HU215960B - Eljárás hatóanyagot tartalmazó vizes liposzómaszuszpenziók előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás hatóanyagőt tartalmazó vizeslipőszómaszűszpenziók és liőfilizátűmők előállítására lipőszómátképező anyag (vagy anyagelegy) rövid szénláncú, legfeljebb hárőm széntőmős alkőhőlős őldatából és vizes fázisból, a hatóanyag vagy ahatóanyagelegy lipidőldatban és/vagy a vizes fázisban való őldásávalvagy szűszpendálásával. A találmány szerinti eljárás lényege, hőgy avizes fázist elegyítik alkőhőlős őldattal, a rövid szénláncú alkőhőltvákűűmdesztillációval vagy nitrőgén bevezetésével eltávőlítják, éskívánt esetben a ipőszómaszűszpenziót liőfilizálják. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás hatóanyagot tartalmazó vizes liposzómaszuszpenziók és liofilizátumok előállítására liposzómát képező anyag (vagy anyagelegy) (a továbbiakban lipidnek is vagy lipidelegynek is nevezzük) rövid szénláncú, legfeljebb három szénatomos alkohollal készült oldatából és vizes fázisból, a hatóanyag vagy hatóanyagelegy lipidoldatban és/vagy a vizes fázisban történő oldásával vagy szuszpendálásával, azzal jellemezve, hogy a vizes fázist keveréssel bevisszük az alkoholos oldatba, és a rövid szénláncú alkoholt vákuumdesztillációval vagy nitrogén bevezetésével eltávolítjuk, és kívánt esetben a liposzómaszuszpenziót liofilizáljuk.

Ismeretesek a liposzómák, magukban zárt szférikus vagy elliptikus lipidcseppek, amelyek vizes fázist zárnak magukba. A jelen lévő lipid-kettősrétegek száma szerint megkülönböztetjük a nagy és kis unilamelláris liposzómákat (LUV és SUV) a multilamelláris liposzómáktól (MLV).

Az első liposzómákat úgy állították elő, hogy lipidfilmeket vizes fázisokban diszpergáltak. Az így kapott MLV-diszperziókat SUV-vé lehet átalakítani alkalmas homogenizáló eljárás, így ultrahangkezelés vagy nagynyomású homogenizáció alkalmazásával. Az MLV-nek és a SUV-nak azonban csak kicsiny zárványtérfogata van (a bezárt vizes fázis térfogata, liter/mol lipid), úgyhogy hidrofil anyagok hatékony bezárására nem alkalmasak.

Ezzel szemben az LUV-k határozottan nagyobb zárványtérfogatúak, és ezzel nagyobb a zárványkapacitásuk (az alkalmazott gyógyszerhatóanyag %-a).

Az LUV-k előállítására a mai napig használatos eljárásokat a „solvent evaporation” (oldószerlepárlás) gyűjtőfogalomba sorolhatjuk.

A legismertebb és a kapott zárványok tekintetében legjobb eljárás Papahadjopoulos RÉV (reverse phase evaporation) eljárása (4235 871 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Ennek során a lipidet, illetve a lipidelegyet legelőször egy vízzel nem, vagy csak kevéssé elegyíthető oldószerben (rendszerint dietil-éterben vagy kloroformban) oldják. Miután ezt az oldatot hozzáadták a gyógyszerhatóanyagot tartalmazó vizes fázishoz, az elegyet ultrahangkezeléssel W/Oemulzióvá alakítják át. Ezt követően az oldószert rotációs lepárlón eltávolítják, mimellett először gél képződik, amelyet a vákuum növelésével vagy víz hozzáadásával liposzómaszuszpenzióvá alakítanak át.

Ennek az eljárásnak speciális kivitelezését írják le a GB 2 140 822 számú leírásban. Itt azonban az emulgeálást ultrahangkezelés nélkül, intenzív átkeveréssel végzik. Ennek az eljárásnak különösen DNS-nek növényi sejtekbe való átadásához kell alkalmasnak lennie.

