HU208286B - System for lifting load - Google Patents

Description

A találmány tárgya rendszer teher felemelésére, amely motort és hajtóművet tartalmaz, amelynek két párhuzamos kihajtó tengelyén két kisfogaskerék van, és mindegyik kisfogaskerék egy-egy emelőegységet hajt, amelyek emelőkötél útján vannak a teherrel összekötve, az emelőegységek a kimenő kisfogaskerekekkel kapcsolódó fogaskoszorút tartalmaznak, amely súrlódókapcsoló révén dobot hajt, amelyre az emelőkötél van rögzítve és feltekercselve.

Greschik Gyula „Anyagmozgató gépek” (Tankönyvkiadó Budapest, 1981) c. könyvének 50. oldalán a 2.53, 2.54 és 2.55 sz. ábrákon ikercsigasort ábrázol több, négy, nyolc összkötélágas kötélvezetés elrendezéssel, amelynek rendeltetése, hogy a horog függőleges irányú mozgását és a kötélkorongokon átfutó kötél ellentétes irányú hajlítását elkerüljék. Mindegyik megoldásnál azonban abban az esetben, ha a kötél elszakad, a teher leesik.

Az Anyagmozgatási kézikönyv (Műsz. K. 1975, Budapest) a 418. oldalon a 315-319. ábrákon villamos emelődobokat ismertet, amelynél az emelőkötél a kötélsorozó hornyán vezetve jut a kötéldobra. A kötélsorozó szerepe, hogy a kötél meglazulásakor a kötél a dobhoronyból ne ugorjék ki. Ha azonban a kötél elszakad, a teher ennél a megoldásnál is leesik.

A találmány feladata olyan rendszer kialakítása teher felemelésére, amely a teher zuhanásával szemben teljes biztonságot nyújt, ugyanakkor lehetővé teszi az emelőkötelek nyúlása közötti különbség kiegyenlítését.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal valósítjuk meg, hogy mindegyik emelőegység külön-külön emelőkötél útján van a teherrel összekötve és hogy a súrlódókapcsoló közbenső tárcsát tartalmaz, amely rögzített állványra szerelt, a teher süllyedése irányában a tárcsa forgását megakadályozó, rögzített kilíncskerékkel együttműködő, rugókkal terhelt kilincseket hord, a dobok pedig egytengelyűén elhelyezett tengelyekre vannak szerelve, és az egyik emelőegység tengelyét a másik emelőegység tengelyével összekötő kapcsolóeszköze, előnyösen tengelykapcsolója van.

Egy előnyös kivitel esetében a kapcsolóeszköz tengelykapcsoló tárcsákat és kapcsolóbetétet tartalmaz, amely merőleges csapokkal vagy hornyokkal van ellátva, a két tengelyt pedig a rögzített állvány hordja.

Egy további előnyös kivitelnél a közbenső tárcsa a tengelyre rögzített, a dob és a tengely közötti kapcsolatot biztosító agy és egy nyomótárcsa között közre van fogva, az agynak a tengelyre merőleges támaszkodó felülete van, amely a tárcsával párhuzamos, a nyomótárcsa pedig a tengelynek egy menetes felületére van szerelve, és a nyomótárcsa agya fogaskoszorúhoz kötött központosítóval axiálisan kapcsolhatóan van kialakítva, a központosítónak kapcsoló menesztői vannak, amelyek a nyomótárcsában lévő mélyedésekbe illeszkednek.

Előnyösen mindegyik emelőegység emelőkötele a teherhez van kötve, majd egy-egy visszatérítő keréken vannak vezetve a dobokra, a két visszatérítő kerék egy kereszttartó két végére van elhelyezve, amely közepén vízszintesen az állványhoz rögzített álló részhez van csuklósán csatlakoztatva, továbbá a kereszttartó mozgását határoló érzékelőkkel ellátott két ütközője van.

