HUT58248A - Stabilizing system particularly for vehicles of pedal drive - Google Patents

Description

A találmány tárgya stabilizáló rendszer egynyomu, emberi erővel hajtott kerekes jármüvekhez, különösen kerékpárokhoz.

Útkereszteződések, lassan haladó forgalom és forgalmi dugók, valamint útjavítások miatt a városi forgalomban közlekedő kerékpárosok gyakran kényszerülnek hirtelen megállásokra. Az ilyen körülmények különösen a városban és a városok környékén közlekedő kerékpárosok számára jelentenek potenciális veszélyt, mivel a kerékpáros általában hirtelen kényszerül megállni, és ennek következtében elvesztheti egyensúlyát.

• · elempárt és az elempár között a keresztcsapon elrendezett, a jármű kerekével kapcsolatba hozható, azzal együttdolgozó szerkezeti elemet, valamint a teleszkóprúdnak egy felemelt, a stabilizáló elemeket a talajtól térközzel tartó első véghelyzet, és egy leeresztett, a jármű kerekét a talajról felemelt és a jármű kerekével együttdolgozó elemmel kapcsolódó üzemi állapotban tartó második véghelyzet közötti menetesztésére alkalmas szerkezeti elemeket tartalmaz. A jármű kereke célszerűen a stabilizáló elempár helytálló állapotában is forgatva hajtható módon van kialakítva.

Célszerűnek bizonyultak, különösen kerékpárokhoz, a találmány szerinti stabilizáló rendszer olyan kivitelei, amelyeknek egyik végével a kerékpár hátsóagyánál vagy ennek környezetében a kerékpár vázához csuklósán csatlakoztatott, a hátsókerék síkjával lényegével párhuzamos síkban lengőmozgás végzésére alkalmas, rugalmasan összenyomható teleszkóprúdja, a teleszkóprúd másik végén elrendezett, a hátsókerék gumiköpenyének futó felületével együttdolgozó kapcsolatba hozható agyrésszel, és ennek két oldalán egymástól mintegy köpenyszélességnyi térközzel elrendezett peremekkel kialakított görgője, ugyancsak a teleszkóprúd másik végén elrendezett, a hátsókerék két oldalán a talajra feltámasztható stabilizáló elemei, különösen kerekei, valamint a teleszkóprúdnak egy felemelt, a stabilizáló elemeket, különösen kerekeket, a talajtól térközzel tartó első véghelyzet és egy leeresztett, a stabilizáló elemeket, különösen kerekeket a talajra fel támaszkodó és a hátsókereket a talajtól elemeit, a görgővel kapcsolódó üzemi állapotban tartó második véghelyzet közötti menesztésére alkalmas szerkezeti elemei vannak.

A stabilizáló elemek tehát lényegében kerekek vagy görgők, amelyek a jármű kerekével kapcsolatba hozható elemmel együtt egy a teleszkóprúd alsó végén elrendezett kérész tcsap körül vannak csapágyazva.

A találmány szerinti stabilizáló rendszer egy igen lényeges jellemzője, hogy a kerékpáros súlyának túlnyomó részét maga a jármű kereke közvetíti a talajra és ilymódon a stabilizáló elemekhez. Ez azt jelenti, hogy a stabilizáló elemeket tartó rúd illetve teleszkóprúd csupán nagyon csekély részét kell, hogy viselje a kerékpáros súlyának, és ennek következtében sokkal könnyebbre méretezhető, mint hogy ha annak a kerékpár és a kerékpáros teljes súlyát kellene közvetítenie a talajra.

Ismeretes a 174152 számú DE szabadalmi leírásból egy olyan megoldás, amelynél a stabilizáló elemekhez a kerékpáros súlyát az ezen elemeket tartó kar közvetíti. Ezen ismert megoldásnál a kerékpár mindkét oldalán egy csapágyazott kar helyezkedik el, amely mindkét irányban kinyúlik oldalfelé a váz síkjából, és amely karokon rendre egy-egy keresztcsap van elhelyezve, amelyen egymástól meglehetősen nagy térközzel elhelyezkedő egy-egy stabilizáló kerék van ágyazva. A kerékpáros súlyát a stabilizáló kerekekhez maga a rendszer közvetíti, illetve azokat a kerékpározás közben vagy a stabilizáló kerekek leeresztett állapotában a kerékpáros oldalirányú mozgásai következtében annak teljes súlya terheli. A jelen találmány szerinti megoldás esetében a már említett módon a kerékpáros súlyát a jármű kereke közvetíti a talajra, és minthogy a stabilizáló elemekként szolgáló kerekek egyrészt a talajhoz közel vannak ágyazva, másrészt egymástól csekély térközzel helyezkednek el, ezért a • ··

- 5 kerékpáros oldalirányú ingázó mozgásaiból eredő terhelöerök csupán minimális mértékűek. Ebből eredően a találmány szerinti mgoldás esetében párosán kialakított erős karok helyett egyetlen teleszkópos rúd is alkalmazható.

A találmány szerinti stabilizáló rendszer merevsége így tehát lényegesen jobb, és az még tovább fokozható azáltal, ha a kerékpáros súlyát a talajra egy peremes görgő közbeiktatásával közvetítjük, minthogy így anélkül adódnak át ezen erők, hogy járulékosan igénybe vennék a teleszkópos rudat. A már említett módon a stabilizáló rendszer stabilizáló elemeit hordó illetve tartó rúd egy előnyösen a jármű hátsókerekének kerékagya körül elforgathatóan ágyazott, előfeszített rugós teleszkóprúd. A rugós elöfeszítés megvalósításához bármely rugalmas, vagy reakcióeröt tárolni képes elem alkalmazható, így különösen jól bevált spriálrugó, gáz rugó vagy bármely más rugalmas anyagú elem alkalmazása. Más megoldás szerint a rúd lehet nem teleszkópos is, és a hátsókerék agyához képest külpontosán felfüggesztett is lehet. Ilyen kialakítás esetén maga a kar, illetve a rúd lehet rugalmas anyagú annak érdekében, hogy bizonyos fokú összenyomhatósággal rendelkezzen.

A találmány szerinti stabilizáló rendszer előnyős kiviteli alakjait képezik az olyan kialakítások, amelyeknek felemelt első véghelyzetében a keréktől térközzel elhelyezkedő, a leeresztett második véghelyzetbe való menesztés során a jármű kerekéhez fokozatosan közeledő módon kialakított stabilizáló elemei vannak.

