HU195101B

HU195101B - Method and device for allergic hyperaesthesia test

Info

Publication number: HU195101B
Application number: HU854980A
Authority: HU
Inventors: Torkel I Fischer
Original assignee: Torkel I Fischer
Priority date: 1984-10-01
Filing date: 1985-09-23
Publication date: 1988-04-28
Also published as: JPS62500305A; FI862282A; SE8404895L; IL76436A0; DE197101T1; FI862282A0; DK248086D0; SU1695821A3; DK153204C; US4836217A; AU573917B2; FI89133C; AU4950285A; EP0197101B1; ES9300001A1; JPH0552293B2; DK248086A; SE443914B; BR8506946A; NO169872B

Description

A találmány tárgya okklúziós epikután próbák (bőrön alkalmazott, zárt allergiás próbák; tapaszpróbák) végrehajtására szolgáló új eszköz. Az ilyen típusú próba bizonyos specifikus anyaggal (allergén) szembeni kontakt allergiák (kontakt szenzibilizálás) kimutatására, vagy valamely anyag allergén és/vagy izgató tulajdonságainak megállapítására használatos. Az egyszerűség kedvéért a találmány szerinti eljárást „TRUE-teszt“nek nevezzük.

A „tapaszpróba” elnevezés onnan származik, hogy kezdetben textil- vagy papírtapaszokat használtak a próbák végrehajtásához; e tapaszokat átitatták a vizsgálandó anyaggal. Az évek j.ojyam árusok fajta tapaszt használtak. A’ tajá.liJidprryal kapcsolatban a „tapasz tucgtidv'czé?; elsőd legesen a vizsgálandó anyagot hordozó felületet jelenti.

Az epikután próbában az allergén vagy izgató tulajdonságokkal gyanúsított anyagot befedve a normális bőrön alkalmazzák bizonyos időn át, az alkalmazás ellenőrzött módon történik, a vizsgálandó anyagot megfelelően formuláivá és megfelelő koncentrációban használva. Az anyag — kontakt allergiás esetekben — a próba területén allergiás ekcémát hoz létre. Ingerlő anyagok hasonló jellegű irritatív ekcémareakciókat okoznak (Manual of contact dermatitis. Fregert S., 2. kiadás, Munksgaard, Koppenhága, 1981,71-76 oldal). A vizsgálandó anyagot alkalmas vivőanyagban alkalmazzuk, szokásosan vazelinben vagy vízben. A tapaszpróbában használt „tapaszok manapság általában alumíniumfóliából készült, kis kelyhek, melyeket a próba elvégzéséhez megtöltenek a vizsgálandó anyag megfelelően formuláit készítményével, és oly módon alkalmazzák, hogy a próbát zárt formában hajtsák végre. Gyakran több tapaszt rögzítenek egy eltávolítható fóliával lefedett ragasztószalagra.

A tapaszpróbához szokásosan használt módszerek és anyagok nem kielégítőek a biztonsági követelmények tekintetében; ez különösen a fémsókhoz használt módszerekre és anyagokra vonatkozik. Ezért a tökéletesítéseket kívánatosnak tartják (Kalimo K. és munkatársai, Contact Dermatitis 10, 25-29 (1984)) Schmidt H. és munkatársai, Contact Dermatitis 6, 91-94 (1980)). Allergiapróbákban gyakoriak az irritatív reakciók, különösen, ha a vizsgálandó anyagot ingerküszöbükhöz közeli koncentrációkban használják. Legalább részben ez annak a ténynek a következménye, hogy az anyagok nem oszlanak szét egyerfletesen az érintkező bőrfelszinen. Standard tapaszpróba anyagának mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy a legtöbb allergén az ajánlott vazelin vivőanyagba bedolgozva egyenetlenül diszpergálódik abban, különböző méretű részecskék vagy cseppek formájában (Vannester D. és munkatársai, Contact Dermatitis 6, 197-203 (1980); Fossereau J. és mun katársai, Occupational Contact Dermatitis. 2

Munksgaard, Koppenhága, 45. oldal, 1982)). E zárványok közül a legnagyobbak átmérője nagyobb 0,5 mm-nél. Ha az ilyen részecskék a verejtékben feloldódnak, az allergén helyi koncentrációja magas lesz, és a szőrtüszök körül pórusgyulladásokhoz („poritis”) vezet. Másik hátrány, hogy a standard tapaszpróbában alkalmazott vizsgálandó anyag mennyisége milliós nagyságrendű tartományban változhat (Fischer T. és munkatársai, Contact Dermatitis 10, 285-287 (1984)) Mindez mutatja, hogy nagyon kívánatos a tapaszpróba eljárásaiban használt anyagok fa’rmakológiai tulajdonságainak megjavítása.

