HU212434B

HU212434B - Heat-treatable coated glass-system and process for producing the same

Info

Publication number: HU212434B
Application number: HU9203790A
Authority: HU
Inventors: Klaus W Hartig; Philip J Lingle; Raymond Nalepka
Original assignee: Guardian Industries
Priority date: 1991-12-09
Filing date: 1992-12-01
Publication date: 1996-06-28
Also published as: NZ245387A; TW212166B; CZ282482B6; AU2965692A; PL296876A1; SK279355B6; EP0546470B1; SK360792A3; ATE140209T1; HU9203790D0; DK0546470T3; CA2084966C; ZA929505B; PL171372B1; CN1074424A; JPH0680441A; NO924752L; BR9204960A; KR930012616A; JP2588818B2

Description

A találmány szerinti eljárás során

- először oxidmentes első fémréteget (C) alakítanak ki nikkelből vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetből,

- az első réteget (C) szilíciumból vagy fémoxidból vagy fémnitridből lévő második réteget (D) készítenek, ahol az oxid nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet oxidja,

- végül a másodig rétegen (D) harmadik, védőréteget (E) alakítanak ki sztöchiometrikus fémoxidból és a bevonattal ellátott üveget hőkezelik és adott esetben az üvegen először a harmadik réteg (E) oxidjáből készült negyedik réteget (A) alakítanak ki, majd erre visznek fel egy ötödik réteget (B), amely a második réteggel (D) azonos oxidból van oly módon, hogy az ötödik réteget (B) az első réteget (C) a negyedik réteghez (A) kapcsolja és az ötödik réteget (B) az üveghez a negyedik réteg (A) kapcsolja, ahol a második rétegben (D) fémként nikkelt vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó szilíciummentes ötvözetet alkalmaznak.

A jelen találmány tárgya olyan bevonattal ellátott, hőkezelhető üveg, amilyet például az építőiparban vagy az autóiparban lehet használni, továbbá eljárás a bevonattal ellátott hőkezelhető üveg előállítására.

Ismeretes, hogy a fém vagy fémoxid bevonattal ellátott üvegek elteijedten használatosak az építészetben és az autóiparban. Az ilyen üvegek reflektáló képessége, fényáteresztő képessége, emissziója, tartóssága vagy színe tetszőleges mértékben változtatható a bevonatréteg vastagságának, minőségének, illetve az alkalmazott fémek és vagy fémoxidok kiválasztásának függvényében. A különböző tulajdonságú üvegekre és előállításukra vonatkozó számos megoldás található többek között a 3 935 351, 4 413 877, 4 462 883, 3 826 728, 3 681 042, 3 798 146 vagy a 4 594 137 számú USA szabadalmi leírásokban.

Az ilyen bevonatrétegek felhordására is számos technológia ismert. Ezek közül az egyik leghatékonyabb és így legkedveltebb az ún. mágnesesen szabályozott fényszórás. Ilyen technológiát ismertet például a 4 166 018 számú USA szabadalom, valamint a szakirodalom (Munz et al. „Performance and Sputtering Criteria of Modem Architectural Glass Coatings” SPIE Vol. 325. Optical Thin Films, 1982. pp. 65-73.).

Bár számos réteg előállítására az említett fenti eljárás igen hatékony, a fémszórással létrehozott bevonatréteg mechanikai tartóssága gyengébb, mint például az ún. pirolízises eljárással készített rétegeké. Ugyanakkor azonban a fémszórással előállított rétegek általában jobb infravörös visszaverő tulajdonsággal rendelkeznek, mint az átlagos pirolitikus bevonatok. Ezen túlmenően a fémszórásos bevonatrétegeket lényegesen jobb optikai és termikus tulajdonságúaknak tartják, mint a pirolitikus rétegeket, amelyek kevésbé egyenletesek, kisebb az emissziójuk és a napelemként történő felhasználáshoz szükséges paramétereik is gyengébbek.

A fentiekből következik, hogy ha a fémszórásos bevonatrétegek tartóssági tulajdonságait javítani tudjuk legalább olyan mértékben, hogy megközelítsék vagy elérjék a pirolitikus rétegekét és ugyanakkor megtartjuk az eredeti fémszórásos bevonatrétegre jellemző jó tulajdonságokat, különlegesen jó minőségű bevonatréteg állítható elő. A jelen találmánnyal ezért ilyen megoldás kidolgozása a célunk.

Az utóbbi időben az ilyen bevonattal ellátott üvegek népszerűvé válása következtében számos kísérlet történt olyan termék előállítására, amely a hőkezelés előtt látható el bevonatréteggel és amelyet azután úgy lehet hőkezelni, hogy az a bevonatréteg tulajdonságait ne károsítsa. Ennek többek között az volt az oka, hogy rendkívül nehéz egyenletes bevonatréteget előállítani például egy már meghajlított üveglapon. Ismeretes, hogy a síküveget jól lehet bevonatolni, majd azután hajlítani és ily módon lényegesen egyszerűbb egyenletes bevonatréteget kialakítani sík felületen, majd az üveget meghajlítani.

Több olyan technológiát is kidolgoztak az utóbbi években, amelyek lehetővé tették, hogy a bevonatréteggel ellátott üveget lehessen hőkezelni, temperálni, hajlítani vagy ún. szilárdító hőkezelésnek alávetni. Általában ezek az ismert technológiák nem kielégítőek, tekintettel arra, hogy a viszonylag magas hőmérsékleten, például 590-790 *C hőmérsékleten végzett hőkezelés, temperálás vagy hajlítás nem volt kifogástalanul biztosítható. Többnyire az ilyen technológiák akkor megfelelőek, ha az üveg kezelése 590 *C alatti hőmérsékleten történik.