Végül egy célszerű megoldásnál a teher függőleges oszlop mentén ide-oda mozgathatóan van felszerelve.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti rendszer példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábrán az emelőrendszer általános nézete látható.

A 2. ábra az 1. ábra A részletét ábrázolja, amely a motor-hajtómű egységet, a két emelőszerkezetet és a két tengely forgását szinkronizáló szerkezetet tartalmazza.

A 3. ábra a 2. ábra tengelyirányú metszete nagyobb léptékben, amelyen a fél motor-hajtómű, a jobb oldali emelőszerkezet fele és a szinkronizáló szerkezet látható.

A 4. ábra a 3. ábra IV nyila irányából vett nézet, amelyen a közbenső tárcsa kilincsei láthatók.

Az 1. ábrára hivatkozva, amely a találmány szerinti teheremelő rendszer lényegét mutatja, látható az (1) motor-hajtómű egység, amelynek mindkét végén egyegy kisfogaskerék van, jobb oldalon a (2) kisfogaskerék és bal oldalon a (3) kisfogaskerék és ezek azonos forgásirányban forognak. A (2) kisfogaskerék hajtja az első emelőszerkezetet, amely (5) emelőkötél révén kapcsolódik a (4) teherrel.

Az első emelőszerkezet - a rajzon a jobb oldali (6) fogaskoszorút tartalmaz, amely (7) súrlódókapcsoló révén az első (8) dobot hajtja. Erre tekercselődik fel az első (5) emelőkötél, amely ehhez a (8) dobhoz van rögzítve.

A bal oldali (3) kisfogaskerék egy második emelőszerkezetet hajt, amely ugyancsak a (4) teherhez van kapcsolva második (9) emelőkötél révén. A második emelőszerkezet, amely az ábra bal oldalán látható, azonos az első emelőszerkezettel és (6A) fogaskoszorút, (7A) súrlódókapcsolót és (8A) dobot tartalmaz.

A 3. és 4. ábrákkal kapcsolatban részletesen ismertetni fogjuk, hogy a (7, 7A) súrlódókapcsoló közbenső (40) tárcsát tartalmaz, amelyen (43) kilincsek vannak és ezek megakadályozzák a tárcsa forgását abban az irányban, ami a teher süllyedésének felel meg.

Ez az emelőrendszer ily módon túlhatározott és biztosítja a (4) teher megtartását bármilyen legyen is az egyik vagy másik emelőszerkezet bármelyik vagy több elemének meghibásodása, beleértve a kisfogaskerekeket vagy az emelőköteleket, abban az esetben, ha ez a meghibásodás csak az egyik szerkezetnél, azaz vagy a jobb oldali, vagy a bal oldali szerkezetnél lép fel.

Amint a későbbiekben látni fogjuk, a kapcsolódás mindegyik oldal számára automatikusan jön létre, ha a kimenő (2, 3) kisfogaskerekek a (4) teher emelésének megfelelő irányban forognak. Egyébként a (8) dob forgása a (4) teher süllyedése irányában ugyancsak automatikusan biztosítja a (7) súrlódókapcsoló kapcsolódását, amelynek közbenső (40) tárcsája a kilincsmű zárása révén nem tud abban az irányban forogni, ami a (4) teher süllyedésének felel meg.

Ily módon tehát a (4) teher lesüllyesztése egymást követő váltakozó kikapcsoló és bekapcsoló művelet

HU 208 286 Β eredményeként valósítható meg, amelynek során az (1) motor-hajtómű egységgel a súrlódókapcsolót működtetjük az emelkedéssel ellentétes irányban. A szétkapcsolást ez a forgás hozza létre, a bekapcsolást pedig a (8) dob forgatása a (4) teher tömege hatására.

Magától értetődik, hogy egy ilyen súrlódáson alapuló süllyesztő rendszer nem lehet azonos mindkét oldalon, mivel sem a súrlódási tényező, sem a kopás stb. sem tökéletesen azonos a két oldalon. Ezért, hogy a két (5 és 9) emelőkötél állandóan ki legyen feszítve, biztosítani kell a két (8, 8A) dob szinkronban történő forgását.

