HU226577B1 - Window and/or door fitting - Google Patents

Description

A találmány ablak- és/vagy ajtóvasalásra vonatkozik, az 1. és 24. igénypontok tárgyi köre szerint.

Vasalások termek nyílászárói, azaz ablakok és ajtók nyitásához és zárásához kilincsek formájában, gyakran forgatható kilincsekként vannak kiképezve, amik burkolóelemekkel, mint például rozettákkal, alaplapokkal, vagy hasonlókkal, egy ablakkeretre, illetve ajtólapra vannak felerősítve, hogy egy a kilincsben levő menesztőcsappal, például négyszöggel egy hozzárendelt zárómechanikát működtessenek.

Hogy ez illetéktelen által ne legyen végrehajtható, különböző biztonsági berendezéseket fejlesztettek ki, többek között nyomógombos zárakat. Például a DE 295 18 723 U1 leír egy vasalást egy kívül, a kilincsben található tolóretesszel. Ezt úgy kell oldalra mozgatni, hogy egy tengelyirányú erő a rugóval ellátott kilincsnyakra tudjon hatni, ami ezáltal egy a négyszöget vezetőpersellyel összekapcsolható; csak az ezen történt bekattanás után lehet a kilincset elfordítani.

Egy másik konstrukciónál a kilincset kiválasztott helyzetekben lehet rögzíteni, például 90°-os állásban. Hogy egy így reteszelt kilincset fel lehessen szabadítani, először egy hozzárendelt szervet kell működtetni. Ha azonban a kilincs kezdetben nincs egy adott szöghelyzetben, akkor nem történik zárás és a kilincs - kívülről jövő hatás esetén is - mozgatható. Ezen betörési módszerek alapulnak.

Áttétellel rendelkező forgatható, dönthető vasalásnál, amely a forgó működésnek egy tolórudazat egyenes vonalú mozgásává történő átalakításához szolgál, a zár hatástalanná tehető, azáltal, hogy az ablakprofilt kívülről kifúrva egy szerszámmal az elkészült furaton keresztül a rudazat eltolható. Egy ablak akkor is kinyitható, ha a keretet kívülről a négyszög magasságában átfúrják, a négyszögben azután egy szerszám megakasztható. Mindkét esetben a négyszög elfordítható és a vasalás ennek következtében kinyitható.

Kiút található olyan, széles körben elterjedt zárható ablakkilincsekkel, amelyek bezárt állapotban nem mozgathatók. Ennél a felhasználónak arra kell ügyelnie, hogy a kilincset mindig ismét lezárja. Ehhez általában kulcs szükséges, amely harmadik személy számára nem lehet hozzáférhető; a kulcshoz való megnehezített hozzáférés azonban zavaró a jogosultak által történő használatnál úgy, hogy ők kényelmi szempontból gyakran elhanyagolják az ablak bezárását.

Az ismert szerkezetek közös hátránya abban áll, hogy az ablakkilincs a tervezésben bizonyos korlátozásoknak van alávetve, ha valaki azt biztonsági eszközökkel, például a fentnevezett módon akarja felszerelni. A felhasználók arra is kényszerítve vannak, hogy a megfelelő elemeket valóban működtessék, és akár részben olyan irányban, amely a szokásos mozgatási módtól eltér.

A találmány fontos célja, hogy a műszaki szint ezen és további hátrányain felülkerekedjen és egy javított lehetőséget hozzon létre, amely külső hatásoknak növelt módon ellenáll, a belső térben azonban minden további nélkül működtethető. Áttekinthető felépítés mellett kedvező költségű gyártást és szerelést tűztünk ki célul.

Gazdaságos eszközökkel ugyancsak nagyobb szabadságot tűztünk ki célul a formatervezésre, felhasználhatóságra és/vagy mozgatás végrehajtásra vonatkozóan.

Ezt a feladatot megoldottuk egy ablak- és/vagy ajtóvasalás segítségével, zármechanika működtetéséhez, egy olyan lehetőséggel legalább egy kilincs alakjában, amely egy kilincsnyak segítségével tengelyirányú forgathatósággal egy káván (burkolótesten), vagy kávában (burkolótestben) van csapágyazva, amely egy síkkal rendelkező tartón, különösen egy nyílászáróelemen, mint például ajtólapon, ablakkereten, vagy hasonlón felerősíthető, és egy a kávába (burkolótestbe) benyúló, vagy azon keresztülhaladó sokszöggel, amely a zármechanika működtetéséhez forgásbiztosan a kilinccsel (10) össze van kötve, ahol az 1. igénypont szerinti találmánynak megfelelően a kilincs és a sokszög között egy kapcsolóelrendezés áll rendelkezésre, amivel forgatónyomaték-átvitel érhető el a kilincsről a sokszögre, ami ezzel szemben a sokszögről a kilincs felé reteszelhető. Rendelkezésre áll tehát mechanikus dióda formájában egy forgatható fogantyú, amely a működtetési iránytól függően vagy a kilincs szokásos mozgását teszi lehetővé, vagy fordítva megakadályozza azt. Ezáltal nagyon egyszerű módon megcélozható a biztonságra vonatkozó növekedés. A konstrukciós ráfordítás összességében csekély úgy, hogy a kevés összetevőből álló elrendezés problémamentesen gyártható és szerelhető.

A találmány egy másik kiviteli alakja egy kilincs alakú vasalásból indul ki, egy kilincsmenesztővel, amely tolóreteszként van kiképezve és egy sík hordozó - különösen egy térlezáróelem, mint ajtólemez, ablakkeret, vagy hasonló - peremhatárán belül, például burkolatán, káváján, vagy peremkimélyítésén belül lineárisan meg van vezetve, egy a kilincsmenesztőhöz képest lehatároltan eltolható meghajtó menesztővel, amely a burkolathoz, illetve az ütközőtesthez képest keresztben elrendezett és egy zármechanika működtetéséhez a kilinccsel összekötött meghajtóelemmel rendelkezik, és egy a menesztőkilincs (15) és a meghajtóelem között található csatoló (kuplung) elrendezéssel rendelkezik, amely a menesztőkilincs tolófelületei között ülő csatolótaggal rendelkezik és ezen keresztül, attól függetlenül, hogy erőhatás következik-e be a kilincsen, vagy a meghajtóelemen, felszabadítható, vagy megállítható egy kilincselmozdulás. Ennél a 24. igénypont szerint találmányi szinten rendelkezésre áll, hogy a csatolótag reteszcsapként van kiképezve és a menesztőkilincs helyzete szerint vagy a peremhatáron csúsztathatóan felfekszik (szabaddá tevő állás), vagy belép egy záróhoronyba (rögzített állás). Felismerhető, hogy ez az építési forma nem korlátozódik forgató mozgásra, hanem általában eltolható és különösen egyenes vonalúan mozgatható elemeket használ, amelyek ugyanakkor egy zárótagként hatásos, erőteljes csatolótagon keresztül funkcionálisan össze vannak kötve.

