HU217611B - Új indolopirrolokarbazolszármazékok, ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények és eljárás ezek előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya tumorgátló hatású (I) általános képletűindolopirrolokarbazol-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik,és eljárás ezek előállítására. R1 jelentése hidrogénatom, alkil-,alkenil- vagy fenil-alkil-csoport, vagy R1 és R2 együttkarboxicsoporttal helyettesített alkilidéncsoportot alkot, vagy R1 ésR2 a hozzájuk kapcsolódó nitrogénatommal együtt 5–7 szénatomos,telített, további heteroatomot nem tartalmazó gyűrűt alkot, vagy a 4-es helyen hidroxi-alkil-csoporttal helyettesített piperazinilcsoportotalkot; R2 jelentése hidrogénatom, alkil-karbonil-csoport, amely adottesetben halogénatommal, karboxi-, nitril-, amino- vagyhidroxicsoporttal lehet helyettesítve, ahol a szomszédos szénatomhozkapcsolódó hidroxicsoportok adott esetben alkilidéncsoporttal lehetnekhelyettesítve; alkilcsoport, amely adott esetben hidroxi-, karboxi-,karbamoil-, nitril-, fenil- vagy hidroxi-fenil-csoporttal lehethelyettesítve; alkenilcsoport, alkil-szulfonil-, piridil-, karboxi-fenil- vagy karboxi-naftil-, alkilcsoporttal helyettesített fenil-vagy naftilszulfonil-, imidazolinil-, tiokarbamoil- vagy –CO–R3általános képletű csoport, ahol R3 jelentése hidrogénatom, amino-,fenil- vagy naftil-amino-, hidrazino-, karbamoil-, piridil-, alkoxi-,fenil- vagy naftilcsoport; X1 és X2 jelentése egymással megegyezőenhidroxilcsoport, adott esetben fenilcsoporttal szubsztituáltalkoxicsoport vagy halogénatom lehet, G jelentése D sorbelialdohexopiranozil- vagy aldopentofuranozilcsoport, amely adott esetbenhidroxilcsoportján egy alkilcsoporttal helyettesítve lehet és/vagyamelynek valamely hidroxilcsoportja helyén aminocsoport állhat. Afenti alkil- és alkenilcsoportok legfeljebb 6 szénatomosak. ŕ

Description

A találmány új indolopirrolokarbazol-származékokra vonatkozik, mely új vegyületek gátolják a tumorsejtek szaporodását és így antitumor hatást fejtenek ki. A találmány továbbá ezeknek az új vegyületeknek az előállítására, valamint ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre vonatkozik.

A rák kemoterápiájában számos vegyület került gyakorlati felhasználásra tumor elleni hatású ágensként. Ezeknek az ismert vegyületeknek a hatása azonban különböző tumorfajtáknál nem mindig kielégítő, ráadásul a tumorsejteknek az ellenálló képessége ezekkel a hatóanyagokkal szemben megnehezítette klinikai alkalmazásukat [lásd: The 47th Japan Society of Cancer General Meeting Article, 12-15. oldalak (1983)]. Ilyen körülmények között új hatóanyagok kidolgozása a rák terápiájában rendkívül lényeges. Közelebbről olyan hatóanyagokra van szükség, amelyeknél nem jelentkezik a már forgalomban lévő karcinosztatikus hatóanyagokkal szembeni ellenállás, továbbá amelyek hatásosak olyan rákféleségekkel szemben is, amelyekre a jelenleg ismeretes karcinosztatikus hatóanyagok nem kielégítő hatásúak.

Ezen technikai háttér ismeretében széles körű kutatómunkát végeztünk mikrobiális hatású metabolikus termékek között és e széles körű szűrőmunka eredményeképpen felismertük, hogy a BE-13793C jelöléssel ellátott új tumorgátló hatású vegyület, azaz a 12,13dihidro-1,1 l-dihidroxi-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4c]karbazol-5,7(6H)-dion az előzőekben említett követelményeket kielégíti. E vegyületet a 20277/1991 számújapán közrebocsátási iratban, illetve a J. Antibiotics, 44, 723-728 (1991) szakirodalmi helyen ismertettük.

A későbbiekben felismertük, hogy a BE-13793C kémiai módosítása útján kiváló tumorgátló hatású indolopirrolokarbazol-származékok állíthatók elő. Ezeket a vegyületeket a PCT/WO91/18003 számú közrebocsátási iratban ismertettük. Az előző bekezdésben említett vegyületeknél még jobb tumorgátló hatású vegyületek kidolgozása céljából további kísérleteket végeztünk, és e kísérletek eredményeképpen felismertük, hogy a következőkben ismertetésre kerülő (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik különlegesen kiváló tumorgátló hatásúak. Az (I) általános képletben

R¹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-,

2-6 szénatomos alkenil- vagy fenil-(l-6 szénatomos alkilj-csoport, vagy

R^l és R² együtt egy-négy karboxicsoporttal helyettesített, legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoportot alkot, vagy

R¹ és R² a hozzájuk kapcsolódó nitrogénatommal együtt 5-7 szénatomos, telített, további heteroatomot nem tartalmazó gyűrűt alkot, vagy a 4-es helyen hidroxi(1-6 szénatomos alkilj-csoporttal helyettesített piperazinilcsoportot alkot;

R² jelentése hidrogénatom; (1-6 szénatomos alkil)-karbonil-csoport, amely adott esetben egy-négyszeresen halogénatommal, karboxi-, nitril-, amino- vagy hidroxicsoporttal lehet helyettesítve, ahol a szomszédos szénatomhoz kapcsolódó hidroxicsoportok adott esetben legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoporttal lehetnek helyettesítve; 1-6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben egy-ötszörösen hidroxi-, karboxi-, karbamoil-, nitrilcsoporttal vagy fenil- vagy hidroxi-fenil-csoporttal lehet helyettesítve; 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 1-6 szénatomos alkilszulfonil-, piridil-, karboxi-fenil- vagy karboxi-naítil-, 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenilvagy naftilszulfonil-, imidazolinil-, tiokarbamoilvagy -CO-R³ általános képletű csoport, ahol R³ jelentése hidrogénatom, amino-, fenil- vagy naftil-amino-, hidrazino-, karbamoil-, piridil-, 1-6 szénatomos alkoxi-, fenil- vagy naftilcsoport;

X¹ és X² jelentése egymással megegyezően hidroxilcsoport, adott esetben fenilcsoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom lehet,

G jelentése D-sorbeli aldohexopiranozil- vagy aldopentofuranozilcsoport, amely adott esetben egy vagy több, hidroxilcsoportján egy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesítve lehet és/vagy amelynek valamely hidroxilcsoportja helyén aminocsoport állhat.

A leírásban és az igénypontokban a „rövid szénláncú” kifejezés alatt azt értjük, hogy az adott csoport vagy vegyület szénatomszáma 6 vagy ennél kevesebb, előnyösen 4 vagy ennél kevesebb.

A „rövid szénláncú alkilcsoport” kifejezés alatt

1-6 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportokat értünk, példaképpen megemlíthetjük a metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szekbutil-, terc-butil-, pentil-, izopentil-, neopentil- vagy hexilcsoportot.

A „rövid szénláncú alkenilcsoport” kifejezés alatt előnyösen 3-6 szénatomot tartalmazó egyenes vagy elágazó láncú alkenilcsoportokat, például a propenil-, 2butenil-, 3-butenil-, 3-pentenil- vagy a 4-hexenilcsoportot értjük.

A „halogénatom” kifejezés alatt a fluor-, klór-, bróm- vagy a jódatomot értjük.

A „rövid szénláncú alkilidéncsoport” kifejezés alatt 1-6 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilidéncsoportokat, így például a metilén-, etilidén-, propilidén, izopropilidén-, butilidén-, izobutilidén-, szek-butilidén-, pentilidén-, izopentilidén-, neopentilidén- vagy a hexilidéncsoportot értjük.

A „rövid szénláncú alkoxicsoport” kifejezés alatt olyan (rövid szénláncú alkil)-O-csoportot értünk, amelynél a rövid szénláncú alkilrész a korábban megadott. Példaképpen az ilyen csoportokra megemlíthetjük a metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, izobutoxi-, szek-butoxi-, tere-butoxi-, pentoxi-, izopentoxi-, neopentoxi- és a hexoxiesoportot.

A „rövid szénláncú alkil-karbonil-csoport” kifejezés alatt (rövid szénláncú alkil)-CO-csoportokat értünk, amelyeknél a rövid szénláncú alkilrész jelentése az előzőekben megadott. Példaképpen az ilyen csoportokra megemlíthetjük a metil-karbonil-, etil-karbonil-, propil-karbonil-, izopropil-karbonil-, butil-karbonil-, izobutil-karbonil-, pentil-karbonil- vagy a hexil-karbonil-csoportot.

HU 217611 Β

Előnyös találmány szerinti vegyületek az (la) általános képletű vegyületek. Ebben a képletben

R¹² jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport,

R² jelentése az (I) általános képieméi megadott, vagy

R¹² és R² együtt karboxicsoporttal helyettesített rövid szénláncú alkilidéncsoportot alkot, vagy

R¹² és R² együtt pirrolidinilcsoportot, piperidinocsoportot vagy piperazinilcsoportot alkot azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak, és a piperazinilcsoport hidroxi-(rövid szénláncú alkil)-csoportot hordozhat,

G jelentése az (I) általános képieméi megadott, és

X¹¹ és X²¹ az indolopirrolokarbazol gyűrűhöz az 1vagy 2-helyzetben, illetve a 10- vagy 11-helyzetben kapcsolódnak, és egymással megegyezően halogénatomot vagy hidroxi-, rövid szénláncú alkoxi- vagy fenil(rövid szénláncú alkoxi)-csoportot jelentenek.

Különösen előnyösen G jelentése valamely (VII) általános képletű csoport - ebben a képletben R⁷ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport -, míg X¹¹ és X²¹ az indolopirrolokarbazol gyűrű 1-, illetve 11-helyzetében kapcsolódó hidroxilcsoportok.

A találmány szerinti vegyületek gyógyászatilag elfogadható sók formájában lehetnek. Az ilyen sók közé tartoznak szervetlen savakkal, például hidrogén-kloriddal vagy kénsavval, illetve szerves savakkal, például ecetsavval, citromsavval, borkősavval vagy maleinsavval képzett savaddíciós sók. Továbbá ha a találmány szerinti vegyületek egy savas csoportot tartalmaznak, akkor ez a savas csoport lehet egy alkálifémmel, például káliummal vagy nátriummal; alkáliföldfémmel, például magnéziummal vagy kalciummal; vagy szerves bázisokkal, például etil-aminnal vagy argininnel alkotott só formájában.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy

a) valamely (II) általános képletű vegyületet vagy ennek valamelyik, a funkciós csoporton védett származékát - a képletben Y jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált rövid szénláncú alkilcsoport, míg X¹, X² és G jelentése a korábban megadott - valamely (IV) általános képletű vegyülettel vagy - ha R¹³ és R²³ funkciós csoportot tartalmaznak - ennek a funkciós csoporton védett származékával - a (IV) általános képletben R¹³ és R²³ jelentése azonos R¹ és R² jelentésével, de együttes jelentésük karboxi-alkilidén-csoporttól eltérő - reagáltatunk, ezután adott esetben az így kapott (lb) általános képletű vegyület - a képletben R¹³, R²³, X¹, X² és G jelentése a korábban megadott védőcsoportját vagy védőcsoportjait eltávolítjuk, vagy

b) valamely (III) általános képletű vegyületet vagy ennek valamelyik, a funkciós csoporton védett származékát - a képletben X¹, X² és G jelentése a korábban megadott - valamely (IV) általános képletű vegyülettel vagy - ha R¹³ és R²³ funkciós csoportot tartalmaznak ennek a funkciós csoporton védett származékával - a (IV) általános képletben R¹³ és R²³ jelentése az a) eljárásnál megadott - reagáltatunk, ezután adott esetben az így kapott (lb) általános képletű vegyület - a képletben

R¹³, R²³, X¹, X² és G jelentése a korábban megadott védőcsoportját vagy védőcsoportjait eltávolítjuk, és kívánt esetben

i) egy, R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (lb) általános képletű vegyületet R²³ helyén formilcsoportot tartalmazó vegyületté alakítunk, vagy ii) egy, R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (lb) általános képletű vegyületet acilezéssel R²³ helyén R² jelentésében megadott acilcsoportot tartalmazó vegyületté alakítunk, vagy iii) egy, R¹³ és/vagy R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (lb) általános képletű vegyületet alkilezéssel vagy alkenilezéssel R¹³ és/vagy R²³ helyén R¹ és R² jelentésében megadott alkil- vagy alkenilcsoportot tartalmazó (lb) általános képletű vegyületté alakítunk, vagy iv) egy, R¹³ és R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (lb) általános képletű vegyületet egy (V) általános képletű vegyülettel - a képletben R⁶ jelentése 1-4 karboxilcsoporttal helyettesített 1-5 szénatomos akilcsoport vagy karboxilcsoport - kondenzálva olyan (lb) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol R¹³ és R²³ együttes jelentése az R¹ és R² együttes jelentésénél megadott karboxi-alkilidén-csoport, vagy

v) R¹³ és R²³ együttes jelentésében alkilidéncsoportot tartalmazó (lb) általános képletű vegyületet redukálással olyan (lb) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol R¹³ jelentése hidrogénatom és R²³ jelentése adott esetben 1-4 karboxilcsoporttal helyettesített alkilcsoport, vagy vi) R²³ helyén karboxilcsoportot hordozó (lb) általános képletű vegyületet R²³ helyén karbamoilcsoportot hordozó (lb) általános képletű vegyületté alakítunk, vagy vii) R²³ helyén formilcsoportot hordozó (lb) általános képletű vegyületet redukálással R²³ helyén metilcsoportot hordozó (lb) általános képletű vegyületté alakítunk, vagy viii) R²³ helyén hidrogénatomot hordozó (lb) általános képletű vegyületet szulfonilezéssel R²³ helyén R² jelentésében megadott (rövid szénláncú alkil)-szulfonil- vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált fenil-szulfonil-csoportot hordozó (lb) általános képletű vegyületté alakítunk, és/vagy ix) gyógyászatilag elfogadható sót képzünk.

A (II) vagy (III) általános képletű vegyület (a következőkben beleértjük azokat a származékokat is, amelyeknél a funkciós csoport védett) valamely (IV) általános képletű vegyülettel (a következőkben beleértjük az olyan származékokat is, amelyeknél a funkciós csoport védett) való reagáltatását egy imid vagy savanhidrid és egy hidrazin vagy hidrazinszármazék reagáltatására jól ismert módszerek valamelyikével hajthatjuk végre, például oldószer távollétében vagy egy közömbös oldószerben, így például N,N-dimetil-formamidban 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken, előnyösen szobahőmérséklet és 80 °C közötti hőmérsékleteken.