A TRUE-próba a fenti problémák közül sokat megold, amennyiben a vizsgálati anyag pontos adagolását, egyenletes felületi elosztását és nagyfokú biológiai felhasználhatóságát teszi lehetővé, fgy a TRUE-próba megoldást jelent számos problémára, így a kisfokú biológiai felhasználhatóságra, bizonytalan adagolásra és egyenetlen felszíni eloszlásra, amik könnyen felmerülnek, ha vivőanyagként vazelint használunk.

A találmány szerint okklúziós tapaszpróbákra alkalmazható eljárásokat dolgoztunk ki; e módszerek (a) a vizsgált anyag szükséges mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentik és növelik az anyag adagolásának pontosságát (dózis per felületegység), (b) stabil, tárolható készítmények előállítását teszik lehetővé és (c) előregyártott, számos vizsgálandó anyagot tartalmazó tesztcsíkok készítését engedik meg a kölcsönös keresztszennyezés kis kockázatával.

Hangsúlyozni kell, hogy a TRUE-tesztet nem szabad összetéveszteni a különféle nem-okklúziós technikákkal. Okklúziós technikáknál a vizsgálati anyag és a bőr közötti érintkezés lezárt területen történik. Ennek megvalósítása céljából záró (szigetelő) anyagot használunk, például alumíniumfóliát vagy át nem eresztő műanyagfóliát. E zárt terű eljárás következtében az okklúziós technika könnyen standardizálható és megbízható eredményeket adónak bizonyult (Pirila V., Contact Dermatitis 1,48-52 (1975)). A nem okklúziós technikában korábban filmképző polimereket használtak [lásd 31888 nyilvántartási szám (prov A358) Central Patents Index Section B, Farmdoc, Derwent Publications Ltd., London 1968].

A találmány szerint a fenti problémákat olyan tapasz használatával oldottuk meg, amely alapvetően víz- és nedvességálló, amelyben a vizsgálati anyag vékony, rugalmas filmből álló vivőanyagba van bedolgozva, és ebben a vizsgálati anyag egyenletesen oszlik el. E tapaszt a továbbiakban „filmhordozónak fogjuk nevezni. A „rugalmas megjelölés azt jelenti, hogy a film nem olyan rideg, hogy a TRUE-tesztben használva megrepedjen. Használatakor a filmnek elég száraznak és hidrofilnek kell, lennie, hogy a bőrön lezárt körülmények között alkalmazva

-2195101 abszorbeálni tudja a bőr kiválasztási termékeit.

A ténylegesen „filmnek tekinthető réteg vastagságának 0,25 mm-nél kisebbnek kell lennie (lásd Encyclopedia of Polymer Science and Technology, Plastics, Resins, Rubbers, Fibers, 6. kötet 764. oldal (1967); John Wiley & Sons Inc., Amerikai Egyesült Államok). A találmány előnyös megvalósításakor 0,25 előnyösen 0,1 mm-nél, például mintegy 0,05 mm-nél vékonyabb filmeket használunk. E vastagsági értékek a bőrön való alkalmazás előtti filmvastagságra vonatkoznak, azaz arra az állapotra, amikor még semmit sem abszorbeált a bőrből. Minden tapasz területét felaprózhatjuk részterületekre, bár a filmfelület előnyösen teljes egészében folyamatos.

A találmány elsősorban kontakt allergiák felderítésére alkalmas, és ezért a vizsgálati anyagokat főleg olyan allergének közül választjuk ki, amelyek allergiákat okoznak vagy arra gyanúsak; azonban irritáló anyagok is vizsgálhatók. Potenciálisan a találmány szerint minden fajta kontakt allergén vagy irritáns anyag használható, tekintet nélkül arra, hogy szilárd vagy folyékony, szerves vagy szervetlen anyagok, fémsók vagy nem fémsók, oldatok vagy oldhatatlanok ( például vízben).

