HU221904B1 - Eljárás alakos ostya gyártására, az eljárással elõállított félkész termék és ostya, valamint öntõforma - Google Patents

Abstract

Alakos ostyákat, amelyek például kádacska formájú alakos részből (C)vannak kialakítva, egy olyan közbenső félkész termékből (P) kapnak,amelyeknél az említett alakos részeket (C) egy lényegében laposalaprész (A) köti össze egymással. Az alakos részek (C) vastagsága1–1,5 mm nagyságrendben mozog, összehasonlítva az alaprész (A) 2,2–2,5 mm-es nagyságrendbe tartozó, lényegesen nagyobb vastagságával.Ezen a módon lehetőség van a közbenső félkész termék (P) biztonságoskivételére az öntőformarészekből (2, 3), a törés kockázata nélkül, mégakkor is, ha az alakos részek (C) lényegesen vékonyabb fallalrendelkeznek. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás alakos ostya gyártására, az eljárással előállított félkész termék és ostya, valamint öntőforma.

Konkrétabban a találmány olyan ostyák sütésére szolgáló eljárásra vonatkozik, amelyek valamilyen általános alakkal rendelkeznek, például általánosságban szólva félgömbölyű csésze vagy kád alakúak, szemben az általában szokásos lapos alakú ostyákkal, amelyeket például töltött sütemények, például az úgynevezett ostyasütemények gyártására használnak.

A találmány szerinti eljárás során öntőformarészeket alkalmazunk, melyek együttesen az ostya kívánt alakjának megfelelő, legalább egy lapos alaprészből és legalább egy alakos részből álló teret határoznak meg;

a teret ostyakeverékkel kitöltjük; az ostyakeveréket az öntőformarészekben sütjük; az öntőformarészeket szétnyitjuk, és az öntőformarészekben elhelyezett ostyakeverék sütéséből származó - legalább egy lapos alaprésszel és legalább egy alakos résszel rendelkező - közbenső félkész terméket kivesszük.

Az EP-A-0 054 229 és az EP-A-0 221 033 számú szabadalmi leírások olyan megoldásokat közölnek, amelyeknél egy vágási művelet révén félgömb alakú ostyacsészéket kapnak egy közbenső termékből, amely egy lapos alaprészből és az abból kiálló félgömb alakú részekből áll. A vágási műveletet követően, amelyet előnyösen az alaprész síkjában hajtanak végre, a félgömb alakú csészéket leválasztják magáról az alaprészről, amelyet azután általában eldobnak.

Az előzőekben leírt közbenső félkész termék előállítására szolgáló eljárás általában magában foglal egy öntőformában történő sütési lépést, ahol az öntőformát két, egymást kiegészítő (például öntöttvasból készült) öntőformarész alkot, amelyek egy állandó vastagságú vagy lényegében állandó vastagságú teret határolnak egymás között, amely tér a közbenső félkész termék alaplapjának és alakos részének felel meg. A kiindulási anyag általában víz, liszt vagy lisztek, cukor, ízesítő anyagok stb. keverékéből áll; az egyes receptek, amelyek az alkalmazás egyedi követelményei szerint változhatnak, széleskörűen ismertek az élelmiszeriparban, és itt nincs szükség ezek leírására, különösen azért, mert a találmány megértéséhez ezek önmagukban lényegtelenek.

A szóban forgó keveréket (azaz az ostyatésztát) olyan módon adagolják, hogy az összezárt öntőformarészek közötti előbb említett teret maga a keverék tölti ki. Az öntőformát ezután hevítik (az a mód, ahogyan ezt végrehajtják, ugyancsak jól ismert a szakmában) mindaddig, amíg az ostya a kívánt mértékben megsül. Az öntőformarészek ezt követő szétnyitása azután elérhetővé teszi az előzőekben leírt közbenső félkész terméket, amelyből az alakos ostyákat kivágják.

Noha az eredetileg megoldani szándékozott problémák (például az EP-A-0 064 155 vagy az EP-A-0 086 319 számú szabadalmi leírásokban szereplő típusú pralinék gyártása) vonatkozásában a fentiekben leírt megoldásnál egy sor nehézség merül fel akkor, ha vékonyabb (például az előbb említett pralinék esetében tipikusnak mondható körülbelül 2,5 mm vastagság helyett 1-1,5 mm vastagságú) alakos ostyákat akarnak gyártani vele. Ezt különösen az ipari méretű alkalmazásoknál tapasztalták, ahol a nagy termelékenység alapvető fontosságú.

