HU215819B

HU215819B - Hajtórendszer, kötőelem és csavarhúzó szerszám

Info

Publication number: HU215819B
Application number: HU9202943A
Authority: HU
Inventors: David Goss; Richard Seidl
Original assignee: Textron Inc.
Priority date: 1991-10-16
Filing date: 1992-09-15
Publication date: 1999-02-01
Also published as: SE507755C2; MY108398A; CN1048080C; NO924008L; DK29392D0; AU650948B2; JP2810940B2; AT403131B; US5207132A; ES2051212A2; KR100232069B1; CH688579A5; NO179955C; ES2051212B1; SE9200675D0; CA2061531A1; AU1098092A; US5279190A; JPH05118313A; DK172683B1

Description

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 7 lap ábra)

A találmány tárgya hajtórendszer egymásba illő, profilos csatlakozó kulcsfészekkel és kulccsal, amely profilok egymásba átmenő görbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófogakkal és csatlakozóhomyokkal vannak kialakítva, továbbá kötőelem csavarmenetes orsóval és profilos forgatófelülettel ellátott fejjel, amely profil egymásba tangenciálisan átmenő konvex és konkáv görbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófogakkal és csatlakozóhomyokkal van kialakítva, és csavarhúzó szerszám, amelynek egyik végén profilos forgatófelület van kialakítva, amely profil egymásba tangenciálisan átmenő konvex és konkáv görbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófogakkal és csatlakozóhomyokkal van kialakítva.

Tervezők, mérnökök számos, különböző megoldású hajtórendszert fejlesztettek ki különböző célokra, amelyekben közös, hogy forgatónyomaték egyik elemről másik elemre történő átvitelét célozzák. Ezek között a célok között kiemelkedő fontosságúak és gyakoriságúak a csavarmenetes kötőelemek be- és kihajtására szolgáló hajtórendszerek, csavarhúzó szerszámok és az ezeknek megfelelő kötőelemek.

Az ismert hajtórendszerek közös jellemzője, hogy a rendszer egyik elemén kulcsfészek, a másikon ezzel nyomatékátvivő kapcsolat létesítésére alkalmas kulcs van kialakítva. A kulcs vagy a kulcsfészek lehet a hajtott vagy a hajtóelemen kialakítva.

Az US 2,397,216 lajstromszámú szabadalmi leírásból (1946. március 26.) számos, különböző kialakítású hajtórendszer ismerhető meg. Az US 3,584,667 lajstromszámú szabadalmi leírásban a TORX védjeggyel védett, a repülőgép- és járműiparban, valamint a felszerelési cikkekben széleskörűen alkalmazott hajtórendszer van ismertetve. Ismertek ezenkívül más, hatszögletes profilú hajtórendszerek és kereszt profilú hajtórendszerek is, mint például a PHILLIPS-rendszer. Ismertek továbbá a TORX-rendszerrel rokonságot mutató további homyos profilú hajtórendszerek is, mint amilyenek az US 3,888,480, az US 2,969,250 és az US 4,006,660 lajstromszámú szabadalmi leírásokban vannak ismertetve.

Az ismert hajtórendszerek kialakításánál fő szempont volt a kötőelemek ki- és behajtása során fellépő erőhatások kezelése. Vektoranalízissel kimutatható, hogy az erőhatások sugárirányú, kifelé mutató és kerületirányú komponensekre bomlanak. A két komponens közül csak a kerületirányú az, amelyből a hajtott kötőelemet forgató nyomaték keletkezik. A két komponens arányára jellemző a hajtórendszer úgynevezett hajtásszöge, ami a hajtó és hajtott elem érintkező felületi pontján át húzott érintő és a sugárirány által bezárt szög. Minél kisebb ez a hajtásszög, annál hatékonyabb a hajtórendszer, ugyanakkor ha a hajtásszög nagyobb, mint egy bizonyos érték, például 60°, akkor rendkívül nagy nyomatékveszteség lép fel, a rendszerbe bevitt forgatónyomaték nagyrészt sugárirányú erővé válik a felületek érintkező pontján, az érintőleges erőkomponens, amelyből a hatásos forgatónyomaték keletkezik, aránytalanul kicsi lesz. A nagy hajtásszög további hátránya, hogy a nagy radiális erő deformálja a kapcsolódó felületeket.

Az ismert hajtórendszerek fészkei viszonylag szögletes fészekprofilokkal vannak kialakítva, ami kis hajtásszög elérését teszi lehetővé, sőt a hajtásszög néhány hajtórendszer esetében negatív értéket is felvesz. Ezek a kis hajtásszöget biztosító hajtórendszerek azonban sem a gyártás szempontjából, sem a gyakorlati alkalmazás szempontjából nem bizonyultak előnyösnek. A gyártás szempontjából előnytelen, hogy speciális gépi műveleteket igényelnek, és így költségesek. A kapcsolódó profilok élei feszültséggyűjtők, ami a csavarhúzó eszköz és a kötőelem gyors anyagfáradását eredményezi.

A szögletes profilú hajtórendszerek hiányosságainak jelentős részét kiküszöbölik a körben elrendezett, négynél több, egymásba tangenciálisan átmenő konvex és konkáv görbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófoggal és csatlakozóhoronnyal kialakított hajtórendszerek, amelyek előnyösebbek a kereszthomyos hajtórendszereknél. Az ismert ilyen rendszerek hajtásszöge viszont legalább öt fok, ami nem a legelőnyösebb az erőhatások tekintetében, mert extrém nagy erőhatások deformálhatják a fészek vagy a kulcs kapcsolódó felületeit.

Az ilyen hajtórendszerek közül talán a már említett TORX-rendszer (US 3,584,667) a legelőnyösebb, amelynek hatszögben elrendezett íves felületű csatlakozófogai és -hornyai vannak, 10-20° hajtásszöget megvalósítva. Ez a rendszer valóban bevált a gyakorlatban, de néhány tekintetben tovább tökéletesíthető. A hajtásszög például erősen függ a gyártási pontatlanságoktól, a szerszám kopásától, amelyek miatt a profilon az érintkezési pont kifelé vagy befelé vándorol. Az érintkezési pont kifelé vándorlása hatására a kulcs kisebb szilárdságú részén támadnak az erők, tehát a kulccsal kisebb nyomaték vihető át a profilok deformációja nélkül. Az ismert hajtórendszer profilját a 8. ábránkon feltüntettük, az ábra az elmondottak szemléltetésére alkalmas. A kulcs nyírásra igénybe vett keresztmetszete a csatlakozófogak csúcsa felé gyorsan csökken, így a szerszámkopás vagy a kulcs és kulcsfészek túl nagy méretkülönbsége esetén a hajtórendszer hajtásszöge és átvihető nyomatéka érzékenyen, nagymértékben lecsökken.

