HU208855B - Apparatus for pressing-in insulating plate into walling - Google Patents

Description

A találmány tárgya berendezés szigetelőelem falazatba való behajtására. A berendezésben van egy pneumatikus, hidraulikus vagy villamos hajtású ütőkalapács. Az ütőkalapács ütődugattyúja egy közdarabon át hat a profilozott, előnyös módon hullámosított acél vagy kemény műanyag lemezekből készült szigetelőelem egyik homlokoldalára. A közdarab befogópofaként van kialakítva, és van egy, az ütődugattyúhoz csatlakozó és az ütőkalapács vezetőcsatomájában vezetett része, valamint egy, a szigetelőlemezeket befogadó csőre.

Az AT-PS 335 689 számú osztrák szabadalmi leírásból ismeretes egy eljárás nedves falak szárazzá tételére. Ennek az eljárásnak a során rozsdamentes acélból vagy műanyagból készült, kemény szigetelőlemezeket egymáshoz szorosan csatlakoztatva sajtolnak be a falazatba. A falazat teljes szélességében átmenő szigetelőlemezek gyakorlatilag korlátlan élettartamú gátat képeznek, ami biztosan meggátolja a nedvesség felhatolását.

A szigetelőlemezek falazatba való helyes és vízszintes besajtolásához azonban speciális szerszámok, valamint szakképzett és tapasztalt kezelőszemélyzet szükségesek. Erre a célra ütőkalapácsot alkalmaznak, ami egy közdarabon át hat a szigetelőlemezek egyik homlokoldalára. Az AT-PS 364149 számú osztrák szabadalmi leírás ismertet egy berendezést, ami az ütőmunkát biztosan közli a szigetelőlemezekkel és a szigetelőlemezeket a falazatba való vízszintes besajtoláskor tartja. Ennél a berendezésnél a közdarab befogópofaként van kialakítva és van egy, az ütőkalapács ütődugattyújához csatlakozó szára, valamint egy, a szigetelőlemezeket megfogó csőre. Itt a befogópofának az ütőkalapácsban vezetett szárát hozzá kell igazítani az ütőkalapács vezetőcsatornájához.

A szokványos ütőkalapácsoknak - többnyire préslégkalapácsoknak - a szerszámot megfogó tűzővégén van egy vezetőcsatorna, amelynek többnyire hatszög alakú és viszonylag kicsi keresztmetszete van. Alkalmaznak - bár ritkán - hasonló méretű körkeresztmetszeteket is. így a befogópofák szárait is csak megfelelően kis keresztmetszettel lehetett kiképezni, hogy beilleszkedjenek a meglévő vezetőcsatornákba. A hatszög alakú vezetőcsatomáknál így a szár hordozó keresztmetszete még kisebb lesz, mivel a keresztmetszetet be kell illeszteni a hatszög alakú profilba. Ezek miatt az adottságok miatt a befogópofa szárától a csőréhez átmenő vastagodás helyén, illetve a szár lépcsőjénél a viszonylag drága szerszámok gyakran eltörnek.

Az ismert ütőkalapácsok el vannak látva továbbá egy szerkezettel, ami a vezetőcsatornába bedugott szerszámot kiesés ellen biztosítja. Ez a szerkezet lehet egy golyós retesz, amelynél rugóval terhelt golyók vagy hasonló reteszelemek beugranak a szerszám szárán lévő horonyba vagy lehet egy mechanikus csapózár, amelynél a horog alakú karok kapcsolódnak a szerszámon lévő gyűrűbe vagy lépcsőbe. Egy további ismert kiviteli alaknál a szerszám szárán van egy gyűrű, ami a szerszám löketének végén az ütőberendezés végére helyezett vagy erre rácsavart sapkába ütközik.