Az olyan kialakítások esetében, amelyeknél a kerékkel kapcsolódó szerkezeti elem egy peremes görgő, a peremek helyzete előnyösen változtatható annak érdekében, hogy • · • ··« • · · ···

- 6 különböző típusú és méretű köpenyekhez is alkalmazható legyen. Más kialakítás szerint a megfelelő gumiköpenyhez megfelelő méretű előválasztott görgőt lehet alkalmazni.

Már említettük, hogy stabilizáló elemenként előnyösen kerekeket alkalmazhatunk, jóllehet bármely más alacsony súrlódási elenállást tanúsító szerkezeti elem, így pl. görgő vagy más is használható.

A találmány szerinti stabilizáló rendszer lehetőséget nyújt a kerékpáros számára ahhoz, hogy a kerékpározás bármely előfordulható stádiumában, illetve bármely előadódható helyzetben megállás során is kényelmesen ülve maradhasson a nyeregben, megvárhassa azt, amíg a továbbhaladás lehetősége akadálytalanul biztosított, és ilyen esetekben valóban könnyen továbbindulhasson.

A találmány szerinti megoldás segíti a kerékpárost abban, hogy megőrizze a jármű feletti uralmát, minthogy lehetőséget ad arra, hogy kezét folyamatosan a kormányon, illetve az ahhoz kapcsolódó, azon elrendezett fékfogantyukon tartsa, és mindkét lábát a pedálokon nyugtassa a megállások idején és bármely forgalmi helyzetben. Minthogy a kerékpáros súlyának túlnyomó részét a jármű kereke és a keresztcsap közvetíti a stabilizáló kerekekre, az utóbbiakat tartó rúd csupán viszonylag csekély terhet közvetít, ugyanakkor a rúd, a hátsó kerék és a keresztcsap kombinációja egy olyan teherviselő szerkezeti egységet képez, amely segíti a kerékpáros stabilitásának és magának a kerékpárnak a megtartását álló helyzetben is. Megemlítjük, hogy a találmány szerinti stabilizáló rendszer alkalmazása esetén is szükséges az, hogy álló helyzetben a kerékpáros némileg egyensúlyozzon, ami azonban gyakorlott kerékpárostól természetesen

Ί • · · · · · · • ·♦ · ··· ··· · • ······ · ···· ·· ·· ·· ··· elvárható.

A kerékpáros tehát a megálláshoz közelítve leereszti a stabilizáló szerkezetet, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy megtartsa egyensúlyát miközben még haladó mozgásban van, majd megáll, és a stabilizáló rendszer rögtön felemelhető, amint a kerékpáros újra elindul. Mindkét stabilizáló elem egyidejűleg éri el a talajt a támasztó leeresztett helyzetében.

Amikor a stabilizáló rendszer támasz tójának rúdja közeledik vagy közelít leeresztett véghelyzetéhez, a kerékpár hátsó kereke felemelkedik a talajról, és amíg a kerékpár teljesen megáll, addig az első fék folyamatosan működtethető. Ebből számos előny származik, amelyek az alábbiak:

Az a tény, hogy a kerékpáros végig, tehát a teljes megállási folyamat során képes működtetni a féket és az egyéb kezelő elemeket, jelentősen növeli a saját és a többi közlekedésben résztvevő biztonságát.

Lehetőséget ad a kerékpárosnak arra, hogy a stabilizáló rendszer leeresztett és reteszelt állapotában parkoló állásban tartsa a kerékpárt, és csak akkor szálljon le arról, amikor az már teljesen megállított helyzetben van.

Emellett a kerékpár kereke akkor is hajtható és forgatható állapotban van, amikor a stabilizáló elemek álló helyzetben tartózkodnak. Ebből a következő előnyök származnak :

Mivel a hátsókerék mindig szabadon forgatható állapotban van, a kerékpárosnak lehetősége van olyan kerékpárok esetében, amelyek sebességváltóval is rendelkeznek, hogy a megfelelő, az újrainduláshoz szükséges optimális sebesség. ··· ··· • *····♦ · ···· ·· ·· · · · · ·

- 8 fokozatot bekapcsolja, illetve előválassza akkor is, amikor egy hirtelen megállás következtében előzőleg nem volt mód a sebességfokozat váltására.

A stabilizáló rendszerre felállított állapotban álló helyzetben is hajtható a kerékpár, így az használható beltéri vagy kültéri edzöeszközként is olyan esetekben, amikor erre más megfelelő, célirányos szerkezet nem áll rendelkezésre.

Belátható, hogy a találmány szerinti stabilizáló rendszerrel ellátott kerékpár gyártható eleve ilyen kivitelben, de ugyanakkor minden hagyományos kerékpárra utólagosan felszerelhető, mivel ezek konstrukciója erre általában lehetőséget ad.

A találmány eredményeként így tehát olyan választékbővülés áll elő, amely az alapkonstrukció lényeges módosítását egyáltalán nem teszi szükségessé.

A stabilizáló rendszer teljes szélessége a felszerelt kerekekkel együtt általában nem haladja meg a 250 mm-1 a kerékpárváz síkjára keresztirányban mérve.

így amikor a stabilizáló rendszer rúdja alsó leeresztett véghelyzetében van, akkor ez a szélesség kellően stabil bázist ad a kerékpárosnak ahhoz, hogy a nyeregben ülve maradva is meg tartsa egyensúlyi helyzetét.

A rendszer előnyös szerkezeti szélessége 175 és 225 mm között mozoghat.

A konstrukciónak célszerűen olyannak kell lenni, hogy a rúd sugárirányban szabadon lengő mozgást végezhessen meghatározott szöghatárok között a hátsókerék kerülete mentén, előnyösen egy a hátsókerék síkjához a lehető legközelebb fekvő síkban. Amikor a teleszkóprúd teljesen felemelt helyzetében tartózkodik, a stabilizáló elemek alsó pereme és a • · · · · · · • ··· ♦ · · · ·· · • ······ · ···· · · · · ·· · · ·

- 9 talaj közötti térköz előnyösen mintegy 150 mm vagy azt meghaladó mértékű. Nyilvánvaló azonban, hogy szükséges esetben kialakítható a rendszer úgy is, hogy a teleszkóprúd vége a talajszinttöl ettől eltérő bármely más helyzetben tartózkodjón.

Előnyösnek bizonyult az olyan kialakítás, amelynél leeresztett második véghe 1yzetében a teleszkóprúd a függőlegessel 5-10 °-os szöget bezáró helyzetben van. Ezen ferdeség egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a stabilizáló rendszer leeresztett véghelyzetében a rendszer önzáró helyzetben tartózkodik, míg a kerékpár újraindításakor önmagát kioldja.

