HU216500B - Csatlakozómodul és elosztó csatlakozómodullal - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csatlakőzómődűl és elősztó csatlakőzómődűllal,amely csatlakőzómődűlnak pőlimerizált anyagú, hősszúkásszigetelőtestben sőrban elrendezett fémérintkezői vannak, amely szigtelőtest – egyik hősszanti őldalán vezetékmegfőgó elemekkel ellátőttvezetékcsatőrnákkal kialakítőtt – alaptestből és a fémérintkezőketbefőgó csatlakőzótestből áll. Az alaptest (25) egy sőr, érintke őtpőziciőnáló nyílással van ellátva, a csatlakőzótest (26) alaptest felényitőtt fészkében hősszirányú betét (36) van elrendezve, amely betét(36) gerincén az U alakú érintkezők (37) középrésze felt maszkődik ésamely betétben (36), annak hőssza mentén, a gerinc egyik őldalamellett, az érintkezők (37) másődik csatlakőzórésze számáraátmenőnyílásők vannak kialakítva, amely nyílásőkőn és az alapt st (25)e nyílásők főlytatását képező nyílásain át az érintkezőknek a betét(36) hősszirányára merőleges síkú érintkezővillaként kialakítőttmásődik csatlakőzórésze túlnyúlik, míg az érintkezőknek (3 ) a betét(36) gerincének másik őldalán elrendezett vezetékbefőgó villásérintkezőlapja a betét (36) hősszirányára merőleges vezetékbefőgófészekréssel, az alaptest (25) vezetékcsatőrnájába (66) beny lóan vankialakítva, az érintkező (37) két vége között pedig a csatlakőzótest(26) másik külső felülete felé irányítőtt, másik csatlakőzómődűlmásődik csatlakőzórészével összekapcsőlható érintkezőnye vkéntharmadik csatlakőzórész van kialakítva, míg a betétet (36) felülről éskét őldalról sapkaként bőrító felületben az érintkezőket (37) befőgóalakzatők, tővábbá az érintkezők (37) harmadik csatla őzórésze fölöttcsatlakőzónyílásők vannak kialakítva, amely mődűlőkból kettő vagy többegymással bőnthatóan össze van csatlakőztatva, és a mődűlők szabadcsatlakőzóhelye őldaléle mentén szerszámmélye ésekkel ellátőtt alsó ésfelső fedéllel (29, 110) van lezárva. ŕ

Description

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 216 500 Β második csatlakozórészévei összekapcsolható érintkezőnyelvként harmadik csatlakozórész van kialakítva, míg a betétet (36) felülről és két oldalról sapkaként borító felületben az érintkezőket (37) befogó alakzatok, továbbá az érintkezők (37) harmadik csatlakozórésze fölött csatlakozónyílások vannak kialakítva, amely modulokból kettő vagy több egymással bonthatóan össze van csatlakoztatva, és a modulok szabad csatlakozóhelye oldalélé mentén szerszámmélyedésekkel ellátott alsó és felső fedéllel (29, 110) van lezárva.

A találmány tárgya csatlakozómodul és elosztó csatlakozómodullal, főként átvitel-technikai alkalmazásra, amely csatlakozómodulnak polimerizált anyagú, hoszszúkás szigetelőtestben sorban elrendezett fémérintkezői vannak, amely szigetelőtest - egyik hosszanti oldalán vezetékmegfogó elemekkel ellátott vezetékcsatornákkal kialakított - alaptestből és a fémérintkezőket befogó csatlakozótestből áll, amely érintkezők csatlakozótest belső felületéből kiálló, legalább egyik vége a vezetékcsatornába helyezett vezetéket befogó villás érintkezőlapként van kialakítva. A sokpólusú csatlakozómodul alkalmazási területe: főként a vezetékes telefonvonalak áthidalása, a vonalakra rácsatlakozás a vonalak sokpólusú csatlakozóinál az összeköttetések megszakítása nélkül.

Ismert olyan moduláris csatlakozó a jelen találmány bejelentőjének US 3,708,779 lajstromszámú szabadalmi leírásából, amelynek rendszerint három rétegből álló szigetelőteste van, amelyek: alaptest, egy vagy több csatlakozótest és fedél. A csatlakozótest egymással összehegesztett alsó és felső szegmensből áll, amely szegmensek közrefogják az érintkezőket. Vezetékek egyrészt az alaptestbe, másrészt a csatlakozótest felső szegmensébe vannak oldalról bevezetve és az érintkezőkre kötve. A fedél a felső szegmens felső felületét takarja. A csatlakozó két kábel érpárjainak összekapcsolására szolgál. További kábel is csatlakoztatható párhuzamosan az összekapcsolt kábelekre úgy, hogy a felső szegmensre további csatlakozótestet helyeznek, amelybe a további kábel érpárjai vannak bekötve és amelynek érintkezői az alsóbb csatlakozótest érintkezőivel érintkeznek. Egy alkalmas kialakításban az érintkezők vezetékbefogó része U alakú annak érdekében, hogy megfelelő rugalmasságot, szorítóerőt, vezetékcsupaszító hatást éljenek el vele, amely U alakú vezetékbefogó rész a felső szegmens egyik oldaláig terjed, míg az érintkező másik vége úgy van hajtogatva, hogy egy másik szegmens hasonló érintkezőjével súrlódás révén kapcsolódhasson. A fenti ismert megoldás a hivatkozott szabadalmi leírás 15. ábráján és 5. oszlopának 22-23 soraiban van leírva. A két szegmens összenyomásakor a két szegmens hajtogatott érintkezői elcsúsznak egymáson és rugózva kapcsolódnak össze, létrehozva a villamos érintkezést. A fenti megoldás szerinti egy csatlakozótest kialakításának tökéletesítésére vonatkozik az US 3,945,705 lajstromszámú szabadalmi leírás, amelyre 1976 márciusában engedélyeztek szabadalmat.

