HUT67853A

HUT67853A - Insulin formulation

Info

Publication number: HUT67853A
Application number: HU9402287A
Authority: HU
Inventors: James Arthur Hoffmann
Original assignee: Lilly Co Eli
Priority date: 1993-08-13
Filing date: 1994-08-04
Publication date: 1995-05-29
Also published as: HU9402287D0; NO942959L; IL110581A0; AU7024794A; PL304600A1; ZA945939B; UA27874C2; ES2164691T3; DK0646379T3; EP0646379A1; RU2135205C1; DE69428860D1; CZ193794A3; TW326394B; YU50494A; BR9403204A; ATE207761T1; AU674975B2; CO4230235A1; PT646379E

Description

A találmány tárgya az emberi gyógyászat területére vonatkozik, különösen a diabetes megbetegedés kezelésére. Részletesebben, a találmány tárgya készítmény, mely humán inzulin molekulát tartalmaz, amely adagolás esetén igen jól helyettesíti a normál emberi testben található inzulint, és ennek megfelelő koncentrációját biztosítja.

A diabetes (cukorbaj) kezelésének alapvető terápiás célja az, hogy a vér glükóz-tartalmának szabályozását elérjük. Számos kereskedelemben kapható termék és készítmény áll rendelkezésre ilyen terápia céljára. A glükóz-koncentráció gyors növekedésének kezelésére, amely általában étkezési időben lép fel, gyorsan ható inzulin termékek, mint például a Humulin Regular, vagy az úgynevezett monomer inzulin analóg készítmények a legalkalmasabbak .

A betegekben a másik fontos glükóz terhelési probléma az alacsonyszintű, alapvető glükóz-kibocsátás a májból. Ez a glükóz-kibocsátás elsődlegesen az étkezés utáni metabolizmus folyamat eredménye, amely lehet például glükogenezis illetve glükogenolízis. A diabetes betegek esetében ez az alapvető glükóz-kibocsátás jelentősen megnövekedhet az éjszaka folyamán, és hosszú időtartamon át fennálló hiperglicémiát eredményezhet; különösen a kora reggeli órákban, az úgynevezett hajnali jelenség során. Ezen hiperglicémia periódusok jelentősen hozzájárulnak a glikolozott-proteinek magas koncentrációjához, amelyet klinikailag gyakran glikozilezett-hemoglobin formában mérnek. Az ilyen származékká alakított proteinek kialakulása a diabetes hosszútávú komplikációi közé tartozik, amely lehet például neurózis, vesebaj és recehártya betegség.

Az ideálisan alkalmazható inzulin készítmény, amely a fenti alapvető glükóz-kibocsátás kezelésére alkalmas, olyan készítmény lehet, amely egy lassú és állandó sebességű inzulin infúziót biztosít a véráramba, amely pontosan megfelel a májból kibocsátott, alacsony koncentrációjú glükóz értéknek. Egy ilyen, ideálisan alkalmazható, alapvető, hosszú időn át ható készítmény a legjobb parenterális adagolású termék a kereskedelemben kapható marha Ultralente inzulin. Ezt a készítményt egy napon csak egy alkalommal kell injektálni, és ez biztosítja a véráramba az inzulin alacsony koncentrációjú, de állandó kibocsátását anélkül, hogy bármely észlelhető inzulin-kibocsátási csúcs jelentkezne.

A marha Ultralente inzulin alkalmazásának fő problémája azonban az, hogy a marha inzulin eltérő aminosav-szekvenciájú, mint a humán inzulin. A humán test a marhaszérum inzulint mint idegen proteint fogadhatja. Amennyiben krónikus formában injektáljuk ezt az immunogén vegyületet a diabetes betegeknek, ez az inzulin antitestek kialakulását eredményezheti. Ez azután az inzulin adott időbeni hatásának megváltozásához, potenciájának átalakulásához, illetve más, a beteg aktivált immunrendszeréből eredő komplikációkhoz vezethet. Ezen okból a marha Ultralente inzulin továbbra sem ideális parenterális inzulin készítmény.

Az Ultralente inzulinok fajta-eltérései

A rekombinációs DNS technológia megjelenése, valamint az új enzimes technológiák kialakulása, amelyek segítségével a disznó inzulint humán inzulinná alakíthatjuk, igen nagyszámú humán inzulin forrást eredményezett, amelyek az 1980-as évek elejétől rendelkezésre állnak. A marha Ultralente inzulinnal kapcsolatos fenti problémák kiküszöbölésére logikus lépés volt, hogy humán Ultralente kristályokat állítsanak elő, illetve ezeket készítménnyé alakítsák, amelyek ezután a kereskedelemben kapható parenterális készítmények. A készítmények, illetve a vegyületek kristály formái, kristály alakja, kristály mérete, illetve az előállítás módja, valamint a készítmény előállításának módja a humán és a marha Ultralente termékek esetében lényegében azonos .

Azonban több évi klinikai gyakorlat pontosan kimutatta, hogy ezek a termékek nem identikusak; azaz: a klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a humán Ultralente készítmény gyorsabban hat, mint a marha Ultralente készítmény, míg a disznó Ultralente készítményről kimutatták, hogy ennek hatás-gyorsasága a fenti két készítmény közé esik. Ez a klinikai eredmény számos diabetológust arra vezetett, hogy a humán Ultralente esetében napi kétszeri injektálást javasoljon. Ezen túlmenően, az inzulin abszorpció jelentős csúcsértékét tapasztalták a véráramban, a szubkután adagolás után körülbelül 12 órával. Ez a jelenség nemcsak azt csökkenti, hogy az ilyen termék kölcsönhatásba lépjen az állandó alap-glükóz kibocsátásával, amely a májból származik, hanem hyperinsulinemia jelenséget is okozhat, amely ezután makrovaszkuláris komplikációhoz vezethet.

Nem világosan kimutatott az, hogy miért van különbség a humán és a marha Ultralente termékek időbeli hatásában. Az, hogy a marha inzulinban antitestek vannak jelen, nem alapvető oka az időbeni hatás eltérésének. Egyes kutatási vizsgálatok kimutatták, hogy a humán Ultralente készítményből származó inzulin abszorpciója az injektálási helyen gyorsabb, mint a marha Ultralente készítményből. A jelenség további megértése származott az oldhatósági próbákból, amelyeket a jelen találmány szerinti leírásban mutatunk be. A korábban leírt vizsgálatok módosításán alapuló, jelen találmány szerinti oldhatósági tesztvizsgálatok azt mutatták, hogy a marha Ultralente kristály hígítás során egyszerűen fa sokkal lassabban oldódik, mint az összehasonlítható humán Ultralente kristály. A marha és a humán inzulin aminosav-szekvencia eltérései valószínűleg bizonyos eltérést eredményeznek az inzulin hexamer befoglaló kristály szerkezetében, és ez azután azt eredményezi, hogy az oldhatóság sebessége is eltérő. Az injektálás után, amely szubkután szövetbe történik, ez az oldódási késleltetés a marha inzulin kristályok esetében valószínűleg ahhoz vezet, hogy ennek abszorpciója illetve biológiai hatásossága hoszszabb ideig tart.

