HU222102B1 - Szerkezet váltók mozgó elemeinek véghelyzettartó reteszelésére - Google Patents

Abstract

Szerkezet váltók mozgó elemeinek véghelyzettartó reteszelésére, amelya váltó egy-egy alkatrészéhez csatlakozó és egymással mechanikusanösszekötött két állítórudat (12, 14), egy, az állítórudakat (12, 14)véghelyzeteikben rete- szelő és reteszelt helyzetben megtartóreteszidomot (28), valamint egy, a váltó alkatrészei által azállítórudakra (12, 14) kifejtett erő meghatározott küszöbértékénekmeghaladásakor a reteszelt váltóállapotot oldó erőhatároló szerkezetiegységet tartalmaz. Az erőhatároló szerkezeti egység egy, azállítórudak (12, 14) közé beépített, igénybevételre rugalmasanutánengedő kapcsolóegységből (30, 32), valamint egy bármelyikállítórúd (12, 14) elmozdulását a reteszidom (28) helyzetmegtartóreteszelését oldó elmozdulássá átalakító, különböző szerkezeti elemekkinematikai láncolatát tartalmazó közlőműből áll. A reteszidom (28)előnyösen egy összekötő elemhez (18) attól elmozgathatóanhozzárendelve, a kapcsolóegységek (30, 32) az összekötő elem (18) ésaz egyes állítórudak (12, 14) közé vannak csak egyirányúigénybevételre utánengedő módon beiktatva, és a szerkezet egy, azállítórudak (12, 14) és az összekötő elem (18) közötti relatívelmozdulást a helyzettartó reteszelést oldó elmozdulássá átalakítómenesztőből (16) és egy reteszlemezből (38) álló közlőművet tartalmaz. ŕ

Description

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 222 102 Β1 (12,14) elmozdulását a reteszidom (28) helyzetmegtartó reteszelését oldó elmozdulássá átalakító, különböző szerkezeti elemek kinematikai láncolatát tartalmazó közlőműből áll. A reteszidom (28) előnyösen egy összekötő elemhez (18) attól elmozgathatóan hozzárendelve, a kapcsolóegységek (30, 32) az összekötő elem (18) és az egyes állítórudak (12, 14) közé vannak csak egyirányú igénybevételre utánengedő módon beiktatva, és a szerkezet egy, az állítórudak (12,14) és az összekötő elem (18) közötti relatív elmozdulást a helyzettartó reteszelést oldó elmozdulássá átalakító menesztőből (16) és egy reteszlemezből (38) álló közlőművet tartalmaz.

A találmány tárgya szerkezet váltók mozgó elemeinek véghelyzettartó reteszelésére, amely a váltó egy-egy alkatrészéhez csatlakozó és egymással mechanikusan összekötött két állítórudat, egy, az állítórudakat véghelyzeteikben reteszelő és reteszelt helyzetben megtartó reteszidomot, valamint egy, a váltó alkatrészei által az állítórudakra kifejtett erő meghatározott küszöbértékének meghaladásakor a reteszelt váltóállapotot oldó erőhatároló szerkezeti egységet tartalmaz. A találmány különösen egy sínjármű vágányok váltóállító készülékeiben a váltó csúcssínjeinek reteszelésére és reteszelt helyzet megtartására szolgáló szerkezetre vonatkozik.

A váltóállító készülékekkel szemben támasztott fontos biztonságtechnikai követelmény, hogy a mozgatható váltóalkatrészek mindenkori véghelyzetükben legyenek tartva. A váltóra ráhajtás során, amennyiben a sínjáimű kerekei először a váltócsúcssínek szabad végeire futnak rá, akkor az egyik csúcssínnek, az úgynevezett felfekvő csúcssínnek, szorosan hozzá kell simulnia a folyamatos sínhez, miközben a másik csúcssínnek, az úgynevezett elálló csúcssínnek, megfelelő távolságra kell elhelyezkednie a hozzá tartozó folyamatos síntől, hogy a kerekek a jármű sérülésének vagy kisiklásának veszélye nélkül biztonságosan áthaladhassanak a váltón. A váltócsúcssíneknek ugyanakkor egy bizonyos erő túllépése esetén rugalmasan utánengedőknek kell lenniük ahhoz, hogy kitérhessenek a sínjáimű kerekeinek, ha az a váltó tompa végéről hajt át a váltón, és a váltó nem áll a helyes állásban. Áthaladásra átálló váltóknál a váltócsúcssínek ilyen esetben az újonnan beállított helyzetben maradnak, azaz a sínjáimű kerekei a váltót átállítják.