A stabilizáló rendszer leeresztése annak érdekében, hogy kapcsolatba kerüljön a talajjal és ezt követően megemelje a hátsó kereket, sokféleképpen történhet, ehhez alkalmazható lenne pl. egy hidraulikus működtetésű eszköz is. Előnyősnek bizonyult ugyanakkor olyan esetekben, amikor a rendszer pedálhajtású kerékpárra van felszerelve az olyan kialakítás, amelynek első és második véghelyzete közötti menesztésére alkalmas szerkezeti elemei egy a pedálszerkezet hátrafelé hajtása során forgatva hajtott orsóra felcsavaródó, a teleszkóprúdhoz csatlakozó flexibilis feszítöhuzalt tartalmaznak. Az orsó, amely a pedál tengelyen vagy pedig a pedáltengely és a pedálkar között, vagy a hátsó tengelyen a hajtórendszerrel átellenes kerékoldalon lehet elhelyezve, számos konstrukciós kivitelben kialakítható.

Az orsó előnyösen egy változó sugarú körhagyóval van ellátva, amelynek kerületén a flexibilis feszítöhuzal rögzítő eleme helyezkedik el. A flexibilis feszítöhuzal másik vége egy peremes galléron lehet rögzítve a kereszt10 • ·· · ·· · ♦♦· • · · · · · ···· ·· ·· ·· csapnál. A pedál visszafelé hajtása során a flexibilis feszítöhuzal leereszti a stabilizáló rendszer támasztószerkezetét felső felemelt helyzetéből olyan mértékig, amikor is a stabilizáló elemek elérik a talajt és a hátsó kereket felemelik.

Annak érdekében, hogy a stabilizáló rendszer felemelése és leeresztése egyaránt kellően gyorsan történjen, a találmány szerinti megoldás egyik lényeges jellemzője, hogy a stabilizáló rendszer támasz tószerkezetének rúdja teljesen leeresztett helyzetben lényegében a függőlegestől csekély mértékben eltérő ferde helyzetben legyen, tehát ne érje el a teljesen függőleges helyzetet. Ezáltal biztosított, hogy a flexibilis feszítöhuzal minden üzemi állapotban megfeszített helyzetben van, és így a lehető leggyorsabb reakcióidőt teszi lehetővé a működtetés kezdeményezése esetén. Normál esetben a kerékpár hátsókerekének megemelt helyzetében a talajtól mért térköz mintegy 6 mm körüli.

A flexibilis feszítöhuzalt hordó és működtető orsó előnyösen a pedál tengely, a hátsókerék agya, vagy a hajtólánc közelében helyezkedik el. Agyrésze előnyösen a pedáltengelyhez, vagy valamelyik hajtókarhoz van rögzítve. Az orsó átmérője kellő méretűre van megválasztva ahhoz, hogy amikor a kerékpáros hátrafelé hajtja a pedált, a kerékpár váza által adott lehetőségek határain belül a stabilizáló rendszer állványszerkezetének lehető leggyorsabb leeresztését eredményezze. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy csak minimális pedálnyomást kelljen kifejteni ahhoz, hogy a kerékpár újraindításakor a támasztószerkezet ismét felemelkedjen a talajról.

Az orsó szélességét illetve vastagságát a lehető legki11 • ♦· · · · · · ·· ♦ • ······ · ··· ·« ·· ·· ··· sebbre kell választani, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szerkezet kellő szerkezeti merevséggel rendelkezzen, és alkalmas legyen a flexibilis feszitöhuzalnak egy megfelelően megválasztott szélességű horonyban történő felvételére és megvezetésére. Ezen horony szélességét normál körülmények között mintegy 9 mm-re kell megválasztani, ezen méret azonban a mindenkori adottságok és körülmények függvényében a megadott értéktől eltérő is lehet. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy a szerkezet a lehető legkisebb férőhelyet igényelje a hajtókar és a pedáltengely, vagy a hátsó fék dobja közötti tartományban.

A flexibilis feszítöhuzal célszerűen az orsó kerületi hornyában olyan helyen van lehorgonyozva, amely helyzetben a horony a legnagyobb mélységgel rendelkezik, ugyanakkor a horony mélységét úgy kell kialakítani, hogy amikor a kerékpáros hátrafelé pedálozás közben a flexibilis feszítőhuzalt felcsavarja az orsóra, a feszítöhuzal a horonymélység fokozatos csökkenése ellenére még teljes terjedelmében elférjen a horonyban, és egyidejűleg a stabilizáló rendszer tegye lehetővé a tartószerkezet leereszkedését anélkül, hogy ez szükségtelenül nagy pedálnyomás kifejtését igényelné abban a kritikus üzemi helyzetben, amikor a stabilizáló kerekek fel támaszkodnak a talajra, a hátsókerék kapcsolódik a peremes görgővel, és az a hátsókereket a talajtól elemeli.

Az orsó agy része előnyösen a pedál tengelyhez vagy valamelyik hajtókarhoz van rögzítve és úgy van kialakítva, hogy csak akkor kapcsolódik a szerkezet házával, és csak akkor forgatja az utóbbit, amikor a kerékpáros a pedált hátrafelé hajtja, s ennek következtében a flexibilis feszi12 • · · * · • ··· ··« 4 ·· • · · · · · · ···· · · · · ·· töhuzalt felcsavarja, amivel a stabilizáló rendszer leereszkedik.

A fentiek értelmében tehát az orsót tartó illetve tartalmazó orsóház előnyösen a kerékpár előrefelé történő hajtása során nem végez forgó mozgást. Ezt oly módon lehet elérni, hogy az orsó és annak háza közé egy önmagában ismert rugóterhelésü körmökkel rendelkező, és egy megfelelő, ezen körmökkel kapcsolódó fogazással kialakított kapcsoló szerkezet van beiktatva, amelyet általában a gépészetben szabadonfutónak neveznek. Ezen szerkezet fogaiba a körmök csak akkor kapcsolódnak be, amikor a kerékpáros a pedált hátrafelé hajtja.

Ennek megfelelően az orsót tartalmazó ház szabadon foroghat előre, természetesen a flexibilis feszítöhuzal hosszával meghatározott tartományban. A szerkezet ilyen kialakítása lehetővé teszi azt, hogy újrainduláskor, amikor tehát a stabilizáló rendszert felemeljük a talajról, a flexibilis feszítöhuzal akadálymentesen lecsavarodhat az orsóról, és lehetőséget ad arra, hogy a stabilizáló rendszer tartószerkezete felemelt felső üzemi helyzetét akadálymentesen elérje. Ezen szabadonfutó szerkezeti kialakítás egy olyan előnyös alternatívát képvisel, amely természetesen helyettesíthető lenne tengelykapcsolók rendszerével vagy más olyan körmös kialakítással, amelynek körmeit magának a kerékpárosnak kellene vezérelnie. A szerkezet a szabadonfutó kialakítás esetében lehetővé teszi azt, hogy a stabilizáló rendszert késedelem nélkül működtessük. Erre különösen akkor van szükség, amikor hirtelen, váratlan megállás szüksége merül fel. A működtető mozgás tovább gyorsítható azzal, hogy a felcsavarodás progresszivitását a • · * · · · · « ··· ··· ··· * • »··*»· · ···· ·· ♦· · · · ♦ · konstrukcióval szabadon megválaszthatjuk olymódon, ahogy azt az előbbiekben már érintettük, mivel az orsó körhagyóként van illetve lehet kiképezve.

