HU211204A9 - Novel methylenebisphosphonic acid derivatives - Google Patents

Novel methylenebisphosphonic acid derivatives Download PDF

Info

Publication number
HU211204A9
HU211204A9 HU95P/P00212P HU9500212P HU211204A9 HU 211204 A9 HU211204 A9 HU 211204A9 HU 9500212 P HU9500212 P HU 9500212P HU 211204 A9 HU211204 A9 HU 211204A9
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
bisphosphonate
formula
dichloromethylene
hydrogen
nmr
Prior art date
Application number
HU95P/P00212P
Other languages
English (en)
Inventor
Heikki Nupponen
Jouko Vepsaelaeinen
Esko Pohjala
Original Assignee
Leiras Oy
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Leiras Oy filed Critical Leiras Oy
Publication of HU211204A9 publication Critical patent/HU211204A9/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07FACYCLIC, CARBOCYCLIC OR HETEROCYCLIC COMPOUNDS CONTAINING ELEMENTS OTHER THAN CARBON, HYDROGEN, HALOGEN, OXYGEN, NITROGEN, SULFUR, SELENIUM OR TELLURIUM
    • C07F9/00Compounds containing elements of Groups 5 or 15 of the Periodic Table
    • C07F9/02Phosphorus compounds
    • C07F9/28Phosphorus compounds with one or more P—C bonds
    • C07F9/38Phosphonic acids [RP(=O)(OH)2]; Thiophosphonic acids ; [RP(=X1)(X2H)2(X1, X2 are each independently O, S or Se)]
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07FACYCLIC, CARBOCYCLIC OR HETEROCYCLIC COMPOUNDS CONTAINING ELEMENTS OTHER THAN CARBON, HYDROGEN, HALOGEN, OXYGEN, NITROGEN, SULFUR, SELENIUM OR TELLURIUM
    • C07F9/00Compounds containing elements of Groups 5 or 15 of the Periodic Table
    • C07F9/02Phosphorus compounds
    • C07F9/28Phosphorus compounds with one or more P—C bonds
    • C07F9/38Phosphonic acids [RP(=O)(OH)2]; Thiophosphonic acids ; [RP(=X1)(X2H)2(X1, X2 are each independently O, S or Se)]
    • C07F9/40Esters thereof
    • C07F9/4003Esters thereof the acid moiety containing a substituent or a structure which is considered as characteristic
    • C07F9/4025Esters of poly(thio)phosphonic acids
    • C07F9/4037Esters of poly(thio)phosphonic acids containing halogen or nitro(so) substituents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P3/00Drugs for disorders of the metabolism
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07FACYCLIC, CARBOCYCLIC OR HETEROCYCLIC COMPOUNDS CONTAINING ELEMENTS OTHER THAN CARBON, HYDROGEN, HALOGEN, OXYGEN, NITROGEN, SULFUR, SELENIUM OR TELLURIUM
    • C07F9/00Compounds containing elements of Groups 5 or 15 of the Periodic Table
    • C07F9/02Phosphorus compounds
    • C07F9/28Phosphorus compounds with one or more P—C bonds
    • C07F9/38Phosphonic acids [RP(=O)(OH)2]; Thiophosphonic acids ; [RP(=X1)(X2H)2(X1, X2 are each independently O, S or Se)]
    • C07F9/40Esters thereof
    • C07F9/4071Esters thereof the ester moiety containing a substituent or a structure which is considered as characteristic
    • C07F9/4081Esters with cycloaliphatic alcohols

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Diabetes (AREA)
  • Obesity (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Detergent Compositions (AREA)
  • Paints Or Removers (AREA)
  • Agricultural Chemicals And Associated Chemicals (AREA)
  • Breeding Of Plants And Reproduction By Means Of Culturing (AREA)