Hogy a tapaszpróbával való munkát megkönnyítsük, a különböző földrajzi helyek legáltalánosabb allergénjeit alkalmaztuk minden megfelelő vidéken. így Észak-Amerika számára az „American Academy of Dermatology (Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia) egy standard „tálcát (listát) állított össze 1984-ben, amely a következőkből áll: benzokain (1%, vazelinben), imidazolinil-karbamid (2%, vízben), thiuram mix (1%, vazelinben), fahéjalkohol (5%, vazelinben), dibukain (1 %, vazelinben), merkapto-benzotiazol (1%, vazelinben), neomícin-szulfát (20%, vazelinben), p-fenilén-diamin (1%, vazelinben), tetrakain (1%, vazelinben), p-terc-butil-fenol-formaldehid gyanta (1%, vazelinben), thiomersal (0,1 %, vazelinben), formaldehid (2%, vizes), hidroxi-citrone 1 la 1 (4%, vazelinben), carba mix (3%, vazelinben), fahéjaldehid (2%, vazelinben), íenyőgyanta (kolofónium) (20%, vazelinben), PPD mix (gyantaszurok) (0,6%, vazelinben), gyapjú (lanolin) alkoholok (30%, vazelinben), ciklometikain (1%, vazelinben), eugenol (4%, vazelinben), Quaternium-15 (2%, vazelinben), izoeugenol (4%, vazelinben), merkapto mix (1%, vazelinben), epoxigyanta (1%, vazelinben), kálium-bikromát (0,5%, vazelinben), „caine mix, benzokain kivételével (3%, vazelinben), etilén-diamin-dihidroklorid (1%, vazelinben), benzoil-peroxid (1%, vazelinben), Peru-balzsam (25%, vazelinben), Quaternium-15 (2%, vizes), tölgyfazúzmó (5%, vazelinben), nikkel-szulfát (2,5%, vazelinben). Az Európára ajánlott „tálca a következő listából áll (egyszerűség kedvéért a koncentrációkat és vivőanyagokat itt nem adjuk meg): neomicin-szulfát, kálium-bikromát, gyapjú-alkoholok, merkapto mix, benzokain, nikkel-szulfát, epoxi -gyanták, etilén-diamín-dihidroklorid, kobalt-klorid, Peru-balzsam, thiuram mix, parabének (mix), p-fenilén-diamin-dihidroklorid, kolofónium, kinolin mix, gyantaszurok mix, p-terc-butil-fenol-formaldehid gyanta, Carba mix, aromaanyag mix, Quaternium-15, primin, formaldehid. A test különböző részeinek, például a lábszár alsó részének kontakt dermatitiszére is standard „tálcák vannak: neomicin-szulfát, kinoform, benzokain, gyapjú-alkoholok, Peru-balzsam, klór-kinaldol, parabének (mix), vízmentes eucerin, kolofónium.

Ezeket az úgynevezett „standard allergéneket” alkalmazzuk a legtöbb betegen. Gyakran a beteg kórelőzménye is figyelembe veendő annak eldöntésére, hogy milyen további allergéneket kell bevonni az illető beteg tesztsorozatába. Körülbelül 2000 ismert allergén van, amely elképzelhetően fontos lehet. A tapaszpróba eljárással számára.

A találmány szerint a tesztanyagot homogén, rugalmas, szilárd fázisba keverjük be, amelyben az illető anyag adóit esetben mikrorészecskés formában van jelen. A film síkjában a részecskeméret kisebb 100 μπι-ηέΐ, például kisebb 50 pm-nél. A film síkjára derékszögben a részecskeméret kisebb lehet 10 μηι-ηέΐ, például 5 pm-nél.

Vivőanyag

A vivőanyagot filmképző tulajdonságokkal rendelkező anyagok közül választjuk ki. Általában polimer, amely illékony folyadékkal, mint például vízzel gélt vagy egyöntetű emulziót képez, amelyben a kiválasztott tesztanyag feloldott, kristályosított, míkronizált, emulgeált vagy diszpergált állapotban homogén módon szétoszolhat. A találmány legtöbb gyakorlati kivitelezésénél olyan polimert választunk, melynek gélje vagy emulziója szétterüléskor filmet képezve megszárad. A vivőanyagnak hidrofilnek kell lennie, hogy használatkor magába szívja a nedvességet.

A vivőanyagok hidrofil tulajdonságaira utaló különböző jellemzők kizikönyvekben megtalálhatók (lásd például Encyclopedia of Polymer Science and Technology, Plastics, Rubbers, Resins, Fibers; John Wiley & Sons Inc., 6. kötet, 778-779 oldal (1967)). Az alkalmas polimerek vízelnyelő értéke (24 óra) több 0,5%-nál, előnyösen több 1 %-nál (ASTM D 570.63 szabvány szerint mérve, American Standard Methods). így a tekintetbe jövő filmképző polimerek előnyösen olyan polimerek közül választják ki, amelyek több poláros struktúrát tartalmaznak, például karboxil- és/vagy észtercsoportokat (mint poli/met/akrilátok), amidocsoportokat (mint poli/met/akrilamidok és poliamidok), éter3

-3195101 csoportokat (mint polietilén- és polipropilénglikolok), teljesen alkilezett poliszacharidokat (például teljesen metilezett cellulóz, stb.), alkoholos csoportokat (például polivinilalkoholok és poliszacharidok, mint keményítő, adott esetben származékosított formában, mint hidroxi-alkilezett és részlegesen alkilezett formák, például hidroxi-propil-cellulóz, illetve metil-cellulóz). Egy polimer hidrofilia-fokának meghatározó tényezője poláros csoportjainak mennyisége. így például polimerek, mint polipropilén, polisztirol stb. vízfelvevő képessége elhanyagolható, míg a sok, sűrűn elhelyezkedő, poláros struktúrát tartalmazó polimerek adszorpcióértékei jelentősek és alkalmasabbak a találmány szempontjából (filmképző poliszacharidok, polivinil alkoholok és hasonlók). Természetes előfordulású polimerekből (biopolimerek) álló filmképző polimerek rendszerint elegendően hidrofilek.

