HU196792B

HU196792B - Process for producing 3,3-disubstituted indolin derivatives and pharmaceutical compositions containing them

Info

Publication number: HU196792B
Application number: HU871590A
Authority: HU
Inventors: Melvyn J Myers; Victor J Nickolson
Original assignee: Du Pont
Priority date: 1986-04-10
Filing date: 1987-04-09
Publication date: 1989-01-30
Also published as: NO871492D0; KR960007528B1; JPH068293B2; FI89482C; NO871492L; KR870009996A; EP0241006A3; FI871556A0; DE3761768D1; NZ219928A; AU7133487A; ATE50572T1; DK182087D0; HUT44028A; NO167661C; NO167661B; GR3000359T3; EP0241006B1; FI871556A; MX173308B

Description

A találmány tárgya eljárás új 3,3-diszubsztituált indolin származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek alkalmasak emlősöknél a kognitív rendellenességek és/vagy a neurológiai funkciók rendellenességei és/vagy kedélyzavarok, például a degencratív idegrendszeri megbetegedéseknél jelentkező kedélyzavarok kezelésére.

Λ társadalom részéről egyre növekvő az igény a kognitív és neurológiai rendellenességeket okozó idegrendszeri megbetegedések hatékony kezelésére. Ezek kö/tül a megbetegedések közül számosnak a növekvő korral együtt növekvő gyakorisággal az oka az idegrendszer degeneratív változásaiban keresendő. Bár egyes megbetedések korai stádiumaiban bizonyos rendszerek meglehetősen specifikusan vannak érintve (például a kolinerg rendszerek az Alzhcimer-kórnál és a myasthenia gravis nevű megbetegedésnél vagy a dopaniinerg rendszer a Parkínsonkórnál). ezeknek a megbetegedéseknek a későbbi stádiumaiban - általában többszörös neurotranszmitter-rendszerbeli rendellenességek (az. acetilkolin, dopamin, noradrenalin és a szerotonín anyagokkal kapcsolatosak), észlelhetők, mely rendellenességek állandóan jelen vannak olyan megbetegedések minden egyes stádiumában, mint például a szenil vagy a multi-infarktusos dementia, Huntington-kór és a mentális visszamaradottság. Ez magyarázhatja az általánosan megfigyelt többszörös szimptonuitológiát, amely magába foglal kognitív, neurológiai és affektív/pszicbotikus komponenseket (lásd: Gottfries: Psyehopharmacol., 86, 245 (/1985/). Az acetilkolinnak az agyban történő szintézisével és felszabadulásával kapcsolatos rendellenességekről általában feltételezik, hogy kognitív képességek romlásával kapcsolatosak (lásd: Francis és munkatársai: New England, J. Med., 313. 7 /1985/). míg a neurológiai megbetegedések (például a Parkinson-féle szimptóinák) és a hangulattal kapcsolatos és mentális változások a dopaniinerg, illetve szerotonerg rendszerek károsodásával kapcsolatosak. Más neurológiai problémák, például a myasthenia gravis a perifériás idegrendszerben fellépő kolinerg rendellenességekkel kapcsolatosak.

A napjainkig alkalmazott különféle kezelési megoldások közül megemlíthetjük a vazoaktív hatóanyagokat. például a vinkamint és a pentoxifylline-t, a „mctabolizmust javító” anyagokat, például az ergoloid inezilátokat, piracetamot és a naftidrofurylt, neurotranszmitter prekurzorokat, például 1-DOPA-t, kolint és 5-hidroxi-triptamint, transzmitter metaboliz.áló enzim-inhibitorokat, például a physostigrnine-t, és neuropeptideket, így például az adrenokortikotróp hormonokkal és vazopresszinnel kapcsolatos peptideket. Kivéve a Parkinson-kór 1-DÖPAval és a myasthenis gravis kolinészteráz inhibitorral végzett kezelését ezek a különböző kezelési megoldások általában nem hoztak klinikailag jelentős javulást (llollistcr: Drugs, 29. 483 /1985/). Egy másik megoldás ezeknek a többszörös szímptómáknak a kezelésére abban áll, hogy az. érintett rendszerek radt funkcióját javítják a neurotranszmitterek inger-indukcióval serkentett kibocsátásával. Elvileg az ilyen fokozott transzmitter-kibocsáfás javítaná az információ kémiai útón történő továbbításakor az úgynevezett jel/zaj viszonyt, miáltal csökkentené a hiányokat a megismerési folyamatokkal (kognitív funkciókkal), neurológiai funkciókkal és a hangulatszabályozással kapcsolatos folyamatoknál.

Napjainkig nem sok olyan szabadalom vagy szakirodalmi publikáció vált ismertté, amely a 3,3-helyzetben heterociklusos csoportokkal diszubsztituált indolin-származékokat ismertetne. A leginkább közelállónak látszik az 55-129284 számú japán szabadalmi leírás, illetve az M. Ogata és munkatársai által az Eur.

J. Med. Chem-Chim. Ther., 16(4). 373-378 (1981) szakirodalmi helyen publikáltak, amely publikációkban a (X) általános képletű antifungálís vegyületeket — a képletben

R jelentése hidrogén vagy halogénatom vagy alkílvagy alkoxicsoport,

R¹ jelentése hidrogénatom vagy alkil-, aril- vagy acilcsoport és

R² jelentése a heterociklusos csoportok közül tienil vagy imidazolcsoport ismertetik.

Daisley R. W. és munkatársai a J. Heterocyclic Chem., 19. 1013 -1016 (1982) szakirodalmi helyen az Ι-πΐ6 0ΐ-3,3-ΰίρ>ρ6πόίηο-ίηόο1-2(3Η)-οηΐ írják le, mint a megfelelő (Z)- vagy (E)-2-feniÍ-metilidén)-indol-3(2H)-on etil-ciano-acetáttal fölös mennyiségű piperidin jelenlétében végzett reagáltatásakor képződött terméket. Nem tesznek azonban említést a vegyület bármiféle hatásáról.

Az 59-98896 számú japán szabadalmi leírásból olyan érzékenységű és nagy stabilitású rögzítő közeg vált ismertté, amely, közeli infravörös fényt abszorbeáló anyagként valamely (XI) általános képletű

3,3-diszubsz.tituált 2-oxo-2,3-dihidro-inol-szárnrazékot a képletben

R* és R² azonos vagy eltérő jelentéssel nitrogénatomot tartalmazó telített heterociklusos gyűrűk közül morfolino-vagy pirrolidinilgyűrűt is jelenthetnek, míg

R³ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport-tartalmaz.

A 4 273 860 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is leírják a 3,3-bisz(morfolino)-2 oxo-indolt. Adin, A. és munkatársai a Research Disclosures, 184, 446-454 (1979) szakirodalmi helyen ugyanezt a vegyületet mint kobalt (Hl)-komplexeket hasznosító fotoinhibitor-kompozíciók destabilizáló komponensét említik.

Az 55-129284 számú japán szabadalmi leírástól illetve Ogata, M. és munkatársai által az Eur. J. Med. Chem-Chim. Ther., 16(4). 373-378 (1981) szakirodalmi helyen ismertetettektől eltekintve az összes említett publikációban olyan 3,3-diszubsztituált indolin-származékokat ismertetnek, amelyeknél mindkét heterociklusos helyettesítő telített gyűrűjű. Mindegyik említett publikációban ismertetett vegyületnél a heterociklusos gyűrű gyűrűbeli nitrogénatomon át kapcsolódik az indolingyűrűhöz. Az 55-129284 számú japán szabadalmi leírástól eltekintve egyik publikáció sem javasol gyógyászati felhasználást ezeknek a 3,3-diszubsztituált indolinoknak a vonatkozásában.

Felismertük, hogy az új (I) általános képletű indolin-származékok - a képletben p értéke 0, vagy 1,

R jelentése 1-5 szénatomot tartalmazó alkil-, 2-piridil-, 3-piridil-, 4-piridil- vagy (IX) általános képletű csoport, és az utóbbiban V hidrogén- vagy halogénatomot vagy trifluor-metilcsoportot jelent, X jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomot tartalmazó alkilcsoport,

-H és -H’ egymástól függetlenül piridil-, pirazinil-, pirimidinif-, vagy piridazinilcsoportot vagy a megfelelő N-oxido-csoportot jelentenek, és ezek a csoportok adott esetben halogénatommal monoszubsztituáltak lehetnek vagy' gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik fokozzák a neurotranszmitterek, különösen az acetilkolin és -- ráadásul — idegszövetekben a dopamin és szerotonin ingerindukcióval serkentett kiválasztását, és javítják egy aktív megelőzési feladat tanulásával és memorizálásával kapcsolatos folyamatokat.

