HU212973B

HU212973B - Process and apparatus for continuous producing mineral-cotton batt, process for continuous producing felt cloth

Info

Publication number: HU212973B
Application number: HU904014A
Authority: HU
Inventors: Hans Furtak; Klemens Hirschmann; Joachim Mellem; Heinz-Juergen Ungerer
Original assignee: Gruenzweig & Hartmann
Priority date: 1989-06-29
Filing date: 1990-06-27
Publication date: 1997-01-28
Also published as: US5093069A; DK156590A; HUT64923A; KR910001134A; HU904014D0; PL164616B1; DD296123A5; PL285838A1; CA2019945A1; CZ325790A3; DE3921399C2; DK156590D0; JPH0351325A; DK170665B1; CA2019945C; DE3921399A1; KR0138256B1

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés kőgyapot fátyolbunda folyamatos előállítására. A találmány tárgya továbbá több kőgyapot fátyolbundából összeállított filcszalagok folyamatos előállítására szolgáló eljárás.

Kő- vagy üveggyapot fátyolbundák előállításában a szálakra bontás mellett magának a fátyolbundának a kialakítása mint olyan fontos eljárási lépés. Mint ismeretes a szálakra bontó egység által előállított szál-/gáz-/levegő-keveréket a szálak leválasztása érdekében egy szekrényszerű úgynevezett ejtőaknába vezetik, melynek fenékrésze egyfajta szűrőszalagként funkcionáló gyűjtő-szállítószalaggal van ellátva, mely rendszerint körbeforgó gázáteresztő sík szállítószalagnak van kialakítva. A szállítószalag alatt leszívó készülék van elrendezve, mely meghatározott nyomásdepressziót állít elő.

Amennyiben a szál-/gáz-/levegő-keverék, mely kötőanyagot is tartalmazhat, a gyűjtő-szállítószalagra kerül, a szűrőként funkcionáló gyűjtő-szállítószalag alatt a gáz-/levegő-keverék elszívódik, és a szálak a szalagon fátyolbundaként rakódnak le. Ha azonban több egymás után elrendezett, szálakra bontó egységgel ellátott ejtőaknát használunk kőgyapot fátyolbunda előállítására, mely fátyolbunda az elsőnek említett berendezés által előállítottal összehasonlítva jobb gyapotfelhordású, vagyis nagyobb területsúlyú, akkor a rendre előző, szálakra bontó egység által már kialakított részfátyolbunda a rendre következő részfátyolbunda gáz/levegő-keverékének leszívását akadályozó újabb áramlási ellenállást okoz. Ez azt jelenti, hogy minél több szálakra bontó egység dolgozik össze egy ejtőaknában, annál nagyobb lesz az áramlási ellenállás az egész fátyolbunda szállításának irányában, és ezáltal a leszívó készülék, melynek szívónyomása a mindenkori áramlási ellenállást hivatott leküzdeni, energiafogyasztása megnő. Ezen elv szemléltetésére utalunk például az US-PS 3 220 812 lajstromszámú iratban leírtakra.

A megnövekedett energiafogyasztás mellett az ilyen jellegű fátyolbundaképzésnek az a döntő hátránya, hogy itt a leszívó készülék és a fátyolbunda felülete között kialakuló viszonylag magas nyomáskülönbség miatt az éppen kialakuló fátyolbunda anynyira összenyomódhat, hogy az ejtőaknát elősűrűsödve hagyja el. Ennek az a következménye, hogy a teljes kőgyapot fátyolbunda ily módon előre megadott legkisebb térfogatsúlya alatti érték nem érhető el, vagyis ilyen jellegű berendezéssel 25 kg/m³-nél kisebb térfogatsúlyú kőgyapot fátyolbunda alig előállítható.

Ehhez járul még az is, hogy a fátyolbundaképzés többszörösen sem homogén, így a fátyolbunda teljes felületén eloszolva különböző területsúlyú részek keletkezhetnek. Továbbá az ilyen jellegű, több, szálakra bontó egységet tartalmazó berendezéseknél fennáll az a hátrány, hogy viszonylag nagy területsúlyú fátyolbunda előállításának követelménye esetén, esetleg néhány, szálakra bontó egységet le kell állítani, amíg a leszívó készülék kapacitása, vagyis ventilátorteljesítménye túl nem lépi azt a határt, amely fölött az ejtoakna ismét működőképessé válik.

