HU226913B1 - Pharmaceutical compositions comprising an adenosine receptor agonist or antagonist - Google Patents

Description

A jelen találmány onkológiai tárgyú, és a daganatok gyógyítására vagy az azok által okozott mellékhatások ellensúlyozására vonatkozik.

A továbbiakban megadjuk azon irodalmi előzmények listáját, melyek alapvetőek a találmány tárgyára vonatkozó aktuális helyzetkép ismertetéséhez. A referenciákra való hivatkozásokat zárójelben adjuk meg az alábbi listán szereplő megfelelő számok feltüntetésével.

1. Linden J., The FASEB J. 5:2668-2676, 1991;

2. Stiles G. L„ Clin. Rés. 38; 10-18, 1990;

3. Stolfi R. L„ Cancer Rés. 43: 561-566,1983;

4. Belardinelli L. és munkatársai, Prog. Cardiovasc. Dis 32:73-79,1989;

5. Collis M. G., Pharmacol. Ther. 41: 143-162, 1989;

6. Clark B. és Coupe M., Int. J. Cardiol. 23: 1-10, 1989;

7. Dubey R. K. és munkatársai, Circulation 96: 2656-2666, 1997;

8. Soderback U. és munkatársai, Clin. Sci. 81: 691-694, 1994;

9. Gilbertsen R. B., Agents actions 22: 91-98, 1987;

10. Bouma M. G. és munkatársai, J. Immunoi. 153: 4159-4168, 1994;

11. Rozengurt E., Exp. Cell Rés. 139: 71-78, 1982;

12. Gonzales F. A. és munkatársai, PNAS USA 87: 9717-9721, 1990;

13. Sandberg G. és Fredholm Β. B., Thymus 3: 63-75, 1981;

14. Pastan I. H. és munkatársai, Ann. Rév. Biochem. 44:491-495, 1975;

15. WO 99/02143;

16. Fishman P. és munkatársai, Cancer Rés. 58: 3181-3187, 1998;

17. Djaldetti M. és munkatársai, Clin. Exp. Metastasis 14:189-196, 1996;

18. Fishman P. és munkatársai, Cancer Research 58; 3181-3187, 1998.

A találmány előzményei

A csontvelői toxicitás a kemoterápia leggyakoribb súlyos szövődménye, és a kemoterápiás gyógyszer beadható dózisát korlátozó tényezők egyike. Több életet veszélyeztető megbetegedést és aktuális mortalitást okoz, mint a kemoterápia bármely egyéb mellékhatása, és növelheti a kórházi tartózkodási napok számát. Ezenkívül a csontvelő gátlása korlátozza nagyobb, potenciálisan hatékonyabb kemoterápiás dózisok alkalmazását a rosszindulatú betegségben szenvedő betegekben. Ezen mellékhatás megszüntetését célzó számos próbálkozás közé tartozik a lítium, a prosztaglandin E, az interferon, a laktoferrin és a növekedési faktorok közül a granulocita-makrofág kolóniastimuláló faktor (GM-CSF), illetve a granulocita-kolónia stimuláló faktor (G-CSF) használata. Napjainkban a növekedési faktorok közül a G-CSF alkalmazása a szabvány terápia része a neutropéniás daganatos betegekben. A G-CSF serkenti a hemopoetikus előalakok proliferációját és differenciálódását, és ezenkívül ellenőrzi a neutrofil- és makrofágsejtek funkcionális aktivitását is. Azonban a G-CSF kezelés költséges, és mivel ez egy rekombináns fehérje, egyidejűleg mellékhatásokat is okoz.

Az adenozin - egy endogén purin nukleozid - valamennyi emlőssejtben megtalálható. A plazmában és egyéb extracelluláris folyadékokban jelen levő adenozin számos élettani hatását sejtfelszíni receptorokon keresztül fejti ki, és egy fontos szabályozó fehérje. Az extracelluláris térbe a metabolikusan aktív vagy stresszelt sejtek adják le. Tudásunk szerint hatása specifikus G-fehérjékhez kapcsolódó Α1, A2 és A3 membránreceptorokhoz (^1_2) való kötődés révén jön létre. Az adenozin és receptora közötti interakció jelátvivő útvonalakat indít be - főleg az adenilát-cikláz effektorrendszert -, amely cAMP-t használ másodlagos hírvivőként. Az A1- és az A3-receptorok - melyek a Gi-fehérjékhez kapcsolódnak - gátolják az adenilát-ciklázt, és csökkentik az intracelluláris cAMP-szintet, addig az /^-receptor - amely a Gs-fehérjékhez kötődik - aktiválja az enzimet, és így fokozza a cAMP-koncentrációt

Mivel specifikus sejtfelszíni adenozinreceptor szinte valamennyi sejtünkön megtalálható, ezért szervrendszereink döntő többségét bizonyos mértékben szabályozza az anyag helyi kibocsátása. Ezek közé tartozik a szív elektrofiziológiai tulajdonságainak, a nyugtatóhatás és a neurotranszmitterkibocsátás gátlásának, valamint a reninleadás és a vese vaszkuláris tónusának szabályozása <^4-7). Az adenozinnak számos hatása van az immunrendszerre, ideértve a gyulladásellenes aktivitását a citokin ki bocsátás gátlása által, a trombocitaaggregáció gátlását, az eritropoetintermelés fokozását és a limfocita funkció modulálását (^8-10). Ezeken kívül az adenozinnak szerepe van néhány központi idegrendszeri (CNS) funkció modulálásában, a sebgyógyulásban, a diurézisben és a fájdalomcsökkentésben is. Azt is igazolták, hogy az adenozin számos sejttípusban képes a proliferációt beindítani (^11-14), mely növekedésmoduláló hatásért valószínűleg a fentiekben leírt adenilát-cikláz effektorrendszerre kifejtett aktivitása felelős.

Egy nemrég közzétett vizsgálatban azt észlelték, hogy az adenozin kemoprotektív hatású, amely valószínűleg a csontvelősejtek proliferációját serkentő képességével kapcsolatos. Ezenkívül az adenozin gátolta a tumorsejtek szaporodását valószínűleg a G0/G1 sejtciklus leállításán és a telomerjel mérséklésén keresztül (17-18) Ezen kettős hatás az adenozint a daganatkezelés egyik ígéretes lehetőségévé tette.

A találmány összefoglalása

A jelen találmány kidolgozása során azt észleltük, hogy az adenozin A3-receptor agonista (A3RAg) kettős hatást fejt ki: egyrészt gátolja a daganatos sejtek szaporodását, másrészt pedig ellensúlyozza a kemoterápiás gyógyszerek toxikus mellékhatásait. Konkrétan az A3RAg vegyületek gátolják a tumorsejtek proliferációját és növekedését, szinergikus hatásuk van egy tumorellenes citotoxikus gyógyszerrel a daganat nagyságának

HU 226 913 Β1 csökkentésében, indukálják a csontvelői sejtek és fehérvérsejtek proliferációját és differenciálódását, valamint ellensúlyozzák egyéb gyógyszerek - különösképpen kemoterápiás gyógyszerek - toxikus mellékhatásait. Azt is tapasztaltuk a találmány kidolgozása során, hogy az A3RAg ezeket a hatásokat kifejti különböző alkalmazási formákban, beleértve a parenterális használatot, és kiemelten az orális alkalmazást. Azt is észleltük a munkánk során, hogy az A3RAg aktivitásának egy részét egyéb adenozin A1- és A2-receptor agonisták és receptor antagonisták is létrehozzák: az adenozin A1-receptor agonista (A1RAg) és az A3RAg egyaránt indukálják a G-CSF szekrécióját; az adenozin A2-receptor agonista (A2RAg) és az A3RAg egyaránt képesek gátolni a rosszindulatú sejtek proliferációját; és az adenozin A2-receptor antagonista (A2RAn) és az A3RAg pedig egyaránt képesek ellensúlyozni a gyógyszerek toxikus mellékhatásait, például kezelni vagy megelőzni a leukopéniát.

A találmány szélesebb értelemben egy aktív hatóanyag használatára vonatkozik a következő terápiás/biológiai hatások létrehozására: a szervezetben indukálja a G-CSF termelődését vagy kiválasztását; egy gyógyszer toxikus mellékhatásainak megelőzése vagy kezelése vagy a leukopénia - különösen a gyógyszer okozta leukopénia - megelőzése vagy kezelése, és gátolja a kóros sejtnövekedést és proliferációt. Az aktív hatóanyag lehet egy A3RAg vagy az adenozinreceptor-rendszer egy agonistája vagy antagonistája, melyek képesek az A3RAg által kiváltott terápiás hatások egyikének létrehozására.

A találmány számos megvalósítási formát szolgáltat. Az első megvalósítási forma - melyre az alábbiakban a „G-CSF indukáló megvalósításként” hivatkozunk - magában foglalja egy aktív hatóanyag használatát amely lehet egy A3RAg vagy egy A1 RAg - a G-CSF elválasztás serkentésére a kezelt egyén szervezetében. A G-CSF ismerten fokozza a hemopoetikus előalakok proliferációját és differenciálódását, és szabályozza a neutrofilek és makrofágok funkcionális aktivitását. így a fentiekben említett G-CSF indukáló anyagnak jelentős terápiás értéke lehet például a csontvelői toxicitás ellensúlyozásában (azaz megelőzi, mérsékeli vagy javítja).

Ezen megvalósítási forma szerint a találmány egy módszert is kidolgoz a G-CSF kiválasztás serkentésére egy egyén szervezetében, melyben az adott egyénnek hatékony mennyiségben adunk egy aktív hatóanyagot, melyet az A3RAg-ből, egy A1RAg-ből és a kettő kombinációjából álló csoportból választunk ki. Ezen megvalósítási forma szerint a találmány kidolgoz egy terápiás kezelési módszert, melyben az arra rászoruló egyénnek az adott aktív hatóanyag terápiás hatás elérésére alkalmas dózisát adjuk a G-CSF termelés vagy kiválasztás serkentésére. Ezen megvalósítási forma szerint az adott aktív hatóanyagot felhasználjuk egy gyógyászati készítmény előállítására a G-CSF kiválasztás serkentésére. Továbbiakban ezen megvalósításban szintén kidolgozunk egy gyógyászati készítményt a szervezetben a G-CSF termelés vagy kiválasztás serkentésére, amely egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagból és az adott aktív hatóanyag hatékony mennyiségéből áll.

A találmány egy másik megvalósítási formája szerint - melyre az alábbiakban mint „leukopéniamegelőző megvalósításként vagy pontosabban mint „neutropéniamegelőző megvalósításként” hivatkozunk - egy aktív hatóanyagot, amely lehet egy A3RAg vagy egy A2RAn, a csontvelői toxicitás eredményeként kialakuló leukopénia megelőzésére vagy kezelésére használunk.

Ezen megvalósítási forma szerint kidolgoztunk egy módszert az egyénben a csontvelői vagy fehérvérsejtek proliferációjának vagy differenciálódásának serkentésére, melyben az egyénnek egy aktív hatóanyag hatékony mennyiségét adjuk, melyet egy A3RAg-ből, egy adenozin A2RAn-ből és a kettő kombinációjából álló csoportból választunk ki. A megvalósítás szintén tartalmaz egy, a leukopénia megelőzésére vagy kezelésére alkalmas módszert, melyben az arra rászoruló egyénnek az adott aktív hatóanyag hatékony mennyiségét adjuk. Ezen megvalósítás szerint az adott aktív hatóanyagot egy gyógyászati készítmény előállítására használjuk a csontvelői vagy fehérvérsejtek proliferációjának vagy differenciálódásának serkentésére. Továbbiakban ezen megvalósítási formában az adott aktív hatóanyagot egy gyógyászati készítmény előállítására használjuk a leukopénia megelőzésére vagy kezelésére. A gyógyászati készítményt kiemelten alkalmazhatjuk a leukopénia megelőzésére vagy kezelésére.

Egy kapcsolódó megvalósítás során - melyre az alábbiakban mint „toxicitásmegelőző megvalósításra” hivatkozunk - a fentiekben említett aktív hatóanyagot (nevezetesen az egyik A3RAg-t vagy egy A2RAn-t vagy a kettő kombinációját) gyógyszerek - például kemoterápiás készítmények vagy nemoleptikus gyógyszerek - okozta toxikus mellékhatások ellensúlyozására alkalmazzuk.