A vivőanyag pontos kiválasztása minden esetben egyebek mellett a használt tesztanyagtól és a filmhordozótól függ. A vizsgálandó anyagnak homogén módon kell eloszolnia a vivőanyagban. A vivőanyagot és a filmhordozót úgy kell megválasztani, hogy azok egymáshoz tapadjanak. Hidrofil tesztanyagokhoz (például poláros illékony oldószerben, mint vízben, etanolban, metanolban oldódó anyagok) általában nagyobb vízfelvevő képességű vivőanyagok szükségesek, mint hidrofób teszt-anyagokhoz, amelyek nemcsak hidrofil, hanem emellett bizonyos fokig lipoíil tulajdonságokkal is rendelkező vivőanyagokat igényelnek. Hidrofób teszt-anyagként megemlíthető a kőszénkátrány, balzsamok és számos aromaanyag. Ha a tesztanyag megítélésénél kiindulópontnak kémiai szerkezetét tekintjük, majd néhány egyszerű próbát hajtunk végre, a szakember meg tudja találni a minden egyedi esetben legalkalmasabb vivőanyagot. Megjegyzendő, hogy fémsó és hidrofil tesztanyagok esetében alapvető olyan filmképző polimert választani, amely poláros illékony oldószerrel, előnyösen például vízzel, etanollal, metanollal vagy ezek homogén elegyeivel egyesülve képes filmet alkotni. Az ilyen típusú tesztanyagokhoz alkalmas polimerek a filmképző poliszacharidok, például alkilezett vagy hidroxi-alkilezett cellulóz. Ilyen vivőanyag a részlegesen metilezett cellulóz; nagyon jó a hidrofil-hidrofób egyensúlya, amellett, hogy nagyon jó filmképző tulajdonságai vannak és nem ingerli az emberi bőrt.

A vivőanyag a fent említett polimerek keverékéből állhat; más szavakkal a vivőanyag a polimereknek legalább egyikét tartalmazza. Itt azonban követelmény, hogy a keverék okklúziós módon alkalmazva — azaz epikután tesztelés esetén — duzzadóképes filmet tudjon képezni.

A benyújtás dátumának idején a találmány legjobb megvalósításainak azokat tartottuk, amelyeknél a 2. és 3. példa szerint metilezett, 4 illetve hidroxí-propilezett cellulózokat alkalmaztuk.

A vivőanyag kiválasztásánál fontos tekintetbe venni, hogy a vivőanyag gyógyszerészetileg elfogadható legyen, ne ingerelje a bőrt, inért legyen a filmhordozóval szemben és lényegesen ne változtassa meg a tesztanyag allergén és/vagy irritáló tulajdonságait.

Egy folyadékot akkor mondunk „illékonynak, ha azon a hőmérsékleten, amelyen a használt tesztanyag a filmben marad, el tud párologni anélkül, hogy a hordozó tönkremenne. Rendszerint lehetséges szobahőmérsékleten viszonylag magas gőznyomású folyadékot használni.

Filmhordozó

A filmhordozó alapvetően nedvesség- és vízálló, de ez nem feltétlenül szükséges. A filmhordozó nem tartalmazhat bőrt ingerlő anyagokat. A találmány szempontjából alkalmas, számos anyagot forgalmaznak különböző cégek, mint például müanyagpapírokat (Reynolds műanyaggal borított hűtőgéppapír, Reynolds Metál Co., Richmind, Virginia), Saran^R „fényes papír, Saran^R „matt” papír (Dow Chemical CO., Midland, Michigan), hidrofób műanyagfilmek [példák poliészter/ Mylar ] és alumíniumfólia. A találmány szempontjából egyáltalán nem kritikus a film-hordozó megválasztása; a fenti általános körvonalazást egyszerűen követve a szakember el tudja dönteni, hogy egy adott anyag alkalmas-e vagy sem a tervezett célra. Ha nedvességet áteresztő filmhordozót választunk, fontos gondoskodni arról, hogy az alkalmazás okklúziós körülmények között történjék.

