HU214213B - Eljárás aromás poliizocianátok gázfázisú előállítására - Google Patents

Abstract

(57) KIVONAT A találmány legalább két izőcianát csőpőrttal szűbsztitűált arőmásvegyületek előállítására szőlgáló eljárásra vőnatkőzik. A találmányszerinti eljárást úgy végzik, hőgy legalább egy (A) vegyületetfőszgénnel reagáltatnak, ahől az (A) vegyület legalább két primeraminőcsőpőrtőt és legalább egy arőmás csőpőrtőt tartalmaz, ahőlmindkét reakcióban résztvevő kőmpőnens gázfázisban van jelen, 0–100%feleslegben véve a főszgént az (A) vegyületben lévő aminőcsőpőrtőkmőlszámára vőnatkőztatva, a műveletet vegyes reaktőrban vé ezve,amelyben az első hőmőgenizáló reakciótér térfőgata a reaktőrössztérfőgatának 20–80%-át teszi ki, míg a másődik reakciótér,amelyben az áramlás a dűgattyú áramláshőz közel áll, a reaktőr össztéfőgatának 80–20%-át teszi ki. A találmány szerinti megőldás előnye,hőgy az eljáráshőz nem szükséges a főszgént nagy feleslegbenalkalmazni. ábra ŕ

Description

A találmány tárgyát legalább két izocianát csoportot hordozó aromás vegyületek előállítására szolgáló eljárás képezi. Közelebbről a találmány tárgyát toluiléndiizocianát és e vegyület izomerjeinek előállítása képezi, ahol is az izomereket önmagukban vagy elegy formájában állítjuk elő.

Az egy vagy több izocianát csoporttal szubsztituált aromás vegyületek előállítása, amikoris aminokat gázállapotú foszgénnel reagáltatnak jól ismert, noha e művelet értékét igazán csak a monofünkciós amin-származékok átalakításával lehet biztosítani.

Az aromás poliizocianátok előállításánál az ismert módszerek fő hátránya az, hogy az ismert megoldásoknál igen nagy mennyiségű foszgént kell felhasználni a reakció során a jelenlévő aminokhoz viszonyítva. A poliamin-származékokból kiinduló, poliizocianátok előállítására irányuló eljárásnál az amincsoportokra számított foszgénfelesleg mintegy 200-300 mol%. Ismeretes, hogy a feleslegben lévő foszgén fokozza a reakció sebességét. Ezen túlmenően a nagy mennyiségű foszgén megakadályozza, hogy nem kívánatos mellékreakciók menjenek végbe a kiindulási vegyületként alkalmazott aminok és a keletkezett izocianát származékok között, amely mellékreakciók nemcsak hogy csökkentik a poliizocianát hozamot, hanem, minthogy a mellékreakció eredményeként szilárd termék képződik, ez a reaktor eltömődését okozhatja. Ezen problémák nem lépnek fel abban az esetben, amennyiben a kiindulási vegyületként alkalmazott aminszármazékok alifásak vagy pedig aromás monoaminok vagy alifás poliaminok kerülnek felhasználásra.

Noha nagy mennyiségű foszgénfelesleg jelenlétére van szükség a reakció eredményességének biztosítására, a nagy mennyiségű foszgénnel végzett műveletek biztonsági szempontból nem kívánatosak a foszgén toxikus jellege miatt, ezenkívül nagy mennyiségű foszgén alkalmazása esetén a berendezéssel szemben támasztott követelmények igen szigorúak.

A poliaminoknak a gázfázisú foszgénnel való reakciója esetén a reakcióban résztvevő komponenseket alaposan el kell keverni ahhoz, hogy a mellékreakciók végbemenetelét megakadályozzuk és jó hozammal kapjuk a poliizocianátokat.

E műveletekhez ajánlatos olyan reaktorokat alkalmazni, amelyekben mozgó keverőberendezés biztosítja a reakcióelegy keverését. Ez a megoldás azonban nehézségeket okozhat a mechanikus keverőben lévő forgórészek miatt, így különösen a forgótengely tömítése jelent problémát, ezenkívül a mellékreakciókból képződő szilárd anyag rátapadása és a keverő eltömődése révén a mozgó keverő tevékenysége akadályozva lehet.

