A találmány tárgyát a 2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)metil]-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazolnak, vagyis az S-omeprazolnak egy új formája képezi. Közelebbről meghatározva, a találmány tárgya az omeprazol S-enantiomerje magnéziumsója trihidrátjának egy új formája. A találmány tárgyát képezik az S-omeprazolmagnéziumsó ilyen formájának előállítására szolgáló eljárások és ezt tartalmazó gyógyszerkészítmények is.
Az omeprazol generikus nevű 2-{[(3,5-dimetil-4metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-vegyületet és annak terápiásán elfogadható sóit ismertetik az EP 5129 számú szabadalmi iratban. Az omeprazol speciális bázikus sóit ismertetik az EP 124495 számú szabadalmi iratban. Az omeprazol egy protonpumpa-inhibitor, vagyis hatásos a gyomorsav szekréciójának gátlásában, és hasznos fekélyellenes szer. Általánosabb értelemben, az omeprazol felhasználható a gyomorsavval kapcsolatos betegségek megelőzésére és kezelésére emlősöknél és különösen az embernél.
Az omeprazol egy szulfoxid és királis vegyület, amelyben a kénatom a sztereogén centrum. így az omeprazol két egyedi enantiomerjének, az omeprazol R- és S-enantiomernek, itt a továbbiakban R-omeprazolnak és S-omeprazolnak nevezett vegyületnek a racém keveréke. Az omeprazol enantiomerjeinek abszolút konfigurációját a nem-só formában lévő (+)-enantiomer N-alkilezett származékának röntgenvizsgálatával határozták meg. A nemsó formájú (+)-enantiomert és a nemsó formájú (-)-enantiomert R-, illetve S-konfigurációjúnak találták, és a magnéziumsó (+)-enantiomerét, illetve a magnéziumsó (-)-enantiomerét is R-, illetve S-konfigurációjúnak találták. Ezen enantiomerek optikai forgatóképessége mérésének körülményeit a WO 94/27988 számú szabadalmi iratban ismertetik.
Az omeprazol egyedi enantiomerjeinek bizonyos sóit és azok előállítását közük a WO 94/27988 számú szabadalmi iratban. Ezek a vegyületek javított farmakokinetikai és metabolikus tulajdonságokkal rendelkeznek, ami javított terápiás profilt eredményez, így az egyénenként változó reakciók csökkennek.
A WO 96/02535 számú szabadalmi iratban eljárást ismertetnek az omeprazol egyedi enantiomerjeinek és azok sóinak előállítására, a WO 96/01623 számú szabadalmi iratban pedig ismertetik például az R- és S-omeprazol magnéziumsójának alkalmas tablettázott adagolási formáját.
Az ábrák rövid leírása
Az 1. ábra a találmány szerint előállított S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát röntgensugárpordiffrakciós felvételét mutatja.
A 2. ábra a találmány szerint előállított és a bejelentésben alkalmazott S-omeprazol-káliumsó (lásd a 2. és 3. példát) röntgensugár-pordiffrakciós felvételét mutatja.
A 3. ábra a találmány szerint előállított és a bejelentésben alkalmazott egy S-omeprazolmagnéziumsó-dihidrát (lásd az 5. példát) röntgensugár-pordiffrakciós felvételét mutatja.
A 4. ábra a 3. ábrán bemutatott dihidrát egy polimorfját képező S-omeprazol-magnéziumsó-dihidrát (lásd a 6. példát) röntgensugár-pordiffrakciós felvételét mutatja. Ezt az S-omeprazol-magnéziumsó-dihidrátot előállítottuk, és ez alkalmazható a találmány szerinti S-omeprazol-magnéziumsó-tríhidrát előállítására.
Az 5. ábra a WO 96/01623 számú szabadalmi irat A. példája szerint előállított S-omeprazol-magnéziumsó röntgensugár-pordiffrakciós felvételét mutatja.