Description

A találmány tárgyát új metilén-biszfoszfonsav-származékok, különösen új, halogén atommal helyettesített meúlén-biszfoszfonsav-észter-savak és -észter-sók, valamint az új vegyületeknek az előállítási eljárása, továbbá az új vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények képezik.
Számos publikációban imák le metilén-biszfoszfonsavakat, ezek sóit, tetraésztereit, de nagyon kevés irodalom található a halogénatommal helyettesített tri-, di- és monoészterekre (parciális észterekre) vonatkozóan. A 4 478 763 (1984) számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás új eljárást ismertet asszimmetrikus (mono- és difluor-metilén)-biszfoszfonsav-izopropil-észterek előállítására. További, fluoratommal helyettesített vegyületekre vonatkozó irodalomként megemlítjük a következőket; J. Org. Chem., 51 (1986), 4788, J. Am. Chem. Soc., (1987) 5542, és Bioorg. Chem., (1988) 111. Az említetteknek megfelelően a találmányunk szerinti új (halogén-metilén)-biszfoszfonsav-parciális észtereknek és sóiknak a tulajdonságait és gyógyászati készítményekben való alkalmazásukat tehát nem írták le.
A találmányunk szerint azt tapasztaltuk, hogy a metilén-biszfoszfonsavaknak és sóiknak az új parciális észterei számos esetben sokkal kedvezőbb tulajdonságúak, mint a megfelelő biszfoszfonsavak és ezek sói, ami tulajdonítható azok jobb kinetikai viselkedésének, hozzáférhetőségének, valamint a szervezet metabolizmusának szabályozása során komplexképzésben való részvételüknek.
A vegyületek jól alkalmazhatók a kalcium és más, különösen kétértékű fémek metabolizmusával kapcsolatos rendellenességek kezelésére, A vegyületek alkalmazhatók a vázrendszer, különösen a csontképződés és a reszorpciós rendellenességek. így a csontritkulás és a Paget-megbetegedés, valamint a lágyszövetek megbetegedéseinek, így a lerakódásoknak, meszesedésnek, valamint a csontképződéssel kapcsolatos rendellenességeknek a kezelésére.
Az új biszfoszfonátok vagy közvetlenül vagy pedig indirekt mechanizmus útján szabályozzák a testfolyadékokban szabadon jelenlévő kationok szintjét, valamint ezeknek a szövetekben aktív állapotban való kötődését. illetve a szövetekből való felszabadulását. így a vegyületek képesek a sejtmetabolizmust, sejtnövekedést és sejtbomlást szabályozni. Ennek következtében alkalmasak a vegyületek például a csontrák, illetve ennek áttételei, a rendellenes nteszesedés, a vizeletrendszeri kőbántalmak. a reumatoid artritisz, a csontfertőzés és csont degradáció kezelésére.
A találmány tárgyát új (1) általános képletű metilénbiszfoszfonsav-származékok °</0Rl Q1 / OR2 \ I °2 \ Z°«3
OR4 a képletben
R1, R2, R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül C,C22-alkil-, C2-C22-alkenil-, C2-C22-alkinil-, C3-C10cikloalkil-, Cj-C]()- cikloalkenil-, aril-, aralkil-, szililcsoport vagy hidrogénatom, és az (I) általános képletben az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül legalább egy jelentése hidrogénatom, és az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül legalább egy jelentése hidrogénatomtól eltérő,
Q1 jelentése hidrogén-, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom és
Q2 jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, valamint sztereoizomerjeik, így geometriai izomerjeik és optikailag aktív izomerjeik, valamint gyógyászatilag elfogadható sóik képezik.
A C,-C22-alkilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú, előnyösen rövid szénláncú 1-7 szénatomos, előnyösen 1-4 szénatomos csoport, így metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil- vagy tercbutil- vagy pentil-, hexil-, vagy heptilcsoporl, és az R1. R2, R3 és R4 csoportok közül előnyösen legalább kettő, de különösen előnyösen három jelentése hidrogénatom vagy a CrC22 alkilcsoport C8-C22 alkilcsoport, és az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül előnyösen legalább keltő, különösen előnyösen három jelentése hidrogénatom. A hosszú szénláncú csoport előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú C]4-C18-alkilcsoport.
A C2-C22-alkinilcsoport lehet egyenes vagy elágazó szénláncú, előnyösen rövid szénláncú 2-7 sze'natomos alkenilcsoport, előnyösen 2-4 szénatomos csoport, és lehet például etenil-, 1-metil-etenil-, 1-propenil-, allil- vagy butenil-, 2-metil-2-propenil- vagy penfenil-, izopentenil-.
3-metiI-2-butenil-, hexeníl-, hepteníl-csoport, és az R*. R2, R3 és R4 csoportok közül előnyösen legalább kettő, különösen előnyösen három jelentése hidrogénatom, vagy a C2-C22 alkenilcsoport C8-C22-alkenilcsoport, és az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül előnyösen legalább kettő, különösen három jelentése hidrogénatom. A hosszabb szénláncú alkenilcsoport előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú C]4-Cl8-alkenilcsoport. Az alkenilcsoportok lehetnek E- vagy Z-alakúak, vagy lehetnek konjugált vagy nem konjugált dienil-csoportok, így 3,7-dimetil2,6-oktadienil-csoport, trienil-csoportok, így famezilcsoport vagy polienil-csoportok.
A C2-C22-alkinilcsoport lehet szintén egyenes vagy elágazó szénláncú és előnyösen rövid szénláncú 2-7 szénatomos, előnyösen 2-4 szénatomos, így etinil-, 1propinil-, propargil- vagy butinil- vagy pentinil-, hexinilvagy heptinilcsoport, és az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül előnyösen legalább kettő, különösen előnyösen háromjelentése hidrogénatom, vagy jelenthet a C2-C22 alkinilcsoport Cg-Cii-alkinilcsoportot, ahol az R1, R2. R3 és R4 csoportok közül előnyösen legalább kettő, különösen előnyösen három jelentése hidrogénatom. A hosszabb szénláncú alkinilcsoport előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú C14-C18 -alkinilcsoport. Számításba jöhetnek konjugált vagy nem konjugált di-, tri- és poli-inil- és alkeninil-csoportok is.
A cikloalkil- és cikloalkenil-csoportok 3-10 szénatomosak, és lehetnek helyettesítettek vagy helyettesítetlenek, különösen mono- vagy biciklusosak, előnyös
HU 211 204 A9 a helyettesítetlen ciklopropil-, -butil-, -pentil-, -hexilés -heptil-, valamint a biciklo[3.2.0]- vagy [2.2.1 ]heptil-, -[4.2.0]- vagy -[3.2.1.]-oktil-, és -[3.3.1]nonil-csoport, valamint a megfelelő spiro-szénhidrogén-csoportok, és a megfelelő cikloalkenil-csoportok vagy helyettesítetlen spiroszerkezetek, vagy lehet policiklusos, így adamantil-csoport.
A cisz- és transz-izomerek esetén lehetséges szubsztituensek például a Ct-C4-alkil- és -alkenilcsoportok.
Az arilcsoport lehet helyettesített vagy heiyettesítetlen karbociklusos aromás gyűrű, így fenilcsoport vagy policiklusos, különösen biciklusos, konjugált vagy áthidalt gyűrűs telítetlen vagy részben telített gyürűrendszer, így naftil-, fenantril-, indenil-, indanil-, tetrahidronaftil-, bifenil-, di- vagy trifenil-metil-csoport.
ry.»,,
Az aralkilcsoport a következő képlettel jellemezhető: ahol
A jelentései egymástól függetlenül CrC4 alkil-, Cr
C4 alkoxicsoport, halogénatom vagy nitrocsoport, q értéke 0 és 3 közötti egész szám, n értéke 0 és 6 közötti egész szám,
B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú C,-C6 alkilcsoport vagy konjugált vagy nem konjugált
C2-C6 alkenil- vagy alkinil-csoport.
A szililcsoportban (SiR3) az R szubsztituens 1-4 szénatomos rövid szénláncú alkilcsoport, és különösen metil-, etil-, izopropil-, butil-, terc-butil-csoport vagy fenilcsoport, vagy R-helyettesített fenilcsoport, ahol a rövidszénláncú alkilcsoportok és fenilcsoportok különböző kombinációja is lehetséges, így dimetil-terc-butil-, metil-diizopropil-, dimetil- és dietil-fenil-, metil-tercbutil-fenil-, diizopropil-(2,6-dimetil-fenil)-, dimetil(2,4,6.-triizopropil-fenil)-szilil-csoport.
Az (I) általános képletű vegyületek sói különösen a gyógyászatilag elfogadható bázisokkal képzett sók, így fémsók, például alkálifémsók, különösen lítium-, nátrium- és káliumsók, alkáliföldfémsók, így kalcium- vagy magnéziumsók, réz-, alumínium- vagy cinksók, valamint ammóniával vagy primer, szekunder vagy tercier alifás, aliciklusos vagy aromás aminnal képzett ammóniumsók, kvaterner ammóniumsók, így halogenidek, szulfátok és hidroxidok, amino-alkoholokkal, így etanol-, dietanol- és trietanol-aminokkal képzett sók, trisz(hidroxi-medl)amino-metánnal, 1- és 2-metil- és 1,1-, 1,2- és 2,2-dimetil-amino-etanollal képzett sók, N-mono- és Ν,Ν-dialkilamino-etanolokkal, N-(hidroxi-metil- és -etil)-N,N-etándiaminokkal képzett sók, valamint amino-koronaéterek és kriptátok sói, heterociklusos ammóniumsók, így azetidinium-, pirrolidinium-, piperidinium-, piperazinium-, morfolinium-, pirrolium-, imidazolium-, piridinium-, pirimidinium-, kinolinium-sók.
Az (I) általános képletű vegyületek előnyös alcso15 portját képezik az olyan (I) általános képletű mono-, diés tri- észterek, ahol (^ = (^ = klóratom és R‘-R4 jelentése rövid-szénláncú alkilcsoport, különösen metil- vagy etilcsoport. További előnyös alcsoportot képeznek azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol Q1 = Q2 = klór20 atom, és az R'-R4 csoportok közül egy vagy kettő jelentése Cl4-C]8 alkil-csoport vagy alkenilcsoport.
Különösen előnyös találmány szerinti vegyületek a (diklór-, fluor-klór-, bróm-klór- és dibróm-metilén)biszfoszfonsavak monometil- és monoetil-észterei.
Különösen előnyös vegyület a (diklór-metilén)biszfoszfonsav-monometil- és monoetil-észter.
A találmány tárgyát képezi az (I) általános képletű vegyületek előállítására szologáló eljárás is. Az eljárás jellemzőit az igénypontok tartalmazzák.
Egyik eljárás szerint a vegyületeket a megfelelő (I) általános képletű tetraészterek szelektív hidrolízisével állítjuk elő. Kiindulási vegyületként a (II) általános képletű tetraésztereket alkalmazzuk, ahol a képletben R’-R4 (nem jelentenek hidrogénatomot) és Q1 és Q2 jelentése az (I) általános képletnél megadott, és ezt a tetraésztert az 1. reakciővázlatnak megfelelően lépésenként hidrolizáljuk a (III) általános képletű triészterré, a (IV) és (V) általános képletű diészterré és a (VI) általános képletű monoészterré (a reakció a felső nyíl irányában megy végbe). Kívánt esetben a (ΠΙ)—(VI) általános képletű parciális észtereket vagy sóikat izolálhatjuk és extrahálással, frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiásan tisztíthatjuk, és kívánt esetben a szabad savat sójává vagy a sót a szabad savvá alakíthatjuk.
O 01* , y/01' , %/ot
k / ''OS1 — v —* / ^01' -0 *
<Λο«. /\A 0 0g /s,
0 ·> /’>·»«
01’ »« o,
VJ % x° '* ? fi.
V °
H
Oh % /°H < /^Og vn
HU 211 204 A9
1. reakcióvázlat
A (II) általános képletű tetraésztereknek a hidrolízisét lefolytathatjuk savval vagy bázissal történő kezeléssel, vagy alkalmazhatunk termikus bontást is, és bizonyos esetekben vizet, alkoholt, amidot vagy más semleges vagy nem semleges transz-alkilezési, -szililezési vagy -arilezési reagenst. A hidrolízist előnyösen 20 és 150 C közötti általában mintegy 50 ‘Cés az elegy forráspontja közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A savak előnyösen a szokásos szervetlen savak, így sósav, kénsav, foszforsav és Lewis-savak, így bór-trifluoridéterát, titán-tetraklorid, valamint lehetnek szerves savak, így oxálsav, hangyasav, ecetsav és egyéb karbonsavak, metánszulfonsav és egyéb szulfonsavak, így ptoluolszulfonsav, továbbá klóratommal vagy fluoratommal helyettesített karbonsavak és szulfonsavak, így triklór-ecetsav és trifluor-metánszulfonsav, valamint ezek vizes oldatai.
A bázisok előnyösen alkálifém- vagy ammóniumhidroxidok, vagy ammónia, vagy ezek vizes oldata, továbbá aminok, így primer, szekunder vagy tercier aminok, így dietil-. trietil-, diizopropil-, tributil-amin, anilin és N- és Ν,Ν-alkil-helyettesített anilinek és heterociklusos aminok. így piridin, morfolin, piperidin, piperazin stb., valamint hidrazinok, így N,N-dimetil-hidrazin.
Használhatunk szilárd szubsztrátumon, így Amberlit-eken kötött savat vagy bázist is, szerves oldószer vagy víz vagy különböző oldószerelegyek jelenlétében vagy ezek nélkül.
Bizonyos alkálifémekkel, így nátriummal és lítiummal, vagy megfelelő szervetlen sókkal, így nátrium-jodiddal, lítium-bromiddal, ammónium-kloriddal és NaBr/PTC eleggyel az észtercsoport közvetlenül a megfelelő sóvá, így nátrium, ammónium- vagy lítiumfoszfonáttá alakítható.
A termikus hasítást mintegy 100 és 400 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le, de a hőmérséklet általában 250 ’C-nál nem magasabb. Megfelelő katalizátornak, így savnak vagy a sav oldatának, vagy kvaterner ammóniumsónak a jelenlétében a reakció gyorsabban és alacsonyabb hőmérsékleten megy végbe. Bizonyos aktív szubsztituenseket, a benzil- és alkilcsoportot katalitikus redukálással vagy elektrolitikusan távolíthatjuk el.
A reakció során az oldékonyság növelésének és a reakcióhőmérséklet szabályozásának a céljából használhatunk szerves inért oldószereket, így rövidszénláncú alkoholokat, stabil ketonokat és észtereket, alkil-halogenideket, így kloroformot vagy 1,2-diklór-etánt, étereket. így dioxánt, dimetoxi-etánl, diglimel, stb. kooldószerként.
Ha a (II) általános képletű tetraészterben az R'-R4 észtercsoportok azonosak, a hidrolízist az 1. reakcióvázlatnak megfelelően lépésenként folytatjuk le, és megszakítjuk akkor, amikor a kívánt parciális észter koncentrációja a legnagyobb.
Egy meghatározott parciális észterszerkezet kialakítása céljából előnyösen olyan (II) általános képletű tetraésztert használunk, ahol az észtercsoportok nem azonosak (vegyes tetraészterek), hanem olyan csoportokat tartalmaznak, amelyek a hidrolízis szempontjából különbözőképpen viselkednek. így például azt tapasztaltuk, hogy az alkil- és szililészterek hidrolízisének sebessége a szerkezettől függően a következő:
szilil > tercier > szekunder > primer
A lépésenkénti hidrolízises reakció előrehaladtát befolyásolhatjuk az alkil- illetve a szilil-szubsztituens méretével és alakjával, valamint elektronikus faktorokkal. Bizonyos körülmények között előnyös lehet olyan parciális észter alkalmazása, amely termodinamikai szempontból kedvezőbb, így például kelátképzésre hajlamos. Gyakran előnyös reészterezést lefolytatni, és így a lépésenkénti hidrolízises folyamatot a különböző észterformák irányába befolyásolni. Különösen a metilészter a megfelelő savvá alakítható a szililészteren keresztül.
A tiszta parciális észterek így tehát előnyösen előállíthatók az olyan (II) általános képletű vegyes tetraészterek szelektív hidrolízisével - kívánt esetben lépésenként -, amelyeket a hidrolízis szempontjából előnyös észtercsoportok felhasználásával állítottunk elő, vagy pedig a megfelelő nem halogénezett vegyületekből, amikoris a halogénezést a hidrolízis után folytatjuk le.
Használhatjuk a foszfát- és monofoszfát-kémiából ismert szelektív hidrolízises reakciókat is.
A hidrolízis előrehaladtál követhetjük kromatográfiás úton vagy 3IP-NMR spektrummal, és a reakciót megszakíthatjuk akkor, amikor a kívánt parciális észter szintje a legnagyobb, és ezt a reakcióelegyből izolálhatjuk szabad savként vagy sóként kicsapással, extrahálással vagy kromatográfiásan, és a sót a szabad savvá vagy pedig a szabad savat sóvá alakíthatjuk.
A találmány szerinti vegyületeket előállíthatjuk az előzőekben ismertetett 1. reakcióvázlatnak megfelelően biszfoszfonsavak szelektív észterezésével is (a reakció az alsó nyíl irányában megy végbe).
Kiindulási vegyületként egy (VII) általános képletű (halogén-metilén)-biszfoszfonsavat vagy nem halogénezett biszfoszfonsavat használunk, adott esetben só formájában, így fémső vagy ammóniumsóként, vagy előnyösen a megfelelő foszfonsav tetrakloridját használjuk a kívánt végterméktől függően 1-4 ekvivalensnyi megfelelő alifás vagy aromás alkohollal, vagy a megfelelő aktivált alkilező, szililező vagy arilező reagenssel, így orto-, imido- vagy vinil észterekkel, ketén-acetálokkal vagy más, az alkil-, szilil- vagy arilcsoport bevitelére alkalmas reagenssel, így diazo-vegyületekkel, aktív karbonsav-észterekkel, foszfátokkal, foszfonátokkal, foszfitokkal, szulfátokkal és szulfonátokkal együtt. A reakciót előnyösen vízmentes körülmények között folytatjuk le, előnyösen 0 és 150 ’C közötti hőmérsékleten, vagy ha inért ko-oldószert használunk, annak forrási hőmérsékletén.
A (II)—(IV) általános képletű észtereket előállíthatjuk a biszfoszfonát-anion, gyakran a biszfoszfonsavammónium-sója és szerves halogenid vagy szulfonát közötti nukleofil szubsztitúciős reakcióban vagy más reagenssel, így amidáttal, például halogén-acetamidáttal való reakcióban, vagy pedig a foszfonsav-csoport és
HU 211 204 A9 a kívánt R*-R4 csoportnak megfelelő alkohol vagy fenol közötti kondenzációs reakcióban, ahol a víz lehasítására megfelelő reagenst, így karbodiimideket, karbonil- vagy szulfonil-azolokat, alkil- vagy aril-szulfonil-kloridokat, így TPS-t alkalmazunk, vagy pedig oxi- 5 dációs észterezéssel, így foszfmnak azodikarbonsavészterrel végbemenő reakciójával.
A tiszta parciális észterek és a vegyes észterek is előállíthatók előnyösen szelektív észterezésssel, szükséges esetben lépésenként, a (VII) általános képletű 10 halogénezett bifoszfonsavnak, vagy a megfelelő nemhalogénezett biszfoszfonsavnak az alkalmazásával, utóbbi esetben a halogénezést lefolytathatjuk az észterezés után.