Ismertek olyan váltóállító készülékek, amelyeknél a két váltócsúcssín állítására szolgáló állítórudak nem állnak egymással mechanikus összeköttetésben. Az ilyen állítórudakat az állítókészülék hajtása működteti, és azok például kampós csúcssínzárak esetében zárkampókkal vannak reteszelve. A felfekvő csúcssín mereven reteszelődik, azaz nekinyomódik egy tősínnek, miközben az elálló csúcssínt az öntartó vagy reteszelten rögzíthető váltóhajtás tartja helyzetben. E kialakításnak az az előnye, hogy a felfekvő csúcssín lényegesen nagyobb erővel tartható a véghelyzetében, mint az elálló csúcssín. Hátrány viszont a relatív nagy szerkezeti ráfordítás. Emellett nem lehetséges a váltó például állítóvas segítségével történő manuális átállítása, és az állítórudak a váltóra való ráhajtáskor elválnak a hajtástól, úgyhogy a hajtást külön után kell állítani az új váltóállásba ahhoz, hogy a váltó ismét működőkész legyen.

A gyakorlatból ismert egy, a bevezető bekezdésben felsorolt jegyekkel kialakított váltóállító készülék, a

Hanning & Kahl cég HW 60 AW váltóállító készüléke, amelynél a két állítórúd egymással mechanikus összeköttetésben van. Ennél a váltóállító készülékháza a két váltócsúcssín között középen helyezkedik el, és az egymáshoz képest koaxiális állítórudak a készülékház egymással szemközti oldalain lépnek be a házba. A házon belül az állítórudakat egy összekötő elem köti egymással mereven össze. Egy reteszidom elfordíthatóan van ágyazva az összekötő elemen, és együtt működik egyrészt egy, a váltóállító készülék hajtásához csatlakoztatott reteszlemezzel, másrészt pedig egy, a házban elhelyezett erőhatároló szerkezettel. Az erőhatároló szerkezet mindkét csúcssínt ugyanakkora tartóerővel tartja a megfelelő véghelyzetben. Ha a váltóra való ráhajtáskor ennél nagyobb eró keletkezik, akkor az erőhatároló szerkezet rugalmasan utánenged, a reteszelés kireteszelődik, és a váltó átállítódik az új állásba, amelyben a reteszidom segítségével újra reteszelődik.

A találmány célja a bevezető bekezdésben körvonalazott típusú olyan reteszelőszerkezet létrehozása, amelynél a két mozgó váltóalkatrész egyike, a mindenkori felfekvő csúcssín, nagyobb erővel van a megfelelő véghelyzetben megtartva.

A kitűzött célt a bevezető bekezdésben felsorolt ismert jegyekkel rendelkező olyan szerkezet kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelyben a találmány szerint az erőhatároló szerkezeti egység egy, az állítórudak közé beépített, igénybevételre rugalmasan utánengedó kapcsolóegységből, valamint egy bármelyik állítónid elmozdulását a reteszidom helyzetmegtartó reteszelését oldó elmozdulássá átalakító, különböző szerkezeti elemek kinematikai láncolatát tartalmazó közlőműből áll.

A mozgatott váltóalkatrészek, különösen a csúcssínek egyikéhez mindenkor alkalmazott tartóerőt az erőhatároló szerkezet határolja be. A gyakorlatban e váltóalkatrész rendszerint az elálló csúcssín. A felfekvő csúcssín állítórúdját ezzel szemben elméletileg végtelen nagyságú erővel reteszeli a házhoz a reteszidom. A váltóra való ráhajtáskor e reteszelés csak akkor szűnik meg, ha az elálló csúcssínt a ráhajtó járműkerék kismértékben kitéríti, és ezáltal elmozdul a hozzá tartozó állítórúd. A tartóerő nagyobb is lehet, mint a váltó átállításához szükséges állítóerő. A váltóállító készülék ezért a tartóerő csökkentése nélkül kialakítható úgy, hogy akár manuálisan, akár bármely ismert, nem öntartó váltóhajtás segítségével könnyen átállítható legyen.

A találmány szerinti szerkezet előnyös kiviteli alakjait az aligénypontok ismertetik. Eszerint előnyösnek bizonyult, ha a reteszidom egy összekötő elemhez attól

HU 222 102 BI elmozgathatóan hozzárendelve, a kapcsolóegységek az összekötő elem és az egyes állitórudak közé vannak csak egyirányú igénybevételre utánengedő módon beiktatva, és a szerkezet egy, az állitórudak és az összekötő elem közötti relatív elmozdulást a helyzettartó reteszelést oldó elmozdulássá átalakító közlőművet tartalmaz.

Az állitórudak előnyösen egymással egytengelyűén és a kapcsolóegységek révén egymás felé néző végeikkel az összekötő elemre rugalmasan feltámasztott módon vannak kialakítva és elrendezve.

A kapcsolóegységek célszerűen rugókat, erőhatároló kapcsolóelemeket, szorítóelemeket és hasonlókat tartalmazhatnak.

A találmány szerinti szerkezet előnyös kiviteli alakjait képezik az olyan kialakítások, amelyekben a közlőmű az állitórudak egymás felé néző végeire felszerelt menesztőkből, valamint egy, a menesztőket ütközőkkel körülvevő és egy reteszidom számára kialakított reteszelőpályával ellátott reteszlemezből áll.