Meglepő módon azt találtuk, hogy az S-omeprazolmagnéziumsó számos, szerkezetileg különböző formában létezik. A találmány egyik tárgyát képezi az S-omeprazol-trihidrát lényegileg tiszta magnéziumsójának, az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrátnak a rendelkezésre bocsátása, amelyet a továbbiakban a találmány szerinti vegyületnek nevezünk. Az S-omeprazol magnéziumsójának ez a trihidrátja jól definiált vegyületként nyerhető. A találmány úgyszintén rendelkezésre bocsát eljárást az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát előállítására, és módszert az S-omeprazol-magnéziumsó egyéb formáitól való megkülönböztetésére.
A találmány szerinti vegyület előnyös, mert stabilabb, mint a szakterületen eddig alkalmazott megfelelő magnéziumsó-vegyületek, és ezért könnyebben kezelhető és tárolható. A találmány szerinti vegyületet jellemezni is könnyebb, mert jól definiált állapotban létezik. Ezen túlmenően a találmány szerinti vegyületet könnyebb reprodukálható módon szintetizálni, és ezért nagyipari méretekben való előállításánál könnyebben kezelhető.
A találmány szerint előállított S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát lényegileg mentes az R-omeprazol-magnéziumsóktól. A találmány szerint előállított S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát úgyszintén lényegileg mentes az S-omeprazol-magnéziumsók egyéb formáitól, így a szakterületen korábban leírt megfelelő magnéziumsóvegyületektől, valamint a találmány szerinti trihidrátvegyület előállításánál alkalmazott dihidrátoktól.
A találmány szerinti vegyületet jellemzi a röntgensugár-pordiffrakciós felvételek főbb csúcsainak helye és intenzitása, de jellemezhető a szokásos Fourier-transzformációs infravörösspektroszkópiával (FT-IR) is. Ezeket a jellegzetességeket az S-omeprazolmagnéziumsó egyetlen más formája sem mutatja, így az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát könnyen megkülönböztethető az S-omeprazol-magnéziumsónak a szakterületen korábban ismertetett bármely más kristályos formájától. A találmány szerinti vegyületet jellemzi, hogy nagyfokban kristályos, vagyis kristályosságának foka nagyobb, mint az S-omeprazol-magnéziumsónak a szakirodalomban korábban leírt bármely más formája. A „bármely más formája” kifejezés alatt a szakterületen eddig ismertetett vízmentes formáit, hidrátjait, szolvátjait és polimorfjait vagy amorf formáit értjük. Az S-omeprazol-magnéziumsó bármely más formájának példái közé tartoznak, ezekre nem korlátozó értelemben, vízmentes
HU 225 987 Β1 formák, monohidrátok, dihidrátok, szeszkvihidrátok, trihidrátok, alkoholátok, így a metanolátok és etanolátok, valamint a polimorf vagy amorf formák.
A találmány szerinti vegyületet elemi cellájával is jellemezhetjük.
Egy további szempont szerint a találmány eljárásokat bocsát rendelkezésre az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát előállítására, amely a következőkből áll:
a) az S-omeprazol-magnéziumsó bármely más formáját, például a szakterületen ismert eljárások, így a WO 96/01623 számú szabadalmi irat A. példája szerint előállítottat, alkalmas hőmérsékleten és alkalmas ideig vízzel reagáltatjuk. Az alkalmas hőmérsékleten olyan hőmérsékletet értünk, amely előidézi a kiindulási anyagnak a termékké való átalakulását, ezen vegyületek bármelyikének elbomlása nélkül. Az ilyen alkalmas hőmérsékletek példái közé tartoznak, azokra való korlátozás nélkül, a szobahőmérséklet és az a fölötti hőmérsékletek. Alkalmas idő alatt olyan időt értünk, amely a kiindulási anyagnak a termékké való nagyfokú átalakulását eredményezi, anélkül, hogy bármelyik szereplő vegyület bomlását okozná, vagyis jó kitermelést eredményez. Ez az alkalmas idő változik az alkalmazott hőmérséklettől függően, amelyet a szakterületen járatosak jól ismernek. Minél magasabb a hőmérséklet, annál rövidebb idő szükséges a kívánt átalakításhoz. A víz mennyisége nem kritikus, és az alkalmazott eljárás körülményeitől függ. Az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrátot ezután elválasztjuk a vizes szuszpenzióból, például szűréssel vagy centrifugálással, és állandó súlyig szárítjuk; vagy
b) 2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-tio}-5-metoxi-1 H-benzimidazolt egy oxidálószerrel és egy királis titánkomplexszel, adott esetben valamilyen bázis jelenlétében oxidálunk. Az oxidációt szerves oldószerben, így toluolban vagy metilén-dikloridban hajtjuk végre.
