HU226897B1

HU226897B1 - Radiopharmacological compositions and process for producing and administering them

Info

Publication number: HU226897B1
Application number: HU9102011A
Authority: HU
Inventors: Keith R Frank; Joseph R Garlich; Kenneth Mcmillan; Jaime Simon
Original assignee: Dow Global Technologies Inc
Priority date: 1990-06-18
Filing date: 1991-06-17
Publication date: 2010-01-28
Also published as: AU6455994A; DK0462787T3; JP3636728B2; BR1101169A; NO912345L; AU7847091A; SA92120343B1; PL165699B1; NZ238547A; JP2002114712A; PL290717A1; IE71023B1; AU665911B2; CN1063615A; HU912011D0; FI101044B; DE69110554D1; IL98536A0; ES2073678T3; NO912345D0

Description

A találmány radiofarmakológiai készítményekre, ezek alkalmazására és az előállításukra szolgáló eljárásra vonatkozik. A radiofarmakológiai készítményeknél számos alkalmazása van az állati szervezetek különféle betegségei, főleg a rák gyógyászati és/vagy diagnosztikai kezelésében.

A rákos betegek esetében a csontáttétel (metasztázis) kifejlődése általános, és gyakran katasztrofális esemény. A fenti áttételes csontléziók által okozott fájdalom, kóros törések, gyakori neurológiai rendellenességek és kényszerű mozgáskorlátozottság jelentősen megnehezíti a rákos beteg életvitelét. Az áttételes betegségben szenvedő betegek száma nagy, mivel az összes mellrákos, tüdőrákos vagy prosztatarákos betegek mintegy 50%-ában végül kifejlődik a csontáttétel. Csontáttétel figyelhető meg a vese-, tiroid-, hólyag-, méhnyakkarcinómában és egyéb tumoros betegségekben szenvedő betegeknél is, de ezek száma együttesen kevesebb mint 20%-át teszi ki a csontáttételes betegeknek. Az áttételes csontrák ritkán életveszélyes, és esetenként a betegek még évekig élnek a csontléziók felderítését követően. Kezdetben a kezelés fő célja a fájdalom csökkentése, ezáltal a narkotikumokkal végzett kezelés szükségességének csökkentése, és a járóképesség növelése. A rákos betegek egy részénél esély van a gyógyulásra.

A találmány szerinti gyógyászati készítményekben alkalmazott radiofarmakonokat, mint a szamárium-153etilén-diamin-tetrametilén-foszfonsavat (továbbiakban ¹⁵³Sm-EDTMP-t) már előállították fém-ligandum-komplexek formájában, amint azt a 4 898 724 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik. A ¹⁵³Sm-EDTMP - különösen gyógyászati készítmény formájában - csontfájdalmak enyhítésére és mészképző tumorok kezelésére alkalmazható, a fenti alkalmazás és az előállítás a 4 898 724 számú amerikai egyesült államokbeli, az 1 243 603 számú kanadai és a 164 84 3 számon publikált európai szabadalmi leírásokból ismert. A 4 853 209 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik a radiofarmakonok további alkalmazását csontvelő-szuppresszió kezelésére. Az összes fenti irodalmi hivatkozásban a találmány szerinti radiofarmakonok, különösen a ¹⁵³Sm-EDTMP alkalmazását gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal készített gyógyászati készítményekben ismertetik.

Bármely radiofarmakon adagolása során számolni kell azzal, hogy a gyógyászati készítményben jelen lévő szerves molekula vagy molekulák radiolitikusan bomlanak, ami megváltoztathatja a radioizotóp biológiai eloszlását vagy toxikus melléktermékeket eredményezhet. A fenti események egyike sem kívánatos. Ha nagy intenzitású radioaktivitásra van szükség, még nagyobb a szerves molekulák (például az EDTMP) sugárkárosodásának lehetősége. Ez a degradálódás még valószínűbb, hogy akkor következik be, ha olyan terápiás radionuklidokat (például ¹⁵³Sm-ot) használnak, amelyeket nagy sugárdózisok bevitelére szántak.

Egyik megoldás szerint a radiolízis megelőzésére szabad gyök inhibitort adnak a gyógyászati készítményhez. Azonban az inhibitor vagy annak bomlástermékei toxikusak lehetnek, vagy zavarhatják a radiofarmakon biológiai eloszlását. Inhibitor, például benzil-alkohol alkalmazását ismertetik H. Ikebuchi és munkatársai [Radioisotopes 26(7), 451—457 (1977)]; B. J. Floor és munkatársai [J. Pharm. Sci. 74(2), 197-200 (1985)] és A. Rego és munkatársai [J. Pharm. Sci. 77(11), 1219-1223 (1982)].

Másik szempont a radiofarmakológiai készítmények esetén (lásd például a 4 898 724 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást, vagy a 164 843 számon publikált európai szabadalmi leírást) az, hogy a ligandumot (például EDTMP-t) alkalmazhatják a fém mennyiségéhez viszonyítva moláris feleslegben is. Ezért ha a fémionokat (például Sm³⁺-ot) nagy mennyiségben injektálják, sokkal nagyobb mennyiségű szabad kelátképzőt (például EDTMP-t) is beinjektálnak. A feleslegben jelen lévő ligandumkomplexet képezhet a vérben lévő fémionokkal, amely a betegnél komplikációkat okozhat. Ezért olyan készítményekre van szükség, amelyek minimális mennyiségű szabad kelátképzőt tartalmaznak.

További szempont a radiofarmakonok adagolásakor az injektálás módja. Az fenti radiofarmakonokat rendszerint intravénás (iv.) injekcióban adagolják. A beteg számára az iv. injekció sokszor kellemetlen, és néha nehéz megfelelő vénát találni a betegben.

Fentiek következtében olyan radiofarmakológiai készítmények lennének előnyösek, amelyekben az alkalmazást megelőzően minimális a radiolízis, többféle módon injektálhatok és nincs bennük feleslegben szabad (vagy nem komplexált) ligandum.

Az ábrák a rádióiízist mutatják be az alábbiak szerint.

Az 1. ábrán látható az EDTMP radiolízise 100 mCi/ml ¹⁵³Sm specifikus aktivitással, 5% etanol (EtOH, +), 0,9% benzilalkohol (BzOH, ♦), jelenlétében, fagyasztva (Δ) és a kontroliban ().

A 2. ábrán látható az EDTMP radiolízise gátlás nélkül, a ¹⁵³Sm alábbi különböző specifikus aktivitásai esetén: 100 mCi/ml; +50 mCi/ml; ♦ 30 mCi/ml; Δ 30 mCi/ml.

Meglepő módon sikerült egy olyan tökéletesített készítményt találnunk a radiofarmakonok, főleg a ¹⁵³Sm adagolására, amely csökkenti az EDTMP radiolízisét anélkül, hogy a radiofarmakon teljesítőképességét megváltoztatná. A találmány szerinti készítményekben alkalmazható radiofarmakonok olyan komplexek, amelyek ligandummal vagy annak gyógyászatilag elfogadható sójával komplexált legalább egy radionuklidot tartalmaznak.

