HUT62325A - Chicken anaemia virus vaccine and diagnostic - Google Patents

Chicken anaemia virus vaccine and diagnostic Download PDF

Info

Publication number
HUT62325A
HUT62325A HU913433A HU343391A HUT62325A HU T62325 A HUT62325 A HU T62325A HU 913433 A HU913433 A HU 913433A HU 343391 A HU343391 A HU 343391A HU T62325 A HUT62325 A HU T62325A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
cav
nucleic acid
acid sequence
polypeptide
dna
Prior art date
Application number
HU913433A
Other languages
English (en)
Other versions
HU913433D0 (en
Inventor
Paulus Jacobus An Sondermeijer
Johannes Antonius Jo Claessens
Original Assignee
Akzo Nv
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Akzo Nv filed Critical Akzo Nv
Publication of HU913433D0 publication Critical patent/HU913433D0/hu
Publication of HUT62325A publication Critical patent/HUT62325A/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/005Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from viruses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2750/00MICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA ssDNA viruses
    • C12N2750/00011Details
    • C12N2750/10011Circoviridae
    • C12N2750/10022New viral proteins or individual genes, new structural or functional aspects of known viral proteins or genes

Description

A találmány csirke anémia vírus eredetű polipeptidet kódoló nukleinsav szekvenciával, ilyen nukleinsav szekvenciát tartalmazó rekombináns nukleinsav molekulával, az említett nukleinsav szekvenciát tartalmazó vektor vírussal, ilyen nukleinsav szekvenciával transzformált gazdasejttel, csirke anémia vírus eredetű polipeptiddel és ezekkel reagáló ellenanyagokkal, csirke anémia vírus mutánssal mint a csirke anémia vírus fertőzés elleni vakcinával foglalkozik.
A találmány egy immunkémiai reagensre és ezt a reagenst tartalmazó készletre/kitre is kiterjed.
A csirke anémia vírus (CAV) fertőző vérszegénységet okoz csirkékben. Míg a CAV szemlátomást bármilyen korú madarakat megfertőzhet, a betegség tüneteit csak fiatal madaraknál észlelték. A csirke anémia vírusok immunszupresszívek is. Normális, egészséges madarakban, fiatal madarak esetén a tímusz felelős a T-sejtek termeléséért, a Fabriciusz tömlő képezi a B-sejteket, és a csontvelő termeli a vörös-vérsejtek mellett a fehér-vérsejteket. CAV fertőzött csirkéknél a fent említett sejtek pusztulása következik be. Elesettség, vérszegénység, és immunszupresszió jön létre 7-14 napon belül. Különösen néhány hetes korukig mutatnak a csirkék súlyos, vérszegénységre és immunszupresszióra utaló jeleket. A természetes úton fertőződött csirke állományban az elhullás aránya rendszerint 30 %-ig emelkedik, és a túlélők 24-32 nap múlva gyógyulnak fel teljesen.
Gyakoriak a másodlagos fertőzések, különösen vírusos és bakteriális infekciók súlyosbítják a CAV okozta tüneteket, és ezeknél az eseteknél az elhullást jóval 30 % fölé • ·· ·· ·
- 3 emelik. Idősebb madarak is fertőződhetnek, de bennük nem fejlődik ki a betegség, azonban szubklinikai tüneteknek tudható be a csirkék hozamának csökkenése.
Szerológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a vizsgált csirke tenyész-állományok 90 %-ánál valamely időpontban kimutatható keringő CAV ellenanyagok jelenléte, tehát fertőződtek a vírussal. A CAV általános előfordulása jól dokumentált.
A CAV horizontálisan és vertikálisan (tojóról a tojásban lévő csirkére) egyaránt átvihető. A vírusrészecskék igen stabilak, különböző vegyszerek, pl. kloroform, vagy 30 percig tartó 60 °C-on való hevítés nem pusztítják el. A CAVot kb. 24 nm átmérőjű csupasz gömb alakú vírusként írták le, és körkörös, egyszálú, kb. 2300 bázispárból álló DNS-t tartalmaz .
A CAV általános előfordulása, a fiatalkori magas elhullási arány és idősebb csirkéknél a hozam csökkenése szükségessé teszi egy biztonságos és hatásos, a CAV fertőzés vagy a betegség megelőzésére szolgáló vakcina kidolgozását.
A konvencionális vakcinák lehetnek kémiailag inaktivált vírus vakcinák vagy módosított élő-vírus vakcinák. Az inaktivált vakcinák azonban további immunizálást tesznek szükségessé, hátrányuk, hogy adjuvánst tartalmaznak, előállításuk költséges, és beadásuk munkaigényes. Továbbá, néhány fertőző vírus-részecske túlélheti az inaktivációs eljárást, és betegséget okozhatnak az állatba való beadás után.
Általában a gyengített vírus vakcinák kedveltek, mivel gyakran mind humorális, mind celluláris reakcióra épülő immunválaszt váltanak ki. Mostanáig, az ilyen, CAV-törzs alapú vakcinákat a virulens törzsek szövettenyészeten való sorozatos passzálásaival állíthattunk csak elő. Azonban, e kezelés következtében ellenőrizhetetlen mutációk jönnek létre a vírus genomban, ami virulencájukat és immunizáló sajátságaikat illetően a vírus részecskék heterológ populációját eredményezi. Jól ismert továbbá, hogy a hagyományos gyengített vírus vakcinák visszaalakulhatnak virulensekké, így a beoltott állat megbetegedését és a kórokozónak más állatokra való terjedését okozhatják. A rekombináns DNS technológiára alapozva olyan fejlettebb vakcinák állíthatók elő, melyek csak a CAV kórokozó elleni immunválasz kiváltásához szükséges és releváns immunogén anyagot, illetve az említett anyagot kódoló genetikai információt tartalmazzák, és nem mutatják az élő vagy inaktivált vakcinák fent említett hátrányos tulajdonságait.
A találmány értelmében egy CAV eredetű polipeptidet kódoló nukleinsav szekvenciát állítunk elő, amely baromfiak CAV-val szembeni immunizálására alkalmas vakcina és diagnosztikum előállítására használható.
A nukleinsav szekvencia fogalmán bármely hosszúságú, nukleotidok polimerizált formáját értjük, mind ribonukleinsav, mind dezoxiribonukleinsav szekvenciákat. Lényegében, az elnevezés a molekula elsődleges szerkezetére utal, így, az elnevezés mind a kétszálú és egyszálú DNS-re, mind a kétszálú és egyszálú RNS-re és ezek módosulataira vonatkozik.
Általánosságban, a polipeptid fogalom aminosavak « « • · ···· « β • ·· · · ···· »· * ·· ·· · ·
- 5 biológiai aktivitással rendelkező molekula láncára utal, nem utal meghatározott hosszúságú termékre, és kívánság szerint in vivő vagy in vitro módosítható, pl. glikozilezéssel, amidálással, karboxilezéssel vagy foszforilezéssel; így többek között peptideket, oligopeptideket és proteineket foglal magában.
Közelebbről, a találmány szerint három, egyenként ORF 1-3-ként jelölt CAV eredetű polipeptidet kódoló szakaszt tartalmazó nukleinsav szekvenciát azonosítottunk és jellemeztünk.
Az ORF-1 polipeptidet kódoló szakasz a 876-tól a 2225. nukleotidig terjed (lásd 1. szekvencia, 2. ábra), és egy körülbelül 449 aminosav hosszúságú polipeptidet kódol. Az ORF-1 gén által kódolt polipeptid aminosav szekvenciáját a 2. szekvencia mutatja. Némi szekvencia-heterogenitást észleltünk az 1657. és a 2185. nukleotidoknál. Ezek a szekvencia-variációk konzervatív aminosav cserékben nyilvánulnak meg, és így nem befolyásolhatják lényegesen a polipeptid biológiai aktivitását.
Az ORF-2 polipeptidet kódoló szakasz a genom egy másik leolvasó keretének 101-502. nukleotidjait foglalja magában (lásd 1. szekvencia, 2. ábra), és egy kb. 133 aminosav hosszúságú polipeptidet kódol. Az ORF-2 gén által kódolt polipeptid aminosav szekvenciáját a 3. szekvencia mutatja.
Az ORF-3 polipeptidet kódoló szakasz a genom egy harmadik leolvasó keretének 403-1053. nukleotidjait foglalja magában (lásd 1. szekvencia, 2. ábra), és egy kb. 216 aminosav hosszúságú polipeptidet kódol. Az ORF-3 gén által • ••·
- 6 kódolt polipeptid aminosav szekvenciáját a 4. szekvencia mutatja.
A találmány tárgya tehát ORF-1 polipeptidet, ORF-2 polipeptidet és ORF-3 polipeptidet kódoló nukleinsav-szekvenciák, melyek a 2., 3., illetve a 4. szekvenciával ábrázolt aminosav szekvenciákkal rendelkeznek.
Ismeretes, hogy rendszerint a genomnak nem minden része fordul elő a transzlációra kerülő, érett mRNS-en. Az érett, biológiai funkcióval rendelkező proteinek különböző ORF-k fragmentjeiből in vivő adódhanak össze RNS-kapcsolódás útján. Az RNS szinten végbemenő lehetséges modifikáció például - ilyen modifikációk a transzlációra kész, érett mRNS létrejötte előtt mehetnek végbe - a Parvovirusok esetén az átírt RNS átalakulásainak sorozata (processing). Amint azt Berns és munkatársai közölték [J. Gén. Virol. 68, 601-614 (1987)], a Parvovirusok felépítésükben összehasonlíthatók a CAV-val, lévén nagyon kis, buroknélküli, egyszálú DNS-t tartalmazó vírusok. RNS Mprocessing'’-re van szükség a parvovírus burok-proteinek és nem-struktúráiis proteinek összeállításához, melyek mindegyikét több transzlációs egységen, több ORF kódolja.
A genom átírt szakaszának a térképét, különböző rutinszerűen használt technikával készíthetjük el (pl. Maniatis és munkatársai, Molecular Cloning, A laboratory Manual, Cold Spring Harbor Laboratory Press, U.S.A., 1989), így pl. cDNS készítése izolált CAV mRNS-ből, CAV RNS in vitro transzlációja és a traszkripciős termék térképezésének néhány módja, mint az SÍ nukleáz-védő vizsgálatok és primer··· · * *· * · , · · : %.*:.:. ..· ..· ’..· ··;» »·,<
- 7 kiterjesztéses analízisek.
Ezek a technikák lehetővé teszik a CAV genom transzkripciós térképének elkészítését, és benyomást kapunk az átírt termékek relatív gyakoriságáról. Ily módon lokalizálhatók a CAV eredetű polipeptideket kódoló aktuális gének.
Ennél megfelelően a különböző ORF eredtű nukleotid szekvenciákból levezetett nukleinsav-szekvenciák is a találmány tárgykörébe tartoznak.
A talámány tárgyát képezik az említett ORF-1, ORF-2 vagy ORF-3 polipeptidekkel funkcionálisan ekvivalens, megfelelő immunológiai tulajdonságokkal rendelkező polipeptidet kódoló nukleinsav-szekvenciák is.