A nyersterméket valamilyen káliumforrással, így metanolos kálium-hidroxiddal vagy metanolos káliummetanoláttal a megfelelő káliumsóvá alakítjuk át, majd az így képzett sót izoláljuk.
Az így kapott S-omeprazol-káliumsót ezután valamilyen magnéziumforrással, így egy rövid szénláncú alkohollal, például metanollal készített magnéziumszulfát-oldattal való reagáltatással a megfelelő magnéziumsóvá alakítjuk át. Az oldatot adott esetben szűrjük, és a kicsapódást a termék valamilyen nem oldószerének, így acetonnak a hozzáadásával megindítjuk. A terméket kiszűrjük, és adott esetben vízzel mossuk, és a fenti a) pontban leírtak szerint tovább feldolgozzuk. Más módszer szerint, a káliumsót reagáltathatjuk valamilyen magnéziumforrással, így vizes magnéziumszulfáttal és az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrátot izolálhatjuk, vagy alkalmazhatunk bármely más, káliumsónak a megfelelő magnéziumsóvá való átalakítási technikát, és ez is a találmány oltalmi körén belül esik.
A találmány szerint előállított találmány szerinti vegyület, vagyis az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát önmagában ismert technika, a röntgensugár-pordiffrakciós felvétel (X-ray powder diffractogram=XRPD) segítségével analizálható.
Az S-omeprazol-káliumsó-trihidrátban lévő víz mennyiségét termogravimetriás analízissel határozzuk meg, amely technika önmagában ismert.
A találmány szerinti vegyület a gyomorsav-elválasztás inhibitoraként hatásos és hasznos fekélyellenes szer. Általánosabb értelemben, felhasználható emlősöknél és különösen az embernél a gyomorsavval kapcsolatos betegségek, köztük a visszafolyásos nyelőcsőgyulladás (reflux oesophagitis), gyomorhurut (gastritis), nyombélgyulladás (duodenitis), gyomorfekély és nyombélfekély megelőzésére és kezelésére. Alkalmazható továbbá az olyan egyéb gastrointestinalis rendellenességek kezelésére is, amelyeknél a gyomorsavat gátló hatás kívánatos, így például a nem szteroid gyulladásellenes gyógyszerekkel (NSAID) folytatott terápia alatt álló betegeknél, a nem fekélyeredetű emésztési zavarban (Non Ulcer Dyspepsia) szenvedő betegeknél, a szimptómás gyomor-nyelőcsövi visszafolyásos betegségben szenvedő betegeknél és a gastrinomás betegeknél. A találmány szerinti vegyület alkalmazható az intenzív gondozás alatt álló betegeknél, az akut felső gastrointestinalis vérzés állapotában lévő betegeknél, műtét előtt és után a gyomorsav felszívásának megelőzésére és a stressz által okozott fekélyesedés megelőzésére. A találmány szerinti vegyület felhasználható továbbá a pikkelysömör (psoriasis) kezelésére, valamint a Helicobacter-fertőzések és az ezekkel kapcsolatos betegségek kezelésére. A találmány szerinti vegyület felhasználható emlősöknél, köztük az embernél a gyulladásos állapotok kezelésére is.
Az alkalmazás bármely megfelelő módja végezhető a betegnek a találmány szerinti S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát hatásos adagjával való ellátására, (gy például alkalmazhatók a perorális vagy parenterális készítmények és hasonlók. Az adagolási formák közé tartoznak a kapszulák, tabletták, diszperziók, szuszpenziók és hasonlók.
