HU213962B - Mechanism for an automatic switch - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szerkezeti elrendezés aűtőmatakapcsőlóhőz, amelynek ütközők (2b, 2c) között elfőrgatható főgantyúval(1a) ellátőtt kézi működtetőkarja (1); ahhőz csűklósan, elf rgathatóancsatlakőzó, két csűklókarjának közel feszített, hőltpőntőn túlihelyzetében stabil helyzetben lévő könyökcsűklós emelője; tővábbá aházhőz (2) képest rögzített tengely (2d) körül elfőrgath tó, abekapcsőlási főlyamatban a könyökcsűklós emelőre támaszkődó, rűgó (7)erejével szemben érintkezőőldali emelőkarjánál (5c) álló érintkezővel(6) zárási helyzetbe hőzható, és ebben a helyzetben ö tartóanmegfeszíthető kapcsőlókarja (5); valamint csűklókarőn kiképzettkiőldóbütykön (3d) át a könyökcsűklót a hőltpőnti helyzetbevisszatérítő, lényegében merőleges terhelést előidéző és a könyökcsklós kar támasztóhatását megszüntető, elfőrgathatóan rögzítettkiőldókarja (9) van. A találmány szerinti szerkezeti elrendezésnél akézi működtetőkart (1) és a kapcsőlókart (5), összekötő könyökcsűkl semelő a kézi működtetőkarőn (1) kialakítőtt fűrat (1b) és kapcsőlódótengely (3a) által meghatárőzőtt főrgástengely körül elfőrgathatófeszítőkarból (3) és U-alakú, egyik szárával (4a) a feszítőkar (3)csapágyfűratába (3b) másik szárával (4b) pedig a kapcsőlókarban (5)kiképzett kűlisszába (5a) benyúló, és ezáltal a kapcsőlókart (5) afeszítőkarral (3) csűklósan összekapcsőló kengyelből (4) áll Afeszítőkarőn (3) a kengyel (4) másődik szárát (4b) megtámasztóütközőfelület (3e) van kiképezve úgy, hőgy az ütközőfelületnek (3e)támaszkődó másődik szár (4b) – a bekapcsőlási vagy bekapcsőlt helzetnek megfelelő – rűgóval (7) előfeszített, hőltpőntőn túli, stabilhelyzetet határőz meg. A kiőldóbütyök (3d) a feszítőkarőn (3), azütközőfelület (3e) fölött van kialakítva úgy, hőgy a hőltpőn őn túlistabil helyzetben a kiőldóbütyök (3d) és a kengyel (4) másődik szára(4b) egymással fedésben van, a kiőldókar (9) kiőldókőntúrja (9a) pediga tengely (2d) körül elfőrdűló kapcsőlókar (5) kűli szájában (5a) akengyel (4) körív mentén vezetett szára (4b) pályájával azőnős, azzalkőncentrikűs körívet határőz meg. A találmány szerinti szerkezetielrendezés különösen hibaáram kapcsőlókhőz és a tőmata megszakítókapcsőlókhőz alkalmas. ŕ

Description

csuklós emelő a kézi működtetőkaron (1) kialakított furat (lb) és kapcsolódó tengely (3a) által meghatározott forgástengely körül elforgatható feszítőkarból (3) és Ualakú, egyik szárával (4a) a feszítőkar (3) csapágyfuratába (3b) másik szárával (4b) pedig a kapcsolókarban (5) kiképzett kulisszába (5a) benyúló, és ezáltal a kapcsolókart (5) a feszítőkarral (3) csuklósán összekapcsoló kengyelből (4) áll. A feszítőkaron (3) a kengyel (4) második szárát (4b) megtámasztó ütközőfelület (3e) van kiképezve úgy, hogy az ütközőfelületnek (3 e) támaszkodó második szár (4b) - a bekapcsolási vagy bekapcsolt helyzetnek megfelelő - rugóval (7) előfeszített, holtponton túli, stabil helyzetet határoz meg. A kioldóbütyök (3d) a feszítőkaron (3), az ütközőfelület (3e) fölött van kialakítva úgy, hogy a holtponton túli stabil helyzetben a kioldóbütyök (3d) és a kengyel (4) második szára (4b) egymással fedésben van, a kioldókar (9) kioldókontúrja (9a) pedig a tengely (2d) körül elforduló kapcsolókar (5) kulisszájában (5a) a kengyel (4) körív mentén vezetett szára (4b) pályájával azonos, azzal koncentrikus körívet határoz meg. A találmány szerinti szerkezeti elrendezés különösen hibaáram kapcsolókhoz és automata megszakító kapcsolókhoz alkalmas.