A szerkezet előnyösen az összekötő elemben elforgathatóan ágyazott legalább egy reteszidomot tartalmazhat, amely(ek) egy helytálló vezetőlécen az összekötő elemmel és az állítórudakkal együttes elmozdulás végzésére alkalmasan van(nak) megvezetve, és a reteszlemez egy, a reteszidomot az elmozdulási véghelyzetekben egy-egy, a helytálló vezetőlécen kiképzett mélyedésbe beforgató és abban helyzettartóan reteszelt állapotban megtartó reteszelőpályával van ellátva.

A reteszlemez elmozdulási véghelyzeteiben előnyösen egy, ezen véghelyzetek között egy legnagyobb előfeszítésű holtponti helyzettel bíró, feszítőmechanizmus rugalmas terhelésével van megtartva.

Előnyösnek bizonyultak az olyan kiviteli alakok, amelyeknél a szerkezet egy készülékházhoz képest az állitórudak mozgásirányában egy, a készülékházhoz rögzített vezetőcsappal helytállóan megtartott, ugyanakkor az állitórudak mozgásirányára merőleges irányban egy, az állítórudakat alakzáró kapcsolódással reteszelten megtartó elmozdulási véghelyzet és egy másik, az állitórudak elmozdulását megengedő kireteszelt helyzet között elmozdulási szabadságfokkal rendelkező két reteszidomot tartalmaz.

E megoldás előnye, hogy az állitórudak reteszelése nem közvetlenül egy összekötő elemen, hanem közvetve a készülék házán keresztül történik, és nem öngátló hatásokon, hanem alakzáráson alapszik. Ez igen jelentős működési megbízhatóságot jelent, és pontosan definiálható, illetve szükség esetén beállítható az a helyzet, amelyben az állitórudak reteszelődnek. Két reteszidom alkalmazása esetén a két állítórúd beállítása egymástól függetlenül is történhet.

A közlőmű itt előnyösen az állítórudakkal párhuzamos, és azok hosszirányában elmozgatható legalább egy reteszelésoldó léccel van ellátva, amely ferde felületek révén a reteszelésoldó léc(ek)re keresztirányú reteszidomokhoz van hozzárendelve.

A találmány szerinti szerkezet előnyös kiviteli alakjainak a váltó mozgatható alkatrészei, különösen csúcssínjei mindenkori helyzetét érzékelő és a váltó alkatrészei, különösen csúcssínjei és az állitórudak ezekhez hozzárendelt előírt helyzetei közötti eltérés észlelése esetén a reteszidomokat a helyzettartó reteszelést oldó állapotban megtartó ellenőrző berendezéssel is kapcsolódó reteszidomai vannak. A reteszidomok helyzetének mindenkori érzékelésével így egy olyan jel nyerhető, amely logikai ÉS kapcsolatot ad váltóállító készülék reteszelt állapota és az ellenőrző berendezés jelének állapota között.

Az állitórudak célszerűen egymás felé néző végeiken csatlakozóvillákkal vannak ellátva, a húzó igénybevételre rugalmasan utánengedő kapcsolóegység a csatlakozóvillák közé van beiktatva, és a csatlakozóvillák kotyogási hézagot adó játékkal egy, a reteszelésoldó léceket hordó meghajtható szánhoz vannak csatlakoztatva. E szán funkciója a korábban ismertetett kiviteli alak reteszlemezének funkciójához hasonlítható.

A reteszlemezt, illetve a szánt egy olyan feszítőmechanizmus tarthatja a készülékházban, amely a reteszlemez középhelyzetében egy legnagyobb eltárolt erőállapottal jellemzett holtponttal rendelkezik, és a reteszlemezt a holtpont mindkét oldalán rugalmasan előfeszíti a mindenkori véghelyzetben. Mivel a reteszlemez a menesztő segítségével mechanikusan csatlakozik az állítórudakhoz, a feszítőmechanizmus gondoskodik arról, hogy az állitórudak a holtpont legyőzése után maguktól beálljanak a megfelelő véghelyzetbe. A váltó ezért nagyon egyszerűen egy, a reteszlemezzel kapcsolódó váltóállító hajtással átállítható. Az állítómechanizmus működtethető például manuálisan, mágnesesen, motorikusán, hidraulikusan vagy pneumatikusan.

A feszítőmechanizmus hatására az alakzáróan rögzített, felfekvő csúcssin rugalmasan is nekinyomódik a hozzá tartozó sínhez. Az elálló csúcssín tartóereje a kapcsolóegységben és a feszítőmechanizmusban eltárolt erők összege.

A találmány lényegét az alábbiakban előnyös, csupán példaképpeni kiviteli alakok bemutatásával a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti szerkezet egy első példaképpeni kiviteli alakjának részben metszett nézetrajza, a

2-4. ábra az 1. ábrán bemutatott szerkezet 1. ábrával azonos nézetrajzait tünteti fel a szerkezet egyes különböző üzemi állapotaiban, nevezetesen középhelyzetben, az egyik véghelyzetben, valamint a váltóra ráhajtás kezdeti fázisában, az

5-8. ábrán a találmány szerinti szerkezet egy második kiviteli alakját és annak működésmódját bemutató elvi vázlatok láthatók, míg a

9. ábra a szerkezet 5-8. ábrákon bemutatott kiviteli alakjának vázlatos felülnézete.

