HUT74044A

HUT74044A - Soil release polymer in detergent compositions containing dye transfer inhibiting agents

Info

Publication number: HUT74044A
Application number: HU9600600A
Authority: HU
Inventors: Chiquita Veronica White
Original assignee: Procter & Gamble
Priority date: 1993-09-10
Filing date: 1994-08-31
Publication date: 1996-10-28
Also published as: CN1133608A; CN1066191C; CA2170484C; WO1995007336A1; HU9600600D0; ZA946908B; TW265363B; BR9407442A; US5451341A; AU7829794A; CZ288284B6; CA2170484A1; JPH09502472A; TR28330A; MA23327A1; PH31593A; EP0717770A1; CZ71396A3

Description

A találmány tárgya a mosás során a textíliák közötti színátvitelt gátló anyagokat tartalmazó mosószerkészítmény. Konkrétabban a találmány tárgya szinátvitelt' gátló anyagokat és a készítmény tisztítóhatását növelő szennylazító polimert kombinálva tartalmazó mosószerkészítmény.

A hagyományos mosási műveletek során az egyik legmakacsabb és legsúlyosabb probléma bizonyos színezett textíliák hajlama a színezék(ek) leadására a mosóoldatba. Ezek az úgynevezett fakuló színezékek azután átkerülnek a fakuló színezék színétől eltérő színű többi ruhadarabra. Ezt a jelenséget a szakirodalom „színátvitelnek nevezi. A mosandó textília szennyeződésében levő színezőanyag, amely ugyanúgy átkerülhet a mosóoldatban levő többi ruhadarabra, szintén a színátviteli folyamat része.

Amint ismeretes, a színátviteli probléma egyik megoldása a fakuló színezék komplexbe vitele vagy más megkötési módja, mielőtt annak lehetősége lenne a mosóoldatban levő többi ruhadarabhoz kötődni. E célból különböző polimereket adagolnak a mosószerkészítménybe a színátvitel megakadályozására. A 372 291 számú, európai szabadalmi bejelentés eljárást ismertet fakulásra érzékeny textíliák mosására, ahol a mosó- vagy tisztítóoldat néhány vízoldható polimert, köztük N-vinil-imidazolt, N-vinil-oxazolidont, N-vinil-pirrolidont és ezek kopolimerjeit tartalmazza a színátvitel megakadályozására. Azonban, mint a legtöbb színátvitelt gátló anyagokat tartalmazó mosószerkészítmény esetében, itt is fennáll az ilyen szerek tisztítóhatását csökkentő hajlam. Kívánatos lenne olyan, színátvitelt gátló anyagokat tartalmazó mosószerkészitmény előállítása, amelynek tisztítóhatása nem csökkenne az ilyen szerektől.

A mosószeriparban szennylazító polimereket használnak a mosószerkészítményekben a ruhák kezelésére,' hogy az előforduló foltokat a későbbi tisztítási műveletek során könnyebben el lehessen távolítani. Az ilyen szennylazító polimer szereknek van egy hidrofil részük, amely hidrofilizálja a hidrofób szálak felületét, például a poliészterét vagy nejlonét, és van egy hidrofób részük, amely leülepszik a hidrofób szálakra, és ahhoz tapadva marad a mosási és öblitési ciklusok befejeződéséig, és így horgonyként szolgál a hidrofil részek számára. Ez lehetővé teszi a foltok könnyebb eltávolítását a későbbi mosási ciklusokban.

A szennylazító szerek rendszerint oligomer észter vázat és egy vagy több zárócsoport egységet tartalmaznak. A nemionos szennylazító szerek ismertek a szakirodalomból, de a kereskedelmi forgalomban levő fontos szennylazító szerek anionosak. Például az -OCH₂CH₂SO₃ típusú izetionát alapú szubsztituensek vagy a polietoxi- vagy propoxiszármazékok ideálisak lehetnek, és olcsók. Konkrétabban a 4,721,580 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás anionos szennylazító oligomer észtertartalmú készítményt ír le, ahol a zárócsoportok képlete

NaO₃S (CH₂CH₂O) _n- .

Nagy nehézséget jelenthet azonban az ilyen szennylazító szerek vagy zárócsoport egységek nemkívánatos kristályosodása. Ennek megoldására szolgálnak a szulfonát típusú hidrotrop és hasonló anyagok keverékei a fent emlitettt szennylazító szerekkel, amelyek csökkentik a kristályosodási problémát a gyártás, tárolás és a mosóoldatban való alkalmazás során. Ezeket a szennyla • · · · · · ····· • · · · · ···· ···· ·· ·· ·· * zító anyagokat azonban eddig nem kombinálták szinátvitelt gátló szerekkel a granulált mosószerkészítmények tisztítóhatásának javítása céljából.

Tehát a fentebb tárgyalt leírások ellenére szükség van olyan granulált mosószerkészítményre, amely a színátvitelt gátló szereket a tisztítóhatást növelő szennylazító szerrel kombinálva tartalmazza.

A találmány szerinti granulált mosószerkészítmény kielégíti a fent vázolt követelményeket, mert színátvitelt gátló szereket és szennylazító szert kombinálva tartalmaz. A találmány szerinti granulált mosószerkészítmény a vártnál jobb tisztítóhatást mutat. Korábban a tisztítóhatás csökkenését figyelték meg, ha a mosószerkészítménybe színátvitelt gátló szereket vittek be. A színátvitelt gátló szerek és a speciális szennylazító szerek kombinálása a mosószerkészítményben azonban meglepő módon megszünteti a múltban tapasztalt tisztítási hiányosságokat.

A találmány egyik tárgya granulált mosószerkészítmény, javított mosóhatással. Konkrétabban a granulált mosószerkészitmény tömegszázalékban tartalmaz:(a) körülbelül 1% és körülbelül 50% közötti mennyiségű mosóhatású felületaktív anyagot; (b) körülbelül 1% és körülbelül 80% közötti mennyiségű szennylebegtető anyagot; (c) körülbelül 0,01% és körülbelül 10% közötti mennyiségű poli(amin-N-oxid) polimert; (d) körülbelül 0,01% és körülbelül 10% közötti mennyiségű N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimert; és (e) körülbelül 0,01% és körülbelül 20% közötti mennyiségű szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoportot tartalmazó észter oligomert. A találmány szerinti mosószerkészítmény • · · • · · ···« ·· előnyösen tartalmaz még körülbelül 0,5% és körülbelül 20% közötti mennyiségű kristályosodást csökkentő stabilizátort, speciálisan az észter oligomer kristályosodásának megelőzésére.

A találmány egy másik megvalósítása egy további granulált mosószerkészítmény. A mosószerkészítmény tömegszázalékban kifejezve tartalmaz: (a) körülbelül 1% és körülbelül 50% közötti mennyiségű mosóhatású felületaktív anyagot, amely lehet anionos, nemionos, ikerionos, amfolítikus, kationos és ezek keverékei; (b) körülbelül 1% és körülbelül 80% közötti mennyiségű szennyeződéslebegtető anyagot, ezek lehetnek alumínium-szilikátok, kristályréteges szilikátok, cifrátok és ezek keverékei; (c) körülbelül 0,1% és körülbelül 1% közötti mennyiségű poli(vinil-piridin-N-oxid) polimert; (d) körülbelül 0, 1% és körülbelül 1% közötti mennyiségű N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimert; (e) körülbelül 0,01% és körülbelül 1% közötti mennyiségű szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoportot tartalmazó észter oligomert; és (f) körülbelül 0,5% és körülbelül 20% közötti mennyiségű kristályosodást csökkentő stabilizátort, amely lehet szulfonát alapú hidrotrop anyag, alkil-benzol-szulfonát, paraffin-szulfonát és ezek keverékei.

A találmány tárgya továbbá eljárás szennyezett ruházat és hasonló textíliák tisztítására. A szennyezett ruha tisztítására szolgáló eljárás egyik lépése a ruha és hatékony mennyiségű találmány szerinti mosószerkészítmény érintkeztetése vizes közegben. A leírásban szereplő összes % és arány tömegre értendő, hacsak nincs másképp megadva.

Tehát a találmány tárgya granulált mosószerkészítmény, ··· amely színátvitelt gátló szereket tartalmaz, a tisztítóhatást növelő szennylazító szerrel kombinálva. A találmány tárgya továbbá eljárás szennyezett ruhanemű tisztítására, javított tisztítóhatású mosószerkészítménnyel. A találmány ezen és további tárgyai, jellemzői és előnyei nyilvánvalóak lesznek a szakember számára az előnyös megvalósítás részletes leírásának és a szabadalmi igénypontoknak az elolvasása után.

A találmány szerinti granulált mosószerkészítmény meglepetésünkre jobb tisztítóhatást mutat, mint a korábbi készítmények, amelyeknek tisztítóhatása csökkent, elsősorban a színávitelt gátló szerek bevitele miatt. A színátvitelt gátló szerek és a speciális szennylazító szerek kombinálásával a találmány szerinti mosószerkészítményekben azonban meglepő módon megszűntek a korábbi tisztítási hiányosságok. Bár a leírásban szereplő alkotóelemeket különböző koncentrációban és arányban be lehet vinni a mosószerkészítménybe, a következőkben az egyes alkotóelemek előnyös mennyiségét ismertetjük.