A humán inzulin analógok szintézise az egyik módszer, amelynek segítségével a hatás idejének megnyújtása elérhető. Részletesebben, az olyan módosítások, mint a

Gly(A21)_Arg(B27)_Th_r__NH2(^Β2θ) humán inzulin /Jorgensen és munkatársai, British Medical Journal, 299, 415 - 419. (1989)/, illetve az olyan módosítások, mint a Glu^⁵¹²) helyzet módosítása /Hansen, Biophysical Chemistry, 39 , 107 - 110. (1991)/, megvalósíthatók. Azonban mindkét esetben új aminosav-szekvencia bevezetése a molekulát az emberi test számára idegenné alakítja; ennélfogva potenciálisan eredményezheti, hogy immunogén hatásúvá alakul, amely hatás lehet akár nagymértékben immunogén jellegű, mint a marha inzuliné. Világosan kimutatható, hogy a természetes humán inzulin molekula alkalmazása sokkal jobb, mint egy új inzulin molekula bevezetése. A szakirodalomban eddig nem írtak le cink-tartalomban nagyban növelt értékű humán Ultralente készítményt, illetve nem írtak le ilyen készítmény-előállítási eljárást, amely azt szolgálná, hogy az immunológiai szempontból előnyös humán Ultralente készítmény hatásának idejét megnyújtsuk olyan mértékig, hogy a farmakokinetikai szempontból előnyös marha Ultralente készítményhez hasonló, azzal egyenlő vagy annál jobb biológiai hatás-időtartamot érjünk el.

Cink és inzulin

Több évvel ezelőtt kimutatták, hogy az inzulin cinkatomokkal együtt sikeresen kristályosítható, és így számos típusú stabil, kristályos forma állítható elő, amelynek hatás-időtartama hosszabb, mint az oldható vagy amorf, nem kristályosított inzuliné. A hal fehérje-protamint ugyancsak alkalmazták inzulin komplex előállítására abból a célból, hogy az inzulin hatásának idejét meghosszabbítsák; azonban ennek heterogenitása illetve immunogén potenciális hatása kevésbé teszi alkalmassá és vonzóvá a krónikusan adagolt szubkután gyógyszerkészítmény előállításában.

Az 1950-es évek elején új marha inzulin kristályból készült készítményt fejlesztettek ki, amely csak inzulint és cinket tartalmazott, semleges pH-értékű acetát-pufferban /Hallas-Moller és munkatársai, Science, 116, 394 - 398. (1952)/.

Ez a Lente inzulin készítmény kiküszöbölte a foszfát-ionok jelenlétét, amelyek a cink-ionokkal szoros kölcsönhatásba lépnek, és oldhatatlan cink-foszfát-származékokat képeznek. Az olyan készítményeket, amelyek csak kristályos inzulint tartalmaznak acetát-pufferban, Ultralente készítményeknek nevezzük. Az ilyen eljárással képzett kristályokat az alábbiakban is Ultralente inzulin kristályoknak nevezzük.

Habár csak két cink atom szükséges ahhoz, hogy minden egyes inzulin hexamer formával komplexet képezzen, és megfelelő

Ultralente kristály alakuljon ki, egy meghatározott moláris feleslegű cink található valamennyi Ultralente készítményben, és azt találták, hogy ez biztosítja, hogy a marha Ultralente készítmény napi egy injektálási formában megfelel napi hatást biztosítson /Schlichtkrull, Insulin Crystals, Ejnar Munksgaard Publishers, Koppenhága (1958)/. A fenti szakirodalom 92. oldalán leírták, hogy úgy tűnik, hogy a hatás időtartama valamennyire csökken, amennyiben a marha inzulint az Ultralente készítményben disznó inzulinnal helyettesítjük. Ezért ahhoz, hogy elérjük., hogy a terápiás szuszpenziók konstans hatásossági ideje fennálljon, szükséges, hogy vagy csak egy fajtát alkalmazzunk, és ugyanehhez a fajtához a cink arányát kidolgozzuk; vagy a különféle fajtákból származó inzulinok közötti pontos arányt biztosítsuk. Hasonlóan, a szakirodalomban leírták, hogy a disznó Ultralente inzulin gyorsabban abszorbeálódik a diabetes betegekben, mint a marha Ultralente inzulin /Brange, Galenics of Insulin, p. 28, Springer-Verlag, Berlin (1987)/. Ennek ellenére, hogy ezt a fajták, közötti különbséget kimutatták, és azt találták, hogy a disznó inzulin közelebbi szerkezetű a humán inzulinhoz, ennélfogva kevésbé immunogén hatású, mint a marha inzulin, nem írtak le olyan lehetséges készítmény-variációkat, amelyek a disznó Ultralente készítmény hatásának idejét megnövelnék, és így ezt a marha Ultralente készítmény hatásával ekvivalensre vagy ennél hosszabbra növeljék. Egy korábbi szakirodalomban /Hallas-Moller, Diabetes 5,1- 12. (1956)/ leírták, hogy 100 mg inzulin egységre vonatkoztatva 0,2 mg-nál nagyobb cink-koncentráció nem növeli a Lente (vagy Ultralente) készítmények hatásidejét, bármely fajtából származnak is azok.

Leírták, hogy körülbelül 0,09 mg cink/100 egység inzulin kötött formában található az oldhatatlan marha Ultralente kristályokban (14 cinkatom 1 inzulin hexamerre vonatkoztatva), míg viszonylag kis koncentrációjú, szabad cinkmennyiség, amely körülbelül 0,05 mg/ml található kötetlen formában a felülúszóban. Ez a két koncentráció-érték konstans marad még annak során is, amikor az inzulin-készítmény hatásossága 40 U/ml-ről 100/ml értékre növekszik /Brange, Galenics of Insulin, p. 37, Springer-Verlag, Berlin (1987)/.