Az 1. ábrán egy, találmány szerinti reteszelőszerkezettel ellátott váltóállító készüléket tartalmazó 10 készülékház egyik házfele és annak belseje látható. A 10 készülékház a váltónak a rajzon nem feltüntetett két váltócsúcssínje között középen helyezkedik el, és abból kétoldalt az egyes váltócsúcssínekhez csatlakozó, egymással egytengelyű egy-egy 12 és 14 állítórúd van kivezet3

HU 222 102 Β1 ve. A 12 és 14 állítórudak szabad végeire egy-egy 16 menesztő van fölerősítve.

A 16 menesztők között egy 18 összekötő elem van elrendezve, amely mindkét végén egy, a hozzá tartozó 16 menesztőre feltámaszkodó 20 homloklemezzel van ellátva. A két 20 homloklemezt egymással felső és alsó 22,24 gerinclemezek kötik össze, amelyeken egy, a rajzon metszetben ábrázolt 26 tengely megy keresztül. A 26 tengelyen egy kettős balta alakjához hasonlító 28 reteszidom van a felső és alsó 22,24 gerinclemez közötti térben elforgathatóan ágyazva.

A 12 és 14 állítórudat és a 18 összekötő elemet a 16 menesztőkre kívülről felszerelt 30, 32 kapcsolóegységek tartják össze. A 12, 14 állítórudak, a 28 reteszidommal ellátott 18 összekötő elem és a 30, 32 kapcsolóegységek így összetartozó, együtt mozgó szerkezeti egységként az 1. ábrán kettős nyilakkal érzékeltetett löketmozgást végezhetnek a 12,14 állítórudak közös tengelye mentén. A 28 reteszidom egyik, az 1. ábra szerinti felső oldalán egy, a 10 készülékházhoz erősített 34 vezetőléccel van megvezetve.

Az ezzel ellentétes, az 1. ábra szerinti alulsó oldalon a 28 reteszidom egy, a 10 készülékházhoz erősített 40 vezetőrúdon megvezetett 38 reteszlemez 36 reteszelőpályájával kapcsolódik. A 38 reteszlemezen kétoldalt egy-egy, a 16 menesztő egy külső felületelemével együtt dolgozó 42 ütköző van kialakítva. Az 1. ábrán csak a jobb oldali 42 ütköző látható.

A 30 és 32 kapcsolóegységeket négy-négy 44, 46 rugó alkotja, amelyek a 12, 14 állítórudak közös tengelyére szimmetrikus elrendezésűek. Az 1. ábra bal oldalán látható két 44 rugó a 38 reteszlemez fölötti tértartományban, az 1. ábra jobb oldalán lévő két 46 rugó pedig a 38 reteszlemez alatti térben helyezkedik el. A jobb oldali egyik 46 rugót az ábrán metszetben ábrázoltuk. A 44,46 rugók egyik végükkel a 16 menesztőre, másik végükkel pedig egy 48 rugótányérra támaszkodnak fel, amely utóbbi egy 50 csap révén mereven össze van kötve a 18 összekötő elem 20 homloklemezével. A 20 homloklemezek és a 16 menesztők 16 homloklemezeken felfekvő részei villaszerűén körülfogják a 34 vezetőlécet.

A 38 reteszlemez és a 10 készülékház közé egy rugalmas 52 feszítőmechanizmus van beiktatva. Az 52 feszítőszerkezetet legalább két, az adott példaképpeni kiviteli alak esetében négy nyomórugóként kialakított 54 rugó alkotja, amelyek közül az 1. ábrán csak kettő látható. Az 54 rugók egyik végükön a 10 készülékház egyik falához, másik végükön pedig a 38 reteszlemezhez vannak csuklósán hozzáerősítve. A szimmetrikus felépítésű váltóállító készülék 1. és a 2. ábrán látható középső helyzetében az 54 rugók holtponti helyzetükig rugalmasan összenyomott állapotban vannak.

A 38 reteszlemez egy 56 nyílásában egy, a 38 reteszlemezzel merev összeköttetésben lévő 58 tengely van elhelyezve, amelyhez egy, a 38 reteszlemezt és a 12, 14 állítórudak révén vele együtt a csúcssíneket is véghelyzeteikbe menesztő, az ábrán nem látható állítóhajtás kapcsolódik.

Amennyiben a 38 reteszlemezt az állítóhajtás segítségével az 1. és a 2. ábrán látható középhelyzetből kissé kimozdítjuk balra, akkor kibillennek holtponti helyzetükből az összenyomott 54 rugók és miként az a 3. ábrán látható, tovább eltolják balra a 38 reteszlemezt a 40 vezetőrúd mentén. E mozgás kezdeti szakaszában (2. ábra) a reteszlemez 36 reteszelőpályája feltámaszkodik a 28 reteszidomra úgy, hogy a 28 reteszidom és a 18 összekötő elem egyaránt elmozdul balra mindaddig, amíg a 28 reteszidom fejrésze becsappan a 34 vezetőléc egyik 60 mélyedésébe (3. ábra). Ezután a 38 reteszlemez már csak maga mozog tovább, és 36 reteszelőpályája bezága és fogva tartja a 28 reteszidomot a 60 mélyedésben.