A (II) vagy (III) általános képletű vegyületre vonatkoztatva a (IV) általános képletű vegyület felhasználandó mennyisége nem lényeges, és széles tartományban

HU217 611 Β változhat, számos tényezőtől, például a konkrét vegyület jellegétől és a reakciókörülményektől függően, de általában célszerűen 1 mól (II) vagy (III) általános képletű vegyületre vonatkoztatva legalább 1 mól, előnyösen 1-10 mól, különösen előnyösen 3-5 mól (IV) általános képletű vegyületet használunk. Ha a reagáltatás hőmérsékletén a (IV) általános képletű vegyület folyékony halmazállapotú, akkor hasznosíthatjuk ezt a vegyületet még nagyobb fölöslegben, például 10-40 mól mennyiségben 1 mól (II) vagy (III) általános képletű vegyületre vonatkoztatva, amikor is a (IV) általános képletű vegyület oldószerként is szolgál.

Az (Ib) általános képletű vegyületek formilezését az aminocsoportok formilezésére szokásos módszerek valamelyikével hajthatjuk végre, például úgy, hogy valamely (Ib) általános képletű vegyületet hangyasavval, formamiddal vagy dimetil-formamiddal melegítünk, vagy pedig egy ilyen vegyületet hangyasav és egy savanhidrid elegyével reagáltatunk oldószer távollétében vagy a reakciót kedvezőtlenül nem befolyásoló oldószerben.

Az (Ib) általános képletű vegyületek hangyasavval, formamiddal vagy dimetil-formamiddal végzett reagáltatását rendszerint 30 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken hajtjuk végre, de szükséges esetben dolgozhatunk ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleteken is. A reakcióidő rendszerint 30 perc és 2 nap közötti. Előnyösen a reagáltatást egy savas katalizátor, például hidrogén-klorid vagy kénsav jelenlétében hajtjuk végre.

A hangyasav és egy savanhidrid elegyével végzett formilezést rendszerint viszonylag alacsony hőmérsékleteken, azaz -5 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleteken hajtjuk végre, de kívánt esetben itt is dolgozhatunk az említett hőmérséklet-tartománynál alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleteken. Továbbá a reakcióidő rendszerint 10 perc és 5 óra közötti, de lehet rövidebb vagy hosszabb is.

Az (Ib) általános képletű vegyületek alkilezését vagy alkenilezését az e célra jól ismert módszerek valamelyikével hajthatjuk végre, például úgy, hogy egy alkilezőszerrel vagy alkenilezőszerrel, így például egy alkilhalogeniddel, alkenil-halogeniddel, alkil-meziláttal, alkenil-meziláttal vagy alkil-toziláttal hajtunk végre reagáltatást, vagy pedig úgy járunk el, hogy először egy aldehiddel vagy ketonnal kondenzálást végzünk, majd a kapott kondenzált vegyületet redukáljuk. A redukálást végrehajthatjuk hangyasavval, egy fémmel, egy fémhidriddel vagy olyan szokásos redukálási módszerekkel, mint például a szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében végrehajtott katalitikus redukálással.

Valamely (Ib) általános képletű vegyület karbamoilezését vagy tiokarbamoilezését végrehajthatjuk úgy, hogy a vegyületet egy megfelelő izocianátszármazékkal vagy tioizocianátszármazékkal reagáltatjuk oldószer távollétében vagy egy alkalmas oldószerben. A reakcióhőmérséklet -20 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérséklet, előnyösen 0 °C és 50 °C közötti hőmérséklet lehet.

Az (Ib) általános képletű vegyületek alkanoilezését végrehajthatjuk például úgy, hogy egy megfelelő savhalogeniddel vagy savanhidriddel végzünk reagáltatást oldószer távollétében vagy egy alkalmas oldószerben. Ezt a reagáltatást rendszerint -5 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken hajthatjuk végre, de dolgozhatunk alacsonyabb hőmérsékleteken is.

Az (Ib) általános képletű vegyületre vonatkoztatva a savhalogenidet vagy a savanhidridet rendszerint csekély fölöslegben használjuk, de adott esetben használhatunk kisebb vagy nagyobb mennyiségeket is. A reakcióidő rendszerint 30 perc és 2 nap közötti.

Az (Ib) általános képletű vegyületek szulfonilezését végrehajthatjuk úgy, hogy valamely (Ib) általános képletű vegyületet egy megfelelő szerves szulfonsavanhidriddel vagy szulfonil-halogeniddel reagáltatunk, adott esetben egy bázis jelenlétében. A reagáltatást rendszerint -10 °C és 50 °C közötti hőmérsékleteken hajthatjuk végre, de adott esetben dolgozhatunk alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleteken is. A reakcióidő rendszerint 30 perc és 3 nap közötti. Reagensként használhatunk tehát szerves szulfonsavanhidrideket vagy szulfonil-halogenideket, rendszerint csekély fölöslegben, de adott esetben kisebb vagy nagyobb mennyiségekben is.

Az (Ib) általános képletű vegyületeknek az (V) általános képletű vegyületekkel (beleértve ezeknek a funkciós csoportjaikon védett származékait is) való kondenzációs reakciója úgynevezett Schiff-bázisképzési reakció, és így végrehajtható például a reakciópartnerekkel szemben közömbös oldószerekben, így például tetrahidrofuránban 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken, előnyösen szobahőmérséklet és 50 °C közötti hőmérsékleteken. A reakcióidő rendszerint 30 perc és 2 nap közötti, de szükséges esetben lehet rövidebb vagy hosszabb.

Az (Ib) általános képletű vegyület mennyiségére vonatkoztatva a felhasználandó (V) általános képletű vegyület mennyisége nem lényeges, de rendszerint 1 mól (Ib) általános képletű vegyületre vonatkoztatva 1-50 mól, különösen 3-10 mól (V) általános képletű vegyületet használunk.

Egy így kapott hidrazonszármazékot ezután például szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében szokásos katalitikus hidrogénezésnek vetünk alá, egy megfelelő, R¹ vagy R² helyén hidrogénatomot hordozó (I) általános képletű vegyületet kapva.

Az előzőekben ismertetett eljárásoknál a kiindulási vegyületek funkciós csoportjainak megvédését, illetve a képződött termékekből a védőcsoportok eltávolítását szokásos módon végezhetjük.

Továbbá a fenti reagáltatások során képződött termékek elkülönítését és tisztítását ugyancsak a szerves szintetikus kémiából jól ismert módszerekkel, így például átcsapási módszerekkel, oldószeres extrakciós módszerekkel, átkristályosítással vagy kromatografálással végezhetjük.

A fenti eljárásoknál kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületek előállíthatok egy (VI) általános képletű vegyület - a képletben X¹, X² és Y jelentése a korábban megadott - vagy ennek a funkciós csoportjain védett származéka glükozidálása útján.

HU217611 Β

A (VI) általános képletű vegyületek a J. Chem. Soc. Perkin Transaction I., 2475-2480. oldalak (1990) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel állíthatók elő.

A (VI) általános képletű vegyületeknek vagy ezeknek a funkciós csoporton védett származékainak a glükozidálását végrehajthatjuk például a J. Am. Chem. Soc., 60, 2559 (1938) szakirodalmi helyen ismertetett módon úgy, hogy a kiindulási (VI) általános képletű vegyületet vagy származékát egy, hidroxilcsoportjain védett reakcióképes pentóz- vagy hexózszármazékkal reagáltatjuk, például l-bróm-2,3,4,6-0-tetraacetil-glükózzal, a reagáltatáshoz aktiválószerként például higany-cianidot, ezüstkarbonátot vagy ezüst-oxidot, előnyösen ezüst-oxidot használva, egy aprotikus oldószerben, például benzolban, toluolban vagy metilén-kloridban, 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleteken, előnyösen 80 °C körüli hőmérsékleten.

Alternatív módon a (II) általános képletű vegyületek előállíthatok a korábbiakban már említett PCT/WO91/18003 számú közrebocsátási iratban ismertetett eljárással.

Továbbá a (III) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk úgy, hogy a fentiekben ismertetett módon előállított (II) általános képletű vegyületet vagy ennek valamelyik, a funkciós csoporton védett származékát egy bázissal kezeljük.

E célra bázisként előnyös vizes kálium-hidroxidoldat alkalmazása, és az ezzel a bázissal végzett kezelést rendszerint szobahőmérsékleten hajtjuk végre, de néha dolgozhatunk melegítés közben, legfeljebb mintegy 50 °C-on.

A reakcióelegy semlegesítését vagy megsavanyítását végrehajthatjuk hidrogén-kloriddal, amikor kicsaphatjuk a (III) általános képletű vegyület kristályait.

Miként említettük, a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek kiváló tumor elleni hatásúak, miként ezt a következő farmakológiai kísérleti példák igazolják.

1. P388 számú egértumor elleni terápiás hatás

A találmány szerinti vegyületeknek P388 egér-tumor elleni terápiás hatékonyságát az 1. és 2. táblázatokban mutatjuk be.

1. táblázat

A 2 példa szerinti vegyület hatása P388 tumor ellen

Túrnod1 >	Dózis<2>, ip. (mg/kg/injekció)	MST<3) (nap)	T/C (%)<4>
P388	0	12,3±l,06	100
1	15,8±0,84	128
3	17,8 ±1,92	145
10	>26,4± 18,82	>245
30	>42,2±24,38	>343
100	>47,2± 18,90	>384

2. táblázat

Az 5 példa szerinti vegyület hatása P388 tumor ellen

Tumor! 0	Dózis!2), ip. (mg/kg/injekció)	MST<3) (nap)	T/C (%)(*)
P388	0	12,3±0,95	100
1	16,8±0,84	137
3	17,8±1,92	145
10	>26,2±10,18	>213
30	>23,4±9,74	>190
100	>36,4±8,05	>296

Az 1. és 2. táblázat lábjegyzetei a következők:

1. tumorbeojtás: intraperitoneálisan 10⁶ számú ráksejtet inokulálunk.

2. dózis: a tumor beojtása után mindegyik dózist intraperitoneálisan adjuk be napi egyszeri beadással az 1. naptól a 10. napig.

3. MST: átlagos túlélési idő napokban.

4. T/C (%): (kezelt csoport MST-értéke/kontrollcsoport MST-értéke)· 100.

5. Standard: ha a kísérleti vegyület esetében a T/C érték egyenlő vagy nagyobb, mint 125, akkor az adott dózisban az adott vegyületet tumor elleni hatásúnak tekintjük.

2. Fehérvérűségben szenvedő egerek sejtjeinél szaporodás gátlása

A kísérleti módszer a következő: 96 lyukú mikrolemez lyukaiba 100-100 μΐ-es mennyiségekben olyan,

3-10³ számú P388 jelzésű leukémiasejtet tartalmazó táptalajt töltünk, amely 10% mennyiségben borjúembrió-szérumot tartalmazó RPMI-1640 jelzésű táptalaj. Ezután a sejteket 37 °C-on 24 órán át 5 térfogat% széndioxidot tartalmazó levegőben tenyésztjük, majd beadagoljuk a kísérleti vegyületeket tartalmazó, 10-10 μΐ térfogatú kísérleti oldatokat. Ezt követően a sejteket tovább tenyésztjük 37 °C-on 24 órán át 5 térfogat% szén5

HU 217611 Β dioxidot tartalmazó levegő alatt. Ezután a tenyészlékhez 10-10 μΐ mennyiségben 0,5% tiazolilkék festéket tartalmazó oldatot adunk, majd 37 °C-on 2 órán át 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó levegőben inkubálunk az enzimatikus reakció végrehajtása céljából. Ezt követően a reakció megszakítása céljából 20%-os nátrium-dodecil-szulfát- (SDS) oldatot adagolunk, ezt követően pedig további inkubálást végzünk 37 °C-on 4 órán át a képződött színezék feloldása céljából. Végül 550 nm-nél mérjük az abszorbanciát, és a kapott értékeket a kontrollcsoportnál kapott értékkel összehasonlítjuk. Az így kapott eredményeket a 3. táblázatban adjuk meg.

3. táblázat

P388 egér leukémiasejtek szaporodását gátló hatás

Kísérleti vegyület	50%-os gátlási koncentráció (IC50, pmol)
1. példa szerinti vegyület	<0,030
2. példa szerinti vegyület	0,29
3. példa szerinti vegyület	0,065
4. példa szerinti vegyület	0,096
5. példa szerinti vegyület	0,28
6. példa szerinti vegyület	0,059
7. példa szerinti vegyület	0,091
8. példa szerinti vegyület	0,30
9. példa szerinti vegyület	0,028
10. példa szerinti vegyület	0,46
11. példa szerinti vegyület	<0,026
12. példa szerinti vegyület	0,042
13. példa szerinti vegyület	0,22
14. példa szerinti vegyület	<0,027
15. példa szerinti vegyület	0,31
17. példa szerinti vegyület	0,044
22. példa szerinti vegyület	0,11
23. példa szerinti vegyület	<0,025
24. példa szerinti vegyület	0,001
25. példa szerinti vegyület	0,048
27. példa szerinti vegyület	0,027
28. példa szerinti vegyület	<0,029
29. példa szerinti vegyület	0,005
30. példa szerinti vegyület	0,003
31. példa szerinti vegyület	0,011
33. példa szerinti vegyület	0,11
34. példa szerinti vegyület	0,019
35. példa szerinti vegyület	0,17
36. példa szerinti vegyület	0,002
37. példa szerinti vegyület	0,095

Miként a fenti farmakológiai kísérleti eredményekből nyilvánvaló, a találmány szerinti vegyületek tumor elleni hatásúak, így felhasználhatók tumor elleni ágensként ilyen típusú megbetegedések, elsősorban a rákos megbetegedések gyógyítására és megelőzésére. A találmány szerinti vegyületeket ilyen célra rendszerint gyógyászati készítményekké alakítjuk a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagok felhasználásával.

Ami a találmány szerinti gyógyászati készítményeket illeti, ezek a legkülönbözőbb formájúak lehetnek, így például megemlíthetünk orális beadásra alkalmas készítményeket, például tablettákat, kapszulákat, porokat, szemcsés készítményeket vagy folyékony készítményeket, valamint sterilizált folyékony parenterális gyógyászati készítményeket, így például oldatokat, szuszpenziókat, kúpokat vagy kenőcsöket.