Célunk a találmánnyal az ismert megoldások említett hiányosságainak kiküszöbölése olyan hajtórendszer, kötőelem és csavarhúzó szerszám kialakításával, amelyben a kulcs és a kulcsfészek érintkezési pontja a profilon nem változik lényegesen a profilpontatlanságok függvényében, és így a rendszer nyomatékátvivő képessége stabil, a kopástól nagymértékben független.

A feladat találmány szerinti megoldásában a hajtórendszerben mind a kulcs, mind a kulcsfészek csatlakozófogainak és csatlakozóhomyainak felülete elliptikus felület, amely felület a kulcs és kulcsfészek tengelyvonala körül írt kör mentén elrendezett ellipszisközéppontokkal írt ellipsziseknek megfelelő felület, ahol a csatlakozófogak felülete első sorozat egyforma méretű ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozóhomyok felülete második sorozat egyforma méretű ellipsziseknek megfelelő felület.

Előnyösen a csatlakozófogak felületét képező első ellipszisek és a csatlakozóhomyok felületét képező má2

HU215 819Β sodik ellipszisek egyforma méretűek, vagy a csatlakozófogak felületét képező első ellipszisek és a csatlakozóhomyok felületét képező második ellipszisek kissé eltérő méretűek.

Célszerűen az elliptikus csatlakozófogak ellipszisközéppontjai és az elliptikus csatlakozóhomyok ellipszisközéppontjai egy koncentrikus kör mentén vannak elrendezve, vagy előnyösen az elliptikus csatlakozófogak ellipszisközéppontjai és az elliptikus csatlakozóhomyok ellipszisközéppontjai különböző sugarú koncentrikus körök mentén vannak elrendezve.

Célszerűen az első és második sorozat ellipsziseknek megfelelő csatlakozófog- és csatlakozóhorony-felületek kulcsfészket alkotnak, ahol a középpont felé irányított csatlakozófogak felülete az első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok felülete a második ellipsziseknek megfelelő felület.

Célszerűen továbbá az első és második sorozat ellipsziseknek megfelelő csatlakozófog- és csatlakozóhorony-felületek kulcsot alkotnak, ahol a középponttól kifelé irányított csatlakozófogak felülete az első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok felülete a második ellipsziseknek megfelelő felület.

Előnyösen a kulcsfészek kötőelem fejében van kialakítva, vagy a kötőelem külső csatlakozófogakkal és csatlakozóhomyokkal ellátott kulcsfejjel van kialakítva.

Célszerűen a hajtórendszer elliptikus felületei sajtolással vannak kialakítva.

Előnyösen az elliptikus felületeket előállító sajtolószerszám belső csatlakozófogú és belső csatlakozóhornyú kulcsfészeknek kötőelem fejébe préselésére alkalmas nyomóbélyeggel van ellátva.

Célszerűen az elliptikus felületeket előállító sajtolószerszám kötőelem külső csatlakozófogú és külső csatlakozóhomyú kulcsfejének kialakítására alkalmas nyomóbélyeggel van ellátva.

Előnyösen a kulcs vagy a csatlakozófészek csavarhúzó szerszám végén vagy annak adaptergyűrűjén van kialakítva.

Célszerűen a csavarhúzó szerszám végén kialakított kulcsot az első és második sorozat ellipsziseknek megfelelő csatlakozófog- és csatlakozóhorony-felületek határolják, ahol a középponttól kifelé irányított csatlakozófogak felülete az első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok felülete a második ellipsziseknek megfelelő felület.

Előnyösen a csatlakozófészek középpont felé irányított csatlakozófogainak felülete az első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok felülete a második ellipsziseknek megfelelő felület.

Célszerűen az elliptikus csatlakozófogak ellipszisközéppontjai és az elliptikus csatlakozóhomyok ellipszisközéppontjai szabályos hatszög csúcsainál vannak elrendezve.

Előnyösen az elliptikus csatlakozófogakat és az elliptikus csatlakozóhomyokat alkotó ellipszisek középpontjai egy közös körön vannak elrendezve, az ellipszisek kistengelyei a kör sugarának irányában, nagytengelyei erre merőleges irányba állnak.

A találmány szerinti kötőelem csatlakozófogainak és csatlakozóhornyainak felülete elliptikus felület, amely felület kör mentén elrendezett ellipszisközéppontokkal írt ellipsziseknek megfelelő felület, ahol a csatlakozófogak felülete első sorozat egyforma méretű, első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozóhornyok felülete második sorozat egyforma, az első ellipszisekhez hasonló méretű, második ellipsziseknek megfelelő felület, ahol az első ellipszisek középpontjai szabályos hatszög csúcsainál, a második ellipszisek középpontjai másik szabályos hatszög csúcsainál vannak elrendezve.

A találmány szerinti csavarhúzó szerszám csatlakozófogainak és csatlakozóhomyainak felülete elliptikus felület, amely felület kör mentén elrendezett ellipszisközéppontokkal írt ellipsziseknek megfelelő felület, ahol a csatlakozófogak konvex felülete első sorozat egyforma méretű, első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozóhomyok konkáv felülete második sorozat egyforma, az első ellipszisekhez hasonló méretű, második ellipsziseknek megfelelő felület, ahol az első ellipszisek középpontjai szabályos hatszög csúcsainál, a második ellipszisek középpontjai másik szabályos hatszög csúcsainál vannak elrendezve.

A találmány szerinti megoldás előnye nemcsak az, hogy a hajtásszög +2,5° és -2,5° közötti értékű kicsi szög, hanem az is, hogy a kulcs és a kulcsfészek méretkülönbségei széles tűréshatárokon belül nem befolyásolják lényegesen az erők támadáspontját a kapcsolódó felületeken. Megengedhető tehát a kötőelemek és a csavarhúzó szerszámok laza tűréssel történő előállítása, mert ez sem a nyomatékátvivő képességet, sem a 0°-hoz közeli hajtásszöget nem rontja számottevően. Előny továbbá, hogy az elliptikus profillal kialakított kulcs hasonló külméretekkel erősebb, mint az ismert megoldású kulcs. Minthogy a hajtásszög praktikusan 0°, nagyobb forgatónyomaték vihető át kisebb kapcsolódási mélység mellett is. Ebből az is következik, hogy kisebb mélységű kulcsfészek készíthető egy adott nyomaték átviteléhez, ami hely- és anyagmegtakarítást eredményezhet.