A granulált mosószerkészítmény tömegszázalékban kifejezve tartalmaz:(a) körülbelül 1% és körülbelül 50%, előnyösebben körülbelül 10% és körülbelül 40%, legelőnyösebben körülbelül 15% és körülbelül 30% közötti mennyiségű mosóhatású felületaktív anyagot; (b) körülbelül 1% és körülbelül 80%, előnyösebben körülbelül 20% és körülbelül 70%, legelőnyösebben körülbelül 30% és körülbelül 60% közötti mennyiségű szennyeződéslebegtető anyagot;

(c) körülbelül 0,01% és körülbelül 10%, előnyösebben körülbelül 0,03% és körülbelül 5%, legelőnyösebben körülbelül 0,05% és körülbelül 1% közötti mennyiségű poli(amin-N-oxid) polimert; (d) • · · ··· ····· • · · · ····· ···· · · ·· ·· · körülbelül 0,01% és körülbelül 10%, előnyösebben körülbelül 0,03% és körülbelül 5%, még előnyösebben körülbelül 0,05% és körülbelül 1% közötti mennyiségű N-vinil-pirrolidon és N-vinilimidazol kopolimert; és (e) körülbelül 0,01% és körülbelül 20%, előnyösebben körülbelül 0,05% és körülbelül 5%, még előnyösebben körülbelül 0,1% és körülbelül 1% közötti mennyiségű szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoportot tartalmazó észter oligomert. Egy előnyös megvalósításban a találmány szerinti mosószerkészítmény tartalmaz még körülbelül 0,5% és körülbelül 20%, előnyösebben körülbelül 3% és körülbelül 10% közötti mennyiségű kristályosodáscsökkentő stabilizátort, speciálisan az észter oligomer kristályosodásának megelőzésére.

Poli(amin-N-oxid) polimer

A találmány szerinti mosószerkészítmény előnyösen poli(amin-N-oxid) polimert tartalmaz. A találmány szempontjából előnyös poli(amin-N-oxid) polimer az (I) általános képlettel jellemezhető, amely képletben

P jelentése polimerizálható egység, amelyhez az N-0 csoport hozzákapcsolható, vagy az N-0 csoport része lehet a polime rizálható egységnek, vagy az N-0 csoport hozzá lehet kötve mindkét egységhez;

A jelentése —N-C(=O)—, —C(=O)—O—, —S—, —0—, —N= csoport;

X értéke 0 vagy 1;

R jelentése alifás csoport, etoxilezett alifás csoport, aro más heteciklusos vagy aliciklusos csoport vagy ezek bármi lyen kombinációja, amelyhez az N-0 csoport nitrogénje hozzá lehet kötve, vagy az N-0 csoport e csoportok részét képe zi .

Az N-0 csoport az (a) vagy (b) általános képletekkel jellemezhető, amely képletekben

R_lf R₂ és R₃ jelentése alifás, aromás, heterociklusos vagy aliciklusos csoport, vagy ezek kombinációja;

x, y és z értéke 0 vagy 1; és az N-0 csoport nitrogénje hozzá lehet kötve vagy részét képezheti bármelyik fent említett csoportnak. Az N-0 csoport továbbá része lehet a (P) polimerizálható egységnek, vagy hozzá lehet kötve a polimer vázhoz, vagy fennállhat e kettő kombinációja.

Megfelelő polimer N-oxidok, ahol az N-0 csoport részét képezi a polimerizálható egységnek, olyan poli(amin-N-oxid)-ok lehetnek, ahol R jelentése lehet alifás, aromás, aliciklikus vagy heterociklusos csoport. Az ilyen poli(amin-N-oxid)-ok egyik csoportja olyan poli(amin-N-oxid) csoport, ahol az N-0 csoport nitrogénje részét képezi az R csoportnak. Az előnyös poli(amin-Noxid) -okban az R jelentése heterociklusos csoport, például piridin, pírról, imidazol, pirrolidon, piperidin és ezek származékai .

A poli(amin-N-oxid)-ok másik csoportja olyan poli(amin-Noxid) csoport, ahol az N-0 csoport nitrogénje az R csoporthoz kötődik. További megfelelő poli(amin-N-oxid)-okban az N-0 csoport hozzá van kötve a polimerizálható egységhez. Az ilyen poli(amin-N-oxid)-ok előnyös csoportja a fent leirt általános képlettel jellemezhető, amely képletben R jelentése aromás, heterociklusos vagy aliciklusos csoport, és az N-0 funkcionális •' · · · ····· ···· ·· · · · · · csoport nitrogénje az R csoport részét képezi. A poli(aminoxid) -ok e csoportjára példaként említhetők azok a vegyületek, amelyekben az R jelentése heterociklusos vegyület, például piridin, pírról, imidazol és ezek származékai.

A poli(amin-N-oxid)-ok további előnyös csoportja a fenti képlettel jellemezhető, a képletben R jelentése aromás, heterociklusos vagy aliciklusos csoport, és az N-0 csoport nitrogénje az R csoport(ok)hoz kötődik. E poli(amin-oxid)-ok csoportjára példaként említhetők azok a vegyületek, amelyekben az R jelentése aromás csoport, például fenilcsoport. Bármilyen polimer váz megfelel, ha a képződött amin-oxid polimer vízben oldódik és színátvitelt gátló tulajdonságú. Megfelelő polimer vázra példaként említhetők a polivinil-, polialkilén-vegyületek, poliészterek, poliéterek, a poliamid, polimidek, poliakrilátok és ezek keverékei.

A találmány szerinti amin-N-oxid polimerekben az amin és amin-N-oxid arány rendszerint 10:1 és 1:1 000 000 között van. A poli(amin-oxid) polimerben levő amin-oxid csoportok száma azonban megfelelő kopolimerizációval vagy az N-oxidáció megfelelő fokával változtatható. A találmány szerinti polimerek lényegében tetszőleges vagy blokk kopolimerek, ahol az egyik monomer típus egy amin-N-oxid és a másik monomer típus egy N-oxid.

A poli(amin-N-oxid) egységek pKa értéke < 10, előnyösen pKa <7, még előnyösebben pKa < 6. A poli(amin-oxid)-ok szinte bármilyen polimerizációs fokkal előállíthatok. A polimerizációs fok nem lényeges, ha az anyag vízoldhatósága és színezékszuszpendáló képessége megfelelő. Az átlagos molekulatömeg rendszerint 500 • · · · · · ····· • · · · ····· ···· ·· · · · · · és 1 000 000, előnyösen 1 000 és 500 000, legelőnyösebben 5 000 és 100 000 között van.

A találmány szerinti poli(amin-N-oxid) előállítható az amin monomer polimerizációjával és a kapott polimer megfelelő oxidáló szerrel való oxidációjával, vagy az amin-oxid monomer maga polimerizálható a kívánt poli(amin-N-oxid) előállítására. Ezeket a reakciósémákat a szakemberek jól ismerik.

N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimer

A találmány szerinti mosószerkészítmény előnyösen tartalmaz még N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimert (a leírásban „ PVPVI néven is szerepel) . Azt tapasztaltuk, hogy az Nvinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimer növeli a vele formulázott bizonyos mosószeralkotó elemek mosóhatását. A leírásban szereplő N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimer továbbá kiváló színezékátvitelt gátló tulajdonságokat mutat.

Egy előnyös megvalósításban az N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol polimerek kopolimerjeinek átlagos molekulatömege 5 000 és 1 000 000, előnyösebben 5 000 és 200 000 között van. A találmány szerinti mosószerkészítmények igen előnyös kopolimerének átlagos molekulatömege 5 000 és 50 000, előnyösebben 8 000 és 30 000, legelőnyösebben 10 000 és 20 0000 között van. Az átlagos molekulatömeget Barth J.H.G. és Mays J.-W.: Chemical Analysis, 113.k. Modern Methods of Polymer Characterization című munkája ismerteti, amely itt hivatkozásként van feltüntetve.

A találmány szerinti N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimerben az N-vinil-imidazol és N-vinil-pirrolidon molekulaaránya 1:1 és 0,2:1, előnyösebben 0,8:1 és 0,3:1, legelőnyö11 sebben 0,6:1 és 0,4:1 között van. Megjegyzendő, hogy az N-vinilpirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimer lehet lineáris vagy elágazó egyaránt.

Szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoportot tartalmazó észter oligomer

A találmány szerinti granulált mosószerkészítmény tartalmaz szennylazító szert is, amelynek fő alkotóeleme egy speciális észter, bizonyos fontos zárócsoport egységekkel, valamint további fontos egységekkel, amelyek meghatározott arányban vannak jelen, és amelyek szerkezetét a következőkben megadjuk. A szennylazító mellett bizonyos stabilizátorok is bevihetők, amelyek csökkentik a szennylazító polimerek gyártása és tárolása, valamint a mosóoldatba való bevitele során fellépő kristályosodási problémákat.

A leírásban szereplő észterek egyszerű oligomerek, amelyek lényegében lineáris észter „vázat és zárócsoport egységeket tartalmaznak, amelyeket szulfonált monohidroxi-polietoxi-/propoxi-monomerekből, konkrétan 2-(2-hidroxi-etoxi)etán-szulfonátból lehet előállítani. Az észtervázat tartalmazó szerkezeti egységek megfelelő kiválasztása és megfelelő mennyiségű szulfonált zárócsoport egység alkalmaza esetén az anyagok a kívánt szennylazító tulajdonságokkal rendelkeznek. A stabilizátorok bevezetésével az oligomerekbe csökken az oligomer kristályosodása a gyártás és a mosóoldatba való bevitel során, ezáltal nő az észterek oldódása/diszperziója és szennylazító tulajdonsága.