A balra mozgó 18 összekötő elem a 12 állítórudat is eltolja balra, és ezáltal a hozzá tartozó váltócsúcssínt a megfelelő sínhez hozzászorított egyik végállásába meneszt!. Ebben az üzemi állapotban (váltóállásban) ez a váltócsúcssín a felfekvő csúcssín. Mivel a 18 összekötő elemet a 3. ábrán látható helyzetben a 28 reteszidom és a 36 reteszelőpálya a 10 készülékházhoz rögzített 34 vezetőléchez reteszeli, ezért a felfekvő csúcssín is helyzetrögzítetten reteszelve van a sínhez felfekvő végállásában.

Amikor a 38 reteszlemez már csak az 54 rugók hatására mozog tovább balra, jobboldalt a 42 ütköző felütközik az ottani 16 menesztőre. Az 54 rugókban eltárolt rugóerő ekkor a 16 menesztőn és a 18 összekötő elemen keresztül hat a bal oldali 12 állítórúdra úgy, hogy a felfekvő csúcssín a felfekvési helyzetben rugalmasan előfeszített állapotba kerül. így a felfekvő csúcssín és a sín között hézagmentes felfekvő kapcsolat jön létre, és a merev mechanikus reteszelés folytán a felfekvő csúcssín elméletileg korlátlan tartóerővel van előírt végállásában rögzítetten megtartva.

A jobb oldali 14 állítórúdhoz erősített váltócsúcssínt a fentebb ismertetett folyamat során először a 32 kapcsolóegység rugóereje húzza, majd azt a váltómozgás végfázisában (3. ábra) az 54 rugók járulékos rugóereje is az elálló pozícióban tartja. A tartóerő a 32 kapcsolóegység és az 54 rugók által kifejtett erők összegének felel meg. Mivel a 32 kapcsolóegység összesen négy 44, 46 rugóból áll, ezért a tartóerő még a 44,46 rugók egyikének törése esetén is megfelelően nagy marad.

Amennyiben a váltót manuálisan kell átállítani, akkor az 54 rugók erejét csupán addig kell legyőzni, amíg azok átbillennek holtpontjukon. A 38 reteszlemez megfelelő elmozdítása folytán kireteszelődik a 28 reteszidom, a 18 összekötő elem jobbra mozdul el, végül az 54 rugók átbillenve befejezik a 12, 14 állítórudak mozgatását és az ellenkező véghelyzetben reteszelik a váltót. A 28 reteszidom megvastagított jobb oldali vége behatol a 34 vezetőlécnek egy, a rajzon nem látható, a 60 mélyedésnek megfelelő mélyedésébe.

A 4. ábra azt a mozgásfolyamatot ábrázolja, amikor a váltót a rajta áthaladó sínjármű állítja át. A 12 állítórúdhoz erősített felfekvő csúcssín egyelőre a felfekvő helyzetben van reteszelve. Az elálló csúcssínt a sínjármű kerekei elállítják és a 14 állítórúd a 32 kapcsolóegység által kifejtett erő ellenében jobbra tolódik úgy, hogy az ezen 14 állítórúdra felszerelt 16 menesztő a 4. ábrán látható módon eltávolodik a 18 összekötő elem

HU 222 102 Β1 hozzá tartozó 20 homloklemezétől. Mivel a 16 menesztő felfekszik a 42 ütközőn, ez jobbra mozdítja el a 38 reteszlemezt úgy, hogy szabaddá válik a 28 reteszidom. A 32 kapcsolóegység rugói ekkor újra tehermentesülnek, miáltal a 18 összekötő elem jobbra állítódik. A bal oldali 30 kapcsolóegységben eltárolt rugóerő hatására jobbra mozdul el a 12 állítórúd is. Amint túljutnak a holtponton az 54 rugók, a váltó a fentebb ismertetett módon átállítódik és ismételten helyzetreteszelődik. A 38 reteszlemezhez csatlakoztatott állítóhajtás ekkor az új helyzetbe állítódik és ezért azonnal ismételten üzemkész állapotba kerül.

Az elálló váltónyelv tartóerejét a 44 és a 46 rugók előfeszítésének változtatásával lehet beállítani, ami a 48 rugótányérba becsavart menetes 50 csap elforgatásával történhet.

Az 5-8. ábrákon a találmány szerinti reteszelőszerkezet egy második előnyös példaképpeni alakját és annak működési elvét mutatjuk be. Az 5. ábrán egy 64 sínhez felfekvő 62 csúcssín, amely a 12 állítórúd szabad végéhez kapcsolódik, valamint egy, a 14 állítórúd szabad végéhez kapcsolt, a hozzá tartozó 68 síntől meghatározott térközzel elálló 66 csúcssín látható. A 12,14 állítórudakat egy húzó igénybevétel hatása alatt rugalmasan utánengedő 70 kapcsolóegység köti egymással össze. A 70 kapcsolóegységnek egy célszerűen rugókötegként kialakított 72 rugója van, amely egyik végével egy, a 12 állítórúdhoz erősített 74 kalitka fenekén, másik végével pedig egy, a 14 állítórúdhoz rögzített 76 rugótányérra támaszkodik fel.