Az alábbiakban kiviteli példákra vonatkozó rajz alapján részletesen ismertetjük a találmány lényegét. A rajzon az

1. ábra kötőelem és csavarhúzó szerszám profiljának távlati rajza, a

2. ábra az 1. ábra szerinti kötőelem hosszmetszetben és csavarhúzó szerszám nézetben, a

3. ábra hajtórendszer kulcs- és kulcsfészekprofilja, a

4. ábra példa a profil geometriájára, az

5. ábra a 4. ábra részlete, a

6. ábra az 1. és 2. ábrák szerinti kötőelemben kialakított kulcsfészek profiljának geometriája, a

7. ábra az 1. és 2. ábrák szerinti csavarhúzó szerszámon kialakított kulcs profiljának geometriája, a

HU 215 819 Β

8. ábra ismert hajtórendszer kulcsának és a találmány szerinti kulcsfészeknek kapcsolódási viszonyai, a

9. ábra sajtolószerszám nézete, a

10. ábra a 9. ábra szerinti sajtolószerszám alulnézete, a

11. ábra sajtolószerszám metszete kulcsfészek alakítása közben, a

12. ábra kulcsfejjel ellátott kötőelem nézete, a

13. ábra a 12. ábra szerinti kulcsfej felülnézetben, a

14. ábra kulcsfej kiképzésű csavaranya oldalnézetben, a

15. ábra a 14. ábra szerinti csavaranya felülnézetben, a

16. ábra kulcsfejre ráhúzott kulcsfészek metszete, a

17. ábra sajtolószerszám, részben hosszmetszetben, kulcsfej sajtolása közben, a

18. ábra kötőelem, adaptergyűrű és csavarhúzó szerszám, részben metszetben, a

19. ábra egyforma ellipszisekből képzett profillal bíró kulcsfejre illeszthető szerszám kulcsfészke profiljának geometriája, a

20. ábra gömbszerű csavarhúzó szerszámfej, a

21. ábra a 20. ábra szerinti szerszámfej profiljának alulnézete, a

22. ábra profil geometriája egyforma, de két különböző koncentrikus kör mentén elrendezett ellipszisekkel.

Az 1-7. ábrák szerinti első példán ismertetjük a találmány szerinti hajtórendszer lényegét. A 9-20. ábrákon további kiviteli példák vannak ábrázolva. A példák kötőelemmel és csavarhúzó szerszámmal kapcsolatosak, de a találmány nem korlátozódik ezekre.

Az 1-7. ábrákon kulcsfészekkel ellátott fejű csavar a példa szerinti kötőelem, és a csavarhúzó szerszám vége kulcsként van kialakítva. A 12-17. ábrákon feltüntetett kötőelemek kívül profilos kulcsfejjel vannak ellátva, és a ráilleszthető csavarhúzó szerszám van kulcsfészekkel ellátva.

Az 1. és 2. ábrán feltüntetett 20 kötőelemnek 24 csavarmenettel ellátott 22 orsója és 26 feje van. A 26 fej végfelületében 28 kulcsfészek van kialakítva, amelybe csavarhúzó szerszám 32 csatlakozórészén kialakított 30 kulcs illik bele. A 28 kulcsfészek belső oldalfelületét ellipszisgörbe profilú, egymásba lényegében tangenciálisan átmenő konvex és konkáv felületekből kialakított hat 34 csatlakozófog és ezek között kialakított hat 36 csatlakozóhorony alkotja, ahol a 34 csatlakozófogak sugárirányban befelé, a középpont felé emelkednek ki a belső oldalfelületből. A továbbiakban az ilyen kialakítást kulcsfészeknek nevezzük. A 34 csatlakozófogak és 36 csatlakozóhomyok egyenletes elosztásban vannak a kulcsfészek belső kerülete mentén elrendezve.

A 30 kulcs profilos felülete a kulcsfészek profilos felületének komplementere, bár nem teljesen azonos méretekkel. A 30 kulcs oldalfelületén a 28 kulcsfészek 34 csatlakozófogainak megfelelő elliptikus 40 csatlakozóhomyok és a 28 kulcsfészek 36 csatlakozóhomyainak megfelelő elliptikus 38 csatlakozó fogak vannak kialakítva. A kulcs és a kulcsfészek profilját úgy kell kimunkálni, hogy közöttük - a kulcs könnyű behelyezhetősége érdekében - játék legyen. Ehhez a profilgörbéket is kissé változtatni szükséges annak érdekében, hogy a 36, 40 csatlakozóhomyok befogadják a 34, 38 csatlakozófogakat, ami a megfelelő kapcsolódási 35 mélység (3. ábra) eléréséhez szükséges. Bár a 30 kulcs profilja a 28 kulcsfészek komplementer felülete, gyakorlati okokból a profilt alkotó ellipszisfelületek nem lehetnek azonos méretűek, és az azonos profil 38 csatlakozófogait és 40 csatlakozóhomyait alkotó felületek görbülete vagy helyzete is eltér egymástól.

A 3. ábrán csavarhúzó 30 kulcs 32 csatlakozórésze van metszetben ábrázolva egy 20 kötőelem 26 fejében kialakított 28 kulcsfészekbe illesztve. Mint az az ábrán kivehető, a 30 kulcs 38 csatlakozófogai a 28 kulcsfészek 36 csatlakozóhomyaiban foglalnak helyet. A kapcsolódási 35 mélység méretvonallal van ábrázolva. A 30 kulcs és a 28 kulcsfészek profilos oldalfelületei között légrés - játék - van. A 30 kulcs elfordításakor a kulcs profilos felülete az ellipszisgörbék inflexiós 42 pontjaiban fekszik fel a 28 kulcsfészek profilos felületén, itt adja át a hajtó 30 kulcs a forgatónyomatékát a hajtott 20 kötőelem 28 kulcsfészkének.

Mint már említettük, kívánatos, hogy a hajtórendszer hajtásszöge kicsi legyen. A hajtásszög meghatározza a hajtórendszer jóságát, hatásfokát. Ha a hajtásszög nulla vagy nullához közeli, mint a találmányunk szerinti kialakításban, a hajtórendszer nagyon jó hatásfokú, gyakorlatilag a teljes, a rendszerbe bevezetett hajtónyomaték átvihető a hajtott elemre, a profilos felületek érintkezési helyén csak elhanyagolható mértékű sugárirányú (a középpont felé vagy attól el mutató) erőkomponens képződik, ami a nyomatékátvitelben nem hasznosul, a komponensek eredője gyakorlatilag kerületirányba, azaz a sugárirányra merőleges irányba mutat, és forgatónyomatékot képez a hajtott elemen, például 20 kötőelemen.

A hajtásszög (a) a hajtó és hajtott profilfelületek érintkezési pontjában a húzott felületérintő és sugárirány közötti szög (lásd a 8. ábrán).

