HU219280B - Double-seal elastomeric stopper - Google Patents

Abstract

A találmány szerinti dugó tartályok, elsősorban infúziós palackokhermetikus lezárására és infúziós tű tömített bevezetésére szolgál,ahol az üreges dugótest (20) üregében (22) az infúziós tű (62) külsőátmérőjénél kisebb belső átmérőjű gyűrűperem (26) van, és a dugónakkarimával (14) és lyukasztási zónával (16) ellátott fejrésze (12) van.A dugótest (20) üregében (22) a fejrész (12) lyukasztási zónája (16)alatt hengeres vezetőfelület (28) van, és a gyűrűperem (26), alyukasztási zóna (16), valamint a hengeres vezetőfelület (28) közöttvan elrendezve. ŕ

Description

A jelen találmány tárgya kettős tömítésű rugalmas dugó tartályok, elsősorban infúziós palackok vagy ampullák hermetikus lezárására és infúziós tű tömített bevezetésére, ahol a palackokban vagy ampullákban gyógyászati készítmények vannak, parenterális beadagolásra.

A különböző palackok és ampullák lezárására alkalmazott dugók általában olyan anyagból vannak, amelyek a különböző vegyszerekkel és gyógyászati készítményekkel, korrozív anyagokkal, illetve reagensekkel, parenterális oldatokkal, valamint használat előtt oldószerben oldódó szilárd anyagokkal szemben ellenállók. A legelterjedtebben alkalmazott dugóanyagok a gumi, illetve a különböző elasztomerek, amelyeket üvegből vagy műanyagból készített palackok, illetve ampullák lezárására használnak. Az ilyen rendszerek általában megbízhatóan tömítenek, biztonságosan tárolják a palackban vagy az ampullában lévő anyagot és könnyű hozzáférhetőséget biztosítanak a rugalmas dugón keresztül, amelyet infúziós tűvel szúrnak át a közeg kivezetésére.

A rugalmas dugó általában természetes vagy mesterséges gumi alapanyagú és inért anyagból készült bevonattal van ellátva, legalább egy részén. A bevonat alkotója lehet klorobutil gumi, polimer fluor-karbon gyanta (például politetrafluor-etilén), valamint különböző hőre lágyuló filmek. A bevonat célja a rugalmas dugó belső oldalának elválasztása a tartályban lévő közegtől, annak érdekében, hogy megakadályozzuk az esetleg kialakuló kémiai reakciókat.

Az ilyen rugalmas dugók kialakítására, illetve a palackok és ampullák lezárására a legkülönbözőbb rendszerek ismertek a gyógyászati, illetve vegyipar területén. Ilyen megoldások találhatók többek között a 2.665.024, 2.848.130, a 3.088.615, 3.313.439, 3.974.930, 4.133.441, 4.227.617 és a 4.441.621 számú amerikai szabadalmi leírásokban.

A gyógyászati termékek és különösen a parenterálisan bevitt gyógyszerek vonatkozásában alapvető problémát jelent a különböző idegen szemcsés anyagok megjelenése, ami a termék szennyeződését eredményezheti. Annak érdekében, hogy a makroszkopikus és mikroszkopikus szemcsék megjelenését kiküszöböljük, igen bonyolult intézkedéssorozatra van szükség. Adott esetben a terméket szűrni kell vagy különleges mosási és szárítási folyamatnak kell alávetni a dugó anyagát képező komponenseket. Ezek a lépések biztosítanák azt, hogy a termékek megfeleljenek a követelményeknek és a gyógyszeriparban fennálló előírásoknak, például a csomagolásra vonatkozó szabályoknak. A felhasználáskor azonban a parenterálisan felhasznált anyagok esetében a szemcsés anyagok bejutásának további veszélye áll fenn, amikor a gyakorlatban a dugót átszúiják az infúziós tűvel. Az infúziós tű behatolásakor a dugó rugalmas anyagának rugalmas és plasztikus deformációja mellett növekszik a dugó és az infúziós tű érintkezési felülete a behatolás során. A kezeletlen elasztomerekből álló dugók külső felületükön gyakran viszonylag nagy ellenállást tanúsítanak külső felületükön az infúziós tűvel szemben és a behatolás során törmelékanyag válik le. Ez a törmelék általában a dugó felületéről származik, ahonnan az infúziós tű magával ragadja a leszakított darabokat a behatoláskor. Ezek a törmelékek azután bejutnak az ampulla vagy a palack belsejébe, miután az infúziós tű átsodorta őket a dugó anyagán.