A találmány tárgya szerkezeti elrendezés automata kapcsolóhoz, amelynek ütközők között elforgatható fogantyúval ellátott kézi működtetőkarja; ahhoz csuklósán, elforgathatóan csatlakozó, két csuklókarjának közel feszített, holtponton túli helyzetében stabil helyzetben lévő könyökcsuklós emelője; továbbá a házhoz képest rögzített tengely körül elforgatható, a bekapcsolási folyamatban a könyökcsuklós emelőre támaszkodó, rugó erejével szemben érintkezőoldali emelőkarjánál egy álló érintkezővel zárási helyzetbe hozható, és ebben a helyzetben öntartóan megfeszíthető kapcsolókarja; valamint egy csuklókaron kiképzett kioldóbütykön át a könyökcsuklót a holtponti helyzetbe visszatérítő, lényegében merőleges terhelést előidéző és a könyökcsuklós kar támasztóhatását megszüntető, elforgathatóan rögzített kioldókarja van.

Ilyen szerkezeti elrendezést ismertet a DE-PS 500098 számú leírás. Ez a szerkezeti elrendezés elektromágneses túláramvédő kapcsolót alkot. A leírásban ismertetett könyökemelős mechanizmus több csuklópántból áll, amelyek a kézikar bekapcsolási elmozdításakor egy mgózott érintkezőkart egy álló érintkezőhöz nyomnak. A könyökemelőt képező csuklópántok a holtponton túli helyzet pontos betartása céljából egymáshoz képest egy csavarral beállíthatók. A csuklótengelynél az egyik pánton egy görbe alakú felület van közvetlenül kialakítva vagy külön alkatrészként elhelyezve, amelyre egy kioldószerv rúdja hat. A nagymértékben változóan ívelt alakú görbének a bekapcsolási mozgás közben nagyjából egyforma távolságban kell lennie a rúdtól, hogy túláram esetén a rúd az érintkező érintése után azonnal átnyomhassa a könyökcsuklót. Ennél a mechanizmusnál a görbét a bekapcsolási folyamatban csak nagyon nehezen lehet a csukló mozgásához hozzáigazítani, és - az érintkező beégésétől és az alkatrészek különböző tűréseitől függően nagyon eltér az ideális állapottól. Ezért a rúd kioldási útjának nagynak kell lennie, hogy a könyökcsuklós emelő még kedvezőtlen feltételek esetén is visszatérjen a holtponton túli helyzetből és a kapcsoló megszakítson. A korszerű, rövid kikapcsolási idejű áramkorlátozó vezetékvédő kapcsolóknál a kioldószerveknek nem lehet ilyen hosszú útjuk. Ezenkívül a kioldási pont túl pontatlan. További hátrány a két csuklókar holtponton túli helyzetének beállítása. Az automata kapcsolókat rendszerint tömeggyártásban állítják elő, és itt egy ilyen járulékos beállítási munkahelyet nehezen lehetne megvalósítani. A járulékos költségeken kívül is az állítócsavarral ellátott emelő túl nagy és túl nehéz lenné. Az ilyen könyökcsuklós emelő gyorsításához nagyobb kioldóerő is kell és emiatt erősebb mágneses és termikus kioldószervekre lenne szükség.

A DE 2336222 Al sz. leírásból ismeretes továbbá kapcsolószerkezet, amelyben egy rugózott elrendezésű érintkezőkar több, egymással csuklósán összekötött pánton át egy kézi működtetőkarral működik együtt. Az egyik pánton egy résben hosszirányban vezetett szeg van elhelyezve, ami forgathatóan rögzített kilincs mögé beakasztható, és így az egész mechanizmus reteszelhető. A kétkarú érintkezőkar réssel, rögzített tengelyen keresztben eltolhatóan van vezetve és ekörül a tengely körül elforgatható. Az érintkezőhellyel ellentétes oldalon az érintkezőkarra rugó hat, ami bekapcsolási helyzetben az egész szerkezetet megfeszíti és az érintkezőnyomást létrehozza. Ez a kapcsolómechanizmus azért hátrányos, mert több csuklókar szükséges, amelyek ezenkívül még egy kilincsszerkezettel is reteszelve vannak. A kis kilincsoldási erők megvalósítása itt tehát csak sok alkatrész alkalmazása útján lehetséges.