Természetes, hogy a 26P4 CAV törzs eredetű, itt leírt, adott ORF 1-3 polipeptidekhez képest egyes vírusok vagy csirke anémia vírus törzsek között természetes variációk létezhetnek. Ezek a variációk a teljes szekvencián belül (egy) aminosav különbséggel (különbségekkel) vagy deléciókkal, szubsztitúciókkal, inszerciókkal, inverziókkal vagy (egy) aminosav (aminosavak) addíciójával jellemezhetők. Leírtak olyan aminosav szubsztitúciókat, amelyek várhatóan nem változtatják meg alapjaiban a biológiai és immunológiai aktivitást. Rokon aminosavak közötti helyettesítések vagy olyan helyettesítések, amelyek gyakran fordultak elő az evolúció során, többek között a Ser/Alá, Ser/Gly, Asp/Gly, Asp/Asn, Ile/Val (lásd Dayhof, M.D., Atlas of protein sequence and structure, Nat. Biomed. Rés. Found., Washington D.C., 1978, suppl. 3). Erre az információra alapozva fejlesztett ki Lipman és Pearson egy gyors és érzékeny, protein-összehason• ·
- 8 lításra és homológ polipeptidek közti funkcionális hasonlóság megállapítására szolgáló módszert [Science, 227. 14351441 (1985)]. Ezen találmány tárgykörébe tartoznak az ilyen homológ, funkcionális ekvivalenseket kódoló nukleinsav-szekvenciák is. Ezenfelül, fennáll a lehetősége annak, hogy rekombináns DNS technológia felhasználásával ezeket a különböző funkcionális ekvivalenseket kódoló nukleinsav-szekvenciákat előállítsuk.
A találmány szerinti nukleinsav-szekvenciák olyan CAV törzsek izolátumaiból nyerhetők, mint például a Cuxhaven-1, TK-5803 vagy Gifu-1.
Az 1-4. szekvencián megadott információk lehetővé teszik a szakmában járatos személynek a fent említett, különböző, funkcionálisan ekvivalens, a szóbanforgó ORF 1-3 polipeptideknek megfelelő immunológiai sajátságokkal rendelkező polipeptideket kódoló nukleinsav-szekvenciák izolálását és azonosítását. Erre a célra az általánosan alkalmazott Southern biot technika vagy a telep-hibridizáció használható fel [Experiments in Molecular Biology, ed. R.J. Slater, Clifton, U.S.A., 1986; Singer-Sam, J. és munkatársai Proc. Natl. Acad. Sci. 80, 802-806, (1983); Maniatis T. és munkatársai, Molecular Cloning, A laboratory Manual, Cold Spring Harbor Laboratory Press, USA (1989)]. Például eljárhatunk úgy, hogy az adott CAV törzsből származó restrikciós endonukleázzal emésztett DNS-t elektroforetizáljuk, és ezután egy nitrocellulóz szűrőre visszük át. így lehetővé válik a szűrőn a CAV eredetű szekvenciák azonosítása, meghatározott jelölt DNS fragmentumhoz vagy próbához való hibridizálás • ·· ·· «·····«·« * · * * ·· 4 4
- 9 útján, mely a 2-4. szekvencián bemutatott aminosav-szekvenciákból kikövetkeztetett szekvenciával rendelkező szintetikus oligonukleotid. Meghatározott körülmények - úgy mint sókoncentráció és hőmérséklet - mellett a próba a szűrőn található homológ DNS-szekvenciákhoz hibridizál. A szűrő mosása után a hibridizált anyag autoradiográfiával mutatható ki. A megfelelő DNS restrikciós fragmens most már eluálható az agaróz gélből, és felhasználható a 2-4. szekvencia szerinti polipeptidekkel funkcionálisan ekvivalens polipeptid szintézisének irányítására.
A pCAl, pCA3 vagy ezek fragmense más CAV törzsek genomjával való összehasonlítás alapján várhatóan igen nagy mértékben megtartott szekvencia struktúrát tartalmaz, és hibridizációs kísérletekben használjuk őket. Ezúton kvantitatív és kvalitatív információt nyerünk egy állat vagy adott anyag CAV fertőzöttségi állapotáról. A vizsgálandó mintákat, amelyek lehetnek vér (elsősorban limfociták), szervekből származó anyagok (pl. máj, vese), embrió-homogenizátum vagy MDCC-MSB1 sejtek [Akiyama és munkatársai, Biken J. 17, 105117 (1974)] ezen minták valamelyikével inkubáljuk. Ismert módon [Berger és Kimmel, eds., Methods in Enzymology 152, 181 (1987) ] nyers DNS preparátumot készítünk. Minden egyes minta hígítási sorozatát nitrocellulóz membránra visszük át, és jelölt pCAl-gyel, pCA3-mal vagy ezek fragmensével próbáljuk” (Maniatis és munkatársai, 1989, id. h.). Előhívás után a jeleket mennyiségileg az ugyanazon kísérletben, standard mennyiségű CAV DNS hígítási sorozataiból kapott jelekkel való összehasonlítással határozzuk meg. Negatívnak te kintjük a mintát, ha nem ad (detektálható) jelet, a detekciós határ rendszerint millliliterenként 2 pmolnál kevesebb CAV DNS.
Eljárhatunk úgy is, hogy a CAV eredetű DNS-t lambdagtll fágba klónozuk, és baktérium gazdaszervezetben expreszszáljuk. A rekombináns fágok azután a tisztított ORF 1-3 polipeptidek ellen termelt poliklonális szérummal szűrhatők ki, meghatározva a polipeptid variánsok különböző immunológiai régióinak jelenlétét. Az alábbiakban ismertetjük az itt használt, az ORF 1-3 ellen termelt poliklonális szérumok előállítását.
Ismeretes, hogy a genetikai kód degeneráltsága lehetővé teszi a kodonban bázisok szubsztitúcióját, ami más, de ugyanazon aminosavat kódoló kodont eredményez, pl. mind a GAT, mind a GAA glutaminsav aminosavat kódoló kodon. Következésképp világos, hogy a 2-4. szekvencián bemutatott aminosav-szekvenciával rendelkező polipeptid expressziójához felhasználható olyan nukleinsav-szekvencia származék (funkcionális ekvivalens), amely ilyen, az említett szekvenciákon bemutatott nukleinsav-szekvenciától különböző, alternatív kodon összeállítással rendelkezik.
A találmány kiterjed a CAV genomra vagy annak fragmensét tartalamzó nukleinsav-szekvenciára.
A találmány szerinti előnyös nukleinsav-szekvencia az 1. szekvencián bemutatott dezoxiribonukleinsav-szekvenciának legalább egy részét tartalmazza.
Az említett dezoxiribonukleinsav leghasznosabb részeit azok a részek képezik, amelyek egy polipeptidet kódol11 nak.
A találmány különösen az 1. szekvencián bemutatott, az ORF-nak legalább a CAV genomján a 876-2225., a 101-502. vagy a 403-1053. helyeken található nukleinsav-szekvencia részére vonatkozik.
Ezenkívül a vírus genomon a 2230.-tól a 2298.-ig terjedő helyen található nukleotidok, az 1.-től a 870.-ig terjedő nukleotidokhoz kapcsolva olyan szekvenciákat tartalmaznak, amelyek az említett szekvenciák ellenőrzése alá helyezett heterológ gének expressziójának kontrolljára használhatók fel.
A találmány kiterjed továbbá az ORF 1-3 polipeptideket vagy ezek fent említett funkcionális ekvivalenseit kódoló nukleinsav-szekvenciák fragmenseire is.
A fragmens olyan DNS- vagy aminosav-szekvencia, amely a találmány szerinti valamely nukleinsav-szekvenciának vagy polipeptidnek a szubszekvenciáját tartalmazza. Az említett fragmens vagy egy polipeptid, vagy a CAV eredetű polipeptid egy vagy több immunreaktív és/vagy antigén hatású determinánsát hordozó polipeptidet kódol, pl. egy vagy több, a csirkében immunválaszt kiváltani képes epitoppal rendelkezik és/vagy képes a komplementer ellenanyaghoz specifikusan kötődni. A felhasználható polipeptid-fragmensek meghatározására szolgáló módszereket az alábbiakban vázoljuk. Fragmensek - többek között - előállíthatok a prekurzor molekula enzimatikus hasításával, restrikciós endonukleázokat használva a DNS-hez, és proteázokat a polipeptidekhez. A fragmensek előállíthatók azonban kémiai szintézissel vagy DNS fragmens-
ről a polipeptid fragmensek szintézisével.
A találmány tárgykörébe tartoznak mindazon módosítások, amelyek az ORF 1-3 polipeptideknek ilyen funkcionális ekvivalenseit eredményezik, amennyiben az ORF-1, ORF-2 vagy ORF-3 polipeptidek immunológiai sajátságai alapvetően változatlanok maradnak.
A találmány szerinti nukleinsav-szekvenciához tartoznak az in vitro szintetizált vagy pl. PCR technológiával kapott nukleinsav szekvenciák is.
A találmány szerinti nukelinsav-szekvencia különböző, olyan replikációt befolyásoló DNS-szekvenciákhoz kapcsolható, amelyekkel a természetben nem aszociálódik vagy kapcsolódik, amelyek adott esetben olyan fúziós protein-szekvenciákat kódoló DNS részeket tartalmaznak, mint pl. B-galaktozidáz, ezáltal ún. rekombináns nukleinsav molekulát eredményezve, amely alkalmas gazdaszervezet transzformációjára használható. Ilyen hibrid DNS molekulák előállítására leginkább plazmidok vagy bakterifágokban található nukleinsav-szekvenciák, kozmidok vagy vírusok használhatók.
A találmány szerinti nukleinsav-szekvenciák klónozására felhasználható specifikus vektorok a technika állása szerint ismertek, többek között ide tartoznak plazmid vektorok, mint a pBR322, a különféle pUC, pGEM és Bluescript plazmidok, bakteriofágok, pl. lambda gt-Wes-lambda B, Charon 28 és az M13 eredetű fágok vagy vírus vektorok, mint az SV40, adenovírus vagy polioma vírus [lásd továbbá Rodriquez,
R.L. és D.T. Denhardt, ed., Vectors: A survey of molecular cloning vectors and their uses, Butterworths, 1988; Lenstra,
J.A. és munkatársai, Arch. Virol. 110, 1-24 (1990)]. A találmány szerinti rekombináns nukleinsav molekulák konstrukciójához használható módszerek ismertek a szakterületen jártas szakemberek számára, többek között hozzáférhető a Maniatis T. és munkatársai (Molecular Cloning A Laboratory Manual; Cold Spring Harbor Laboratory, 1982). Például a klónozásra használt vektorba való inszerció könnyűszerrel elvégezhető, ha mind a gént, mind a kívánt klónózási hordozót ugyanazzal a restrikciós enzimmel (enzimekkel) vágtuk el, mivel így komplementer DNS végeket képeztünk.
Szükség lehet arra is, hogy a restrikciós helyeket módosítsuk tompa végek kialakítására vagy az egyszálú DNS leemésztésével, vagy az egyszálú végeknek megfelelő DNS polimerázzal való feltöltésével. Ezután elvégezhető a tompa végek ligálása, olyan enzimmel, mint pl. a T4 DNS ligáz.