Az orsó előnyösen részben vagy teljes egészében egy rögzített házban lehet elhelyezve, amely célszerűen a pedáltengely csapágyházához vagy a kerékpár vázának megfelelő tartományához van rögzítve. A ház alkalmazásának célja és indoka az, hogy védelmet nyújtson az orsónak, és segítséget nyújtson ahhoz, hogy a feszítöhuzal mindig a horonyba helyezkedjen el. A ház egyben megfelelő csatlakozási szei— kezeti elemet is képviselhet a stabilizáló rendszer már korábban említett teleszkópos tartószerkezetének kihorgonyzásához.

Olyan szerkezeti elemként, amely a stabilizáló rendszer támasztószerkezetének leeresztett állapotban bekövetkező automatikus reteszelését végzi, alkalmazható egy rugótei— helésü retesz, amelynek vastagsága vagy szélessége azonos lehet az orsó megfelelő szerkezeti méretével. Ezen rugótei— helésü retesz elhelyezkedhet a rögzített házon és kapcsolódhat az orsó peremén kialakított megfelelő alakos bütykökkel abban a helyzetben, amikor a stabilizáló rendszer teljesen leeresztett üzemi helyzetét eléri. A retesz kioldásához alkalmazható egy megfelelő helyen a kormányon rögzített kezelökarral összekötött kábel, amelynek működtetésével kioldható a retesz, és a stabilizáló rendszer támasztószerkezete fel emelhetövé válik. Egy megfelelő ütköző is alkalmazható, amely a rögzített házon helyezhető el, és alternatív megoldás szerint a reteszelő szerkezet lehet egy olyan nyelv, amely a flexibilis feszitöhuzalon van elhelyezve, és amely teljesen leeresztett támasztó helyzetben ♦ v*w »·· ··· · • »·♦··· · ·♦·· ♦· ·· ·· ·♦· kapcsolódhat valamely helytálló szerkezeti elemmel.

A retesz ugyanakkor úgy van előnyösen elhelyezve, hogy automatikusan kapcsolódik egy az orsó kerületén kialakított második bütyök rendszerrel is abban a helyzetben, amikor a flexibilis feszítöhuzal teljesen lecsavarodott, és a stabilizáló rendszer támasztószerkezete elérte teljesen felemelt üzemi véghe1yzetét. Ezen második reteszelő rendszer hozzájárul ahhoz, hogy fékezze az orsónak azon törekvését, hogy továbbra is a flexibilis feszitöhuzalt szabaddá tevő, azt lecsavaró mozgást végezzen, és ezzel biztosítja, hogy a feszítöhuzal minden üzemi állapotban megtartsa némileg előfeszített helyzetét még akkor is, amikor a támasztószerkezet teljesen felemelt véghelyzetében tartózkodik. A retesz automatikusan kikapcsolódna ezen második reteszelt pozíciójából akkor, amikor a kerékpáros a pedált hátrafelé kezdi forgatni, és ezzel a leeresztő mozgást kezdeményezi. Természetszerűleg ilyen kerületen elrendezett bütykökből több is alkalmazható.

Annak érdekében, hogy a támasztószerkézet gyors behúzását biztosítsuk amikor a kerékpáros újra indulni akar, mechanikus rugó, vagy más megfelelő gyorsító eszköz, így pl. gázrugó is használható. Olyan kiviteli alakok is kialakíthatók, amelyeknél a teleszkóprúd és a kerékpár vázának egy helytálló pontja közé egy könyökemelös csuklószerkezet van beiktatva, és a csuklószerkezethez egy azt nyitó értelemben terhelő rugóelem is csatlakozik.

A találmány szerinti rendszer esetében kialakítható kerekes támasztó, amely gyorsan leereszkedhet a talajra már aközben, amíg a kerékpár még mindig előrefelé haladó állapotban van és felkészül a megálláshoz. Ezzel lehetővé tesz15 szűk, hogy a kerékpáros végig megtartsa egyensúlyát és uralmát a kerékpár felett azáltal, hogy mindkét kezét folyamatosan a kormányon és az azon elrendezett kezelőelemek közelében tarthatja, miközben kényelmesen ül a kerékpár nyergében és lábai a pedálokon nyugszanak.

A találmány szerinti stabilizáló szerkezet ugyancsak növeli a biztonságot és a kerékpáros kényelmét azáltal, hogy a kerékpár megállítása egyszerű műveletek sorával történhet, és ugyanez vonatkozik az újraindulásra is. Az említett müveletsorozat normál körülmények között a kővetkező lépésekből áll:

Működtetjük a fékeket, tehát kezünket az elsöféket működtető karon tartjuk.

A hajtókar korlátozott mértékű hátrafelé hajtása útján az egyik végével a hajtókar tengelyén vagy annak közelében rögzített orsón kihorgonyzott, míg másik végével a támasztóhoz kirögzített flexibilis feszitöhuzalt felcsavarjuk, miáltal a kerékpár vázához csuklósán csatlakoztatott támasztószerkezetet leengedjük. A támasztó a kerékpár vázához a hátsóagy tartományában van csuklósán csatlakoztatva. Az orsó úgy van kialakítva, hogy a flexibilis feszítöhuzal gyors felcsavarását eredményezi, így a keresztcsapon ágyazott stabilizáló kerekeket gyorsan a talaj felé közelíti, a talajra lehelyezi, és a kerékpár hátsó kerekét kellő térközzel felemeli a talajról annyira, hogy az szabadon foroghasson. Ebben a helyzetben a támasztó automatikusan reteszelt helyzetbe kerül a megfelelően kialakított retesz révén.

Újraindulás esetén annak érdekében, hogy a támasztószerkezet gyorsan felemelkedjen a talajról, egy kar van

felszerelve a kormányra, amely kézzel egy kábel révén működtetve kioldja a reteszt, ezzel szabaddá teszi az orsó forgását és lehetővé teszi a támasztó felemelkedését. A kioldást kővetően a támasztó automatikusan mozgásba jön, és a retesz egy második bütyökpárral kapcsolódik, amely bütyökpár az orsó peremére van felerősítve, és az orsót rögzített helyzetében reteszeli.