A próbatapasz előállítása

A várható eredmény szempontjából az előállítási folyamatban két fontos lépés van: (1) A teszt-allergént egyenletesen kell szétosztani a filmképző anyagban. (2) A filmhordozót reprodukálhatóan kell tudni bevonni az egyenletes vastagságú filmmel. Ha túlságosan hidrofil vívőanyagot alkalmazunk a film-hordozón, előfordulhat, hogy a hordozót nehéz egyenletesen bevonni a vivőanyaggal. Ilyen esetben a hordozót kezelés útján hidrofilebbé tesszük. így például egy poliészter-filmet rövid ideig elektromos térben (például koronakisűléssel) kezelhetünk, vagy egy polietilén-filmet poláros struktúrák bevítelővel részlegesen oxidálhatunk. A film elkészítésére általános ismert módszer szerint a tesztanyagot illékony folyadékban feloldott vagy gélesített filmképző polimerhez (vivőanyaghoz) adjuk. Ha a tesztanyag oldódik a folyadékban, közvetlenül hozzáadhatjuk a polimert tartalmazó keverékhez. Ha a tesztanyag nem oldódik, a keverékben finom eloszlású állapotban diszpergáljuk vagy emulgálhatjuk. Mindkét esetben úgy is eljárhatunk, hogy a teszt-4195101 anyagot a gélben jelenlévő folyadékkal elegyedő, kis mennyiségű, illékony folyadékban előre diszpergáljuk. Utána a filmhordozót bevonjuk a gél egyenletes részlegével, majd száradni hagyjuk; ekkor az anyagot megfelelő számú tapaszra vágjuk szét, amelyek előnyösen egyforma alakúak és méretűek (területnek). Előnyös lehet a bevont tapaszokat a film-oldalukon lesarkított vagy lekerekített élűvé alakítani. A megszáradt film például 0,2; 0,1; 0,05 vagy 0,01 mm vastag lehet, függően a' bevonó gél típusától. A tapaszok területe 0,24-4 cm² lehet. A tesztanyag menynyisége a film területegységében az allergén típusától függ. Némely allergén hatásosabb, mint egy másik; ezért a szakembernek néhány próbált és hibavizsgálatot kell végezni, hogy meghatározza a területegységre eső alkalmas, hatásos mennyiséget. A TRUE-tesztben az általános irányadó értékek az okklúziós technikára korábban empirikus úton alkalmasnak talált értékekből származhatnak, bár itt emlékeztetni kell arra, hogy a találmány vonatkozásában a területegységre eső szükséges mennyiség várhatóan kisebb az okklúziós eljárásban szükségesnek találtnál, minthogy megjavítottuk a biológiai hasznosíthatóságot. A „területegységre eső, hatásos mennyiség meghatározás a tesztanyag azon mennyiségét jelenti, amely a próbában a legtöbb vagy normális egyénnél allergiás vagy irritációs reakciót okoz. Általában a tesztanyag kevesebb 10 mg/cm²-nél, például kevesebb 1 mg/cm²nél. Nikkel esetében a hatásos mennyiség 0,5 pmól/cm² (TRUE-teszt, vívőanyag: metil-cellu lóz).

Egyes esetekben szükséges lehet az ún. Küszöbértékeket meghatározni a betegnél. Ebből a célból olyan tapaszokat készítünk, amelyek területegységenként ugyanazon antigén különböző mennyiségeit hordozzák.

A tapaszokat azután nyomásra tapadó lemezanyagra helyezzük, amely a tapaszok körül legalább 5 mm, előnyösen legalább 1 cm szegélyt képez (a tapaszokat úgy helyezzük a lemezre, hogy ne a filmmel borított oldaluk érintkezzen a ragadós lemezanyaggal). A tapaszokat úgy helyezzük el, hogy 10 cm-nél kisebb térköz válassza el őket egymástól. Alakjuk a találmány szempontjából nem kritikus, így elvileg éppen úgy használhatunk csikókat, mint más alakú tapaszokat.

A tapadós anyag áteresztheti a nedvességet, ha a filmhordozó át nem eresztő, és olyan természetffnek kell lenni, hogy finoman alkalmazkodjék a bőrhöz.

A próba eljárását megkönnyítendő számos tapasz helyezhető el előre egy közös-tapadós anyagdarabra, az egyes tapaszok különböző allergéneket tartalmaznak, és/vagy ugyanazon allergén különböző mennyiségeit tartalmazzák egységnyi területen. A tapaszokat így előre elrendezve olyan próbacsíkot kapunk, amellyel a beteget egyidejűleg tesztelhetjük számos allergénnel szemben, illetve ugyanazon allergén különböző mennyiségeivel szemben. Az ilyen csíkok a standrad „listában szereplő tapaszokat tartalmazhatják; minden csík legfeljebb 25, előnyösen legfeljebb 12 tapaszt tartalmazhat.

A találmány szerinti próbacsík így olyan tapadós anyagcsíkokból áll („öntapadó, nyomásra tapadó anyag), amelynek tapadó felszínén legalább egy, tesztanyagót tartalmazó, filmmel bevont terület ( = tapasz) van. A csík védőfóliával fedhető be, amely közvetlenül a használat előtt lehúzható róla.

Szállításhoz és forgalmazáshoz a csíkot védőfóliával úgy csomagolhatjuk be, hogy hermetikusan zárva legyen levegő, nedvesség, nyirkosság és fény behatása ellen, kívánt esetben inért atmoszférában, mint nitrogén-atmoszférában.

Tesztelő eljárás

Ezt az eljárást önmagában ismert módon hajtjuk végre, de a találmány szerinti tapaszokat alkalmazzuk. így egy vagy több TRUE-teszt csíkot (tapadós anyagra helyezett tapaszok a fentiek szerint) teszünk a beteg bőrére oly módon, hogy a film érintkezzék a bőrrel a tesztelési helyen, ezután a csíkot lezárólag, rögzített helyzetben nekinyomjuk a bőrnek.

A találmányt az alábbiakban néhány példával illusztráljuk, amelyek nem korlátozzák a találmány hatókörét.