Kívánt esetben előállítható bármely DNS restrikciós felismerő hely úgy, hogy linkereket a DNS végekhez kapcsolunk. Ilyen linkerek restrikciós hely szekvenciákat kódoló specifikus oligonukleotid szekvenciákat tartalmazhatnak. A restrikciós enzimmel elvágott vektor és nukleinsav szekvencia homopolimer végek hozzákapcsolásával (farokképzéssel) is módosítható.
Transzformáció” fogalmán heterológ nukleinsav szekvenciának a gazdasejtbe való bejuttatását értjük, függetlenül az alkalmazott módszertől, pl. direkt felvétel vagy transzdukció. A heterológ nukleinsav szekvencia integrálódhat a gazda genomba. A rekombináns DNS molekulák kívánt esetben az adott gazdaszervezettel kompatibilis, megfelelő • · ·
- 14 kontroll szekvenciákkal láthatók el, amelyek az inszertált nukleinsav-szekvencia expresszióját szabályozni képesek.
A találmány szerinti rekombináns nukleinsav molekulák lehetőleg egy vagy több marker aktivitást tartalmaznak, amelyek felhasználhatók a kívánt transz formánsok szelektálására. Ilyenek az ampicillin és tetraciklin rezisztencia a pBR322-ben és az ampicillin rezisztencia, valamint béta-galaktozidáz aktivitás a pUC8-ban.
Alkalmas gazdasejt az olyan sejt, amely polipeptidet kódoló nukleinsav-szekvenciával vagy ilyen nukleinsav-szekvenciát tartalmazó rekombináns nukleinsav molekulával transzformálható, és amely, ha szükséges, felhasználható az említett nukleinsav-szekvencia által kódolt, említett polipeptid expressziójára. A gazdasejt lehet prokarióta eredetű, pl. baktérium, mint pl. Escherichia coli, Bacillus subtilis és Pseudomonas fajták; vagy eukarióta eredetű, mint az élesztők, pl. Saccharomyces cerevisiae, vagy magasabb rendű eukarióta sejtek, mint a rovar, növény vagy emlős sejtek, beleérteve a HeLa sejteket és kínai hörcsög ovárium (CHO) sejteket. Rovar sejtek közé tartozik a Spodoptera frugiperda Sf9 sejtvonala [Luckow és munkatársai, Bio-technology 6, 4755 (1988)]. A találmány szerinti nukleinsav-szekvenciák eukarióta klónozási rendszerekbe való klónozására és expreszsziójára vonatkozó információk találhatók Esser K. és munkatársai (Plasmids of Eukaryotes, Springer-Verlag, 1986) kiadványában .
Hogy a CAV kódolta polipeptidből számottevő mennyiséget kapjunk, a CAV genomját vagy ennek fragmenseit egy ex15
pressziós rendszerben, mint amilyen a baculovírus expressziós rendszer (BVES), fejezhetjük ki. Ennél a rendszernél, rovar sejteket, mint amilyenek a Spodoptera frugiperda (Sf; IPLBSf21) sejtek, tartunk sejtkultúrában gazdasejtként a baculovírus, mint a Autographa californica nuclear polyhedrosis vírus (AcNPV) számára. Az AcNPV néhány génje magas szinten expresszálódik, de azok nem esszenciálisak a vírus fertőzési ciklusához. Ezek a gének válnak a homológ rekombináció célpontjaivá a transzfektált sejtekben a baculo-transzfer plazmid, mint a pAcAS3 és a vad típusú (wt) AcNPV DNS között. A pAcAS3-ban [J. Vlak és munkatársai, Virology 179, 312-320 (1990)] a nem esszenciális plO gén helyett heterológ géneket iktattunk be a plO promoter után, amelyet vad típusú, a rekombináns folyamat cépontját képező AcNPV szekvenciák vesznek körül. A rekombinánsok kiválogatásának megkönnyítésére a pAcAS3 a LacZ gént is tartalmazza, így ha X-Gal-t adunk a táptalajhoz, ez a rekombináns plakkok kék elszíneződését okozza.
Közelebbről, a fertőzött MSB1 sejtekből izolált CAV genom DNS emészthető Nrul-gyel. A 2,3 kb nagyságú molekula végéhez BamHI linkért kapcsoltunk, és ezután ezt BamHI-gyel emésztett, defoszforilezett pAcAS3 plazmiddal ligáltuk. Az új pAcCA3 konstrukcióval kompetens E, coli DH5-a sejteket transzformáltunk. Különálló kolóniákat szelektáltunk, teszteltünk, és 100 ml-es kultúrát indítottunk. CsCl-gardiens centrifugálással plazmid DNS-t izoláltunk és tisztítottunk, és a tisztított DNS-t 1 pg/ml koncentrációban, TE pufferben, 4 °C-on tároltuk. 100 μΐ vízben 10 pg pAcCA3 DNS-t összeke* · · · · ······· « • · ·· « · · »
- 16 vertünk, 2 Mg vad típusú AcNPV DNS-sel és 30 Mg Lipofectin reagenssel (BRL, Bethesda, Maryland, USA). Ehhez a keverékhez szérum-mentes tápfolyadékban, 5xl06 Sf21 sejtet adtunk 6 cm átmérőjű sejt-tenyésztő edénybe. 37 ’C-on 3 óráig tartó inkubálás után friss tápfolyadékot adtunk hozzá, és 37 °C-on folytattuk az inkubálást. A következő napon a sejteket a tápfolyadékhoz adott 1,5 %-os, alacsony olvadáspontú agarózzal rétegeztük felül, és 5 napig 37 °C-on inkubáltuk. Új, 200 pg/ml végkoncentrációban X-Gal-t tartalmazó agarózt rétegeztünk rá. A kék plakkokat három plakktisztítási ciklusnak vetettük alá, amíg rekombináns vírus törzstenyészeteket kaptunk.
A fertőzött sejteket, és tenyészetük felülúszóját Western biot módszerrel vizsgáltuk rekombináns CAV polipeptideket expresszáló, rekombináns baculovírusok jelenlétére. A legmagasabb mértékű rekombináns CAV polipeptid expressziót mutató és/vagy Western blotnál a legjobb felismerő képességgel rendelkező polipeptideket expresszáló plakkokat kiválasztottuk vakcina készítés céljára szoláló CAV polipeptidek előállítására.
Általában leginkább prokarióták használhatók a találmány szempontjából hasznos DNS szekvenciák klónozására szolgáló vektorok konstrukciójánál. Például különösen alkalmas az E.coli K12. Egyéb felhasználható mikróbák például az
E. coli DH5-a vagy JM101 törzsek.
A találmány szerinti nukleinsavakat, expreszió céljából mesterségesen expressziós kontroll szekvenciákhoz kötöttük. Ilyen kontroll szekvenciák promotereket, enhancer (erősítő) szekvenciákat, operátorokat, idukáló szekvenciákat, riboszóma kötőhelyeket stb-t tartalmazhatnak.
Amennyiben a gazdasejtek baktériumok, az alkalmazható expressziós kontroll szekvenciák például a Trp promoter és operátor [Goeddel, és munkatársai, Nucl. Acids. Rés. 8, 4057 (1980)]; a lac promoter és operátor [Chang, és munkatársai, Natúré 275. 615 (1978)]; a külső membrán protein promoter [Nakamura, K. és Inouge, Μ., EMBO J. JL, 771-775 (1982)]; a lambda bakteriofág promoterek és operátorok [Remaut E. és munkatársai, Nucl. Acids. Rés. 11. 4677-4688 (1983)]; az α-amiláz (B. subtilis) promoter és operátor, terminációs szekvencia és egyéb, a választott gazdasejttel kompatibilis, expressziót fokozó és kontroll szekvenciák. Ha a gazdasejt élesztő, az alkalmazható expressziós kontroll szekvenciák lehetnek például az alfa-szaporodási (mating) faktor. Rovar sejtek esetében a polihedrin vagy a baculovírusok plO promotere használható [Smith G.E. és munkatársai Mól. Cell. Bioi., 1, 2156-2165 (1983)]. Ha a gazdasejt emlős eredetű, az alakalmazható expressziós kontroll szekvenciák lehetnek például SV-40 promoter [Berman P.W. és munkatársai, Science, 222. 524-527 (1983)] vagy pl. metallothionein promoter [Brinster R.L., Natúré, 296. 39-42 (1982)] vagy egy hő-sokk promoter [Voellmy és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 82, 4949-53 (1985)]. Alkalamazhatók azonban a CAVban jelenlevő expressziós kontroll szekvenciák, különösen az ORF 1-3 expresszióját szabályozók. A gén-expresszió maximalizálására lásd még Roberts és Lauer, Methods in Enzymology 68. 473 (1979) irodalmi helyet.
• « · «
- 18 A találmány kiterjed továbbá a CAV eredetű antigén immunológiai jellemzőit mutató polipeptidre is, vagyis a CAV eredetű antigén egy vagy több immunreaktív és/vagy antigén hatású determinánsát hordozó polipeptidre, amely alapvetően mentes az egész vírustól vagy más fehérjéktől, amelyekkel egyébként kapcsolt.
A találmány különösen olyan polipeptidekre vonatkozik, amelyek az ORF 1-nek, ORF 2-nek és ORF 3-nak legalább a 2-4. szekvenciákon bemutatott részét tartalmazzák.
Nyilvánvaló, hogy az említett aminosav-szekvenciákkal alapvetően azonos immunológiai sajátságokat mutató származékok, vagyis immunológiai ekvivalensek, szintén a találmány tárgyát képezik.
Emellett a találmány tárgykörébe tartozik az ORF 1-3 polipeptid fragmensét vagy ezek funkcionális megfelelőjét tartalmazó polipeptid, amely CAV fertőzés ellen baromfiak immunizálására vagy diagnosztikai célra felhasználható. Különböző módszerek léteznek ilyen alkalmazható polipeptid fragmensek detektálására, ismert aminosav szekvencián belül.
A találmány szerinti polipeptid megfelelő, immunkémiailag aktív epitopot (epitopokat) hordozó polipeptid fragmense kimutatására szolgáló módszert ismertet a WO 86/06487 számon közrebocsátott nemzetközi szabadalmi bejelentés, Geysen H.M. és munkatársai, [Proc. Natl. Acad. Sci. 81, 3998-4002 (1984)], Geysen H.M. és munkatársai, [J. Immunoi. Meth. 102. 259-274 (1987)], amely az ún. pepscan módszeren alapul, amelyben a vizsgálat tárgyát képező komplett polipeptid-szekvencia részleteinek megfelelő, részleges • ·
- 19 átfedéssel rendelkező polipeptidek sorozatát szintetizálják, és azok ellenanyagokkal szembeni reaktivitását vizsgálják.
Emellett elméleti meggondolások és a már ismert epitopokkal való szerkezeti egyezés alapján epitopoknak nevezhetjük a polipeptid számos, az említett aminosav-szekvenciával rendelkező szakaszát. Ezeknek a szakaszoknak a meghatározása a Hopp és Woods szerinti hidrofilitási kritérium [Proc. Natl. Acad. Sci., 78, 3824-3828 (1981)], valamint Chou és Fasman másodlagos szerkezetre vonatkozó megállapításainak [Advances in Enzymology 47, 45-148 (1987)] kombinációján alapul.
Az esetleg szükséges T-sejt epitopok elméleti alapon hasonló módon származtathatók Berzofsky amfifilitási kritériuma segítségével [Science, 235. 1059-62 (1987)].
A találmány egy másik megvalósítási módjában egy a fent említett nukleinsav-szekvencia által mehatározott aminosav-szekvenciával rendelkező polipeptidet használtunk.