A jelen találmány két feltalálója már korábban kidolgozott egy olyan technológiát, amellyel üvegek bevonatolása végezhető el oly módon, hogy a későbbiekben az üveget megfelelően lehet - akár magas hőmérsékleten is - hőkezelni vagy hajlítani (lásd az 5 242 560 lsz. USA szabadalmat). A fent említett technológia lényege, hogy rétegek kialakítása során fém rétegként magas nikkeltartalmú ötvözeteket alkalmaznak. Ennek a magas nikkeltartalmú ötvözetnek egy célszerű változata (a Haynes 214 jelű ötvözet) lényegében 75,45% nikkelt, 4% vasat, 16% krómot, 0,04% szenet, 4,5% alumíniumot és 0,01% ittriumot tartalmaz, Az ilyen, magas nikkeltartalmú ötvözetek, valamint az ezekre felhordott, sztöchiometrikus ónoxid réteg - adott esetben egyéb rétegekkel együtt - lehetővé teszik az üvegtárgyak hőkezelését 620-790 'C hőmérséklet-tartományban is. A fent említett két réteget adott esetben ki lehet egészíteni egy ugyancsak sztöchiometrikus ónoxid alapréteggel és/vagy egy közbülső alumínium réteggel.

Ezzel a megoldással az említett hőmérséklet-tarto2

HU 212 434 Β mányban 2-30 perces kezeléseket lehet végezni anélkül, hogy az üveg, illetve a bevonat színe, tartóssága, kémiai összetétele, emisszió képessége, áteresztő képessége vagy visszaverő képessége változnék. Ennek megfelelően ezek a megoldások lényegesen fejlettebbek, mint például a 4 790 922, 4 816 034, 4 826 525, 4 715 879 és a 4 857 094 számú USA szabadalmi leírásokban ismertetettek.

A korábbiakban hivatkozott szabadalmakon, illetve irodalmi helyeken kívül ismeretes még a Leybold „Spectrum” szélvédőüveg rendszer (TCC 2000) is. Ezek az üvegek négy vagy öt gőzölt fém vagy fémoxid réteggel vannak ellátva és valamelyest hőkezelők mintegy 590 *C hőmérsékletig. Az így készített, előbevonatolt üvegekből sík vagy hajlított szélvédőket lehet készíteni, feltéve, hogy a kezelés, illetve hajlítás elég rövid idő alatt elvégezhető.

Az ilyen üvegek bevonata kívülről befelé általában egy első ónoxid, egy második nikkel-króm (általában 80/20), egy harmadik ezüst, egy negyedik nikkel-króm és egy ötödik ónoxid réteget tartalmaz. Ezek a rétegek azon túlmenően, hogy csak rövid idejű és alacsony hőmérséklet igénybevételt bírnak el, viszonylag lágyak és olyan gyenge vegyszerállósággal rendelkeznek, hogy gyakorlatilag csak a szélvédők belső felületén alkalmazhatók.

A korábban már említett 4 715 879 számú USA szabadalom szerint a védőréteg rendszer csak akkor készíthető el, ha a fémoxid (például ónoxid) réteg készítése során oxigénhiányos környezetet biztosítunk (azaz a keverék nem sztöchiometrikus). Ehhez természetesen egy rendkívül érzékeny szabályozórendszer szükséges a gyártás során.

Az ilyen rétegek hókezelhetőségét illetően a 4 826 525 sz. USA szabadalmi leírás ad felvilágosítást. Itt leírják, hogy a rétegrendszerben feltétlenül kell legyen alumínium réteg ahhoz, hogy a hőkezelhetőség biztosított legyen.

A fenti bevonatrétegben alkalmazott vagy nikkeltartalmú ötvözet (ahol az ötvözet nikkeltartalma 50%nál nagyobb) célszerűen a Haynes International Corporation által gyártott Haynes Alloy No. 214 jelű ötvözet, amelyről a korábbiakban már említést tettünk, és amelynek különlegesen jó az ellenállása az oxidáció, karburizáció és klórozással szemben.

A jelen találmány szerinti megoldás esetében szintén jól alkalmazható ez az ötvözet vagy bármilyen egyéb, 50%-nál nagyobb nikkeltartalmú ötvözet, de találmányunk lényege nem ennek alkalmazása, hanem egy speciális rétegképző megoldás.

Az építészeti vagy autóipari célokra felhasznált üvegek megmunkálása során három hóhatással járó művelet ismert. Ezek a hajlítás, temperálás és a temperálás egy enyhébb változata, az ún. szilárdítás vagy keményítős. Ha például egy hagyományos

6,35 mm (1/4) tiszta, úsztatott üveget hajlítunk temperálás nélkül, a művelet 10-30 percet vesz igénybe 621 ’C-on. Az ilyen üvegek keményítése vagy temperálása hajlítás nélkül vagy azzal egyidejűleg általában 790 °C körüli hőmérsékleten, vagy legalább 620-790 ’C közötti hőmérsékleten történik, 2-5 percen át.

Mint látható, a korábban ismert bevonatolt üvegek jelentős hátránya a hőkezelési hőmérséklet korlátozottsága, különösen a fémszórással előállított bevonatolt üvegek esetében.

A hőkezelésen a jelen leírás keretein belül olyan műveletet értünk (például a fent említett három műveletet), amelynek során az üveg egy vagy több lépésben történő kezelése játszódik le 620-790 ’C közötti hőmérséklet-tartományban.

Az építészetben vagy az autóiparban felhasznált bevonatolt üvegek általában nyolc igen fontos jellemzővel rendelkeznek, amelyek meghatározzák hatékonyságukat és/vagy értékesíthetőségüket. Ezek a következők: a kereskedelmi megbízhatóság, tartósság (mechanikai kopásállóság), vegyszerekkel szembeni ellenállás, hosszú távú stabilitás, emisszióképesség, áteresztőképesség, visszaverőképesség és a szín. A korábbi bevonatok üvegeknél, beleértve a jelen találmány feltalálóinak korábbi megoldásait is, ezen jellemzők közül néhánynál komoly kompromisszumokat kellett kötni annak érdekében, hogy a többi tulajdonságot megfelelő értéken lehessen tartani. A jelen találmány feltalálóinak korábbi megoldásánál például a magas hőmérsékleten végzett kezelés megoldható volt, ugyanakkor a mechanikai tartósság az optimálistól messze volt.

Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy rendkívül nagy igény van olyan hőkezelhető bevonatok üveg iránt az építőiparban és/vagy az autóiparban, amely valamennyi felsorolt jellemző optimálishoz közelálló értékével rendelkezik és amely ugyanakkor hőkezelhető (azaz hajlítható, temperálható és/vagy szilárdítható), az ilyen kezelések teljes hőtartományában. Hasonlóképpen igény jelentkezik olyan bevonat iránt, amelyet fémszórással lehet előállítani, ugyanakkor mechanikai tartóssága eléri a pirolitikus rétegekét.

