HU186148B

HU186148B - Process for the preparation of fodder premixes

Info

Publication number: HU186148B
Application number: HU823463A
Authority: HU
Inventors: Peter W Vanevenhoven; John M Wallace
Original assignee: Lilly Co Eli
Priority date: 1981-10-30
Filing date: 1982-10-28
Publication date: 1985-06-28
Also published as: ZA827938B; CS241128B2; CA1184415A; AU547731B2; AR231216A1; ES8308477A1; DK162690B; FI823628L; GR77361B; GB2108843B; ATE20809T1; PT75730A; NZ202290A; EP0079707B1; FI823628A0; FI71864B; RO86228B; RO86228A; JPS5886046A; AU8974182A

Description

A találmány tárgya eljárás szemcsés állati takarmánypremix előállítására.

A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a mikrobiológiai úton kapott termék előállításához használt táptalajhoz vagy a betöményített táptalajhoz lényegében egyetlen vivőanyagként a táptalajban levő szilárd anyagok súlyára számított legalább 25 súíy% nemduzzadó, abszorpcióra képes agyagot adunk, majd az így kapott keveréket a kívánt részecskeméret elérése céljából tovább feldolgozzuk.

-1186148

A találmány tárgya eljárás szemcsés állati takarmánypremix készítmény előállítására.

A találmány szerint előállított készítmény különösen előnyös, mivel egy önthető és lényegében pormentes premix. A jelenlegi környezetvédelmi és biztonsági előírások szükségessé teszik, hogy a biológiailag aktív termékekben, mint például az állati takármánypremixekben bizonyos szint alatt tartsuk azok portartalmát. Továbbá a jelen találmány szerinti takarmánypremix részecskeméretét könnyen beállíthatjuk valamely kívánt tartományba, és így e premixet könnyen összekeverhetjük bármely kívánatos állati takarmánnyal. így az összekeverés útján kapott állati takarmány teljesen egyenletes eloszlásban tartalmazhatja az állatgyógyászati hatóanyagot. A szakemberek előtt nyilvánvaló, hogy ha valamely premix vagy túlságosan durva, vagy túlságosan finom részecskéket tartalmaz, akkor ez a hatóanyag részleges elvesztéséhez, illetve kevéssé hatékony alkalmazhatóságához vezet, miután a durva részecskék elsősorban a takarmány felszínén gyűlnek össze, a finom részecskék pedig vagy kiülepedhetnek a takarmányból, vagy por formájában eltávoznak.

A szemcsés állati takarmánypremixeket, mint egyszerűen tárolható és szállítható állatgyógyászati termékeket széles körben alkalmazzák az állattenyésztésben, e premixeket úgy adagolják az állatoknak, hogy állati takarmányhoz keverik őket. Az ilyen állatgyógyászati termékeket gyakran takarmányadalékoknak nevezik, és e szerek tartalmazhatnak például, hogy csak egy néhányat említsünk, baktérium-ellenes, kokkuszellenes szereket, a takarmányhasznosítást megnövelő szereket, féregűző szereket és más, hasonlókat.

A teljes biomasszát tartalmazó premixeket általában meglehetősen nehéz kezelni, mivel a bennük jelenlévő lipoidok a terméket ragacsossá teszik, nehéz áttölteni a keverékeket és nehéz őket megszárítani. Ezenkívül a mikrobiológiai eljárásokkal nyerhető ionoforok (ionaktív anyagok), mint például a monenzin és narazin, különösen kellemetlen fizikai sajátságokat mutatnak, ugyanis e vegyületek gyantaszerűek vagy ragacsosak. Ha a jelen találmánynak megfelelően agyagot használunk vivőanyagként, akkor ez teljesen megszünteti a kezelési nehézségeket, és a biomasszát tartalmazó premixeket jól önthetővé teszi, és ezáltal a premixek nem tömik el a berendezéseket,

A korábban alkalmazott, biomasszát tartalmazó premixeket azért volt nehéz megszáritani, mert a szárítóban a termék részecskéi vagy rögös darabjai megkérgesedtek, és ezért nehéz volt e premixeket mozgatni. A korábban ismert premixek esetében a lipoidok és a hatóanyag nyilvánvalóan a részecskék külsejére vándorolt, és így elzárta a részecskék felületét a további szárítás elől. Ha a jelen találmánynak megfelelően agyagot alkalmazunk mint vivőanyagot, akkor ez teljesen meggátolja a kérgesedést, és a terméket gyorsan és gazdaságosan megszáríthatjuk.

Mikrobiológiai úton előállított termékeket tartalmazó állati takarmánypremixeket a korábbiakban különféle módszerekkel állítottak elő. Sok esetben elkülönítették a mikrobiológiai úton előállított terméket, megtisztították, és így előállították a tiszta hatóanyagot, majd ezt szemcsés vivőanyagokkal, mint például szójaliszttel, kukoricacsutka-őrleménnyel, lucernaliszttel és más, hasonló vivőanyagokkal keverték. Egy másik módszer szerint a teljes táptalajt szilárd masszává szárították, például egy forgódobos szárítóban, majd az így kapott, megszárított masszát keverték össze valamely szemcsés vivőanyaggal, ezután préselték és beállították a kívánt részecskeméret-tartományt.