1. példa

Előkísérletként egy modell-anyagot (metilénkék) dolgoztunk be cellulóz és polietilénglikol alapú, különböző filmképző vivőanyagokba, majd ezeket filmhordozókra vittük fel és a találmány szerint alkalmaztuk. Az így kapott filmmintákban a modell anyag egyenletes eloszlását tapasztaltuk, ami azt mutatta, hogy a vivőanyagok alkalmas filmhordozókkal és alkalmas tesztanyagokkal a találmány szerinti eljárás kivitelezésére használhatók. Legjobb filmképző tulajdonságokkal messzemenően a metil-cellulóz rendelkezett; e cellulózszáramzékkal ezért további kísérleteket végeztünk.

2. példa Tesztanyag

1% CoCl₂, 5% NiSO₄, 0,5% K₂Cr₂O₇ vazelinben (Hermal-Chemie, Reinbek b. Hamburg, Német Szövetségi Köztársaság).

Finn _RChambers (Epicon Oy, Finnország) Scanpor -oi^.

Scanpor (Norgesplaster A/S, Norvégia).

Reagensek:

CoCl₂ pro analysi, NiSO₄ pro analysi, K₂Cr₂O₇ pro analysi, NaOH pro analysi, dimetil-glikoxim, kristályos (Sigma Chemical Co., St. Douis, Amerikai Egyesült Államok).

Dodecil-szulfát (nátrium-lauril-szulfát) technikai minőségű (Matheson Coleman & Bell, Norwood, Ochio, Amerikai Egyesült Államok) .

-5195101

Methocel^R A4M (metil-cellulóz), metilezési foka 27-31% (glukóz egység (Dow Chemical Co., Midland, Michigan, Amerikai Egyesült Államok).

Fehér vazelin (Hermal-Chcmie, Reinbek b. Hamburg, Német Szövetségi Köztársaság).

Műanyagfóliák és műanyaggal fedett papírok (filmhordozók):

„Reynolds plastic-coated freezer paper“ (Reynolds Metál Co., Richmond, Virginia, Amerikai Egyesült Államok).

Poliészter 0,03 mm (Mylar^R).

„Saran^R brilliant 35 CIS (10 SARÁN) 15 PE“ és „dűli 45 Paper (15 PE“) Dow Chemical CO., Midland, Michigan, Amerikai Egyesült Államok).

Nikkellel szemben túlérzékeny, hat önkéntes vállalkozó.

A tesztanyag elkészítése

Methocel gélt (3%, tömeg per térfogat) készítettünk forróvizes módszer segítségével) a Methocel^R -t forrásban levő vízben kevertük el; a keverék lehűléskor gélt képez). Kristályos vagy vízben oldott fémsókat kevertünk be a gélbe. 2,4% (tömeg per térfogat) Metchocel^R végkoncentrációig vizet adtunk hozzá. Ezután a géleket mágneses keverővei a sók homogén diszpergálódásáig és feloldásáig kevertük. A géleket felhasználás előtt centrifugáltuk a levegő buborékok kiűzése céljából.

E géleket a következő fémsó-koncentrációkkal állítottuk elő;

Hígítási fokozatok (mól per liter) 0,8; 0,4; 0,2; 0,1; 0,05; 0,025; 0,013; 0,0063; 0,0031; 0,0016; 0,00078; 0,00039; 0,00020; 0,00010 és 0,000049.

NiCl₂; 0,8-0,000049

NiSO₄: 0,2-0,00049

CoCl₂; 0,2-0,0031

K₂Cr₂O₇: 0,1-0,0031

Nátrium-dodecil-szulfát (tömeg%) 4,0; 2,0; 1,0 és 0,5.

A géleket ezután egyenletes vastagságú (körülbelül 0,1 mm) rétegben szétterjesztettük az etanollal megtisztított filmhordozókon. A gélréteget szobahőmérsékleten száradni hagytuk (filmvastagság körülbelül 0,01 mm), majd éles késsel négyszögletes tapaszokra vágtuk fel.

összehasonlítás céljából a nikkel-szulfátból hígítási sort készítettünk oly módon, hogy standard tapaszpróba anyagot vazelinnel kevertünk el 12 hígítási fokozatban (5%, 2,5% 1,3%...stb.; 0,0025% volt a 12. fokozat).

Nikkel elemzés

A fent leírt különböző filmhordozókon 0,lM NiSO₄ gél filmjeit hordozó tapaszokat (1,0 x 1,0 cm) 10-es sorozatokban elemeztük. 8 ml ionmentesített vízbe helyeztük őket, 1 percig ultrahanggal kezeltük és 12 ml indikátoroldatot adtunk hozzájuk; azonos rész ionmentes vízzel készült l,0n nátrium-hidr6 oxid-oldatot és 1%-os etanolos dimetil-glioxim-oldatot. A minták extinkcióját 4 óra múlva spektrofotométerben, 470 nm-nél olvastuk le.