A találmány első aspektusában egy radiofarmakológiai készítményre vonatkozik, amely szamárium-153, holmium-166, itterbium-175, lutécium-177, ittrium-90 vagy gadolinium-159 etilén-diamin-tetrametilén-foszfonsavval vagy annak fiziológiásán elfogadható sójával alkotott komplexét tartalmazza, amelyre jellemző, hogy a készítmény le van fagyasztva, és alkalmazás előtt fel van olvasztva. Különösen előnyös radionuklidoka ¹⁵³Sm és ¹⁶⁶Ho, legelőnyösebb a ¹⁵³Sm.

HU 226 897 Β1

A találmány második aspektusa egy radiofarmakológiai készítményre vonatkozik, amely egy radionuklidligandummal vagy annak fiziológiásán elfogadható sójával alkotott komplexét tartalmazza, amelynek jellemzője, hogy a készítmény egy kétértékű fémet is tartalmaz.

A találmánynak két aspektusa adott esetben egyidejűleg alkalmazható.

A találmány első aspektusában alkalmazott radionuklidok a szamárium-153 (¹⁵³Sm), holmium-166 (¹⁶⁶Ho), itterbium-175 (¹⁷⁵Yb), lutécium-177 (¹⁷⁷Lu), ittrium-90 (⁹⁰Y) vagy gadolinium-159 (¹⁵⁹Gd), és amint azt fent jeleztük, ezeket előnyösen alkalmazhatjuk a találmány második aspektusában is. Különösen előnyös radionuklidok a ¹⁵³Sm és ¹⁶⁶Ho, legelőnyösebb a ¹⁵³Sm.

A találmány második aspektusában alkalmazható megfelelő ligandumokra példa az etilén-diamintetrametilén-foszfonsav (EDTMP), dietilén-triaminpentametilén-foszfonsav (DTPMP), hidroxi-etiléndiamin-trimetilén-foszfonsav (HEEDTMP), nitrilo-trimetilén-foszfonsav (NTMP), trisz(2-amino-etil)-aminhexametilén-foszfonsav (TTHMP), 1 -karboxi-etiléndiamin-tetrametilén-foszfonsav (CEDTMP), bisz(aminoetil-piperazin)-tetrametilén-foszfonsav (AEPTMP) és 1,4,7,10-tetraaza-ciklododekán-tetrametilén-foszfonsav (DOTMP), valamint gyógyászatilag elfogadható sóik. Különösen előnyös ligandumok az EDTMP, DTPMP, HEEDTMP, TTHMP, AEPTMP, CEDTMP és DOTMP, legelőnyösebb az EDTMP. A találmány értelmében radiofarmakonként legelőnyösebben ¹⁵³Sm-EDTMP-t és gyógyászatilag elfogadható sóit alkalmazzuk.

A találmány szerinti készítmények kétértékű fémiont is tartalmazhatnak, amelyek nem zavarják a radiofarmakon komplex kialakulását, ezek mennyisége 0,25-5 mól lehet 1 mól ligandumra vonatkoztatva. Ha a kétértékű fémiont a radionuklid hozzáadása előtt adjuk a készítményhez, a készítményt nem kell fagyasztani a radionuklid hozzáadásáig, és azután is csak akkor, ha jelentős idő telik el a radiofarmakológiai készítmény előállítása és felhasználása között.

Megfigyeléseink szerint a találmány szerinti radiofarmakológiai készítményt nem szükséges iv. injekció formájában adagolni a radionuklid kívánt biológiai eloszlásának biztosítására. Ehelyett kívánt esetben intraperitoneális (ip.), szubkután (se.) vagy intramuszkuláris (im.) injekciókkal is hasonló biológiai eloszlást érünk el.

A kétértékű fémet tartalmazó találmány szerinti radiofarmakológiai készítményekben minimálisra csökken az emlősök véráramába bevezetett szabad (vagy nem komplexált) ligandum (például EDTMP) mennyisége. A kétértékű fém-ligandum komplex képződése miatt csökken a vérben lévő egyéb fémek (például kalcium) ligandummal való kelátképzése. Ezáltal csökken a feleslegben lévő ligandumnak tulajdonítható káros hatás. Azonban a kétértékű fémnek nem szabad zavarnia a radiofarmakonkomplex (például ¹⁵³Sm-EDTMP) kialakulását. Kétértékű fémként alkalmazhatunk például Fe²⁺-ot vagy Mn²⁺-ot, és alkáliföldfémeket, például Mg²⁺-ot, Ca²⁺-ot, Sr²⁺-ot és Ba²⁺-ot, legelőnyösebb a Ca²⁺. A fenti radiofarmakológiai készítményekben a kétértékű fém 0,25-5 mól, előnyösen 0,5-3 mól, előnyösebben 0,5-1 mól, még előnyösebben 0,75-1 mól, és legelőnyösebben 0,9-1 mól mennyiségben van jelen 1 mól ligandumra vonatkoztatva.

A fenti kétértékű fémet tartalmazó radiofarmakológiai készítményeket többféle módon is előállíthatjuk. Egyik módszer (A. eljárás) szerint előállítunk egy kétértékű fémet tartalmazó készítményt, amelyet a radioaktív fém-ligandum-komplexhez adunk. A radioaktív fémligandum-komplexet adott esetben előbb lefagyaszthatjuk, majd felolvasztva hozzáadjuk a kétértékű fémet, és ezután kívánt esetben újrafagyaszthatjuk, majd az alkalmazás előtt felolvasztjuk.

Másik módszer szerint (B. eljárás) a kétértékű fémet hozzáadjuk a radioaktív fémiont tartalmazó oldathoz. Ezután a ligandum hozzáadásával kialakítjuk a komplexet, majd a kapott készítményt kívánt esetben lefagyasztjuk. Mivel a ligandum hozzáadásáig nem megy végbe radioolízis, fagyasztást csak akkor alkalmazunk, ha a felhasználásig eltelő idő ezt kívánatossá teszi. Harmadik módszer szerint (C. eljárás) az adott esetben előzetesen fagyasztott, majd felolvasztott radiofarmakont és a kétértékű fémiont tartalmazó oldatot, például kalcium-glukonát-oldatot együtt adagoljuk, a betegnek közelítőleg egy időben adott két külön iv. injekcióban.

A negyedik, és előnyös módszer szerint (D. eljárás) a kétértékű fémet kloridja vagy még előnyösebben hidroxidja formájában hozzáadjuk a ligandumhoz, majd a pH-t például nátrium-hidroxiddal beállítjuk, és kívánt esetben az oldatot fagyasztva szárítjuk, ily módon kétértékű fém-ligandum liofilizált készítményt (készletet) kapunk. A készlet rekonstituálására a radioaktív fémion savas oldatát használva a kívánt pH-értékű, alkalmazásra kész radiofarmakológiai készítményt kapjuk. Az, hogy a fenti eljárások közül melyiket használjuk a radiofarmakológiai készítmények előállítására, először is az alkalmazott radionuklid felezési idejétől függ [például a ¹⁵³Sm felezési ideje (t_1/2) mintegy 46 óra]. Másik szempont az, hogy milyen hosszú időn keresztül van a radionuklidoldatban a ligandummal. A radionuklid aktivitása és a ligandummal oldatban töltött idő határozza meg azt, hogy szükséges-e fagyasztani a radiofarmakológiai készítményt.