Az US-PS 2685274 számú leírás ismertet egy kiviteli alakot, amelynél a szerszám szárán rugalmas anyagból készült gyűrű van rögzítve. Ez a gyűrű nemcsak biztosítja a szerszámot kiesés ellen, hanem csillapítja is a szerszám felütéseit a löket végén a kupakra és az ütőkalapácsra a vezetőcsatoma bemenetén. A szerszámszár teljes hosszában azonos átmérőjű és a rugalmas gyűrű vagy karima a szerszámszárra fel van ragasztva vagy rá van vulkanizálva. A szerszámszárnak a berendezésből kiálló vége ütővésőként van kialakítva. A szerszám kiesése ellen biztosító szerkezet miatt az ismert ütőkalapácsok viszonylag hosszúak. Főként a szerszámszár nyúlik túl az ütőkalapácson, mivel ennek a szárnak kellőképpen hosszúnak kell lennie.

Szigetelőlemezeknek falazatba való besajtolásához az AT-PS 364150 számú osztrák szabadalmi leírás szerint az ütőkalapácsot egy tartóállványon helyezik el, ami a falazaton van rögzítve. Az ütőkalapács egy hídon van elhelyezve. A hidat lábak tartják, amelyeken a híd magassági irányban állítható. A hídon van egy futókocsi, ami a hídon a besajtolási irányhoz képest keresztben mozgatható. A futókocsin van rögzítve egy, a besajtolási irányban eltolható szán és erre a szánra van szerelve az ütőkalapács. Ezzel a tartóállvánnyal az ütőkalapácsot gyorsan, fáradságmentesen és pontosan az adott szigetelőlemez besajtolásához megfelelő helyzetbe lehet állítani a falazathoz képest és így a szigetelőlemezt pontosan be lehet sajtolni a falhézagba. A tartóállvány a híddal, a futókocsival és az eltolható szánnal azonban viszonylag nagy teret igényel és ez a tér nem mindenütt áll rendelkezésre. Lényeges az is, hogy a tartóállvány szélességét a vízszintesen rászerelt ütőkalapács hossza is meghatározza.

Találmányunk célja szigetelőelemeknek falazatba való behajtásához egy egyszerűsített és jóval kisebb berendezés kialakítása, amit korlátozott helyviszonyok között, például szűk folyosókban is lehet alkalmazni, és amely ennek ellenére lehetővé teszi az elemek kifogástalan behajtását, sajtolását, emellett robusztus és egyetemesen alkalmazható.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az ütőkalapácsban lévő, a befogópofa szára számára szolgáló vezetőcsatoma - a szerszámszárat kiesés ellen biztosító szerkezettel ellátott ütőkalapácsoknál ismert módon - hengeresen, az ütődugattyúnál csak némileg kisebb átmérővel van kialakítva, és az ütődugattyú szárának átmérője a befogópofa csőrébe való átmenet helyéig azonos, és mellőzzük a lépcsős kialakítást; így a vezetőcsatorna a szerszámot kiesés ellen biztosító szerkezet elhagyásával rövidebbre van kialakítva.

A kitűzött feladat értelmében a találmány berendezés szigetelőelem falazatba való behajtására, amelynek mozgó állványra helyezett pneumatikus, hidraulikus vagy villamos hajtású állítóhengerrel működtetett ütőkalapácsa van; amely ütődugattyúból, az ütődugattyúhoz csatlakozó - az ütőkalapács vezetőcsatornájában vezetett - szárból van kiképezve és a szigetelőelemeket befogadó csőrrel ellátott befogópofa útján a - profilozott, előnyös módon hullámosított, acél vagy kemény műanyag lemezekből előállított - szigetelőelem egyik

HU 208 855 Β homlokoldalára ható módon van kialakítva úgy, hogy az ütőkalapácsban lévő és a befogópofa szára számára szolgáló vezetőcsatoma henger alakú és átmérője kisebb az ütődugattyú átmérőjénél és a szár átmérője az ütődugattyútól a befogópofa csőrébe való átmenet helyéig lépcsőzetlenül azonos.

Egy előnyös kialakítás során a berendezéshez használt összes, különböző méretű ütőkalapács vezetőcsatornája azonos átmérőjű.