Alkalmazhatunk a foszfát- és monofoszfonát-kémi- 15 ából ismert egyéb szelektív észterezési reakciókat is.
Az észterezési reakció előrehaladtát például kromatográfiásan vagy 3IP-NMR spektrum útján követhetjük, és a reakciót megszakíthatjuk akkor, amikor a kívánt parciális észter-tartalom a legnagyobb, és ezt 20 izolálhatjuk a reakcióelegyből például kicsapással, extrahálással vagy kromatográfiásan, és kívánt esetben a kapott sót átalakíthatjuk a szabad savvá, vagy a szabad savat sójává alakíthatjuk.
A találmány szerinti biszfoszfonsav-parciális észté- 25 reket előállíthatjuk a P-C-P váz kiépítése útján is a p-C0aq*-p 'pR3 Rl°x? ,
R20
RlO
XII ''p-CQ-Q2-?
R2o' XOR4
XIXI
A képletekben R'-R4 és Q1 és Q2 jelentése a megadott, és a foszfonit-szerkezet a hidrogén-foszfonátszerkezettel egyensúlyban lehet.
z
OH
OR o
-Sh
I
OR
A reakcióban a szokásos oxidálószerek, ezek oldatai használhatók. Ilyenek például a hidrogén-peroxid, a perhalogén-vegyületek, a persavak, a permanganátok.
A találmányunk szerinti biszfoszfonsav-parciális észtereket a megfelelő nem-halogénezett parciális észterek halogénezésével is előállíthatjuk, szintén lépésenként, vagy pedig a halogénatomo(ka)t más halogénatommal cserélhetjük ki, vagy kettőből egyet eltávolíthatunk.
O OBX R3O 0
II / \ || bázis 30
Y-C0l02-P ♦ p_2 J \ /
OR2 R*O
IX X o o nlo-i>-CH2-p-oa* cm2 on3 XV
Rl t ·» - o-p-chq2-p-<
t 9 1
OR2 OR
I {Ql
K)
O r1O-P-C0102-P-OR*
4b2 oa3 következő reakcióvázlatnak megfelelően.
A képletekben Y jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy egyéb lehasadó csoport, Z jelentése halogénatom, aril-oxi-, szulfonil-oxi- vagy alkoxicsoport, és R1- 40 R4 és Q1, Q2 jelentése a megadott, és Q2 jelenthet hidrogénatomot is. A bázis például NaH, BuLi vagy LDA. Ha Q2 jelentése hidrogénatom, a halogénezést a kívánt szerkezet kiépítése után végezzük. A kiindulási vegyületben adott esetben jelenlévő szabad savrészt (R1, R2, R3 vagy 45 R4 jelentése hidrogénatom) a kapcsolási reakciót megelőzően semlegesíteni kell megfelelő mennyiségű bázissal.
A kapcsolási reakciót és a halogénezést lefolytathatjuk ugyanabban az edényben egymást követően, kihasználva a szénatomon lévő anionos töltést. 50
Szintén alkalmazhatjuk a Michaelis-Arbuzov-reakciót, amikoris az előző reakcióban alkalmazott (X) általános képletű vegyület helyett a megfelelő foszfitot használjuk, vagy pedig alkalmazhatjuk á MichaelisBecker reakciót, amikoris Z jelentése hidrogénatom 55 (lásd az előbb említett reakcióvázlatot).
A találmányunk szerinti biszfoszfonsav-parciális észtereket előállíthatjuk alacsony oxidációs állapotú PC-P kötést tartalmazó vegyületekből is oxidálással (például P111 -> Pv). 60
A képletekben R’-R4 és Q1 és Q2 jelentése a megadott, a kicserélési reakciókban Q2 jelenthet fluoratomot is. A halogénezési reakciót a későbbiekben leírtak szerint folytatjuk le. Ha az R’-R4 csoportok közül egy vagy több jelentése hidrogénatom, a reakcióelegyhez bázist adunk a szabad savrész semlegesítése céljából az előzőekben leírtaknak megfelelően.
A találmányunk szerinti biszfoszfonsav-parciális észterek előállíthatók az előzőekben ismertetett, főként a foszfát- és monofoszfonát-kémiából ismert eljárások lépésenkénti lefolytatásával is.
Ugyancsak alkalmazhatunk egyéb, a foszfát- és monofoszfonát-kémiából ismert szelektív reakciókat.
A találmányunk szerinti biszfoszfonsavak (I) általános képletű parciális észtereit előállíthatjuk egy másik, (VIII) általános képletnek megfelelő parciális észterből is intra- vagy intermolekuláris kicserélési reakcióban.
O1^ / \r3 OJ/ \ ^.OR3 4
OR4
VIII (VIII * I)
HU 211 204 A9
A képletekben R’-R4 és Q1 és Q2 jelentése a megadott.
Az előzőekben ismertetett reakciókat is követhetjük például kromatográfiás úton vagy 3IP-NMR spektrummal és a reakciót megszakíthatjuk akkor, amikor a kívánt termék koncentrációja a legnagyobb és ezt a terméket a reakcióelegyből izolálhatjuk szabad savként vagy sójaként kicsapással, extrahálással vagy kromatográfiás úton, és kívánt esetben a sóból a szabad savat vagy a szabad savból a sót előállíthatjuk.
Az előző reakciókban kiindulási vegyületként alkalmazott (II) általános képletű A tetraészterek és a megfelelő (IV) általános képletú tetrasavak előállíthatok ismert módon, így például a P-C-P váznak a megfelelő részekből való összeépítése útján. A végső parciális észtertől függetlenül gyakran előnyösen először a (II) általános képletú tetraésztert állítjuk elő olyan észterszerkezetet tartalmazó vegyületek felhasználásával, amelyek előnyösek a kívánt parciális észter előállításának a szempontjából. Bizonyos esetekben a biszfoszfonát-váz felépítése során parciális észterek, különösen szimmetrikus diészter-sók keletkezhetnek a reakciókörülmények között azonnal fellépő parciális hidrolízis következtében.
A biszfoszfonál-vázat előállíthatjuk például a következő ismert reakciók szerint:
a) Michaelis-Becker-reakció.
báiis o \|i , 5 1'/ p-cQla2-r / \
A képletekben R'-R4, Q1 és Q2 jelentése a megadott és Q2 jelenthet hidrogénatomot is és Y jelentése halogénatom, acil-oxi- vagy szulfonil-oxi-csoport. A bázis lehet Na, NaH, Bu-Li, LDA vagy KO-terc-Bu/PTC.
b) Michaelis-Arbuzov-reakció.
o OR* , , II / í-ctPíF-P.
x__t
P-2* p-etre2-?.
A képletekben R'-R4, Q'és Q2 jelentése a megadott és Q2 jelenthet hidrogénatomot is, Y jelentése halogénatom, acil-οχί-, szulfonil-oxi-csoport és Z’ jelentése alkoxi-, szilil-oxi-, acil-oxi- vagy szulfonil-oxi-csoport.
c) Karbanion-reakció.
v-c^q’-p or2
O/OR1 B Κρ-Ο0102χ
R‘O
A képletekben R'-R4, Q1 és Q2 jelentése a (H) általános képletnél megadott és Q2 jelenthet hidrogénatomot is, Y’ jelentése hidrogénatom vagy halogén5 atom, Z” jelentése halogénatom, alkoxi-, acil-oxi- vagy szulfonil-oxi-csoport. A bázis BuLi, LDA, AlkMgHal vagy Alk2CuLi.
A kívánt parciális észter előállítását figyelembevéve az előzőek szerint előállított (II) általános képletú tetraészlereket szükséges esetben más, megfelelő tetraészterré alakíthatjuk kicserélési reakcióval. Ennek során az OR'-OR4 általános képletú csoportokat kicserélhetjük közvetlenül, vagy a megfelelő foszfono-kloridon keresztül (lásd előbb), vagy pedig más, főként foszfát- és monofoszfonál-kémiáből ismert eljárásokat alkalmazhatunk (lásd később).
A biszfoszfonát foszforatomjai között lévő szénatomon a halogénatomo(ka)t kicserélhetjük hidrogénatomra, előnyösen a (II) általános képletú tetraészter formájában is, amikor is a reakciót előnyösen hipohalogenittel folytatjuk le. Más ismert halogénezést reakciókat is alkalmazhatunk, így például felhasználhatjuk az erős bázissal előállított bisz-foszfono-karbanionok és elemi halogének közötti reakciót, vagy N-halogén25 aminokkal vagy más aktív halogenidekkel vagy polihalogén-vegyületekkel lefolytatott halogénezést. Megjegyezzük azonban, hogy a Zh. Ovshch. Khim. 39 (1969) 845 - 8 irodalmi helyen leírtakkal ellentétben az intermedier szénatomjának foszfor-pentakloriddal való kló30 rozása nem volt sikeres [például J. Chem. Soc. (1966) 757, 14. példa is]. Az elsőként említett irodalomban ugyanis leírták, hogy a metilén-biszfoszfonsav-tetraciklohexil-észternek foszfor-pentakloriddal való kezelése eredményeképpen szimmetrikus (diklór-metilén)35 biszfoszfonsav-diciklohexil-észter keletkezik. Úgy tűnik azonban, hogy ez egy nem-tiszta keveréken végzett kísérleten alapuló helytelen következtetés.
A szénatom halogén szubsztituensei bevihetők a biszfoszfonát-szerkezetbe (IX) általános képletú halo40 génezett monofoszfonát formájában is, ahol a képletben Q1 és/vagy Q2 jelentése halogénatom. Az említett szénatomon lévő halogénatom lecserélhető hidrogénatomra is, általában nukleofil dehalogénezéssel vagy pedig másik halogénatomra cserélhető ismert reakció45 bán. A különböző halogénatomokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállíthatók az említett halogénezési eljárásnak lépésenkénti lefolytatásával vagy pedig kicserélési reakcióval [Phosphorus and Sulfur, 37(1988) 1],
Az (I) általános képletú optikailag aktív parciális észtereket legelőnyösebben úgy állíthatjuk elő, ha az említett kiindulási vegyületek, intermedierek, végtermékek előállításánál, vagy pedig a kicserélési reakciókban ismert optikailag aktív vegyületeket, így optikai55 lag aktív alkoholokat használunk.
A biszfoszfonátok gátolják a csontromboló csontreszorpciót. A vegyületek nem hidrolizáló P-C-P kötést tartalmaznak, amelyek elősegítik a vegyületeknek a csonton való kötődését. Gátolják a csont ásványi anya60 gának a képződését és feloldódását [Fleisch, H.; Peck
HU 211 204 A9
WA, ed. Boné and Mineral Research, Amsterdam: Excerpta Medica, 1983:319 (Annual 1)]. Az olyan vegyületek azonban, amelyek a kalcium-foszfát kristályosodását jól gátolják, mellékhatásként gátolhatják a csontok meszesedését.
A biszfoszfonátok a kalcium-foszfát kristályokkal való fizikai-kémiai kölcsönhatásuk mellett befolyásolják a sejtmetabolizmust is (Shinoda H. és munkatársai, Calcif Tissue Int 1983; 35:87). A csontreszorpció gátlásának pontos mechanizmusa még nem tisztázott. Ezenkívül a hatás a biszfoszfonát típusától is függ.
A biszfoszfonátok változatlan állapotban abszorbeálódnak, lehet őket tárolni és választódnak ki. Az intesztinális abszorpció általában az orális adag 5%-ánál kisebb mennyiség. Az abszorbeált biszfoszfonát számottevő mennyisége a csontban lokalizálódik, a többi része pedig gyorsan kiválasztódik a vizeletben. A cirkuláló biszfoszfonátok felezési ideje rövid, a csontba való belépési sebességük pedig nagy. A vázi retenció felezési ideje ugyanakkor nagy.
A találmányunk céljául tűztük ki új biszfoszfonátszármazékoknak a kidolgozását, amelyeknek a csontokkal szemben kisebb az affinitásuk, és így elkerülhetők a mellékhatások anélkül, hogy a csontreszorpció gátlásának vonatkozásában csökkenne az aktivitás. Az orális adagolást követő megnövelt abszorpció révén a vegyületek előnyösebb gyógyászati szerek a csontmegbetegedések kezelésében.
A találmány szerinti vegyületek biológiai hatását a csontreszorpció gátlása szempontjából in vitro és in vivő vizsgáltuk, valamint vizsgáltuk a vegyületeknek a csont ásványi anyagával való kölcsönhatását, és azoknak orális adagolás esetén tapasztalt relatív biohozzáférhetőségét. Azt tapasztaltuk, hogy a vegyületek kisebb affinitásúak a csonttal szemben, mint a referencia vegyületként használt klodronát. Ennek ellenére biológiai aktivitásukat az in vitro és in vivő reszorpciós vizsgálat alapján megtartották. Emellett a vegyületek orális adagolás esetén jobban abszorbeálódnak, mint a klodronát.
A találmányunk szerinti mono- és dihalogénezett metilén-biszfoszfonsavak parciális észterei így tehát alkalmazhatók gyógyszerekként önmagukban, farmakológiailag elviselhető sóik formájában így alkálifém vagy ammóniumsóikként. Ezeket a sókat előállíthatjuk az észtersavaknak a megfelelő szervetlen- vagy szerves bázissal történő reagáltatása útján. A reakciókörülményektől függően az észter-sókat közvetlenül az említett reakciókban állítjuk elő az (1) általános képletű vegyületek előállításánál megadott reakciókörülmények között.
A találmányunk szerinti új (I) általános képletű vegyületeket adagolhatjuk enterálisan vagy parenterálisan. Minden szokásos adagolási forma, így tabletta, kapszula, granulátum, szirup, oldat és szuszpenzió használható. Ugyancsak alkalmazható minden, a készítmény előállítását, a feloldódását és az adagolását elősegítő adjuváns, valamint stabilizátor, viszkozitást befolyásoló szer, diszpergálószer és pufferanyag.
A segédanyagok lehetnek többek között tartarát- és citrát-pufferek, alkoholok, EDTA és egyéb nem-toxikus komplexálószérek, szilárd vagy folyékony polimerek, más steril anyagok, keményítő, laktóz, mannit, metil-cellulóz, talkum, kovasav, zsírsavak, zselatin, agar-agar, kalcium-foszfát, magnézium-sztearát, állati és növényi zsírok és kívánt esetben ízesítő- és édesítőszerek.
Az adagolási mennyiség több tényezőtől függ, így például az adagolás módjától, a kezelt beteg nemétől, korától és állapotától. A napi adagolási mennyiség mintegy 1 és 1000 mg, általában 10 és 200 mg közötti személyenként, és az adagolás történhet egyszeri adagban vagy osztható ez több adagra.
A következőkben kapszulákra és tablettákra vonatkozó példákat mutatunk be.
Kapszula mg/kapszula
Hatóanyag 100,0 mg
Keményítő 20,0 mg
Magnézium sztearát 1,0 mg
Tabletta
Hatóanyag 400,0 mg
Mikrokristályos cellulóz 20,0 mg
Laktóz 67,0 mg
Keményítő 10,0 mg
Talkum 4,0 mg
Magnézium sztearát 1,0 mg
A gyógyászati felhasználás szempontjából parenterális készítmények, így például infúziós koncentrátumok vagy injekciók is alkalmazhatók. Az infúziós koncentrátumokban például steril vizet, foszfát-puffért, nátriumkloridot, nátrium-hidroxidot vagy sósavat vagy más megfelelő ismert gyógyászati segédanyagot alkalmazhatunk. Az injekciós készítményekben megfelelő gyógyászati konzerválóanyagokat is felhasználhatunk.
Topikus készítményeket is előállíthatunk, ezeket megfelelő hordozóanyagban alkalmazzuk.
Az észter-sav típusú vegyületek folyékony vagy viaszos anyagok, általában oldhatók szerves oldószerekben és bizonyos körülmények között vízben. Az észter-só típusú vegyületek szilárdak, kristályosak vagy általában porszerű anyagok, amelyek rendszerint vízben jól oldódnak, ugyancsak oldódnak bizonyos körülmények között szerves oldószerekben, és csak néhány vegyület oldódik rosszul oldószerekben. A vegyületek rendkívül stabilak, semleges oldataik formájában is, szobahőmérsékleten.
A vegyületek szerkezetét könnyen igazolhatjuk 'H-, l3C- és 3IP-NMR spektroszkópiás úton, és FAB tömegspektroszkópiás úton, vagy szililezett származék esetén El = tömegspektrográfiás úton. A koncentráció és a szennyezettség meghatározására jól alkalmazható a 3lP-NMR-spektroszkópia. Poláros vegyületek esetén ioncsere vagy kiszorításos nagynyomású folyadékkromatográfia alkalmazható, tetraészterek és szililezett észterszármazékok esetén pedig gáz-folyadék-kromatográfia vagy gázkromatográfia/tömegspektrum alkalmazható vizsgálati módszerként.
A vegyületekben a nátriumot és más fémeket külön határozzuk meg, és ugyancsak meghatározzuk a lehetséges kristályvíz-tartalmat. Az aminsók esetén a nitrogéntartalmat határozzuk meg.
A következő nem korlátozó jellegű példánkkal találmányunkat szemléltetjük.
HU 211 204 A9
1. példa
Trihexil-(diklór-metilén)-bistfoszfonái és mononátriumsója
29,1 g (0,05 mól) tetrahexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCl,): δ 8,85] és 290 ml piridint mintegy 1 órán át visszafolyatás közben forralunk (a reakciót 31P-NMR spektrum alapján követjük), majd a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó anyagot [trihexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát-N-hexilpiridinium-só] feloldjuk 300 ml toluolban, és az oldatot 2 x 100 ml 1 n nátrium-hidroxid-oldattal és 100 ml vízzel mossuk, szárítjuk (MgSO4) és szörjük. A szörletet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó viaszos anyagot feloldjuk 100 ml metanolban és az oldatot aktív szénnel kezeljük és szüljük. A szörletet állandó tömeg eléréséig vákuumban bepároljuk, így mintegy 21 g (80%) (diklórmetilén)-biszfoszfonsav-trihexil-észter-mononátrium-sót kapunk [31P-NMR (D2O): δ 13,06 (P), 5,18 (P’l, 2JPP = 18,0 Hz] 95%-os tisztaságban, és ebből a trihexil-(diklórmetilén)-biszfoszfonát savas kezeléssel szabadítható fel. Többek között a következő metilén-biszfoszfonsav-triésztereket és a megfelelő nátriumsókat analóg módon állíthatjuk elő:
tetrabutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a tributil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; tetrapentil-(diklór-metilén)-bíszfoszfonátból a tripentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; tetraheptil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a triheptil-(diklór-meiilén)-biszfoszfonátot; tetrapropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a tripropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; tetraizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátből a triizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot (mononátrium-só) [3,P-NMR (D2O): δ 11,87 (P), 5.19 (P’), 2JPP = 17,3 Hz], tetraetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonálból a trietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát-N-etil-piridinium-sót intermedierként izolálva f31P-NMR (D2O): δ 12,47 (P), 1,30 (P'), 2JPP = 17,5 Hz]; majd a trietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot (mononátriumsót) P'P-NMR (D,O): δ 13,47 (P), 5,58 (P’), 2JPP = 17,0 Hz];
tetrakisz-( 1 -metil-butil)-(diklőr-metilén)-bifoszfonátból trisz (l-metil-butil)-(diklór-metilén)-bifoszfonátot;
teirakisz-( 1 -etil-propil)-(diklór-metilén)-bifoszfonátból trisz-(l-etil-propil)-(diklór-metilén)-bifoszfonátot;
tetraciklopentil-(diklór-metilén)-bifoszfonátból triciklopentil-(diklór-metilén)-bifoszfonátot;
tetraallil-(diklór-metilén)-bifoszfonátból triallil-(diklór-metilén)-bifoszfonátot;
