HU217158B

HU217158B - Eljárás és kapcsolási elrendezés adatfeldolgozó rendszer automatikus konfigurálására, valamint bővítőegység

Info

Publication number: HU217158B
Application number: HU9401023A
Authority: HU
Inventors: Naoki Harada; Ken Inoue; Masahiko Shinomura
Original assignee: International Business Machines Corp.
Priority date: 1991-10-11
Filing date: 1992-09-08
Publication date: 1999-11-29
Also published as: EP0608253A1; KR930008655A; HU9401023D0; US5497490A; HUT66904A; CN1026630C; SK41094A3; JPH05108534A; CZ290949B6; DE69223799T2; EP0608253B1; DE69223799D1; KR970008528B1; CA2074027C; CZ9400791A3; RU2155376C2; JPH0736175B2; CN1071772A; PL170363B1; WO1993007568A1

Abstract

A találmány szerinti eljárás sőrán egy őlyan adatfeldőlgőzórendszerben, amelynek a rendszer-kőnfigűrációra vőnatkőzóinfőrmációkat a rendszer kikapcsőlása űtán is megtartó nemfelejtő táravan, a rendszer egy újabb rendszer-kőnfigűráció létrejötte esetén azúj rendszer-kőnfigűrációra vőnatkőzó infőrmációt nem csűpán azemlített tár meghatárőzőtt területén, hanem egy másődik nemfelejtőtárban, példáűl lemezes egységen vagy merevlemezen is eltárőlja, amelyvagy különbözik az első nemfelejtő tártól, vagy a rendszer-kőnfigűrációra vőnatkőzó infőrmációt más, az első nemfelejtő tármeghatárőzőtt területétől eltérő területen tárőlja, és ha a rendszer-kőnfigűrációban váltőzásőkat észlel, példáűl a rendszer bekapcsőlásátkövető bekapcsőlás űtáni önteszt főlyamán, megvizsgálja, hőgy amásődik nemfelejtő tárban vagy az első nemfelejtő tár előremeghatárőzőtt területétől eltérő területen létezik-e az aktűálisrendszer- kőnfigűrációra vőnatkőzó infőrmációval azőnős infőrmáció, ésha talál ilyen infőrmációt, azt az első nemfelejtő tár erre a célrakizárólagősan lefőglalt területére áttölti. A találmány tárgya tővábbáegy, az eljárást végrehajtó kapcsőlási elrendezés, valamint egybővítőegység, amely bővítőcsatlakőzót, valamint a bővítőcsatlakőzóbadűgaszőlt adapterkártyák azőnősító infőrmációját tárőló nemfelejtőtárat tartalmaz. ŕ

Description

A találmány olyan számítógéprendszerekre vonatkozik, amelyek a tápfeszültség bekapcsolása után képesek bemeneti és kimeneti csatolófelületeik vagy bemeneti és kimeneti adaptereik automatikus konfigurálására.

A jelenleg ismert számítógéprendszerekben a bemeneti és kimeneti adapterkártyák olyan, bennük tárolt azonosító információkat (ID) tartalmaznak, amelyeket a rendszer a felélesztési folyamat során érzékel, és amelyek lehetővé teszik a rendszer számára, hogy megállapítsa, vajon bemeneti és kimeneti csatolófelületei (I/O interfészei) változtak-e a számítógép utolsó kikapcsolása óta. Ha a rendszer-konfiguráció nem változott, akkor a felélesztési folyamat az adapterkártyákat automatikusan a fennálló rendszer-konfigurációnak megfelelő működési állapotba állítja be. így nincs szükség arra, hogy a rendszer az adott konfiguráció működési állapotának létrehozásával társított felélesztési folyamatot megismételje.

Ha a rendszer bővítőcsatlakozójába első ízben helyezünk bemeneti és kimeneti adapterkártyát, és ez a bővítőcsatlakozó korábban üres volt, vagy egy másik bemeneti és kimeneti adapterkártyával állt kapcsolatban, akkor a rendszer olyan felélesztési folyamatot („setup”) kezdeményez, amely a felhasználó aktív közreműködését igényli. E folyamat során az újonnan beépített bemeneti és kimeneti adapterkártyát is leíró rendszerkonfigurációsállapot-információt a rendszer hozza létre és tárolja el nemfelejtő tárában (NVRAM) a bemeneti és kimeneti adapterkártya azonosító információival egyetemben. Minden alkalommal, amikor a számítógépet bekapcsoljuk, a rendszer egy bekapcsolás utáni öntesztet (power-on self test, POST) hajt végre, amelyben - többek között - meghatározza, hogy az egyes bővítőcsatlakozókhoz társított azonosító információk ugyanazok-e, mint amikor a tápfeszültséget utoljára kikapcsolták. Ha az azonosító információk nem változtak, akkor a rendszer a meglévő rendszerkonfigurációsállapot-információ rájuk vonatkozó részeit a nemfelejtő tárból betölti az egyes adapterkártyák felejtő táraiba, illetve regisztereibe, felkészítve ezzel az adapterkártyákat az érvényes rendszer-konfigurációjához alkalmazkodó működési állapotokra. Ha az azonosító információk változtak, úgy a rendszer egy újabb felélesztési folyamatot kezdeményez. A leírtakat részletesebben például az US 5 038 320 számú szabadalmi leírásból ismerhetjük meg, mely szabadalomátruházás folytán jelen bejelentés bejelentőjének tulajdonát képezi.

A felélesztési folyamat igen időigényes lehet, amennyiben arra utasítja a rendszer felhasználóját, hogy a rendszert egyszer vagy többször deaktiválja és indítsa újra, de ez általánosságban nem okoz jelentősebb késlekedést vagy időkiesést, hiszen ilyen adapterkártya-kiegészítés vagy -csere egy jól működő rendszerben viszonylag ritkán fordul elő. Néhány rendszerben azonban a rendszer gyakorlati működése érdekében szükségessé válhat az adapterkártya-konfigurációk gyakrabb megváltoztatása. így például egy notebook számítógéprendszert időnként önállóan, egyedül dolgozó hordozható számítógépként használhatunk, míg más esetekben egy asztali rendszer részeként használjuk. Az asztali konfigurációban a notebook számítógépet általában olyan bővítőegységhez csatlakoztatják, amely járulékos funkciókat, például telekommunikációt, nyomtatást, memóriabővítést, tárolást stb. tesz lehetővé, mely funkciók a notebook számítógépből rendszerint hiányoznak. Ilyen gyakran változó környezetben célszerűnek tűnhet, hogy a rendszer által egyszer már létrehozott konfigurációsállapot-információt egyszer vagy többször ismételten létrehozzuk. A találmánnyal pontosan ennek az ismételt, felesleges műveletnek a kiküszöbölése a célunk.