A nagyon vékony ostyák esetében a közbenső félkész termék eltörésének veszélye az öntőformáról történő levétele során tovább növekszik, és valójában nem egyeztethető össze egy ipari eljárásnál szükséges megbízhatósággal és mennyiséggel.

A találmány célja a korábbi gyakorlat szerinti eljárás módosítása úgy, hogy lehetővé tegye például egy medence alakúra formázott és nagyon vékony (1-1,5 mm vastag vagy lehetőleg még ennél is vékonyabb) ostyák gyártását.

A találmány szerint ezen célkitűzést egy olyan eljárás révén éljük el, amelynek során a teret úgy méretezzük, hogy a legalább egy lapos alaprész lényegesen vastagabb, mint a legalább egy alakos rész.

A találmány előnyös továbbfejlesztései szerint a lényegesen nagyobb vastagság 2,2-2,5 mm;

a legalább egy alakos rész vastagsága 1-1,5 mm, egy vágási lépéssel az öntőformarészekben elhelyezett ostyakeverék sütéséből kapott legalább egy alakos részt levágjuk a legalább egy lapos alaprészről;

a vágási műveletet a lapos alaprész síkjával párhuzamos síkban hajtjuk végre.

A találmány ugyancsak vonatkozik a hozzá kapcsolódó közbenső félkész termékre, valamint a neki megfelelő ostyára, amelyet a fenti eljárással gyártunk.

A találmány tárgya továbbá az előzőekben említett eljárás végrehajtásánál alkalmazott öntőforma alakos ostyák gyártásához, amely két, bélyeg- és süllyesztékelrendezés szerint egymásba illeszthető és együttesen egy az öntőformában kisütendő ostyakeverék befogadására szolgáló, legalább egy lapos alaprészt és legalább egy, az ostyára átviendő alaknak megfelelő formájú alakos részt magában foglaló teret határoló öntőformarészből áll. Az első és második öntőformarész egymásba illesztése révén kialakuló térnek a legalább egy alaprésznek megfelelő része lényegesen vastagabb a legalább egy alakos résznek megfelelő résznél.

Ezen öntőforma előnyös továbbfejlesztései szerint az öntőformarészek által határolt térnek a legalább egy alaprésznek megfelelő részének vastagsága 2,2-2,5 mm;

az öntőformarészek által határolt térnek a legalább egy alakos résznek megfelelő részének vastagsága 1-1,5 mm.

A találmányt az alábbiakban nem korlátozó jellegű kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajzokra való hivatkozással ismertetjük részletesebben, ahol az

1. ábra a közbenső félkész termék vázlatos rajzát mutatja, amelyet a találmány szerinti eljárással kaphatunk; a

2. ábra a végterméket (az alakos ostyát) mutatja, amelyet az 1. ábrán látható közbenső termékből állíthatunk elő; és a

3. ábra a találmány szerinti eljárás végrehajtásánál használt öntőforma részleteit mutatja.

Az 1. ábrán látható P közbenső félkész terméket alapvetően egy ostyalemez képezi (amelyet a találmány szem2

HU 221 904 Bl pontéból végtelen kiteqedésűnek tekinthetünk), amely rendelkezik egy lapos A alaprésszel, amelyben formázott C alakos részek vannak, amelynek, a találmány ezen megvalósításánál, egy hosszúkás, medenceszerű alakja van.

Hogy a találmányról jobb elképzelést nyújtsunk, itt ugyanolyan medence alakú félhéjakkal foglalkozunk, amelyeket WO 96/28035 számú szabadalmi leírásunkban leírt élelmiszertermék ostyahéjaként történő felhasználására szántunk.

A C alakos részt (amelynek tulajdonságait jobban megérthetjük a 2. ábrából, ahol csak magát az ostyát ábrázoltuk) a P közbenső félkész termékből kapjuk egy T vágási művelet révén, amelyet csak az 1. ábrán rajzoltunk meg vázlatosan. A T vágási műveletet végre lehet hajtani az EP-A-0 054 229 vagy az EP-A-0 221 033 számú európai szabadalmi bejelentésekben leírt eljárások egyike szerint, vagyis egy olyan vágással, amelyet az A alaprész általános síkjával párhuzamos síkban hajtunk végre.