Ezzel ellentétben a Deamer és Bangham által bevezetett „éterinjekció” eljárás szerint [Biochim. Biophys. Acta, 443 (1976) 629-634], az ugyancsak dietil-éterben oldott lipidet vákuumban meleg, vizes oldatba (50-60 °C) injektálják. Egy 1,2 pm-es szűrőn végzett szűrés után a kapott liposzómák heterogének és méretük 150-250 nm.

Az előbbi eljárások esetén alkalmazott oldószerek toxikológiai és biztonságtechnikai szempontokból kritikusak.

Ha az előbbi, „éterinjekció” módszert alkalmazó eljárásban azonban etanolt használnak oldószerként, úgy erősen hígított SUV-diszperzió keletkezik, melyet ultraszűréssel betöményíthetnek [Biochim. Biophys. Acta, 298 (1973) 1015-1019]. Az így kapott liposzómák átlagos nagysága egyértelműen 50 nm alatt van, és az MLV-részarány 6%.

Ennek az eljárásnak egy továbbfejlesztését ismerteti az EP-A 0253 619 számú európai szabadalmi bejelentés. Ennél az eljárásnál például etanolos lipid- és gyógyszeroldatot, amely az összformula 10%-át teszi ki, 1000-3000000 hPa nyomáson injektálnak egy vizes fázisba, melyet homogenizátorral kevernek. Ezen, igen költséges eljárás szerint kicsiny, unilamelláris liposzómák keletkeznek. Olyan liposzómaszuszpenziók előállítására, amelyek hidrofil hatóanyagot tartalmaznak, ez az eljárás nem alkalmas.

Teljesen más jellegű eljárást ír le az EP 130577 A 2 számú leírás. Itt a lipideket egy vízoldható, nem illékony oldószerrel keverik. Ehhez a keverékhez egy, adott esetben hatóanyagot tartalmazó, vizes oldatot adunk, az így kapott keveréket diszpergálják, ezáltal a kívánt liposzómák keletkeznek. Az eljárás hátránya, hogy a nem illékony oldószer nem távolítható el, és ezért a liposzómákban marad.

Megemlítendő még egy olyan eljárás is liposzómák vízoldható oldószerekkel végzett előállítására, amellyel „monofázist” állítanak elő (WO 85/00751 számú PCT szabadalmi bejelentés). Ezt az egyfázisú elegyet rendszerint a lipidtartalmú oldószer (például etanol) 5 miéből és a vizes komponens 0,2 ml-éből állítják elő. Az oldószert ezt követően inertgáz-bevezetéssel - az elegy egyidejű ultrahangkezelése mellett - távolítják el, ekkor egy film képződik. Ezt ezután vizes fázissal reszuszpendálják. Ekkor úgynevezett MPV-k (monophasic vesicles, azaz monofázisos cseppek) keletkeznek, amelyeknek több lipid-kettősrétege van. A klasszikus MLV-ékkel szemben ezeknek nagyobb a stabilitásuk pufferben, valamint nagyobbak a zárványaik.

Végül meg kell említenünk az EP-A 0 349429 számú európai szabadalmi bejelentésben ismertetett eljárást, amely esetén egy, adott esetben a hatóanyagot tartalmazó, etanolos lipidoldatot gyenge keveréssel visznek be egy vizes fázisba. Mint azt saját kísérleteink mutatják, ezzel a már ismert eljárással lényegesen kisebb zárványkapacitások érhetők el, mint a találmány szerinti eljárással. A találmány szerinti eljárásnak még az is előnye, hogy azzal az etanolos fázisra vonatkoztatva 10%-os lipidkoncentráció fölött is nagy zárványkapacitást érhetünk el, vagy még növelhetjük is a zárványkapacitást.

Az előbbi, már ismert módszerekkel összehasonlítva a találmány szerinti eljárás előnye, hogy műszakilag nagy léptékben is, egyszerűen kivitelezhető. Az erősen toxikus vagy nagyon könnyen gyulladó oldószer használatát elkerüljük. Ki kell emelnünk a találmány szerinti eljárás igen jó reprodukálhatóságát is, a kapott ható2

HU 215 960 Β anyagzárványok és liposzómanagyságok tekintetében, valamint a liposzómákban lévő igen nagy hatóanyagtartalmat, amely a liposzómákban az 50%-ot meghaladhatja, továbbá a találmány szerinti eljárással elért szokatlanul nagy hatóanyag-koncentrációkat a liposzómaszuszpenziókban (800 mg/ml-ig). Ezen túl megemlítendő, hogy a találmány szerinti eljárással olyan liposzómaszuszpenziókat sikerül előállítani, amelyek igen csekély mennyiségben tartalmaznak oldószermaradványokat, és jól tárolhatók. A találmány szerinti eljárás aszeptikus körülmények között ugyancsak probléma nélkül kivitelezhető.