A jelen találmánnyal mindezen célkitűzések megvalósítása a célunk.

A kitűzött feladatot olyan hőkezelhető, bevonatok üveggel oldottuk meg, amelynek bevonata tartalmaz

- egy első, fémoxid vagy fémnitrid réteget (B), ahol a fém nikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy második, fémréteget (C), ahol a fém nikkel vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy harmadik (D), fémoxid vagy fémnitrid réteget, ahol a fém nikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb nikkel tartalmú ötvözet

- egy negyedik (E), fémoxid réteget, ahol a fém ón, cink, titán vagy ezek ötvözetei és a különböző rétegek vastagságai a következők: első réteg (B) 0-10 nm második réteg (C) 2-25 nm harmadik réteg (D) 0,5-10 nm negyedik réteg (E) 2-100 nm

A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál az üvegen a következő bevonatrétegek helyezkednek el:

HU 212 434 Β

- egy első, fémoxid réteg (A), ahol a fém ón, cink, titán vagy ezek ötvözetei,

- egy második, fémoxid vagy fémnitrid réteg (B), ahol a fém nikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy harmadik, fémréteg (C), ahol a fém nikkel vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy negyedik, fémoxid vagy fémnitrid réteg (D), ahol a fémnikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó ötvözet és

- egy ötödik, fémoxid réteg (E), ahol a fém ón, cink vagy titán, illetve ón, cink, titán ötvözet és a különböző rétegek vastagságai a következők: első réteg (A) 0-10 nm második réteg (B) 2-10 nm harmadik réteg (C) 2-25 nm negyedik réteg (D) 0,5-100 nm ötödik réteg (E) 2-100 nm

A találmány szerinti megoldás előnyös kiviteli alakjainál valamennyi felhasznált oxid sztöchiometrikus arányú. Az első és ötödik réteg például lehet sztöchiometrikus ónoxid, míg a második és negyedik réteg olyan sztöchiometrikus fémoxidokból állhat, amelyek a harmadik fémes réteg fémjének oxidját tartalmazzák.

A találmány szerinti megoldás egyik legelőnyösebb kiviteli alakjánál a második, harmadik és negyedik rétegben alkalmazott fém a már korábban említett Haynes Alloy No. 214. Amennyiben ezt a különleges ötvözetet alkalmazzuk a találmány szerinti rétegrendszerben, különösen jól használható terméket nyerünk, például járművek belső üvegválaszfala számára.

A jelen találmány tárgya továbbá egy olyan eljárás, amellyel bevonatolt, hőkezelhető üvegek készíthetők az alábbi rétegekkel:

- először egy fémoxidot vagy fémnitridet tartalmazó réteget (B), ahol fémként nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetet használunk,

- második rétegként (C) olyan fémréteget, amelyben fémként nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetet alkalmazunk,

- harmadik rétegként (D) fémoxid vagy fémnitrid réteget oly módon, hogy fémként nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetet alkalmazunk és végül,

- egy negyedik réteget (E) olyan fémoxidból, ahol fémként ónt, cinket, titánt vagy ezek ötvözeteit alkalmazunk,

- adott esetben az első réteg (B) felhordása előtt egy olyan ötödik réteget (A) gőzölünk az üvegre, amely fémoxidot tartalmaz, ahol fémként ónt, cinket, titánt vagy ezek ötvözeteit használjuk és a különböző rétegek vastagságai a következők első réteg (B) 0-10 nm második réteg (C) 2-25 nm harmadik réteg (D) 0,5-10 nm negyedik réteg (E) 2-100 nm ötödik réteg (A) 0-100 nm

A bevonatolt üveg hőkezelését célszerű 620 és 790 ’C között végezni, mégpedig annyi ideig, amely elegendő a kívánt hatás elérésére. A rétegeket magukat előállíthatjuk például fémszórással, ahogy azt már a korábbiakban ugyancsak említettük. Alapüvegként a találmány megvalósítható számos fajta üveggel, előnyösen használható azonban az olyan úsztatott üveg, amely színezett (például zöld színűre).

A jelen találmány tárgya még egy olyan hőkezelt üveg, amelyet tartalmaz

- egy első oxidálatlan fémes réteget (C), amely nikkelből vagy olyan nikkel ötvözetből van, amely legalább 50 tömeg%-ban tartalmaz nikkelt,

- egy második, fémoxid védőréteget (E), ahol a fémoxid fémje különbözik az első rétegben (C) lévő fémtől és

- egy külön szilícium vagy fémoxid vagy fémnitrid harmadik réteget (D) az első (C) és második réteg (E) között, ahol a fémoxid vagy nitrid fémje nikkel vagy olyan nikkel ötvözet, amelynek nikkeltartalma nagyobb, mint 50 tömeg% és ahol a harmadik réteg (D) kapcsolja össze az első (C) és a második réteget (E);

továbbá adott esetben egy negyedik és ötödik rétege (A és B) is van, ahol a második réteg (E) nikkel van 50 tömeg%-nál több nikkelt tartalmazó ötvözet oxidja vagy nitridje és a negyedik réteg (A) ugyanaz a fémoxid réteg, mint a harmadik réteg (D), az ötödik réteg (B) ugyanaz a fémoxid réteg, mint a második réteg (E) és ahol továbbá a második réteg (E) kapcsolja a harmadik réteget (D) az üveghez, a negyedik réteg (A) pedig az ötödik réteget (B) az első réteghez (C), a különböző rétegek vastagságai pedig a következők:

első réteg (C) 2-25 nm második réteg (E) 2-100 nm harmadik réteg (D) 0,5-10 nm negyedik réteg (A) 0-100 nm ötödik réteg (B) 0-10 nm

A hőkezelt üveg előállításának egy további változata szerint

- először oxidmentes első fémréteget (C) alakítunk ki nikkelből vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetből,

- az első rétegen (C) szilíciumból vagy fémoxidból vagy fémnitridből lévő második réteget (D) készítünk, ahol az oxid nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet oxidja,

- végül a második rétegen (D) harmadik, védőréteget (E) alakítunk ki sztöchiometrikus fémoxidból és a bevonattal ellátott üveget hőkezeljük és