Rendelkezésre bocsátunk továbbá hatóanyagként egy találmány szerinti S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrátot gyógyszerészetileg elfogadható hordozóval, hígítószerrel vagy egyéb segédanyaggal és adott esetben, egyéb terápiás alkotórészekkel együtt tartalmazó gyógyszerészeti készítményt. Az egyéb terápiás alkotórészeket is tartalmazó készítmények különösen a Helicobacter-fertőzések kezelése szempontjából érdekesek. A találmány rendelkezésre bocsátja a találmány szerinti S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrátnak a gyomorsavval kapcsolatos állapotok kezelésében való alkalmazásra szolgáló gyógyszer előállításában való felhasználását, valamint a gyomorsavval kapcsolatos állapotok kezelésére szolgáló eljárást, amely eljárás abból áll, hogy az ilyen állapottól szenvedő személynek a találmány szerinti S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát terápiásán hatásos adagját adjuk be.
A találmány szerinti készítmények közé tartoznak a perorális vagy parenterális alkalmazásra szolgáló készítmények. Az alkalmazás legelőnyösebb módja az orális. A készítmények alkalmas módon egységadag formában szolgáltathatók, és a gyógyszerészeti gyakorlat bármely ismert eljárásával előállíthatok.
HU 225 987 Β1
A találmány gyakorlatában az alkalmazás legalkalmasabb módja, valamint a találmány szerinti S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát terápiás adagjának nagysága minden egyes esetben a kezelendő betegség természetétől és súlyosságától függ. Az adagolás és az adagolás gyakorisága az illető beteg kora, testtömege és reagálása szerint is változik. Különleges kívánalmak lehetnek szükségesek a Zollínger-Ellison-színdrómában szenvedő betegeknél, így az átlagos beteghez képest nagyobb adagokat igényelhetnek. Gyermekek és májbetegségekben szenvedő betegek esetében általában előnyösek az átlagosnál valamivel alacsonyabb adagok, fgy, bizonyos esetekben szükséges lehet az alábbiakban megadott tartományokon kívüli adagok alkalmazása, például a hosszabb ideig tartó kezelések esetében alacsonyabb adagok lehetnek kívánatosak. Az ilyen magasabb és alacsonyabb adagok a találmány oltalmi körén belül vannak. A napi adagok 5 mg és 300 mg között változhatnak.
A találmány szerinti vegyület alkalmas orális adagolási formája általában az 5 mg és 300 mg közötti teljes napi adagot jelenti, egyetlen adagban vagy egyenlően elosztott adagokban alkalmazva. Az előnyös adagtartomány 10 mg és 80 mg között van.
A találmány szerinti vegyület hatóanyag-komponensként kombinálható valamilyen gyógyszerészeti hordozóval a szokásos technikák szerint bensőségesen összekeverve, miként a WO 96/01623 és EP 247983 számú szabadalmi iratokban ismertetett orális készítményekben, amelyeknek közlését itt referenciaként megemlítjük.
Az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrátot és egyéb hatóanyag-alkotórészeket tartalmazó kombinált készítmények is alkalmazhatók. Az ilyen hatóanyagkomponensek példái közé tartoznak, a felsoroltakra nem korlátozódó jelleggel, a baktériumellenes vegyületek, a nem szteroid gyulladásellenes szerek, a savközömbösítő szerek, az alginátok és a prokinetikus szerek.
Az alábbi példák tovább szemléltetik a találmány szerinti vegyületnek a különböző eljárási utak szerinti előállítását, köztük az új intermedierekét. Ezeket a példákat nem szánjuk a találmány fentiekben definiált és az alábbi igénypontokban meghatározott oltalmi körének korlátozására.
Példák
1. példa
S-2-{[(3,4-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfínil}5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsó-trihidrát
Az alábbi 4. példa szerint előállított S-omeprazolmagnéziumsó nedves kristályaihoz 157 kg vizet adunk. Az elegyet keverés közben 3 órán át 38 °C-on tartjuk. A kristályokat leszűrjük és vákuumban megszárítjuk. Kitermelés 31,6 kg.