Az utóbbi megvalósítási formában kidolgoztunk egy módszert gyógyszer okozta toxikus mellékhatások megelőzésére vagy kezelésére, melyben az arra rászoruló egyénnek egy aktív hatóanyag hatékony mennyiségét adjuk, melyet egy A3RAg-ből, egy A2RAn-ből vagy a kettő kombinációjából álló csoportból választunk ki. Ezen megvalósítás szerint az adott aktív hatóanyagot egy gyógyászati készítmény előállítására használjuk a gyógyszer okozta toxicitás megelőzésére vagy kezelésére. A továbbiakban a megvalósítás szintén tartalmaz egy gyógyászati készítményt gyógyszer okozta toxikus mellékhatások megelőzésére vagy kezelésére, amely az adott aktív hatóanyag hatékony mennyiségéből és egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagból áll.

A gyógyszerindukált leukopénia vagy általában vett toxikus mellékhatások ellensúlyozása érdekében esetenként célszerű együtt formulálni egy toxikus mellékhatásokat okozó gyógyszert az azokat ellensúlyozó aktív hatóanyaggal kombinált alkalmazás céljából. A találmány tehát egy gyógyászati készítményt is szolgáltat - amely egy kezelt egyénben toxikus mellékhatáso3

HU 226 913 Β1 kát okozó gyógyszert és az adott aktív hatóanyagot kombináltan tartalmazza illetve az adott aktív hatóanyag használatát egy ilyen gyógyászati készítmény előállításában. Az adott készítményben az adott aktív hatóanyag a toxikus mellékhatások megelőzésére vagy kezelésére hatékony mennyiségben van jelen.

A találmány egy másik megvalósítása szerint melyre az alábbiakban mint „proliferációt gátló megvalósításra” hivatkozunk - egy aktív hatóanyagot, amely lehet egy A3RAg, egy A2RAg vagy e kettő kombinációja, a kóros sejtnövekedés (például daganatos sejtnövekedés) szelektív gátlására használunk.

Ezen megvalósítás szerint kidolgoztunk egy módszert a kóros sejtnövekedés gátlására egy egyénben, melynek során az egyénnek egy aktív hatóanyag terápiásán hatékony mennyiségét adjuk, melyet egy A3RAg-ből, egy A2RAg-ből vagy a kettő kombinációjából álló csoportból választunk ki. Ezen megvalósítás szerint a találmányban az adott aktív hatóanyagot a kóros sejtnövekedést gátló gyógyászati készítmény előállítására használjuk fel. Ezenkívül még ez a megvalósítás egy gyógyászati készítményt szolgáltat a kóros sejtnövekedés gátlására, amely az adott aktív hatóanyagot és egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot tartalmaz.

A találmány egy másik megvalósítási formájában az aktív hatóanyag alkalmazásának kettős terápiás célja van: a kóros sejtnövekedés gátlása és egy gyógyszer okozta toxikus mellékhatások mérséklése.

A találmány szerinti előnyös aktív hatóanyag egy A3RAg, annak előnyben részesített alkalmazási módja pedig az orális adagolás. Azonban ez a választás nem zárja ki egyéb aktív hatóanyagok és azok más adagolási úton történő alkalmazásának lehetőségét.

Az aktív hatóanyag dózisa - különösen amikor az egyA3RAg - előnyösen kevesebb mint 100 pg/kg-testtömeg, típusosán kevesebb mint 50 pg és legelőnyösebben pedig 1-10 pg/kg-testtömeg között van.

A találmány részletes ismertetése

A találmány szerint bizonyos aktív hatóanyagoknak új terápiás felhasználhatóságát dolgoztuk ki, különösképpen adenozinreceptor agonisták és antagonisták esetén. Egy adott megvalósítás során - a G-CSF indukáló megvalósításban - néhány ilyen anyagot a G-CSF sejtekben való termelésének és kiválasztásának a közvetítésére használunk. Egy másik megvalósítás szerint - a toxicitásmegelőző megvalósításban - néhány ilyen anyagot gyógyszerek, például kemoterápiás vagy nemoleptikus gyógyszerek okozta toxikus mellékhatások ellensúlyozására alkalmazunk. Egy további megvalósításban - a leukopéniamegelőző megvalósításban néhány ilyen anyagot a leukopénia ellensúlyozására használunk, különösen a gyógyszer okozta leukopéniában. Egy még további megvalósításban - a proliferációgátló megvalósításban - néhány ilyen anyagot a kóros sejtnövekedés szelektív gátlására használunk.

A „leukopénia jelentése a mi használatunkban a keringő fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti. A leukopéniát általában a vér neutrofilsejtjeinek (neutropénia) csökkenése jellemzi, időnként azonban a limfociták, a monociták, az eozinofil- és bazofilsejtek csökkenése is észlelhető.

A leukopéniát okozhatja a neutrofilsejtek csökkent képződése vagy a lép által való fokozott kivonásuk, másrészt örökletes és veleszületett betegségek következménye is lehet. Azonban döntően gyógyszeres kezelések után észlelhető, például sejtcsökkentő daganatellenes gyógyszerek, pajzsmirigyműködést gátló gyógyszerek, fenotiazinok, antikonvulzív gyógyszerek, penicillinek, szulfonamidok és kloramfenikol által. Néhány daganatellenes készítménynél a leukopénia előre látható mellékhatás.

A továbbiakban a gyógyszerek okozta leukocitavagy neutrofilszám-csökkenésre mint „gyógyszerindukált leukopéniára vagy „gyógyszerindukált neutropéniára” hivatkozunk. Ezenkívül ha bármikor a leukopéniára hivatkozunk, akkor konkrétan „neutropéniát” értünk alatta.

A „leukopénia megelőzése vagy kezelése elnevezés egy eljárást jelent, melyben az egyébként lehetséges leukocitasejt-csökkenést mérsékeljük, teljesen megelőzzük, vagy ha az már kialakult, az eljárás a leukocitaszám növekedését eredményezi. A leukopénia számos mellékhatást okoz, például szignifikánsan fokozza a fertőző ágensek vagy egyebek okozta fertőzések lehetőségét. A „leukopénia megelőzése vagy kezelése” elnevezés a leukopénia okozta eltérések javulását is jelenti.

A gyógyászatilag vagy terápiásán „hatékony mennyiséget a jelen használatban a szakemberek által jól ismert tényezők határozzák meg. A mennyiségnek hatékonynak kell lennie a kívánt terápiás hatás elérésére, amely a kezelés típusától és módjától függ. A szakember számára egyértelmű, hogy a mennyiségnek hatékonynak kell lennie a túlélési százalék növelésében, a gyógyulás sebességének gyorsításában, a tünetek vagy egyéb, a szakemberek által kiválasztott alkalmas indikátorok javulásában vagy megszüntetésében. Például amikor az adott aktív hatóanyagot a G-CSF termelés serkentésére alkalmazzuk, az aktív hatóanyag hatékony mennyisége lehet annyi, amennyi fokozza a perifériás mononukleáris sejtek, endotelsejtek vagy fibroblasztok G-CSF termelését és szekrécióját, melynek következtében például serkenti a granulocita előalakok érett neutrofilsejtekké való érését. Amikor az aktív hatóanyagot a gyógyszer okozta neutropénia ellen adjuk, az aktív hatóanyag egy hatékony mennyisége képes az egyént megvédeni a gyógyszer okozta leukocitaszám-, különösképpen a neutrofilszám-csökkenés ellen; az adott aktív hatóanyag azon mennyisége, amely képes a már csökkent sejtszám növelésére, például visszaállítani a normál vagy ennél magasabb szintre. Abban az esetben, amikor az aktív hatóanyagot egy gyógyszer okozta toxikus mellékhatások mérséklésére adjuk, az adott aktív hatóanyag hatékony mennyisége képes lehet a gyógyszeres kezelés okozta súlycsökkenés mérséklésére. Amikor az aktív hatóanyagot a kóros sejtnövekedés gátlására adjuk, a hatékony mennyiség képes lesz az ilyen sejtek prolife4

HU 226 913 Β1 rációjának gátlására a kezelt egyénben, sőt a daganatot meg is szüntetheti. Abban az esetben, amikor az aktív hatóanyagot egy daganatellenes kemoterápiás gyógyszer hatásának a növelésére használjuk, a hatékony mennyiség egyrészt növelheti a kemoterápiás gyógyszer daganatspecifikus toxicitását, vagy mérsékelheti a hatékony kemoterápiás gyógyszer vagy gyógyszer-kombinációk azon kívánt mennyiségét, amely képes az utóbbiak hatását létrehozni, azaz csökkenteni a daganatos terheltséget stb. A hatékony mennyiség lehet például napi kevesebb mint 100 pg/kg-testtömeg A3RAg, tipikusan kevesebb mint 50 pg/kg-testtömeg és lehetőség szerint kevesebb mint 10 pg/kg-testtömeg, például 3-6 pg/kg-testtömeg. Az A3RAg ilyen mennyiségét tipikusan napi egyszeri dózisban adhatjuk, bár időnként a teljes napi dózist több részletre oszthatjuk, vagy más esetben számos napi adagot egy dózisba összevonhatunk úgy, hogy a betegnek csak egyszer adjuk több nap során, különösen, ha nyújtott leadású formulációról van szó.

A találmány szerinti aktív hatóanyag előnyösen egy A3RAg. Az A3RAg egy olyan tetszőleges agonista, amely az A3-receptorhoz kötődik, és azt aktiválja egy, a jelen találmánynak megfelelő terápiás hatás kiváltására. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy időnként egy A3RAg más receptorokkal is kölcsönhatásba léphet, például az A1- és A2-receptorokkal. Azonban az A3RAg találmány szerinti használata esetén annak elsődleges hatása az A3-receptoron keresztül jön létre (nevezetesen kevésbé jelentős hatások is kialakulhatnak más adenozinreceptorokkal való kölcsönhatás révén).

Egy másik megvalósítás során a találmány szerinti aktív hatóanyag egy nukleozidszármazék. A „nukleozid” elnevezés alatt bármely olyan anyagot értünk, amely tartalmaz egy cukrot - amely előnyösen ribóz vagy dezoxiribóz - vagy egy purint, illetve pirimidinbázist vagy a kettő kombinációját, előnyösen N-glikozilkötésen keresztül. A „nukleozidszármazék” elnevezés a továbbiakban a következőkre vonatkozik: lehet egy, a fentiekben meghatározott természetes nukleozid; lehet egy szintetikus nukleozid vagy egy kémiailag módosított nukleozid - inzertálással/delécióval vagy a fenti csoportok exo- és endociklikus helyettesítésével vagy konformációs módosítással kialakított-, amely a kívánt biológiai hatással bíró származékot hozza létre.

A találmány egy előnyös megvalósítása szerint az aktív hatóanyag egy A3RAg.

A találmány egy másik megvalósításában az aktív hatóanyag egy (I) általános képletű nukleozidszármazék, ahol a képletben

R₁ jelentése alkil-, hidroxi-alkil-,

C^-Ck) karboxi-alkil- vagy ciano-alkil-csoport vagy egy (II) általános képletű csoport, ahol a képletben

Y jelentése oxigén-, kén- vagy szénatom;

X₁ jelentése H, alkilcsoport, R^aR^bNC(=O)vagy HOR^C- általános képletű csoport, ahol az R^a és az R^b jelentése azonos vagy különböző, és a következő csoportból választott: hidrogén, alkil-, amino-, C^-Ck) haloalkil-, amino-alkil-,

BOC-amino-alkil- és C₃-C₁₀ ciano-alkil-csoport, vagy együttesen 2-5 szénatomos heterociklusos gyűrűt jelentenek; továbbá az R^c jelentése a következő csoportból választott: alkil-, amino- , C-|—C₁₀ haloalkil-,

C-|—C₁₀ amino-alkil-, C-|-C₁₀ BOC-amino-alkil- és C₃-Ciq ciano-alkil-csoport;

X₂ jelentése H, hidroxil-, C-|-C₁₀ alkil-amino-, C.|-C₁₀ alkil-amido- vagy C^C^ hidroxi-alkil-csoport;

X₃ és X₄ jelentése egymástól függetlenül hidrogénvagy halogénatom, hidroxil-, amino-, amido-, azido-, alkil-, alkoxi-, karboxil-, nitrilo-, nitro-, trifluor-, aril-, alkilaril-, tio-, tioészter-, tioéter-, -OCOPh, -OC(=S)OPhcsoport, vagy az X₃ és X₄ egyaránt oxigénatom, amelyek egy >C=S-csoporthoz kapcsolódóan egy öttagú gyűrűt alakítanak ki, vagy X₂ és X₃ együtt egy (III) általános képletű gyűrűt hoz létre, ahol R’ és R” jelentése egymástól függetlenül C-|—C₁₀ alkilcsoport;