A 8. ábrán a találmány szerinti 28 kulcsfészek és az ismert hajtórendszer ezzel kapcsolódó 30’ kulcsának hajtásszögviszonyai vannak ábrázolva, A 30’ kulcs az ismert TORX-rendszerű kulcs, 38’ csatlakozófogakkal, amelyek a találmány szerinti kulcsfészek elliptikus 34 csatlakozófogaival 42’ pontokban érintkeznek. A 42’ pontban húzott 50’ érintővonal a, hajtásszöget zár be a radiális 52 vonallal. Az a] hajtásszög értéke 10-20°. A hajtásszög levezethető az 54 erő vektoranalíziséből is. A 54 erő merőleges a felületre és az 50’ érintővonalra a kapcsolódási 42’ pontban. Az 54 erő egy radiális 58 összetevőre és egy, a sugárirányú 56 vonalra merőleges (kerületirányú) 60 összetevőre bomlik. Az igazi hajlásszög az 54 erő két összetevője által meghatározott a₂hajtásszög, amely az 54 erő és annak kerületirányú 60 összetevője között mérhető. A a₂ hajtásszög közelítőleg az d[ hajtásszöggel egyenlő. Megjegyezzük, hogy a₃ hajtásszög mérhető az 50’ érintővonal és a 42’ pontba húzott sugárirányú 56 vonal között is.

Nulla hajtásszög esetén a profilfelületek érintkezési pontjában húzott felületérintő átmegy a kulcs vagy

HU 215 819B kulcsfészek középpontján, vagy párhuzamos azzal. Ez az állapot van bejelölve a 3. ábrán, ahol a 38 csatlakozófog inflexiós 42 pontjában húzott 50 érintővonal egybeesik a 42 pont és a középpont közé húzott sugárirányú vonallal. így a hajtó 54 erő iránya merőleges a sugárirányra, és teljes egészében a hajtott elemre átvitt forgatónyomatékot képez.

A 3. ábrán az 50 érintővonal átmegy a 34 csatlakozófogat és 36 csatlakozóhomyot összekapcsoló inflexiós ponton, mint azt a későbbiekben az 5. ábra kapcsán ismertetni fogjuk.

Számos olyan ismert hajtórendszer létezik, ahol megvalósul a nulla hajtásszög. Ezek azonban széles sarkú horonyprofillal rendelkeznek. Mint azt a technika állásának ismertetésében említettük, az ilyen profilok kedvezőtlenek, instabil kapcsolódási viszonyokat eredményeznek. A találmányunk új jellemzője, hogy nulla hajtásszöget stabil kapcsolódási viszonyok mellett érünk el.

A találmány szerinti megoldásban - mint azt a továbbiakban részletesen ismertetjük - a csatlakozófogak és csatlakozóhomyok konvex és konkáv felületeit egymásba tangenciálisan átmenő ellipszisfelületek alkotják. Az ellipszisfelületeket két sorozat, kör mentén váltakozva elrendezett ellipszis egy-egy (külső illetve belső) fele alkotja, a két sorozat ellipszisfelületei egymásba - az egyik sorozat ellipszis konkáv felülete a másik sorozat ellipszis konvex felületébe - törés nélkül, tangenciálisan mennek át. Az ellipszisfelületek geometriáját részleteiben a 4-7. ábrák alapján ismertetjük.

A 4-6. ábrákon a 28 kulcsfészek profiljának geometriája van ábrázolva, ezen belül a 4. ábrán a teljes profil, az 5. és 6. ábrán annak egy részlete. Az 5. ábrában szaggatott vonallal rajzolt ellipszisek lehetséges ellipszisalakzatokat jelölnek például a méretkülönbségek hatásának vizsgálatához.

A 4. ábrán tehát a 28 kulcsfészek profiljának geometriája van ábrázolva, amely profil 34 csatlakozófogakból és 36 csatlakozóhomyokból áll. Az ábrán a profil fogait és hornyait alkotó ellipszisszakaszok folytonos vonallal, az ellipszisek többi része szaggatott vonallal van ábrázolva. Egy első sorozatot alkotó 70 ellipszisek között második sorozatot alkotó 72 ellipszisek vannak váltakozva elrendezve, ahol az első sorozat 70 ellipsziseiből képzett konvex felületrészek a 34 csatlakozófogakat, a második sorozat ellipsziseiből képzett konkáv felületrészek a 36 hornyokat alkotják.

Az ellipszis olyan zárt síkgörbe, amelyet képezhetünk úgy, hogy egy pontot úgy mozgatunk körbe, hogy közben két fix ponttól (fókuszpontoktól) mért távolságának összege állandó legyen. Az ellipszist jól megközelítő zárt görbét (kosárgörbét) képezhetünk két-két különböző sugarú körívből, amelyek egymásba érintőlegesen mennek át. Ez a közelítő görbe a gyakorlatban megfelelően helyettesíti, kiválthatja az igazi ellipszist. A továbbiakban, és igénypontjainkban is az elliptikus felület fogalmába beleértjük az ilyen közelítőleg elliptikus alakzatokat is. Az ellipsziseknek az ellipszisközéppontból kiinduló kis- és nagytengelyük van. A 6. ábrán egy 34 csatlakozófog és egy 36 csatlakozóhorony, valamint az ezek alakját meghatározó 70, 72 ellipszisek vannak ábrázolva, amelyeknek 76, 78 ellípszisközéppontja van. Az ellipszisek 70’, 72’ kistengelyei a 28 kulcsfészek 74 középpontja irányában - sugárirányban - fekszenek. Erre merőleges irányban fekszenek a 70, 72 ellipszisek 70”, 72” nagytengelyei. A 6. ábra szerinti kialakításban a 70, 72 ellipszisek egyforma alakúak, azaz a 70’, 72’ kistengelyeik egymással, és a 70”, 72” nagytengelyeik egymással egyformák. A 76, 78 ellipszisközéppontok egy közös 79 körön fekszenek (4. ábra), tehát a 80, 82 sugarak egyforma hosszúak. A 70,72 ellipszisek profilt alkotó szakaszai érintőlegesen mennek át egymásba az inflexiós 42 pontban, amely egyúttal a kulcs és a vele kapcsolódó kulcsfészek érintkezési pontja is.

A 70 ellipszisek 76 ellipszisközéppontjai a 79 körön egy szabályos 84 hatszög csúcsaiban helyezkednek el, míg a 72 ellipszisek 78 ellipszisközéppontjai egy másik szabályos 86 hatszög csúcsaiban helyezkednek el (4. ábra). E második 86 hatszögnek csak kis részlete van a 4. ábrán szaggatott vonallal jelölve.

