HUT69733A

HUT69733A - New beta-lactames

Info

Publication number: HUT69733A
Application number: HU9400803A
Authority: HU
Inventors: John K Thottathil; Ivan D Trifunovich; David J Kucera; Wen-Sen Li
Original assignee: Bristol Myers Squibb Co
Priority date: 1993-03-19
Filing date: 1994-03-18
Publication date: 1995-09-28
Also published as: DK0617018T3; CN1097416A; FI941286A0; PT617018E; KR100309973B1; AU676879B2; JPH06321896A; IL108763A; IL123063A0; FI941286A; DE69433188D1; US7176326B2; CA2116093A1; IL123063A; CY2405B1; HK1002005A1; CN1080256C; CN1271729A; AU5791994A; SG50463A1

Description

A találmány tárgyát új β-laktámok képezik. A találmány szerinti β-laktámok közbenső termékként felhasználhatók oldalláncot hordozó taxán-származékok — például a taxol és származékai — előállítására. A találmány további tárgyát képezik új eljárások β-laktámok kapcsolására az ilyen, oldalláncot hordozó taxánszármazékok valamint oldalláncot hordozó új taxán-származékok előállítására.

A taxán-származékok a gyógyszeriparban használatos diterpének. Például a taxán egyik származékáról, az (A) általános képletű taxolról — amelynek képletében Ph jelentése fenilcsoport, Ac jelentése acetilcsoport, és Bz jelentése benzoilcsoport — kimutatták, hogy hatásos rák ellenes szer.

A természetben előforduló taxán-származékok, — például a taxol — megtalálhatók növényi anyagokban, és azokból izolálhatok. Ezek a taxán-származékok azonban sokszor igen kis menynyiségben vannak jelen a növényi anyagokban, ezért, például a taxol esetében a vegyület egyik forrásául szolgáló, lassan növő tiszafából igen sok lenne szükséges. Ezért a szakmában tovább folynak a kutatások a természetben előforduló taxán-származékok — például a taxol — szintetikus vagy félig szintetikus előállítására valamint az ilyen vegyületek gyógyászatilag felhasználható analógjainak előállítására.

A találmány tárgyát képező új β-laktámok és sóik az (I) általános képlettel írhatók le, amelyben r! és R² j elentése (i) két azonos alkilcsoport, vagy (ii) együttesen egy cikloalkilcsoportot képeznek, vagy

(iii) együttesen egy cikloalkenilcsoportot képeznek, vagy (iv) együttesen egy heterociklusos csoportot képeznek;

R³ jelentése alkilcsoport;

R⁴ jelentése arilcsoport; és

R⁵ jelentése hidrogénatom, aril-karbonil- vagy alkoxikarbonilcsoport.

A találmány szerinti S-laktámok intermedierként felhasználhatók oldalláncot hordozó taxán-származékok — például a taxol és származékai — előállítására. Közelebbről, az oldallánc kialakítására ezek a vegyületek egy taxán-részhez kapcsolhatók.

Minthogy a taxán-származékok sztereokémiái alakja gyógyászati hatásukat befolyásolhatja, célszerű olyan β-laktám közbenső termékeket alkalmazni, amelyek a kívánt sztereokémiái konfigurációjú taxán-származékot fogják eredményezni. A találmány szerinti β-laktámok (I) általános képletében a csillaggal jelölt szénatom nem aszimmetriás. Ha egy ilyen központi szénatom aszimmetriás, akkor diasztereomerek keveréke képződhet. A találmány szerinti β-laktámok a megfelelő helyen aszimmetriás szénatomot tartalmazó β-laktámoknál jobb eredményeket adnak, mert az utóbbi vegyületek előállítása vagy egy taxán-résszel történő kapcsolása során különböző sztereokémiái konfigurációjú vegyületek keverékét kapjuk. Az ilyen sztereoizomer-keverékek képződése esetén a kiindulási anyagok felhasználása nem eléggé hatékony, továbbá az elválasztási és tisztítási műveletek bonyolultabbá válnak.

A találmány szerinti (I) általános képletű β-laktámok további előnye a belőlük előállított taxán-származékok jobb kihozatala és tisztasága. A találmány szerinti β-laktámok jó hatásfokkal áta • · · • · · • · ·

- 4 lakíthatók, ezért a kiindulási anyagokból kisebb mennyiséget kell felhasználni, és ha ezeket a vegyületeket alkalmazzuk intermedierként az oldalláncot hordozó taxán-származékok előállításához, akkor az elválasztási és tisztítási műveletek egyszerűbbé válnak.

A találmány további tárgyát képezik új eljárások oldalláncot hordozó taxán-származékok előállítására az (I) általános képletű β-laktámok felhasználásával, valamint az így előállított új taxán-származékok.

A leírásban az önállóan vagy más csoport részeként használt alkil vagy alk kifejezés adott esetben szubsztituált, egyenes vagy elágazó láncú telített, a normál láncban előnyösen 1-10 szénatomot tartalmazó szénhidrogéncsoportot, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, terc-butil-, izobutil, pentil-, hexil-, izohexil-, heptil-, 4,4-dimetil-fenil-, oktil-,

2,2,4-trimetil-pentil-, nonil-, decil-, undecil-, dodecil-csoportot és hasonlókat jelent. A szubsztituens lehet például egy vagy több halogénatom, alkoxi-, alkil-tio-, alkenil-, alkinil-, aril-, cikloalkil-, cikloalkenil-, hidroxi- vagy védett hidroxi-, karboxi-, alkoxi-karbonil-, alkil-karbonil-oxi-, karbamoil-, amino-, mono- vagy dialkil-amino- vagy merkapto-csoport.

A kis szénatomszámú alk vagy kis szénatomszámú alkil kifejezés egy fenti, adott esetben szubsztituált alkilcsoportot jelent, amely a normál láncban 1-4 szénatomot tartalmaz.

Az alkoxi- és alkil-tio-csoport kifejezés olyan, a fentiekben leírt alkilcsoportot jelent, amely egy oxigén- vagy kénhídon keresztül [(-O-) vagy (-S-)] kötődik. Az alkoxi-karbonilcsoport egy karbonilcsoporton keresztül kötődő alkoxicsoportot • · · · · · «

- 5 jelent. Az alkil-karbonil-oxi-csoport olyan alkilcsoport jelent, amely egy oxigénhídon keresztül kötődő karbonilcsoporton át kötődik. A monoalkil-amino- illetve dialkil-amino-csoport egy illetve két fenti alkilcsoporttal szubsztituált aminocsoportot jelent.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt alkenilcsoport kifejezés olyan, adott esetben szubsztituált fenti alkilcsoportot jelent, amely legalább egy szén-szén kettős kötést tartalmaz. A szubsztituens lehet egy vagy több fenti alkilcsoport, vagy egy vagy több, a fentiekben az alkilcsoportok lehetséges szubsztituenseként megadott csoport.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt alkinilcsoport kifejezés olyan, adott esetben szubsztituált fenti alkilcsoportot jelent, amely legalább egy szén-szén hármas kötést tartalmaz. A szubsztituens lehet egy vagy több fenti alkilcsoport, vagy egy vagy több, a fentiekben az alkilcsoportok lehetséges szubsztituenseként megadott csoport.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt cikloalkil kifejezés adott esetben szubsztituált, telített ciklusos szénhidrogént jelent, amely előnyösen 1 -3 gyűrűt és ezek mindegyikében

3-7 szénatomot tartalmaz. Ilyenek például a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil-, ciklooktil-, ciklodecil-, ciklododecil- és az adamantil-csoport. Ezek szubsztituense lehet egy vagy több fenti alkilcsoport vagy egy vagy több, a fentiekben az alkilcsoportok lehetséges szubsztituenseként megadott csoport.

···· ···· ·-« «· ·· • · « « · • · ··· ··♦ · ·«

Az önállóan vagy más csoport részeként használt cikloalkenil kifejezés olyan, adott esetben szubsztituált csoportot jelent, mint a fenti cikloalkil-csoportok, azzal az eltéréssel, hogy legalább egy szén-szén kettős kötést is tartalmaz, amitől a gyűrű részlegesen telítetlenné válik. A szubsztituens lehet egy vagy több fenti alkilcsoport vagy egy vagy több, a fentiekben az alkilcsoportok lehetséges szubsztituenseként megadott csoport.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt ar vagy aril kifejezés adott esetben szubsztituált homociklikus aromás csoportot jelent, amely előnyösen 1-2 gyűrűt, és ezekben 6-12 szénatomot tartalmaz. Ilyen szubsztituálatlan csoportok például a fenil-, bifenil- és naftilcsoport, A szubsztituens lehet egy vagy több — előnyösen legfeljebb három — nitrocsoport vagy a fentiekben alkilcsoportként vagy az alkilcsoportok lehetséges szubsztituenseként megadott csoport.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt aril-karbonil- kifejezés olyan, a fentikben leírt árucsoportot jelent, amely egy karbonilcsoporton kérészül kapcsolódik.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt heterociklo- vagy heterociklusos kifejezés olyan, adott esetben szubsztituált, teljes mértékben telített vagy telítetlen, aromás vagy nem aromás ciklusos csoportot jelent, amelynek legalább egy gyűrűjében legalább egy heteroatom van. Ezek a csoportok előnyösen egy vagy két 5- vagy 6-tagú gyűrűt tartalmaznak. A heterociklusos csoport a gyűrűben tartalmazhat például 1 vagy 2 oxigénatomot, 1 vagy 2 kénatomot, és/vagy 1-4 nitrogénatomot. A heterogyűrűk a gyűrűrendszer bármely szénatomján vagy heteroatomján keresztül « · • 44 ··♦· ···· ·« • · · • · ··· ·· kapcsolódhatnk. Ilyen heterociklusos csoportok például a tienil-, furil-, pirrolil-, piridil-, imidazolil-, pirrolidinil-, piperidinil-, azepinil-, indolil-, izoindolil-, kinolil-, izokinolil-, benztiazolil-, benzoxazolil-, benzimidazolil-, benzoxadiazolil-, benzofurazanil-, előnyösen tetrahidropiranil- (például 4-tetrahidropiranil-) csoport. A szubsztituens lehet egy vagy több fenti alkilcsoport vagy egy vagy több, a fentiekben az alkilcsoportok lehetséges szubsztituenseként megadott csoport.

Az önállóan vagy más csoport részeként használt halogén vagy haló kifejezés klór-, bróm-, fluor- vagy jódatomot jelent.

A taxán-rész, amelynek vázszerkezetét a (B) képlet mutatja, lehet szubsztituált, és gyurűrendszerében etilénes telítetlenséget tartalmazhat.

A taxán kifejezés olyan vegyületet jelent, amely egy, a fentiek szerinti taxán-részt tartalmaz. Az oldalláncot hordozó taxán-származék olyan vegyületet jelent, amely egy, a fentiek szerinti taxán-részt, és ezen kívül egy, a C-13 helyhez kötődő oldalláncot tartalmaz. A hidroxi- vagy hidroxilcsoport védőcsoportja bármely olyan csoportot jelenthet, amely képes egy szabad hidroxilcsoportot megvédeni, és azon reakció lejátszódása után, amelyhez alkalmazták, a molekula többi részeinek károsítása nélkül eltávolítható. Az ilyen csoportok és szintézisük leírása megtalálható az alábbi szakirodalmi helyeken: T.W. Greene: Protective Groups in Organic Synthesis [John Wiley and Sons (1981)], vagy Fieser & Fieser. A hidroxilcsoport védőcsoportja lehet például metoxi-metil-, 1-etoxi-metil-, 1-metil-1-metoxi-etil-, (benzil-oxi)-metil-, [β-(trimetil-szilil)-etoxi]-metil-, ···· ···« «* ·· • · · · · * · ♦ ·· ··« ··« * *· ·· ·· ·· ·

- 8 tetrahidropiranil-, (2,2,2-triklór-etoxi)-karbonil-, terc-butil-, difenil-szilil-, trialkil-szilil-, (triklór-metoxi)-karbonilvagy (2,2,2-triklór-etoxi)-metil-csoport.