Az (1) általános képletű vegyületek és említett származékaik így kiváló eredményekkel hasznosíthatók olyan gyógyászati készítményekben, amelyek terápiásán hatásos mennyiségű hatóanyag mellett a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmaznak.

Az (1) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy (i) valamely (II) általános képletű vegyületet a képletben p, X és R jelentése a korábban megadott - egy bázissal reagáltatunk, majd (ii) és (i) lépésben kapott terméket valamely D-CHj- H általános képletű vegyülettel -- a képletben -H jelentése a korábban megadott, míg D halogénatomot vagy metán-szulfonát- vagy p-toluol-szulfonátcsoportot jelent - reagáitatjuk, majd (iii) az (ii) lépésben kapott terméket bázissal és ezután valamely D-CH₂-H’ általános képletű vegyülettel — a képletben -H’ és D jelentése a korábban megadott - reagáitatjuk, és kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületből N-oxidot vagy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sót képezünk.

Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében p jelentése 0, vagy X hidrogénatomot jelent, vagy R jelentése metil-, fenii- vagy 3-klór-fenil-csoport, vagy

-H és -H’ jelentése egyaránt gyűrűbeli szénatomon át kapcsolódó piridilcsoport.

Inger-indukcióval serkentett acetilkolin kibocsátást fokozó képességükre tekintettel különösen előnyösnek tartjuk a következő vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható sóikat:

3.3- bisz(2-piridil-metil)-l-feniI-indolin-2-on,

3.3- bisz(3-piridil-mctil)-l-fenil-indolin-2-on,

3-bisz(4-piridil-metil)-l-fenil-indolin-2-on,

3.3- bisz(4-piridil-metil)-l-metil-indolin-2-on és

3-bisz(4-piridil-metil)-l -(3-klór-feniI)-indolin-2-on

Az (I) általános képletű vegyületek tehát az 1. reakcióvázlatban bemutatott módon állíthatók elő. Az 1. reakcióvázlatban X, p, R, - H és H’ jelentése a korábban megadott, D kilépő csoportot, például halogén atomot (így például jód-, bróm-, klór- vagy fluoratomot) vagy metán-szulfonát- vagy p-toluol-szulfonátcsoportot jelent, A reakcióvázlat első lépése értelmében valamely (II) általános képletű vegyületet egy alkalmas bázissal reagáltatunk, így a (II) általános képletű oxindol-vegyület 3-helyzetében aniont képezünk. Ez az anion reakcióba lép a

D-CH₂- H általános képletű vegyülettel és a megfelelő, 3-helyzetben monoszubsz.tituált (III) általános képletű vegyület képződik. Ezt a (III) általános képletű vegyületet elkülöníthetjük a következő lépés előtt, vagy - előnyösen, különösen ha -H és -H’ jelentése azonos — az elkülönítés előtt egy további mólekvivalens bázissal és reagenssel reagáitatjuk, egy (IV) általános képletű 3,3-diszubsztituált oxindon vegyületet kapva.

Az. anionképzésre alkalmas bázisok közé tartozik például a nátrium-amid, litiuni-díizopropil-amin, nátrium-hidrid, kálium-tere-butilát, nátrium-alkoholátok, káliurn-alkoholátok, lítium-alkoholátok, kálium-hidrid. litium-2,2,6,6-tctrametil-piperidid, butil-litium, szek-butil-litium, terc-butil-litium és lítium-, nátriumvagy kálium-hexametil-diszilazid. A reagáltatást aprotikus oldószerben, általában egy éterben, például dietil-éterben, glim-ben, tetrahidrofuránban vagy diosánban hajthatjuk végre. Ha azonban az oxindol oldható egy nem-poláris oldószerben, akkor a reagáltatást végrehajthatjuk egy szénhidrogénben, például hexánban, heptánban, ciklohexánban, inetil-ciklohexánban, benzolban vagy toluolban.

A reagáltatás végrehajtása során az. oxindolt feloldjuk egy alkalmas oldószerben, és a bázis erősségétől függően - az oldatot 40°C cs szobahőmérséklet közötti hőmérsékletre lehűtjük. Ha erősen reakcióképes bázist, például litium-diizopropil-amidot (a továbbiakban rövidítve: LDA) használunk, akkor az oldatot -30°C-ra hűtjük le, majd beadagoljuk az LDA egy alkalmas oldószerrel, például tetrahidrofuránnal készült oldatát cseppenként 15 perc és 1 óra közötti időn belül, az adagolás során a hőmérsékletet -30°C körül tartva.

Ha LDA helyett nátrium-amidra esik a választás, benzol az előnyösen alkalmazható oldószer. A nátrium-amidot szobahőmérsékleten adjuk hozzá az indolinon benzollal készült oldatához. A reakció teljessé tétele céljából a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, míg már a reakció során felszabaduló ammónia nem mutatható ki.

Ezután az indolinon-anionhoz hozzáadjuk az elektrofil jellegű D-CH₂-H általános képletű vegyület oldatát. Ismételten megjegyezzük, hogy ha egy igen erős bázist, például LDA-t használtunk az anion képzéséhez, akkor a reakcióelegyet 30°C-ra lehűtjük és az elektrofil vegyületet cseppenként adagoljuk be. Ha kevésbé reakcióképes bázist használtunk az anion képzéséhez, az elektrofilt 0°C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten adagoljuk be, majd a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk.

Az (I) általános képletű diszubsztituált terméket úgy állíthatjuk elő, hogy az indolinon 3 helyzetében egy második aniont képezünk. Az anionképzést majd az alkilezést ugyanúgy hajthatjuk végre, mint a monoszubsztituált (III) általános képletű vegyület előállítását.

A reagáltatások egymás utáni végrehajtása helyett egyes esetekben eljárhatunk úgy is, hogy az indolinonhoz két mólekvivalens bázist, majd két-három mólekvivalens alkilezőszert adagolunk. Egyes esetekben - különösen ha - H jelentése azonos - H’ jelentésével — célszerű lehet az oxindol alkilezését a fázis-transzfer körülményei között végezni, azaz például egy bázist, például nátrium-hidroxidot víz-31 ben oldott állapotban, egy vízzel elegyedő oldószert, például benzolt vagy toluolt, egy fázistranszfer-katalizátort, például benzil-trietil-ammónium-kloridot és két mólekvivalens D-CH₂-H általános képletű alkilezőszert használva. Ilyen körülmények között intezív keverés és megemelt reakcióhőmérsékletek, például 60-80°C segíthetik elő a 3,3-dialkilezett oxindollá való átalakítást.

Ha a reakció vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat tanulsága szerint teljes, a fölös aniont elbontjuk telített ammónium-klorid-oldat adagolása útján, majd a reakcióelegyet egymás után savval és bázissal kezeljük a semleges kiindulási anyagok eltávolítása céljából. A bázikus jellegű termék tisztítását általában hagyományos tisztítási módszerekkel, például flash-kromatografálással, majd szükséges esetben az ezt követő kristályosítással végezhetjük. A tiszta bázist (egyetlen folt vékonyrétegkromatográfiás és analitikai nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálatban) dihidrokloridsóvá alakítjuk úgy, hogy kis fölöslegben véve 25%-os sósavoldatot adagolunk oldószerben, például etanolban. Általában azonos térfogatú acetont adva a forrásban levő reakcióelegyhez tiszta színtelen kristályokat kapunk hűtéskor. Kristályos termék előállításához használhatunk más, a szakember számára jól ismert módszereket is. A hidrokloridsöt átkristályosíthatjuk izopropanolból, 1-propanolból, etanolból, 95%-os etanolból, metanolból vagy egy alkoholnak acetonnal, etil-acetáttal, izopropil-acetáttal vagy acetonitrillel alkotott elegyéből.