Az előnyös D. eljárás szerint készleteket állítunk elő, amelyek az előnyös kiviteli alakban 1 ekvivalens ligandumra vonatkoztatva mintegy 1 ekvivalens kétértékű fémet tartalmazó ligandumkészítményt tartalmaznak. A kétértékű fém-ligandum-oldatot fagyasztva száríthatjuk, amely a radionuklid oldatával rekonstituálva a radioaktív fémionnal kvantitatív komplexet képez, és pH-ja 7-8,5. A kétértékű fémet tartalmazó készítmények különösen akkor előnyösek, ha a ligandumot nagy dózisban alkalmazzuk, rendszerint a radionuklid magasabb dózisaival együtt, különösen csontvelő eltávolítására.

A ligandumot, például EDTMP-t és adott esetben kétértékű fémet tartalmazó készletek fagyasztva szárí3

HU 226 897 Β1 tását előnyösen úgy végezzük, hogy a radionuklid megfelelő koncentrációjú sósavval - előnyösen 0,001-1 n, még előnyösebben 0,01-0,1 n sósavoldattal - készült előre meghatározott mennyiségű oldatának hozzáadásával kvantitatív hozammal radionuklidligandum-komplexet (például Sm-EDTMP-t) kapunk, amelynek pH-ja 7 és 8,5 közötti. A ¹⁵³Sm-EDTMP-t tartalmazó radiofarmakológiai készítményekben az EDTMP koncentrációja előnyösen 35 mg/ml, és Sm koncentrációja előnyösen 3χ10^-4 (azaz az EDTMP:Sm«278:1).

A találmány szerinti radiofarmakológiai készítményeket, különösen az adott esetben kétértékű fémet tartalmazó ¹⁵³Sm-EDTMP készítményeket a ligandum radiolízisének csökkentésére fagyaszthatjuk, majd az alkalmazás előtt felolvaszthatjuk. A fagyasztást bármely szokásos módszerrel végezhetjük, amely során a termék sterilitása megmarad (például cseppfolyós nitrogénnel vagy száraz jéggel), majd amikor a készítményt használni akarjuk, hagyjuk felolvadni.

A találmány szerinti radiofarmakológiai készítményeket iv., ip., se. vagy im. módon adagolhatjuk. A találmány szerinti radiofarmakológiai készítmények biológiai eloszlása hasonló az összes injektálási mód esetén.

A találmány radiofarmakonok, különösen ¹⁵³SmEDTMP előállítására szolgáló tökéletesített eljárásra is vonatkozik, amellyel csökkenthető a ligandum radiolízise, a radiofarmakon teljesítőképességének megváltoztatása nélkül. A találmány szerinti készítményekben alkalmazható radiofarmakonok ligandummal vagy annak gyógyászatilag elfogadható sójával komplexált legalább egy radionuklidot tartalmazó komplexek lehetnek.

Radionuklidként megfelelnek a szamárium-153 (¹⁵³Sm), holmium-166 (¹⁶⁶Ho), itterbium-175 (¹⁷⁵Yb), lutécium-177 (¹⁷⁷Lu), ittrium-90 (⁹⁰Y) vagy a gadolinium-159 (¹⁵⁹Gd). Különösen előnyös radionuklid a ¹⁵³Sm és a ¹⁶⁶Ho, legelőnyösebb a ¹⁵³Sm.

A találmány második aspektusában ligandumként alkalmazható például az etilén-diamin-tetrametilénfoszfonsav (EDTMP), dietilén-triamin-pentametilénfoszfonsav (DTPMP), hidroxi-etilén-diamin-trimetilénfoszfonsav (HEEDTMP), nitrilo-trimetilén-foszfonsav (NTMP), trisz(2-amino-etil)-amin-hexametilén-foszfonsav (TTHMP), 1-karboxi-etilén-diamin-tetrametilénfoszfonsav (CEDTMP), bisz(amino-etil-piperazin)tetrametilén-foszfonsav (AEPTMP) és 1,4,7,10-tetraaza-ciklododekán-tetrametilén-foszfonsav (DOTMP), valamint gyógyászatilag elfogadható sóik.

A találmány szerinti készítményben radiofarmakonként legelőnyösebben ¹⁵³Sm-EDTMP-t és gyógyászatilag elfogadható sóit alkalmazzuk. A gyógyászatilag elfogadható sókat a 4 898 724 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti, ezek a sók olyan bázisokkal képezhetők, amelyek az alkalmazott ligandum legalább egy savas csoportjával képesek sót képezni, és nem rendelkeznek jelentős mértékű káros fiziológiai hatással, amikor a kívánt gyógyászati hatás eléréséhez szükséges dózisban adagoljuk a kezelendő emlősnek. Bázisként megfelelnek például az alkálifémés alkáliföldfém-hidroxidok, -karbonátok és -hidrogénkarbonátok, például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, kalcium-hidroxid, kálium-karbonát, nátrium-hidrogénkarbonát, magnézium-karbonát; valamint az ammónia és a primer, szekunder és tercier aminok. Ezeket a gyógyászatilag elfogadható sókat a sav megfelelő bázissal való reagáltatásával állíthatjuk elő.

A leírásban alkalmazott kifejezések jelentése a következő.

Sm=összes radioaktív és nem radioaktív szamáriumizotóp (a többi radionuklid esetében is hasonló az értelmezés).

¹⁵³Sm=a szamárium 153 atomtömegű radioaktív izotópja (a többi radionuklid esetén is hasonló az értelmezés).

EDTMP=etilén-diamin-tetrametilén-foszfonsav 1 53sm-EDTMP = ¹⁵³Sm-etilén-diamin-tetrametilén-/foszfonsav, amely oldatban lévő komplex, és mind radioaktív, mind nem radioaktív szamáriumizotópokat tartalmaz.

Jelzés=0,5-1 pikoCi ¹⁵³SmCI3- vagy ¹⁶⁶HoCI3-oldat hozzáadása jelzés céljára.

Radiofarmakon=radioaktív gyógyszer diagnosztikai és/vagy terápiás célra, rendszerint egy vizes oldat, amely radioaktív fémiont (például ¹⁵³Sm-ot) tartalmaz szerves ligandumhoz (például EDTMP-hez) kapcsolva.

Készlet=ampulla, amely szilárd ligandumkészítményt és adott esetben kétértékű fémiont tartalmaz, és amelyhez a radioaktív fémion oldatát adjuk a radioaktív fém-ligandum-komplex kialakítására.

X ml-es készlet=olyan készlet, amelyhez X ml radioaktív fémionoldatot kell adni a radionuklid-ligandumkomplex kialakítására.

Rekonstituálás=savas radionuklidoldat hozzáadása a készlethez, a radionuklid-ligandum-komplex kialakítására.

TBA=tetrabutil-ammónium-hidroxid;

BzOH=benzil-alkohol;

EtOH=etanol;

iv.=intravénás injekció;

ip.=intraperitoneális injekció;

im.intramuszkuláris injekció;

sc.=szubkután injekció;

MDP=metilén-difoszfonát.