A só kifejezés magába foglalja a szerves és/vagy szervetlen savakkal és/vagy bázisokkal képzett sókat.

Az alkálifém-szilil-amid bázis egy (a) általános képletű csoportot tartalmazó bázist jelent — a képletben M jelentése egy alkálifém-, például lítium-, nátrium- vagy káliumatom.

A találmány szerinti β-laktámok közül előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek szobahőmérsékleten nem folyékonyak vagy olajszerűek, hanem kristályosak. A kristályos vegyületek azért előnyösebbek a folyadékoknál, mert — különösen nagyobb méretekben — könnyebben állíthatók elő és nyerhetők ki tiszta alakban, és így közbenső termékként könnyebben felhasználhatók az oldalláncot hordozó taxán-származékok, például a taxol és származékai előállítására.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R¹ és R² azonos szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoportot, még előnyösebben mindkettő metilcsoportot jelent; R³ jelentése szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkil-, még előnyösebben metilcsoport; R⁴ jelentése fenilcsoport; r5 jelentése pedig hidrogénatom, benzoil- vagy (terc-butoxi-karbonil)-csoport.

Az (I) általános képletű β-laktámok az [A] reakcióvázlat szerinti módon állíthatók elő. A (II) általános képletű kiindulási anyagot a 07/822,015 számú (1992. január 15-én benyújtott) amerikai egyesült államokbeli nyilvánosságra hozott szabadalmi ···· ···· ·· ·· ·· • · · · · • · ··· ··« ··· * *· · · · · · · bejelentés szerinti módon állíthatjuk elő. Különösen előnyös olyan β-laktámokat alkalmazni, amelyek sztereoizomeriai szempontból tiszták (vagyis tiszta enantiomerek).

A (II) általános képletű vegyületeket egy savas katalizátor jelenlétében egy (III) vagy (IV) általános képletű vegyülettel — amely képletekben R¹, R² és R³ jelentése a fenti, R^la jelentése pedig (i) egy olyan csoport, amely által R^la-CH2~ jelentése megegyezik R²-ével, ha R² alkilcsoportot jelent, vagy (ii) R¹ és R² azon atomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, olyan cikloalkenil- vagy heterociklusos csoportot képeznek, amely legalább egy szén-szén kettős kötést tartalmaz — reagáltatva (I) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk át. (III) általános képletű vegyület például a dimetoxi-propán, dimetoxi-ciklohexán és dimetoxi-ciklopentán. (IV) általános képletű vegyület például az 1-metoxi-ciklohexén és az 1-metoxi-ciklopentén.

Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben R¹ és R² azonos alkilcsoportot jelent, különösen előnyös módszer, hogy egy (II) általános képletű vegyületet egy savas katalizátor, például egy szerves szulfonsav — mint például piridinium-p-toluolszulfonát (PPTS), toluolszulfonsav vagy kámforszulfonsav — jelenlétében olyan (IV) általános képletű vegyülettel hozunk érintkezésbe, amelyben R³ jelentése a fenti, és R^la jelentése olyan csoport, hogy R^la-CH2- jelentése megegyezzék R²-ével.

A fenti reakciót előnyösen körülbelül -30°C és körülbelül 0°C közötti, még előnyösebben szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten, légköri nyomás alatt hajtjuk végre. A reakcióidő körülbelül ···♦ ···* V· «· ·_ν • · · V · · · ♦·· ··· ···

- 10 - ·.··..··..··..··..·

0,5 óra és körülbelül 10 óra között változik, és a reakciót előnyösen inért gáz-, például argon atmoszférában hajtjuk végre.

A (III) vagy (IV) általános képletű vegyület mólaránya a (II) általános képletű vegyülethez előnyösen körülbelül 6:1 és körülbelül 1:1 közötti. A savból olyan mennyiséget alkalmazunk, amely a reakciót hatásosan katalizálja.

Általában olyan szerves oldószereket alkalmazunk, amelyek a reakció tekintetében inertek. Előnyösen alkalmazható oldószerek például az aceton, dimetil-formamid, tetrahidrofurán, metilén-diklorid, acetonitril és a toluol. Az oldószerből előnyösen annyit alkalmazunk, hogy a (II) általános képletű vegyületnek az oldószerhez viszonyított tömeg:térfogat aránya körülbelül 1:5 és körülbelül 1:40 közé essék.

Az így kapott (I) általános képletű β-laktámot, amelyben R^ jelentése hidrogénatom, adott esetben egy (V) vagy (VI) általános képletű vegyülettel — amely képletekben

R⁶ jelentése aril- vagy alkoxicsoport; és

X jelentése halogén-, előnyösen klóratom — reagáltatva átalakíthatjuk olyan (I) általános képletű β-laktámmá, amelyben R⁵ jelentése hidrogénatom. Ezt a reakciót előnyösen egy tercier amin, például diizopropil-etil-amin, trietil-amin vagy 4-(dimetil-amino)-piridin jelenlétében hajtjuk végre. (V) általános képletű vegyületként előnyösen — különösen taxol előállításához — benzoil-kloridot alkalmazunk. (VI) általános képletű vegyületként előnyösen — különösen taxoter előállításá hoz — di(terc-butil)-dikarbonátot [BOC-anhidrid, olyan (VI) ···*«··♦ »· ♦ · · · • · · · · • · * ·· Kt · «· • ·· · · Φ _t φ φ _β

- 11 általános képletű vegyület, amelynek képletében R⁶ jelentése (terc-butoxi)-csoport] alkalmazunk.

A fenti reakciót előnyösen körülbelül -30 és körülbelül 30°C közötti, még előnyösebben körülbelül 0°C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

A reakciót például körülbelül 2 és 10 óra közötti idő alatt, előnyösen inért gáz-, például argonatmoszférában hajthatjuk végre.

Az (V) vagy (V) általános képletű vegyületet az (I) általános képletű vegyülethez viszonyítva előnyösen körülbelül 1:1 és körülbelül 5:1 közötti mólarányban alkalmazzuk. A tercier aminnak az R⁵ szubsztituens helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű β-laktámhoz viszonyított mólaránya előnyösen körülbelül 1:1 és körülbelül 5:1 közötti.

Előnyösen olyan szerves oldószert alkalmazunk, amely a reakció szempotjából inért. Előnyösen alkalmazható oldószer a metilén-diklorid, tetrahidrofurán, acetonitril, aceton, dimetil- formamid és toluol. Az oldószereket előnyösen olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a kiindulási anyagként használt β-laktámnak az oldószer és a β-laktám együttes tömegéhez viszonyított tömegaránya körülbelül 15 és körülbelül 80 % közé essék.

Az olyan β-laktámok, amelyekben R⁵ jelentése hidrogénatomtól eltérő, előnyösen használhatók a későbbiekben leirt kapcsolási reakciókhoz.

A taxán-származékok olyan diterpének, amelyek a fentiek szerinti, (B) képletű taxán-részt tartalmaznak. Különösen fontosak azok a taxán-származékok, amelyeknek taxán-részében a 11-es ···· ♦ <4 « ♦ 9· «· ·· • ♦ · » · « · ··· ··« ««· • ·· ·» ·· ·< ·

- 12 és 12-es hely etilén-kötéssel kapcsolódik össze, és 13-as helyen egy oldalláncot tartalmaznak, mint például a taxol. A gyógyászatilag hatásos taxán-származékok, például a taxol, tumor ellenes szerként használhatók a mell-, petefészek-, vastagbél- vagy tüdőrákban, melanómában vagy leukémiában szenvedő betegek kezelésében.

A találmány további tárgya új eljárás oldalláncot hordozó taxán-származékok előállítására, amelynek során az oldalláncot egy, a találmány szerinti β-laktám kapcsolásával alakítjuk ki. Közelebbről: a találmány tárgya új eljárás oldalláncot hordozó (VII) általános képletű taxán-származékok és sóik — ahol a képletben R¹, R², R³ , R⁴ és R⁵ jelentése a fenti, és T jelentése egy, közvetlenül a 13-as helyhez kötődő taxán-rész — előállítására, amely abból áll, hogy egy, a találmány szerinti (I) általános képletű β-laktámot vagy sóját egy, a kapcsolást elősegítő reagens jelenlétében egy (VIII) általános képletű taxán-származékkal — amely képletben T jelentése a fenti — vagy sójával reagáltatunk; és adott esetben a kapott (VII) általános képletű vegyület -0C(R¹)(R²)(OR³) csoportját hidroxilcsoporttá alakítva a (IX) általános képletű, oldalláncot hordozó taxán-származékot vagy sóját kapjuk.

Az oldalláncnak a fentiek szerinti hozzáadása önmagában is fokozhatja vagy kedvezőbbé teheti a taxán-vegyület farmakológiai hatását, vagy pedig olyan taxán-származékot kaphatunk, amely könnyebben átalakítható egy, a kiindulási vegyületnél nagyobb vagy kedvezőbb farmakológiai hatású taxán-származékká. A találmány szerinti, oldalláncot hordozó taxán-származékok előállítása•··« ···«

- 13 ra szolgáló módszerrel előállítható taxán-származékok leírása megtalálható például a 400,971, a 4,876,470, a 4,924,012 és a 4,924,011 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Előnyösen a (C) képletű taxotert, vagy még előnyösebben a taxolt állítjuk elő, amely például a (IX) általános képlettel írható le.

A (VIII) általános képletű vegyületekre, amelyek képletében a hidroxilcsoport közvetlenül a C-13 helyhez kapcsolódik, és amelyek a találmány szerinti eljárásban felhasználhatók, példák találhatók a fenti irodalmi helyeken, különösen pedig a 400,971 számú európai szabadalmi leírásban. A (VIII) általános képletű vegyületek közül igen előnyösek a (X) általános képlettel jellemezhetők — amely képletben

R⁷ jelentése hidrogénatom, alkil-karbonil-csoport vagy egy hidroxilcsoportot védő, például acetilcsoport; és

R⁸ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport —, és különösen előnyösek a 7-0-(trialkil-szilil)-(baccatin III)-származékok, mint például a 7-0-(trietil-szilil)-baccatin III vagy a 7-0-(trimetil-szilil)-baccatin III. A 7-0-(trietil-szilil) - (baccatin III)-at például 10-dezacetil-(baccatin III)-ból állíthatjuk elő a Denis és munkatársai [J.Am.Chem.Soc., 110, 5917 (1988)] által leírt módszerrel. A 7-0-(trietil-szilil)-(baccatin III)-at előnyösen a későbbi példákban leírtak szerint állítjuk elő. Végül, ha például R⁷ jelentése hidrogénatom, akkor a (X) általános képletű vegyületet az oldallánc kapcsolása előtt, in situ acilezhetjük.

• »♦ · ·*«* «Μ •A • ·

4«·♦

- · 4 4 ·

- 14 - ..........