A fenti módon előállított kristályok egy mintáján röntgensugár-pordiffrakciós analízist végzünk standardeljárásokkal, amelyeknek leírása megtalálható például a következőkben: A. I. Kitaigorodsky, Molecular
Crystals and Molecules, Acedemic Press, New York (1973); C. W. Bunn, Chemical Crystallography, Clarendon Press, London (1948); vagy Η. P. Klug and L. E. Alexander, X-Ray Diffraction Procedures, John Wiley and Sons, New York (1974). Az analízis az 1. ábrán látható diffraktogramot adja. Az 1. ábrán szereplő diffraktogram főbb csúcsait, azok helyzetével és relatív intenzitásával az alanti 1. táblázatban mutatjuk be. A relatív intenzitások kevésbé megbízhatók, a számszerű értékek helyett a következő definíciókat alkalmazzuk.
% relatív intenzitás |
Definíció |
25-100 |
nagyon erős (vs=very strong) |
10-25 |
erős (s=strong) |
3-10 |
közepes (m=medium) |
1-3
|
gyenge (w=weak) |
<1 |
nagyon gyenge (vw=very weak) |
A diffraktogramon található néhány további nagyon gyenge csúcsot kihagytunk az 1. táblázatból.
1. táblázat
Az S-omeprazol-magnéziumsó-trihidrát XRPdiffraktogramja főbb csúcsainak helyzete és intenzitása
d-érték/A |
Relatív intenzitás |
2,67 |
m |
2,79 |
m |
3,27 |
m |
3,52 |
s |
3,82 |
s |
3,96 |
vs |
4,14 |
m |
5,2 |
m |
5,6 |
m |
6,7 |
vs |
6,9 |
s |
8,3 |
w |
16,6 |
vs |
A következő, 2. és 3. példa a káliumsó előállítását mutatja be, amely kiindulási anyagként alkalmazható a
4. és 7, példában.
2. példa
S-2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}5-metoxi-1H-benzimidazol-káliumsó
15,4 g (46,8 mmol) 2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2piridil)-metil]-tio}-5-metoxi-1H-benzimidazol 70 ml toluollal készített oldatát felmelegítjük 50 °C-ra, és 0,05 ml (2,8 mmol) vizet és 2,02 g (9,82 mmol) D-(-)dietil-tartarátot adunk hozzá. A reakcióelegyet 20 percig keverjük. Ezután 1,34 g (4,68 mmol) titán(IV)-izopropoxidot adagolunk hozzá, és a reakcióelegyet
HU 225 987 Β1 percig keverjük. Az elegyet lehűtjük 30 °C-ra, és 0,91 g (7,01 mmol) diizopropil-etil-amint, majd 9,52 (51,89 mmol) kumol-hidroperoxidot adunk hozzá. Az így kapott reakcióelegyet 30 °C-on 3 órán át keverjük. Ezután 40 ml metanolt és azután 3,05 g (46,8 mmol) kálium-hidroxid 30 ml metanollal készített oldatát adagoljuk hozzá. Oltókristályokat adunk a reakcióelegyhez, és azt 35 °C-on egy éjszakán át keverjük. A kicsapódott terméket leszűrjük, metanollal és toluollal mossuk, és vákuumban megszárítjuk. így 9,74 g terméket kapunk.
Kitermelés 54%.
3. példa
S-2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szutfinil}5-metoxi-1 H-benzimidazol-káliumsó 2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-tio}-5-metoxi-1H-benzimidazol 370 ml toluollal készített 211,5 g/liter töménységű, 0,031 tömeg/tömeg% vizet tartalmazó oldatához 157,6 pl vizet, majd 8,55 ml D-(—)-dietil-tartarátot adunk. Az oldatot 50 °C-ra melegítjük, és ezen a hőmérsékleten 20 percig keverjük. Ezután 7,15 ml titán(IV)-izopropoxidot adagolunk hozzá, és a reakcióelegyet 50 °C-on 45 percig hagyjuk. A hőmérsékletet ezután 30 °C-ra csökkentjük, és 6,2 ml diizopropil-etil-amint adunk hozzá. A reakcióelegyhez ezután kumol-hidroperoxidot adunk olyan ütemben, hogy a hőmérséklet 28 °C és 34 °C között maradjon. 2 óra elteltével a hőmérsékletet 35 °C-ra emeljük, és 222 ml metanolban oldott 24,55 g káliummetanolátot adagolunk hozzá. A reakcióelegyet 14 óra elteltével szűrjük, és a kristályokat metanoktoluol (1:1) elegyének 240 ml-ével, majd 120 ml metanollal mossuk és szárítjuk. így 79 g terméket kapunk.