A szilárd halmazállapotú készítmények előállíthatok például tabletták, kapszulák, szemcsés készítmények vagy porok formájában az e célra szokásosan alkalmazott hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal. Ilyen segédanyagként megemlíthetünk például szacharidokat, így például a laktózt és a glükózt; keményítőféleségeket, így például a kukorica-, búza- és rizskeményítőt; zsírsavakat, így például a sztearinsavat; szervetlen sókat, így például a magnézium-metaszilikát-aluminátot és a vízmentes kalcium-foszfátot; szintetikus makromolekulákat, így például a poli(vinil-pirrolidon)-t és a polialkilén-glikolokat; zsírsavsókat, így például a kalciumsztearátot és a magnézium-sztearátot; alkoholokat, így például a sztearil-alkoholt és a benzil-alkoholt; szintetikus cellulózszármazékokat, így például a metil-cellulózt, karboxi-metil-cellulózt, etil-cellulózt és a hidroxipropil-metil-cellulózt, valamint a zselatint, talkumot, növényi olajokat és a gumiarábikumot.

A szilárd készítmények, például az említett tabletták, kapszulák, szemcsés készítmények és porok hatóanyagot általában 0,1 tömeg% és 100 tömeg%, előnyösen 5 tömeg% és 100 tömeg% közötti mennyiségben tartalmaznak.

A folyékony halmazállapotú készítményeket elkészíthetjük például szuszpenziók, szirupok, injekciók vagy cseppek formájában, a folyékony halmazállapotú készítmények előállításához szokásosan alkalmazott hordozóés/vagy egyéb segédanyagokat alkalmazva, így például vizet, alkoholokat vagy növényi eredetű olajokat, például szójaolajat, földimogyoró-olajat és szezámolajat.

Az intramuszkuláris injekció, intravénás injekció vagy szubkután injekció formájában történő parenterális beadáshoz alkalmazható oldószerekre példaképpen megemlíthetjük az injektálásra alkalmas desztillált vizet, vizes lidokain-hidroklorid-oldatokat (intramuszkuláris injektáláshoz), fiziológiás konyhasóoldatot, vizes glükózoldatokat, etanolt, polietilénglikolt, intravénás injektálásra alkalmas folyadékokat (így például a citromsav és a nátrium-citrát vizes oldatait), elektrolitoldatokat (intravénás csepegtetéshez és intravénás injektáláshoz), valamint ezek elegyeit.

Az injektálható készítményeket elkészíthetjük olyan porok formájában, amelyek alkalmas adalék6

HU217611 Β anyagokkal a felhasználás időpontjában kerülnek oldott állapotba. Az ilyen injektálható készítmény rendszerint 0,1-10 tömeg%, előnyösen 1-5 tömeg% hatóanyagot tartalmaz.

A szuszpenzió, szirup vagy egyéb, orális beadásra alkalmas folyékony halmazállapotú gyógyászati készítmények rendszerint 0,5-10 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak.

Szakember számára érthető, hogy a találmány szerinti vegyületek dózisa számos tényezőtől, elsősorban a beadandó vegyület jellegétől, a beadáshoz alkalmazott készítmény fajtájától és beadásának gyakoriságától, a kezelendő hely jellegétől, a megbetegedés jellegétől, a beteg korától, a kezelőorvos diagnózisától és a tumor jellegétől függ, általában azonban felnőtt ember esetén a napi dózis orális beadás esetén 10 mg és 500 mg, míg parenterális beadás, előnyösen intravénás injektálás esetén 10 mg és 100 mg között változhat. A beadás gyakorisága a beadási módszertől és a szimptómától függ, általában azonban naponta 1-5 alkalommal történik. Lehetőség van más típusú beadási módokra is, így például minden második vagy minden harmadik napon történő beadásra.

A találmányt közelebbről a következő referenciapéldákkal és példákkal kívánjuk megvilágítani.

A) példa

120 ml 10%-os vizes kálium-hidroxid-oldatban feloldunk 3,4 g 12,13-dihidro-1,1 l-dihidroxi-12-(P-Dglükopiranozil)-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)-diont, majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezt követően az oldatot 2N sósavoldat adagolása útján semlegesítjük, majd a kicsapódott vörös színű kristályokat kiszűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. így 3,0 g mennyiségben az (A) képletű vegyületet kapjuk.

FAB-tömegspektrum (a továbbiakban rövidítve: FABMS) (m/z): 520 (M)+, 521 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 3,42 (1H, m), 3,56-3,70 (2H, m), 3,76 (1H, m), 3,95-4,10 (2H, m), 4,95 (1H, d, J=4,6 Hz), 5,24 (1H, d, J=5,4 Hz), 5,32 (1H, dd, J=4,9, 5,1 Hz), 7,06 (2H, dd, J=7,6, 7,8 Hz), 7,09 (1H, d, J = 8,0 Hz), 7,20 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,40 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,36 (1H, d, J=7,6 Hz), 8,51 (1H, d, J=7,6 Hz), 10,13 (1H, s), 10,52 (1H, s), 11,11 (1H, s).

B) példa ml Ν,Ν-dimetil-formamidban feloldunk 50 ml rebekkamicint, majd a kapott oldathoz hozzáadunk 5 ml 2N vizes nátrium-hidroxid-oldatot. Az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 3 órán át keverjük, majd 60 ml vizet adunk hozzá. A kapott vizes elegyet jeges fürdőben lehűtjük, majd a kivált sárga kristályokat szűréssel elkülönítjük. Ezt követően a kristályokat 1,5 cm belső átmérőjű, 45 cm hosszú szilikagéloszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, az oszlopot először kloroformmal mosva, majd kloroform és tetrahidrofurán 10:1 térfogatarányú elegyével eluálva. A kívánt terméket tartalmazó frakciót szárazra pároljuk, majd a kapott sárga színű port kloroformmal mossuk. így 6,4 mg mennyiségben a (B) képletű vegyületet kapjuk.

Rf-érték: 0,51 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol, tetrahidrofurán és ecetsav 10:1:1:0,2 térfogatarányú elegyét használva.

FAB-MS (m/z): 571 (M+H)⁺ 'H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, s), 9,07 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,92 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,78 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,53 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,50 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,03 (1H, d, J = 8,9 Hz), 3,96 (2H, m), 3,87 (1H, m), 3,61 (3H, s), 3,54-3,73 (3H, m).

1. példa ml, a Wako Pure Chemical Industries, Ltd. japán cég által szállított hidrazin-hidrátban feloldunk 3,51 g 12,13-dihidro-1,11-dihidroxi-13-(P-D-glükopiranozil)5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)-diont, majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 2 órán át reagálni hagyjuk. A reakció befejeződése után 180 ml tisztított vizet adagolunk, majd a vizes elegy pH-értékét tömény sósavoldattal 5,0-ra beállítjuk. Ezt követően a reakcióelegyet jeges fürdőben lehűtjük, majd a kivált csapadékot szűréssel elkülönítjük, tisztított vízzel mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk. így 3,51 g (97%) mennyiségben az (1) képletű terméket kapjuk. FAB-MS (m/z): 535 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, széles s), 10,4 (1H, s), 10,0 (1H, s), 8,72 (1H, d,

J = 7,8 Hz), 8,54 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,19 (2H, t,

J = 7,8 Hz), 7,19 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,05 (1H, d,

J=9,3 Hz), 7,02 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,00 (1H, d,

J=7,8 Hz), 5,42 (1H, széles d, J=5,8 Hz), 5,35 (1H, széles s), 5,22 (1H, széles d, J=4,4 Hz), 4,01 (2H, m),

3,73 (1H, m), 3,63 (2H, m), 3,39 (1H, m).

2. példa

3,47 g, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyületet feloldunk 20 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban (rövidítve: DMF), majd az így kapott oldathoz szobahőmérsékleten keverés közben kis adagokban hozzáadunk 20 ml, 100 mg/ml koncentrációjú glioxilsavoldatot (a Sigma Co. terméke). Ekkor csapadék válik ki, amely gélszerű állapotúvá szilárdul. Ezután 200 ml tisztított vizet adagolunk, majd a reakcióelegyet jeges fürdőben lehűtjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, tisztított vízzel mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk, így 3,85 g (100%) mennyiségben a (2) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 591 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,1 (1H, széles s), 10,5 (1H, széles s), 10,1 (1H, széles s), 9,01 (1H, s), 8,69 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,53 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,23 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,10 (1H, d, J=9,3 Hz), 7,06 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,04 (1H, d, J = 7,8 Hz), 5,44 (1H, széles s), 5,34 (1H, széles s), 5,24 (1H, széles s), 4,95 (1H, széles d, J=5,9 Hz), 4,02 (2H, m), 3,76 (1H, m), 3,64 (2H, m), 3,40 (lH,m).

HU 217 611 Β

3. példa mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyületet feloldunk 0,5 ml DMF-ben, majd a kapott oldathoz szobahőmérsékleten keverés közben hozzáadunk 0,2 ml 15%-os borostyánkősav-szemialdehid-oldatot (az Aldrich Chemical Co. terméke). Egy órával később 5 ml tisztított vizet adagolunk, majd a reakcióelegyet jeges fürdőben lehűtjük. A kivált csapadékot szűréssel elkülönítjük, tisztított vízzel mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk. így 25,3 mg (91%) mennyiségben a (3) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 619 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm) 12,1 (IH, széles s), 11,0 (IH, széles s), 10,4 (IH, széles s), 10,0 (IH, széles s), 8,69 (IH, széles s), 8,68 (IH, d, J = 7,8 Hz), 8,51 (IH, d, J=8,3 Hz), 7,19 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,07 (IH, d, J=9,3 Hz), 7, 04 (IH, d, J=7,8 Hz), 7,01 (IH, d, J=7,8 Hz), 5,43 (IH, széles d, J=5,4 Hz), 5,33 (IH, széles s), 5,22 (IH, széles s), 4,93 (IH, széles d, J=4,9 Hz), 4,01 (2H, m), 3,74 (IH, m), 3,63 (2H, m), 3,40 (IH, m).

4. példa

511 mg rebekkamicint {a J. Antibiotics, 40, 668-678 (1987) szakirodalmi helyen ismertetett vegyület; kémiai neve: 12,13-dihidro-l,l1-diklór-13-(4-0metil-3-D-glükopiranozil)-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4c]karbazol-5,7(6H)-dion} feloldunk 3 ml hidrazinhidrát-oldatban (Wako Pure Chemical Industries, Ltd. terméke), majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 1 órán át állni hagyjuk. Ezután 200 ml tisztított vizet adagolunk, majd a kivált csapadékot kiszűrjük, 100 ml tisztított vízzel mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk. így 497 mg (95%) mennyiségben a (4) képletű 6(N-amino)-rebekkamicint kapjuk.

FAB-MS (m/z): 585 (M+H)~ •H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,64 (IH, széles s), 9,24 (IH, d, J = 7,8 Hz), 9,07 (IH, d, J = 7,8 Hz), 7,70 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,45 (IH, d,

J = 7,8 Hz), 7,42 (IH, d, J = 7,8 Hz), 6,93 (IH, d,

J=8,8 Hz), 5,42 (IH, d, J=5,8 Hz), 5,33 (IH, t,

J=5,4 Hz), 5,03 (3H, széles s), 3,97 (2H, m), 3,84 (IH,

m), 3,59 (3H, s), 3,50-3,70 (3H, m).

5. példa

A) eljárás g, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyületet feloldunk 60 ml DMF-ben, majd az így kapott oldathoz hozzáadunk 1,8 ml tömény sósavoldatot. Az ekkor kapott elegyet 60 °C-on 4 órán át melegítjük, majd további 0,8 ml tömény sósavoldatot adunk hozzá és a melegítést 37 °C-on 16 órán át folytatjuk. Ezután 1 liter etil-acetáttal összekeverjük a reakcióelegyet, majd az ekkor kapott keveréket egymás után 2%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd vízzel mossuk. Az etil-acetátos fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. Az ekkor kapott 3,3 g narancsszínű port feloldjuk metanolban, majd a kapott oldatot 3 cm belső átmérőjű, 54 cm hosszú Sephadex LH 20 márkanevű gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 2413,6 mg mennyiségben narancsszínű por alakjában az (5) képletű terméket kapjuk.

B) eljárás

25,9 mg, a fenti A) példában ismertetett módon előállított vegyületet feloldunk 0,5 ml DMF-ban, majd az oldathoz 15,0 mg formohidrazidot adunk. Az így kapott reakcióelegyet 70 °C-on 2 órán át keveijük, majd 70 ml etil-acetáttal elegyítjük. Az ekkor kapott keveréket 20 ml vízzel mossuk, majd az etil-acetátos fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. Az ekkor kapott 26,9 mg narancsszínű port feloldjuk metanolban, majd 1,5 cm belső átmérőjű és 48 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiásan tisztítjuk, metanollal eluálva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 16,3 mg mennyiségben narancsszínű por alakjában az (5) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,35 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 562 (M)+ •H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (IH, széles s), 10,8 (IH, s), 10,4 (IH, s), 10,0 (IH, s),

8,64 (IH, d, J=8,3 Hz), 8,47 (IH, d, J = 8,3 Hz),

8,44 (IH, s), 7,21 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,06 (IH, d, J=9,7 Hz), 7,05 (IH, d, J=7,8 Hz), 7,02 (IH, d, J=7,8 Hz), 5,43 (IH, d, J=5,8 Hz), 5,36 (IH, széles s), 5,22 (IH, d, J=5,4 Hz), 4,92 (IH, d, J = 5,4 Hz), 4,02 (2H, m), 3,75 (IH, m), 3,62 (2H, m), 3,39 (IH, m).

6. példa

510 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyülethez hozzáadunk 30 ml ecetsavat és 2 ml ecetsavanhidridet, majd a vegyületet 90 °C-on végzett melegítés közben oldódni hagyjuk. A kapott oldat térfogatát vízzel 300 ml-re kiegészítjük, majd ezt követően a reakcióterméket 3 cm belső átmérőjű, 13,5 cm hosszú Diaion HP 20 gyantaoszlopon adszorbeálódni hagyjuk. Az oszlopot először 600 ml vízzel mossuk, majd 300 ml metanollal eluáljuk. A metanolos eluátumot szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk 50 ml metanolban. Az így kapott oldatot közel 5 ml térfogatra betöményítjük, majd 100 ml etil-acetátot adagolunk. Az ekkor kapott elegyet 4 °C-on egy éjszakán át állni hagyjuk, majd a kivált narancsszínű csapadékot szűréssel elkülönítjük. így 426 mg mennyiségben a (6) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,43 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 576 (M)⁺ •H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (IH, s), 10,7 (IH, s), 10,4 (IH, széles s), 10,05 (IH, s),

8,64 (IH, d, J = 7,8 Hz), 8,47 (IH, d, J = 7,8 Hz), 7,20 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,01-7,06 (3H, m),

HU217611 Β

5,35-5,45 (2Η, m), 5,23 (1Η, széles s), 4,92 (1H, széles s), 4,02 (2H, m), 3,74 (1H, m), 3,58-3,70 (2H, m),

3,40 (1H, m), 2,10(3H, s).