A fentieken túlmenően további veszélyt jelent egyrészt az infúziós tűnek a rugalmas deformáció hatására történő kihúzódása a dugóból, valamint az infúziós tű körül jelentkező szivárgás. Ez a szivárgás adott esetben a palackban vagy az ampullában lévő anyag kifröcskölődésével is járhat.

Amikor az infúziós tű behatol a rugalmas dugó középső részébe, az anyag egyrészt felszakad, másrészt rugalmasan deformálódik, és a tű körül tömítést biztosít ugyan, ennek minősége azonban általában nem azonos minőségű a tű minden oldalánál. Ez a sugárirányú egyenlőtlenség a dugó lyukasztást zónájának velejárója és mindig létrejön azon folyamat során, amikor a dugó anyagát először deformáljuk, majd felszakítjuk az infúziós tűvel. A felszakítás leginkább tengelyirányban és nem sugárirányban történik és a felszakított felület egyenetlen, ezért nem biztosít megfelelő tömítést a tű és a dugó között. Ennek eredményeként történhet meg a tű kihúzódása vagy szivárgás. Az ilyen hibák különösen akkor kellemetlenek, ha a tartályban lévő folyadék nyomás alatt van.

A fenti nehézségek kiküszöbölésére a legkézenfekvőbbnek látszott szilikon kenőanyag alkalmazása a dugó és/vagy a tű felületén annak érdekében, hogy csökkentsük a súrlódást ezek anyaga között. Jóllehet a szilikonolaj csökkenti a morzsaképződést a kilyukasztás során, fokozza azonban a szennyeződés veszélyét is azáltal, hogy a folyadékba kerülhet. Ezen túlmenően a szilikonos kenőanyag csúszóssá teszi a dugó felületét és a tű kicsúszásának veszélyét fokozza.

Egy másik megoldás, amellyel csökkenteni kívánták a tű beszúrásakor keletkező szemcsés anyag mennyiségét az, amely szerint a rugalmas dugó középső részét hőre lágyuló filmmel vonják be azon az oldalon, amely a folyadék felé néz. A vizsgálatok kimutatták azonban, hogy ez a megoldás nem megfelelő, sőt egyáltalán nem biztosítja a tű biztonságos beszúrását és a szivárgás megakadályozását.

A jelen találmánnyal ezért olyan rugalmas dugó kialakítása a célunk, amellyel a fenti hátrányok kiküszöbölhetők, azaz csökkenthető a szivárgás veszélye, csökkenthető vagy kiküszöbölhető a dugódarabok lemorzsolódása és növelhető a tű beszúrásához, illetve főként kihúzásához szükséges erő nagysága.

A kitűzött feladatot olyan rugalmas dugóval oldottuk meg, amelyben a találmány szerint üreges dugótest üregében az infúziós tű külső átmérőjénél kisebb átmérőjű belső gyűrűperem van.

A dugónak célszerűen karimával és lyukasztást zónával ellátott fejrésze van, ahol a karima dugótestről sugárirányban körbe kinyúlóan és az infúziós palack nyakrészének homlokfelületére illeszkedően, a lyukasztást zóna pedig a fejrész közepén, a dugótest ürege fölött, az infúziós tűt bevezetőén van kialakítva.

A dugótest üregében a fejrész lyukasztást zónája alatt az infúziós tűt megvezető hengeres vezetőfelület

HU 219 280 Β van és az infúziós tűt tömítő gyűrűperem a lyukasztási zóna, valamint a hengeres vezetőfelület között van elrendezve.

A rugalmas dugó anyaga butilgumi, izopréngumi, butadiéngumi, szilikongumi, halogenizált gumi, etilénpropilén-terpolimer vagy ezek tetszőleges keveréke.

A tartály a jelen esetben általában infúziós palackot jelent, amely tartalmaz olyan nyakrészt, amelynek szájánál a dugóhoz illeszkedő belső perem van, továbbá külső peremet és a belső perem, valamint a külső perem közötti homlokfelületet.