Ebből a célból mindegyik (8, 8A) dob egy (10, 11) tengelyre van erősítve, amelyek egytengelyűek. A jobb oldali (8) dob a (10) tengelyre, a bal oldali (8A) dob a (11) tengelyre. A (10, 11) tengelyek a (12, 13) tengelykapcsoló tárcsák és a (14) kapcsolótárcsa révén vannak szinkronizálva. A (12, 13) tengelykapcsoló tárcsák négyszögletes hornyokkal, a (14) kapcsolótárcsa pedig kiugrásokkal van ellátva. Ilyen kapcsolás önmagában ismert „oldham kapcsoló” néven.

Ez a szinkronizáló szerkezet rendkívül előnyös, mert ezzel kiküszöbölhető egy túl hosszú tengely alkalmazása, továbbá lehetővé teszi a két tengely szétkapcsolását azok beállítása céljából és különösen azt, hogy ki lehessen küszöbölni a két emelőkötél állandó megnyúlásából származó, eltérő és el nem kerülhető játékot. Ebből a célból az „oldham kapcsoló” több négyszögletes hornyot és kiugrást tartalmaz, hogy lehetővé tegye a két tengely egymáshoz képest történő elfordítását például 1/8 vagy 1/4 fordulattal. Végül ennek a kapcsolónak a révén a két tengelynek nem kell okvetlenül egyvonalba esnie, hanem a két tengely között az egytengelyűségtől való d eltolódás lehet. Ez a rajzon nem látható, mert a két tengely ott egybeesik.

A találmány szerinti emelőrendszer ily módon túlhatározott, szinkronizált és tökéletesen mechanikus úgy, hogy semmilyen különleges követelményt nem támaszt a villamos résszel szemben.

Az 1. ábrán látható, hogy az (5 és 9) emelőkötelek, amelyek a (4) teherhez vannak kapcsolva, (15 és 16) visszatérítő keréken haladnak át, mielőtt a (8, 8A) dobra feltekercselődnének.

A (15, 16) visszatérítő kerekek a (17) kereszttartó végeire vannak szerelve, amely a (18) közepénél egy, a szerkezet állványához erősített, rögzített részhez van csuklósán csatlakoztatva, amiről később lesz szó.

A vízszintes csuklós csatlakoztatás a (4) tehertől függőleges irányban van, amely (4) teher ide-oda mozgathatóan van a függőleges (19) oszlopon vezetve. A (4) teher valójában tartója lehet egy szerkezetnek, szerszámnak vagy bármilyen tömegnek. A (17) kereszttartó mozgását két (20, 21) ütköző határolja, amelyek mindegyike egy-egy (22, 23) érzékelővel van felszerelve. Ez a rendszer lehetővé teszi a két (5, 9) emelőkötél különböző megnyúlásának érzékelését és a fent leírt szabályozás létrehozását.

A 2. ábrán az 1. ábra A részletének gyakorlati megvalósítása látható, amely az (1) motor-hajtómű egységet és a két emelőszerkezetet tartalmazza a szinkronizáló szerkezetekkel együtt.

Most a 2. és 3. ábrák kapcsán részletesen ismertetjük a jobb oldali emelőszerkezetet és a szinkronizáló szerkezetet. Magától értetődik, hogy a bal oldali emelőszerkezet pontosan ugyanilyen.

