HU218364B - Laposkulcs és hengerzárbetét - Google Patents

Abstract

A találmány szerinti laposkulcs (1, 16, 22) és hengerzárbetét (4),amelynek egy házban forgathatóan ágyazott és reteszelésekkel (6)ellátott hengere (3) van, a kulcsnak (1) a kulcscsatornába (2) történőbetolási mélységét határoló ütközői (7) vannak. Ezek az ütközők (7) akulcson (1) a kulcs hosszirányában kialakított nyúlványokkal (8) vagymélyedésekkel és a henger (3) homlokoldalán megfelelő mélyedésekkel(9) vagy nyúlványokkal rendelkeznek. A betolási mélységet meghatározóütközőfelület vagy a nyúlványon (15, 19) fekszik fel, ha ennek hosszanagyobb, mint a mélyedés mélysége, vagy a nyúlványon (8) és amélyedésen kívül, ha a nyúlvány (8) úgy illeszkedik be a mélyedésbe(9), hogy ezt nem érinti. A nyúlvány ferde fogként is kialakítható. ŕ

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 218 364 Β

A találmány tárgya laposkulcs és hengerzárbetét, amelynek egy házban forgathatóan ágyazott hengere és a hengerben kialakított kulcscsatomája van, amelybe a laposkulcs reteszelések elmozdításához, a kulcson és a hengeren kialakított ütközőterületek által meghatározva, adott mélységben betolható.

A hengerzárbetétbe illeszkedő kulcsot pontosan kell pozícionálni a kulcscsatomában, hogy a kulcs lépcsőzete által meghatározott kulcskódot helyesen lehessen átvinni a hengerzárbetétet reteszelő csaprendszerre. A kulcsnak a kulcscsatomában történő pontos pozicionálására szolgálnak az egyrészt a kulcson, másrészt pedig a hengerzárbetét hengerén kialakított ütközők vagy ütközőterületek.

Az US-PS 4805428 számú irat egy hengerzáras kulcs-zár kombináció keresztmetszetét mutatja be, ahol a kulcson és a kulcscsatomában a tengelyirányhoz képest ferde helyzetű profilbordák vannak kialakítva. Az ütközőt a kulcs hátfelülete és a kulcs fején kiképezett ütközőfelület képezi.

Az US-PS 4947662 számú irat egy olyan elektronikus kulcsot ismertet, amely a hengerzárbetétben elhelyezett gyűrűs érintkezőkre felfekvő elektromos érintkezőkkel van ellátva. Az érintkezők ugyan nem képeznek a kulcs betolását határoló ütközőket, mégis a kulcson levő nyúlványoknak tekinthetők.

Az US-PS 5156032 számú irat szerinti kulcs tollán egy elektromos ellenállás van elhelyezve, amely oldalirányban kiáll a kulcsból. Az ilyen jellegű nyúlványok nem a kulcs ütközőterületén vannak kialakítva, és nem befolyásolják a kulcs betolási mélységét a hengerzárbetét kulcscsatomájába.

A GB-A-2072742 számú irat egy olyan kulcsot ismertet, amelynél a fej és a toll közötti átmeneti szakaszon egy olyan gallér van kialakítva, amely a hengerzárbetéttel szemben ütközőként szolgál. Ennek megfelelően a kulcs tolla olyan lépcsőzettel van ellátva, amelynek homlokfelülete a kulcscsatomában egy ütközőfelületen fekszik fel.

Pótkulcsok vagy további kulcsok készítésekor nyerskulcsokat használnak, amelyeket a kulcs feje és szára közötti átmeneti szakaszon kialakított ütközőig betolnak egy kulcsmásoló gépbe, amelybe a maró vezérléséhez vagy pozicionálásához az eredeti kulcsot is behelyezik. A gép letapogatja az eredeti kulcsot, és az így meghatározott profilnak megfelelően vezeti a marót a nyerskulcs mentén, aminek eredményeként az eredeti kulcs hű másolata keletkezik. Alárendelt jelentőségű kulcsoknál a másolás különösebb ellenőrzés nélkül történhet. Ha azonban zárrendszerekről vagy zárt profilokról van szó, akkor szükséges a megbízó jogosultságának ellenőrzése, a pontos munka és az eredetivel pontosan egyező, speciális nyerskulcs használata.