Az 5. ábrán a 6 ábrán is feltüntetett, a 34 csatlakozófogat és a 36 csatlakozóhomyot alkotó 70,72 ellipsziseken túlmenően egy sor további ellipszis van szaggatott vonallal feltüntetve. Mint már említettük, a 34 csatlakozófogat alkotó 70 ellipszis és a csatlakozóhomyot alkotó 72 ellipszis egyforma vagy csaknem egyforma, azaz a nagytengelyeik és a kistengelyeik egyformák. A szaggatott vonallal rajzolt további ellipszisek középpontja megegyezik a 70, 72 ellipszisek 76, 78 ellipszisközéppontjával. Az egymással tangenciálisan érintkező, szaggatott vonallal rajzolt ellipszisek nem egyformák, kis-, illetve nagytengelyeik különböző hosszúak. Az ezekből alkotható profil csatlakozófogának és csatlakozóhornyának méretei tehát különbözők lennének.

A 70, 72 ellipszisekből formált 34 csatlakozófog és 36 csatlakozóhorony helyett tehát más, különböző méretű, egymással tangenciálisan érintkező ellipszisekből is kialakítható a profil, így például a 70a, 72a vagy 70b, 72b; 70c, 72c; 70d, 72d ellipszisekből alkotott párokból is. Az ellipszisek közül a 70a, 70c, valamint a 72b, 72d ellipszisek lépcsőzetesen nagyobbak, mint a 70, 72 ellipszisek, a 70b, 70d és a 72a, 72c ellipszisek pedig lépcsőzetesen kisebbek.

Az 5. ábrán szaggatottan rajzolt ellipszispárok mintájára tetszés szerinti ellipszispár vagy ellipszispársor alkotható a lépcsők méretétől és számától függő rendszerben. A szaggatott vonallal ábrázolt ellipszisek úgy is felfoghatók, mint különböző pontossággal gyártott profilokat alkotó ellipszisek, bár ez esetben a lépcsőzés nyilvánvalóan kisebb, mint ami ábrázolva van, a megengedhető szélsőértéknek körülbelül a 70a, 70b, 72a, 72b ellipszisek felelnek meg.

Alapkövetelmény, hogy a 34 csatlakozófogat és a 36 csatlakozóhomyot alkotó ellipszispár - például a 70a, 72a ellipszisek - tangenciálisan érintkezzenek egymással. Az ábrán kivehető, hogy a 70, 72 ellipszisek teljes vonallal kihúzott, a profilt alkotó szakaszai az inflexiós 42 pontban törés nélkül, tangenciálisan mennek át egymásba. Ugyanígy mennek át egymásba a 70a, 72a ellipszisek görbéi a 42a pontban, a 70b, 72b ellip5

HU 215 819 Β szisek görbéi a 42b pontban, a 70c, 72c ellipszisek görbéi a 42c pontban és a 70d, 72d ellipszisek görbéi a 42d pontban. Az érintkezési 42a, 42b, 42c, 42d pontok 90 kör ívén vagy csaknem a körön (ami hajtásszög-növekedéssel jár együtt) fekszenek. Ebből következik, hogy nyugodtan megengedhető viszonylag nagy gyártási pontatlanság, mert ez a kulcs és a kulcsfészek profilja kapcsolódási pontjának helyét sugárirányban alig befolyásolja, a hajtásszög gyakorlatilag változatlan marad, az eltérés nem haladja meg a 2,5°-ot. Az ellipszisfelületet előállító szerszám is viszonylag széles tűréshatáron belül eltérhet a névleges mérettől, mivel a profilok kapcsolódási pontja és a profil inflexiós pontja közelítőleg egybeesik.

Ezt a 6. ábra alapján részletesebben is kifejtjük: az ábrán szaggatott vonallal egy másik, egymással 42b pontban érintkező 70b, 72b ellipszispárt is feltüntettünk, az eredeti 70, 72 ellipszisek inflexiós 42 pontjában húzott sugárirányú 96 vonalat metszi a másik ellipszispár inflexiós 42b pontjában húzott érintőleges 94 vonal és a 96 vonallal a₃ hajtásszöget zár be, ami valamivel nagyobb, mint nulla fok, 2,5°-hoz közeli érték. Az ábra alapján levonható az a következtetés, hogy míg a hatásos 70, 72 ellipszisek által alkotott felület a pontos, ideális felületnek felel meg, a 70b, 72b ellipszisek által alkotott felület a megengedhető toleranciára jellemző. A méretek ekkora eltérése az ideális görbétől az ismert profilokkal kialakított hajtórendszerben sokkal nagyobb mértékben befolyásolná a hajtásszög értékét.

A találmány szerinti ellipszisprofilú kapcsolódó felületek esetében tehát viszonylag nagy, a gyártás szempontjából kedvező méreteltérések megengedhetők a hajtásszög számottevő megnövekedése, változása nélkül, és mint a 3. és 8. ábrák összehasonlítása kapcsán látni fogjuk, a 30 kulcs elliptikus 38 csatlakozófogai nagyobb keresztmetszetűek, mint az ismert 30’ kulcs 38’ csatlakozófogai, következésképpen erősebbek is.

Az 5. ábrán bejelölt 90 kör a 4. ábrán látható egészében. A 90 kör sugara körülbelül a fele azon 90 kör sugarának, amelyen a 70, 72 ellipszisek hatszög alakban fekszenek. A 90 kör 74 középpontja körül az ellipszisek középpontjai között közelítőleg 30° szögek mérhetők.

A fentiekben olyan profilos felület geometriáját ismertettük, amelyben egyforma 70, 72 ellipszisfelületek alkotják a 34 csatlakozóhomyok és a 36 csatlakozóhornyok felületét. Az ellipszisek tulajdonságai nagyban függenek az ellipszis 70’, 72’ kistengelyének és a 70”, 72” nagytengelyének arányától, amely arány meghatározza a 36 csatlakozóhorony mélységét, és ebből következően a kapcsolódási mélységet is, azaz azt, hogy milyen mélyen hatol be a 34 csatlakozófog az őt befogadó 40 csatlakozóhoronyba (3. ábra). A 4. és 6. ábrán feltüntetett példában ez az arány a 70, 72 ellipszisek esetében 0,5, míg a 70a, 70b, 70c, 70d ellipszisek (5. ábra) Ea, Fa kistengelyének és Eb, Fb nagytengelyének aránya lépcsősen változó. A kis- és nagytengelyek optimális arányát kísérleti úton határoztuk meg annak érdekében, hogy ne csak a nulla körüli hajtásszög legyen biztosítva, hanem az arány biztosítsa a kompatibilitást az ismert 30’ kulccsal is (8. ábra). Ha a 70’ kistengely és a 70” nagytengely aránya 0,658, a hajtásszög nulla marad a megengedhető méreteltérések teljes tartományában, és a 90 kör átmegy a 74 középponton. A 0,5 értékű arány egy kompromisszum, amely nem csak a rendkívül kis, 2,5°-nál kisebb hajtásszöget biztosítja, hanem a kompatibilitást is az ismert TORX 30’ kulccsal (8. ábra).