Eljárhatunk úgy is, hogy a berendezésnél az ütőkalapácsban lévő vezetőcsatornába bedugott szár a befogópofa csőrétől el van választva, és előnyösen a kissé kúposán vékonyodó szárvég mozgást megengedő módon a csőr mélyedésébe benyúlóan van kialakítva, továbbá a szár egyik végét magábafoglaló és a csőr hosszabbítójára ráhúzott összekötőhüvelye van.

Gazdaságos az a kialakítás, ahol az ütőkalapács a mozgó állványon vízszintes irányban helyhezkötötten, függőleges irányban változtatható módon van elhelyezve, és üzem közben a mozgó állvány az ütőkalapáccsal együtt a falazat felé eltolható módon van felállítva, és a mozgó állványon elhelyezett állítóhenger támasztórúdon át van a falazathoz erősítve, vagy a falazattal görgőből, kötélből, horogból, csőből álló vonóberendezés útján van összekötve.

A találmány azzal a fontos előnnyel jár, hogy az ütőkalapács rövidebb kialakítású, és ez lehetővé teszi, hogy korlátozott helyviszonyok közötti, különösen pedig szűk folyosókban alkalmazzuk. A lerövidített ütőkalapácsot egyrészt kényelmesen lehet tartani és vezetni a besajtolás közben, másrészt a hely takarékos kivitel lehetővé teszi, hogy az ütőkalapács elhelyezéséhez kis és egyszerű állványt alkalmazzunk.

A találmány szerinti berendezés egyik előnyös kiviteli alakját egy szokványos ütőkalapácsból elő lehet állítani úgy, hogy az ütőszerszámon túlnyúló szerszámvezeték egy részét lerövidítik, például levágják és a vezetőcsatornát- különösen hatlapú vezeték esetén - kiesztergálással hengeres alakúra kitágítják. Ezenkívül a szokványos ütőkalapácsnak a szerszámot kiesés ellen biztosító szerkezetét eltávolítják, és ezáltal az ütőkalapács összhosszát lényegesen lerövidítik. Ezzel a megoldással egyszerű és különösen olcsó módon lehet a találmány szerinti berendezést egy, a kereskedelmi forgalomban kapható, szokványos ütőkalapácsból egyszerűen előállítani.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a berendezés úgy van kialakítva, hogy a befogópofák számára szolgáló összes vezetőcsatorna átmérője - az ütőkalapács nagyáságtól függetlenül - azonos és minden ütőkalapácshoz azonos befogópofákat lehet alkalmazni. Ez költségcsökkentést jelent az egyes szerszámok gyártásánál és további jelentős költségcsökkenést eredményez a szerszámok készletezésénél, mivel minden szerszám illeszkedik mindegyik ütőkalapácsba. Jelentősen növekszik végül a szerszámok élettartama azáltal, hogy a keresztmetszet a lerövidített szár teljes hosszában vastagabb. A szár lerövidítése révén végül a szerszámok könnyebbé válnak és ennek következtében jobb az ütőmunka átvitele a kalapácsról a szigetelőlemezekre.

A találmány szerinti berendezést nemcsak olyan kialakításoknál lehet alkalmazni, amelyeknél a befogópofák szára és csőre egy darabból áll. A találmány értelmében ugyanolyan előnyös, ha az ütőkalapács vezetőcsatomájába bedugott szár és a befogópofa csöve egymástól el van választva és a szárnak az előnyös módon kissé kúposán vékonyodó vége játékkal illeszkedik a csőrben lévő mélyedésbe. Ekkor a szár eleve el van választva a csőrtől és ez tovább csökkenti a törés veszélyét a leginkább veszélyeztetett átmeneti helyen.

Gyakorlatilag ugyanez a hatás érhető el a találmány szerinti berendezés egy még további kiviteli alakjánál, amelyben van egy összekötő hüvely. Ennek az összekötő hüvelynek az egyik végébe a szár nyúlik be, míg a másik vége a cső egy hosszabbítására van ráhúzva. Az eleve adott elválasztás itt is kiküszöböli a törés veszélyét.