Az EP-A-0 570 799 számú európai szabadalmi bejelentés szerinti megoldásnál nem a fenti típusú reaktort alkalmazzák, hanem egy statikus keverő zónába a reakcióban résztvevő komponenseket oly módon fecskendezik be, hogy a reakciókomponensek tartózkodási ideje 0,1 és 0,3 másodperc között legyen, és a reakcióban résztvevő komponensek elkülönülésének mértéke: 10Λ Homogenizálás után a reakcióelegyet a reakciózónába viszik anélkül, hogy visszaáramlás következne be; a reakcióelegy folyása dugattyú jellegű, amelyre egy minimális Bodenstein- és/vagy Reynolds-féle szám jellemző. Ez igen lényeges körülmény, ugyanis a fentiekben hivatkozott leírásban hangsúlyozzák, ha ezen feltételek nem teljesülnek a reaktor működése akadályozva lehet. Ezen típusú eljárás hátránya, hogy igen nagy feleslegü foszgén alkalmazását teszi szükségessé, ahol is a foszgén az amincsoportokra számítva 150-250 mol% feleslegben van jelen.

A találmány szerinti megoldás feladata, hogy olyan eljárást bocsásson a felhasználók rendelkezésére, amelynek segítségével legalább két izocianátcsoportot hordozó aromás vegyületek állíthatók elő olyan körülmények között, amelyek mentesek a fent említett problémáktól, elsősorban a foszgénfelesleg által okozott nehézségektől.

A találmány szerinti megoldást oly módon végezzük, hogy legalább egy (A) vegyületet - ahol e vegyület legalább két primer aminocsoportot és legalább egy aromás csoportot tartalmaz - foszgénnel kezelünk, mindkét reakcióban résztvevő komponenst gázfázisban vezetjük be; a művelet során a foszgént 0 és 100% közötti feleslegben alkalmazzuk az (A) vegyület aminfünkciós csoportjainak molszámára számítva; a műveletet keverővei ellátott reaktorban végezzük, amely egy olyan első homogenizáló zónát tartalmaz, amelynek térfogata a reaktor össztérfogatára számítva 20-80%, a reaktor második zónájában a reakcióelegy folyása dugattyúszerű áramlás, és a második zóna térfogata a reaktor össztérfogatának 80-20 %-át teszi ki.

A találmány szerinti eljárással izocianátszármazékokat kapunk aminokból kiindulva anélkül, hogy nagy mennyiségű foszgénfelesleget kellene a reakcióhoz alkalmazni. Megállapítottuk, hogy az aromás poliaminszármazékoknak a foszgénnel való reakciója a találmány szerinti körülmények között végbemegy anélkül, hogy a reakcióidőt korlátozó módon növelni kellene. Ugyanakkor a reaktor kivezető csövénél az izocianát hozama ugyanolyan magas, mint a foszgénfelesleggel végzett eljárásoknál.

A találmány szerinti eljárás igen nagy előnye, hogy nincs szükség az el nem reagált foszgén visszaáramoltatására, ami a foszgénfelesleggel végzett eljárásoknál történik, annak biztosítására, hogy a megoldás gazdaságos legyen. A foszgén visszaáramoltatásának kiküszöbölése azzal az előnnyel jár, hogy a művelet során megszabadulhatunk egy olyan zónától, amelyben nagy mennyiségű koncentrált foszgén áramlik, amely zóna nyomás alatt állhat, ami szigorú biztonsági feltételeket von maga után.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös vonása az alább következő ismertetésből és a példákból tűnik ki.

Mint a fentiekben említettük a találmány szerinti megoldásnál legalább egy olyan (A) vegyületet reagáltatunk foszgénnel, ahol az (A) vegyület legalább két primer amincsoportot és legalább egy aromás csoportot tartalmaz.