A találmány szerinti észter oligomer tartalmaz: (i) körülbelül 1 és körülbelül 2 mól közötti (MO₃S) CH₂) _m (CH₂CH₂O) (RO)_n12 • · · · · • · · · · · · • · · · · általános képletű szulfonált polietoxi-/propoxi-zárócsoport egységet, a képletben M jelentése sóképző kation, amely lehet nátrium- vagy tetraalkil-ammóniumkation, m értéke 0 vagy 1, R jelentése etilén, propilén vagy ezek keveréke, és n értéke 0 és 2 között van; (ii) körülbelül 0,5 és körülbelül 66 mól közötti egységet, amely a következő csoportok valamelyike lehet: a) oxietilén-oxi- egységek; b) oxi-etilén-oxi- és oxi-1,2-propilén-oxi-egységek keveréke, ahol az oxi-etilén-oxi- és oxi-1,2-propilén-oxi-egységek mólaránya körülbelül 0,5 : 1 és körülbelül 10:1 között van; és c) az a) vagy b) keveréke poli (oxi-etilén-oxi)-egységekkel, ahol a poli(oxi-etilén-oxi)-egységek polimerizációs foka 2 és 4 között van; abban az esetben, ha a poli (oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 2, a poli(oxi-etilén)oxi-egységek mólaránya az összes ii) egységhez viszonyítva 0:1 és körülbelül 0,33:1 között van; és ha a poli(oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 3, a poli(oxi-etilén)oxi-egységek aránya az összes ii) egységhez viszonyítva 0:1 és körülbelül 0,22:1 között van; és ha a poli(oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 4, a poli(oxi-etilén)oxi-egységek aránya az összes ii) egységhez viszonyítva 0:1 és körülbelül 0,14:1 között van; iii) körülbelül 1,5 és körülbelül 40 mól közötti tereftaloil-egységet; és iv) 0 és körülbelül 26 mól közötti mennyiségű, -(O)C(C₆H₃) (SO₃M) C (O)- általános képletű 5-szulfo-izoftaloil-egységet, ahol M jelentése sóképző kation.

Oligomer észterek — Megjegyzendő, hogy a leírásban szereplő szennylazító készítmények nem gyanta jellegű, nagy molekula··· ··· ·

tömegű, makromolekuláris vagy szálképző poliészterek, hanem ehelyett viszonylag kis molekulatömegű anyagok, amelyek inkább oligomerek, mint polimerek. A leírásban' szereplő egyes észtermolekulák, a zárócsoport egységeket is beleértve, körülbelül 500 és körülbelül 8000 közötti molekulatömegűek. Az összehasonlítás kedvéért: a glikol-tereftálát alapú szálas poliészterekkel összevetve (amelyek molekulatömege rendszerint átlagosan 15 000 vagy ennél nagyobb) itt a körülbelül 500 és körülbelül 5 000 közötti molekulatömeg tartomány a megfelelő, amelyen belül a találmány szerinti, fontos 5-szulfo-izoftálát egységeket tartalmazó előnyös észterek vannak. Tehát, a találmány szerinti mosószerkészítményben használatos szennylazító szerek a kifejezés hétköznapi értelmében inkább „oligomer észterek, mint „poliészterek, ahogy a nagymolekulájú polimereket, például a szálas poliésztereket nevezzük.

Molekulageometria — A leírásban szereplő észterek mind „lényegében lineárisak abban az értelemben, hogy nem ágaznak el jelentős mértékben, és nem térhálósak az egységszerkezetükben levő több mint két észterkötésképző hely következtében. (Az ezzel ellentétes, a találmány szerinti észtermeghatározás által kizárt, elágazó vagy térhálós típusú poliészter vegyületre példa található a 4,554,328 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.) A találmány szerinti szennylazító szerhez nincs szükség ciklikus észterre, de az észterszintézis mellékreakciói következtében jelen lehet kis koncentrációban a találmány szerinti mosószerkészítményben. A ciklikus észterek koncentrációja előnyösen nem nagyobb 2 tömegszázaléknál a készítményre szá14 • « ♦ · · · • · · · · · • · · molva; legelőnyösebben egyáltalán nincsenek jelen a készítményben .

Az előbbiekkel ellentétben a „lényegében lineáris kifejezés a leírásban szereplő észterekre vonatkoztatva azonban kifejezetten olyan anyagokat jelent, amelyeknek az észterképzésben vagy átészterezési reakciókban nem reakcióképes oldalláncai vannak. Tehát, az oxi-1,2-propilén-oxi- egységek aszimmetrikusan szubsztituáltak; metilcsoportjaik a polimertechnológia nem hagyományos „elágazásos képviselői (lásd Odian, Principles of Polymerization, Wiley, N.Y., 1981, p.18-19., amely itt hivatkozásként van feltüntetve, és amellyel a leírásban szereplő meghatározások teljesen összhangban állnak), és nem reakcióképesek az észterképző reakciókban. A szennylazító szer észtereiben a választható egységek szintén tartalmazhatnak oldalláncokat, ha ugyanígy teljesítik a nemreagálás kritériumát.

Molekulaszerkezetek — A következő szerkezetek az előnyös megvalósítások észtermolekuláinak szerkezetét illusztrálják, és megmutatják, hogyan kapcsolódnak az egységek:

a) i) , ii) és iii) fő egységekből álló, (II) képletű, dupla zárócsoportot tartalmazó észtermolekula;

b) i), ii) és iii) fő egységekből álló, (III) képletű, egy zárócsoportot tartalmazó észtermolekula;

c) i) , ii) és iii) fő egységekből álló, (IV) képletű, (a leírásban „hibrid vázzal rendelkező észtermolekulának nevezett) dupla zárócsoportot tartalmazó észtermolekula. A ii) egységek oxi-etilén-oxi- és oxi-1,2-propilén-oxi- egységek, az itt következő példában 2:1 mólarányban (általában az itt bemutatott egye- • · · ··· ··· · · • · · · ····· ··· ·· ·* ·· · di molekuláktól eltérően, az észterkészítményekben az arányok körülbelül 1:1 és körülbelül 0:1 között a legelőnyösebbek, ha a készítmény i), ii) és iii) egységekből áll);

d) i) , ii) és iii) fő egységekből álló, (V) képletű, dupla zárócsoportot tartalmazó észtermolekula, választható iv) egységgel. Az észterkészítményekben általában, az itt bemutatott egyedi molekuláktól eltérően, az oxi-etilén-oxi- és oxi-1,2-propilén-oxi- egységek aránya legelőnyösebben körülbelül 0,5:1 és 1:0 között van, ha a készítmény i) , ii) , iii) és iv) egységekből áll.

A leírásban megadott számos szerkezet közül a legelőnyösebb szennylazító polimer a (VI) általános képlettel jellemezhető, a képletben

R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, 1,8:1 arányban.

A leírásban ismertetett észtermolekulák szerkezetével kapcsolatban megemlítendő, hogy ezek a molekuláris szinten megadott egységeken kívül olyan észterkeverékeket is magukba foglalnak, amelyek a leírásban megadott reakciósémákkal képződnek, és amelyek a kívánt összetétellel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Tehát, ha a monomeregységek számát vagy hányadát megadjuk, ez a szám a készítmény oligomerjében jelenlevő monomeregységek átlagos mennyiségét jelenti.

Észterváz — Amint a fent bemutatott szerkezeteknél látható, a találmány szerinti szennylazító szer észtereiben a vázat egymással váltakozva kapcsolódó oxi-etilén-oxi- és tereftaloilegységek képezik. Adott esetben a vázat 5-szulfo-izoftaloilegységek, tereftaloil- egységek, oxi-etilén-oxi-, vagy oxi··· ··· etilén-oxi-, oxi-propilén-oxi- és poli(oxi-etilén-oxi)- egységek keveréke képezi, váltakozó aril-dikarbonil és oxi-alkilén-oxiegységekkel összekötve.

Az észterváz végződésénél levő csoportok — „A leírásban szereplő szennylazító szerek észterei kifejezés ugyanígy magába foglalja a leírás szerinti új, egy és dupla zárócsoportot tartalmazó vegyületeket, ezek keverékeit, és a zárócsoportot tartalmazó vegyületek olyan keverékeit, amelyek elkerülhetetlenül tartalmaznak néhány zárócsoport nélküli vegyületet. Igaz, az utóbbiak koncentrációja a legelőnyösebb készítményekben nulla vagy minimális mennyiségű. Ha tehát a leírásban egyszerűen „észterről van szó, a meghatározás szerint ez alatt az előállítás során képződő bármilyen szulfonált zárócsoportot tartalmazó és zárócsoport nélküli észtermolekulákat értünk.

A találmány szerinti készítményben jelenlevő bármely észtermolekula, amely nem teljesen lezárt, vagyis nem tartalmaz dupla zárócsoportot, olyan egységekkel végződik, amelyek nem szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoport egységek. Ilyen tipikus végződések a hidroxicsoportok vagy az egységképző reagens más részei. A fent említett b) szerkezetben például a láncvégi csoport, amelyhez a hidrogénatom kapcsolódik, egy hidroxicsoport. Más felépíthető szerkezetekben a láncvégi helyzetben például - (O) CC₆H₄C (0) -och₃ csoport található. A leírásban szereplő összes előnyös észtermolekula azonban, amint említettük, két szulfonált zárócsoport egységet tartalmaz, és a láncvégi helyzeteket nem vázképző egységek alkotják.

Szimmetria

Látható, hogy azokban az észterekben, ame17 lyekben oxi-1,2-propilén-oxi- egységek is jelen vannak, az oxi-

1,2-propilén-oxi- egységekben levő metilcsoportok tetszőlegesen váltakozhatnak a szomszédos -CH₂- csoport egyik hidrogénjével, csökkentve ezzel az észterlánc szimmetriáját. Az oxi-1,2-propilén-oxi- egységek tehát vagy -OCH₂CH(CH₃) O-orientációjúak, vagy ellenkezőleg, -OCH(CH₃) CH₂O-orientációjúak. Ezen túlmenően, az oxi-1,2-propilén- egységekben levő azon szénatomok, amelyekhez a metilcsoport kapcsolódik, aszimmetrikusak, például királisak; ezekhez négy, nem egyenértékű kémiai egység kapcsolódik.