A találmány szerinti eljárásban ugyanazokat a liposzómaképző anyagokat alkalmazhatjuk, mint a korábban ismert eljárásokban.

Alkalmas liposzómaképző anyagok szokásosan az amfifatikus lipidek vagy lipidelegyek, mint például a foszfolipidek, szfingomielinek vagy éter-foszfolipidek. Ezeknek a lipideknek egyenes láncú vagy elágazó, telített vagy telítetlen, azonos vagy különböző aciloldalláncaik lehetnek. Alkalmas foszfolipid például a foszfatidil-kolin, a foszfatilid-etanol-amin, a foszfatidilszerin, a foszfatidil-inozit, a foszfatidil-glicerin vagy a foszfatidsavak. Alkalmas éter-foszfolipidek példák a plazmalogének [Dr. Otto-Albert Neumüller: Römpps Chemie-Lexikon; Frank’sche Verlagshandlung, Stuttgart (DE) 2665, 3159, 3920 és 4045],

A liposzómák előállítására e lipidek elegyeit is alkalmazhatjuk, és különösen e lipidek olyan elegyeit, amelyeket a következő vegyületekkel alkotnak: koleszterin, koleszterin-hemiszukcinát, alfa-tokoferol, alfatokoferol-hemiszukcinát és/vagy töltéshordozók, mint például a sztearil-amin, sztearinsav, dietil-foszfát, olajsav, palmitinsav, epesav, mint például a kólsav, glikokólsav. Az alkalmas elegyek körülbelül legfeljebb 60 mólszázalék koleszterint és legfeljebb 20 mólszázalék töltéshordozót tartalmaznak. A foszfolipidek vagy ezen elegyek oldószereként előnyösen izopropanolt vagy különösen etanolt alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárást megvalósíthatjuk alapvetően más, a rövid szénláncú alkoholoktól eltérő, vízzel elegyedő oldószerekkel is, erre alkalmas például a tetrahidrofurán. Az eljárás ilyen kivitelezése azonban lényegesen költségesebb, mint a találmány szerinti eljárás.

A találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez előnyösen alkoholos oldatokat alkalmazunk, amelyek 100 mlenként 0,2 g-30 g liposzómaképző anyagot (anyagelegyet) tartalmaznak. Szükség esetén ezeket az oldatokat a komponensek melegítésével állítjuk elő.

A találmány szerinti eljárást - mint már említettük - oly módon valósítjuk meg, hogy a vizes fázist elegyítés (így például erőteljes keverés) közben bevísszük az alkoholos oldatba, és a rövid szénláncú alkoholt eltávolítjuk például vákuumdesztillációval vagy nitrogénbevezetéssel.

Adott esetben az egyesítés után kapott diszperziót egy kis ideig (körülbelül 10-180 percig) 20-90 °C hőmérsékleten kevernünk kell, mielőtt az oldószert teljesen vagy részlegesen eltávolítjuk.

A találmány szerinti eljárás esetén az alkalmas hőmérséklet függ a liposzómaképző anyagok oldhatóságától, valamint fázisátalakulási hőmérsékletüktől (t_c), a hatóanyag vagy hatóanyagelegy hőstabilitásától, továbbá az elválasztandó alkohol gőznyomásától, és így előnyösen 20 °C-90 °C és különösen 40 °C-70 °C közötti tartományban van. Általában elegendő 10 hPa-100 hPa vákuum alkalmazása.