A találmány egy kedvező megoldása szerint a műveletet legalább egy olyan (A) vegyülettel végezzük, amelyben legalább két primer amin funkciós csoport és

HU 214 213 Β legalább egy 6-14 szénatomos, célszerűen 6-10 szénatomos aromás csoport van, amely aromás csoport adott esetben egy vagy több lineáris, gyűrűs vagy elágazó láncú telített vagy telítetlen 1-10 szénatomos szénhidrogén csoporttal lehet szubsztituálva.

Közelebbről, az aromás csoporton adott esetben jelen lévő szénhidrogéncsoport alkil-, aril-, alkil-aril- vagy aril-alkilcsoport lehet, ahol a csoportok 1-10 szénatomosak, célszerűen 1-6 szénatomosak.

Az (A) vegyület célszerűen az alábbi (I) általános képlettel írható le, ahol a képletben Rjelentése a fentiekben körvonalazott aromás csoport.

A találmány egy célszerű megoldása szerint a művelethez legalább egy olyan (A) vegyületet alkalmazunk, amelyben az R helyében álló csoport adott esetben 1 vagy több 1-10 szénatomos alkil-, célszerűen 1-6 szénatomos alkilcsoporttal van szubsztituálva.

Az R jelentésére példaként említjük meg a benzol- és naftalingyürűket, amelyek adott esetben egy vagy több metil-, etil-, propil-, butil-, pentil- vagy hexilcsoporttal és/vagy ezek izomerjeivel lehetnek helyettesítve.

A találmány szerinti megoldásnál (A) vegyületként legalább egy toluilén-diamint, xililén-diamint vagy fenilén-diamint alkalmazunk, e vegyületek szerepelhetnek önmagukban vagy elegy formájában izomeijeikkel vagy azok nélkül. Legelőnyösebb, ha (A) vegyületként toluilén-diamint használunk.

A találmány szerinti eljárás egyik paramétere szerint a reakciót 0-100 mol% feleslegben lévő foszgén jelenlétében végezzük a foszgént az (A) vegyület amin funkciós csoportjainak számához viszonyítva.

A találmány szerinti megoldás egy előnyös kivitelezési módja szerint a művelethez 5-60 mol% foszgénfelesleget használunk az amin funkciós csoportok számához viszonyítva.

A találmány szerinti megoldásnál a kiindulási vegyületeket, így legalább egy (A) vegyületet és a foszgént valamely hígítószer jelenlétében vagy anélkül reagáltatjuk. Hígítószerként olyan vegyület szerepelhet, amely a kiindulási vegyületek és a reakciótermék szempontjából közömbösen viselkedik.

Hígítószerként szerepelhet valamely közömbös gáz, így például nitrogén, továbbá az (A) vegyület és/vagy foszgén oldásához használt oldószer gőze. Oldószerként szerepelhet benzol, xilol, orto-diklór-benzol, monoklór-benzol vagy bármely olyan oldószer, amelyet általában a foszgénnel végzett reakcióhoz alkalmaznak, feltéve, hogy az az adott reakciókörülmények között (hőmérséklet, tartózkodási idő) kellően stabil.

Az (A) vegyületet hígítószerben feloldva 3-30 t%-os koncentrációjú oldatot készíthetünk. Ezen oldat koncentrációja célszerűen 10-20 t% között van.

Abban az esetben, ha az amint hígítószenei elegyítjük, az elegyítés célszerűen a reaktorba való beadagolás előtt történik. Általában az aminvegyületet először a folyékony fázisú oldószerben oldjuk fel. Ezután a kapott elegyet szakember számára jól ismert módon, a reakció szempontjából megfelelő hőmérsékleten elpárologtatjuk.

A reakcióban résztvevő komponenseket előnyösen hígítószer jelenlétében gőzfázisban reagáltatjuk. A reakcióban résztvevő komponenseket bármely jól ismert módszerrel előmelegítjük, és így gőzállapotú komponenseket vezetünk a reaktorba. A reakciót olyan körülmények között hajtjuk végre, ami biztosítja, hogy a reakcióban résztvevő komponensek gőzállapotban maradjanak.