A találmány szerinti berendezés egy ismert további előnyös kiviteli alakjánál a szerszámbiztosítás nélküli, lerövidített ütőkalapács egy kerekekkel ellátott mozgóállványon van elhelyezve, ahol a vízszintes mértani tengely vízszintesen helyhezkötött, de függőleges irányban állítható. Ez egy egyszerű, mogzatható állvány a lerövidített ütőkalapács számára, amelyre az ütőkalapács úgy van felszerelve, hogy csak függőleges irányban állítható. A berendezés alátámasztása, az előtoló mozgás a lemezek besajtolásakor és az oldalirányú eltolás egy új lemez besajtolása előtt úgy megy végbe, hogy a mozgó állványt a kerekein - és így különösen egyszerű módon - eltolják. Ezt a kezelő kézzel végezheti el. Minthogy a függőleges átállításon kívül nincs szükség további berendezésekre az ütőkalapács eltolásához és az alkalmazott ütőkalapács rövid, ezért a találmány szerinti mozgóállvány egyszerű, kicsi és mozgékony. így gyakorlatilag mindenütt - különösen szűk helyviszonyok között - alkalmazható.

A találmány egy további jellemzője szerint a mozgóállványon lehet egy pneumatikus vagy hidraulikus állítóhenger, amivel a mozgóállványt az ütőkalapáccsal együtt a fal felé el lehet tolni. Az állítóhenger vagy egy kitolható támasztólábbal támaszkodik a falazatra vagy pedig egy, a falazattal szilárdan összekötött vonóberendezés köti össze a falazattal. Ez az egyszerű járulékos berendezés arra szolgál, hogy a szerszámmal ellátott ütőkalapácsot a lemezek besajtolásakor megbízhatóan megtámassza és ugyanekkor az előtoló mozgást is elvégezze. így a kezelőnek a találmány szerinti berendezés működtetésekor gyakorlatilag semmilyen nagyobb testi erőfeszítést nem kell kifejtenie.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben, ábráink segítségével, amelyek közül:

- az 1. ábra a szigetelőelemek falazatba való besajtolására szolgáló szokványos berendezés felülnézete, részben metszve;

- a 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés II—II vonal szerinti metszete;

- a 3. ábra a találmány szerinti berendezés felülnézete, részben metszve;

- a 4. ábra a 3. ábra szerinti berendezés IV-IV vonal szerinti metszete;

HU 208 855 Β

- az 5. ábra egy szerszámváltozat metszete;

- a 6. ábra egy másik szerszámváltozat metszete;

- a 7. ábra a találmány szerinti berendezés az ütőkalapács tartására szolgáló mozgóállvány egy kiviteli alakjával, oldalnézetben;

- a 8. ábra a találmány szerinti berendezés az ütőkalapács tartására szolgáló mozgóállvány másik kiviteli alakjával, oldalnézetben;

- a 9. ábra a találmány szerinti berendezés az ütőkalapács tartására szolgáló mozgóállvány további kiviteli alakjával, elölnézetben, részben metszve.

Az 1. ábrán látható berendezés egy (1) ütőkalapácsból és az abban eltolható, például pneumatikusan hajtott, (2) ütődugattyúból áll, A (2) ütődugattyú egy (3) befogópofaként kiképzett közdarabon át hat egy hullámosított (4) szigetelőlemezre. Az (1) ütőkalapács másik végén van egy (5) kapcsolókar. A hajtólevegőt a (6) nyomótömlő vezeti be. A (2) ütődugattyú által kifejtett ütéseket a (3) befogópofa viszi át a (4) szigetelőelemre és így besajtolja azt a falazatba.

A (3) befogópofa a (7) szárból és az ehhez csatlakozó (8) csőrből áll. A (7) szár viszonylag hosszú és az (1) ütőkalapács (9) vezetőcsatornájában axiálisan eltolhatóan van vezetve. A (7) szárnak nagyjából a középső részén van egy (10) lépcső. A (7) szár vastagabb (11) szárrészét viszonylag nagy játékkal az (1) ütőkalapács házának kitágított (12) tölcsérrésze veszi körül. Ennél a (12) tölcsérrésznél a szokványos ütőkalapácsokon a csatlakoztatott szerszámot rögzítő szerkezetek vannak, amelyek megakadályozzák, hogy a szerszám az (1) ütőkalapácsból szándékolatlanul kiakadjon és kiessen.