Bár a DE-A1-35 20 861-ből ismert egy hasonló elv, mégis ez a nyomtatott anyag egy hajtórudas vasaláson levő visszanyomó zárra vonatkozik, amelyek egy zár segítségével egy hajtórudas hajtóművön keresztül

HU 226 577 Β1 működtethetők. Ennél egy hajtórúd szakaszon szilárdan rögzített laprugó vagy záróállásba mozog, vagy abból kiemelhető, és a rögzítés kizárólag egy keskeny reteszvállon levő rugóvég felületén nyugszik, amely lezárható, és/vagy - nagy erőhatás esetén egy zárnyelven - az elvileg gyenge laprugó letörésén keresztül lecsavarható. Ezzel szemben az újszerű csatolóelrendezés egy reteszelőrudat tartalmaz, amely a menesztők között mozgathatóan van lekötve, azonban nincs szilárdan felerősítve egy menesztőn és amely ezenkívül saját testével egy zárótagot képez, amely egy csúszógördülő mozgásban oldalt elhelyezhető és ékszerű önzáráson keresztül hat. Nagy hajtott oldali erők sem képesek a reteszelőrúd erőteljes tömörsége miatt lecsavarni.

A 2-23., valamint 25-27. igénypontok tárgyát előnyös kialakítások képezik. A 28. igénypont a találmány szerinti vasalás alkalmazására vonatkozik egy térelzáróelemen.

A találmány további ismérvei, egységei és előnyei az igénypontok szövegéből adódnak, valamint kiviteli példáknak az ábrák alapján következő leírásából. Az ábrák az alábbiak:

1. ábra alulnézet egy vasalás ütközőtestére,

2. ábra összehasonlító alulnézet más kiviteli alakban,

3. ábra további kiviteli alak alulnézete,

4. ábra forgató fogantyú ferde nézete, részben metszetben

5a., 5b. ábra az 5. ábra ablakfogantyúja alkatrészeinek egy-egy széthúzott ferde nézete, felül- és alulnézet,

6a-6c. ábrák további kiviteli alak alulnézete, nyugalmi állapotban, valamint két különböző üzemi állapotban,

7a-7c. ábrák vasalás másik kiviteli alakjának alulnézete, nyugalmi helyzetben, valamint két különböző üzemi állapotban,

8. ábra a káván levő illesztőhorony különálló ábrája,

9. ábra a 8. ábra illesztőhorony belső kerületének lefejtett ábrája,

10a-10b. ábrák a 7a-7c. ábrák ablakkilincsének elemei, ferde nézetben széthúzva,

11a—11c. ábrák fogantyús tolómechanika vázlatos oldalnézete.

Az 1. ábrán felismerhető egy 20 káva alsó oldala, amely átfúrt 23 szem segítségével egy (nem ábrázolt) ablak- vagy ajtófelületre felerősíthető, központosán helyezkedik el egy 30 négyszög, amely ugyanazon tengely körül elforgatható, mint egy (itt nem ábrázolt) kilincs, amely egy 15 kilincsmenesztővel forgásbiztosan össze van kötve. A 30 négyszöggel egy 35 sokszögmenesztő forgásbiztosan össze van kötve, melynek fő részét központosán körülzárja a 15 kilincsmenesztő. A 15 kilincsmenesztő és a 35 sokszögmenesztő egy K kapcsolóelrendezés alkatrészei, amivel egy forgatónyomaték-átvitel a kilincsről a 30 sokszögre hatásos, ezzel szemben az átvitel a 30 sokszögről a kilincsre reteszelhető.

A 35 sokszög (négyszög)menesztő 33 kiugrással rendelkezik egy 44 belső falon levő hengeres 24 illesztőhoronyig a 20 káva fenékoldalán. Egy 40 laprugó fő részévei a 44 belső falon fekszik fel és körülöleli a 15 kilincsmenesztőt. Előre megadott csekély távolságban a végétől, felfekvő felületet képezve, a 40 rugó 42 szögben meghajlított végekkel rendelkezik, amelyek a 35 négyszögmenesztő 33 kiugrásának az alakjához illeszkednek és a jellemző nyugalmi helyzetben a 15 kilincsmenesztő 17 felfekvő felülete és a 35 négyszögmenesztő 37 felfekvő felülete között helyezkednek el.

Ha a kilincs a kilincsmenesztővel együtt elfordul, akkor egy 17 felfekvő felület felütközik egy 42 rugóvégre. Ezt ezáltal kissé magával húzza úgy, hogy a rugóátmérő csökkenése lép fel. A korábban pontosan illeszkedő 40 rugó most a 44 belső fal mentén könnyen végigmozoghat. A 15 kilincsmenesztő további forgatásánál a szóban forgó 42 rugóvég a 35 négyszögmenesztő 37 felfekvő felületére tolódik, aminek következtében a forgómozgása 33 kiugráson és 35 menesztőn keresztül áttevődik a négyszögre. A 40 laprugó ezzel kapcsolótagként szolgál, azaz az kapcsolja össze a 15 kilincsmenesztőt és a 35 sokszögmenesztőt azáltal, hogy egy a kilincsre ható forgatónyomaték áttevődik 30 sokszögre, mégpedig úgy, hogy a 17 felfekvő felület az érintett 42 rugóvéget és ezzel együtt a 35 sokszögmenesztőt eltolja. A kilincs szabadon elforgatható.

Azonban ha elsődlegesen a 30 sokszögre kerül nyomaték, a menesztő 33 kiugrásának egy 37 felfekvő felülete a rugó hozzárendelt 42 szögben meghajlított végén felfekszik. Az utóbbi átmérőjében kitágul, éspedig a hozzárendelt 42 rugóvégnek már minimális összenyomódásánál. Ennek következtében a 40 rugó a 44 belső fallal szemben beékelődik azzal a következménnyel, hogy a forgómozgás azonnal és teljes mértékben lefékeződik.