A 7. ábrán a 3. ábra szerinti 30 kulcs geometriája van feltüntetve. (A kulcsfészek elliptikus görbéinek egyforma, 70, 72 ellipszisekből képzett alakját a 3-6. ábrák kapcsán ismertettük.) a 3. ábrából kivehető az is, hogy a kulcs 38 külső csatlakozófogakból álló profiljának kisebbnek kell lennie, mint 28 kulcsfészek belső 36 csatlakozóhomyának méretei, annak érdekében, hogy a kulcs lazán illeszkedjék a kulcsfészekben, és ugyanígy a 28 kulcs 40 csatlakozóhomyainak kissé nagyobbnak kell lenniük, mint a 28 csatlakozófészek 34 csatlakozófogainak mérete. A 28 kulcs fenti feltételek szerint kialakított profilja van a 7. ábrán feltüntetve.

Előnyös az, ha a külső 38 csatlakozófog körülbelül ugyanazon 78 ellipszisközéppont körül van képezve, mint a belső 36 csatlakozóhorony. Ennek megfelelően előnyös, ha a külső 40 csatlakozóhorony körülbelül ugyanazon 76 ellipszis-középpont körül van képezve, mint a belső 34 csatlakozófog. A gyakorlatban a 7. ábra szerinti ellipszisek az 5. ábra szerinti 70a, 72a ellipsziseknek felelnek meg. A külső 38 csatlakozófog szélességét meghatározó 72a” nagytengely kisebb, mint a 36 csatlakozóhorony szélességét meghatározó 72” nagytengely, másrészt a külső 40 csatlakozóhorony szélességét meghatározó 70a” nagytengely nagyobb, mint a belső 34 csatlakozófog szélességét meghatározó 70” nagytengely. Ily módon kielégítően nagy légrés van a 28 kulcsfészek és a belehelyezett 30 kulcs profilja között ahhoz, hogy a kulcs 32 csatlakozórésze könnyen behelyezhető legyen a 28 kulcsfészekbe, ugyanakkor kellően nagy a kapcsolódási mélység, és a kapcsolódás a profilt alkotó ellipszisfelületek inflexiós 42 pontjában jön létre.

A még nem ismertetett ábrákon további kiviteli alakok és külső és belső ellipszisprofilok kialakítására alkalmas szerszámok vannak feltüntetve. A 12-16. ábrákon feltüntetett kötőelem feje külső elliptikus profilú kulcsfejként van kialakítva. Előnyös, de nem feltétlenül szükséges annak az előzőekben ismertetett geometriai szabálynak az alkalmazása, hogy a külső csatlakozófogakat és -hornyokat alkotó ellipszisek egyformák. A 12-14. ábrák szerinti kötőelem kulcsfejét befogadó kulcsfészek belső csatlakozófogai és -hornyai minden esetben úgy vannak kialakítva, hogy a kulcsfej lazán beleilleszkedjék.

A 9. ábrán 100 sajtolószerszám van feltüntetve, amellyel kulcsfészek készíthető. A 100 sajtolószerszám 102 nyomóbélyege a kulcsfészek belső elliptikus profiljának megfelelő alakú és méretű (10. ábra). A 102 nyomóbélyeg tehát a kulcsfészeknek megfelelő méretű, elliptikus 104 fogakkal és 106 hornyokkal van kialakítva.

All. ábrán a 20 kötőelem 26 fejében még a menetvágás előtt kialakítható 28 kulcsfészek készítésére alkalmas szerszám van ábrázolva, amely szerszámnak felső 108 szerszámfele és alsó 110 szerszámfele van.

HU 215 819B

A 102 nyomóbélyeget tartó 100 sajtolószerszám a felső 108 szerszámfél furatában van megvezetve, és hidegen sajtolja be a kulcsfészket a 26 fejbe, amely eközben nyeri el végleges külső alakját is.

A 12. ábrán külső profilos 112 kulcsfejjel kialakított 26 fejű 20 kötőelem van oldalnézetben ábrázolva. A 20 kötőelemnek 24 csavarmenettel ellátott 22 orsója van. A 112 kulcsfej felülnézetben van ábrázolva a 13. ábrán. A 112 kulcsfej profilos hajtófelülete sugárirányban kiálló, elliptikus keresztmetszetű 114 csatlakozófogakból, és közöttük kialakított, ugyancsak elliptikus profilú 116 csatlakozóhomyokból áll. A 114 csatlakozófogak és a 116 csatlakozóhomyok lényegében egyforma vagy hasonló alakú ellipszisfelületek. A 114 csatlakozófogak közé a 26 csavarfej lejtős 118 vállai nyúlnak be, megerősítve a fogak tövét. A 118 vállak magassága a belső, legmagasabb pontjukon kevesebb, mint a 114 csatlakozófogak hosszának a fele.

A 14., 15. ábrákon feltüntetett 120 kötőelem egy csavaranya, külső profilos kulcsfejként kialakított külső felülettel. A 120 kötőelem belső 124 menettel ellátott 122 furattal van kialakítva. A 120 kötőelem 112 kulcsfeje 126 szoknyából emelkedik ki. A 112 kulcsfej - hasonlóan a 12-13. ábrák kapcsán már ismertetett kialakításhoz - elliptikus profilú 114 csatlakozófogakból és 116 csatlakozóhomyokból áll, amelyek a kerület mentén váltakozva vannak kialakítva.

A 16. ábrán egy 130 adaptergyűrű van keresztmetszetben ábrázolva, amint a 12., 14. ábrák szerinti 112 kulcsfejre van feltűzve. A 130 adaptergyűrű a találmány szerinti, a 112 kulcsfej elliptikus profiljára illeszkedő elliptikus, 132 csatlakozófogakból és 134 csatlakozóhomyokból összetett profillal van kialakítva. A sugárirányban befelé, a kulcsfészek középpontja irányába benyúló 132 csatlakozófog valamivel kisebb, mint a kulcsfej külső elliptikus 116 csatlakozóhomya, a kulcsfészek belső 134 csatlakozóhomya viszont valamivel nagyobb, mint a kulcsfej külső 114 csatlakozófoga. Amíg tehát a 112 kulcsfej 114 csatlakozófogai és 116 csatlakozóhornyai lényegében egyforma ellipszisek görbéi által vannak határolva, a 130 adaptergyűrű 132 csatlakozófogai és 134 csatlakozóhomyai különböző méretű ellipszisekből vannak formálva. A 130 adaptergyűrű kulcsfészkének geometriája a 19. ábrán van feltüntetve.