A hidrokloridsöt átalakíthatjuk a megfelelő szabad bázissá szervetlen bázissal, például nátriumhidroxiddal, kálium-hidroxiddal, nátrium-foszfáttal, ammónium-hidroxiddal vagy kálium-karbonáttal végzett kezelés útján, majd felvehetjük egy szerves oldószerrel, például metilén-kloriddal, dietil-éterrel vagy etil-acetáttal és újra kicsaphatjuk egy másik gyógyászatilag elfogadható savval, például maleinsawal, metán-szulfonsawal, naftalin-2-szulfonsawal, borkősavval vagy hidrogén-bromiddal alkotott sója formájában.

Miként azt a 2. reakcióvázlatban ábrázoljuk, alternatív módon bázisként használhatunk tallium-(l)-etilátot is. Az indolinont feloldjuk egy alkalmas oldószerben, előnyösen meleg benzolban, majd gyorsan hozzáadunk ekvimoláris mennyiségű tallium(I)-etilátot a kapott oldathoz. Az (V) általános képletű szerves talliumvegyület kicsapódik mérgező, sárgás, kristályos, stabil csapadékként és így szűréssel elkülöníthető. 85 -95%-os hozammal. Toxicitásukra tekintettel a talliumvegyületek kezelését igen gondosan kell végezni.

A szerves talliumvegyületek általában reakcióba lépnek elektrofil vegyületekkel, monoalkilezett termékeket képezve. Igen erős elektrofil vegyületek, például pikolil-kloridok vagy benzil-kloridok használata esetében azonban 3,3-dialkilezett termékek képződnek, miként ez a 2. reakcióvázlatból és az 1. példából kitűnik.

Valamely (V) általános képletű tallium-indolin-származékot egy elektrofil vegyülettel, például pikolil-kloriddal melegítünk egy közömbös oldószerben, például benzolban vagy tokióiban 30°C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten néhány óra és 24 óra közötti időn át. Előnyösen

80°C-on 24 órás reakcióidővel dolgozunk. Ha vékonyrétegkromatográifás vizsgálat tanúsága szerint a reakció teljes, a kicsapódott tallium-kloridot kiszűrjük, a visszamaradó szerves oldatot megsavanyítjuk, majd meglúgosítjuk, ezután tisztítjuk és adott esetben sóképzésnek vetjük alá, miként ezt már a korábbiakban ismertettük.

Az 1. és 2. reakcióvázlat szerinti reagáltatássorozatban kiindulási anyagként használt (II) általános képletű oxindol-származékokat a szakirodalomból ismert általános szintetikus, módszerek közül számos módszerrel előállíthatjuk. így például valamely (VI) általános képletű helyettesített anilin-származék klór-acetil-kloriddal való reagáltatása a (VII) általános letű amid-származék előállítása céljából jól ismert. Ezt a reagáltatást a 3. reakcióvázlatban mutatjuk be.

A p - 0 értékű, R helyén helyettesített fenilcsoportot tartalmazó (VI) általános képletű diaril-amin előállítása a szakirodalomból jól ismert. A számos ismert módszer közül jónéhánynál egy N >ril-fenilén-diamint diazotálnak, majd a megfelelően helyettesített diaril-aminnal például Sandmeyer-reakcióba visznek. A szerves preparatív kémiában jártas szakember számára nem gond a példákban ismertetett találmány szerinti vegyületek előállításához szükséges megfelelő diaril-aminok szintetizálása. Az e célra a legújabban ismertté vált szintézismódszerek közé tartozik a Katritzsky és munkatársai által a J. Chem. Soc., Perkin. Trans. I., 2611 (9983) szakirodalmi helyen ismertetett módszer, a Gorwin és munkatársai által a Chem. Commun., 4, 238 (1985) szakirodalmi helyen ismertetett módszer vagy a 4 431 841A szánni amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszer.

A p - I értékű (VI) általános képletű N-szubsztituált anilin-származékok is előállíthatok a szerves kémiából jól ismert szintetikus módszerekkel, például a 4. reakcióvázlatban bemutatott módon úgy, hogy valamely megfelelő karbonsav-kloriddal egy amiint reagáltatunk, majd a kapott ainidot litium-alumínium-hidriddel vagy diborármal redukáljuk tetrahidrofuránban 67°C körüli hőmérsékleten.

Miként ugyancsak a 3. reakcióvázlatban bemutatjuk, a találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt (II) általános képletű oxincol-származékokat úgy állítjuk elő, hogy egy (Vll) általános képletű amid-származékot egy Lewis-sav, például alumínium-klorid jelenlétében gyűrűzárási reakcióba viszünk. Az e célra alkalmazható más Lewissavakra példaképpen megemlíthetjük az ón-tetrakloridot vagy a bór-trifluoridot. Ezeket a (VII) általános képletű amid szerkezetétől függően használjuk. Ha egyáltalán használunk oldószert, minőségét a konkrét esetben alkalmazott ciklizálandó (Vll) általános képletű vegyület és Lewis-sav milyenségétől függően választjuk meg. E célra gyakran nitro-benzolt, tetraklór-etánt, etilén-dikloridot vagy metilén-kloridot használunk. Általában azonban előnyös az alumínium-klorid használata oldószer nélkül.

Ha az X helyettesítő elektronakceptor jellegű és elektrofil helyettesítéssel szemben dezaktivál azt az aromás gyűrűt, amelyhez kapcsolódik és ha V elektrondonor jellegű vagy aktiválja a gyűrűt (amikor R jelentése helyettesített fenilcsoport), akkor a (II) általános képletű oxindol-származékok előállítására más módszerek célszerűbben bizonyulhatnak.

_t\/. oxindolok szintézisében jártas szakember számára ilyen esetben sem gond azonban megfelelő módszer kiválasztása például a következőkben felsorolt módszerek közül.

Így például a 2. reakcióvázlatban bemutatott, Friedel-Crafts típusú cikloalkilezés mellett az X helyettesítővel szubsztituált oxindolok előállíthatók Gassman általános jellegű „azaszulfónium ion” átrendeződési módszerével (lásd a 3 897 451, 3 996 264 és 3 972 894 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat, illetve a J. Am. Chem. Soc., 96, 5512 (1974) szakirodalmi helyet) vagy bizonyos esetekben 2-niti<'-fenil-ecetsavból (lásd Walker: J. Am. Chem. Soc . 77, 3544 (1955) továbbá Hardigger és inunkatár ii: Helv. Cilim. Acta, 39, 514 /1956/).

A 3,3-diszubsztituáIt 2-oxindol-származékok más, még közvetlenebb szintézise végrehajtható N-aril-hídrazidok Brunner-reakciójának használatával (Org. Synthesis, 37, 60 /195//, Rolirscheidt cs munkatársai: Liebigs Ann. Chem., 680 /1978/) és helyettesített indolok közvetlen oxidációját magukba foglaló módszerekkel (Lawson és munkatársai: J. Org. Chem., 26, 263 /1961/, R. L. Hinman és munkatársai: ibid, 29, 1206 /1964/, Lawson és munkatársai: J. Am. Chem. Soc., 82, 5918 /1960/, Szabó-Pusztag és munkatársai: Synthesis, 276 /1979/). Az oxindolok előállítására további módszereket ismertetnek a következő szakirodalmi helyeken: A. P. Kozikowski és munkatársai: J. Am. Chem. Soc., 43 (10), 2083 /1978/, T. Nakashima és munkatársai: Chem. Pharm. Bull,, 17 /11/, 2293 /1969/, Y Taniura és munkatársai: Synthesis, 534 /1981/, J. F. Bunnet: J. Org. Chem., 28. /1/, 1 /1963/, R. R. Goehring: J. Am. Chem. Soc. 107 /z/, 435 /1985/, T. Hamada és munkatársai: Chem. Phartn. Bull. 29 /1/, 128 /1981/, D. Ben-Ishai és munkatársai: Tét. Lett., 21 /6/, 569 72 /1976/, P. Parimoo: Indián J. Chem. 10 /17/, 764 /1972/, D. Klamann és munkatársai: Chem. Bér., 100/6/, 1870(1967/.

A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt. 2-oxindol-származékok előállítására rendelkezésre álló igen nagy számú módszer közül csupán néhány példa a fentiekben felsorolt szakirodalmi publikációkban ismertetett módszer.