Az 1973-ban engedélyezett US 3,772,635 lajstromszámú szabadalom és az 1974-ben engedélyezett US 3,858,158 lajstromszámú szabadalom leírásából olyan megoldás ismerhető meg, amely további kábel párhuza10 mos csatlakoztatását opcionálisan lehetővé teszi. A megoldásban mindkét végén villás érintkezőt alkalmaztak egy adapterben, amely érintkezők egyik villás vége csatlakozónyíláson át benyúlik a csatlakozótestbe, és annak érintkezője keskeny közbenső részére kapcsolódik.

Az 1981-ben kibocsátott US 4,127,312 lajstromszámú szabadalom leírásában a Bell Telephoné Laboratories csatlakozómodulja van leírva, amelyet a telefóniában széleskörűen alkalmaznak, és amely „710 connector” kereskedelmi néven ismert. E témával kapcsolatos továbbá az US PS 3,858,158 és az US PS 3,611,264 lajstromszámú szabadalmi leírás.

Az US 4,127,312(1978) és az US 4,162,815 (1979) lajstromszámú szabadalmi leírásokban ismertetett dugaszolható csatlakozókban olyan érintkezők kerültek alkalmazásra, amelyek huzalrögzítő horonnyal és dugaszhüvellyel vannak kialakítva. Az érintkezők szigetelőtestben vannak elrendezve és bármely oldalról történő csatlakoztatást lehetővé téve összekötik annak két oldalát, miközben a testbe bevezetett vezetékek az érintke30 zők huzalrögzítő hornyában vannak rögzítve. Egy másik, hasonló modulhoz történő csatlakoztatás a huzalbekötési csomópont környezetében történik, ami miatt a huzal szigetelését nagyobb helyen el kell távolítani, illetve biztosítani szükséges a csomóponthoz történő hozzáférés lehetőségét.

Az US 4,285,563 (1981) lajstromszámú szabadalmi leírásban a 710 csatlakozó vizsgálatára alkalmas eljárás és berendezés van ismertetve. Eszerint vizsgálva a 710 csatlakozót, azt találták, hogy annak rugós érintkezői nem biztosítják a kifogástalan érintkezést, ha ismert csatlakozómodul bedugaszolásával párhuzamos rácsatlakozást létesítenek.

Kereskedelemben hozzáférhető továbbá az e bejelentés jogosultja által forgalmazott „Super Mate” csatlako45 zó, amely csatlakozó sorban elrendezett érintkezői egyik végén vezetéket befogó, villás érintkezőlap, másik végén másik, hasonló, de az előbbi érintkezőlaphoz képest 90 fokkal elfordított villás érintkezőlap van kialakítva, amely érintkezőnyelvvel vagy másik érintkezőlappal történő csatlakoztatásra alkalmas. Ennek a csatlakozónak is hiányossága, hogy a csatlakozás megbontásakor egy sor vezetékcsatlakozási csomópont fedetlen marad.

Az ismert olyan eszközök, amelyek lehetőséget adnak működő vonalpárokra párhuzamosan, vagy azt át55 hidalóan történő rácsatlakozásra, a szigetelt vezetékre két helyen csatlakoznak rá, vagy az egyik csatlakozás a vezetéket érintkezőre csatlakoztató csomópontnál jön létre. Mindkét esetben szükség van a vezetékek kitakarására az additív csatlakozás létrehozásához, a csatla60 koztatás oldásakor a vezetékek sérülhetnek, egyes veze2

HU 216 500 Β ték-összekötések megszakadhatnak, a vezetékcsatlakozások kilazulhatnak, megbízhatatlanná válhatnak.

Célunk a találmánnyal a fenti hiányosságok kiküszöbölése olyan csatlakozómodul és elosztó kialakításával, amely a csatlakozóba bekötött vezetékek megbolygatása nélkül teszi lehetővé az összecsatlakoztatott kábelekre további kábel párhuzamos kapcsolását, aktív kábelszakaszok áthidalását.

A feladat találmány szerinti megoldását képező csatlakozómodul polimerizált anyagú, hosszúkás szigetelőtestben sorban elrendezett fémérintkezőkkel rendelkezik, amely szigetelőtest - egyik hosszanti oldalán vezetékmegfogó elemekkel ellátott vezetékcsatornákkal kialakított - alaptestből és a fémérintkezőket befogó csatlakozótestből áll, amely érintkezők csatlakozótest belső felületéből kiálló, legalább egyik vége a vezetékcsatornába helyezett vezetéket befogó villás érintkezőlapként van kialakítva. Az érintkezők másik végén az alaptest nyílásán átmenő és külső felületéből kiálló második csatlakozórész, két vége között pedig harmadik, a csatlakozótest másik külső felülete felé irányított, másik csatlakozómodul második csatlakozórészével összekapcsolhatóan kialakított csatlakozórész van kialakítva.

Előnyösen a csatlakozótest alaptest felé nyitott fészkében hosszirányú betét van elrendezve, amely betét gerincén az U alakú érintkezők középrésze feltámaszkodik, és amely betétben, annak hossza mentén, a gerinc egyik oldala mellett, az érintkezők második csatlakozórésze számára átmenőnyílások vannak kialakítva, amely nyílásokon az érintkezők második csatlakozórésze túlnyúlik, míg az érintkezőknek a betét gerincének másik oldalán elrendezett vezetékbefogó villás érintkezőlapja a betét hosszirányára merőleges vezetékbefogó fészekréssel van kialakítva, továbbá a betétet felülről és két oldalról sapkaként borító felületben az érintkezőket befogó alakzatok vannak kialakítva.

Célszerűen az alaptest és a csatlakozótest a hossza mentén elosztva kialakított fogaslábakkal és mélyedésekkel van egymáshoz kapcsolva.

Előnyösen a betétet sapkaként borító felületben az érintkezők harmadik csatlakozórészévei szemben, sorban elrendezett, másik csatlakozómodul második csatlakozórészét befogadó csatlakozónyílások vannak kialakítva

Célszerűen a csatlakozómodul „710 csatlakozó”hoz csatlakoztatásra alkalmas adaptermodullal van kiegészítve, amely adaptermodul két hosszirányú csatlakozóhellyel rendelkező csatlakozótestében a két csatlakozóhelyet összekötő érintkezők sora van elrendezve, amely érintkezők egyik végén csatlakozómodul második csatlakozórészével összekapcsolhatóan kialakított, hosszirányú síkú, a csatlakozótest fészekmélyedésében elrendezett érintkezőnyelv, az érintkezők másik végén érintkezővilla van kialakítva.