Az állattenyésztésben már régóta ismert az a módszer, hogy állati takarmányokban agyagot használnak, lásd például Collings és munkatársai [J. Animál Sci., 50, 272—277. (1980)] és az ott idézett közlemények.

Kidolgoztunk egy új eljárást szemcsés állati takarmánypremix előállítására, amely hatóanyagként valamely, mikrobiológiai úton előállítható, kémiailag stabil és valamely nemduzzadó, abszorpcióra képes agyag jelenlétében biológiailag hozzáférhető terpjéket tartalmaz, a premix tartalmazza továbbá a mikrobiológiai úton kapott termék előállítására szolgáló táptalajban jelenlevő teljes biomasszát és lipoidokat, továbbá lényegében egyetlen vivőanyagként valamely nemduzzadó, abszorpcióra képes agyagnak legalább olyan mennyiségét, amely szükséges ahhoz, hogy a keveréket megfelelően lehessen kezeim.

Az eljárás abban áll, hogy a mikrobiológiai úton kapott termék előállítására használt táptalajhoz vagy a betöményített táptalajhoz lényegében egyedüli vivőanyagként a táptalajban levő szilárd anyagok súlyára számított legalább 25 súly% nemduzzadó, abszorpcióra képes agyagot adunk, amely szükséges ahhoz, hogy a kapott keveréket könnyen lehessen kezelni, majd az így kapott keveréket a kívánt részecskeméret beállításához szükséges műveleteknek vetjük alá.

A jelen leírásban a részecskeméreteket az Egyesült Államok szabványosított szitasorozatának megfelelően mérjük és adjuk meg. Az egyes sziták jellemző adatai a következők:

Szitaméret (mesh) ^{A szita} fainak mérete ' ' mm

2,38

0,84

0,59

0,177

150 0,099

Amint ezt a fentiekben röviden említettük, a jelen találmány szerinti eljárás egyik leglényegesebb vonása az, hogy lényegében pormentes állati takarmánypremixek előállítására alkalmas. Hígítószerként olyan agyagot használunk, amelynek sajátságai révén a takarmánypremixek részecskeméretét bármely kívánatos tartományba beállíthatjuk. Általában a részecskeméret legszélesebb, alkalmazható tartománya az Egyesült Államok szabványai szerinti 150 mesh és 8 mesh közé esik. Ha a részecskék jelentős hányada finomabb, mint 150 mesh, akkor a takarmánypremix valószínűleg túlságosan poros lesz; természetesen, ha a premixnek csak egy kis hányada, 3—4%-nál nem nagyobb hányada 150 mesh méretű, ez még nem jelent különösebb hátrányt.

Megjegyezzük továbbá, hogy a jelen találmány szerinti előnyös eljárással előállított takarmánypremixek szemcséi meglehetősen kemények, és a részecskék szállítás és keverés közben nem töredeznek ie számot-2186148 tevő mértékben, és így a nagyobb részecskékből nem keletkezik por.

A takarmánypremix végleges részecskeméret-tartományát a felhasználás módjától függően határozzuk meg, az alábbiakban megadunk néhány irányelvet. Általában baromfifélék takarmánypremixéhez célszerű egészen kicsiny részecskeméret-tartományt választani, ugyanis a baromfifélék naponta csak kis mennyiségű, mikrobiológiai úton előállított terméket (fogyasztanak el, míg nagyobb méretű állatok, mint például sertés és szarvasmarha számára nagyobb réiszecskeméret-tartományba eső takarmánypremixet készítünk. Ennek megfelelően nagyobb állatok takarmánypremixe 20—80 mesh tartományba esik, míg a 80—150 mesh tartományba eső részecskeméretű premixeket baromfifélék és esetleg kistestű állatok, mint például nyulak takarmányához keverhetjük, A részecskeméret-tartomány részben attól is függ, hogy milyen koncentrációban szükséges, hogy a mikrobiológiai úton előállított termék jelen legyen a premixből előállított kész takarmányban; ha a hatóanyag koncentrációjának kicsinek kell lennie, akkor könnyebb homogén hatóanyag-koncentrációt beállítani, ha a takarmánypremix kis részecskékből áll.

Továbbá, ha megközelítőleg ismerjük az alkalmazni kívánt állati takarmány részecskeméretét, akkor beállíthatjuk a takarmánypremix részecskeméretét megközelítően azonos értékre, és ezáltal könnyebb homogén kész takarmányt előállítani.

A biomasszát és lipoidokat tartalmazó állati takarmánypremixek készítésénél elsősorban az jelent problémát, ha a mikrobiológiai úton előállított termék olvadáspontja alacsony, vagy, ha a mikrobiológiai úton előállított termék könnyen feloldódik a lipoidokban, vagy ezekkel alacsony olvadáspontú eutektikumot képez. Bármelyik fenti esetben nagyon nehéz a premixet megszárítani, mivel ragacsossá válik és hozzátapad a szárító és egyéb berendezésekhez. A jelen találmány szerinti eljárás egyik fő előnye abban áll, hogy alacsony olvadáspontú vagy eutektikumot képző, mikrobiológiai úton előállított termékek feldolgozására is alkalmas, továbbá ezen eljárással olyan termékekből is könnyen lehet premixet készíteni, amelyeket nagymennyiségű lipoidot tartalmazó táptalajban állítottak elő, és az eljárás a fenti tényezőktől függetlenül kemény szemcsékből álló, könnyen önthető premixeket szolgáltat.