Egy további célunk a találmánnyal olyan kapcsolási elrendezés, valamint ahhoz tartozó eljárás létrehozása, amely lehetővé teszi egy számítógéprendszer számára, hogy elhagyja a már korábban végrehajtott felélesztési műveletek ismétlését, ha konfigurációs állapota olyanra változik, amelyet már egyszer egy ilyen felélesztési folyamat során eltároltunk. További célunk, hogy olyan kapcsolási elrendezést és eljárást hozzunk létre, amely lehetővé teszi egy számítógéprendszer számára azoknak a rendszerbe illesztett adapterkártyáknak az automatikus és hatékony felélesztését, amelyeket már egyszer, korábban konfiguráltunk, anélkül, hogy kezelői vagy felhasználói interaktív tevékenységet igényelne, mindezt pedig sokkal rövidebb idő alatt, mintha felhasználói segítséget is igénybe vevő felélesztési folyamatot végzett volna el.

A fent vázolt probléma megoldása során minden egyes hagyományos telepítési eljárással létrehozott rendszer-konfigurációs állapothoz tartozó konfigurációsállapot-információról eltárolunk egy biztonsági másolatot. Ezt a biztonsági másolatot a rendszerhez éppen csatlakoztatott adapterkártyát egyértelműen meghatározó adapterkártya-azonosítóinformációval társítva másodlagos tárban tároljuk, méghozzá olyan formában, amelyben a szóban forgó információ a rendszer számára felhasználói beavatkozást nem igénylő módon bármikor hozzáférhető, automatikusan lekérhető és újra felhasználható. Ha valamilyen adapterkártyát először csatlakoztatunk a rendszerbe, akkor a felhasználó interaktív módon hagyományos felélesztési eljáráson megy végig gépi segítséggel, melynek során az adapterkártya behelyezésével létrejövő konfigurációval társított konfigurációsállapot-információ jön létre, majd kerül eltárolásra a rendszer nemfelejtő tárában. A találmány értelmében az ismert felélesztési eljárások továbbfejlesztéseként ugyanennek az információnak egy biztonsági másolatát automatikusan feltalálhatóan eltároljuk a rendszer valamilyen másodlagos, nemfelejtő tárában, például a számítógép merevlemezén. A biztonsági másolatot a beépített adapterkártyáknak megfelelő azonosító információkkal társítjuk, és a így biztonsági másolat a szóban forgó kiegészített rendszer-konfigurációval összefüggésben automatikusan fellelhető, ha a szóban forgó konfigurációt újra ugyanabban a formában létrehozzuk. Minden egyes indulásnál a rendszer öntesztje (POST) felismeri a rendszerben lévő adapterkártyák azonosító információit, és megállapítja, hogy ezek megegyeznek-e a rendszer nemfelejtő tárában aktuálisan tárolt azonosító információkkal, azaz meghatározza, hogy az aktuális rendszer-konfiguráció megegye2

HU217 158 Β zik-e a rendszer tápegységének utolsó kikapcsolásakor fennálló konfigurációval). Ha az azonosító információk megegyeznek, úgy a bekapcsolás utáni önteszt a konfigurációsállapot-információt a nemfelejtő tárból a korábbival azonos módon továbbítja az adapterkártyákhoz, engedélyezve ezzel, hogy azok az aktuális konfigurációnak megfelelő üzemi állapotba kerüljenek. Ha valamelyik azonosító információ nem egyezik meg az előző kikapcsoláskor fennállt azonosító információval, a rendszer nem indít el azonnal egy újabb felélesztési műveletet, hanem a bekapcsolás utáni önteszt megkísérli, hogy a bekapcsolás után észlelt aktuális adapterkártya-azonosítóinformációval társított konfigurációsállapot-információ biztonsági másolatot találjon. Ha ilyen biztonsági másolatot nem talál, automatikusan megindít egy felélesztési folyamatot. Ha azonban talál a jelenlegi helyzetnek megfelelő biztonsági másolatot, úgy a bekapcsolás utáni önteszt ezt automatikusan, felhasználói beavatkozás nélkül találja meg, és annak egy másolatát beírja a rendszer nemfelejtő tárába, majd ezt az átvett információt használja fel arra, hogy az újonnan beépített adapterkártyákat megfelelően beállítsa. A biztonsági másolat tárolására felhasznált másodlagos tár egy részét vagy kizárólagos módon erre a célra foglaljuk le (azaz ezt a részt kizárólag a bekapcsolás utáni öntesztelő eljárás használhatja), vagy más módon védjük a rendszer normális működése során bekövetkező esetleges felülírások ellen. Ha a merevlemezt vagy a felhasznált másodlagos tárat első ízben telepítjük a rendszerbe, akkor a rendszert utasíthatjuk arra, hogy különböző, beépített, vagy esetleg éppen hiányzó eszközökre vonatkozó konfigurációsállapot-információkat hozzon létre, és ezeknek az információknak a biztonsági másolatait el is tárolja a másodlagos tárolóeszközben, természetesen abban az esetben, ha a szóban forgó tár elegendő kapacitással rendelkezik a konfigurációsállapot-információk mind elsődleges, mind biztonsági másolatainak a tárolására.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárással oldottuk meg, amely különböző konfigurációvariációkban csatlakoztatható, bedugaszolható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer automatikus felélesztésére a különböző konfigurációvariációkhoz történő adaptálás céljából alkalmazható. A továbbfejlesztés értelmében egy adott rendszer-konfiguráció első ízben történő létrehozása során az adott rendszerkonfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet állítunk elő, ezt az adatfeldolgozó rendszer számára felhasználói közreműködés nélkül, közvetlenül hozzáférhető módon felhasználhatóan, elveszíthetetlenül eltároljuk, továbbá az adatfeldolgozó rendszer minden egyes rá következő felélesztése során a rendszer aktuális rendszer-konfigurációját megállapítjuk, a megállapított rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformációkészletet megkeressük, és a fellelt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet részeit az adatfeldolgozó rendszerbe beépített egységekhez hozzárendeljük, és ezzel a beépített egységeket a kiválasztott rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet által egyedien definiált üzemmódhoz előkészítjük, és ezzel az adatfeldolgozó rendszer felismert konfigurációjában működőképessé tesszük.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja értelmében a megállapítás, megkeresés, fellelés, hozzárendelés és előkészítés műveleteket a rendszer által, annak minden egyes felélesztése során elvégzett diagnosztikai bekapcsolás utáni önteszt részeként végezzük el.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha egy elsőként megvalósított konfiguráció során létrehozott rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet első és második nemfelejtő tárban eltároljuk;, és az első tárban a rendszer utolsó felélesztése során fennálló konfigurációnak megfelelő egyetlen rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet tárolunk, míg a második tárban több, különböző rendszerkapcsolatra vonatkozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet tárolunk, továbbá a rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet megkeresése során meghatározzuk, hogy a megállapított rendszer-konfiguráció megfelel-e az első tárban tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformációkészletnek, és amennyiben azt állapítjuk meg, hogy a rendszer-konfiguráció nem felel meg az első tárban tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek, úgy megvizsgáljuk, hogy a felismert rendszer-konfiguráció megfelel-e valamelyik, a második tárban eltárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a megállapítás során a rendszerhez csatlakoztatott egységekkel társított azonosító információt keresünk, továbbá első tárként nemfelejtő félvezető tárat, NVRAM-ot, második tárként a rendszerhez állandóan csatlakoztatott merevlemez lefoglalt területét hasznosítjuk, továbbá az egyes rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek merevlemezen történő eltárolása során a beépített egységekkel társított azonosító információt is eltároljuk, továbbá a vonatkozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet merevlemezen történő keresése során a merevlemezt az egymást követően eltárolt azonosító információkat végigpásztázzuk, hogy melyik egyezik meg a felismert azonosító információval.