Az oxi-1,2-propilén-oxi- egységektől eltérően az oxi-etilén-oxi-egységek nem alkalmazhatók az oxi-1,2-alkilén-oxiegységek egyedüli forrásaként stabilizátor hozzáadása nélkül, mivel nincs meg a szükséges aszimmetrikus jellegük. Éppen az aszimmetrikus egységek és/vagy a stabilizátorok gátolják az oligomer kristályosodását a gyártás során és később, amikor a mosóoldathoz adjuk az anyagot. Az oxi-etilén-oxi-egységek vagy az oxi-etilén-oxi-egységet az oxi-propilén-oxi-egységhez képest nagy arányban tartalmazó keverékek alkalmazását tehát stabilizátorok bevezetésével kell kísérni a kristályképződés visszatartása céljából. A leírás szerinti ilyen készítmények tehát szulfonát típusú hidrotropokat, lineáris vagy elágazó láncú alkilbenzol-szulfonátokat, paraffin-szulfonátokat és ezek keverékeit tartalmazzák az oligomer készítmény szerkezetébe integrálva.

Előnyösen különböző választható hidrofilitásnövelő és nem poliészter jellegű, önálló egységek vihetők be az észterekbe. A bevitel módja tetszőleges. Előnyös választható egységek az anionos hidrofilek, például az 5-szulfo-izoftaloil- vagy hasonló ··· ··· · · egységek. Ezek az egységek az észtervázba való bevitel során azt rendszerint két vagy több hidrofób részre osztják, amelyeket egy vagy több hidrofil egység választ el.

Megjegyzendő, hogy a leírásban szereplő fő, töltéssel nem rendelkező aril-dikarbonil- egységeknek nem kell feltétlenül tereftaloil- egységeknek lenniük, ha az észter poliészter része nem károsul jelentős mértékben, igy például kisebb mennyiségű, töltéssel nem rendelkező izomer dikarbonil- egység, például izoftaloil- vagy hasonló csoport szintén elfogadható az észterbe való bevitelre.

Poli(oxi-etilén)oxi- egységek — A leírásban szereplő szennylazító szer észterét tartalmazó választható poli(oxi-etilén) oxi-egységek polimerizációs foka 2 és 40 között van, és az összes jelenlevő oxi-alkilén-oxi-egységek 0 és 25 mólszázalék közötti mennyiségét képviselheti. Előnyösen poli(oxi-etilén)oxi-egységek vannak jelen, ha a vázat képező egység 8 vagy több tereftaloil- egységből áll; ugyanakkor legalább néhány poli(oxi-etilén)oxi-egység jelen lehet az észterekben, ha a tereftaloil-egységek száma 1,5. A poli(oxi-etilén)oxi-egységek, különösen a 8 vagy több teretftaloil-egységet tartalmazó észterekben segítik a szennylazító szer oldódását a mosóoldatban.

A vázban jelenlevő poli (oxi-etilén)oxi-egységek mennyisége összefügg a polimerizációs fokkal. Azok a (dietilénglikolból kapott) (oxi-etilén)-(oxi-etilén)-oxi-egységek, amelyeknek polimerizációs foka kettő, 0 és 25 mólszázalék közötti mennyiségét képezhetik a vázban levő összes (oxi-alkilén)-oxi-egységnek. A (trietilénglikolból kapott) (oxi-etilén)₃ egységek, amelyeknek ··· «··· polimerizációs foka három, 0 és 18 mólszálazalék közötti részét képezhetik a vázban levő összes (oxi-alkilén)-oxi-egységnek. A (tetraetilénglikolból kapott) (oxi-etilén)₃ egységek, amelyeknek polimerizációs foka négy, 0 és 12 mólszázalék közötti részét képezhetik a vázban levő összes (oxi-alkilén)-oxi-egységnek.

Zárócsoport egységek — A leírásban szereplő szennylazitó szerek észtereiben alkalmazott zárócsoport egységek szulfonált polietoxi-/propoxi-csoportok. A zárócsoport egységek anionos töltésű helyeket alkotnak, amikor az észtert vizes közegben, például a mosófolyadékban oldjuk. A zárócsoportok elősegítik a vizes közegben való anyagszállítást és hidrofil helyet képeznek az észtermolekulákon.

A savas formát nem célunk kizárni, de a leírásban szereplő észterek gyakrabban nátriumsók, más alkálifémek sói, nitrogén-kation-tartalmú (konkrétan tetraalkil-ammóniumkation-tartalmú) sók vagy a vizes közegben disszociált ionok sói. Zárócsoportokra példaként említhetők a nátrium-izetionát, a nátrium 2-(2-hidroxi-etoxi)etán-szulfonát, a nátrium 2—[2—(2-hidroxi-etoxi)-etoxi]-etán-szulfonát, a nátrium-5-hidroxi-4-metil-3-oxa-pentán-szulfonát, a nátrium-alfa-3-szulfopropil-omega-hidroxi-poli(oxi-1,2-etándiil) (1-2 átlagos etoxilálási fokkal), a nátrium-5-hidroxi-3-oxa-hexán-szulfonát és ezek keverékei.

Mólokban megadva a leírás szerinti szennylazító szer előnyösen körülbelül egy és kettő közötti szulfonált zárócsoport egység molekulát tartalmaz egy észtermolekulára. Az észterek előnyösebben dupla zárócsoportot tartalmaznak; vagyis egy molekula észterre két zárócsoport egység jut. Ami a tömegösszetételt illeti, a zárócsoport egységek részhozzájárulása az észterek molekulatömegéhez természetesen csökken az észterváz molekulatömegének növekedésével.

Zárócsoportot tartalmazó észterek előállítási módszere — A találmány szerinti észterkészítményeket a szakirodalomból ismert bármely általános reakciótípus szerint vagy ezek közül néhány kombinálásával elő lehet állítani. Számos kiindulási anyag és sokféle jól ismert kísérleti és analitikai módszer használható a szintézis során.

A találmány szerinti észterek előállítására szolgáló megfelelő általános reakciótípusok elvileg a következők:

1. savhalogenidek alkoholízise;

. szerves savak észterezése;

3. észterek alkoholízise (átészterezés); és

4. alkilén-karbonátok reakciója szerves savakkal.

A fent említettek közül a 2-4. reakciótípusok az előnyösek, mivel ezek esetében nincs szükség drága oldószerekre és halogénezett reagensekre. A 2-4. reakciótípusok a legelőnyösebbek, mivel a leggazdaságosabbak.

A találmány szerinti észterek előállítására szolgáló megfelelő kiindulási anyagok vagy reagensek bármilyen reagensek (konkrétan észterezhető vagy átészterezhető reagensek) lehetnek, amelyek az 1-4. reakciótípusokban vagy ezek kombinációiban képesek részt venni, az észterek fent megadott i) - iv) egységeinek megfelelő arányokban való képződése mellett. Ezek lehetnek „egyszerű reagensek, vagyis olyanok, amelyek egyszerre csak az észterek előállításához szükséges egy típusú egységet tudnak ké21 pezni, vagy az egyszerű reagensek származékai, amelyek egyszerre két vagy több, az észterek előállításához szükséges egységet tartalmaznak. Az egyszerű reagensre példaként említhető a dimetil-tereftálát, amely csak tereftaloil-egységeket képez. Ezzel szemben a bisz(2-hidroxi-propil)-tereftálát olyan reagens, amely dimetil-tereftalátból és 1,2-propilénglikolból állítható elő, és amely adott esetben kétféle egység, azaz oxi-1,2-propilén-oxiés tereftaloil-egységek előállításához használható a leírás szerinti észterek szintézise során.

Elvileg van lehetőség oligoészterek vagy poliészterek, például poli(etilén-tereftálát) reagensek alkalmazására is a leírás szerint, az átészterezést a zárócsoport egységek bevitelével, a molekulatömeg csökkentése mellett végezve. Mindazonáltal a legelőnyösebb eljárás az észterek előállítása a legegyszerűbb reagensekkel, molekulatömeg-növelő folyamatban (a találmány szerinti határértékig), az ezt követő zárócsoport-bevitellel kiegészítve .

Ha a fent ismertetett legegyszerűbb reagensekből indulunk ki, a teljes szintézis rendszerint többlépéses, és legalább két műveletből, a kezdeti észterezésből vagy átészterezésből (más néven észterváltásból) áll, majd ezt követi az oligomerizációs művelet, amelyben az észterek molekulatömegét növeljük, de csak a leírásban megadott határértékig.

A 2-3. reakciótipusokban az észterkötés képzése magába foglalja kis molekulatömegű melléktermékek, a víz (2. reakció) vagy egyszerű alkoholok (3. reakció) eliminálását. Utóbbi teljes eltávolítása a rekciókeverékekből általában valamivel könnyebb, • · · ··· ····· • · · · ·«··· ·«· ·· ·· ·· « mint az előzőé.

Mivel azonban az észterkötésképző reakciók általában reverzibilisek, a reakciót mindkét anyag esetében e melléktermékek eltávolításával lehet „előre vezetni.

A gyakorlatban a reagenseket az első lépésben (az észterváltás során) megfelelő arányban összekeverjük, és atmoszférikus vagy enyhén afeletti nyomáson melegítéssel olvadékot képzünk (előnyösen inért gáz, például nitrogén vagy argon jelenlétében) . Víz és/vagy kis molekulatömegű alkohol szabadul fel, amelyet a reaktorból ledesztillálunk körülbelül 200°C-on. (Körülbelül a 150°C és 200°C közötti hőmérséklettartomány előnyös általában ebben a lépésben.)

A második (vagyis oligomerizációs) lépésben vákuumot és az első lépésben alkalmazottnál valamivel magasabb hőmérsékletet használunk; az illékony melléktermékek és a reagensfeleslegek eltávolítása a reakció befejeződéséig folyatódik, ezt a hagyományos spektrográfiás módszerekkel kontrolláljuk. Folyamatosan vákuumban, rendszerint 30 Hgmm körül vagy ez alatt dolgozunk. Kis mennyiségű habzásgátló, például szilikonolaj vagy ásványolaj adagolható be a habzás csökkentésére a vákuumos oligomerizációs lépés folyamán, különösen stabilizátorok, például alkil-benzolszulfonátok jelenléte esetén.