A találmány szerinti eljárással premixeket készíthetünk bármely olyan, mikrobiológiai úton előállított termékből, amely kémiailag stabil, és valamely nemduzzadó, abszorpcióra képes agyag jelenlétében, biológiailag hozzáférhető. A mikrobiológiai úton előállított termékek egyik előnyösebb csoportja olyan termékekből áll, amelyeket viszonylag magas lipoidkoncentrációjú táptalajban állítottak elő. Meglepő módon azt találtuk, hogy a jelen találmány szerinti eljárás különösen alkalmas az ilyen, mikrobiológiai úton előállított termékeket tartalmazó premixek előállítására.

A jelen találmány szerinti eljárásban legelőnyösebben alkalmazható, mikrobiológiai úton előállított tér-¹mék a monenzin, egy jól ismert állatgyógyászati szer, és a narazin, lásd 4038 384. számú amerikai szabadalmi leírás. A találmány szerinti eljárásban használható, további előnyös, mikrobiológiai úton előállított termékek például a higromicin, egy jói ismert féregűző szer; aktaplanin, lásd 3 952095. számú amerik iá szabadalmi leírás; szalinomicin, amelynek a serkentő hatását a 4085224. számú amerikai szabadalmi leírás ismerteti; és a lazalocid, amelynek a takarmány-hasznosítást javító hatását a 3 839557. számú amerikai szabadalmi leírás ismerteti.

További előnyös, mikrobiológiai úton előállított termékek sz avopardn, jelzése: AV290, ezt az antibiotikumot a 3 338786. számú amerikai szabadalmi leírás ismerteti; az állatok növekedését elősegítő tlopeptin nevű antibiotikum, 'ásd a 3 761 587. számú amerikai szabadalmi leírást; a flavomicin, ezen antibiotikum másik neve: moenonucin, lásd a 3992263. számú amerikai szabadalmi leírást; virginiamicin, védjegyzett neve: Staphyíomycin, lásd 3 325 359. számú amerikai szabadalmi leírás, Microbiol. Rév., 43, 145—98 és De Somer és munkatársai, Anti. and Chemother., 5, 632 (1955); avilamicin, lásd 3 131 126. számú amerikai szabadalmi leírás és bacitracin, egy régóta ismert baktérium-ellenes szer.

A jelen találmány szerinti eljárással tilozinból nem készíthetünk takarmánypremixet, ugyanis ez túlságosan kötődik az agyaghoz.

A jelen találmány szerinti premixek a premixek azon csoportjába tartoznak, amelyek a hatóanyagként alkalmazott, mikrobiológiai úton előállított termék előállításához használt táptalaj lipoidjait és a biomasszát tartalmazzák. Az ilyen premixeket egyre szék sebb körben alkalmazzák, miután készítésük során mellőzni lehet a mikrobiológiai úton előállított térnék költséges elkülönítését és tisztítását. E premixekről ismeretes, hogy tartalmazzák a táptalajban jelenlévő biomassza és lipoídok lényegében teljes mennyiségét· természetesen előfordulhat, hogy adott esetben a biomassza és a lipoídok egy kis része nem kéribele a premixbe. A premix tartalmazhatja a táptalajban jelenlévő szilárd anyagok lényegében teljes mer nyiségét, és egyszerűen úgy lehet a premixet előállítani, hogy csak a vizet távolítjuk el a táptalajból, vagy pedig a premix előállításának megkezdése eiőtt a vízben oldható részek egy részét eltávolítjuk.

A táptalajban a biomasszával és lípoidokkal együtt jelenlévő, mikrobiológiai úton előállított termék felhas málásának a módja attól függ, hogy milyen körülmények között állították elő a hatóanyagot. Abban az esetben, hogy ha a mikrobiológiai úton előállított termék legnagyobb része a táptalaj vizes részében van jelen akkor kevesebb változat lehetséges, mint abban az esetben, ha a mikrobiológiai úton előállított termés a sejtekben van jelen, vagy a sejtekhez kötött állapotban van. Az egyik lehetséges módszer — amelyet minden esetben követhetünk —, abban áll, hogy az agyagot hozzáadjuk a teljes táptalajhoz, majd az elegyet megszárítjuk. Ezt az alábbiakban részletesen tárgyaljuk; ez az eljárás azonban nehézségekkel járhat, ugyanis a táptalaj abszorbeálásához olyan nagy mennyiségű agyag szükséges, hogy esetleg nem is lehet előállítani a hatóanyagot a kívánt koncentrációban tartalmazó terméket, legfeljebb úgy, hogy igen nagy visszaforgatási arányt alkalmazunk. Általában előnyösebb, ha a táptalajt valamilyen módon először betöményítjük, és ezután adjuk hozzá az agyagot,

Ha a mikrobiológiai úton előállított termék számottevő része oldódik a táptalaj vizes részében, akkor

-3186148 a táptalajt be kell töményítenünk és igy el kell távolitanunk a vizet, például desztillációval vagy lepárlással. Az ilyen műveletek ismeretesek, és ha a mikrobiológiai úton előállított termék a táptalaj normál nyomáson mért forrpontján nem stabil, akkor e műveleteket csökkentett nyomáson végezhetjük el. Egyes esetekben tanácsos a táptalaj betöményítésére az azeotrópos desztilláció módszerét alkalmazni, például valamely, azeotrópot képező oldószer, mint például benzol, toluol, 2-etií-hexanol, pentanol és más, hasonlók alkalmazásával.