R₂ jelentése a következő csoportból választott: hidrogén- vagy halogénatom, C-|-C₁₀ alkil-éter-, amino-, hidrazido-, C-|—C₁₀ alkil-amino-, C-)—C₁₀ alkoxi-, C-)—C₁₀ tioalkoxi-, piridil-tio-, C₂-C₁₀ alkenil-, C₂-C₁₀ alkinil-, tio- és C^i-Ckj alkil-tio-csoport; és

R₃ jelentése egy -NR₄R₅ csoport, ahol R₄ hidrogénatom vagy a következő csoportból választott: alkil-, szubsztituált alkil- vagy aril-NH-C(Z)-csoport, ahol Z jelentése 0, S vagy NR^a, ahol R^a jelentése a fentiekben megadott;

R₅ jelentése, amennyiben R₄ hidrogénatom, a következő csoportból választott: R- és S-1 -fenil-etil-, benzil-, fenil-etil- és anilidcsoport, mely nem szubsztituált vagy egy vagy több helyen szubsztituált, ahol a szubsztituens a következő csoportból választott: C-]—C₁₀ alkil-, aminocsoport, halogénatom, C.|-C₁₀ haloalkil-, nitro-, hidroxil-, acetamido-, C-i-C-ιο alkoxicsoport, és szulfonsav, illetve annak sói;

vagy R₄ jelentése benzodioxán-metil-, fururil-, L-propil-alanil-amino-benzil-, β-alanil-amino-benzil-, T-BOC^-alanil-amino-benzil-, fenil-amino-, karbamoil-, fenoxi- vagy C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport;

vagy R₅ jelentése egy (a) képletű csoport;

vagy a fentiekben meghatározott vegyület megfelelő sója, például egy trietil-ammónium-sója;

továbbá amennyiben az R₄ alkil-, szubsztituált al ki Ivagy aril-NH-C(Z)-csoportok közül választott, akkor az R₅ jelentése a következő csoportból választott: szubsztituált vagy nem szubsztituált heteroaril-NR^a-C(Z)-, heteroaril-C(Z)-, alkaril-NR^a-C(Z)-, alkaril-C(Z)-, arilNR-C(Z)- és aril-C(Z)-csoport, ahol Z jelentése a fentiekben megadott.

A találmány egy másik megvalósítási módja szerint az aktív hatóanyag előnyösen egy (IV) általános képletű nukleozidszármazék, ahol a képletben X_h R₂ és R₄ jelentése a fentiekben megadott.

A találmány ezen megvalósításánál alkalmazható előnyös hatóanyagokat általánosságban megnevezhetjük N⁶-benzil-adenozin-5’-uronamidoknak és azok származékainak, melyek A3-szelektív adenozinreceptor agonistának bizonyulnak. Ilyen származékokra példák a következők:

N⁶-2-(4-amino-fenil)-etil-adenozin (APNEA), N⁶(4-amino-3-jód-benzil)-adenozin-5’-(N-metil-uronamid)

HU 226 913 Β1 (AB-MECA) és 1 -deoxi-1 -{6-[({3-jód-fenil}-metil)-amino]-9H-purin-9-il}-N-metil-p-D-ribofuranuron-amid, mely vegyületet N⁶-3-jód-benzil-5’-metil-karboxamidoadenozinként, illetve N⁶-(3-jód-benzil)-adenozin-5’-Nmetil-uronamidként ismernek az irodalomban, és a továbbiakban IB-MECA rövidítéssel jelölünk, vagy az IB-MECA klórozott származéka (R₂=CI), amit a továbbiakban CI-IB-MECA rövidítéssel hivatkozunk.

Különösen előnyös az IB-MECA és a CI-IB-MECA.

A találmány egy másik megvalósításának megfelelően az aktív hatóanyagot általánosságban adenozinszármazékként jelölhetjük, mint például N⁶-benziladenozin-5’-alkil-uronamid-N¹-oxid vagy N⁶-benziladenozin-5’-N-diallil-uronamid-N¹-oxid.

Továbbá az aktív hatóanyag lehet egy (V) általános képletű xantin-7-ribozid-származék, ahol a képletben

X jelentése 0 vagy S;

R₆ jelentése R^aR^b NC(=O)- vagy HOR^C- csoport, ahol

R^a és R^b azonos vagy különböző, és jelentése a következő csoportból választott: hidrogénatom, C^-C^ alkil-, az amino-, C^C^ haloalkil-, C.|-C₁₀ amino-alkilés C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport, vagy együttesen 2-5 szénatomos heterociklusos gyűrűt jelentenek;

R^c jelentése C^C^ alkil-, amino-, C^C^ haloalkil-, C1-C10 amino-alkil-, C^C^ BOC-amino-alkil- és C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport;

R₇ és R₈ azonos vagy különböző, és jelentése a következő csoportból választott: C.|-C₁₀ alkil-, C₃-C₁₀ cikloalkil-, R- vagy S-1-fenil-etil-, nem szubsztituált benzil- vagy anilidcsoport és benzilcsoport fenil-éterszármazéka, mely egy vagy több helyen szubsztituált, ahol a szubsztituens a következő csoportból választott: C^C^ alkil-, aminocsoport, halogénatom, C^C^ haloalkil-, nitro-, hidroxil-, acetamido-, C₃—C₁₀ alkoxicsoport, és szulfonsav;

Rg jelentése a következő csoportból választott: halogénatom, benzil-, fenil- > C₃-C₁₀ cikloalkil- és Ο·|-Ο₁₀ alkoxicsoport;

vagy a fenti vegyületek sói, például trietil-ammónium-sói.

Számos fenti vegyület és azok előállítási eljárása ismertetésre kerül a következő szabadalmi iratokban: 5 688 774, 5 773 423, 6 048 865 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, WO 95/02604, WO 99/20284 és WO 99/05053 számú publikált nemzetközi szabadalmi bejelentések. Ezekre a bejelentésekre referenciaként hivatkozunk, és így leírásunk részének tekintjük azokat.

A GSF-indukáló megvalósítás során az aktív hatóanyag lehet egy A1RAg. Ez tipikusan egy (VI) általános képletű adenozinszármazék, ahol a képletben

R-i jelentése kis szénatomszámú alkil-, cikloalkilcsoport, előnyösen C₃-C₈ cikloalkilcsoport (ideértve a közismert ciklohexil- és ciklopentiItartalmú származékokat CPA, illetve CHA rövidítéssel jelölve), ahol a cikloalkilcsoport adott esetben szubsztituált, például hidroxil- vagy kis szénatomszámú alkilcsoporttal; R₁ jelentése lehet továbbá hidroxil- vagy hidroxi-alkilcsoport; fenil-, anilid- vagy (kis szénatomszámú alkil)fenil-, ahol az összes fent említett csoport adott esetben egy vagy több szubsztituenst hordoz, például a következőket: halogénatom, kis szénatomszámú alkil-, haloalkil-, mint például trifluor-metil-, nitro-, ciano-, -(CH₂)_mCO₂R^a, -(CH2)mCONR2R^aR^b, -(CH2)_mCOR^a csoport, ahol m jelentése 0-6 egész szám; -SOR^C, -SO2R^c, -SO3H, -SO₂NR^aR^b, -OR^a, -SR^a, -NHSO2Rc, -NRCOR^a, -NR^aR^b vagy -NHR^aCO2R^b, ahol

R^a és R^b jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil-, alkanoil-, fenil- vagy naftilcsoport (ahol az utóbbi lehet részlegesen telített), továbbá ahol az alkilcsoport adott esetben szubsztituált vagy szubsztituálatlan, vagy szubsztituálatlan fenilvagy fenoxicsoport; vagy R·, jelentése -NR^aR^b általános képletű csoport, ahol az R^a és R^b csoport a közbezárt nitrogénatommal együtt egy 5 vagy 6 tagú heterociklusos gyűrűt alkot, amely adott esetben egy második heteroatomot is tartalmaz az oxigén- és kénatomok közül választva, ahol a második nitrogénheteroatom adott esetben tovább szubsztituált hidrogénatommal vagy kis szénatomszámú alkilcsoporttal; vagy az -NR^aR^b általános képletű csoport jelentése egy (VII) vagy (Vili) általános képletű csoport, ahol n jelentése 1-4 egész szám;

Z jelentése hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil- vagy hidroxilcsoport;

Y jelentése hidrogénatom, kis szénatomszámú alkilcsoport, vagy OR’ általános képletű csoport, ahol R’ jelentése hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil-vagy kis szénatomszámú alkanoilcsoport;

A jelentése vegyértékkötés vagy egy kis szénatomszámú alkilén-, előnyösen C1-C4 alkenilcsoport; és

X és X’ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszámú alkoxi-, hidroxil-, kis szénatomszámú alkanoil-, nitro-, haloalkil-, mint például trifluor-metil-csoport, halogénatom, aminocsoport, mono- vagy di(kis szénatomszámú alkil)-amino-csoport, vagy X és X’ együttesen egy metilén-dioxi-csoportot jelent;

R^c jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport;

R₂ jelentése hidrogénatom, halogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan kis szénatomszámú alkilvagy alkenil-, kis szénatomszámú haloalkil- vagy haloalkenil-, ciano-, acetamido-, kis szénatomszámú alkoxi-, kis szénatomszámú alkil-amino-csoport, -NR^dR^e általános képletű csoport, ahol R^d és R^e jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil-, fenil- vagy szubsztituált fenilcsoport, ahol a szubsztituens kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszámú alkoxicsoport, halogénatom vagy haloalkilcsoport, mint például a trifluor-metil-csoport vagy alkoxicsoport, vagy -SR^f általános képletű csoport, ahol R^f jelentése hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszámú alkanoil-, benzoil- vagy fenilcsoport;

W jelentése -OCH₂-, -NHCH₂-, -SCH₂- vagy -NH(C=O)- csoport;

R₃, R₄ és R₅ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszá6

HU 226 913 Β1 mú alkenil-, egyenes vagy elágazó láncú C-i-C^ alkanoil-, benzoilcsoport, vagy szubsztituált benzoilcsoport, ahol a szubsztituens lehet kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszámú alkoxicsoport vagy halogénatom, vagy R₄ és R₅ együttesen egy 5 tagú gyűrűt alkot, mely adott esetben kis szénatomszámú alkil- vagy alkenilcsoporttal szubsztituált; R₃ továbbá jelenthet többiektől függetlenül foszfátcsoportot, hidrogénatomot, dihidrogén-foszfát-csoportot, vagy ezek alkálifém- vagy ammónium- vagy dialkálifém- vagy diammóniumsói;

R₆ jelentése hidrogénatom vagy halogénatom; vagy az R jelű csoportok (azaz az R-|-R₆ csoportok egyike) egy R9-SO₃-R^h- általános képletű szulfoszénhidrogén-csoport, ahol R9 jelentése a következő csoportból választott: Ci-C₁₀ alifás csoport, fenil- és kis szénatomszámú alkilcsoport, amely szubsztituált vagy szubsztituálatlan aromás csoporttal szubsztituált, és R^h jelentése egy egy vegyértékű kation.

A megfelelő egy vegyértékű kationokra példák a következők: lítium-, nátrium-, kálium-, ammóniumvagy trialkil-ammónium-ion, amely fiziológiai körülmények között disszociációra képes. A többi R jelű csoport lehet hidrogén- vagy halogénatom, szubsztituálatlan szénhidrogén- vagy bármely egyéb fentiekben meghatározott kénatomot nem tartalmazó csoport.

A szénhidrogénláncon egyenes vagy elágazó láncot értünk. Elsősorban az alkil és alkenil kifejezések esetén gondolunk egyenes vagy elágazó láncú alkilvagy alkenilcsoportokra. A kis szénatomszámú alkil vagy kis szénatomszámú alkenil kifejezés alatt alkil- vagy C₂-C₁₀ alkenilcsoportokat értünk, előnyösen Ci-C₆ alkil- és C₂-C₆ alkenilcsoportokat.

Előnyös (VI) általános képletű adenozinszármazékokként említjük a következőket: N⁶-ciklopentil-adenozin (CPA), 2-klór-CPA (CCPA) és N⁶-ciklohexil-adenozin (CHA) származékok, melyek előállítása szakember számára jól ismert.

További ismert A1-receptorra szelektív adenozinszármazékok azok, melyeknél Rí jelentése anilidcsoport, mely lehet szubsztituálatlan vagy szubsztituált, ahol a szubsztituens lehet hidroxil-, alkil-, alkoxivagy -CH₂C(O)R” csoport, ahol R” jelentése hidroxil-, -NHCH₃, -NHCH₂CO₂CH₂H₅ (etil-glicinát), toluidid (ideértve azt a származékot is, ahol a metilcsoport haloalkilcsoporttal helyettesített), vagy -CH₂C(O)NHC₆H₄CH₂C(O)R”’ csoport, ahol R’” jelentése egy metil-észter-szubsztituens (-OCH₃) vagy amidszubsztituenst eredményező csoport (például R’” jelentése -NHCH₃ csoport), vagy R’” jelentése hidrazid-, etilén-diamin-, -NHC₂H₅NHC(O)CH₃, 4-(hidroxifenil)-propionil, biotinilezett etilén-diamin-csoport vagy bármely olyan megfelelő szénhidrogéncsoport, amely a vegyületet A1 agonistává alakítja.