- adott esetben az üvegen először a harmadik réteg (E) oxidjából készült negyedik réteget (A) alakítunk ki, majd erre viszünk fel egy ötödik réteget (B), amely a második réteggel (D) azonos oxidból van olyan módon, hogy az ötödik réteg (B) az első réteget (C) a negyedik réteghez (A) kapcsolja és az ötödik réteget (B) az üveghez a negyedik réteg (A) kapcsolja, ahol a második rétegben (D) fémként nikkelt vagy 50 tömeg%nál (A) kapcsolja, ahol a második rétegben (D)

HU 212 434 Β fémként nikkelt vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó szilíciummentes ötvözetet alkalmazunk, a különböző rétegeket pedig a következő vastagságúra készítjük:

első réteg (C) 2-25 nm második réteg (D) 0,5-10 nm harmadik réteg (E) 2-100 nm negyedik réteg (A) 0-100 nm ötödik réteg (B) 0-10 nm

Az ilyen tárgyak számtalan formában készülhetnek, de bizonyos előnyös kiviteli alakokat képeznek a (hőkezelt) jármű ablakok, elsősorban azok, amelyek a jármű vezetőjét az utastértől elválasztják.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti bevonattal ellátott üveg egy szakaszának metszete, a

2. ábra a találmány szerinti eljárás során alkalmazott Airco-Temescal berendezés három zónás kiviteli alakjának vázlata és a

3. ábra egy ugyanilyen berendezés öt zónás kiviteli alakjának vázlata.

Az 1. ábrán látható metszet egy tipikus bevonattal ellátott üveg szerkezete. Az ábrán látható G üveg ötrétegű (A-E) bevonattal van ellátva. A bevonatrendszer lehetséges változatait a továbbiakban fogjuk részletesen ismertetni. Először azonban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a G üveg tetszőleges minőségű, alakú és típusú lehet. Célszerűen azonban a találmány szerinti eljárás során alkalmazott G üvegréteg úsztatott üveg, színezett vagy színezetlen. A találmány szerinti megoldás alkalmazására különösen alkalmasnak bizonyult a zöld színezéssel ellátott, úsztatott üveg, amelyből a már korábban említett utastér elválasztó ablakokat lehet előállítani.

Bizonyos kiviteli alakoknál az A és B rétegek nem szükségesek, a C réteg olyan fémes réteg, amely elsősorban nikkelt vagy nagy nikkeltartalmú, szilíciummentes ötvözetet (például ilyen ötvözet lehet egy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű, célszerűen 70 tömeg%-ot meghaladó nikkeltartalmú ötvözet) tartalmaz. Amint azt már mondottuk, a találmány szerinti megoldásnál nemcsak tiszta nikkelt, de nikkel ötvözeteket, például inkonelt, nikrómot vagy egyéb hasonló ötvözeteket lehet nagy nikkeltartalmú ötvözetekként felhasználni. Különösen előnyösnek bizonyult a találmány szerint a Haynes 214 jelű nagy nikkeltartalmú szilíciummentes ötvözet.

A D réteg különösen fontos a találmány szempontjából, mert ez nem csupán a szoros kötést biztosítja a C és E rétegek között, hanem véleményünk szerint jelentősen hozzájárul a szerkezet megfelelő hőkezelhetőségének biztosításához is. AD réteget külön fémszórással alakítjuk ki és lényegében valamilyen (célszerűen sztöchiometrikus arányú) fémoxidból áll, ahol a fém lehet nikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó (célszerűen szilíciummentes) ötvözet. A találmány egy különösen előnyös kiviteli alakjánál a D réteg külön kialakított oxidréteg, mégpedig egy olyan fém oxidja, amelyet a C réteg is tartalmaz, adott esetben a réteg lehet döntően elemi szilíciumból is.

Az E réteg egy védőréteg, amely (célszerűen sztöchiometrikus összetételű) fémoxidból áll, ahol a fém lehet cink, titán, ón vagy ezek valamilyen ötvözete. Mindazonáltal a találmány szerinti megoldás egy célszerű kiviteli alakjánál az E réteg gyakorlatilag sztöchiometrikus ónoxidból (SnO₂) készül.

A fenti három réteg képezi a találmány szerinti bevonatrendszer legfontosabb részét. Mindazonáltal bizonyos további rétegek is kialakíthatók a találmány szerinti megoldás több kedvező kiviteli alakjánál. Ezek adott esetben jelentősen javíthatják bizonyos termékek megfelelő tulajdonságait. így például az A réteg egy további védőrétegként alakítható ki, amely egyidejűleg megköti a B réteget az üvegfelületen. Ily módon az A réteg nem csupán védőrétegnek tekinthető, amely a G üveget a kedvezőtlen környezeti hatásoktól megvédi, hanem egyidejűleg ragasztórétegként szolgál a G üveg és a B réteg között.

A találmány szerinti megoldás egy célszerű kiviteli alakjánál az A réteget ugyanazon oxidok közül választjuk, mint az E réteget és különösen előnyösnek bizonyult egy olyan megoldás, ahol pontosan az E réteget alkotó fémoxid képezi az A réteget. Ez egy előnyös kiviteli alaknál sztöchiometrikus ónoxid (SnO₂) réteg.

Ugyancsak fakultatív az ábrán jelzett B réteg kialakítása is. Ez - hasonlóképpen a D réteghez - az A és C rétegek szoros kapcsolatát biztosítja. A B réteg ugyanazon fémoxidokból készülhet, mint a D réteg és ilyen vonatkozásban célszerű a C rétegben alkalmazott fém oxidjait használni. Az egyik legelőnyösebb kiviteli alaknál természetesen a B, C és D rétegben alkalmazott fém a Haynes 214 jelű ötvözet, míg az A és E rétegekben alkalmazott fém ón.

A találmány szerinti eljárás során alkalmazható bármely ismert bevonatképző eljárás, de különösen előnyös a már említett fémszórásos technológia, amelyet a hagyományos Airco-Temescal több zónás berendezéssel lehet végezni. A 2. ábrán látható egy ilyen berendezés vázlata, ahol három zóna van kialakítva és mindegyik zónában három célelektróda van elrendezve. Az első zónában az 1, 2, 3, a második zónában a 4, 5, 6 és a harmadik zónában a 7,8 és 9 célelektródák találhatók. A G üveg itt sima lapként jelenik meg, de - amint azt már mondottuk - lehet hajlított vagy bármilyen formában kialakított üveg, amelyet 11 szállítószalag mozgat a berendezésben, ahol a különböző zónák ismert módon F falakkal vannak egymástól elválasztva. Az F falak alsó részén T ablakok vannak, amelyek lehetővé teszik a G üveg áthaladását. A T ablakok nagyságát a bevonandó tárgyak nagyságától függően lehet beállítani. A berendezéshez tartozik 13 előmosó és 15 utómosó egység is.