Egy újabb amerikai szabadalmi leírásban (US 5,070,186) leírtak magas koncentrációjú (0,02 - 0,5 m) egyéb, kétvegyértékú, fémion-tartalmú inzulin-készítményeket, ahol a kétvegyértékú fém kation magnézium, és ez gyorsabb hatású inzulin terméket szolgáltat. Újabb kísérletek során meglepő módon azt találtuk, hogy szilárd vagy koncentrált vizes oldat cink-klorid vagy cink-acetát adagolása közvetlenül a humán Ultralente készítményhez úgy, hogy ennek végső cink-koncentrációja körülbelül 0,5 - 20 mg/100 egység inzulin legyen, csökkenti illetve késlelteti a kristályok oldódását, és a biológiai hatás idejét meghosszabbíthatja, illetve olyan lassúvá vagy akár lassabbá alakíthatja, mint a marha Ultralente esetében tapasztalt érték. Ugyancsak felfedeztük, hogy ez a módosítás a pH-értéknek együttes csökkenésével jár, amely érték 7,4 egységről akár 6,2 egységre is csökkenhet. Továbbá felfedeztük, hogy ez a módosítás azt eredményezi, hogy a beadagolt cink többsége a felülúszóban és nem kötött állapotban található; azaz az oldhatatlan inzulin kristállyal kötést nem létesít. Ez az adagolás továbbá jelentősen nem változtatja meg a kristályok alakját vagy méretét, illetve az inzulin kémiai stabilitását a készítményben, egy adott tárolási időtartam során.

A jelen találmány tárgya inzulin készítmény, mely Ultralente inzulin kristály szuszpenzió, amely a teljes készítményben körülbelül 0,5 mg - 20 mg/100 egység inzulin koncentrációjú cinket tartalmaz. A készítményben található teljes cink mennyisége nagyobb mint 50 %-a az oldható frakcióban található, és ez nem komplex kötéssel kötött az inzulinhoz. A találmány szerinti inzulin készítmény általában körülbelül 6,0 - 7,4 pH-értékű. A találmány szerinti cink-módosított készítmény igen hosszú hatású humán inzulin termékhez hasonló jellemzőkkel rendelkezik. A jelen találmány szerinti leírásban, illetve a szabadalmi igénypontokban az alábbi elnevezéseket és rövidítéseket alkalmazzuk:

a teljes készítmény cink-koncentrációja - a cink teljes koncentrációja a készítményen belül, ahol a cink az inzulinnal komplexált vagy oldható formában található;

Ultralente inzulin - készítmény, amely inzulin kristályt tartalmaz, ahol ez a készítmény acetát-pufferban készült, lényegében a Hallas-Moller és munkatársai, Science 116, 394 - 398. (1952) szakirodalomban leírt eljárásának megfelelően. Az ilyen eljárással előállított kristályokat Ultralente inzulin kristálynak nevezzük;

U - az inzulin-aktivitás standard nemzetközi egység értéke;

Zn - cink.

A leírásban alkalmazott valamennyi aminosav-rövidítés megfelel az Amerikai Egyesült Államokbeli Szabadalmi- és Márkanév Hivatal elnevezéseinek, amelyet a 37 C.F.R. § 1.822(b) (2) (1990) paragrafusban leírtak.

A találmány tárgya inzulin készítmény, mely Ultralente szuszpenziót tartalmaz egy olyan készítményben, amelyben a teljes cink-koncentráció körülbelül 0,5 - 20 mg/100 egység inzulin közötti. A készítményben található teljes cink mennyiségének több mint 50 %-a az oldható frakcióban található, és az inzulinnel nem komplex formájú. Az inzulin készítmény általában körülbelül 6,0 - 7,4 pH-értékű. Ezen túlmenően a találmány szerinti inzulin készítmény nem tartalmaz a protaminon kívül más fehérjéket. A találmány szerinti készítmény továbbá tartalmazhat tartósítószereket vagy izotóniás szereket, és tartalmazhat továbbá olyan pufferanyagot, amely a cinkkel lényegesebb kölcsönhatásba nem lép. A találmány szerinti cink-módosított készítmény az igen hosszú ideig ható humán inzulin termékkel hasonló jellemzőkkel rendelkezik .

A találmány szerinti készítményt úgy állíthatjuk elő, hogy az Ultralente inzulin kristályok korábban előállított szuszpenziójához cinket adagolunk, vagy egy adott Ultralente előállítási eljárás kristályosítási lépése után külön cinket adagolunk. A cink adagolása történhet szilárd formában, vagy a cinket adagolhatjuk oldat formájában is. Más megvalósítás szerint Ultralente kristályok szuszpenziója adagolható szilárd cinkhez vagy cink-oldathoz. A találmány szerinti készítménybem és eljárásban különféle cink-sók alkalmazhatók. Ilyen cink-sók például a cink-acetát, cink-bromid, cink-klorid, cink-fluorid, cink-jodid és a • · ·

- 11 cink-szulfát. A szakember felismeri hogy számos más cink-só is alkalmazható a cink-módosított Ultralente inzulin készítményben, amely a találmány szerinti készítményt eredményezi. Előnyösen cink-acetátot vagy cink-kloridot alkalmazunk a cink-módosított Ultralente inzulin készítmény előállítására, amely készítmény a találmány szerinti, mivel ezek a sók nem jelentik új kémiai ionok bevezetését a kereskedelemben rendelkezésre álló Ultralente készítményekbe .

A fent leírt, találmány szerinti készítményekben a humán Ultralente készítmény felülúszójában jelentős cink-koncentráció növekedés történik anélkül, hogy az Ultralente kristályok maguk jelentősen módosulnának. Meglepően azt tapasztaljuk, hogy a cink-koncentrációban növelt Ultralente készítmény esetében az oldhatatlan inzulin kristályok oldódási sebessége csökken, és így a nem-módosított humán Ultralente készítményekkel összehasonlítva a biológiai hatás időtartama megnövekszik.

Az Ultralente kristály lényeges módosításának elkerülése számos okból jelentős. Elsősorban a diabetes betegeknek krónikus módon 40 éve adagolnak Ultralente készítményeket, és 10 éve adagolnak humán Ultralente készítményeket. Ennélfogva a biztonságos kezelés kimutatható lesz ezekkel az új cink-módosított készítményekkel. Másodsorban, amennyiben az inzulin kristályokkal komplex kötésben levő cink-koncentrációt lényegesen megnöveljük, ez a kristályok aggregációjához vezethet. Megfelelő hosszú időtartamon át kristálycsomók keletkezhetnek a készítményben, és így azt használhatatlanná teszik. A cink-módosított humán Ultralente inzulin készítmények, amelyek a találmány szerintiek, vizsgálata nem mutatott jelentősen módosított vagy • » csomókká alakult inzulin kristályokat. Végül, a cink-inzulin kristály módosítása az inzulin szerkezet megváltozását eredményezheti, amiből ezután biológiai jellemzőinek vagy akár immunogén hatásának változása is következhet.