Találmányunk célja a bevezetőben említett könyökemelős szerkezet egyszerűsítése és annak egy korszerű automata kapcsolóhoz, elsősorban vezetékvédő és/vagy hibaáramvédő kapcsolóhoz alkalmazható olyan tökéletesítése, hogy a könyökcsuklós emelő közel kifeszített, holtponton túli helyzete beszabályozási vagy beállítási munkák nélkül, mindig önműködően és a kapcsoló beépítési helyzetétől függetlenül előre meghatározott legyen, továbbá a kilincskapcsolat megszüntetéséhez szükséges erőösszetevő és útösszetevő nagyon pontosan legyen meghatározva és sorozatgyártásban kis szórással tartósan biztosítható legyen. Egyúttal a bekapcsolási mozgás minden pontjában - az érintkezők első érintkezésétől a végső, önzáróan feszített bekapcsolási helyzetig - egyenletes és pontosan definiált, az érintkezőhely állapotától függetlenül állandó, reprodukálható kioldási görbét kell biztosítani.

A találmány alapját képező felismerés szerint egyszerűen ívelt görbült alakú kioldófelülettel ellátott, a sorozatgyártásban könnyen előállítható kioldószerv is alkalmazható, ha olyan kioldóelemet találunk, amely ugyancsak egyszerűen ívelt pályán mozdul el a ki- és bekapcsolási folyamat során.

HU 213 962 Β

Ezt a feladatot a találmány értelmében olyan szerkezeti elrendezéssel oldjuk meg, amelynél a kézi működtetőkart és a kapcsolókart összekötő könyökcsuklós emelő a kézi működtetőkaron kialakított forgástengely körül elforgatható feszítőkarból és egy U alakú, egyik szárával a feszítőkar csapágyfuratába másik szárával pedig a kapcsolókarban kiképzett kulisszába benyúló, és ezáltal a kapcsolókart a feszítőkarral csuklósán összekapcsoló kengyelből áll, ahol a feszítőkaron a kengyel második szárát megtámasztó ütközőfelület van kiképezve úgy, hogy az ütközőfelületnek támaszkodó második szár - a bekapcsolási vagy bekapcsolt helyzetnek megfelelő - rugóval előfeszített, holtponton túli, stabil helyzetet határoz meg, továbbá amelynél a kioldóbütyök a feszítőkaron, az ütközőfelület fölött van kialakítva úgy, hogy a holtponton túli stabil helyzetben a kioldóbütyök és a kengyel második szára egymással fedésben van, a kioldókar kioldókontúrja pedig a tengely körül elforduló kapcsolókar kulisszájában körív mentén vezetett kengyelszár pályájával azonos, azzal koncentrikus körívet határoz meg.

A találmány szerinti szerkezeti elrendezésnél a kapcsolókarban előnyösen a házhoz rögzített tengelyt befogadó, a kapcsolókar hossztengelyére merőleges hosszlyuk van kialakítva, és a kapcsolókarra ható rugó támadáspontja a kulissza és a hosszlyuk között van.

A feszítőkar és a kengyel által meghatározott könyökcsuklós emelő holtponton túli stabil (bekapcsolt) helyzetében a kengyel második szára, a holtpont előtti labilis (kioldott) helyzetben pedig a házhoz rögzített tengely képezi a kapcsolókar forgástengelyét.

A kengyel célszerűen körszelvényű huzalból van kialakítva, amelynek szárai egymással lényegében párhuzamosak, és a szárakat azokra lényegében merőleges huzalrész köti össze.

A feszítőkar kioldóbütyökkel ellentétes végén horog van kialakítva, amelybe a feszítőkar és a kengyel által meghatározott könyökcsuklós emelő holtponton túli stabil (bekapcsolt) helyzete irányában ható forgatónyomatékot előállító húzórugó egyik vége van beakasztva.

A kézi kapcsolókaron kialakított forgástengely a fogantyúval ellentétes oldalon van elhelyezve, és a feszítőkarra ható húzórugó felfüggesztési pontja a kézi kapcsolókart a kikapcsolt helyzet felé forgató nyomatékot keltő módon van megválasztva.