A találmány szerinti eljárás során a kapcsolást elősegítő reagensként bármely olyan vegyületet használhatunk, amely az oldalláncot hordozó (VII) általános képletű taxán-származék kialakítására szolgáló kapcsolási reakció lejátszódását megkönnyíti, így például tercier aminokat — mint trietil-amin, diizopropil-etil-amin, piridin, N-metil-imidazol, 4-(dimetil-amino)-piridin (DMAP) — vagy fémtartalmú bázisokat, amelyek a (VII) általános képletű taxán-származék C-13 helyén fémalkoxidokat képeznek, mint például a lítium-diizoproil-amid (LDA), szubsztituálatlan, kis szénatomszámú lítium-vegyületek vagy fenil-lítium.

A kapcsolást elősegítő reagensként a találmány szerinti eljárásban előnyösen egy alkálifém-szilil-amid bázist vagy egy szférikusán gátolt alkálifém-amid bázist alkalmazunk. Az ilyen bázisok például a (XI) általános képlettel írhatók le, amelyben és R⁴0 jelentése trialkil-szilil- vagy cikloalkil-csoport, vagy azzal a nitrogénatommal együtt, amelyhez kötődnek, egy heterociklusos csoportot képeznek; és

M jelentése agy alkálifém-, például lítium-, nátrium- vagy káliumatom.

Bázisként — különösen a (XI) általános képletű alkálifém-szilil-amidok közül — előnyösen olyanokat használunk, amelyek az alkalmazott reakcióközegben oldódnak, még előnyösebben valamilyen alkálitém-hexametil-diszilil-azidot (itt R^ és R¹³ jelentése trimetil-szilil-csoport, M jelentése pedig nátrium-, lítium- vagy káliumatom), a legelőnyösebben lítium-hexametil-diszilil-azidot. A szférikusán gátolt alkálifém-amid bázisok közé tartoznak az *·

·· 9999 99 • · · · • · ··< ·

-Ν(Μ)- csoportot tartalmazó bázisok, amelyben M jelentése a fenti, és amelyek a β-laktám és a C-13 helyen hidroxilcsoportot tartalmazó taxán-származék kapcsolása során térbelileg lényegében ugyanannyira vagy jobban gátoltak, mint a lítium-hexametil-diszilil-azid. Ilyen szférikusán gátolt bázisok például a tetrametil-piperidinkarbonsav alkálifém-sói és az alkálifém-diciklohexamidok.

A találmány szerinti eljárásban használt fenti alkálifém-bázisok, különösen a szilil-amid-bázisok alkalmazása egyrészt azért előnyös, mert ezek nem erősen nukleofil bázisok, így a kiindulási anyagként használt (VIII) általános képletű taxán-származék minimális mértékben vagy egyáltalán nem bomlik el, másrészt nagy (előnyösen körülbelül 90 %-os vagy még nagyobb) kihozatalt és (előnyösen körülbelül 98 %-os vagy még nagyobb) tisztaságú végterméket eredményeznek. A találmány további tárgya eljárás (VIII) általános képletű taxán-származékoknak bármely, a taxán-származék C-13 helyén egy oldallánc kialakítására alkalmas β-laktámmal — beleértve a találmány szerinti β-laktámokat is — történő kapcsolására, amelynek során a kapcsolást elősegítő anyagként egy alkálifém-szilil-amid-bázist vagy egy szférikusán gátolt fém-amid-bázist alkalmazunk.

A találmány szerinti fenti kapcsolási reakciót előnyösen körülbelül -70 és körülbelül 25°C közötti hőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson hajtjuk végre.

A reakcióidő körülbelül fél órától körülbelül négy óráig terjedhet, és a reakciót előnyösen inért gáz-, például argon atmoszférában végezzük.

• * · · • *·· ··* *«« «V » · · * ·

A kiindulási anyagként használt (VIII) általános képletű taxán-származék és a β-laktám mólaránya előnyösen körülbelül l:l,16-nál magasabb, még előnyösebben körülbelül 1:1 és körülbelül 1:1,3 közé esik, a legelőnyösebben körülbelül 1:1,2. A kiindulási anyagként használt (VIII) általános képletű taxán-származék és az alkálifém-bázis, például szilil-amid-bázis mólaránya előnyösen körülbelül 1:1,1 és körülbelül 1:1,5 közé esik, a legelőnyösebben körülbelül 1:1,1.

Szerves oldószerként előnyösen a reakció szempontjából inért oldószert alkalmazunk. Különösen előnyös oldószerek a tetrahidrofurán, a toluol és az éter. Az oldószert előnyösen olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a kiindulási anyagként használt (VIII) általános képletű taxán-származék és az oldószer tömeg:térfogat aránya körülbelül 1:5 és körülbelül 1:2,5 közötti legyen.

A találmány szerinti eljárás során az oldalláncot hordozó (VII) általános képletű taxán-származék előállítása után annak -OCÍR¹)(R²)(OR³) csoportját adott esetben hidroxilcsoporttá alakítjuk át. Ezeket a csoportokat adott esetben az egyéb — például a taxán-részen lévő — hidroxilcsoportokat követően, vagy pedig azokkal együtt alakítjuk át alkalmas módszerekkel, például úgy, hogy a vegyületet egy savval, például egy szervetlen savval — mint sósav vagy hidrogén-fluorid — vagy egy szerves savval, például ecetsavval hozzuk érintkezésbe.

A védőcsoport eltávolítását előnyösen körülbelül -30 és körülbelül 60°C közötti hőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson hajtjuk végre. A reakcióidő körülbelül 2 órától körülbelül 72 óráig terjedhet, és a reakciót előnyösen inért gáz-, például • ® « „· · ··* ««· • · · ·« 9 9 · · 9 argon atmoszférában végezzük.

A védőcsoport eltávolításához használt sav mólaránya a taxán-származékhoz viszonyítva előnyösen körülbelül 1:1 és körülbelül 20:1 (térfogat:tömeg). Szerves oldószerként előnyösen a reakció szempontjából inért oldószert alkalmazunk. Különösen előnyös oldószer az etanol és tetrahidrofurán elegye valamint az acetonitril, aceton és víz elegye. Az oldószert előnyösen olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a taxán-származék és az oldószerelegy (előnyösen tetrahidrofurán és etanol vagy sósav és víz elegye) tömeg:térfogat aránya körülbelül 1:10 és körülbelül 1:50 közötti, még előnyösebben 1:30 legyen.

Ugyancsak a találmány tárgyát képezik az oldalláncot hordozó új (VII) általános képletű taxán-származékok és sóik.

A taxolt, mint oldalláncot hordozó taxán-származékot előnyösen a találmány szerinti eljárás végén állítjuk elő. Ezt végezhetjük például úgy, hogy egy 7-0-(trialkil-szilil)-(baccatin III)-származékot, például 7-0-(trietil-szilil)-(baccatin III)-at, mint (VIII) általános képletű vegyületet egy alkálifém-szilil-amid-bázis jelenlétében (3R-cisz)-1-benzoil-3 -(1-metil-1-metoxietoxi) -4-fenil-2-azetidinonnal, mint β-laktámmal reagáltatunk. A trietil-szilil-oxi- és az 1-metil-1-metoxi-etoxi-csoportot az oldallánc kialakítása után a védőcsoport eltávolítására fent leírt módszerekkel átalakíthatjuk hidroxilcsoportokká, így megkapjuk a taxolt.

A találmány szerinti módszerek bármelyikében használhatjuk vagy előállíthatjuk a reagensek illetve termékek sóit vagy szolvátjait, például hidrátjait.

• · · · ·

- 18 Mint látható, a fenti taxán-származékok és β-laktámok több sztereoizomer formában lehetnek jelen. A találmány oltalmi köre a fenti vegyületeknek minden sztereoizomerjéré kiterjed, akár magában van az izomer (vagyis más izomereket gyakorlatilag nem tartalmaz), akár más választott izomerekkel (például racemát alakjában) vagy az összes sztereoizomerrel együtt van jelen. Előnyösen a vegyületek más izomerektől gyakorlatilag mentesek, vagyis tiszta enantiomerek.

Az (I) általános képletű vegyület előnyös sztereokémiái konfigurációiban az -OCÍR¹)(R²)(OR³) csoport és az R⁴ csoport cisz helyzetű, amint az (I') általános képleten látható, még előnyösebben az (I) általános képletű vegyület abszolút konfigurációja megegyezik a (3R-cisz)-l-benzoil-4-fenil-3-(1-metil-l-metoxi-etoxi)-2-azetidinonéval.

A (VII) és (IX) általános képletű vegyületek C-13 szénatomjához kapcsolódó oldallánc konfigurációja előnyösen megfelel a fenti cisz-E-laktámok konfigurációjának, amint a (Vlla) és (IXa) általános képlet rajzán látható, ahol az oldalláncok abszolút konfigurációja megegyezik a taxoléval.

Az alábbi példák a találmány részletesebb ismertetésére szolgálnak, annak oltalmi körét nem befolyásolják.

1. Példa (3R-cisz)-4-Fenil-3-(1-metil-1-metoxi-etoxi)- 2-azetidinon [(lb) képletű vegyület] előállítása (a) (3R~cisz)-4-Fenil-3-hidroxi-2-azetidinon [(la) képletű vegyület]

Az (la) képletű, optikailag aktív vegyületet a 07/822,015 • * · · · • · · számú amerikai egyesült államokbeli nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentés szerinti módon, racém 3-acetoxi-4-fenil-2-azetidinon enzimes hidrolizálásával, majd az így kapott (3R-cisz)-3-acetoxi-4-fenil-2-azetidinon bázisos hidrolízisével állítjuk elő.

(b) (3R-cisz)-4-Fenil-3-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-2-azetidinon [(lb) képletű vegyület]

Egy 500 ml-es 3-nyakú lombikot 120°C-os szárítószekrényben körülbelül 12 órán át szárítunk, majd mágneses keverővei és digitális hőmérővel felszerelve argonnal átöblítjük. Ebbe a lombikba frissen nyitott palackból betöltünk 300 ml HPLC minőségű [víztartalom < 0,001 tömeg% (a Karl-Fischer módszerrel mérve, a továbbiakban K.F.)] acetont, és feloldunk benne 8,49 g-ot (52,0 mmol) a fenti (a) lépésben kapott termékből. A sárgás színű oldatot 0°C-ra hűtjük (belső hőmérséklet: 1°C), és 30 másodperc alatt hozzácsepegtetünk 15,0 ml (156 mmol) 2-metoxi-propént, amelynek víztartalma (K.F.) < 0,001 tőmeg%. A 2-metoxi-propén beadagolása alatt a belső hőmérséklet körülbelül 2°C-ra emelkedik. Az így kapott oldatot 0°C-on 5 percig keverjük, majd 1,3 g (5,2 mmol) piridinium-p-toluolszulfonátot (PPTS, víztartalma (K.F.) < 0,001 tömeg%) adunk hozzá. A reakcióelegyet 30 percig 0°C-on keverjük, ezután a vékonyréteg-kromatográfiás (TLC) vizsgálat azt mutatja, hogy a reakció teljesen végbement. [A nyers reakciótermék szilikagélen végzett TLC-je, amihez oldószerként etil-acetátot, előhívóként etanolos foszfor-molibdénsavat alkalmazunk, a termékre egy foltot (Rf = 0,50), a kiindulási anyagra (Rf = 0,31) pedig semmit sem mutat].

········ · · ·· ·· • · · · · • · ··· ··* ···

- 20 - ......··..···.·

Az oldathoz egy választótölcsérben 250 ml etil-acetátot,

200 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot és

100 ml vizet adunk. A keverék összerázása és a rétegek szétválása után a vizes frakciót háromszor 100 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves frakciókat 200 ml telített, vizes nátrium-klorid—oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és rotációs bepárlóban bepároljuk, így egy csaknem fehér szilárd anyagot kapunk. A rotációs bepárlóban minden bepárlást 35°C-os fürdőn végzünk.