Az a körülmény, hogy a fátyolbunda sűrűsége az ejtőakna szája felé haladva növekedik, míg az átáramlási sebesség konstans szívónyomás esetén az ejtőakna szája felé csökken, a hagyományos ejtőaknáknál ahhoz vezetett, hogy a szállítószalag leszívási tartományát több részre osztották, és a szállítás irányában növekvő szívónyomással látták el. A magas nyomáskülönbség és a teljes fátyolbunda ezzel járó nem kívánt elősűrűsödésének problémáját azonban ez az intézkedés nem oldja meg.

A találmány ezen a ponton kíván segítséget nyújtani. A találmány feladata olyan eljárás és berendezés megadása, amellyel lehetővé válik 25 kg/m³-nél kisebb nyerssűrűségű, jó minőségű, lehetőség szerint kőgyapotból készült fátyolbunda folyamatos előállítása és a leszívás energiafelhasználásának csökkentése; továbbá olyan eljárás megadása, melynek segítségével a kialakított kis nyerssűrűségű kőgyapot fátyolbundából többrétegű filcszalagok folyamatos előállítása tökéletesen lehetségessé válik.

A találmány a feladatát oly módon oldja meg, hogy a kőgyapot fátyolbunda folyamatos előállítására szolgáló eljárásnál, ahol a fátyolbunda kialakításához egy ejtőaknát több szálakra bontó egységgel látunk el, és ahol a szálakat szívónyomás hatása mellett legalább egy gyűjtő-szállítószalagra hordjuk fel, a találmány szerint a szálakat a gyűjtő-szállítószalag egy, a mindenkori, szálakra bontó egységhez rendelt és a szállítás irányában növekedő felületére hordjuk, továbbá kőgyapot fátyolbunda előállítására szolgáló berendezésnél, mely a fátyolbunda kialakításához egy ejtőaknában több, szálakra bontó egységgel van ellátva, és ahol a szálak legalább egy görbített tartománnyal rendelkező gázáteresztő gyűjtő-szállítóegységre szívónyomás hatása mellett felhordhatok, ahol a görbített tartománytól vett bizonyos távolságban az ejtőaknára vonatkoztatott szigetelő vezetőelem van elrendezve, a találmány szerint az egyes, szálakra bontó egységek által alkotott szál-/gáz-/levegő-keverékek bármelyikéhez a gyűjtőszállítóegység görbített tartományán fiktív leszívófelület van rendelve oly módon, hogy az egyes, szálakra bontó egységek rendelkezésére álló leszívófelületek a szállítás irányában növekedjenek.

Ezáltal elérjük, hogy az éppen képződő fátyolbunda növekvő sűrűségével együtt a rendelkezésre álló leszívási felület nagysága is nő. Ez különösen görbült felület esetén igaz, mivel itt a fejtési hossz nagyobb a merőleges vetületének vízszintesénél. Ez utóbbi körülmény azt jelenti továbbá, hogy több szálakra bontó egység használata esetén, azokat egymástól egyenlő távolságban helyet megtakarítva lehet elrendezni, mindazonáltal az egységenként rendre rendelkezésre álló leszívófelületek a szállítás irányában növekednek. Ekkor teljesen általánosan a következő függvény érvényes: leszívófelület A = ί(ξ), ahol ξ a mindenkori kőgyapot fátyolbunda ellenállási tényezője, és amely főleg a fátyolbunda területsúlyától és szálfinomságától függ.

Áramlás esetén a nyomásveszteség alapfeltétele a következő:

HU 212 973 Β

Δρ = ξ w², ahol ζ a gáz-/levegő-keverék sűrűsége (kg/m³) és w = az áramlási sebesség (m/s).

Tételezzük föl, hogy egyrészt minden egyes szálakra bontó egység térfogati árama, másrészt a leszívó készülék Δρ értéke konstans, úgy a következő összefüggések adódnak:

w, x Aj = w₂ x A₂^^xw1=^₂|x w²2 W₂ = Wj

A fentiekből újra az olvasható le, hogy a szállítás irányában az áramlási sebesség az ellenállási tényezők viszonyának négyzetgyökével arányosan csökken, vagy a térfogati áramot konstans értéken tartva érvényes a következő összefüggés:

a₂ = a,· Λ®

Sl

Ebből az következik továbbá, hogy noha a rendelkezésre álló leszívófelületeket akár egysíkban is kialakíthattuk volna, ami azonban konstans szívónyomás esetén a szálakra bontó egységek távolságának a szállítás irányában való növekedését jelentené, és ezzel a helyfelhasználás megnő. Ez a felismert összefüggés feltételezve újdonságát - már önmagában is egy találmányt jelent.