A kioldókar a találmány szerint termikusán vagy elektromágnesesen működtetett kioldókar lehet.

Az automata kapcsoló termikus, mágneses vagy más kioldószerve által kiváltott, a kioldókarról a kioldóbütyökre átvitt, adott esetben kúszó kilincsoldási mozgás a két csuklókar - vagyis a feszítő kar és a kengyel - stabil helyzetét a csuklópontban csak az egész holtponton túli úrnak („x” szakasz) a megtétele után szünteti meg, és a könyökcsuklós emelő a nyitó kapcsolókar hatására labilis helyzetébe kerül, míg nem teljes, közel a holtpontig terjedő kilincsoldási mozgás esetén a két csuklókar - vagyis a feszítőkar és a kengyel - a húzórugó hatására visszatér eredeti, holtponton túli helyzetébe.

A találmány szerinti szerkezeti elrendezés előnye, hogy a könyökcsuklós emelő közel kifeszített, stabil, holtponton túli helyzetében gyakorlatilag merev emelőként működik és két csuklókaija további járulékos alkatrészek nélkül csak egymásra támaszkodik. Emellett a feszítőkar és a körszelvényű huzalból készült kengyel különleges kialakítása következtében a holtponton túli utat a nagysorozatú gyártásban minden kapcsolónál kis tűrésekkel méretpontosan be lehet tartani. A csukló összes alkatrészének tartósan jó a felületi minősége, és ezért a csuklópontokban és különösen a könyökcsuklóban csak kis csapágysúrlódás lép fel. A szerkezet ezenkívül rázkódásokra majdnem érzéketlen, és csuklópontjai érzéketlenek porra vagy beégésekből származó részecskékre. A pontos kioldási úton kívül a kioldóerőt is előre pontosan meg lehet határozni, mivel ezt túlnyomó részben a holtponton túli útból adódó, a holtponti helyzetig teijedő, az érintkezőkar rugójának erejével szemben végzett feszítőmozgás határozza meg. Ezzel szemben a két csuklókart a holtponton túli helyzet irányában megtörő húzórugó hatása - ennek sajátos elrendezése révén - bekapcsolási helyzetben és így kioldás esetén is elhanyagolható.

A találmány különös előnye, hogy a bekapcsolási folyamat közben a feszítőkar kioldóbütyke és a huzal kengyel egyik szára együttesen az érintkezőkar által pontosan meghatározott, csak laposan görbült körpályát ír le. így az érintkezőhely állapotától és annak változó beégési tartalékától függetlenül a bekapcsolási folyamatban definiálva van egy pontos, mindig változatlan kioldási görbe az érintkező első érintkezésétől a teljes, önreteszelő bekapcsolási helyzetig. Különösen az úgynevezett újrakapcsoláskor azonnal, és már a kézi működtetőkar véghelyzetének elérése előtt kifogástalanul bekövetkezik a kioldás. Előnyös az is, hogy a könyökcsuklós kar csak a holtponti helyzeten túllépve ugrik be stabil helyzetébe és teszi így szabaddá a kapcsolókart a kikapcsolási mozgásban, míg nem elégséges kioldási mozgás esetén-például rövid ideig tartó hőterhelés után - ismét visszaáll a szerkezet által meghatározott, eredeti, stabil holtponton túli helyzetbe.

Találmányunkat annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra a szerkezeti elrendezés a találmány megértéséhez szükséges alkatrészekkel, bekapcsolt helyzetben, a

2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezeti elrendezés a kioldási folyamat közben, röviddel a holtpont túllépése után, a

3. ábra az 1. ábra szerinti szerkezeti elrendezés kikapcsolt helyzetben, bekapcsolásra kész kézi működtetőkarral, a

4. ábra az 1. ábra szerinti könyökcsuklós emelő holtponton túli helyzete vázlatosan, nagyobb méretarányban ábrázolva, az

5. ábra a könyökcsuklós emelő mozgási diagramja a kioldógörbén a bekapcsolási folyamat alatt, és a

6. ábra a körszelvényű huzalból készült kengyel csapágyazása a feszítőkarban és hozzárendelése a kioldóbütyökhöz, még nagyobb méretarányban ábrázolva.