Baromfiak CAV fertőzés elleni immunizálása elérhető például úgy, hogy az állatoknak a találmány szerinti polipeptid immunológiailag releváns készítményét, ún. alegység vakcina formájában adagoljuk. A találmány szerinti alegység vakcina tartalmazhat tiszta formában egy polipeptidet, esetleg egy farmakológiailag elfogadható vívőanyag jelenlétében. A polipeptidet esetleg kovalensen köthetjük egy idegen proteinhez, amely pl. előnyös lehet a fúziós termék tisztításánál. Ilyenek például a β-galaktozidáz, a protein A, a prokimozin, a véralvadási faktor Xa stb.
Néhány esetben ezen polipeptidek ellen kapott neut• ···
- 20 ralizációs ellenanyagok szintje alacsony lehet. A kisebb fragmenseket immunogenitásuk fokozása érdekében lehetőleg hordozó molekulákhoz kapcsoljuk. A célnak megfelelő hordozók makromolekulák, mint pl. természetes polimerek (fehérjék, mint a kürtőscsiga hemocianin, albumin, toxinok), szintetikus polimerek, mint a poliaminosavak (polilizin, polialanin) vagy amfifil vegyületekből, pl. szaponinokból képzett micellák. Ezek a fragmensek önmaguk polimerjeiként is előállíthatók, célszerűen mint lineáris polimerek.
Az ilyen alegység vakcinákban használatos polipeptidek ismert módon állíthatók elő, például CAV-ból való izolálással, rekombináns DNS technikával vagy vegyi szintézissel.
A találmány szerinti vakcina céljára hasznáható polipeptidek kívánt esetben in vitro vagy in vivő módosíthatók, pl. glikozilezéssel, amidálással vagy foszforilezéssel.
Az alegység vakcinák alternatívái az élő vektor vakcinák. A találmány szerinti nukleinsav-szekvenciát rekombináns DNS technikák segítségével egy mikroorganizmusba (pl. baktériumba vagy vírusba) juttatjuk oly módon, hogy a rekombináns mikroorganizmus szaporodásra, így a beültetett nukleinsav-szekvencia által kódolt polipeptid expresszálására képes legyen.
Például heterológ nukleinsav-szekvencia, pl. a találmány szerinti nukleinsav-szekvencia vektor mikroorganizmusba való bejuttatására használható az in vivő homológ rekombinációs technika.
Először a vektor-genom inszerciós régiójának megfelelő DNS szakaszt, vagyis amely a heterológ szekvencia be···· ·· ······, • · · · · · ···· ·· · *· ·· * · · ·
- 21 építésére felhasználható, a vektor olyan létfontosságú funkcióinak megszüntetése nélkül, amelyek a fertőzéshez vagy szaporodáshoz szükségesek, standard rekombináns DNS technikák szerint a klónozáshoz használt vektorba építjük be. Inszerciós régiókat számos mikroorganizmus esetén leírtak (pl. EP 80 806, EP 110 385, EP 83 286, EP 314 569, WO 88/02022 és WO 88/07088 számon közrebocsátott szabadalmi bejelentésekben) .
Másrészt az első lépésben nyert rekombináns DNS molekulában jelen levő inszerciós szekvencia kívánt esetben kiiktatható. Ez pl. az első lépésben kapott rekombináns DNS molekula megfelelő exonukleáz III emésztésével vagy restrikciós enzimes kezeléssel érhető el.
Harmadszor, a heterológ nukleinsav-szekvenciát az első lépésben kapott rekombináns DNS molekulában jelen levő inszerciós régióba vagy az említett rekombináns DNS molekulából kiiktatott DNS helyére építjük be. Az inszerciós régió DNS szakaszának elegendő hosszúságúnak kell lennie, hogy lehetővé tegye a vektor genommal való homológ rekombinációt.
Ezután megfelelő sejteket transzformálunk a vektor genomiális DNS-sel a rekombináns DNS molekula jelenlétében, amely tartalmazza a megfelelő vektor DNS szekvenciával határolt inszertet, miáltal a rekombináns DNS molekulában és a vektor genomban lévő régiók között a rekombináció létrejöhet. Ily módon rekombináns vektor utódok állíthatók elő sejtkultúrában és pl. genotípusos vagy fenotípusos jegyek alapján szelektálhatóak pl. hibridizációval, a heterológ nukleinsav-szekvenciával együtt beépült gén által kódolt ·· « • · ··«<··'· ··· · * «·«·«··· ·· ·· ·« « ·
- 22 enzim aktivitásának meghatározásával vagy immunológiai módszerrel detektálva a rekombináns vektor által expresszált antigén-szerkezetileg heterológ polipeptidet.
A következő lépésben ezek a rekombináns mikrooganizmusok immunizálás céljából beadhatók csirkéknek, ahol valameddig fennmaradnak vagy még szaporodnak is a beoltott állat szervezetében, in vivő expresszálva a találmány szerinti, inszertált nukleinsav-szekvencia által kódolt polipeptidet, a beoltott állat immunrendszerének stimulációját eredményezve. A találmány szerinti nukleinsav-szekvencia beépítésére alkalmas vektorok nyerhetők olyan vírusokból, mint a (madár) himlő vírusok pl. a vakcinia vírus vagy csirke himlő vírus (EP 314 569 és WO 88/02022 számon közrebocsátott szabadalmi bejelentések), herpesz vírusok, mint pl. a HVT (WO 88/07088 számon közrebocsátott szabadalmi bejelnetés), adenovírus vagy influenza vírus, vagy olyan baktériumokból, mint pl. az E. coli vagy bizonyos Salmonella fajok. Az iyen típusú rekombináns mikroorganizmusokkal a gazdasejtben szintetizált polipeptid, mint felületi antigén jelenik meg. Ebben az öszszefügésben az említett polipeptidnek OMP proteinekkel vagy pl. E. coli pilus proteinekkel vagy az organizmus által felismert szignál vagy horgony szekvenciákkal alkotott fúziói elfogadottak.
Lehetséges az is, hogy az immunválaszt kiváltó polipeptidet - kívánt esetben egy nagy egész részeként - az immunizálandó állatban szabadítjuk fel. Az említett esetekben az is lehetséges, hogy egy vagy több immunválaszt kiváltó olyan termék expresszálódjék, amely különböző patogének ····
4 4 «« · « %»· ..· ···· ··,’
- 23 és/vagy az adott patogén különböző antigénjei ellen vált ki immunválaszt.
A találmány szerinti vakcina úgy állítható elő, hogy a találmány szerinti nukleinsav-szekvenciát tartalmazó vektor vírussal fertőzött gazdasejtet tenyésztünk, majd a vírust tartalmazó sejtek és/vagy a sejtekben szaporodott vektor vírusok - lehetőség szerint tiszta formában - összegyűjthetők, és vakcinává alakíthatók, célszerűen liofilizált formában.
A találmány szerinti nukleinsav-szekvenciát tartalmazó, fent említett gazdasejtek tenyészthetők olyan körülmények között is, amelyek az említett nukleinsav-szekvencia által kódolt polipeptid expressziója szempontjából kedvezőek. Vakcinák előállíthatók a nyers tenyészetből, a gazdasejt lizátumából vagy a gazdasejt kivonatából, egy másik megvalósítási mód szerint a találmány szerinti tisztább polipeptidet állítunk elő vakcina céljára, a felhasználásnak megfelelően. Az előállított polipeptidek tisztítása céljából a találmány szerinti nukleinsav-szekvenciát tartalmazó gazdasejteket megfelelő térfogatban tenyésztjük, és a polipeptideket a sejtekből vagy a tápfolyadékból izoláljuk, ha azok oda kiválasztódnak.
A tápfolyadékba kiválasztott polipeptidek ismert módszerek szerint izolálhatók és tisztíthatók, így például kisózással, centrifugálással, ultraszűréssel, kromatográfiával, gélszűréssel, immun-affinitás kromatográfiával, míg az intracelluláris polipeptidek izolálása esetén először a sejteket összegyűjtjük, roncsoljuk pl. ultrahanggal vagy más • · · ·
-24mechanikai beavatkozással, amilyen a French sajtó, ezt követően elválasztjuk a polipeptideket az egyéb intracelluláris alkotórészektől, és a polipeptidet vakcinává alakítjuk. A sejtek roncsolása megoldható kémiai úton (pl. EDTA kezeléssel) vagy enzimátikusan, mint a lizozimmal való emésztés.
Amint azt korábban említettük, a vírusok legyengítése klasszikus módjának van néhány hátránya. Rutinszerűen, ez úgy történik, hogy specifikus mutációkat indukálnak vegyi anyagokkal való kezeléssel vagy heterológ gazdaállatban, illetve szövettenyészeten való sorozatos passzálással. Ezen technikák kritikus pontja a vírus genomban ezúton létrejövő mutációk random volta, mivel nehéz azokat lokalizálni vagy spontán revertánsok létrejötte esetén azokat megismételni. A rekombináns DNS technológia fejlődésével a vírus genom nagyon precíz manipulálásának lehetősége adott. Ahogy azt Murphy és munkatársai áttekintik [Immunization against viruses, Fields B. N. és munkatársai (szerk.) Virology 2. kiadás, Raven Press, N.Y. (1990)] számos módja létezik egy vírus legyengítésének genomja mutációja útján, pl. deléciókkal, inszerciókkal vagy szubsztitúciókkal egy nem létfontosságú génben vagy annak egy részletében vagy inszerciókkal, szubsztitúciókkal vagy deléciókkal a regulációs régiókban, stb.
Az alábbiakban egy példáját ismertetjük annak, hogyan állítottunk elő egy, a természetben elő nem forduló, legyengített CAV mutánst a rekombináns DNS technika alkalmazásával.
Először meghatározzuk a CAV genom azon régióit, ahol • · • ·
- 25 a mutációk elhelyezkedhetnek. Ezek lehetnek mind kódoló, mind nem kódoló régiókban, pl. regulációs régióban, vagy a vírus adhéziós proteint (vagy egy részét) kódoló régiójában vagy a gazda-specificitást meghatározó régiójában.
Ezután, a mutációkat, pl. deléciókat és/vagy inszerciókat és/vagy szubsztitúciókat a fent említett módszerek szerint juttathatjuk a vírus genomba rekombináns vektor előállítása céljából.
így a természetben elő nem forduló, genomjába rekombináns DNS technikával bejuttatott mutációt hordozó, legyengített CAV szintén a találmány tárgyát képezi.
A találmány szerinti polipeptid ellen termelt ellenanyagok vagy antiszérum potenciálisan felhasználhatók a passzív immunterápiában, diagnosztikai immunpróbákban és anti-idiotípus ellenanyagok előállításában.
Az említett ORF 1-3 CAV eredetű polipeptidek felhasználhatók mind monospecifikus poliklonális, mind monoklonális ellenanyagok előállítására. Ha poliklonális ellenanyag kívánatos, poliklonális szérumok előállításának és kezelésének technikái a gyakorlatból ismertek (pl. Mayer és Walter szerk., Immunochemical Methods in Cell and Molecular Biology, Academic Press, London, 1987). Röviden összefoglalva ezt úgy végezzük, hogy egy kiválasztott emlősnek, pl. nyúlnak a fent említett immunogének egyikét, immunizálásonként mintegy 20-80 Mg proteint adunk (többször ismételve). Az immunizálást elfogadható adjuvánssal végezzük, általában azonos térfogatú immunogén és adjuváns keverékével oltunk. Elfogadható adjuvánsok közé tartoznak a komplett Freund, az