Előnyösen a csatlakozótest az érintkezők elhelyezésére alkalmas fészekmélyedésekkel kialakított tartótestből és vele összekapcsolt, az érintkezőket a fészekmélyedésekben tartó zárótestből van összetéve, ahol az érintkezők érintkezőnyelve az egyik csatlakozóhelyet alkotó fészekmélyedésekben van elrendezve, míg az érintkezők érintkezővillája a másik csatlakozóhelyen kiáll a csatlakozótestből.

Célszerűen az érintkezők második csatlakozórésze érintkezőnyelv rugalmas közrefogására alkalmas érintkezővilla, amely érintkezővilla síkja az érintkező szárának lemezsíkjára merőleges síkba van fordítva.

Előnyösen az egyenlőtlen hosszú szárú U alakú rugalmas érintkezőknek széles középrésze van, amelynek egymással ellentétes végéből kiinduló két keskenyebb szára egyikén a vezetéket befogó, mélyen bevágott, párhuzamos falú, de a bevágás mélyén szélesebb vezetékbefogó fészekréssel, a bevágás elején vezetékszigetelést megbontó élekkel és szűkülő vezetékfogadó nyílással kialakított villás érintkezőlap, a szárak másikán az érintkezőlap síkjára merőleges síkú második csatlakozórész van kialakítva, míg a széles középrész második csatlakozórész felőli részéből kivágással van a harmadik csatlakozórész kialakítva.

Célszerűen a második csatlakozórész érintkezővillaként van kialakítva.

A találmány szerinti elosztó csatlakozómoduljának polimerizált anyagú, hosszúkás szigetelőtestben sorban elrendezett fémérintkezői vannak, amely szigetelőtest - egyik hosszanti oldalán vezetékmegfogó elemekkel ellátott vezetékcsatornákkal kialakított - alaptestből és a fém érintkezőket befogó csatlakozótestből áll, amely érintkezők csatlakozótest belső felületéből kiálló, legalább egyik vége a vezetékcsatornába helyezett vezetéket befogó villás érintkezőlapként van kialakítva. Az alaptest egy sor, érintkezőt pozicionáló nyílással van ellátva, a csatlakozótest alaptest felé nyitott fészkében hosszirányú betét van elrendezve, amely betét gerincén az U alakú érintkezők középrésze feltámaszkodik és amely betétben, annak hossza mentén, a gerinc egyik oldala mellett, az érintkezők második csatlakozórésze számára átmenőnyílások vannak kialakítva, amely nyílásokon és az alaptest e nyílások folytatását képező nyílásain át az érintkezőknek a betét hosszirányára merőleges síkú érintkezővülaként kialakított második csatlakozórésze túlnyúlik, míg az érintkezőknek a betét gerincének másik oldalán elrendezett vezetékbefogó villás érintkezőlapja (85) a betét hosszirányára merőleges vezetékbefogó fészekréssel, az alaptest vezetékcsatornájába benyúlóan van kialakítva, az érintkező két vége között pedig a csatlakozótest másik külső felülete felé irányított, másik csatlakozómodul második csatlakozórészévei összekapcsolható érintkezőnyelvként harmadik csatlakozórész van kialakítva, míg a betétet felülről és két oldalról sapkaként borító felületben az érintkezőket befogó alakzatok, továbbá az érintkezők harmadik csatlakozórésze fölött csatlakozónyílások vannak kialakítva, amely modulokból kettő vagy több egymással bonthatóan össze van csatlakoztatva, és a modulok szabad csatlakozóhelye - oldalélé mentén szerszámmélyedésekkel ellátott - alsó és felső fedél lel van lezárva.

A találmány szerinti megoldással lehetővé vált egymással csatlakozóval összekötött átvitel-technikai kábelekre harmadik kábel rácsatlakoztatása a csatlakozás megszakítása és a csatlakozóba bekötött vezetékekre közvetlenül történő rácsatlakoztatás nélkül, ami egyrészt a kábelek jelfolyamának zavartalanságát teszi le3

HU 216 500 Β hetővé, másrészt nem okoz sérülést, lazulást a csatlakozóba bekötött vezetékeken, így elkerülhetővé teszi az üzembiztonság rácsatlakozás miatti csökkenését.

Az alábbiakban kiviteli példákra vonatkozó rajz alapján részletesen ismertetjük a találmány lényegét. A rajzon az

1. ábra „710 csatlakozó és összekötő csatlakozó perspektivikus rajza, a

2. ábra az 1. ábra szerinti „710 connector” és összekötő csatlakozó metszete, a

3. ábra adapterérintkező nézete, a

4. ábra a 3. ábra szerinti érintkező másik nézete, az

5. ábra adaptermodul-tartótest felülnézete, a

6. ábra az 5. ábra szerinti tartótest 6-6 metszete, a

7. ábra adaptermodul zárótestének felülnézete, a

8. ábra a 7. ábra szerinti zárótest 8-8 metszete, a

9. ábra összekötő csatlakozó metszete, a

10. ábra csatlakozómodul alaptestének felülnézete, a

11. ábra a 10. ábra szerinti alaptest 11-11 metszete, a

12. ábra betét felülnézete, a

13. ábra a 12. ábra szerinti betét 13-13 metszete, a

14. ábra csatlakozómodul-érintkező elölnézete, a

15. ábra a 14. ábra szerinti érintkező távlati rajza, a

16. ábra a 14. ábra szerinti érintkező oldalnézete, a

17. ábra csatlakozómodul-ház felülnézete, a

18. ábra a 17. ábra szerinti ház 18-118 metszete, a

19. ábra csatlakozómodul-ház, benne befogott érintkezővel, a

20. ábra alsó fedél felülnézete, a

21. ábra a 20. ábra szerinti fedél 21-21 metszete, a

22. ábra elosztómoduljainak metszete, a

23. ábra a 22. ábra szerinti modulokból összeállított elosztó metszete.