Kitermelés 74%.
Enantiomerfelesleg (enantiomeric excess=e.e.) >99,9%.
Fajlagos forgatóképesség: [a]^°=+28,7° (c=1%; víz).
A termék 89%-a S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2p i rid i I)-meti l]-szu Ifi n i IJ-5-metoxi-1 H-benzimidazol-káliumsó (a 11% metanol).
Az 1H-NMR-spektrum adatai (200 MHz, DMSO-d6, δ ppm): 2,23 (s, 3H); 2,24 (s, 3H); 3,71 (s, 3H); 3,75 (s, 3H); 4,40 (d, 1H); 4,78 (d, 1H); 6,58 (dd, 1H); 7,00 (d, 1H); 7,35 (d, 1H); 8,25 (s, 1H).
A 2. és 3. példa termékeinek röntgensugár-pordiffrakciós vizsgálatát az 1. példában leírt módon végezzük és a 2. ábrán látható diffraktogramot kapjuk, amelynek adatai a 2. táblázatban láthatók. A diffraktogramban található néhány további nagyon gyenge csúcsot a 2. táblázatban nem tüntettük fel.
2. táblázat
S-Omeprazol-káliumsó XRP-diffraktogramja főbb csúcsainak helyzete és intenzitása
d-érték/A |
Relatív intenzitás |
13,6 |
vs |
10,6 |
vw |
d-érték/A |
Relatív intenzitás |
7,8 |
m |
6,8 |
m |
6,5 |
m |
6,2 |
w |
6,1 |
m |
5,8 |
s |
5,4 |
m |
5,3 |
w |
5,2 |
w |
5,0 |
vw |
4,75 |
m |
4,71 |
w |
4,52 |
w |
4,42 |
w |
4,32 |
w |
4,27 |
m |
3,98 |
vw |
3,92 |
w |
3,89 |
w |
3,87 |
w |
3,81 |
w |
3,74 |
m |
3,60 |
m |
3,55 |
m |
3,52 |
m |
3,42 |
w |
3,38 |
w |
3,34 |
m |
3,28 |
w |
3,20 |
m |
3,12 |
w |
3,06 |
w |
3,03 |
w |
2,97 |
w |
2,93 |
vw |
2,89 |
w |
2,85 |
m |
2,76 |
w |
2,71 |
vw |
2,66 |
vw |
2,58 |
w |
2,57 |
w |
2,56 |
w |
2,52 |
vw |
2,47 |
vw |
2,45 |
vw |
HU 225 987 Β1
2. táblázat (folytatás)
d-érték/Á |
Relatív intenzitás |
2,43 |
vw |
2,40 |
vw |
2,38 |
vw |
2,31 |
vw |
α1 =1,54060 A
4. példa
S-2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}5-matoxi-1 H-benzimidazol-magnéziumsó kg S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]szulfinil}-5-metoxi-1 H-benzimidazol-káliumsóhoz (metanoltartalom 13%) 148 kg metanolt adunk. Keverés közben 40 kg magnézium-szulfát-heptahidrátot adunk az elegyhez. 70 perc elteltével az elegyet szűrjük, és a szüredéket 46 kg metanollal mossuk. Az oldatot 100 liter térfogatra betöményítjük, 253 kg acetont adunk hozzá, és az így kapott elegyet 4 órán át állni hagyjuk. A kicsapódott terméket leszűrjük, acetonnal és vízzel mossuk. A nedves kristályokat az 1. példában leírt módon azonnal felhasználjuk.