inkomplett Freund, az alum-precipitátum vagy víz-az-olajban emulziók, míg a kezdő immunizáláshoz a komplett Freund adjuváns ajánlott. Az emlékeztető oltásokhoz az inkomplett Freund adjuváns célszerű. A kezdeti immunizálás kb. 1 ml emulziónak, több részletben a hát bőre alá való beadásából áll. Az emlékeztető immunizálásokat azonos mennyiségű immunogén felhasználásával havonta adjuk, és azokat mindaddig folytatjuk, amíg az egyes nyulak szérumában megfelelő ellenanyag-szint meg nem jelenik. Azután ismert módon vért veszünk, és abból szérumot nyerünk.
Az egyes immunogének elleni monospecifikus ellenanyagokat olyan polispecifikus antiszérumból készítjük affinitás tisztítással Hall és munkatársai [Natúré 311, 379-387 (1984)] módosított módszere szerint, amelyet nyulak tisztított fehérjékkel a fentiek szerinti immunizásával nyertünk. Monospecifikus ellenanyagon egyetlen ellenanyag-féleséget vagy a szóban forgó antigénre nézve homogén kötő sajátságokkal rendelkező több ellenanyag-féleséget értünk. A homogén kötődés az ellenanyag-féleség specifikus antigénhez vagy epitophoz való kötődési képességére utal.
Az egyes CAV immunogénekkel szembeni reaktív monoklonális ellenanyagok beltenyésztett egereknek, előnyösen Balb/c egereknek az adott proteinnel való immunizálásával állíthatók elő. Az egereket 0,5 ml, az immunogénnek kb. 100 ng-tól 10 Mg-ig terjedő dózisával immunizáljuk, a megfelelő adjuváns egyenlő mennyiségével együtt intraperitoneálisan. Ilyen alkalmas adjuvánsok a komplett Freund, inkomplett Freund, alum-precipitátum és víz-az-olajban típusú emulziók.
- 27 Az egereket intravénás emlékeztető immunizálásban részesítjük, az első immunizálás után kb. a 14., 21. és a 63. napokon, azonos mennyiségű, adjuvást nem tartalmazó immunogénnel. Az utolsó emlékeztető oltás után kb. a harmadik napon az egyes egereket szerológiai módszerekkel teszteljük anti-immunogén ellenanyagok jelenlétére nézve. Az ellenanyag-termelő egerekből lépsejteket izolálunk, és ezeket ismert módon olyan egér mielóma sejtekkel fuzionáltatjuk, mint az SP-2/0 vagy hasonló [Köhler és Milstein, Natúré 256. 495-497, 1975)). Hibridóma sejteket szelektálunk hipoxantint, timidint és aminopterint tartalmazó, olyan megfelelő sejttenyésztő folyadékban, mint a Dulbecco szerinti módosított Eagle médiumban (DMEM) való növekedés alapján. Az ellenanyagot termelő hibridómákat klónozzuk, legáltalánosabban MacPherson lágy agar technikája felhasználásával (Soft Agár Techniques, Tissue Culture Methods and Applications, szerk. Kruse és Peterson, Academic Press, 276, 1973). Különálló kolóniákat tenyésztő lemez külön lyukaiba viszünk át, megfelelő tenyésztő folyadékban való szaporítás céljából. Az ellenanyag-termelő sejteket a megfelelő immunogénnel való szűréssel azonosítjuk. Az immunogén pozitív hibridóma sejteket ismert módon tartjuk fenn. Specifikus monoklonális ellenanyagokat a hibridómák in vitro tenyésztésével vagy ismert módon a hibridómák egerekbe való beadásával és hasűri folyadék termelésével állítunk elő.
Anti-idiotípus ellenanyagok azok az immunglobulinok, amelyek a patogén azon antigénjének egy belső tükörképét hordozzák, amely ellen védelmet kívánunk létrehozni, és vak- 28 cinában immunogénként felhasználhatók [Dreesman és munkatársai, J. Infect. Disease 151, 761 (1985)]. Anti-idiotípus ellenanyagok létrehozására szolgáló módszerek a gyakorlatból ismertek [MacNamara és munkatársai, Science, 226, 1325 (1984)].
A találmány szerinti vakcina a szokásos aktív immunizációs séma szerint adható be: az adagolási formulával összeegyeztethető módon, egyszeri vagy többszöri beadással és olyan mennyiségben, hogy az profilaktikusan és/vagy terápiásán hatásos és immunogén legyen. A vakcina beadható pl. intradermálisan, szubkután, intramuszkulárisan, intraperitoneálisan, intravénásán vagy intranazálisan.
A vakcina továbbá tartalmazhat egy vizes közeget vagy vizet tartalmazó szuszpenziót, gyakran egyéb összetevőkkel keverve, pl. a hatás növelése vagy a lejárati idő növelése érdekében. Ezek az összetevők lehetnek sók, pH pufferek, stabilizátorok (mint sovány tej vagy kazein hidrolizátum), az immunválaszt fokozó emulgeáló adjuvánsok (olajok, muramil-dipeptid, alumínium-hidroxid, szaponin, polianionok és amfipátiás anyagok) és konzeválószerek.
Természetesen a találmány szerinti vakcina tartalmazhat más, a baromfiak egyéb kórokozóira jellemző immmunogéneket vagy azokat kódoló nukleinsav-szekvenciákat, mint pl. a fertőző bronchitis vírusa, a baromfipestis vírusa, a fertőző burza betegség vírusa vagy a Marék féle betegség vírusa, multivalens vakcina előállítás céljából.
A találmány kiterjed egy immunkémiai reagens-re is, amely reagens a találmány szerinti polipeptidek legalább • · · ·
- 29 egyikét vagy ezeknek egy ellenanyag választ kiváltó fragmensét tartalmazza.
Az immunkémiai reagens fogalma azt jelöli, hogy a találmány szerinti polipeptidek megfelelő hordozóhoz vannak kötve vagy egy jelölő anyaggal vannak ellátva.
A felhasznált hordozók lehetnek pl. mikrokémcső vagy küvetta belső fala, cső vagy kapilláris, membrán, szűrő, tesztcsík vagy egy részecske felszíne, mint pl. latex részecske, vörös vérsejt, festékszemcse, fémszemcse vagy fémvegyületek mint részecskék.
A felhasználható jelölő anyag lehet többek között radioaktív izotóp, fluoreszkáló anyag, enzim, festékszemcse, fémszemcse vagy fémvegyület mint részecske.
A találmány szerinti nukleinsav-szekvencia specifikus próbák tervezésére is felhasználható, hibridizációs kísérletek céljára, CAV eredetű nukleinsavak kimutatására bármilyen szövetből.
A találmány tárgykörébe egy az említett nukleinsav-szekevenciát tartalmazó, a CAV fertőzés diagnózisára felhasználható teszt kit/készlet is beletartozik.
A találmány egy immunvizsgálatban felhasználható teszt készletere is vonatkozik, amely legalább egy a találmány szerinti immunkémiai reagenst tartalmaz.
A teszt készlet felhasználásakor lezajló immunkémiai reakció célszerűen szendvics reakció, agglutinációs reakció, kompetíciós reakció vagy inhibíciós reakció.
Szendvics reakció kivitelezése esetén a teszt készlet tartalmazhat pl. szilárd hordozóhoz, pl. mikrokémcső belső falához kötött találmány szerinti polipeptidet, valamint vagy a találmány szerinti jelölt polipeptidet, vagy jelölt második ellenanyagot.
A mellékelt 1. ábra a pCAl és pCA3 plazmidok restrikciós endonukleáz enzim mintáját mutatja be.
A. A pCAl plazmidot Hindin emésztéssel linearizált molekulaként tüntettük fel.
B. A pCA3 plazmidot BamHI emésztéssel linearizált formaként tüntettük fel.
A 2. ábrán a satírozott részek a 26P4 CAV törzs RF DNS DNS-szekvenciáján található nyitott leolvasási kereteket (ORF) mutatják. Az ORF-ket felülről lefelé ORFl-nek, 0RF2nek és ORF3-nak számoztuk. A CAV RF DNS-t Dral emésztéssel linearizált molekulaként tüntettük fel.
A 3. ábra a HVT genom Us régiójának alapvetően megfelelő DNS fragmens restrikciós enzim térképe. A négy nyitott leolvasási keretből és a köztük lévő nem kódoló szekvenciákból álló inszerciós régió relatív pozícióját jelöltük.
A 4. ábra a pVECO4 restrikciós térképe, amely a pMDO7
1,2 kb Xhol HVT fragmense egyedi BglII helyére beiktatott LTR promotert mutatja.
A találmány szerinti megoldást a következő példákkal szemléltetjük a korlátozás szándéka nélkül.
1. példa
A 26P4 CAV törzs eredete
Az Intervet America cégnél (Millsboro, DÉL, USA) 8
··· ·· ·
- 31 hetes jelző SPF csirkéket (melyek szeronegatívak voltak CAV-ra nézve), együtt tartottunk CAV fertőzésre nézve szerokonverzió jeleit mutató madarakkal. Két hét múlva ezeknek a jelző madaraknak a májából 20 térf%-os homogénizátumot készítettünk RMPI médiumban, és ezt 0,2 Mm-es szűrőn átszűrtük. Ezt a szűrletet szövettenyésztő palackokban MDCC-MSB1 sejtekkel inkubáltuk [Akiyama és munkatársai, Biken J. 17, 105-117 (1974)], melyek megfelelő gazdasejtek a CAV számára [Goryo és munkatársai, Avian pathology 16, 149-163 (1987)]. Az izolátumok egyikét a CPE és az USDA által szolgáltatott pozitív anti-CAV-szérummal adott pozitív immunfluoreszcencia alapján CAV-ként azonosítottuk.
A 26P4 tenyésztése
A 26P4 vírus tenyésztését ismert módon MDCC-MSB1 sejtekben, szövettenyésztő palackokban végeztük (Goryo és munkatársai, id. h.).
A vírus genom klónozása
A 26P4 CAV törzs vírus DNS-e replikátív formájának (RF) izolálására 500 ml MSB1 sejttenyészetet készítettünk, amely 106 sejt/ml töménységű volt, és ezt kb. 106 TCIDso/ml titerű vírussal fertőztük. Standard Hirt extrakcióval vírus DNS-t tisztítottunk [McMaster és munkatársai J. Virol 38. 317-326, (1981)]. Úgy találtuk, hogy a fertőzés utáni 30. órában kapható a maximáis mennyiségű RF vírus DNS.
A fertőzött sejtekből nyert DNS-t 0,8 %-os agaróz/etidium-bromid gélen analizáltuk, és az agaróz gélből a • «· ·
- 32 cirkuláris vírus RF DNS-t reprezentáló 1,7 kb nagyságú csíkot standard módszerek szerint (Maniatis és munkatársai, 1989, id. h.) NA45 DEAE membrán (Schleicher és Schull) felhasználásával izoláltuk.
500 ng vírus DNS-t 20 egység Hindin vagy BamHI restrikciós endonukleázzal emésztettünk 25 μΐ térfogatban.
μg bakteriális pGEM 7zf+ plazmid DNS-t (Promega Corp.) szintén vagy HindlII-mal vagy BamHI-gyel emésztettünk, defoszforileztünk, és proteináz K-val inkubáltunk (Maniatis és munkatársai, 1989, id. h.). A vektor és az inszert DNS készítményeket fenol/kloroform keverékével extraháltuk, és kétszeres térfogatú 96 %-os alkohollal, valamint 1/10 térfogatú 3 mol/l-es nátrium-acetáttal (pH=6,0) kicsaptunk. A vektor és inszert DNS-t standard eljárások szerint T4 DNS ligázzal ligáltuk (Maniatis és munkatársai, 1989, id. h.). A ligációs keveréket használtuk fel kompetens DH5-a (Clontech Corp.) sejtek transzformálására, melyeket ezután 100 Mg/ml ampicillint (Ap) tartalmazó LB agar lemezekre oltottunk. Az Ap rezisztens kolóniákból plazmid DNS-t izoláltunk, és ezeket restrikciós enzimes analízissel 2,3 kb nagyságú inszert jelenlétére vizsgáltuk.