Felismerhető, hogy a 15 kilincsmenesztő, a 40 rugó és a 35 négyszögmenesztő a 20 káva L középvonalához képest szimmetrikusan vannak felépítve és elrendezve úgy, hogy a forgásiránytól való funkcionális függetlenség biztosított. Továbbá fontos a két, 15 és 35 menesztő közötti, előre megadott B elmozdulási játék, ami a 17 és 37 felfekvő felületek közötti távolsággal meg van határozva, amelynek nagyobbnak kell lennie, mint a köztük található 42 rugóelemek vastagságai. Ennek a méretezésnek köszönhetően egy menesztő (a B elmozdulási játék keretében) elfordulhat, anélkül, hogy a forgómozgás a másik menesztőre áttevődne, ahol azonban egy hatás következik be a 40 rugóra, mint kapcsolóelemre. Ez egyik irányban önzáródás következtében beékelődik - kiindulva a jellemző nyugalmi helyzetből -, ellenkező irányban felszabadul.

Egy forgató fogantyú céljaira szolgáló önzáró mechanizmus másik kiviteli alakja a 2. ábrán látható. Ismét a 30 négyszög csaphoz képest szimmetrikus tengely körül a K kapcsolóelrendezés 35 és 15 menesztője forgathatóan van csapágyazva. Ezek között kerületi irányban 36 kapcsolótagok találhatók, két, például hengeres csapokként kiképezett csatolóelem pár alakjában, amelyek egy-egy 38 nyomórugóval szét vannak

HU 226 577 Β1 feszítve. A kétköpenyesre kiképzett 15 kilincsmenesztő mindkét köpenyén egy 50 középrésszel rendelkezik, ív alakú 52 szárnyakkal, melyek kerületi végei 19 tolófelületekkel rendelkeznek, illetve 19 tolófelületeket képeznek. A 15, 35 menesztőknek továbbá benyúlóelemei vannak, amelyek 51 beugrásként és hozzárendelt 56 homorú oldalként vannak kialakítva és B elmozdulási játékkal úgy vannak egymáshoz képest elrendezve, hogy az ábrázolt nyugalmi helyzetben a 17 és 37 felfekvő felületek egymástól el vannak távolítva. A 38 rugók a 36 hengeres csapok, vagy hengeres görgők között a 46 hidak mentén vannak vezetve, a 24 illesztőhorony 44 belső fala mentén futnak. A 15 kilincsmenesztő 52 ív alakú szárnyainak 19 homlokfelületei között szimmetrikusan elrendezett 46 hidak megakadályozzák, hogy a 38 rugók a forgómozgás alatt kifelé, azaz a 24 illesztőhoronyban, illetve a 44 belső falon súrlódhassanak; ez hozzájárul az ablakkilincs könnyű járásához.

Amint a 2. ábra szemlélteti, a 15, 35 menesztők kialakítása lehetővé teszi a forgómozgások kölcsönös átvitelét közöttük található csatolóelemek nélkül. A 35 négyszögmenesztőn levő 39 ék alakú felülettel való együttműködésben a 17, 37 felületek között rendelkezésre álló B elmozdulási játék azonban meghatározza az alábbiakban kifejtésre kerülő funkciókat.

A 36 kapcsolótagok egy 55 közbülső térben találhatók, nagyjából trapezoid alapformában, amelyet a hengeres 44 belső fal, a 19 tolófelületek, valamint a 39 ék alakú felületek határolják és a 38 rugókig kibővül. Utóbbi eredményezi, hogy minden pár mindkét 36 hengeres csapja mindig annyira legyen benyomva ebbe az ék alakú 55 közbülső térbe, amennyire csak lehet.

Ha valaki tehát a kilincset és ezzel a 15 kilincsmenesztőt mozgatja, ez lehetséges a 17, 37 felfekvő felületek közötti távolság áthidalásáig, először a 35 négyszögmenesztőre történő forgómozgás átvitele nélkül. Az ív alakú 52 szárnyak 19 tolófelülete a 38 rugó erejével szemben nyomja a szomszédos 36 hengeres csapot és a 44 gyűrűfelülethez képest tangenciálisan kifelé nyomja azt az ék alakú 55 közbülső térből. A 36 kapcsolótag a kitáguló 55 térben szabadon mozoghat. Közvetlenül ezután a két, egymáshoz viszonyítva elforgatható 15, illetve 35 menesztő 17 és 37 felfekvő felületei találkoznak, aminek következtében a külső 15 menesztő következő forgómozgása teljes mértékben átvitelre kerül a belső 35 menesztőre. A 38 rugó szembefekvő végén levő 36 hengeres csap a forgómozgásnál a 44 belső falon fellépő súrlódás következtében az ottani 55 ék alakú térből kilökődik. Ezzel mindkét 36 kapcsolótag szabadon mozoghat. Az ablakkilincs forgása akadálytalanul áttevődik a 30 négyszög csapra.

Ha ezzel szemben egy forgatónyomaték először, illetve csak a belső 35 menesztőn támad, akkor ennek 39 ék alakú felülete a hozzárendelt 36 hengeres csapra hat. Az ezen hatásos erő geometriai tulajdonságai alapján nagyon kicsi tangenciális és nagyon nagy radiális komponensekkel rendelkezik. Ebből következően a 36 hengeres csap nagy erővel nyomódik merőlegesen a 44 belső fallal szemben, azzal a következménnyel, hogy a fellépő erős súrlódás megszünteti a körmozgást. Felismerhető, hogy a 30 négyszög csap közvetlen, vagy közvetett elfordulása a B elfordulási játék áthidalása után a 36 kapcsolótag, vagy az összes kapcsolótag ékelődését okozza és ezáltal további forgást azonnal megakadályoz.

Előnyös lehet, hogy a 24/44 belső lehatárolás olyan anyaggal rendelkezzen, amely hajlékonyabb, mint a négyszögmenesztő és a 36 kapcsolótag anyaga. Ezáltal a belső 35 menesztő elfordulásánál a megtámadott hengeres csap benyomható a 44 belső falba, amivel formazárás érhető el, amely emelt forgatónyomaték terhelést enged meg a 35 négyszögmenesztőn.