A találmány szerinti stabilizáló rendszerhez kialakíthatók olyan konstrukciós kivitelek is, amelyek esetében a kerékpár csupán kondicionáló edzöeszközként vagy sporteszközként szolgál, beleértve olyan beltéri állóhelyzetü kerékpározást is, amely testedzési, kondicionálási célokat szolgál.

A találmány szerinti stabilizáló szerkezet igen előnyösen alkalmazható továbbá a kerékpár parkolás céljából történő leállításához is, amely helyzetből az ismételt elindulás rendkívül könnyen lehetséges.

A találmány szerinti stabilizáló rendszer konkrét konstrukciós kivitelei rendkívül különbözőek lehetnek, és csupán példaképpen az alábbiakban a találmány szerinti stabilizáló rendszerrel ellátott kerékpárok egy-egy kiviteli példáját ismertetjük a csatolt rajz ábráira történő hivatkozással. A rajzon az

1. ábra egy kerékpár hátsó részének vázlatos rajza, amelyen néhány alkatrészt a könnyebb érthetőség kedvéért elhagytunk, és amelyen a találmány szerinti stabilizáló rendszer leeresztett üzemi helyzetben tartózkodik, a

2. ábra a kerékpár hátsó részének olyan vonalas vázlata, amely az 1. ábrán feltüntetett példaképpeni stabilizáló rendszert menetközben!, tehát felemelt véghelyzetében tűn-

teti fel, a

3. ábra egy nagyított léptékű kérésztmetszeti vázlat, amely az 1. és 2. ábrán bemutatott példaképpen! stabilizáló rendszert a 2. ábrán feltűntetett III-III metszösík mentén vett metszetben mutatja be, a

4. ábra egy, a találmány szerinti stabilizáló rendszer részét képező orsós felcsavaró szerkezet kiemelt részletének vázlatos metszete, az

5. ábra az 5. ábrán látható V-V sík mentén vett metszet, míg a

6. ábra egy a 3. ábrához hasonló metszetvázlat, amely egy némileg eltérő konstrukciós kivitelt mutat be

Az 1. ábra egy 10 kerékpár hátsó részének kiemelt vázlata, amely 11 hátsókerékből, 12 kerékagyból, hátsókerék 13 gumiköpenyből, két üléstámasztó 14 villarúdból, két láncirányú 15 villarúdból, egy 17 hajtókarból (4. ábra) és egy 18 középtengelyből áll. Ezen szerkezeti elemek egymással ismert, hagyományos módon vannak csatlakoztatva. A 10 kerékpár vázának további szerkezeti elemeit, valamint a nyomatékátadó rendszer alkatrészeit a szóbanforgó ábrán nem tüntetjük fel a jobb áttekinthetőség érdekében. Az adott esetben a nyomatékátviteli rendszer alkatrészei a 10 kerékpár vázának rajz szerinti hátsó oldalán helyezkednek el, és 12 kerékagyból, 19 lánckerékböl állnak, amely utóbbi gyakorlatilag egy önmagában ismert agyváltó szerkezeti elemét is képezi.

Az előzőekben felsorolt szabvány alkatrészekhez képest a 10 kerékpár egy 21 támasztóval is rendelkezik, amelyhez csatlakozik egy 22 feszitöhuzal, egy 23 rugóelem és egy 24 orsó. A 21 támasztó egy 25 teleszkóprúddal rendelkezik,

amelynek egyik vége csuklósán van csatlakoztatva a 11 hátsókerék 12 kerékagyához, és másik végén egy mereven rögzített 26 keresztcsap van elhelyezve. A 26 keresztcsap körül két 27 kerék van szabadonfutó módon ágyazva.

Az 1-3. ábrákon bemutatott módon a 25 teleszkóprúd csupán a 11 hátsókerék 12 kerékagy egyik oldalához van csuklósán csatlakoztatva, miáltal az agyváltó vagy más hajtóelemek akadálymentesen megtarthatók eredeti konstrukciójukban. A 25 teleszkóprúd egy a 10 kerékpár vázához a hátsó 12 kerékagy közelében erősített 71 tartószerkezet körül van lengethetöen ágyazva. A 71 tartószerkezetnek van egy függőleges 72 felfogólemeze, amelyen egy, a hátsó keréktengelyt befogadó nyílás van kialakítva. A 72 felfogólemez egy pár 73 szorítólap révén a láncirányú 15 villarúdhoz van rögzítva egy pár 74 csavarral és ezekhez hozzátartozó anyákkal.

A 26 keresztcsapon egy 50 agyrésszel rendelkező 51 görgő is van szabadonfutóan ágyazva, amelynek 52 peremei vannak. Az 51 görgö szabadonfutó ágyazásának akkor van szerepe, amikor a 21 támasztó teljesen leeresztett helyzetébe kerül. Ebben az állapotban a 10 kerékpár és a kerékpáros együttes súlyát az 51 görgö veszi fel, tehát a 25 teleszkóprúd ebben az helyzetben is csak kisegítő szerepet játszik a teherviselés tekintetében, és csupán a kerékpáros egyensúlyi helyzetének megtartásához járul hozzá a 10 kerékpár álló helyzetében.

Amikor a 25 teleszkóprúd működésen kívüli vagy teljesen felemelt helyzetében tartózkodik, amelyet a 2. ábrán mutatunk be, a 25 teleszkóprúd teljesen kinyújtott állapotban van, és így térközt biztosít a peremes 51 görgö és a • ·

- 19 kerékpár 13 gumiköpenye között, amely térköz mértéke pl. 6 mm lehet. A 25 teleszkóprúd a 21 támasztó leeresztett alsó véghelyzetbe történő menesztése során fokozatosan összenyomódik, ezáltal az 51 görgőt nyomás alatti érintkezésbe hozza a 11 hátsókerék 13 gumiköpenyével, és egyidejűleg a 11 hátsókereket elemeli a talajtól, pl. mintegy 25 mm térközzel. Az a tény, hogy az 51 görgö szabadonfutóan van ágyazva, azt eredményezi, hogy a terhelést átadni illetve felvenni képes, miközben egyidejűleg könnyebben emeli fel a hátsókereket, mialatt a kerékpár még mindig előrefelé halad. A két 27 kerék által közrefogott tartomány általában mintegy 200 mm szélességű. Ezt a méretet találtuk normál használati állapotban optimálisnak, jóllehet a különböző gyakorlati kivitelek esetében a 27 kerekek egymástól mért távolsága az említett méretnél nagyobb is lehet.