Két plazmidot azonosítottunk: a pCAl-t, amely tartalmazta a HindlII-mal emészett 2,3 kb CAV RF DNS inszertet, és a pCA3-t, amely a pCAl-hez képest fordított pozícióban tartalmazta a BamHI-gyel emésztett CAV RF DNS inszertet. Mindkét plazmidot - restrikciós mintájuk megadásával - az 1. ábra ismerteti.
4*«i <· · * * * -· · 9 ···· ·« * ·· ·· · «
2. példa
DNS-szekvencia analízis
A CAV genom DNS-szekvenciájának Heikoff szerint [Gene 28, 351, (1984)] végzett meghatározására fokozatosan deletált fragmenseket állítottunk elő: 5 μg pCAl és pCA3 DNS-t Sphl, majd Clal restrikciós endonukleázokkal inkubáltunk. Proteináz K-val való inkubálás, fenol/koroformos kezelés és alkoholos kicsapás után a mintákat növekvő idő-intervallumokig Exonukleáz III-mal inkubáltuk. A DNS fragmenseket SÍ nukleázzal és Klenow polimerázzal tompa végűvé, és végül T4 DNS ligázzal körkörössé alakítottuk, kompetens E. coli DH5-űt sejtekbe transz formáltuk, és ampicillin lemezekre oltottuk. A rezisztens telepekből nyert plazmid DNS-t analizáltuk az inszertek méretére nézve.
DNS-szekvencia analízist végeztünk, amint azt Sanger és munkatársai publikálták [Proc. Natl. Acad. Sci.USA, 74. 5463, (1977)], didezoxi-lánc-terminációs technikával, direkt dupla szálú plazmid DNS minipreparátumokon. A pGEM 7zf+ plazmidon, a többszörös klónozási helytől fel- és lefelé direkt hibridizáló T7 és Sp6 promoter primereket használtunk.
A szekvenciára vonatkozó adatokat összegyűjtöttük, összeállítottuk, és Gene Master program használatával (BioRad Corp.) IBM PC-n analizáltuk.
3. példa
ORF 1-t tartalmazó CAV DNS beiktatása pulyka herpesz vírus (HVT) qenomiába
CAV RF DNS-t izoláltunk az 1. példa szerinti módon. Inszercióra és a HVT-ben hatásos expresszióra alkalmas ORF előállítására az első AGT kodont megelőző szekvenciákat legalább a vezető szekvenciáig le kellett vágni. Ezért 2 pg CAV RF DNS-t emésztettünk Apai és Mrol restrikciós enzimekkel. Az emésztéssel lineáris CAV RF DNS molekulát kaptunk, ahol az ORF-1 középen helyezkedik el, és az ORF-l első ATG kodonja az Mrol hely felőli oldalon van. Inaktiválás, fenolos extrakció és alkoholos kicsapás után a fragmenseket növekvő idő-intervallumokig exonukleáz III-mal inkubáltuk, és tompa végűvé tettük, amint azt a 2. példában ismertettük. Mivel az exonukleáz nem tudja leemészteni az olyan túlnyúló 3'-végeket, mint amilyen az Apal-nél jelentkezik, ez az enzim az RF DNS fragmenst az Mrol hely felől fogja emészteni, az ORF-1 első ATG kodonja irányába. A tompa végűvé alakított fragmenseket ismert módon T4 ligázzal, 50-szeres moláris feleslegben levő foszforilezett EcoRV linkerrel (B. Mannheim Corp.) ligáltuk. A linker-ligációs keveréket EcoRV-tel emésztettük, és 65 C°-on, 10 percig tartó kezeléssel inaktiváltuk. Ezt a keveréket ligáltuk 500 ng EcoRV-tel emésztett, defoszforilezett pGEM5 zf+ vektorral (Promega Corp.). A ligációs keveréket kompetens E. coli DH5-a sejtekbe transzformáltűk, és Amp lemezekra oltottuk. A rezisztens kolóniákból nyert DNS minipreparátumokat Apai-gyei és Spel-gyel való dupla emésztés• ·
- 35 sel analizáltuk a megmaradt plazmid inszert méretére nézve. Restrikciós analízissel tanulmányoztuk a kb. 1,9 kb nagyságú inszertek orientációját, és azokat Sanger szerinti szekvenálással vizsgáltuk, Sp6 vagy T7 primerrel.
Ezúton állítottuk elő a pCA4 plazmidot, amely egy 1,9 kb CAV inszertet tartalmaz, amely az 1. szekvencián bemutatott 860-2298 nukleotid-szekvenciából áll, és folytatódik az 1-475 nukleotid sorrenddel, az inszert EcoRV linkerhez van ligáivá és EcoRV-tel emésztett pGEM5zf+-ba inszertálva. Különösen az inszert első ATG-jét megelőző, rövid szekvenciáról derült ki, hogy az a Sanger szekvenálás szerint nem tartalmaz további ATG kodont.
Igarashi T. és munkatársainak (Virology 157. 351 (1987)] a HVT genom felépítésére vonatkozó közleményére alapozva, a vírus különösen rövid (Us) régióját választottuk ki az idegen gének inszerciójára. A megfelelő DNS szakaszt egy lambda-EMBL3 génbankból válogattuk ki, amelyet HVT-vel fertőzött CEF-ből nyert teljes DNS részleges emésztésével készítettünk. A lambda izolátumok egyikének inszertjét, amelyet a BamHI restrikciós hely teljes hiánya jellemzett, lambdaHVT04-nak neveztük, és fizikai térképezéssel részleteiben elemeztünk (3. ábra). A 17,5 kb nagyságú inszertált fragmens az Us régió nagyobb részét reprezentálja, beleértve a fordított ismétlődő szekvencia (inverted repeat) struktúrát is (Igarashi T. és munkatársai, 1987, id. h.). A lambdaHVT04 egy 1,4 kb nagyságú Xhol restrikciós fragmensét Sall-gyel emésztett pGEM3z-be szubklónoztuk, így kaptuk a pMDO7 plazmidot, amely egyetlen, DNS fragmens inszerciójára • · · · * · · ·· • · · Λ · · ··»···· ·« · · ·· · «
- 36 alkalmas BglII helyet tartalmaz.
Egy erős promotert választottunk Rous szarkóma vírus (RSV) LTR szekvenciájából, amely idegen gének expreszszióját a HVT vírus genomba való inszerciójuk után képes irányítani. A promotert pRSVcat-ból [Gorman és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. 29, 6777 (1982)] egy 580 bp méretű Ndel/HindlII restrikciós fragmensen lokalizáltuk, és a fragmens mindkét végén duplaszálú szintetikus linkereket alkalmazva, pGEM3z-be (Prómega), a Hindin és a PstI helyek közé iktattuk be. A pGEM3z vektor HindlII helye és az LTR promo tert hordozó RSV fargmens Ndel helye közti kapcsolatot egy bp hosszúságú, egyik végén HindlII-mal, a másik végén
Ndel-vel kompatibilis ragadós végeket tartalmazó linkerrel létesítettük. Azonban, a ligáció után a hat bázispárból álló restrikciós felismerő szekvencia külső nukleotidjai szándékos módosításának köszönhetően, egyik restrikciós hely sem őrződött meg. Továbbá, ezen két hely eltávolítása mellett, magában a linkerben meglevő új restrikciós helyet (BamHI) hoztunk létre a megfelelő pozícióban. Egy második, 20 bp hosszúságú linkért szintetizáltunk, amely az LTR fragmens HindlII helyét, a pGem3z PstI helyével kötötte össze, ebben az esetben anélkül, hogy bármelyik végen megszűntette volna a restrikciós helyeket, és a pGem3z polilinker régióján már jelenlevőkhöz, pl. PstI, Sáli, Xhol és BamHI, még három, könnyen felhasználható, egyedi restrikciós helyet, BglII, Xhol és EcoRV, adtunk. A pGEM3z ezúton nyert pVECOl-nek nevezett származéka, 650 bp hosszúságú restrikciós fragmenst tartalmazott, amely az LTR promoter szekvenciát és közvetle37 nül ezután idegen gének inszerciójára alkalmas, hét restrikciós helyet hordozott.
A 650 bp hosszúságú fragmenst mindkét végén BamHI restrikciós helyek határolták, ezt a pMDO7-ből nyert 1,2 kb hosszúságú HVT inszert egyedi BglII helyére vittük át. Az e két restrikciós enzim által létrehozott kohezív végek kompatibilisek, de a ligáció után egyik eredeti, a BglII-ből vagy a BamHI-ből származó restrikciós szekvencia sem marad meg. A kapott konstrukciók egyikét, amely az LTR-t a TR-ek felé eső orientációban hordozta, pVECO4-nek neveztük, és restrikciós térképezéssel ellenőriztük (4. ábra). Ennek az univerzális HVT rekombinációs vektornak a szerkezete lehetővé teszi idegen géneknek közvetlenül az LTR promotertől lefelé való inszercióját, és ezután a komplett expressziós kazettának in vivő rekombináció útján a HVT genomba való inszercióját. Az LTR-től lefelé eső különböző restrikciós helyek elhelyezkedését, különösen azokat, amelyek BglII, Xhol és EcoRV enzimek számára szolgálnak, oly módon terveztük meg, hogy még többszörös gén inszerció is elképzelhető legyen.
A CAV DNS inszertet a pCA4-ből EcoRV emésztéssel eltávolítottuk, és EcoRV-tel emésztett, defoszforilezett pVECO4-be inszertáltuk. Az inszertált fargmens orientációját még egyszer ellenőriztük, és a helyes orientációval rendelkező plazmidot pCA5-nek neveztük.
A pCA5 plazmidból nyert, linearizált DNS-t, HVT-vel fertőzött sejtekből preparált teljes DNS-sel együtt a Graham
F. és v.d. Eb A. szerinti kalcium-foszfátos DNS-kicsapási • *
- 38 módszer felhasználásával [Virology 52, 456 (1973)] CEF-be juttattuk. A konstrukcióból nyert 2 mikrogram plazmid DNS-t összekevertünk 15 pg HVT-vel fertőzött sejtekből nyert linearizált DNS-sel vízben 560 μΐ végtérfogatban, és ehhez 750 pl HBSP-t adtunk (20 mmol/1 KC1, 560 mmol/1 NaCl, 24 mmol/1 glükóz, 3 mmol/1 Na2HPO4, 100 mmol/1 HEPES, pH=7,0). A csapadékot 190 pl 1 mol/l-es CaCl2 oldat fokozatos hozzáadásával, és a keverék 30 percig, szobahőmérsékleten való inkubálásával kaptuk.
Eközben 10 napos embrióból nyert másodlagos CEF 6/B8 tápfolyadékkal (Glasgow szerint módosított, 2 % borjú szérummal kiegészített Eagle-féle minimál esszenciális tápközeg) készült 15 ml szuszpenziót 10 cm átmérőjű Petri-csészékbe helyeztük 5xl05/ml sűrűségben. A kalcium-foszfáttal kicsapott DNS-t óvatosan a sejtszuszpenzióhoz adtuk, és a Petri-csészéket 37 C’-on inkubáltuk 5 % CO2-t tartalmazó nedves légtérben. Öt óra elteltével a tápfolyadékot etávolítottuk, és 10 ml, azonos térfogatú HBSP-t és 30 % glicerint tartalmazó oldatot rétegeztünk a sejtekre. Egytől két percig tartó inkubálást követően az oldatot eltávolítottuk, a sejteket 6/B8 tápfolyadékkal mostuk, és a sejteket friss tápfolyadékban 3-tól 5 napig inkubáltuk, amíg a vírusra jellemző CPE ki nem fejlődött. A CAV eredetű polipeptideket expreszszáló HVT rekombinánsokat immunfluoreszcens festéssel detektáltuk CAV antigénre specifikus mono- vagy polivalens szérumokkal.

