HU220599B1 - Eljárás komplementer inhibitorokat tartalmazó, nekrotizáló véredénylézió kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás komplementer inhibitorokat tartalmazógyógyászati készítmények előállítására. A találmány értelmébenkomplementinhibitorként C1 inaktivátort, I faktort, H faktort vagyezek kombinációját választják, hatásos mennyiségüket vizes izotóniásinjekciós oldattal összekeverik és emlősökben, főleg emberbentestidegen antigén vagy az adott faj ellen fajlagos antitest általokozott nekrotizáló véredényléziók kezelésére alkalmasgyógyszerkészítménnyé alakítják. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás testidegen antigén vagy az adott faj ellen fajlagos antitest által okozott nekrotizáló véredényléziók kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

E készítményekben hatóanyagként komplementinhibitorokat használunk. Komplementinhibitorként Cl inaktivátorokat, továbbá I vagy H faktort alkalmazunk.

A komplementrendszer számos proteinből, nagyrészt proteázokból áll, amelyek kezdeti iniciálás után terminális Lys-komplexeket képeznek és ily módon a célsejt pusztulását idézik elő.

Ezen folyamatok létrejöhetnek „klasszikus” módon immunkomplexek képzése, illetőleg kontaktaktiválás révén, továbbá „alternatív” úton testidegen struktúrák, mint baktériumok vagy ezek lipopoliszacharidjainak hatására. Mindkét aktiválási módnál C3b komponensek képződnek, amelyek a C5-C9 komponensekkel együtt a membránt megtámadó komplexeket iniciálják. A C3, C4 és C5 komponensek aktiválása a C3a, C4a és C5a anafilatoxin felszabadulásához vezet, ezek a gyulladásos sejtekre nézve kemotaktikus (kemotaxis hatására reagáló) hatást fejtenek ki.

A komplementrendszer legfontosabb fiziológiai szabályozóiként szerepel az inhibitorhatást mutató protein Cl aktivátor, az I faktor (amelyet C3b inaktivátomak is neveznek) és ennek H-val jelölt gyorsítófaktora. Az elsőként említett inhibitor hatását „klasszikus” módon fejti ki, miszerint az aktiválandó proteázzal kölcsönhatásba lép. Ezzel szemben az I faktor olyan proteáz, amelynek katalitikus hatását a H faktor lényegesen megnöveli; az I faktor a C3b molekulát, de a C4b molekulát is parciális lebontás révén inaktiválja és így a „klasszikus” és az „alternatív” folyamatba szabályozással/inhibitálással avatkozik be.

A komplementrendszer aktiválódása számos autoimmun megbetegedésnél megfigyelhető volt; ezek közül említjük meg a Lupus erythematodest és a reumás eredetű arthritist. Ezek az aktiválási folyamatok általában a részt vevő faktorok, elsősorban az inhibitorok elhasználódásával járnak. Noha az akutfazis-reakcióban gyakran megfigyelhető a komplementfaktorok felszaporodása, az inhibitorkapacitás mégsem elegendő ahhoz, hogy a komplementaktiválást és az ebből származó következményeket befolyásolja. Célszerűnek látszik ezért ezen szabályozóanyagok pótlása, illetőleg egy ezekkel végzett profilaktikus kezelés beiktatása. Az I és H faktorokkal való kezelés nagy jelentőségűnek mutatkozott a Glomerulonephritisnél; ezt az EPA-0-222 611 számú európai bejelentéshez tartozó leírásban ismertetik.

A krónikus gyulladással járó bélmegbetegedések, így mindenek előtt a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás (Colitis ulcerosa) esetén jelentkező athiopathogenesist még a mai napig sem sikerült tisztázni. Annyi ismeretes, hogy valamely primer inger hatására elindul egy immunfolyamat, ezt követően a gyulladásos sejtek a szövetekbe behatolnak, ami végül sejt- és kötőszövet-károsodáshoz vezet. Klinikai tünetként fekélyek, valamint sipolyok képződnek és gyakran véres széklet/hasmenés lép fel, esetenként lázas állapottal és görcsös fejfájással társítva.