A kitűzött feladatot továbbá olyan kapcsolási elrendezéssel oldottuk meg, amely számítógéprendszer-egységet és különböző konfigurációvariációkban ahhoz csatlakoztatható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer automatikus felélesztésére alkalmas. A továbbfejlesztés értelemben több, különböző konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készleteket elveszíthetetlenül tároló nemfelejtő tára, a rendszer minden egyes felélesztése során a számítógéprendszeregység és a számítógépbe csatlakoztatható egységeket képező adapterkártyák közötti kapcsolattal jellemzett konfigurációkat felismerő egysége, és a felismert konfigurációnak megfelelően az eltárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletekből az aktuális konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet kiválasztó, és az abban lévő azonosító információt a rendszeregységhez csatlakoztatott adap3

HU 217 158 B terkártyáknak azok felismert konfiguráció szerinti üzemének biztosítására átadóegysége van.

A kitűzött feladatot továbbá olyan kapcsolási elrendezéssel oldottuk meg, amely számítógéprendszer-egységet, információtárat, és különböző konfigurációvariációkban csatlakoztatható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer automatikus felélesztésére és az egységek beépítését követő azonnali üzemkész állapot létrehozására alkalmas. A továbbfejlesztés értelmében a rendszer utolsó felélesztése során fennálló rendszerkonfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet tároló első nemfelejtő tára van, továbbá az aktuális rendszer-konfigurációnak az első nemfelejtő tárban tárolt valamelyik rendszer-konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlettel való egyezését a felélesztés során vizsgáló első rendszerállapot-meghatározó egysége van, továbbá az első állapotmeghatározó egység által végzett vizsgálat eredményétől függően a rendszerbe újonnan beépített egységeket az első nemfelejtő tárban tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet tartalma alapján üzemképes állapotba állító egysége van, továbbá az első rendszerállapot-meghatározó egység által megállapított eltérés esetén az aktuális rendszerkonfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek második nemfelejtő tárban való hozzáférhetőségét megállapító második rendszer állapot meghatározó egysége van, továbbá a második rendszerállapot-meghatározó egység hozzáférhetőséget megállapító eredménye esetén a rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet a másik nemfelejtő tárból előhívó, azt az első nemfelejtő tárba beíró, és a rendszerhez aktuálisan csatlakoztatott egységeket az előhívott információ szerinti üzemkész állapotba állító egysége van.

A kitűzött feladatot fentieken túlmenően olyan kapcsolási elrendezéssel oldottuk meg, amely számítógéprendszer-egységet és különböző konfigurációvariációkban ahhoz csatlakoztatható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer felélesztésére során történő automatikus újrakonfigurálására alkalmas. A találmány értelmében az aktuális rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet tároló első nemfelejtő tára, több, korábbi rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformációkészlet biztonsági másolatait tároló második nemfelejtő tára, továbbá a rendszer felélesztése során az aktuális rendszer-konfiguráció és az első nemfelejtő tárban tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet közötti azonosságot megállapító összehasonlító egysége, továbbá az összehasonlító egység által megállapított azonosság esetén az első nemfelejtő tárban lévő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet a rendszerhez csatlakoztatott egységekhez, azok üzemkész állapotának beállítása céljából továbbítóegysége, továbbá az összehasonlító egység által megállapított eltérés esetén az aktuális rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet biztonsági másolatot a második nemfelejtő tárból automatikusan előhívó, az első nemfelejtő tárba továbbító és onnan az átvitt információ vonatkozó részeit a rendszerbe csatlakoztatott egységekhez továbbító egysége van.

A kitűzött feladatot továbbá olyan bővítőegységgel oldottuk meg adatfeldolgozó rendszerhez, amely a rendszerforrások bővítése érdekében legalább egy, azonosító információval rendelkező, bedugaszolt adapterkártyát tartalmazó bővítőcsatlakozóval rendelkezik. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy az az adapterkártyák azonosító információját tároló nemfelejtő tárral van ellátva.

A találmány szerinti bővítőegység egy előnyös kiviteli alakja értelmében a nemfelejtő tár a bővítőegységet más bővítőegységektől megkülönböztető nevet tároló tár.

A találmány értelmében tehát olyan esetekben, amikor a rendszert már egyszer korábban szerepelt konfigurációra állítjuk vissza, szükségtelenné válik a rendszer konfigurálásához az ismételt felhasználói beavatkozás.

A találmányt az alábbiakban csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárás, illetve berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti adatfeldolgozó rendszer egy lehetséges kiviteli alakjának tömbvázlatát mutatja, a

2. ábrán a másodlagos nemfelejtő tárként felhasznált lemezes tárban őrzött rendszerkonfigurációsállapot-információ adatszerkezetének tömbvázlata látható, a

3. ábra a bemutatott kiviteli alak felélesztési programjának folyamatábrája, és a

4. ábra a bekapcsolás utáni öntesztelő program folyamatábráját mutatja.