Alternatív módon a jelen találmányban aktív hatóanyagként alkalmazott N⁶-szubsztituált adenozinszármazékok lehetnek olyan vegyületek, melyek egy epoxidcsoportot tartalmaznak, különösen cikloalkil-epoxidcsoportot tartalmazó adenozinszármazékok (például oxa-biciklo-, mint például norbornanilcsoport vagy oxatriciklo-, mint például adamantanilcsoport). Számos ilyen vegyületet felölel az (I) általános képlet, ahol Rí jelentése (IXa) és (IXb) általános képletű csoport, ahol M jelentése fentiekben meghatározott kis szénatomszámú alkilcsoport.

Azok a megvalósítások, melyekben az agonista vegyület egy epoxid N⁶-norbornil-csoportot tartalmaz, felölelik az endo és exo izomereket is, elsősorban az alábbi 4 izomert: 2R-exo, 2R-endo, 2S-exo és 2S-endo forma.

Egy másik megvalósítás során az N⁶-norbornilszármazék tartalmazhat egy oxigénatomot a puringyűrű N¹ pozíciójában. Ezt a vegyületet N⁶-(5,6-epoxi-norborn-2-il)-adenozin-1 -oxidnak nevezzük.

Esetenként az A1 RAg lehet egy olyan adeninszármazék, amelyben az adenozin-p-D-ribofuranozil csoportja hidrogénatommal vagy fenilcsoporttal helyettesített.

A találmány szerinti A2RAn vegyületként alkalmazhatunk egy (X) általános képletű 1,3,7-szubsztituált xantin 8-sztirilszármazékát, ahol a képletekben

R-i és R₃ jelentése C-|-C₄ alkil-, allil- vagy propargilcsoport,

R₇ jelentése hidrogénatom, metil- vagy C₂-C₈ alkilcsoport;

n jelentése 1-3,

X jelentése halogénatom, trifluor-alkil-, alkoxi-, hidroxil-, nitro-, amino-, dialkil-amino-, diazónium-, izotiocianát-, benzil-oxi-, amino-alkoxi-, alkoxi-karbonil-amino-, acetoxi-, acetil-amino-, szukcinil-amino-, 4-(4-NH₂transz-CH₂CH=CHCH₂O-3,5-(MeO)₂, 4-(4-AcNHtransz-CH₂CH=CHCH₂O)-3,5-(MeO)₂, 4-(4-t-BOC-NHtransz-CH₂CH=CHCH₂O)-3,5-(MeO)₂.

A (X) általános képletű vegyületek specifikus példája a (3,7-dimetil-1 -propargil-xantán).

A2RAn vegyületként alkalmazhatunk például egy (A) vagy egy (B) képletű vegyületet.

Ahogy azt a továbbiakban látni fogjuk, a találmány nem korlátozódhat a fentiekben bemutatott specifikus A3RAg, A2RAg vagy A2RAn vegyületekre.

A találmány szerinti aktív hatóanyag lehet a fentiekben meghatározott, vagy lehet azok sói, szolvátjai, különösen élettanilag elfogadott sói vagy szolvátjai. Abban az esetben, ha az aktív hatóanyag egy vagy több aszimmetrikus szénatomot tartalmaz, az aktív hatóanyagok közé tartoznak annak izomerjei és diasztereoizomerjei vagy azok keverékei is.

A fenti aktív hatóanyagok gyógyászatilag elfogadható sóit a megfelelő gyógyászatilag elfogadható szervetlen és szerves savakból nyerjük. Példák a megfelelő savakra a következők: hidroklorid, hidrobromid, kénsav, salétromsav, perklórsav, fumársav, maleinsav, foszforsav, glikolsav, tejsav, szalicilsav, borostyánkősav, toluol-p-szulfonsav, borkősav, ecetsav, citromsav, metánszulfonsav, hangyasav, benzoesav, malonsav, naftol-2-szulfonsav és benzolszulfonsav.

Az aktív hatóanyagot alkalmazhatjuk egy nem aktív anyagként (például egy gyógyszer előanyagaként), ami az egyénben egy specifikus helyen lejátszódó további módosításokkal aktiválódik természetes folyamat által.

HU 226 913 Β1

Azonban a származéknak minden esetben olyannak kell lennie, hogy a találmány szerinti gyógyászati készítmény terápiás hatását megőrizze. Az ilyen gyógyszerelőanyagok is beletartoznak az általunk használt „aktív hatóanyag” fogalmába. Ehhez hasonlóan az „A3RAg, az „A1RAg, az „A1RAn, az „A2RAg és az „A2RAn” elnevezések is tartalmazzák a megfelelő előalakokat, melyek a priori nem rendelkeznek antagonista vagy agonista aktivitással, azonban in vivő aktiválódnak.

A találmány szerinti A3RAg-t kiválaszthatjuk az ilyen vegyületek - melyek kvalitatíve az IB-MECA-hoz hasonló aktivitásúak - irányába történő szkrínelés során. Például a leukopéniagátló megvalósítás szerinti vegyületeket kiválaszthatjuk azok csontvelő- és fehérvérsejt-proliferációt serkentő képességük által, majd ezen hatást in vivő is kifejteni képes tulajdonságuk alapján. A proliferációt gátló megvalósítás során a vegyületeket kiválaszthatjuk azok tumorsejtek proliferációját gátló képességük alapján, majd ezen hatást in vivő is kifejteni képes tulajdonságuk szerint.

Az A1 RAn és az A2RAn aktivitását és a terápiában való alkalmazhatóságát az A3RAg-nél leírtakhoz hasonló módon, mutatis mutandis, szkrínelhetjük.

A találmány szerinti gyógyászati készítmény tartalmazhatja az aktív hatóanyagot önmagában, vagy kombinálhatjuk más összetevőkkel, melyek lehetnek egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag, hígító, kötőanyag, adalék és/vagy a szakember számára jól ismert adjuváns, például a gyógyászati készítményhez szükséges ízesítők, színezőanyagok, kenőanyagok vagy hasonlók. Nyilvánvalóan a találmány szerinti gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag(ok), hígító(k), kötőanyag(ok), adalék(ok) semleges, nem toxikus, szilárd vagy folyékony töltőanyagok, hígítók vagy bevonóanyagok lehetnek, melyek előnyösen nem lépnek reakcióba a találmány szerinti készítményben levő vegyületekkel.

Ezenkívül az aktív hatóanyagot adhatjuk kombináltan egy kemoterápiás gyógyszerrel, különösképpen a leukopéniamegelőző megvalósításban. Ekkor a találmány szerinti gyógyászati készítmény tartalmazhat az adott aktív hatóanyagok kívül egy kemoterápiás gyógyszert is. A találmány egy másik megvalósításában a kemoterápiás gyógyszer egy daganatellenes gyógyszer, mely fogalom magában foglal bármely citotoxikus gyógyszert vagy két vagy több ilyen készítményből álló kombinációt, melyet a beteg egyénnek adunk a daganat méretének csökkentésére.

A találmány egyik felismerése az, hogy az A3RAg orálisan adagolható, és így alkalmazva kettős hatást fejt ki: mérsékli a kóros sejtproliferációt, és megelőzi vagy csökkenti a leukopéniát. Ezért az egyik előnyös megvalósításban a találmány szerinti gyógyászati készítmény orálisan alkalmazható formulációként kerül kiszerelésre. Egy ilyen orális készítmény tartalmazhat még egy szájon át használható gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot, hígítót, töltőanyagot, adalékot vagy adjuvánst.

A jelen találmány G-CSF indukáló megvalósításában az adott gyógyászati készítményt tipikusan a sejtek G-CSF szekréciójának fokozására alkalmazzuk. Ezt a készítményt felhasználhatjuk a kemoterápiát és a csontvelő-átültetést követően a neutrofilsejtszám helyreállításának gyorsítására vagy a kóros sejtnövekedés gátlására. Napjainkban az ilyen kezelés során magát a növekedési faktort adagoljuk, melynek ismert nemkívánatos mellékhatásai vannak. Ezenkívül egy ciklus G-CSF kezelés költsége ismerten nagyon magas.

A jelen találmány leukopéniamegelőző vagy toxicitásmegelőző megvalósításaiban az adott gyógyászati készítményt tipikusan az egyén keringő fehérvérsejtszámának emelésére vagy más mellékhatások - például a fogyás - ellensúlyozására alkalmazzuk. A találmány ezen vonatkozása számos klinikai állapotban felhasznáható. Az egyértelmű, hogy a keringő fehérvérsejtszám - különösen a neotrofileké - csökkenése gyengíti az immunrendszert. Egy gyakori példa a legyengült immunrendszernek a találmány utóbbi szempontja szerint való kezelésére a daganatos betegség előrehaladott fázisa vagy olyan állapot, melyben gyógyszer okozta leuko- vagy neutropénia van.

A proliferációt gátló megvalósítás hasznos lehet számos kóros sejtnövekedéssel - például daganatok, pszoriázis és néhány autoimmun betegség - járó betegség kezelésére. Tipikusan a találmány szerinti készítményt daganatsejtek proliferációjának gátlására alkalmazzuk, előnyösen egy daganatellenes kezelés keretein belül.

Limfómasejtek A3RAg-vel való kezelésekor a sejtproliferáció gátlása kifejezettebb volt, mint akár adenozin vagy az ’AT vagy ’A2’ agonisták esetében, bár bizonyos aktivitást lehetett észlelni az A2RAg használatakor (lásd például az 5A. ábrát). Az eredmények szerint a daganatsejt-proliferáció gátlásáért döntően az A3RAg-nek a megfelelő receptorához való kötődés volt felelős, de bizonyos mértékben ezt létrehozta egy A2RAg is. Az utóbbi meglepő eredmény egy új terápiás célpont lehetőségét veti fel a jövőbeli daganatellenes citosztatikus gyógyszerek fejlesztésében.

Az A3RAg hatékonyan gátolta más - nemcsak limfóma - daganatsejtek növekedését, például melanóma vagy vastagbél-karcinóma esetén (lásd például a 6. ábrát). Egy szakember számára világos lehet az előnye egy egyént egy nem specifikus daganatellenes gyógyszerrel kezelni, amely egyrészt képes gátolni a kórosan osztódó sejteket, másrészt egyidejűleg helyreállítja az immunrendszert a csontvelői sejtek proliferációjának serkentésével.

A 7A-7B. ábrák az A3RAg különböző hatásait mutatják. Ebben a konkrét esetben az IB-MECA hatását vizsgáltuk daganatos és normálsejtekre. Az eredmények egyértelműen mutatják az A3RAg fokozott hatékonyságát az adenozinnal összehasonlítva. Az A3RAg terápiás hatását gátolta egy A3-receptor antagonista, az MRS-1220 adása. Az in vivő vizsgálatok alátámasztották az in vitro eredményeket, melyekben az A3RAg egerekben kemoprotektív hatású volt, összehasonlítva a kombinált A3RAg és egy citotoxikus gyógyszerrel való kezelést a csak citotoxikus gyógyszert kapó egerekkel (lásd például a 8. ábrát). Ezenkívül a daganatos

HU 226 913 Β1 gócok számának csökkenése az A3RAg-kezelt egerekben szintén jelzi az anyag kemoterápiás aktivitását (lásd például a 9. ábrát). A 10A-10B., valamint a 19A. és 19B. ábra azt mutatják, hogy a csak citotoxikus gyógyszerrel kezelt daganatos egerekben csökkent a perifériás fehérvérsejtek és neutrofilek száma, míg a kemoterápia után adott A3RAg helyreállította a teljes fehérvérsejtszámot, a neutrofilek százalékos növekedése mellett.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy az A3RAg kettős terápiás funkcióval bír, mind kemoterápiás, mind pedig kemoprotektív anyagként hat. Egyértelmű, hogy az A3RAg ezen kettős hatása is beletartozik a jelen találmány oltalmi körébe.

Valamennyi esetben a találmány szerinti gyógyászati készítményt a megfelelő orvosi gyakorlattal összhangban alkalmazzuk és adagoljuk, figyelembe véve az adott egyén klinikai állapotát, az alkalmazás helyét, módját és időzítését, a beteg korát, nemét, testtömegét és egyéb, a gyakorló orvos számára ismert további tényezőket.

