alkalmazunk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal 5 jellemezve, hogy VZV okozta emberi vírusfertőzések megelőzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy CMV okozta emberi vírusfertőzések

10 megelőzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.