Az 1. ábrán olyan adatfeldolgozó rendszer lehetséges kiviteli alakját tüntettük fel vázlatosan, amelyben a találmány szerint kialakított számítógép 1 rendszeregység található. A számítógép 1 rendszeregységnek 3 rendszerbusza van. A 3 rendszerbuszhoz #1, #2 és #3 bővítőcsatlakozók kapcsolódnak, amelyekben különböző bemeneti és kimeneti adapterkártyák helyezhetők el. Ezeket az adapterkártyákat különböző típusú perifériális eszközök, például lemezmeghajtó egységek, nyomtatók, bővített memóriavezérlő eszközök stb. illesztésére és meghajtására használják, és elméletileg bármelyik #1, #2 és #3 bővítőcsatlakozóba behelyezhetők. A 3 rendszerbuszhoz hagyományos módon a bekapcsolás utáni önteszt (POST) és BIOS rutinokat tartalmazó 5 ROM tár, a konfigurációsállapot-információt tároló nemfelejtő 7 NVRAM tár, nemfelejtő másodlagos tárként 9 merevlemez, valamint 11 rendszermemória és 13 központi feldolgozóegység, azaz CPU kapcsolódik. A felsorolt elemek hagyományos módon a számítógép 1 rendszeregység integrált részét alkotják. A konfigurációs állapot információ létrehozásához általános módon külön felélesztési programot (setup) alkalmazunk. A felélesztési program olyan segédprogram, amely vagy a felhasználónak a számítógép 1 rendszeregységgel átadott mágneslemezen található, amelyet az 1 számítógéprendszer-egységében lévő, a rajzon fel

HU 217 158 B nem tüntetett lemezmeghajtó egységbe kell behelyezni, vagy már eleve a 9 merevlemezre telepítik.

Az #1, #2, #3 bővítőcsatlakozók a 3 rendszerbuszhoz kapcsolódnak. Az #2 bővítőcsatlakozóhoz #A1 adapterkártya, az #1 bővítőcsatlakozóhoz #A2 adapterkártya van csatlakoztatva. Az #3 bővítőcsatlakozóhoz #E1 vagy #E2 bővítőegységek kapcsolódnak. Az #E1 bővítőegységnek #4, #5 és #6 bővítőcsatlakozói vannak. Az #4 bővítőcsatlakozóhoz #X1 adapterkártya, az #5 bővítőcsatlakozóhoz #X2 adapterkártya, az #6 bővítőcsatlakozóhoz pedig #X3 adapterkártya van csatlakoztatva. Az #E2 bővítőegységnek ugyancsak #4, #5 és #6 bővítőcsatlakozói vannak. #4 bővítőcsatlakozóhoz #Y1 adapterkártya, az #5 bővítőcsatlakozóhoz #Y2 bővítőkártya, az #6 bővítőcsatlakozóhoz pedig #Y3 bővítőkártya van csatlakoztatva.

Mindegyik #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyának és #E1, #E2 bővítőegységnek egyéni ID azonosító információja van, amely az adott berendezés típusának azonosítására szolgál. Minden egyes egyéni ID azonosító információ az illető #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyán nemfelejtő 21 tárban permanens módon tárolt, előre meghatározott számú bitből áll. Minden egyes #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártya olyan felejtő 23 regisztert is tartalmaz, amely a rendszer bekapcsolt állapotában a konfigurációsállapot-információ megőrzésére szolgál. Ilyen konfigurációsállapot-információt nemfelejtő formában a 7 NVRAM-ban is tárolhatunk, amely információt a bekapcsolás utáni önteszt során a csatlakoztatott #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártya 23 regiszterében tölthetünk be olyan esetekben, ha a rendszer-konfigurációja nem változott meg a legutolsó kikapcsolása óta. A konfigurációs állapot információ tartalmazhat, például a rendszer címterülete (memória és/vagy bemeneti és kimeneti címterület) az illető #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyához hozzárendelt részének AD címét (adress), az #A1, #A2, #XI, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyától az 1 rendszeregységhez küldött megszakítás! kérelmek megszakítás! prioritási szintjét, az azonos típusú #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyákhoz rendelt különböző PR prioritások információját, és/vagy a rendszerben redundánsan konfigurált azonos típusú #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák engedélyezésére és letiltására vonatkozó ENBL információt. Ezeken az információkon alapulva hatékony adatáramlás biztosítható a 13 CPU és az #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák, illetve az egyes #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #YI, #Y2, #Y3 adapterkártyák között.

Az ID azonosító információt tároló elemeken túlmenően az #E1 és #E2 bővítőegységek további, konfigurációs állapot információt tároló nemfelejtő, 25 NVRAM tárat tartalmaznak. Ezt a konfigurációs állapot információt a számítógép 1 rendszeregység ír be a megfelelő 25 NVRAM tárba a felélesztési program végrehajtása során, a vonatkozó #E1, #E2 bővítőegységnek az 1 rendszeregységhez csatlakoztatása után. Mindegyik

NVRAM tár az #E1, #E2 bővítőegység bemeneti és kimeneti bővítőcsatlakozóiban lévő, bedugaszolt #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák összes azonosítóját tartalmazza. Mindegyik 25 NVRAM tár az őt tartalmazó #E1, #E2 bővítőegységet egyértelműen azonosító névinformációt is tartalmaz, például az #E1 bővítőegység EXP-1, vagy az #E2 bővítőegység EXP-2 nevét. Ezek a nevek akkor is szükségesek, ha az #E1, #E2 bővítőegységek és a bennük lévő bővítő #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák azonos felépítésűek és kialakításúak, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a számítógép 1 rendszeregység számára az egyes #E 1, #E2 bővítőegységek közötti megkülönböztetést, például azért, hogy különböző konfigurációsállapot-információt hozhasson létre és írhasson be az említett #E1, #E2 bővítőegységekbe.