Ha a mikrobiológiai úton előállított termék nem oldódik a táptalajban, vagy pedig a sejtekben van jelen vagy a sejtekhez erősen kötődik, akkor a betöményítést úgy végezhetjük el gazdaságosan, hogy szűrés vagy centrifugálás útján eltávolítjuk a víz zömét, és vele együtt a vízben oldható szilárd anyagokat, mint például a maradék tápanyagokat, sókat és cukrot. Ezután az így elválasztott, természetesen még számottevő mennyiségű vizet tartalmazó biomasszát és lipoidokat vethetjük alá a jelen találmány szerinti eljárásnak, és az elkülönített vizes részt elönthetjük vagy visszaforgathatj uk.

A táptalaj betöményítésére egy különlegesen előnyös módszer, amely nem jár veszteségekkel, abban áll, hogy a táptalajból a szilárd részeket kiszűrjük vagy előnyösen kicentrifugáljuk, majd a vizes részről az oldószert ledesztiiiáljuk. A desztillációs maradékot összekeverjük a centrifugálással kapott szilárd anyaggal. Az így kapott, egyesített szilárd részekből azután a jelen találmány szerinti eljárással takarmánypremixet készítünk, így az egyetlen anyag, amelyet a premix készítéséhez nem használunk fel, a ledesztillált víz.

Meg kell jegyeznünk, hogy ha a táptalajt azeotrópos desztillációval töményítjük be, akkor egy különleges helyzet áll elő. A desztillációt úgy végezzük, hogy a táptalajhoz valamely, azeotrópot képező oldószert adunk, majd annyi azeotrópot desztillálunk le, hogy a kívánt mennyiségű vizet eltávolítsuk a táptalajból. A desztilláció végén a desztillációs üstben ott marad a táptalaj valamennyi, nem illékony összetevője, mégpedig víz és az illető oldószer keverékében oldva vagy szuszpendálva. Ez a desztillációs maradék képezi a betöményített táptalajt, és ezzel végezzük el a találmány szerinti eljárást, éppen úgy, mint bármely más módon betöményített táptalajjal, az eltérés csupán az, hogy a szárítás során eltávoűtandó folyadék részben az alkalmazott oldószer. Az agyag ugyanúgy megköti az oldószert is, mint a vizet.

A jelen találmány szerinti eljárásban vivőanyagként valamely nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot használunk. Nem alkalmazhatunk olyan agyagokat, amelyek víz jelenlétében számottevő mértékben duzzadnak, miután ezek duzzadt állapotban megköthetik a mikrobiológiai úton előállított termékeket, és ezáltal megengedhetetlen mértékben csökkenthetik e hatóanyagok biológiai hozzáférhetőségét. A vízzel duzzadó agyagok legtipikusabb példái az Egyesült Államok nyugati részeiből származó bentonitok. Másrészt szükséges, hogy az agyag meg tudjon kötni jelentős mennyiségű olajos, ragacsos anyagot is, hogy ezáltal biztosítsa a termék jó kezelhetőségét. Az alkalmazható agyagok legalább saját súlyukkal azonos súlyú vizet vagy olajat tudnak megkötni.

Azt találtuk, hogy a jelen találmány szerinti eljárásban legelőnyösebben alkalmazható agyag az a montmorillonit, amely az Egyesült Államok délnyugati bányáiból, és különösen Georgia és Mississippi államból származik.

Az ilyen agyagok kalcium-magnézium-montmorillonitok. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az agyagok fizikailag és kémiailag jól megkülönböztethetők az Egyesült Államok nyugati részein található nátriumbentonitoktól, amelyeket viszont nem alkalmazhatunk a jelen találmány szerinti eljárásban vivőanyagként.

Használhatunk számos más, nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot is. Nagyon jól alkalmazható és ugyancsak előnyös vivóanyagok az attapulgit agyagok, mint amilyeneket például az Egyesült Államok délkeleti részein bányásznak. További, alkalmazható agyagok a talkumok és a vermikulitok, a montmorillonitok egy további típusa.

Meg kell jegyeznünk, hogy ehhez a találmány szerinti eljáráshoz a vivőanyag megválasztása részben attól függ, melyek a mikrobiológiai úton kapott termék előállításához használt táptalaj jellemzői, és attól is, hogy milyen koncentrációjú premixet kívánunk készíteni. Amint ezt az alábbiakban teljes részletességgel leírjuk, a felhasználható agyag mennyisége a táptalaj és a termék hatóanyag-tartalmától függ; így például, ha a táptalajban a hatóanyag koncentrációja viszonylag alacsony, és viszonylag magas koncentrációjú premixet kívánunk készíteni, akkor csak kis mennyiségű agyagot használunk, és egy különösen erősen abszorbeáló vívőanyagot kell alkalmaznunk.