A 3. ábra a 2. ábrához hasonló kiviteli példát mutat, azonban egyszerűsített építési módban. Itt csak egy oldalt elrendezett 36 hengeres csappár áll rendelkezésre, amit a 38 nyomórugó terhel és a 15 kilincsmenesztő elfordulásánál mindig egy ék alakú 55 közbülső tér nagyobbik tartományában marad, ami a 44 belső fal és a 35 sokszögmenesztő szembefekvő határa közötti 39 ék alakú felületével van képezve. Ha tehát a kilincsmozgás akadálytalanul tud végbemenni, megfordítva egy a 30 négyszögön levő támadásnál, ami az együtt mozgó 35 sokszögmenesztő útján, a B elfordulási játék áthidalása után történik, csak blokkolás lehetséges. A 44 belső fal anyag okozta tartós alakváltozása, egy ajtó, vagy ablak fogantyúja általi forgatónyomaték hatásának következtében, a használó számára a kilincsműködtetés működési meghibásodásként ismerhető fel. Ez egyszersmind jelzés arra vonatkozóan, hogy a 10 fogantyúnak, legalábbis azonban „lelki életének” cseréje, és/vagy hasonló biztonsági intézkedés kívánatos.

A 4. ábra ferde nézete részmetszetben egy 10 kilincset mutat 12 kilincsnyakkal és egy 16 mélyedést, amely tengelyirányban 14 menetes furatként folytatódik. Egy 20 káva 22 vezetőperselyt tartalmaz, valamint átfúrt 23 szemeket, amelyek felerősítő csavarok befogadására szolgálnak (az egyszerűség kedvéért a csavarok nincsenek ábrázolva). A 20 kávát egy fedőlemez, illetve egy fedősapka fogja közre, amelyeket egy nyomórugó támaszt alá a kilincsnyak alsó oldalával szemben. A 22 vezetőperselyhez képest központosán a 20 kávának az alsó oldalon egy 86 domború felülettel rendelkező 84 hornya van, amely alakzáró módon egy 25 zárógyűrű alakú 88 betéttestet fogad be. Ebben egy 24 illesztőhorony van kiképezve a 35 sokszögmenesztő forgatható felvételéhez, ahol a 35 sokszögmenesztővel egy 30 sokszög (itt négyszög) forgásbiztosan össze van kötve. Utóbbinak ehhez egy 32 keresztfurata van, amely egy 34 rögzítőcsapot fogad be, amely a 35 sokszög menesztőn keresztül van tűzve. A kerület mentén a 35 sokszögmenesztőben, illetve a sokszögmenesztőn 36 hengeres csapok, illetve hengeres görgők vannak megtartva páros elrendezésben; előnyösen négy pár van, ahol minden két 36 hengeres csap között egy-egy 38 nyomórugó található.

A 15 kilincsmenesztő egy fejrésszel a 22 vezetőperselyben csúszóillesztéssel forgathatóan van megvezetve és a végén a 12 nyakban levő 16 mélyedéshez alakzáróan illesztve. Egy 18 süllyesztett csavar erősíti

HU 226 577 Β1 be a 15 kilincsmenesztőt a 10 kilincsbe, a 12 kilincsnyakban levő 14 menetes furaton keresztül, éspedig úgy, hogy egy a 15 kilincsmenesztőn kiképzett 54 gyűrű alakú perem felső oldala belül a 20 káván csúszóillesztéssel felfekszik. Az 54 gyűrű alakú perem hátoldalán 45 toldatok vannak, amelyek a 35 sokszögmenesztőt központosán körülveszik. A 45 toldatok 36 hengeres csapokhoz rendelt kerületi végei képezik a 19 tolófelületeket.

Felismerhető, hogy a 35 sokszögmenesztő a bemutatott példán négy küllőszerű karral rendelkezik, kerületi lekerekftésekkel a 25 zárógyűrűben történő csúszóillesztéshez. Ezekre a karokra 56 homorú oldalak csúsznak rá az 39 ék alakú felületekkel, amelyek a páronként rugóval ellátott 36 hengeres csapokkal együtt, mint fentebb leírtuk, önzárást eredményeznek, mihelyt egy előre megadott B elmozdulási játék a 35 négyszögmenesztő és a 15 kilincsmenesztő között áthidalásra került.

Az 5a. ábra egy ilyen fogantyú alkatrészeit mutatja széthúzott ferde nézetben, felülről szemlélve, míg az 5b. a megfelelő ferde nézetet alulról szemlélve ábrázolja. Ebből kitűnik, hogy a 20 káva az egyes alkatrészek beépítése után egy 28 alaplappal lezárható, melynek 29 álló csapjai a 20 káva hozzárendelt 49 reteszelőfurataiba be tudnak ugrani.

A 4., illetve az 5a., 5b. ábrák funkciója messzemenően megfelel a 2. és 3. ábra funkcióinak, ahol egyébként súrlódás útján önzáródás lehetséges, függetlenül a kilincs bármelyik kitüntetett helyzetétől.

Egy önzáródó vasalás további kiviteli alakja az alább látható 6a-6c. ábrákból ismerhető meg. Ismét egy 15 kilincsmenesztő központosán zár körül egy hengeres 24 illesztőhorony belsejében egy négyszögmenesztőt, anélkül azonban, hogy nyugalmi állapotban (6a. ábra) a 15, 35 menesztők 17, 37 oldalsó felfekvő felületeit érintenék. Az - itt nem ábrázolt - kilinccsel forgásbiztosan összekötött, két részből álló 15 kilincsmenesztő 50 középrésszel rendelkezik, mindegyike 51 beugrással a 30 négyszögig, amely tengelyirányban besüllyesztve a belső 35 menesztőben helyezkedik el, amely az 51 beugrással azonos alakú 56 homorú oldallal van ellátva. Az 50 középrészre 52 ív alakú szárnyak csatlakoznak, melyek végei 19 tolófelületekkel rendelkeznek, vagy képezik azokat. Ezek között egyes 36 hengeres csapok, illetve hengergörgők vannak, amelyekhez sugárirányban befelé azonos alakú 31 felfekvő kimélyítések vannak elrendezve a 35 négyszögmenesztőben. A 15 kilincsmenesztő két felének 50 középrésze egy 38 nyomórugót vezetnek meg, valamint 47 reteszgolyókat, amelyek ugyanolyan külső átmérőjűek, mint a 36 hengeres csapok. Az utóbbiakat a 38 rugók a 24 illesztőhorony 44 belső falával szemben terhelik, a 24 illesztőhoronyban azonos távolságban, előnyösen 90°-ban elhelyezve, 27 hornyok, illetve záróhornyok vannak.