A találmány szerinti többszörös vezetékpárcsatlakozó-rendszer egy sorban elrendezett érintkezőkkel kialakított 34 csatlakozómodulokból és ezek kiegészítőiből tevődik össze. A csatlakozómodulokon alul és felül is ki van alakítva egy egy csatlakozóhely, amelyekkel két vagy több modul egymásba csatlakoztatható, ezen túlmenően mindegyik csatlakozómodulba egy kábel érpárjai vannak bekötve. Az érintkezők összekötik a csatlakozómodulba bekötött kábel vezetékeit mindkét csatlakozási hellyel. A csatlakozómodul egy adaptermodul közbeiktatásával alkalmas a Bell Telephoné Laboratories „710 csatlakozó” típusú kábelcsatlakozójába történő becsatlakozásra is.

A példák szerinti egységek szigetelőtestei polimerizált műanyagból formázva, fémérintkezői rézötvözet például foszforbronz lemezből kivágva és hajlítva készülnek.

A 34 csatlakozómodul szigetelőteste 25 alaptestből, 26 csatlakozótestből és 36 betétből tevődik össze. A 34 csatlakozómodul adaptermodullal és felső 29 fedéllel kiegészítve 35 összekötő csatlakozót alkot, amely az ismert és a telefoniéban széleskörűen alkalmazott 32 „710 csatlakozóival történő csatlakoztatásra alkalmas. A 35 összekötő csatlakozó szigetelőteste tehát a 29 fedélből, a csatlakozódmodul 26 csatlakozótestéből és a 36 betétből, a 25 alapból, az adaptermodul 28 csatlakozótestéből és 44 tartótestéből áll (2. ábra).

Kettő vagy több 34 csatlakozómodult elosztóként alkalmazva az alsó modul kiálló érintkezőit alsó 110 fedéllel, a felső modul felső csatlakozóhelyét a felső 29 fedéllel fedjük. A 29, 110 fedelek védik az érintkezőket és támasztófelületet nyújtanak a becsatlakozáshoz szükséges erő kifejtésekor. Egy kábel mindkét végén csatlakozómodult alkalmazva a csatlakozókkal összekötött átvitel-technikai kábel egy-egy szakasza az átviteli vonalak kapcsolatának és üzemének megzavarása nélkül áthidalható, kiiktatható.

Az 1. ábrán az US 4,262,985 lajstromszámú szabadalmi leírásból megismerhető 32 „710 csatlakozó” és a rá csatlakoztatható 35 összekötő csatlakozó van szemléltetve. A „710 csatlakozó hosszú 33 csatlakozótestében a hossza mentén elosztva vezetékbevezető nyílások vannak kialakítva a csatlakozótest mindkét oldalán, a kétoldali nyílások között kialakított fészkekben mindkét végükön vezetékbefogóval ellátott 30 érintkezők vannak egymással párhuzamosan elrendezve (lásd még a 2. ábrát).

A 2. ábrán a 35 összekötő csatlakozó a 32 „710 csatlakozóival összedugva, metszetben van ábrázolva, ahol a „710 csatlakozó” 30 érintkezőire az adapter .modul 40 érintkezőinek villás vége van rácsatlakoztatva. A 33 öszszekötő csatlakozó egy 34 csatlakozómodulból, egy adaptermodulból és egy felső 29 fedélből van összetéve.

A 34 csatlakozómodul 37 érintkezőket befogó 39 házát a bekötő 26 csatlakozótest és az ebben elrendezett hosszú 36 betét alkotja. A 36 betét és a 26 csatlakozótest közé huszonöt érpár érintkezői vannak befogva. Az érintkezőkhöz kapcsolódó vezetékek a 25 alaptest felül nyitott huzalcsatomáiba vannak bevezetve és az érintkezők villás vége által megfogva. A 34 csatlakozómodul alsó, alaptest felőli csatlakozóhelyén kiálló érintkezőkre másik 34 csatlakozómodul vagy adaptermodul csatlakoztatható.

Az adaptermodul 28 csatlakozótestében 40 érintkezők (3., 4. ábrák) vannak elrendezve. A 40 érintkezők egyik vége dugaszolható 41 érintkezőnyelvként, másik vége 43 érintkezővillaként van kialakítva, a 40 érintkező két vége közötti 42 szárán a szárnál szélesebb rögzítőelemek vannak kiképezve. A 43 érintkezővillák a „710 csatlakozó” dugaszolható érintkezőcsapjának a villaszárai közé történő rugalmas befogására alkalmasan vannak kialakítva. A hajlított szárú 40 érintkezők a 28 csatlakozótestet alkotó 44 tartótest (5., 6. ábrák) és 55 zárótest (7., 8. ábrák) közé vannak befogva. Az 5. és

6. ábra szerinti 44 tartótest hosszúkás és kerek 46, 47 mélyedéseinek a csatlakoztatásban csak annyi a funkciója, hogy a magas falai a tartótest felső 45 felületéből kiemelkedve meghatározzák a közöttük kialakított, a 44 tartótest 40 érintkezőt befogadó 48 fészekmélyedései felső peremének magasságát. A 48 fészekmélyedések felül és a 28 csatlakozótest középvonala irányában nyitottak és szélességükben változóak, egy szélesebb, az érintkező rögzítőelemének befogadására alkalmas részszel kialakítva. A 48 fészekmélyedés 6. ábrán jobb oldali keskeny fészke a 40 érintkező 41 érintkezőnyelvének befogadására alkalmasan van kialakítva, amely érintkező 42 szára a 44 tartótest 49 támasztófelületén fekszik fel. Mindegyik érintkező számára egy-egy 48 fészekmélyedés van a 44 tartótestben kialakítva.