A találmány szerinti eljárásban használt vizes fázis tartalmazhat kívánt esetben pufferanyagokat és/vagy izotonizáló adalékokat. Alkalmas adalékok például a szervetlen vagy szerves sók vagy pufferanyagok, így a nátrium-klorid, a TRIS-puffer, foszfátpuffer, citrát-puffer, glicinpuffer, citrát-foszfát-puffer, maleátpuffer stb., a mono- vagy diszacharidok, mint a glükóz, laktóz, szacharóz vagy trehalóz, a cukoralkoholok, mint a mannit, szorbit, xilit vagy a glicerin, vagy vízoldható polimerek, mint a dextrán vagy a poli(etilénglikol).

Mivel a lipidek és néhány hatóanyag is érzékeny az oxidációra, a vizes fázist elegyíthetjük antioxidánsokkal, így nátrium-aszkorbáttal, tokoferollal vagy nátrium-hidrogén-szulfittal.

A találmány szerinti eljárással előállított vizes liposzómaszuszpenziókkal előnyösen vízoldható hatóanyagokat zárhatunk be (kapszulázhatunk).

Ilyen vízoldható hatóanyagok például a diagnosztikumok, így a röntgen-kontrasztanyagok, az iotrolan, iopromid, iohexol, iosimid, metrizamid, az amido-ecetsav sói, az iotroxinsav, iopamidol, 5-hidroxi-acetamido2,4,6-trijód-izoftálsav-(2,3-dihidroxi-7V-metil-propil)(2-hidroxi-etil)-diamid (=ZK 119095) és 3-karbamoil5-[7V-(2-hidroxi-etil)-acetamido]-2,4,6-trijód-benzoésav-[(l RS, 2577)-2,3-dihidroxi-1 -(hidroxi-metil-propil]amid (=ZK 139 129) vagy az NMR-kontrasztanyagok, így a gadolínium-DTPA, a gadolínium-DOTA és a 10[ 1 -(hidroxi-metiI)-2,3-(dihidroxi-propil)]-1,4,7-tris(karboxi-metil)-1,4,7,10-tetraaza-ciklodekán gadolíniumkomplexei.

Alkalmas terápiás hatóanyagok többek között az antibiotikumok, így a gentamicin vagy a kanamicin, a citosztatikumok, így a doxorubicin-hidroklorid vagy a ciklofoszfamid és a virusztatikumok, így a vidarabin vagy olyan hatóanyagok, mint a mitoxantron-hidroklorid.

Ezeket a vízoldható hatóanyagokat a találmány szerinti eljárás kivitelezése során a vizes fázisban oldjuk.

Ezenfelül a vizes liposzómaszuszpenziók alkalmazhatók vízben nehezen oldódó hatóanyagok bezárására (kapszulázására).

Ilyen hatóanyagok például a növényvédő szerek, így a nehezen oldódó inszekticidek, herbicidek és különösen a nehezen oldható gyógyszerhatóanyagok.

A következő csoportokba sorolható, vízben nehezen oldható vagy oldhatatlan gyógyszerhatóanyagok alkalmasak például arra, hogy azokból a találmány szerinti eljárással vizes szuszpenziókat állítsunk elő.

Gestagén hatású szteroidhormonok, mint például a 13-etil-17[3-hidroxi-18,19-dinor-17a-pregn-4-én-20-il3-on (=Levonorgestrel), a 13-etil-17p-hidroxi-18,19dinor-17a-pregna-4,15-dién-20-in-3-on (=Gestoden)

HU 215 960 Β vagy a 13-etil-l73-hidroxi-ll-metilén-18,19-dinor17a-pregn-4-én-20-in (=Desorgestrel).

Ösztrogén hatású szteroidhormonok, mint a 3hidroxi-l,3,5-(10)-ösztratrién-17-on (=Ostron) vagy az 1,9-nor-17a-pregna-1,3,5 (10)-trien-20-in-3,17β-diol (Etinil-ösztradiol).

Androgén hatású szteroidhormonok, mint például a 17β-hidroxi-4-androszten-3-on (=tesztoszteron) és ennek észtere, vagy a 17β-hidroxi-lα-metil-5α-androszten-3-on (=Mesterolon).

Antiandrogén hatású szteroidhormonok, mint például a 17a-acetoxi-6-klór-l β,2β-4ί1π<ΐΓο-3//-ο11όορΓορΗ[1 ,2]pregna-1,4,6-trién-3,20-dion (Cypoteronacetat).