Ugyancsak fontos lehet a találmány szerinti módosított Ultralente készítmények előállítása során bekövetkező párhuzamos pH-csökkenés. Amennyiben az oldható cink-ionok koncentrációját növeljük, ismert módon az inzulin kémiai hasadása is növekszik az A8 (treonin) és az A9 (szerin) aminosav-maradékok között, még akkor is, ha inzulin van jelen az oldhatatlan kristályokban /Brange és munkatársai, Pharmaceutical Research, 9, 715 - 726. (1992)/. Amennyiben az inzulin-készítmény pH-értékét kismértékben csökkentjük, és pH = 7 érték alá visszük, ez minimálisra csökkenti a hasítási reakciót, és így a készítmény hosszú időtartamú stabilitása javul. Lehetséges továbbá az is, hogy ez a pH-érték csökkenés részben az oka annak, hogy a felesleg cink és az inzulin kristály között minimális kölcsönhatás történik. Ugyanis a cink és fehérjék közötti kölcsönhatást a savasabb pH-értékek ismert módon csökkentik /Schlichtkrull, Insulin Crystals, Ejnar Munksgaard Publishers, Koppenhága (1958).

A találmány szerinti új cink-módosított humán Ultralente készítmények számos további előnnyel rendelkeznek. A készítmény előállítási eljárását sokkal később is elvégezhetjük, mint amikor az eredeti humán Ultralente készítményt előállítottuk. A gyógyszertárban vagy a klinikán különféle koncentrációjú cinket adagolhatunk, és a kívánt hatásossági időtől függően, illetve az egyes betegek szükségleteinek megfelelően a cink-koncentrációt szabályozhatjuk. Ezen túlmenően nem szükségesek a ké• · • · · • « ♦ · · · · · · · « ·«····· · ·*«··« ·«

- 13 szítmények előállításához új kiszerelőanyagok, komplexálószerek, vegyszerek vagy szerves oldószerek. Ezért a krónikus adagolás esetében új kémiai egységek ismeretlen toxicitása nem jelent problémát, amely krónikus adagolás akár több éven át is történhet. Végül a végső oldat pH-értéke, amely 6,0 - 7,4 közötti, eléggé közeli a szubkután szövet pH-értékéhez (pH = 7,4), és így irritálás nem következik be.

A jelen találmány tárgya humán Ultralente kristályokat tartalmazó készítmény, amely alkalmas diabetes kezelésére szubkután injekció formájában, ahol az injekció az inzulin olyan lassú abszorpcióját biztosítja, hogy amennyiben kívánatos, napi egy injekciónál nagyobb mértékben adagolása nem szükséges. A találmány szerinti készítmények továbbá tartalmazhatnak tartósítószereket, mint például metil-parabént, izotónikus szereket, mint például nátrium-kloridot, és összes cink-koncentrációjuk körülbelül 0.5 - 20 mg/100 inzulin egység közötti lehet, a pH-érték körülbelül 6,0 - 7,4 közötti. A szakember felismeri, hogy számos más tartósítószer és izotóniás hatóanyag alkalmazható a találmány szerinti eljárásban. Előnyös megvalósítás szerint a készítményben a cink koncentrációja körülbelül 0,5 - 7 mg/100 inzulin egység közötti, és a készítmény pH-értéke körülbelül 6,2 - 7,2 közötti. Más előnyös megvalósítás szerint a készítmény bármely olyan pH-értékkel rendelkezhet, amely abból alakul ki, hogy megfelelő mennyiségű szilárd cink-kloridot, szilárd cink-acetátot vagy a fenti anyagok koncentrált vizes oldatát adagoljuk egy előre-készítménnyé alakított humán Ultralente oldathoz; azaz nem szükséges további pH-módosítás elvégzése.

• · • · I ·«4 • » · · 4· ·*♦ · ·♦♦ « · · 4·

A szakirodalomban leirt inzulin-koncentráció/cink-koncentráció, illetve a jelen találmány szerinti leírásban leírt cink-koncentráció összehasonlítására az I. táblázatban összefoglaljuk a cink és inzulin kombináció ekvivalenciáját; a II. táblázatban pedig az oldatban található cink ekvivalenciát adjuk meg.

I. TÁBLÁZAT

Cink/inzulin kombináció

mEq	Zn % víz-	μπι	μπι	mg	μg (gamma)
Zn/g	mentes inzu-	Ζη/μπι	Ζη/μπι	Zn/100	Zn/inzulin
inzulin	lin kristály-	inzulin	inzulin	inzulin	egység
	ban		hexamer	egység

0, 12	0,38	0 , 33	2	0,013	0,13
0,31	1	0,90	5,4	0,035	0,35
0,89	2,75	2,51	15,1	0,1	1
2,66	8	7,75	46,5	0,3	3
4,43	12,7	12,8	77	0,5	5
66	68,5	192,5	1155	7,5	75
177	85,3	514,2	3086	20	200

«· * «

II. TÁBLÁZAT

Oldatban található cink

mEg Zn/1	Zn %	mg Zn/ml	nM Zn/1
0,306	0,001	0,01	0,153
0,612	0,002	0,02	0,306
1,53	0,005	0,05	0,765
3,06	0,01	0,1	1,53
6,12	0,02	0,2	3,06
15,3	0,05	0,5	7,65
30,6	0,1	1	15,3
61,2	0,2	2	30,6
153	0,5	5	76,5
306	1	11	153
612	2	20	306

A találmány szerinti eljárást és készítményt az alábbi példákon részletesen bemutatjuk. A példák nem jelentik a találmány tárgykörének korlátozását.