HU 213 962 Β

A működési síkjában ábrázolt 1-3. ábra szerinti szerkezeti elrendezés tartalmaz egy kézi kapcsoláshoz kialakított, kézi 1 működtetőkart, amelynek a nagyobbik része az automata kapcsoló vázlatosan j elölt 2 házában van és amely a 2 házhoz rögzített 2a tengelyen 2b és 2c ütköző között elforgatható. A kézi 1 müködtetőkarban a házból kiálló la fogantyújával ellentétes oldalon lb furat van, amelyhez 3a tengely révén elforgathatóan, csuklósán 3 feszítőkar kapcsolódik. A 3 feszítőkar a támasztókarként működő, körszelvényű huzalból készült, U-alakúra hajlított 4 kengyellel együtt könyökcsuklós emelőt képez. Ezt a könyökcsuklós emelőt amely a találmány lényegét képezi - később részletesen leírjuk.

A 3 feszítőkar a csuklót meghatározó 4 kengyel egyik 4a szára számára 3b csapágyfurattal ellátott sajtolt müanyagidom. A 4 kengyel másik, 3e ütközőfelületre egyik oldalával felfekvő 4b szára merev 5 kapcsolókar 5 a kulisszájába nyúlik be. Az 5 kapcsolókart nagyjából a közepén készített 5b hosszlyuk eltolhatóan tartja egy további, 2 házhoz képest rögzített 2d tengelyen. Az 5 kapcsolókar ezen a 2d tengelyen elfordulhat úgy, hogy érintkezőoldali 5c emelőkaqa álló 6 érintkezővel záró helyzetbe hozható. 7a szemmel 2 házba beakasztott 7 rugó - ami 7b horoggal nagyjából az 5a kulissza és az 5b hosszlyuk között hat az 5 kapcsolókarra - az 5 kapcsolókart bekapcsolási helyzetben (1. ábra) a 3 feszítőkarral együtt stabil, közel kifeszített, holtponton túli helyzetben lévő könyökcsuklós emelő 4 kengyeléhez húzza. A 4 kengyel 4b szára eközben rázásbiztosan és megbízhatóan alátámasztja az őt félcsésze alakban körülvevő 5a kulisszát úgy, hogy a 7 rugó az előnyös módon lapos alkatrészként kiképzett, a 2d tengelyen eltolható 5 kapcsolókart az óramutató járásával megegyező irányban az álló 6 érintkezőhöz nyomja és érintkezőnyomást hoz létre.

Egy további, de jóval gyengébb 8 húzórugó a 3 feszítőkarra hat. Ez a 8 húzórugó 3c horogba, valamint 2 házon belül úgy van beakasztva, hogy húzóiránya révén, különösen a kikapcsolt állapotban (3. ábra) az óramutató járásával megegyező irányú és így a holtponton túli helyzet irányába mutató forgatónyomatékot gyakorol a feszítőkarra. A 2. és 3. ábra szerinti kapcsolási helyzetben a 8 húzórugó hatásvonala által meghatározott emelőkar a 3 feszítőkar lb furat és 3a tengely által meghatározott csapágypontja körül lényegesen nagyobb, mint az

1. ábrán, amint az a rajzon egyértelműen látható. Ezzel szemben bekapcsolt helyzetben (1. ábra) a 8 húzórugó rögzítési pontjainak megválasztása miatt a 8 húzórugó hatásiránya majdnem egybeesik 2 házban lévő felfüggesztési pontját (7a szemnél) és a forgáspontot meghatározó 3a tengelyt összekötő egyenessel. így a forgatónyomaték közel „nullához” tart és a kioldóerőt nem befolyásolja. A 8 húzórugó azonban ebben a helyzetben továbbra is terheli kikapcsolási irányban a kézi 1 működtetőkart, mivel a 2a tengely körül, a 3 feszítőkar csapágyhelye (lb furat, 3 a tengely) felett jobbra forgató nyomatékot fejt ki rá.

