HUT64726A - Supporting constriction for transporting tanks between tank and underframe - Google Patents

Description

A találmány szerinti megtámasztó szerkezet tehervagonok, tartálykocsik alváza és a felépítmény, a tartály között kialakított dilatáló felfekvési szerkezetre, kapcsolatra vonatkozik.

A DE 39 40 650 számú szabadalmi leírásból ismert az a megoldás, amikor a vasúti tehervagon alvázára a tartályt olymódon rögzítik, hogy a kocsi két végén a hosszirányra keresztben egy-egy nyeregtartó van elhelyezve, amelyre a tartály úgy van felerősítve, hogy az hosszirányban - korlátozott módon ugyan, de - elmozdulhat, miközben a tartály keresztirányban - például feszítő hevederrel - elmozdulásmentesen van felerősítve. A tartály mindkét végén egy-egy - az elmozdulás mértékét korlátozó - határoló eszköz van felerősítve, amelyeknek megfelelően az alvázon adott irányban ütközők vannak kialakítva. Az al- . építmény végén bevezetett ütköző-erő hatására a tartály adott irányban a határoló darab és az említett ütköző között elmozdul, mielőtt az ütköző-erő ezeken keresztül a tartálynak átadódna.

Ezzel a kiképzéssel a felépítmény és az alváz közötti kapcsolat különösen nagy ütköző-erő bivetele esetén is az ütközés felé eső oldalon kiegyenlítődik és így a fellépő ütközési erő lecsökken. Az alváz hosszirányban reverzibilis energiaátvitelre van kiképezve és így az ütközési erő jelentősen leépül a tartószerkezetnek (vagy annak egyes részeinek) a középrészében és/vagy a fejrészeiben, azok hajlítása révén. Ezt elérendő a középrész két, a vízszintes síkban külön elhelyezett, de átlós merevítőkkel összekapcsolt hossztartóval van kiképezve, ezek a hossztartók egymással reverzibilisen és hajlékonyán vannak összekapcsolva úgy, hogy ezzel a hosszirányra merőlegesen, illetve keresztben, vízszintes síkba kényszerüljenek.

Bizonyos esetekben az a kívánatos, hogy az ütköző-erőket még tovább csökkentsük azáltal, hogy például az alvázat még lágyabbra képezzük ki. Ezt azonban stabilizációs okok hátráltatják, mivel a vasúti járművek előírt szilárdsággal, illetve korlátozott alakváltozást eredményező módon vannak kialakítva az átlós lökés vagy leemelés miatt.

A DE 39 09 883 számú szabadalmi leírás alapján ismert egy olyan megoldás sorozatjellegű vasúti teherkocsik esetében, amikor az ütköző részek és a hozzájuk tartozó határoló darab között a vagon közép keresztsíkjában egy energia elnyelő berendezés van elhelyezve, például összenyomható rugó vagy ékfelület segítségével. Hátrányként jelentkezik itt az, hogy még eddig a tartály ütközés után megbízhatóan nem állt vissza az alvázhoz képest. Ennek korrigálására kisegítő berendezés szükséges, amely a várakozási idő és a gazdaságosság szempontjából előnytelen.

Ugyancsak megmutatkozott az is, hogy olyan tartályok esetében, amelyek a hosszágyazaton szilárdan vannak rögzítve, különösen, ha az még oldalsó nyeregtartószegéllyel is el van látva, továbbá a tartály az alvázzal össze van hegesztve, akkor a lassításból, illetve gyorsításból származó erőket az ütközés felé eső • ·

- 4 oldalon a tartályok kénytelenek felvenni. Nagyobb sebességek esetében így a tartályon repedések keletkeznek, amikor merevítő elemek a tartály végtartományában a törési tartomány alatt annak rugalmas vagy plasztikus deformációját megakadályozzák.

A fentiek értelmében a találmány elé kitűzött feladat, hogy a felfekvést sorozatgyártásra alkalmas módon a felépítménynek az alvázhoz képest hosszirányban annak energiaelnyelő képességét megnövelve alakítsuk ki. Az ütközési erő behatása utána felépítmény az alvázhoz képest eredeti helyzetébe visszaáll - illetve ez a képessége javul - és a tartály végtartományaiban a merevítő elemek alkalmazása kiküszöbölhetővé válik.