1. példa

Cink-módosított humán Ultralente készítmény előállítása

Humulin Ultralente (Lilly, Indianapolis, IN) és Ultralente (marha) inzulin kiterjesztett Inzulin-cink szuszpenzió USP (Novo Nordisk, Bagsvaerd, Denmark) készítményeket alkalmazunk;

• 4 mindkét készítmény hatásossága 100 inzulin egység/ml (U100). Ezen összes, körülbelül 0,15 mg/ml cink-koncentrációjú készítményeket vagy közvetlenül alkalmazzuk, vagy olyan mértékben hígítjuk, hogy inzulin hatóanyag-tartalmuk U40 legyen. A hígításhoz steril hígítót alkalmazunk, amely alkalmas Ultralente inzulin hígítására (Lilly) - amely 0,05 mg/ml cink tartalmú. Az Ultralente inzulin oldatokhoz, amelyek hatásossága U100 vagy U40, előre meghatározott tömegű, szilárd cink-klorid mintákat adagolunk (EM Science, Cherry Hill, NJ). Más esetben a Humulin Ultralente U100 készítményekhez különféle mennyiségű tömény, nem beállított pH-értékű cink-klorid (100 mg/ml vizes oldat) vagy cink-acetát (J. T.

Baker, Phillipsburg, NJ, 200 mg/ml vizes oldat) oldatot adagolunk. A teljes cink-koncentrációt vagy úgy állapítjuk meg, hogy becsüljük az inzulinban található számított cink-koncentrációt, a hígítóanyagban található cink-koncentrációt, vagy reagensben található cink-koncentrációt, és ennek kombinációját alkalmazzuk; vagy kísérleti úton atom-abszorpciós spektroszkópia segítségével mérjük.

2. példa

Cink-módosított humán Ultralente készítmények pH értéke

Az adott Ultralente gyógyszerészeti készítmények pH értéke egyaránt kb. 7,4 érték körüli. Az Ultralente cink-módosított készítményeket állítjuk elő az 1. példa szerinti eljárásnak megfelelően, majd ezek pH értékét meghatározzuk. A kapott értékeket a III. táblázatban közöljük.

« « ♦ * ·

Ε α *O 44 ω tn 4-> 'Φ Μ > Ό ο ο τ—I \ tn g β Ν β Η ι—I

Ν β •Η


			β
			'Φ
ω			e
Φ			4->
N	*o	1—1	Ή
ω	ω	e	N
ω	tn		ω
Ο	'Φ	a	'Φ
rö	>	N

	4-> 4-»	ω
ff)	o	β
	N	φ
'<	rö	tn
	É	rö
E-i	ι—1	Φ
	(0
•	44
H	1—1	β
H	<	Ν
H

ω 'Φ ι—ι ο fd tn -η (0 Ό Ρ Ό fű e β tsj

Η	Η
ι—1	(0	γ—1
β	+J	β
Ν	S4
β	(0	ο
Η	4->	—·

fÖ

4-> β H coocooinsjir-Tíi-ii-iorioncnr-iLnT-i mcoocor'encncosíCsiajp'kOLnsiír'LO

Γ~Γ~Γ~ΌΌΌΟ~ΌΌΌΌΌΌΌΌΌΌ

m

CO

ΟΟ

m

Ο

00

ιη

ο

Ο

ο

«ί

ν4

ο

<ο

ιη

Ό

04

<43

V

r-

ο

04

χ—ι

ιο

04

<Ο

νΗ

χ—1

ο

οο

ν—1

χ—1

Ο

ο

χ—1

04

kO

00

ο

(Ν

04

χ—1

m

sf*

un

στ

kű

04

σ>

LD

στ

ο

χ—1

un

ο

Ο

ο

στ

(Ν

χ-4

ιη

00

ο

σ>

ο

04

un

ο

m

χ—{

kD

04

LD

σ>

00

un

χ—1

kO

ο

Ο

ο

ϊ—ι

04

ο

04

χ-Η

04

ΓΌ

Mi

00

ιη

ο

•Η

Ό -Η

τϋ -Η

Ό Η

•Η

Ό Ή

Τ3 Η

Ό Η

-Η

Η

Ό •Η

Η

Ό Η

4-> '(Ö

4-> '(0

β

μ

^4

>4

l·)

Μ

Κ4

μ

S4

β

4->

44

φ

ο

Ο

0

ο

Φ

0

Ο

0

ο

Ο

0

Ο

Φ

β

1—1

ι—1

1—1

β

ι—1

1------1

ι—I

ι—1

I—1

ι—1

U

Λί

44

(0

Ό

Τ5

τ)

β

^4

S4

Μ

β

^4

ω

'(Ö

'(0

'rö

'(Ö

'<0

'rö

'(Ö

Φ

φ

Φ

φ

£

I—1

ι—1

Η

β

Η

Ν

Φ

•Η

-Η

Η

•Η

Φ

Ή

•Η

Η

-Η

•Η

-Η

β

Ν

β

Ν

>

ω

οοοοοοοοοοο-^οη,-ιοη,-Η sjí'^'tfsí’tf’tfOOOOaiChCTlCTlCOOl i—I r-1 ,—I t—I on oo

(Nco^Lnkor-oocTO	χ—1	04	m		ιη	kO	Γ-*
χ—1	χ-Η	χ—1	χ—1	χ—1	χ~Ι	χ—1	X^-1

Becsült rö * w ·

- 18 Amikor a cink-reagenst beadagoljuk a fenti készítmények pH értéke kismértékben csökken. A cink-acetáttal előállított minták kisebb mértékű pH csökkenést mutatnak, mint a cink-kloriddal előállított minták. A további példákban, kivéve a 3B mintát, nem alkalmazunk további pH beállítást amikor az ilyen módon előállított oldatokat nyertük.

Kísérleteink során azt találtuk, hogy igen kis mennyiségű nátrium-hidroxid adagolással a fenti módon előállított cink-tartalmú készítmények pH értéke a cink-tartalmú reagensek beadagolása után nem nagy mértékben növelhető. Azonban amikor a készítmények pH értékét utólagos nagyobb mennyiségű nátrium-hidroxid adagolásával 7,4 értékre emeljük azonnal csomók és kivált csapadék keletkezése történik, amely valószínűleg cink-hidroxid jellegű anyag és ez a készítményt további célra alkalmatlanná teszi. Másrészt savas oldatok, mint pl. sósav vagy ecetsav adagolása a cink-tartalmú Ultralente készítmény kialakítása után a pH értékét csökkenti, de ez nem eredményez csapadékképződési problémát. Azonban a a felúszó nagynyomású folyadékkromatográfiás analízise (HPLC) azt mutatja, hogy további kis százaléka az Ultralente kristályoknak oldatba kerül a savanyítás eljárás során. Amennyiben a savanyítás híg ecetsavval végezzük ez minimálisra csökkenti vagy egyáltalán elkerülhetővé teszi az inzulin oldatba kerülését, amint ezt a 3B példában leírjuk. Ennélfogva amennyiben a találmány szerinti fenti cink-tartalmú Ultralente szuszpenzió pH érték változtatását elvégezhetjük és így a találmány szerinti eljárás nem limitált arra a pH értékváltozásra, amely az adott cink-reagens beadagolásával bekövetkezik.