Az ebben az összefüggésben használt „fiktív leszívófelületek” definíciója oly módon értendő, hogy az egyes leszívási sávok nincsenek a jelenlegi technika állása szerint válaszfalakkal elválasztva. A leszívási sávok inkább a fúvókás fúvási eljárás szerint működő, szálakra bontó egységenként képződő szabadsugár-nyalábok merőleges vetületeként jelentkeznek, ahol az egyes leszívási sávok a turbulencia miatt az ejtőaknában egymást átfedhetik. Azonban lényeges az, hogy minden egyes szabadsugár vetületi felülete számára a szállítás irányában növekvő leszívófelület áll rendelkezésre, melynek révén egyrészt előnyösen lehetővé válik a gyűjtő-szállítóegységben a szívónyomás konstans értéken való tartása, és összességében a berendezés kisebb szívóteljesítmény mellett működhet. Ez utóbbi intézkedések másfelől területegységenként kevesebb kőgyapot felhordását, és ezzel viszonylag kis nyerssűrűségű kőgyapot fátyolbundák előállítását teszik lehetővé.

Ebben az összefüggésben a DE-OS 21 22 039 lajstromszámú iratból ismert egy berendezés kőgyapot fátyolbunda előállítására, ahol a szálakra bontó egységből a szálak szintén görbített szívófelületre kerülnek, éspedig egy nagy sebességgel (45 m/s) forgó szívódobra, azonban a tulajdonképpeni fátyolbunda kialakítása nem a szívódobon történik, mivel annak nagy a kerületi sebessége, hanem egy utánkapcsolt tölcsér alakú úgynevezett elosztóban, melynek szélessége megegyezik a szívódobéval. Mivel az ilyen jellegű fúvókás fúvási eljárás szerint is működő szívódob kerületi sebességének többé-kevésbé az előállított szálak sebességével kell megegyeznie, ezért ezek nem a tulajdonképpeni szálfátyolbunda felhordására, hanem csak a gáz-/levegő-keverék leszívására szolgálnak. A DE-OS 21 22 039 lajstromszámú iratban továbbá több, szálakra bontó egységgel ellátott ejtőakna és két egymással szembeforgó szívódob leírása szerepel. Itt azonban pusztán egymás mögött elrendezett, szálakra bontó egységekre gondoltak, melyek középvonalai egy függőleges síkon fekszenek, melyre szimmetrikusan van a két szívódob elrendezve, melyek ugyanolyan elven működnek, mint a fentebb leírt egyedüli szívódob.

Amennyiben a találmány szerinti berendezésben csak egy gázáteresztő, legalább egy görbített tartománynyal ellátott gyűjtő-szállítóegységet és ettől a tartománytól egy bizonyos távolságra elrendezett az ejtőaknára vonatkoztatott szigetelő vezetőelemet alkalmazunk, akkor a vezetőelem előnyösen a görbített tartománnyal szemben fekvő felületével a szállítás irányában mozgathatónak van kialakítva. Ezzel a képződő fátyolbunda jobb kivezetését érjük el.

Egy ilyen jellegű vezetőelem mindenesetre azért szükséges, hogy a levegőnek és a szálaknak az ejtőaknából történő nem rendeltetésszerű kilépését megakadályozzuk. Ez utóbbi a fátyolbunda kivezetési résére is vonatkozik, mivel a szigetelést itt maga a fátyolbunda kell, hogy végezze. A fátyolbunda szigetelő hatását a fátyolbunda térfogatsúlya, rugóereje és kohéziós ereje határozza meg, így például hosszú rugalmas szálakból alkotott fátyolbunda a kivezetési rést könnyebben kitölti, mint azonos résszélesség esetén egy rövidebb szálakból képzett fátyolbunda. Ezen túlmenően a kivezetési rést nem lehet tetszés szerint szűkre választani, mivel nagy területsúly esetén nagymértékű elősűrűsödés következne be. Ezért célszerű a vezetőelem és a gyűjtő-szállítóegység közötti belső távolság állíthatónak való kialakítása.

Előnyösen a berendezés vezetőelem helyett további gyűjtő-szállítóegységgel van ellátva, amely aztán az ejtőakna szigetelésének feladatát veszi át azon az oldalon, ahol eredetileg a vezetőelem helyezkedett el. Két gyűjtő-szállítóegység ilyetén elrendezése esetében a találmány szerinti berendezés akkor a leghatékonyabb, ha ehhez a kettős egységhez legalább három szálakra bontó egység van hozzárendelve, éspedig szimmetrikusan a harmadik, szálakra bontó egységgel középen, a kettős egység között elrendezve. Ebben az esetben is célravezető, hogy a gyűjtő-szállítóegységek között a fátyolbunda kivezetésére szolgáló rés szélességében változtatható.