A fent ismertetett reakciólépések mindegyikében egyensúlyt kell tartani egyrészt a reakció gyors és teljes végbemenetele (magasabb hőmérsékletek és rövidebb reakcióidők az előnyösek), másrészt az (elszíneződést és melléktermék-képződést okozó) hőbomlás elkerülése között. Általában lehetséges magasabb reak23 cióhőmérsékletet alkalmzni, különösen, ha a reaktor felépítése olyan, hogy az mimálisra csökkenti a túlmelegedést vagy a „forró pontok képződését; valamint olyan észterképző reakciók esetén, amelyekben etilénglikol van jelen, amely jobban elviseli a magasabb hőmérsékleteket. Tehát az oligomerizáció szempontjából előnyös hőmérséklet körülbelül 150 °C és körülbelül 250 °C között van, ha az EG/PG arány nagy, és körülbelül 150 °C és körülbelül 240 °C között van, ha kisebb az EG/PG arány (feltételezve, hogy nincs egyéb speciális óvintézkedés, például a reaktortervezésben a termolízis korlátozására). Ha tetraalkil-ammóniumkationok vannak jelen, a kondenzációs hőmérséklet előnyösen 150 - 240 °C.

Igen fontos, hogy a fent ismertetett eljárásban állandó keverést alkalmazzunk, hogy a reagensek állandóan jó érintkezésben legyenek; az előnyös eljárásokban jól kevert homogén reagensolvadékot képezünk a fent megadott hőmérséklet-tartományban. Igen előnyös a reakciókeverék vákuummal vagy inért gázzal érintkező felületét maximálisra növelni, hogy elősegítsük az illékony termékek eltávolítását, főleg az oligomerizációs lépésben; jó gáz-folyadék érintkezést nyújtó, nagy nyírósebességű, örvény típusú keverőberendezés a legmegfelelőbb e célra.

A poliészter kémiából jól ismert, az észterezéshez, átészterezéshez, olgomerizációhoz és ezek kombinációihoz használatos katalizátorokat és katalizátorkoncentrációkat alkalmazzuk rendszerint; amint fent említettük, egy katalizátor elegendő. Megfelelő fémkatalizátorokat ismertet a Chemical Abstracts, CA83:178505v számú referátuma, amely szerint a karboxi-benzol-szulfonát-K és -Na etilénglikolos észterezése során az átmene···· • · ··· ··· · ♦ • · · · ···· ·· ♦· ·· · tifémionok katalitikus aktivitása a következő sorrendben csökken: Sn (legjobb), Ti, Pb,. Zn, Mn, Co (leggyengébb).

A reakció a biztos befejeződésig tartó időtartamon át folytatható, vagy előrehaladása különböző hagyományos analitikai eljárásokkal követhető; az ilyen monitorozó eljárás lehetővé teszi a műveletek bizonyos mértékű gyorsítását, és a reakció leállítását, amint a megfelelő összetételű készítmény képződött. Ha tetraalkil-ammóniumkationok vannak jelen, általában előnyös a reakciót a nátriumkation-képződés szempontjából való teljes végbemenetel előtt leállítani, hogy csökkentsük a termikus bomlás lehetőségét. Megfelelő monitorozási eljárás alapja lehet például a relatív és belső viszkozitás, a hidroxilszám mérése, az ^:H és ¹³C magmágneses rezonancia (NMR) spektrum, a kapilláris zóna elektroforézis és a folyadékkromatográfiás görbék.

Illékony reagensek (például glikol) és viszonylag nem illékony reagensek (például dimetil-tereftálát) egyidejű alkalmazásakor a reakciót célszerű glikolfölösleggel kezdeni. Az észterváltási reakció során ebben az esetben (Odian idézett munkája szerint) a „sztöchiometriai egyensúly az eljárás második lépésének utolsó részében jön létre. A glikolfelesleget desztillációval lehet eltávolítani a reakciókeverékből; emiatt nem lényeges a felhasznált pontos mennyiség.

Mivel az észterkészítmények végső sztöchimetriája a reakciókeverékekben maradó és az észterekbe vitt reagensek relatív mennyiségétől függ, a kondenzációkat célszerű olyan módon vezetni, amely hatékonyan visszatartja a nemglikolos reagenseket, és megakadályozza azok ledesztillálódását vagy szublimálódását. A • · ··· dimetil-tereftálát és kisebb mértékben a tereftálsav egyszerű glikolészterei elég illékonyak ahhoz, hogy alkalmanként a reakcióberendezés hidegebb részére „ szublimá'lódj anak . A kívánt sztöchiometriai egyensúly elérése végett célszerű, hogy ez a szublimátum visszakerüljön a reakciókeverékbe, vagy másik megoldásként, a szublimációs veszteséget kis terettalátfelesleg alkalmazásával kompenzáljuk.

A szublimációs típusú veszteségek, például a dimetil-ftálát veszteség általában minimálisra csökkenthető 1) a berendezés megfelelő tervezésével; 2) a reakcióhőmérséklet megfelelően lassú emelésével, amely lehetővé teszi, hogy a dimetil-tereftálát nagy része kevésbé illékony glikolészterré alakuljon, mielőtt elérnénk a hőmérséklettartomány felső határát; 3) az átészterezés korai szakaszának kis — közepes nyomáson való vezetésével (különösen hatásos az eljárás, ha a vákuum ráadása előtt a reakcióidő elegendő a metanol elméleti hozam szerinti 90%-ának képződésére); 4) a vákuum szabályozásával a kondenzáció alatt, elkerülve a 20 Hgmm alatti nyomásérték alkalmazását mindaddig, míg a kondenzáció el nem éri azt a fokot, hogy a tereftalát nagy része már nem monomer formában van jelen. Másrészt a leírás szerinti „illékony glikolkomponensnek valóban illékonynak kell lennie, ha fölöslegben alkalmazzuk. Általában atmoszférikus nyomáson körülbelül 350 °C alatti forráspontú kisebb szénatomszámú glikolokat vagy ezek keverékeit alkalmazzuk a találmány szerint; ezek elég illékonyak ahhoz, hogy a gyakorlatban el lehessen őket távolítani a szokásos rekaciófeltételek mellett.

A használandó reagensek relatív arányainak kiszámításakor a ··♦ ··· · * leírás szerint a következő tipikus megoldást alkalmazzuk, amelyet a nátrium-2-(2-hidroxi-etoxi)etán-szulfonát (A), etilénglikol (Β) , dimetil-tereftálát (C) és dimet'il-5-nátrium-szulfo-izoftalát (D) reakciójára megadunk:

1. kiválasztjuk a zárócsoportképzés kívánt fokát; az adott példában ez a találmány szerinti legelőnyösebb érték, a 2;

2. kiválasztjuk a kívánt észter vázában levő tereftaloilegységek átlagos kiszámított értékét; az adott példában a találmány szerinti legelőnyösebb értéket, amely 5;

3. kiválasztjuk a kívánt észter vázában levő 5-szulfo-izoftaloil-egységek átlagos kiszámított értékét; az adott példában ez a találmány szerinti legelőnyösebb értéktartományon belüli érték, 1 lesz;

4. az (A) : (C) : (D) mólarányának 2:5:1-nek kell lennie, az (A), (C) és (D) reagensek mennyiségét ennek megfelelően veszszük;

5. kiválasztjuk a megfelelő glikolfelesleget; a dimetilszulfo-izoftálát és dimetil-tereftálát mólszámai összegének rendszerint 2-10-szerese a megfelelő mennyiség.

A felhasználandó glikol mennyiségének elegendőnek kell lennie az összes többi egység észterkötéssel való kötődéséhez. Megfelelő mennyiségű felesleg hozzáadása esetén a glikol relatív mennyisége a glikoltól eltérő összes beadagolt szerves reagensek egy molekulájára körülbelül 1 és körülbelül 10 molekula között van.

A szulfonát típusú hidrotropok, lineáris vagy elágazó alkil-benzol-szulfonátok és paraffin-szulfonát stabilizátorok különböző időpontokban hozzáadhatok az oligomerhez, a teljes oligomerizáció előtt, vagy az előformázott oligomer előzetes megolvasztásával, majd a stabilizátor homogén módon való bekeverésével az olvasztott oligomerbe. A lényeg a stabilizátor egyenletes bevitele az oligomerbe.

Kristályosodást csökkentő stabilizátorok

A találmány szerinti mosószerkészítményekben használható stabilizátoroknak vízben oldódónak és vízben diszpergálhatónak kell lenniük. A leírás szerinti stabilizáló szerek lehetnek szulfonát típusú hidrotrop anyagok, lineáris vagy elágazó láncú alkil-benzol-szulfonátok, paraffin-szulfonátok, és más, termikusan stabil, körülbelül 4 és körülbelül 20 közötti szénatomszámú alkil-szulfonát változatok.

Előnyös stabilizátorok a nátriumdodecil-benzol-szulfonát, a kumol-szulfonát-nátrium, a toluolszulfonát-nátrium, a xilol-szulfonát-nátrium, és ezek keverékei.

Ha nagyobb stabilizátorkoncentrációkat alkalmazunk, előnyösebbek a hidrotrop anyagok és/vagy más stabilizátorok keverékei a tiszta komponenseknél, mert így teljesebb az oligomerbe való integráció, és csökken a stabilizátor kristályosodásának lehetősége.

A stabilizátor koncentrációját általában minél kisebb értéken kell tartani a kívánt előny, vagyis a szennylazító szer kristályosodott mennyisége csökkentésének elérése mellett a gyártás, tárolás és a mosóoldatba való bevitel során. A készítmény tartalmazhat körülbelül 0,5% és körülbelül 20% közötti mennyiségű stabilizátort. Előnyösebben a szennylazító észter olyan mennyiségű stabilizátort tartalmaz, amely elegendő az oligomer kristályosodásának csökkentésére a gyártás és a mosóol• · · • · · · · ··· datba való bevezetés során, vagyis legalább 3 tömegszázaléknyi anyagot.