El kell tehát kerülni azt, hogy magasabb biztonsági fokozatú kulcsokat felelőtlen személyek egyszerű kulcsmásoló gépekkel másolhassanak. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy az ütközőterületek a kulcson tengelyirányú nyúlványokat vagy mélyedéseket tartalmaznak, amelyek a henger mélyedéseibe vagy nyúlványaira illeszkednek. Míg a szokásos ütközők a kulcs betolási irányára keresztben elhelyezkedő felületek, itt egy további nyúlványt alkalmazunk, amely a kulcs hosszirányában áll ki az útközőfelületből, és a kulcsmásoló gépen a tényleges ütközőt alkotja, mivel a gép nem rendelkezik egy megfelelő mélyedéssel az ütközőterületen. Ennek következtében a kulcs lépcsőzete tengelyirányban eltolva kerül rá a nyerskulcsra. Egy ilyen kulcs nem működőképes. Ennek oka tehát az az intézkedés, amely a kulcs zárási helyzetét meghatározó ütközőt csak színleli anélkül, hogy az eredeti zárnál ezt a funkciót ténylegesen betöltené. A szokásos kulcsmásoló gépeknél hatásos ütköző az eredeti zárnál hatástalan, mivel a kulcson kialakított ütköző a henger egy mélyedésébe illeszkedik. Ugyanígy az is lehetséges, hogy a kulcson alakítjuk ki a mélyedést, a hengeren pedig a nyúlványt. Ennek is az az eredménye, hogy a szokásos kulcsmásolásnál hamis kulcs keletkezik. Célszerű, ha a nyúlványok hossza kisebb, mint a mélyedések mélysége, miközben a kulcsot pozicionáló tényleges ütköző a nyúlványon és a mélyedésen kívül helyezkedik el. A kulcsnak az eredeti zár kulcscsatomájába történő betolásakor a tényleges ütközés független a nyúlványtól. Ez a nyúlvány csak a kulcsmásoló gépben játssza az ütköző szerepét, aminek következtében a gép hamis kulcsot állít elő. Egy másik változatnál az is célszerű lehet, ha a nyúlványok hossza egyenlő a mélyedések mélységével, vagy előnyösen nagyobb annál, és a mélyedés fenékfelülete, valamint a nyúlvány homlokfelülete ütközőfelületként van kialakítva. Ezáltal a tulajdonképpeni ütközőfelület a henger homlokfelületétől bizonyos távolságra helyezkedik el. Másolt kulcs esetén ez nem valósul meg. A másolt kulcs tehát nem működteti a zárat. Zárrendszerek előállításánál a kulcs szárának betolási mélysége változó mértékű lehet, mert így megkülönböztethetők az egyébként azonos kódolású (lépcsőzetű) zárak. A találmány egy konkrét kiviteli példáját az jellemzi, hogy a kulcs feje és szára között, önmagában ismert módon, a betolási irányhoz képest sugárirányú homlokfelület van a kulcson kialakítva, amely a kulcs betolt helyzetében lényegében párhuzamos a henger homlokfelületével, továbbá a nyúlvány tengelyirányban túlnyúlik a homlokfelületen, és egy vele szemben elhelyezkedő mélyedésbe illeszkedik, és esetleg felfekszik a mélyedés alján. Ezáltal egy horog alakú képződmény jön létre a kulcs feje és szára közötti átmenetnél. Egy különösen előnyös kiviteli alaknál a nyúlvány ferde ütközőfelületként, például a kulcs feje és szára közötti átmenetnél a szár felé hajló fogként van kialakítva, és a hengerben a ferde ütközőfelületet befogadó, vagy ezen vagy ennek egy részén felfekvő mélyedés van kialakítva. Ez a fog egy ferdén a kulcs csúcsa felé hajló homlokoldallal rendelkezik. A hengerben kialakított mélyedés befogadja ezt a fogat, és egy előnyös kiviteli alaknál a fog oldalai nem érintik a mélyedés belső részét, míg egy másik kiviteli alaknál egy részük vagy teljes felületük felfekszik a mélyedésben. A hengeren is kialakítható nyúlvány és a kulcson, például a fejen egy mélyedés, amelyek a kulcsmásolásnál az ütközőfelületet megváltoztatva fejtik ki hatásukat. A nyúlványok vagy mélyedések a kulcs szárán, illetve a mélyedések vagy

HU 218 364 Β nyúlványok a kulcscsatoma belsejében is kialakíthatók. Ezáltal a kulccsal együttműködő ütközőfelület a henger belsejébe kerül. Erre az együttműködésre értelemszerűen érvényesek az előbb elmondottak, körülbelül oly módon, hogy a kulcs szárán kialakított nyúlvány a belső ütközőfelület egy mélyedésébe nyúlik be, úgyhogy a pótkulcsnál a kulcs lépcsőzetének letapogatása a nyúlvány hosszával történő eltolódáshoz vezet. Egy ilyen pótkulcs nem zár.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti hengerzárbetét és kulcs hosszmetszete, a

2. ábra egy kulcsmásoló gép elvi vázlata, a

3. ábra az 1. ábra szerinti hengerzárbetét és kulcs egy változata, és a

4. ábra: a találmány egy másik kiviteli alakja.