A 2. ábrán látható, hogy az (1) ütőkalapácsban lévő (9) vezetőcsatorna keresztmetszete hatszög alakú és ezen a részen a (3) befogópofa (7) szára keresztmetszetének kisebbnek kell lennie a (9) vezetőcsatorna hatszögébe beírt köméi.

Az 1. ábrán látható, hogy a (7) szár és a hozzá tartozó (9) vezetőcsatoma a kitágított (12) tölcsérrészszel együtt viszonylag hosszú és így a berendezés egészének hossza viszonylag nagy. A gyakorlati alkalmazás tekintetében ez azt jelenti, hogy megfelelően nagy szélességű munkatér szükséges ahhoz, hogy a berendezéssel kifogástalanul lehessen dolgozni. A szükséges szélességű munkatér azonban sok házban nem áll rendelkezésre, például szűk folyosókban, lépcsőházakban stb. Ezenkívül a (3) befogópofa hosszú és viszonylag vékony (7) szára törésre hajlamos, mindenekelőtt a (10) lépcsőnél, ahol a feszültséghalmozódásokat nem lehet teljesen kiküszöbölni.

A 3. ábrán a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakja látható, ugyanúgy ábrázolva, mint a szokványos berendezés az 1. ábrán. A (2) ütődugattyúval ellátott (1) ütőkalapácsra itt is egy (3) befogópofából álló szerszámot tesznek fel, amelynek a (7) szára az (1) ütőkalapácsban lévő (9) vezetőcsatornában csúszik. Az 1. ábrán a (9) vezetőcsatornához csatlakozó, kitáguló (12) tölcsérrész azonban teljesen elmarad. Ennek megfelelően az (1) ütőkalapács háza és a (7) szár is rövidebb. A (7) szár átmérője viszont jóval nagyobb, mint az 1. ábra szerinti berendezésben.

Ahogyan ez a 4. ábrán látható, a (9) vezetőcsatorna hengeres és átmérője csak némileg kisebb, mint a (2) ütődugattyúé. Ez teszi lehetővé, hogy a (7) szár keresztmetszete nagyobb legyen. Ezenkívül a (7) szár átmérője a (2) ütődugattyútól a (3) befogópofa (8) csőrébe való átmenet helyéig - lépcső nélkül - azonos.

Az 1. ábra szerinti szokványos ütőkalapácsból kiindulva a találmány szerinti és a 3. ábrán látható ütőkalapácsot egyszerű módon úgy lehet előállítani, hogy az (1) ütőkalapács házának a (3) befogópofa felé eső részét részben levágjuk és így az ütőkalapácsot jelentősen lerövidítjük. Ezután már csak a szokványos kiképzésű ütőkalapácsoknál többnyire hatszögű (9) vezetőcsatomát kell hengeresen a lehető legnagyobb átmérőre felfúmi. A (3) befogópofa (7) szára ezután ugyancsak lerövidíthető és megfelelően nagyobb átmérővel, lépcső nélkül alakítható ki. Ezáltal a szár mechanikailag jóval szilárdabbá válik és a törések messzemenően kiküszöbölhetőek lesznek. Emellett minden ütőkalapácsnál azonos szerszámot lehet alkalmazni és ez lényegesen könnyebbé teszi a készletezést. Végül a (7) szár lerövidítése következtében a (3) befogópofa könnyebb lesz és ezáltal az (1) ütőkalapács által reá kifejtett ütőmunkát jobb hatásfokkal viszi át a (4) szigetelőlemezre.

Az 5. ábrán látható változatnál a (3) befogópofa osztott kivitelű. Az (1) ütőkalapácsban lévő (9) vezetőcsatornába bedugott (7) szár el van választva a (3) befogópofa (8) csőrétől és kissé kúposán vékonyodó (13) szárvége játékkal nyúlik be a (8) csőrben lévő (14) mélyedésbe.