A nyers terméket 200 ml etil-acetátban oldjuk, és 2 g semleges aktívszenet adunk hozzá. A keveréket 5 percig enyhe forrásban tartjuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és Celit ágyon át szívatva leszűrjük. Az oldószert a fenti módon, rotációs bepárlóban eltávolítjuk, a maradékot 45 percen át nagy vákuum (133 Pa; körülbelül 1 mmHg) alatt tartjuk, így 11,9 g csaknem fehér szilárd anyagot kapunk. Ezt 75 ml forrásban lévő etil-acetátban oldjuk, majd 50 ml-es adagokban 400 ml forrásban lévő hexánt adunk hozzá. Az így kapott zavaros oldatot hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni. Miután az oldatot a hőforrásról levettük, körülbelül 1 perc múlva megindul a kristályosodás. A keveréket 45 percig szobahőmérsékleten, majd 15 órán át 4°C-os hűtőkamrában állni hagyjuk. A kivált kristályos anyagot leszűrjük, a szűrőn háromszor 100 ml 1:19 arányú etil-acetát/hexán-eleggyel átmossuk, vákuumban leszűrjük, és nagy (20 Pa; körülbelül 0,15 mmHg) vákuumban 20 órán át szárítjuk, így a cím szerinti vegyületből 9,55 g-ot (78 %) kapunk csaknem fehér tűs kristályok alakjában.

• ·« • · ·

- 21 Az anyalúgot a fenti módon, rotációs bepárlóban bepároljuk, 0,5 órán át nagy (133 Pa; körülbelül 1 mmHg) vákuum alatt tartjuk, majd etil-acetát és hexán elegyéből átkristályosítjuk, így a cím szerinti vegyületből 1,48 g-ot (12 %) kapunk apró, csaknem fehér kristályok alakjában. [A kristályosítást ugyanúgy végezzük, mint az első adagnál: A szilárd anyagot 5 ml forrásban lévő etil-acetátban oldjuk, majd 5 ml-es adagokban addig adunk hozzá forrásban lévő hexánt (összesen körülbelül 40 ml-t), míg néhány kristály meg nem jelenik. A kristályosodás rögtön megindul, amint az oldat szobahőmérsékletre lehűlt. A keveréket 1,5 órán át szobahőmérsékleten, majd 16 órán át 4°C~on állni hagyjuk. A kivált kristályos anyagot leszűrjük, a szűrőn háromszor 25 ml 1:19 arányú etil-acetát/hexán—eleggyel mossuk, és nagy (27 Pa; körülbelül 0,2 mmHg) vákuumban 24 órán át szárítjuk].

Olvadáspont: 136 - 137°C, [a]²²jj: +6,7° (c=l,0; kloroform) [a] ²²365·· +93,3° (c=l,0; kloroform),

TLC: Rf = 0,47 (szilikagél; etil-acetát) előhívás: etanolos foszfor-molibdénsav.

2. Példa (3R-cisz)-4-Fenil-3-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-2-azetidinon [(lb) általános képletű vegyület] előállítása

Az 1. példa (a) lépésében kapott 30,1 g (184 mmol) barnás színű terméket lángon szárított, argonnal átöblített 500 ml-es lombikba tesszük (a lombikot előzőleg 120°C-os szárítószekrényben körülbelül 12 órán át szárítjuk, majd mágneses keverővei és di

- 22 gitális hőmérővel szereljük fel), és 300 ml HPLC minőségű [víztartalom (K.F.) < 0,005 tömeg%] dimetil-formamidban oldjuk. A kapott vörösesbarna oldatot 0°C-ra hűtjük, a belső hőmérséklet körülbelül 2°C lesz. 2 perc alatt hozzácsepegtetünk 53,0 ml (553 mmol) 2-metoxi-propánt, ezalatt a belső hőmérséklet körülbelül 2°C-ra emelkedik. Az így kapott oldatot 0°C-on 5 percig keverjük, majd 4,6 g (18,4 mmol) piridinium-p-toluolszulfonátot (PPTS) adunk hozzá. Körülbelül 5 perccel a PPTS hozzáadása után a reakcióhőmérséklet legfeljebb 4,8°C-ra emelkedik. A reakció előrehaladtával az oldat egyre világosabb lesz. A reakcióelegyet 1 órán át 0°C-on keverjük, ezután a vékonyréteg-kromatográfiás (TLC) vizsgálat azt mutatja, hogy a reakció teljesen végbement. [Egy etil-acetát és víz között megosztott aliquot résznek szilikagélen végzett TLC-je, amihez oldószerként etil-acetátot, előhívóként etanolos foszfor-molibdénsavat alkalmazunk, a termékre egy foltot (Rf = 0,51), a kiindulási anyagra (Rf = 0,33) pedig semmit sem mutat].

Az oldatot 600 ml 3:1 arányú etil-acetát/hexán—eleggyel hígítjuk, és 500 ml félig telített nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal mossuk. A nátrium-hidrogén-karbonátos mosás során a színes szennyezőanyagok többsége átmegy a vizes fázisba, de a szerves fázis továbbra is vörösesbarna színű marad. A vizes fázist kétszer 150 ml etil-acetáttal extraháljuk, az egyesített szerves frakciókat 500 ml vízzel, majd 200 ml telített nátrium-klorid— —oldattal mossuk (a vizes mosóoldatok TLC eredményei azt mutatják, hogy a vizes fázisba termék nem ment át), nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, rotációs bepárlóban bepároljuk, így csaknem ····«··« »4 4 4 44 • · · · · • « ··· ··· ··· * 4 4 · 4 4 4 44 ·

- 23 - ..........

fehér szilárd anyagot kapunk. A rotációs bepárlóban minden bepárlást 40°C-os fürdőn végzünk. A szilárd anyagot 180 ml forrásban lévő etil-acetátban oldjuk, majd körülbelül 20 ml-es adagokban addig adunk hozzá forrásban lévő hexánt (összesen 250 ml-t), míg néhány kristály meg nem jelenik. A kapott oldatot a hőforrásról eltávolítjuk, és hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni. Körülbelül perccel azután, hogy az oldatot a hőforrásról levettük, a kristályosodás erőteljesen megindul. A keveréket 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 17 órán át 4°C-os hűtőkamrában tartjuk. A kivált kristályos anyagot leszűrjük, a 150 ml 1:19 arányú etil-acetát/hexán—eleggyel a szűrőn háromszor átmossuk, és nagy (67 Pa; körülbelül 0,5 mmHg) vákuumban 22 órán át szárítjuk, így a cím szerinti vegyületből 32,6 g-ot (78 %) kapunk laza, fehér tűs kristályok alakjában.

Az anyalúgot a fenti módon, rotációs bepárlóban bepároljuk, majd etil-acetát és hexán elegyéből átkristályosítjuk, így a cím szerinti vegyületből 6,25 g-ot (14,4 %) kapunk laza, fehér kristályok alakjában. A kristályosítást ugyanúgy végezzük, mint az első adagnál: A szilárd anyagot 25 ml forrásban lévő etilacetátban oldjuk, majd körülbelül 5 ml-es adagokban addig adunk hozzá forrásban lévő hexánt (összesen körülbelül 60 ml-t), míg néhány kristály meg nem jelenik. A kristályosodás rögtön megindul, amint az anyag szobahőmérsékletre lehűlt. A keveréket 1 órán át szobahőmérsékleten, majd 14 órán át 4°C-on állni hagyjuk. A kivált kristályos anyagot leszűrjük, a szűrőn háromszor 25 ml 1:19 arányú etil-acetát/hexán—eleggyel mossuk, és nagy (40 Pa; körülbelül 0,3 mmHg) vákuumban 16 órán át szárítjuk. Kitermelés:

%.

···· ···· *« • · · « · • · · · · ··· ··· • ·· ·· ·· ·· ·

- 24 Olvadáspont: 141°C, [a]²² _D: +6,5° (c=l,0; kloroform) [a]²²355: +95,0° (c=l,0; kloroform), TLC: Rf = 0,47 (szilikagél; etil-acetát) előhívás: etanolos foszfor-molibdénsav.

A cím szerinti vegyület előállítására a következő egyéb módszereket alkalmazhatjuk:

(1) Az 1. példa (a) lépésében kapott termékből 79,9 g (0,488 mól), továbbá 0,3 ml (2,44 mmol) dimetoxi-propán, körülbelül 12 mg (0,049 mmol) PPTS és 2 ml dimetil-formamid keverékét argonatmoszférában 0°C körüli hőmérsékleten 3 órán át, majd 4°C körüli hőmérsékleten 24 órán át keverjük. A kapott terméket etil-acetáttal extraháljuk, majd feldolgozzuk (18 ml etil-acetáttal hígítjuk, félig telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal mossuk; a vizes frakciót kétszer 5 ml etil-acetáttal extraháljuk; az egyesített szerves frakciókat egyszer 10 ml vízzel, majd 10 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük és bepároljuk), így kvantitatív kihozatallal kapjuk meg a terméket, amely a TLC vizsgálati eredmények szerint a kiindulási anyag és a cím szerinti vegyület 1:1,17 arányú keveréke.

(2) Az 1. példa (a) lépésében kapott termékből 92,5 mg-ot szárítószekrényben megszárított 5 ml-es lombikba töltünk, argonnal átöblítjük, 1,5 ml dimetil-formamiddal hígítjuk, és 0°C-ra hűtjük. Hozzáadunk 0,18 g dimetoxi-propánt, majd 14 mg PPTS-t. Az oldatot 0°C-on 5 órán át keverjük, azután a fenti módon feldolgozzuk. (A kiindulási anyagnak a termékhez viszonyított aránya ·····«·· ·« · · ·· • · · · · • · ··· ··· ··· körülbelül 1:1,1.) (3) Egy lánggal szárított, argonnal átöblített lombikba betöltünk 89,4 mg-ot az 1. példa (a) lépésében kapott termékből, ezt 3,5 ml acetonban oldjuk, és 0°C-ra hűtjük. Hozzáadunk 0,17 g dimetoxi-propánt, majd 14 mg PPTS-t. Az oldatot 0°C-on 3 órán át keverjük, 4°C-os hűtőkamrában 24 órán át tároljuk, majd a fenti módon feldolgozzuk. A kiindulási anyag, a cím szerinti vegyület és a szennyezések egymáshoz viszonyított aránya körülbelül 8:2:1.

3. példa (3R-cisz) -l-Benzoil-4-fenil-3-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-2-azetidinon [(3) képletű vegyület]

Egy 250 ml-es száraz (120°C-os szárítószekrényben 24 órán át szárított, mágneses keverővei és digitális hómérővel felszerelt)

3-nyakú lombikba bemérünk 8,69 g-ot (36,9 mmol) a fenti 1. példa (b) lépésében kapott termékből, argonnal átöblítjük, és 90 ml metilén-dikloridban [víztartalma (K.F.) < 0,05 tömeg%] oldjuk.

másodperc alatt hozzáadunk 7,10 ml (40,6 mmol) diizopropil-etil-amint [i-Pr₂NEt, víztartalma (K.F.) 0,016 tömeg%], majd egyszerre hozzáadunk 0,90 g (7,4 mmol) 4-(dimetil-amino)-piridint [víztartalma (K.F.) < 0,05 tömeg%]. Az így kapott oldatot 0°C-ra hűtjük, (a belső hőmérséklet 1°C lesz). 7 perc alatt hozzácsepegtetünk 47,0 ml (40,6 mmol) benzoil-kloridot, ezalatt a belső hőmérséklet 8°C-ra emelkedik. Az adagolás befejeztével enyhén zavaros oldatot kapunk, amely 0°C-on keverve kitisztul, és halványsárga színű lesz. Az oldatot 0°C-on további 1,5 órán át keverjük, ezután a TLC azt mutatja, hogy a reakció teljesen végbement.