Mindegyik 12, 14 állítórúd axiális irányban mereven csatlakozik egy hozzá tartozó 78, illetve 80 csatlakozóvillához. A 78, 80 csatlakozóvillákat bizonyos kotyogási hézaggal körbeveszi egy 82 szán, amely a 12, 14 állítórudak hosszirányában elmozgatható, és egy 84 csatlakozóval kapcsolódik egy, az ábrán nem látható állítóhajtáshoz. A 82 szán reteszelésoldó 86 lécekkel van ellátva, amelyek 88 ferde felületeikkel együtt működnek a 86 lécekhez képest keresztirányban elhelyezett két 92, 94 reteszidom megfelelő 90 ferde felületeivel. A 92, 94 reteszidomok az ábrán nem feltüntetett vezetékek segítségével függőlegesen elmozgathatók a készülék egy, az ábrán ugyancsak nem látható készülékházában vagy keretében, és 96 rugók segítségével rugalmasan elő vannak feszítve olyan reteszelési helyzetben, amelyben befelé irányuló axiális elmozdulás ellen biztosított helyzetben alakzáró kapcsolódással tartják a hozzájuk tartozó 78, illetve 80 csatlakozóvillát, és ezzel a hozzájuk tartozó 12,14 állítórudat.

Az 5. ábrán a 12 állítórúdhoz tartozó 92 reteszidom reteszelt helyzetben van, és ezáltal a felfekvő 62 csúcssín helyzete alakzáróan reteszelve van. Ezzel szemben a 94 reteszidom a kireteszelt helyzetben van, amelyben felfekszik a reteszelésoldó 86 léc egy sík szakaszán. Ezért az elálló 66 csúcssín a 72 rugó ereje ellenében elmozdulhat a 68 sín irányába, mivel azt csak ezen 72 rugó tartóereje tartja helyzetében.

A 6. ábrán a váltóátállítás kezdeti fázisa látható, amikor a már említett váltóhajtás a 82 szánt a 68 sín irányába jobbra mozdítja el. Mivel a 82 szán és a 78, csatlakozóvillák között némi játék, azaz kotyogási hézag van, és a 78 csatlakozóvillát a 92 reteszidom reteszeli, ezért a 78,80 csatlakozóvillák egyelőre nem vesznek részt a 82 szán mozgásában. A reteszelésoldó 86 lécek ezért 88 ferde felületeikkel felcsúsznak a 92 reteszidom megfelelő 90 ferde felületeire, és a 92 reteszidomot a 96 rugó ereje ellenében a kireteszelt pozícióba mozdítják el. Amint a 82 szán felütközik a 78 csatlakozóvillán, a két 12,14 állítórúd a 7. ábrán látható módon a 82 szánnal együtt elmozdul tovább jobbra.

Amikor az átállító művelet végén a 66 csúcssín felfekvő csúcssínné és a 62 csúcssín elálló csúcssínné válik, a 94 reteszidom a reteszelési helyzetbe kerül és helyzettartóan reteszelődik a 66 csúcssín. Az ekkor létrejött üzemi állapot tükörképe az 5. ábrán látható állapotnak. A váltó analóg módon újra visszaállítható az 5. ábrán látható állásba.

A 8. ábrán egy olyan váltóállítás kezdeti fázisa látható, amely egy, a váltón áthaladó sínjármű hatására jön létre. A sínjármű kerekei az elálló 66 csúcssínt nekiszorítják a 68 sínnek. A 82 szán és a 80 csatlakozóvilla közötti játék, azaz kotyogási hézag folytán a 14 állítórúd elmozdulhat jobbra. Eközben összenyomódik a 72 ragó, mivel a 92 reteszidomon reteszelve van a 74 kalitka és a 78 csatlakozóvilla. A 82 szán és a 92 reteszidom közötti relatív elmozdulás hatására azonban ezen reteszelés megszűnik, úgyhogy a két 12,14 állítórúd a 82 szánnal együtt az új helyzetbe mehet. A váltón történt áthaladás végén a váltó ugyanúgy, mint egy normál váltóállításnál, a 94 reteszidom révén van reteszelt helyzetben tartva.

A 9, ábrán egy, a találmány szerinti reteszelőszerkezettel ellátott, az 5-8. ábrákon bemutatott elv szerint működő váltóállító készülék egy előnyös példaképpeni szerkezeti felépítése látható. A 9. ábrán bemutatott üzemi állapot az 5. ábra szerintinek felel meg, amikor a 12 állítórúdhoz kapcsolódó csúcssín a felfekvő csúcssín.