Az 1 kulcs a 4 hengerzárbetét 3 hengerének 2 kulcscsatornájába illeszkedik. Annak érdekében, hogy a kulcs 5 lépcsőzete pontosan megfeleljen a 6 reteszelések hengercsapjainak és zárócsapjainak, tehát, hogy az

I kulcs betolási mélysége a 2 kulcscsatomában pontosan összhangban legyen a 6 reteszelések helyzetével, az 1 kulcs - ismert módon - egy 7 ütközővel van ellátva, amely teljesen betölt állapotban felfekszik a 3 henger homlokoldalán.

A találmány szerint egy 8 nyúlvány túlnyúlik a kulcson kialakított 7 ütközőn. Ez a 8 nyúlvány egy 9 mélyedésbe illeszkedik anélkül, hogy annak alját érintené. A 7 ütközőként, a hagyományos kulcsokhoz hasonlóan, a kulcs betolási irányához képest sugárirányban kialakított ütközőterület működik, és nem a 8 nyúlvány, mivel ez itt funkció nélkül eltűnik a mélyedésben.

A 8 nyúlvány célja azonnal érthető lesz, ha figyelembe vesszük a kulcsmásoló gép 2. ábrán látható működési elvét. Egy 10 kulcsmásoló gépbe egyrészt mintaként vagy sablonként az 1 kulcsot, másrészt pedig egy megfelelő 11 nyerskulcsot kell behelyezni. A 13 marót vezető 12 letapogatókészülék végighalad az 1 kulcs 5 lépcsőzete mentén, és a 2 tengely irányában végzett mozgásokat átviszi a 13 maróra (például tárcsás maróra), amely előállítja az 1 kulcs szárán levő 5 lépcsőzet pontos mását. Míg all nyerskulcs a 14 ütközőig betolható a 10 kulcsmásoló gép megmunkálócsatomájába, ez a sablonként szolgáló, eredeti 1 kulcsra nem érvényes, mivel egy 9 mélyedés hiányában a 8 nyúlvány képezi azt az ütközőt, amely a kulcs szárát a 10 kulcsmásoló gép letapogatócsatomájában pozícionálja. Ezáltal a gép az 5 lépcsőzetet a 8 nyúlvány hosszának megfelelő mértékben eltolva marja rá a 11 nyerskulcsra. A reteszelések helyzete a hengerzárbetétben nem egyezik meg all nyerskulcsra készített másolaton levő vezérlőfelületek helyzetével. A másolt kulcs tehát nem működik, bár az eredeti kulcs alapján készült. A 2. ábrán a

II nyerskulcs száránál - a lépcsőzet hibás helyzetének szemléltetése érdekében - feltüntettük a 6 reteszelések helyzetét a 4 hengerzárbetétben. A 3. ábra, az 1. ábra szerinti kiviteli alak egy változataként, aló kulcson kialakított 15 nyúlványt mutat, amely egy 18 henger 17 mélyedésébe nyúlik be, és az 1. ábrától eltérően felfekszik a 17 mélyedés alján. A 15 nyúlvány homlokfelülete és a 17 mélyedés süllyesztett helyzetű alapfelülete (fenékfelülete) képezi a 16 kulcs ütközőjét, amely meghatározza a kulcs szárának betolási mélységét, és amely egy pótkulcs előállításakor egy vonatkoztatási síkot képez. Ha a szokásos 10 kulcsmásoló gépet (2. ábra) használjuk, olyan kulcsmásolatot kapunk, amelynél a kulcson levő ütköző nem működik együtt a záron a 17 mélyedés alján levő ütközővel. Ennek következtében a kulcsmásolat hibás pozícióba kerül a kulcscsatornában. A kulcsmásolat tehát nem működik.