A találmány szerint tehát a kitűzött feladatot gyakorlatilag egy olyan dugóval oldottuk meg, amelyben belül járulékos tömítöelem van elhelyezve és ez a dinamikus tömítés lezáqa a behatoló tű körül a dugó alsó felülete és a tömítési hely közötti teret. A gyűrűperem csekély nyomás hatására a tartály vagy palack közepe felé hajlik és sugárirányban egyenletes tömítést biztosít. Normál nyomásviszonyok között a tű és a gyűrűperem közötti súrlódás és a rugalmas anyag azon természetes tulajdonsága, hogy eredeti helyzetébe akar visszatérni, biztosítják annak a lehetőségét, hogy a dugó biztonságosan megtartsa a tűt és a korábbi megoldásoknál ismeretlen második tömítőhelyet tartalmazzon. Ha nyomás alatti palackot alkalmazunk, a belső nyomás tovább növeli a tömítőerőt a második tömítésnél és ezáltal a tű megtartását is biztonságosabbá teszi.

A tartály általában palack vagy ampulla, amelyben főként parenterális oldatok lehetnek. Ezek adott esetben nyomás alatt lehetnek a tartályban, azaz a tartályon belüli nyomás nagyobb, mint a külső. A gyűrűperem mind hosszirányú, mind pedig sugárirányú nyomóerőt fejt ki a behatoló tűvel szemben és mindezek a nyomóerők fokozottan jelentkeznek, amennyiben a tartály belsejében túlnyomás van.

A találmány szerinti dugó célszerűen olyan fejrésszel van ellátva, amelyen perem és lyukasztási zóna van.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti dugó távlati képe, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott dugó fölülnézete és félmetszete, a

3. ábra a dugó alulnézete, a

4. ábra az 1. ábra IV-IV metszete, az

5. ábra a találmány szerinti dugót mutatja egy palackban és az infúziós tűt beszúrás előtt, a

6. ábra az 5. ábrán bemutatott palack, dugó és infúziós tű hosszmetszete, a

7. ábra a palack, dugó és infúziós tű félig bevezetett állapotban és a

8. ábra az infúziós tű teljesen bevezetett állapotban.

Az ábrákon bemutatott 10 rugalmas dugó 40 palackok vagy egyéb, gyógyászati folyadékot, elsősorban parenterális oldatokat tartalmazó tartályok tömített lezárására szolgál, akár vákuum, akár környezeti, akár túlnyomás van a tartályban. A lezárandó 40 palack, általában üveg, vagy merev polimer, és a gyógyászatban jól ismert. A 40 palack 42 nyakrésszel van ellátva, amelynek 44 belső felülete, 46 belső pereme és 48 homlokfelülete van. Ez utóbbiak képezik a 40 palack száját. A 42 nyakrész külső felülete a 48 homlokfelület végénél kezdődik és fölül 50 külső peremet alkot. Az 50 külső perem teszi lehetővé, hogy az ábrán nem feltüntetett fémsapkával a 40 palack lezárható legyen. A 40 palack szabványos méretű, befogadóképessége 5 ml-től általában 1000 ml-ig teljed, de nagyobb palackok is ismertek.

A 10 rugalmas dugó kialakítása az 1-4. ábrákon látható: 12 fejrészből és 20 dugótestből áll. A 12 fejrészen oldalra kinyúló 14 karima van, amely a 40 palack 42 nyakrészének 48 homlokfelületére illeszkedik. A 12 fejrész középső részén 16 lyukasztási zóna van kialakítva, ahol a 62 tű áthatolhat a 10 rugalmas dugó falán.

A 20 dugótest 22 ürege 22a, 22b, 22c és 22d szakaszokból van kialakítva. A 22a szakaszt 24 membrán határolja a 16 lyukasztási zónánál. A 24 membrán alatt 26 gyűrűperem van kialakítva, amely lényegében a 22a szakaszt határolja. Ez a 26 gyűrűperem alkotja a dinamikus tömítőelemet, amely a 10 rugalmas dugó belsejébe behatolt 62 tű járulékos tömítésére szolgál (az 5. ábrán látható módon). A 22a szakasz lényegében olyan teret alkot, amelyben visszamaradnak aló lyukasztási zónából a 10 rugalmas dugó belsejébe jutott gumimorzsák, amelyeket a 62 tű szakított le a 16 lyukasztási zónán történő áthaladása során.