Az 1. és 2. reakcióvázlat szerinti reagáltatásoknál kiindulási anyagként használt, D-CHi-H általános képletű nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek a heterociklusos vegyületek kémiáját ismertető standard művekből, például Katritzsky és Rees „Comprehensive Heterocyclic Chemistry” c. könyvének

2-5. köteteiből (a könyvt 1984-ben a Pergamon Press New-York-i könyvkiadó gondozásában jelent meg) ismert módszerekkel állíthatók elő. Egyes esetekben a megfelelő hidroxilvegyületek (D - OH) előállítását is ismerteti a szakirodalom, ezeket a megfelelő, az 1. és 2. reakcióvázlatok valamelyike szerinti alkilezésre alkalmas halovegyiiletekké (például D - Br) alakíthatjuk viszonylag enyhe reagensekkel (például Ph₃P . CBr₄ képletű reagenssel). Alternatív módon a hidroxilvegyületeket a megfelelő szulfonálészterekké (például D jelentése metán-szulfoniloxicsoport) alakíthatjuk úgy, hogy egy megfelelő szulfonil-kloriddal reagáltatjuk őket piridin vagy trictil-amin jelenlétében hűtés közben. Rendszerint 0°C és -20 C közötti hőmérsékletek előnyösek ezeknek a szulfonátoknak az, előállítása céljából.

A találmány szerinti vegyületeket hasznosíthatjuk szabad bázisos formában vagy pedig gyógyászatilag elfogadható sóik formájában, A sóképzés szakember számára jól ismert művelet.

A találmányt közelebbről a következő példákkal kívánjuk megvilágítani.

1. példa

3.3- Bisz(2-piridii-metil)-l-fenil-indolin-2-on

Nitrogén-atmoszférában 0,1 mól N-fenil-indolin2-on 200 ml benzollal készült oldatához gyorsan hozzáadunk 0,1 mól tallium(l)-etilátot, majd az így kapott elegyet rövid időre forrásba hozzuk. 50°C körüli hőmérsékleten nehéz csapadék kezd képződni. Visszafolyató hűtő alkalmazásával 5 percen ál végzett forralás után a reakcióelegyet lehűtjük, majd 200300 ml hexánt adunk hozzá a kicsapás teljessé tétele céljából. A csapadékot kiszűrjük, majd szárítjuk, így 85%-os hozammal az N-fenií-indolin-2-on-talliumsót kapjuk sárga csapadék formájában.

0,22 mól 2-pikolil-kIorid-hidrokloiidőt óvatosan a megfelelő szabad bázissá alakítunk úgy, hogy feloldjuk 30 ml hideg vízben, a kapott oldatot 0 5°Cra lehűtjük és ammónium-hidroxiddal meghígosítjuk. Λ szabad bázist 100 100 ml benzollal háromszor kiextraháljuk, az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szűrjük, a hőmérsékletet legfeljebb IO°C-on tartva.

Az így kapott oldathoz hozzáadjuk az. N-fenii-indolin-2-on-talliumsót, majd 200 ml benzolt. Az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával egy éjszakán át forraljuk, majd lehűlés után a kivált tallium-kloridot kiszűrjük. A bázikus termeket a szűrletből 0,5 N sósavoldattal kiextraháljuk, majd ammónium-hidroxiddal végzett kezelés útján szabad bázissá visszalakítjuk és metilén-kloriddal kiextraháljuk. Az extraktumot vízmentes kálium-karbonát fölött szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A visszamaradó sűrű, sötétvörös olajat feloldjuk 50 ml dietil-éterben, majd üvegrúddal végzett dörzsölés útján a kristályosítást megindítjuk. A kristályosodás rövid időn belül befejeződik. A kivált csapadékot kiszűrjük, dietil-éterrel mossuk és szárítjuk, 11,2 mennyiségben 107 11LC olvadáspontú terméket kapva. A terméket ezután flash-kromatografálásnak vetjük alá 40 60 mikron szeincseméretű ,,silica gél 60’, tölteten (az E. Merck cég terméke), 250 mm hosszú és 50 mm átmérőjű oszlopot használva. Az elváláshoz metilén-klorid és metanol 95 : 5 térfogatarányú elegyét és a detektáláshoz 256 um-es Gow-Mac detektort használunk. 100-100 ml-es frakciókat szedünk. Az 5-10. frakcióból 8,2 g mennyiségben a tiszta szabad bázis különíthető el, amelynek olvadáspontja 129-130°C és R -értéke 0,33 szilikagélen, futtatószerként metilén-klorid és metanol 95 : 5 gatarányú elegyét használva.

Elemzési eredmények a C^HjjN^O képlet alapján:

számított: C% = 80,05, H% = 5,65, N% + 10,67, talált: C% = 79,77, H% = 5,41, N% = 10,73,

2. példa

3.3- Bisz(2-piridiI-metil)-l -fenil-indolin-2-on-dihidroklorid

8,2 g 3,3-bisz(2-piridil-metil)-l -fenil-indolin-2-ont a megfelelő dihidrokloridsóvá alakítunk úgy, hogy feloldjuk 25 ml metilén-kloridban, majd az oldathoz 25 ml 25%-os etanolos sósavoldatot adunk. A kapott elegyet bepároljuk, majd az üveges maradékot 75 ml forrásban lévő acetonban feloldjuk. Szobahőmérsékletre hűtés, majd dörzsölés hatására megindul a krislályosodás. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 6 órán át, majd 0°C-on egy éjszakán át állni hagyjuk. A terméket ezután kiszűrjük, hideg acetonnal mossuk és vákuumban 1 órán át 60^u£-on Granusic márkanevű anyag fölött szárítjuk. így 8,5 g mennyiségben 250-251° C olvadáspontú terméket kapunk, amelyből izopropanolból végzett átkristályosítás után 8,29 g mennyiségben 250-251°C olvadáspontú anyag nyerhető.

3. példa

3,3-Bisz(3-piridiI-me til)-1 -fenil-in dolin-2-ondihidroklorid

0,3 mól N-fenil-indolin-2-on 300 ml benzollal készült oldatához egyetlen adagban hozzáadunk 0,36 mól nátrium-amídot, majd az így kapott elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk (míg az ammóniafejlődés alábbhagy), és ezután szobahőmérsékletre visszaliütjük, 0,5 mól

3-pikolil-kloridot állítunk elő óvatosan a hidrokloridsóból a korábban a 2-pikolil-klorid előállítására ismertetett módon, majd benzollal kicxtraháljuk, az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és szűrjük. Az, így kapott benzolos oldatot ezután cseppenként hozzáadjuk intenzív mechanikai keverés közben nitrogénatmoszférában 20^l C-on 30 perc leforgása alatt az N-fenil-indolin-2-onból származó anion oldatához. Az, adagolás befejezése után a reakcióelegyet 3 órán át forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és egy adagban hozzáadunk ismét 0,36 mól nátrium-amidot. Miként korábban, most is a reakcióelegyet addig forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, amíg az ammóniafejlődés alábbhagy (erre közel 3 órára van szükség).

A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre lehűtjük, majd 20°C-on 30 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadjuk további 0,5 mól 3-pikolil-klorid benzolos oldatál intenzív keverés közben. A 3-pikolil-klorid adagolásának befejezése után a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk, majd jeges fürdőben lehűtjük és 300 ml 1 N sósavoldatot adunk hozzá intenzív keverés közben. A sósavas fázist elválasztjuk, majd a szerves fázist még kétszer 100 100 ml 1 N sósavoldattal extrabáljuk. Az egyesített savas extraktumot meglúgosítjuk, metilén-kloriddal extraháljuk, vízzel mossuk. vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűijtik és lrcpároljuk. A sötét színű olajat dietil-clerrel eldörzsöljük, amikor egy adag tömör kristályt kapunk. Ezt kiszűrjük, majd dietil-éterrel gddig mossuk, míg a mosófolyadék szüntelen lesz,. Igy, 3.1 g mennyiségben 136,5- 138°C olvadáspontú csapadékot kapunk. Ebből 2,8-g-ot feloldunk 100 ml 25%-os etanolos sósavoldatban. Kaparás halasára kristályosodás kezdődik (tömör kristályok), 0°C-on 1 órán át tartós állás után a fehér kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk, 3,2 g mennyiségben a 1 56°C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapva. A terméket feloldjuk 115 ml forrásban levő etanolban, majd az oldathoz óvatosan 10 ml forrásban lévő acetont adunk. Az oldatot ezután 8 órán át zavartalanul lehűlni hagyjuk, majd egy éjszakán át 0°C-on tartjuk. A tiszta fehér kristályokat kiszűrjük, etanol és aceton 1 : 1 arányú, hideg el^gyével mossuk és infravörös lámpa alatt szárítjuk. így 2,6 g mennyiségben a 156- 165,5°C olvadáspontú tiszta terméket kapjuk.