A 6b. ábra olyan állapotot mutat, amelyben ez az elrendezés a kilincs és ezzel a 15 kilincsmenesztő a korábban ábrázolt helyzettel szemben balra fordul el. Ennél a 47 reteszgolyók a 27 hornyok saroktartományainak elérése által a 44 belső falon befelé lépnek, mialatt a 36 hengeres csapok, illetve kapcsolótagok a 15 kilincsmenesztő 19 tolófelületeivel érintkezésben egy körpályán a 44 belső fal mentén mozognak. Ha korábban a 36 kapcsolótagok a 27 hornyokban helyezkedtek el, a 19 tolófelületek beállítási iránya és a 27 hornyok sarokkialakítása következtében biztosított, hogy a 15 kilincsmenesztő a 36 hengeres csapokat a 27 záróhornyokból kiemeli. Ekkor a 36 hengeres csapok a 35 négyszögmenesztő 31 felfekvő kimélyítéseibe belépnek úgy, hogy a 35 négyszögmenesztőt a 15 kilincsmenesztővel összekapcsolja és magával viszi. A befelé nyomott 47 golyók a 44 belső falon gördülnek végig.

Ha a 6a. ábra szerinti nyugalmi helyzetből kiindulva megkíséreljük a 30 négyszöget forgatni (6c. ábra), akkor a 35 négyszögmenesztő 31 felfekvő kimélyítéseinek saroktartománya a 36 hengeres csapokat sugárirányban kifelé mozgatja. Azok így eljutnak a 20 káva 27 záróhomyáig és közvetlenül meggátolják a 35 négyszögmenesztő minden további mozgását. Felismerhető, hogy a 30 négyszög csak egy kis szögtartományban, amelyet a B elfordulási játék határoz meg, fogatható el, amíg az önzáródás minden továbbforgást „elfojt”. Ennek az építési alaknak fontos ismérve, hogy ennél külső behatással szembeni biztonság következik be a kijelölt reteszelő helyzetekben, illetve azok segítségével.

Annak érdekében, hogy a 10 kilincs kiváló reteszelő helyzetein kívül forgatónyomaték-átvitel a 30 sokkszögről a 10 kilincsre is lezárható legyen, a 7a-7b. ábrák építési alakja olyan 24 illesztőhornyot tervez négy 66 záróhoronnyal és 67 reteszhoronnyal, amelyek, amint azt a 8. ábra a részleten szemlélteti, a 10 kilincs D forgástengelyéhez és a 15, 35 menesztőkhöz képest pontszimmetrikusan helyezkednek el, és egy 20 káva L, illetve Q hossz-, illetve kereszttengelyéhez képest előnyösen egy-egy 30°-os és 60°-os szögben vannak elrendezve. A 15 kilincsmenesztő és 35 sokszögmenesztő között rendelkezésre álló 36 kapcsolótagok zárócsapokként vannak kiképezve. A szünet az ablakvasalás kijelölt helyzeteinek megtalálásához egy 68 nyomórugóval és 47 rögzítőcsapokkal van megvalósítva, amelyek rugóerővel vannak a 24 illesztőhorony 44 belső falára, vagy az azonos alakú 67 reteszhornyokba benyomva. A kilincs kijelölt helyzetéből történő kiforgatása a 47 rögzítőcsapoknak a 67 reteszhornyokból a 68 nyomórugók erejével szemben történő kitolását eredményezi és ezzel a használó számára megnövelt forgatónyomatékot hoz létre. A 47 rögzítőcsapok hossza úgy van megválasztva, hogy azok csak a 67 reteszhornyokba és ne a 66 záróhomyokba legyenek benyomhatok. Ehhez a 67 reteszhornyok, amint a 8. és 9. ábra mutatják, mind nagyobb átmérővel, mind nagyobb hosszmérettel rendelkeznek, mint a 66 záróhornyok. Ugyanez igaz a 36, 47 záró- és reteszcsapokra vonatkozóan. Ezáltal elérhető, hogy ezáltal a kilincsnek/vasalásnak csak kijelölt helyzeteiben, itt minden 90°-ban érezhető a felhasználó számára megnövelt forgatónyomaték. A 36 zárócsapok ezzel szemben

HU 226 577 Β1 nagyságuk alapján mind a 66 záró-, mind a 67 reteszhoronyba betolhatók.

A 7a. ábra az elrendezést a kilincs egy kijelölt helyzetében ábrázolja. A 47 reteszcsapok a rugóerő által be vannak nyomva a 67 reteszhomyokba. A 35 sokszögmenesztő két 31 felvevő kimélyítéssel rendelkezik, amelyek egy-egy 36 zárócsapot fogadnak be. A zárócsapok kismértékű elmozdulási játékkal helyezkednek el a két részből kiképzett 15 kilincsmenesztő 19 tolófelületei között, a 8. ábrán vázlatosan jelzett S kiindulási pontokon úgy, hogy a 15 kilincsmenesztő forgatásánál alakzárás következik be a 35 sokszögmenesztő 31 felfekvő kimélyítése és a 15 kilincsmenesztő 19 tolófelületei között. Ezáltal nem lép fel elfordulási szög játék a két 15, 35 menesztő között, kivéve az alkatrészek gyártási tűréseiből keletkező elfordulásiszög-játékot.

A 35 sokszögmenesztőben minden 36 zárócsap számára egy 71 zsákfuratban rögzítve van egy 70 nyomórugó, melynek rugóereje kisebb, mint a 47 reteszcsap számára szolgáló 68 rugó ereje. A 36 zárócsapok a rugóerővel a 24 illesztőhorony 44 belső falával szemben, vagy egy 66, 67 horonyba vannak nyomva. Ezáltal elérhető, hogy a 36 zárócsapok mindig önmaguktól ugorjának be a 66, 67 hornyokba.

Ha valaki a kilincset működéshelyes gyakorlattal és módon működteti, akkor a 15 kilincsmenesztő 19 tolófelületei a 36 zárócsapokat a körpályára késztetik. Ezenkívül a 66, 67 hornyok, különösen a kilincs kitüntetett helyzeteiben, mindig alakzárásra késztetik a két 15, 35 menesztő között, ami által a forgómozgás játék nélkül jut át a 35 sokszögmenesztőn keresztül a 30 sokszögre (sokszög csapra). A kilincs kitüntetett helyzetei megegyeznek az összekötendő ablakvasalás kitüntetett helyzeteivel; ezzel a játékmentesség útján lehetővé válik a tolórudazat kifogástalan pozicionálása és az ablak hibamentes működése.