Egy további, 2 házhoz képest rögzített 2e tengelyen van csapágyazva az 5 kapcsolókart elfedő 9 kioldókar, amelyet például vezetékvédő kapcsolónál, itt nem ábrázolt hőkioldó vagy mágneses kioldó szerv az óramutató járásával megegyező irányban ismert módon elforgathat. A 9 kioldókar külső peremén a kapcsolási mozgásoknak és a kioldást viselkedésnek megfelelően kialakított 9a kioldókontúrral ellátott rész van, ami a 3 feszítőkar célszerűen elhelyezett 3d kioldóbütykével működik együtt (1. ábra, 5, ábra, 6. ábra). A 3 feszítőkar a szerkezeti elrendezés működési síkjában, a félkör alakú 3d kioldóbütyök alatt el van látva a bevezetőleg már említett pontos 3e ütközőfelülettel, amire a 4 kengyel 4b szára holtponton túli helyzetben egy oldalon úgy fekszik fel, hogy a 4 kengyel 4b szára és az azonos kerekítéssel ellátott 3d kioldóbütyök tengelyirányban egymás mögött, fedésben helyezkedik el (1. és 6. ábra). Ezáltal a bekapcsolási folyamat során együtt írnak le egy nagy sugarú körpályát az 5 kapcsolókar 2d tengelye körül. Különösen a 3d kioldóbütyöknek és a 4 kengyel 4b szárának ez a pontosan rögzített körpályája - ami elvileg az 5. ábrán a kézi 1 müködtetőkamak „0” helyzetből „I” helyzetbe való elforgatásával végzett bekapcsolási folyamata alatt lényeges fázisaiban látható - jelentősen egyszerűsíti a 9 kioldókar 9a kioldókontúrjának illesztését. A funkció szempontjából tulajdonképpen fontos 9a kioldókontúr ezért ugyancsak a kapcsolókar 2d tengelye mint középpont körüli körív alakú és a 3d kioldóbütyök pályájával koncentrikus, miáltal az érintkezők első érintkezésétől („B” helyzet) a teljes bekapcsolásig („I” helyzet”) bármikor és késlekedés nélkül, azonos feltételek között végbemehet egy kioldás. Ezért különösen ^'rákapcsoláskor a szerkezet az érintkezők (az 5c emelőkar és az álló 6 érintkező) érintkezése után, ezek állapotától és beégésétől függetlenül azonnal kioldódik.

Az 5. ábrán az is látható, hogy a 3 feszítőkar és a 4 kengyel közötti, a 3b csapágyfürat és a 4a szár által meghatározott csuklópont a bekapcsolási folyamat során nagyon változó ívű görbén halad. Különösen a bekapcsolási mozgás utolsó fázisában, amikor a kézi 1 működtetőkaron lévő másik, az lb fürat és a 3a tengely által meghatározott csukló a 2a tengelyt és a 4 kengyel 4b szárát összekötő, vékony szaggatott vonallal rajzolt egyenesen túl továbbfordul és a szerkezet önmagát megfeszíti, a könyökcsuklós emelő csuklója (3b csapágyfürat és 4a szár) a legtávolabbi pontból egy kisebb ívű görbén tér vissza. A 3b csapágyfürat és 4a szár által meghatározott csuklópontnak ezt az erősen görbült görbemenetét a 3d kioldóbütyök nagy sugarú körpályájával ellentétben - csak nehezen lehet a 9 kioldókarral követni és a kioldószervnek a könyökcsuklós emelő átnyomásáig minden esetben jelentős üresjárási útja van.

Fontos jelentősége van ezenkívül a 3d kioldóbütyök alatt lévő, a két csapágyhelyhez (3a tengely, 3b csapágyfürat) különösen méretpontosan hozzáigazított 3e ütközőfelületnek, mivel ez a 3 feszítőkarból és 4 kengyelből álló könyökcsukós emelő közel kifeszített stabil helyzetében pontosan előre meghatározza a holtponton túli „x” szakaszt (az „x” szakasz hossza a 4. ábrán vázlatosan meg van növelve). A rugóerőktől és különböző hosszúságú emelőkaroktól függően ez a holtponton túli „x” szakasz határozza meg a szerkezeti elrendezés kiol4

HU 213 962 Β dási viselkedését, így a mindenkori adott erőviszonyoknak megfelelően szükség van az „x” szakasz gondos beállítására. A pontos méretet nagysorozatú gyártásban is szűk határok között lehet tartani, mivel a tűrés értékét a pontos átmérővel gyártandó, tengelyszerü fém alkatrészeken (3a tengely, a kengyel 4a és 4b szára) kívül csak a 3 feszítőkar, mint sajtolt műanyagidom mérete befolyásolja. A szerkezet és a házrészek összes többi méreteltérései viszont a szokványos gyártási tűrések keretében gyakorlatilag nem befolyásolják ezt a közel nyújtott (kifeszített) holtponton túli helyzetet.