A találmány szerinti készítményt különböző módokon adhatjuk, így szájon át, szubkután vagy parenterálisan, beleértve az intravénás, intraarteriális, intramuszkuláris, intraperitoneális vagy intranazális alkalmazásokat, illetve adhatjuk még a szakemberek által ismert intratekális és infúziós technikákkal is.

Ismert, hogy a kezelés ideje általában hosszabb emberben, mint állatokban, például a jelen esetben egerekben.

A kezelés hossza arányos a betegség időtartamával és az aktív hatóanyag hatékonyságával. A terápiás protokoll egyszeri és többszöri dózisokat tartalmazott több napon keresztül vagy még tovább. A kezelés hossza általában függ a betegség lefolyásától, az aktív hatóanyag hatékonyságától és a kezelt beteg típusától.

Amikor a jelen találmány szerinti készítményt parenterálisan adjuk, akkor azt injektálható egységdózis formában formuláljuk (oldat, szuszpenzió, emulzió). Az injekcióra alkalmas gyógyászati formulációk közé tartoznak a steril vizes oldatok vagy diszperziók és steril porok, melyeket feloldhatunk injektálható steril oldatokká vagy diszperziókká. A hordozóanyag lehet egy oldószer vagy egy diszpergálómédium, amely tartalmazhat például vizet, etanolt, poliolt (például glicerint, propilénglikolt, lipid polietilénglikolt és hasonlókat), ezek megfelelő keverékét és növényi olajokat.

Időnként nemvizes bázisú hordozókat - például gyapotmagolajat, szezámolajat, olívaolajat, szójaolajat, kukoricaolajat, napraforgóolajat vagy földimogyoró-olajat - és észtert - mint az izopropil-mirisztát - is alkalmazhatunk az aktív hatóanyag oldószerrendszereként.

Ezenkívül számos adalék anyagot is adagolhatunk - beleértve antibakteriális tartósítókat, antioxidánsokat, kelátképzőket és puffereket melyek fokozzák a készítmények stabilitását, sterilitását és izotonicitását. A mikroorganizmusok hatását megakadályozhatjuk számos antibakteriális és gombaellenes anyaggal, például parabénnel, klór-butánnal, fenollal, szorbinsavval és hasonlókkal.

A szájon át való alkalmazáskor az aktív hatóanyagot formulálhatjuk tabletták, szuszpenziók, oldatok, emulziók, kapszulák, porok, szirupok és hasonlók formájában, és ezeket a gyógyszerészek által jól ismert technikák által alkalmazhatjuk és előállíthatjuk.

A jelen találmányt az igénypontok határozzák meg - melynek tartalmát a jelen leírásban kinyilvánítottak alapján kell értelmezni és a további példákon keresztül mutatjuk be a mellékelt ábrákkal együtt. Megjegyezzük, hogy az alkalmazott terminológia leíró, és nem korlátozó jellegű.

Míg a következő kinyilvánítás csak a találmány néhány specifikus megvalósítását ismerteti részletesebben, a szakemberek számára egyértelmű, hogy a találmány nem korlátozódik ezekre, és formai és tartalmi vonatkozásban egyaránt egyéb változatok is lehetségesek anélkül, hogy eltávolodnánk a találmány oltalmi körétől és szellemiségétől.

Az ábrák rövid ismertetése

A találmány megértésének érdekében és annak bemutatására, hogyan lehet azt a gyakorlatban megvalósítani, egy előnyös megvalósítási formát ismertetünk nem korlátozó jelleggel - a mellékelt ábrákra hivatkozva, melyeket az alábbiakban részletezünk.

Az l.ábra egy oszlopdiagram, amely egy in vitro vizsgálat eredményét mutatja, ahol az adenozin, (Ad), a DPCPX (egy A1RAn), a CPA és CCPA (mindkettő egy A1 RAg) vagy az IB-MECA (egy A3RAg) hatását látjuk a G-CSF termelésre. Kontrollként módosított RPMI-vel kezelt tenyészetek szolgáltak. Az eredmények a kontroll százalékában (kontroll=100%) vannak kifejezve.

A 2. ábra egy olyan kísérlet oszlopdiagramja amely a [³H]-timidin beépülési vizsgálattal nyert eredményeket mutatja ahol a csontvelői sejtek proliferációját adenozinnal, CPA-val vagy IB-MECA-val serkentettük G-CSF elleni antitestek jelenlétében [(+) G-CSF antitest, világos oszlopok] vagy hiányában [(-) G-CSF antitest, sötét oszlopok]. Az eredmények a G-CSF elleni antitestek semlegesítő hatását mutatják. Az eredményeket a kontrollt meghaladó százalékban fejezzük ki (kontrollt 00%).

A 3A. és 3B. ábra két - [³H]-timidin-beépülési vizsgálattal nyert eredményeket bemutató oszlopdiagramot ismertet, ahol a csontvelői sejtek proliferációját az adenozin, egy adenozinreceptor agonista (3A. ábra) vagy az adenozin és egy adenozinreceptor antagonista (3B. ábra) együttes jelenlétében vizsgáltuk. A vizsgált receptoragonisták (3A. ábra) a CPA (egy A1RAg) és az IB-MECA (egy A3RAg); a receptorantagonisták (3B. ábra) a DPCPX (egy A1RAn), a

HU 226 913 Β1

DMPX (egy A2RAn) és az MRS (egy A3RAn). Az eredmények a kontrollt meghaladó timidinbeépülést mutatják a kontroll százalékában (kontroll=100%).

A 4. ábra egy in vitro kísérlet eredményeit mutató oszlopdiagram, ahol a csontvelői sejtek proliferációját három különböző koncentrációjú IB-MECA (0,01 μΜ, 0,1 μΜ és 1,0 μΜ) jelenlétében vizsgáltuk. Az eredmények a [³H]-timidin-beépülést fejezik ki a kontroll feletti százalékban (kontroll=0%). Az oszlopok alatti számok az IB-MECA koncentrációkat jelölik (μΜ).

Az 5A. és 5B. ábra két vizsgálat eredményeit bemutató oszlopdiagramot ismertet - mindkettő in vitro készült, és a sejtszámolási vizsgálatokon alapul -, ahol az adenozinnak és egy antagonistájának limfómasejtek (Nb2—11C) növekedésére való hatását vizsgáltuk. Az 5A. ábrán az adenozinnak, a CPA-nak (egy A1RAg), a DMPA-nak (egy A2RAg) vagy az IB-MECA-nak (egy A3RAg) a limfómasejtek növekedésére gyakorolt hatását vizsgáltuk. Az 5B. ábrán az adenozinnak, a DPCPX-nek (egy A1RAn), a DMPX-nek (egy A2RAn) vagy az MRS1220-nak (egy A3RAn) a limfómasejtek növekedésére gyakorolt hatását vizsgáltuk. RPMI-vel kezelt limfómasejtek adták a kontrollt. Az eredmények a kontroll feletti növekedésgátlás százalékában vannak kifejezve (kontroll=0%).

A 6. ábra egy in vitro vizsgálat eredményeit mutató oszlopdiagram, ahol az A3RAg IB-MECA gátolta különböző típusú daganatsejtek B16 melanoma, HTC-116 vastagbél-karcinóma, Nb2—11C limfóma - növekedését. RPMI-vel kezelt sejtek adták a kontrollt. Az eredmények a kontroll feletti növekedésgátlás százalékában vannak kifejezve (kontroll=0%).

A 7A. és 7B. ábra egy in vitro vizsgálat eredményeit mutató oszlopdiagramokat ismertet, ahol az adenozinnak vagy az A3RAg IB-MECA hatását vizsgáltuk daganatsejtek (Nb2-11C limfóma, 7A. ábra) vagy csontvelői sejtek (7B. ábra) növekedésére. A 7A. és 7B. ábra eredményei a kontrolihoz viszonyított gátlás vagy serkentés százalékában vannak kifejezve (kontroll=0%).

A 8. ábra egy in vivő vizsgálat eredményeit mutató oszlopdiagram, ahol a perifériás fehérvérsejtek (FVS) számát vizsgáltuk 5 és 9 nap múlva egy kemoterápiás gyógyszerrel (a ciklofoszfamid) való kezelést követően. A ciklofoszfamidot önmagában adtuk (szürke oszlopok), vagy naponta szájon át adott IB-MECA-val együtt (1 ml oldatban), a kezelést 24 órával a kemoterápiás gyógyszer adása után kezdve. PBS-sel kezelt egerek szolgáltak kontrollként. Az FVS-számot (FVS-szám) a kontroll feletti százalékban fejeztük ki (kontroll=0%).

A 9. ábra egy in vivő vizsgálat eredményeit mutató oszlopdiagram, ahol a melanomagócok számát mutatjuk egérben 2*10⁵ melanomasejttel való inokuláció után, melyeket ezt követően ciklofoszfamid (CHEMO) kemoterápiás gyógyszerrel, IB-MECAval, egy A3RAg és IB-MECA kombinációjával és CHEMO-val kezeltünk. Foszfátpufferolt sóoldat (PBS) szolgált kontrollként.

A 10A. és 10B. ábra egy in vivő vizsgálat eredményeit mutató oszlopdiagramokat ismertet, melyek az IB-MECA kemoterápiás aktivitását mutatják. A fehérvérsejtek (FVS, 10A. ábra) és neutrofilek (10B. ábra) számát a kemoterápiás gyógyszer ciklofoszfamiddal (CHEMO) való kezelés idejének (az adagolás utáni órák) függvényében ábrázoljuk az IB-MECA jelenlétében (CHEMO+IB-MECA) és annak hiányában. PBS-sel kezelt tumoros egerek szolgáltak kontrollként. A neutrofilsejtek számát a kontroll feletti százalékban fejezük ki (kontroll=0%).

A 11. ábra a „meztelen” egerek tömegét mutatja 7, 10 és 14 nappal a kezelés kezdetét (5-FU, CI-IB-MECA vagy utóbbi kettő kombinációja) követően a kontroll százalékában (nem kezelt egér=100%). A kezelés során 5-FU-t (sötét oszlopok), 5-FU és CI-IB-MECA (egy A3RAg) kombinációját (szürke oszlopok) és CI-IBMECA-t önmagában (fehér oszlopok) adagoltunk.

A 12A. és 12B. ábra egy olyan kísérlet eredményeit mutatja, ahol a CI-IB-MECA doxorubicin okozta mielotoxicitás mérséklését vizsgáltuk. A kísérleteket ICR egereken végeztük. A 12A. ábra a fehérvérsejtszámot (FVS), míg a 12B. ábra a csontvelői magvas sejtek számát mutatja. A 12A. ábra eredményei két különböző kezelés négy eltérő időpontban való hatását mutatja, a kontrollszintet a szaggatott vonal jelzi; a 12B. ábra eredményei két különböző időpontban való kezelés hatását mutatják, a kontrollszintet a bal oldalon egy oszlop jelzi.

A 13. ábra az anti-G-CSF antitest hatását mutatja a fehérvérsejtszámra (FVS) kontroll, kemoterápiás gyógyszerrel kezelt, illetve az utóbbi és CI-IB-MECA - szájon át adva, 6 pg/kg-testtömeg, 0,2 ml PBSben - kombinációjával kezelt egerekben.

HU 226 913 Β1

Az anti-G-CSF antitest injekció utáni fehérvérsejtszámot a világos színű oszlopok jelölik. Valamennyi eredmény a kontroll százalékában van megadva (kontrollt 00%).

A 14. ábra a daganat méretét mutatja az időben, amely „meztelen egerekben” alakult ki HCT-116 humán vastagbélkarcinómasejtekkel való injekciót követően egy kontroll és egy kezelt (szájon át adott CI-IB-MECA) csoportban.

A 15. ábra a 14. ábrához hasonló kísérlet eredményeit mutatja, melyben a kialakult daganat nagyságát mértük „meztelen egerekben” HCT-116 humán vastagbélkarcinóma-sejtekkel való injekciót követően. Négy csoportot vizsgáltunk: egy kontrollt, egy csoportot, amely az 5-FU kemoterápiás gyógyszert kapta, egy szájon át CI-IB-MECA-val kezelt csoportot és az utolsót, amely az 5-FU és a CI-IB-MECA kombinációját kapta.

A 16. ábra egy oszlopdiagram, amely a daganat nagyságát mutatja a 15. ábrán bemutatott kísérlet 30. napján.

A 17. ábra egy oszlopdiagram, amely egy olyan kísérlet eredményeit mutatja, ahol a CI-IBMECA csontvelői sejtek proliferációját serkentő hatását vizsgáltuk különböző koncentrációjú (0,05 pg/ml és 0,5 pg/ml) anti-G-CSF antitestek jelenlétében (0 nincs antitest).