Ezideig nem sikerült e betegségekre nézve patognomikus (kóijelző) autoantitesteket vagy autoreaktív T-sejteket azonosítani, amelyek a gyulladásos folyamatok autoimmun betegség jellegét igazolnák. De az immunofolyamatok részvételét a betegségeknél nem lehet teljesen kizárni, aminek következtében azonban már felléphetne komplementaktiválás is. Az ennek során keletkező C3a, C4a, C5a anafilatoxin szerepet játszhat a gyulladásos sejtek csalogatásában. Feltűnő továbbá az, hogy a betegség korai fázisában a belhámsejteken ödémák lépnek fel, ami egyébként tipikus módon a komplementrendszer aktiválása után figyelhető meg.

Bőrmegbetegedéseknél is, így például a pörsenéses bőrbajok, bőrgyulladások vagy pikkelysömör (pszoriázis) esetén a szokásosnál nagyobb C5a szint mérhető, ami egyértelműen a komplementrendszer aktiválását igazolja és a gyulladásos sejtek csalogatására utal. Ezek viszont nagymértékben hozzájárulnak a kórkép kialakulásához.

A puxpura kórképében is előadódhat, hogy az endotéliás sejtek ödémaszerű átalakuláson mennek át, ami a hajszálerek tágulásához vezet. Klinikailag ez az állapot erythemaként/ödémaként jelentkezik valamely bőrsérülés helyén. A purpura kifejezésen általában az alakos vérelemeknek a bőrben lévő vérerekből a bőrbe történő kilépését értjük. A spontán, elsődleges trombocitopeniás (a trombociták számának csökkenésével járó) purpura esetén tipikus módon vérzésre való hajlam figyelhető meg vérömleny fellépésével egyidejűleg (extravasacio), amit fokoz az, hogy a vérlemezek száma csökken. A „gyulladásos” purpura gyakran érgyulladással jár együtt, amiért az immunkomplexek is felelősek lehetnek.

Eszerint a krónikus gyulladásos bélmegbetegedéseknél, valamint a purpurénál (bőmekrózissal összekötve) egyaránt jelentkezik a vérerekből történő folyadékkilépés. A gyakran fellépő ödémák, valamint a gyulladásos sejteknek a gyulladásos szövetekbe való csalogatása és infiltrációja olyan folyamatok, amelyek gyakran megfigyelhetők a komplementrendszerek aktiválása után.

A fent részletezett folyamatok vizsgálatára és a farmakológiailag hatásos anyagok ellenőrzésére gyakran alkalmazzák az Arthus-féle reakció néven ismert állatkísérleteket, amelyet az 1. példában részletezünk.

Azt találtuk, hogy a komplementinhibitorként működő Cl inaktivátor, valamint az I és H faktor az Arthusreakcióra gátlóhatást fejtenek ki.

A gyulladásos bőrmegbetegedések, mint például a pörsenéses bőrbajok, bőrgyulladások, pszoriázis kezelése során, valamint a bélmegbetegedések, különösen a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás esetében, továbbá a gyulladásos purpura (bőmekrózissal összekötve) kezelése során a fentiek értelmében eredményesen alkalmazhatjuk a komplementinhibitorokat, azaz a Cl inaktivátort és/vagy I és/vagy H faktort tartalmazó oldatokat.

A találmány tárgya eljárás komplementinhibitorokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, amelyek testidegen antigén vagy az adott faj ellen fajlagos antitest által okozott nekrotizáló véredényléziók kezelésére alkalmazhatók.

HU 220 599 Bl

Komplementinhibitorként különösen előnyösen szerepelhet a Cl inaktivátor, továbbá az I és H faktor, valamint ezek kombinációja. A gyógyászati készítményekhez különösen célszerű tisztított inhibitorokat alkalmazni; ezeket a szakember számára ismert módon vérplazmából állítják elő. Az I és H faktor előállítását az EP-A 0 222 611 részletezi, a Cl inhibitor kinyerését a WO 90/02570 (18. oldal) ismerteti.

A gyógyászati készítmények hatóanyagaként alkalmazhatók a genetikus úton exprimált és tisztított inhibitorok is.

Az intravénás (bolus vagy infúzió), intramuszkularis vagy szubkután felhasználás esetén az alábbi dózisértékeket előnyös beadni :

Cl inaktivátorból: 1-500 NE/kg testtömeg nap (NE= =nemzetközi egység) előnyösen 5-500 NE/kg-nap;

I faktorból: 0,005 -100 mg/kg testtömeg · nap előnyösen 0,01-50 mg/kgnap

H faktorból: 0,005 -100 mg/kg testtömeg · nap előnyösen 0,01-50 mg/kgnap.