4. példa

3,3-Bisz(4-piridil-me til)-l -fenil-indolin-2-on-dihidroklorid

Nitrogén-atmoszférában többnyakú edényben feloldunk 0,05 mól N-fenil-indolin-2-on minimális mennyiségű vízmentes tetrahidrofuránban. Száraz fülkében egy csepegtető tölcsérbe bemérünk 0,05 mól litium-diizopropil-amidot, majd feloldás céljából a tölcsérbe vízmentes tetrahidrofuránt adagolunk. A tetrahidrofurános litium-diizopropil-amid-oldatot tartalmazó csepegtető tölcsért eltávolítjuk a fülkéből lezárása után. Az, indolin-oldatot lehűtjük) 30°C-ra majd 15 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadjuk a litium-diizopropil-amid-oldatot -30 C-on. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk, majd ismét lehűtjük —30 C-ra és hozzáadunk 0,06 mól

4-pikolil-kloridot cseppenként 30 perc leforgása alatt -30 C-on. A 4-pikolil-kloridot mint szabad bázist ugyanúgy állítjuk elő, mint korábban a 2-pikolil-kloridot, és 25 ml tetrahidrofuránnal alkotott oldata formájában adagoljuk.

Az. adagolás befejezése után a reakcióelegyet 30 pere leforgása alatt szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk, majd ismét lehűtjük -30°C-ra és hozzáadjuk ezen a hőmérsékleten 15 perc leforgása alatt a litium-diizopropil-amid második adagjának (0,05 mól) tetrahidrofuránnal készült oldatát cseppenként. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk. Ezzel egyidejűleg további 0,06 mól 4-pikolil-klorid-hidrokloridból a szabad bázist felszabadítjuk.

A szobahőmérsékletű aniont tartalmazó reakcióelegyet ismét visszahatjuk, 30°C-ra, majd hozzáadjuk ezen a hőmérsékleten 30 perc leforgása alatt cseppenként a második adag 4-pikolil-klorid 25 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre melegítjük, majd 1-17 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. Az, esetleg reagálatlan aniont 50 ml telített ammónium-klorid-oldat óvatos adagolása útján elbontjuk. A tetrahidrofuránt ezután elpárologtatjuk, majd a maradékot metilén-kloridban feloldjuk és a metilén-kloridos oldatot 100-100 ml 0,5 N sósavoldattal háromszor extraháljuk. Az, egyesített sósavas extraktumot 12 pH-értékre lúgosítjuk. majd 100-100 ml metilén-kloriddal extrahálást végzünk. Az egyesített extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, 20 g mennyiségű terméket kapva. 10—10 g nagyságú adagjait 200 mm hosszú és 50 ml átmérőjű, 40- 63 um-es szilikagéllel töltött oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként 69,46% etil-acetátból, 29,75% hexánból ,és 0,79% trietil-aminból álló elegyet használva. így 19 2 g (93%) mennyiségben a 186,0- 186,5°C olvadáspontú szabad bázist kapjuk.

g 3,3-bisz(4-piridiI-metil)-l-fenil-indolin-2-ont ezután dihidrokloridsóvá alakítunk 40 ml 25%-os etanolos sósavoldattal végzett kezelés útján. A elegyhez 50 ml izopropanolt adunk, majd az így kapott oldatot forrásba hozzuk. Ezután az oldathoz addig adunk forrásban lévő acetont, míg vékony tűkristályok kezdenek képződni, (az oldószerek össztérfogata 300- 250 ml). Az oldatot ezután szobahőmérsékletre hűlni, majd egy éjszakán át 0 C-on állni hagyjuk. A csapadékot kiszűrjük, majd hideg izopropanollal mossuk, 19,5 (84%) mennyiségben a 257— 258°C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapva. (Megjegyezzük, hogy a termékben lévő víz mennyisége befolyásolja a dihidrokloridsó olvadáspontját, ha az olvadáspont mérésére szolgáló berendezésben a hőmérsékletet igen lassai^emeljük, akkor az olvadáspont értéke 275—276 C) Égy második adag termék nyerhető úgy, hogy a szürletet bepároljuk, a maradékot izopropanolban oldjuk és az oldathoz közel azonos térfogatú acetont adunk, az így kapott elegyet pedig először egy éjszakán át szobahőmérsékleten, majd 6 órán át 0^öC-on állni hagyjuk. Így további 2,8 g 252-253°C olvadáspontú anyagot kapunk. Ha az utóbbi anyagot átkristályosítjuk, 2,4 g 257-258°C olvadáspontú terméket kapunk. A dihidrokloridsó összhozama 21,9 g (94%).

5. példa

3,3-Bisz(4-piridil-mctil)-l-metiI-indolin-2-on-dihidroklorid

0,05 mól l-metil-indolin-2-on 50 ml tetrahidrofuránnal készült, -30O('-ra lehűtött oldatához 30 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadjuk 0,1 mól litium-diizopropíl-amid 100 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre felmelegedni hagyjuk, majd 30°C-ra visszahűtjük. A pikolil-klorid-hidrokloridnak szabad pikolil-klorid bázissá a korábbiakban ismertetett módon óvatosan végrehajtott átalakítását követően 0,21 mól 4-pikolil-klorid 150 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csempénként hozzáadjuk 60 perc leforgása alatt -30 C-on a reakcióelegyhez.

Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 1 órán belül szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk, majd lehűtjük és a reagálatlan aniont telített ammónium-klorid-oidat óvatos adagolása útján elbontjuk.

Az adagolás befejezése után a tetrahidrofuránt elpárologtatjuk, majd a maradékot benzol és 0,5 N sósavoldat adagolása útján elbontjuk. Ezt a maradékot ezután választótölcsérbe visszük és a szerves fázist még kétszer 0,5 N sósavoldattal extraháljuk. Az egyesített savas extraktumokat meglúgosítjuk, benzollal extraháljuk, az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük, majd kiszűrjük és kis mennyiségű dietil-éterrel mossuk, így 2.9 g mennyiségben 149,9 150,9°C olvadáspontú terméket kapunk. Ezt azután hidrokloridsóvá alakítjuk 25%-os etanolos sósavoldattal, majd etanol és aceton elegyéből kristályosítjuk. így légmennyiségben a 274,5°C olvadáspontú cint szerinti vegyületet kapjuk.

6. példa

3.3-Bisz(4-piridiI-metil)-l-(3-klór-fenil)-indolin-2-on-dihidroklorid

A 3. példában ismertetett módon eljárva N-(3-klór-fenil)-indolin-2-onból 24%-os hozammal a 275 276°C olvadáspontú cím szerinti vegyület állítható elő.

7. és 8. példák

3.3-Bisz(N-oxido-piridil-metil)-l-fenil-indolin-2-on és 3-(4-piridil-metil)-3-{N-oxido-4-piridil-me til)-1 -fenil-indoÍin-2-on

Mágneses keverövcl végzett keverés közben 3,3-bsiz(4-piridil-metil)-l-fenil-indolin-2-on 100 ml inetilén-kloriddal készült oldatához cseppenként hozzáadjuk 4,14 g (0,024 mól) 80 85%-os 3-klór-perbenzoesav 50 ml metilén-kloriddal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet egy éjszakán át keverjük. Az ekkor megnedvesített keményítő-jódpapírral végzett viszgálat peroxidra negatív, így a metilén-kloridos oldatot 75 - 75 ml 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük és bepároljuk.

A maradékot dietil-éter és etil-acetát 5 : 1 térfogatarányú elegyévcl cklörzsöljük, amikor 2,14 g mennyiségben olyan csapadékot kapunk, amely a bisz-N-oxidot, a ruono-N-oxidot és kis mennyiségű kiindulási anyagot tartalmaz. Ezt a keveréket ezután flash-kromatografálással, 40 63 njn szemcseméretű szilikagélen, kloroform és metanol 90 : 10 térfogatarányú elegye! használva eluálószerként tisztítjuk, így 1,18 g mennyiségben fő terméket kapunk, amelynek R.- értéke 0,34 és olvadáspontja 10 ml vízből való átkristályosítás után - 265,3 265,7°C. Nagy feloldóképességíí tömegspektrum igazolja, hogy a -N-oxidról van szó. m/e 423,1595 (M+, 423,1582 számított érték C_7(>H_?|N^O.j összegképletre)

A flash-kromatografálásriál kapott második frakció (200 mg) a mono-N-oxidként azonosítható, Rf=041, op. 217,7-218,5°C.