A 18. ábra egy in vitro kísérlet eredményeit mutatja, ahol a B-16 melanoma- vagy csontvelői sejtek proliferációját vizsgáltuk. A proliferációt a [³H]-timidin-beépüléssel mértük. A sejtekhez 0,01 pM vagy 0,1 pM CI-IBMECA-t adtunk az A3Rag, MRS-1523 jelenlétében (fehér oszlopok) vagy annak hiányában (sötét oszlopok). Az eredményeket a kontroll százalékában fejezzük ki (kontrollt 00%).

A 19A. és 19B. ábra a 10A. és 10B. ábrához hasonló kísérlet eredményeit mutatja, konkrétan CI-IB-MECA használatával.

A 20. ábra egy in vitro kísérlet eredményeit mutatja, ahol az IB-MECA vagy a CI-IB-MECA csontvelői sejtekre kifejtett serkentő hatását vizsgáltuk. A két A3RAg-t 1 nM vagy 10 nM koncentrációkban adtuk a csontvelői sejttenyészethez egy A3RAn, az MRS-1523 10 nM koncentrációjának jelenlétében [szürke oszlopok - „(+) antagonisták”] vagy annak hiányában [sötét oszlopok - „(-) antagonisták”]. A proliferációt a [³H]-timidin-beépüléssel mértük. Az eredményeket a kontrollral szemben mért serkentés százalékában fejeztük ki (nem kezelt csontvelői sejtek, kontrolul 00%).

Kísérleti eredmények

Daganatsejtek

Rágcsáló-daganatsejtvonalakat (B-16 melanoma és Nb2-11C patkánylimfóma) használtunk. A B-16 melanomasejteket az Amerikai Szövettenyészeti Gyűjteményből (ATCC), Rockville, Maryland szereztük be. Az Nb2-11C patkánylimfómasejteket (Pines M. és Gertler A., J. of Cellular Biochem., 37: 119-129. oldalak, 1988) Dr. A. Gertler, Hebrew Egyetem, Izrael biztosította számunkra.

Alkalmaztunk még vastagbélkarcinóma-sejteket (HCT-116), melyeket az ATCC-ből szereztünk be.

A sejteket rutinszerűen 10%-os fötális borjúszérumot (FBS, Biological Industries, Beit Haemek, Izrael) tartalmazó RPMI médiumban tartottuk, a sejteket hetente két alkalommal vittük át frissen készített médiumba.

Normálsejtek

A C57BL/6J egerek combcsontjából nyert csontvelői sejteket alkalmaztuk. A sejteket a korábbiakban leírtaknak megfelelően preparáltuk (17).

Gyógyszerek/vegyületek

A következő gyógyszereket használtuk: adenozin; adenozin A1-receptor agonisták: CCPA [2-klór-N⁶-ciklopentil-adenozin], CPA (N-ciklopentil-adenozin); A1RAn: DPCPX (1,3-dipropil-8-ciklopentil-xantin); adenozin A2-receptor agonisták: DMPA (N⁶-[2-(3,5-dimetoxi-fenil)-2-(2-metil-fenil)-etil]-adenozin); A2RAn: DMPX (3,7-dimetil-1-propargil-xantán); A3RAg: IB-MECA (1 -deoxi-1 -{6-[({3-jód-fenil}-metil)-amino]-9H-purin-9-il}N-metil-p-D-ribofuranuramid), CI-IB-MECA (2-klór-N⁶3- jód-benzil)-adenozin-5’-N-metil-uronamid; és adenozin A3-receptor antagonista: MRS-1523 (5-propil-2-etil4- propil-3-etil-szulfanil-karbonil)-6-fenil-piridin-5-karboxilát) és az MRS-1200 (9-klór-2-(2-furanil)-5-[(fenil-aceti I )-amino][1,2,4]-triazol[1,5-c]ki nazolin).

Rágcsálóellenes G-CSF antitesteket alkalmaztunk (protein-A kromatográfián tisztított nyúl antiszérum, Cytolab LTD, Weizmann Tudományos Intézet, Izrael).

Egerek

Nőstény ICR, C57BL/6J egereket vagy BALB/C eredetű egereket használtunk 3 hónapos korukban, átlagtömegük 25 g volt. Az állatokat a Harlan Laboratóriumtól (Jeruzsálem, Izrael) vásároltuk. Szabvány pelletált tápot és csapvizet biztosítottunk.

1. példa

Adenozin és adenozinreceptor antagonisták és agonisták hatása a G-CSF termelésre és a csontvelői sejtek proliferációjára Annak bizonyítása érdekében, hogy az adenozin biológiai hatásait a G-CSF termelés serkentésén keresztül fejti ki, normálsejteket tenyésztettünk adenozin vagy egy adenozin agonista vagy antagonista jelenlétében.

Erre a célra a C57BL/6J vagy az ICR egerek combcsontjából nyert csontvelői sejteket szétoszlattuk egy 25G méretű tűn való átpréseléssel. Ezt követően a sej11

HU 226 913 Β1 teket (3χ10⁵ sejt/lyuk, egy 96 lyukú mikrotiterlemezen) 10%-os fötális borjúszérumot (FBS) tartalmazó RPMI médiumban tenyésztettük adenozin (25 μΜ) jelenlétében. Adenozint vagy egy A1 és A3 adenozinreceptor agonistát - CPA (egy A1RAg, 0,01 μΜ), CCPA (egy A1RAg, 0,01 μΜ) vagy IB-MECA (egy A3RAg, 0,01 μΜ) - adtunk a csontvelőtenyészetekhez adenozin nélkül; ezenkívül egy A1 adenozinreceptor antagonistát, a DPCPX-et (0,1 μΜ) adtunk a csontvelőtenyészethez adenozin jelenlétében (25 μΜ).

A fentiekben részletezett kísérletekhez kontrollként RPMI-ben és 5% FBS-ben szuszpendált sejttenyészeteket használtunk.

A [³H]-timidin-beépülési vizsgálatot alkalmaztuk a csontvelői sejtek proliferációjának vizsgálatára. Erre a célra 30 órás inkubáció után valamennyi lyukat 1 pCi [³H]-timidinnel feltöltöttük. A teljes 48 órás inkubáció után a sejteket összegyűjtöttük, és meghatároztuk a [³H]-timidin-felvételt egy LKB folyadékszcintillációs számlálóban (LKB, Piscataway, NJ, USA). Az eredményeket az 1. ábra mutatja, amely szerint az A1RAg vagy az A3RAg hatnak a G-CSF termelésre, amely hasonló az adenozinnal elérthez.

Annak bizonyítására, hogy az adenozin és agonistái hatásukat a G-CSF termelés serkentése által fejtik ki, további vizsgálatot végeztünk, ahol anti-G-CSF antitesteket (62,5 ng/ml) adtunk a csontvelői sejttenyészethez adenozinnal (25 μΜ), CPA-val (0,01 μΜ) vagy IB-MECA-val (0,01 μΜ) együtt. A sejtproliferációt a fentiekben leírtak szerint határoztuk meg. A kísérlet eredményeit a 2. ábra mutatja, ahol az anti-G-CSF antitestek gátolták az adenozin és agonistái csontvelői sejtek proliferációját serkentő hatását. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az adenozinreceptorral való interakció által létrejövő aktivitás legalább egy részét a G-CSF indukció közvetíti.

Meghatároztuk egy A1 RAg és egy A3RAg kombináció (CPA és IB-MECA) kumulatív hatását a csontvelői sejtek proliferációjára. A kísérletet ahhoz a kísérlethez hasonlóan végeztük, melynek eredményeit az

1. ábrán bemutattuk. A sejteket szétoszlatást követően adenozin (25 μΜ), CPA (0,01 μΜ), IB-MECA (0,01 μΜ) vagy az utóbbi kettő kombinációjának (mindkettő 0,01 μΜ koncentrációban) jelenlétében inkubáltuk, és azokat a fentiekben leírtak szerint tovább kezeltük. Az eredményeket a 3A. ábra mutatja, ahol az IB-MECA és a CPA fokozott kombinált hatása látható.

Az adenozinreceptor antagonisták csontvelői sejtek proliferációjára kifejtett hatásainak összehasonlítása érdekében - a fentiekben leírt módszereket követve a sejteket inkubáltuk csak adenozinnal vagy kombinálva DMPX-szel (egy A2RAn), DPCPX-szel (egy A1RAn), MRS-1220-szal (egy A3RAn), illetve DPCPX és MRS-1220 kombinációjával. Az eredményeket a 3B. ábra mutatja. Látható, hogy az A2-receptor blokkolása DMPX-szel szintén a csontvelői sejtek proliferációjának fokozódásához vezetett, amely még meg is haladta a csak adenozinnal kapott értéket. Ezzel összehasonlítva a proliferációnövekedést a DPCPX vagy az MRS-1220 50%-kal csökkentette a csak adenozinnal kezekhez képest, míg a DPCPX és az MRS1220 együttes adása azt teljesen megakadályozta.

A fentiekben előkezelt sejteket különböző koncentrációjú IB-MECA (1 μΜ, 0,1 μΜ vagy 0,01 μΜ) jelenlétében inkubáltuk. A serkentés százalékát a [³H]-timidinbeépülés vizsgálatával határoztuk meg; az eredményeket a 3. ábra mutatja, ahol az IB-MECA dózisfüggően stimulálta a csontvelő proliferációját.

2. példa

A daganatsejtek növekedésének modulálása az adenozin és agonistái által

Az Nb2-11C patkánylimfómasejteket (1,2x10⁴ sejt/ml) 48 óráig inkubáltuk egy 96 lyukú mikrotiterlemezben 1 ml 5% fötális borjúszérumot tartalmazó RPMI médiumban. A tenyészethez 25 μΜ adenozint, 0,01 μΜ adenozinreceptor agonistákat (CPA, egy A1RAg; DPMA, egy A2RAg; vagy IB-MECA, egy A3RAg) vagy 0,1 μΜ adenozinreceptor antagonistákat (DPCPX, egy A1RAn; DMPX, egy A2RAn vagy MRS1220, egy A3RAn) és adenozin kombinációját (25 μΜ) adtuk.

A fentiekben részletezett kísérlethez kontrollként RPMI-ben és 5% FBS-ben szuszpendált sejttenyészeteket használtunk. A sejtproliferáció mértékét sejtszámolási vizsgálattal határoztuk meg.

Az eredményeket az 5A. és 5B. ábra mutatja az adenozinnal való gátlással összehasonlítva. Látható, hogy az Nb2—11C sejtek proliferációját az IB-MECAval - egy A3RAg - történő inkubáció jelentősen gátolta. A növekedésgátlás elmaradt DPMA - egy A1 RAg jelenlétében, és egy alacsonyabb fokú gátlást észleltünk a DPMA - egy A2RAn - hatására. A CPA nem gátolta ezen két tumorsejt proliferációját, amely azt veti fel, hogy az A1 adenozinreceptor nem vesz részt ebben az aktivitásban. Azonban a DMPA és az IB-MECA gátló aktivitása az A2 és A3 adenozinreceptorok szerepét sugallják konkrétan ebben a gátlóhatásban.

Ezenkívül látható, hogy a DPCPX - egy A1RAn hatástalan volt, míg az A3RAn MRS-1220 jelenlétében az adenozinnak az Nb2-11C sejtek proliferációjára kifejtett hatása jelentősen csökkent. Egy kisebb, de még szignifikáns hatást gyakorolt a DMPX, ami egyA2RAn. Ezek az eredmények arra a következtetésre vezetnek, hogy egy A3RAg vagy egy A2RAn a daganatsejtek növekedését hatékonyan képesek gátolni.

A fentiekhez leírtakhoz hasonlóan vizsgáltuk az A3RAg IB-MECA növekedést gátló hatékonyságát a B-16 melanóma-, a HCT-116 vastagbélkarcinóma- és az Nb2—11C limfómasejteken. Az eredményeket a 6. ábra mutatja a proliferáció gátlásának százalékában.

3. példa

Az adenozin A3-receptor agonista eltérő hatást fejt ki a daganatos és normálsejtekre A fentiekben ismertetett kísérleti módszerekkel vizsgáltuk az adenozin, az A3RAn-ek és az A3RAg-k hatását a daganatos sejtek növekedésére.

Röviden: Nb2—11C limfóma- vagy csontvelői sejteket inkubáltunk adenozin vagy IB-MECA jelenlétében.