Tapaszpróba kivitelezése

Vazelin/NiSO₄ teszt-anyagot és a fent leírt tapaszokat a kísérleti személtek hátának felső részére helyeztük Scanpor szallagon levő Finn Chamber'¹ szallagon levő Finn Chambers? illetve egyedül Scanpor’¹' szallag segítségével és így azok a háton 48 órán át rögzítve maradtak. Az értékelést 48 és 72 óra múlva végeztük el.

Eredmények

Nikkel elemzés

0,!M NiSO₄ gélt tartalmazó, 1,0 x 1,0 cm méretű,négy különböző teszt-papírban, valamint, vazelinben 5% NiSO₄-ot tartalmazó

9-16 mg mintában a nikkel mennyisége;

η μπιόΙ Ni mg NiSO₄Polyester Mylar 0,68 ± 0,06 0,180 ± 0,017 Műanyaggal fedett papír 0,66 ± 0,06 0,180 ± 0,017

Sárán* matt 0,73 ± 0,08 0,192 ± 0,021

Sárán* fényes 0,71 ± 0,02 0,186 ± 0,006

5% NiSO₄ vazelinban 2,50 ± 0,61 0,660 ± 0,160

A nikkel elemzés adatai azt mutatják, hogy a találmány szerinti teszt anyagokkal nagyobb adagolási pontosság érhető el, mint a korábbi technikákkal.

A mikroszkópos vizsgálattal kimutatható kristályok mind kisebbek mintegy 90 pm-nél a film síkjában és 10 pm-nél a fils síkjára merőleges síkban.

Tapaszpróbák

A nikkellel szemben túlérzékeny 6 személyen (egyikük kobalttal szemben is túlérzékeny) tapaszpróbát végzünk vazelinben levő nikkel-szulfát hígítási sorával és nikkel-szulfátot, nikkel-kloridot, kobalt-kloridot, kálium-bikromátot és nátrium-lauril-szulfátot tartalmazó találmány szerinti tapaszokkal. A találmány szerinti tapaszok mérete 1 cm². Három további személyt tesztelünk poliészter és Sárán* tapaszokon (mindkettő 1 cm²) levő nikkel-szulfáttal. Két személyt műanyaggal borított ppapír-tapaszokon (0,7 x 0,7 cm; 0,5 cm²) levő nikkel-szulfáttal tesztelünk.

A találmány szerint teszt-módszer nagyobb és egyenletesebb elosztású teszt-reakciót eredményezett, mint Finn Chambers -t alkalmazó próba; ez legjobban olyan esetekben mutatkozzott meg, amikor a tapaszok az allergént a legnagyobb hígításban tartalmazták. A tesztreakció intenzitása vazelinben levő 5% nikkel-szulfáttal általában megfelelt a 0,05M NiSO₄ gélt (0,3 pmól Ni per cm²) tartalmazó tapaszokat. A 0,7 x 0,7 cm méretű tapaszok ugyanolyan erősségű reakciót okoztak ugyanazon hígítási végponttal, mint az 1,0 x 1,0 cmes tapaszok, de nehezebben voltak értékelhetők. Á reakciók a poliészter és Saran^R

-6195101 sorozaton azonosak voltak a papírműanyag so rozat reakcióval. A kobalttal szemben túlérzékeny személy azonos intenzitással reagált, ha vazelinben levő 1% COCl₂-dal és műanyaggal borított papíron levő,0,013M COCl₃-ot tartalmazó géllel teszteltük. A találmány szerinti módszer 0,2 és 0,1 M COCl₂-ot K₂Cr₂O₇-ot tartalmazó géllel ugyanolyan intenzitású irritáns reakciót idézett elő, mint amikor e sókat 5-10% koncentrációban vazelinben alkalmaztuk (egészséges egyénekken végzett próbák).

Ha a bőrt ingerlő nátrium-lauril-szulfátot a találmány szerint filmbe dolgoztuk be (0,5-4%), ugyanolyan irritáns reakciót váltott ki, mint a szokványos tesztpróba a fenti vegyület vizes oldatával (0,25-2%).

Ameddig a TRUE-teszt tapaszait a vizsgálandó személyek bőrén rögzítve hagytuk, megfigyeltük a film duzzadását. Ez fokozza a film/bőr érintkezést és feltehetően megkönnyíti a tesztanyag behatolását a bőrbe; a vízold10

könnyebben Allergén típusa	bejutnak a Klucel^R konc.	bőr Oldószer konc.	-anyag	feloldásához. Allergén konc.
Aromakeverék 5,6%	66% EtOH	w/v	53-0,1 mg/cm³
Kolofónium	5,6%	60% EtOH	w/v	200-2,3 mg/cm³
p-Fenilén-
-diamin	5,0%	0% EtOH	w/v	6,7-0,01 mg/cm

w/v = tömeg per térfogat vizes fázisába, a zsíroldható anyagok pedig a bőr lipid-fázisába. A példa azt mutatja, hogy szilárd, rugalmas film használható vivőanyagként.