A 7 NVRAM tár a rendszerben utoljára fennálló aktív rendszer-konfigurációra vonatkozó konfigurációsállapot-információt tartalmaz, azaz arra a konfigurációra vonatkozó információt, amely a rendszer utolsó felélesztése során állt fel. Ilyen ID azonosító információt és konfigurációsállapot-információt tartalmaz minden egyes, a rendszerhez, illetve az 1 rendszeregység #1, #2, #3 bővítőcsatlakozóihoz csatlakoztatott #A1, #A2 adapterkártyára és #E1, #E2 bővítőegységre vonatkozóan. Ha a bővítések terén új konfiguráció alakul ki, annak megfelelő konfigurációsállapot-információt hoz létre a felélesztési program és tárol el a 7 NVRAM tárban. A 7 NVRAM tárat a rendszer tápegysége, illetve a rajzon nem látható, hétköznapinak tekintett elem vagy akkumulátor folyamatosan ellátja energiával. Az 1. ábrán a 7 NVRAM #SCI1 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet tartalmaz. Az alábbi részletes magyarázathoz tételezzük fel, hogy az #SCI1 rendszerkonfigurációsállapot-információ olyan rendszer-konfigurációt takar, amelyben az #3 bővítőcsatlakozó üres, az #1 és #2 bővítőcsatlakozók pedig a hozzájuk kapcsolt #A1 és #A2 adapterkártyákat tartalmazzák.

Az 1. ábrán az is látható, hogy a 9 merevlemez egy speciális 9a lefoglalt területet tartalmaz, amelyet a találmány értelmében a rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek biztonsági másolatainak tárolására használunk. Ezt a 9a lefoglalt területet kizárólagosan ilyen jellegű információ tárolására használjuk, azaz a 9a lefoglalt terület nem hozzáférhető sem az operációs rendszer, sem az alkalmazási programok számára, egyéb információ eltárolása céljából. A 9 merevlemez említett 9a lefoglalt területét több különböző rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet tárolására használhatjuk. Egy ilyen készlet a legutolsó #SCI1 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek felel meg, a többi #SCI2, #SCI3 stb. rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet pedig más, korábban létrehozott és felélesztett konfigurációt takar. így például az #SCI2 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet az #A1 és #A2 adapterkártyák #1 és #2 bővítőcsatlakozókba, valamint az #E1 bővítőegység #3 bővítőcsatlakozóba való bedugaszolását követően jött létre, míg az #SCI3 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet az #A1 és #A2 adapterkártyák #1 és #2 bővítőcsatlakozókba, valamint az #E2 bővítő5

HU 217 158 B egység #3 bővítőcsatlakozóba való becsatlakoztatását követően jött létre. Ha a számítógép 1 rendszeregység a napjainkban divatos laptop vagy notebook számítógép, akkor az #SCI1 rendszerkonfigurációsállapotinformációkészlet az önálló számítógép 1 rendszeregység működésére vonatkozik, ahol kizárólag az #A 1 és #A2 adapterkártyák vannak az 1 rendszeregységben telepítve. Az #SCI2 és #SCI3 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek arra az esetre vonatkoznak, amikor a számítógép 1 rendszeregység az #3 bővítőcsatlakozón keresztül az #E1 bővítőegységhez van csatlakoztatva (ezt napjaink divatos kifejezésével dokkolásnak nevezik), ahol az #A1 és #A2 adapterkártyák az előbbihez hasonlóan szintén a számítógép 1 rendszeregység belső # 1 és #2 bővítőcsatlakozóiban helyezkednek el, míg az #X1, #X2 és #X3 adapterkártyák az #E1 bővítőegység saját #4, #5 és #6 bővítőcsatlakozóiba vannak bedugva. Az #SCI3 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet olyan üzemre vonatkozik, ahol az #E2 bővítőegység a számítógép 1 rendszeregységhez van csatlakoztatva (dokkolva), és az #A1 és az #A2 adapterkártyák a számítógépben helyezkednek el, míg az #YI, #Y2 és #Y3 adapterkártyák az #E2 bővítőegység saját bővítőcsatlakozóiba vannak bedugaszolva.

A 2. ábrán egy találmány szerinti lehetséges kapcsolási elrendezés részletet mutatunk be, ahol az #SCI1, #SCI2 és #SCI3 rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek biztonsági másolatainak a 9 merevlemez 9a lefoglalt területén történő elhelyezésére látunk példát. Minden alkalommal, amikor egy új #j (ahol j=l, 2, ...n lehet) rendszer-konfigurációval kapcsolatosan lefuttatják a rendszer felélesztési programját, az a 7 NVRAM tárba betárolt, hozzá tartozó, #SCIj rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet hoz létre. Mint korábban említettük, ez az információkészlet tartalmazza az #AI, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák és/vagy #E1, #E2 bővítőegységek ID azonosító információit, valamint az egyes #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyákra vonatkozó saját konfigurációs információkat. Ezt az információt a 9 merevlemez 9a lefogfalt területén is eltároljuk úgy, hogy #Ij indexben rögzítjük az ID azonosító információkat, és a saját konfigurációs információkat egy, az #Ij indexben lévő mutatóval jelzett tárolóhelyen rögzítjük. Az összes megvalósított #SCI1, #SCI2, #SCI3.. ,#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletre vonatkozó #Ij indexeket a 9a lefoglalt terület elejétől kezdve, egymást követően tároljuk, mint az a 2. ábrán megfigyelhető, a velük társított #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIj rendszerkonfigurációsinformáció-készleteket pedig a 9a lefoglalt terület egy másik részén tároljuk, amelynek elhelyezkedését a vonatkozó #Ij indexben lévő mutató adja meg számunkra. így minden egyes #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet újból előállítható a hozzá tartozó #Ij index révén, amely viszont egységazonosító információk (azaz az illető konfigurációval társított #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártya ID azonosító információk és #E1, #E2 bővítőegységnevek) révén visszakereshető.

Minden egyes #Ij index olyan állapotinformációt is tartalmaz, amely mutatja az adott #Ij indexben lévő ID azonosító információ típusát (tehát csak #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyára vonatkozó, vagy csak #E1, #E2 bővítőegységre vonatkozó, vagy mindkettőre vonatkozó ID azonosító információ), annak érdekében, hogy a bekapcsolás utáni önteszt hatékonyan végiglapozhassa az #Ij indexeket olyan esetekben, amikor szüksége van egy #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet biztonsági másolatára.

A 3. ábra a találmány szerinti eljárás egy lehetséges és előnyös foganatosítási módjának vázlatos folyamatábráját mutatja, #SCI1, #SCI2, #SCI3.. ,#SCn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet létrehozására és tárolására.