5. példa
S-2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}5-metoxi-1 H-benzimidazol-magnéziumsó-dihidrát
A 4. példa közelítőleg 74% szárazanyag-tartalmú nedves termékének 5,0 g-ját vákuumban, 35 °C-on egy éjszakán át szárítjuk. így 3,58 g (2,68 mmol) (B-formának nevezett) S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsódihidrátot kapunk.
A terméket az 1. példában leírt módon röntgensugár-pordiffrakciós analízisnek alávetve a 3. ábrán bemutatott diffraktogramot és a 3. táblázatban megadott értékeket kapjuk. A diffraktogramon található néhány további, kis intenzitású csúcsot a 3. táblázatban nem szerepeltettünk.
3. táblázat
Az S-omeprazol-magnéziumsó-dihidrát (B-forma) röntgendiffraktogramja főbb csúcsainak helyzete és intenzitása
d-érték/Á |
Relatív intenzitás |
4,19 |
m |
4,45 |
m |
4,68 |
m |
4,79 |
s |
4,91 |
s |
4,98 |
s |
5,1 |
m |
5,4 |
s |
5,5 |
m |
d-érték/Á |
Relatív intenzitás |
5,6 |
m |
5,8 |
m |
6,3 |
m |
6,7 |
s |
7,9 |
m |
8,1 |
s |
11,0 |
m |
11,8 |
m |
14,9 |
vs |
Az S-omeprazol-magnéziumsó-dihidrát átalakítása trihidráttá
Az anyagot azután az 1. példában a nedves anyagra leírt eljárással feldolgozzuk S-2-{[(3,5-dimetil-4metoxi-2-piridil)-metill-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsó-trihidráttá.
6. példa
S-2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsó-dihidrát
A 4. példában leírt módon S-2-{[(3,5-dimetil-4metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsó metanolos oldatot készítünk. Egy ilyen, 1,86 g S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsót 5 ml metanolban tartalmazó oldatot bepárlással 1,58 ml metanoltartalomig betöményítünk. Ezután 1,6 ml víz és 6,32 ml aceton elegyét adjuk hozzá. Az oldatot szobahőmérsékleten 26 órán keresztül kristályosodni hagyjuk. Az így kapott kristályokat kiszűrjük, és 40 °C-on vákuumban szárítjuk, fgy 1,17 g (A-formának nevezett) S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-magnéziumsódihidrátot kapunk.
A terméket az 1. példában leírt módon röntgensugár-pordiffrakciós analízisnek alávetve a 4. ábrán bemutatott diffraktogramot és a 4. táblázatban megadott értékeket kapjuk. A diffraktogramon talált néhány további, kis intenzitású csúcsot a 4. táblázatban nem szerepeltettünk.
4. táblázat
S-Omeprazol-magnéziumsó-dihidrát (A-forma) röntgendiffraktogramja főbb csúcsainak helyzete és intenzitása
d-érték/Á |
Relatív intenzitás |
3,04 |
s |
3,14 |
s |
3,18 |
m |
4,05 |
s |
4,19 |
s |
4,32 |
m |
HU 225 987 Β1
4. táblázat (folytatás)
d-érték/A |
Relatív intenzitás |
4,54 |
S |
4,69 |
vs |
5,2 |
s |
5,3 |
s |
5,8 |
S |
6,2 |
vs |
6,6 |
s |
15,5 |
vs |
1. példa
S-2-{[(3,5-Dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]-szulfinil}5-metoxi-1 H-benzimidazol-magnéziumsó-trihidrát
22,0 g (29,1 mmol) S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxipiridil)-metil]-szulfinil}-5-metoxi-1H-benzimidazol-káliumsót oldunk 40 ml vízben. Az oldatot beoltjuk 0,11 g (0,1 mmol) S-2-{[(3,5-dimetil-4-metoxi-2-piridil)-metil]szulfinil}-1H-benzimidazol-magnéziumsó-trihidráttal. Egy 3 órás időszak alatt hozzáadjuk 69,6 mmol magnézium-szulfát 22 ml vízzel készített oldatát. A szuszpenziót szűrjük, és a csapadékot vízben körülbelül 30 percig iszapoljuk, majd a kristályokat kiszűrjük, és 35 °C-on vákuumban szárítjuk. így 9,15 g (11,6 mmol) terméket kapunk.