Claims (20)

1. CAV eredetű polipeptidet kódoló nukleinsav-szekvencia.
2. Az 1. igénypont szerinti nukleinsav-szekvencia, azzal jellemezve, hogy egy az alábbi csoportba tartozó polipeptidnek vagy funkcionális megfelelőinek legalább egy részét kódolja:
a) ORF-1, melynek aminosav-szekvenciáját a 2. szekvencia mutatja,
b) ORF-2, melynek aminosav-szekvenciáját a 3. szekvencia mutatja,
c) ORF-3, melynek aminosav-szekvenciáját a 4. szekvencia mutatja.
3. A CAV genom legalább egy részét tartalmazó nukleinsav-szekvencia .
4. A 3. igénypont szerinti nukleinsav-szekvencia, azzal jellemezve, hogy az 1. szekvencián bemutatott dezoxi-ribonukleinsav-szekvenciának legalább egy részét tartalmazza.
5. A 4. igénypont szerinti nukleinsav szekvencia, azzal jellemezve, hogy az 1. szekvencián bemutatott DNS-szekvenciának legalább a 876-2225, 101-502 vagy 403-1053 pozícióban található részét tartalmazza.
6. Egy rekombináns nukleinsav molekula, mely magában foglalja az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti nukleinsav-szekvenciát.
7. A 6. igénypont szerinti rekombináns nukleinsav molekula, azzal jellemezve, hogy egy expressziós kontroll szekvenciához működőképesen van kapcsolva.
8. Egy vektor vírus, amely az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti nukleinsav-szekvenciát tartalmazza.
9. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti nukleinsav-szekvenciával, illetve a 6. vagy 7. igénypont szerinti rekombináns nukleinsav molekulával transzformált vagy a 8. igénypont szerinti vektor vírust tartalmazó gazdasejt.
10. Egy a CAV eredetű antigén immunológiai jellemzőivel bíró polipeptid.
11. A 10. igénypont szerinti polipeptid, azzal jellemezve, hogy az alábbi csoportba tartozó aminosav-szekvenciák legalább egy részét vagy funkcionális megfelelőjüket tartalmazza:
a) ORF-1, melynek aminosav-szekvenciáját a 2. szekvencia mutatja,
b) ORF-2, melynek aminosav-szekvenciáját a 3. szekvencia mutatja,
c) ORF-3, melynek aminosav-szekvenciáját a 4. szekvencia mutatja.
12. Egy az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti nukleinsav-szekvencia által kódolt CAV eredetű polipeptid.
13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti polipeptiddel immunreaktív ellenanyag vagy antiszérum.
14. Egy a természetben elő nem forduló attenuált CAV, azzal jellemezve, hogy a CAV genomba rekombináns DNS technikával bevitt mutáció eredménye.
15. Baromfiak CAV fertőzése ellen védő vakcina, az• ·
- 41 zal jelemezve, hogy egy a 7. igénypont szerinti rekombináns nukleinsav molekulát, egy a 8. igénypont szerinti vektor vírust, egy a 9. igénypont szerinti gazdasejtet, egy a 10-12. igénypontok bármelyike szerinti polipeptidet vagy egy a 14. igénypont szerinti CAV-ot tartalmaz.
16. Eljárás CAV vakcina előálítására, azzal jellemezve, hogy egy a 9. igénypont szerinti gazdasejtet tenyésztünk, a CAV-ot tartalmazó anyagot összegyűjtjük, és immunizáló aktivitással bíró gyógyászati készítménnyé alakítjuk.
17. Eljárás CAV vakcina előállítására, azzal jellemezve, hogy a 10-12. igénypontok bármelyike szerinti polipeptidet immunizáló aktivitással rendelkező gyógyászati készítménnyé alakítjuk.
18. Eljárás baromfiak CAV fertőzés ellen védő kezelésére, azzal jellemezve, hogy a 15. igénypont szerinti vakcina hatásos mennyiségét adagoljuk az állatoknak.
19. Egy a 10-12. igénypontok bármelyike szerinti polipeptidet tartalmazó immunkémiai reagens.
20. Egy a 19. igénypont szerinti immunkémiai reagenst tartalmazó, immunvizsgálat kivitelezésére alkalmas készlet.
HU913433A 1990-10-31 1991-10-31 Chicken anaemia virus vaccine and diagnostic HUT62325A (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US60588190A 1990-10-31 1990-10-31