A jelen találmány szerinti termékhez lényegében egyetlen vivőanyagot, valamely nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot használunk. Természetesen szükség lehet bizonyos más anyagok kis mennyiségére is, így például koaguláltató szerekre, pH beállító szerekre, a mikrobiológiai úton előállított termék stabilitását javító szerekre és más, hasonlókra. Egyes egyedi esetekben szükség lehet néhány súly%-nyi mennyiségben valamely olyan szerre is, amely a termék fizikai tulajdonságaira hat ki. Ilyen szerek lehetnek például a zselatin, karboxi-metíl-cellulóz és más hasonlók, amelyek keményebbé teszik a terméket, továbbá a konzerváló szerek, amelyek a terméknek a tárolás során való stabilitását javítják. Nyilvánvaló, hogy ilyen szerek kis mennyiségének jelenléte nem változtat azon a télyen, hogy lényegében egyedüli vivőanyagként valamely nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot használunk.

A biomasszához és a lipoidokhoz legalább annyi, nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot kell adnunk, hogy a termék kemény, száraz és jól önthető legyen, Az agyagnak ez a legkisebb szükséges mennyisége az adott táptalaj lipoid- és hatóanyag-koncentrációjának függvényében változhat. Ezt a szükséges, legkisebb mennyiséget egyszerűen és pontosan meghatározhatjuk minden egyes, mikrobiológiai úton előállított termékre nézve néhány egyszerű kísérlettel, amelyekben különböző mennyiségben használjuk az agyagot, és a szükséges legkisebb agyagmennyiség természetesen az adott agyag fajtájától is függ. Általában azonban azt mondhatjuk, hogy a szükséges legkisebb agyagmennyiség a táptalajban jelenlévő szilárd anyagok mennyiségének körülbelül 25%-a, és e szilárd

-4186148 anyagokra nézve előnyösen 25% és 150% közötti mennyiségű agyagot használunk.

A jelen leírásban a „táptalajban jelenlévő szilárd anyagok kifejezés a táptalajban vagy betöményített táptalajban jelenlévő, az állati takarmánypremix készítéséhez felhasznált szárazanyagot jelenti. Ez a biomasszából, lipoidokból és mikrobiológiai úton előállított termékből áll. Ha a teljes táptalajt megszáritjuk, akkor a táptalajban jelenlévő szilárd anyagok tartalmazzák a vízben oldható sókat, cukrokat és más, hasonlókat is; ha betöményített táptalajt használunk, akkor a fentieknek megfelelően a táptalajból a vízzel együtt a vízben oldható összetevők egy részét is eltávolíthatjuk.

Az alábbi táblázatban szemléltetésképpen megadjuk a táptalaj és az agyag egyes jellemzőit és a találmány szerinti eljárással előállított takarmánypremixek hatóanyag-koncentrációját. A táblázat minden sora egy táptalaj vagy betöményített táptalaj 1000 liternyi mennyiségére vonatkozik, amelyben a szilárd anyagok koncentrációját az első oszlop adata, a mikrobiológiai úton előállított termék koncentrációját pedig a második oszlop adata mutatja. A harmadik oszlop tartalmazza az agyagnak kilogrammokban mért mennyiségét, amelynek felhasználásával az első két oszlopban megadott koncentrációjú táptalajból premixet készíthetünk. Az utolsó előtti oszlopban a kapott premix teljes súlyát tüntettük fel, az utolsó oszlopban pedig a hatóanyagnak a premixben való koncentrációját. így a táblázat első sorában egy olyan táptalaj vagy betöményített táptalaj szerepel, amelyben 75 kilogramm szilárd anyag van 1000 liter térfogatban. Ha ehhez 50 kilogramm agyagot adunk, akkor 125 kilogramm állati takarmánypremixet kapunk, amely 10 kilogramm, mikrobiológiai úton előállított terméket tartalmaz, vagyis a premix hatóanyag-tartalma 8%.

	Szilárd anyag mg/ml	Hatóanyagkoncentráció mg/ml	Agyag kg	Premix
súlya kg	hatóanyagtartalma %
1	75	10	50	125	8
2	100	35	25	125	28
3	125	25	35	160	15,6
4	140	60	193	333	18
5	210	40	210	420	9,5
6	400	100	150	550	18,2
7	850	140	100	950	14,7

Az olvasó számára nyilvánvaló lesz, hogy egyes esetekben egészen magas hatóanyag-tartalmú premixeket is előállíthatunk a találmány szerinti eljárással, mint például a fenti táblázatban szereplő, 28% hatóanyagot tartalmazó premix esetében. Égy ilyen, magas hatóanyag-koncentrációjú premixet az eladás és felhasználás céljaira tovább hígíthatunk valamely semleges hígítószerrel, például porított rizshéjjal, granulált agyaggal, szójaliszttel vagy más, hasonlókkal. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárással előállított premixnek ez a további hígítása nem változtat azon, hogy a premix készítéséhez egyedüli vivőanyagként valamely nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot használtunk, ugyanis ezt a semleges hígítószerrel való hígítást már a jelen találmány szerinti eljárással előállított kész premix-szel végezzük el.