Tömegspektrum: m/e 407,1631 (M+, 407.1634 számított érték C^H^N^O., összegképletre).

Az 1-8. példák szerinti vegyületek és további, a példákban ismertetett módszerekkel előállított vegyületek adatait ismertetjük az. 1. táblázatban.

196 792

A példa száma	X	R	V	1. táblázat	-H	Z	op. °C
P	-H
1	H	(IX) képletű csoport	H	0	2-piridil	2-piridil	0	129-130
2	H	(IX) képletű csoport	H	0	2-piridil	2-piridil	)	250-251 (2 HCI)
3	H	(IX) képletű csoport	H	0	3-piridil	3-piridil	0	156-156,5 (2 HCI) 136,5-138 (szabad bázis)
4	H	(IX) képletű csoport	H	0	4-piridil	4-piridil	0	257-258 (2 HCI) 186-186,5 (szabad bázis)
5	H	ch₃		0	4-piridil	4-piridil	0	274-275 (2 HCL) 149-150,9 (szabad bázis)
6	H	(IX) képletű csoport	3-C1	0	4-piridil	4-piridil	0	275-276 (2 HCI)
7	H	(IX) képletű csoport	Hf	0	N-oxido- -4-piridiI	N-oxido-4- -piridil	0	265,3-265,7
8	H	(IX) képletű csoport	H	0	4-piridil	N-oxido-4- piridil	0	217,7-218,5
9	H	4-piridil	—	1	4-piridil	4-piridil	0	173-174 (3 HCI)
10.	H	(IX) képletű csoport	H	0	N-oxido-2-	N-oxido-2-	0	196,1-196,7
11	H	(IX) képletű csoport	H	0	N-oxido-3- -piridil	N-oxido-3- -piridil	0	201,7-202,0
12	H	(IX) képletú csoport	H	0	4-klór-3- -piridil	4-klór-3- -piridil	0	230,8-231,4
13	H	CH CH CH, 3 2 ²	—	0	4-piridil	4-piridil	0	227-228 (2 HCI)
14	6-CH₃	(IX) képletű csoport	H	0	4-piridil	4-piridil	0	217-219
15	H	(IX) képletű csoport	H	0	4-piridil	2-pirazinil	0	167,5-169
16	H	(IX) képletű csoport	H	0	2-piraznil	2-pirazinil	0	123-124
17	H	(IX) képletű csoport	Hf	0	6-pirimidi-	6-pirímidi-	0	152

nil _ nil

18	H	(IX) képletű csoporf _H	O	5-piridazinil	5-piridazinil 0	233-235
19	H	(IX) képletű csoport H	O	4-piridil	6-pirimidinil O	131-133

Biokémiai kísérleti módszerek

Patkányagy kéregszeletének acetilkolin (ACh) kibocsátására a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek által kifejtett Itatást vizsgáljuk a Mulder és munkatársai által a Brain Rés., 70. 372 (1974) szakirodalmi helyen leírt, illetve a Nickolson és munkatársai áltál a Naunyn Sehntied. Arch. Pharmacol. 319, 48 (1982) szakirodalmi helyen ismertetett módon módosított, úgynevezett kércgszeletszuperfúziós módszert használva.

Kísérleti állatként 175 -200 g tömegű, hím Wistar-patkáuyokat (Charles River) használunk. A kísérlet megkezdése előtt legalább 7 napig olyan állatházban tartjuk az állatokat, amelyben 1 2-12 órás világosság/ sötétség ciklust (a megvilágítást 6 órakor bekapcsolva és 18 órakor kikapcsolva) állítunk be. Az állatoknak tetszés szeiint áll rendelkezésükre szokásos összetételű patkánytáp (Purina) és ionmentes víz.

A patkányokat dekapitáljuk és az agyukat azonnal kimetsszük. A parietális kéregből 0,3 mm vastag kéregszeleteket készítünk manuálisan, mélyített „Licité’ márkanemű metszetvágót használva és ezután ezt 0,25.0.25 nim-cs négyzetekre vágjuk.

A mintegy 100 mg nedves tömegű kércgszcleteket 10 ml Krcbs-Ringer (KR) táptalajban inkubáljuk. Ez a táptalaj 116 millimól nátrium-kloridot, 3 millimól kálium-kloridot. 1,3 millimól kalcium-kloridot, 1,2 millimól magnczium-kloridol, 1,2 millimól káliutn-dibidrogén-foszfátot, 1,2 millimól nátrium-szulfátot, 25 millimól nátrium-hidrogén-karbonátot cs 1 1 trtillimól glükózt tartalmaz. A táptalajhoz előzetesen 90 U,Ci ³H-kolint (fajlagos aktivitása közel 35 Ci/millintól. NEN) és 10 nanomól nem jelzett kolint adunk, így a kolin végső koncentrációja 10 . Az inkubálást 30 percen át 37°C-on végezzük 95 térfogat% oxigént és 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó gázelegy állandó átáramoltatása mellett, ilyen körülmények között a felvett radioaktív kolin egy részét rádióaktív ACh-ná alakítják a szinaptikus vczikulumokban tárolt cs a nagy káliuniion-tartalmú közeg általi deporalizálódás következtében felszabadult kolinerg idegvegződesek.

Az ACh készlet jelzése után a kércgszcleteket ncm-rádioaktív KR táptalajjal háromszor mossuk, majd a hatóanyagoknak az. ACh kibocsátására kifejtett Itatását vizsgálandó sznperfúziós készülékbe helyezzük. A szuperfúziós berendezés 10 darab, 5 mm átmérőjű tcrmosztált üvegoszlopból áll, mindegyik oszlop el van látva GF/F üvegszálas szűrőkkel a kcregszeletek elhelyezése (közel 10 mg szövet jut egy oszlopba) céljából. A szuperfuziót 0,3 ml/ perc sebességgel áramoltatott, 10’5 mól hcntikolinium-3 (11C-3) anyagot tartalmazó KR-táptalajjal végezzük. A IiC-3 megakadályozza a kolin felvételt, amely foszfolipidekből cs a felszabadult ACh-ból (amely nem jelzett ACh-vá alakulna át, és amelynek kibocsátása előnyben részesülne az előzetesen előállított, jelzett ACIi-hoz képest) a szuperfuzió során szabadul fel. A táplalajt 25 csatornás perisztaltikus szivattyúval (Ismatec, Brinkman) mozgatjuk é^ a szuperluziós oszlopokba való belépése előtt 37^UCra felmelegítjük tcrmosztált, rozsdamentes acélból készült csőkígyóban. Mindegyik oszlopot ellátjuk olyan négyutas osZtószelcppel (Beckmann Instruments), amely lehetővé teszi a gyors váltást alacsony káliuinionlartalmú KR-táptalajról magas kálium-iontartaimú KR-táptalajra, továbbá két olyan 10 csatornás, háromutas szeleppel, amelyek lehetővé teszik a váltást hatóanyagúiéntesről hatóanyagot tartalmazó, alacsony és magas káliumiontartalmú KR-táptalajokra.

A nem-specifikusan kötött radioaktivitás 15 percen át tartó kimosását követően megkezdjük 4 perces frakciók gyűjtését. Három négyperces frakció eltelte után a KR-táptalajt olyan KR-táptalajra cseréljük, amelyben a kálium-klorid koncentrációját 25 millimólra növeltük (magas káliumiontartalmú KR-táptalaj, SÍ). Ennek a táptalajnak a hatására történő, a depolarizáció kiváltásával stimulált kibocsátás 4 percen át tart. A hatóanyagmentes alacsony és magas káliumiontartalmú közeget ezután hatóanyagvagy hordozóanyagtartalnní, alacsony és magas káliumiontartalmú KR-közeggel váltjuk fel és a szuperfuziót folytatjuk az alacsony káliumiontartalmú KR-táptalaj esetén három négyperces frakciót, magas kálium iontartalmú KR-táptalaj (S2) esetén 1 négyperces frakciót és ismét alacsony káliumiontartalmú Kr-táptalaj esetén 2 ncgypcrces frakciót szedve.