Publications (2)

Publication Number Publication Date
HU913433D0 HU913433D0 (en) 1992-01-28
HUT62325A true HUT62325A (en) 1993-04-28

Family

ID=24425583

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU913433A HUT62325A (en) 1990-10-31 1991-10-31 Chicken anaemia virus vaccine and diagnostic

Country Status (10)

Country Link
US (1) US5554525A (hu)
EP (1) EP0483911A3 (hu)
JP (1) JPH0586088A (hu)
KR (1) KR100204438B1 (hu)
CN (1) CN1041326C (hu)
AU (1) AU8688891A (hu)
CA (1) CA2054542A1 (hu)
HU (1) HUT62325A (hu)
MX (1) MX9101810A (hu)
ZA (1) ZA918426B (hu)

Families Citing this family (23)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US6071520A (en) * 1990-09-12 2000-06-06 Leadd Bv Chicken anemia virus mutants and vaccines and uses based on the viral proteins VP1, VP2 and VP3 or sequences of that virus coding therefor
NL9002008A (nl) * 1990-09-12 1992-04-01 Stichting Centr Diergeneeskund Recombinant dna en rna en daarvan afgeleide produkten.
US6162461A (en) * 1990-09-12 2000-12-19 Leadd B.V. Chicken anemia virus mutants and vaccines and uses based on the viral proteins VP1, VP2 and VP3 or sequences of that virus coding therefor
US20080234466A1 (en) * 1990-09-12 2008-09-25 Noteborn Mathieu H M Delivery method for the tumor-specific apoptosis-inducing activity of apoptin
US6217870B1 (en) 1990-09-12 2001-04-17 Leadd, Bv Chicken anemia virus mutants and vaccines and uses based on the viral proteins VP1 VP2 and VP3 or sequences of that virus coding therefor
NL9301272A (nl) * 1993-07-20 1995-02-16 Aesculaap Bv Chicken Anemia Virus mutanten en vaccins en toepassingen gebaseerd op de virale eiwitten VP1, VP2 en VP3 of daarvoor coderende sequenties van dat virus.
US20030138443A1 (en) * 1993-03-08 2003-07-24 Noteborn Mathews H.M. Cloning of chicken anemia virus DNA
US5981502A (en) * 1990-09-12 1999-11-09 Leadd B.V. Methods and compositions for inducing apoptosis in tumor cells
US5789567A (en) * 1994-07-06 1998-08-04 Cornell Research Foundation, Inc. Chicken infectious anemia virus vaccine
GB9414888D0 (en) * 1994-07-23 1994-09-14 Univ Belfast Method and composition
ES2167536T3 (es) 1995-01-06 2002-05-16 Akzo Nobel Nv Vacuna dirigida contra el agente de la anemia infecciosa en pollos de engorde.
WO1996040931A1 (en) * 1995-06-07 1996-12-19 Aesculaap B.V. Neutralizing conformational epitopes of chicken anemia virus
WO1997018329A1 (en) * 1995-11-14 1997-05-22 Ragland William L Efficient method of detecting an infectious agent in blood
US6593134B1 (en) 2000-03-10 2003-07-15 Cornell Research Foundation, Inc. Method of propagating chicken infectious anemia virus
JP4489262B2 (ja) * 2000-07-28 2010-06-23 日立プラズマディスプレイ株式会社 カラー表示の色再現補正回路及びカラーディスプレイ
AUPR567401A0 (en) * 2001-06-14 2001-07-12 University Of Melbourne, The Circovirus vaccines
BR0212279A (pt) * 2001-09-05 2004-10-13 Biomune Vacina obtida de linhagem celular para vìrus causador de anemia em galinhas
BRPI0611534A2 (pt) 2005-05-12 2010-09-21 Novartis Ag genes e proteìnas da brachyspira hyodysenteriae e uso das mesmas para diagnose e terapia
JP2007331603A (ja) 2006-06-15 2007-12-27 Kanzaki Kokyukoki Mfg Co Ltd 船内外機のシフト装置
MX2010001381A (es) 2007-08-03 2010-09-14 Spirogene Pty Ltd Genes y proteinas de brachyspira hyodysenteriae y usos de los mismos.
GB0720250D0 (en) 2007-10-17 2007-11-28 Univ Edinburgh Immunogenic compositions containing escherichia coli h7 flagella and methods of use thereof
EP2363407A1 (en) 2008-02-28 2011-09-07 Murdoch University Novel sequences of Brachyspira, immunogenic compositions, methods for preparation and use thereof
AU2009227986C1 (en) 2008-03-27 2014-06-19 Murdoch University Novel sequences of Brachyspira, immunogenic compositions, methods for preparation and use thereof

Family Cites Families (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
AU7966987A (en) * 1986-09-08 1988-04-07 Applied Biotechnology, Inc. Empty viral capsid vaccines
ES2070997T3 (es) * 1989-12-04 1995-06-16 Akzo Nobel Nv Virus de herpes recombinante de pavos y vacunas vector vivas derivadas de los mismos.
NL9002008A (nl) * 1990-09-12 1992-04-01 Stichting Centr Diergeneeskund Recombinant dna en rna en daarvan afgeleide produkten.

Also Published As

Publication number Publication date
HU913433D0 (en) 1992-01-28
EP0483911A2 (en) 1992-05-06
ZA918426B (en) 1992-12-30
MX9101810A (es) 1992-07-08
KR920008068A (ko) 1992-05-27
US5554525A (en) 1996-09-10
JPH0586088A (ja) 1993-04-06
CN1041326C (zh) 1998-12-23
CA2054542A1 (en) 1992-05-01
AU8688891A (en) 1992-05-07
KR100204438B1 (ko) 1999-06-15
EP0483911A3 (en) 1993-02-24
CN1062168A (zh) 1992-06-24

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HUT62325A (en) Chicken anaemia virus vaccine and diagnostic
JP4149008B2 (ja) 同じ細胞中でのブタ再生性呼吸系症候群ウイルスポリペプチド類の発現
US5069901A (en) Preparation of a recombinant subunit vaccine against pseudorabies infection
JPH10506782A (ja) 組換え型シチメンチョウヘルペスウイルス、及びその使用
JPH08500969A (ja) 七面鳥の組換えヘルペスウイルス及びそれらの使用
JP3159476B2 (ja) 組換えマレック病ウィルス
CA2166371A1 (en) Avian herpesvirus-based live recombinant avian vaccine, in particular against gumboro disease
US5283191A (en) Mareks&#39; disease virus vaccine
HU228708B1 (en) Feline calicivirus genes and vaccines, in particular recombined vaccines
EP0520753B1 (en) Recombinant fowlpox vaccine for protection against Marek&#39;s disease
US20100008948A1 (en) Recombinant herpesvirus useful in vaccine production
EP0704528B1 (en) Rabbit hemorrhagic disease virus (RHDV) recombinant capsids and proteins, diagnostic kits and vaccines containing them
EP0513921B1 (en) Recombinant vaccine against Marek&#39;s disease
US6241989B1 (en) Recombinant multivalent viral vaccine
HU208494B (en) Process for producing serum and active component against pig-cholera virus
EP0704529A2 (en) Vaccine against rabbit hemorrhagic disease virus
US5789567A (en) Chicken infectious anemia virus vaccine
WO2000020600A1 (en) Avian pneumovirus vaccine and diagnostic agent
US7087234B1 (en) Recombinant multivalent viral vaccine
US5690939A (en) Recombinant vaccine against marek&#39;s disease
HUT56136A (en) Process for producing vaccine against infectious bronchitis virus
JPH07236489A (ja) ウマヘルペスウイルス感染からウマを防御するためのワクチン
JP3428666B2 (ja) 組換えマレック病ウイルスおよびその製法
Hong-Mei et al. Construction and immunological characterization of recombinant Marek's disease virus expressing IBDV VP2 fusion protein
KR101560793B1 (ko) 비병원성 전염성낭병 변이 바이러스 및 이의 백신으로써의 용도

Legal Events

Date Code Title Description
DFD9 Temporary protection cancelled due to non-payment of fee