• · · • · · · ···♦ ·· ·· • · · · • · 4·· ··« * · · · · · ·

- 26 [A nyers termék TLC-je, amit szilikagélen végzünk, oldószerként etil-acetátot, előhívóként etanolos fosztor-molibdénsavat alkalmazva, a termékre egy foltot (Rf = 0,61), a kiindulási anyagra (Rf = 0,49) pedig semmit sem mutat].

Az oldatot 150 ml metilén-dikloriddal hígítjuk, telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal mossuk, és a két réteget elválasztjuk. A vizes réteget 75 ml metilén-dikloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket 300 ml 5,7 %-os vizes nátrium-dihidrogén-foszfát—oldattal, majd 100 ml vizes nátrium-klorid—oldattal mossuk (az 5,7 %-os vizes nátrium-dihidrogén-foszfát-oldat eredeti mért pH-ja 4,25 ± 0,05; a mosás után mért pH-ja 5,57 ± 0,05), nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, rotációs bepárlóban bepároljuk, így csaknem fehér habot kapunk. A rotációs bepárlóban minden bepárlást 35°C-os fürdőn végzünk. A nyers terméket 150 ml etil-acetátban oldjuk, és 2 g semleges aktívszenet adunk hozzá. A keveréket 5 percig enyhe forrásban tartjuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és Celit ágyon át szívatva leszűrjük. Az oldat most lényegesen kevésbé színezett, mint az aktívszenes kezelés előtt. Az oldószert a fenti módon, rotációs bepárlóban eltávolítjuk, és a kapott habot 50 ml hexánnal eldörzsöljük.

A szuszpenziót a fenti módon, rotációs bepárlóban bepároljuk, majd 15 percen át nagy vákuum (266 Pa; körülbelül 2 mmHg) alatt tartjuk, így 12,2 g piszkosfehér szilárd anyagot kapunk. Ezt 7 ml forró etil-acetátban oldjuk, és körülbelül 2 ml-es adagokban körülbelül 45 ml forró hexánt adunk hozzá. A kristályosítást óvatosan végezzük, nehogy a termék olajként váljék ki. A kapott zava4444 4 · <4 • · 4 4· • 4 44« · · 4··« ♦ ·4 4 · 4 4 44·

- 27 - ..........

ros oldatot levesszük a hőforrásról. Néhány perces hűtés után egy oltókristályt adunk hozzá; a kristályosodás 10 percen belül megindul. A keveréket 1 órán át szobahőmérsékleten, majd 4 órán át 4°C-os hűtőkamrában tartjuk. A kivált kristályos anyagot leszűrjük, a szűrőn háromszor 50 ml 1:19 arányú etil-acetát/hexán— —elegygyel mossuk, és nagy (27 Pa; körülbelül 0,2 mmHg) vákuumban 16 órán át szárítjuk, így 9,23 g-ot (73,7%) kapunk a cím szerinti vegyületből csaknem fehér kristályos anyag alakjában. Az anyalúgban a TLC eredmények alapján maradt még termék, de második generációt itt nem kristályosítottunk ki.

olvadáspont: 89-94°C, [α]²²ρ: +173,1° (c=l,0; kloroform)

TLC: Rf = 0,58 (szilikagél; etil-acetát) előhívás: etanolos foszfor-molibdénsav.

4. Példa {[2aR-(2aa,4β,4a&,6%,9α,11a,12a,12aa,12ba)]-6,12b,-bisz-Acetoxi-12-(benzoil-oxi)-2a,3,4,4a,5,6,9,10,11,12,12a,12b-dodekahidro-4-[(trietil-szilil)-oxi]-11-hidroxi-4a,8,13,13-tetrametil-5-oxo-7,11-metano-lH-ciklodeka-[3,4]benz [ 1,2-b]oxet-9-il}-(2R*,3S*)-3-(benzoil-amino)- 3-feni!-2-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-propionát [(5) képletű vegyület] előállítása

A rajzokon és a leírásban Ac jelentése acetilcsoport, Bz jelentése benzoilcsoport, TES jelentése trietil-szilil-csoport, és MOP jelentése 1-metil-l-metoxi-etil-csoport.

• · · · · » «

4 · · ·44 • «4 ** • 4 · · · ·····« •4 4» 4 · ··» (a) 7-TES-(baccatin III) [(4a2) képletű vegyület] (i) {[2aR-(2aa,4β,6fi,9α,116,12α,12aa,12ba)]-12b-Acetoxi-2a,3,4,4a,5,6,9,10,11,12,12a,12b-dodekahidro-6,9,11-trihidroxi-4a,8,13,13-tetrametll-5-oxo-4-[(trietil-szilil)-oxi]-7,11-metano-ΙΗ-ciklodeka-[3,4]benz[1,2-b]oxet-12-11}-benzoát [7-Q-TES-(10-dezacetil-baccatin III), (4al) képletű vegyület]

Egy 1 literes, lángon szárított és argonnal átöblített, mechanikus keverővei és digitális hőmérővel felszerelt 3-nyakú lombikba bemérünk 27,4 g (50,3 mmol) 10-dezacetil-baccatin Ill-at [ezt a mennyiséget a szennyezőanyagok (kétszer is) megmért menynyiségeivel — víz: 1,0 % (1,57 %) , metanol: 1,49 % (1,6 %), etil-acetát: 0,1 % (0,09%), hexán: (0,03 %) — nem korrigáltuk] és 2,62 g (21,4 mmol) 4-(dimetil-amino)-piridint [víztartalma (K.F.) = 0,09 tömeg%], és a keveréket 122 ml vízmentes dimetil-formamidban [víztartalma (K.F.) < 0,01 tömeg%] oldjuk. Hozzáadunk 256 ml metilén-dikloridot [víztartalma (K.F.) < 0,01 tömeg%], és az így kapott homogén oldatot -50°C-ra hűtjük. (A metilén-diklorid hozzáadása alatt a reakcióoldat hőmérséklete 23°C-ról 25°C-ra emelkedik.) Három perc alatt cseppenként hozzáadunk 16 ml (120 mmol) trietil-amint [NEt₃, víztartalma (K.F.) = 0,08 tömeg%], és a kapott oldatot 5 percig -50°C-on keverjük, majd cseppenként hozzáadunk 18,6 ml (111 mmol) trietil-szilil-kloridot (Et3SiCl). A (Et₃SiCl) beadagolása 10 percig tart, ezalatt a reakcióhőmérséklet nem emelkedik -50°C fölé, és az oldat erősen megzavarosodik. Az így kapott keveréket 1 órán át körülbelül-50°C-on keverjük, majd (keverés nélkül) -48°C-os mélyhűtőben 22 órán át állni ·· · · ···« * « • · » • · · ·· •·· ·9» hagyjuk. (Egy párhuzamos kísérletben azt tapasztaltuk, hogy ha a reakcióelegyet -48°C-on 8 órán át keverjük, akkor az átalakulás körülbelül 60 %-os lesz.) Ezután a keveréket kivesszük a mélyhű tőből, és körülbelül-10°C-ra felmelegítjük. [A keverék TLC-je, amihez oldószerként etil-acetátot, előhívóként etanolos foszfor

-molibdénsavat alkalmazunk, azt mutatja, hogy kiindulási anyag nincs jelen, a termékre pedig egy foltot (Rf = 0,60) ad]. A hideg keverékhez 1 liter etil-acetátot adunk, és 890 ml vízzel mossuk.

Az így kapott vizes réteget elválasztjuk, és 250 ml etil-acetát tál extraháljuk, Az egyesített szerves rétegeket kétszer 250 ml

5,7 %-os vizes nátrium-dihidrogén-foszfát—oldattal (eredeti mért pH-ja 4,30 ± 0,05; az egyesített nátrium-dihidrogén-foszfát mo nátrium-klorid—oldattal, majd 250 ml telített vizes nátrium-klo rid—oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, és rotációs bepárlóban bepároljuk. A rotációs bepárlóban minden

Lepárlást 35°C-os vízfürdőn végzünk. A kapott félig szilárd anyagot nagy (133 Pa; körülbelül 1 mmHg) vákuumban még 20 percig szárítjuk, így 41,5 g fehér, szilárd anyagot kapunk. A nyers terméket ezután 400 ml metilén-dikloridban oldjuk (ehhez 35°C-os vízfürdőn melegíteni kell), majd az így kapott oldat térfogatát rotációs bepárlóban körülbelül 150 ml-re csökkentjük. A kristá lyosodás rögtön megindul, a keveréket szobahőmérsékleten órán át állni hagyjuk. Ezután 100 ml hexánt adunk hozzá, és enyhén összekeverjük. A keveréket 4°C-os-hűtőkamrában 16,5 órán át állni hagyjuk, majd leszűrjük, a szűrőn háromszor 25 0 ml 1:9 arányú metilén-diklorid/hexán—eleggyel átmossuk, és nagy (27 Pa;

körülbelül 0,2 mmHg) vákuumban 42 órán át szárítjuk, így 26,1 g-ot (79 %) kapunk a cím szerinti vegyületből fehér por alakjában. Az anyalúgot rotációs bepárlóban bepároljuk, a maradékot metilén-dikloridból átkristályosítjuk, így 4,5 g-ot (14 %) kapunk a cím szerinti vegyületből fehér, kristályos anyag alakjában. Az átkristályosítást ugyanúgy végezzük, mint az első adagnál: a szilárd anyagot 100 ml metilén-dikloridban melegítés nélkül oldjuk, a kapott oldat térfogatát rotációs bepárlóban körülbelül 7 ml-re csökkentjük. A kristályosodás 5 percen belül megindul, a keveréket szobahőmérsékleten 1 órán át, majd 4°C-os hűtőkamrában 42 órán át állni hagyjuk. A kivált kristályokat leszűrjük, a szűrőn háromszor 50 ml 1:9 arányú metilén-diklorid/hexán—eleggyel átmossuk, és nagy (27 Pa; körülbelül 0,2 mmHg) vákuumban 18 órán át szárítjuk. A két adag ^H-NMR ereményei azonosak. A két adagból számított teljes kihozatal 93 % (korrekció nélkül).

Olvadáspont: 239 - 242°C (bomlás közben), [α]²²ρ: -53,6° (c=l,0; kloroform)

TLC: Rf = 0,60 (szilikagél; etil-acetát) előhívás: etanolos foszfor-molibdénsav.