A 19. ábrán a belső 132 csatlakozófog és a 134 csatlakozóhorony profilja folytonos, vastag vonallal van kihúzva. A profilt a szaggatott vonallal ábrázolt 70b, 72b ellipszisek görbéi alkotják. Az itt ábrázolt 70b, 72b ellipszisek megfelelnek az 5. ábrán szaggatott vonallal ábrázolt 70b, 72b ellipsziseknek. A 134 csatlakozóhoronynak megfelelő ellipszis 72b” nagytengelye nagyobb, mint a belső 132 csatlakozófognak megfelelő ellipszis 70b” nagytengelye. Mint már említettük, ez azért van így, hogy a kulcsfészek lazán illesztett legyen az egyforma ellipsziseknek megfelelő csatlakozófogú és -homyú kulcsfejre.

A 17. ábra olyan 140 sajtolószerszámot mutat, amely a 12. ábra szerinti csavar fején vagy a 14. ábra szerinti csavaranyán lévő 112 kulcsfej kialakítására alkalmas. A 114 sajtolószerszámnak belső profilos nyílása van, a 112 kulcsfej alakjának és méreteinek megfelelő, elliptikus, egyforma ellipsziseknek megfelelő 142 fogakkal és 144 hornyokkal. Szakember számára nem szükséges bővebben kifejteni, hogy a nem kulcsfej, hanem egy kulcs (2., 3. ábrák) formálására alkalmas, a 140 sajtolószerszámhoz hasonló szerszám alakító profiljának belső fogai és hornyai a fentiekkel ellentétben nem egyforma ellipsziseknek, hanem a 7. ábra szerinti elliptikus alakzatnak felelnek meg.

A 18. ábrán feltüntetett kötőelem hasonló a 12. ábra kapcsán ismertetett 20 kötőelemhez, amelyhez 30 kulcs 150 adaptergyűrű közbeiktatásával csatlakoztatható. A 30 kulcs egy csavarhúzó 30’ szerszám 32’ csatlakozórésze, amelyen nem egyforma ellipszisekből képzett csatlakozófogak és csatlakozóhomyok vannak kialakítva, hasonlóan, mint a 2. ábra szerinti 30 kulcson. A 112 kulcsfej csatlakozófogai és csatlakozóhomyai egyforma ellipszisekből vannak származtatva. A 150 adaptergyűrű közvetíti a forgatónyomatékot a 30’ szerszám 32’ csatlakozórészéről a 20 kötőelemre. A 150 adaptergyűrű két ellentétes végében egy-egy 152,154 kulcsfészek van kialakítva, mindkét 152, 154 kulcsfészek a 16. ábra kapcsán tárgyalt alakú, amelybe a 30 kulcs vagy a 112 kulcsfej illeszkedik.

A 20. és 21. ábrán a 30’ szerszám egy további kiviteli alakja van ábrázolva. Eltérően a 30 kulcstól, amelynek elliptikus profilja egyforma keresztmetszetű a szerszám hossztengelye irányában, a 38 csatlakozófogak és a 40 csatlakozóhomyok egymással és a hossztengellyel párhuzamosan futnak, a 20., 21. ábrák szerinti 30’ szerszám gömbszerű vagy más ívelt felületű. Gömbszerű és más ívelt felületű szerszámok ismertek, előnyük, hogy alkalmazásukkor nem szükséges a szerszámot a kötőelem tengelyvonalába állítani. A 30’ szerszám elliptikus 38’ csatlakozófogainak és 40’ csatlakozóhomyainak keresztmetszeti profilja a 30 kulcséhez hasonló annyiban, hogy a fogak és hornyok nem egyforma ellipsziseknek felelnek meg azonos keresztmetszetben. Ezen túlmenően a 38’ csatlakozófogak és 40’ csatlakozóhornyok még sugárirányban íveltek is a tengelyvonal mentén, a gömbfelületnek megfelelően.

A 22. ábrán a találmány egy további kiviteli alakja van szemléltetve, amely a 4. ábrán vázolttól annyiban tér el, hogy bár a 34 csatlakozófogat és 36 csatlakozóhornyot alkotó ellipszisgörbék egyformák, nem azonos 80, 82 sugarú 79’, 79” körökön helyezkednek el. A profil egymásba átmenő konvex és konkáv felületei kevesebb, mint fél 70, 72 ellipsziskerületből tevődnek össze. Az ellipszisívek inflexiós 42 pontján át húzott 52” érintővonal a 42 ponthoz húzott sugárirányú 56 vonallal 15°+/-5°=a₄ hajtásszöget zár be. Bár ennél a kialakításnál a hajtásszög nem kisebb, hanem hasonlóan nagy, mint az ismert hajtórendszernél, előny, hogy a fogak sokkal erősebbek, nagyobb keresztmetszetűek.

Az inflexiós 42 pont eltolódása a 70,72 ellipsziseken befolyásolja a hajtásszöget. Ez is alátámasztja a találmány jelentőségét, ahol nincs lényeges változás amiatt, hogy az elég széles tűréshatárokon belül nem egyformák az ellipszisek (5. ábra). Bár a 22. ábrán egyformák a fogak és hornyok két külön körön elrendezett ellipszisei,

HU 215 819 Β az 5. ábra szerinti különböző méretű ellipszisekkel is megvalósítható a találmány szerinti előnyös megoldás. A 70, 72 ellipszisek az eddigi példákban 70’, 72’ kistengelyükkel mindig sugárirányban voltak elrendezve, lehetséges az egyik vagy mindkét sorozat ellipszist a 70”, 72” nagytengelyével sugárirányban elrendezni.