Általában a reakcióban résztvevő komponenseket ugyanarra a hőmérsékletre előmelegítjük, mint amely hőmérsékleten a foszgénezést végezzük.

A találmány szerinti megoldás további vonása, hogy a reakciót egy olyan vegyes reaktorban végezzük, ahol az első homogenizáló zóna térfogata a reaktor össztérfogatának 20-80%-át teszi ki, és ahol a második zóna - ahol az áramlás a dugattyú áramláshoz közel áll térfogata a reaktor térfogatának 80-20%-át teszi ki.

Közelebbről, az első zóna olyan reaktorból áll, amelynek hosszúsága a keresztmetszetével azonos méretű, az első zónában lévő reaktor célszerűen henger alakú, de természetesen bármely egyéb geometriai alakzat (gömb, kocka alak), ahol az átmérő a hosszmérethez közel áll, alkalmazható.

Egy előnyös megoldás szerint az első zóna térfogata a reaktor össztérfogatának 40-80%-át teszi ki.

A reakcióban résztvevő komponenseket e zónába olyan körülmények között vezetjük be, amelyek megközelítik egy homogenizáló reaktorban lévő viszonyokat.

Ebből a célból a reakcióban résztvevő komponenseket célszerűen oly módon vezetjük be ebbe a zónába, hogy turbulens áramlás lépjen fel, ami a reakcióelegy alapos homogenizálását biztosíthatja.

A bevezetés többféle módon történhet. Előnyösen olyan berendezéseket alkalmazunk, ami elősegíti a reakcióban résztvevő komponensek alapos elkeverését (visszakeverődését). Nem korlátozó értelemben példaként említjük meg a fuvócsövet, valamint a több sugarú injektorokat.

A füvókák lehetnek koncentrikusak, így például két koncentrikus csőből állnak, ahol az egyik a másik csőbe van helyezve, egy központi részt és egy gyűrűs részt képezve. Az (A) vegyületet és a foszgént célszerűen egy hígítószer jelenlétében vagy a gyűrűs részbe vagy a központi részbe vezetjük be.

A többsugarú injektorok olyan rendszert képezhetnek, amelyben a sugarak egy vagy több központi sugárhoz konvergálnak, vagy pedig a sugarak úgy vannak elhelyezve a reaktor különféle részein, hogy a gázáramot különféle irányból és permezetőszögből irányítva keverjék.

A reakcióban résztvevő komponenseket a kevert zóna bármely pontján bevezethetjük a gőzfázisba. így például a reakcióban résztvevő komponenseket bevezetjük egy olyan területen, amely közel van a falhoz vagy pedig egy olyan területen, amely közel van a reaktor középpontjához.

Az első zóna tartalmazhat statikus berendezéseket, így akadályokat vagy terelőlemezeket, amelyek elősegítik a reakcióban lévő komponensek alapos elkeverését, visszaforgatását és a reakcióelegy homogenizálását.

A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott reaktorban a második zóna oly módon van kialakítva, hogy

HU214213 Β abban az áramlás a dugattyú áramláshoz legyen közel. A zóna térfogata a reaktor össztérfogatának 80-20%-át teszi ki.

Ez a reaktorzóna biztosítja a foszgénnel végzett reakció teljes végbemenetelét. Lehetővé teszi, hogy a reakció maximális mértékben végbemenjen, ugyanakkor a reaktor össztérfogatát minimális nagyságra állítjuk be.

E reaktor esetében a reaktor hosszúsága nagyobb, mint az átmérője. Példaként említjük meg a csőreaktorokat, noha egyéb geometriai alakú reaktorok is alkalmazhatók, amennyiben a fenti feltételeket biztosítják.

A találmány kedvező megoldása szerint a második zóna térfogata a reaktor össztérfogatának 60-20%-át teszi ki.