Kitermelés 80%.
A termék nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) vizsgálattal megállapított tisztasága 99,8% (a csúcsterületek alapján); a magnéziumtartalom 3,40 tömeg/tömeg%; az enantiomerfelesleg (e.e.) 99,8%.
A termék röntgendiffrakciós vizsgálattal kapott eredményei egyeznek az 1. ábra és 1. táblázat eredményeivel.
A) referenciapélda
S-2-{[(3,5-Dimetll-4-metoxi-2-pirídil)-metH]-szulfinil}5-metoxi-1 H-benzimidazol-magnéziumsó (Az alkalmazott eljárás egyezik a WO 96/01623 számú szabadalmi iratban leírt eljárással.)
0,11 g (4,5 mmol) magnéziumot 40 °C-on, katalitikus mennyiségű metilén-diklorid jelenlétében oldunk és reagáltatunk 50 ml metanollal. A reakciót nitrogénatmoszférában hajtjuk végre, és az 5 óra alatt végbemegy. A magnézium-metanolát oldathoz szobahőmérsékleten 2,84 g (8,2 mmol) 2-{[(3,5-dímetil-4-metoxi-2piridil)-metil]-szulfinil}-5-metoxi-1 H-benzimidazol két enantiomerének [90% (-)-izomer és 10% (+)-izomerj keverékét adjuk. A reakcióelegyet 12 órán át keverjük, majd kis mennyiségű (0,1 ml) vizet adunk hozzá a szervetlen magnéziumsók kicsapása céljából. 30 perc keverés után ezeket a szervetlen sókat kiszűrjük, és az oldatot rotációs bepárlón betöményítjük. Az így kapott maradék az enantiomerkeverék [vagyis a (+)-izomerrel szennyezett cím szerinti vegyület] tömény metanolos oldata, 80%-os optikai tisztaságban (enantiomerfelesleg=enantiomeric excess=e.e.). Ezt a keveréket 100 ml acetonnal hígítjuk, és szobahőmérsékleten 15 percig tartó keverés után fehér csapadékot kapunk. További 15 perces keverés és azután végrehajtott szűrés fehér kristályok alakjában 1,3 g cím szerinti vegyületet ad. Kitermelés 50%. A kristályok és az anyalúg királis analízisét analitikai királis oszlopon végzett kromatográfiával hajtjuk végre. A kristályok és az anyalúg optikai tisztasága 98,4% e.e., illetve 64,4% e.e. így az optikai tisztaságot (e.e.) 80%-ról 98,4%-ra emeljük, egyszerűen a magnéziumsónak aceton és metanol elegyéből való kristályosításával. A termék kristályos, miként azt a röntgensugár-pordiffrakciós felvétel mutatja; a magnéziumtartalom atomabszorpciós spektroszkópiás vizsgálat szerint 3,44%; a fajlagos forgatás [a]$=-131,5° (c=0,5%, metanol).
A terméket az 1. példában leírtak szerint röntgensugár-pordiffrakciós analízissel vizsgáljuk; az így kapott diffraktogram az 5. ábrán, az értékek az 5. táblázatban láthatók. A diffraktogramon talált néhány további, nagyon gyenge csúcs nem szerepel az 5. táblázatban.
5. táblázat
Az 5. ábrán bemutatott röntgendiffraktogram főbb csúcsainak helyzete és intenzitása.
d-érték/Á |
Relatív intenzitás |
2,90 |
s |
3,41 |
s |
3,90 |
s |
4,13 |
s |
4,79 |
vs |
5,00 |
vs |
5,4 |
vs |
5,7 |
s |
6,3 |
s |
6,8 |
s |
7,8 |
s |
8,4 |
vs |
10,8 |
s |
12,2 |
s |
15,1 |
vs |
SZABADALMI IGÉNYPONTOK