Az egyik alapvető tulajdonságot az 1. ábrából érthetjük meg, és ez az a tény, hogy a P közbenső félkész termék nem egyenletes vastagságú, hanem a C alakos részeknél vékonyabb (1-1,5 mm vastag vagy ennél vékonyabb), míg a sík alakú A alaprésznél lényegesen vastagabb (2,2-2,5 mm).

Ebből a szempontból a találmány különbözik az ismert megoldásoktól (és különösen azoktól, amelyeket az EP-A-0 064 155 vagy az EP-A-0 086 319 számú európai szabadalmi bejelentésekben leírt pralinégyártási eljárásnál használnak), ahol is egy azonos vagy lényegében azonos vastagságot (például 2,2-2,5 mm vastagságot) tételeznek fel úgy az alaprész, mint (a hivatkozott szabadalmi bejelentésekben leírt megvalósítások esetében egy félgömb alakú csésze alakú) formázott rész számára.

A találmány szerinti megoldás annak a ténynek a felismerésén alapul, hogy a sütőformából történő kiemelés során a P közbenső félkész termékben a legnagyobb feszültségek inkább az A alaprészben ébrednek, és nem a C alakos részekben.

Jelenleg a feltaláló nem tud magyarázatot adni a megfigyelt jelenségre; valójában éppen az ellenkezőjére számítanánk, nevezetesen arra, hogy a megfelelő, komplemens alakú öntőformák belsejével fennálló szoros érintkezésük következtében a C alakos részekben lényegesen nagyobb feszültségek lépnek fel.

A feltaláló által végrehajtott kísérletek ehelyett azt mutatták, hogy a P közbenső félkész termék kiemelése a sütőformákból (amely műveletet gyakran „kiemelésnek” neveznek) a törés veszélye nélkül hajtható végre, még egészen vékony C alakos részek esetében is akkor, ha az A alaprész kellő (például 2,2-2,5 mm) vastagsággal rendelkezik.

A P közbenső félkész terméket alkotó ostyalemezen belüli ennyire eltérő vastagságú részek (az A alaprész és a C alakos rész vastagságai közötti arány meghaladja az 1,5-öt, és értéke tipikusan legalább 1,6) kialakítása feltételezi a nem egyenletes átsülés kockázatát, és ennek következtében a nem egyenletes tulajdonságok kockázatát az ostyalapban. Ténylegesen nyilvánvaló az, hogy a vékonyabb részek általában jobban átsülnek, mint a vastagabb részek. Ugyanakkor azonban az a tény, hogy a „hasznos” részek (nevezetesen a C alakos részek) a vékonyabbak, míg a „hulladék” részek (azaz az A alaprészek) a vastagabbak, lehetővé teszik a tulajdonságok és a sütési körülmények olyan szabályozását, amelyek a hasznos részeknél a kívánt legjobb eredményeket adják anélkül, hogy túlságosan aggódni kellene azon részek miatt, amelyeket normálisan eldobunk. A feltaláló által az előzőekben említett vastagsági arányok mellett végzett kísérletek azt mutatták, hogy az A alaprész kellően erős és kellő mechanikai szilárdsággal rendelkezik ahhoz, hogy lehetővé tegye a P közbenső félkész termék egyszerű és biztonságos kivételét az öntőformából. Ezen túlmenően, a feltaláló le tudta ellenőrizni azt, hogy a fentiekben jelzett vastagság mellett még az A alaprész is elfogadható organoleptikus tulajdonságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy gyártási ciklusban egyéb élelmiszertermékek előállítására felhasználhassuk.

A 3. ábra egy sütőforma vázlatos rajzát mutatja, amelyet az 1. ábrán bemutatott P közbenső félkész termék gyártására (egy, a fentiekben kifejtett, széleskörűen ismert kritérium szerint) felhasználhatunk.

A gyakorlatban a két egymásba illő 2 és 3 öntőformarész (bélyeg és süllyesztők) olyan szerkezetű, amelyek a P közbenső félkész termék alakjának komplemensét (azaz a 2 öntőformarész (bélyeg) esetében pozitív módon, a 3 öntőformarész (süllyesztők) esetében pedig negatív módon) létrehozzák.