E reakciózónában is elhelyezkedhetnek akadályok vagy terelőlapok, előnyösen azonban ezek nélkül dolgozunk.

A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott reaktor célszerűen nem tartalmaz semmilyen mozgó mechanikus keverőt, sem az első sem a második zónában.

A találmány szerinti megoldást elvégezhetjük bármely típusú reaktorban, amely olyan anyagból készült, amely kompatibilis a működési körülményekkel. így a találmány szerinti eljárást végezhetjük üvegből vagy acélból készült reaktorban, ahol az acélreaktor ötvözetből készült vagy zománcbevonattal van ellátva.

A két zónából álló reaktorban a reakcióban résztvevő komponensek tartózkodási ideje mintegy 1,5-30 másodperc között van. A tartózkodási idő előnyösen 3-15 másodperc. Meg kell jegyezni, hogy az egyes zónákban a tartózkodási idő arányos a két zóna térfogatának az össztérfogathoz viszonyított arányával.

Meglepő módon azt találtuk, hogy a reakció nem elhanyagolható részét egy homogenizáló reaktorban végezve, a várakozással szemben nem jelent az problémát, hogy a foszgén csak csekély feleslegben van jelen.

Ez annál inkább meglepő, minthogy az ismert módszereknél ajánlatos a reakciókomponenseket a lehető legrövidebb idő alatt összekeverni annak érdekében, hogy a reakciót elkerüljék, ami a reaktornak egy másik zónájában megy végbe, ahol a tartózkodási idő tízszer nagyobb, mint az előző zónában. Abban a reakciózónában, ahol a reakció valójában végbemegy, nem kerül sor a reakcióban résztvevő komponensek ellentétes irányú keverésére, amiről feltételezték, hogy a reaktor működésének akadályát képezheti. A találmány szerinti megoldás segítségével bemutatjuk, hogy nincs annak jelentősége, hogy a foszgénnel végbemenő reakcióknak nagyobbik része olyan reaktorban játszódik le, ahol ellentétes irányú keverést is végzünk. Ezen kívül a találmány szerinti megoldásnál bemutatjuk, hogy a műveletet végezhetjük olyan két zónából álló reaktorban, ahol a komponensek tartózkodási ideje körülbelül azonos nagyságrendű, mint amilyen tartózkodási időt a dugattyús reaktornál mérnek.

Ezen túlmenően, amennyiben a reaktorban van olyan tér, amelyben a reakcióelegy homogenizálható, ez megjavítja a hőcserét és megakadályozza, hogy túlmelegedett helyek alakuljanak ki a reaktorban.

A találmány szerinti foszgénnel végzett reakció hőmérséklete általában 250 és 500 °C között van. A leírásban alkalmazott reakcióhőmérséklet kifejezés a reaktorban lévő hőmérsékletet jelöli.

A találmány szerinti eljárás végezhető nyomás alatt, vákuumban vagy atmoszféra nyomáson. Például a művelet elvégezhető, amennyiben a reaktorban a nyomás 0,5 és 1,5 bar között van. Célszerűen a műveletet atmoszféra nyomáshoz közel álló nyomáson végezzük.

Amikor a foszgénezési reakció végbement, a kapott terméket és az el nem reagált komponenseket bármely, a szakember számára ismert módon elkülönítjük.

így a keletkezett izocianátszármazékot elkülöníthetjük például megfelelő oldószer alkalmazásával szelektív kondenzáció útján.

A célszerűség szempontjából az oldószert előnyösen oly módon választjuk meg, hogy ennek forráspontja magasabb legyen, mint a keletkező izocianátnak megfelelő karbamoil-klorid bomláspontja. Ily módon a karbamoil-klorid bontásához szükséges további lépés feleslegessé válik.

Ezen túlmenően az alkalmazott oldószertől elvárjuk, hogy olyan hőmérsékleten kondenzálódjon, amely hőmérsékleten a termékek, főleg a visszamaradó foszgén és a keletkező sósav só, gázállapotban vannak.