Lényegesnek Ítéljük annak ki hangsúlyozását, hogy a találmány szerinti stabilizáló rendszer lényeges jellemzője az, hogy a fö terhelést állandóan a hátsó 11 keréken át az 51 görgőre, majd onnét a 27 kerekekre és ezek közvetítésével a talajra, illetve az úttestre adja át, miközben a 25 teleszkóprúd kizárólag kisegítő, mellékes szerepet játszik a teherviselés tekintetében.

Az 51 görgőn kialakított 52 peremek mindig központosított helyzetben tartják a stabilizáló rendszert annak leeresztett végállásában, és szoros illesztést biztosítanak a gumiköpenyhez. Ezen szoros illesztés elérése és biztosítása érdekében az 51 görgők helyettesíthetők olyan dobszerű kialakítással is, amely az 52 peremek közötti távolság állíthatóságát is biztosítja. Az 52 pereinek oldalirányú tartást adnak a 25 teleszkóprúdnak és az arra ható olda lirányó terhelő erőket csökkentik. Ugyanakkor az 52 peremek azt is biztosítják, hogy a stabilizáló rendszer leeresztett véghelyzetében együttdolgozik a kerékpár 11 hátsókerekével és így azok együtt mozognak olyankor is, amikor a kerékpáros még nyeregben ülő helyzetében a kerékpár esetenként oldalirányú billenő mozgásokat végez.

A 25 teleszkóprúd egy külső hengeres kérésztmetszetü 55 csövet tartalmaz, amely felső végén elforgathatóan van csatlakoztatva a 71 tartószerkezethez, valamint tartalmaz egy belső 56 csövet, amely teleszkópszerüen hosszirányban elmozdulhat az 55 csőben. Alsó végén az 56 belső cső egy 57 villavéggel van kialakítva, amelyhez mereven csatlakozik a 26 keresztcsap. Az 55 csőnek van egy 58 gallérja, amely az csőhöz annak alsó végén van rögzítve. Az 55 csövet alsó tartományában körülveszi egy 59 nyomórugó, amelyet két végén egyrészt felül az 58 gallér, míg alul az 57 villavég felső válla támaszt meg. Annak érdekében, hogy az 56 belső cső ne tudjon elfordulni az 55 csőben, az 56 belső csövön egy 60 csap van keresztüldugva. A 60 csap kiálló két vége egy-egy az 55 cső palástján kialakított hosszirányú 61 horonyban képes elmozdulni hosszirányban, a 61 horony egyben behatárolja az 56 belső cső elmozdulási lehetőségét is. Egy másik, a rajzon nem feltüntetett nyomórugó van elhelyezve az belső cső felső vége és egy tengelyirányban elmozdulható ütközötárcsa között, amely utóbbi az 55 cső felső végének közelében helyezkedik el. Az említett ütközötárcsa tengelyirányú pozíciója beállítható egy 62 menetes csavarral, amellyel ezen említett második nyomórugó elöfeszítése előválasztható és beállítható a mindenkori kerékpáros súlyának megfelelő értékre.

• ·

A 26 keresztcsapon szabadonfutóan ágyazott 27 kerekek bármely megfelelő szerkezeti anyagból lehetnek, kialakításuk lehetőség szerint legyen könnyűszerkezetű, ugyanakkor kellően teherbíró és olcsó. Egy példaképpen! kiviteli alak esetében ezen 27 kerekek átmérője 120 mm, szélességük pedig 20 mm. Ezen említett méretek természetszerűleg eltérők is lehetnek a mindenkori alkalmazási céltól függően.

A 26 kérésztcsapon egy 64 tartóperem is ki van alakítva, amely egyrészt csatlakoztatási elemként szolgál a 22 feszítöhuzal számára, másrészt a 23 rugóelemet is kihorgonyozza. A 64 tartóperem a 26 keresztcsap közepéhez a lehető legközelebb helyezkedik el, és így hozzájárul ahhoz, hogy a 21 támasztó felemeléséhez és leerésztéséhez nagyjából egyenletes erő legyen szükséges.

A 21 támasztó üzemen kívüli helyzetbe történő viszszatérítését a 23 rugóelem révén biztosított elöfeszítés adja. A 23 rugóelem egy 81 nyúlványon helyezkedik el, amelynek felső vége a 71 tartószerkezet 72 felfogólemezéhez csatlakozik. A 23 rugó egyik végét felül egy mereven rögzített 82 felső támasz tótárcsa adja, míg alsó végét egy elcsúsztatható 83 alsó támasztótárcsa támasztja meg. A 83 alsó támasztótárcsa egy 84 csuklóhoz csatlakozik, amely egy könyökemelö rendszer részét képezi. A könyökemelö 85, csatlórudakból áll. A 85^rúd külső vége van csuklósán csatlakoztatva, amely egy 87 pajzslemezhez utóbbi az 55 cső szerkezeti elemét képezi. A 84 csukló felfogólemezhez mereven kapcsolódó, lefelé alsó végéhez van csuklósán csatlakoztatva.

külső

vége	egy
nyúló	88
Ezen	88

a 72 tartó tartó alsó végén egy a rajzon nem feltüntetett, a 22 feszitöhuzalt terelő görgö, vagy szem is el van rendezve.

• ·· * · · · · • ··· ··

- 22 A 81 nyúlvány alsó végén egy 89 ütköztető fej van kialakítva, amely a könyökemelö rendszer teljesen kinyújtott helyzetét kizárja akkor, amikor a stabilizáló rendszer a 2. ábrán feltüntetett felső véghelyzetében tartózkodik. A 2. ábrán látható, hogy a könyökemelö ebben az üzemi állapotban csaknem teljesen kinyújtott helyzetű, így a kerékpár egyenetlen talajon történő haladásából eredő tehetetlenségi erők csupán kis mértékben befolyásolják annak felemelt üzemi véghelyzetét. A 81 nyúlványon van egy közbenső 90 ütköző is, amely a stabilizáló rendszer 21 támasz tójának alsó, vagy üzemi véghelyzetét határozza meg.

A 22 feszítöhuzal a már említett 64 tartóperem és a 24 orsó között húzódik, amely utóbbi a 18 középtengelyhez vagy a 19 lánckerékhez van rögzítve a váz közvetlen közelében.