Úgy a 2, mint a 3 öntőformarész (azaz a bélyeg és a süllyeszték) esetében megkülönböztethetünk 4 és 5 alaprészeket és 6 és 7 alakos részeket.

A kérdéses öntőforma egyik fontos tulajdonsága az, hogy a két 2 és 3 öntőformarész, azaz a bélyeg és a süllyeszték és/vagy a hozzájuk tartozó 8 távtartó elemek (ezeket az alkatrészeket ugyancsak bélyeg- és süllyesztékelemként alakítjuk ki, annak érdekében, hogy amikor a 2 és 3 öntőformarészeket összeillesztjük, akkor ezek is egymásba kapcsolódjanak) tulajdonságait úgy választottuk meg, hogy ezek biztosítsák azt, hogy a két összeillesztett 2, 3 öntőformarész 4,5 alaprészei között állandó, például 2,2-2,5 mm, vastagságú hézag legyen, míg a 6, 7 alakos részeket egy olyan tér válassza el egymástól, amelynek alakja a C alakos rész alakjának felel meg, és amely 1-1,5 mm (vagy a követelményektől függően esetleg még ennél is kisebb) állandó vastagságú.

A 2 és 3 öntőformarészeket előnyösen (a közismert) négyzetes vagy rombusz alakú (ún. „ostya”) dombormintázattal látjuk el, teljes felületük mentén.

Természetes, hogy míg a találmány alapelve változatlan, a gyártási eljárás részletei és a megvalósítások széleskörűen változhatnak a leírt és bemutatott megvalósításhoz képest, anélkül azonban, hogy a találmány hatáskörétől eltértünk volna.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás alakos ostyák gyártására, amelynél öntőformarészeket alkalmazunk, melyek együttesen az ostya kívánt alakjának megfelelő, legalább egy lapos alap3

   HU 221 904 Β1 részből és legalább egy alakos részből álló teret határoznak meg;

   a teret ostyakeverékkel kitöltjük; az ostyakeveréket az öntőformarészekben sütjük; az öntőformarészeket szétnyitjuk, és az öntőformarészekben elhelyezett ostyakeverék sütéséből származó - legalább egy lapos alaprésszel és legalább egy alakos résszel rendelkező - közbenső félkész terméket kivesszük, azzal jellemezve, hogy a teret úgy méretezzük, hogy a legalább egy lapos alaprész (A) lényegesen vastagabb, mint a legalább egy alakos rész (C).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lapos alaprészt (A) 2,2-2,5 mm vastagra sütjük.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a legalább egy alakos részt (C) 1-1,5 vastagra sütjük.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy vágási lépéssel az öntőformarészekben (2, 3) elhelyezett ostyakeverék sütéséből kapott legalább egy alakos részt (C) levágjuk a legalább egy lapos alaprészről (A).
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lapos alaprész (A) síkjával párhuzamos síkban vágunk.
6. 6. Sütött közbenső félkész ostyatermék, azzal jellemezve, hogy az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárással van előállítva.
7. 7. Sütött alakos ostya, azzal jellemezve, hogy a 4. vagy 5. igénypont szerinti eljárással van előállítva.
8. 8. Öntőforma alakos ostyák gyártásához, amely két, bélyeg- és süllyesztékelrendezés szerint egymásba illeszthető és együttesen egy az öntőformában kisütendő ostyakeverék befogadására szolgáló, legalább egy lapos alaprészt és legalább egy, az ostyára átviendő alaknak megfelelő formájú alakos részt magában foglaló teret határoló öntőformarészből áll, azzal jellemezve, hogy az első és második öntőformarész (2, 3) egymásba illesztése révén kialakuló térnek a legalább egy alaprésznek (A) megfelelő része lényegesen vastagabb a legalább egy alakos résznek (C) megfelelő résznél.
9. 9. A 8. igénypont szerinti öntőforma, azzaljellemezve, hogy az öntőformarészek (2,3) által határolt térnek a legalább egy alaprésznek (A) megfelelő részének vastagsága 2,2-2,5 mm.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti öntőforma, azzal jellemezve, hogy az öntőformarészek (2, 3) által határolt térnek a legalább egy alakos résznek (C) megfelelő részének vastagsága 1-1,5 mm.