Anyagok és módszerek

Kationcserélő kromatográfiás elválasztási eljárást használtunk a komplex hozamának megállapítására. A fenti eljárást a 4 898 724 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti.

Nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárás (HPLC): Hamilton^R PRP-1 fordított fázisú oszlopot, eluensként 0,1 mol/l koncentrációjú nátrium-acetátot és 0,005 mol/l koncentrációjú TBA-t használtunk. Az átfolyási sebesség 1 ml/perc; a detektálást összekapcsolt radiometriás detektorral és UV-detektorral (240 nm) végeztük.

Az EDTMP-t gyógyászati alkalmazásra megfelelő tiszta formában állítottuk elő a 4 937 333 számú ameri4

HU 226 897 Β1 kai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban és a 411 941 számon publikált európai szabadalmi leírásban ismertetett eljárások szerint.

A ¹⁵³Sm-ot a Missouri Egyetem (Columbia, MO, USA) kísérleti reaktorából kaptuk.

Desztillált vízként Barnstead NANOpure^R vizet használtunk.

A Ca(OH)₂ dihidrát formában volt, és az MCB vagy Aldrich cégtől szereztük be, tisztasága 95%.

Minden reagenst - hacsak azt másként nem említjük - kereskedelmi forgalomból szereztünk be és ebben a formájában használtunk fel.

A találmányt közelebbről - a korlátozás szándéka nélkül - az alábbi példákkal kívánjuk ismertetni.

1. példa

A. eljárás, kalcium hozzáadás nélkül ml 8χ10^-2 mol/l koncentrációjú EDTMP-oldatot állítunk elő, amelyben a Sm koncentrációja 3X10^-4 mol/l. A ¹⁵³Sm specifikus aktivitása 100 mCi/ml. 3x200 μΙ aliquotot (I., II. és Ili. minta) műanyag csövekbe mérünk, és száraz jég/aceton fürdőn megfagyasztjuk. A műanyag csöveket hűtőben tartjuk. Újabb 500 μΙ aliquotot üvegcsőbe helyezünk, és 4,3 μΙ benzil-alkohol hozzáadásával 0,9 vegyes%-os oldatot állítunk elő (A. minta). Újabb 500 μΙ aliquotot helyezünk üvegcsőbe, és 31,8 μΙ etanolt adunk hozzá, így 5 vegyes%-os oldatot kapunk (B. minta).

Az oldatokat HPLC-vel analizáljuk és mérjük a bomlást az idő függvényében. A bomlást egy, az Sm-EDTMP-csúccsal nem azonos csúcs megjelenése jelzi a radiometriás kromatogramban. A fenti vizsgálathoz az egyik lefagyasztott műanyag cső tartalmát szobahőmérsékleten felolvasztjuk és egy részét analizáljuk. Az oldatot hűtés nélkül 2-4 órán keresztül állni hagyjuk, majd ismét analizáljuk az oldatot. A másik két műanyag csövet is hasonló módon használjuk fel adatgyűjtés céljára, de hosszabb idők eltelte után.

A fagyasztott mintában több mint 60 óra elteltével is csak egy, a kívánt terméknek megfelelő radiometriás csúcs látható. A kontroliban (nem gátolt minta) és a benzil-alkoholos és etanolos mintában is több radiometriás csúcs található. A nem kívánt terméknek megfelelő sugárzás %-át az rekonstituálástól számított idő függvényében az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat

Radiolitikus bomlás gátlása (100 mCi/ml)

Minta	Idő (óra)	Bomlás (%)
Kontroll	0,25	0
Kontroll	1,17	0
Kontroll	4,3	0,4
Kontroll	6,3	0,9
Kontroll	12,25	4,9
Kontroll	24,0	18,3
A.	10,2	0,1

Minta	Idő (óra)	Bomlás (%)
A.	25,5	2,6
B.	9,2	0,5
B.	26,2	18,2
I.	8,25	0
I.	10,9	0
	22,6	0
	27,0	0
III.	48,2	0
III.	70,5	0,1

A=0,9% BzOH, összehasonlításra;

B=5% EtOH, összehasonlításra.

lefagyasztott, 8,25 óra elteltével felolvasztott és analizált, majd 10,9 órás időpontban újra analizált minta;

Ilefagyasztott, 21 óra elteltével felolvasztott és a 22,6 és 27 órás időpontban analizált minta;

11lefagyasztott, 48,2 óra elteltével felolvasztott és analizált, majd visszafagyasztott, és a 70,5 órás időpontban újra felolvasztott és analizált minta.

Az A. és B. minta nem találmány szerinti, csak összehasonlításra használt; az I., II. és Ili. minta találmányszerinti minta.

Az eredmények az 1. ábrán is láthatók.

A összehasonlító példa (kontroll)

A mintákat az 1. példában leírtak szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a ¹⁵³Sm specifikus aktivitása 30, 30 és 50 mCi/ml (C., D., és E. minta). Az eredményeket az A. táblázatban közöljük.

A. táblázat

Radiolitikus bomlás gátlás nélkül

Minta	Idő (óra)	Bomlás (%)
C.	0,3	0
C.	2,25	0
C.	4,47	0
C.	6,75	0
C.	11,3	0
C.	21,25	0,7
C.	35,0	1,4
C.	53,0	3,1
D.	0,17	0
D.	2,42	0
D.	4,5	0
D.	6,6	0
D.	10,75	0
D.	20,6	0,4
D.	33,8	1,2
D.	52,83	2,1

HU 226 897 Β1

A. táblázat (folytatás)

Minta	Idő (óra)	Bomlás (%)
E.	2,0	0
E.	5,25	0
E.	7,6	0
E.	11,5	0,2
E.	25,5	0,7
E.	47,0	6,5

A fenti eredmények az 1. példából származó kontrollal (100 mCi/ml) együtt a 2. ábrán láthatók grafikusan ábrázolva. A grafikonból látható, hogy a radiolitikus bomlás sebessége arányos a radionuklid specifikus aktivitásával.

2. példa

A. eljárás, kalcium hozzáadás nélkül

Két mintát állítunk elő az 1. példában leírtak szerint, azzal az eltéréssel, hogy ezekben a ¹⁵³Sm specifikus aktivitása 27 mCi/ml, majd a mintákat az 1. példában ismertetett módon lefagyasztjuk. A mintákat porított száraz jéggel töltött tartályban tároljuk. A mintavételt megelőzően a mintákat felolvasztjuk, majd utána ismét lefagyasztjuk. A mintákat az 1. példában leírtak szerint HPLC-vel analizáljuk. 70 órán keresztül tartó fagyasztva tárolás után sem találtunk a kívánt terméknek megfelelő egyetlen radiometriás csúcson kívül másik csúcsot.

3. példa

A. eljárás

Főzőpohárba 3 ml 70 mg/ml koncentrációjú EDTMP-oldatot pipettázunk. Az oldat pH-ját 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy 10,26-ra állítjuk. Az oldatot szérumcsőbe helyezzük, és a vizet vákuum-szárítószekrényben eltávolítjuk. Három mintát készítünk a fenti módon (EDTMP-készletek).