7. példa ml tetrahidrofurán és 5 ml metanol elegyében feloldunk 72,5 ml, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyületet, majd az így kapott oldathoz 140 μΐ 2N sósavoldatot és 13,2 μΐ 37%-os vizes formaldehidoldatot adunk. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk 5 ml DMF-ban, majd az oldathoz 8 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort adagolunk. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten hidrogéngázzal 2 órán át redukáljuk, majd Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük. A szűrlethez 80 ml etil-acetátot adunk, majd az így kapott elegyet egymás után 2%-os vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal, ezután vízzel mossuk. Az etil-acetátos fázist elválasztása után megszárítjuk, majd szárazra pároljuk. Az ekkor kapott 28,8 mg narancsszínű port kis mennyiségű metanolban feloldjuk, majd az így kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 90 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiásan tisztítjuk, metanollal eluálva. így 17,1 mg menynyiségben narancsszínű por alakjában a (7) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,49 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol, tetrahidrofurán és ecetsav 20:10:10:1 térfogatarányú elegyét használva). FAB-MS (m/z): 549(M+H)+

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, s), 10,4 (lH,s), 9,98 (lH,s), 8,72 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,54 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,19 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,00-7,06 (3H, m), 5,73 (1H, q, J=5,4 Hz), 5,43 (1H, d, J = 5,7 Hz), 5,35 (1H, széles s), 5,22 (1H, d, J=5,4 Hz), 4,90 (1H, d, J=5,4 Hz), 3,96-4,03 (2H, m),

3.74 (1H, m), 3,58-3,70 (2H, m), 3,40 (1H, m),

2.74 (3H,d,J=5,4 Hz).

8. példa ml DMF-ben feloldunk 500 mg, a 2. példában ismertetett módon előállított vegyületet, majd a kapott oldathoz 75 mg, 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort adunk. Ezután szobahőmérsékleten keverés közben 3,5 órán át hidrogénezést végzünk, majd a reakcióelegyet szűrjük olyan szűrőpapíron, amelyen a katalizátor eltávolítása céljából diatómafoldet terítettünk szét. A szűrlethez 150 ml vizet adunk, majd a vizes elegy pH-értékét 5-re beállítjuk IN nátrium-hidroxid-oldattal. Ezután 200-200 ml etil-acetáttal ötször extrahálást végzünk, majd az egyesített extraktumot bepároljuk. A kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, amikor 182,3 mg mennyiségben a (8) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 593 (M + H)+

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 12,6 (1H, széles s), 10,9 (1H, s), 10,4 (1H, s), 10,0 (1H, s), 8,69 (1H, d, J = 8,3 Hz), 8,52 (1H, d, J=7,8 Hz),

7,18 (2H, t, J=7,8 Hz), 6,99-7,05 (3H, m), 5,90 (1H, széles s), 5,42 (1H, d, J = 5,4 Hz), 5,35 (1H, t, J = 5,4 Hz), 5,21 (1H, d, J=4,9 Hz), 4,89 (1H, d, J=5,4 Hz), 4,03 (2H, m), 3,83 (2H, s), 3,74 (1H, m), 3,63 (2H,m), 3,39(lH,m).

9. példa ml metanolban feloldunk 501,7 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyületet és 501,7 mg szemikarbazid-hidrokloridot, majd a kapott oldathoz 0,325 ml trietil-amint adunk. Az így kapott reakcióelegyet ezt követően visszafolyató hűtő alkalmazásával 8 órán át forraljuk, majd szárazra pároljuk. A maradékhoz 300 ml metil-etil-ketont (rövidítve: MEK) és 200 ml vizet adagolunk. Extrakciós műveletet végzünk, majd további 300 ml MEK-t adagolunk a vizes fázishoz annak újraextrahálása céljából. Az egyesített MEKfázisokat szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk 300 ml metanolban. Az így kapott oldatot 3 cm belső átmérőjű és 28 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 461 mg mennyiségben vörös színű, kristályszerű por alakjában a (9) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,15 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 577 (M)+

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (1H, s), 10,4 (1H, s), 10,0 (1H, s), 8,68 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,66 (1H, széles s), 8,51 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,20 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,01-7,07 (3H, m), 6,41 (2H, széles s),

5,44 (1H, d, J = 5,4 Hz), 5,38 (1H, széles s), 5,23 (1H, d, J = 4,9 Hz), 4,91 (1H, széles s), 4,00-4,09 (2H, m), 3,75 (1H, m), 3,60 -3,68 (2H, m), 3,39 (1H, m).

10. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület és 20 mg tioszemikarbazid keverékéhez hozzáadunk 4 ml metanolt, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 22 órán át forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 4 ml metanolban feloldjuk. A kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 35 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 10,7 mg mennyiségben a (10) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,29 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 594 (M+H)+

Ή-NMR(400 MHz, DMSO-df,) δ (ppm): 11,0 (1H, s),

10,4 (1H, széles s), 10,1 (1H, széles s), 9,73 (1H, széles s), 8,65 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,49 (1H, d, J=7,8 Hz),

HU 217 611 Β

8,27 (2H, s), 7,21 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,01-7,12 (3H, m),

5,45 (1H, széles s), 5,37 (1H, széles s), 5,24 (1H, széles s), 4,91 (1H, széles s), 3,97-4,10 (2H, m), 3,74 (1H, m), 3,62 (2H, m), 3,40 (lH,m).

11. példa

9,5 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 2 ml tetrahidrofiiránnal (rövidítve: THF) készült oldatához hozzáadunk 30 mg metánszulfonsavanhidridet (az Aldrich Chemical Co. terméke), majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 48 órán át állni hagyjuk. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk 2 ml metanolban. Az így kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 34 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 8,3 mg mennyiségben a (11) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,48 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 612 (M)+

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-df,) δ (ppm): 11,0 (1H, s), 10,5 (1H, széles s), 10,4 (1H, s), 10,1 (1H, s), 8,67 (1H, d, J=7,9 Hz), 8,50 (1H, d, J=7,7 Hz), 7,22 (2H, t, J=7,6 Hz), 7,02-7,07 (3H, m), 5,43 (1H, d, J=5,8 Hz), 5,36 (1H, széles s), 5,22 (1H, d, J=5,2 Hz), 4,89 (1H, d, J=4,8 Hz), 4,03 (2H, m),

3,75 (1H, m), 3,63 (2H, m), 3,40 (1H, m).

12. példa

11,7 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 1 ml metanol és 2 ml THF elegyével készült oldatához hozzáadunk 0,1 ml propionsavanhidridet (az Aldrich Chemical Co. terméke), majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez 2 ml vizet és 3 ml metanolt adagolunk, majd az így kapott elegyet 30 percen át állni hagyjuk. Ezután az elegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 3 ml metanolban feloldjuk. A kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 30 cm hoszszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 6,2 mg mennyiségben a (12) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,55 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

’H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (1H, s), 10,6 (1H, széles s), 10,4 (1H, széles s), 10,0 (1H, s), 8,64 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,47 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,20 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,00,08 (3H, m), 5,30,45 (2H, m), 5,21 (1H, m), 4,92 (1H, m), 4,02 (2H, m), 3,75 (1H, m), 3,62 (2H, m),

3,38 (1H, m), 2,39 (2H, q, J = 9,3 Hz), 1,16 (3H, t, J=7,3 Hz).

13. példa

9,9 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 2 ml THF-nal készült oldatához hozzáadunk 0,06 ml trifluor-ecetsavanhidridet (az Aldrich Chemical Co. terméke), majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 15 percen át állni hagyjuk. Ezután 2 ml vizet adagolunk, majd a reakcióelegyet szárazra pároljuk. A maradékhoz 2 ml vizet és 10 ml etil-acetátot adagolunk, extrakciós műveletet végzünk, és a képződött etil-acetátos fázist szárazra pároljuk. A kapott nyers anyagot feloldjuk 3 ml metanolban, majd az oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 30 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 9,5 mg mennyiségben a (13) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,53 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 630 (M)+ ’H-NMR (500 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 12,7 (1H, széles s), 11,0 (1H, széles s), 10,5 (1H, széles s), 10,1 (1H, széles s), 8,61 (1H, d, J=7,6 Hz), 8,45 (1H, d, J=7,9 Hz), 7,21 (2H, t, J=7,6 Hz), 7,02,07 (3H, m), 5,42 (1H, d, J=5,8 Hz), 5,35 (1H, széles s), 5,21 (1H, széles s), 4,91 (1H, d, J = 5,5 Hz), 4,02 (2H, m),

3,76 (1H, m), 3,61 (2H, m), 3,39 (1H, m).

14. példa

31,6 mg, a 8. példában ismertetett módon előállított vegyület 4 ml metanol és 4 ml benzol elegyével készült oldatához hozzáadunk 0,15 ml, hexánnal készült 10%os trimetil-szilil-diazometán-oldatot (a Tokyo Kaséi Co. japán cég terméke), majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 10 percen át állni hagyjuk, és ezután szárazra pároljuk. Ekkor 29,3 mg mennyiségben a 8. példa szerinti vegyület metil-észterét kapjuk. Ezt azután feloldjuk 5 ml metanolban, majd a kapott oldathoz 0,6 ml tömény vizes ammónium-hidroxidoldatot adunk. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 16 órán át keveijük, majd szárazra pároljuk. A maradékot 3 ml metanolban feloldjuk, majd a kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 36 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 16,9 mg mennyiségben a (14) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,22 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 592 (M+H)⁺ ’H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, s), 10,4 (1H, széles s), 10,0 (1H, széles s), 8,69 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,52 (1H, d, J=8,3 Hz), 7,77 (1H, széles s),

7,39 (1H, széles s), 7,19 (2H, t, J = 7,8 Hz), 6,98,05 (3H, m), 6,25 (1H, t, J=3,9 Hz), 5,41 (1H, d,

HU 217 611 Β

J=5,4 Hz), 4,87 (1H, d, J=5,4 Hz), 4,02 (2H, m),

3,74 (1H, m), 3,68-3,70 (4H, m), 3,39 (1H, m).

75. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület és 10 mg 2-hidrazino-piridin (az Aldrich Chemical Co. terméke) keverékéhez 2 ml metanolt adunk oldás céljából, majd a kapott oldatot visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 óra 30 percen keresztül forraljuk. Ezután az oldatot szárazra pároljuk, majd a maradékhoz 30 ml vizet és 50 ml etil-acetátot adunk. A vizes fázis pH-értékét IN sósavoldattal 5-re beállítjuk, majd extrakciós műveletet végzünk. Az így kapott etil-acetátos fázist szárazra pároljuk. A kapott nyersterméket feloldjuk 2 ml metanolban, majd az így kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 36 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 10 mg mennyiségben a (15) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,46 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofürán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 612 (M + H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (1H, s), 10,4 (1H, s), 10,0 (1H, s), 9,34 (1H, s), 8,65 (1H, d, J = 8,3 Hz), 8,48 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,95 (1H, d, J=4,9 Hz), 7,62 (1H, t, J = 7,8 Hz), 7,18 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,00-7,08 (3H, m), 6,86 (1H, d, J=7,8 Hz), 6,78 (1H, dd, J=4,9, 7,8 Hz), 5,44 (1H, d, J=5,8 Hz),

5,37 (1H, széles s), 5,23 (1H, d, J=5,8 Hz), 4,92 (1H, széles s), 4,02 (2H, m), 3,76 (1H, m), 3,64 (2H, m),

3,41 (1H, m).

16. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület és 4-hidrazino-benzoesav (az Aldrich Chemical Co. terméke) keverékéhez 4 ml metanolt adagolunk, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet 1,8 cm belső átmérőjű és 44 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 20,9 mg mennyiségben vörös színű kristályos por alakjában a (16) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,31 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofürán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 655 (M+H)+ 'H-NMR (500 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (1H, s), 10,5 (1H, széless), 10,1 (1H, széles s), 9,11 (1H, s),

8,65 (1H, d, J = 7,9 Hz), 8,48 (1H, d, J = 7,9 Hz), 7,80 (2H, d, J = 8,3 Hz), 7,18 (2H, t, J=7,6 Hz), 7,01-7,08 (3H, m), 6,84 (2H, d, J = 8,3 Hz), 5,20-5,60 (3H, széles s), 4,96 (1H, széles s), 4,03 (2H, m), 3,76 (1H, m), 3,65 (2H, m), 3,41 (1H, m).

1Ί. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület és 38 mg oxámsav-hidrazin (az Aldrich Chemical Co. terméke) keverékéhez hozzáadunk 6 ml 50%-os vizes metanolt, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 20 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékhoz 15 ml vizet és 50 ml etil-acetátot adunk. Az így kapott elegy pH-értékét 2-re beállítjuk IN sósavoldattal, majd extrakciós műveletet végzünk. A kapott etil-acetátos fázist betöményítjük, majd a kicsapódott kristályokat szűréssel elkülönítjük. így 10 mg mennyiségben a (17) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,38 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofürán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 606 (M+H)+ 'H-NMR (500 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,4 (1H, s), 11,O(1H, s), 10,4 (1H, s), 10,0 (1H, s), 8,63 (1H, d, J=7,9 Hz), 8,46 (1H, d, J=7,9 Hz), 8,38 (1H, s), 8,11 (1H, s), 7,21 (2H, t, J=7,9 Hz), 7,02-7,07 (3H, m), 5,41 (1H, d, J = 5,8 Hz), 5,35 (1H, t, J=5,8 Hz),

5,19 (1H, d, J = 5,2 Hz), 4,89 (1H, d, J=5,5 Hz), 4,03 (2H, m), 3,76 (1H, m), 3,63 (2H, m),

3,40 (1H, m).

18. példa

26,7 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyületet és 5,5 mg borostyánkősavanhidridet feloldunk 0,5 ml piridinben, majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 18 órán át keveijük. Ezt követően az oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű DMF-ban feloldjuk. A kapott oldatot nagynyomású folyadékkromatografálásnak (rövidítve: HPLC) vetjük alá 20 mm átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS márkanevű oszlopon, mozgó fázisként 20%-os vizes acetonitrilt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat betöményítjük az acetonitril eltávolítása céljából, majd az elegy pH-értékét 2-re beállítjuk és ezután 100 ml etilacetáttal extrahálást végzünk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot metanolban feloldjuk, majd a kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 90 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 9,7 mg mennyiségben narancsszínű por alakjában a (18) képletű terméket kapjuk.