Kortikoidok, mint például a 1 ^,17a,21-trihidroxi4-pregnén-3,20-dion (=Hidrokortlzon), a 11β,17α,21trihidroxi-l,4-pregnadién-3,20-dion (=Prednisolon), a 11 β, 17a,21 -trihidroxi-6a-metil-1,4-pregna-trién-3,20dion ( = Metilprednisolon) és a 6a-fluor-l 1β,21dihidroxi-16a-metil-1,4-pregnadién-3,20-dion (=Difluorcortolon), és ezek észterei.

Ergolinok, mint például a 3-(9,10-dihidro-6-metil8a-ergolinil)-l,l-dietil-karbamid (=Ergolin), a 3-(2bróm-9,10-dihidro-6-metil-8a-ergolinil)-1,1 -dietil-karbamid (=Brómergolin) vagy a 3-(6-metil-8a-ergolinil)1,1-dietil-karbamid (=Tergurid).

Antihipertonikumok, mint például a 7a-acetiltio17a-hidroxi-3-oxo-4-pregnen-21-karbonsav-γ-lakton (=Spironolacton) vagy a 7α-3οεΙί11ίο-15β,16β-ΓηεΙίlén-3-οχο-17a-pregna-l ,4-dién-21,17-karbolakton (=Mespirenon).

Antikoagulánsok, mint például az 5-[hexahidro-5hidroxi-4-(3-hidroxi-4-metil-1 -okten-6-inil)-2( l//)-pentalenilidén)]-pentánsav (=Iloprost).

Pszichofarmakonok, mint például a 4-(3-ciklopentil-oxi-4-metoxi-fenil-2-pirrolidon (=Rolipram) és a 7klór-1,3-dihidro-1 -metil-5-fenil-277-1,4-benzodiazepin2-on (=Diazepam).

Karotinoidok, így például az α-karotin és a β-karotin.

Zsíroldható vitaminok, mint például az A-vitamin-, D-vitamin, E-vitamin és K-vitamin-csoportokba tartozó vitaminok.

Egy további csoportot képeznek a β-karbolinok, amint azt például a 234173 és a 239667 számú európai szabadalmi bejelentések ismertetik, β-karbolinként említjük például az a-benzoil-oxi-4-metoxi-metil^-karbolin-3-karbonsav-izopropil-észtert (=Becamil) és az 5-(4klór-fenoxi)-4-metoxi-metil^-karbolin-3-karbonsavizopropil-észtert (=C1-PHOCIP).

Ugyancsak meg kell említenünk a nehezen oldható vagy oldhatatlan kontrasztanyagokat, így az iodipamidetil-észter röntgen-kontrasztanyagot, vagy NMR-kontrasztanyagként a vas- vagy mangán-porfirinkelátokat vagy a magnetitet is.

Alkalmas hatóanyagként említjük meg továbbá a szalicilsavat, a retinolsavat és az azelainsavat. Alkalmazhatunk továbbá antimikotikát, így amphotericin^-t, econacolt vagy mecanazolt.

Ezeket a hatóanyagokat a találmány szerint eljárás kivitelezése előtt oldjuk az alkoholos oldatban, vagy szuszpendáljuk azokban és/vagy a vizes fázisban.

A találmány szerinti eljárásban a liposzómaképző anyag(elegy) 1 g-jára számítva általában 0,05 g-10 g és előnyösen 1 g-3 g hatóanyagot használunk.

A találmány szerinti eljárással egyszerűen állíthatunk elő steril liposzómaszuszpenziókat úgy, hogy az eljárás elvégzése előtt mindkét oldatot sterilszűijük, és minden ezt követő eljáráslépést aszeptikus körülmények között végzünk.

A liposzómaszuszpenziókban nyerhető zárványok természetesen függenek a hatóanyag és a liposzómát képző anyag(elegy) fajtájától, valamint azoknak egymáshoz viszonyított arányától. Kívánt esetben a be nem zárt (kapszulázatlan) hatóanyagot eltávolíthatjuk ultraszűréssel, dialízissel, mikroszűréssel vagy centrifugálással.