A'kitűzött feladat értelmében a találmány vasúti tehervagon alvázára épített felépítmény, különösen tartályok felfekvésére szolgáló berendezés, amely felépítmény a végein egy-egy kereszt nyeregtartóval és megfelelő rögzítő elemmel keresztirányban van elmozdulásmentesen rögzítve, egyben a hosszirányú ütközés hatására a felépítmény az alépítményen lévő ellen-ütközők és a felépítmény ütközői által hosszirányban korlátozott mértékben elmozduló módon van kialakítva, olymódon, hogy a felépítményoldali ütköző középzsámolyon van rögzítve, amely a tengelyek, illetve forgózsámolyok felezővonalában, középtengelyében a felépítményhez van kapcsolva, és az alváz ···· · · · ·· · ·· ·· ·· ·· • * · · · ··· · alvázoldali ellen-ütközőjéhez vonórúddal össze van kapcsolva, amely a középzsámolytól az alváz A, B végéig nyúló módon van lekötve és a húzóterhelés alatt rugalmas tartományon belül nyúlás révén a vonórúd reverzibilis.

Célszerű kialakítás során a felfekvésre szolgáló berendezésnél a felépítmény felőli ütközők mindegyikéhez vonórúd van erősítve, amely a középzsámolytól kiindulóan az alváz A ill. B végéhez nyúlik, miközben a középzsámoly a tengelyek, illetve forgózsámolyok középtengelyében a felépítményhez szilárdan van rögzítve és az ütköző, valamint a hozzátartozó ellen-ütköző végszekcióban van elhelyezve .és a vonórúdnak húzóerő útján rugalmas tartományon belüli nyúlása és nagymértékű reverzibilitása van.

Eljárhatnak úgy is, hogy a félfekvő berendezésnek négy vonórúddal kialakított alátámasztása van, amelyek a vagon mindegyik oldalán két-két szimmetrikusan elhelyezett és a végszekcióhoz kapcsolt, ellentétesen működő vonórúdként vannak elrendezve.

Egy előnyös kialakításnál a felfekvő berendezésnek a vonórúdjai külső hossztartókként vannak kiképezve, amelyek a végszekció fej tartóitól az alváz síkjában a középzsámolyig nyúló módón vannak kialakítva.

Egy gazdaságos elrendezésnél az ellenütközőt ovális lukak vagy csapok, valamint az ütközőt csapok, vagy ovális lukak képezik.

• ·· ♦ · *« * · • · · * · * • »»· · · ··· • · · · · · ·

- 6 Újszerű az a kiviteli alak, ahol a vonórudak a tartálykocsi középtartományától az alváz A, B végéig tetszőleges hosszúságban vannak kialakítva.

A találmány kiviteli módját rajzokkal mutatjuk be, amelyeket részletesen az alábbiakban ismertetünk.

Az

1. ábra a találmány szerinti felfekvéssel kialakított tartálykocsi oldalnézete.

A

2. ábra az 1. ábra szerinti tartálykocsi felülnézete.

A

3. ábra a felfekvő berendezés egy második kiviteli alak- jának oldalnézete sematikus ábrázolásban.

Az 1. ábrán bemutatott vasúti tehervagon (tartálykocsi) két 2 végszekcióból és a 3 középszekcióból álló 1 alvázból, valamint az 1 alvázra szerelt 4 felépítményből áll, amely utóbbi az alváz két A, B végén mindenkor egy-egy 5 kereszt-nyeregtartó és a hozzátartozó 6 tartóelem (lefeszítő heveder) segítségével van rögzítve. Az 1 alvázra jutó ütközőerő hatására a 4 felépítmény (tartály) az 1 alvázhoz képest - korlátozott mértékben ugyan, de - hosszirányban elmozdul. A felfekvési berendezés egy közbenső 7 zsámollyal rendelkezik, amely a tengelyek - vagy forgózsámolyok — felező vonalában a 4 felépítménnyel szilárdan össze van kapcsolva. A 7 középzsámolyon a felépítmény közép keresztfelületére szimmetrikusan egy-egy 8 ütköző vagy más határoló eszköz van • ·