HPLC útján meghatározott retenciós idő 5,3 perc, a meghatározáshoz 4,6 mm belső átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS jelzésű oszlopot használva, a detektálást ibolyántúli fénnyel 350 nm-en végezve, 1 ml/perc átfolyási sebességet alkalmazva, illetve mozgó fázisként 27,5%-os vizes acetonitril és trifluorecetsav 1000:1 térfogatarányú elegyét használva. FAB-MS (m/z): 657 (M+Na)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,0 (1H, s), 10,7 (1H, széles s), 10,4 (1H, széles s), 10,1 (1H,

HU217611 Β széles s), 8,64 (1H, d, J = 7,9 Hz), 8,47 (1H, d, J=7,9 Hz), 7,19 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,01-7,07 (3H, m),

5,42 (2H, széles s), 5,22 (1H, széles s), 4,92 (1H, széles s), 4,02 (2H, m), 3,75 (1H, m), 3,63 (2H, m),

3,40 (1H, m), 2,65 (2H, t, J=7,3 Hz), 2,52 (2H, t, J=7,3 Hz).

19. példa mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 0,5 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 0,1 ml metil-jodidot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük. Ezt követően összekeverjük 50 ml etil-acetáttal, majd az így kapott keveréket egymás után 1%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és vízzel mossuk, az etil-acetátos fázist pedig elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk metanolban, majd a kapott oldatot

1,5 cm belső átmérőjű és 90 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 18,0 mg mennyiségben narancsszínű por alakjában a (19) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,51 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅4 márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol, tetrahidrofurán és ecetsav 20:10:1:1 térfogatarányú elegyét használva). FAB-MS (m/z): 563 (M + H)⁺

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, s), 10,3 (1H, s), 9,95 (1H, s), 8,70 (1H, d, J=8,3 Hz), 8,53 (1H, d, J = 8,3 Hz), 7,18 (2H, t, J = 7,8 Hz), 7,00-7,06 (3H, m), 5,41 (1H, d, J=5,4 Hz), 5,34 (1H, t, J=5,4 Hz), 5,19 (1H, d, J=5,4 Hz), 4,86 (1H, d, J=5,4 Hz), 4,02 (2H, m), 3,75 (1H, m), 3,62 (2H, m), 3,39 (1H, m), 3,02 (6H, s).

20. példa ml metilén-kloridban feloldunk 82,1 mg N-tercbutoxi-karbonil-glicint (a terc-butoxi-karbonil-csoportot a következőkben a „Boc” rövidítéssel jelöljük), majd az így kapott oldatot jeges hűtés közben 15 percen át keverjük. Ezt követően az oldathoz hozzáadjuk 96,7 mg diciklohexil-karbodiimid 1 ml metilén-kloriddal készült oldatát, majd az így kapott keveréket jeges fürdőben 15 percen át keverjük. Ezt követően beadagoljuk 227,6 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 6 ml piridinnel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 17 órán át keveijük. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot etil-acetátban feloldjuk. Az ekkor kapott oldatot egymás után telített vizes nátrium-klorid-oldattal, 2 pH-értékű savas vízzel és végül vízzel mossuk, majd az etil-acetátos fázist vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot 1,5 cm belső átmérőjű és 55 cm hosszú szilikagéloszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként toluol és metanol 6:1 térfogatarányú elegyét használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 105,2 mg mennyiségben narancsszínű por alakjában a (20) képletű termék Boc-származékát kapjuk. Ezt azután feloldjuk 1,2 ml trifluor-ecetsavban, majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük a Boc-csoport eltávolítása céljából. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 15 ml vízben feloldjuk. A kapott vizes oldat pH-értékét

7.5 és 8 közé beállítjuk, majd n-butanollal extrahálást végzünk. A kapott 50 ml térfogatú n-butanolos fázishoz 40 ml vizet adunk, majd az így kapott keverék pH-értékét 2-re beállítjuk híg sósavoldattal, ezután pedig szárazra pároljuk. A kapott narancsszínű port metanolban feloldjuk, majd az így kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 38 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 63,7 mg mennyiségben narancsszínű por alakjában a (20) képletű termék hidroklorid-sóját kapjuk.

HPLC retenciós érték 8,7 perc 4,6 mm belső átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS jelzésű oszlopot használva, a detektálást ibolyántúli fénnyel 3,5 nmen végezve, 1 ml/perc átfolyási sebességet alkalmazva, illetve mozgó fázisként 30 perces lineáris gradiens formájában 20%-os vizes acetonitril és trifluor-ecetsav 1000:1 és 70%-os vizes acetonitril és trifluor-ecetsav 1000:1 közötti térfogatarányú elegyeit használva. FAB-MS (m/z): 592 (M+H)+

Ή-NMR (hidroklorid, 400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,3 (1H, széles s), 11,0 (1H, széles s),

10.5 (1H, s), 10,1 (1H, s), 8,62 (1H, d, J = 8,3 Hz),

8,46 (1H, d, J=8,3 Hz), 8,31 (2H, s), 7,19 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,03-7,08 (3H, m), 5,46 (1H, széles s),

5,34 (1H, széles s), 5,27 (1H, széles s), 4,91 (1H, széles d, J=4,9 Hz), 4,03 (2H, m), 3,98 (2H, s), 3,76 (1H, m), 3,64 (2H, m), 3,40 (lH,m).

21. példa

40,0 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 3 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 42,2 mg 1-dezoxi-l-hidrazino-D-szorbitot és 0,1 ml trietil-amint, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 16 órán át forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, majd 1,8 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 20,0 mg mennyiségben a (21) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 699 (M+H)+

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,91 (1H, s), 10,35 (1H, széles s), 9,96 (1H, széles s), 8,73 (1H, d, J=8,9 Hz), 8,54 (1H, d, J=8,9 Hz), 7,20 (2H, t, J=8,4 Hz), 7,00-7,10 (3H, m), 5,76 (1H, t, J=(3,8 Hz),

5,42 (1H, d, J=5,5 Hz), 5,37 (1H, széles s), 5,22 (1H, d, J=(5,5 Hz), 4,89 (1H, széles s), 4,67 (1H, d, J=3,4 Hz), 4,45 (1H, d, J = 5,l Hz), 4,37 (1H, d, J=7,0 Hz), 4,25-4,43 (2H, m), 4,00 (2H, m), 3,55-3,80 (7H, m), 3,44-3,52 (2H, m), 3,35-3,44 (2H, m), 3,05-3,20 (2H, m).

HU217611 Β

22. példa

100 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 5 ml DMF-dal készült oldatához 100 mg karbohidrazidot adunk, majd az így kapott keveréket 80 °C-on 3 órán át keverjük és ezután szárazra pároljuk. A maradékot metanolban feloldjuk, majd az oldhatatlan anyagokat Celite márkanevű szűrőanyagon végzett szűrés útján eltávolítjuk. A kapott szűrletet bepároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk, és az így kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 91,2 mg mennyiségben a (22) képletű terméket kapjuk.

Rférték: 0,1 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 593 (M+H)+ ‘H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,96 (1H, s), 10,40 (1H, s), 10,01 (1H, s), 8,95 (1H, s), 8,65 (1H, d, J=8,2 Hz), 8,50 (1H, d, J=8,2 Hz), 7,90 (1H, s),

7,17 (2H, t, J=6,9 Hz), 7,00-7,10 (3H, m), 5,43 (1H, d, J=4,l Hz), 5,38 (1H, széles s), 5,20 (1H, s),

4.90 (1H, s), 4,39 (2H, széles s), 4,04 (2H, m),

3,75 (1H, m), 3,55-3,70 (2H, m), 3,38 (1H, m).

23. példa

15,0 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 32 mg 3-hidroxi-benzil-hidrazin-dihidrokloridot és 0,1 ml 10%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldatot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 4 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyhez 50 ml etil-acetátot adunk, majd egymás után 0,2N sósavoldattal és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mosást végzünk. Ezután az etil-acetátos fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A kapott maradékot feloldjuk kis mennyiségű metanolban, majd az így kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 15,3 mg mennyiségben a (23) képletű terméket kapjuk.

Rférték: 0,22 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 5:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 641 (M+H)⁺

H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm):

10.90 (1H, s), 10,38 (1H, s), 9,99 (1H, s), 9,30 (1H, s),

8,70 (1H, d, J = 8,l Hz), 8,53 (1H, d, J = 8,5 Hz),

6,86-7,22 (8H, m), 6,61 (1H, dd, J=2,2, 8,4 Hz),

6,03 (1H, t, J = 5,l Hz), 5,43 (1H, d, J = 5,4 Hz),

5,35 (1H, t, J = 5,0 Hz), 5,22 (1H, d, J = 5,4 Hz),

4,89 (1H, d, J = 5,4 Hz), 4,19 (2H, d, J=5,l Hz),

4,00 (2H, m), 3,72 (1H, m), 3,53-3,70 (2H, m),

3,38 (1H, m).

24. példa

64,6 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 2 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 30 mg 2-ciano-etil-hidrazint, majd az így kapott reakcióelegyet 90 °C-on 1 óra 30 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez 50 ml 0,2N sósavoldatot adunk, majd 50-50 ml etil-acetáttal kétszer extrahálást végzünk. Az egyesített extraktumot szárazra pároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk. Ezután a kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 30 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 45,0 mg mennyiségben a (24) képletű terméket kapjuk.

Rférték: 0,39 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 3:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 588(M+H)+ ‘H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm):

10,91 (1H, s), 10,36 (1H, s), 9,98 (1H, s), 8,70 (1H, d, J = 8,4 Hz), 8,53 (1H, d, J = 8,4 Hz), 7,18 (2H, t, J = 8,4 Hz), 6,95-7,10 (3H, m), 6,15 (1H, t, J=4,2 Hz), 5,42 (1H, d, J=5,7 Hz), 5,34 (1H, széles s), 5,23 (1H, d, J=4,4 Hz), 4,91 (1H, d, J=5,3 Hz), 4,00 (2H, m), 3,72 (1H, m), 3,55-3,70 (2H, m),

3,39 (1H, m), 3,30 (2H, td, J=4,2, 6,2 Hz), 2,69 (2H, t, J=6,2 Hz).

25. példa

1,09 g, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 35 ml DMF és 2 ml víz elegyével készült oldatához hozzáadunk 455 mg 2-hidrazino-2-imidazolinhidrobromidot és 211 mg nátrium-hidrogén-karbonátot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük és ezután szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk 300 ml 0,2N sósavoldatban, majd az így kapott oldatot 1-1 1 n-butanollal kétszer extraháljuk. A butanolos extraktumot szárazra pároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk. Az így kapott oldatot 3,0 cm belső átmérőjű és 80 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 650 mg mennyiségben a (25) képletű terméket kapjuk.

Rférték: 0,55 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként n-butanol, ecetsav és víz 4:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 603 (M+H)+

H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,2 (1H, s), 10,90 (1H, széles s), 10,50 (1H, s), 10,14 (1H, s),

9,42 (1H, széles s), 8,92 (1H, széles s), 8,62 (1H, d, J=10,6 Hz), 8,45 (1H, d, J=9,5 Hz), 7,22 (2H, t, J=6,5 Hz), 7,02-7,10 (3H, m), (3H, m), 5,48 (1H, d, J=4,7 Hz), 5,32 (2H, széles m), 4,94 (1H, d, J=3,5 Hz), 4,04 (2H, m), 3,70-3,90 (5H, m), 3,54-3,70 (2H, m),

3,41 (1H, m).

HU 217 611 Β

26. példa

48,3 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 14,3 mg l-amino-4-(2-hidroxi-etil)-piperazint és 0,1 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet megosztjuk 50 ml etil-acetát és 50 ml víz között, a vizes fázishoz 5 ml 0,2N sósavoldatot adunk, majd 100-100 ml nbutanollal kétszer extrahálást végzünk. Az egyesített extraktumot szárazra pároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk. Az így kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 30 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 22 mg mennyiségben a (26) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,53 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 6OF254 márkanéven szállított lemezen, futtatószerként n-butanol, ecetsav és víz 4:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 648 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,92 (1H, s), 10,50 (2H, széles s), 10,10 (1H, s), 8,66 (1H, d, J=7,2 Hz), 8,50 (1H, d, J = 8,9 Hz), 7,18 (2H, t, J = 8,9 Hz), 7,02-7,12 (3H, m), 5,46 (1H, d, J=5,6 Hz), 5,25-5,40 (3H, széles m), 4,86 (1H, d, J=5,6 Hz),

3,95-4,20 (4H, m), 3,70-3,90 (4H, m),

3.55- 3,70 (4H, m), 3,20-3,50 (6H, m).

27. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 0,6 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 10 mg karbazinsav-terc-butil-észtert, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 6 órán át keverjük. Ezt követően 50 ml etil-acetáttal elegyítjük, majd az ekkor kapott keveréket 30-30 ml vízzel kétszer, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal egyszer mossuk. Az etil-acetátos fázist ezután elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot 1 ml metanolban feloldjuk, majd a kapott oldatot 1,6 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 27,2 g mennyiségben a (27) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,42 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 6OF254 márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 4:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 634(M+H)⁺

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,99 (1H, s), 10,42 (1H, s), 10,02 (1H, s), 9,82 (1H, széles s),

8,65 (1H, d, J = 7,7 Hz), 8,49 (1H, d, J = 7,7 Hz),

7,18 (2H, t, J=7,7 Hz), 7,00-7,10 (3H, m), 5,42 (1H, széles s), 5,35 (1H, széles s), 5,21 (1H, széles s),

4,90 (1H, széles s), 4,02 (2H, m), 3,72 (1H, m),

3.56- 3,70 (2H, m), 3,40 (1H, m), 1,50 (9H, s).

28. példa

177 mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 6 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 0,68 ml allil-bromidot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 napon át keverjük. Ezt követően 200 ml vizet adagolunk, majd 200-200 ml etil-acetáttal háromszor extrahálást végzünk. Az egyesített extraktumot vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot 3 ml metanolban feloldjuk, majd az így kapott oldatot 2,5 cm belső átmérőjű és 40 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt termékeket tartalmazó frakciókat külön-külön szárazra pároljuk, amikor 42,1 mg mennyiségben a (28) képletű terméket és 67,5 mg mennyiségben a (29) képletű terméket kapjuk.

A (28) képletű termék fizikai állandói:

R_rérték: 0,68 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 6OF254 márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 2:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 575 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm):

10,90 (1H, s), 10,38 (1H, s), 9,98 (1H, s), 8,70 (1H, d, J=9,0 Hz), 8,52 (1H, d, J=10,2 Hz), 7,20 (2H, t, J = 7,7 Hz), 6,95-7,08 (3H, m), 5,92 (2H, m),

5,40 (1H, d, J=6,4 Hz), 5,32 (1H, m), 5,20 (2H, m), 5,05 (1H, d, J=11,5 Hz), 4,88 (1H, d, J=5,8 Hz), 4,00 (2H, m), 3,67-3,78 (3H, m), 3,58-3,65 (2H, m),

3,35 (lH,m).

A (29) képletű termék fizikai állandói:

R_rérték: 0,75 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 2:1 térfogatarányú elegyét használva).