A (2) kisfogaskerék a (6) fogaskoszorúval kapcsolódik, amely a (24) központosítóra van erősítve. Ennek több (25) menesztője van és ezek a (27) nyomótárcsa (26) mélyedéseibe nyúlnak be. A (27) nyomótárcsa a (10) tengely menetes (28) felületére van szerelve. A (26) mélyedés elég mély ahhoz, hogy a (27) nyomótárcsa a (24) központosítóhoz képest tengelyirányban egy kissé el tudjon mozdulni azáltal, hogy a (27) nyomótárcsát a menetes (28) felületre rácsavarjuk, vagy arról lecsavarjuk. A (10) tengelyt és a (24) központosítót forgathatóan a rögzített (29) állvány támasztja alá több helyen a (30,31, 32, 33) golyóscsapágyak révén. A (33) golyóscsapágy a (29) állványra rögzített (34) ágyba van beszerelve. A (10) tengely mereven össze van szerelve a (35) aggyal, amelyre a (36) lap útján a (8) dob van felerősítve. A (8) dob a (29) állvány részei körül forog a (37,38) tömítőgyűrűkön súrlódva, amelyek a mechanizmus belsejének tömítettségét biztosítják.

A (35) agyon van egy sík (39) felület körbefutó körgyűrű alakjában, amely a (27) nyomótárcsával együtt szendvicsszerűen közrefog egy közbenső (40) tárcsát, amelyen jó súrlódást biztosító anyagból lévő (41, 42) súrlódóbetétek vannak.

A közbenső (40) tárcsán (43) kilincsek vannak, amelyek (44) rugóval terheltek és (45) tengely körül forognak. A (40) tárcsa körül rögzített (46) kilincskerék van, amely (47) csavarokkal van a (29) állványhoz erősítve.

A közbenső (40) tárcsa ily módon csak az F nyíllal jelzett irányban tud forogni (4. ábra), ami az (1) motorhajtómű egység azon forgásirányának felel meg, amely a (4) teher emelkedését biztosítja.

A (10) tengely végén (12) tengelykapcsoló tárcsa van, amely jobbra két részből álló (48) tológyűrűnek ütközik. A (12) tengelykapcsoló tárcsában (49) hornyok vannak, legalább két (49) horony, egymástól 90° ban elhelyezve. Gyakorlatban több csoport (49) horony van egymástól 90°-ban elhelyezve és mindegyik csoport a következőhöz képest például 15°-kal vagy 30°kal el van tolva, hogy lehetővé tegyék az (5 és 9) emelőkötelek hosszának szabályozását. Ennek érdekében elegendő, ha a (48) tológyűrűt leszereljük, a (12) tengelykapcsoló tárcsát visszahúzzuk, a (10) tengelyre ékeljük és elforgatjuk az egész egységet, hogy a (14) kapcsolótárcsa axiális (50) csapjait a (12) tengelykapcsoló tárcsa szomszédos (49) hornyaiba helyezzük, majd helyre tegyük a (48) tológyűrűt. Megjegyezzük, hogy az (50) csapokat a (12, 13) tengelykapcsoló tárcsák is hordhatják és a (49) hornyok lehetnek a (14) kapcsolótárcsában.

A rendszer a következőképpen működik:

A (4) teher felemelése érdekében az (1) motor-hajtómű egységet olyan értelemben forgatjuk, hogy a (27) nyomótárcsa jobb felé forogjon. Amikor - figyelembe véve a (4) teher tömegét - a (40) tárcsa a (27) nyomótárcsa és a (35) agy között össze van szorítva, a (27)

HU 208 286 Β nyomótárcsa forgatása forgásba hozza a (35) agyat és ezzel együtt a (8) dobot és a (35) agyhoz kapcsolt (10) tengelyt. A (8) dob ellentétes értelmű forgása ebben a helyzetben teljesen lehetetlen a (43) kilincsekkel ellátott (40) tárcsa miatt.