A kapott liposzómaszuszpenziót közvetlenül tárolhatjuk. Alternatív módon a liposzómaszuszpenziót liofílizálással stabil tárolási formává alakíthatjuk át. Liofilizálás előtt a liofilizálandó anyaghoz, szükség esetén, adagolhatunk többek között olyan adalékokat, mint a mannitol vagy a szorbitol és/vagy elektrolitokat és viszkozitást befolyásoló szereket, mint amilyen a nátriumklorid.

A liofilizátumokat reszuszpendálhatjuk kétszer desztillált vízzel vagy olyan vizes fázisokkal, amelyek ugyanolyan adalékanyagokat tartalmaznak, mint a liposzóma-előállításra használt vizes fázisok.

A reszuszpendáló közeg mennyisége 1 g liofilizátumra számítva 0,5-20 ml, előnyösen azonban 1-6 ml lehet. A kapott szuszpenziókat közvetlenül vagy alkalmas pórusméretű szűrővel végzett szűrés után alkalmazhatjuk.

A találmány szerinti eljárással előállított liposzómákat például - ha NMR- vagy röntgendiagnosztikai célú kontrasztanyagot tartalmaznak - különböző diagnosztikai eljárásoknál alkalmazhatjuk. Ideszámíthatjuk például a retikuloendoteliális rendszer (például máj és lép) szerveiben vagy más intravazálisan hozzáférhető szövetekben végzett tumordiagnosztikai vizsgálatot, valamint az artrográfiát is. Ezen liposzómaszuszpenziók extravazális alkalmazása (így például szubkután, intramuszkuláris vagy intraperitoneális adagolás) ugyancsak felhasználható diagnosztikai célokra, így esetleg az indirekt és direkt limfográfíára vagy terápiás célokra (így depókészítményekben). Magától értetődően az is lehetséges, hogy a készítményeket orálisan adagoljuk, mimellett a preparátumokat adott esetben a gyomomedveknek ellenálló kapszulákba tölthetjük.

A találmány szerinti eljárással előállított hatóanyag-tartalmú liposzómaszuszpenziókat, továbbá alkalmas lipidösszetétel esetén blood pool szerekként vagy célra irányított gyógyszerhordozókként is felhasználhatjuk.

A következő kiviteli példák közelebbről mutatják be a találmányt. A példákban a következő rövidítéseket használjuk:

PC = foszfatidil-kolin S 100 (cég: Lipoid KG)

CH = koleszterin, porított (JP) (cég: Merck AG)

SS = sztearinsav, puriss (cég: Fluka AG)

HU 215 960 Β

DPPG = dipalmitoil-foszfatidil-glicerin (DPPG) (cég: LipoidKG)

HSPC = hidrogénezett szójalecitin (Phospholipon 90H) (cég: Nattermann AG)

DCP = dicetil-foszfát (cég: Sigma)

1. példa

9,25 g lipidelegyet (PC/CH/SS-4:5:1 mólarányban) 70 °C-on feloldunk 100 ml etanolban és sterilen szűrjük. Ezután az oldatot egy 55 °C-on temperált reakcióedénybe öntjük, és keverés közben (300 fordulat/perc) elegyítjük egy sterilen szűrt hatóanyagoldattal (27,75 g iopromid és 200 ml vizes 20 mmol Trisz-HCl puffer elegye; pH=7,5).

Ezt követően az alkoholt ledesztilláljuk 55 °C-on vákuumban 5000 pa mellett, és a keletkezett liposzómaszuszpenzió tulajdonságait megvizsgáljuk.

Ezután a liposzómaszuszpenziót 20 g-os részletekben közvetlenül 50 ml-es üveg infúziós edénybe töltjük és ezt liofilizáljuk. A kapott liofilizátumot úgy reszuszpendáljuk, hogy körülbelül 200 mg/ml-es hatóanyag-koncentráció keletkezzék, és hasonlóképpen vizsgáljuk.

2. példa

A kísérletet az 1. példában leírtakhoz hasonlóan végezzük, de 18,5 g iopromidot használunk fel.