A szakemberek előtt nyilvánvaló, hogy a fenti táblázatban megadott, a táptalajban jelenlévő szilárd anyagokat számottevő mennyiségű víz kíséri, és a víz mennyisége olyan nagy is lehet, hogy ha a táptalajhoz egyszerűen hozzáadjuk az előírt mennyiségű agyagot, akkor továbbra is folyékony halmazállapotú keveréket kapunk. Egy ilyen, folyékony halmazállapotú keverék ;t megszárítani és belőle granulált terméket készíteri nagyon körülményes volna. Ezért, ahhoz hogy a szilárd fázisban dolgozhassunk, e keverékhez megszárított, kész premixet kell adagolnunk. A technológusok előtt ismeretes, hogyan kell ezt a visszaforgatást elvégezni, és a szükséges mennyiségeket kiszámítani, az alábbiakban szemléltetésképpen megadunk egy példát.

Ha a fenti táblázat harmadik sorában megadott táptalajhoz az ugyanabban a sorban megadott 35 kg agyagot hozzáadjuk, akkor az így kapott keverék nyilvánvalóan folyékony halmazállapotú volna. Ugyanis 1000 liter térfogatú táptalajban csak 35 kg agyag volna jelen. Azt találtuk, hogy a jelen találmány szerinti tipikus táptalajok és a felhasználható agyagok keveréke 60 súly% víztartalomig szilárd anyagként kezelhető. így, ha a táblázat harmadik sorában feltüntetett, előállítani kívánt 160 kg összsúlyú szilárd anyagot 240 kg vízzel (vagy, ha azeotrópos deszti-láció útján töményítjük be a táptalajt, akkor oldószerrel) keverve a keverék szilárd anyagként kezelhető.

így a táptalaj 1000 liternyi mennyiségében jelenlévő, körülbelül 875 kg vízhez körülbelül 583 kg száraz, szilárc anyag szükséges ahhoz, hogy e szilárd anyag a vizet megkösse. Más szavakkal, a termék minden 160 kg-nyi mennyiségéhez az eredeti keverős készülékbe 583 kg száraz terméket keli beadagolnunk, hogy ezáltal a szilárd anyag abszorbeálja a vizet. így a visszaforgatási arány 3,64.

Egy további, a fenti táblázat ötödik sorának adatain alapuló számítási példa a következő. 1000 liter táptalaj körülbelül 790 kg vizet tartalmaz, és a táptalaj ezen IKK) ternyi mennyiségéből kinyerni kívánt 420 kg súlyú száraz premix 630 kg vizet tud abszorbeált formában megkötni. így a szükséges visszaforgatási arány 1,25, és ezért minden kinyert 420 kg-nyi termékhez 525 kg száraz terméket kell visszaforgatnunk.

Végül a jelen találmány szerinti premixet úgy dolgozzuk fel, hogy a szárítás és osztályozás útján a kívánt részecskeméretű premixhez jussunk.

A találmány szerinti eljárás legelőnyösebb kivitelezési változata szerint a táptalajt vagy betöményített táptalajt, valamint az agyagot tartalmazó nedves pépet felaprítjuk, hogy hatékonyan meg lehessen ezt szárítani. így például a pépet átnyomhatjuk egy lyukacsos lemezen vagy rostán, amelynek nyílásmérete néhány mm-es, vagy pedig valamely más módon feldarabolhatjuk. Használhatunk bármely szokásos szárító berendezést; előnyösen forró légárammal működő szárítókat használunk, például fluidizációs szárítókat, vibrációs ágy-típusú szárítókat, tálcás szárítókat és más hasonlókat. Ezután a megszárított anyagot szemcsésítjük, mégpedig előnyösen valamely szokásos, olyan szemcsésfíő malomban, amely a szilárd anyagokat egy gyűrűs sajtoló szerszámon át préseli. A sajtoló szerszám nyílásainak méretét úgy választjuk meg, hogy tömör szemcséket kapjunk; célszerűen kő5

-5186148 rülbelül 5 mm átmérőjű nyílásokat tartalmazó sajtoló szerszámot használunk.

A szemcsésített anyagot ezután egy megfelelő aprító berendezésben, például görgős malomban vagy rudas malomban felaprítjuk, és végül rostálással, szeletessel, levegős osztályozással vagy valamely más módszerrel a megfelelő mérettartományokra osztályozzuk. A kívánt mérettartománynál durvább részecskéket újra bevisszük az aprító berendezésbe, a túl finom részecskéket pedig a visszaforgatáshoz használjuk fel, tehát az eredeti keverős készülékbe visszük be, és ott összekeverjük a nedves péppel, vagy pedig a szemcsésítő malomba adagoljuk.

A jelen találmány szerinti eljárás egyik fő előnye az, hogy a biomassza és agyag keverékét könnyen lehet szemcsésíteni. A korábban leírt, biomasszát tartalmazó premixeket, különösen a magas lipoid-tartal múakat nagyon nehéz volt szemcsésíteni és osztályozni, és sz rendkívül nehéz kezelési problémákat vetett fel.

Megjegyezzük, hogy a jelen találmány szerinti eljárással előállított takarmánypremixek lényegében pormentesek.