V

V *

3. példa

A cink-módosított humán Ultralente készítmény cink koncentrációja

A. Három cink-tartalom növelt humán Ultralente készítményt állítunk elő a 2. példa 8. mintája szerinti módon. A fenti három szuszpenzió 1-1 ml-jét, amelynek becsült összes cink tartalma 0,7-2,5 mg/100 inzulin egység, valamint nem változtatott Humulin Ultralente inzulin készítményt kézzel örvénykezelésnek vetünk elő 30 percen át 25 °C hőmérsékleten. Ezután az elegyet 20 órán át 5 °C hőmérsékleten át tároljuk. Ezt követően valamenynyi szuszpenziót 0, 2 μ méretű Acrodisc szűrőn szűrjük /Gelman Sciences, Ann Arbor, MI). A szűrletet 9 ml 0,1 n HC1 oldattal hígítjuk. A szűrőn található oldhatatlan anyagot ezután újra oldjuk úgy, hogy a szűrőn lassan 10 ml 0,1 n HC1 oldatot bocsátunk keresztül. Az oldatokban található cink koncentrációt atom abszorpciós méréssel határozzuk meg és így visszaszámoljuk az eredeti készítmény felúszójánák, ill. inzulin kristályainak cink koncentrációját. A kísérletben mért adatokat a IV. táblázatban mutatjuk be.

IV. táblázat

Minta mg/ml kötött mg/ml szabad a felúszóban az cink cink összes cink %-a

1	0, 12	0,07	36,8%
2	0 , 19	0,63	76,8%
3	0 , 18	1,30	87,8%
4	0,20	2,60	92,9%

·* »»··

- 20 A példa eredményei azt mutatják, hogy az utólagosan beadóit cink legnagyobb része a felúszóban marad és sem nem kerül komplex kötésbe, sem kovelens kötésbe az inzulin kristályokkal .

B. Kb. 2,5 mg/ml cink-tartalmú 20 ml térfogatú készítményt állítunk elő a 2. példa 8. mintája szerinti eljárással A szuszpenzió (pH 6,81) felét pH módosítás nélkül hagyjuk, másik felének pH értékét kis mennyiségű híg ecetsav adagolásával 6,15 értékre állítjuk be. A szuszpenziókat ezután 5 °C hőmérsékleten tároljuk. Különböző időpontokban megmérjük a felúszó, ill. az oldhatatlan kristályok cink tartalmát a fent leírt eljárás segítségével. A mérések adatait a V. alábbi táblázatban közöljük.

V. táblázat

	Napok 5 °C hőmérsékleten	mg/ml kötött cink	mg/ml szabad cink	a felúszóban az összes Zn %-a
	0	0,27	2,18	89.0%
	2	0,26	2,75	91,4%
	4	0,37	2,14	85,3%
Minta	7	0,39	2,50	86,5%
pH 6,81	10	0 , 35	2,50	87,7%
	15	0,42	2,25	84,3%
	21	0,36	2,75	88,4%
	28	0,35	3,25	90,3%
	0	0,29	2,14	88,1%
	2	0,28	2,18	88,6%
	4	0,25	2,12	89,4%
Minta	7	0,40	2,50	86,2%
pH 6,15	10	0 , 30	3 , 00	90,0%
	15	0,33	2,50	88,3%
	21	0,35	2,50	87,7%
	28	0,33	2,75	89,3%

A kísérlet azt mutatja, hogy a híg ecetsavval végzett pH módosítás nem változtatja meg a cink megoszlását a felúszó, ill. az oldhatatlan inzulin kristályok között. A kísérletek továbbá azt mutatják, hogy a cink megoszlás a tárolás során lényegesen nem változik. A cink legnagyobb része a felúszó frakcióban marad mindkét készítmény esetében.

4. példa

Cink-módosított humán Ultralente készítmények stabilitása

A. Számos cink-dúsított humán Ultralente készítményt állítunk elő a 2. példa szerinti eljárásnak megfelelően, majd ezeket 43x nagyításban mikroszkópiailag vizsgáljuk. Valamennyi szuszpenzió jellemző romboéderes Ultralente kristályformát mutatott, amely azonos volt a nem módosított készítmény formájával. A cink-módosított szuszpenziókban a kristályok mérete, alakja és integritása lényegében nem különböztethető meg a nem módosított szuszpenzióban található kristályokétól. Nem lehet kimutatni ezekben a készítményekben jelentős mennyiségű külső, oldhatatlan, nem kristályos részecskék jelenlétét.

A készítmények ezen túlmenően a nem módosított Ultralente készítményekhez hasonló örvénylési jellemzőket mutatják. Az örvénykeverés után a kristályos a szuszpenziók ugyanolyan ülepedés! jellemzőkkel rendelkeznek, mint a nem módosított Ultralente szuszpenzió. Ez vonatkozik a teljes leülepedés időigényére, ill. a kristályok leülepedett körülbelüli térfogatára.

B. Kb. 7,5 mg/ml cink-tartalmú (a 2. példa 9. mintájához hasonló) cink-dúsított humán Ultralente inzulin készítményt állítunk elő. Kontrollként nem módosított Ultralente (2. példa,

7. minta) alkalmazunk. Mindkét mintát kb. 1 éven át 5 °C hőmérsékleten tároljuk. Ennek elteltével az inzulin kristályokat híg sósavban újra oldjuk, majd reversz fázisú nagynyomású folyadékkromatográfia segítségével (HPLC) tisztaságát meghatározzuk. A vizsgálatban 4,6x 250 mm Zorbax C-8 oszlopot alkalmazunk, amely 150-angstrom méretű részecskét alkalmaz, a vizsgálatot 40 °C hőmérsékleten végezzük. Az eluciót 0,7 ml/perc eluciós sebességgel hajtjuk végre és eluensként gradiens acetonitril, amely 0,225 m ammónium-szulfát tartalmú eluenst alkalmazunk kb. pH 2 értéken.