3. példa

A kísérletet a 2. példában leírtakhoz hasonlóan végezzük, azonban 13,9 g lipidelegyet alkalmazunk.

4. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában leírtuk, azonban 18,5 g lipidelegyet használunk fel.

5. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában leírtuk, csak iopromid helyett iotrolánt alkalmazunk.

6. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában leírtuk, csak iopromid helyett iopamidolt alkalmazunk.

7. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában leírtuk, csak iopromid helyett iohexolt alkalmazunk.

8. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában leírtuk, de iopromid helyett a nemionos kontrasztanyagot, az 5-hidroxi-acetamid-2,4,6-trijód-izoftálsav-(2,35 dihidroxi-7V-metil-propil)-(2-hidroxietil)-diamidot alkalmazzuk.

9. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 10 leírtuk, azonban PC/CH/SS=4:4:2 mólarányú lipidelegyet használunk.

10. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 15 leírtuk, azonban egy PC/CH/PG=4:5:1 mólarányú lipidelegyet használunk.

11. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 20 leírtuk, de egy PC/CH/SS = 6:3:1 mólarányú lipidelegyet használunk.

12. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 25 leírtuk, de egy PC/CH/DCP=4:5:1 mólarányú lipidelegyet használunk.

13. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 30 leírtuk, de egy PC/CH=1:1 mólarányú lipidelegyet használunk.

14. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 35 leírtuk, de egy PC/HSPC/CH/SS=2:2:5:1 mólarányú lipidelegyet használunk.

75. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában 40 leírtuk, de megtízszerezzük az adalékmennyiséget.

16. példa

A kísérletet úgy végezzük, mint azt a 2. példában leírtuk, de az adalékmennyiség 150-szeresét alkalmaz45 zuk.

A táblázat az 1-16. példákban elért eredményeket mutatja be.

Táblázat

Példa	Lipidösszetétel	Hatóanyag	Lipidszuszpenzió	Reszuszpendált liofilizátum	Kísérletek száma
Nagyság (nm)±SD	Zárvány (%)±SD	Nagyság (nm)±SD	Zárvány (%)±SD
1	PC/CH/SS 4:5:1	Iopromid	309±23	25,9±2,7	515±47	29,6±1,3	3
2	PC/CH/SS 4:5:1	Iopromid	360±30	36,1 ±7,7	439±87	42,5 ±3,7	6
3	PC/CH/SS 4:5:1	Iopromid	317±19	53,9±2,0	344±9	42,8±4,4	3
4	PC/CH/SS 4:5:1	Iopromid	274±23	41,7±3,6	451 ± 17	58,0±6,4	3

HU 215 960 Β

Táblázat (folytatás)

Példa	Lipidösszetétel	Hatóanyag	Lipidszuszpenzió	Reszuszpendált liofilizátum	Kísérletek száma
Nagyság (nm)±SD	Zárvány (%)±SD	Nagyság (nm)±SD	Zárvány (%)±SD
5	PC/CH/SS 4:5:1	Iotrolan	383	39,9	564	52,9	1
6	PC/CH/SS 4:5:1	Ipamidol	331	30,8	452	50,6	1
7	PC/CH/SS 4:5:1	Iohexol	326	22,6	441	29,4	1
8	PC/CH/SS 4:5:1	ZK 119095	333	24,2	520	40,4	1
9	PC/CH/SS 4:4:2	Iopromid	338±36	20,l±l,4	586±71	37,2± 1,7	3
10	PC/CHDPPG 4:5:1	lopromid	363	49,4	548	35,4	1
11	PC/CH/SS 6:3:1	Iopromid	366±70	33,9±5,4	450±31	32,7±2,3	7
12	PC/CH/DCP 4:5:1	lopromid	291±40	26,4±6,8	588±95	38,1±7,3	5
13	PC/CH/ 1:1	lopromid	826	44,3	623	20,2	1
14	PC/HSPC/CH/SS/ 2:2:5:1	lopromid	344±10	25,0±l,9	417±92	44,2±0,2	2
15	PC/CH/SS 4:5:1	lopromid	313±65	34,2 ±4,5	461±83	43,1±4,5	6
16	PC/CH/SS 4:5:1	lopromid	352	38,1	483	39,0	1

17. példa

A 2. példa szerint előállított liposzómaszuszpenzió maradék etanoltartalmát a liofilizálás után 8 töltetre nézve, gázkromatográfiásán meghatároztuk. A liposzómaszuszpenzió etanoltartalmát 0,59-0,01%-ban (mol/térfogat) állapítottuk meg.