tetrafenil-(diklór-metilén)-bifoszfonátból trifenil-(diklór-metilén)-bifoszfonátot; tetrabenzil-(diklór-metilén)-bifoszfonátból tribenzil-(diklór-metilén)-bifoszfonátot; tetrametil-(diklőr-metilén)-bifoszfonátból trimetil-(diklór-metilén)-bifoszfonátot [31P-NMR (CDCl,): δ 16,46 (P), 3,42 (P’),2JPP= 19,6 Hz], (mononátrium-só) p'P-NMR (CDC13): δ 15,74 (P), 6,58 (P’), 2JPP = 17,0 Hz], (tributil-ammónium-ső) [31P-NMR (CDC13): δ 15,50 (P), 4,25 (P’), 16,6 Hz];
tetra-(Z)-3-hexenil-(diklór-metiIén)-biszfoszfonátból tri-(Z)-3-hexenil-(diklór-metilén)-bifoszfonátot, [N-(Z)-3-hexenil-piridinium-só] [31P-NMR (CDC13): δ 12,53 (P), 4,70 (P’), 2JPP = 17,5 Hz]; P,P-dietil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-bifoszfonátból
P,P-diizopropil-P’-etil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát(N-etil-piridinium-só-t [3lP-NMR (CDC13); δ 11,81 (P), 5,95 (P’),2JPP= 16,6 Hz];
P,P-diizopropil-P’,P’-dimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P-diizopropil-P'-metil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát-(tributil-metil)-ammónium-só)-t [31P-NMR (CDC13): δ 11,12 (P), 4,85 (P’), 2JPP= 17,3 Hz]; P,P-diizopropil-P‘,P’-dihexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátből
P,P-diizopropil-P’-hexil-(diklőr-metilén)-biszfoszfonát-(N-hexil-piridinium-só)-t [3IP-NMR (CDC13): δ 8,67 (P), 6,57 (P’), 2JPP = 20,9 Hz];
tetra-(3-klór-fenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból tn-(3-klór- fenil )-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; tetra-(3-fenil-2-propenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból tri-(3-fenil-2-propenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetra-(2-butinil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból tri-(2-butinil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrahexil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból trihexil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraizopropil-(díbróm-metilén)-biszfoszfonátból triizopropil-(dibrőm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraciklopentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból triciklopentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraetil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátból trietil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrahexil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátból tribexil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraizopropil-(monobrőm-metilén)-biszfoszfonátből triizopropi]-(monobróm-melilén)-biszfoszfonátot;
tetraciklopentil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátből triciklopentil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraizopropil-(dijód-metilén)-biszfoszfonátból triizopropil-(dijód-metilén)-biszfoszfonátot;
teirafenil-(dijőd-metilén)-biszfoszfonátból trifenil-(dijód-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraizopropil-(monojód-metilén)-biszfoszfonátból triizopropil-(monojőd-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraizopropil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátból triizopropil-(monoklőr-metilén)-biszfoszfonálot;
tetraciklopentil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátból triciklopentil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraelil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátból trietil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrahexil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátból trihexil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraciklohexil-(monoklór-metilén)-bíszfoszfonátból lriciklohexil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot.
HU 211 204 A9
A tetrahexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát kiindulási vegyületet a kővetkezők szerint állítjuk elő:
17.6 g (0,1 mól) metilén-biszfoszfonsavat és 253 g (0,8 mól) trihexil-ortoformiátot 3 órán át visszafolyatás közben forralunk, majd a reakcióelegyet vákuumban ledesztilláljuk, míg a belső hőmérséklet mintegy 170 C/J Hgmm. így visszamaradó anyagként mintegy 51 g (100%) tetrahexil-metilén-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDC13): δ 20,04] kapunk színtelen olajként, amelynek tisztasága 90%.
25.6 g (0,05 mól) tetrahexil-metilén-biszfoszfonátot keverés közben hozzáadunk 250 ml 10%-os NaOCl-oldathoz 0 ’C hőmérsékleten mintegy 30 perc alatt, és a keverést 1 órán át 0 C hőmérsékleten és 2 órán át szobahőmérsékleten folytatjuk. A reakcióelegyet 2 x 100 ml toluollal exlraháljuk, és az egyesített extraktumot 50 ml 1 n nátrium-hidroxid-oldattal és 2 x 50 ml vízzel mossuk és szárítjuk (MgSO4), majd szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 25 g (85%) tetrahexil-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot kapunk [3IP-NMR (CDClj): δ 8,85], amelynek tisztasága 95%.
Többek között a következő (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-tetraésztereket állíthatjuk elő az előzőekben leírtakkal analóg módon:
tetrabutil-metilén-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDClj): δ 20,30] tetrabutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDClj): δ 8,86];
tetrapenti 1-metilén- biszfoszfonátból [31P-NMR (CDClj): δ 20,06] tetrapentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDClj): δ 8,85];
tetraheptil-metilén-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDCl,): 0 20,07] letraheptil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDClj): δ 8,86];
tetrapropil-metilén-biszfoszfonátból tetrapropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; tetraizopropil-metilén-biszfoszfonátból [5IP-NMR (CDClj): δ 17,92] tetraizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3,PNMR (CDClj): δ 7,21]; lelrametil-metilén-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDClj): δ 23,27] tetrametil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [P-NMR (CDClj): δ 10,88];
tetraetil-metilén-biszfoszfonátból [31P-NMR (CDClj): δ 19,92] tetraetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCI3): δ 8,82];
tetrakisz-(l-metil-butil)-metilén-biszfoszfonátből [3,PNMR (CDClj): δ 18,10 (m)J tetr aki sz- (1 -metil-butil)-(diklőr-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDClj): δ 7,69]; tetrakisz-(l-etil-propil)-metilén-biszfoszfonátból [31PNMR (CDCl,): δ 18,37] tetrakisz-(l-etil-propil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDCl,): δ 7,89]; tetraciklopentil-metilén-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDCl,): δ 18,74] tetraciklopentil-(dik1ór-metilén)-biszfoszfonátot [3IPNMR (CDCI3): δ 7,51]; tetraallil-metilén-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDC1?): δ 20,60] tetraallil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCl,): δ 9,21];
tetra-(Z)-3-hexenil-metilén-biszfoszfonátből [31PNMR (CDCl,): δ 20,12] tetra-(Z)-3-hexenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCl,); δ 8,72 (m)]; tetrakisz-(2-metil-2-propenil)-metilén-biszfoszfonátból [3,P-NMR (CDCl,): δ 20,31] tetrakisz-(2-metil-2-propenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3I P-NMR (CDClj): δ 9,06]; tetrafeníl-metilén-biszfoszfonátból tetrafenil-(diklőr-metilén)-biszfoszfonátot; tetrabenzil-metilén-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDCl,): δ 20,66];
tetrabenzil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
A kiindulási vegyületként alkalmazott tetrahexil(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot a következők szerint állíthatjuk elő:
8,4 g brómnak 4,6 g nátrium-hidroxidot tartalmazó 50 ml vízbe történő bevezetésével előállított nátrium-hipobromit-oldatba becsepegtetünk keverés közben 10,2 g (0,02 mól) tetrahexil-metilén-biszfoszfonátot mintegy 10 perc alatt 0-5 ’C hőmérsékleten. A reakcióelegyet 1 órán át keveijük hűtés közben és 1 órán át szobahőmérsékleten, majd metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk és szárítjuk (MgSO4), majd szüljük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 10,5 g (80%) tetrahexil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot kapunk [3IP-NMR (CDCl,): δ 8,98 ppm] színtelen olajként, amelynek tisztasága 97%.
Többek között a következő (dibróm-metilén)-biszfoszfonsav-tetraésztereket állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon:
tetrametil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonát; tetraetil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonát; letraizopropil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonát; tetraciklopentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonát [3IPNMR (CDCl,): δ 7,26], tetrabutil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonát;
tetrapentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonát;
A kiindulási vegyületként alkalmazott tetrahexil(monobróm-metilén)-biszfoszfonátot a következők szerint állíthatjuk elő:
6,7 g (0,01 mól) tetrahexil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot 70 ml abszolút etanolban oldunk, és az oldathoz hozzáadunk 2,5 g SnClj x 2H2O-t 100 ml vízben keverés közben 0 'C hőmérsékleten. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 15 percig keverjük és kloroformmal extraháljuk, az extraktumot szárítjuk (MgSO4) és szüljük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 4,1 g (70%) tetrahexil-(monobrómmetilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDCl,): δ 13,83 ppm] kapunk színtelen olajként 90%-os tisztaságban.
Többek között a következő (monobróm-metilén)biszfoszfonsav-tetraésztereket állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon:
HU 211 204 A9 tetrametil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonát;
tetraetil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonát;
tetraizopropil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonát;
telraciklopentil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonát;
A kiindulási vegyületként alkalmazott letraizopropil-(monojőd-metilén)-biszfoszfonátot a következők szerint állíthatjuk elő:
17.2 g (0,05 mól) tetraizopropil-metilén-biszfoszfonáthoz 300 ml 10%-os K2CO3-oldatban keverés közben mintegy 20 perc alatt hozzácsepegtetünk 6,35 g jódot, 20 g kálium-jodidot 50 ml vízben tartalmazó oldatot. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 2 órán át keverjük, és az oldatot 150 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk és szárítjuk (MgSO4), majd szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, a visszamaradó anyag mintegy 20 g csaknem színtelen olaj. A 3iP-NMR spektrum alapján a tennék 44% tetraizopropil-(monojód-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (CDCl,): δ 14,17] és 56% kiindulási vegyületet tartalmaz.
A tetraizopropil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát kiindulási vegyületet a következők szerint állítjuk elő.
8.2 g (0,02 mól) tetraizopropil-(diklór-metilén)biszfoszfonátnak 70 ml etanolban készített oldatához keverés közben 15 perc alatt 10-15 °C hőmérsékleten hozzáadunk 9,0 g nátrium-szulfitot 250 ml vízben, majd a reakcióelegyet 1 órán át keveijük. A kapott reakcióelegyet kloroformmal extraháljuk, és az extraktumot szárítjuk (MgSO4), majd szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 7,6 g (100%) tetraizopropil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (CDCl,): δ 12,04 ppm] kapunk színtelen olajként 98%-os tisztaságban.
Többek között a következő (monoklór-metilén)biszfoszfonsav-tetraésztereket állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon:
tetrametil-(monoklór-metilén)-biszfo5zfonát;
tetraetil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát;
ietraciklopentil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát;
letraciklohexil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát;
2. példa
PP’-Dihexil-(diklór-metiIéii)-biszfoszfonát-bisz(Nhexil-piridinium- és dinátriumsója
29.1 g (0,05 mól) tetrahexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot és 290 ml piridint 1 napon át visszafolyatás közben forralunk, majd a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, így a (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-P,P’dihexil-észter-bisz(N-hexil-piridinium)-sót kapjuk. A kapott vegyületet feloldjuk 180 ml toluolban, és az oldathoz erélyes keverés közben hozzáadunk 125 ml 2 n nátrium-hidroxid-oldatot. A kiváló zselatinszerű anyagot szűréssel elválasztjuk és acetonnal és etil-acetáttal mossuk, vákuum szárítószekrényben szárítjuk, így mintegy 11,5 g (50%) (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-P,P’-dihexil-észter-dinátrium-sót [3IP-NMR (DiO): δ 8,97] kapunk 96%-os tisztaságban. A P,P’-dihexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot sójából savas kezeléssel szabadíthatjuk fel. Piridin helyett más amint is használhatunk, ilyen aminok lehetnek a heterociklusos aminok [(morfolin, 7. példa), piperidin, piperazin] vagy alifás primer, szekunder vagy tercier-aminok (diizopropil-amin, trietil-amin, anilin stb.).
Többek között a következő szimmetrikus (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-diésztereket, ezek diaminjait és dinátrium-sóit állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon: tetrametil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P’-dimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot (dinátrium-só) [3IP-NMR (D2O): δ 10,00];
(dipiperidinium-só) [3IP-NMR (D2O): δ 9,70]; tetraetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból P,P’-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (D2O): δ 9,22] (dinátrium-só), 8,86 (dipiperidinium só), 7,04 bisz(N-etil-piridinium)-só]; tetrapropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból P,P'-dipropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; tetraizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból P,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (D2O): δ 7,93 (sav) 8,26 (dinátrium-só),
7,83 (diammónium-só), 8,23 (dilílium-só)];
tetrabutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-dibutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrapentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-dipentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraheptil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-diheptil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraciklopentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P'-diciklopentil-(diklór-meiilén)-biszfoszfonátoi;
tetraalli1-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-diallil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrakisz-(2-metil-2-propenil)-(diklőr-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-bisz(2-metil-2-propenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (D2O): δ 8,60 (dipiperidiniumsó)];
tetraciklohexil-(diklór-metilén)-biszfo5zfonátból
P,P'-diciklohexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrafenil-(diklőr-metilén)-biszfoszfonátból
P,P'-difenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrabenzil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-dibenzil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot,
P,P'-dimetil-P,P’-díetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-metil-P’-etil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot {3IPNMR (CDCl,): δ 10,03 (P), 8,74 (P’), 2JPP= 15,5 Hz |bisz(N-metil-piperazinium)-só]).
3. példa
PP-Dihexil-(diklór-metilén)-bistfoszfonát és dináirium-sója
5,0 g (0,01 mól) P,P-dihexil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot feloldunk 100 ml toluolban és az oldathoz hozzáadunk 6,7 g (0,07 mól) metánszulfonsavat, és a kapott elegyet melegítés közben keverjük és a hidrolízis előrehaladtát 31P-NMR spektrummal követjük. Amikor a reakció elérte a megfelelő átalakulást, az elegyet lehűtjük szobahőmérsékletre, és az alsó fázist elválasztjuk. A toluolos fázist 10 ml vízzel mossuk és szárítjuk (MgSO4), majd állandó tö10
HU 211 204 A9 meg eléréséig vákuumban bepároljuk. így mintegy 3,3 g (80%) P,P-dihexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDC13): (P) 11,89 ppm, (F) 5,27 ppm, 2Jpp, 21,0 Hz] kapunk 95%-os tisztaságban.
2,07 g (0,005 mól) előzőek szerint kapott biszfoszfonsavat összekeverünk 25 ml vízzel, és a reakcióelegy pH-értékét 1,0 n nátrium-hidroxid oldattal 9-10-re állítjuk be. A kapott reakcióelegyet szárazra pároljuk vákuumban, és a bepárlást izopropanol adagolása után megismételjük. A visszamaradó anyagot összekeverjük aceton/izopropanol (1:1) elegyével, és a kiváló csapadékot szűrjük és szárítjuk. így mintegy 1,8 g (80%) (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-PP-dihexil-észter-dinátrium-sót kapunk, amelynek tisztasága 97%.
Többek között a következő aszimmetrikus (diklórmetilénj-biszfoszfonsav-diésztereket és a megfelelő nátriumsókat állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon: P,P-dibutil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból [3IP-NMR (CDC13): δ 9,02 (P), 7,17 (P’), 2JPP = 23,OHz] a pP-dibutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; PP-dipentil-P’ ,P' -diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P-dipentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
PP-diheptil-P’,P'-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