A (4) teher süllyesztéséhez a kapcsolást oldani kell. E célból az (1) motor-hajtómű egységet ellentétes értelemben forgatjuk, ami a (27) nyomótárcsa elmozdulását eredményezi bal felé. így a (35) agy és a (8) dob felszabadul, amely a (4) teher lesüllyedése irányában forog a (40) tárcsához képest, amelyet (43) kilincsei nem engednek forogni. A (35) agy forgásában magával viszi a (10) tengelyt, ami azonnal létrehozza a (27) nyomótárcsa axiális elmozdítását, ezzel a (40) tárcsát a (35) agyhoz szorítja, miközben a (4) teher süllyedése leáll, kivéve ha az (1) motor-hajtómű egység tovább forog. A lesüllyedés tehát egymást váltakozva követő bekapcsolások és kikapcsolások eredményeképpen jön létre. A lesüllyedés sebességét gyakorlatilag az (1) motor-hajtómű egység sebessége határozza meg, lökés nélkül, a (35) agy kis csúszásával a közbenső (40) tárcsán.

A két (10, 11) tengely azonos kinetikai összekapcsolása folytán a forgás teljesen szinkronizált és az egyedüli szabályozást az igényli, hogy az (5 és 9) emelőkötelek szükségszerűen különböző megnyúlását bizonyos üzemelési idő után be kell szabályozni.

Claims (5)

1. Rendszer teher felemelésére, amely motort és hajtóművet tartalmaz, amelynek két párhuzamos kihajtó tengelyén két kisfogaskerék van, és mindegyik kisfogaskerék egy-egy emelőegységgel kapcsolódik, amelyek emelőkötél útján vannak a teherrel összekötve, az emelőegységek a kisfogaskerekekkel kapcsolódó fogaskoszorút tartalmaznak, amely súrlódókapcsolón keresztül dobbal van hajtókapcsolatban, amelyre az emelőkötél van rögzítve és feltekercselve, azzal jellemezve, hogy mindegyik emelőegység külön-külön emelőkötél (5, 9) útján van a teherrel (4) összekötve, és hogy a súrlódókapcsoló (7) közbenső tárcsát (40) tartalmaz, amely rögzített állványra (29) szerelt, a teher (4) süllyedése irányában a tárcsa (40) forgását megakadályozó, rögzített kilincskerékkel (46) kapcsolódó rugókkal (44) terhelt kilincseket (43) hord, a dobok (8, 8A) pedig egytengelyűén elhelyezett tengelyekre (10, 11) vannak szerelve, és az egyik emelőegység tengelyét (10) a másik emelőegység tengelyével (11) összekötő kapcsolóeszköze, előnyösen tengelykapcsolója van.

2. Az 1. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóeszköz tengelykapcsoló tárcsákat (12, 13) és kapcsolótárcsát (14) tartalmaz, amely axális csapokkal (50) vagy hornyokkal (49) van ellátva, a két tengely (10, 11) pedig a rögzített állványon csapágyazva van.

3. Az 1. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a közbenső tárcsa (40) a tengelyre (10) rögzített, a dob (8) és a tengely (10) közötti kapcsolatot biztosító agy (35) és egy nyomótárcsa (27) között közre van fogva, az agynak (35) a tengelyre (10) merőleges támaszkodó felülete (39) van, amely a tárcsával (40) párhuzamos, a nyomótárcsa (27) pedig a tengelynek (10) egy menetes felületére (28) van szerelve, és a nyomótárcsa (27) agya fogaskoszorúhoz (6) kötött központosítóval (24) axiálisan kapcsolhatóan van kialakítva, a központosítónak (24) menesztői (25) vannak, amelyek a nyomótárcsában (27) lévő mélyedésekbe (26) illeszkednek.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy mindegyik emelőegység emelőkötele (5, 9) a teherhez (4) van kötve, majd egy-egy visszatérítő keréken (15, 16) vannak vezetve a dobokra (8,8A), a két visszatérítő kerék (15, 16) egy kereszttartó (17) két végére van elhelyezve, amely közepén (18) vízszintesen az állványhoz (29) rögzített álló részhez van csuklósán csatlakoztatva, továbbá a kereszttartó (17) mozgását határoló érzékelőkkel (22, 23) ellátott két ütközője (20, 21) van.

5. Az 1. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a teher (4) függőleges oszlop (19) mentén ide-oda mozgathatóan van vezetve.