A cím szerinti vegyület a következő módon is előállítható: Egy lángon szárított és argonbevezetéssel felszerelt,

250 ml-es 3-nyakú lombikba bemérünk 5,54 g (10 mmol) 10-dezacetil-baccatin Ill-at (víztartalma 1,56 tömeg%, metanoltartalma 1,6 tömeg%), 0,49 g (4 mmol) 4-(dimetil-amino)-piridint és 24 ml (4 X-ös molekulaszűrőn szárított) N,N-dimetil-formamidot. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten homogénre keverjük. Ezután hozzáadunk 50 ml metilén-dikloridot (HPLC minőségű, tisztítás nél···· ···· ·« ·· «· • * · · φ • · ··« ·νν ·«* kül), és a hőmérsékletet -50°C-ra csökkentjük. 5 perc alatt cseppenként hozzáadunk 2,9 ml (21 mmol) trietil-amint, majd perc alatt 3,4 ml (20 mmol) (trietil-szilil)-kloridot. A reakcióelegyet -48°C-on 21 órán át állni hagyjuk, azután 200 ml etil-acetáttal és 175 ml vízzel hígítjuk. (A reakció előrehaladását TLC-vel követjük, ehhez eluensként etil-acetátot, előhívóként UV mellett etanolos foszfor-molibdénsavat alkalmazunk. A kiindulási anyag Rf értéke 0,56, a terméké 0,83.) A vizes réteget elválasztjuk, és 50 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves rétegeket egyesítjük, kétszer 50 ml 5 %-os vizes kálium-dihidrogén-foszfát-oldattal (pH = 4,3), 50 ml félig telített vizes nátrium-klorid—oldattal, majd 50 ml nátrium-klorid—oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk, így 7,45 g szilárd anyag alakjában, nyers állapotban megkapjuk a cím szerinti vegyületet. Ezt 75 ml forró metilén-dikloridban oldjuk, az oldat térfogatát melegen végzett bepárlással 30 ml-re csökkentjük, hogy a kristályosodás meginduljon, azután szobahőmérsékleten 2 órán át, majd 4°C-on 16 órán át állni hagyjuk. A kivált kristályokat Büchner-tölcséren leszűrjük, 25 ml 10 %-os hideg, hexános metilén-diklorid-oldattal mos-suk, vákuumban szárítjuk, így 5,38 g-ot kapunk a cím szerinti vegyületből. Az anyalúgot és a mosóoldatokat vákuumban bepároljuk, a szilárd maradékot 8 ml metilén-dikloridban feloldva átkristályosítjuk. Ezzel az átkristályosítási művelettel második adagként további 0,72 g terméket kapunk. Tehát a cím szerinti vegyületből, vagyis a 7-TES-(baccatin III)-ból — ami fehér, szilárd anyag, olvadáspontja 238-240°C — összesen 6,10 g-ot (93 %) kapunk.

···· %>··

- 32 Olvadáspont: 239-242°C.

[α]ρ: -53,7° (c 1=0; kloroform), [a]²²3g5: +95,0° (c=0; kloroform).

TLC: Rf = 0,53 (szilikagélen, etil-acetát és hexán 50 %-os elegyével), előhívás: UV és etanolos foszfor-molibdénsav;

Hl (homogenitási index) = 98,9 %.

(ii) í T2aR- (2act, 4β , 4a£, 6β,9α, 11β, 12a, 12aa, 12ba) 1 - 6 , 12b-bisz-Acetoxi’-12-(benzoil-oxi)-2a,3,4,4a,5,6,9,10,11,12,12a,12b-dodekahidro~9,ll-dihidroxi-4a,8,13,13-tetrametil-4-[(trietil-szilil)-oxi]-7,11-metano-lH-ciklodeka-[3,4]benz[1,2-b]oxet-5-on [7-Q-TES-(baccatin III), (4a2) képletű vegyület]

A fenti (i) lépésben előállított 7-O-TES-(10-dezacetil-baccatin III)-bői 21,4 g-ot (32,4 mmol) egy 1 literes, lángon szárított és argonnal átöblített, mechanikus keverővei és digitális hőmérővel felszerelt 3-nyakú lombikban 350 ml, nátrium és benzofenon keverékéről frissen desztillált tetrahidrofuránban oldunk. A kapott oldatot -70°C-ra hűtjük, és 23 perc alatt cseppenként hozzáadunk 14,6 ml (37,3 mmol) 2,56 M hexános butil-lítium—oldatot (BuLi, tetrahidrofurános difenil-ecetsav oldattal 0°C-on háromszorosan titrált oldat). Az adagolás során a reakcióhőmérséklet nem emelkedik -68°C fölé. A BuLi hozzáadása után csapadék válik ki, amely -70°C-on nem oldódik. Az így kapott keveréket 20 percen át -70°C-on keverjük; majd -48°C-ra melegítjük, így tiszta, homogén oldatot kapunk. Ezt -48°C-on 1/2 óráig keverjük, majd 7 perc alatt cseppenként hozzáadunk 4,6 ml • · · · ··· ··· · · «

(49 mmol) — a felhasználás előtt 137-138°C-on, atmoszférikus nyomáson, argonatmoszférában ledesztillált — ecetsavanhidridet. Az adagolás során a reakcióhőmérséklet nem emelkedik -45°C fölé. A kapott oldatot -48°C-on 20 percig, majd 0°C-on 1 órán át keverjük. Ezután 350 ml etil-acetáttal hígítjuk, 250 ml telített ammónium-klorid—oldattal mossuk, és a rétegeket elválasztjuk. A vizes réteget 200 ml etil-acetátban oldjuk. Az egyesített szerves rétegeket telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, és rotációs bepárlóban bepároljuk. (A rotációs bepárlóban minden bepárlást 35°C-os vízfürdőn végzünk.) A félig szilárd keverékből nagy (190 Pa; körülbelül 1,5 mmHg) vákuumban 1/2 óra alatt 24,2 g fehér, szilárd anyagot kapunk. A nyers terméket 300 ml metilén-dikloridban oldjuk, és a kapott oldat térfogatát rotációs bepárlóban körülbelül 70 ml-re csökkentjük. A kristályosodás 1 percen belül megindul. A keveréket szobahőmérsékleten 45 percig, majd 4°C-os hűtőkamrában 18 órán át állni hagyjuk. Ezután a kristályos anyagot leszűrjük, a szűrőn háromszor 100 ml 1:9 arányú metilén-diklorid/hexán—eleggyel átmossuk, és nagy (27 Pa; körülbelül

0,2 mmHg) vákuumban 19 órán át szárítjuk, így 20,9 g-ot (92,0 %) kapunk a cím szerinti vegyületből finom, fehér, tűs kristályok alakjában. Az anyalúgot rotációs bepárlóban bepároljuk, és a maradékot metilén-diklorid és hexán elegyéből átkristályosítjuk, így további 0,82 g-ot kapunk a cím szerinti vegyületből apró, fehér, tűs kristályok alakjában. Az átkristályosítást a következőképpen végezzük: a maradékot 10 ml metilén-dikloridban oldjuk, a kapott oldat térfogatát rotációs bepárlóban körülbelül 5 ml-re • · · · csökkentjük. Szobahőmérsékleten 1/2 órás állás után a kristályosodás nem indul meg. Az oldathoz lml-es adagokban 5 ml hexánt adunk, és óvatos forgatással összerázzuk. Ekkor néhány kristály kiválik. A keveréket szobahőmérsékleten 1/2 óráig állni hagyjuk (további kristályok válnak ki) , majd hűtőkamrában 18 órán át 4°C-on tároljuk. A kristályokat leszűrjük, a szűrőn 1:9 arányú metilén-diklorid/hexán—eleggyel mossuk, és nagy (19 Pa; körülbelül 0,15 mmHg) vákuumban 21 órán át szárítjuk.

A két adagból együttesen számított kihozatal 95,6 %.

Olvadáspont (bomlás közben): 218-219°C.

[a]²²p: -78,4° (c=l,0; kloroform),

TLC Rf = 0,37 (szilikagél; aceton és metilén-diklorid

1:9 arányú elegye; előhívószer etanolos foszfor-molibdénsav.

(b) { [2aR- (2aa,4β,4a£, 6&,9α, 11α, 12α,12aa, 12ba) ] - 6,12b, -bisz- Acetoxi-12-(benzoil-oxi)-2a,3,4,4a,5,6,9,10,11,12,12a,12b-dodekahidro-4-[(trietil-szilil)-oxi]-ll-hidroxi-4a,8, 13,13 -tetrametil-5-oxo-7,11-metano-lH-ciklodeka-[3,4]benz-[1,2-b]oxet-9-il]-(2R*,3S*)-3-(benzoil-amino)- 3-fenil-2-(1-metil-l-metoxi-etoxi)-propionát [(5) képletű vegyület] Az (a) lépésben előállított vegyűletből 50,00 g-ot (71,33 mól) 125 ml, nátrium és benzofenon keverékéről frissen desztillált tetrahidrofuránban oldunk, és a teljes feloldódás után az oldatot -50°C-ra hűtjük. Erőteljes keverés közben 20 perc alatt cseppenként hozzáadunk 55,1 ml (74,90 mmol) 1,36 M, tetrahidrofurános lítium-(hexametil-diszilazid)-oldatot (LHMDS; 1,3-difenil-aceton-p-tozil-hidrazonnal titrálva) úgy, hogy közben a • C · ·

- 35 - ..........

belső hőmérséklet ne emelkedjék -48°C fölé. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet -35°C-ra melegítjük, és ezen a hőmérsékleten 5 percig keverjük.

A reakcióelegyhez 7 perc alatt cseppenként hozzáadjuk 27,85 g (82,03 mól) 3. példa szerinti vegyületnek [(3) képletű vegyület] 35 ml tetrahidrofuránnal frissen készített oldatát. Jelentősebb hőmérsékletemelkedés nem tapasztalható. A (3) képletű vegyületet tartalmazó lombikot 5 ml tetrahidrofuránnal kiöblítjük, és a mosóoldatot beleöntjük a reakcióelegybe. Az így kapott oldat hőmérsékletét 0°C-ra emeljük oly módon, hogy a szárazjeges fürdőt jeges-vizes fürdőre cseréljük, és az oldatot további 90 percen át keverjük. A reakció előrehaladását reverz fázisú szilikagélen (EM Sience RP-18 WF254S) végzett TLC-vel követjük, eluensként acetonitril és víz 70:30 arányú elegyét alkalmazzuk. A cím szerinti vegyület Rf értéke 0,31, a 7-TES-taxolé (vagyis az olyan taxán-származéké, amely a 7-es helyen a hidroxilcsoport helyett TES-O-csoportot tartalmaz) 0,41, a 7-TES-(baccatin III)-é 0,47, a (3) képletű vegyületé pedig 0,63.

A reakciót 50 ml pH = 7-es foszfát-puffér, majd közvetlenül utána 150 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát—oldat alkalmazásával befagyasztjuk. A reakcióelegyet 600 ml etil-acetáttal hígítjuk, és a rétegeket elválasztjuk. A szerves réteget vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük és vákuumban bepároljuk, így 82,3 g halványsárga szilárd anyag alakjában nyers állapotban megkapjuk a cím szerinti vegyületet. Ezt.200 ml forró etil-acetátban oldjuk, és visszafolyató hűtő alatt forralva 110 ml hexánt adunk hozzá cseppenként. Az átkristályositási keveréket szobahő • · · · ···· •·· ··· • · mérsékleten 2 órára félretesszük (lehűlés közben gyors csapadékkiválás indul meg) , majd hűtőkamrában 7 órán át állni hagyjuk. Ezután a szilárd anyagot leszűrjük, és kétszer 80 ml hideg, hexánnal 5:1 arányban hígított etil-acetáttal mossuk. A kapott fehér, kristályos anyagot szívószűrón 1 órán át, majd körülbelül 79 Pa (0,6 Hgmm) nyomáson egy éjszakán át szárítjuk, ily módon 67,37 g-ot kapunk a cím szerinti vegyületből, ez tiszta 7-TES(baccatin III)-ra számítva 91 %-os kihozatal; az NMR

0,4 mól etil-acetát jelenlétét mutatta, így a korrigált kihozatal 87 %; a tényleges homogenitási index (Hl) 99,25 % (95,73 % cím szerinti vegyület és 3,52 % 7-TES-taxol).

Az anyalúgot a mosóoldatokkal összeöntve szárazra pároljuk.