A 4. és 5. ábra a 24 orsót közelebbről, illetve részletesebben is feltünteti. Jól látható, hogy az egy 28 orsóházban van elhelyezve, amely a vázhoz van rögzítve és egy pár 29 tárcsát tartalmaz, amelyek között egy 31 körhagyó van elrendezve. A 31 körhagyónak 32 pályafelülete van, amelyben egy a 29 tárcsák között változó mélységű 33 mélyedés van kialakítva. A 29 tárcsák egy egyközepü központi 34 gyűrűhöz vannak rögzítve, aholis a 34 gyűrű egy sor rúgóterhelésű 35 körmöt tartalmaz, amelyekből a rajzon hármat tüntettünk fel. A gyakorlati kivitelek esetében általában jóval több ilyen rugóterhelésü 35 körmöt alkalmazunk. A 34 gyűrűnek van egy 36 magtárcsája, amely a 18 középtengelyhez van rögzítve, és egy sor 37 foggal van ellátva, amelyek a 35 körmökkel kapcsolódni képesek.

A 29 tárcsák külső peremén egy 38 váll van kialakítva. Egy a 28 orsóházhoz képest helytálló rugóterhelésü 41 retesz-

- 23 elem úgy van kialakítva, hogy kapcsolódni képes a 38 vállal. A 41 reteszelemhez csatlakozik egy 42 tokoshuzal, amely egy a rajzon nem feltüntetett, példaképpen a kormányon elrendezett működtető karhoz vezet. A 22 feszítöhuzal a 32 pályafelülethez van kihorgonyozva és egy a rajzon nem feltüntetett nyíláson keresztül van a 28 orsóházból kivezetve.

A példaképpeni találmány szerinti stabilizáló rendszer működésmódja a következő:

Amennyiben a kerékpárt normál üzemmódban hajtjuk a pedálokkal, a 21 támasztó felemelt felső végállásában tartózkodik a 2. ábrán feltüntetett módon, miközben a 25 teleszkóprúd nyújtott állapotában van, és az 51 görgő térközzel helyezkedik el a 13 gumiköpenytől. A 18 középtengely forgó mozgást végez a bemutatott módon az óramutató járásával ellenkező irányban. A 36 magtárcsa és a 35 köröm a 37 fogakon elcsúszni képesek. Ebben az üzemi állapotban a 41 reteszelem kapcsolódik a 38 vállal. A 24 orsó ilymódon nem végez forgó mozgást.

Amennyiben a kerékpáros megállni kényszerül, a 21 támasztó leereszkedik az 1. ábrán feltüntetett alsó véghelyzetébe, amikoris a 27 kerekek feltámasz kodnak a talajra, az 51 peremes görgő kapcsolódik a 11 hátsókerékkel, az utóbbi felemelkedik mintegy 25 mm térközzel a talajtól. Ezen állapotot a pedál hátrafelé hajtásával érjük el.

Amennyiben a kerékpáros a hajtókart hátrafelé hajtja, úgy a 18 középtengely az óramutató járásával megegyező irányban forog, és ennek megfelelően forgatja a 36 magtárcsát is. A 35 körmök bekapcsolódnak a 37 fogakba, és a 24 orsót mindaddig forgatják, amíg a 41 reteszelem kapcsolatban van a 38 vállal. Ezen elfordulás a 22 feszitöhuzalt

felcsavarja a 32 pályafelületre, aminek következtében a 21 támasztó a 23 feszítörugó elejének ellenében leereszkedik alsó véghelyzetébe. A 22 feszítöhuzal a 24 orsó 33 mélyedésében annak legmélyebb pontján van kihorgonyozva. A 32 pályafelület úgy van kiképezve, hogy amikor a kerékpáros a hajtókar hátrafelé hajtása révén a 22 feszitöhuzalt felcsavarja, a 33 mélyedés mélysége progresszív értelemben csökken, aminek következtében gyorsító értelemben ereszkedik le a 21 támasztó a talajra anélkül, hogy ehhez a kerékpárosnak fokozott erőt kellene a pedálokra kifejteni. Azon kritikus üzemi állapotban, amikor a 27 kerekek megérintik a talajt és felveszik a 10 kerékpár és a kerékpáros együttes súlyát, továbbá amikor a 11 hátsókerék térközzel elemelkedik a talajtól, a 33 mélyedés mélysége a legkisebb.

A 21 támasztó leeresztett üzemi végállásában a kerékpáros anélkül is megállíthatja a kerékpárt, hogy le kellene vennie lábait a pedálról és a felborulás, eldölés veszélye fenyegetné. A 21 támasztót leeresztett véghelyzetében a 41 reteszelem reteszelő kapcsolata tartja meg, illetve biztosítja.

A kerékpáros újraindulási szándéka esetén a 21 támasztót fel kell emelni. Ehhez a 41 reteszelemet oldani kell a 42 tokoshuzal segítségével. Amikor ennek következtében a 41 reteszelem kiakad a 38 vállból, a 23 rugóelem felemeli a 21 támasztót. Ennek hatására a 22 feszítöhuzal lecsavarodik a 32 pályafelületről, aminek során a 24 orsót az óramutató járásával ellenkező irányban mindaddig elforgatja, amíg a 41 reteszelem ismételten kapcsolatba kerül a 38 vállal. Ezáltal a 21 támasztó újra felemelt véghelyzetében reteszelt állapotba kerül.

··

- 25 Amikor a 21 támasztó müködö alsó véghelyzetében tartózkodik, a gumiköpeny kapcsolódása az 51 görgö 52 peremeivel a kerékpáros súlyának legnagyobb részét a 11 hátsókeréken, az 51 görgőn, a 26 keresztcsapon és a 27 kereken át közvetíti, illetve adja át a talajra, míg az 52 peremek biztosítják azt, hogy enyhe oldalirányú billenő mozgás, vagy a talaj egyenetlensége következtében fellépő oldalirányú terheléseket ugyancsak a 26 keresztcsap és a 11 hátsókerék vegye fel. Ilymódon a négyszögalakú vázkeret, amelyet a 11 hátsókerék, a 12 kerékagy, a 25 teleszkóprúd és a 26 keresztcsap képez, kellő merevségű, és a 25 teleszkóprúd nem terhelődik túl még billenő mozgás esetén sem.

A találmány szerinti stabilizáló rendszer egy némileg módosított szerkezeti kialakítását mutatja be vázlatosan a

6. ábra. Az előző kiviteli alaktól való eltéréseket az alábbiakban részletesen is ismertetjük. Egyebekben a szerkezet mindenben azonos azzal, amelyet a fentiekben az 1-5. ábrák ismertetése kapcsán bemutattunk.

Ezen 6. ábra szerinti módosított konstrukciós kivitel esetében egy 22’ feszítöhuzal a 24 orsótól egy a rajzon nem feltüntetett, a kerékpár vázához erősített enyhén S alakú csőben van vezetve, amely azt a kerékpárváz azon oldaláról, amelyen a 24 orsó van felszerelve, a másik váz oldalra, azaz a hajtólánc felöli oldalra tereli át. A 22» feszítöhuzal hátrafelé és lefelé halad a cső hátsó végétől folytatólag a hajtólánc alsó láncága alá a 11’ hátsókerék azon oldalán, amely a teleszkóprúddal szemben fekszik, és ott a 26’ keresztcsaphoz egy 64’ tartóperem révén van rögzítve, amely az 51’ görgőnek a 26’ keresztcsapot tartó 57’ villavéggel ellentétes oldalán helyezkedik el.