101 lépésben #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet hozunk létre az 1 rendszeregység #1, #2, #3 bővítőcsatlakozóinak végigpásztázásával a benn lévő #A1, #A2 adapterkártyák ID azonosító információinak és az #E1, #E2 bővítőegységek neveinek megismerése céljából, majd ezt az információt 102 lépésben a 7 NVRAM tárba íijuk. A vázolt 101 és 102 lépés a napjainkban használt számítógéprendszerekben alkalmazott, ismert felélesztési, illetve telepítési eljárásoknak felel meg. 103 lépésben ugyanennek a #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek egy biztonsági másolatát visszakeresésre alkalmas formában, például a 2. ábrán részletezett, #Ij index információval társított formában ráírjuk a 9 merevlemez 9a lefoglalt területére. Ha a konfiguráció nem tartalmaz #E1, #E2 bővítőegységet, az eljárás a 103 lépésben befejeződik. Ha azonban a konfiguráció #E1, #E2 bővítőegységet tartalmaz, az azzal vagy azokkal társított konfigurációs azonosító információk (azaz az #E1, #E2 bővítőegység neve, az abban lévő #X1, #X2, #X3, #YI, #Y2, #Y3 adapterkártyák azonosítói) eltárolásra kerülnek az #E1, #E2 bővítőegység 25 NVRAM tárába a 3. ábra 104 lépésében.

A 4. ábrán arra mutatunk be egy lehetséges és előnyös eljárás folyamatábrája segítségével példát, hogyan lehet a #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet a találmány szerint, a rendszer felélesztése során, a rendszer bekapcsolás utáni öntesztjével felhasználni. Az eljárás során végrehajtott műveleteket a 111-119 lépések tartalmazzák. A 111-113 és 116 lépéseket a korábbról ismert, technika állásához tartozó bekapcsolás utáni öntesztek is tartalmazzák.

Alii lépésben elvégezzük a rendszer összes egységére, azaz magára a számítógép 1 rendszeregységre és az #E1, #E2 bővítőegységekre kiteqedően a diagnosztikai teszteket. 112 lépésben beolvassuk a rendszerre vonatkozó konfigurációs azonosító információt. Az #A1, #A2 adapterkártyákat tartalmazó bemeneti és kimeneti #1, #2 bővítőcsatlakozók tekintetében az azonosító információ tartalmazza az #A1, #A2 adapterkártyák ID azonosító információit, míg az üres bővítőcsatlakozóknál az azonosító információ olyan ID azonosító infor6

HU 217 158 B mációt ad, amely ezt az üres állapotot képviseli. 113 lépésben az egyes #1, #2, #3 bővítőcsatlakozókra vonatkozó azonosító információkat összehasonlítjuk, annak megállapítására, vajon az 1 rendszeregység 7 NVRAM tárában tárolt, előző kikapcsoláskor fennállt konfigurációra vonatkozó azonosító információ megegyezik-e a pillanatnyi konfigurációs állapotot tükröző azonosító információval.

Ha a 113 lépésben elvégzett összes összehasonlítás egyezést mutat, tehát a 112 lépésben megtudott összes azonosító információ megegyezik a korábban az 1 rendszeregység 7 NVRAM tárába betáplált azonosító információkkal, úgy közvetlenül 114 lépésre lépünk át, azonban, ha bármely összehasonlított azonosító információnál eltérést tapasztalunk, úgy 117 lépésre ugrunk, hogy megkíséreljük a találmány értelmében a megfelelő módon eltárolt #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet előhozását. A 114 lépésben az #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet az 1 rendszeregység 7 NVRAM tárából bemásoljuk a rendszer # 1, #2, #3 bővítőcsatlakozóival közvetlenül csatlakoztatott bármely #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártya 23 regiszterébe. Ha a rendszer valamelyik #1, #2, #3 bővítőcsatlakozójához #E1, #E2 bővítőegység van csatlakoztatva, akkor a 115 lépésben az adott #E1, #E2 bővítőegységre vonatkozó konfigurációs állapot információt a 7 NVRAM tárból bemásoljuk az #E1, #E2 bővítőegység 25 NVRAM tárába. Ha a rendszerhez nincs #E1, #E2 bővítőegység csatlakoztatva, akkor az eljárást a 114 lépés után befejezzük, de ha van #E1, #E2 bővítőegység, úgy a 114 lépés után a 115 és 116 lépés következik. A 115 lépésben a 7 NVRAM tárból a konfigurációs állapot információt bemásoljuk a #E1, #E2 bővítőegység 25 NVRAM tárába. A 116 lépésben megvizsgáljuk, vajon a #E1, #E2 bővítőegység aktuális #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártya-konfigurációja megegyezik-e azzal az információval, amelyet a #E1, #E2 bővítőegység 25 NVRAM tárába átmásoltunk.

Ha a 113 lépésben az összehasonlított azonosító információk nem egyeznek meg, a 117 lépésben kísérletet teszünk arra, hogy a 9 merevlemez 9a lefoglalt területéről előhívjunk egy megfelelő #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIj rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet. Az ezt követő lépés attól függ, hogy ez a kísérlet sikeres-e vagy sem. A 117 lépésben a bekapcsolás utáni önteszt során összehasonlítjuk a 112 lépésben meghatározott konfigurációs azonosító információt, azaz az éppen benn lévő #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák ID azonosító információit, valamint, ha csatlakoztatva van, a csatlakoztatott #E1, #E2 bővítőegység nevét, a 9 merevlemez 9a lefoglalt területén egymást követően eltárolt #Ij indexekben lévő azonosító információkkal annak érdekében, hogy találjunk egy egyező #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet, amennyiben létezik ilyen készlethez tartozó #Ij index.

Ha találtunk ilyen #Ij indexet, az abban lévő mutatót arra használjuk, hogy a 2. ábrán bemutatott módon hozzáférjünk a vele társított #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapot-információi készlethez. Ha az #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet sikeresen előhívtuk, az eljárásban áttérünk a 118 lépésre, amelynek során az előhívott információt beírjuk az 1 rendszeregység 7 NVRAM tárába, és az információ releváns részeit továbbítjuk az #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák 23 regisztereihez és a #E1, #E2 bővitőegységek 25 NVRAM tárához, ha a rendszerhez csatlakozik egyáltalán #E1, #E2 bővítőegység. Ezek tulajdonképpen az előbb ismertetett 114-116 lépések. Ha nem találunk megfelelő #Ij indexet, vagy nem tudunk előhívni azzal társított #SCI1, #SCI2, #SCI3.. .#SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet, a 117. lépés eredményét sikertelennek minősítjük, és az eljárást a 119 lépésnél folytatjuk oly módon, hogy lefolytatunk egy szokásos komplett felélesztési eljárást az éppen létrehozott, „új” rendszer-konfigurációhoz. Mint korábban említettük, egy ilyen eljárás igen időigényes lehet annyiban, hogy aktív felhasználói részvételt és esetlegesen több újraindítást kíván, és akkor a 4. ábrán bemutatott bekapcsolás utáni öntesztet meg kell ismételni az #SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCln rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek a 9 merevlemezről történő sikeres előhívásáig stb.