PP-diheptil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-dietil-P,P-di(terc-butil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot
P,P-di(4-metil-fenil)-P’,P’-di(terc-butil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P-di(4-metil-fenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-decil-P-propil-P’,P'-di(terc-butil)-(diklór-metilén)biszfoszfonátból
P-decil-P-propi]-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot.
A sav vizes oldatát használva a következő vegyületeket állíthatjuk elő analóg módon: P,P-dietil-P’,P'-izopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
PP-dietil-P'-izopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCI3): δ 13,86 (P), 5,12 (P’), 2Jpp =
17,0 Hz];
P,P-diizopropil-P',P’-dihexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
PP-dihexil-P’-izopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDC13): δ 10,41 (P), 5,71 (F), 2Jpp =
21.0 Hz].
A kiindulási vegyületként alkalmazott P.P-dihexilP’ ,P’ -diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot a következők szerint állíthatjuk elő:
LDA (lítium-diizopropil-amid) THF/hexán elegyében készített oldatához, amely mintegy 0,072 mól LDA-t tartalmaz, keverés közben (nitrogén légkör) -78 ’C hőmérsékleten hozzáadunk 9,0 g (0,034 mól) dihexil-metil-foszfonátot 10 ml vízmentes TMF-ben, majd a keverést 15 percig folytatjuk. A kapott reakcióelegyhez keverés közben -78 ’C hőmérsékleten hozzáadunk 7,2 g (0,036 mól) diizopropil-klór-foszfátot 10 ml vízmentes TMF-ben, majd a keverést 15 percig folytatjuk -78 C hőmérsékleten, és ezután a reakcióelegyet hagyjuk -50 ’C-ra felmelegedni. A kapott reakcióelegyhez 5 n sósav-oldatot adunk pH =
5-6 érték eléréséig, majd a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó anyagot 3 x 50 ml kloroformmal extraháljuk, és az egyesített extraktumot 10%-os NaHCO3-oldattal és vízzel mossuk, szárítjuk (MgSO4) és bepároljuk. A visszamaradó anyagot bekeverjük éterbe és szűrjük. A szűrletet vákuumban szárazra pároljuk, így mintegy 13 g (90%) PP-dihexil-P'.P’-diizopropil-metilén-biszfoszfonátot [31PNMR (CDC13): δ 20,13 (P), 17,84 (F), 2Jpp = 7,6 Hz] kapunk, amelynek tisztasága 90%. Ugyanezt a terméket kapjuk mintegy 80%-os kitermeléssel az előzőekben leírtak szerint előállítva dihexil-metilfoszfonát helyett 8,5 g (0,034 mól) dihexil-hidrogénfoszfonátnak és diizopropil-klór-foszfát helyett 7,7 g (0,036 mól) diizopropil-(klór-metil)-foszfonátnak az alkalmazásával.
32,8 g NaHCO3-nak 130 ml 5%-os NaOCl-oldatban készített elegyéhez erélyes keverés közben 0 ’C hőmérsékleten 15 perc alatt hozzáadunk 10,7 g (0,025 mól) P.Pdihexil-P’.P’-diizopropil-metilén-biszfoszfonátot. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 2 órán át keverjük 0 C hőmérsékleten és 2 órán át szobahőmérsékleten, majd 2 x 100 ml toluollal extraháljuk. Az egyesített extraktumot 2 x 75 ml vízzel mossuk, szárítjuk (MgSO4) és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 10 g (80%) PP-dihexil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDC13): δ 8,98 (P), 4,72 (P’), 2ípp = 22,9 Hz] kapunk színtelen olajként, amelynek tisztasága 90%.
Az aszimmetrikus kiindulási tetraészter, a P.P-dietil-P’.P’-diizopropil-metilén-biszfoszfonát előállítható a következő alternatív módon:
1. lépés
134 g (0,5 mól) metilén-jodidhoz keverés közben 160 ’C hőmérsékleten (nitrogén légkör) hozzáadunk 66 g (0,31 mól) tri-izopropil-foszfitot 30 perc alatt, és egyidejűleg a felszabaduló izopropil-jodidot ledesztilláljuk. Az adagolás befejezése után a keverést 40 percig folytatjuk 160-165 C hőmérsékleten, majd a kapott elegyet vákuumban frakcionáljuk. A kitermelés mintegy 62 g (65%) diizopropil-(jód-metil)-foszfonát, tp.: 100-130° C/4 Hgmm [3IP-NMR (CDC13): δ 18,54], tisztasága: 95%.
2. lépés
30,6 g (0,1 mól) diizopropil-(jód-metil)-foszfonáthoz keverés közben 185-205 ’C hőmérsékleten (nitrogén légkör) részletekben hozzáadunk 83 g (0,5 mól) trietil-foszfitot és közben a felszabaduló etil-jodidot ledesztilláljuk. Az adagolás befejezése után a keverést 10 percig folytatjuk 210 ’C hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet lehűtjük és vákuumban frakcionáljuk. A kitermelés mintegy 12,5 g (40%) P,P-dietil-P’,P'-diizopropil-metilén-biszfoszfonát, fp.: 140-150 ‘02 Hgmm [3,P-NMR (CDC13): δ 17,77 (P), 20,20 (P’), 2Jpp = 7,4 Hz], tisztasága: 95%.
HU 211 204 A9
Többek között a következő aszimmetrikus (diklórmetilén>-biszfoszfonsav-P,P,P’,P’-tetraésztereket állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon:
PP-dimetil-P’,P’-dietil-metilén-biszfoszfonátból P'P-NMR (CDCl,): δ 22,65 (P), 19,55 (PJ, 2Jpp = 6,00 Hz] a P,P-dimetil-P’,P’-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot
P'P-NMR (CDClj: δ 11,17 (P), 8,45 (P’),2Jpp =
23.1 Hz],
P,P-dimetiI-P’,P’-diizopropil-metilén-biszfoszfonátból p'P-NMR (CDC1J: δ 23,00 (P), 17,43 (PJ, 2Jpp =
7.1 Hz];
P,P-dimetil-P',P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot p'P-NMR (CDC13): δ 11,56 (P), 6,79 (P’), 2Jpp = 22,8 Hz];
pP-dietil-P’.P’-diizopropil-metilén-biszfoszfonátból p'P-NMR (CDClj: δ 20,20 (P), 17,77 (PJ, 2Jpp =
7,4 Hz]
P,P-dietil-P’,P'-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot p'P-NMR (CDClj: δ 9,16 (P), 7,16 (PJ, 2Jpp = 22,8 Hz];
P,P-dietil-P’,P'-di(terc-butil)-metilén-biszfoszfonátból P'P-NMR (CDCl,): δ 20,88 (Ρ), 10,68 (PJ, 2Jpp =
13,3 Hz]
P,P-dietil-P’,P'-di(terc-butil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot
P'P-NMR (CDClj: δ 10,38 (P), -0,37 (PJ, 2Jpp =
19,0 Hz],
P,P-difenil-P’,P'-dibenzil-metilén-biszfoszfonátból p'P-NMR (CDCl j: δ 12,77 (P), 19,27 (PJ, 2Jpp =
9.0 Hz],
P.P-difenil-P’,P’-dibenzil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot
P'P-NMR (CDClj: δ 0,43 (P), 8,87 (P’), 2Jpp = 22,9 Hz],
P,P-dibuti)-P’,P’-diizopropil-metilén-biszfoszfonátból P'P-NMR (CDClj: δ 20,22 (P), 17,90 (PJ, 2Ipp =
7,9 Hz],
P.P-dibutil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot p'P-NMR (CDCl,): δ 9,02 (P), 7,17 (PJ, 2Jpp = 23,0 Hz], P.P-dipentil-P'.P'-diizopropil-metilén-biszfoszfonátból P,P-dipentil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot,
PP-diheptil-PJP’-diizopropil-metilén-biszfoszfonátból
P,P-dihepiil-P’.P’-diizopropil-(diklór-metilén)-bÍszfoszfonátot,
P,P,P’-trimetil-P’-izopropil-metilén-biszfoszfonátból p'P-NMR (CDClj: δ 22,82 (P), 17,64 (PJ, 2Jpp =
6.1 Hz]
P,P,P'-trimetil-P’-izopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot p'P-NMR (CDCl,): δ 11,24 (P), 8,91 (PJ, 23,1 Hz],
PP,P’-trimetil-P’-hexil-metilén-biszfoszfonátból
P,P,P’-trimetil-P’-hexil-(diklór-meiilén)-biszfoszfonátot;
PPP’-lrimetil-P’-oktadecil-metilén-biszfoszfonálból
P,PP’-trimetil-P'-oktadecil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-diizopropil-P'-oktadecil-P’-(terc-butil)-metilénbiszfoszfonátból p'P-NMR (CDClj: δ 15,76 (P),
18,35 (P’),2Jpp = 9,2 Hz]
P,P-diizopropil-P’-oktadecil-P’-(terc-butil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot,
P,P-dimetil-P’,P’-difenil-metilén-biszfoszfonátből p'P-NMR (CDClj: δ 20,95 (P), 12,84 (P’), 2Jpp =
7,9 Hz]
P,P-dimetil-P’,P’-difenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot p'P-NMR (CDClj: δ 10,37 (P), 0,17 (PJ, 2JPP = 23,2 Hz],
4. példa
Monohexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát és trinátrium-sója
4,7 g (0,01 mól) P-hexil-P-terc-butil-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot (hexil-terc-butil-klór-foszfátból és diizopropil-metil-foszfonátból a
3. példa szerint előállított P-hexil-P-terc-butil-P’,P diizopropil-metilén-biszfoszfonátnak az 1. példa szerinti klórozásával állítjuk elő) 30 ml 2 n sósav-oldattal 1-2 órán át mintegy 80 ’C hőmérsékleten keverünk (a hidrolízis előrehaladtát 3IP-NMR spektrummal ellenőrizzük). A reakcióelegyet a reakció befejeződése után állandó tömegre pároljuk be vákuumban, így a monohexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot kapjuk olajos visszamaradó anyagként. Abepárlási maradékot feloldjuk vízben, és hozzáadunk 5,0 ml 2 n nátrium-hidroxid-oldatot és az elegyet vákuumban állandó tömeg eléréséig bepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot etanollal mossuk, és állandó tömeg eléréséig szántjuk. A kitermelés mintegy 3,5 g (90%) (diklór-melilén)biszfoszfonsav-monohexil-észter-trinátrium-só [3IPNMR (D,O): δ 11.50 (P), 9,36 (PJ, 2JPP = 15,7 Hz]. Tisztasága: 98%.
A terc-butil-, izopropil-csoport, stb. helyett más eltávolítható csoport is lehetséges, így a metilcsoport, amelyet ezután a szilil-észteren keresztül például szelektív hidrolizálhatunk (10. példa).
Többek között a következő (diklór-metilénj-biszfoszfonsav-monoésztereket és a megfelelő nátriumsókat állíthatjuk elő analóg módon (a kiindulási vegyületként alkalmazott megfelelő tetraésztereket például az
1. és 3. példában leírtak szerint állíthatjuk elő): P-propil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a monopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-butil-P-(terc-butil)-P’,P-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a monobutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-pentil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból monopentil- (di klór-metilén)- bi szfoszfonátot;
P-heptil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból monoheptil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-decil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból monodecil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
HU 211 204 A9
P-dodecil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból monododecil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-oktadecil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklórmetilénj-biszfoszfonátból monooktadecil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; P-allil-P-(terc-butil)-P' ,P' -diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból monoallil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-fenil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból monofenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-benzil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátből monobenzil-(dÍklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-ciklohexil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklórmetilénj-biszfoszfonátból monociklohexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; P-fenil-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(monoklór-metilén )-biszfoszfonátból monofeni l-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P-(4-bróm-fenil)-P-(terc-butil)-P’,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
4-bróm-fenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot.
5. példa
Triizopropil-(diklór-melilén)-biszfostfonát és mononátriumsója
413 g (1 mól) tetraizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot összekeverünk 4,1 1 vízzel és az elegyet 1,5 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd mintegy 750 ml-re pároljuk be. A kapott oldatot meglúgosítjuk hűtés közben 50%-os nátrium-hidroxid-oldattal, és állni hagyjuk szobahőmérsékleten mintegy 3 napig, majd szűrjük. A szűrletet 315 ml metanollal hígítjuk, és 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott elegyet szűrjük, és a szűrletet bepároljuk mintegy 140 ml térfogatra, és 5 napon át állni hagyjuk szobahőmérsékleten. A kiváló csapadékot szűrjük, és 3 x 25 ml metanollal mossuk, állandó tömeg eléréséig szárítjuk 50 °C hőmérsékleten. A kitermelés mintegy 44 g (11%) (diklórmetilén)-biszfoszfonsav-triizopropil-észter-mononátrium-só [3IP-NMR (CDClj): δ 11,87 (P), 5,19 (P’), 1 2JPP = 17,3 Hz FAB-MS: m/z 393/395/397 (M+H)], tisztasága 90%, a vegyület savval való kezeléssel a triizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonáttá alakítható.
6. példa
P,P'-Diizopropil-(diklór-metilén)-bistfoszfonát, mono-ésdinátriumsója(l. lépés); monoizopmpil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát és trinátriumsója (2. lépés)
1. lépés
413 g (1 mól) tetraizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot összekeverünk 4,1 liter vízzel, és az elegyet 4 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd mintegy 870 ml térfogatra pároljuk be. A kapott oldatot hűtés közben meglúgosítjuk 30%-os nátrium-hidroxidoldattal, és állni hagyjuk szobahőmérsékleten mintegy három napig, majd szűrjük (a szűrletet összegyűjtjük 2. lépés). A kiváló csapadékot 2 órán át keverjük 190 ml 5 n nátrium-hidroxid-oldattal, majd az elegyet szűrjük. A kiváló csapadékot 30 ml etanollal mossuk, majd 190 ml abszolút etanollal keverjük. A kapott elegyet szűrjük, és a kiváló csapadékot 70 ml abszolút etanollal mossuk, 100 “C hőmérsékleten állandó tömeg eléréséig szárítjuk. A kitermelés mintegy 115 g (31%) (diklórmetilén)-biszfoszfonsav-P,P’-diizopropil-észler-dinátr ium-só [31P-NMR (D2O): δ 8,26, FAB-MS: m/z 373/375/377 (M+H)], tisztasága: 99,5%, a vegyület savas kezeléssel a P,P’-diizopropil-(diklór-metilén)biszfoszfonáttá alakítható, amelyből a megfelelő mononátriumsó 1 ekvivalensnyi nátrium-hidroxidnak a sav vizes oldatához való adagolásával állítható elő.
2. lépés
Az előző lépés első szűréséből származó szürletet mintegy 410 ml térfogatra pároljuk be, és szobahőmérsékleten hagyjuk állni mintegy 16 órán át. A kiváló csapadékot szűrjük, és a szűrlet pH-értékét tömény sósav-oldattal 8,5-re állítjuk be, és a kapott reakcióelegyhez hozzáadjuk 95 ml metanolnak és 63 ml víznek az oldatát, és az így kapott reakcióelegyet 3 napig keverjük szobahőmérsékleten. A kapott reakcióelegyet szűrjük, és a kiváló csapadékot 30 ml metanollal mossuk, és állandó tömeg eléréséig 100 ’C hőmérsékleten szárítjuk. A kitermelés mintegy 38 g (11%) (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-monoizopropil-észter-trinátriumsó [31P-NMR (D2O): δ 10,95 (P), 9,54 (P’), 2JPP = 16,6 Hz FAB-MS: m/z 353/355/357 (M+H), tisztasága 97%. A vegyületből savas kezeléssel a monoizopropil(diklór-metilén)-biszfoszfonát állítható elő.
7. példa
P, P ’-DiizopmpH-< diklór-metilén )-bis-foszfonát dimorfolinium-sója
12,4 g (0,03 mól) tetraizopropil-(diklór-metilén)biszfoszfonátot, 120 ml morfolint és 60 ml kloroformot 3 órán át visszafolyatás közben forralunk, majd mintegy 4 °C hőmérsékleten egy napig állni hagyjuk. A reakcióelegyet szűrjük, és a kiváló csapadékot 60 ml kloroformmal mossuk és szárítjuk. A kitermelés mintegy 12,5 g (83%) (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-diizopropil-észter-dimorfolinium-só [31P-NMR (D2O): δ 7,86], tisztasága: 94%. A vegyületből savas kezeléssel felszabadítható aPP'-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát. Ha morfolin helyett más szekunder amint, így piperidint, dibutil-amint használunk, a (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-PP'-diizopropil-észter megfelelő diamin-sóját, például a dipiperidinium- vagy dibutil-ammőnium-sóját kapjuk (2. példa). A reakciót ko-oldószer nélkül is lefolytathatjuk.
Többek között a következő szimmetrikus (diklórmetilén)-biszfoszfonsav-diészter-dimorfolínium-sókat állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon:
tetraetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból P,P’-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3'P-NMR (D2O): δ 8,88];
tetraizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból PPdiizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (D2O):87,86];
HU 211 204 A9 tetraciklopentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátből P,P’-diciklopentil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (D2O): δ 8,38];
tetrakisz-(l-metil-butil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-bisz(l-metil-butil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3iP-NMR (D2O): δ 8,24]; tetrakisz-(l-etil-propil)-(dikJór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-bisz(l-etil-propil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-diizopropil-P’,P’-dimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-izopropil-P'-metil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetra-(Z)-3-hexenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-di-(Z)-3-hexenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-difenil-P’,P’-dibenzil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-fenil-P’-benzil-(diklór-metilén)-foszfonátot;
P,P-diizopropil-P’,P’-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-izopropil-P’-etil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-diizopropil-P’,P’-dibutil-(diklór-metilén)-biszfoszfonálból
P-izopropil-P’-butil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-diizopropil-P’,P’-dihexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonálból
P-izopropiI-P’-hexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3,P-NMR (CDCI,): δ 6,87 (P), 2JPP = 20,4 Hz]; P,P,P’-trietil-P’-biciklo(2.2.1)heptán-2-il-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-biciklo(2.2.1)heptán-2-il-P’-etil-(diklór-metilén)biszfoszfonátot;
P.P,P'-trietil-P'-propargil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-propargil-P’-etil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P,P’-trietil-P’-(4-metoxi-fenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból
P-(4-metoxi-fenil)-P’-etil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-dietil-P’,P’-dimetil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonálból
P-etil-P’-metil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot (dipiperidinium-só) [3IP-NMR (D2O): δ 12,05 (P),
13,05 (P’), 2,7 Hz];
tetraallil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-diallil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraallil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-diallil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrahexil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-díhexil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot [3IPNMR (D2O): δ 11,92];
tetrahexil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátból P,P’-dihexil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (D2O): δ 8,44];
tetraciklopentil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátből P,P’-diciklopentil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonátot (dipiperidinium-só) [31P-NMR (D2O): δ 8,47]; tetraetil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból P,P’-dietil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetrabutil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-dibutil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot:
tetrapentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból
P,P’-dipentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot;
tetraciklopentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból [3IP-NMR (D2O): δ 7,26]
P,P’-diciklopentil-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot.
A reakcióban felhasznált (halogén-metilén)-biszfoszfonsav-(vegyes) tetraésztereket az 1. és 3. példában leírtak szerint állíthatjuk elő.
8. példa
Tetrametil-tdiklór-metilénj-biszfoszfonát és trimetil-( diklór- metilén )-biszfoszfonát
1,2 g (0,05 mól) vízmentes finomeloszlású (diklórmetilén)-biszfoszfonsavat 100 ml vízmentes kloroformban keverünk, és az elegyhez keverés közben 1520 ”C hőmérsékleten hozzácsepegtetünk 53 ml 2%-os éteres diazometán-oldatot. Az adagolás befejezése után a keverést 30 percig folytatjuk szobahőmérsékleten, majd a reakcióelegyet állandó tömeg eléréséig bepároljuk vákuumban. A kitermelés mintegy 1,5 g (100%) tetrametil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát [3IP-NMR (CDCI,): δ 10,88], tisztasága 98%.
Ha tetrametil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot vizes éterben 3 órán át visszafolyatás közben keverünk, a tiszta trimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot kapjuk 90% feletti kitermeléssel [3IP-NMR (CDCI,): δ 16,46 (P), 3,42 (P’), 2JPP= 19,6 Hz].
9. példa
Monohexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát és trinátrium-sója
3,19 g (0,01 mól) (diklór-metilén)-biszfoszfonil-tetra-kloridot (desztillált, fp.: 105-110 °C/1 Hgmm) feloldunk 30 ml vízmentes toluolban, és az oldathoz keverés közben 0-5 C hőmérsékleten hozzácsepegtetünk 1,02 g (0,01 mól) 1-hexanolt 10 ml vízmentes toluolban. Az adagolás befejezése után a keverést 30 percig folytatjuk 0-5 °C hőmérsékleten, és 1 órán át mintegy 25 °C hőmérsékleten, majd a reakcióelegyhez 10 ml vizet csepegtetünk, és 1 órán 30-40 °C hőmérsékleten erélyesen keverjük. A kapott oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre, és pH-értékét 2 ti nátrium-hidroxid-oldattal 10-11-re állítjuk be, és vákuumban állandó tömeg eléréséig bepároljuk. A visszamaradó anyag mintegy 60% (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-monohexil-észter-trinátrium-sót tartalmaz, amelyet víz/metanol elegyből történő frakcionált kristályosítással tisztíthatunk. A kitermelés mintegy 1,8 g (45%), tisztasága >90%. [3,P-NMR (D2O): δ 11,50 (P), 9,36 (P’), 2JPP =
15,7 Hz],
10. példa
P,P-Diizopropil-<diklór-metilén)-biszfoszfonát és dinátrium-sója
7,4 g (0,02 mól) P,P-diizopropil-P’,P’-dimetil(diklór-metilén)-biszfoszfonátot feloldunk 75 ml vízmentes acetonitrilben, és hozzáadunk 6,0 g nátri14
HU 211 204 A9 um-jodidot és 22,4 g klór-trimetil-szilánt. A reakcióelegyet 15 percig keverjük visszafolyatás közben, majd vákuumban pároljuk, így a P,P-diizopropilP’,P’-bisz(trimetil-szilil)-(diklór-metilén)-biszfoszf onátot [31P-NMR (CDClj): δ 7,50 (P), -9,61 (P’), 2JPP = 24,3 Hz] kapjuk. A kapott vegyületet 25 ml mintegy 50 ”C hőmérsékletű víz hozzáadagolásával hidrolizáljuk, a kapott oldatot 10%-os nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és vákuumban állandó tömeg eléréséig bepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot összekeverjük 50 ml acetonnal, és jeges vízben 4 órán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, és acetonnal mossuk, majd 70 “C hőmérsékleten állandó tömeg eléréséig szárítjuk. A kitermelés mintegy 6,8 (88%) (diklór-metilén)-biszfoszfonsavPP-diizopropil-észter-dinátrium-só [31 P-NMR (D2O): δ 14,52 (P), 7,20 (P*), 2JPP = 16 Hz], tisztasága 98%. A vegyület savas kezeléssel a megfelelő savvá alakítható.
Többek között a következő (diklór-metilén)-biszfoszfonsavak szili]- és parciális észtereit állíthatjuk elő a leírtakkal analóg módon:
P.P-dimetil-P’,P’-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P-bisz(trimetil-szilil)-P’,P’-dietil-(diklór-metilén)biszfoszfonátot, majd ebből a P’,P’-dietil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (CDCl,): δ 16,67 (P), 7,20 (P’), 2JPP = 15,5 (nátrium-só)];
P,PP’-trimetil-P’-hexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P,P'-trisz(trimelil-szilil)-P’ -hexil-(diklór-metilén)biszfoszfonátot, majd ebből a monohexil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31PNMR (D2O): δ 11,50 (P), 9,36 (P’), 2JPP = 15,74 Hz (lrinátrium-só)];
P.RP’-triizopropil-P’-metil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a PP,P’-triizopropil-P’-(trimeiil-sziliI)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot, majd ebből a PP,P’-lriizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3I P-NMR (CDC13): δ 11,87 (P), 5,19 (P’), 2JpP= 17,2 Hz (mononátrium-só)];
P,P,P’-trimetil-P-izopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a RP,P’-trisz(trimetil-szilil)-P-izopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDClj): δ -1,18 (P), -9,71 (P’), 2JPP = 27,1 Hz], majd ebből a monoizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; P,P-diizopropil-P’ ,P’ -dimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P-diizopropil-P’-metil-P’-(trimetil-szilil)-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDCI3); 6 7,81 (P), 1,12 (P’), 2JPP = 23,3 Hz], majd ebből a P,P-diizopropil-P’-metil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P,P’-trimetil-P’-oktadecil-(diklór-metilén)-biszfoszfon álból
P,PP’-trisz(trimetil-szilil)-P’-oktadecil-(diklór-metilénj-biszfoszfonátot, majd ebből az oktadecil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot és trinátrium-sóját;
P,P-dimetil-P’ ,P’ -difenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P-bisz(trimetil-szilil)-P’,P’-difenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCI3): δ -11,26 (P), 2,03 (P’), 2JpP = 26,6 Hz], majd ebből
P,P-difeni]-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (D2O): δ 6,48 (P), 11,01 (P’), 2JPP = 14,7 Hz (dinátrium-só)];
P,P,P’-trimetil-P’-(3-metil-2-ciklohexenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P,P’-trisz(trimetil-szilil)-P’-(3-metil-2-ciklohexenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot, majd ebből a (3-metil-2-ciklohexenil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (DjO): δ9,25, 8,81, 2JPP = 17,6 Hz (trinátrium-só)];
P,P’-difenil-P,P’-dimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P’-bisz(trimetil-szilil)-P,P’-trifenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot, majd ebből a P,P’-difenil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; P,P,P’-trimetil-P’-famezil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a PPP’-trisz(trimetil-szilil)-P’-farnezil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot, majd ebből a monofamezil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot; P.P,P-trimetil-P’-(l-tetrahidronaftil)-(diklór-metilén)biszfoszfonátból a P,P,P’-trisz(trimetil-szilil)-P’-( 1 -tetrahidronaftil)(diklór-metilén)-biszfoszfonátot, majd ebből az (1 -tetrahidronaftil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot;
P,P-dietil-P’,P’-dimetil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátból a PP-dietil-P’,P’-bisz(trimetil-szilil)-(monoklór-meülén)-biszfoszfonátot, majd ebből a P,P-dietil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot; P,P,P’-trimetil-P’-(l-oktadecil)-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátból a P,P,P’-trisz(trimetil-szilil)-P’-(l-oktadecil)-(dibrómmetilén)-biszfoszfonátot, majd ebből az (l-oktadecil)-(dibróm-metilén)-biszfoszfonátot.
Analóg módon állítjuk elő a következő vegyületeket; PP-dietil-P’,P’-dimetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonáiból a P,P-dietil-P’,P’-bisz(terc-butil-dimeti]-szilil)-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot, majd ebből a P,P-dietil-P’-(terc-butil-dimetil-szilil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDCl,); δ 9,70 (P), -1,06 (P’),2JpP = 23,7 Hz]; telraetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P,P’-dietil-PP’-bisz(terc-butil-dimetil-szilil)-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot, majd ebből a PP’-dietil-P-bisz(terc-butil-dimetil-szilil)-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDCI3): δ 7,05 (P), 0,68 (P’), 2JPp = 23,4 Hz]. tetrametil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból a P-metil-P,P’,P’-trisz(terc-butil-difenil-szilil)-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot [3’Ρ-NMR (CDC13): δ 1,18— 12,08 (P,P’), 35,9 Hz],
HU 211 204 A9
11. példa
PP'-Diizopropit-(diklór-meiilén)-biszfoszfonsa\monobárium-, monokalcium, mono- és dikálium-, mono- és dilítium- és mono- és diammónium-sók 3,29 g (0,01 mól) P,P’-diizopropil-diklór-metilén)biszfoszfonsavat feloldunk 22 ml vízben, és keverés közben hozzáadunk 3,15 g (0,01 mól) Ba (OH)2 x 8 H2O-t, és a keverést 2 órán át folytatjuk. A kapott reakcióelegyet szűrjük, és a szűrletet vákuumban állandó tömeg eléréséig pároljuk. A kitermelés mintegy 4,5 (96%) színtelen kristályos P,P’-diizopropil-(diklór-metilén)-biszfoszfonsav-monobárium-só, amelynek tisztasága >98%.
Analóg módon állíthatjuk eló többek között a monokalcium-sót, a mono- és dikálium-sót, a mono- és dilítium-sót, valamint a mono- és diammónium-sót (kitermelés: >95%, tisztaság >98%).
12. példa
P,P’-Diizopropil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát és dimorfolínium-sója
8,2 g (0,02 mól) tetraizopropil-(diklór-metilén)biszfoszfonátot (az I. példában leírtak szerint állítjuk elő) 80 ml morfolinban keverünk visszafolyatás közben 24 órán át, majd az oldatot lehűtjük. A kiváló csapadékot elválasztjuk, és éterből átkristályosítjuk. A kitermelés mintegy 8,5 g (90%) színtelen kristályos P,P’-diizopropil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát [”P-NMR (DjO): δ 11,31 ppm (dimorfolínium-só)], tisztasága mintegy 85% (a termék mintegy 15% megfelelő diklór-vegyületet tartalmaz). A kapott termékből a megfelelő sav a termék vizes oldatának 2 ekvivalensnyi sósav-oldattal való kezelésével szabadítható fel.
Többek között a következő (monoklór-metilén)-biszfoszfonsav-diésztereket állíthatjuk elő analóg módon: P,P'-dielil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát [13 * * * * * * * * * * * * * * * * * 31PNMR (D2O): δ 12,40 ppm (dipiperidium-só)]; P,P’-diciklopentil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonát [3IP-NMR (D2O): δ 11,87 ppm (dipiperidinium-só)].
13. példa
Monoelil-(diklór-metilén)-biszfoszfonát és trinátrium-sója
5,0 g (0,014 mól) tetraetil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot és 6,7 g (0,045 mól) nátrium-jodidot feloldunk 50 ml vízmentes metil-cianidban és keverés közben hozzáadunk 12,2 g (0,112 mól) trimetil-szilil-kloridot. Az adagolás befejezése után a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk nedvesség kizárásával mintegy napon át, majd a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A kapott visszamaradó anyaghoz [ez nagyrészt mono-etil-trisz (trimetil-szilil)-(diklór-metilén)-biszfoszfonátot tartalmaz] 10 ml vizet adunk, és a reakcióelegyet 10%-os nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk. A kapott reakcióelegyet 50 ml metanollal hígítjuk, és +4 C hőmérsékleten hagyjuk állni 2 órán át, majd szűrjük [a kiváló csapadék (diklór-metilén)-biszfoszfonsav-nátrium-só]. A szűrlethez 25 ml etanolt adunk, és 1 napig +4 °C hőmérsékleten hagyjuk állni, majd szűrjük. A szürletet vákuumban bepároljuk és a visszamaradó anyagot acetonnal mossuk, majd szűrjük. A kiváló csapadékot állandó tömeg eléréséig szárítjuk, így mintegy 2,0 g (50%) színtelen kristályos (diklórme tilén)-biszfoszfonsav-monoetil-észter-trinátrium-sót kapunk [3IP-NMR (D2O): δ 11,86 (P), 9,40 (P’) 2JPP =
15,4 Hz], tisztasága >90%. A kapott vegyületből a megfelelő sav savas kezeléssel szabadítható fel.
Analóg módon állíthatjuk elő a monometil-(diklórmetilén)-biszfoszfonátot és trinátrium-sóját [3,P-NMR (D2O): δ 10,58 (P), 8,58 <P’), 2JPP = 16,7 Hz] tetrametil-(diklór-metilén)-biszfoszfonátból (dinátrium-monopiperidinium-só) [3IP-NMR (D2O): δ 12,97 (P), 9,17 (P’), 15,1 Hz],
14. példa
Tetraizopropil-(metilén)-biszfoszfonát kezelése foszfor-pentakioriddal
3,44 g (0,01 mól) telraizopropil-(metilén)-biszfoszfonátot keverés közben részletekben 4,16 g (0,02 mól) PCl5-tel kezelünk, ennek során a reakcióelegyet mintegy 50 ‘C hőmérsékletre melegítjük. Az adagolás befejezése után a keverést 2 órán át folytatjuk, és a kapott tiszta oldatot vákuumban bepároljuk.
A visszamaradó anyaghoz hűtés közben 20 ml vizet adunk, és az exoterm reakció befejeződése után a reakcióelegyet visszafolyatás közben keverjük 30 percig, majd vákuumban bepároljuk. Visszamaradó anyagként tiszta olajat kapunk, amelynek vizsgáljuk a 3,P- és ’H-NMR spektrumát, ennek alapján az összetétel a következő:
δ 31P-NMR (NaOD) mól%
metilén biszfoszfonát 17,17 21,5
monoizopropil-metilén- biszfoszfonát 19,94, 14,74 2Jpp = 8.2 Hz 41
P,P-diizopropil-metilén- biszfoszfonát 17,24 20
foszfát 3,33 15
monoizopropil-foszfát 3,62 2,5
Nem volt arra utaló jel, hogy az intermedier szénatomján a hidrogénatomok klóratomokra cserélődtek ki.
75. példa
Tetraciklopentil-(bróm-klór-metiién)-biszfoszfonát és P,P’-diciklopentil-(bróm-klór-inetilén)-biszfoszfonát és dipiperidinium-sója
4,8 g (0.01 mól) tetraciklopentil-(monoklór-metilén)-biszfoszfonátot [31P-NMR (CDC13): δ 12,44 (ppm), 2JPH = 17,7 Hz] feloldunk 20 ml széntetrakloridban, és a kapott oldathoz hűtés és keverés közben mintegy 10 °C hőmérsékleten hozzáadunk 0,55 g benzil-trietil-ammónium-kloridot és 20 ml 10%-os nátrium-hipobromit-oldatot. A reakcióelegyet erélyesen keverjük 30 percig mintegy 10 C hőmérsékleten, majd a szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, szárítjuk (Na2SO4) és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 5,0 g (90%) tetraciklopentil-(brómklór-metilén)-biszfoszfonátot [3IP-NMR (CDClj): δ 7,68 ppm] kapunk színtelen olajként, tisztasága >80%.
HU 211 204 A9
2,8 g (0,005 mól) előzőek szerint kapott tetraciklopentil-(bróm-klór-metilén)-biszfoszfonátot feloldunk 6 ml vízmentes piperidinben, és a reakcióelegyet 1 órán át olajfürdőn keverjük mintegy 110 °C hőmérsékleten, majd vákuumban bepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot összekeverjük 10 ml éterrel, és a kiváló csapadékot szűrjük és szárítjuk. A kitermelés mintegy 1,8 g (60%) színtelen kristályos P,P’-diciklohexil-(brómklór-metilén)-biszfoszfonát-dipiperidinium-só [3IPNMR (D2O): δ 8,47 ppm], tisztasága >90%. A vegyületből a megfelelő sav savas kezeléssel felszabadítható.
16. példa
Trimetil-(monobmm-metilén)-biszfoszfonát és lítium-sója
1,04 g (2,5 mmól) trimetil-metilén-biszfoszfonáttributil-metil-ammónium-sót (az 1. példában leírtak szerint állítjuk elő tetrametil-metilén-biszfoszfonátból és tributil-aminból [3IP-NMR (CDClj): δ 30,51 ppm (P), 9,54 ppm (P’), 2JPP = 6,9 Hz] feloldunk 40 ml vízmentes THF-ben, és a reakcióelegyet lehűtjük -70 °C hőmérsékletre és keverés közben mintegy -70 ’C hőmérsékleten hozzáadunk 4,0 ml (5,0 mmól) 2,5 m, hexánban készített BuLi-oldatot, és a keverést további 10 percen át folytatjuk. A kapott reakcióelegyhez keverés közben mintegy 60 C hőmérsékleten hozzáadunk 0,80 g (5,0 mmól) brómot 20 ml vízmentes THF-ben 10 perc alatt, majd a keverést 15 percig folytatjuk mintegy 60 'C hőmérsékleten, ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegítjük fel. Az így kapott reakcióelegyet szűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk, így mintegy 0,6 g (80%) trimetil-(monobróm-metilén)-biszfoszfonát-lítium-sót kapunk [31PNMR (CDCI,): δ 25,03 ppm (P), 11,59 (P’), 2JPP = 15,4 Hz], amelyből savas kezeléssel a megfelelő sav felszabadítható.