···· ·' ·· ·· ··*· • * ·· ·· · 1 • ·· · · * ····»· ·· ·· ·· »· ·· ·

- 23 Egy év elteltével a nem módosított Ultralente inzulin tisztasága 96,4% és a termék számos, nem meghatározott csúcsot tartalmaz 0,2% mennyiség határértékben és az A-dezamido-inzulincsúcs kb. 1% értékű. A 7,5 mg/ml cink-tartalmú Ultralente készítmény egy év elteltével összesen 986,8% inzulin tisztaságú és számos nem meghatározott csúcsot tartalmaz, amelyek erőssége 0,1-0,2%, továbbá az A^-dezamido-inzulincsúcs értéke kb. 1%. Egy ismeretlen új csúcs jelentkezik közvetlenül az inzulin előtt eluálva, azonban ez a csúcs nem található meg a nem módosított Ultralente mintában és a csúcs erősségének értéke 0,3%.

A kísérletek azt mutatják, hogy a cink-módosított készítmények az Ultralente kristályok stabilitását megőrzik méret és alak vonatkozásában. Ezen túlmenően a magas cink-tartalmú Ultralente koncentrációk nem lényegesen változnak kémiai tisztaságban az inzulinra vonatkoztatva egy éves tárolás során, amely tárolást 5 °C hőmérsékleten végzünk.

5. példa

Készítmény oldódási próba

A próbát a korábban szakirodalomban leírt Graham és Pomeroy, J. Pharm. Pharmacol. 36, 427-430 (1983) eljárásnak megfelelően végezzük módosítva azt és ezt a szakirodalmat referenciaként adjuk meg. A vizsgálat során az inzulin kristály oldódását mérjük jelentős hígítás után, amely hígítást egy cinkhez nem kötődő pufferrel végzünk és így előre meghatározhatjuk a kristályos készítmény oldódásának sebességét, amely a szubkután injekciót követően állatokban megtörténik. Ez amiatt lehetséges inzulin szuszpenziók esetében, mivel a biológiai hatás kifejtésének sebességmeghatározó lépése alapvetően az oldhatatlan inzulin injektálás után történő oldódási sebessége. Ennélfogva előre meg • * · jósolható, hogy az olyan inzulin készítmény, amely lassabban oldódik ebben a kísérletben a humán Ultralente készítményhez képest lassabban hat biológia modellekben is.

Három cink-dúsított humán Ultralente készítményt állítunk elő, amelyek sorrendben 0,35, 0,7 és 2,5 mg/ml cinket tartalmaznak, hasonlóan a 2. példa 8. mintájához. A fenti szuszpenzió 0,5 ml térfogatát, ill. 0,5 ml nem módosított U100 humán és marha Ultralente készítményeket egyenként 50 ml 0,1 m tris (trisz-hidroxi-metil-amino-metán, Mallinckrodt, Paris, KY) oldathoz adagoljuk, amely puffer pH értéke 7,5, ezt követően az elegyet 80 ml térfogatú üvegkeverőben 25 °C hőmérsékleten keverjük. Három és nyolc óra elteltével a kevers szuszpenzióból mintát vészük, majd 0,2 μ méretű Acrodisc szűrőn szűrjük. A szűrletben az inzulin tartalmat reversz fázisú HPLC (nagynyomású íolyadékkromatográfia) segítségével mérjük. A maximális inzulin tartalmat meghatározzuk nagynyomású folyadékkromatográfia segítségével (HPLC) nem szűrt, savas mintában. Lényegében nem mutatható ki az oldható-

sági próba elején oldódott táblázatban mutatjuk be.	inzulin. A kísérlet eredményeit a VI.
		VI. táblázat
Ultralente	mg/ml be-	Maximális	oldható	Maximális oldható
faj ták	csült cink	inzulin%		inzulin %
	koncentráció	(3 óra)		(8 óra)
Humán	0, 15	16,3%		44,7%
Humán	0,35	4,5%		10,7%
Humán	0,70	2,4%		6,3%
Humán	2,50	1,1%		3,2%
Marha	0 , 15	3,2%		6,2%

A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a nem módosított, humán Ultralente gyorsabban újra oldódik, mint a nem módosított Ultralente. A kísérlet továbbá azt mutatja, hogy a humán Ultralente mintához kb. 0,7 mg/100 inzulin egység koncentrációban adagolt cink, az inzulin kristályok oldódását kb. azonos sebességűre alakítja, mint amely a nem módosított marha Ultralente készítmény esetében tapasztalható. Amennyiben a humán Ultralente készítményhez kb. 2,5 mg/100 inzulin egység cinket adagolunk, ez az oldódás sebességét még lassabbá alakítja, mint amely oldódási sebessége a nem módosított marha Ultralente inzulin esetében tapasztalunk.

6. példa

Folyamatos áramlási oldhatósági próba

A próbát a szakirodalomban leírt (Brange, Galanics of Insulin, p. 46, Springer-Verlag, Berlin (1987) és Graham és Pomeroy, J. Pharm. Pharmacol. 36. 427-430 (1983)) eljárások módosított formája szerint hajtjuk végre. A fenti szakirodalmi eljárásokat referenciaként adjuk meg. 2 ml nem módosított humán és marha Ultralente mintát, ill. egy olyan humán módosított Ultralente mintát, amely kb. 0,7 mg cink/100 inzulin egység tartalmú (az 5. példában leírt) hígítunk egyenként 48 ml 0,1 m tris-pufferrel 7,5 pH érték mellett. Mindenegyes 50 ml össztérfogatú szuszpenziót azonnal ezután 0,2 μ méretű Acrodisc szűrőn szűrjük, majd a szűrőt 5 ml vízzel mossuk. Valamennyi szűrletet sorba kötött eluens FPLC rendszerre kötjük (Pharmacia, Piscataway, NJ). Mindenegyes szűrőn 0,1 m tris-puffert (pH 7,5) szivannyuzunk keresztük 2 ml/perc sebességgel. A szűrők után az eluens abszorpcióját mérjük folyamatosan spektroszkópia segítségével és így meghatározzuk az inzulin eluciót több mint két órán keresztül, a t ♦ t mérést 214 nanométer értéknél végezzük. Az eluensek különféle mennyiségét ugyancsak megvizsgáljuk és reverz fázisú nagynyomású folyadékkromatográfia (HPLC) segítésével meghatározzuk humán vagy marha inzulin tartalmukat. A marha Ultralente inzulin kristályok csak igen lassan oldódnak a fenti tris-puffer friss adagjaiban. A marha inzulin elucióját az eluens adott adagjaiban nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis (HPLC) segítségével határozzuk meg. A nem módosított humán Ultralente inzulin kristályok gyorsabb mértékben oldódnak és kb. 35 percen belül oldódási csúcsot mutatnak, majd ezt követően az egész kísérlet során viszonylag magas oldódási fokot jeleznek. A 0,7 mg/ml cink-tartalmú humán Ultralente készítmény oldódása igen hasonló mint amilyen a nem módosított humán Ultralente minta oldódása és nem hasonlít a marha készítmény oldódásához. Ez azt mutatja, hogy a korai szűrési lépés, amelyet a kísérletben alkalmaztunk valamennyi nem kötött cinket eltávolított már ebből a készítményből és a maradó kristályok ugyanúgy viselkednek, mint a nem módosított humán Ultralente kristályok, ezek az adatok nagymértékben mutatják azt, hogy milyen nagymértékű a humán és a marha inzulin kristályok oldódási sebesség különbsége. A kísérletekből nyert adatokat az alábbi VII. táblázatban bemutatjuk.