A maradékot 25 ml forró etil-acetátban oldjuk, és visszafolyató hűtő alatt forralva cseppenként hozzáadunk 40 ml hexánt. Miután szobahőmérsékletre lehűlt, a keveréket ezen a hőmérsékleten 1 órára félretesszük, majd hűtőkamrában 7 órán át állni hagyjuk. Ezután a szilárd anyagot leszűrjük, és szívószűrőn, majd körülbelül 92 Pa (0,7 Hgmm) nyomáson egy éjszakán át szárítjuk, ily módon 6,06 g-ot kapunk a cím szerinti vegyületből, amelynek homogenitási indexe (Hl) 96,6 % (92,6 % cím szerinti vegyület és 4,0% 7-TES-taxol).

Olvadáspontja: 153 - 155°C, [α]ρ: -59,6° (c=l; kloroform)

TLC: Rf = 0,31 (reverz fázisú HPTLC; acetonitril és víz 70:30 arányú elegye; előhívás:. UV-vei) .

Az (5) képletű vegyület előállításának egy másik módszere szerint a 7-O-TES-(baccatin III)-on in situ hajtjuk végre a kap• · · • · csolást, a következőképpen:

1,5177 mmol 7-O-TES-(baccatin III)-at 3,5 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldva -65 és -70°C közötti hőmérsékletre hűtünk. Cseppenként hozzáadunk 0,5 ekvivalens lítium-hexametil-diszilazidot (LHMDS), és a reakcióelegyet 20 percig keverjük. Ezután 0,5 ekvivalens ecetsavanhidridet adunk hozzá, és a keverést további 20 percig folytatjuk. A védőcsoportok lehasítására és az acilezésre szolgáló eljárást háromszor megismételtjük (összesen

1,5 ekvivalens LHMDS-t és 2,0 ekvivalens ecetsavanhidridet alkalmazunk) . Az anionképződés során csapadék válik ki (a reakcióelegy megsűrűsödik). A keveréket 0°C-ra felmelegítjük, és ezen a hőmérsékleten 5 percig állni hagyjuk.

Ezután -50°C-ra hűtjük, cseppenként adagolt LHMDS-sel tovább kezeljük, és közvetlenül végrehajtjuk a (3) képletű vegyülettel történő kapcsolást [a fenti (b) lépés szerinti módon]. Kihozatal: 851 mg (55 %) 7-O-TES-(10-dezacetil-baccatin III).

5. példa {[2aR-(2aa,4β,4a£, 6β,9α,11α,12α,12aa, 12ba)]-6,12b,-bisz-Acetoxi-12-(benzoil-oxi)-2a,3,4,4a,5,6,9,10,11,12,12a,12b~dodekahidro-4- [(trietil-szilil)-oxi]-ll-hidroxi-4a,8,13,13-tetrametil-5-oxo-7,11-metano-lH-ciklodeka-[3.4]benz[1.2-b]oxet-9-il]-(2R*,3S*)-3-(benzoil-amino)-3-fenil-2-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-propionát [2-MOP-7-trietil-szilil-taxol, (5) képletű vegyület] előállítása

5,00 g (7,13 mmol) 7-TES-(baccatin III)-at 12,5 ml, nátrium és benzofenon keverékéről frissen desztillált tetrahidrofuránban oldunk, és a teljes feloldódás után az oldatot -50°C-ra hűtjük.

• · ♦ ···

- 38 Erőteljes keverés közben körülbelül 17 perc alatt cseppenként hozzáadunk 7,85 ml (7,85 mmol) 1,00 M tetrahidrofurános LHMDS-oldatot úgy, hogy közben a belső hőmérséklet ne emelkedjék -48°C fölé. Az adagolás vége felé csapadék válik ki, ami a keverést megnehezíti. Az erőteljes keverés folytatása céljából a reakcióelegyhez további 1,5 ml tetrahidrofuránt adunk, majd -35°C-ra melegítjük, és ezen a hőmérsékleten 10 percig keverjük. A -35°C-on kapott zavaros oldatot visszahűtjük -42°C-ra, és egy injekciós tűvel cseppenként beadagoljuk 3,03 g (8,92 mmol) (3) képletű vegyületnek 2,5 ml tetrahidrofuránnal készített oldatába. A hőmérsékletet a 7 percig tartó beadagolás közben -19 és -10°C között tartjuk. A lombikot és az injekciós tűt 0,5 ml tetrahidrofuránnal beleöblítjük a reakcióelegybe. Az adagolás befejeztével a kapott oldatot 0°C-ra melegítjük oly módon, hogy a szárazjeges fürdőt jeges-vizes fürdőre cseréljük, és az oldatot további 75 percen át keverjük. A reakció előrehaladását reverz fázisú szilikagélen végzett TLC-vel követjük (EM Sience RP-18 WF254S). A cím szerinti vegyület Rf értéke 0,31, a 7-TES-taxolé 0,41, a 7-TES(baccatin III)-é 0,47.

A reakciót 12 ml pH = 7-es foszfát-puffer, majd közvetlenül utána 30 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát—oldat hozzáadásával befagyasztjuk. A reakcióelegyet 100 ml etil-acetáttal hígítjuk, és a rétegeket elválasztjuk, a vizes réteget 10 ml etil-acetáttal mossuk. Az egyesített szerves rétegeket vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük és vákuumban bepároljuk, így 9,13 g őzbarna szilárd anyag alakjában nyers állapotban • · · · * • · · · · • · · · · ··· ··· • ·« ·· · · · · ·

- 39 megkapjuk a cím szerinti vegyületet. Ezt 20 ml forró etil-acetátban oldjuk, és visszafolyató hűtő alatt forralva 13 ml hexánt adunk hozzá cseppenként. Az oldatot szobahőmérsékleten 36 órán át, majd hűtőkamrában 2 órán át állni hagyjuk. Ezután a szilárd anyagot leszűrjük, és kétszer 10 ml hideg, hexánnal 5:1 arányban hígított etil-acetáttal mossuk. (Az anyalúgból és a mosóoldatokból kikristályosított anyagot külön-külön leszűrjük, és félretesszük. Az előbbi 1,52 g, Hl értéke 52,4, az utóbbi 0,32 g, Hl értéke 53,4). A kapott fehér, kristályos anyagot nuccsszűrőn percig, majd körülbelül 67 Pa (0,5 Hgmm) nyomáson egy éjszakán át szárítjuk, ily módon 6,59 g-ot kapunk a cím szerinti vegyületből, ez tiszta 7-TES-(baccatin III)-ra számítva 89 %-os kihozatal; a tényleges Hl érték 99,3 % (96,0 % cím szerinti vegyület és 3,3% 7-TES-taxol).

Olvadáspont: 153 - 155°C, [a]p: -59,6° (c=l; kloroform).

TLC: Rf = 0,31 (reverz fázisú HPTLC; acetonitril és víz

70:30 arányú elegye; előhívás: UV-vel).

6. Példa { [2aR- (2aa, 4β, 4aS, 61S, 9ct, 11a, 12g, 12aa, 12ba) ] - 6 , 12b, -bisz-Acetoxi-12-(benzoil-oxi)-2a,3,4,4a,5,6,9,10,11,12,12a,12b-dodekahidro-4,ll-dihidroxi-4a,8,13,13-tetrametil-5-oxo-7,11-metano-lH-ciklodeka-[3,4]benz[1,2-b]oxet-9-il}-(2R*,3S*)-3-(benzoil-amino)-3-fenil-2-hidroxi-propionát [(6) képletű vegyület] előállítása

A fenti 5. példa termékéből [(5) képletű vegyület] 5,0 g-ot [4,81 mmol, Hl 99,3 %, amiből 96,0 % az (5) képletű vegyület és • · ·

3,3 % 7-TES-taxol] 100 ml etanol és 80 ml tetrahidrofurán elegyében oldunk, az oldatot jeges fürdőben 0°C-ra hűtjük, majd erőteljes keverés közben 12 percig csepegtetünk bele körülbelül -5°C-ra előhűtött 1,5 M vizes sósav-oldatot. A sósav-oldat adagolása során megjelenő zavarosság gyorsan megszűnik. Az így kapott tiszta oldatot 0°C-on 15 percig keverjük, majd 4°C-on

19,5 órán át állni hagyjuk. Ekkor egy aliquot rész HPLC (3 μπι Phenyl BD oszlop; 35 % acetonitril / 65 % víz — lineáris gradiens 26 percig; 100 % acetonitril — lineáris gradiens 7 percig; 35 % acetonitril / 65 % víz — izokratikus elegy 7 percig) eredményei szerint 98,6 % taxol, 0,6 % 7-TES-taxol és összesen 0,3 % poláris szennyezőanyag és kis mennyiségű egyéb szennyezés van jelen. A reakcióelegyet 200 ml etil-acetáttal hígítjuk, és 500 ml, majd kétszer 200 ml hideg (körülbelül 5°C-os) nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal mossuk. A mosást addig folytatjuk, míg a vizes mosóoldatok pH-ja el nem éri a körülbelül 8,5-ös értéket.

Az egyesített vizes frakciókat kétszer 100 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves rétegeket egyesítjük, 300 ml sós vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük és bepároljuk, így 4,44 g fehér, szilárd anyag alakjában megkapjuk a nyers taxolt (HPLC-vel mért Hl értéke: 97,7%). Ezt 25 ml, izopropilalkohollal 1:5,8 arányban hígított metanolban oldjuk, és enyhe melegítés közben (45°C-os vízfürdőn körülbelül 40°C-ra felmelegítve) 1,4 ml vízzel hígítjuk. Az így kapott oldatot szobahőmérsékleten, hexán atmoszférában 16 órán át tároljuk. (A hexán atmoszférát úgy hozzuk létre, hogy az oldatot, amelyben a nyers taxol metanol, izopropil-alkohol és víz elegyében feloldva van • · · · ··· • ·

- 41 - ..........

jelen, egy másik, nagyobb, zárt edénybe tesszük, amely 20 ml hexánt tartalmaz). A fehér szilárd anyagot (amelynek kristályai mikroszkóp alatt láthatók) leszűrjük, 25 ml hideg (körülbelül 5°C-os) hexánnal mossuk, és nagy vákuumban szárítjuk, így 3,8 g (93 %) taxánt kapunk, amelynek HPLC-vel mért Hl értéke 99,0 %. Az anyalúgot és a mosóoldatokat csökkentett nyomáson bepároljuk, így 0,28 g (7,0%) halványsárga, kristályos anyagot kapunk (HPLC-vel mért Hl értéke 80,6 %), ezt egy későbbi feldolgozáshoz félreteszszük.

Olvadáspont: 211 - 213°C, [α]^: -51,5° (c=l; kloroform).

TLC: Rf = 0,22 (metanol:etil-acetát:hexán 0,6:4,0:5,4,előhívás: UV-vel és foszfor-molibdénsavval).

7. Példa

Taxol előállítása

Egy 2 literes polietilén palackba, amely 800 ml acetonitril és 48 ml piridin elegyében oldva 20 g (19,1 mmol) (5) képletű vegyületet [2-MOP-7-trietil-szilil-taxol] tartalmaz, 0°C-on, 60 perc alatt cseppenként beadagolunk 104 ml vizes hidrogén-fluorid—oldatot. Az adagolás során a belső hőmérséklet ne haladja meg az 5°C-ot. A tiszta oldatot keverés nélkül 24 órán át 4°C-os hőmérsékleten tartjuk. A rekció lefolyását HPLC-vel követjük [ezt

3,9 x 150 mm-es, Nova-Pak Phenyl-lel (Waters) töltött oszlopon 2 ml/perc áramlási sebességgel végezzük, az abszorpciót 227 nm-nél mérjük]. A kromatográfiás vizsgálat körülményei a következők: 0-26. perc: (35 % acetonitril / 65 % víz)-tői 100 % acetonitrilig ···· ··»· ·· « >· • · · · · « · ♦·♦ ··« ♦♦♦ • · · · · · ♦ ·· ·

- 42 - ..........

lineáris gradiens, 26-28. perc 100 % acetonitriltől (35 % acetonitril / 65 % víz)-ig lineáris gradiens, 28-35. percig 35 % acetonitril / 65 % víz, izokratikus elegy.