- 7 elhelyezve, amelyeknek megfelelően az 1 alvázon 9 ellen-ütközők, illetve határoló eszközök vannak. A 8 ütköző, illetve a 9 ellen-ütköző párok úgy vannak elrendezve illetve kiképezve, hogy az, az 1 alváz és a 4 felépítmény közötti relatív elmozdulást az 1 alváz síkjában behatárolja annak a megfelelő A ill. B végein lévő 9 ellen-ütközők révén. Mindegyik 9 ellenütközőn egy 10 vonó-elem (pl. vonórúd, vagy vonótartó, illetve előfeszített vonókábel) van felerősítve, amely a 7 középzsámolytól az 1 alváz megfelelő A ill. B végéhez nyúlik, ahol rögzítve van. A 10 vonórúd jellemzője az, hogy a rugalmas tartományon belül nyúlik és az ütközés lezajlása után reverzibilisen visszaáll eredeti alakjára.

A felfekvő berendezés a 2 végszekciókként egy-egy vonórudat tartalmaz, de négy vonórudat célszerű elrendezni úgy, hogy szimmetrikusan két-két 10 vonórúd működjön az 1 alváz mindegyik 2 végszekcióján. Ebben a kiviteli példában a 10 vonórudak külső hossztartókként vannak kiképezve, amelyek a 2 végszekció 11 végtartójától az 1 alváz síkjában a 12 főkereszt-tartón át a középzsámolyig nyúlnak és ott a 10 vonórúdhoz rögzített 9 ellen-ütköző révén a felépítményhez rögzített ütközőre támaszkodnak, arra ráfogóan. Ezzel az oldalirányú rögzítés biztonságosan megoldott.

A 9 ellenütköző megoldható ovális lukkal is, és ebben az esetben a 8 ütköző csap formájában van kiala kítva .

• ·· ·

- 8 A továbbiakban a felfekvési berendezést az ütközési energia lefutásának folyamatában fogjuk tárgyalni.

Egy ütközés után - például a tartálykocsi A oldalán az ütközési energia általában a hatás irányába eső ütközőkön -áthaladva - ez általában négy ütköző - annak egy része lecsökken. Mivel az A oldalon a 8 ütköző és a 9 ellenütköző között nincsen szilárd kapcsolat, ezért az ütközési energia egy további része - az 1 alváz szerkezeti kialakításától és annak csillapítási tényezőjétől függően leépül. A megmaradó ütközési energiát az 1 alváz B oldali 10 vonóvasa a 7 középzsámolyhoz közvetíti és ott a 9 ellen-ütközőn és a 8 tartályoldali ütközőn át a felépítményhez vezeti. Ezáltal az ütközőkön áthaladó energia az 1 alvázon, annak B oldalához rögzített 10 vonóvasához jut, mielőtt az 1 alváz és a 4 felépítmény közötti 7 középzsámolyhoz jutna.

A 10 vonórudak csak az egyik irányban hatékonyak, esetünkben az ütköző erő bevezetésével átellenes oldalon a húzóerők felvételére. Az A oldalon elhelyezett 10 vonórudak ilyenkor nincsenek terhelve és a 4 felépítményhez közvetített A oldalról ható ütközési energia felvételében nem vesznek részt.

A 3. ábrán egy további kiviteli példa van sematikusan ábrázolva. Itt az 1 alvázoldali 9 ellen-ütköző a 2 végszekción van elhelyezve a felépítményen lévő 8 ütközővel együtt úgy, hogy a 8 ütköző a tehervagon közepe felé esik. A 10 vonórúd a 2 végszekciótól, a 8 ütközőtől a 7 középzsámolyig nyúlik és ott van rögzítve. A 10 vonórúd átmenő «··« * · · · <

• · · · « ·· • · · · · »·· · • · · · « a · · építőlemezként is kiképezhető, például a végszekciók közötti külső hossztartókként is.