A készülék két 98 keretlemez közé van beépítve, amelyek a 64, 68 sínekhez képest helytállóan helyezkednek el egy, az ábrán nem látható készülékházban. A 82 szán 100 vezetőradakon van megvezetve, amelyek a 98 keretlemezek között helyezkednek el. A 82 szánnak itt két egymáshoz képest szimmetrikusan elhelyezkedő 102 alkatrésze van, melyek egyúttal az állítóhajtás csatlakozójának is alkatrészei. A 78 és 80 csatlakozóvillák szintén a 100 vezetőradakon vannak megvezetve. Jól látható továbbá a 9. ábrán, hogy a 78 és 80 csatlakozóvilláknak a 82 szánhoz viszonyított játékát, azaz kotyogási hézagát mindkét irányban 104 és 106 ütközőfelületek határolják.

A 82 szán mindkét 102 alkatrészének egy reteszelésoldó 86 léce van, amely felül egymással ellenirányban dőlő két 88 ferde felülettel van ellátva. Két 92 és 94 reteszidom a reteszelésoldó 86 lécek fölött két-két függőleges 108 vezetőcsapon keresztirányban van elrendezve és megvezetve. Az egyes 92, 94 reteszidomokhoz tartozó két 108 vezetőcsap egy 110 reteszfoglalatra van felerősítve, amely a 98 keretlemezhez erősített, a 100 vezetőrudakkal párhuzamos 112 rudakon állíthatóan helyezkedik el.

A 9. ábrán a 92 reteszidom alsó reteszelési helyzetben tartózkodik, amelyben reteszelve felfekszik a 78 csat5

HU 222 102 Bl lakozóvilla 114 bütykén. A 92 reteszidom 90 ferde felületei a 9. ábrán nem láthatók, de felfekszenek a 92 reteszidom alsó oldalán és a 86 lécek 88 ferde felületein.

A 94 reteszidom a 9. ábrán felfekszik a 86 lécek alsó végén, és ezáltal felemelt kireteszeló helyzetben marad, úgyhogy a 80 csatlakozóvilla 114 bütykei akadálytalanul áthaladhatnak a 94 reteszidom alatt.

A váltó állításakor a 82 szán és a 86 lécek a 9. ábrán ábrázolt helyzetben lefelé mozognak és a 88 ferde felületek a 92 reteszidomot a kireteszelési helyzetbe emelik. A reteszelés megszűnése után a 104 ütközőfelület magával viszi a 78 csatlakozóvillát, a szán 106 ütközőfelületei pedig a 80 csatlakozóvillát. Amikor a reteszelésoldó két 86 léc 88 alsó ferde felületei elérik a 94 reteszidom 90 ferde felületeit, a 94 reteszidom beesik a 80 csatlakozóvilla 114 bütyke mögötti, a 9. ábrán feltüntetett helyzetben a 114 bütyök fölötti reteszelési helyzetbe.

A 110 reteszfoglalatoknak a 112 rudakon való állításával egymástól függetlenül beállítható a 78, 80 csatlakozóvillák és a 12,14 állítórudak reteszelt pozíciója.

A 9. ábrán tömbvázlatként ábrázoltunk egy 116 ellenőrző berendezést is, amely a reteszelőszerkezettel ellátott váltóállító készülék mellett a váltócsúcssínek között helyezkedik el, és ismert módon a váltócsúcssínek pozícióinak ellenőrzésére szolgál. Az ellenőrzés az ábrán nem látható helyzetérzékelő rudak segítségével történik, amelyek a 12, 14 állitórudakhoz hasonlóan csatlakoztatva vannak a váltócsúcssínekhez. A 92 és 94 reteszidomok az egyik oldalon meg vannak hosszabbítva és benyúlnak a 116 ellenőrző berendezésbe. Ezen kialakítás előnye, hogy a helyzetérzékelő rudak a 12, 14 állítórudakhoz hasonlóan a 92 és 94 reteszidomok révén helyzettartóan reteszelhetők. A 92 és 94 reteszidomok függőleges pozíciói 118 érzékelőkkel érzékelhetők. Ha a váltóállítás során például eltörik az egyik állítórúd, és bár az állítórudak az új helyzetbe állnak be, de nem vált át a hozzá tartozó váltócsúcssín, akkor a megfelelő helyzetérzékelő rúd az eredeti helyzetben marad és megakadályozza, hogy a 92 és 94 reteszidomok a reteszelési helyzetbe menjenek. A 118 érzékelők jelei ezáltal nemcsak azt adják meg, hogy a 12,14 állítórudak a kívánt helyzetben reteszelődtek-e, hanem azt is, hogy a váltócsúcssín reteszelése nyugtázva lett-e a helyzetérzékelő rudak egyidejű és megfeleld mértékű elmozdulásával.

A 78 és 80 csatlakozóvillák közötti 70 kapcsolóegységet a jobb áttekinthetőség miatt a 9. ábrán nem ábrázoltuk.