Claims (10)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. (I) általános képletű biszfoszfonsav-származékok
    Q1 / 'OR2 \ 1 sztereoizonierjeik, valamint gyógyászatilag elfogadható sóik.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű biszfoszfonsav-származékok, ahol Q1 és Q2 jelentése klóratom.
  3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol az R'-R4 csoportok egyike hidrogénatomtól eltérő, és a többi jelentése hidrogénatom.
  4. 4. A 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol az R'-R4 csoportok egyike hidrogénatom, az R’-R4 csoportok egyike rövidszénláncú alkilcsoport, és a többi jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport.
  5. 5. A 4. igénypontok szerint (I) általános képletű vegyületek, ahol az R'-R4 csoportok közül egy vagy kettő jelentése rövidszénláncú alkilcsoport.
  6. 6. Az 5. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol a vegyület a (diklór-metilén)-biszfoszfonsav monometil- vagy monoetil-észtere.
  7. 7. A 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol az R'-R4 csoportok közül egy vagy kettő jelentése C,4-C]8-alkil- vagy alkenilcsoport, és a többi jelentése hidrogénatom.
  8. 8. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű (fluor-klór-, bróm-klór- és dibróm-metilénj-biszfoszfonsav-monometil- és monoetil-észterek.
  9. 9. Eljárás az 1. igénypont szerinti vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy
    a) egy (II) általános képletű metilén-biszfoszfonsavtetraésztert
    02χ / XOB2
    0^ \ /0R3 P.
    - a képletben Q1 és Q2 jelentése az 1. igénypontban megadott és az R1, R2, R3 és R4 csoportok jelentése az 1. igénypontban megadott, hidrogénatom kivételével - szelektív hidrolízisnek vetünk alá, és így
    - a megfelelő (III) általános képletű triésztert a képletben
    R1, R2, R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül Cr C22-alkil-, C2-C22-alkenil-, C2-C22-alkinil-, C3-Cl0cikloalkil-, C3-Cl0-cikloalkenil-, aril-, aralkil-, szililcsoport vagy hidrogénatom, és az R', R2, R3 és R4 csoportok közül legalább egy jelentése hidrogénatom, és az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül legalább egy jelentése hidrogénatomtól eltérő,
    Q1 jelentése hidrogén-, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom és
    Q2 jelentése klór-, bróm- vagy jódatom,
    III
    - a képletben az R’, R2, R3 és R4 csoportok közül egyik jelentése hidrogénatom - vagy sóját, vagy
    - a megfelelő (IV) és/vagy (V) általános képletű diésztert 17
    HU 211 204 A9 (X) általános képletű aktivált foszfáttal vagy hidrogén-foszfonáttal
    - a képletben az R', R2, R3 és R4 csoportok közül kettő jelentése hidrogénatom - vagy sóját, vagy
    - a megfelelő (VI) általános képletű monoésztert
    VI
    - a képletben az R1, R2, R3 és R4 csoportok közül három jelentése hidrogénatom - vagy sóját állítjuk elő, vagy
    b) egy (VII) általános képletű biszfoszfonsavat
    R30i 0 \« p - z (X)
    R4O'
    - a képletekben Y jelentése hidrogénatom vagy halogénatom, vagy más lehasadó csoport, Z jelentése hidrogénatom, halogénatom, aril-oxi, szulfonil-oxi15 vagy alkoxiesoport, és R'-R4 és Q', Q2 jelentése az (I) általános képletnél megadott - vagy a (X) általános képletnek megfelelő foszfittal reagáltatunk, vagy
    d) egy (XI) általános képletű biszfoszfonit-vegyületet
    R*0 OR3 ''p-co1q2-p^Z /*9
    25 R2o/ ^or4 /X°H «2Ά /OH
    A oh
    VII vagy fém- vagy ammóniumsóját vagy a megfelelő savtetrakloridot - a képletben Q1 és Q2 jelentése az 1. igénypontban megadottal azonos - szelektív észterezésnek vetünk alá a vegyületnek az R'-R4 csoportoknak megfelelő észterező reagenssel való reagáltatása útján, és így
    - megfelelő (VI) általános képletű monoésztert - a képletben az R', R2, R3 és R4 csoportok közül három jelentése hidrogénatom - vagy
    - a megfelelő (IV) és/vagy (V) általános képletű diésztert
    - a képletekben az R', R2, R3 és R4 csoportok közül kettő jelentése hidrogénatom - vagy
    - a megfelelő (III) általános képletű triésztert - a képletben az R1, R2, R' és R4 csoportok közül egyik jelentése hidrogénatom - vagy a (III)-(VI) általános képletű parciális észterek megfelelő észter-sóit állítjuk elő, vagy
    c) egy (IX) általános képletű foszfonátot egy a képletben R'-R4 és Q' és Q2 jelentése az (I) 30 általános képletnél megadott - vagy a megfelelő hidrogén-foszfonát-vegyületet az (1) általános képletű vegyületté oxidáljuk, vagy e) egy (XV) általános képletű metilén-biszfoszfonátot o
    Rio - p - ch2
    OR2 40 p OR3
    OR4 (XV) o OR1
    1 z ·>'/ Y-CQ2Q2-P^
    Ar2
    - a képletben R'-R4 jelentése az 1. igénypontban megadottal azonos - halogénezünk és
    45 kívánt esetben az a)-e) eljárások szerint kapott parciális észter-savakat a parciális-észter-sókká alakítjuk, vagy a parciális észter-sókat a parciális észter-savakká alakítjuk, és/vagy kívánt esetben egy kapott (1) általános képletű ve50 gyületet egy másik (I) általános képletű vegyületté alakítunk.
  10. 10. Gyógyászati készítmények, azzal jellemezve, hogy a hatóanyag egy 1. igénypont szerinti (1) általános képletű vegyületet tartalmaz.
    55 11. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása gyógyászati hatóanyagként.
HU95P/P00212P 1989-06-21 1995-06-15 Novel methylenebisphosphonic acid derivatives HU211204A9 (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
FI893039A FI83421C (fi) 1989-06-21 1989-06-21 Foerfarande foer framstaellning av farmakologiskt anvaendbara metylenbisfosfonsyraderivat.