Ha a 36 zárócsapok a forgómozgás alatt a 66 záróhornyokba, vagy a reteszhornyokba vannak benyomódva, az alakzárás felemelkedik és előáll az elfordulási játék a két 15, 35 menesztő között és ennek megfelelően a kilincs és a sokszög(csap) között. A kilincs további forgatásával a 36 zárócsapokat azonban a 66, 67 hornyok 69 működő felületként szolgáló végei, illetve felületei ismét kinyomják úgy, hogy az alakzárás közvetlenül ezután ismét helyreáll. Az elfordulási játék rövididejű fellépése a kilincs kitüntetett helyzetei között nem hátrányos az ablak működésére, mivel a kitüntetett helyzetek játék mentesen átvihetők az ablakvasalásra. A 70 nyomórugó rugóereje úgy van megválasztva, hogy az a 36 zárócsapnak a 66, 67 hornyokból a rugóerővel szembeni kitolása útján csak érzékelhetetlen reteszeléshez vezet.

Betörés esetén a fogantyú K kapcsolóelrendezésre a 30 sokszög(csap)tól kiindulva egy forgatónyomaték hat. Ha az ablak kilincs kitüntetett helyzetben található, mint a 7a. ábrán, akkor a 35 sokszögmenesztő a reteszelés forgatónyomatékának a legyőzése mellett elcsavarodik. Elérve a 7b. ábra szerinti helyzetet, a 36 zárócsapok a 70 nyomórugó rugóerején keresztül egy 67 reteszhoronyba, vagy amint a 7c. ábra mutatja, egy 66 záróhoronyba nyomódnak, azaz a 67 reteszhornyok retesz- és záróhornyokként kettős funkciót töltenek be. A 36 zárócsapok alakzárása a két 15, 35 menesztő között megemelkedik és a 35 sokszögmenesztő a kilincsmenesztőhöz képest tovább fordul. A 31 felfekvő kimélyítés eltolása és ennek működő felületként ható 39 saroktartománya által egy-egy 36 zárócsap szilárdan a 66, vagy 67 horonyba nyomódik és további forgómozgásnál többé nem tud befelé a 31 felfekvő kimélyítésbe visszanyomódni. Ez most alakzárást képez a 15 kilincsmenesztő és a 20 káva 24 illesztőhomyában levő 66, illetve 67 hornyok között. Ha a 15 kilincsmenesztő, illetve 35 sokszögmenesztő 17, 37 felfekvő felületei közötti elfordulási játék olyan nagy, hogy a két, 15, 35 menesztő 17, 37 felfekvő felületei egymásba érnek, a 15 kilincsmenesztő egy darabig együtt ugyancsak továbbfordul. Azonban a 36 zárócsap által a 15 kilincsmenesztő és a 20 káva között előidézett formazárás kiküszöböli a két 15, 35 menesztő, és ezzel a 30 sokszög(csap) további elfordulását. A 30 sokszög(csap) a bemutatott alakjában maximum 3O’-kal fordítható el. Ennél az elfordulási szögnél az ablakvasalás záróelemei még be vannak kapcsolva és az ablak jogosulatlan nyitása nem lehetséges.

Az önzáródás ismertetett alakzáró változata nem követeli meg az alkatrészek méreteinek nagy pontosságát, azonban mindig lehetővé teszi a fogantyú működő és reteszelt állapotain kívül a megbízható zárási működést a sokszögcsapról a kilincsre történő forgatónyomaték átvitelénél. A kilincs retesz helyzetében és akörül nincs elfordulási játék a kilincs és a sokszögcsap között úgy, hogy a vasalás hibás működése hatásosan kizárható. Az alkatrészek előállításánál magas költségek megbízhatóan kizárhatók.

A 10a. ábra egy ilyenfajta vasalás alkatrészeit mutatja széthúzott ferde nézetben, felülről, míg a 10b. ábra a megfelelő ferde nézetet alulról szemlélteti. Ezekből látható, hogy a K kapcsolóelrendezés kiképezhető egy független 88 betéttestből. Utóbbi ehhez hengeres 24 illesztőhoronnyal rendelkezik, melynek 44 belső kerületén a szükséges 27, 66, 67 záró- és reteszelőhomyok vannak kialakítva. A 88 betéttest a 20 kávában levő azonos alakú 89 befogadó testbe van behelyezve és azt alulról lezárja. Ezért nem szükséges egy 28 alaplap. A kapcsolóelrendezés egyszerű és kényelmes módon előszerelhető és végül behelyezhető a 20 kávába, ami kedvezően hat az előállítási költségekre.

A K kapcsolóelrendezés 36 kapcsolótagjai kialakíthatók hengeres csapokként, hengergörgőkként, golyókként, vagy más formában is. Amíg a 20 káva 44 belső fala 27 hornyokkal van ellátva, ezek célszerűen a 36 kapcsolótagoknak megfelelő alakkal rendelkeznek; tehát például az 5a., 5b. ábra szerinti 25 zárógyűrű cseréjével a 6a-6d. ábra szerinti alkatrészek is használhatók, ahol a 86 hornyok egyidejűleg reteszhoronyként is szolgálhatnak a 47 reteszgolyók számára.

A találmány szerinti fogantyú egy további kialakítását mutatja be a 11a., 11b., 11c. ábra. Az (itt nem ábrázolt) kilincs össze van kötve egy retesszel, ami egyúttal

HU 226 577 Β1 a 15 kilincsmenesztőt is képezi és a vasalás egyik 24 peremhatárában, például egy ház, vagy szegély horony van egyenesbe vezetve. A 15 kilincsmenesztőben egy keresztfurat egy 38 nyomórugót tartalmaz, amely egy 47 reteszgolyón keresztül együttműködik egy a 20 kávában levő 48 reteszhoronnyal. A reteszben, illetve a 15 kilincsmenesztőben egy 57 mélyedés áll rendelkezésre, amelyben egy általában négyzet alakú négyszögmenesztő van elhelyezve. A 35 menesztő egy 30 négyszöget hord, amely például az ábra síkjára merőlegesen, a 35 menesztőtől keresztbe kiáll. Utóbbi mindkét végén 37 felfekvő felületekkel rendelkezik, amelyek nyugalmi állapotban (11a. ábra) B elfordulási játékkal a 15 kilincsmenesztő 17 felfekvő felületeivel szembeállnak. A 35 négyszögmenesztőnek 31 felfekvő kimélyítése van a 36 kapcsolóelem befogadásához, ami különösen reteszcsapként lehet kiképezve és a 15 kilincsmenesztő 19 tolófelületei között helyezkedik el.