A bekapcsolt helyzetben (1. ábra, 4. ábra) merev emelőként működő könyökcsuklós emelő ezenkívül egy második könyökcsuklót képező, a kézi 1 működtetőkaron lévő 3 a tengelyével maga is elfordul a holtponton túl a kézi 1 müködtetőkar 2a tengelyét és az 5 kapcsolókaron ható 4b szárat összekötő, ide tartozó, de nem ábrázolt egyeneshez képest. Az egész szerkezeti elrendezést így túlnyomórészt a 3 feszítőkarral nagyjából párhuzamos és az 5 kapcsolókarra nagyjából derékszögben ható 7 rugó erőegyensúlyba feszíti. Ekkor a ház 2b ütközője és az álló 6 érintkező képezi az ellentámaszt. Ezzel szemben a 8 húzórugó hatásának csak alárendelt jelentősége van.

Ha a 9 kioldókarra az 1. ábra szerinti bekapcsolt helyzetben egy hőkioldó révén lassan, vagy egy mágneses kioldó révén pillanatszerüen jelentkező jobbraforgató nyomaték hat, akkor a 9a kioldókontúr a 3d kioldóbütyökhöz nyomódik és a 3 feszítökar az óramutató járásával ellentétes irányban elfordul 3a tengelye körül. Ugyanabban az irányban mozog a 4 kengyelnek a 3 feszítőkarban csapágyazott 4a szára is, míg az 5 kapcsolókart támasztó 4b szár elválik a 3e ütközőfelülettől. Ha végül a 3 feszítőkart a 3d kioldóbütyök annyira elforgatja, hogy a könyökcsuklót képező 4a szár az „x” szakaszt a holtponti helyzetig megteszi - miközben a 9 kiolódkaron ható erőnek a kissé kiegyenesedő csuklókarok miatt a 7 rugó nagyobb feszültségét le kell küzdenie - akkor a stabil helyzet megszűnik és a könyökcsuklós emelő labilis helyzetbe kerül (2. ábra). Ezzel a szerkezeti elrendezés egész feszítése megszűnik és az 5 kapcsolókar most a nyitóerőt szolgáltató 7 rugó hatására a 2d tengely körül az óramutató járásával ellentétes irányban elfordul. Ekkor az érintkezőoldali 5c emelőkar elemelkedik az álló 6 érintkezőtől és eléri a kikapcsolt helyzetet (3. ábra).

Ha a kézi 1 müködtetőkart itt nem fogjuk meg, akkor azt a 3 feszítőkaron ható 8 húzórugó nagyjából egyidejűleg ugyancsak a 3. ábra szerinti helyzetbe húzza, ahol most a kézi 1 működtetőkar a szembenlévő, a 2c ütközőre fekszik fel. Eközben a 3a tengely egy körpályán a kézi 1 müködtetőkar 2a tengelye körül - és ezáltal a 8 húzórugó támadáspontja a 3c horgon - annyira eltolódik, hogy egy erőteljes jobbraforgató nyomaték a 3 feszítőkart és ezáltal a 4 kengyelt is a stabil helyzet irányába húzza. Az 5 kapcsolókar 5a kulisszájában ugyan kellő hosszjátékkal, de oldalirányban szorosabban vezetett 4b szár ekkor csak annyira tud kitérni, hogy a 3 feszítökar 3e ütközőfelületével minden esetben 4 kengyel 4b szárára fekszik és a könyökcsuklós emelő rögtön újból felveszi közel nyújtott (kifeszített) holtponton túli helyzetét (3. ábra).