A berendezésben lévő F falak lehetővé teszik, hogy oxidbevonatokat készítsünk megfelelő nyomás és oxigénbevezetés mellett. Az oxigént az O₂ jelű fúvókáknál vezetjük be, a nem oxidált fémes réteget pedig a második zóna közepénél állítjuk elő. így tehát, ha az 1. ábrán bemutatott megoldásnál a G üveg bevonatolását három zónában végezzük, az első zónában mindhárom 1, 2, 3 célelektróda ugyanazt a védőfémet, például ónt tartalmazhatja. Az első zónában a nyomás hozzávetőlegesen 0,27-0,54 Pa lehet, 80% oxigént és 20% argont

HU 212 434 Β tartalmazó atmoszférában. A második zónában a B, C és D rétegek kialakításához szükséges 4, 5 és 6 célelektródákat helyezzük el, míg a harmadik zónában az E réteg kialakításához szükséges fémet kell használni. Ha a második zónában kisebb nyomást alkalmazunk, mint az elsőben, és 100%-os argon atmoszférában végezzük a kezelést (és/vagy szelektíven használjuk az oxigénfúvókákat), majd 0,133 Pa-0,54 Pa nyomást alkalmazunk a harmadik zónában, öt rétegből álló bevonatot alakíthatunk ki az alábbi módon:

Ahogy a G üveg keresztülhalad az első zónán a már említett nyomás mellett, sztöchiometrikus őnoxidot viszünk fel A rétegként, amennyiben ez képezi az első réteget. A második zónában az első zónánál nagyobb nyomást alkalmazunk és/vagy az első oxigén fúvóka nyitott, a 4 célelektróda biztosítja az éppen szükséges B réteg kialakításához a megfelelő fémet. Ekkor a bevonatréteg oxidált (célszerűen sztöchiometrikus arányban oxidált) réteg lesz. A 4 célelektróda ebben a vonatkozásban lehet nikkel, inkonel, ni króm. Haynes 214 vagy más magas nikkeltartalmú ötvözet.

Az 5 célelektróda alatti térben oxigénhiányt biztosítunk és a B rétegen gyakorlatilag tiszta fémből álló C réteget alakítunk ki. Az 5 célelektróda azonos lehet a 4 célelektródával vagy ugyanebbe az osztályba tartozhat, amint azt már korábban leírtuk. Ha viszont történetesen a D réteget szilíciumból kívánjuk készíteni, akkor a 6 célelektróda is szilícium kell legyen és a harmadik zónában a nyomásnak kisebbnek kell lenni, mint a kettesben (például 0,133 Pa). A második oxigénfúvókát lezárjuk és így gyakorlatilag oxidálatlan szilíciumból álló D réteget készíthetünk.

Ha viszont a D réteget ugyanolyan oxidrétegből akarjuk készíteni, mint a B réteget, akkor a harmadik zónában a nyomásnak nagyobbnak kell lenni, mint a második zónában, azaz például 0,54 Pa, és/vagy a második oxigén fuvókát kinyitjuk annak értekében, hogy célszerűen sztöchiometrikus arányú oxidot tartalmazó D réteget tudjunk kialakítani. Amennyiben nem szilíciumot alkalmazunk, a 6 célelektródát hagyományos ugyanolyan anyagból, illetve abba az osztályba tartozó anyagból készítjük, mint a 4 célelektródát (és célszerűen az 5 célelektródát is).

Amikor a G üveg bejut a 3 zónába, a 7, 8 és 9 célelektródák létrehozzák a fémoxid védőréteget, például sztöchiometrikus ónoxidból, hasonlóképpen A réteghez. Ezzel kialakul a teljes bevonatrendszer, amely hőkezelhető. A harmadik zóna végén egy szorosan tapadó kiváló bevonatrendszer jön ki a berendezésből, amely rendelkezik a korábban felsorolt mind a nyolc jellemzővel, beleértve a mechanikai tartósságot is.

Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezzük, hogy a C réteget bármilyen formában is alkalmazzuk, nem változtatja meg a hordozó üveglap törési indexét, sem a hőkezelés előtt, sem az után, függetlenül attól, hogy tiszta úsztatott üveget vagy a célszerűen javasolt zöld, festett, úsztatott üveget alkalmazunk.

A 2. ábrából nyilvánvaló, hogy a különböző célelektródák tetszőleges kombinációja és permutációja alkalmazható. Célszerű a 3 és/vagy 7 célelektródát a védőrétegek kialakításán kívül egyéb célra is felhasználni, sokkal inkább, mint a zónák közötti nyomáskülönbséget és/vagy az oxigénfúvókákat használni ilyen célokra. Egy célszerű változatnál az 1, 2, valamint a 8 és 9 célelektródák készülhetnek ónból, míg a 3-7 célelektrődák lehetnek Haynes 214 jelű ötvözetből.

Ha a zónákban lényegében azonos nyomást alakítunk ki (és/vagy nem alkalmazunk 4, vagy 6 célelektródát) öt rétegű bevonatrendszert lehet kialakítani a találmány szerint, minthogy a Haynes 214 jelű ötvözet oxidját ebben az esetben ugyanabban a zónában állítjuk elő, ahol az ónoxid réteget alakítjuk ki.

Egy másik kiviteli alaknál a 6 célelektróda lehet szilícium, a 7 pedig üzemen kívül, amikor is egy másik bevonatrendszer készíthető. Természetesen más kombinációk is alkalmazhatók a bevonatrendszer kialakítása során.

A 3. ábrán a találmány szerinti eljárás egy másik változatának a vázlata látható. Ennél a megoldásnál a hagyományos öt zónás Airco-Temescal rendszert alkalmazzuk A rendszer tizenöt célelektródájáből itt kilencet hasznosítunk (de adott esetben mind a tizenötöt fel lehet használni). Az 1-3. és 7-9. célelektródák célszerűen abból a fémből készülnek, amelyek a védő oxidréteget alkotják (például sztöchiometrikus ónoxidból) és persze a célelektródák legkülönbözőbb kombinációja és permutációja alkalmas különböző bevonatrendszerek kialakítására.