Nyugalmi állapotban a 36 reteszcsap a 35 menesztő 31 felfekvő kimélyítésében található, míg a 47 reteszgolyó a 20 káva 48 reteszhornyában helyezkedik el. Ha tehát a retesz, illetve a 15 kilincsmenesztő mozog (11b. ábra), akkor a 47 golyó kiakad, míg a 38 nyomórugó összenyomódik és a 36 reteszcsap csúszik, illetve gördül a ház belső fala mentén. Felismerhető, hogy a retesz a házban, illetve 20 kávában szabadon mozog.

Ha azonban egy erőhatás következik be a 35 négyszögmenesztőn levő 30 négyszögre, akkor ez megemeli ék alakú felületként ható saroktartományával a reteszcsapot felfelé a 27 záróhoronyba. Ennek következtében a 15 kilincsmenesztő a 47 reteszgolyó által már kezdetben előre megadott helyzetében rögzítődik és a kilincs nem tud mozogni (11c. ábra).

A találmányt nem korlátozzák előírásos kiviteli alakok, hanem sokféle módon megváltoztatható. így az önzáródás, amely kívülről jövő nemkívánatos erőhatással találkozik, súrlódásos záródással, alakzárással, vagy különböző elrendezésű kapcsolótagok, illetve 24 peremhatáron levő kapcsolóelemek kombinációja útján hathat. Ehhez rendelkezhet súrlódó felületekkel, és/vagy hornyokkal és kimélyítésekkel, amelyek alakzárást kapcsolóelemekkel erősítenek meg, vagy minden esetre előidéznek. A találmány keretében a fordított elrendezés is létrejön kiugrásokkal, vagy kiemelésekkel, illetve a 24 peremhatáron, míg a „belső” 35 menesztőn hozzárendelt hornyok, esetleg záróhornyok állnak rendelkezésre. Elképzelhetők dönthetően csapágyazott reteszelemek is, amelyek egy a 24 peremhatár 44 belső kerületén kiképezett fogazásba kapcsolódnak bele. A reteszorrok például a 36 hengeres csapok, vagy hengergörgők helyett rugó terhelés mellett a 35 sokszögmenesztő külső kerületén lehetnek csapágyazva. A retesz és kapcsolóelemek száma, amelyek általánosan a henger-, és golyóállapottól eltérő alakkal rendelkezhetnek, változó a 10 kilincs (fogantyú) és 20 kávája konstrukciója szerint. Ugyanígy a 36 kapcsolóelemek „sugárirányú” fékútja a terhelési esettől függően konstrukciós módon előre megadható. Fontos a kapcsolóelemek beékelődése, beakadása, vagy reteszelődése egy peremhatár és egy hozzárendelt menesztő felület között.

Valamennyi az igénypontokból, a leírásból és az ábrákból adódó ismérv és előny, beleértve szerkezeti egységeket, térbeli elrendezéseket és eljárási lépéseket, mind önmagukban, mind a legkülönbözőbb kombinációkban a találmány részét alkothatják, és a találmány szempontjából lényegesek lehetnek.

Claims (28)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Ablak- és/vagy ajtóvasalás zármechanika működtetéséhez, egy olyan lehetőséggel legalább egy kilincs (10) alakjában, amely egy kilincsnyak (12) segítségével tengelyirányú forgathatósággal egy káván (burkolótesten) (20), vagy kávában (burkolótestben) (20) van csapágyazva, amely egy síkkal rendelkező tartón, különösen egy nyílászáróelemen, mint például ajtólapon, ablakkereten, vagy hasonlón felerősíthető, valamint egy a kávába (20) benyúló, vagy azon keresztülhaladó sokszöggel (30), amely a zármechanika működtetéséhez forgásbiztosan a kilinccsel (10) össze van kötve, azzal jellemezve, hogy a kilincs (10) és a sokszög (30) között egy kapcsolóelrendezés (K) áll rendelkezésre, amivel forgatónyomaték-átvitel érhető el a kilincsről (10) a sokszögre (30), ami ezzel szemben a sokszögről (30) a kilincs (10) felé reteszelhető.

2. Az 1. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelrendezés (K) a kilincs (10) és a sokszög (30) között elrendezett két menesztővel (15, 35) rendelkezik, amelyek előre megadott elmozdulási játék (B) mellett, szomszédos menesztő felületek (17, 37) között közvetlenül, vagy legalább egy kapcsolótagon (36; 40; 42) keresztül úgy kapcsolhatók össze egymással erő- és/vagy alakzáróan, hogy a kilincsre (10) ható forgatónyomaték a sokszögre (30) átvihető, azonban egy a sokszögre (30) ható forgatónyomaték sokszögelmozdulást, illetve zármechanika-működtetést megállít.

3. A 2. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy egy első menesztő (15) a kilinccsel (10) és egy második menesztő (35) a sokszöggel (30) egyenként forgásbiztosan össze van kötve, ahol a két menesztő (15, 35) egy a vasaláshoz hozzárendelt peremhatáron (24) belül egymáshoz képest elmozgathatóan csapágyazva vannak.

4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a sokszögelmozgás megállításához legalább egy kapcsolótag (36; 40, 42) a kilincsmenesztő (15), a sokszögmenesztő (35) és/vagy a peremhatár (24) között súrlódás-, alak- és/vagy erőzárás hozható létre.

5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy minden kapcsolótag (36; 40, 42) a menesztőkön (15, 35), valamint a peremhatáron (24) kiképzett működési felületek, vagy oldalak (17, 37; 19, 27, 31, 39; 66, 67, 69) segítségével helyezhető el, és/vagy működtethető.

6. A 3-5. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kilincsmenesztő (15) és/vagy a sok7

HU 226 577 Β1 szögmenesztő (35) rögzítőeszközök (47, 67) segítségével a zármechanikának legalább egy kitüntetett működési helyzetében rögzíthető.

7. A 3-6. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a vasalás peremhatára (24) egy hengeres illesztőhorony, amiben a menesztők (15, 35) forgathatóan vannak csapágyazva, ahol a kilincsmenesztő (15) a sokszögmenesztőnek (35) legalább egy fő részét központosán körülzárja.

8. A 7. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a sokszögmenesztőnek (35) egy nyúlványa (33) a hengeres illesztőhorony (24) egy belső faláig (44) terjed és hogy kapcsolótagként egy laprugó (40) áll rendelkezésre, amely fő részével a fogantyú menesztőt (35) körülzárva a peremhatárokon (24; 44) felfekszik és befelé sarkosan meghajlított, a sokszögmenesztő (35) nyúlványának az alakjához (33) illesztett végeivel (42) a menesztők (15, 35) felfekvő felületei (17, 37) közé be van illesztve.