Ή-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,91 (1H, s), 10,40 (1H, széles s), 10,00 (1H, széles s), 8,66 (1H, d, J=9,4 Hz), 8,50 (1H, d, J=9,4 Hz), 7,18 (2H, t, J=8,0 Hz), 7,00-7,10 (3H, m), 5,90 (2H, ddt, J=6,3, 10,2, 17,0 Hz), 5,42 (1H, d, J=5,3 Hz), 5,33 (1H, széles s), 5,23 (2H, d, J = 17,0 Hz), 5,22 (1H, széles s), 5,04 (2H, d, J = 10,2 Hz), 4,91 (1H, széles s), 4,02 (2H, m), 3,97 (4H, d, J = 6,3 Hz), 3,70 (1H, m), 3,51-3,66 (2H, m), 3,35 (1H, m).

29. példa mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 1 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 0,3 ml benzil-bromidot, majd az így kapott reakcióelegyet egy éjszakán át keverjük. Ezután 40 ml etil-acetátot adunk hozzá, majd a kapott keveréket 30-30 ml vízzel kétszer, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal egyszer mossuk. Az etil-acetátos fázist ezután elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk 1 ml metanolban, majd az így kapott oldatot 1,6 cm belső átmérőjű és 30 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt termékeket tartalmazó frak14

HU217611 Β ciókat külön-külön szárazra pároljuk, amikor 13,2 mg mennyiségben a (30) képletű terméket és 7,2 mg mennyiségben a (31) képletű terméket kapjuk.

A (30) képletű termék fizikai állandói:

Rf-érték: 0,44 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 3:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 715 (M+H)+ ‘H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,85 (1H, s), 10,35 (1H, s), 9,96 (1H, s), 8,65 (1H, d, J = 8,5 Hz), 8,45 (1H, d, J=9,0 Hz), 7,50-7,65 (4H, m), 7,10-7,40 (8H, m), 6,95-7,10 (3H, m), 5,40 (1H, d, J = 5,4 Hz), 5,30 (1H, széles s), 5,18 (1H, d, J=4,9 Hz), 4,83 (1H, d, J=4,9 Hz), 4,58 (2H, s), 4,55 (2H, s), 4,00 (2H, m), 3,46-3,80 (3H, m),

3,36 (1H, m).

A (31) képletű termék fizikai állandói:

R_rérték: 0,38 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂5₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 3:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 625 (M+H)+ 'H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,88 (1H, s), 10,40 (1H, széles s), 10,00 (1H, széles s),

8,67 (1H, d, J = 7,9 Hz), 8,51 (1H, d, J=7,3 Hz),

7,50 (2H, d, J=6,9 Hz), 8,51 (2H, t, J=6,9 Hz),

7,21 (1H, t, J = 6,9 Hz), 7,16 (2H, t, J = 7,3 Hz),

6,96-7,07 (3H, m), 6,13 (1H, t, J=5,3 Hz), 5,42 (1H, d, J=5,9 Hz), 5,21 (1H, d, J=5,3 Hz), 4,91 (1H, széles s), 4,55 (1H, széles s), 4,28 (2H, d, J = 5,3 Hz), 4,02 (2H, m), 3,72 (1H, m), 3,55-3,70 (2H, m),

3,40 (1H, m).

30. példa

1,4 g, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 30 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 1 g metil-karbazinátot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük. Ezt követően 400 ml vizet adagolunk, majd a vizes elegyet 500-500 ml etil-acetáttal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumot szárazra pároljuk, majd a kapott maradékot 5 ml metanolban feloldjuk. Az így kapott oldatot 3,0 cm belső átmérőjű és 80 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 1,3 g mennyiségben a (32) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,18 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 4:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 592 (M+H)+ 'H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,00 (1H, s), 10,42 (1H, széles s), 10,18 (1H, s), 10,04 (1H, széles s), 8,64 (1H, d, J = 7,6 Hz),

8,47 (1H, d, J = 8,3 Hz), 7,20 (2H, t, J=8,3 Hz), 7,00-7,10 (3H, m), 5,42 (1H, széles s), 5,35 (1H, széles s), 5,21 (1H, széles s), 4,91 (1H, széles s),

4,02 (2H, m), 3,75 (3H, s), 3,50-3,70 (3H, m),

3,40 (1H, m).

31. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 67 mg (2R,3S)-3,4-O-izopropilidén-2,3,4-trihidroxibutánsav-hidrazidot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 7 órán át és ezután szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyhez 50 ml vizet adagolunk, majd az így kapott vizes elegyet 50-50 ml etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos extraktumot szárazra pároljuk, majd a kapott maradékot 3 ml metanolban feloldjuk. Az így kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 25 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 112 mg mennyiségben a (33) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,14 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 4:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 692 (M+H)'H-NMR (300 MHz, DMSO-df,) δ (ppm): 11,01 (1H, s), 10,70 (1H, s), 10,45 (1H, s), 10,05 (1H, s), 8,75 (1H, d, J=7,4 Hz), 8,47 (1H, d, J=7,4 Hz), 7,21 (2H, t, J=7,4 Hz), 7,00-7,10 (3H, m), 6,26 (1H, d, J=6,7 Hz), 5,44 (1H, d, J=5,9 Hz), 5,39 (1H, széles s), 5,24 (1H, d, J = 5,9 Hz), 4,93 (1H, d, J=5,9 Hz), 4,31 (1H, dd, J=6,7, 11,9 Hz), 4,22 (1H, t, J=6,7 Hz), 3,76 (1H, m),

3,57-3,71 (2H, m), 3,40 (1H, m), 1,45 (3H, s),

1,36 (3H, s).

32. példa mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 5 ml vízmentes THF-nal készült oldatához hozzáadunk 10 mg p-toluolszulfonsavanhidridet, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 napon át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 1 ml metanolban feloldjuk. Az így kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 12,3 mg mennyiségben a (34) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,49 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂5₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 3:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 688 (M+H)+ •H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,98 (1H, s), 10,87 (1H, s), 10,42 (1H, s), 10,05 (1H, s), 8,54 (1H, d, J = 7,9 Hz), 8,38 (1H, d, J=7,9 Hz), 7,84 (2H, d, J=8,7 Hz), 7,44 (2H, d, J = 8,7 Hz),

7,19 (2H, t, J=7,9 Hz), 7,00-7,08 (3H, m), 5,43 (1H, d, J = 4,7 Hz), 5,35 (1H, széles s), 5,23 (1H, d, J=4,9 Hz), 4,90 (1H, d, J=4,4 Hz), 4,04 (2H, m),

HU217611 Β

3,75 (1Η, m), 3,55-3,70 (2H, m), 3,40 (1H, m),

2.42 (3H, s).

33. példa mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 2 ml THF-nal készült oldatához hozzáadunk 0,1 ml fenil-izocianátot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 1 ml metanolban feloldjuk. A kapott oldatot

1,6 cm belső átmérőjű és 30 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 12 mg mennyiségben a (35) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,38 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 653 (M+H)+ •H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) d (ppm): 11,00 (1H, s), 10,40 (1H, széles s), 10,10 (1H, széles s), 9,48 (1H, s), 9,50 (1H, s), 8,67 (1H, d, J=8,3 Hz), 8,50 (1H, d, J = 8,3 Hz), 7,48 (2H, d, J = 7,8 Hz), 8,50 (1H, d, J = 8,3 Hz), 7,48 (2H, d, J=7,8 Hz), 7,27 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,20 (2H, t, J=7,8 Hz), 6,95-7,10 (4H, m),

5.43 (1H, d, J=4,2 Hz), 5,30 (1H, széles s), 5,23 (1H, széles s), 4,95 (1H, széles s), 4,03 (2H, m), 3,75 (1H, m), 3,58-3,70 (2H, m), 3,38 (1H, m).

34. példa mg, az 1. példában ismertetett módon előállított vegyület 2 ml THF-nal készült oldatához hozzáadunk 16 μΐ benzoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezt követően az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékot 1 ml metanolban feloldjuk. Az így kapott oldatot

1,6 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 12 mg mennyiségben a (36) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,57 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 639 (M+H)+ •H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆) Ö (ppm): 11,35 (1H, széles s), 11,04 (1H, s), 10,45 (1H, széles s), 10,08 (1H, széles s), 8,66 (1H, d, J=8 Hz), 8,49 (1H, d, J=8,5 Hz), 8,04 (2H, d, J=7,l Hz), 7,55-7,78 (3H, m), 7,20 (2H, t, J=8,5 Hz), 7,00-7,15 (3H, m), 5,45 (2H, széles s), 5,25 (1H, széles s), 4,97 (1H, széles s), 4,02 (2H, m), 3,55-3,82 (3H, m), 3,41 (1H, m).

35. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1,5 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 30 mg α-pikolinsav-hidrazidot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez 50 ml etil-acetátot adagolunk keverés közben, majd egymás után vízzel és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mosást, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítást és szárazra párolást végzünk. A kapott maradékot 1 ml metanolban feloldjuk, majd a metanolos oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 30 mg mennyiségben a (37) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,58 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, fűttatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 640 (M+H)⁺ •H-NMR (300 MHz, DMSO-d^ δ (ppm): 11,43 (1H, s), 11,02 (1H, s), 10,45 (1H, s), 10,07 (1H, s), 8,82 (1H, d, J=4,2 Hz), 8,75 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,48 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,12 (2H, m), 7,75 (1H, m), 7,20 (2H, t, J=7,0 Hz), 7,00-7,15 (3H, m), 5,45 (1H, d, J=6,3 Hz),

5.40 (1H, széles s), 5,25 (1H, d, J=6,3 Hz), 4,96 (1H, széles s), 4,04 (2H, m), 3,76 (1H, m), 3,55-3,72 (2H, m), 3,42 (1H, m).

36. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 30 mg 2-hidrazino-etanolt, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 1 ml metanolban feloldjuk. A kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 32 mg mennyiségben a (38) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,32 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 2:1 térfogatarányú elegyét használva).

•H-NMR (300 MHz, DMSO-c^) δ (ppm): 10,91 (1H, s), 10,35 (1H, széles s), 9,98 (1H, széles s), 8,70 (1H, d, J = 6,7 Hz), 8,53 (1H, d, J = 6,9 Hz), 7,18 (2H, t, J=7,6 Hz), 6,99-7,06 (3H, m), 5,76 (1H, t, J=5,2 Hz),

5.41 (1H, d, J=5,6 Hz), 5,32 (1H, széles s), 5,20 (1H, d, J=5,2 Hz), 4,90 (1H, széles s), 4,51 (1H, t, J=4,9 Hz),

3,96-4,06 (2H, m), 3,73 (1H, m), 3,55-3,70 (4H, m), 3,39 (1H, m), 3,12 (2H, m).

7. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 2 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 10 mg 1-amino-pirrolidin-hidrokloridot és 0,1 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük. Ezt követően 40 ml vizet adagolunk, majd 40-40 ml etil-acetáttal kétszer extrahálást végzünk. Az egyesített extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot 1 ml metanolban fel16

HU 217 611 Β oldjuk, majd a kapott oldatot 1,8 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 10,0 mg mennyiségben a (39) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,33 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 4:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 589(M + H)+ 'H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,91 (1H, s), 10,35 (1H, s), 9,95 (1H, s), 8,78 (1H, d, J=8,3 Hz), 8,52 (1H, d, J = 8,3 Hz), 7,16 (2H, t, J = 7,6 Hz), 6,98-7,06 (3H, m), 5,40 (1H, d, J=5,5 Hz), 5,33 (1H, t, J=5,7 Hz), 5,18 (1H, d, J = 5,5 Hz), 4,85 (1H, d, J=4,8 Hz), 4,02 (2H, m), 3,74 (1H, m), 3,53-3,68 (2H, m), 3,30-3,42 (5H, m), 1,97 (4H, m).

38. példa mg, a PCT/W091/18003 számú közrebocsátási iratban ismertetett 6-(benzil-oxi-metil)-1,11 -dibenziloxi-12,13-dehidro-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)-dion, 1,3 g ezüst-oxid és 550 mg 4A méretű molekulaszita keverékét 30 ml vízmentes benzolban szuszpendáljuk, majd visszafolyató hűtő alkalmazásával 20 percen át forraljuk. Ezt követően a keverékhez 10 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadjuk 416,4 mg a-bróm-3-dezoxi-3-azido-2,4,6-triacetil-Dglükóz 5 ml vízmentes benzollal készült oldatát. Ezután visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 napon át forralást végzünk, majd az oldhatatlan részt Celite márkanevű szűrőanyagot használva kiszűrjük. A szűrletet szárazra pároljuk, majd a maradékot 150 ml etil-acetátban feloldjuk. A kapott oldatot egymás után 0,2N sósavoldattal, vízzel és végül telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk 5 ml kloroformban, majd a kapott oldatot 3,0 cm belső átmérőjű és 80 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, majd a maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, futtatószerként először n-hexán, aceton és tetrahidrofurán 3:1:0,1 térfogatarányú elegyét (Rf-érték: 0,5), majd toluol és aceton 10:1 térfogatarányú elegyét (R_rérték: 0,5) használva. így 9,2 mg mennyiségben 6-(benziloxi-metil)-1,11 -dibenzil-oxi-12,13-dihidro-13-(3dezoxi-3-azido-p-D-glükopiranozil)-5H-indolo[2,3a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)-diont kapunk. Ebből a vegyületből 9,2 mg-ot feloldunk 1 ml hidrazin-monohidrátban, majd a kapott oldatot szobahőmérsékleten 4 órán át keveijük. Ezután az oldatot 30 ml etil-acetáttal elegyítjük, majd az így kapott keveréket egymás után 0,2N sósavoldattal, vízzel és végül telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk 0,5 ml tetrahidrofurán és 1 ml metanol elegyében, majd a kapott oldathoz palládiumkormot adunk.

Az így kapott keveréket ezután szobahőmérsékleten hidrogéngáz-áramban 3 órán át keveijük. Ezt követően az oldhatatlan anyagokat Celite márkanevű szűrőanyagon kiszűijük, majd a szűrlethez 1,5 ml, metanollal készült 10%-os sósavoldatot adunk. Az így kapott keveréket szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk 0,5 ml metanolban. A kapott oldatot ezután 1,0 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 2,0 mg mennyiségben a (40) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,5 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként n-butanol, ecetsav és víz 4:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 534 (M+H)⁺ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,80 (1H, s), 10,48 (1H, s), 10,20 (1H, s), 8,79 (1H, d, J=7,9 Hz), 8,52 (3H, széles), 8,50 (1H, d, J=9,2 Hz), 7,61 (1H, d, J=6,6 Hz), 7,16 (1H, dd, J=9,2, 9,2 Hz), 7,10 (1H, dd, J=9,2, 9,2 Hz), 7,05 (1H, dd, J=9,2, 9,2 Hz), 7,00 (1H, dd, J=9,2, 9,2 Hz), 6,42 (1H, d, J=5,2 Hz), 6,16 (1H, d, J = 3,9 Hz), 5,18 (1H, széles), 4,93 (1H, széles),

4,40 (1H, m), 4,16 (1H, m), 4,03 (1H, m), 3,78 (1H, m), 3,68 (1H, m), 3,42 (1H, m).