A 3. ábrán bemutatott megoldás a 2. ábrán láthatótól abban különbözik, hogy itt minden egyes réteghez külön zónát használunk, ily módon különböző nyomások és/vagy speciális oxigénfuvókák alkalmazása szükségtelen. Ennél a megoldásnál mindössze arra van szükség, hogy a megfelelő atmoszférát biztosítsuk minden egyes zónában. Ez a megfelelő atmoszféra lehet például egy 0,25 Pa névleges nyomás, amelyet vagy 100%-os argon atmoszférában, vagy 80% oxigénből és 20% argonból álló atmoszférában alakítunk ki. Ennek megfelelően lényegében tiszta fémbevonatot lehet 100%-os argon atmoszférában vagy sztöchiometrikus oxigénbevonatot 80% oxigént és 20% argont tartalmazó atmoszférában kialakítani. Nincs akadálya természetesen annak sem, hogy szükség esetén különböző nyomásokat és/vagy oxigénfuvókákat is használjunk a megfelelő eredmény elérésére oly módon, ahogy azt a 2. ábrával kapcsolatban már ismertettük. Mindkét megoldással kapcsolatban érvényes az is, hogy az alkalmazott célelektródák számát változtathatjuk a különböző paraméterek, például a réteg vastagsága, az üveg sebessége vagy egyéb paraméterek függvényében. Mindezek a szakember számára ismertek az üvegbevonással kapcsolatban.

Jóllehet a találmány szerinti rétegkombináció kedvező paramétereinek teljes magyarázatát nem ismerjük, úgy gondoljuk, hogy a különböző rétegek szerepe a következő:

E réteg: a) csökkenti a fémes C réteg oxidációját a hőkezelés során,

b) fokozza a rétegkombináció kopásállóságát,

c) növeli a rétegkombináció kémiai ellenállását és

d) szabályozza a rétegkombináció optikai jellemzőit.

HU 212 434 Β

D réteg: a) elősegíti az E és C rétegek közötti tapadást,

b) bizonyos mértékig befolyásolja a rétegkombináció optikai jellemzőit és

c) fokozza a rendszer kémiai ellenállóképességét.

C réteg: a) visszaveri az infravörös sugárzást, 5

b) visszaveri a látható fényt,

c) csökkenti a napenergia átvitelt,

d) csökkenti a látható fény áthaladását,

e) ellenáll a magas hőmérsékletű oxidációnak a hőkezelés során.

B réteg: a) elősegíti a C és A rétegek közötti tapadást,

b) bizonyos mértékig szabályozza a rétegkombináció optikai jellemzőit és

c) fokozza a rétegek kémiai ellenállóképességét.

A réteg: a) csökkenti a látható fény reflektálódását a belső oldalon,

b) csökkenti a C réteg és az üveghordozó közötti kölcsönhatást magas hőmérsékleten,

c) csökkenti a C réteg érzékenységét az üveg szennyezésével kapcsolatban (a nedvesedés során fellépő üvegkorrózió),

d) fokozza a kémiai ellenállóképességet és

e) szabályozza a színhatást.

A találmány további részleteit kiviteli példák segítségével ismertetjük. A példákban megadott százalékos értékek tömegszázalékot jelentenek.

1. példa

A 2. ábrán bemutatott eljárást alkalmaztuk, ahol az 1-3 és 7-9 célelektródákat ónból, a 4-6 célelektródákat pedig Haynes 214 ötvözetből készítettük. A hordozóüveg zöldre színezett úsztatott üveglap volt.

Alkalmazott paraméterek	Optimális értékek
E réteg:
Alkalmazott gázok - argon és oxigén	80% O₂, 20% Ar
Gáznyomás - 6,7-667x10'³ Pa	0,133 Pa
Feszültség-200-800 V	393 V
Áramsűrííség - változó	7,4 A
Teljesítmény - változó	2,9 kW
D réteg:
Alkalmazott gázok - argon és oxigén	50% O₂,50% Ar
Gáznyomás - 6,7-667x10'³ Pa	0,12 Pa
Feszültség - 200-800 V	347 V
Áramsűrűség - változó	7,4 A
Teljesítmény - változó	2,6 kW
C réteg:
Alkalmazott gázok - argon és oxigén	14% O₂, 86% Ar
Gáznyomás - 6,7-667x10^-3 Pa	0,1 Pa
Feszültség - 200-800 V	407 V
Áramsűrűség - változó	7,9 A
Teljesítmény - változó	3,2 kW
B réteg: megegyezik a D réteggel
A réteg: megegyezik az E réteggel

Zöld, 0,4 mm vastag úsztatott üvegen mért optikai és villamos tulajdonságok a temperáló kemencéből történő kivétel után:

Megfigyelt áteresztőképesség*	22-23%
Megfigyelt visszaverőképesség* (üvegoldali)	11-12%
Megfigyelt visszaverőképesség* (bevonatoldali)	31-33%
Megfigyelt szín (üvegoldali)	szürke a = 0,5, b = 0,8
Megfigyelt szín (bevonatoldali)	arany a = 1,0, b = 24,0
Emisszióképesség	0,37-0,38
Ellenállás	35-37 OHM
Szoláris áteresztőképesség	13-14%
Szoláris visszaverőképesség	10%

*A méréseket az „Illuminate C, 2 jelű szabványos színmérési módszerrel mértük, amelynek során a fénysugár 2'-os szög alatt esik a megfigyelő retinájára.