Amennyiben a gyűjtő-szállítóegységek közötti kivezető rést például eljárástechnikai vagy szerkezeti okokból állandó méretűnek kell tartani, akkor ez az állandó rés előnyösen legalább egy, a szállítás irányában utánkapcsolt állítható elem révén szélességében variálható, ahol ez az állítható elem előnyösen meghajtható henger vagy meghajtható szállítószalag lehet.

HU 212 973 Β

Állítható elemként továbbá két meghajtható, egymással változtatható távolságban elrendezett henger vagy szállítószalag alkalmazható.

Ezek a szállítás irányában utánkapcsolt állítható elemek nagy jelentőséggel bírnak akkor, ha a találmány szerinti berendezéssel különböző területsúlyú fátyolbundák előállításának lehetőségét kell megteremteni. A több, különösen a fúvókás fúvási eljárás szerint működő, szálakra bontó egységgel ellátott szokványos ejtőaknák tapasztalatai azt mutatják, hogy az ejtőaknából történő kivezetési tartományban 25 kg/m³ alatti és az elősűrűsödést megakadályozandó 75 kg/m³ feletti térfogatsúlyú fátyolbundák nem előállíthatók, az említett tartományokban zavartalan és használható előállítás nem lehetséges. Ez körülbelül 1:3 arányú felrakást variációnak felel meg, azonban az 1:12 vagy annál nagyobb variációs intervallum volna kívánatos. Különleges követelményeket támaszt a viszonylag kis felhordásé fátyolbundák kivezetése, mivel ekkor a fátyolbunda belső kohéziós ereje a legkisebb. Ezek a fátyolbundák a levegő nem rendeltetésszerű kilépésével együtt a kivezetési résen kiszívódhatnak, vagy túl nagy szívónyomás esetén alig válnak le a gyűjtő-szállítóegységről. Azt is figyelembe kell venni továbbá, hogy az itt rendelkezésre álló négy, szálakra bontó egység valamelyikének esetleges kiesése esetén az ossz területsúlynak csak a harmada jut egy gyűjtő-szállítóegységre, ami a fátyolbunda kivezetésének követelményeit éppúgy megnöveli. A követelmények megoldásához különlegesen a már említett 8-10. igénypontok szerinti kiviteli alakok járulnak hozzá.

Azonban további intézkedések is számolnak a fenti követelményekkel, éspedig hogy minden egyes gyűjtőszállítóegység rendelkezésre álló leszívófelületei különösen a fátyolbunda kivezetésére szolgáló rés tartományában előnyösen nagyságukban állíthatók; továbbá a berendezés egy előnyös kiviteli alakjában legalább egy utánkapcsolt elem előtt legalább egy lefúvó készülékkel van ellátva, melynek segítségével a képződő fátyolbundák manipulálhatók.

A találmány szerinti berendezés mindenekelőtt azzal a lényeges előnnyel szolgál, hogy a gyűjtő-szállítóegységek felületeként viszonylag vékony perforált finomlemez alkalmazható, mivel nagy felületi terhelést elbírniuk nem kell; ez azt jelenti továbbá, hogy a különben statikailag szükséges megfelelő szerkezeti magasságú keresztbordák elhagyhatók, következésképp a gyűjtő-szállítóegységek mindkét oldalán sima felületeket kapunk, melyek tiszta mechanikai módon tisztántarthatók. A tisztítást előnyösen legalább egy elasztikus henger alakú kefe, mely a gyűjtő-szállítóegység perforációját azonos kerületi sebességgel belülről átfésüli, és legalább egy további henger alakú kefe, mely a külső felületet tisztítja le a gyűjtő-szállítóegységgel összehasonlítva lényegesen nagyobb kerületi sebességgel, kombinációjával végezhetjük. Ezzel a találmány szerinti berendezés száraz üzemeltetése válik előnyösen lehetővé, ami a technika jelenlegi állása szerinti berendezésekkel szemben lényeges eljárástechnikai és költségmérséklő előnyöket rejt magában, mivel azoknál általában drága nedves-száraz tisztítóberendezéseket kell alkalmazni a gyűjtő-szállítóegységek perforációjára esetleg rátapadt szál- és kötőanyag maradékok eltávolítására.