A hatóanyagot 0,9% vizes nátrium-klorid-oldattal készült, kívánt koncentrációjú oldatainak alacsony vagy a magas káliumiontartalmú KR-táptalajjal végzett 100-szoros hígítása útján hasznosítjuk.

Mindegyik szuperfüziós frakciót folyadékcintillációs száinlálóiivegcsébe gyűjtjük. A szupervíziót után a kércgszcleteket eltávolítjuk a szupcrVíziős oszlopokból és 1,0 ml 0,1 N sósavoldattal extraháljuk. A sznperfúziós frakciókhoz és az extraktumokhoz 12—12 ml Liquiscint márkanevű szcintillációs számlálófolyadékot (NEN) adunk, majd a mintákat Packard Tricarb Liquid Scintillation Counter elnevezésű szcintillációs számlálóban vizsgáljuk. Nem hajtunk végre korrekciót a kvcncselés miatt.

Az S2/S1 arány (olyan kontrolihoz hasonlítva, amelynél S2 időszakban nincs hatóanyag) fedezi ki a hatóanyagnak azt a képességét, hogy ingerrel kiváltott acetilkolin felszabadítást növeli vagy csökkenti. Az in vitro ACh felszabadítást adatokat a 2. táblázatban foglaljuk össze.

2. Táblázat__

In vitro patkány agyszövetében inger-stimulált

A példa I	ACh-felszabadítás_7-os növekedési 10'⁶ 10 10⁴ (1 ·_ -349*
2	‘ 11	♦ 61^x	+265^x
3	+06	+88^x	X. +238
4	₊ 94^λ	♦457^x	+433^x
5	* 14	‘ 78x	♦355^x
6	+ 195^x	*313^x
7		0	* 30^x
8	-	* 37^x	+429^x
9	0	r 54^x	*275^x
13	* 01	_t 47^x
14	* 34^x	+323^X	_
15	* 34^x	+210^x
16	-	* 12	* 97^x
17	* 20	+218^x
18	* 16^x	♦ 49^x	_

x szignifikánsan különbözik a kontrolitól = P 0,05 (Student-féle t-teszt)

Hasonló körülmények között vizsgálva megállapítható, hogy a 2. és 4. példák szerinti vegyületek fokozzák az acetilkolin felszabadulását hippcampusszeletekből, továbbá az acetilkolin és a dopamin felszabadulását caudális mag (nusleus candosis) metszetekből in vitro. A 4. példa szerinti vegyület ráadásul képes a szerotonin felszabadulását is növelni kéregszeletekből.

Magatartási változások vizsgálata

A vizsgált hatóanyagnak aktív elhárító (rúd-mászás) tanulási teljesítményére gyakorolt hatását a következőképpen vizsgáltuk. 150-200 g közötti testtömegű hím Sprague-Dawley (Charles River) patkányokat alkalmaznunk, amelyek naponta kétszer (éjjel 1 órakor, délután 1 órakor) kapták az 5-5 társításból álló kísérleti blokkokat. Egy társítás a patánynak a kondicionáló ketrecbe (E 10-10 Coulbourn Model, áthelyezhető sokkoló rácspadlózattal) való helyezéséről a rúd (fából készült, a ketrec plafonrészéből kiemelkedő, párhuzamosan elhelyezett átlós bevésésekkel) eléréséig tartott. A társítás a ketrec ajtajának bezárásával és a ketrecvilágítás bekapcsolásával kezdődött. 10 szekundum elteltével 10 szekundum időtartamú elektromos sokkot alkalmaztunk a rácspadlózaton keresztül Colbourn EL3-08 Model sokkoló segítségével. z\ lábra adott sokk intenzitása 0,6 és 1,2 mA közötti volt.

A társítás végén a fényt és sokkot kikapcsoltuk és az állatot kivettük a kondicionáló ketrecből. Ha a patkány a sokk bekapcsolását megelőzően felugrott a rúdra, a választ elhárítónak, ha csak a sokk bekapcsolását követően ugrott fel, a választ menekülőnek tekintettük. 6- 9 patkányból álló csoportokat szubkután adott, különböző dózisú hatóanyaggal kezeltük 30 perccel mindegyik kísérleti blokk első társítását megelőzően.

Az aktív elhárító tanulási teljesítmény elemzését regresszió analízis (lásd Snedecor és Cochran, Statisztikai Módszerek, 6. kiadás. 432 oldal) segítségével végeztük el az elhárításuk kumulatív száma versus a társítást blokkok görbe alapján. A görbe száma versus a társítást blokkkok görbe alapján. A görbe SEM (az átlagtól való sztenderd eltérés) értékét és átlag meredekségét mindegyik kezelt csoportban kiszámítottuk és mint az aktív elhárító tanulási teljesítmény mértékét használtuk. A gyógyszerhatást a meredekség százalékos változásában fejeztük ki a kontroll görbe meredekségéhez hasonlítva. Az eredményeket a 3. táblázatban összesítettük.

3. táblázat

Az aktív elhárító tanulási teljesítmény %-ban kifejezett növekedése patkányokon Hatóanyag dózis (mg/kg szubkután)

Példa 0.1 0,3 1 3 _ 5 10 20.

- - - - 54^x 53^X 21 +59^x +91* +84^x +57 - - X A kontrolitól P 0,05 szinten szignifikánsan eltér a Student-féle t-teszt alapján.

A fentiekben ismertetett kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek felhasználhatók a kognitív funkciók zavarának és/vagy neurológiai funkciókieséseknek és/vagy a kedélybeli és mentális zavaroknak a kezelésére olyan betegeknél, akik idegrendszeri megbetegedésekben, mint például Alzehimerkórban, Parkinson-kórban, szenil- vagy multi-infarktusos dementiában, Huntigton-kórban, mentális retardációban vagy myasthenis gravis-ban szenvednek. Bármely olyan módszerrel beadhatók, amely biztosítja, hogy a hatóanyag egy emlős testében érintkezésbe kerüljön, az inhibitálandó anyaggal. Beadhatók tehát bármely, gyógyszerek beadására szokásosan alkalmazott módszerrel és formában, vagy egyetlen terápiás anyagként vagy más terápiás anyagokkal kombinációban. Beadhatók ráadásul önmagukban is, legtöbbször azonban a beadás választott módjától és a szokásos gyógyszergyártási gyakorlattól függően megválasztott hordozóanyagokkal és/ vagy segédanyagokkal készített készítmények formájában történik beadásuk.

Az alkalmazott dózis különböző ismert tényezőktől, így például az adott vegyület farmakodinamikai jellemzőitől, beadásának módjától és útjától, a recipiens korától, egészségétől, és súlyától, a szimptóniák jellegétől, és mértékétől, az egyidejűleg végzett kezelés jellegétől, a kezelés gyakoriságától és az elérni kívánt hatástól függően változhat. Általában a hatóanyag napi dózisa testtömegkilogrammonként mintegy 0,001-100 mg. Rendszerint az elérni kívánt eredmények biztosítása céljából elegendő testtömcgkilograinmonként napi 0,01 10 mg beadása napi 14 alkalommal vagy késleltetett hatóanyagleadású készítmény formájában.

Az, internális beadásra alkalmas készítmények (kompozíciók) egységenként mintegy 1-100 mg hatóanyagot tartalmaznak. Ezekben a gyógyászati készítményekben a hatóanyag a készítmény össztömegére vonatkoztatva mintegy 0,5-95 tömeg% mennyiségben jelen lehet.

A hatóanyagot beadhatjuk orálisan szilárd készítmények. például kapszulák, tabletták és porok, vagy folyékony készítmények, például elixirek, szirupok és szuszpenziók formájában. Beadható továbbá parenterálisan steril folyékony készítmény formájában, inhalálással nazális spray vagy tüdőinhaláló formájában vagy topikálisan kenőcs, krém vagy borogatóvíz formájában alkalmazható.