HU 212 434 Β

2. példa

Ismét a 2. ábrán látható megoldást alkalmaztuk, ahol az 1-3, valamint a 8 és 9 célelektródákat ónból, a 4-7 célelektródákat pedig Haynes 214 jelű ötvözetből készítettük, a 7 célelektródát pedig nem használtuk. A hordozó üveg 4 mm-es színezett, úsztatott üveg volt. A jellemző eljárási paraméterek az alábbiak voltak:

Zóna	Célelektróda	kW	V	A	Fém	Nyomás	Atmoszféra (O₂/Ar%)
1	1	20	421	45	Sn	0,27 Pa	80/20
1	2	19	428	45	Sn	0,27 Pa	80/20
1	3	19	427	45	Sn	0,27 Pa	80/20
2	4	2	348	10	214	0,27 Pa	100% Ar
(oxigénbefuvatás)
2	5	17	515	31,5	214	0,27 Pa	100%Ar
2	6	5	371	10	14	0,27 Pa	100% Ar
(oxigénbefuvatás)
3	7	-	-	-	214	0,27 Pa	80/20
3	8	14	390	21	Sn	0,27 Pa	80/20
3	9	12	399	34	Sn	0,27 Pa	80/20

Ennél a példánál az oxigéníuvőkákat üzemeltettük (mintegy 149 cm³/perc teljesítménnyel), mégpedig a 4 és a 6 célelektródánál annak érdekében, hogy biztosítsuk a Haynes 214 jelű ötvözet megfelelő oxidációját ezeken a helyeken. A felhasznált színezett üveg hagyományos zöld, úsztatott üveg volt, amelynek átmeneti hőmérséklete a temperálás, keményítős és/vagy hajlítás során körülbelül 610-680 ’C volt. A mosősebességet 70%-ra állítottuk be és a gázbefúvatás/atmoszféra viszony a három zónában 1099/275, 480/149 és 893/222 (cm³/perc) volt. A második zónában két oxigén fúvókát működtettünk a 4 és 6 célelektródáknál. Annak érdekében, hogy biztosítsuk az 5 célelektródán lévő Haynes 214 jelű ötvözet oxidációjának megakadályozását, a feszültséget 505 V fölötti értéken tartottuk.

Az így kapott bevonat ötrétegű rendszert alkotott és kívülről befelé az alábbi rétegekből állt:

Ónoxid/Haynes 214 oxid/Haynes 214/Haynes 214 oxid/ónoxid.

Valamennyi oxidot úgy állítottuk elő, hogy gyakorlatilag teljes mértékben sztöchiometrikus arányú legyen.

A fenti bevonatrendszert hajlítás nélküli sík üvegen állítottuk elő, amelyet a gépjárművek elválasztó ablakaként használnak fel és ennek megfelelően (ún. Degussa színezéssel) állítottunk elő. Az üveget a hagyományos módon temperáltuk és hajlítottuk ezután 670720 ’C közötti hőmérsékleten. Az eredményként tökéletes válaszfal üveget nyertünk, amely az üvegoldalról semleges szürke, a bevonati oldalon arany színű volt és kiváló tartóssági tulajdonságokkal rendelkezett.

3. példa

A 2. példában bemutatotthoz hasonló üveget állítottunk elő az ott leírt módon, azzal a különbséggel, hogy a 6 célelektródát kikapcsoltuk és a 7 célelektródát használtuk. Ezzel az eljárással is kiváló minőségű üveget, illetve bevonatot nyertünk.

Az elmondottakból látható, hogy a találmány sze25 rinti eljárás és bevonatréteg rendszer rendkívül jó mechanikai és optikai tulajdonságokkal rendelkezik és jól hőkezelhető.

Természetesen a megoldás a bemutatott példákban felsoroltaktól eltérő is lehet, a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi körön belül.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

35 1. Bevonattal ellátott, hőkezelhető üveg, azzal jellemezve, hogy bevonata tartalmaz

- egy első, fémoxid vagy fémnitrid réteget (B), ahol a fém nikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó ötvözet,

40 - egy második, fémréteget (C), ahol a fém nikkel vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy harmadik, fémoxid vagy fémnitrid réteget (D), ahol a fém nikkel vagy 50 tömeg%-nál na45 gyobb nikkel tartalmú ötvözet

- egy negyedik, fémoxid réteget (E), ahol a fém ón, cink, titán vagy ezek ötvözetei és a különböző rétegek vastagságai a következők: első réteg (B) 0-10 nm második réteg (C) 2-25 nm harmadik réteg (D) 0,5-10 nm negyedik réteg (E) 2-100 nm
2. Bevonattal ellátott hőkezelhető üveg, azzal jellemezve, hogy bevonata tartalmaz

- egy első, fémoxid réteg (A), ahol a fém ón, cink, titán vagy ezek ötvözetei,

- egy második, fémoxid vagy fémnitrid réteg (B), ahol a fém nikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy harmadik, fémréteget (C), ahol a fém nikkel

HU 212 434 Β vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet,

- egy negyedik, fémoxid vagy fémnitrid réteg (D), ahol a fémnikkel vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó ötvözet és

- egy ötödik, fémoxid réteget (E), ahol a fém ón, cink vagy titán, illetve ón, cink, titán ötvözet és a különböző rétegek vastagságai a következők: első réteg (A) 0-10 nm második réteg (B) 2-10 nm harmadik réteg (C) 2-25 nm negyedik réteg (D) 0,5-100 nm ötödik réteg (E) 2-100 nm
3. A 2. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy az első (A) és ötödik (E) réteg ónoxid.
4. A 2. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy a második (B), harmadik (C) és negyedik rétegben (D) lévő fém ugyanaz a fém.
5. A 4. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy az első (A) és az ötödik réteg (E) sztöchiometrikus ónoxid réteg.
6. Az 5. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy a második (B), harmadik (C) és a negyedik réteg (D) 70 tömeg%-nál több nikkelt tartalmazó ötvözet.
7. A 2. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy az első (A) és ötödik réteg (E) sztöchiometrikus ónoxidot tartalmaz, a harmadik réteg (C) nikkelből, vasból, krómból, szénből, alumíniumból és ittriumból álló ötvözet, a második (B) és negyedik réteg (D) pedig a harmadik rétegben (C) lévő ötvözet oxidja.
8. A 6. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy a harmadik réteg (C) összetétele a következő:

Ni 75,45 tömeg%

Fe 4,00tömeg%

Cr 16,00 tömeg%

C 0,04 tömeg%

Al 4,50 tömeg%

Y 0,01 tömeg%
9. A 2. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy az üveg zöld színezésű úsztatott üveg.
10. A 8. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy az üveg szürke az üvegoldal felől és arany színű a bevonati oldalon.
11. Eljárás bevonattal ellátott, hőkezelhető üveg előállítására, azzal jellemezve, hogy az üvegre az üvegtől kifelé az alábbi rétegeket visszük fel fémszórással:

- először egy fémoxidot vagy fémnitridet tartalmazó réteget (B), ahol fémként nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetet használunk,

- második rétegként (C) olyan fémréteget, amelyben fémnikkelt nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetet alkalmazunk,

- harmadik rétegként (D) fémoxid vagy fémnitrid réteget oly módon, hogy fémként nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetet alkalmazunk és végül,

- egy negyedik réteget (E) olyan fémoxidból, ahol fémként ónt, cinket, titánt vagy ezek ötvözeteit alkalmazunk,

- adott esetben az első réteg (B) felhordása előtt egy olyan ötödik réteget (A) gőzölünk az üvegre, amely fémoxidot tartalmaz, ahol fémként ónt, cinket, titánt vagy ezek ötvözeteit használjuk és a különböző rétegeket a következő vastagságúra készítjük:

első réteg (B) 0-10 nm második réteg (C) 2-25 nm harmadik réteg (D) 0,5-10 nm negyedik réteg (E) 2-100 nm ötödik réteg (A) 0-100 nm
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy valamennyi oxidréteg gőzölését oxigéndús atmoszférában végezzük oly módon, hogy sztöchiometrikus oxidrétegeket alakítunk ki.
13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fémrétegek kialakítása után a terméket 620790 *C hőmérsékleten hőkezeljük.
14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hőkezelés során az üveget temperáljuk.
15. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hőkezelés során az üveget hajlítjuk.
16. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hőkezelés során az üveget szilárdítjuk.
17. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a negyedik (E) és ötödik rétegben (A) ónoxidot használunk, a második rétegben (C) 70 tömeg%-nál több nikkelt tartalmazó ötvözetet alkalmazunk és az első (B), valamint harmadik rétegben (D) a második rétegben (C) felhasznált fém oxidját felhasználjuk.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második rétegben (C) nikkelt, vasat, krómot, szenet, alumíniumot és ittriumot tartalmazó ötvözetet használunk.
19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második réteget (C) a következő összetételben készítjük:

Ni 75,45 tömeg%

Fe 4,00 tömeg%

Cr 16,00 tömeg%

C 0,04 tömeg%

Al 4,50tömeg%

Y 0,01 tömeg%
20. Bevonattal ellátott hőkezelhető üveg, azzal jellemezve, hogy bevonata tartalmaz:

- egy első oxidálatlan fémes réteget (C), amely nikkelből vagy olyan nikkel ötvözetből van, amely legalább 50 tömeg%-ban tartalmaz nikkelt,

- egy második, fémoxid védőréteget (E), ahol a fémoxid fémje különbözik az első rétegben (C) lévő fémtől és

- egy külön szilícium vagy fémoxid vagy fémnitrid harmadik réteget (D) az első (C) és második réteg (E) között, ahol a fémoxid vagy nitrid fémje nikkel vagy olyan nikkel ötvözet, amelynek nikkeltartalma nagyobb, mint 50 tömeg% és ahol a harmadik réteg (D) kapcsolja össze az első (C) és a második réteget (E);

továbbá adott esetben egy negyedik és ötödik rétege (A

HU 212 434 Β és B) is van, ahol a második réteg (E) nikkel van 50 tömeg%-nál több nikkelt tartalmazó ötvözet oxidja vagy nitridje és a negyedik réteg (A) ugyanaz a fémoxid réteg, mint a harmadik réteg (D), az ötödik réteg (B) ugyanaz a fémoxid réteg, mint a második réteg (E) és ahol továbbá a második réteg (E) kapcsolja a harmadik réteget (D) az üveghez, a negyedik réteg (A) pedig az ötödik réteget (B) az első réteghez (C), a különböző rétegek vastagságai pedig a következők:

első réteg (C) 2-25 nm második réteg (E) 2-100 nm harmadik réteg (D) 0,5-10 nm negyedik réteg (A) 0-100 nm ötödik réteg (B) 0-10 nm
21. A 20. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy a harmadik rétegben (D) lévő fém azonos az első rétegben (C) lévővel.
22. A 21. igénypont szerinti üveg, azzal jellemezve, hogy a második réteg (E) sztöchiometrikus ónoxid.
23. Eljárás bevonattal ellátott hőkezelhető üveg előállítására, azzal jellemezve, hogy az eljárás során

- először oxidmentes első fémréteget (C) alakítunk ki nikkelből vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözetből,

- az első rétegen (C) szilíciumból vagy fémoxidból vagy fémnitridből lévő második réteget (D) készítünk, ahol az oxid nikkelt vagy legalább 50 tömeg% nikkelt tartalmazó ötvözet oxidja,

- végül a második rétegen (D) harmadik, védőréteget (E) alakítunk ki sztöchiometrikus fémoxidból és a bevonattal ellátott üveget hőkezeljük és

- adott esetben az üvegen először a harmadik réteg (E) oxidjából készült negyedik réteget (A) alakítunk ki, majd erre viszünk fel egy ötödik réteget (B), amely a második rétegei (D) azonos oxidból van oly módon, hogz az ötödik réteg (B) az első réteget (C) a negyedik réteghez (A) kapcsolja és az ötödik réteget (B) az üveghez a negyedik réteg (A) kapcsolja, ahol a második rétegben (D) fémként nikkelt vagy 50 tömeg%-nál (A) kapcsolja, ahol a második rétegben (D) fémként nikkelt vagy 50 tömeg%-nál nagyobb mennyiségű nikkelt tartalmazó szilíciummentes ötvözetet alkalmazunk, a különböző rétegeket pedig a következő vastagságúra készítjük:

első réteg (C) 2-25 nm második réteg (D) 0,5-10 nm harmadik réteg (E) 2-100 nm negyedik réteg (A) 0-100 nm ötödik réteg (B) 0-10 nm
24. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hőkezelésként temperálást és/vagy hajlítást és/vagy szilárdítást alkalmazunk, a harmadik és negyedik rétegben (Ε, B) sztöchiometrikus ónoxidot használunk, a második és ötödik rétegekben (D, A) pedig ugyanazt a fémet használjuk, mint az első rétegben (C).
25. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első réteget (C) nikkelből, vasból, krómból, szénből, alumíniumból és ittriumból álló ötvözetből készítjük.