A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál van egy, összekötő (15) hüvely és abban egy átmenő (16) csatorna, amelynek nagyjából a közepén van egy lépcső. Ennek az összekötő (15) hüvelynek az egyik végébe nyúlik be az ábrán balról - a (7) szár. A (15) hüvely másik végébe van bedugva a (8) csőr (17) csőrhosszabbítója. A (7) szár és a (8) csőr között itt is közvetlen mechanikai kapcsolat van és ez biztosítja az (1) ütőkalapács ütéseinek kifogástalan átvitelét a besajtolandó (4) szigetelőelemre. A (3) befogópofa osztott kialakítása - a (7) szár és a (8) csőr szétválasztása - még tovább csökkenti a törésveszélyt az átmenet helyén.

A 7., 8. és 9. ábrán látható (18) mozgóállvány négy cső alakú (19) lábból áll, amelyeket (20) hossztartók és (21) kereszttartók kötnek össze. A (19) lábak alsó végein a (18) mozgóállvány hosszirányába eső (22) kerekek vannak. A (21) kereszttartókon a 9. ábrán bemutatott (23) tartó és a (24, 24’, 24”) csapágybakok rögzítik az (1) ütőkalapácsot és egy pneumatikus vagy hidraulikus (25) állítóhengert, amint ez a 7. és 8. ábrán látható. A magassági helyzetet a 9. ábrán látható (26) orsóval lehet változtatni. A (26) orsót egy (27) forgatókarral a (28) anyákban lehet forgatni. A (28) anya a (19) lábba koncentrikusan betolt (29) állítócső felső végén van rögzítve. A (29) állítócső alsó végén egy (22) kerék van. A (27) forgatókar egyszerű forgatásával a cső alakú (19) lábat gyakorlatilag tetszőlegesen meg lehet hosszabbítani vagy le lehet rövidíteni és így a (23) tartón rögzített (1) ütőkalapácsot a kívánt magasságra pontosan be lehet állítani.

HU 208 855 Β

A találmány szerinti (18) mozgóállvány alkalmazása a 7. és 8. ábrán látható. Alkalmazás közben a (18) mozgóállvány egyik homlokoldala arra a (30) falazatra irányul, amelybe a (4) szigetelőlemezeket vízszintesen be kell sajtolni. A (4) szigetelőlemezeket egy (3) befogópofa tartja, amelynek a (7) szárát a 3. ábrán látható módon az (1) ütőkalapács (9) vezetőcsatornája eltolhatóan vezeti. A (4) szigetelőlemezek elülső vége arra a (31) falhézagra irányul, amelybe be kell sajtolni őket. A pontos beállításhoz a (27) forgatókarokkal beállítják a (18) mozgóállvány magassági helyzetét. A (4) szigetelőelemeket az (1) ütőkalapáccsal és a (18) mozgóállvány falazatirányú előtoló mozgatása révén sajtolják be a (31) falhézagokba.

Az előtolást a (4) szigetelőelemeknek a (30) falazatba történő besajtolásakor kézileg, egy munkás végezheti. Mivel ez viszonylag nagy erőkifejtést igényel, ezért a találmány értelmében erre a célra egy pneumatikus vagy hidraulikus (25) állítóhenger alkalmazható. A (25) állítóhenger a 7. ábra szerint egy irányváltó (32) görgőn át megfeszít egy (33) kötelet, amelynek a vége egy (34) horoggal egy (35) csőbe van beakasztva. A (35) cső a (30) falazaton van rögzítve, például egy (36) faliékkel. Ilyen egyszerű módon lehet az előtoló mozgást a (25) állítóhengerrel végezni. Emellett viszonylag nagy előtolási út lehetséges, mivel az előtolás a (33) kötélnek az irányváltó (32) görgőn történő átvezetés révén a (25) állítóhenger dugattyúja két löketének felel meg.