A stabilizátor különböző módszerekkel adagolható a szennylazító szerhez. A stabilizátort előnyösen a teljes oligomerizáció előtt, a kezdeti stádiumban adagoljuk az oligomer reagensekhez. A stabilizátor ily módon egyenletesen integrálódik az oligomerbe. Egy másik módszerben először megolvasztjuk az előformált oligomert, majd egyenletesen bekeverjük a stabilizátort az olvasztott oligomerbe. Ha a mosószerkészítményben alkil-benzolszulfonátokat használunk, ezek nem stabilizálnak, és nem csökkentik a kristályosodást, még a szennylazító szernek a mosószeroldatba való oldódása során sem, ahogy azt a stabilizátor teszi, ha a fent ismertetett módon beadagoljuk.

Mosóhatású felületaktív anyag

A találmány szerinti mosószerkészítményekben használatos előnyös mosóhatású felületaktív anyagok lehetnek anionosak, nemionosak, ikerionosak, amfolitikusak és kationosak vagy ezek kompatibilis keverékei. A leírás szerint használható mosóhatású felületakív anyagokat ismertetnek a 3,664,961 számú és a 3,919,678 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, amelyek itt hivatkozásként vannak feltüntetve.

Megfelelő kationos felületaktív anyagokat tartalmaz a 4,222,905 számú és a 4,239,659 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is, amelyek mindegyike itt hivatkozásként van feltüntetve. A felületaktív anyagok közül az anionosak és a nemionosak az előnyösek, az anionosak a legelőnyösebbek. A következőkben reprezentatív példákat adunk meg a találmány sze • · · · • · · · · • · · ····· • · · · · · · rinti granulátumokban felhasználható mosóhatású felületaktív anyagokra. A nagy szénatomszámú zsírsavak vizoldható sói, vagyis a „szappanok jól használható anionos felületaktív anyagok a leírás szerinti készítményekhez. Ilyenek például az alkálifémszappanok, például a nagy szénatomszámú, körülbelül 8-24 szénatomos zsírsavak, előnyösen körülbelül 12-18 szénatomos zsírsavak nátrium-, kálium-, ammónium- és alkilol-ammóniumsói. A szappanokat előállíthatjuk a zsírok és olajok közvetlen elszappanosításával vagy a szabad savak semlegesítésével. Különösen előnyösek a kókuszolaj és tallolaj alapú zsírsavak keverékeinek nátrium- és káliumsói, vagyis a tall- és kókuszszappan nátriumés káliumsója.

További, a találmány szempontjából megfelelő anionos felületaktív anyagok a vízoldható sók, előnyösen a szerves kénsavas reakciótermékek alkálifém-, ammónium- és alkilol-ammóniumsói, amelyeknek molekulaszerkezetében körülbelül 10 és körülbelül 20 közötti szénatomos alkilcsoport van, valamint egy szulfonsav vagy kénsavas észtercsoport. (Az „alkil kifejezés az acilcsoportok alkilrészét jelenti.) A felületaktív anyagoknak erre a csoportjára példaként említhetők az alkil-szulfát-nátriumsó és -káliumsó, főleg amelyeket nagy szénatomszámú, (8-18 szénatomos) alkoholok, például tallolaj és kókuszolaj gliceridjeiből redukcióval kapott alkoholok szulfatálásával nyerünk; és olyan alkilbenzol-szulfonátok nátrium- és káliumsói, amelyekben az alkilcsoport körülbelül 9 és körülbelül 15 közötti mennyiségű szénatomot tartalmaz, egyenes láncban vagy elágazó láncú konfigurációban, például a 2,220,099 számú és a 2,477,383 számú, amerikai • · · ··· ····· • · · · ····· ···· ·· ·· ·· · egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek. Különösen értékesek a lineáris láncú alkil-benzol-szulfonátok, amelyekben az alkilcsoport szénatomjainak átlagos száma körülbelül 11 és 13 között van, és amelyeket 11-13 szénatomos (C₁₁_₁₃) LAS néven rövidítünk.

A találmány szempontjából megfelelő további anionos felületaktív anyagok az alkil-gliceril-éter-szulfonát-nátriumsók, főleg a tallolaj és kókuszolaj alapú nagy szénatomszámú alkoholok éterei; a kókuszolaj zsírsav-monoglicerid-szulfonátok és szulfátok nátriumsói; etilén-oxid nátrium- és káliumsó molekulánként, ahol az alkilcsoportok körülbelül 18 és körülbelül 12 közötti szénatomot tartalmaznak; és az alkil-etilén-oxid-éter-szulfátok nátrium- és káliumsói, amelyekben molekulánként körülbelül 1 és körülbelül 10 közötti etilén-oxid egység van, és ahol az alkilcsoport körülbelül 10 és körülbelül 20 közötti szénatomot tartalmaz.

Ezen kívül megfelelő anionos felületaktív anyagok a zsírsavban körülbelül 6 és 20 közötti szénatomot és az észtercsoportban körülbelül 1 és 10 közötti szénatomot tartalmazó alfa-szulfonált-zsirsavészterek vízoldható sói; az acil-csoportban körülbelül 2 és 9 közötti szénatomot és az alkán vegyületben körülbelül 9 és körülbelül 23 közötti szénatomot tartalmazó 2-acil-oxi-alkán-l-szulfonsavak vízoldható sói; a körülbelül 12 és 20 közötti szénatomos olefin- és paraffin-szulfonátok vízoldható sói; és az alkilcsoportban körülbelül 1 és 3 közötti szénatomot és az alkánvegyületben körülbelül 8 és 20 közötti szénatomot tartalmazó béta-alkil-oxi-alkán-szulfo-nátok.

• · · · ·

Előnyös anionos felületakiv anyagok a 10-18 szénatomos lineáris alkil-benzol-szulfonátok és a 10-18 szénatomos alkilszulfátok. Adott esetben kis nedvességtarta'lmú (25%-nál kisebb víztartalmú) alkil-szulfát paszta is lehet az egyedüli felületaktív alkotóelem a mosószerkészítményben. A legelőnyösebb a kettő kombinációja. A találmány egy előnyös megvalósításában a tésztaszerű massza körülbelül 20% és körülbelül 40% közötti mennyiségű 10-13 szénatomos lineáris alkil-benzol-szulfonát és

12-16 szénatomos alkil-szulfát nátriumsóinak keverékét tartalmazza körülbelül 2:1 és 1:2 közötti arányban.

Vízoldható	nemionos felületakiv anyagok szintén használha-
tók a találmány	szerint. Ilyen nemionos anyagok lehetnek a (hid-
rofil jellegű)	alkilén-oxidcsoportok alifás vagy alkil-aromás

szerves hidrofób vegyületekkel való kondenzációjával kapott vegyületek. A valamely konkrét hidrofób csoporttal kondenzálandó poli(oxi-alkilén)-csoport hossza könnyen beállítható úgy, hogy vízoldható vegyület képződjön, amelyben a hidrofil és hidrofób

elemek aránya a	kívánt értéken van.
Megfelelő	nemionos felületaktív anyagok lehetnek a po-
li(etilén-oxid)	alkil-fenolokkal való kondenzátumai, például a
körülbelül 6 és	15 közötti szénatomos alkilcsoportot tartalmazó

alkil-fenolok kondenzációs termékei, egyenes vagy elágazó láncú

konfigurációval,

körülbelül 3 és 12 közötti molekula etilén-

-oxiddal az alkil-fenol egy molekulájára számolva. Ide sorolhatók a 8-22 szénatomos alifás alkoholok vízben oldható vagy vízben diszpergálható, egyenes vagy elágazó láncú kondenzációs termékei, 3-12 molekula etilén-oxiddal az alkohol egy molekula32 jára megadva.

A találmány szempontjából megfelelő további nemionos csoportot képeznek a szemipoláris nemionos felületaktív anyagok, amelyekben vízoldható amin-oxid van, és amelyek egy, körülbelül 10 és 18 közötti szénatomos alkilvegyületet és két, körülbelül 1 és körülbelül 3 közötti szénatomos alkil- vagy hidroxi-alkil-vegyületet tartalmaznak; egy, körülbelül 10 és 18 közötti szénatomos alkilvegyületet és két, körülbelül 1 és 3 közötti szénatomos alkilcsoportból vagy hidroxi-alkil-csoportból álló vegyületet magába foglaló vízoldható foszfin-oxidok; és körülbelül 10 és 18 közötti szénatomos egy alkilvegyület és egy körülbelül 1 és 3 közötti szénatomos alkilvegyületet vagy hidroxi-alkil-vegyületet tartalmazó vízoldható szulfoxidok.

Előnyös nemionos felületaktív anyagok az R¹(OC₂H₄)_nOH általános képletű vegyületek, a képletben R¹ jelentése 10-16 szénatomos alkilcsoport vagy 8-12 szénatomos alkil-fenilcsoport, és n jelentése 3 és körülbelül 80 közötti érték. Különösen előnyösek a 12-15 szénatomos alkoholok kondenzációs termékei körülbelül 5 és körülbelül 20 molekula etilén-oxiddal az alkohol egy molekulájára számolva, például a 12-13 szénatomos alkohol, molekulánként körülbelül 6,5 molekula etilén-oxiddal kondenzálva.

További megfelelő nemionos felületaktív anyagok a (VII) általános képletű polihidroxi-zsírsavamidok, a képletben R jelentése 9-17 szénatomos alkilcsoport vagy alkenil-cso port,

R¹ jelentése metilcsoport, és

Z jelentése glucitilcsoport, amelyet redukált cukorból vagy • · · • · *·· ···· · • · · ····· ··· ·· ·· · annak alkoxilezett származékából kaptunk. Példaként említhetők az N-metil-N-l-dezoxi-glucitil-kokoamid és az N-metil-N-l-dezoxi-glucitil-oleamid. A polihidroxi-zsirsavamidok előállítására szolgáló eljárások ismertek, és leírásuk megtalálható a 2,965,576 számú és a 2,703,798 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban, ame lyek itt hivatkozásként vannak feltüntetve.