A találmány szerinti berendezés különösen a fúvókás fúvási eljárással készült kőgyapot fátyolbundák előállítására alkalmas. Ezzel az eljárással azonban mindezidáig alig volt lehetséges 25 kg/m³-nél kisebb nyerssűrűségű kőgyapot alapú fátyolbunda gazdaságos és üzembiztos előállítása. A fúvókás fúvási eljárás, mint ismeretes, azzal tűnik ki, hogy egy olvadt ásványi anyagokat tartalmazó tégelyből a nehézségi erő hatására az olvadt anyag kiáramlik, és egy húzótölcsérben az olvadt anyaggal lényegében párhuzamosan nagy áramlási sebességgel áramló gáz hatására szálakra bomlik, majd kihúzzák és a lágyulási hőmérséklet alá hűtik. Ebben az összefüggésben a növekvő felhordási felületekre vonatkozóan célszerű, hogy a szálakra bontó egységek oly módon megdöntve legyenek elrendezve, hogy az általuk előállított szálak a merőlegestől eltérő hajlásszögben érkezzenek a gyűjtőfelületre.

Ennek továbbá az az előnye, hogy amennyiben gyűjtő-szállítóegységül forgásszimmetrikus egységet választunk, vagyis legalább az egyik gyűjtő-szállítóegység előnyösen dobként van kialakítva, ahol a szívónyomás előnyösen minden egyes gyűjtő-szállítóegységben külön szabályozható, úgy a különböző üzemi feltételekhez könnyedén alkalmazkodhatunk.

A találmány a második részfeladatát oly módon oldja meg, hogy több külön fátyolbundából összeállított filcszalag folyamatos előállítására szolgáló eljárás során találmány szerint a több berendezésből érkező fátyolbundákat közösen futószalagon filcszalaggá alakítjuk.

A filcszalagot előnyösen egyetlen fátyolbundából képezzük, ahol a fátyolbundát futószalagon ingamozgás segítségével többrétegű filcszalaggá alakítjuk.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással közelebbről is bemutatjuk, ahol a rajzon az

1. ábra kőgyapot fátyolbunda előállítására szolgáló berendezés két, szálakra bontó egységgel és egy gázáteresztő gyűjtő-szállítóegységgel ellátott első kiviteli alakjának sematikusan leegyszerűsített metszete, ahol a gyűjtőszállítóegység a szálfelhordás tartományában görbített felületű leszívófelülettel rendelkezik, a

2. ábra a találmány szerinti berendezés négy, szálakra bontó egységgel, két dob alakúra kiképzett, egymással szembeforgó gyűjtőszállítóegységgel és egy utánkapcsolt állítható szigetelőhengerrel ellátott második kiviteli alakjának sematikusan leegyszerűsített metszete, a

3. ábra a 2. ábrának lényegében megfelelő kiviteli alak rajza két, a dobok után kapcsolt állítható szigetelőhengerrel, a

HU 212 973 Β

4. ábra két egymás után elrendezett 3. ábra szerinti berendezés sematikusan leegyszerűsített rajza, azonban itt negyedik kiviteli alakként a hengerek helyett egymással állítható távolságban két szállítószalag szerepel, ahol az egyes fátyolbundák egy futószalagon közös filcszalaggá állnak össze, az

5. ábra perspektivikusan és sematikusan ábrázolt részlet a 4. ábra szerinti gyártósorból, azonban itt egyetlen fátyolbunda alakul vezető szállítószalagjainak ingamozgása révén a futószalagon filcszalaggá.

Mint ahogy az az 1. ábrán látható, két fuvókás fúvási eljárás szerint működő, szálakra bontó 1 és 2 egység geometriájában körülbelül kúp alakú 3 és 4 szabadsugár-nyalábot állít elő, melyek szál-/gáz-/levegő-/kötőanyag-keverékből állnak, és amelyeket szekrényszerűen kiképezett 5 ejtőakna vesz körül. Az 5 ejtőakna alsó lezárását 6 gyűjtő-szállítóegység alkotja, melynek két görbített „a”-val és „b”-vel jelölt leszívófelülete van, amelyeken a szálakra bontó 1 és 2 egységekről érkező szálak gyapot 7 fátyolbundává alakulnak. A 6 gyűjtő-szállítóegység körbeforgó perforált 8 szállítószalagot tartalmaz, mely a 9 nyíl irányában, a szállítás irányában motorikusán meg van hajtva (a rajzon nincs ábrázolva). A 6 gyűjtő-szállítóegység belsejében továbbá a rajzon nem ábrázolt leszívó készülék van, amely által előállított szívónyomás csak a görbített leszívófelület alatt elrendezett 11 szívókamrában fejti ki hatását. A görbített „b” leszívófelülettel szemben attól egy bizonyos távolságban az úgynevezett kivezetési rést határoló és az 5 ejtőaknával szemben szigetelő lemez formájában kidolgozott 13 vezetőelem helyezkedik el, mely ebben az esetben rögzítve van.