HU 226 913 Β1

Az A3RAg kettős hatását, mely szerint egyrészt gátolja a daganatos sejtek növekedését, másrészt pedig serkenti a csontvelői sejtek proliferációját, a 7A. és 7B. ábra szemlélteti.

4. példa

In vivő vizsgálatok db C57BL/6J egeret 4 csoportra osztottunk, melyeket a következő protokollok egyikével kezeltünk:

1. Kontrollcsoport: naponta egerenként 1 ml sóoldat intraperitoneális (ip.) adása a daganat inokulációjától kezdve az állatok leöléséig.

2. Kemoterápiás csoport: egy ip. ciklofoszfamid injekció 24 órával a daganatsejtek inokulációját követően, és naponta egerenként 1 ml sóoldat ip. a daganat inokulációjától kezdve az állatok leöléséig.

3. Adenozin A3-receptor agonista (A3RAg) csoport: naponta szájon át adagolunk IB-MECA-t a daganat inokulációjától kezdve az állatok leöléséig.

4. A3RAg+kemoterápiás csoport: egy ip. ciklofoszfamid injekció 24 órával a daganatsejtek inokulációját követően, és naponta szájon át adott 3 pg/kg-testtömeg IB-MECA.

Az 5. és 9. napon az egereket a farokvénán keresztül véreztettük, és vérmintát vettünk a fehérvérsejtszám (FVS) meghatározására. Az eredményeket a 8. ábra mutatja.

Ezenkívül 18 nap után az egereket leöltük, és megszámoltuk a melanoma-daganatgócokat a tüdőben. Az eredményeket a 9. ábra mutatja.

Egy további kísérletet végeztünk az A3RAg kemoprotektív hatásának megítélésére. Az egereket ciklofoszfamiddal (50 mg/kg-testtömeg, 0,3 ml PBS-ben) kezeltük. 48 és 72 órával a citotoxikus gyógyszer adását követően az egereket ip. kezeltük adenozinnal (25 pg/kg-testtömeg) vagy IB-MECA-val (3 vagy 6 pg/kg-testtömeg, 0,2 ml PBS-ben). Meghatároztuk a fehérvérsejtek (FVS) és neutrofilek számát. Az eredményeket a 10A. (FVS) és 10B. (neutrofilek) ábra mutatja.

Látható, hogy a ciklofoszfamiddal kezelt egerekben csökken a perifériás fehérvérsejtek és neutrofilek száma összehasonlítva a csak az IB-MECA-val kezelt csoporttal. Amikor adenozint vagy IB-MECA-t adtunk, a teljes fehérvérsejtszám rendeződött - az utóbbi vegyületnek kifejezett hatása volt -, a teljes helyreállítás 168 óra múlva (7 nap) alakult ki.

5. példa

Az adenozin A3-receptor agonista kivédi egy kemoterápiás gyógyszerrel kezelt egerek testtömegcsökkenését csoport „meztelen egeret” (BALB/C törzsből származót) - 10 állat csoportonként - a következő módon kezeltük:

1. csoport: kezeletlen egerek (igazolni kell).

2. csoport: az egereket intraperitoneálisan (ip.) kezeltük 5-fluoruracillal (5-FU, 30 mg/kg-testtömeg PBSben) 5 egymást követő nap.

3. csoport: az egerek ip. 5-FU injekciót kaptak a második csoporthoz hasonlóan, de a második naptól kezdve és másnaponta ezt követően az állatok szájon át kaptak CI-IB-MECA-t (6 pg/kg-testtömeg, 0,2 ml PBS-ben).

4. csoport: az egerek csak CI-IB-MECA-t kaptak a fentiek szerint.

Az egerek testtömegét a 7., a 10. és a 14. napon mértük. Az eredményeket a 11. ábra mutatja.

Látható, hogy az 5-FU jelentős hatással volt az egerek testtömegére összehasonlítva a kontrollokéval, míg a CI-IB-MECA és 5-FU együttes adásakor az előző mérsékelte valamelyest a testtömegcsökkenést. A CI-IB-MECA önmagában nem csökkentette a testtömeget.

Ez a kísérlet azt mutatja, hogy az adenozin A3-receptor agonisták bizonyos általános védőhatással rendelkeznek a kemoterápia néhány toxikus hatásával szemben.

6. példa

A CI-IB-MECA megvédi az egereket a kemoterápiás gyógyszer doxorubicin mielotoxikus hatásával szemben

Az ICR egereket doxorubicinnal kezeltük (10 mg/kg ip. injekció 0,5 ml PBS-ben). A citotoxikus gyógyszer adását követően 24, 48 és 72 órával az egerek szájon át CI-IB-MECA-t kaptak (6 pg/kg-testtömeg). Az egereket 72, 96, 120 és 144 óra múlva öltük le, és vérmintákat vettünk. Ezenkívül leszívtunk csontvelői sejteket az egerek combcsontjából, és ebből az aspirált mintából meghatároztuk a magvas sejtek számát Coumassiekék festést követően.

Az egereket három csoportban vizsgáltuk:

1. csoport: a kontrollegerek csak PBS-t kaptak.

2. csoport: a csak doxorubicinnal kezelt egerek.

3. csoport: a doxorubicinnal és IB-MECA-val kombináltan kezelt állatok.

A fehérvérsejtszám-eredményeket a 12A. ábra, míg a csontvelő magvas sejtjeinek számát a 12B. ábra mutatja. Az eredmények világosan mutatják, hogy az IB-MECA hatására a perifériás fehérvérsejtszám és a csontvelő magvas sejtjeinek a száma egyaránt jelentősen emelkedik, mely doxorubicin okozta mielotoxikus hatást kivédő aktivitásért egyértelműen az A3RAg felelős.

7. példa

A G-CSF-ellenes antitestek semlegesítik a CI-IBMECA csontvelőt védő hatását

Az ICR egereket a következő hat csoportra osztottuk:

1. csoport: kontroll - csak oldószert kaptak.

2. csoport: kontroll, amely anti-G-CSF antitestet kapott (5 pg/egér).

3. csoport: kemoterápiás - ciklofoszfamidot kaptak (CYP-50 mg/kg-testtömeg).

4. csoport: kemoterápia (50 mg/kg-testtömeg CYP)+anti-G-CSF antitestek (5 pg/egér).

5. csoport: kemoterápia (50 mg/kg-testtömeg CYP)+CI-IB-MECA (6 pg/kg-testtömeg)+anti-G-CSF antitestek (5 pg/egér).

HU 226 913 Β1

6. csoport: kemoterápia (50 mg/kg-testtömeg CYP)+CI-IB-MECA (6 pg/kg-testtömeg)+anti-G-CSF antitestek (5 pg/egér).

Valamennyi csoportban 10 egér volt, és a kísérletet két alkalommal megismételtük.

A CYP-et intraperitoneálisan fecskendeztük be 0,2 ml PBS-ben, ami a hordozóanyag volt.

A CI-IB-MECA-t szájon át adtuk (0,2 ml PBS-ben) a ciklofoszfamid adása után 48 és 72 órával.

Az anti-G-CSF antitesteket intravénásán adtuk (0,2 ml PBS-ben) a kemoterápiás gyógyszer után 72 órával.

A vérmintákat 124 órával a kemoterápiás kezelés után vettük le. A fehérvérsejteket egy Coulter sejtszámláló határozta meg, a minőségi vérképet pedig tárgylemezre kihúzott keneten olvastuk le May-Grünwald-Giemsa-festést követően.

A fehérvérsejtszám eredményeit a 13. ábra mutatja. Látható, hogy a ciklofoszfamiddal kezelt egerekben csak a perifériás fehérvérsejtszám csökkent. A CI-IBMECA-val kezelt csoportban az FVS-szám és a neutrofilek százalékos megoszlása szignifikánsan magasabb volt a kemoterápiás csoporttal összehasonlítva (a neutrofilek transzportjára vonatkozó eredményeket nem mutatjuk). Amikor az anti-G-CSF ellenanyagot a kontroll- és a kemoterápiás csoportoknak adtuk, az FVSszám várható csökkenését észleltük. Amikor az anti-GCSF ellenanyagot a kemoterápiás gyógyszerrel és a CI-IB-MECA-val kombináltan kezelt csoportnak adtuk, az ellenanyag megakadályozta a CI-IB-MECA védőhatását, ahogy az világosan látható a 13. ábrán. Ezek az eredmények arra a következtetésre vezetnek, hogy a CI-IB-MECA mieloid rendszerre kifejtett védőhatását az agonista G-CSF termelődését és szekrécióját serkentő képessége közvetíti.

8. példa

A CI-IB-MECA gátolja a HCT-116 humán vastagbél-karcinóma kifejlődését „meztelen” egerekben

A daganatokat 1 *10⁶ HCT-116 humán vastagbélkarcinóma-sejt szubkután befecskendezésével hoztuk létre „meztelen” egerekben (BALB/C törzsből származók) (Harlan, Jeruzsálem, Izrael). Az egereket másnaponta kezeltük szájon át adott 6 pg/kg-testtömeg CI-IBMECA-val (0,2 ml PBS-ben). A kontrollegerek csak vivőanyagot (PBS) kaptak. Valamennyi csoportban 10 egér volt. A daganat növekedési ütemét hetente kétszer az egyes daganatok két egymásra merőleges átmérőjének mérésével határoztuk meg, míg a daganat méretét a következő képlet alapján számítottuk ki: k/6[D1D2], Az eredményeket a 14. ábra mutatja, ahol a kezelt csoportban a tumornövekedés jelentős gátlása észlelhető.

Egy további kísérletsorozatban a CI-IB-MECA és az

5-fluoruracil (5-FU) kombinált kezelést vizsgáltuk. A „meztelen” egereknek szubkután befecskendeztünk 1*10⁶ HCT-116 sejtet. Egy nappal később intraperitoneálisan befecskendeztünk 5-FU-t (30 mg/kg-testtömeg, 0,2 ml PBS-ben), melyet megismételtünk 4 egymást követő nap. Másnaponta az egerek szájon át kaptak 5 pg/kg-testtömeg CI-IB-MECA-t (0,2 ml PBSben). Kontrollként a csak vivőanyagot (PBS) vagy a csak 5-FU-t kapó állatok szolgáltak. Valamennyi csoportban 10 egér volt. A daganat növekedési ütemét hetente kétszer az egyes daganatok két egymásra merőleges átmérőjének mérésével határoztuk meg, míg a daganat méretét a következő képlet alapján számítottuk ki: n/6[D1D2].

Az eredményeket a 15. és a 16. ábra mutatja. A daganatnövekedés jelentős gátlása volt észlelhető az 5-FU-val, a CI-IB-MECA-val és az utóbbi kettő kombinációjával kezelt csoportokban. 20 nap után a CI-IBMECA és az 5-FU közötti egyértelmű szinergikus hatás volt látható a daganat nagyságára vonatkozóan, ahogy azt konkrétan a 16. ábra mutatja (a 16. ábrán látható eredmények a 30. napra vonatkoznak).

9. példa

A CI-IB-MECA serkenti a csontvelői sejtek proliferációját a G-CSF termelés indukálása által A csontvelői sejteket (3*10⁶ sejt/lyuk) egy 96 lyukú mikrotiterlemezben inkubáltuk. A CI-IB-MECA-t 10 nM végkoncentrációban adtuk hozzá anti-G-CSF ellenanyaggal együtt - végkoncentrációk 0,05 és 0,5 pg/ml - vagy annak hiányában. A sejtproliferációt a [³H]-timidin-beépüléses vizsgálattal határoztuk meg. Az eredményeket a 17. ábra mutatja.

Látható, hogy az anti-G-CSF ellenanyagok dózisfüggőén gátolják a csontvelői sejtek proliferációját. Ez a kísérlet azt is mutatja, hogy a CI-IB-MECA hatása a G-CSF úton keresztül jön létre (beleértve G-CSF sejtekből való kiválasztását).

10. példa

A CI-IB-MECA gátolja a daganatsejtek növekedését, és serkenti a csontvelő proliferációját és differenciálódását

A B-16 melanomasejteket (5*10⁵ sejt/ml) és csontvelői sejteket (3*10⁶ sejt/ml) inkubáltunk egy 96 lyukú mikrotiterlemezben. A tenyésztőmédium 10% FTS-sel kiegészített RPMI volt, melyhez 0,01 μΜ vagy 0,1 μΜ CI-IB-MECA-t adtunk az adenozin A3-receptor antagonista MRS-1523 jelenlétében vagy annak hiányában. A sejtproliferációt a korábbiakban említett [³H]-timidinbeépülés vizsgálatával határoztuk meg. Az eredményeket a 18. ábra mutatja. Látható, hogy az MRS1523 jelenlétében a B-16 melanomasejtek és a csontvelői sejtek proliferációja nem változott a kontrolihoz képest. Ezzel ellentétben a CI-IB-MECA gátolta a B-16 melanomasejtek proliferációját, míg a csontvelői sejtekére viszont serkentő hatású volt.