HU 216 500 Β

A 44 tartótest felső, 45 felülete közelében, annak 55 zárótest felőli oldalán csonka gúla alakú 50 kapocsfejek vannak kialakítva, míg ugyanezen oldal alsó részében kör keresztmetszetű 52 csapfészkek vannak kialakítva. Az 50 kapocsfejek és az 52 csapfészkek a 44 tartótestet az 55 zárótesttel 28 csatlakozótestté összekapcsoló eszközök.

A 28 csatlakozótest alsó része a „710 csatlakozó” 33 csatlakozótestével összeillőén van kialakítva és két hosszanti oldalán 53 rögzítődudorokkal van ellátva, amely dudorok segítségével a 28 csatlakozótest a 33 csatlakozótestben rögzíthető. A 44 tartótest külső oldalán a felső 45 felületében továbbá fogas 71 rögzítőmélyedések és 118 szerszámmélyedések vannak kialakítva, amely utóbbiak segítségével az adaptermodul leválasztható a csatlakozómodul 25 alaplapjáról.

Az 55 zárótest (7., 8. ábrák) felső 56 felülete a 44 tartótest 45 felületével egy magasságba esik. Az 55 zárótest 44 tartótesttel kapcsolódó felületében az 52 csapfészkekkel szemben 60 csapok, a 44 tartótest 50 kapocsfejével szemben gomba alakú 58 rögzítőnyelvvel határolt 57 fészkek vannak kialakítva, a közbenső helyeken pedig a 44 tartótest oldalfelületén felfekvő 59 nyúlványok vannak kiképezve.

Az adaptermodul 40 érintkezőit közrefogja és pozícionálja a 44 tartótest és az 55 zárótest oly módon, hogy azok 41 érintkezónyelve a 48 fészekmélyedések keskeny részében, a 40 érintkezők 42 szárának rögzítőelemei a 48 fészekmélyedések széles részében, a 42 szár további része a felváltva elrendezett 58 rögzítőnyelv, illetve 59 nyúlvány és a 44 tartótest közötti résben, a 40 érintkezők 43 érintkezővillái pedig a 28 csatlakozótest alatt, azon kívül helyezkednek el, a „710 connector’-csatlakozó vezetékeket összekötő 30 érintkezőinek szárával történő kapcsolódásra alkalmas helyzetben (2. ábra).

A 2. ábrán feltüntetett módon az 35 összekötő csatlakozó „710 csatlakozóival összedugaszolt helyzetében az adaptermodul 53 dudorai a „710 csatlakozó” 33 csatlakozótestének sínszerű bordái oldalában kialakított fészkekbe vannak beugratva, mechanikusan biztosítva a kapcsolatot.

Az 55 zárótest alsó részében 119, 119' szerszámmélyedések vannak kialakítva, amelyekbe csavarhúzót vagy más szétválasztószerszámot betűzve szétválasztható a „710 csatlakozó” és az adaptermodul.

A 9. ábrán a „710 csatlakozóiba történő becsatlakozásra alkalmas 35 összekötő csatlakozó metszete van ábrázolva. A 35 csatlakozó egy 34 csatlakozómodulból, adaptermodulból és felső 29 fedélből van összeállítva. A 34 csatlakozómodul 25 alapteste a 10., 11. ábrákon van felülnézetben, illetve metszetben ábrázolva. A 25 alaptestben az érintkezők számára egy sor, az alaptest alsó és felső felülete között 62 átmenőnyílás van kiképezve, amely 62 nyílások az alaptest egyik hosszanti oldala mentén vannak kialakítva, míg az alaptest másik hosszanti oldala mentén huzalbevezető és -rögzítő eszközök vannak a felső felületből kiemelkedően kialakítva. A huzalrögzítő eszközök egymás felé a felületből merőlegesen kiálló hegyes, illetve lekerekített 64 fogak, amelyek között 66 huzalcsatorna van kialakítva. A 64 fogak az alaplap szélétől a középvonal felé kissé eltolva vannak elrendezve, így az alaplap oldalélé mentén 65 váll van kialakítva. A 64 fogak és a 62 nyílások között függőleges 67 karok formálnak felül 68 lépcsővel lezárt nyílásokat, amelyek a 66 huzalcsatomák részét képezik. Ha nincs vezeték a huzalcsatomában, a 67 karok egymással párhuzamosan állnak. A 66 huzalcsatomába helyezett vezeték a 67 karokat a vezeték környezetében szétfeszíti az alsó és felső távolsághoz képest. A 64 fogaknak is van olyan oldalsó része, amelyet a vezeték deformál, így a vezeték hosszirányban és keresztirányban is meg van fogva elmozdulás ellen. A 64 fogak és a 67 karok között mély 69 árok húzódik a 25 alaptest felső felületében, amely árok keresztezi a 66 huzalcsatornákat, az árkot azonban minden 66 huzalcsatoma közepén megszakítja egy-egy keskeny 63 támasztóborda, amely a 66 huzalcsatoma hosszirányában húzódik. A 69 árok az érintkezők vezetékbefogó villás vége számára biztosítanak helyet, míg a 63 támasztóbordák a vezetéket támasztják alá, miközben az a vezetékbefogó villás vége ágai közötti hasítékba szorul.

A 25 alaptest alsó felületéből fogas 70 rögzítőlábak állnak ki, amelyek alkalmasak az adaptermodul 28 csatlakozótest oldalsó részén felül kialakított fogas 71 mélyedésekkel, vagy egy másik csatlakozómodul 26 csatlakozótestének megfelelő részeivel történő oldható kapcsolat létrehozására. A 25 alaptest felső felületében is vannak fogas 71 mélyedések kialakítva a csatlakozómodul 26 csatlakozótestének részét képező 39 ház hasonló kialakítású és méretű lábai számára, amelyekkel a 26 csatlakozótest a 25 alaptesttel állandó jelleggel össze van kapcsolva.

Egy előnyös kialakításban a 25 alaptest huzalcsatornák felőli szélében 73 mélyedések vannak kialakítva (10. ábra) a 65 vállbán, amelyek a félhurkos (a vezetékcsatornában visszahajlított) vezetékbekötés egyik - rendszerint az alsó - ágának elvágása esetén a vezeték leszigetelés előtti pozicionálására szolgálnak. A félhurkos vezetékbekötést úgy készítjük, hogy a vezetéket kettéhajtjuk és a 64 fogak és a 67 karok közé az így képzett hurkot toljuk be, ahol a hurok mindkét ága ugyanazon csatornában, ugyanazon karok és fogak között helyezkedik el.