A 8. ábra szerinti kiviteli alaknál a (25) állítóhenger közvetlenül hat a hozzá mereven vagy egy (37) csuklón át rögzített (38) támasztórúdra, amelynek a szabad vége egy kiszélesített (39) sarun át szilárdan a (40) falra támaszkodik. A (38) támasztórúd kialakítható úgy, hogy teleszkópszerűen meghosszabbítható, például úgy, hogy a teleszkópszerűen egymásba tolható műrészekben, egymástól bizonyos távolságra furatok vannak és a rúdrészeket az ezekbe a furatokba dugott csapszegek kötik össze. A (38) támasztórúd a (39) saruval a (40) fal helyett a padlón is rögzíthető, például úgy, hogy a padlóba betonacélt és hasonlót vernek be és ezekre támaszkodik egy oszlop.

A (4) szigetelőelemeknek a (30) falazatba való beverésekor a (18) mozgóállvány előtolását ennél a kiviteli alaknál is a (25) állítóhenger végzi. A lehetséges előtolási út a (38) támasztórúd megfelelő meghosszabbítása útján gyakorlatilag tetszőlegesen megnövelhető. Mihelyt egy (4) szigetelőlemezt besajtoltak a (30) falazatba, akkor a (18) mozgóállványt kézileg vagy a (25) állítóhenger átvezérlésével visszahúzzák a (30) falazattól és oldalirányban, a (4) szigetelőlemez körülbelül fél szélességével megegyező mértékben eltolják. Ezután a (3) befogópofába egy új (4) szigetelőelemet tesznek és ezt a leírt módon besajtolják a (30) falazatba.

A leírásból és az ábrákból látható, hogy a találmány szerinti berendezés viszonylag egyszerű, kisméretű és könnyen kezelhető. A berendezés lényegében egyetemesen alkalmazható, de sajátos tulajdonságai révén elsősorban korlátozott helyviszonyok között alkalmazható, például pincehelyiségekben, szűk folyosókban és más hozzáférhetetlen helyeken, ahol a berendezés könnyű szállíthatósága további előnyt jelent.

Claims (6)

1. Berendezés szigetelőelem falazatba való behajtására, amelynek mozgó állványra helyezett pneumatikus, hidraulikus vagy villamos hajtású állítóhengerrel működtetett ütőkalapácsa van, amely ütődugattyúból, az ütődugattyúhoz csatlakozó - az ütőkalapács vezetőcsatornájában vezetett - szárból van kiképezve és a szigetelőelemeket befogadó csőrrel ellátott befogópofa útján a - profilozott, előnyös módon hullámosított, acél vagy kemény műanyag lemezekből előállított - szigetelőelem egyik homlokoldalára ható módon van kialakítva, azzal jellemezve, hogy az ütőkalapácsban (1) lévő és a befogópofa (3) szára (7) számára szolgáló vezetőcsatoma (9) henger alakú és átmérője kisebb az ütődugattyú (2) átmérőjénél és a szár (7) átmérője az ütődugattyútól (2) a befogópofa (3) csőrébe (8) való átmenet helyéig lépcsőzetlenül azonos.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a berendezéshez használt összes, különböző méretű ütőkalapács (1) vezetőcsatornája (9) azonos átmérőjű.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ütőkalapácsban (1) lévő vezetőcsatornába (9) bedugott szár (7) a befogópofa (3) csőrétől (8) el van választva, és előnyösen a kissé kúposán vékonyodó szárvég (13) mozgást megengedő módon a csőr (8) mélyedésébe (14) benyúlóan van kialakítva.

4. A 3. igénypont szerint berendezés, azzal jellemezve, hogy a szár (7) szárvégét (13) magábafoglaló és a csőr (8) hosszabbítójára (17) ráhúzott összekötőhüvelye (15) van.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ütőkalapács (1) a mozgó állványon (18) vízszintes irányban helyhezkötötten, függőleges irányban változtatható módon van elhelyezve.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy üzem közben a mozgó állvány (18) az ütőkalapáccsal (1) együtt a falazat (30) felé eltolható módon van felállítva, és a mozgó állványon (18) elhelyezett állítóhenger (25) támasztórúdon (38) át van a falazathoz (30) erősítve, vagy a falazattal (30) görgőből (32), kötélből (33), horogból (34), csőből (35) álló vonóberendezés útján van összekötve.