Feltételezzük, hogy ha egyszer az #SCI1, #SCI2, #SCI3.. ,#SCIn rendszerkonfígurációsállapotinformáció-készletet eltároltuk a 9 merevlemezen (vagy ezzel egyenértékű másik tárolóeszközön), a felélesztési eljárást, amely a szóban forgó információt létrehozta, már szükségtelen megismételni. Ezért olyan rendszerfelhasználói környezetben, ahol gyakran kell különböző konfigurációkat létrehozni, különösen laptop vagy notebook alapú rendszereknél, amelyek vagy önmagukban, vagy dokkolóegységgel összekötve működnek, a találmány sokkal hatékonyabb rendszerműködést tesz lehetővé, mint amilyent a konfigurációk cseréjénél eddig sikerült elérni.

Ilyen kiviteli alakoknál az #E1, #E2 bővítőegységekhez csatlakoztatott #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák egyes meghibásodásait is könnyebb felismerni, hiszen mindegyik #E1, #E2 bővítőegységnek megvan az a 25 NVRAM tára, amelyben a hozzá csatlakoztatott #X1, #X2, #3, #YI, #Y2, #Y3 adapterkártyák ID azonosító információit tárolja. Hibafelismerés olyan esetekben következik be, amikor az #E1, #E2 bővítőegységhez csatlakoztatott #X1, #X2, #X3, #YI, #Y2, #Y3 adapterkártya kiolvasott ID azonosító információja nem egyezik meg az adott #E1, #E2 bővítőegység 25 NVRAM tárában a szóban forgó #E1, #E2 bővítő kártyához hozzárendelt ID azonosító információval. Ha a hibás #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyából kiolvasott a azonosító információ véletlenül meg is egyezne az #E1, #E2 bővítőegység 25 NVRAM tárában eltárolt ID azonosító információval, az #E1, #E2 bővítőegység által szolgáltatott eredő kód a szóban forgó #XI, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyához továbbított aktív állapot vonatkozásában hibás lenne, és a hibát egyéb tesztek könnyen felismerik.

HU 217 158 B

A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy további lehetséges kialakítása szerint az ID azonosító információn túlmenően minden egyes #E1, #E2 bővítőegység egyedi névvel látható el. Ennek az az előnye, hogy olyan esetekben is alkalmazható, ahol azonos típusú #E1, #E2 bővítőegységekbe azonos típusú #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák vannak csatlakoztatva, azonban az #E1, #E2 bővítőegységekre az előzőtől eltérő rendszer-információt kell felhasználhatóságuk érdekében megadni. Ilyen esetek lehetnek például a következők:

- mindegyik #E1, #E2 bővítőegységben lévő kommunikációs #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák ugyanahhoz a kommunikációs hálózathoz csatlakoznak, és rendszer-információként az egyes kommunikációs #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyákhoz a hálózatban nem ismétlődő, egyedi címeket kell megadni,

- ugyanolyan típusú memóriabővítő #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyákon különböző mennyiségű memória található.

Az eddieken túl a találmány lehetővé teszi már meglévő, eltárolt #SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIj rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek automatikus elővételét olyan megváltozott konfigurációk esetén, amelyeknél az #A1, #A2 adapterkártyák nem kapcsolódnak #E1, #E2 bővítőegységekhez. így, ha a rendszert olyan üzemmódban használjuk, amelyben vagy az 1 rendszeregységben, vagy az #E1, #E2 bővítőegységekben gyakran kell #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyákat az #1...#6 bővítőcsatlakozókba dugaszolni, a találmány a felélesztést úgy változtatja meg, hogy az egy, már korábban létező konfigurációnak feleljen meg.

Jóllehet az #SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek biztonsági másolatait tároló másodlagos tárat a leírásban és a rajzon 9 merevlemezként tüntettük fel, más, ismert tárolóeszközt, például optikai lemezmeghajtót, hajlékonylemez-meghajtót, EPROM tárat, EEPROM tárat, elemes táplálású NVRAM tárat stb. minden további nélkül felhasználhatunk ugyanennek a funkciónak a biztosítására mindaddig, amíg a felhasznált eszköz a rendszer bekapcsolása után közvetlenül, szabadon hozzáférhető, és a benne vagy rajta tárolt információk a véletlen megváltoztatás ellen elegendően védettek. A bővítések ugyanígy nemcsak belső, tehát az #1...#6 bővítőcsatlakozókba dugaszolható #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyák, hanem a számítógép 1 rendszeregységhez kívülről csatlakoztatható, úgynevezett külső egységek is lehetnek.

Amennyiben a rendszer NVRAM tára elengedően nagy, nincs szükség külön 9 merevlemezre vagy más tárolóeszközre sem. Ilyen kapacitás esetén az összes korábbi konfigurációra vonatkozó #SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet a rendszer NVRAM tárában tárolhatunk el a bővítő #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártya ID azonosító információkkal és az #E1, #E2 bővítőegységnevekkel összhangban, és a bekapcsolás utáni öntesztprogram közvetlenül ki tudja választani az éppen fennálló konfigurációnak megfelelő #SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet. Természetesen a találmány olyan rendszerekben is eredményesen és jól használható, amelyek nem tartalmaznak csatlakoztatható #E1, #E2 bővítőegységeket, de konfigurációjuk egyébként gyakran változik.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás különböző konfigurációvariációkban csatlakoztatható, bedugaszolható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer automatikus felélesztésére a különböző konfigurációvariációkhoz történő adaptálás céljából, azzal jellemezve, hogy egy adott rendszer-konfiguráció első ízben történő létrehozása során az adott rendszer-konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn) állítunk elő, ezt az adatfeldolgozó rendszer számára felhasználói közreműködés nélkül, közvetlenül hozzáférhető módon felhasználhatóan, elveszíthetetlenül eltároljuk, továbbá az adatfeldolgozó rendszer minden egyes rá következő felélesztése során a rendszer aktuális rendszer-konfigurációját megállapítjuk, a megállapított rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn) megkeressük, és a fellelt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn) részeit az adatfeldolgozó rendszerbe beépített egységekhez hozzárendeljük, és ezzel a beépített egységeket a kiválasztott rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) által egyedien definiált üzemmódhoz előkészítjük, és ezzel az adatfeldolgozó rendszer felismert konfigurációjában működőképessé tesszük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a megállapítás, megkeresés, fellelés, hozzárendelés és előkészítés műveleteket a rendszer által, annak minden egyes felélesztése során elvégzett diagnosztikai bekapcsolás utáni önteszt részeként végezzük el.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy elsőként megvalósított konfiguráció során létrehozott rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) első és második nemfelejtő tárban (7, 9) eltároljuk, és az első tárban (7) a rendszer utolsó felélesztése során fennálló konfigurációnak megfelelő egyetlen rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1) tárolunk, míg a második tárban (9) több, különböző rendszerkapcsolatra vonatkozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) tárolunk, továbbá a rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCII, #SCI2, #SCI3...#SCIn) megkeresése során meghatározzuk, hogy a megállapított rendszer-konfiguráció megfelel-e az első tárban (7) tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek (#SCI1), és amennyiben azt állapítjuk meg, hogy a rendszer-konfiguráció nem felel meg az első tárban (7) tárolt rendszerkonfigurációs8