39. példa mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1,5 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 60 mg ciano-aceto-hidrazidot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 9 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet 30 ml etil-acetáttal elegyítjük, majd egymás után vízzel és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mosást végzünk. Ezután az etil-acetátos fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk, majd a kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 27,8 mg mennyiségben a (41) képletű terméket kapjuk.

Rf-érték: 0,53 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 3:1:0,1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 601 (M+H)+ 'H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,14 (1H, s), 11,01 (1H, s), 10,42 (1H, s), 10,04 (lH,s), 8,65 (1H, d, J=7,6 Hz), 8,47 (1H, d, J=7,6 Hz), 7,21 (2H, t, J=7,6 Hz), 7,05 (3H, t, J = 7,6 Hz), 5,41 (2H, d, J=4,5 Hz), 5,19 (1H, d, J=6,8 Hz), 4,90 (1H, d, J=6,8 Hz), 4,13 (2H, s), 4,04 (2H, széles), 3,75 (1H, m), 3,64 (2H, m),3,43(lH, m).

40. példa g 12,13-dihidro-1,11-dihidroxi-l 3-(fi-D-glükopiranozil)-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)dion 25 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzá17

HU217611 Β adjuk bő fölöslegben vett diazo-metán dietil-éteres oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet 4 °C-on egy éjszakán át keveijük. Ezt követően a képződött sárga színű csapadékot kiszűijük, majd 3 ml hidrazin-monohidrátban feloldjuk. A kapott oldatot 1 óra 30 percen át szobahőmérsékleten reagálni hagyjuk. A reakció befejeződése után 200 ml tisztított vizet adunk a reakcióelegyhez, majd a kivált csapadékot szűréssel elkülönítjük, egymás után tisztított vízzel és metanollal mossuk, végül csökkentett nyomáson szárítjuk. így 683,4 mg mennyiségben a (42) képletű terméket kapjuk.

HPLC retenciós idő: 10,5 perc (oszlop: 4,6 mm belső átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS, detektálás ibolyántúli fénnyel 305 nm-en, átfolyási sebesség 1 ml/perc, mozgó fázis metanol és víz 6:4 térfogatarányú elegye).

FAB-MS (m/z): 563 (M+H)+ 'H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, s), 8,87 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,65 (1H, d, J=7,8 Hz),

7,35 (1H, t, J = 7,8 Hz), 7,35 (1H, t, J = 7,8 Hz),

7,23 (1H, t, J = 7,8 Hz), 7,25 (1H, d, J = 7,8 Hz),

7,18 (1H, d, J=7,8 Hz), 6,90 (1H, d, J=9,3 Hz),

5,40 (1H, széles s), 5,18 (1H, széles s), 5,00 (2H, széles s), 4,90 (2H, széles s), 4,06 (6H, s), 4,00 (2H, m), 3,78 (1H, m), 3,63 (2H, m), 3,42 (1H, m).

41. példa

A 2. példában ismertetett módon járunk el, kiindulási anyagként a 40. példában ismertetett módon előállított vegyületből 679 mg-ot használva. így 708,8 mg mennyiségben a (43) képletű terméket kapjuk.

HPLC retenciós idő: 10,9 perc (oszlop: 4,6 mm belső átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS, detektálás ibolyántúli fénnyel 310 nm-en, átfolyási sebesség 1 ml/perc, mozgó fázis 30 perces lineáris gradienssel acetonitril és víz 2:8, illetve acetonitril és víz 6:4 közötti térfogatarányú elegyei).

FAB-MS (m/z): 618 (M)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) 8 (ppm): 13,5 (1H, széles s), 11,1 (1H, s), 9,01 (1H, s), 8,83 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,63 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,39 (1H, t,

J=7,8 Hz), 7,37 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,29 (1H, d,

J=7,8 Hz), 7,22 (1H, d, J=7,8 Hz), 6,94 (1H, d,

J=9,3 Hz), 5,43 (1H, d, J=5,4 Hz), 5,22 (1H, d,

J=5,4 Hz), 5,01 (1H, széles s), 4,93 (1H, d, J=5,4 Hz), 4,07 (6H, s), 4,05 (1H, m), 3,96 (1H, m), 3,79 (1H, m), 3,60 (2H, m), 3,44 (1H, m).

42. példa

704 mg, a 41. példában ismertetett módon előállított vegyület 10 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 60 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverés közben 6 órán át hidrogénezzük. Ezt követően a reakcióelegyet olyan szűrőpapíron szűrjük át, amelyre Celite márkanevű szűrőanyagot terítettünk szét. így a katalizátort eltávolítjuk. A szűrlethez 200 ml etil-acetátot adunk, majd a kapott elegyet 50 ml 8 pH-értékű vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. A kapott vizes fázis pH-értékét 2-re beállítjuk, majd 500 ml etil-acetáttal extraháljuk. A kapott szerves fázist ezután 70 ml 2%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk, majd az így kapott vizes fázist csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot felvisszük 3 cm belső átmérőjű és 30 cm hosszú Diaion HP 20 gyantaoszlopra, majd vizes mosást és ezt követően 300 ml metanollal eluálást végzünk. A metanolos eluátumot szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk kis mennyiségű DMF-ban. Az így kapott oldatot végül preparatív HPLC-nek vetjük alá, e célra 20 ml belső átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS oszlopot, ibolyántúli detektálást 310 nm-nél, 9 ml/perc átfolyási sebességet és mozgó fázisként acetonitril és víz 25:75 térfogatarányú elegyét használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű vízben feloldjuk. A kapott vizes oldatot 3 cm belső átmérőjű és 63 cm hosszú Sephadex G 15 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és metanol 9:1 térfogatarányú elegyét használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat betöményítjük, majd fagyasztva szárítjuk. így 84,2 mg mennyiségben a (44) képletű termék nátriumsóját kapjuk.

HPLC retenciós érték: 8,9 perc (oszlop: 4,6 mm belső átmérőjű és 250 mm hosszú Chromatolex ODS, detektálás ibolyántúli fénnyel 310 nm-en, átfolyási sebesség 1 ml/perc, mozgó fázis acetonitril, víz és trifluor-ecetsav 300:700:1 elegye).

FAB-MS (m/z): 643 (M+Na)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,9 (1H, széles s), 8,85 (1H, d, J = 7,8 Hz), 8,63 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,33 (1H, t, J = 7,8 Hz), 7,31 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,24 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,16 (1H, d, J=7,8 Hz), 6,89 (1H, d, J=9,3 Hz), 5,63 (1H, széles s),

5,42 (1H, széles s), 5,10 (1H, széles s), 4,99 (1H, széles s), 4,06 (6H, s), 4,02 (2H, m), 3,80 (1H, m), 3,67 (1H, t, J = 8,8 Hz), 3,68 (1H, m), 3,42 (1H, t, J=8,3 Hz), 3,34 (2H, s).

43. példa

A 2. példában ismertetett módon a 4. példában ismertetett vegyületből 70 mg-ot használva kiindulási anyagként 23,8 mg mennyiségben a (45) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 641 (M+H)+ 'H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,8 (1H, s), 9,26 (1H, d, J=7,8 Hz), 9,09 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,94 (1H, s), 7,78 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,74 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,50 (2H, t, J = 7,8 Hz), 6,98 (1H, d, J=9,3 Hz), 5,44 (1H, d, J=5,9 Hz), 5,33 (1H, széles s), 5,09 (1H, d, J=5,4 Hz), 3,96 (2H, m), 3,85 (1H, m), 3,67 (2H, m), 3,59 (3H, s), 3,56 (1H, m).

44. példa

A 42. példában ismertetett módon a 43. példában ismertetett vegyületből 1 g-ot használva kiindulási anyagként 210 mg mennyiségben a (46) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 643 (M+H)+

HU 217 611 Β

Ή-NMR (500 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,7 (1H, s), 9,26 (1H, d, J=7,8 Hz), 9,09 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,74 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,71 (2H, d, J=7,8 Hz), 7,46 (2H, t, J=7,8 Hz), 6,93 (1H, d, J = 9,2 Hz), 6,00 (1H, széles s), 5,42 (1H, széles s), 5,31 (1H, széles s), 5,03 (1H, széles s), 3,96 (2H, széles s), 3,85 (2H, s), 3,83 (1H, m), 3,59 (3H, s), 3,50-3,70 (3H, m).

45. példa

Az 5. példában ismertetett módon a 4. példa szerinti vegyületből 51,4 mg-ot kiindulási anyagként használva 48,2 mg mennyiségben a (47) képletű terméket kapjuk. FAB-MS (m/z): 613 (M+H)+

H-NMR (400 MHz, DMSO-d^ δ (ppm): 10,9 (1H, széles s), 10,8 (1H, széles s), 9,20 (1H, m), 9,03 (1H, m), 8,48 (1H, s), 7,75 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,70 (1H, d, J = 7,8 Hz), 7,45 (2H, t, J = 7,8 Hz), 6,93 (1H, széles t, J=9,3 Hz), 5,41 (2H, m), 5,04 (1H, d, J = 5,9 Hz), 3,99 (2H, széles s), 3,86 (3H, s), 3,52-3,67 (3H, m).

46. példa

A 6. példában ismertetett módon a 4. példa szerinti vegyületből 14,1 mg-ot kiindulási vegyül étként használva 13 mg mennyiségben a (48) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 627 (M+H)⁺

H-NMR (500 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,8 (2H, s), 9,20 (1H, m), 9,04 (1H, m), 7,74 (2H, m), 7,47 (2H, m), 6,93 (1H, m), 5,41 (1H, m), 5,32 (1H, széles s), 5,04 (1H, m), 3,96 (2H, széles s), 3,85 (1H, m), 3,58 (3H, s), 3,50-3,70 (3H, m), 2,12 (3H, s).

47. példa

3,2 mg 12,13-dihidro-2,10-dihidroxi-13-(P-D-glükopiranozil)-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol5,7(6H)-dionhoz hozzáadunk 1 ml hidrazin-monohidrátot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet megosztjuk etil-acetát és 0,2N sósavoldat között, majd az etil-acetátos fázist egymás után vízzel és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, végül szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk kis mennyiségű metanolban, majd az így kapott oldatot 1,0 cm belső átmérőjű és 5 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 3,0 mg mennyiségben a (49) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,22 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅₄ márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 3:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 534 (M)+

H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,16 (1H, s), 9,76 (1H, s), 9,73 (1H, s), 8,90 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,82 (1H, d, J = 7,3 Hz), 7,18 (1H, d, J=2,0 Hz), 6,98 (1H, d, J=2,0 Hz), 6,83 (2H, dt, J=2,0, 7,3 Hz), 5,97 (1H, d, J = 7,2 Hz), 5,84 (1H, t, J=3,3 Hz),

5,32 (1H, d, J=5,3 Hz), 5,10 (1H, d, J=5,3 Hz),

4.93 (1H, d, J=5,2 Hz), 4,90 (2H, s), 4,04-3,86 (2H, m), 3,78 (1H, m), 3,60-3,35 (3H, m).

48. példa

7,1 mg 2,10-difluor-12,13-dihidro-13-(3-D-glükopiranozil)-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)-dionhoz hozzáadunk 0,4 ml hidrazin-hidrátot, majd az így kapott keveréket szobahőmérsékleten 40 percen át keverjük. Ezt követően 1,34 ml tömény sósavoldatot adagolunk, majd etil-acetáttal extrahálást végzünk. Az extraktumot vízzel mossuk, majd bepároljuk. A maradékot feloldjuk 3,7 ml DMF és 0,37 ml tömény sósavoldat elegyében, majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Az oldatot ezután etil-acetát és víz között megosztjuk, majd az etil-acetátos fázist szárazra pároljuk. A maradékot kis mennyiségű etanolban feloldjuk, majd Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként etanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor

4,6 mg mennyiségben a (50) képletű terméket kapjuk. FAB-MS (m/z): 566 (M)+

H-NMR (400 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,9 (1H, s), 10,8 (1H, széles s), 9,07 (1H, dd, J=5,8, 8,8 Hz), 9,01 (1H, dd, J=5,9, 8,8 Hz), 8,45 (1H, s), 7,93 (1H, széles d, J=8,8 Hz), 7,44 (1H, széles d, J=8,8 Hz), 7,27 (2H, m), 6,28 (1H, d, J=8,8 Hz), 6,20 (1H, széles s), 5,42 (1H, széles s), 5,13 (1H, széles d, J=5,4 Hz), 4,96 (1H, d, J = 5,4 Hz), 4,09 (1H, széles d, J=7,3 Hz),

3.94 (2H, m), 3,83 (1H, széles d, J=7,3 Hz), 3,58 (1H, m), 3,45 (1H, m).

49. példa

100 mg 6-(benzil-oxi-metil)-l,l 1-dibenzil-oxi12,13-dihidro-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol5,7-(6H)-dion, 1,4 g ezüst-oxid és 0,7 g 4A típusú molekulaszita keverékét 40 ml vízmentes benzolban szuszpendáljuk, majd a kapott szuszpenziót visszafolyató hűtő alkalmazásával 20 percen át forraljuk. Ezt követően 10 perc leforgása alatt cseppenként beadagoljuk l-bróm-2,3,5-tri-O-acetil-D-ribóz 10 ml vízmentes benzollal készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet ezt követően visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk, majd az oldhatatlan részt Celite márkanevű szűrőanyagot használva kiszűrjük. A szűrletet ezután szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk 100 ml etil-acetátban. Az így kapott oldatot egymás után 0,2N sósavoldattal, vízzel és végül telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk kloroformban, majd a kapott oldatot 2,5 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként kloroformot használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, majd a maradékot 2,5 cm belső átmérőjű és 25 cm hosszú szilikagéloszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként toluol és etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyét használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra párol19

HU 217 611 Β juk. Az ekkor kapott maradékot tovább tisztítjuk preparatív vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel, futtatószerként toluol és etil-acetát elegyét használva. Az ekkor mért R_rérték 0,6. így 20,8 mg mennyiségben 6(benzil-oxi-metil)-1,11 -dibenzil-oxi-12,13-dihidro-13 (p-D-ribofuranozil)-5H-indolo[2,3-a]pirrolo[3,4-c]karbazol-5,7(6H)-diont kapunk.

ml hidrazin-monohidrátban feloldunk 20,8 mg, az előző bekezdésben ismertetett módon előállított vegyületet, majd az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezután az oldattal 30 ml etil-acetátot elegyítünk, majd az ekkor kapott elegyet egymás után 0,2N sósavoldattal, vízzel és végül telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, végül szárazra pároljuk. A maradékot metanolban feloldjuk, majd a kapott oldatot 1,0 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, majd a maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, futtatószerként kloroform és metanol 10:1 térfogatarányú elegyét használva. így 2,9 mg mennyiségben az (51) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,5 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 6OF254 márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform és metanol 10:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 684 (M)+ •H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 10,45 (1H, s), 8,90 (1H, d, J=O,75 Hz), 8,68 (1H, d, J=0,75 Hz),

7,18 (2H, d, J=0,75 Hz), 7,11 (2H, d, J=0,75 Hz), 7,20-7,50 (UH, m), 5,35-5,45 (5H, m), 5,17 (1H, d, J=0,38 Hz), 5,10 (1H, d, J=0,45 Hz), 4,98 (2H, s), 3,90-4,00 (2H, m), 3,60-3,70 (2H, m).