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU211204A9 true HU211204A9 (en) 1995-11-28

Family

ID=8528656

Family Applications (2)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU904623A HU208701B (en) 1989-06-21 1990-06-19 Process for producing new methylene bisphosphonic acid derivatives and medical preparatives containing them as active agent
HU95P/P00212P HU211204A9 (en) 1989-06-21 1995-06-15 Novel methylenebisphosphonic acid derivatives

Family Applications Before (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU904623A HU208701B (en) 1989-06-21 1990-06-19 Process for producing new methylene bisphosphonic acid derivatives and medical preparatives containing them as active agent

Country Status (16)

Country Link
US (1) US5376649A (hu)
EP (1) EP0479813B1 (hu)
JP (1) JP2929236B2 (hu)
KR (1) KR920702684A (hu)
AT (1) ATE128139T1 (hu)
CA (1) CA2062735C (hu)
DE (1) DE69022593T2 (hu)
ES (1) ES2078970T3 (hu)
FI (1) FI83421C (hu)
HK (1) HK26096A (hu)
HU (2) HU208701B (hu)
NO (1) NO178030C (hu)
NZ (1) NZ234179A (hu)
RU (1) RU2074860C1 (hu)
WO (1) WO1990015806A1 (hu)
ZA (1) ZA904828B (hu)

Families Citing this family (11)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US6458772B1 (en) 1909-10-07 2002-10-01 Medivir Ab Prodrugs
SK281193B6 (sk) 1993-05-15 2001-01-18 Roche Diagnostics Gmbh Tableta so zlepšenou biodostupnosťou účinnej látky, kyseliny klodrónovej, spôsob jej výroby a použitie mikrokryštalickej celulózy
US5462932A (en) * 1994-05-17 1995-10-31 Merck & Co., Inc. Oral liquid alendronate formulations
FR2721929B1 (fr) * 1994-06-30 1996-12-20 Centre Nat Rech Scient Analogues stables, non hydrolysables, de diphosphates et leurs procedes de preparation
US5652227A (en) * 1995-01-30 1997-07-29 Teronen; Olli Pekka Inhibition of the degradation of connective tissue matrix protein components in mammals
FI104901B (fi) * 1997-10-20 2000-04-28 Leiras Oy Uudet metyleenibisfosfonihappojohdannaiset
US20020128301A1 (en) * 1998-02-13 2002-09-12 Medivir AB Non-nucleoside reverse transcriptase inhibitors
SE9903345D0 (sv) * 1999-09-17 1999-09-17 Astra Pharma Prod Novel process
ES2498046T3 (es) 1999-12-03 2014-09-24 The Regents Of The University Of California Compuestos antivirales de éster de fosfonato
US7862552B2 (en) 2005-05-09 2011-01-04 Boston Scientific Scimed, Inc. Medical devices for treating urological and uterine conditions
CN102317296B (zh) * 2007-01-26 2015-05-27 卡内克制药公司 稠合芳烃ptp-1b抑制剂

Family Cites Families (12)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US3303139A (en) * 1962-01-27 1967-02-07 Henkel & Cie Gmbh Aminophosphonic acids and their derivatives as complex formers for metal ions
DK122031B (da) * 1965-12-08 1972-01-10 Procter & Gamble Tand- eller mundplejemiddel til forhindring af dannelsen af tandsten.
DE1617118C3 (de) * 1966-08-26 1975-04-03 Henkel & Cie Gmbh, 4000 Duesseldorf Verfahren zur Reinigung von etikettierten starren Gegenständen
US3957858A (en) * 1970-04-13 1976-05-18 Monsanto Company Substituted ethane diphosphonic acids and salts and esters thereof
US3962318A (en) * 1970-04-13 1976-06-08 Monsanto Company Substituted ethane diphosphonic acids and salts and esters thereof
US3683080A (en) * 1970-08-28 1972-08-08 Procter & Gamble Compositions for inhibiting anomalous deposition and mobilization of calcium phosphate in animal tissue
DE2813121A1 (de) * 1977-03-29 1978-10-12 Procter & Gamble Verwendung von dichlormethan-diphosphonatverbindungen bei der bekaempfung von collagen-erkrankungen und zur wundheilung
US4634691A (en) * 1980-10-07 1987-01-06 The Procter & Gamble Company Method for inhibiting tumor metastasis
US4478763A (en) 1982-10-20 1984-10-23 Univ. Of Southern California Process for preparing alpha-fluorinated alkanediphosphonates
GB8419489D0 (en) * 1984-07-31 1984-09-05 Leo Pharm Prod Ltd Chemical compounds
IL77243A (en) * 1984-12-21 1996-11-14 Procter & Gamble Pharmaceutical compositions containing geminal diphosphonic acid compounds and certain such novel compounds
EP0356866A3 (en) * 1988-08-29 1991-03-27 E.R. SQUIBB &amp; SONS, INC. Phosphorus-containing squalene synthetase inhibitors and method

Also Published As

Publication number Publication date
EP0479813A1 (en) 1992-04-15
JPH05500208A (ja) 1993-01-21
ATE128139T1 (de) 1995-10-15
CA2062735C (en) 2000-08-15
KR920702684A (ko) 1992-10-06
FI893039A0 (fi) 1989-06-21
JP2929236B2 (ja) 1999-08-03
US5376649A (en) 1994-12-27
HU904623D0 (en) 1992-06-29
NO178030B (no) 1995-10-02
NZ234179A (en) 1991-12-23
AU633459B2 (en) 1993-01-28
WO1990015806A1 (en) 1990-12-27
AU5827290A (en) 1991-01-08
EP0479813B1 (en) 1995-09-20
HU208701B (en) 1993-12-28
NO915021D0 (no) 1991-12-19
NO915021L (no) 1991-12-19
FI83421C (fi) 1991-07-10
NO178030C (no) 1996-01-10
ZA904828B (en) 1991-03-27
HK26096A (en) 1996-02-16
DE69022593D1 (de) 1995-10-26
RU2074860C1 (ru) 1997-03-10
CA2062735A1 (en) 1990-12-22
ES2078970T3 (es) 1996-01-01
FI83421B (fi) 1991-03-28
FI893039A (fi) 1990-12-22
DE69022593T2 (de) 1996-06-13
HUT62008A (en) 1993-03-29

Similar Documents

Publication Publication Date Title
DK168629B1 (da) 1-hydroxy-omega-aminoalkan-1,1-diphosphonsyrederivater og fremgangsmåde til fremstilling deraf samt lægemidler indeholdende disse forbindelser
HU203556B (en) Process for producing geminal diphosphonate derivatives substituted with phenol and pharmaceutical compositions containing them
RU2079504C1 (ru) Новые производные бисфосфоновой кислоты и способ их получения
IE914389A1 (en) Novel methylenebisphosphonic acid derivatives
HU211204A9 (en) Novel methylenebisphosphonic acid derivatives
HUT64547A (en) Method for producing new methylene-biphosphonic acid derivatives and pharmaceutical preparatives containing them
JPH06508365A (ja) 抗炎症剤としてのりん酸ジアルキル(ジアルコキシホスフィニル)メチル類
AU633459C (en) Novel methylenebisphosphonic acid derivatives
KR20010031269A (ko) 신규한 메틸렌비스포스폰산 유도체
US6147245A (en) Preparation and use of α-Keto Bisphosphonates