A szerkezeti elrendezés így újból bekapcsolásra kész. Az la fogantyú megfelelő, előnyös módon kézi, balraforgató elmozdítása ekkor a 3a tengelyen ellenkező irányban együtt elforduló 3 feszítőkart a körszelvényű huzalból készült 4 kengyellel együtt - mint gyakorlatilag merev emelőt - eltolja az 5 kapcsolókar irányában, ami -5a kulisszáján a kengyel 4b szára által tolva - végül eléri az 1. ábra szerinti, már vázolt bekapcsolt helyzetet, amennyiben a 9 kioldókar már korábban ki nem oldotta a szerkezetet a bekapcsolási mozgás alatt, például újrakapcsoláskor.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezeti elrendezés automata kapcsolóhoz, amelynek ütközők (2b, 2c) között elforgatható fogantyúval (la) ellátott kézi működtetőkaija (1); ahhoz csuklósán, elforgathatóan csatlakozó, két csuklókarjának közel feszített, holtponton túli helyzetében stabil helyzetben lévő könyökcsuklós emelője; továbbá a házhoz (2) képest rögzített tengely (2d) körül elforgatható, a bekapcsolási folyamatban a könyökcsuklós emelőre támaszkodó, rugó (7) erejével szemben érintkezőoldali emelőkarjánál (5c) álló érintkezővel (6) zárási helyzetbe hozható és ebben a helyzetben öntartóan megfeszíthető kapcsolókarja (5); valamint csuklókaron kiképzett kioldóbütykön (3d) át a könyökcsuklót a holtponti helyzetbe visszatérítő, lényegében merőleges terhelést előidéző és a könyökcsuklós kar támasztóhatását megszüntető, elforgathatóan rögzített kioldókarja (9) van, azzal jellemezve, hogy a kézi müködtetőkart (1) és a kapcsolókart (5) összekötő könyökcsuklós emelő a kézi működtetőkaron (1) kialakított furat (lb) és kapcsolódó tengely (3a) által meghatározott forgástengely körül elforgatható feszítőkarból (3) és U-alakú, egyik szárával (4a) a feszítőkar (3) csapágyfuratába (3b) másik szárával (4b) pedig a kapcsolókarban (5) kiképzett kulisszába (5a) benyúló, és ezáltal a kapcsolókart (5) a feszítőkarral (3) csuklósán összekapcsoló kengyelből (4) áll, ahol a feszítókaron (3) a kengyel (4) második szárát (4b) megtámasztó ütközőfelület (3e) van kiképezve úgy, hogy az ütközőfelületnek (3e) támaszkodó második szár (4b) — a bekapcsolási vagy bekapcsolt helyzetnek megfelelő rugóval (7) előfeszített, holtponton túli, stabil helyzetet határoz meg, továbbá amelynél a kioldóbütyök (3d) a feszítökaron (3), az ütközőfelület (3e) fölött van kialakítva úgy, hogy a holtponton túli stabil helyzetben a kioldóbütyök (3d) és a kengyel (4) második szára (4b) egymással fedésben van, a kioldókar (9) kioldókontúija (9a) pedig a tengely (2d) körül elforduló kapcsolókar (5) kulisszájában (5a) a kengyel (4) körív mentén vezetett szára (4b) pályájával azonos, azzal koncentrikus körívet határoz meg.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarban (5) a házhoz (2) rögzített tengelyt (2d) befogadó, a kapcsolókar (5) hossztengelyére merőleges hosszlyuk (5b) van kialakítva, és a

   HU 213 962 Β kapcsolókarra ható rugó (7) támadáspontja a kulissza (5a) és a hosszlyuk (5b) között van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a feszítőkar (3) és a kengyel (4) által meghatározott könyökcsuklós emelő holtponton túli stabil (bekapcsolt) helyzetében a kengyel (4) második szára (4b), a holtpont előtti labilis (kioldott) helyzetben pedig a házhoz (2) rögzített tengely (2d) képezi a kapcsolókar (5) forgástengelyét.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kengyel (4) körszelvényű huzalból van kialakítva, amelynek szárai (4a, 4b) egymással lényegében párhuzamosak, és a szárakat (4a, 4b) azokra lényegében merőleges huzalrész köti össze.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a feszítőkar (3) kioldóbütyökkel (3d) ellentétes végén horog (3c) van kialakítva, amelybe a feszítőkar (3) és a kengyel (4) által meghatározott könyökcsuklós emelő holtponton túli stabil (bekapcsolt) helyzete irányában ható forgatónyomatékot előállító húzórugó (8) egyik vége van beakasztva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kézi kapcsolókaron (1) kialakított furat (lb) és a kapcsolótengely (3a) által meghatározott a forgástengely a fogantyúval (la) ellentétes oldalon van elhelyezve, és a feszítőkarra (3) ható húzórugó (8) felfüggesztési pontja a kézi kapcsolókart (1) a kikapcsolt helyzet felé forgató nyomatékot keltő módon van megválasztva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kioldókar (9) termikusán vagy elektromágnesesen működtetett kioldókar.