A 26 gyűrűperem alatt 28 hengeres felület van kialakítva, ez szorosan illeszkedik a 60 infúziós egység 62 tűjére, azt megvezeti és rögzíti. A 22c szakasz tulajdonképpen a 62 tű befogadására szolgál.

A 22b szakasz a 26 gyűrűperem és a 28 hengeres felület fölső része között helyezkedik el. Feladata a 26 gyűrűperem lehajlásának helyet biztosítani, amikor a 60 infúziós egység 62 tűje deformálja azt, és ennek hatására kialakul a dinamikus tömítés ezen felületek között.

A 28 hengeres felület alatt, annak folytatásaképpen 30 kúpos felület van kialakítva. Ez alkotja a 22d szakaszt. A 22d szakasz teszi lehetővé, hogy a 10 rugalmas dugó 20 dugótestének külső palástja csekély átmérőcsökkenéssel betolható legyen a 40 palackba.

Az 5. ábrán látható 60 infúziós egység jól ismert konstrukció, és kétféle változatban használatos. Az egyik csepegtetőkamrával ellátott, másik anélkül használt. A 60 infúziós egység 62 tűvel van ellátva, amely 64 hegyben végződik. A 62 tűhöz 66 és 68 csatlakozóelemek kapcsolódnak, mindkettő belsejében 70, illetve 72 járat van. Amikor a 60 infúziós egységet bevezetjük a 40 palackba, a 70 járaton át áramlik a folyadék, míg a 72 járat biztosítja a levegőbeáramlást a palackba.

A 40 palackot használat előtt sterilizálják, majd megtöltik a gyógyászati folyadékkal, például parenterális oldattal. A 10 dugóval történő lezárás után a rajzokon nem ábrázolt alumíniumsapkát peremezik az 50 külső perem köré a biztonságos zárás érdekében. A 16 lyukasztási zóna körül nyílás van, így a 60 infúziós egység könnyen bevezethető a 40 palack belsejébe a 20 rugalmas dugón keresztül. A 64 hegyet célszerű a 16 lyukasztási zóna közepén bevezetni, amikor is a 24 membrán átlyukasztása után a 62 tű palástja a 28 hengeres fe3

HU 219 280 Β lülethez illeszkedik. A 10 rugalmas dugó 24 membránjának átlyukasztása után dinamikus tömítés alakul ki a 62 tű palástja és a 26 gyűrűperem között, amint az a 8. ábrán jól látható. Ekkor a 24 membrán felülete, a 26 gyűrűperem és a 28 hengeres felület érintkezik a 62 tű palástjával és biztosít megfelelő tömítést, valamint visszatartást a kihúzódással szemben.

A 62 tüt elsősorban a 16 lyukasztási zóna tartja helyzetben a bevezetés során. A 10 rugalmas dugó elasztikus anyaga a deformáció következtében erőhatást fejt ki és rászorítja a rugalmas anyagot a 62 tű palástjára. Ezt a tulajdonságot nevezik bizonyos esetekben rugalmas memóriának.

A 62 tű palástja megakadályozza a rugalmas anyagot abban, hogy eredeti helyzetébe térjen vissza, amelyből következően nyomóerő lép fel és ez a nyomóerő akadályozza meg a 62 tűnek a 10 rugalmas dugóból történő kiesését, amikor a 40 palackot megfordítjuk a rendeltetésszerű használathoz. A 7. ábrán éppen az a helyzet látható, amikor a 62 tű 64 hegye áthatol a 24 membránon, illetve aló lyukasztási zónán. Itt is látható, hogy a rugalmas 24 membrán a 40 palack közepe felé deformálódik és ez a hosszirányú elmozdulás csökkenti a 24 membrán nyomóterhelését a 62 tű körül.

A 60 infúziós egység kihúzása a 40 palackból kétféle módon történhet.

Az első változat szerint a 60 infúziós egység 62 tűjét kihúzzuk a 24 membránból. Ennek során a 24 membrán alakja nem változik mindaddig, amíg a 62 tű teljes terjedelmében el nem hagyta a 10 rugalmas dugót. Miután ez megtörtént, a 24 membrán visszatér eredeti helyzetébe.