Három fenti módon előállított 6,0 ml-es EDTMPkészletet 3χ10^-4 mol/l koncentrációjú 0,1 n sósavoldattal készült HoCI3-oldattal rekonstituálunk. Minden egyes készletet 150 pl ¹⁶⁶Ho-mal jelzünk. Az egyes minták pH-ja méréseink szerint 7,6-7,7. Az első mintához (IV. minta) kalcium-kloridot adunk, Ca:EDTMP=1:1 mólarányban. A második mintához (V. minta) Ca:EDTMP=2:1 mólarányban adunk CaCI2-ot. A harmadik minta a kontroll (nem adunk hozzá CaCI₂-ot).

A IV. minta pH-ja a kalcium-klorid hozzáadása után 7,06, ezt 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal 7,5-re állítjuk. Az V. minta pH-ja a kalcium-klorid hozzáadása után 6,6, 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal ezt is 7,5-re állítjuk. A komplexálódás mértéke mindhárom mintában 99%.

Három csoport Sprague-DawIey-patkányba (csoportonként 3 állatnak) iv. 100 μΙ kontrollmintát, IV. mintát, illetve V. mintát injektálunk. Két óra elteltével meghatározzuk a biológiai eloszlást. Az eredményeket a 2. táblázatban ismertetjük.

2. táblázat

Injektált ¹⁶⁶Ho dózis %-os eloszlása a különböző szövetekben

Szövet	Kontroll⁰	IV. minta⁰ (1:1)	V. minta^d(2:1)
Csontváz³	53	46	43
Máj	0,007	0,005	0,007
Vese	0,60	0,30	0,30
Lép	0,01	0,01	0,01
lzom^b	0,34	0,34	0,43
Vér^c	0,08	0,20	0,22

a: a combcsontban kapott %-os érték 25-tel beszorozva; b: becslés szerint a testtömeg 43%-a; c: becslés szerint a testtömeg 6,5%-a; d: 3 patkány átlaga.

A fenti adatok bizonyítják, hogy a biológiai eloszlás mind a három mintában hasonló.

4. példa

D. eljárás

Kalciumot tartalmazó készletet (pH=1,96) állítunk elő (Ca:EDTMP=1:1 mól) az alábbi reagensek összekeverésével:

3. táblázat

Reagens	9	mmol	ml
Víz	-	-	30
EDTM (96%)	2,198	4,84	-
Ca(OH)₂ (95%)	0,3766	4,83	-

A pH-t ezután 0,1 n nátrium-hidroxid-oldattal beállítjuk. 1,97 pH-értéken tiszta oldatot kapunk. 2,8-3 pH-értéken az oldat opálos. Mintegy 5,8 pH-értéken az oldat tiszta. Mintegy 10,5 pH-értéken az oldat tiszta.

A Ca-készletet előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a szilárd Ca(OH)₂-ot és EDTMP-t egy főzőpohárba mérjük; vizet adunk hozzá és addig keverjük, amíg az oldat kitisztul, majd a pH-t 6 feletti értékre állítjuk.

A pH-t ezután 9,2-re állíthatjuk és fagyasztva szárítással kapjuk a kívánt készítményt készlet formájában. A készlethez hozzáadva az Sm-oldatot kialakul a ¹⁵³Sm-EDTMP-komplex, amelyet azután injektálhatunk.

5. példa

D. eljárás ¹⁵³Sm-EDTMP készítményt állítunk elő a 4. példa szerinti 3 ml-es Ca-készlet (Ca:EDTMP=1:1 mól) rekonstituálásával. A készletet ¹⁵³Sm-mal jelzett, 3x1ο^-4mol/l Sm-ot tartalmazó 0,1 n sósavoldattal végezzük, és a pH-t 7,8-ra állítjuk (VI. minta). A 4. példa szerinti eljárás módosításával ¹⁵³Sm-EDTMP készítményt állítunk elő (Ca:EDTMP=2:1). A készletet ¹⁵³Sm-mal jelzett, 3x1ο^-4 mol/l Sm-ot tartalmazó 0,1 n sósavoldattal rekonstituáljuk, és a pH-t 7,2-re állítjuk (VII. minta).

HU 226 897 Β1

Kontrollként egy Ca nélküli 6 ml-es készletet is rekonstruálunk, ¹⁵³Sm-mal jelzett, 3X10^-4 mol/l Sm-ot tartalmazó 0,1 n sósavoldattal, és a pH-t 7,5-re állítjuk. A komplex formában lévő Sm (összes Sm-izotóp) %-os mennyisége kationcserélő kromatográfiás meghatározás szerint >99%.

Három Sprague-DawIey-patkányba iv. 100 μΙ ¹⁵³Sm-EDTMP-oldatot injektálunk. A patkányokat az injekció beadása után 2 órával leöljük. A különböző szövetekben a radioaktivitást %-ban határozzuk meg, a szövetekben mért beütésszámot (Nal gamma-számlálóval mérve) a standard 100 μΙ térfogatú törzsoldatban mért beütésszámhoz viszonyítva. Az eredményeket a 4. táblázatban ismertetjük.

4. táblázat

Beadott dózis (¹⁵³Sm) %-os eloszlása a különböző szövetekben

Szövet	Kontroli	VI. minta⁰ (1:1)	VII. minta⁰ (2:1)
Csontváz^{6 * 8}	44	37	38
Máj	0,14	0,15	0,20
Vese	0,36	0,48	0,48
Lép	0,01	0,01	0,01
lzom^b	0,53	0,60	0,96
Vér^c	0,21	0,37	0,51

6. példa

D. eljárás

A 4. példa szerint előállított 3 ml-es Ca-készletet 3,0 ml 3x1ο^-4 mol/l SmCI₃-ot tartalmazó 0,1 n sósavoldattal rekonstituáljuk. Az oldat 2 ml-ében ellenőrizzük a pH-t, amely colorpHast^R pH-papírral mérve 7,0 és 8,0 között van. Az oldatot 1-2 μΙ ¹⁵³Sm-oldattal jelezzük. Hasonló módon rekonstituálunk egy nátriumos kontrollkészletet (Ca nélkül, a 3. példa szerint előállítva). Egy rekonstituált Ca-készletet, amely 48,3 mCi/ml ¹⁵³Sm-ot tartalmaz, száraz jéggel lefagyasztunk. 21 nap elteltével a fagyasztott készítményt felolvasztjuk és felhasználjuk.

Öt Sprague-DawIey-patkányba a kontrollkészítményből 100 μΙ oldatot; öt Sprague-DawIey-patkányba 21 napos, frissen felolvasztott Ca-készlet készítményből 100 μΙ-t, és négy Sprague-DawIey-patkányba a Ca-készlet készítményből (¹⁵³Sm-mal jelzett) 100 μΙ oldatot iv. injektálunk.

A patkányokat az injekció beadása után 2 órával leöljük. A különböző szövetekben a radioaktivitást %-ban határozzuk meg, a szövetekben mért beütésszámot (Nal gamma-számlálóval mérve) a standard 100 μΙ térfogatú törzsoldatban mért beütésszámhoz viszonyítva. Az eredményeket az 5. táblázatban ismertetjük.