A 4. ábra szerint a kulcson levő 19 nyúlvány egy ferdén előreugró fogként van kialakítva, amely benyúlik a 21 henger 20 mélyedésébe. Ennél a kiviteli alaknál a fog hegye a 20 mélyedés alján fekszik fel, és ezáltal pozícionálja a 22 kulcsot a 23 kulcscsatomában. A 20 mélyedés a fog alakjának pontos mása is lehet, ahol a fog lejtős homlokoldala felfekszik a 20 mélyedés megfelelő ferde felületére. A 20 mélyedés azonban nagyobb is lehet, mint a fog, amely ebben az esetben úgy nyúlik be a 20 mélyedésbe, hogy azt nem érinti. A tulajdonképpeni ütközőfelület ekkor a fogon kívül, például a fog és a kulcs szára közötti ütközőterületen helyezkedik el. A kulcsok betolási mélységének variálásával az egyes lépcsőzetek zárrendszereknél mindig újrafelhasználhatok, anélkül, hogy ez nem kívánt esetekben is lehetővé tenné a zárak nyitását.

A kulcsnak a kulcscsatomába történő betolási mélységét meghatározó tényleges ütköző áthelyezhető a kulcscsatoma belsejébe is. így például a laposkulcs oldalán egy olyan borda alkalmazható, amely a kulcs szárának fej felőli végétől indul ki, és a kulcs szárának fele hosszúságánál egy ütközőfelületben végződik. Ez a kulcscsatomában oldalt kialakított ütközőfelületnek ütközik. A szokásos módon a kulcs fejénél kialakított ütköző ekkor hatástalan, és a kulcs betolt helyzetében bizonyos távolságra van a henger homlokoldalától. Mivel a kulcsmásolat ehhez a hatástalan vagy látszólagos ütközőhöz igazodik, a másolt kulcs túlságosan mélyen tolható be a kulcscsatomába. A kulcs tehát nem működik.

Az oldalsó profilborda vagy egy axiális horony a laposkulcson, amely a kulcs csúcsánál kezdődik és a kulcs szárán ér véget, és amely a kulcscsatomában levő nyúlvánnyal ütközőként működik együtt, a szokásos ütközési tartományból előretolja el az ütközést. Ezt a változást a kulcsmásoló gép nem tudja követni. Az eredmény : használhatatlan kulcsmásolat. A pótkulcs megrendelője kénytelen a zár gyártójához vagy annak helyi képviseletéhez fordulni egy megfelelő kulcs beszerzése érdekében. A zárak gyártói a legnagyobb mértékben érdekeltek abban, hogy a megrendelő jogosultságát például egy biztonsági jegy alapján ellenőrizzék. Bizonyos kulcskészítőknél ezzel szemben csak a forgalom számít. Amíg a kulcsok könnyen másolhatóak, ezek a szolgáltatók nem érdeklődnek a jogosultság iránt. Ebben az értelemben a találmány figyelembe veszi a társadalomban meglevő egyéni biztonsági igényeket.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Laposkulcs és hengerzárbetét, amelynek egy házban forgathatóan ágyazott hengere és a hengerben kialakított kulcscsatomája van, amelybe a laposkulcs reteszelések elmozdításához adott mélységben betolható, amely betolási mélységet a kulcson és a hengeren kialakított ütközőterületek határozzák meg, azzal jellemezve, hogy az ütközőterületek a kulcson (1, 16, 22) tengelyirányú nyúlványokat (8,15,19) vagy mélyedéseket tartalmaznak, amelyek a henger (3) mélyedéseibe (9, 17, 20) vagy nyúlványaira illeszkednek.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (8) hossza kisebb, mint a mélyedések (9) mélysége, továbbá a kulcsot (1) pozicionáló tényleges ütköző a nyúlványon (8) és a mélyedésen (9) kívül helyezkedik el.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (15, 19) hossza egyenlő a mélyedések (17, 20) mélységével, vagy előnyösen nagyobb annál, és a mélyedés (17, 20) fenékfelülete, valamint a nyúlvány (15,19) homlokfelülete ütközőfelületként van kialakítva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a kulcs szára és feje között önmagában ismert módon egy, a betolási irányhoz képest sugárirányú homlokfelület van kialakítva a kulcson (1,16,22), amely betolt kulcs esetén lényegében párhuzamos a henger homlokfelületével, továbbá a nyúlvány (8, 15) tengelyirányban túlnyúlik a homlokfelületen, és egy vele szemben elhelyezkedő mélyedésbe (9,17) illeszkedik, és adott esetben felfekszik a mélyedés (17) alján.
5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a nyúlvány (19) ferde ütközőfelületként, például a kulcs feje és szára közötti átmenetnél a szár felé hajló fogként van kialakítva, és a hengerben a ferde ütközőfelületet befogadó vagy ennek egy részén felfekvő mélyedés (20) van kiképezve.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (8, 15, 19) vagy mélyedések a kulcs szárán, és a mélyedések (9, 17,20) vagy nyúlványok a kulcscsatoma (2,18,23) belsejében vannak kialakítva.