A 82 szán hajtása az 1-4. ábrák szerinti kiviteli alakkal analóg módon egy 52 feszítőmechanizmussal lehet ellátva. A mindenkori igényektől függően azonban más alkalmas hajtás is alkalmazható.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezet váltók mozgó elemeinek véghelyzettartó reteszelésére, amely a váltó egy-egy alkatrészéhez csatlakozó és egymással mechanikusan összekötött két állítórudat, egy, az állítórudakat véghelyzeteikben reteszelő és reteszelt helyzetben megtartó reteszidomot, valamint egy, a váltó alkatrészei által az állítórudakra kifejtett erő meghatározott küszöbértékének meghaladásakor a reteszelt váltóállapotot oldó erőhatároló szerkezeti egységet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az erőhatároló szerkezeti egység egy, az állítórudak (12,14) közé beépített, igénybevételre rugalmasan utánengedő kapcsolóegységből (30,32,70), valamint egy, bármelyik állítórúd (12, 14) elmozdulását a reteszidom (28, 92, 94) helyzetmegtartó reteszelését oldó elmozdulássá átalakító, szerkezeti elemek (16, 38, 82, 86, 88, 90) kinematikai láncolatát tartalmazó közlőműből áll.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a reteszidom (28) egy összekötő elemhez (18) attól elmozgathatóan hozzárendelve, a kapcsolóegységek (30, 32) az összekötő elem (18) és az egyes állítórudak (12, 14) közé vannak csak egyirányú igénybevételre utánengedő módon beiktatva, és a szerkezet egy, az állítórudak (12,14) és az összekötő elem (18) közötti relatív elmozdulást a helyzettartó reteszelést oldó elmozdulássá átalakító közlőművet (16, 38) tartalmaz.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az állítórudak (12, 14) egymással egytengelyűén és a kapcsolóegységek (30,32) révén egymás felé néző végeikkel az összekötő elemre (18) rugalmasan feltámasztott módon vannak kialakítva és elrendezve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a közlőmű az állítórudak (12,14) egymás felé néző végeire felszerelt menesztőkből (16), valamint egy, a menesztőket (16) ütközőkkel (42) körülvevő és egy reteszidom (28) számára kialakított reteszelőpályával (36) ellátott reteszlemezből (38) áll.
5. 5. A 4. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az Összekötő elemben (18) elforgathatóan ágyazott legalább egy reteszidomot (28) tartalmaz, amely(ek) egy helytálló vezetőlécen (34) az összekötő elemmel (18) és az állítórudakkal (12, 14) együttes elmozdulás végzésére alkalmasan van(nak) megvezetve, és a reteszlemez (38) egy, a reteszidomot (28) az elmozdulási véghelyzetekben egy-egy, a helytálló vezetőlécen (34) kiképzett mélyedésbe (60) beforgató és abban helyzettartóan reteszelt állapotban megtartó reteszelőpályával (36) van ellátva.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a reteszlemez (38) elmozdulási véghelyzeteiben egy, ezen véghelyzetek között egy legnagyobb előfeszítésű holtponti helyzettel bíró feszítőmechanizmus (52) rugalmas terhelésével van megtartva.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a szerkezet egy készülékházához képest az állítórudak (12, 14) mozgásirányában egy, a készülékházhoz rögzített vezetőcsappal (108) helytállóan megtartott, ugyanakkor az állítórudak (12, 14) mozgásirányára merőleges irányban egy, az állítórudakat (12,14) alakzáró kapcsolódással reteszeken megtartó elmozdulási véghelyzet és egy másik, az állítórudak (12,14) elmozdulását megengedő kireteszelt helyzet között elmozdulási szabadságfokkal rendelkező két reteszidomot (92,94) tartalmaz.
8. 8. A 7. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a közlőmű az állítórudakkal (12, 14) párhuza6

   HU 222 102 Bl mos, és azok hosszirányában elmozgatható legalább egy reteszelésoldó léccel (86) van ellátva, amely(ek) ferde felületek (88,90) révén a reteszelésoldó léc(ek)re (86) keresztirányú reteszidomokhoz (92, 94) vannak hozzárendelve.
9. 9. A 8. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy egy, a váltó mozgatható alkatrészei, különösen csúcssínjei (62, 66) mindenkori helyzetét érzékelő, és a váltó alkatrészei, különösen csúcssínjei (62, 66) és az állítórudak (12,14) ezekhez hozzárendelt előírt helyzetei közötti eltérés észlelése esetén a reteszidomokat (92, 94) a helyzettartó reteszelést oldó állapotban megtartó ellenőrző berendezéssel is (116) kapcsolódó reteszidomai (92,94) vannak.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti szerkezet, azzal 5 jellemezve, hogy az állítórudak (12, 14) egymás felé néző végeiken csatlakozóvillákkal (78,80) vannak ellátva, a húzó igénybevételre rugalmasan utánengedő kapcsolóegység (70) a csatlakozóvillák (78, 80) közé van beiktatva, és a csatlakozóvillák (78, 80) kotyogási héza10 got adó játékkal egy, a reteszelésoldó léceket (86) hordó meghajtható szánhoz (82) vannak csatlakoztatva.