Amfolitikus felületaktív anyagok lehetnek az alifás vagy heterociklusos szekunder és tercier aminok alifás származékai, amelyekben az alifás rész lehet egyenes láncú vagy elágazó, és ahol az alifás szubsztituensek egyike körülbelül 8 és 18 közötti szénatomot tartalmaz, és az alifás szubsztituensek legalább egyike anionos vízoldhatóságot elősegítő csoportot tartalmaz.

Ikerionos felületaktív anyagok lehetnek az alifás, kvaterner, ammónium-, foszfónium- és szulfóniumvegyületek származékai, amelyekben az alifás szubsztituensek egyike körülbelül 8 és 18 közötti szénatomos.

A találmány szempontjából megfelelnek a kationos felületaktív anyagok is. Kationos felületaktív anyag lehet számos vegyület, amelyben egy vagy több szerves hidrofób csoport van a kationban, és általában tartalmaznak egy kvaterner nitrogénatomot savas gyökkel társítva. Az ötvegyértékű nitrogén gyűrűs vegyületei szintén kvaterner nitrogénvegyületnek számítanak. Megfelelő anionok a halogenidek, a metil-szulfát és -hidroxid. A tercier aminok hasonlóak lehetnek a kationos felületaktív anyagokhoz a 8,5-ös pH-nál savasabb mosóoldatokban. A találmány szempontjából megfelelő ezen és további kationos felületaktív • · · · • · ··· ····· • · · «···· • · · · · · · anyagok részletesebb leírása a 4,228,044 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban található, amely itt hivatkozásként van feltüntetve.

A kationos felületaktív anyagokat gyakran használják mosószerkészítményekben a textília lágyítására és/vagy antisztatizálására. Antisztatizáló szerek, amelyek némi lágyító hatást is nyújtanak, és amelyek előnyösek a leírás szerint, a 3,936,537 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban találhatók, amely itt hivatkozásként van feltüntetve.

Szennyeződéslebegtető

A mosószerkészítmények előnyösen szennyeződéslebegtetőt tartalmaznak. A találmány szempontjából megfelelő szennyeződéslebegtetők lehetnek a szilikátok, borátok, polihidroxi-szulfonátok, poliacetátok, és a foszfort nem tartalmazó szervetlen szennyeződéslebegtetők. Foszformentes, szervetlen szennyeződéslebegtetőkre példaként említhetők a nátrium- és kálium-karbonát, -bikarbónát, -szeszkvikarbonát, tetraborát-dekahidrát, és a szilikátok, amelyekben a SiO₂ és az alkálifém-oxid tömegaránya körübelül 0,5 és körülbelül 4,0, előnyösen körülbelül 1,0 és körülbelül 2,4 között van. A találmány szempontjából megfelelő, vízoldható, foszformentes szerves szennyeződéslebegtetők lehetnek a különböző alkálifém-, ammónium- és szubsztituált ammóniumpoliacetálok, karboxilátok, polikarboxilátok és polihidroxi-szulfonátok. Poliacetát és polikarboxilát szennyeződéslebegtetőkre példaként említhetők az etilén-diamin-tetraecetsav, nitrilo-triecetsav, oxi-diborostyánkősav, mellitinsav, benzol-polikarbonsavak és citromsav nátrium-, kálium-, lítium-, ammónium• · · ··· ····· « · · · ····» • · · · 4· ·· ·· « és szubsztituált ammóniumsói.

A találmány szempontjából megfelelő további poli-karboxilátok a 4, 144,226 számú, a 4,246, 495 számú', amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban található vegyületek, amelyek mindegyike itt hivatkozásként van feltüntetve. Ezek a poliacetál-karboxilátok glioxilsavészter és egy polimerizációs iniciátor reakciójával állíthatók elő polimerizációs feltételek között. A kapott poliacetál-karboxilátésztert aztán kémiailag stabil végcsoportokhoz kötjük, hogy stabilizáljuk a poliacetálkarboxilátot a gyors depolimerizációval szemben az alkálikus oldatban, átalakítva a megfelelő sóvá, majd hozzáadjuk a mosószerkészítményhez. Különösen előnyös polikarboxilát szennyeződéslebegtetők az éter-karboxilát szennyeződéslebegtető készítmények, amelyek tartarát-monoszukcinát és tartarát-diszukcinát kombinációt tartalmaznak, és amelyeknek leírása a 4,663,071 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban található, amely itt hivatkozásként van feltüntetve.

A SiO₂.M₂O általános képlettel jellemezhető vízoldható szilárd szilikátok, amelyek képletében M jelentése alkálifém, és amelyekben a SiO₂:M₂O tömegaránya körülbelül 0,5 és körülbelül 4,0 között van, jól használható sók a találmány szerinti mosószergranulátumokban, körülbelül 2% és körülbelül 15% közötti koncentrációban, előnyösen körülbelül 3% és körülbelül 8% közötti koncentrációban, vízmentes tömegre számítva. A vízmentes vagy hidratált szilikátrészecskék szintén használhatók a találmány céljaira. Aluminium-szilikátok, köztük zeolitok megfelelnek a találmány szempontjából, részletesebb leírásuk a 4,605,509 szá• · • · • · · · • · · · · • · · · · mú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban található, amely itt hivatkozásként van feltüntetve. Az itt hivatkozásként feltüntetett, 4,605,509 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett, kristályos réteges szilikátok szintén megfelelnek a találmány szerinti mosószerkészítményekben való felhasználásra.

Választható mosószer alkotóelemek

A találmány szerinti mosószerkészítmények tartalmazhatnak akármennyi további alkotóelemet. Ilyenek lehetnek további szenynyeződéslebegtetők, habzásfokozók vagy habzásgátlók, fakulás és korrózió elleni szerek, szennyezésszuszpendáló szerek, szennylazító szerek, fertőtlenítő szerek, pH-beállító szerek, szennyeződést nem lebegtető lúgos anyagok, kelátképző szerek, smektit agyagok, enzimek, enzimstabilizáló szerek és illatosító anyagok. Mindez az itt hivatkozásként feltüntetett 3,936,537 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban megtalálható.

További szinátvitelt gátló szereket szintén be lehet adagolni, például a poli(vinil-pirrolidon) megfelelő színátvitelt gátló polimer a találmány szerinti mosószerkészítményekhez. Az ilyen kiegészítő színátvitelt gátló szerek koncentrációja változó lehet, de rendszerint körülbelül 0,01 tömegszázalék és körülbelül 10 tömegszázalék között van a moszsószerkészítményre számítva.

Kelátképző szerek leírása megtalálható a 4,663,071 számú, itt hivatkozásként feltüntetett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is. Habzásmódosító szerek szintén választható alkotóelemek, és leírásuk a 3,933,672 számú és a 4,136,045 • · · ··· ··· · · • · · · ····· •··« ·· ·· ·· · számú, itt hivatkozásként feltüntetett, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban található. A szabadalom szempontjából megfelelő smektit agyagok leírása található a 4,762,645 számú, itt hivatkozásként feltüntetett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A szabadalom szempontjából megfelelő kiegészítő szennyeződéslebegtetők leírása megtalálható a 3,936,537 számú és a 4,663,071 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban, amelyek itt mind hivatkozásként vannak feltüntetve.

Bár a találmány szerinti mosószerkészítmények szempontjából nem lényeges, de előnyös, ha azok enzimet tartalmaznak. Megfelelő enzim komponensek beszerezhetők a NOVO Industries cégtől T-Granulate és Savinase™ kereskedelmi néven, illetve a Gist-Brocades cégtől Maxacal™ és Maxatase™ néven. Az enzimek csoportjában lehetnek proteázok, amilázok, lipázok, cellulázok és ezek keverékei.

Az enzimkoncentráció előnyösen körülbelül 0% és körülbelül 5% között, előnyösebben körülbelül 0,1% és körülbelül 2,5% között, legelőnyösebben körülbelül 0,2% és körülbelül 1% között van. A proteázokat rendszerint körülbelül 0,001 és körülbelül 0,05 közötti, legelőnyösebben 0,002 és körülbelül 0,02 közötti aktivitási egység mellett (Anson egység), az amilázokat körülbelül 5 és körülbelül 5000, legelőnyösebben körülbelül 50 és körülbelül 500 amilázegység koncentráció mellett alkalmazzuk a mosószerkészítmény egy grammjára megadva.

A találmány könnyebb érhetőségének elérése érdekében példákkal illusztráljuk azt, a példák csak illusztrálásra szolgál38 • · · · • · ··· · · · · · • · · ····· • · · · · · · nak és semmiképpen nem korlátozzák a találmány oltalmi körét.

1.példa

A következő példa bemutatja az A, B, Ó, D és E granulált mosószerkészítményeket, amelyek közül az E készítmény a találmány leírása szerint készült, az A-D készítmények pedig nem a találmány szerintiek. Konkrétabban a D készítmény színátvitelt gátló szereket, poli(amin-N-oxid) polimert és N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimert, szennylazító szert, szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoportot tartalmazó észter oligomert tartalmaz. Az összehasonlítás kedvéért az A készítmény nem tartalmaz ilyen szennylazító szert vagy színátvitelt gátló szereket; a B és C készítmények csak színátvitelt gátló szert, konkrétan megfelelően poli(amin-N-oxid) polimert és N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimert tartalmaznak; és a D készítmény mindkét színátvitelt gátló szert tartalmazza, viszont nincs benne szennylazító szer.