Az elkülönített izocianátot ezután tisztítjuk, célszerűen desztilláció útján.

Ami az el nem reagált foszgént illeti, meg kívánjuk jegyezni, hogy a hagyományos módszerek esetén, e vegyületet a reakciótérbe visszavezetik. Minthogy a foszgént igen nagy feleslegben alkalmazzák, az ismert módszerek csak abban az esetben gazdaságosak, ha e vegyület újrafelhasználásra kerül. Azonban a műveletnek ezen lépésénél a koncentrált foszgén igen nagy mennyiségben van jelen, adott esetben nyomás alatt, így a felesleges mennyiségű foszgén visszavezetése jelentős problémát képez figyelembevéve a biztonsági követelményeket.

A találmány szerinti megoldás előnye, hogy nem szükséges a felesleges mennyiségű foszgént a reakciótérbe visszavezetni. Ily módon egy igen lényeges probléma forrás küszöbölhető ki, amely probléma a művelet egy adott szakaszában, a koncentrált foszgén jelenléte miatt jelentkezik.

A találmány egy kedvező megoldása szerint a reakciótermékkel együtt eltávolított foszgént a szakember számára ismert módszerrel elbontjuk, így például a foszgént valamely bázissal, mint nátrium-hidroxiddal vagy vízzel reagáltatjuk.

Ami a keletkező sósavat illeti, ezt a reakciótermékből eltávolítjuk (a jelenlévő foszgén eltávolítható például abszorpció segítségével vagy desztillációval) vagy pedig lúggal elbontható.

Meg kell azonban jegyezni, hogy jelen találmány szerinti megoldás esetében is lehetőség van a felesleges mennyiségű foszgénnek a reakciózónába való visszavezetésére.

Ez esetben a foszgént desztillációval különíthetjük el a sósavtól vagy alacsony hőmérsékleten valamely oldószerben abszorbeáltatjuk, vagy bármely egyéb módszert alkalmazunk, majd a foszgént a megfelelő reakciószakaszba visszavezetjük.

HU 214 213 Β

A találmány szerinti megoldást az alábbi példák szemléltetik a korlátozás szándéka nélkül.

1. példa

A művelethez olyan henger alakú reaktort alkalmazunk, amelynél az átmérő a henger hosszúságával egyenlő, a reaktor térfogata 0,18 1; a betápláláshoz a reaktor középpontjától számítva az átmérő negyedénél elhelyezett injektorrendszer található; (az amin/oldószerelegy és a foszgén külön-külön sugárban kerül bevezetésre), májd ehhez a reaktorhoz kapcsolódik egy 0,121 térfogatú csőreaktor (30 cm hosszúságú).

A betápláláshoz szolgáló injekciós rendszer típusa az irodalomban ismertetésre került [Matras és Villermaux, Chem. Ing. Science, 28, 129, (1973)].

A reaktorba az alábbi komponenseket vezetjük be:

- 600 g/óra tömegű gázelegy, amely 10 tömeg% toluilén-diamint tartalmaz orto-diklór-benzolban; az elegyet 300 °C hőmérsékleten gőzölögtetjük el,

- 155 g/óra tömegű 300 °C hőmérsékletre előmelegített tiszta foszgén.

A reaktorban a reakcióelegy hőmérséklete 320 °C, a komponenseknek az átlagos tartózkodási ideje 3,2-3,9 másodperc.

A vizsgálati eredmények adatai több mint 95%-os hozammal kaptunk toluilén-diizocianátot a reaktor kivezető nyílásánál; ezenkívül több, mint 1 óráig tartó működés után sem lehetett a reaktorban számot tevő eldugulást észlelni.

2. példa

A művelethez hengeres alakú reaktort alkalmazunk, ahol a reaktor átmérője megegyezik annak magasságával, a térfogat: 0,18 1; a betápláláshoz a reaktor középpontjától számítva az átmérő felénél helyezkedik el a betápláló injektor rendszer (ahol az amin/oldószerelegy és a foszgén külön-külön sugárban kerül bevezetésre), ezen reaktor egy 0,71 térfogatú csőreaktorhoz kapcsolódik (1,4 m hosszúságú).