A másik változat szerint a 24 membrán és a 62 tű palástja között nem történik elmozdulás, azaz a két felület egymáshoz tapad a kihúzás során. Ehhez azonban a 24 membránnak a homorú helyzetből domború helyzetbe kell átbillennie, aminek következtében a kompressziós erő növekedni fog. Amikor a 62 tű palástja a 24 membránt éppen eredeti helyzetébe mozdítja, akkor a legnagyobbak a nyomóerők. Amint a 62 tű tovább mozog kifelé, a 24 membránnak a 62 tűhöz tapadt pereme kifelé húzódik, amint a 62 tű fölfelé emelkedik. Amikor a felfelé ható húzóerő azonossá válik a sugárirányú nyomóerővel, az infúziós egység mozgása megáll és további erőt kell kifejteni ahhoz, hogy a dugóból ki lehessen húzni. Ennek az erőnek kell legyőzni a felületi súrlódást, továbbá leszakítani a tűt a rugalmas anyagról.

A hagyományos dugóknál gyakran azért jön létre szivárgás az infúziós egység tűje és a dugó között, mert a bevezetés során jelentős axiális terhelés lép fel a membrán és a tű palástja által alkotott tömítésen. Minthogy ez a tömítés nem egyenletes sugárirányban, a tömítőtulajdonsághoz hasonlóan a hengeres felület visszatartó tulajdonsága sem befolyásolja a tüt visszatartó dinamikus erőhatást.

Az elmondottakból világos, hogy sem a membrán, sem a hengeres felület nem biztosíték szivárgás vagy a tű kihúzódása ellen, különösen, ha a palackban lévő közeg nyomás alatt van.

A találmány szerinti megoldás kiküszöböli ezeket a problémákat azáltal, hogy egy dinamikus második tömítési helyet hoz létre az infúziós 62 tű körül a gyűrűperemmel. A 26 gyűrűperem a 24 membrán és a 28 hengeres felület között van, és amint az a 7., illetve 8. ábrán látható, az infúziós egység 62 tűjének bevezetésekor a 26 gyűrűperem mind hosszirányban, mind sugárirányban megnyúlik. Minthogy a 26 gyűrűperem rugalmas anyaga is vissza akar térni kiindulási helyzetébe, kétféle erőhatás is létrejön. Az egyik erőhatás sugárirányú összehúzódás, amely befogja a 62 tűt, a másik pedig egy olyan húzóerő, amely a 62 tűt eredeti feszültségmentes helyzetébe akarja visszahúzni. Ezek az erőhatások azonban nem egyenlőek. Az elsődleges erőhatást a rugalmas anyag nyúlása szolgáltatja. Ha tehát a 62 tű a 26 gyűrűperemet viszonylag nagy átmérője következtében jelentős sugárirányú deformációra készteti, ez nagyobb lesz, mint a hosszirányú deformáció, azaz a nyúlás. A rögzítőerő tehát nagyobb lesz, mint a visszalökő erő. Amikor tehát a 62 tű áthaladt a 26 gyűrűperemen, az összehúzó erő már helyben fogja tartani.

A tömítés elsődleges biztosítója ebben az esetben a dinamikus tömítés lesz, amely a korábbi megoldásoknál egyáltalán nem jelentkezett. Ennek során egyenletes és előre meghatározható erő jön létre a gyűrűperem és a tű palástja között, amely a szivárgást is egyértelműen megakadályozza.

A találmány szerinti rugalmas dugó további jelentős előnye az a tulajdonság, hogy fokozni tudja a tűt visszatartó erőt, mégpedig a belső nyomás fokozódásával arányosan. A zárt térben ugyanis a nyomás Pascal törvénye értelmében minden irányban egyenletesen hat. Mint már korábban jeleztük, a gyűrűperem lehajlik a tű bevezetésekor: a tűre merőleges helyzetből a perem csaknem azzal párhuzamos irányba áll be. Ha a palackban a nyomás növekszik, a nyomóerő a gyűrűperem teljes felületére egyenletesen hat. A gyűrűperemnek az a része, amely a tű palástjával csaknem párhuzamos, lényegesen nagyobb nyomóerőt képvisel, mint az arra merőleges rész és lényegesen nagyobb befolyással bír a tömítés minőségére. Ennek megfelelően a tömítés nemcsak erős, hanem egyenletes is lesz.