5. táblázat

Beadott dózis (¹⁵³Sm) %-os eloszlása a különböző szövetekben

Szövet	Kontroll⁰(Ca nélkül)	21 napos fagyasztott Ca-készlet^d	Friss, jelzett Ca-készlet^e
Csontváz⁸	53	50	50
Máj	0,24	0,21	0,21
Vese	0,49	0,41	0,41
Lép	0,01	0,01	0,01
lzom^b	1,18	0,92	0,92
Vér^c	0,16	0,21	0,20

a: a combcsontban kapott %-os érték 25-tel beszorozva; b: becslés szerint a testtömeg 43%-a; c: becslés szerint a testtömeg 6,5%-a; d: 5 patkány átlaga; e: 4 patkány átlaga.

7. példa

D. eljárás

Mágneses keverővei ellátott 600 ml-es főzőpohárba 18,210 g (40,126 mmol) EDTMP-t, 2,678 g (36,140 mmol) Ca(OH)₂-ot és 400 ml vizet helyezünk. Az elegyet szobahőmérsékleten 1 órán keresztül keverjük, ezalatt a szilárd anyag fő tömege oldódik. 50%-os nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával a pH-t lassan emeljük, és a keverést addig folytatjuk, míg a szilárd anyagok teljesen feloldódnak. Az elegy homogénné válása után a pH-t 50%-os nátrium-hidroxid-oldattal lassan 9,2-re állítjuk. (Az oldat pH 3,6nál opálossá válik, és pH 5,8-nál újra homogén lesz). Az oldatot 500 ml-es mérőlombikba visszük át és vízzel 500 ml térfogatra állítjuk; a pH 9,17. Az oldatot ezután 0,45 mikronos szűrőn átszűrjük és 3,6 és 18 ml-es készletekbe szétosztjuk. A készleteket száraz jég/aceton fürdőn lefagyasztjuk, majd hűtőszekrényben tároljuk. 4 nap múlva a készleteket kivesszük, lezárjuk, légmentesítjük, jelezzük és raktározzuk.

A fentiek közül egy 3 ml-es készletet egy kontroll (Na) készlettel együtt 3 ml 3x10^-4 mol/l Sm-ot tartalmazó 0,1 n sósavoldattal rekonstituálunk, amelyet 1-2 μΙ ¹⁵³Sm-mal jeleztünk. A komplexképződés mértéke kationcserélő kromatográfiás meghatározás szerint mindkét esetben >99%. A pH mindkét mintánál 7 és 8 között van. Az egyes készletekből kipipettázott 100 μΙ-es aliquotokat használjuk standardként.

Öt 150-200 g-os Sprague-DawIey-patkányba a rekonstituált Ca-készletből 100 μΙ-t; és négy Sprague-DawIey-patkányba a rekonstituált kontrolikészletből 100 μΙ-t iv. injektálunk.

A patkányokat az injekció beadása után 2 órával leöljük, és szövetmintákat veszünk. A különböző szövetminták radioaktivitását a standardokéval együtt meghatározzuk, és kiszámítjuk a biológiai eloszlást. Az eredményeket a 6. táblázatban ismertetjük.

HU 226 897 Β1

6. táblázat

Beadott dózis (¹⁵³Sm) %-os eloszlása a különböző szövetekben

Szövet	Ca-készlet dózis %-a^a	Kontroll Na-készlet dózis %-a^b
Csont	50	53
Máj	0,21	0,24
Vese	0,41	0,49
Lép	0,01	0,01
Izom	0,92	1,18
Vér	0,02	0,16
Vizelet^c	52	51

a: 5 patkány átlaga; b: 4 patkány átlaga; c: a ketrecben lévő papíron.

A két készítmény biológiai eloszlása a vizsgálati eredmények szerint azonos.

8. példa és B. összehasonlító példa

D. eljárás

Ha egy Ca-készlet készítményt egy Na-készlet készítménnyel összehasonlítunk, oly módon, hogy mindkét készítményt gyors iv. injekció formájában Sprague-DawIey-patkányokba injektáljuk, a Ca-készletre LD₅₀-értéke 3,5-szöröse a Na-készletének. Mindkét készletet az 5. példában leírtak szerint állítjuk elő. A készletekkel kapott biológiai eloszlások hasonlóak. A magasabb LD₅₀-érték miatt a Ca-készlet biztonságosabban alkalmazható.

9. példa

D. eljárás

A 3. példa szerinti eljárással előállított 3 ml-es készlet rekonstituálásával előállítunk egy ¹⁵³Sm-EDTMPkészítményt. A készletet 3 ml, ¹⁵³Sm-ot tartalmazó 0,1 n sósavoldat hozzáadásával rekonstituáljuk. A rekonstruált készlet 3*10^-4 mol/l Sm-ot és 35 mg/ml EDTMP-t tartalmaz.

A komplexképződés mértéke kationcserélö kromatográfiás meghatározás szerint >99%. Két Sprague-DawIey-patkánynak a jobb combba im. injekciót, két másik patkánynak a clavia felett nyakba se. injekciót adunk. Mindegyik állatba 100 μΙ ¹⁵³Sm-EDTMPoldatot injektálunk.

A patkányokat az injekció beadása után 2 órával leöljük. A különböző szövetekben a radioaktivitást %-ban határozzuk meg, a szövetekben mért beütésszámot (Nal gamma-számlálóval mérve) a standard 100 μΙ térfogatú törzsoldatban mért beütésszámhoz viszonyítva. Az eredményeket a 7. táblázatban ismertetjük, és összehasonlításként feltüntetjük a hasonló módon iv. injektálással kapott eredményeket is.

7. táblázat

Beadott dózis (¹⁵³Sm) %-os eloszlása a különböző szövetekben

Szövet	sc.^d	im.^d	iv.^d
Csontváz⁸	49	45	50
Máj	0,14	0,35	0,14
Vese	0,32	0,32	0,36
Lép	0,006	0,005	0,001
lzom^b	0,40	0,053	0,22
Vér^c	0,45	0,35	0,12

a: a combcsontban kapott %-os érték 25-tel beszorozva; b: becslés szerint a testtömeg 43%-a; c: becslés szerint a testtömeg 6,5%-a; d: 2 patkány átlaga.

A 7. táblázat eredményei szerint a biológiai eloszlás az adagolási módtól függetlenül hasonló.

10. példa

Öt 3 ml-es EDTMP-készletet - amelyeket a 4. példában leírt módon állítunk elő - a 8. táblázatban ismertetett oldatokkal rekonstituálunk, és mérjük a pH-t.

8. táblázat Savkoncentrációk

[Ca] (mol/l)	[HCI] (mol/l)	pH
0,0375	0,087	7,42±0,03
0,060	0,072	7,40±0,06
0,070	0,065	7,39±0,05

Az egyes minták 1 mCi/ml ¹⁵³Sm-ot tartalmaznak, és a Sm összkoncentrációja 3X10^-4 mol/l, a Ca-tartalom pedig a 8. táblázatban megadott, a komplexképződés hozama a meghatározás szerint mindegyik mintában >99%.