A zselatinkapszulák a hatóanyag mellett poralakú hordozóanyagokat, például Iaktózt, szacharózt, mannitot, keményítőt, cellulóz-származékokat, magnézium-sztearátot vagy sztearinsavat tartalmaznak. Hasonló hígítóanyagokat használtunk. A sajtolt tabletták előállításához. Mind a tabletták, mind a kapszulák elkészíthetők késleltetett hatóanyagleadású termékekként, hogy biztosítani lehessen több órán át a hatóanyag folyamatos leadását. A sajtolt tabletták cukorral vagy filmmel lehetnek bevonva kellemetlen íz elfedése, illetve a tablettának a légkörtől való megvédése céljából. El lehetnek a tabletták látva úgynevezett enterális bevonattal is, amely a gasztroin-tesztinális traktusban szelektív szétesést tesz lehetővé.

Az orális beadásra alkalmas folyékony készítmények a kedvezőbb bevehetőség biztosítása céljából színező és ízesítő komponenseket tartalmazhatnak.

A parenterális készítményekhez használható hordozóanyagokra például a vizet, alkalmas olajfélcsége10

-101 két, sóoldatot, vizes dextrózoldatot (glükózoldatot) és hasonló cukrot oldatait, valamint a glikolokat, például a propilén-glikolI vagy a polietilén-glikolt említhetjük. A parenterális beadásra alkalmas oldatok hatóanyagot, alkalmas stabilizálószert és szükséges esetben pufferanyagokat tartalmaznak. Alkalmas stabilizálószerek az antioxidánsok, például a nátrium-hidrogén-szulfit, nátrium-szulfil vagy az aszkorbinsav önmagában vagy kombinációban. Használhatók továbbá az. ecetsav és sói, valamint az etilén-diamin-tetraeeetsav-nátriumsó. A parenterális oldatok tartalmazhatnak még konzerválószercket, például benzalkónium-kloridot, metil- vagy propil-parabént és klór-butanolt.

Alkalmas gyógyszergyártási hordozóanyagokat ismertetnek például a „Reinington’s Pharmaceutical Sciences” c kézikönyvben, mely ezen a területen az egyik standard referenciaszöveg.

A találmány szerinti gyógyászati készítményekre az alábbi recepls/.erű példákat adjuk meg:

Kapszulák

Nagy számú kapszulát állítunk elő úgy, hogy szabványos méretű, két részből álló, kemény zselatinkapszulák mindegyikébe 100 mg porított hatóanyagot, 150 ing lakiózt, 50 mg cellulózt és 6 mg nézium-szteara'tot töltünk.

lágy zselutínkapszulák

Elkészítjük a hatóanyag emészthető olajjal például szójaolajjal, gyapotmagolajjal. vagy olívaolajjal alkotott oldatát, majd az oldatot kényszerlökctíí szivattyúval zselatinba injektáljuk, 100 100 mg hatóanyagot tartalmazó, lágy zselatinkapszulákat kapva. A kapszulákat mossuk, majd szárítjuk.

Tabletták

Nagy számú tablettát állítunk elő hagyományos módon úgy, hogy egy tabletta 100 mg hatóanyagot, 0,2 mg kolloid szilicium-dioxidot, 5 mg magnézium-sztearátot, 275 mg mikrokristályos cellulózt, 11 mg keményítőt, cs 98,8 mg laktózt tartalmazzon. A tablettára alkalmas bevonatot vihetünk fel a bevétel kellemessé tétele vagy az abszorpció késleltetése céljából.

Injektálható oldat

Injektálásra alkalmas parenterális készítményt állítunk elő úgy. hogy 1,5 tömeg% hatóanyagot 10 térfogat%-os vizes propilén-glikol-oldatban oldunk keverés útján. A kapott oldatot szokásos módszerrel sterilizáljuk.

Szuszpenzió

Orális beadásra alkalmas vizes szuszpenziót készítünk úgy. hogy 5 ntl-nyi mennyisége 100 mg finomra aprított hatóanyagot, 100 mg karboxi-metil-cellulóz-nátriumsót, 5 mg nátrium-benzoátot, 1,0 g amerikai egyesült államokbeli gyógyszerkönyvi minőségű szorbit-oldatot és 0,025 ml vanillint tartalmaz.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (1) általános képletű indolin-származékok - a képletben p értéke 0, vagy 1

R jelentése 1-5 szénatomot tartalmazó alkil-, 2-piridil-, 3-piridil-, 4-piridil- vagy (IX) általános képletű csoport, és az utóbbiban V hidrogénvagy halogénatomot vagy trifluor-metilcsoportot jelent,

X jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomot tartalmazó alkilcsoport,

-H és -H’ egymástól függetlenül piridil-, pirazinil-, pirimidinil-, vagy piridazinilcsoportot vagy a megfelelő N-oxidn-csoportot jelenlenek és ezek a csoportok adott esetben halogénatommal monoszuhsztituáltak legyenek valamint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy (i) valamely (II) általános képletű vegyületet a képletben p, X és R jelentése a korábban megadott egy bázissal reagáltatunk, majd (ii) és (i) lépésben kapott terméket valamely

D-Cllj II általános képletű vegyülettel a képletben II jelentése a korábban megadott, míg D halogcnalomot vagy metánszulfonát- vagy p-toluolszulfonálcsoportot jelent reagáltatjuk. majd (iii) az (ii) lépésben kapott terméket bázissal és ezután valamely D< ll₂ II általános képletű vegyülettel a képiéiben IP és D jelenlése a korábban mcgadoll reagáltatjuk, és kívánt cselben egy kapott (I) általános képletű vegyületből N-oxtdot vagy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sót képezünk (Elsőbbsége: 1087. 01 05.)
2. Eljárás az (I) általános képletű imlolin származékok a képiéiben p értéke 0 vagy 1,

R jelentése 1-5 szénatomot tartalmazó alkil- vagy (IX) általános képletű csoport, és az utóbbiban

V hidrogén- vagy halogénatomot vagy trífluor-metil-csoportot jelent,

X jelentése hidrogénatom vagy 13 szénatomot tartalmazó alkilcsoport,

-H és -IP egymástól függetlenül piridil-, pirazinil-, pirimidinil-, vagy piridazinilcsoportot vagy á megfelelő N-oxido-csoporlot jelentenek és ezek a csoportok adott esetben halogénatommal monoszubsztituáltak lehetnek , valamint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy (i) valamely (II) általános képletű vegyületet a képletben p, X és R jelentése a korábban megadott - egy bázissal reagáltatunk, majd (ii) az. (i) lépésben kapott terméket valamely DCHj-H általános kcpletű vegyülettel a képletben H jelentése a korábban megadott, míg D halogénatomot vagy metánszulfonát- vagy p-toluol•szulfonátcsoportot jelent reagáltatjuk, majd (iii) az (ii) lépésben kapott terméket bázissal és ezután valamely D-CHj-H' általános képletű vegyülettel - a képletben IP és D jelentése a korábban megadott reagáltatjuk, és kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületből N-oxidot vagy gyógyás/alilag elfogadható savaddíciós sót képezünk. (Elsőbbsége: 1986. 04.10.)
3. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános kép11

-111

196 792 letű indolin-származékot - a képletben p értéke 0, vagy 1,

R jelentése 1-5 szénatomot tartalmazó alkil-, 2-piridil-, 3-piridil-, 4-piridil- vagy (IX) általános képletű csoport, és az utóbbiban V hidrogénvagy lialogcnatomot vagy trifluor-metilcsoportot jelent,

X jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomot tartalmazó alkilcsoport,

-H és -H’ egymástól függetlenül piridil-, pirazinil-, piriinidinil· vagy piridazinilcsoportot vagy a megfelelő N-oxido-csoportot jelentenek és ezek a csoportok adott esetben halogénatommal monoszubsztituáltak lehetnek — vagy gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sóját a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozóés/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk. (Elsőbbsége 1987. 01.05.)
4. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, a 2. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű
5 indolin-származékot - a képletben p értéke 0 vagy 1,

R jelentése 1-5 szénatomot tartalmazó alkil- vagy (IX) általános képletű csopot, és az utóbbiban V hidrogén- vagy halogénatomot vagy trifiuor-metil-csoportot jelent, ^υ X jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomot tartalmazó alkilcsoport,

-H és -H’ egymástól függetlenül piridil-, pirazinil-, piriinidinil- vagy piridazinilcsoportot vagy a megfelelő N-oxido-csoportot jelentenek és ezek a

15 csoportok adott esetben halogénatommal monoszubsztituáltak lehetnek vagy gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sóját a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozóés/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk (Elsőbbsége: 1986.