18. példa

A 2. példa szerint előállított liposzómaszuszpenziót és liofilizátumot 4,25 és 40 °C hőmérsékleten tároltuk.

A stabilitás alakulásának figyelemmel kísérése céljából bizonyos időközönként a zárványkapacitást és a pH-értéket - liofilizátum esetében az újraszuszpendálás után - ellenőrizzük.

Több hónapos tárolás után sem mutattak az újraszuszpendált liofilizátumok a vizsgált tulajdonságok tekintetében lényeges eltérést.

Az előállított liposzómaszuszpenziók farmakológiai tesztekben a következő tulajdonságokat mutatták.

„A ” Teszt

A 2. példa szerint előállított újraszuszpendált liofilizátumot egereknél és patkányoknál történő egyszeri alkalmazáskor akut toxicitás szempontjából vizsgáltuk.

Az LD₅₀ a következőképpen alakul:

2,8 g I/egér-testtömeg-kg (összjód), illetve

3,0 g I/patkány-testtömeg-kg.

„B” Teszt

A 2. példa szerint előállított, újraszuszpendált liofilizátum szubkután toxicitását patkányoknál (n=6) határoztuk meg.

Hatszor, egyenként 1 g I/testtömeg-kg (összjód) adagnál az adagolás kezdetétől számítva minden esetben 3 napon át végeztünk vizsgálatot; hisztopatológiai, illetve klinikai paraméterváltozást nem állapítottunk meg.

„C” Teszt

A 2. példa szerint előállított, újraszuszpendált liofilizátumot a szervezetben való eloszlása tekintetében vizsgáltunk, patkányoknál való i.v. adagolás után.

100 mg I/testtömeg-kg mennyiség beadása után egy 30 órával a májban 0,54 mg I/g nedves tömeget mértünk, ami az alkalmazott dózis 24%-ának felel meg.

„D” Teszt

A 2. példa szerint előállított, újraszuszpendált lio35 filizátumot májtumoros nyulaknak 100 mg összjód/testtömegkg dózisban i.v. adagoltuk. Az így kapott máj/tumor vastagságkülönbség egy óra múlva 35 Hounsfledegység (HU).

„E” Teszt

A 2. példa szerint előállított, újraszuszpendált liofilizátumot indirekt CT-limfográfiás tulajdonságára nézve kutyán vizsgáltuk.

200 mg összjód (3 ml liposzómaszuszpenzióban) 45 interdigitális beadását követően 3 óra múlva CT-maximumnál 200 HU vastagságnövekedést mértünk a poplietális és iliakális nyirokcsomókban.

Claims (5)

1. Eljárás hatóanyagot tartalmazó vizes liposzómaszuszpenziók és liofilizátumok előállítására liposzómát képező anyag (vagy anyagelegy) rövid szénláncú, leg55 feljebb három szénatomos alkoholos oldatából és vizes fázisból, a hatóanyag vagy a hatóanyagelegy lipidoldatban és/vagy a vizes fázisban való oldásával vagy szuszpendálásával, azzal jellemezve, hogy a vizes fázist elegyítjük alkoholos oldattal, a rövid szénláncú alkoholt vákuumdesztillációval vagy nitrogén bevezetésével el6

HU 215 960 Β távolítjuk, és kívánt esetben a liposzómaszuszpenziót liofilizáljuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan hatóanyagot használunk, amely vízben jól oldódik, és a vizes fázisban van.

3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként kontrasztanyagot használunk.

4. Az 1-3. igénypontok szerinti eljárás, azzal jelle mezve, hogy előállításához tumordiagnosztikára alkal más anyagokat alkalmazunk.

5. Az 1-3. igénypontok szerinti eljárás, azzal jelle 5 mezve, hogy előállításához indirekt limfográfíára alkal más anyagokat alkalmazunk.