HU 217 158 B állapotinformáció-készletnek (#SCI1), úgy megvizsgáljuk, hogy a felismert rendszer-konfiguráció megfelel-e valamelyik, a második tárban (9) eltárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn).
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a megállapítás során a rendszerhez csatlakoztatott egységekkel társított azonosító információt (ID) keresünk, továbbá első tárként (7) nemfelejtő félvezető tárat, NVRAM-ot, második tárként (9) a rendszerhez állandóan csatlakoztatott merevlemez (9) lefoglalt területét (9a) hasznosítjuk, továbbá az egyes rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletek (#SCI 1, #SCI2, #SCI3... #SCIn) merevlemezen (9) történő eltárolása során a beépített egységekkel társított azonosító információt (ID) is eltároljuk, továbbá a vonatkozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn) merevlemezen (9) történő keresése során a merevlemezt (9) az egymást követően eltárolt azonosító információkat (ID) végigpásztázzuk, hogy melyik egyezik meg a felismert azonosító információval (ID).
5. Kapcsolási elrendezés számítógéprendszeregységet (1) és különböző konfiguráció variációkban ahhoz csatlakoztatható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer automatikus felélesztésére, azzal jellemezve, hogy több, különböző konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készleteket (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) elveszíthetetlenül tároló nemfelejtő tára (7, 9), a rendszer minden egyes felélesztése során a számítógéprendszer-egység (1) és a számítógépbe csatlakoztatható egységeket képező adapterkártyák (#A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3) közötti kapcsolattal jellemzett konfigurációkat felismerő egysége, és a felismert konfigurációnak megfelelően az eltárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletekből (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) az aktuális konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3... #SCIn) kiválasztó, és az abban lévő azonosító információt (ID) a rendszeregységhez (1) csatlakoztatott #A1, #A2, #X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3 adapterkártyáknak azok felismert konfiguráció szerinti üzemének biztosítására átadóegysége van.
6. Kapcsolási elrendezés számítógéprendszeregységet (1), információtárat és különböző konfigurációvariációkban csatlakoztatható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer automatikus felélesztésére és az egységek beépítését követő azonnali üzemkész állapot létrehozására, azzal jellemezve, hogy a rendszer utolsó felélesztése során fennálló rendszer-konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformációkészletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) tároló első nemfelejtő tára (7) van, továbbá az aktuális rendszerkonfigurációnak az első nemfelejtő tárban (7) tárolt valamelyik rendszer-konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlettel (#SCI 1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) való egyezését a felélesztés során vizsgáló első rendszerállapot-meghatározó egysége van, továbbá az első állapotmeghatározó egység által végzett vizsgálat eredményétől függően a rendszerbe újonnan beépített egységeket az első nemfelejtő tárban (7) tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCII, #SCI2, #SCI3...#SCIn) tartalma alapján üzemképes állapotba állító egysége van, továbbá az első rendszerállapot-meghatározó egység által megállapított eltérés esetén az aktuális rendszer-konfigurációnak megfelelő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletnek (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) második nemfelejtő tárban (9) való hozzáférhetőségét megállapító második rendszerállapot-meghatározó egysége van, továbbá a második rendszerállapot-meghatározó egység hozzáférhetőséget megállapító eredménye esetén a rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) a másik nemfelejtő tárból (9) előhívó, azt az első nemfelejtő tárba (7) beíró, és a rendszerhez aktuálisan csatlakoztatott egységeket az előhívott információ szerinti üzemkész állapotba állító egysége van.
7. Kapcsolási elrendezés számítógéprendszer-egységet (1) és különböző konfigurációvariációkban ahhoz csatlakoztatható egységeket tartalmazó adatfeldolgozó rendszer felélesztésére során történő automatikus újrakonfigurálására, azzal jellemezve, hogy az aktuális rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készletet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) tároló első nemfelejtő tára (7), több, korábbi rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) biztonsági másolatait tároló második nemfelejtő tára (9), továbbá a rendszer felélesztése során az aktuális rendszer-konfiguráció és az első nemfelejtő tárban (7) tárolt rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) közötti azonosságot megállapító összehasonlító egysége, továbbá az összehasonlító egység által megállapított azonosság esetén az első nemfelejtő tárban (7) lévő rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) a rendszerhez csatlakoztatott egységekhez, azok üzemkész állapotának beállítása céljából továbbítóegysége, továbbá az összehasonlító egység, által megállapított eltérés esetén az aktuális rendszer-konfigurációhoz tartozó rendszerkonfigurációsállapotinformáció-készlet (#SCI1, #SCI2, #SCI3...#SCIn) biztonsági másolatot a második nemfelejtő tárból (9) automatikusan előhívó, az első nemfelejtő tárba (7) továbbító és onnan az átvitt információ vonatkozó részeit a rendszerbe csatlakoztatott egységekhez továbbító egysége van.
8. Bővítőegység (#E1, #E2) adatfeldolgozó rendszerhez, a rendszerforrások bővítése érdekében legalább egy, azonosító információval (ID) rendelkező, bedugaszolt adapterkártyát (#X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3) tartalmazó bővítőcsatlakozóval, azzal jellemezve, hogy az adapterkártyák (#X1, #X2, #X3, #Y1, #Y2, #Y3) azonosító információját (ID) tároló nemfelejtő tárral (25) van ellátva.
9. A 8. igénypont szerinti bővítőegység (#E1, #E2), azzal jellemezve, hogy a nemfelejtő tár (25) a bővítőegységet (#E1, #E2) más bővítőegységektől (#E1, #E2) megkülönböztető nevet tároló tár (25).