Annak érdekében, hogy a találmány szerinti dinamikus tömítőhatást elérjük, nyilvánvaló, hogy bizonyos arányosságokat a tű átmérője és a gyűrűperem átmérője között be kell tartani. A 7. és 8. ábrán látható, hogy a 26 gyűrűperem átmérője valamivel kisebb, mint a 62 tű átmérője, annak érdekében, hogy megfelelően szoros tömítés jöjjön létre. Ezen túlmenően a 28 hengeres felület átmérője ugyancsak valamivel kisebb kell legyen, mint a 62 tű átmérője, ismét csak a megfelelő tömítés és vezetőképesség biztosítása érdekében. A gyakorlatban természetesen különböző nagyságú dugókat, palackokat és infúziós egységeket alkalmaznak, de ezek az arányok minden esetben célszerűek.

A találmány szerinti rugalmas dugó anyagául folyadékzáró, rugalmas és inért anyagot kell választani, olyat, amelynek nincsen kioldódó alkotója, vagyis ügyelni kell arra, hogy a dugó semmilyen formában ne léphessen reakcióba a palackban vagy ampullában lévő

HU 219 280 Β anyaggal. A dugó anyaga lehet egyetlen komponensből, vagy több komponensből kialakítva. Jól alkalmazhatók például a természetes vagy szintetikus gumik (butilgumi, izopréngumi, butadiéngumi, szilikongumi, halogenizált gumi, etilén-propilén-terpolimer vagy hasonlók). Jó példák szintetikus gumi alkalmazására a CH₂CF₂-C₃F₆(C₃F₅H) és a C₂F₄-C₂F₃OCF₃ elasztomerek (amelyeket a duPont cég gyárt VITON és CARLEZ kereskedelmi néven) vagy a fluor-szilikon gumik (például a Dow Corning által SILASTIC néven gyártott gumi), továbbá poliizobutilének (például VISTANEX MML-100 és MML-140 jelű), valamint halogenizált butilgumi (például az Exxon Chemical Company által gyártott CHLOROBUTYL 1066). A fenti vagy egyéb alkalmas elasztomerekből a találmány szerinti rugalmas dugó tetszőleges módon és alakban állítható elő. Az előállítás során hagyományosan kezelőközeget, stabilizátort és töltőanyagot alkalmaznak, továbbá az anyagot elsődleges és másodlagos lépésekben kezelik magasabb hőmérsékleteken.

A találmány szerinti rugalmas dugót, palackkal és intravénás infúziós egységgel együtt vizsgáltuk aprítódás, behatolás és visszatartó erő szempontjából, valamint a gyógyszeriparban szokásos szivárgásvizsgálatokat is elvégeztük. A vizsgálati eredmények jelentős javulást mutattak minden tulajdonság vonatkozásában a hagyományos megoldásokkal szemben.

A találmány szerinti rugalmas dugó egy célszerű kiviteli alakja infúziós egységgel van összeépítve és parenterális folyadékot tartalmazó ampulla hermetikus lezárására szolgál oly módon, hogy az infúziós folyadék könnyen hozzáférhető legyen. Az ampullának olyan nyakrésze van, amely keresztirányú zárófelülettel van ellátva és az infúziós egység a dugóval egybeépített infúziós tűt tartalmaz.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kettős tömítésű rugalmas dugó tartályok, elsősorban infúziós palackok hermetikus lezárására és infúziós tű tömített bevezetésére, azzal jellemezve, hogy üreges dugótestének (20) üregében (22) az infúziós tű (62) külső átmérőjénél kisebb belső átmérőjű gyűrűperem (26) van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti rugalmas dugó, azzal jellemezve, hogy karimával (14) és lyukasztási zónával (16) ellátott fejrésze (12) van.
3. 3. A 2. igénypont szerinti rugalmas dugó, azzaljellemezve, hogy a karima (14) a dugótestről (20) sugárirányban körbe kinyúlóan, a lyukasztási zóna (16) pedig a fejrész (12) közepén, a dugótest (20) ürege (22) fölött van kialakítva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rugalmas dugó, azzal jellemezve, hogy a dugótest (20) üregében (22) a fejrész (12) lyukasztási zónája (16) alatt hengeres vezetőfelület (28) van, és a gyűrűperem (26) a lyukasztási zóna (16), valamint a hengeres vezetőfelület (28) között van elrendezve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rugalmas dugó, azzal jellemezve, hogy anyaga butilgumi, izopréngumi, butadiéngumi, szilikongumi, halogenizált gumi, etilén-propilén-terpolimer vagy ezek tetszőleges keveréke.