A Methocei filmekbe bekevert és klinikailag eredményesnek bizonyult egyéb teszt-anyagok közül megemlítjük az alábbiakat:

Neomicin-szulf át, etilén-dia mi n-hidroklorid és Peru-balzsam.

3. példa

Különböző teszt-anyagokat tartalmazó KluceE (hidroxi-propilezett cellulóz, Hercules Inc., Amerikai Egyesült Államok) géleket Klucel (hidroxi-propilezett cellulóz, Hercules Inc., Amerikai Egyesült Államok) géleket készítettünk, filmhordozóra vittük fel és száradni hagytuk a 2. példában leírtak szerit. Oldószerként különféle víz/etanol elegyeket használtunk és az etanol-koncentráció minden esetben elegendő volt a használt tesztA filmhordozó poliészter film volt, amelyet előzetesen koronakisülés-kezeléssel hidrofillé tettünk a film jobb tapadása céljából. 40 A száraz film mikroszkópos vizsgálatával nem lehet kristályképződést felfedezni. A bőrön kapott teszteredmények könnyen értékelhetők voltak.

A Klucel filmekbe bekevert és klinikailag eredményesnek talált egyéb tesztanyagok közül megemlíthetők a következők: nikkel-szulfát, kálium-bikromát, „ciáné mix“, Peru-balzsam, etilén-diamin-hidroklorid, kobalt-klorid, thiuram mix és epoxi-gyanták.

A vizsgált anyagok közül a Peru-balzsam és az aromaanyag-keverék tartalmaz illékony alkotórészeket.

4. példa

Mikronizált hidrokortizon-acetátot (példa a túlnyomórészt lipofil jellegű anyagokra) vízben szuszpendálunk (10%, tömeg per térfogat) és hozzáadjuk a forró vizes módszerekkel előállított Methocei gélhez. Ezután a gélt film formájában műanyaggal borított papírra visszük fel ( a 2. példa szerint). Mikroszkópos vizsgálat szerint a hidrokortizon egyenletesen szétoszlott a filmben.

5. példa

107,9 g „ciáné mix“-et [77,1 g benzokain,

15,4 g tetrakain, HCI és 15,4 g dibukain HCI (cinchokain HCI) 1 és 114,3 g poli (vinil-pirrolidon)-t diszpergálunk 257,1 g víz és 520 g etanol elegyében. Homogén, gélszerű keveréket kapunk, amelyet 0,075 mm vastagságú poészterre (Mylar ) — előzetesen koronakisüléssel kezelve — egyenletesen, 0,1 mm vastagságban eloszlatunk. Szárítás után a rugalmas és összefüggő réteg vastagsága 0,01 mm. A filmmel bevont anyagot 1 ciir nagyságú darabokra vágjuk és 1 cm² nagyságú tapaszokra helyezzük. Minden egyes filmréteget, hordozó tapaszt alumíniumfóliába csomagolunk, amely a fény, a nedvesség és a levegő káros hatásaitól megvédi.

A tapaszt ezután a „ciáné mix“ hatóanyagaival szemben túlérzékeny betegen vizsgáltuk. összehasonlításként petrolátumban lévő „ciáné mix-et alkalmaztunk Finn Chambers®en. Az okklúziós tapaszt túlérzékeny betegek hátán rögzítettük, és 48 vagy 72 óra múlva vettük le a tapaszt. A vizsgálati eredmények azonosak a Finn Chamberá^szet kapott eredményekkel.

A raktározás (8°C) és a tesztelések során kapott eredmények alapján a „caine mix” allergén esetében a poli (\dnil-pirrolidon) megfelelőbb mint a Methocei

Claims

1. Legalább kétrétegű, filmhordozóból álló, allergiavizsgáló, okklúziós tapaszpróbában felhasználható tökéletesített tapasz és tesztszalag, azzal jellemezve, hogy egy tapasz kialakítására egy tesztanyag duzzadásra képes, legalább egy hidrofil, filmképző polimerbe, előnyösen egy poliszacharid vagy egy poliamid filmképzőbe van belerakva, és kívánt esetben több, különböző tesztanyagot tartalmazó tapasz sorozatba állításával tesztszalag van kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a film 0,25 mm-nél vékonyabb.

3. Eljárás az 1. igénypont szerinti tapasz előállítására, azzal jellemezve, hogy a felhasználandó tesztanyagot duzzadásra képes, hidrofil poliszacharid film alapanyagába bele5 keverjük és a filmet valamilyen filmhordozón kialakítjuk.

4. Eljárás az 1. igénypont szerinti tapasz előállítására, azzal jellemezve, hogy a felhasználandó tesztanyagot duzzadásra képes, hid10 rofil poliamid film alapanyagába belekeverjük, sé a filmet valamilyen filmhordozón kialakítjuk.

5. A 3 vagy 4 igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 0,25 mm-nél vékonyabb

15 filmet alakítunk ki.