» J

- 27 VII. táblázat

Relatív abszorbció

Idő	Marha	Humán	Humán ULtralente
(perc)	Ultralente	Ultralente	0,7 mg/ml Zn
0	0	0	0
2,5	12,5	3,5	12,5
5	9,0	8,0	11,5
10	8,0	23,0	19,0
15	7,8	38,0	31,7
20	7,9	52,0	45,0
25	8,0	59,0	60,0
30	7,4	63,0	72,0
35	8,1	64,0	79,5
40	8,0	61,0	79,0
45	8,3	57,5	73,0
50	7,8	52,0	68,0
55	8,2	45,5	60,0
60	8,5	40,0	52,2
65	8,5	36,0	45,5
70	8,8	31,5	39,5
75	9,0	29,5	36,3
80	9,7	26,0	25,0
90	9,6	23,0	22,1
100	10,4	20,2	22, 1
110	11,0	18,5	24,3
120	11,2	16,6	24,0
130	12,0	15, 1	21,6

7. példa

Ultralente készítmények nyúlon végzett tesztvizsgálata

A 2. példa 1-6 mintáinak megfelelő marha Ultralente (U40) és humán Ultralente (U40) készítményeket állítunk elő, majd ezt normál nyúl modellen tesztvizsgálatnak vetjük alá. A kísérletben alkalmazott nyulak, zömében nőstény New Zealand fehér nyulak, amelyek 2,7-4 kg testtömegűek. és 0,5-4 éves korúak. A nyulakat a minta adagolása előtt 16 órán át éheztetjük. Az inzulin szuszpenziót tíz nyúlból álló mintába egyenként a nyak hátsó részére 0,2 egység/kg dózisban injektáljuk szubkután úton. Különféle időpontokban 100 μΐ vérmintát veszünk a külső fül vénákból, majd ezt a mintát 900 μΐ antikoaguláns eleggyel (EDTA-nátrium-fluorid) elegyítjük, a kapott mintát glükóz tartalomra vizsgáljuk. A glükóz tartalmat standard értékre számítjuk és meghatározzuk, hogy ez milyen százaléka az eredeti vér glükóz tartalomnak a minta injektálása előtt. A kísérletek adatait a VIII. táblázatban adjuk meg.

VIII. táblázat

Minta Ultralente mg/ml becsült Az eredeti vér glükóz konfajta cink koncentráció centráció %-a az injektálás után adott órában

	1	2	3	4
1	humán	0 , 09	60,0	65,2	89,0	90,4
2	humán	0,25	56,7	67,8	91,4	91,4
3	humán	0 , 59	60,4	58,9	78,1	85,5
4	humán	1,07	81,8	78,6	95,2	95,6
5	humán	2,40	92,8	80,9	80,3	88,6
6	humán	7,31	96,0	84,1	80,9	85,9
7	marha	0 , 15	60,1	68,7	96,7	95,7

A hatás időtartama egy nyúl modellben sokkal rövidebb, mint emberekben. Amiatt, hogy ez a hatás időtartam lecsökken lehetetlen ebben a modellben kimutatni jelentős különbséget a nem módosított humán és marha Ultralente készítmények között (1. és

7. minták). A fenti korlát ellenére a kísérlet azt mutatja, hogy a humán Ultralente inzulin biológiai hatása lényegesen megváltozik, amikor a készítményhez megfelelő mennyiségű cinket adagolunk. Mint a 4-6. mintákban kimutatható az erős biológiai válaszfüggvény beállása egy órával késik és így a kettő és négy óra közötti időtartamba egy mélypont mutatkozik. A vér glükóz tartalmának maximális csökkenése ugyancsak csökken kb. 40%-ról az 1-3. minták esetében (egy óra mélypont) csak kb. 20%-ra a 4-6. minták esetében (2-4 óra mélypont). Ennélfogva kimutatható, hogy a megfelelő cink-tartalmú készítmények megnövelik a hatás időtartamát és ez sokkal lassabb, mint a nem megváltoztatott humán vagy marha Ultralente készítmények esetében.

Claims

1. Eljárás Ultralente inzulin kristály szuszpenzió előállítására, amelyben az összkészítményre vonatkoztatva a cink koncentráció kb. 0,5 mg - kb. 20 mg/100 inzulin egység, azzal j ellemezve, hogy Ultralente inzulin kristályokkal cinket elegyítünk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott cinket valamely cink-só formájában alkalmazunk, ahol a só lehet pl. cink-acetát, cink-bromid, cink-klorid, cink-jodid, cink-fluorid és cink-szulfát.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összes készítményre vonatkoztatva a cink koncentráció kb. 0,5 mg - kb. 7 mg/100 inzulin egység közötti.

4. Humán inzulin készítmény, azzal jellemezve, hogy Ultralente inzulin kristály szuszpenziót tartalmaz, amelynek az összes készítményre vonatkoztatott cink koncentrációja kb. 0,5 mg - kb. 20 mg/100 inzulin egység közötti.

5. Az 1. igénypont szerinti inzulin készítmény, azzal jellemezve, hogy a készítmény továbbá tartósító anyagot tartalmaz.

6. A 2. igénypont szerinti inzulin készítmény, azzal jellemezve, hogy a készítmény továbbá izotonikus hatóanyagot tartalmaz .

7. A 3. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a készítmény továbbá puffért tartalmaz.

8. A 4. igénypont szerinti inzulin készítmény, azzal jellemezve, hogy a készítmény teljes cink koncentrációja kb. 0,5 mg kb. 7 mg/100 inzulin egység közötti.

9. Eljárás az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti inzulin készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy cinket Ultralenter inzulin kristályokkal elegyítünk.

10. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott cink valamely cinksó, amely lehet cink-acetát, cink-bromid, cink-klorid, cink-jodid, cink-fluorid és cink-szulfát .