A 8. táblázatban ismertetett Ca-tartalmú savoldatokat használjuk a 3,0 ml-es EDTMP-készletek titrálására, a rekonstituálásra használt oldat térfogatának a végső pH-ra kifejtett hatása tanulmányozására. Minden egyes oldatból 2 ml-t adunk minden egyes készlethez, és mérjük a pH-t. Újabb 2 ml oldatot adunk 200 μΙ aliquotokban, és minden egyes beadagolás után mérjük a pH-t. Az eredmények azt mutatják, hogy mindegyik oldatból legfeljebb 3,6 ml-t adhatunk egy 3 ml-es készlethez anélkül, hogy a pH 7,0 érték alá csökkenne.

Meghatároztuk a beadagolt Ca hatását is a rekonstruált készlet ozmolalitására. A 8. táblázatban ismertetett oldatokat használjuk a 3,0 ml-es EDTMP-készletek rekonstituálására. A rekonstituálást követően mérjük az oldatok pH-ját és az ozmolalitást a fagyáspontcsökkenésből meghatározzuk. Az eredményeket a 9. táblázatban ismertetjük.

HU 226 897 Β1

9. táblázat

Beadagolt Ca hatása az oldat molalitására

[Ca]	[HCI]	PH	Molalitás	Izotóniás %-a
0	0,11	7,50	0,491	164
0,0375	0,087	7,40	0,558	186
0,060	0,072	7,35	0,595	198
0,070	0,065	7,35	0,606	202

A 9. táblázat eredményei azt mutatják, hogy a rekonstruált készletek hipertóniásak, és a készletek rekonstituálására használt radionuklidoldatokhoz a Ca hozzáadása csak kissé növeli a hipertónia mértékét. A gyógyászati készítményeknek az adagolás módjára kifejtett hatásának tanulmányozásából viszont ismert, hogy az intravénás oldatok izotonicitása nem nagy jelentőségű, ha az adagolás elég lassú, és így az oldat a vérrel hígítódhat és keveredhet [lásd például P. P. DeLuca és J. C. Boylan: „Formulation of Small Volume Parenterals in Pharmaceutical Dosage Forms”, Parenteral Medications 1. kötet, 140. oldal, szerkesztők: K. E. Avis, L. Lachman és H. A. Lieberman, Marcel Dekker Inc. kiadó, N. Y. (1984)].

11. példa

D. eljárás

A ¹⁵³Sm-Na-EDTMP és a ¹⁵³Sm-(Ca/Na)-EDTMP szívfrekvenciára és pulzusra, valamint a szérum kalciumszintjére kifejtett akut hatásának vizsgálatára Beagle kutyáknak iv. adott injekció után rövidesen elvégezzük a vizsgálatot, az alább ismertetett módon. Az infúzió sebességét szintén meghatározzuk.

A ¹⁵³Sm-Na-EDTMP-t (Vili. minta) 630 mg EDTMP-ből és 414 mg NaOH-ból készítjük, amelyet liofilizálunk és sterilezünk, majd steril, 3*10^-4 mol/l Sm-ot tartalmazó 0,1 mol/l koncentrációjú sósavoldattal rekonstruálunk.

A ¹⁵³Sm-(Ca/Na)-EDTMP-t (IX. minta) 630 mg EDTMP-ből, 245 mg NaOH-ból és 95 mg Ca(OH)₂-ból készítjük, amelyet liofilizálunk és sterilezünk, majd steril, 3*10_⁴ mol/l Sm-ot tartalmazó 0,01 mol/l koncentrációjú sósavoldattal rekonstruálunk.

Az injektálásra használt egyes komplexek előállítására 18,0 ml Sm-oldatot adunk a megfelelő liofilizált EDTMP-készítményhez. A készítményben a Sm-EDTMP-komplex végkoncentrációja 35 mg/ml. A készítményeket 15 percen belül felhasználjuk, és a maradék oldatot az analízis céljára lefagyasztjuk. Az injektálásra használt készítmények analízise megerősítette, hogy az injekciókban az anyagok a kívánt koncentrációban voltak jelen.

Fiatal, mintegy 33 hetes, 8,1-10,9 kg-os felnőtt hím beagle kutyákat használtunk a kísérletre. A kutyákat fizikai szempontból teljes állatorvosi vizsgálatnak vetettük alá, és legalább 30 napon keresztül hagytuk hozzászokni a laboratóriumi körülményekhez, továbbá szopornyica, 2-es típusú hepatitisz adenovírus, parainfluenza és parvovírus ellen Adenoimmun^R-7-L-lel (Tech

America, Biologics Corp.) újravakcináltuk. A kutyákat a tenyésztő által fülbe tetovált szám alapján egyenként meg tudtuk különböztetni. A kutyákat az American Assotiation of Laboratory Animál Care által meghatározott körülmények között tartottuk a kísérlet alatt, a vizsgálatokat a szokásos laboratóriumban végeztük.

Egy-egy véletlenszerűen kiválasztott, éheztetett hím Beagle kutyának a fejvénába illesztett katéteren keresztül intravénásán 30 mg/testtömeg-kg Vili. mintát, illetve IX. mintát adunk. Az injekciós helyet a katéterezés előtt leborotváljuk és fertőtlenítőoldattal kezeljük. Az injekciót mintegy 2 ml/perc (70 mg/perc) sebességgel adjuk, így az injektálás mintegy 4 percen keresztül tart.

Két másik hím Beagle kutyának ugyanezen dózisban adjuk vagy a Vili. mintát, vagy a IX. mintát, a lehető legnagyobb, mintegy 15 ml/perc sebességgel. Az infúzió beadásának körülményei ettől eltekintve a fent megadottakkal azonosak. Ezt a vizsgálatot az első injektálás után mintegy 2 héttel végeztük, az infúzió sebességére vonatkozó fent ismertetett megfigyelések igazolására.

A nyaki vénából vérmintát veszünk a szérum-kalcium és az összprotein meghatározására, közvetlenül az injekció beadása előtt, majd az injekció beadása után 5, 15, 30, 45 perccel, és 1,2 és 4 órával. A nyak ventrális részét leborotváljuk és fertőtlenítőoldattal kezeljük a fent megadott módon. A kutya klinikai állapotát ez alatt az idő alatt folyamatosan megfigyeljük és a fenti időpontokban mérjük a szívfrekvenciát és a pulzust is.

Mivel minden egyes fenti kezelést csak egy-egy kutyán végeztünk, összefoglaló táblázat készítésének nincs értelme. Megállapítható azonban, hogy a Vili. vagy IX. minta 30 mg/testtömeg-kg dózisban iv. lassan (2,0 ml/perc, azaz 70 mg/perc sebességgel) injektálva nem váltott ki semmiféle klinikai tünetet. A szívfrekvencia 7—10%-kal emelkedett mindkét készítmény esetén, azonban ezt az eredményt az izgatottságnak tulajdoníthatjuk, mivel a kutya szívfrekvenciája jelentősen változhat, válaszul a környezeti ingerekre. Annak ellenére, hogy a szérum összkalcium-tartalmában voltak kis eltérések, ezeket nehéz a kezelésnek tulajdonítani.