A 26 csatlakozótest egyik részét alkotó 39 ház alul nyitott, boltozatos, hosszanti nyílásában 36 szigetelőbetét (12., 13. ábrák) van elrendezve, a 36 betét és a 39 ház közötti résben, illetve fészkekben egy sor 37 érintkező van befogva. A 36 betét egy alakos, hosszú támasztóelem, amelynek hosszanti bordáján az U alakú érintkezők át vannak vetve. A borda egyik oldalán 75 nyúlványok vannak, amelyek mindegyikének tetején egy-egy érintkezőhelyező 76 dudor található. A 75 nyúlványok között 77 horony van kialakítva, míg a borda másik oldalán 78 támasztófelület áll ki. A 75 nyúlványok közötti 77 hornyok síkjában keskeny 80 átmenőnyílások vannak a borda melletti alacsony betétsávban kialakítva. A borda hosszirányára merőleges irányban hosszúkás keresztmetszetű, keskeny 80 nyílásokat két oldalról egymással párhuzamos 81, 82 falak határolják, amelyek a hossz

HU 216 500 Β mentén meghatározott rend szerint elrendezett 83 fogakat formálnak. A keskeny 80 nyílásokat határoló falak lecsüngő 84 nyúlványokat képeznek, amelyek a 25 alaplap 62 nyílásaiba belenyúlnak. E nyúlványok alkalmazásának célja a dielektrikum érintkezők közötti vezetési útjának megnövelése.

Mindegyik 75 nyúlványon egy-egy 37 érintkező van elrendezve úgy, hogy az érintkezők két vége a borda két oldalán helyezkedik el. A 37 érintkezők (14-16. ábrák) egyenlőtlen szárú U alakú, rugalmas vezetőelemek, széles 88 középrészből egymással ellentétes irányba kinyúló szárakkal. Az egyik szár lefelé lógó végén vezetékcsatlakoztató villás 85 érintkezőlap van kialakítva, amelynek síkja párhuzamos a 36 betét hosszirányával, és amely mélyen be van hasítva, a hasíték mélyén 86 fészekréssel a vezeték számára, továbbá enyhén szűkülő, szigetelésátvágó élekkel ellátott vezetékfogadó nyílással kialakítva. A 37 érintkező ugyancsak lefelé lógó másik, hosszabb szárának végén kialakított 90 csatlakozórész érintkezőnyelv vagy érintkezővilla, amelynek síkja merőleges a vezetékbefogó 85 érintkezőlap síkjára. A 37 érintkezőn második 91 érintkezőhely is ki van alakítva a középrészből, annak hosszabb szára felőli részén kivágva, amely lehet érintkezőnyelv vagy érintkezővilla. A második 91 érintkezőhely segítségével harmadik vezetéket, például mérővezetéket is rácsatlakoztathatunk az érintkezőre, amelyre egy vezeték és másik csatlakozófél érintkezőjén át az érintkezővel kapcsolódó másik vezeték már rá van csatlakoztatva. A példában a 91 csatlakozórész egy felfelé álló, az érintkező lemezéből kivágott nyelv, amely felülről történő rácsatlakozásra alkalmas, szemben az első 90 csatlakozórésszel, amely alulról történő rácsatlakozásra alkalmasan van irányítva. A felső 91 csatlakozórészekkel szemben a 39 ház felső falában 101 átmenő csatlakozónyílások vannak kialakítva, amelyen át egy másik csatlakozófél érintkezői benyúlva a 91 csatlakozórészekre csatlakoztathatók.

A 37 érintkezők vezetékbefogó 85 érintkezőlapja a 36 betét hosszirányával párhuzamosan, a betét 78 támasztófelületén feltámaszkodva helyezkedik el, tehát a vezetéket befogadó 86 fészekrése merőleges a 36 betét hosszirányára. A 37 érintkező széles 88 középrészében nyílás van kialakítva a 36 betét 76 dudora számára, amely az érintkező egyértelmű helyezésére szolgál. A második, hosszabb láb a hossza mentén 90°-kal el van csavarva, így az alsó 90 csatlakozórész merőleges síkban áll a vezetékbefogó 85 érintkezőlaphoz képest.

A rugalmas csatlakozórészű érintkezővilla típusú csatlakozórész a 36 betét 75 nyúlványától lefelé nyúlva a 80 nyílásban helyezkedik el, és lefelé kiáll a 36 betét alsó felületéből. Az érintkezőnyelvként kialakított 91 csatlakozórész a 90 érintkezőrész vonalában, afölött, arra merőleges síkban van elrendezve, így egy másik modul 90 csatlakozórészévei történő csatlakoztatásra alkalmas szögben áll.

A csatlakozómodul 37 érintkezőit felülről borító és a 36 betétet befogadó 39 ház (17., 18. ábrák) felső felületében kialakított 101 nyílások felső csatlakozóhelyet alkotnak, míg a 39 ház alsó, alakos 96 felületéből egymástól meghatározott távolságra számos falelem áll ki. Az alsó felületből kiálló 99 falak között, a 101 csatlakozónyílások vonalában 100 bordák vannak kialakítva. A 100 bordákkal szemben befelé mutató 104 támasznyúlványok vannak kialakítva, amelyek a 37 érintkezők 85 érintkezőlapját oldalról támasztják és a betét 78 támasztófelületéhez nyomják, míg a 25 alaptest vezetékbefogó 64 fogai a 104 támasztónyúlványok között helyezkednek el. A 39 ház egyik 105 oldalfala a 37 érintkezők 85 érintkezőlapja mentén, a ház másik oldalfala a 90 csatlakozórészek közelében - bár azoktól és a 36 betét 80 nyílásainak falát képező 84 nyúlványoktól magasabban - helyezkedik el. A 39 ház alján 70 fogaslábak vannak lefelé kinyúlóan kialakítva, amely 70 lábak a 25 alaptest 71 fogasmélyedéseivel kapcsolódnak. Ilyen 71 mélyedések a 39 ház felső 95 felületében is ki vannak alakítva annak élei mentén, amelyekbe másik 25 alaptest vagy 29 fedél 70 fogaslábai kapcsolódhatnak. A 39 ház felső 95 felületében a 106 oldalfal mentén a 71 mélyedésekkel váltakozva 118 szerszámmélyedések is ki vannak alakítva.