1. táblázat

Késztermék Összetétel, tömegszázalék

ABC D E

11-14 szénatomos lineáris

alkil-benzol-szulfonát	11, 6	11, 6	11, 6	11,6 11,6
11-14 szénatomos alkil-
etoxi-szulfát (EO 0,6)	9,5	9,5	9,5	9,5 9,5
Alumínium-szilikát	28,0	28, 0	28,0	28,0 28,0
Poliakrilát	2,5	2,5	2,5	2,5 2,5
Polietilénglikol
(molekulatömeg=400 0)	0,9	0,9	0,9	0,9 0,9

• ·· ·· ·· ·· • · · ··· ··· · · • · · · ····· ···· ·· · · ·· ·

Nátrium-karbonát	28,2	28,2	28,2	28,2	28,2
Proteáz enzim	0,3	0,3	0,3	0, 3	0,3
Lipáz enzim	0,3	0,3	0,3	' 0, 3	0,3
Celluláz enzim	0, 6	0, 6	0, 6	0, 6	0,6
Nátrium-perborát	0,7	0,7	0,7	0,7	0,7
Víz	9,7	9,7	9, 6	9,7	9,7
1 Szennylazító szer*	-	-	-	-	0,5
PVNO²	-	0,2	-	0,1	0, 1
PVIVI³	-	-	0,2	0,1	0, 1
Egyéb (illatosító stb.)	7,7	7,5....._	7,5	7,5	„ 7,0
	100, 0	100, 0	100,	0 100,	0 100,0

Szulfonált alapú polietoxí-/propoxi-zárócsoportot tartalma zó észter oligomer

Poli(vinil-piridin-N-oxid)

N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimer (molekulatömeg 10 000)

Az A-E készítmények a mosóvízre számított körülbelül 1400 ppm koncentráció melletti, 50 °C alatti hőmérsékleten való alkalmazásra készültek. A fent ismertetett készítmények rendszerint úgy készülnek, hogy a granulátum alapvető alkotóelemeit (például felületaktív anyagokat, szennyeződéslebegtetőket, vizet stb.) iszap formában kombinálják, majd a kapott iszapot porlasztva szárítják alacsony (5-12%) maradék nedvességtartalomig. A fennmaradó száraz alkotóelemeket granulált por formában összekeverik a porlasztva szárított granulátumokkal forgó keverődobban, és a folyékony alkotóelemeket (például enzimeket, szennyeződéslebegtetőket és illatosító szereket) rápermetezik a kapott granulátumokra, ily módon kész mosószerkészítményt képeznek.

2. példa

A találmány szerinti mosószerkészítmény javított tisztítóhatásának bemutatása céljából az 1. példa 1. táblázatának A-E készítményeit szennyezett ruha mosására használtuk, körülbelül 0,103 g/l keménységű vízben, hagyományos teljes üzemelésű mosodai mosógépben, 12 perces mosási ciklusokban, amely után a ruhát 50 percen át szárítottuk, hagyományos szárítóban. Megbízott szakemberek egy csoportja összehasonlította a B-E készítményekkel és az A mosószerkészítménnyel mosott ruhákat, és az eredményt a következő osztályzatokkal fejezték ki:

= nincs különbség a két minta között = azt gondolja, van különbség

2 = tudja,	hogy van egy kis különség
3 = tudja,	hogy nagy a különbség
4 == tudja,	hogy igen nagy a különbség

Minden csoporttag szabványos világítás mellett osztályozta a

mintákat. A 2 .

táblázat bemutatja az A-E készítményekre kapott

eredményeket. Az A készítményt 0-val osztályoztuk, hogy ez szolgáljon alapul a tisztítóhatás összehasonlításához.

2. táblázat

Osztályzat

Folt/Ruházat	A	B	C	D	E
Agyag(pamut)	0,0	0,5	-0,8	0,1	0, 9
Agyag (poli/pamut)	0,0	1,3	-0, 2	0,4	1,2
Fű (pamut)	0,0	0,8	0,5	-o,i	1,4
Állati vér (pamut)	0,0	-0,4	-0, 9	-0,7	0,3

• · · ·

Csokoládépuding (pa-

műt)	0,0	-0,2	-1,1	-0, 6	0,2
Spagettiszósz (po-
li /pamut )	0, 0	-0, 6	-0, 8	-0,2	0,9
Spagettiszósz (pa-
mut)	0, 0	-0, 6	-0,5	-0, 6	-0, 9
Szalonnazsir (po-
li/pamut)	0, 0	-0,2	0,4	0,3	0,4
Tea (poli/pamut)	0, 0	0, 9	0, 6	0,7	0,4

A 2 .

táblázat eredményeiből nyilvánvaló hogy az A, B, C és

D granulált mosószerkészítmények, amelyek egyike se tartalmazza poli(amin-N-oxid) polimer, N-vinil-pirrolidon, N-vinil-imidazol kopolimer és szulfonált polietoxi-/propoxi- zárócsoportot tartalmazó észter oligomer kombinációját, általában nem mutatnak olyan jó teljesítményt, mint az E készítmény, amely a találmány szerint készült. Tehát az E készítmény meglepő módon jobb tisztítóhatást mutat, mint az A-D készítmények, amelyek nem tartoznak a találmány oltalmi körébe.

A találmány részletes ismertetése után a szakember számára nyilvánvaló, hogy különböző változtatások tehetők anélkül, hogy eltávolodnánk a találmány oltalmi körétől, és a találmány nem korlátozódik a leírásban megadottakra.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Granulált mosószerkészítmény, amely tartalmaz:

(a) 1% és 50% közötti mennyiségű mosóhatású felületaktív anyagot;

(b) 1% és 80% közötti mennyiségű szennyeződéslebegtetőt;

(c) 0,01% és 10% közötti mennyiségű poli(amin-N-oxid) polimert;

(d) 0,01% és 10% közötti mennyiségű N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimert; és (e) 0,01% és 20% közötti mennyiségű szulfonált polietoxi-/propoxi-zárócsoportot tartalmazó észter oligomert.
2. Az 1. igénypont szerinti granulált mosószerkészítmény, amely tartalmaz továbbá 0,5% és 20% közötti mennyiségű kristályosodat csökkentő stabilizátort.
3. Az 1-2. igénypontok szerinti granulált mosószerkészítmény, azzal jellemezve, hogy a kristályosodást csökkentő stabilizátorok lehetnek szulfonát alapú hidrotrop anyagok, alkil-benzol-szulfonátok, paraffin-szulfonátok és ezek keverékei.
4. Az 1-3. igénypontok szerinti granulált mosószer-készítmény, azzal jellemezve, hogy az N-vinil-pirrolidon és N-vinil-imidazol kopolimer molekulatömege 5 000 és 1 000 000 között van.
5. Az 1-4. igénypontok szerinti granulált mosószer-készítmény, azzal jellemezve, hogy az N-vinil-pirrolidon és N-vi• · e ··· ·«··· • · · 0 · ···· ···· ·· ·· ·· · nil-imidazol kopolimer molekulatömege 8 000 és 30 000 között van.
6. Az 1-5. igénypontok szerinti granulált mosószer-készítmény, azzal jellemezve, hogy a szennyeződéslebegtetők lehetnek alumínium-szilikátok, kristályos réteges szilikátok, cifrátok és ezek keverékei.
7. Az 1-6. igénypontok szerinti granulált mosószer-készítmény, azzal jellemezve, hogy a mosóhatású felületaktív anyagok lehetnek anionos, nemionos, ikerionos, amfolitikus, kationos felületaktív anyagok és ezek keverékei.
8. Az 1-7. igénypontok szerinti granulált mosószer-készítmény, azzal jellemezve, hogy az észter oligomer tartalmaz: (i) 1-2 mól (MO₃S)CH₂)_m(CH₂)_m(CH₂CH₂O) (RO)_n‘ képletű, szulfonált polietoxi-/propoxi-zárócsoportot tartalmazó egységet, a képletben M jelentése sóképző kation, amely lehet nátrium- és tetraalkil-ammóniumkation; m értéke 0 vagy 1; R jelentése etilén, propilén vagy ezek keveréke; és n értéke 0 és 2 között van; (ii) 0,5 és 66 közötti mól egységet, amely a következő csoportok egyike lehet: a) oxi-etilén-oxi-egységek; b) oxi-etilén-oxi- és oxi-1,2-propilén-oxi-egységek keveréke, ahol az oxi-etilén-oxi-egységek mólaránya az oxi-1,2-propilén-oxi-egységekhez 0,5:1 és 10:1 között van; és c) a) és b) keverékei poli(oxi-etilén)oxi-egységekkel, ahol a poli (oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 2 és 4 között van; ha a poli(oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 2, a poli(oxi-etilén)oxi-egységek mólaránya az összes ii) csoporthoz viszonyítva 0:1 és 0,33:1 között van, és ha a poli(oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 3, a poli(oxi• ··· ··· · · ···· ·· • · ··

-etilén)oxi-egységek mólaránya az összes ii) egységhez viszonyítva 0:1 és 0,22:1 között van; és ha a poli(oxi-etilén)oxi-egységek polimerizációs foka 4, a poli (oxi-etilén)oxi-egységek aránya az összes ii) egységhez viszonyítva 0:1 és 0,14:1 között van, a iii) 1,5 és 40 mól közötti tereftaloil-egység; és iv) 0 és 26 mól közötti, - (0) C (C₆H₃) (SO₃M) C (0) - képletű 5-szulfo-izof taloil- egység, a képletben M jelentése sóképző kation.
9. Az 1-8. igénypontok szerinti granulált mosószerkészítmény, amelyben az észter oligomer a (VI) képlettel jellemezhető, a képletben

R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, 1,8:1 arányban.
10. Az 1-9. igénypontok szerinti granulált mosószerkészítmény, azzal jellemezve, hogy az észter oligomer molekulatömege 500 és 5 000 között van.