A hajtórendszert az 1-8. ábrák kapcsán általánosan és elveiben ismertettük. A 9., 10., 11. és 17. ábrák kapcsán ismertettük a kulcs és kulcsfészek kialakításának módját és szerszámát is, a 12-16. ábrák kapcsán kívül profilos kulcsfejjel ellátott kötőelemeket - csavart és csavaranyát - ismertettünk. Szakember a leírtak alapján alkalmazni tudja a találmány szerinti megoldást a példákon túlmenő, más kiviteli alakban is. Bár a találmányt olyan példa alapján ismertettük részletesen, amelyben a különböző görbe kapcsolódó felületeket alkotó ellipszisek középpontja egy közös körön van elrendezve, ahol tehát a különböző sorozat ellipszisek egyforma 80, 81 sugarú, koncentrikus körökön vannak elrendezve (4. ábra) bemutattunk olyan példát is, amelyben a két kör sugara különböző, ahol tehát az egyik sorozat ellipszisközéppontjai sugárirányban kijjebb vannak elrendezve, mint a másiké. A példák hat csatlakozófoggal és -horonnyal kialakított profilokra vonatkoznak, előnyösen alkalmazható azonban hatnál kevesebb vagy több csatlakozófogú és -homyú profil is.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Hajtórendszer egymásba illő, profilos csatlakozó kulcsfészekkel és kulccsal, amely profilok egymásba átmenő görbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófogakkal és csatlakozóhomyokkal vannak kialakítva, azzal jellemezve, hogy mind a kulcs (30) mind a kulcsfészek (28) csatlakozófogainak (34, 38) és csatlakozóhomyainak (36, 40) felülete elliptikus felület, amely felület a kulcs (30) és kulcsfészek (28) tengelyvonala körül írt kör mentén elrendezett ellipszisközéppontokkal (76, 78) írt ellipsziseknek (70, 72) megfelelő felület, ahol a csatlakozófogak (34, 38) felülete első sorozat egyforma méretű ellipsziseknek (70) megfelelő felület, a csatlakozóhomyok (36, 40) felülete második sorozat egyforma méretű ellipsziseknek (72) megfelelő felület.
2. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófogak (34, 38) felületét képező első ellipszisek (70) és a csatlakozóhomyok (36, 40) felületét képező második ellipszisek (72) egyforma méretűek.
3. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófogak (34, 38) felületét képező első ellipszisek (70) és a csatlakozóhomyok (36, 40) felületét képező második ellipszisek (72) kissé eltérő méretűek.
4. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az elliptikus csatlakozófogak (34) ellipszisközéppontjai (76) és az elliptikus csatlakozóhornyok (36) ellipszisközéppontjai (78) egy koncentrikus kör (79) mentén vannak elrendezve.
5. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az elliptikus csatlakozófogak (34) ellipszisközéppontjai (76) és az elliptikus csatlakozóhornyok (36) ellipszisközéppontjai (78) különböző sugarú (80, 82) koncentrikus körök mentén vannak elrendezve.
6. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az első és második sorozat ellipsziseknek (70, 72) megfelelő csatlakozófog- és csatlakozóhoronyfelületek kulcsfészket (28) alkotnak, ahol a középpont (74) felé irányított csatlakozófogak (34) felülete az első ellipsziseknek (70) megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok (36) felülete a második ellipsziseknek (72) megfelelő felület.
7. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az első és második sorozat ellipsziseknek (70, 72) megfelelő csatlakozófog- és csatlakozóhoronyfelületek kulcsot (30) alkotnak, ahol a középponttól (74) kifelé irányított csatlakozófogak (38) felülete az első ellipsziseknek (70) megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok (40) felülete a második ellipsziseknek (72) megfelelő felület.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy a kulcsfészek (28) kötőelem (20) fejében (26) van kialakítva.
9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy kötőelem (20) külső csatlakozófogakkal (114) és csatlakozóhornyokkal (116) ellátott kulcsfejjel (112) van kialakítva.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy elliptikus felületei sajtolással vannak kialakítva.
11. A 10. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az elliptikus felületeket előállító sajtolószerszám (100) belső csatlakozófogú és belső csatlakozóhomyú kulcsfészeknek kötőelem (20) fejébe (26) préselésére alkalmas nyomóbélyeggel (102) van ellátva.
12. A 10. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az elliptikus felületeket előállító sajtolószerszám (140) kötőelem (20) külső csatlakozófogú és külső csatlakozóhomyú kulcsfejének (112) kialakítására alkalmas nyomóbélyeggel van ellátva.
13. Az 1. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy a kulcs (30) vagy a csatlakozófészek (154) csavarhúzó szerszám végén, vagy annak adaptergyűrűjén (150) van kialakítva.
14. A 13. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy a csavarhúzó szerszám végén kialakított kulcsot (30) az első és második sorozat ellipsziseknek (70, 72) megfelelő csatlakozófog- és csatlakozóhoronyfelületek határolják, ahol a középponttól (74) kifelé irányított csatlakozófogak (38) felülete az első ellipsziseknek (70) megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok (40) felülete a második ellipsziseknek (72) megfelelő felület.
15. A 13. igénypont szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófészek (152,154) középpont felé irányított csatlakozófogainak felülete az első ellipsziseknek megfelelő felület, a csatlakozófogak közötti csatlakozóhomyok felülete a második ellipsziseknek megfelelő felület.

HU215 819Β
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az elliptikus csatlakozófogak (34) ellipszisközéppontjai (76) és az elliptikus csatlakozóhomyok (36) ellipszisközéppontjai (78) szabályos hatszög (84, 86) csúcsainál vannak elrendezve.
17. A 1-16. igénypontok bármelyike szerinti hajtórendszer, azzal jellemezve, hogy az elliptikus csatlakozófogakat (34, 38) és az elliptikus csatlakozóhomyokat (36, 40) alkotó ellipszisek (70, 72) középpontjai (76, 78) egy közös körön vannak elrendezve, az ellipszisek (70, 72) kistengelyei (70’, 72’) a kör sugarának (80, 82) irányában, nagytengelyei (70”, 72”) erre merőleges irányban állnak.
18. Kötőelem csavarmenetes orsóval és profilos forgatófelülettel ellátott fejjel, amely profil egymásba tangenciálisan átmenő konvex és konkáv körbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófogakkal és csatlakozóhomyokkal van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófogainak (34) és csatlakozóhomyainak (36) felülete elliptikus felület, amely felület kör mentén elrendezett ellipszisközéppontokkal (76, 78) írt ellipsziseknek (70, 72) megfelelő felület, ahol a csatlakozófogak (34) felülete első sorozat egyforma méretű, első ellipsziseknek (70) megfelelő felület, a csatlakozóhornyok (36) felülete második sorozat egyforma, az első ellipszisekhez hasonló méretű, második ellipsziseknek (72) megfelelő felület, ahol az első ellipszisek (70) középpontjai (76) szabályos hatszög (84) csúcsainál, a második ellipszisek (72) középpontjai (78) másik szabályos hatszög (86) csúcsainál vannak elrendezve.
19. Csavarhúzó szerszám, amelynek végén profilos forgatófelület van kialakítva, amely profil egymásba tangenciálisan átmenő konvex és konkáv görbe felületű, váltakozva elrendezett csatlakozófogakkal és csatlakozóhornyokkal van kialakítva, azzal jellemezve, hogy csatlakozófogainak (38) és csatlakozóhomyainak (40) felülete elliptikus felület, amely felület kör mentén elrendezett ellipszisközéppontokkal (76, 78) írt ellipsziseknek (70, 72) megfelelő felület, ahol a csatlakozófogak (38) konvex felülete első sorozat egyforma méretű, első ellipsziseknek (70) megfelelő felület, a csatlakozóhomyok (40) konkáv felülete második sorozat egyforma, az első ellipszisekhez hasonló méretű, második ellipsziseknek (72) megfelelő felület, ahol az első ellipszisek (70) középpontjai (76) szabályos hatszög (84) csúcsainál, a második ellipszisek (72) középpontjai (78) másik szabályos hatszög (86) csúcsainál vannak elrendezve.