A betápláló rendszer leírását az 1. példában találjuk.

A reaktorba az alábbi komponenseket tápláljuk:

- 1100 g/óra gázelegy, amely 10 tömeg% toluilén-diamint tartalmaz orto-diklór-benzollal elegyítve, a gázelegy elgőzölögtetési hőmérséklete 330 °C;

- 196 g/óra 330 °C hőmérsékletre előre melegített tiszta foszgén.

A reaktorban lévő reakcióelegy hőmérséklete 350 °C, a reakcióban résztvevő komponensek tartózkodási ideje 5-6,5 másodperc.

A vizsgálati eredmények igazolása szerint a reaktor kivezető csövénél 95%-os hozammal toluilén-diizo-

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás legalább két izocianát csoporttal szubsztituált aromás vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy (A) vegyületet foszgénnel reagáltatunk, ahol az (A) vegyület legalább két primer aminocsoportot és legalább egy aromás csoportot tartalmaz, ahol mindkét reakcióban résztvevő komponens gázfázisban van jelen, 0-100% feleslegben véve a foszgént az (A) vegyületben lévő aminocsoportok molszámára vonatkoztatva, a műveletet vegyes reaktorban végezve, amelyben az első homogenizáló reakciótér térfogata a reaktor össztérfogatának 20-80%-át teszi ki, míg a második reakciótér, amelyben az áramlás dugattyúszerű áramlás a reaktor össztérfogatának 80-20%-át teszi ki.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót 5-60% foszgénfelesleg jelenlétében végezzük, a foszgént az (A) vegyület aminocsoportjainak számához viszonyítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a műveletet vegyes reaktorban végezzük, ahol az első reakciótér térfogata a reaktor össztérfogatának 40-80%-át teszi ki és a második reakciótér a reaktor össztérfogatának 60-20%-át teszi ki.
4. 4. Az 1. vagy 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy legalább egy olyan (A) vegyületet alkalmazunk, amely legalább két primer aminocsoportot és legalább egy 6-14 szénatomos, előnyösen 6-10 szénatomos aromás csoportot tartalmaz, ahol az aromás csoport adott esetben egy vagy több egyenes, gyűrűs vagy elágazó láncú telített vagy telítetlen 1-10 szénatomos, célszerűen 1-6 szénatomos szénhidrogéncsoporttal van szubsztituálva.
5. 5. Az 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eljáráshoz legalább egy olyan (A) vegyületet alkalmazunk, amelyben az aromás csoport adott esetben egy vagy több 1-10 szénatomos, célszerűen 1-6 szénatomos alkil-, aril-, alkil-aril- vagy aril-alkilcsoporttal van szubsztituálva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eljáráshoz legalább egy olyan (A) vegyületet alkalmazunk, amelynek (I) általános képletében Rjelentése a 4. vagy 5. igénypont szerint definiált aromás csoport.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eljáráshoz legalább egy olyan (A) vegyületet alkalmazunk, amelynek (I) általános képletében Rjelentése 6-14 szénatomos, előnyösen 6-10 szénatomos aromás csoport, amely adott esetben egy vagy több 1-10 szénatomos alkilcsoporttal, célszerűen 1-6 szénatomos alkilcsoporttal van szubsztituálva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (A) vegyületként toluilén-diamint, xililén-diamint vagy fenilén-diamint alkalmazunk önmagában vagy egymással elegyítve, adott esetben izomerjeik alakjában.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább egy (A) vegyületet és/vagy foszgént alkalmazunk önmagukban vagy egy hígítószer jelenlétében.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy az (A) vegyületet vagy (A) vegyületeket oldószerben alkalmazzuk 3 és 30 tömeg%, előnyösen 10 és 20 tömeg% közötti koncentrációban.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakcióban résztvevő komponenseknek a reaktorban való tartózkodási ideje 1,5 és 30 másodperc között van.