50. példa

33,0 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 3 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 8,4 mg hidroxi-aceto-hidrazidot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on 2 napon át keverjük. Ezt követően szárazra pároljuk, majd a maradékot feloldjuk kis mennyiségű metanolban. A kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 25 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, majd a maradékot 30 ml etil-acetátban feloldjuk. Az így kapott oldatot vízzel mossuk, majd az etil-acetátos fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk, majd 1,5 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 29,0 mg mennyiségben az (52) képletű terméket kapjuk.

FAB-MS (m/z): 593 (M+H)+ •H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): 11,00 (1H, s), 10,55 (1H, s), 10,41 (1H, s), 10,02 (1H, s), 8,63 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,47 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,20 (2H, t,

J=7,8 Hz), 7,04 (3H, m), 5,88 (1H, t, J=7,0 Hz),

5,41 (1H, d, J=6,2 Hz), 5,35 (1H, széles), 5,20 (1H, d,

J=6,2 Hz), 4,90 (1H, d, J=6,2 Hz), 4,16 (2H, d,

J=5,7 Hz), 4,03 (2H, m), 3,74 (1H, m), 3,59-3,68 (2H,

m), 3,39 (1H, m).

51. példa

35,0 mg, az A) példában ismertetett módon előállított vegyület 1,0 ml DMF-dal készült oldatához hozzáadunk 35,0 mg etil-hidrazin-oxalátot és 0,5 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet 80 °C-on egy napon át keverjük. Ezután a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot kis mennyiségű metanolban feloldjuk. A kapott oldatot 1,5 cm belső átmérőjű és 15 cm hosszú Sephadex LH 20 gyantaoszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanolt használva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat szárazra pároljuk, amikor 20,8 mg mennyiségben az (53) képletű terméket kapjuk.

R_rérték: 0,5 (a Merck Co. amerikai cég által Kieselgel 60F₂₅4 márkanéven szállított lemezen, futtatószerként kloroform, metanol és tetrahidrofurán 2:1:1 térfogatarányú elegyét használva).

FAB-MS (m/z): 563 (M+H)⁺ •H-NMR (300 MHz, DMSO-de) δ (ppm): 10,90 (1H, s), 10,35 (1H, s), 9,96 (1H, s), 8,72 (1H, d, J=7,9 Hz), 8,54 (1H, d, J = 7,9 Hz), 7,17 (2H, t, J=7,9 Hz), 7,03 (3H, m), 5,72 (1H, t, J=4,8 Hz), 5,41 (1H, d, J = 6,3 Hz), 5,35 (1H, t, J=4,0 Hz), 5,21 (1H, d, J=4,0 Hz), 4,87 (1H, d, J=6,3 Hz), 3,96-3,67 (2H, m), 3,37-3,45 (1H, m), 3,07 (2H, m), 1,09 (3H, t, J=7,l Hz).

52. példa

600 g, a japán gyógyszerkönyvből megismerhető minőségű Macrogol 400 márkanevű anyag 400 g, injektálásra alkalmas, desztillált vízzel készült oldatában feloldunk 50 g 5. példa szerinti vegyületet, majd az így kapott oldatot a baktériumok eltávolítása céljából 0,2 μιη-es szűrőn átszűrjük. A szűrlet 5 ml-es adagjait előzetesen mosott és sterilizált ampullákba töltjük hagyományos módszenei, majd az ampullákat lezárjuk és megfelelő zárósapkával látjuk el. így ampullánként 250 mg 5. példa szerinti vegyületet tartalmazó injekciót kapunk. A felhasználás során intravénás csepegtető infúziót alkalmazhatunk úgy, hogy ebből az injekcióból 5-10 ml-t, azaz az 5. példa szerinti vegyületből 250-500 mg-ot 500 ml infüzióoldathoz, például 5%-os glükózoldathoz adunk.

Claims (16)

1. (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik - az (I) általános képletben

R' jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-,

2-6 szénatomos alkenil- vagy fenil-(l-6 szénatomos alkil)-csoport, vagy

HU 217 611 Β

R¹ és R² együtt egy-négy karboxicsoporttal helyettesített, legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoportot alkot, vagy

R¹ és R² a hozzájuk kapcsolódó nitrogénatommal együtt 5-7 szénatomos, telített, további heteroatomot nem tartalmazó gyűrűt alkot, vagy a 4-es helyen hidroxi(1-6 szénatomos alkilj-csoporttal helyettesített piperazinilcsoportot alkot;

R² jelentése hidrogénatom; (1-6 szénatomos alkil)karbonil-csoport, amely adott esetben egy-négyszeresen halogénatommal, karboxi-, nitril-, aminovagy hidroxicsoporttal lehet helyettesítve, ahol a szomszédos szénatomhoz kapcsolódó hidroxicsoportok adott esetben legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoporttal lehetnek helyettesítve; 1-6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben egy-ötszörösen hidroxi-, karboxi-, karbamoil-, nitrilcsoporttal vagy fenil- vagy hidroxi-fenil-csoporttal lehet helyettesítve; 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 1-6 szénatomos alkilszulfonil-, piridil-, karboxifenil- vagy karboxi-naftil-, 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil- vagy naftilszulfonil-, imidazolinil-, tiokarbamoil- vagy -CO-R³ általános képletű csoport, ahol

R³ jelentése hidrogénatom, amino-, fenil- vagy naftil-amino-, hidrazino-, karbamoil-, piridil-, 1-6 szénatomos alkoxi-, fenil- vagy naftilcsoport;

X¹ és X² jelentése egymással megegyezően hidroxilcsoport, adott esetben fenilcsoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom lehet,

G jelentése D sorbeli aldohexopiranozil- vagy aldopentofuranozil-csoport, amely adott esetben egy vagy több hidroxilcsoportján egy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesítve lehet és/vagy amelynek valamely hidroxilcsoportja helyén aminocsoport állhat.

2. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol

R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R² jelentése hidrogénatom vagy karboxicsoporttal adott esetben helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport, vagy

R¹ és R² együtt karboxicsoporttal helyettesített, legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoportot alkot,

X¹ és X² jelentése egymással egyezően hidroxicsoport, 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom, és

G jelentése D sorbeli aldohexopiranozilcsoport, amely adott esetben hidroxilcsoportján alkilcsoporttal helyettesített.

3. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol

R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R² jelentése hidrogénatom, (1-6 szénatomos alkil)-karbonil-csoport vagy karboxicsoporttal adott esetben helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport, vagy

R¹ és R² együtt karboxicsoporttal helyettesített, legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoportot alkot,

X¹ és X² jelentése egymással egyezően hidroxicsoport,

1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom, és G jelentése D sorbeli aldohexopiranozilcsoport, amely adott esetben hidroxilcsoportján 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített.

4. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol

R* jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilvagy fenil-(l - 6 szénatomos alkilj-csoport,

R² jelentése hidrogénatom; (1-6 szénatomos alkil)karbonilcsoport, amely adott esetben halogénatommal, karboxi-, amino- vagy hidroxicsoporttal lehet helyettesítve; 1-6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil- vagy karboxicsoporttal lehet helyettesítve; tiokarbamoilcsoport, 1-6 szénatomos alkilszulfonilcsoport, piridilcsoport, karboxi-fenil- vagy karboxi-naftil-csoport, imidazolinilcsoport, formilcsoport vagy oxamoilcsoport, vagy

R¹ és R² együtt karboxicsoporttal helyettesített, legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoportot alkot,

X¹ és X² jelentése egymással egyezően hidroxicsoport, 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom, és

G jelentése D sorbeli aldohexopiranozilcsoport, amely adott esetben hidroxilcsoportján alkilcsoporttal helyettesített.

5. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját alkotó (la) általános képletű vegyületek - a képletben

R¹² jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R² jelentése az (I) általános képletnél megadott, vagy R¹² és R² együtt karboxicsoporttal helyettesített, legfeljebb 6 szénatomos alkilidéncsoportot alkot, vagy

R¹² és R² együtt pirrolidinilcsoportot, piperidinocsoportot vagy piperazinilcsoportot alkot azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak, és a piperazinilcsoport a 4-es helyzetben hidroxi-(l-6 szénatomos alkilj-csoportot hordoz,

G jelentése az (I) általános képletnél megadott, és XésX²¹az indolopirrolokarbazol gyűrűhöz az 1vagy 2-helyzetben, illetve a 10- vagy 11-helyzetben kapcsolódnak, és egymással megegyezően halogénatomot vagy hidroxil-, 1-6 szénatomos alkoxi vagy fenil-(l-6 szénatomos alkoxij-csoportot jelentenek.

6. Gyógyászati készítmény, amely hatóanyagként valamely (I) általános képletű indolopirrolokarbazolszármazékot - a képletben a helyettesítők jelentése az 1. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza, a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal együtt.

7. A 6. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amely hatóanyagként valamely 2. igénypont szerinti (I)

HU 217 611 Β általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot

- a képletben a helyettesítők jelentése a 2. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza.

8. A 6. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amely hatóanyagként valamely 3. igénypont szerinti (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot

- a képletben a helyettesítők jelentése a 3. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza.

9. A 6. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amely hatóanyagként valamely 4. igénypont szerinti (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot

- a képletben a helyettesítők jelentése a 4. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza.

10. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek - a képletben a helyettesítők jelentése az 1. igénypontban megadott valamint gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) valamely (II) általános képletű vegyületet vagy ennek valamelyik, a íünkciós csoporton védett származékát - a képletben Y jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport, míg X¹, X² és G jelentése a korábban megadott valamely (IV) általános képletű vegyülettel vagy - ha R¹³ és R²³ funkciós csoportot tartalmaznak — ennek a funkciós csoporton védett származékával - a (IV) általános képletben R¹³ és R²³ jelentése azonos R¹ és R² jelentésével, de együttes jelentésük karboxi-alkilidéncsoporttól eltérő - reagáltatunk, ezután adott esetben az így kapott (Ib) általános képletű vegyület - a képletben R¹³, R²³, X¹, X² és G jelentése a korábban megadott - védőcsoportját vagy védőcsoportjait eltávolítjuk, vagy

b) valamely (III) általános képletű vegyületet vagy ennek valamelyik, a funkciós csoporton védett származékát - a képletben X¹, X² és G jelentése a korábban megadott - valamely (IV) általános képletű vegyülettel vagy - ha R¹³ és R²³ funkciós csoportot tartalmaznak

- ennek a funkciós csoporton védett származékával a (IV) általános képletben R¹³ és R²³ jelentése az a) eljárásnál megadott - reagáltatunk, ezután adott esetben az így kapott (Ib) általános képletű vegyület - a képletben R¹³, R²³, X¹, X² és G jelentése a korábban megadott - védőcsoportját vagy védőcsoportjait eltávolítjuk, és kívánt esetben

i) egy, R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (Ib) általános képletű vegyületet R²³ helyén formilcsoportot tartalmazó vegyületté alakítunk, vagy ii) egy, R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (Ib) általános képletű vegyületet acilezéssel R²³ helyén R² jelentésében megadott acilcsoportot tartalmazó vegyületté alakítunk, vagy iii) egy, R¹³ és/vagy R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (Ib) általános képletű vegyületet alkilezéssel vagy alkenilezéssel R¹³ és/vagy R²³ helyén R¹ és R² jelentésében megadott alkil- vagy alkenilcsoportot tartalmazó (Ib) általános képletű vegyületté alakítunk, vagy iv) egy, R¹³ és R²³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (Ib) általános képletű vegyületet egy (V) általános képletű vegyülettel - a képletben R⁶ jelentése 1 -4 karboxilcsoporttal helyettesített 1-5 szénatomos alkilcsoport vagy karboxilcsoport - kondenzálva olyan (Ib) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol R¹³ és R²³ együttes jelentése az R¹ és R² együttes jelentésénél megadott karboxi-alkilidén-csoport, vagy

v) R¹³ és R²³ együttes jelentésében karboxi-alkilidén-csoportot tartalmazó (Ib) általános képletű vegyületet redukálással olyan (Ib) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol R¹³ jelentése hidrogénatom és R²³ jelentése adott esetben 1-4 karboxilcsoporttal helyettesített alkilcsoport, vagy vi) R²³ helyén karboxilcsoportot hordozó (Ib) általános képletű vegyületet R²³ helyén karbamoilcsoportot hordozó (Ib) általános képletű vegyületté alakítunk, vagy vii) R²³ helyén formilcsoportot hordozó (Ib) általános képletű vegyületet redukálással R²³ helyén metilcsoportot hordozó (Ib) általános képletű vegyületté alakítunk, vagy viii) R²³ helyén hidrogénatomot hordozó (Ib) általános képletű vegyületet szulfonilezéssel R²³ helyén R² jelentésében megadott (1-6 szénatomos alkil)-szulfonil- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilszulfonil-csoportot hordozó (Ib) általános képletű vegyületté alakítunk, és/vagy ix) gyógyászatilag elfogadható sót képzünk.

11. A 10. igénypont szerinti eljárás a 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek - a képletben a helyettesítők jelentése a 2. igénypontban megadott előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk.

12. A 10. igénypont szerinti eljárás a 3. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek - a képletben a helyettesítők jelentése a 3. igénypontban megadott előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk.

13. A 10. igénypont szerinti eljárás a 4. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek - a képletben a helyettesítők jelentése a 4. igénypontban megadott előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk.

14. Eljárás gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként valamely, a 10. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot - a képletben a helyettesítők jelentése az 1. igénypontban megadott vagy gyógyászatilag elfogadható sóját a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverjük, és ismert módon gyógyászati készítménnyé alakítjuk.

15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként all. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot - a képletben a helyettesítők jelentése a 2. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját használjuk.

HU217 611 Β

17. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként a 13. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot - a képletben a helyettesítők jelentése

5 a 4. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját használjuk.

16. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként a 12. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű indolopirrolokarbazol-származékot - a képletben a helyettesítők jelentése a 3. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját használjuk.