A szálakból álló 3,4 szabadsugámyalábok kúp alakú geometriáját az 1. ábra idealizálva mutatja, noha az eddigi tapasztalatok szerint az ejtőaknában meghatározott turbulenciák lépnek föl. így például a szokványos ejtőkamrákban előfordulhat, hogy néhány centiméterrel (kb.

2-10 cm-ig) a képződő fátyolbunda fölött erős keresztáramlások alakulnak ki, melyek nagysága meghaladja a közepes áramlási sebességet, és ami tekercs- és motringképződés által a szálfelhordás minőségi romlásához vezethet. Ezeknek a keresztáramlásoknak megfelelően kell megfelelnie a mindenkori statikus nyomáseloszlásnak a képződő fátyolbunda fölötti kb. 10 cm-es magasságig húzódó tartományban. így például a leszívási tartomány végein 40 mm/WS nyomásértékeket mérhetünk a légkörrel és 30 m/s keresztáramlásokkal szemben. [WS a DIN 60001 T4 (91.08.) szerinti mértékegység.] A berendezés találmány szerinti kiviteli alakjai hasonló, de messze kevésbé meghatározott nyomás- és áramlási viszonyokat követelnek amiatt, hogy a kivezetési rés definíciószerűen szigetelve van, éspedig a jelen esetben a teljes 7 fátyolbunda szigetel.

Visszatérve az 1. ábrán világosan bemutatott „a” és „b” leszívófelületekhez megállapítható, hogy a „b” leszívási tartomány ívhossza nagyobb az „a” leszívási tartományénál. Ezen feltalálói koncepció által előnyösen elérhetjük, hogy a „b” leszívófelület tartományában fellépő nagyobb szálfelhordást az ottani nagyobb „b” felület kompenzálni tudja, mert ahogy az az 1. ábráról leolvasható, a szálfelhordás a 9 nyíl által jelzett szállítási irányban nő. Ezáltal az is lehetővé válik, hogy a szokványos ejtőaknákkal szemben kisebb szívónyomással dolgozzunk, következésképpen a képződő fátyolbunda feletti keresztáramlások nagymértékben elkerülhetők.

Az 1. ábrán bemutatott 6 gyűjtő-szállítóegységgel tükörképi elrendezésben egy megfelelő gyűjtő-szállítóegység helyettesítheti a 13 vezetőelemet.

A 2. ábrán a találmány szerinti berendezés második kiviteli alakjának sematikusan leegyszerűsített metszete látható, ahol a berendezés négy, szálakra bontó 14, 15, 16,17 egységet, 18 ejtőaknát, két egymással szembeforgó dobként kialakított 19 és 21 gyűjtő-szállítóegységet valamint egy, a dobok után kapcsolt, a 20 nyíl irányában állítható 22 szigetelőhengert tartalmaz. Ez a berendezés két 23 és 24 részfátyolbundából folyamatosan 25 fátyolbundát állít elő, ahol a dobszerű 19, 21 gyűjtő-szállítóegységek egymástól rögzített tengelytávolságra vannak elrendezve. Mivel ekkor a két 19, 21 gyűjtő-szállítóegység közötti belső távolság állandó, a henger alakú 22 elem mintegy átveszi az állítható szigetelőberendezés funkcióját a kivezetési 26 rés tartományában.

Itt is világosan látható, hogy a „c”-vel jelölt leszívófelület a 23 részfátyolbunda képzésének kezdetén kisebb a „d”-vel jelölt leszívófelületnél, mely a 23 részfátyolbunda nagyobb szálfelhordási tartományában helyezkedik el. A „c” és „d” leszívófelületek, különösen a kivezetési 26 rés tartományában, változtathatóan vannak beállítva, hogy optimális kivezetési és leszívási viszonyokat kapjunk. Ezt az állíthatóságot például a dob alakú 19 gyűjtő-szállítóegység belsejében lévő 27 állórész segítségével érhetjük el, mellyel a dob szívás alatt álló és nem álló részeit egymástól elválaszthatjuk. Az a cél, hogy a két 23 és 24 részfátyolbundát a kivezetés előtt összeillesszük. A 21 gyűjtő-szállítóegység elvben hasonló felépítésű, mint a 19 gyűjtő-szállítóegység, vagyis ez is rendelkezik 28 állórésszel, mely a leszívott és le nem szívott részeket egymástól elválasztja. Pusztán a szívás alatt álló rész végződik itt előbb, mint a szemközti 19 gyűjtő-szállítóegység esetében, mivel a 24 részfátyolbundának a szigetelő henger alakú 22 elem miatt előbb el kell emelkednie a 21 gyűjtő-szállítóegységtől. Ezt az elemelkedést a 2. ábrán sematikusan ábrázolt lefúvó 30 készülékkel is lényegesen megkönnyíthetjük.