Ezek az eredmények az A3 adenozinreceptor agonista kettős hatását szemléltetik.

11. példa

A CI-IB-MECA kemoprotektív anyagként viselkedik

A 4. példához hasonló példát IB-MECA-val végeztük el, és az eredményeket a 19A. és 19B. ábra mutatja, melyek a CI-IB-MECA kemoprotektív aktivitását szemléltetik.

HU 226 913 Β1

12. példa

Az IB-MECA és CI-IB-MECA hatása a csontvelői sejtek proliferációjára

Egér csontvelői sejteket a fentiekben leírtak szerint tenyésztettünk. A tenyészethez IB-MECA-t és CI-IBMECA-t adtunk 1 vagy 10 nM koncentrációban az A3RAn MRS-1523 jelenlétében vagy annak hiányában. Az antagonista koncentrációja 10 nM volt. Az eredményeket a 20. ábra mutatja.

A 20. ábrán látható, hogy az IB-MECA és a CI-IBMECA hatása dózisfüggő. Ezenkívül az is látható, hogy ezt a hatást nagymértékben gátolta az A3RAn.

Claims (31)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Egy hatóanyag hatásos mennyiségének alkalmazása olyan gyógyszerészeti készítmény előállítására, amely gyógyszer okozta gerincvelő-pusztulás kivédésére alkalmas, ahol a hatóanyag egy adenozin A3-receptor agonista (A3RAg), amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, és amely az (I) általános képlettel jellemezhető, ahol a képletben

   R₁ jelentése alkil-, hidroxi-alkil-,

   C.|-C₁₀ karboxi-alkil- vagy C.|-C₁₀ ciano-alkil-csoport, vagy egy (II) általános képletű csoport, ahol a képletben

   Y jelentése oxigén, kén vagy CH₂;

   X-i jelentése Η, C.|-C₁₀ alkilcsoport, R^aR^bNC(=O)vagy HOR^C- általános képletű csoport, ahol az R^a és az R^b jelentése azonos vagy különböző, és a következő csoportból választott: hidrogén, C.|-C₁₀ alkil-, amino-, C-i-C-io haloalkil-, Ci-Ci₀ amino-alkil-, Ci-Ci₀ BOC-amino-alkil- és C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport, vagy együttesen 2-5 szénatomos heterociklusos gyűrűt jelentenek; és R^c jelentése a következő csoportból választott: alkil-, -NH-, haloalkil-, amino-alkil-, BOC-amino-alkil- és C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport;

   X₂ jelentése H, hidroxil-, Ci-Ci₀ alkil-amino-, C-i-C-io alkil-amido- vagy hidroxi-alkil-csoport;

   X₃ és X₄ jelentése egymástól függetlenül hidrogén, hidroxil-, amino-, amido-, azidocsoport, halogén, alkil-, alkoxi-, karboxil-, nitrilo-, nitro-, trifluor-, aril-, alkil-aril-, tio-, tioészter-, tioéter-, -OCOPh, -OC(=S)OPh-csoport, vagy az X₃ és X₄ egyaránt oxigénatom, amelyek egy >C=S-csoporthoz kapcsolódóan egy öttagú gyűrűt alkotnak, vagy X₂ és X₃ együtt egy (III) általános képletű gyűrűt alkot, ahol R’ és R” jelentése egymástól függetlenül Ci-Ci₀ alkilcsoport;

   R₂ jelentése a következő csoportból választott: hidrogén, halogén, alkil-éter-, amino-, hidrazido-,

   C-i-C-io alkil-amino-, C-|-C₁₀ alkoxi-, C-|-C₁₀ tioalkoxi-, piridil-tio-, C₂-C-|₀ alkenil-, C₂-C-|₀ alkinil-, tio- és C-i-C-io alkil-tio-csoport; és

   R₃ jelentése egy -NR₄R₅ csoport, ahol R₄ hidrogénatom vagy az alkil-, szubsztituált alkil- vagy arilNH-C(Z)-csoportok közül választott, ahol Z jelentése 0, S vagy NR^a, ahol R^a jelentése a fentiekben megadott;

   R₅ jelentése, amennyiben R₄ hidrogénatom, a következő csoportból választott: R- és S-1 -fenil-etil-, benzil-, fenil-etil- és anilidcsoport, mely nem szubsztituált vagy egy vagy több helyen szubsztituált, ahol a szubsztituens a következő csoportból választott: C-]—C-)₀ alkil-, aminocsoport, halogén, C-|-C₁₀ haloalkil-, nitro-, hidroxil-, acetamido-, C-|-C₁₀ alkoxicsoport, és szulfonsav vagy annak sója; vagy R₅ jelentése benzodioxán-metil-, fururil-, L-propil-alanil-amino-benzil-, p-alanil-aminobenzil-, T-BOC-p-alanil-amino-benzil-, fenil-amino-, karbamoil-, fenoxi- vagy C-|-C₁₀ cikloalkilcsoport; vagy R₅ jelentése egy (a) képletű csoport;

   vagy a fentiekben meghatározott vegyület megfelelő sója, például egy trietil-ammónium-sója;

   vagy amennyiben az R₄ alkil-, szubsztituált alkilvagy aril-NH-C(Z)-csoportok közül választott, akkor R₅ jelentése a következő csoportból választott: szubsztituált vagy nem szubsztituált heteroaril-NR^a-C(Z)-, heteroaril-C(Z)-, alkaril-NR^a-C(Z)-, alkaril-C(Z)-, arilNR-C(Z)- és aril-C(Z)-csoport, ahol Z jelentése a fentiekben megadott.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás orális adagolási] gyógyszerészeti készítmény előállítására.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag egy (IV) általános képletű nukleozidszármazék, ahol a képletben

   X-i, R₂ és R₅ jelentése az 1. igénypontban meghatározott.
4. 4. A 3. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag egy N⁶-benzil-adenozin-5’-uronamid-származék.
5. 5. A 4. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag a következő csoportból választott: N⁶-2-(4-amino-fenil)-etil-adenozin (APNEA), N⁶-(4-amino-3-jódbenzil)-adenozin-5’-(N-metil-uronamid) (AB-MECA), N⁶-(3-jód-benzil)-adenozin-5’-(N-metil-uronamid) (IBMECA) és 2-klór-N⁶-(3-jód-benzil)-adenozin-5’-N-metiluronamid (CI-IB-MECA).
6. 6. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag az N⁶-benzil-adenozin-5’-alkil-uronamid-N¹-oxid vagy az N⁶-benzil-adenozin-5’-N-diallil-uronamid-N¹oxid.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag egy (V) általános képletű xantin-7-ribozid-származék, ahol a képletben

   X jelentése O vagy S;

   R₆ jelentése R^aR^bNC(=O)- vagy HOR^C- csoport, ahol

   R^a és R^b azonos vagy különböző, és jelentése a következő csoportból választott: hidrogén, C-|-C₁₀ alkil-, amino-, C-]—C₁₀ haloalkil-, amino-alkil- és

   C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport, vagy együttesen 2-5 szénatomos heterociklusos gyűrűt alkotnak; és

   R^c jelentése C.|-C₁₀ alkil-, -NH-, C-|—C₁₀ haloalkil-, C₃—C₁₀ amino-alkil-, Οή—C₁₀ BOC-amino-alkil- és C₃-C₁₀ cikloalkilcsoport közül választott;

   R₇ és R₈ azonos vagy különböző, és jelentése a következő csoportból választott: alkil-, C₃-C₁₀ cikloalkil-, R- vagy S-1-fenil-etil-, nem szubsztituált benzil- vagy anilidcsoport és benzilcsoport fenil-éterje, mely egy vagy több helyen szubsztituált a következő

   HU 226 913 Β1 csoportból választott szubsztituenssel: C-|-C₁₀ alkil-, aminocsoport, halogén, C-|—C₄o haloalkil-, nitro-, hidroxil-, acetamido- , C-|-C₁₀ alkoxicsoport, és szulfonsav;

   Rg jelentése a következő csoportból választott: halogén, benzil-, fenil-, C₃-C₁₀ cikloalkil- és C-|—C₁₀ alkoxicsoport;

   vagy a fenti vegyület egy sója, például trietil-ammónium-sója.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer egy kemoterápiás gyógyszer, amit rákellenes kezelés keretében adunk az egyénnek.
9. 9. Egy hatóanyag hatásos mennyiségének alkalmazása olyan gyógyszerészeti készítmény előállítására, amely csontvelő- vagy fehérvérsejtek proliferációját vagy differenciálódását indukálja, ahol a hatóanyag egy adenozin A3-receptor agonista (A3RAg), amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, és amely az 1-7. igénypontok bármelyike szerint meghatározott.
10. 10. A 9. igénypont szerinti alkalmazás orális adagolású gyógyszerészeti készítmény előállítására.
11. 11. Egy hatóanyag hatásos mennyiségének alkalmazása olyan gyógyszerészeti készítmény előállítására, amely leukopénia megelőzésére vagy kezelésére szolgál, ahol a hatóanyag egy adenozin A3-receptor agonista (A3RAg), amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, és amely az 1-7. igénypontok bármelyike szerint meghatározott.
12. 12. A 11. igénypont szerinti alkalmazás a gyógyszer okozta leukopénia megelőzésére vagy kezelésére szolgáló gyógyszerészeti készítmény előállítására.
13. 13. Egy hatóanyag hatásos mennyiségének alkalmazása olyan gyógyszerészeti készítmény előállítására, amely egy gyógyszer toxikus mellékhatásainak megelőzésére vagy kezelésére szolgál, ahol a hatóanyag egy adenozin A3-receptor agonista (A3RAg), amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, és amely az 1-7. igénypontok bármelyike szerint meghatározott.
14. 14. A 13. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a toxikus mellékhatás súlyvesztésként jelentkezik.
15. 15. A 12-14. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer egy kemoterápiás gyógyszer.
16. 16. A 13. igénypont szerinti alkalmazás keringő leukociták szintjének egy egyénben történő emelésére szolgáló gyógyszerészeti készítmény előállítására.
17. 17. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás orális adagolású gyógyszerészeti készítmény előállítására.
18. 18. Egy adenozin A3-receptor agonista (A3RAg) hatóanyag, amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, hatásos mennyiségének alkalmazása gyógyszerészeti készítmény előállítására, ahol az előállítás magában foglalja a hatóanyagnak olyan gyógyszerrel történő összekeverését, amely toxikus mellékhatást okozhat egy kezelt egyénben.
19. 19. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer egy kemoterápiás gyógyszer.
20. 20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti alkalmazás orális adagolású gyógyszerészeti készítmény előállítására.
21. 21. Egy hatóanyag hatásos mennyiségének alkalmazása olyan gyógyszerészeti készítmény előállítására, amely szelektíven gátolja az abnormális sejtnövekedést, ahol a hatóanyag egy adenozin A3-receptor agonista (A3RAg), amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, és amely az 1-7. igénypontok bármelyike szerint meghatározott.
22. 22. A 21. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az abnormális sejtnövekedés rákos sejtek növekedése vagy proliferációja.
23. 23. A 21. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az abnormális sejtnövekedés egy autoimmun betegséggel kapcsolatos.
24. 24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás orális adagolású gyógyszerészeti készítmény előállítására.
25. 25. A 21-24. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszerészeti készítmény egy kemoterápiás gyógyszerrel kombinációban történő adagolásra szolgál.
26. 26. Egy A3RAg, amely A3-receptoron keresztül fejti ki elsődleges hatását, hatásos mennyiségének alkalmazása egy egyén rákos kezelésére szolgáló gyógyszerészeti készítmény előállítására, a gyógyszerészeti készítmény kettős hatást fejt ki, egyszerre gátolja a rákos sejt proliferációját, és az egyén kemoterápiás gyógyszeres kezelésének toxikus mellékhatásait enyhíti, ahol a hatóanyag az 1-7. igénypontok bármelyike szerint meghatározott.
27. 27. A 26. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag szinergizál a gyógyszerrel, és így erősebb tumorellenes hatást fejt ki.
28. 28. A 26. vagy 27. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hatóanyag orális adagolásra formulázott.
29. 29. Az 1-28. igénypontok szerinti alkalmazás, ahol az A3RAg dózisa <100 pg/testsúly-kg.
30. 30. A 29. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a dózis <50 pg/testsúly-kg.
31. 31. A 30. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a dózis az 1-10 pg/testsúly-kg tartományon belüli.