A 37 érintkezőkkel és 36 betéttel szerelt 39 ház a 19. ábrán metszetben van ábrázolva.

A 20., 21. ábrákon alsó 110 fedél van felülnézetben és metszetben ábrázolva. Az alsó 110 fedél a 25 alaptest alsó felületére csatlakoztatható. Egyrészt védi a 25 alaptestből kiálló érintkezőket és merevíti a 25 alaptestet, másrészt támasztófelületet nyújt a modulok összecsatlakoztatásakor fellépő erők kifejtéséhez. A 110 fedél általában sima külső 111 felülettel rendelkezik, míg a felső, belső felületében egy sor 114 fészekmélyedés van kialakítva a 37 érintkezők 90 csatlakozórészének befogadására alkalmasan. A 110 fedél hosszanti széleiben a 25 alaptest 70 lábainak befogadására és rögzítésére alkalmas 71 fogasmélyedések, továbbá a 110 fedél és a alaptest szétválasztására szolgáló 118 szerszámmélyedések vannak kialakítva.

A felső 29 fedél (22., 23. ábrák) az alsóhoz hasonlóan, a 26 csatlakozótestre csatlakoztathatóan van kialakítva, egyenletesen elosztja a ráható erőket a csatlakozótest felső 95 felületén, megvédve a 95 felületből kissé kiálló részeket. A felső 29 fedél külső felületében hosszirányú 115 árok van kiképezve huzalvágó penge számára.

A 22. ábrán a modulok olyan összeállítása van szemléltetve, amely két kábel érpárainak összekötésére szolgál. Az alsó 110 fedél alsó 25 alaptesthez van rögzítve. Az első kábel vezetékei a 25 alaptest 66 huzalcsatomáinak 64 fogai és 67 karjai közé vannak bevezetve. A vezetékek végeinek huzalvágó pengével történt levágása után a 26 csatlakozótestet felülről rányomjuk a 25 alaptestre, miközben mindegyik 37 érintkező átvágja a fészekrésébe kerülő vezeték szigetelését. A 26 csatlakozótest felső felületére második 25 alaptest van csatlakoztatva, amely 26 alaptest 66 huzalcsatomáiba, 64 fogai és 67 karjai közé a fent ismertetett módon a második kábel vezetékei vannak behelyezve. Erre a 25 alaptestre második 26 csatlakozótestet nyomunk rá, amely 26 csatlakozótest 39 házára felső 29 fedél van rápattintva. A második 26 alaptestbe foglalt 37 érintkezők (csatlakozómodul) érintkezővillás 90 csatlakozórésze eközben behatol6

HU 216 500 Β va az alsó csatlakozómodul 101 csatlakozónyílásaiba a csatlakozórésében fogadja az alsó csatlakozómodul megfelelő 37 érintkezőjének felső 91 csatlakozórészét képező érintkezőnyelvet. Ezzel a két kábel érpárjainak összecsatlakoztatása megtörtént. Az érpárok csatlakozásának bontása a két csatlakozómodul között, azaz az alsó 26 csatlakozótest és a felső 25 alaptest közötti kapcsolat megbontásával történik, anélkül, hogy a vezetékek és az érintkezők 85 érintkezőlapja közötti vezetőkapcsolatot meg kellene bontani. Minthogy a vezetékek bekötési helye zárt marad, a csomópontot védő, szemcsés kitöltőanyaggal is megtölthető ez a tér, és a kitöltőanyag a csatlakozás bontásakor nem szóródik ki. A 23. ábrán a

22. ábra szerinti összeállítás a kábelek összekapcsolt állapotában van ábrázolva, de - a takarás elkerülése érdekében - kábelek az ábrán nincsenek feltüntetve. A 2. és

23. ábrákon fel van tüntetve a két csatlakozómodul közötti 120 választóvonal, amely mentén a csatlakoztatás bontása történik. A felső vagy alsó 29,110 fedél levehető, az így szabaddá tett csatlakozóhelyre további kábel csatlakozómodulja csatlakoztatható. A felső 29 fedél levételével szabaddá tett 91 csatlakozórészeken át egy-egy kábelszakasz a kábelen át létrehozott összeköttetések üzemének zavarása nélkül kiiktató, mindkét végén csatlakozómodullal ellátott áthidalókábel is beköthető az összekötött kábelek két pontja közé.

Claims (11)

1. Csatlakozómodul főként átvitel-technikai alkalmazásra, polimerizált anyagú, hosszúkás szigetelőtestben sorban elrendezett fémérintkezőkkel, amely szigetelőtest - egyik hosszanti oldalán vezetékmegfogó elemekkel ellátott vezetékcsatornákkal kialakított - alaptestből és a fémérintkezőket befogó csatlakozótestből áll, amely érintkezők csatlakozótest belső felületéből kiálló, legalább egyik vége a vezetékcsatornába helyezett vezetéket befogó villás érintkezőlapként van kialakítva, azzal jellemezve, hogy az érintkezők (37) másik végén az alaptest (25) nyílásán (62) átmenő és külső felületéből kiálló második csatlakozórész (90), két vége között pedig harmadik, a csatlakozótest (26) másik külső felülete felé irányított, másik csatlakozómodul második csatlakozórészévei (90) összekapcsolhatóan kialakított csatlakozórész (91) van kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótest (26) alaptest felé nyitott fészkében hosszirányú betét (36) van elrendezve, amely betét (36) gerincén az U alakú érintkezők (37) középrésze (88) feltámaszkodik és amely betétben (36), annak hossza mentén, a gerinc egyik oldala mellett, az érintkezők (37) második csatlakozórésze (90) számára átmenőnyílások (80) vannak kialakítva, amely nyílásokon (80) az érintkezők második csatlakozórésze (90) túlnyúlik, míg az érintkezőknek (37) a betét (36) gerincének másik oldalán elrendezett vezetékbefogó villás érintkezőlapja (85) a betét (36) hosszirányára merőleges vezetékbefogó fészekréssel (86) van kialakítva, továbbá a betétet (36) felülről és két oldalról sapkaként borító felületben az érintkezőket (37) befogó alakzatok vannak kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy az alaptest (25) és a csatlakozótest (26) a hossza mentén elosztva kialakított fogaslábakkal (70) és mélyedésekkel (71) van egymáshoz kapcsolva.