Az inhibitorokat alkalmazhatjuk önmagukban vagy egymással kombinálva. Általában már a fent említett inhibitorok egyikének beadása is kielégítő hatást biztosít.

A gátlóproteinek kombinációjának alkalmazása különösen akkor tűnik célszerűnek, ha nem zárható ki mindkét komplementút - a klasszikus és az alternatív út - aktiválása.

A Cl inaktivátor önmagában ugyan gátolja a „klasszikus” úton történő kontakt aktiválást és az ennek következtében fellépő anafilatoxin felszabadulását, de semmilyen hatással nincs az „alternatív” útra. Ezzel szemben az I faktor és/vagy H faktor alkalmazása révén kontrollálható a terminális Lys-komplexek képződése. Ezzel szemben csak az I és H faktor alkalmazásával nem lehet megakadályozni, hogy a komplementfaktorok el ne fogyjanak, mielőtt a két aktiválási helyhez érkeznének.

Példa

Az Arthus-reakció, amelyet a vérerek akut, nekrotizáló, gyulladásos léziójaként ismerünk, oly módon idézhető elő, ha immunizálást, majd azt követően testidegen antigénnel provokálást végzünk; az Arthus-reakció kiváltható közvetlenül a vizsgált faj ellen irányuló antitesttel való kezeléssel is. Az Arthus-reakcióra jellemző az érpályából kilépő folyadék, az ödémaképződés, valamint a gyulladássejtek odacsalogatása. Mérési paraméterként a képződött ödéma terjedelme szolgál, ezt a patkányok hátsó talpán méljük. Minél jobban csökkenthető/gátolható az ödémaképződés, annál kedvezőbb a vizsgált anyag gyógyászati hatása.

A komplementinhibitoroknak az Arthus-reakcióra kifejtett hatását vizsgálva az 1. táblázatban felsorolt eredményeket kaptuk. Cl inaktivátort, továbbá H faktort, valamint I faktort intravénás készítmény formájában beadva, az ödémaképződés mértéke gátolható. Az ödémaképződést szubkután beadott I faktort alkalmazásával is jelentősen mérsékelhetjük.

Az ödémaképződést egy kontrollcsoportnál kapott eredményhez viszonyítjuk; a kontrollcsoportnak placebót adunk; a gátlás mértékét %-ban adjuk meg a kontrollcsoportnál mért eredményhez viszonyítva. Pozitív kontrollként prednizolonnal kezelt állatok csoportját szerepeltetjük. A vizsgálati anyagokat egy órával a provokáció előtt adjuk be az állatoknak (a beadás módja: iv.: intravénásán; se.: szubkután; po.: orálisan.) A talp felduzzadását négy órával ezt követően mérjük; csoportonként 10-10 állatot alkalmazunk.

1. táblázat

Cl inaktivátor, I faktor és H faktor gátlóhatása a patkánytalpon jelentkező Arthus-reakcióra

Hatóanyag	Dózis	Beadás módja	Gátlás %-ban
Cl inaktivátor	100 NE/kg	iv.	12
	200 NE/kg	iv.	38
I faktor	0,05 mg/kg	iv.	43
	0,50 mg/kg	iv.	55
	5,00 mg/kg	iv.	65
	10,00 mg/kg	SC.	59
	20,00 mg/kg	SC.	57
H faktor	1,0 mg/kg	iv.	35
	10,0 mg/kg	iv.	44
Prednizolon	29,0 mg/kg	po.	70

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás hatóanyagként komplementinhibitorokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy komplementinhibitorként ismert módon előállított Cl inaktivátort, I faktort, H faktort vagy ezek kombinációját választjuk, hatásos mennyiségüket vizes izotóniás injekciós oldattal összekeverjük és emlősökben, főleg emberben testidegen antigén vagy az adott faj ellen fajlagos antitest által okozott nekrotizáló véredényléziók kezelésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy napi adagként 1-5000 NE/kg Cl inaktivátort vagy 0,005-100 mg/kg I faktort vagy 0,01-50 mg H faktort tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy napi adagként 5-500 NE/kg Cl inaktivátort vagy 0,01 -50 mg/kg I faktort vagy 0,01-50 mg H faktort tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután alkalmazható gyógyszerkészítményt állítunk elő.