9. A 7. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a menesztők (15, 35) kapcsolóelemekkel rendelkeznek, amelyek beugrásként (51) és hozzárendelt homorú oldallal (56) vannak kialakítva és egymáshoz képest elfordulásiszög-játékkal (B) vannak elrendezve úgy, hogy a menesztők (15, 35) egymással szemben fekvő felfekvő felületei (17, 37) nyugalmi állapotban egymástól el vannak távol Itva.

10. A 9. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kilincsmenesztőnek (15) egy középrészen (50) ív alakú szárnyai (52) vannak, amelyek peremvégeinek csúszófelületei (19) vannak, vagy csúszófelületeket képeznek.

11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótagok (36) görgős csapok, zárócsapok, hengeres csapok, hengeres görgők, vagy golyók.

12. A 11. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótagok (36) legalább egy kapcsolóelempárt képeznek, ami egy-egy nyomórugó (38) által a kilincsmenesztő (15) szomszédos csúszófelületére (19) van terhelve, ahol minden kapcsolóelempár egy közel trapéz alapformájú közbülső térben (55) van elrendezve, amelyet a hengeres illesztőhorony (24) egy hengeres belső fala (44), a kilincsmenesztő (15) csúszófelületei (19), valamint a sokszögmenesztő (35) négy oldallapja (39) körülhatárolnak és a hozzárendelt rugóig (38) meghosszabbodnak, és ahol a kapcsolótagok (36) a sokszög négy oldallapjain történő megtámasztással sugárirányban kifelé elmozgathatók.

13. A 11. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kilincsmenesztő (15) csúszófelületei (19) között egy-egy kapcsolótag (36) van elrendezve, és hogy minden kapcsolótaghoz (36) sugárirányban befelé egy boltozata (31) van a sokszögmenesztőben (35) hozzárendelve, amelynek legalább saroktartományai a kapcsolótagon (36) megakadnak.

14. A 13. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy az illesztőhorony (24) belső falában (44) legalább négy, a kapcsolótagokhoz (36) illeszkedő horony, illetve záróhorony (27, 66) áll rendelkezésre.

15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy minden kapcsolótagot (36) sugárirányban kifelé rugóerő terhel.

16. A 13-15. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kilincsmenesztő (15) egymással átlósan szembefekvő középrészei (30) egy nyomórugót (38) vezetnek, amely reteszgolyókat (47) kifelé terhel.

17. A 16. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy az illesztőhorony (24) belső falában (44) legalább négy, a reteszgolyókhoz (47) kapcsolódó reteszelőhorony (67) áll rendelkezésre.

18. A 16. vagy 17. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a reteszgolyók (47) nagyobbak, mint a kapcsolótagok (36), különösen nagyobb hosszméretekkel és átmérőkkel rendelkeznek.

19. A 16-18. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a reteszelemekre (47, 67) ható rugóerő nagyobb, mint a kapcsolótagokra (36) ható rugóerő.

20. A 13-17. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótagok (36) és/vagy a reteszgolyók (47) a boltozatok (31) és a hornyok (27, 66, 67) következtében sugárirányban elmozgathatók, különösen a saroktartományokban az illesztőhorony (24) belső kerületéhez (44) kifelé kiképzett működési felületeken (69) keresztül.

21. A 3-20. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a peremhatár (24) a káva (20) fenékoldalán van kiképezve.

22. A 3-21. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a peremhatár (24) egy betéttestben (25, 88) van kiképezve, ami alak- és erőzáróan helyezhető be a kávába (20).

23. A 3-22. igénypontok egyike szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a peremhatár (24; 44) olyan anyaggal rendelkezik, amely hajlékonyabb, mint a sokszögmenesztő (35) anyaga, és/vagy a kapcsolótag (36) anyaga.

24. Vasalás kilincs formájában, egy menesztőkilinccsel (15), amely tolóreteszként van kiképezve és egy sík hordozó - különösen egy térlezáróelem, mint ajtólemez, ablakkeret, vagy hasonló - peremhatárán (24) belül, például burkolatán, káváján, vagy peremkimélyítésén belül lineárisan meg van vezetve, egy a menesztőkilincshez (15) képest lehatároltan eltolható meghajtó menesztővel (35), amely a burkolathoz, illetve az ütközőtesthez képest keresztben elrendezett és egy zármechanika működtetéséhez a kilinccsel összekötött meghajtóelemmel (30) rendelkezik, és egy a menesztőkilincs (15) és a meghajtóelem (30) között található kapcsoló (kuplung) elrendezéssel (K) rendelkezik, amely a menesztőkilincs (15) tolófelületei (19) között elhelyezkedő csatolótaggal (36) rendelkezik és ezen keresztül, attól függetlenül, hogy erőhatás következik-e be a kilincsen, vagy a meghajtóelemen (30), felszabadítható, vagy megállítható egy kilincselmozdulás, azzal jellemezve, hogy a csatolótag (36) reteszcsapként van kiképezve és a kilincsmenesztő (15) helyzete szerint vagy a peremhatáron (24) csúsztathatóan felfekszik

HU 226 577 Β1 (szabaddá tevő állás), vagy belép egy záróhoronyba (27) (rögzített állás).

25. A 24. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a tolóreteszben, illetve a kilincsmenesztőben (15) egy kimélyítés (57) található a sokszögmenesztő (35) befogadására, amely egy innen keresztben kiálló négyszöget (30) hordoz és két végén felfekvő felületei (37) vannak, amelyek a kilincsmenesztő (15) felfekvő felületeivel (17) elmozdulási játékkal (B) állnak szemben.

26. A 24. vagy 25. igénypont szerinti vasalás, azzal jellemezve, hogy a kilincsmenesztőben (15) egy keresztfurat van egy nyomórugó (38) befogadásához, amely egy reteszgolyón (47) keresztül egy reteszhoronnyal (48) együtthat a peremhatáron (24).

27. A 24. vagy 25. igénypont szerinti vasalás, azzal 5 jellemezve, hogy a kapcsolótag (36) nyugalmi helyzetben (azaz szabaddá tevő állásban) a sokszögmenesztő (35) egy boltozatában (31) van, erőhatás esetén azonban ennek saroktartománya következtében a záróhoronyba és ennélfogva a rögzített állásba elmozdul. 10

28. Térlezáróelem az 1-27. igénypontok egyike szerinti vasalással.