4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy a betétet (36) sapkaként borító felületben az érintkezők harmadik csatlakozórészével (91) szemben, sorban elrendezett, másik csatlakozómodul második csatlakozórészét (90) befogadó csatlakozónyílások (101) vannak kialakítva.

5. Az 1., 2. vagy 4. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy a „710 csatlakozó”-hoz (32) csatlakoztatásra alkalmas adaptermodullal van kiegészítve, amely adaptermodul két hosszirányú csatlakozóhellyel rendelkező csatlakozó testében (28) a két csatlakozóhelyet összekötő érintkezők (40) sora van elrendezve, amely érintkezők (40) egyik végén csatlakozómodul második csatlakozórészévei (90) összekapcsolhatóan kialakított, hosszirányú síkú, a csatlakozótest (28) fészekmélyedésében (48) elrendezett érintkezőnyelv (41), az érintkezők (40) másik végén érintkezővilla (43) van kialakítva.

6. Az 5. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótest (28) az érintkezők (40) elhelyezésére alkalmas fészekmélyedésekkel (48) kialakított tartótestből (44) és vele összekapcsolt, az érintkezőket (40) a fészekmélyedésekben (48) tartó zárótestből (55) van összetéve, ahol az érintkezők (40) érintkezőnyelve (41) az egyik csatlakozóhelyet alkotó fészekmélyedésekben (48) van elrendezve, míg az érintkezők (40) érintkezővillája (43) a másik csatlakozóhelyen kiáll a csatlakozótestből (28).

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozómodul, azzaljellemezve, hogy az érintkezőinek (37) második csatlakozórésze (90) érintkezőnyelv rugalmas közrefogására alkalmas érintkezővilla, amely érintkezővilla síkja az érintkező szárának lemezsíkjára merőleges síkba van fordítva.

8. Az 1. vagy 4. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy az egyenlőtlen hosszú szárú U alakú, rugalmas érintkezőinek (37) széles középrésze (88) van, amelynek egymással ellentétes végéből kiinduló két keskenyebb szár egyikén a vezetéket befogó, mélyen bevágott, párhuzamos falú, de a bevágás mélyén szélesebb vezetékbefogó fészekréssel (86), a bevágás elején vezetékszigetelést megbontó élekkel és szűkülő vezetékfogadó nyílással kialakított villás érintkezőlap (85), a szárak másikán az érintkezőlap (85) síkjára merőleges síkú második csatlakozórész (90) van kialakítva, míg a széles középrész (88) második csatlakozórész (90) felőli részéből kivágással van a harmadik csatlakozórész (91) kialakítva.

9. A 8. igénypont szerinti csatlakozómodul, azzal jellemezve, hogy a második csatlakozórész (90) érintkezővillaként van kialakítva.

10. Elosztó csatlakozómodullal, főként átvitel-technikai alkalmazásra, amely csatlakozómodulnak polimerizált anyagú, hosszúkás szigetelőtestben sorban el7

HU 216 500 Β rendezett fémérintkezői vannak, amely szigetelőtest - egyik hosszanti oldalán vezetékmegfogó elemekkel ellátott vezetékcsatornákkal kialakított - alaptestből és a fémérintkezőket befogó csatlakozótestből áll, amely érintkezők csatlakozótest belső felületéből kiálló, legalább egyik vége a vezetékcsatornába helyezett vezetéket befogó villás érintkezőlapként van kialakítva, azzal jellemezve, hogy az alaptest (25) egy sor, érintkezőt pozicionáló nyílással (62) van ellátva, a csatlakozótest (26) alaptest felé nyitott fészkében hosszirányú betét (36) van elrendezve, amely betét (36) gerincén az U alakú érintkezők (37) középrésze (88) feltámaszkodik, és amely betétben (36), annak hossza mentén, a gerinc egyik oldala mellett, az érintkezők (37) második csatlakozórésze (90) számára átmenőnyílások (80) vannak kialakítva, amely nyílásokon (80) és az alaptest (25) e nyílások (80) folytatását képező nyílásain (62) át az érintkezőknek a betét (36) hosszirányára merőleges síkú érintkezővillaként kialakított második csatlakozórésze (90) túlnyúlik, míg az érintkezőknek (37) a betét (36) gerincének másik oldalán elrendezett vezetékbefogó villás érintkezőlapja (85) a betét (36) hosszirányára merőleges veze5 tékbefogó fészekréssel (86), az alaptest (25) vezetékcsatornájába (66) benyúlóan van kialakítva, az érintkező (37) két vége között pedig a csatlakozótest (26) másik külső felülete felé irányított, másik csatlakozómodul második csatlakozórészévei (90) összekapcsolható érintke10 zőnyelvként harmadik csatlakozórész (91) van kialakítva, míg a betétet (36) felülről és két oldalról sapkaként borító felületben az érintkezőket (37) befogó alakzatok, továbbá az érintkezők (37) harmadik csatlakozórésze fölött csatlakozónyílások (101) vannak kialakítva, amely

15 modulokból kettő vagy több egymással bonthatóan össze van csatlakoztatva, és a modulok szabad csatlakozóhelye oldalélé mentén szerszámmélyedésekkel (118) ellátott alsó és felső fedéllel (29,110) van lezárva.