Mindkét kiviteli alak esetében az 1 alváz és a 4 felépítmény közötti kapcsolatot a 10 vonórudak biztosítják, amelyek vagy a 7 középzsámoly felőli 9 ellen-ütköző és az 1 alváz megfelelő A, B végein lévő támaszok között, vagy a 4 felépítmény felőli A, B oldalaknak megfelelő 8 ütközők és a 7 középzsámoly között vannak rögzítve. Az ütközőerő áthaladva az 1 alvázon, az ütközéssel ellentétes oldalon a 10 vonórudakon át az ütközési energiát megfelelően csökkentve jut a 7 középzsámolyba és azon át a 4 felépítménybe.

A 10 vonórudaknak a 7 középzsámolyon és a 8 ütközőn történő különböző lekötése a második kiviteli alakban megfelel áz első kiviteli alakban az elemek funkcionális lekötésének. A 10 vonórudak hossza az 1 alváz A, B vége és a 7 középzsámoly között minden közbenső, kisebb értékben is meghatározható. Ilyen esetekben természetesen a 10 vonórudak energiaelnyelő képessége kisebb.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Megtámasztó szerkezet tehervagon alvázához dilatációsán csatlakozó felépítményhez, különösen tartályok felfekvésére szolgáló berendezés, amely felépítmény a végein egy-egy kereszt nyeregtartóval és megfelelő rögzítő elemmel keresztirányban van elmozdulásmentesen rögzítve, egyben a hosszirányú ütközés hatására a felépítmény az alépítményen lévő ellen-ütközők és a felépítmény ütközői által hosszirányban korlátozott mértékben elmozduló módon van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a felépítményoldali ütköző (8) középzsámolyon (7) van rögzítve, amely a tengelyek, illetve forgózsámolyok felezővonalában, középtengelyében a felépítményhez (4) van kapcsolva és az alváz (1) alvázoldali ellen-ütközőjéhez (9) vonórúddal (10) össze van kapcsolva, amely a középzsámolytól (7) az alváz (1) A, B végéig nyúló módon van lekötve és húzóterhelés alatt rugalmas tartományon belül nyúlás révén a vonórúd (10) reverzibilis.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti felfekvésre szolgáló berendezés, azzal jellemezve, hogy a felépítmény felőli ütközők (8) mindegyikéhez vonórúd (10) van erősítve, amely a középzsámolytól (7) kiindulóan az alváz (1) A ill. B végéhez nyúlik, miközben a középzsámoly (7) a tengelyek, illetve forgózsámolyok középtengelyében a felépítményhez (4) szilárdan van rögzítve, és hogy az ütköző (8), valamint a hozzátartozó ellen-ütköző (9) végszekció- bán (2) van elhelyezve és a vonórúdnak (10) húzóerő útján rugalmas tartományon belüli nyúlása és nagymértékű reverzibilitása van.
3. 3. Az 1. és 2. igénypontok bármelyike szerinti felfekvő berendezés, azzal jellemezve, hogy négy vonórúddal (10) kialakított alátámasztása van, amelyek a vagon mindegyik oldlaán két-két szimmetrikusan elhelyezett és a végszekciókhoz (2) kapcsolt, ellentétesen működő vonórúdként (10) vannak elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti felfekvő berendezés, azzal jellemezve, hogy a vonórudak (10) külső hossztartókként vannak kiképezve, amelyek a végszekció (2) fejtartóitól (11) az alváz (1) síkjában a középzsámolyig (7) nyúló módon vannak kialakítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti felfekvő berendezés, azzal jellemezve, hogy az ellenütközőt (9) ovális lukak vagy csapok képezik, valamint az ütközőt (8) csapok, vagy ovális lukak képezik.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti felfekvő berendezés, azzal jellemezve, hogy a vonórudak (10) a tartálykocsi középtartományától az alváz A, B végéig tetszőleges hosszúságban vannak kialakítva.