Ha az injektálás sebességét a lehető legnagyobbra (mintegy 15 ml/perc) növeljük, mindkét minta esetén észleltünk klinikai tüneteket. Önkéntelen izommozgások, az összes izom elsődleges finom remegése, és ezzel együtt fokozott légzés és nyüszítés figyelhető meg a Vili. mintával kezelt kutyán. Ezek a tünetek az injektálás elkezdése után mintegy 20 másodperccel kezdődtek és mintegy 2 percen keresztül tartottak. Az injektálás után mintegy 5 perccel a kutya normálisnak tűnt. Ezalatt az idő alatt a szívfrekvencia >50%-kal emelkedett. A szérum összkalcium-tartalma ezalatt az idő alatt csökken; azonban ez a csökkenés viszonylag kis mértékű és hasonló csökkenés észlelhető a szérum összprotein-koncentrációjában is. Ezért az injekciónak nem lehet kifejezett hatást tulajdonítani a szérum összkalcium-koncentrációjára.

HU 226 897 Β1

Noha a IX. mintával kezelt kutya is mutatott klinikai tüneteket, nem lehetett megállapítani, hogy ezek önkéntelen mozgások-e, mivel a mozgások a kezelés miatt alkalmazott mozgáskorlátozással szembeni ellenállásra voltak jellemzők, és úgy tűnt, hogy ez volt a helyzet a Vili. mintával kezelt kutyánál is. A kutya fokozott aktivitása csak mintegy 30 másodpercen keresztül tartott, és a kutya az injektálás után mintegy 100 másodperccel már normálisan viselkedett. A szívfrekvencia csak 13%-kal emelkedett. A szérum összkalcium-koncentrációja az injektálást követő időszakban növekedett, de az összprotein-koncentráció egyidejű változása miatt ez az eredmény nehezen értelmezhető.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a 30 mg/testtömeg-kg Vili. vagy IX. mintával lassú iv. injekció formájában kezelt kutyáknál nem figyelhető meg az injekciónak tulajdonítható hatás. Ha az injekciót gyors bóluszinjekció formájában adjuk, mindkét mintánál megfigyelhetők klinikai hatások. A hatás kifejezettebb a Vili. minta esetén, mint a IX. mintával.

A találmány szerinti egyéb megvalósítási módok szakember számára a leírásból vagy a példákból nyilvánvalók. Magától értetődik, hogy oltalmi körünket nem kívánjuk szorosan a példákra korlátozni, hanem a találmány oltalmi körét az alábbi igénypontok jelentik.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Radiofarmakológiai készítmény, amely szamárium-153, holmium-166, itterbium-175, lutécium-177, ittrium-90 vagy gadolinium-159 etilén-diamin-tetrametilén-foszfonsavval vagy annak gyógyászatilag elfogadható sójával alkotott komplexét tartalmazza, azzal jellemezve, hogy le van fagyasztva, és alkalmazás előtt fel van olvasztva.
2. Az 1. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, amely radionuklidként szamárium-153-at vagy holmium-166-ot tartalmaz.
3. A 2. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, amely radionuklidként szamárium-153-at tartalmaz.
4. Eljárás a 2. vagy 3. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy a szamárium-153-at vagy a holmium-166-ot az etilén-diamin-tetrametilén-foszfonsavval vagy annak gyógyászatilag elfogadható sójával komplexáljuk, és a komplexet lefagyasztjuk.
5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti radiofarmakológiai készítmény, amely egy kétértékű fémet is tartalmaz.
6. Radiofarmakológia készítmény, amely egy radionuklidnak egy ligandummal vagy annak gyógyászatilag elfogadható sójával alkotott komplexét tartalmazza, azzal jellemezve, hogy a készítmény egy kétértékű fémet is tartalmaz.
7. A 6. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol a kétértékű fém Fe²⁺, Mn²⁺, vagy egy alkáliföldfém-ion.
8. A 7. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol az alkáliföldfém-ion Be²⁺, Mg²⁺, Ca²⁺, Sr²⁺vagy Ba²⁺.
9. A 8. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol az alkáliföldfém-ion Ca²⁺.
10. A 6-9. igénypontok bármelyike szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol a kétértékű fém mólaránya a ligandumhoz viszonyítva 0,25:1.
11. A 10. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol a kétértékű fém mólaránya a ligandumhoz viszonyítva 0,5:1.
12. A 11. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol a kétértékű fém mólaránya a ligandumhoz viszonyítva 0,75:1.
13. A 12. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, ahol a kétértékű fém mólaránya a ligandumhoz viszonyítva 0,9:1.
14. A 6-13. igénypontok bármelyike szerinti radiofarmakológiai készítmény, amely ligandumként etiléndiamin-tetrametilén-foszfonsavat tartalmaz.
15. A 14. igénypont szerinti radiofarmakológiai készítmény, amely kétértékű fémként Ca²⁺-ot, ligandumként etilén-diamin-tetrametilén-foszfonsavat vagy annak gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza, és a Ca²⁺ mólaránya az etilén-diamin-tetrametilénfoszfonsavhoz viszonyítva 0,9:1.
16. Radiofarmakológiai készítmény állatoknak történő adagolásra, amely készítmény az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti lefagyasztott készítmény felolvasztásával van előállítva.
17. Eljárás a 6-16. igénypontok bármelyike szerinti, kétértékű fémet tartalmazó radiofarmakológiai készítményelőállítására, azzal jellemezve, hogy (A) egy, az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti radioaktív fém-ligandum komplexhez egy kétértékű fémet adunk, vagy (B) egy, az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti radioaktív fém-ligandum komplexet lefagyasztunk, majd felolvasztunk, majd hozzáadunk egy kétértékű fémet, vagy (C) a (B) eljárás szerint előállított készítményt újra lefagyasztjuk, majd felolvasztjuk, vagy (D) egy radioaktív fémiont tartalmazó oldathoz kétértékű fémet adunk, majd a komplex kialakítására hozzáadunk egy ligandumot, vagy (E) a (D) eljárás szerint előállított komplexet lefagyasztjuk, majd az alkalmazás előtt felolvasztjuk, vagy (F) a radiofarmakológiai készítményt és egy kétértékű fémiont tartalmazó oldatot két külön injekció formájában készítjük el, lényegében egy időben történő adagolásra, vagy (G) egy kétértékű fémet, kloridja vagy hidroxidja formájában egy ligandumhoz adunk, majd a pH-t egy bázissal beállítjuk,

HU 226 897 Β1 vagy (H) egy (G) eljárás szerint előállított oldatot fagyasztva szárítunk, és a kapott liofilizált kétértékű fém-ligandum-készítményt a radioaktív fémiont tartalmazó savas oldattal rekonstituáljuk, 5 vagy (I) a (H) eljárás szerint előállított komplexet lefagyasztjuk, majd az alkalmazás előtt felolvasztjuk.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ligandumként etilén-diamin-tetrametilén- 10 foszfonsavat alkalmazunk.
19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (H) eljárást hajtjuk végre, és savas oldatként 0,001-1 n sósavoldatot alkalmazunk.
20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy savas oldatként 0,01-0,1 n sósavoldatot alkalmazunk.
21. A 4. igénypont szerinti vagya 17-20. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fagyasztást száraz jég és adott esetben aceton alkalmazásával, vagy cseppfolyós nitrogén alkalmazásával végezzük.