Retenciós idők:

7-TES-taxol: 13,73, taxol: 6,65,

10-dezacetil-taxol: 4,96.

Mikor a reakcióidőből 19 óra eltelt, a reakcióelegyben

0,36 % 7-TES-taxol marad. 24 óra elteltével 7-TES-taxol és 10-dezacetil-taxol már nincs jelen a reakcióelegyben (szennyezettség! index, II < 0,04 %). Ekkor az oldatot 1 liter etil-acetáttal hígítjuk, és kétszer 800 ml IN sósav-oldattal mossuk. A szerves rétegeket összeöntjük, ötször 800 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal és egyszer 300 ml sós vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, majd leszűrjük, és bepároljuk, így 17,46 (közel 100 %) nyers taxolt kapunk fehér, szilárd anyag alakjában; HPLC-vel mért Hl értéke 80,6 %, a kihozatalt nem korrigáltuk.

Olvadáspont: 207,5 - 212°C (kristályvízleadással) [α]β: -52,5° (c=l; kloroform).

TLC: Rf = 0,22 (szilikagélen; metanol:etil-acetát:hexán

0,6:4,0:5,4,- előhívás: UV-vel és foszfor-molibdénsavval) .

8. Példa

Taxol előállítása

5,0 g (4,81 mmol) 99,2 % Hl értékű 2-MOP-7-(trietil-szilil)-taxolt [(5) képletű vegyület, amely 95,7 Hl értékű 2-MOP-7-TES- 43

-taxolt is tartalmaz] 50 ml etanol és 40 ml tetrahidrofurán elegyében oldunk, az oldatot jeges fürővel 0°C-ra hűtjük, majd 40 perc alatt, erőteljes keverés közben cseppenként hozzáadunk 50 ml, körülbelül -5°C-ra előhűtött 1,5N vizes sósav-oldatot. A sósav-oldat adagolása során megjelenő zavarosság gyorsan megszűnik. Az igy kapott tiszta oldatot -2°C-on 1 órán át keverjük, majd 4°C-on 22 órán át állni hagyjuk. Ezalatt körülbelül 100-200 mg fehér csapadék alakjában taxol válik ki. A reakció

20. órája után egy aliquot rész HPLC (3 μπι Phenyl BD oszlop; 35 % acetonitril / 65 % víz — lineáris gradiens 26 percig; 100 % acetonitril — lineáris gradiens 7 percig; 35 % acetonitril / /65 % víz — izokratikus elegy 7 percig) elemzési eredményei szerint 97,2 % taxol, 0,2 % 7-TES-taxol és az egyéb, kisebb mennyiségű szennyezésekkel együtt 0,7 % 10-dezacetil-taxol van jelen. A reakcióelegyet 200 ml etil-acetáttal hígítjuk, és

400 ml, majd kétszer 200 ml hideg (körülbelül 5°C-os) nátrium-hidrogén-karbonát—oldattal mossuk. A mosást addig folytatjuk, míg a vizes mosóoldatok pH-ja el nem éri a körülbelül 8,5-ös értéket. Az egyesített vizes frakciókat kétszer 80 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves rétegeket egyesítjük, 200 ml sós vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük és bepároljuk, így 4,2 g fehér, szilárd anyag alakjában megkapjuk a nyers taxolt (Hl értéke: 97,9%). Ezt 31 ml, heptánnal 6:4 arányban hígított etanolban oldjuk, és enyhe melegítés közben (vízfürdőn körülbelül 30-35°C-ra felmelegítve) 0,15 ml vízzel hígítjuk. Az így kapott tiszta, homogén oldatot 4°C-on, hexán atmoszférában körülbelül 20 órán át tároljuk, ily módon 0,18 g (4%) fehér szi

- 44 - ......

lárd anyag alakjában (kristályai mikroszkóp alatt láthatók) a termékből egy második adagot kapunk, amelynek Hl értéke 92,0%

Olvadáspont: 207 - 208°C.

Optikai forgatókéesség: [a]p: -52,3° (c=l; kloroform)

TLC: Rf = 0,22 (szilikagélen; metanol:etil-acetát:hexán

0,6:4,0:5,4,- előhívás: UV-vel és foszfor-molibdénsavval) ,

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Egy (I) általános képletű β-laktám — amelynek képletében

R¹ és R² jelentése (i) két azonos alkilcsoport, vagy (ii) együttesen egy cikloalkilcsoportot képeznek, vagy (iii) együttesen egy cikloalkenilcsoportot képeznek, vagy (iv) együttesen egy heterociklusos csoportot képeznek;

R³ jelentése alkilcsoport;

R⁴ jelentése arilcsoport; és

R³ jelentése hidrogénatom, aril-karbonil- vagy alkoxi-karbonil-csoport — vagy valamilyen sója.
2. Egy 1. igénypont szerinti β-laktám, amely normál körülmények között kristályos anyag.
3. Egy 1. igénypont szerinti β-laktám, amely egyéb izomerektől gyakorlatilag mentes, és amelyben az OCÍR¹) (R²) (OR³) csoport és az R⁴ csoport egymáshoz képest cisz-helyeztben van.
4. Egy 1. igénypont szerinti β-laktám, amelyben

Rl és R² jelentése azonos szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoport;

R³ jelentése szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoport;

R⁴ jelentése fenilcsoport; és

R³ jelentése hidrogénatom, benzoil- vagy terc-butoxi-karbonil-csoport.

···· ·*·
5. Egy 3. igénypont szerinti β-laktám, amely (3R-cisz)-4-

-fenil-3-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-2-azetidinon.
6. Egy 3. igénypont szerinti β-laktám, amely (3R-cisz)-l-

-benzoil-4-fenil-3-(1-metil-l-metoxi-etoxi)-2-azetidinon.
7. Egy 3. igénypont szerinti β-laktám, amely (3R-cisz)-l-

-(terc-butoxi-karbonil)-4-fenil-3-(1-metil-l-metoxi-eto-xi)-2-azetidinon.
8. Eljárás oldalláncot hordozó (VII) általános képletű taxán-származékok — amely képletben

R¹ és R² jelentése (i) két azonos alkilcsoport, vagy (ii) együttesen egy cikloalkilcsoportot képeznek, vagy (iii) együttesen egy cikloalkenilcsoportot képeznek, vagy (iv) együttesen egy heterociklusos csoportot képeznek;

R³ jelentése alkilcsoport;

R⁴ jelentése arilcsoport;

R³ jelentése hidrogénatom, aril-karbonil- vagy alkoxi-karbonilcsoport; és

T jelentése egy, közvetlenül a 13-as helyhez kötődő taxán-rész — és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (I) általános képletű β-laktámot vagy sóját — amely képletben

R¹, R², R³ , R⁴ és R⁵ jelentése az előbb megadott — egy kapcsoló reagens jelenlétében egy (Vili) általános képletű taxán-származékkal — amely képletben T jelentése a fenti — ·♦* • · * · * · · ·»* ··» ' - 47 I vagy valamilyen sójával reagáltatunk; és adott esetben a (VII) általános képletű vegyület -OCÍR¹) (R²) (R²) csoportját hidroxilcsoporttá alakítva egy (IX) általános képletű, oldalláncot hordozó taxán-származékká — amelynek képletében

R⁴, R⁵ és T jelentése az előbb megadott — vagy valamilyen sójává alakítjuk.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (VIII) általános képletű taxán-származékként egy (X) általános képletű vegyületet — amely képletben

Bz jelentése benzoilcsoport;

Ac jelentése acetilcsoport;

R⁷ jelentése hidrogénatom, alkil-karbonil-csoport vagy egy hidroxilcsoportot védő csoport; és

R⁸ jelentése hidrogénatom vagy egy hidroxilcsoportot védő csoport — használunk.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (X) általános képletű taxán-származékként 7-0-(trialkil-szilil)-(baccatin III)-at alkalmazunk.
11. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kapcsoló reagensként egy alkálifém-szilil-amid-bázist vagy egy szférikusán gátolt alkálifém-amid-bázist alkalmazunk.
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kapcsoló reagensként egy (XI) általános képletű vegyületet — amely képletben «· »· «· • · · « • ··* ·44 · ·· • · · ♦ · · r9 és R¹⁸ jelentése trialkil-szilil- vagy cikloalkilcsoport, vagy azon nitrogénatommal együtt, amelyhez kötődnek, egy heterociklusos csoportot képeznek; és

M jelentése alkálitématom — alkalmazunk.
13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kapcsoló reagensként egy alkálifém-hexametil-diszilazidot alkalmazunk .
14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy alkálifém-hexametil-diszilazidként litium-hexametil-diszilazidot alkalmazunk.
15. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keletkező, oldalláncot hordozó taxán-származék taxán-részében egy vagy több hidroxilcsoport védőcsoportját eltávolítjuk.
16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a védőcsoport(ok) eltávolításához valamilyen savat alkalmazunk.
17. A 10. igénypont szerinti eljárás olyan (VII) általános képletű taxán-származék előállítására, amelynek képletében

R¹ és R² jelentése azonos szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoport;

R³ jelentése szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoport;

R⁴ jelentése fenilcsoport; és

R⁵ jelentése benzoil- vagy (terc-butoxi-karbonil)-csoport.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, amelyben taxán-származékxént taxolt állícunK elő.
19. A 17. igénypont szerinti eljárás, amelyben taxán-származékként taxotert állítunk elő.

·· ·· • · · · • «·Φ ··· ··· • · · ♦ - · 4
20. Oldalláncot hordozó (VII) általános képletű taxán-származékok — amely képletben

R⁴ és R² jelentése (i) két azonos alkilcsoport, vagy (ii) együttesen egy cikloalkilcsoportot képeznek, vagy (iii) együttesen egy cikloalkenilcsoportot képeznek, vagy (iv) együttesen egy heterociklusos csoportot képeznek;

R³ jelentése alkilcsoport;

R⁴ jelentése arilcsoport;

R³ jelentése hidrogénatom, aril-karbon.il- vagy alkoxi-karbonil-csoport; és

T jelentése egy, közvetlenül a 13-as helyhez kötődő taxán-rész és sóik.
21. A 20. igénypont szerinti (VII) általános képletű vegyületek, amelyek képletében

R⁴ és R² jelentése két azonos szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoport;

R³ jelentése szubsztituálatlan, kis szénatomszámú alkilcsoport;

R⁴ jelentése fenilcsoport; és

R³ jelentése benzoil- vagy (terc-butoxi-karbonil)-csoport.
22. A 20. igénypont szerinti (VII) általános képletű vegyületek körébe tartozó 2-(1-metil-1-metoxi-etoxi)-7-(trietil-szilil) -taxol.
23. Eljárás egy, a C-13 helyen oldalláncoc hordozó taxánszármazék előállítására, azzal jellemezve, hogy egy, a C-13 helyen hidroxilcsoportot tartalmazó taxán-származékot valamilyen ···· ···. .. ., „ • · · · · • · · · · · * · · · ·· ·· ·· ·» ·· alkálifém-szilil-amid-bázis vagy szférikusán gátolt alkálifém-amid-bázis jelenlétében egy oldallánc kialkítására alkalmas β -laktámmal reagáltatunk.