Azt találtuk, hogy a termék tömörítését és keményítését szolgáló szemcsésítő eljárás nagyon célszerű, és ezért nagyon előnyös, hogy a jelen találmány szerinti eljárásba beiktassuk ezt a szemcsésítő műveletet. Alkalmazhatjuk azonban a jelen találmány szerinti eljárásban a granulálás más módszereit is. így például átpréselhetjük a táptalaj és agyag keverékét még nedves állapotban egy szűrőn, megszáríthatjuk és megrostálhatjuk, és így a kívánt szemcseméretű termékhez juthatunk. Egy másik módszer szerint a nedves keveréket egy görgőpár segítségével tömöríthetjük, és ezt a tömörített keveréket száríthatjuk, apríthatjuk valamely fent ismertetett aprító berendezésben, és így osztályozhatjuk a terméket részecskeméret szerint. Továbbá a nedves keveréket extrudálhaíjuk, megszáríthatjuk, apríthatjuk és rostálhatjuk, tehát eljárhatunk úgy is, hogy nem iktatjuk be a műveletsorba a szemcsésítő műveletet.

A technológusok alkalmazhatnak számos más módszert is, a kívánt részecskeméret-tartomány elérésére; nincs döntő jelentősége, hogy milyen műveleteket kombinálunk a találmány szerinti eljárásban. Amint ezt a fentiekben részletesen kifejtettük, a jelen találmány szerinti eljárás leglényegesebb előnye abban áll, hogy ezen eljárással gazdaságosan és kényelmesen előállíthatunk olyan takarmánypremixeket, amelyek tartalmazzák a mikrobiológiai eljárásban felhasznált biomassza lényegében teljes mennyiségét, ezáltal szükségtelen, hogy a mikrobiológiai úton kapott hatóanyagot elkülönítsük, és szilárd formájú, könnyen kezelhető premixet szolgáltat. így a jelen találmány szerinti eljárás során nem jelentkeznek a korábban ismert, bú. nasszát tartalmazó takarmánypremixek előállítása során szokásos feldolgozási és kezelési nehézségek.

A találmány szerinti, takarmánypremixeknek táptalajokból és betöményített táptalajokból való előállítására szolgáló eljárást a továbbiakban — a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül — példákkal szemléltetjük,

1. példa

Narazin-premix azeotrópos desztilláció útján betöményített táptalajból súly% hatóanyagot tartalmazó narazin-premixet kívánunk készíteni egy 17 mg/ml narazint, 78 mg/ml össz-szárazanyagot és 10,2 mg/ml lipoidot tartalmazó, teljes táptalajból. A teljes táptalaj 18,3 liter térfogatú részletét amil-alkohollal végzett azeotrópos desztilláció útján betöményítjük, és így 1530 g súlyú betöményített táptalajt kapunk, amely becslések szerint

5—8% vizet tartalmaz. A betöményített táptalajhoz hozzáadunk 925 g georgiai kalcium-magnéziummontmorilíonitot, és az elegyet egy kisméretű keverővei keverjük. Az összekevert terméket forró préslevegővel megszárítjuk, ily módon 2133,5 g premixet kapunk, amely a kémiai analízis alapján grammonként 100 mg narazint tartalmaz. Ezt a premixet a kis sarzsméret miatt nem granuláljuk.

2. példa

Higromicin premix előállítása teljes táptalajból

Mikrobiológiai úton előállítunk egy 5,8 mg/ml higromicint és 98 mg/ml össz-szárazanyagot tartalmazó teljes táptalajt, és ezt 900 g georgia kalcium-magnézium-montmorillonittal összekeverve takarmánypremix-szé alakítjuk. A keveréket úgy készítjük, hogy a táptalajt 7, 600 ml térfogatú részletben adjuk az agyaghoz, és az egyes részletek hozzáadása után a keveréket megszárítjuk. így a táptalaj és agyag keveréke szárítás előtt 45% vizet tartalmaz. Az összetevőket egy kisméretű lapátos keverőben keverjük össze, visszaforgatási arány: 7. A végső szárítás utáni befejező és granulálási műveleteket nem végezzük el, miután ilyen kis sarzshoz nincs megfelelő berendezés. A megszárított keverék 1,91 súly% higromicint és 2% vizet tartalmaz.

3. példa

Aktaplanin-premix előállítása teljes táptalajból

Egy 4,6 mg/ml aktaplanint és 67,9 mg/ml össz-szárazanyagot tartalmazó teljes táptalajt georgiai kalcium-magnézium-montmorillonit hozzáadásával takarmánypremix-szé alakítunk. Az összetevőket a 2 példában leírt, kisméretű lapátos keverővei keverjük össze oly módon, hogy 429 g agyaghoz 10, egyenként 500 ml-nyi teljes táptalajrészletet adunk, és minden egyes részlet hozzáadása után a keveréket megszárítjuk. Az utolsó szárítás után a nem granulált premix

2,3 súly% aktaplanint és körülbelül 2% vizet tartalmaz.

4. példa

Monenzin-premix készítése teljes táptalajból

Egy 41,9 mg/ml monenzint és 127 mg/ml össz-szárazanyagot tartalmazó teljes táptalajt georgiai kaleium-magnézium-montmorillonit hozzáadásával ta-6186148 karmánypremix-szé alakítunk. 1400 g agyaghoz egy kisméretű lapátos keverőben hozzáadunk 15 1 táptalajt, mégpedig három részletben, e részletek térfogata: 4,4 és 71. Ily módon az egyes beadagolások után a keverék víztartalma 60,7%, 53,6% és 53,9%. A keveréket a táptalaj minden egyes részletének hozzáadása után megszárítjuk, az utolsó beadagolás után megszárított termék 17,3% monenzint és 5,7% vizet tartalmaz.