·« ·· ** ,** ·· • .· :.. :·« ··· : . : · · · ·..· .:.

.:.. .· ·· ··

Amikor a találmány szerinti stabilizáló rendszer leeresztett alsó véghelyzetében tartózkodik, a súlyerö a 26’ keresztcsapot hátrafelé igyekszik elmozdítani, mivel annak tengelyvonala a hátsókerék 12’ kerékagyából kiinduló függőlegeshez képest hátrafelé helyezkedik el. Ennek következtében, a 41 reteszelemnek a 29 tárcsán levő 38 vállal kapcsolódó helyzetében a 22’ feszítöhuzal feszített helyzetben van tartva, és ezzel ellenállást tanúsít a 26’ keresztcsap említett hátrafelé irányú elmozdulási törekvésével szemben, miáltal legalább részben tehermentesíti az 57’ villavéget és a 25’ teleszkóprúdat azon csavaró nyomatéktől, amely annak hossztengelye körül fellép. A 6.ábrán bemutatott módosított találmány szerinti szerkezeti kialakítás ezen intézkedés következtében tehát fokozott merevséggel és stabilitással rendelkezik a kerékpár helytálló helyzetében.

Jóllehet a fentebb ismertetett módosított kivitel esetében a 24 orsó a kerékpárnak a hajtólánccal ellentétes oldalán helyezkedik el, és egy csőre van szükség ahhoz, hogy az a flexibilis 22’ feszitöhuzalt átterelje a kerékpárváz egyik oldaláról a másikra, elvben és a gyakorlatban olyan konstrukciós kivitelek is elképzelhetők, amelyek esetében a 24 orsó a váz ugyanazon oldalán van elhelyezve mint a hajtólánc.

Claims (15)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Stabilizáló rendszer főként egynyomú, pedálhajtású jármüvekhez, azzal jellemezve, hogy egy egyik végével a jármű egyik kerékagyához, vagy annak közeiéhez csuklósán csatlakoztatott, hosszirányban nézve rugalmasan összenyomható rudat, előnyösen teleszkóprudat, a rúd másik végén elrendezett keresztcsapot, továbbá az utóbbihoz kapcsolódó stabilizáló elempárt, és az elempár között a keresztcsapon elrendezett, a jármű kerekével kapcsolatba hozható, azzal együttdolgozó szerkezeti elemet, valamint a rúdnak egy felemelt, a stabilizáló elemeket a talajtól térközzel tartó első véghelyzet, és egy leeresztett, a jármű kerekét a talajról felemelt és a jármű kerekével együttdolgozó elemmel kapcsolódó üzemi állapotban tartó második véghelyzett közötti menesztésére alkalmas szerkezeti elemeket tartalmaz .
2. 2. Az 1. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a jármű kereke a stabilizáló elempár helytálló állapotában is forgatva hajtható módon van kialakítva .
3. 3. Stabilizáló rendszer kerékpárokhoz, azzal jellemezve, hogy egyik végével a kerékpár hátsóagyánál vagy az utóbbi környezetében a kerékpár vázához csuklósán csatlakoztatott, a hátsókerék síkjával lényegében párhuzamos síkban lengő mozgás végzésére alkalmas rugalmasan összenyomható rúdja, különösen teleszkóprúdja, a rúd másik végén elrendezett, a hátsókerék gumiköpenyének futófelületével ·< · együttdolgozó kapcsolatba hozható agyrésszel és ennek két oldalán egymástól mintegy köpenyszélességnyi térközzel elrendezett peremekkel kialakított görgője, ugyancsak a rúd másik végén elrendezett, a hátsókerék két oldalán a talajra feltámaszkodó stabilizáló elemei, különösen kerekei, valamint a rúdnak, különösen teleszkóprúdnak egy felemelt, a stabilizáló elemeket,különösen kerekeket, a talajtól térközzel tartó első véghelyzet és egy leeresztett, a stabilizáló elemeket, kölönösen kerekeket, a talajra feltámaszkodó és a hátsókereket a talajtól elemeit, a görgővel kapcsolódó üzemi állapotban tartó második véghelyzet közötti menesztésére alkalmas szerkezeti elemei vannak.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy kerekekként, vagy görgőkként kialakított stabilizáló elemei vannak, amelyek a jármű kerekével kapcsolatba hozható elemmel együtt egy a rúd alsó végén elrendezett keresztcsap körül vannak csapágyazva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy előfeszített rugós, a jármű hátsó kerekének kerékagya körül elforgathatóan ágyazott összenyomható teleszkóprúdja van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a rugó elöfeszítésének változtatására alkalmas szerkezeti elemei is vannak.
7. 7. Az 1-6. igénypontok szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy felemelt első véghelyzetében a keréktől térközzel elhelyezkedő, a leeresztett második véghelyzetbe való menetesztés során a jármű kerekéhez fokozatosan közeledő módon van kialakítva.
8. 8. Az 1-7. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a stabilizáló elemek, különösen kerekek elfoglalt teljes szélességtartománya legfeljebb 250 mm.
9. 9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a stabilizáló elemek, különösen kerekek elfoglalt teljes szélességtartománya 175 és 225 mm közötti.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy egy pedálhajtású jármű szerkezeti egységeként, arra járulékosan felszerelten van kialakítva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy leeresztett második véghelyzetében a teleszkóprúd a függőlegessel 5-10°-os szöget bezáró helyzetben van.
12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy első és második véghelyzete közötti menesztésére alkalmas szerkezeti elemei egy a pedálszerkezet hátrafelé hajtása során forgatva hajtott orsóra felcsavaródó, a teleszkóprúdhoz csatlakozó flexibilis feszitöhuzalt tartalmaznak.
13. 13. A 12. igénypont szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a kerékpárnak a teleszkóprúddal átellenes oldalán a hátsókerék mentén vezetett nyomvonalú flexibilis feszitöhuzalja van.
14. 14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a teleszkóprudat felemelt első véghelyzete felé előfeszítő rugós alaphelyzettartó szerkezete is van.
15. 15. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti stabilizáló rendszer, azzal jellemezve, hogy a teleszkóprúd és a kerékpár vázának egy helytálló pontja közé beiktatott könyökemelös csuklószerkezete, és a csuklószerkezetet nyitó értelemben terhelő rugóeleme van.