A 3. ábrán szintén sematikusan leegyszerűsítve a találmány szerinti berendezés egy harmadik kiviteli alakját mutattuk be, mely két dobszerű 29, 31 gyűjtőszállítóegységet tartalmaz, amelyek 32 és 33 részfátyolbundákat képeznek. A 2. ábrán látható berendezéssel szemben ez a kőgyapot 34 fátyolbunda folyamatos előállítására szolgáló berendezés pusztán annyiban tér el, hogy ez a szállítás irányában utánkapcsolt 35 és 36 hengerekből álló kettős hengerművet tartalmaz, ahol a hengerek a 37 és 38 nyilak irányában állíthatóan vannak kialakítva. A hengereket a 29, 31 gyűjtő-szállítóegységekre szimmetrikusan, mint az a 3. ábrán látszik, és aszimmetrikusan is elrendezhetjük.

a

HU 212 973 B

A 29 ill. 31 gyűjtő-szállítóegységek itt is tartalmaznak belső 39 ill. 41 állórészeket, melyekkel a gyűjtőszállítóegységek szívott és nem szívott részei állíthatók. Jelen esetben mindkét 29, 31 gyűjtő-szállítóegységnél a szívott felület nagysága rendre megegyezik, ahol az egyes, szálakra bontó egységek részére rendelkezésre álló „e”-vel és „f’-fel jelölt leszívófelületei a szállítás irányában megint csak növekednek.

Több külön 42 és 43 fátyolbundából összeállított 44 filcszalag folyamatos előállításának esetére a 4. ábrán két egymás mögött elrendezett 3. ábra szerinti berendezést ábrázoltunk, ahol azonban a berendezések negyedik kiviteli alakként 35, 36 hengerek helyett 45,46,47,48 szállítószalagokból álló párokkal vannak kivitelezve, melyek egymás közötti távolsága változtatható. Különösen viszonylag kis nyerssűrűségű fátyolbundák esetén, például 20 kg/m³ alatt, veszik át a 45,46,47,48 szállítószalagok az egyes fátyolbundák bizonyos fokú vezetését. A 4. ábráról világosan megállapítható, hogy a 42 fátyolbunda elsőnek jut a 49 futószalagra, majd erre a 42 fátyolbundára rákerül a 43 fátyolbunda, és így kialakul a teljes fátyolbunda 44 filcszalag alakjában. Ezt a példát magától értetődően tovább lehet bővíteni azáltal, hogy több külön fátyolbundát használunk alátétül.

Végül az 5. ábrán egy gyártósor, mellyel több 51 fátyolbundarétegből összeállított 52 filcszalag állítható elő, egy részletének perspektivikus sematikus rajza látható. Az egyes 51 fátyolbundarétegek egyetlen 53 fátyolbundából származnak, amely például a 4. ábra szerinti 42 fátyolbundának megfelelően állítható elő. Itt az egymástól változtatható távolságban elrendezett 54 és 55 szállítószalagok a 4. ábra 45 és 46 szállítószalagjainak felelnek meg, azonban a találmány szerinti berendezés ezen ötödik kiviteli alakjában az 54 és 55 szállítószalagok ingamozgást végezhetnek, hogy az egyetlen 53 fátyolbundát egy körbeforgó 56 futószalagon többrétegű 52 filcszalaggá alakítsák. Az 54 és 55 szállítószalagok ingamozgását okozó mechanizmust a rajzon nem ábrázoltuk, hanem csak szimbolikusan kettős nyíllal jeleztük.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás kőgyapot fátyolbunda folyamatos előállítására, ahol a fátyolbunda kialakításához egy ejtőaknát több, szálakra bontó egységgel látunk el, és ahol a szálakat szívónyomás hatására legalább egy gyűjtőszállítószalagra hordjuk, azzal jellemezve, hogy a szálakat a gyűjtő-szállítóegységnek egy, a mindenkori, szálakra bontó egységhez rendelt és a szállítás irányában növekedő felületére hordjuk.

2. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, különösen kőgyapot fátyolbunda (7, 25, 34, 42, 43) előállítására, mely a fátyolbunda kialakításához egy ejtőaknában (5, 18) több, szálakra bontó egységgel (1,2, 14, 15, 16, 17) van ellátva, és ahol a szálak legalább egy görbített tartománnyal rendelkező gázáteresztő gyűjtő-szállítóegységre (6, 19, 21, 29, 31) szívónyomás kifejtésével felhordhatok, ahol a görbített tartománytól meghatározott távolságban az ejtőaknára (5, 18) vonatkozóan szigetelő vezetőelem (13) van elrendezve, azzal jellemezve, hogy az egyes, szálakra bontó egységek (1, 2, 14, 15, 16, 17) által képzett szál-/gáz-/levegő-keverékek bármelyikéhez a gyűjtő5 szállítóegység (6, 19, 21, 29, 31) görbített tartományán fiktív leszívófelület van rendelve, ahol az egyes, szálakra bontó egységek (1, 2, 14, 15, 16, 17) rendelkezésére álló leszívófelületek (a, b, c, d, e, f) a szállítás irányában növekvően vannak kialakítva.

10

3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem (13) a görbített tartománnyal szemben fekvő felületével a szállítás irányában mozgathatóan van kialakítva.

4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti berendezés, azzal

15 jellemezve, hogy a vezetőelem (13) és a gyűjtő-szállítóegység (6, 19, 21, 29, 31) közötti belső távolság (12) állítható.

5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem (13) helyett

20 további gyűjtő-szállítóegységgel van ellátva.

6. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a két gyűjtő-szállítóegységhez (19, 21, 29, 31) legalább három, szálakra bontó egység (14, 15, 16, 17) van társítva.

25

7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyűjtő-szállítóegységek között a fátyolbunda kivezetésére szolgáló rés (26) szélessége változtatható.

8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti beren30 dezés, azzal jellemezve, hogy a gyűjtő-szállítóegységek között a fátyolbunda kivezetésére szolgáló rés (26) legalább egy, a szállítás irányában utánkapcsolt állítható elem (22) segítségével szélességében változtatható.

9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle35 mezve, hogy az állítható elem (22) meghajtható henger vagy meghajtható szállítószalag.

10. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az állítható elem két meghajtható, egymástól változtatható távolságban elrendezett henger

40 (35, 36) vagy szállítószalag (45, 46).

11. A 2-10. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy minden egyes gyűjtőszállítóegység (6, 19, 21, 29, 31) rendelkezésre álló leszívófelületei (a, b, c, d, e, f) különösen a fátyolbunda

45 kivezetésére szolgáló rés tartományában méretükben állíthatók.

12. A 8-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy legalább egy utánkapcsolt elem (22) előtt legalább egy, a képződő fátyol50 bundákat manipuláló, lefúvó készülék (30) van elrendezve.

13. A 2-12. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fátyolbundát alkotó szálak előállítására szolgáló, fúvókás fúvási eljárás

55 szerint működő, szálakra bontó egységekkel (1, 2, 14, 15, 16, 17) van ellátva.

14. A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szálakra bontó egységek az általuk előállított szálakat a merőlegestől eltérő hajlásszögben a

60 gyűjtőfelületre juttatóan ferdén vannak elrendezve.

HU 212 973 Β

15. A 2-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy legalább egy gyűjtő-szállítóegység (19) dobként van kialakítva.

16. A 2-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szívónyomás minden egyes gyűjtő-szállítóegységben (6, 19, 21, 29, 31) külön szabályozható.

17. Eljárás több külön-külön fátyolbundából öszszeállított filcszalag folyamatos előállítására, különösen a 2-16. igénypontok szerinti berendezés által előállított fátyolbundák felhasználásával, azzal jellemezve, hogy a több berendezésből érkező fátyolbundákat (42, 43) közösen futószalagon (49) filcszalaggá (44) alakítjuk.

5 18. Eljárás több réteg fátyolbundából összeállított filcszalag folyamatos előállítására, különösen a 2-16. igénypontok szerinti berendezés által előállított fátyolbunda felhasználásával, azzal jellemezve, hogy a fátyolbundát (53) futószalagon (56) ingamozgás (57) ré10 vén többrétegű fílcszalaggá (52) alakítjuk.