5. példa

Narazin-premix készítése betöményített táptalajból

4000 1, 12,44 mg/ml narazint és 93,0 súly% vizet tartalmazó, narazin előállítására szolgáló táptalajt annyi kalcium-hidroxid hozzáadásával koaguíáltatunk, amely az elegy pH-ját körülbelül 11—12-re emeli, majd közvetlenül utána az elegyet kénsavval pH — 7,5—8-ra semlegesítjük. Ezután a táptalajt 201 formaldehid-oldat hozzáadásával sterilezzük, és 45 °C hőmérsékletre melegítjük. A szilárd részeket egy folyamatos centrifugán elkülönítjük. A centrifugálás útján kapott szilárd anyagok súlya: 755,7 kg, ez 55,8 mg/g narazint és 77,4% vizet tartalmaz. A betöményített táptalajt georgiai kalcium-magnézíum-montmorillonittal keverjük, és korábbi hasonló sarasokban előállított premix-szel keverjük. A keverési arányok: 29 kg betöményített táptalajhoz 26,8 kg megszárított, narazint tartalmazó premixet és 4,3 kg montmorillonitot adunk egy lapátos keverőben. 26 ilyen méretű keveréket készítünk, az elkészített elegy átlagos hatóanyag-tartalma: 97,7 mg/g, átlagos víztartalom: 38,6%. A keveréket egy 2,5 mm átmérőjű nyüásokat tartalmazó rostán át extrudáljuk, és az extrudált terméket egy vibrációs ágytípusú szárítóban megszárítjuk. A megszárított termék 90—95 °C hőmérsékleten lép ki a szárítóból. A megszárított terméket levegővel körülbelül 45 °C hőmérsékletre hűtjük, ily módon 614,1 kg száraz terméket kapunk, amely grammonként 162,7 mg narazint tartalmaz.

A fent leírt módon kapott termék egy részletét más, hasonló sarasokban kapott termékkel keverjük, és egy 25 mm vastag és 5 mm nyílásméretű sajtoló szerszámot magábafoglaló szemcsésítő malomban szemcsésítjük. A szemcsésített terméket lehűtjük és egy görgős malomban (görgőtávolság: 0,75 mm) aprítjuk. Az aprított terméket egy forgó rendszerű rostáló berendezésben megrostáljuk. Az Egyesült Államok szabványai szerinti 30 mesh nyílásméretű szitán visszamaradó részecskéket újra bevisszük a görgős malomba, a fenti szabványok szerinti 80 mesh méretű szitán átmenő részecskéket pedig félretesszük a későbbi sarasokhoz, visszaforgatáshoz. A 30—80 mesh mérettartományba eső terméket egy szelelő berendezésen átbocsátva eltávolítjuk belőle a port. Az osztályozási művelet során kapott terméket az Egyesült Államok szabványai szerinti szitákon szitaanalízisnek vetjük alá, e termék nem tartalmaz 30 mesh méretű részecskéket, a termék 94,7%-a 30—80 mesh tartományba esik, 5,1%-a 80—150 mesh tartományba esik, és 0,2% a finomabb mint 150 mesh.

6. példa ¹θ Por analízis

Az 5. példában leírt módon kapott narazin-premix portartalmát egy fényszórással működő, adott mérettartományba eső részecskéket számoló berendezéssel 10 határozzuk meg. E készítményben a 20 μ-nál kisebb méretű részecskék mennyisége 0,0050%.

Claims

20 Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás szemcsés állati takarmánypremix előállítására, amely premix hatóanyagként valamely olyan, mikrobiológiai úton előállított terméket tartalmaz, ²⁵ amely kémiailag stabil és valamely nem duzzadó, abszorpcióra képes agyag jelenlétében biológiailag hozzáférhető, tartalmazza továbbá a fermentációs úton kapott termék előállításához használt táptalajban jelenlevő biomassza és lipoidok lényegében teljes

30 mennyiségét, és lényegében egyetlen vivőanyagként valamely nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagnak legalább olyan mennyiségét, amely szükséges ahhoz, hogy a keverék megfelelően kezelhető legyen, azzal jellemezve, hogy a mikrobiológiai úton kapott termék

35 előállításához használt táptalajhoz vagy a betöményített táptalajhoz lényegében egyetlen vivőanyagként a táptalajban levő szilárd anyagok súlyára számított legalább 25 súly% nem duzzadó, abszorpcióra képes agyagot adunk, majd az így kapott keveréket a kívánt

40 részecskeméret elérése céljából tovább feldolgozzuk.
2. Az i. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a táptalajt zűrés vagy centrifugálás útján betöményítjük.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keveréket szemcsésítés. szárítás, majd a kapott szemcsék aprítása útján dolgozzuk fel.
4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy monenzint, narazint, higromiem*, aktaplanint, szalinomicint, lazalocidot, avopartint, tiopeptint, flavomicint, virginiamicint, avilamieint vagy bacitracint tartalmazó táptalajhoz adjuk a vivőanyagot.
5. Az. 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vivőanyagként kaiciumniagnézium-iEOntmeriKonitot. attapulgitot, talkumot vagy ve’mikuíitot használunk.

Ábra nélkül