HU210830B

HU210830B - Process for the preparation of 2beta, 19-ethylene bridged androstene derivative as aromatase inhibitor and pharmaceutical composition containing the same

Info

Publication number: HU210830B
Application number: HU913739A
Authority: HU
Inventors: John O'neal Johnston; Norton Paul Peet; Joseph Paul Burkhart
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1990-11-30
Filing date: 1991-11-29
Publication date: 1995-08-28
Also published as: CN1033975C; FI915623A0; AU635444B2; DK0488383T3; FI102073B1; NO180304B; CA2056638A1; ZA919296B; NO914710D0; FI102073B; PT99661B; JP3143876B2; US5166201A; EP0488383A1; ATE142639T1; HU913739D0; NO914710L; IL100196A0; DE69122048T2; FI915623A

Description

A találmány tárgya eljárás új aromatáz inhibitorként használható (III) képletű 2,19-etilénhidas szteroidszármazék előállítására.

Az ösztron és az ösztradiol ösztrogén hormonok sokféle fiziológiai folyamatban vesznek részt. E szteroid-származékok képződését egy sor enzim szabályozza. Az aromatáz enzim annak a reakciónak a sebességét korlátozza, melynek során a tesztoszteron és az androsztrén-dion (androgén hormonok) irreverzíbilisen átalakulnak ösztradiollá illetve ösztronná (ösztrogén hormonok). Tehát az aromatáz inhibitorai szabályozhatják vagy gátolhatják az androgének ösztrogénekké való átalakulását. így felhasználhatók az ösztrogén hormonok által kiváltott klinikai tünetek kezelésére.

A leírásban a találmány szerinti eljárással előállított vegyületet általánosan 2β, 19-etilénhidas szteroid-származéknak nevezzük. Ez az elnevezés azt mutatja, hogy egy szabályos szteroid molekula 2-es és 19-es pozícióját egy 2 szénatomból álló, és mindkét szénatomon egy-egy szabad vegyértéket tartalmazó lánc köti össze. A 2-es pozíciónál alkalmazott β jelölés ezen kívül azt is mutatja, hogy a híd a β-oldalon kapcsolódik a molekulához.

A találmány szerinti eljárás során egy 19-szubsztituált szteroid-származékon - melyben a 19-es helyen lévő szubsztituens egy megfelelő pozícionált lehasítható csoportot tartalmaz - belső ciklizálást hajtunk végre. Közelebbről: egy (II) általános képletű szteroid-származékot, ahol Z jelentése lehasítható csoport, célszerűen inért oldószerben és hűtés közben, egy erős bázissal reagáltatunk. E reakcióhoz bázisként előnyösen lítiumhexametil-diszilazidot, oldószerként pedig előnyösen tetrahidrofuránt alkalmazunk. Z jelentése lehet bármely könnyen lehasítható csoport, de előnyös szulfonát-észtereket, még előnyösebben 4-toluolszulfonátésztert alkalmazunk.

A fenti reakció során olyan terméket kapunk, melynek szteroid váza azonos a kiindulási vegyületével, de egy 2β,19-εύ1έη hídkötést is tartalmaz. A (III) képletű vegyületen további átalakítások végezhetők.

Ha a 2β,19-(εΐί1όη)-30Γθ5ζΐ-4-όη-3,17-όίοηΙ tercbutanolban kloranillal reagáltatjuk, akkor a megfelelő 4,6-diént, formaldehid-acetáttal reagáltatva pedig a megfelelő 6-metillén-származékot kapjuk.

A 3-keto-17β-hidroxi-származék a 3,17-diketon szelektív redukciója útján állítható elő, lítium-tri-(tercbutil)-alumínium-hidríd alkalmazásával.

A 2β, 19-(etiIén)-4 -én-3,17-dion előállításának fent említett kiindulási anyagát az alábbi reakciósorozattal állíthatjuk elő. 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-androszt-5én-19-alból kiindulva Wittig-reakciót hajtunk végre, így a 19-es pozícióban egy 2 szénatomos láncot adunk a molekulához. Ezt úgy végezzük, hogy az említett 19-al-származékot inért oldószerben, például tetrahidrofuránban trietil-foszfon-acetáttal és egy erős bázissal, például kálium-hexametil-szilaziddal kezeljük, majd a továbbiakban a reakciót egy gyűrűs poliéter, például 18-korona-6-éter (1,4,7,10,13,16-hexaoxa-ciklooktadekán) jelenlétében, inért atmoszférában hajtjuk végre. Azért, hogy a reakció teljes mértékben végbemenjen, a reakcióelegyet hosszú időn át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk, továbbá a foszfon-acetáttal és bázissal végzett kezelést többször is megismételhetjük. A reakció végtermékében a 19-oxo-csoport helyén 19-[(etoxikarbonil)-metilén]-csoport szerepel.

Ezután az oldallánc kettős kötését szelektívre redukálhatjuk oly módon, hogy a vegyületet metanolban magnéziummal kezeljük. Ezzel egyidejűleg egy átészterezés is lejátszódik, így 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxid)19-[(metoxi-karbonil)-metil]-androszt-5-ént kapunk. Az észter-csoportot inért oldószerben, például etil-éterben valamely hidriddel, például lítium-alumínium-hidriddel redukáljuk, majd az így kapott 19-(2-hidroxietil)-származékot a megfelelő észter előállítására piridinben egy alkalmas reagenssel, például p-toluol-szulfonilkloriddal reagáltatjuk. Más lehasítható csoportokat is alkalmazhatunk az ismert módszerekkel. Az etilén-ketál-csoportokat azután ugyancsak ismert módszerekkel - például acetonban végzett p-toluolszulfonsavas kezeléssel - távolítjuk el, így megkapjuk a kívánt

3,17-dion közbenső terméket.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyület az aromatáz enzim inhibitora, ezért felhasználható a hyperoestrogenaemia (fokozott vér-ösztrogén-szint) kezelésére, akár viszonylag állandók ezek a magas vér-ösztrogén-szintek, akár rövid ideig tartó, hirtelen emelkedések lépnek fel kóros neuroendocrin funkciók részeként. Hím és nőstény egyedek egyaránt kezelhetők, bár nyilvánvaló, hogy a hímeknél magasnak tekinthető ösztrogén-szint jóval alacsonyabb, mint az a szint, ami a nőstények esetén magasnak tekinthető. A találmány szerinti eljárással előállított vegyület fogamzásgátló szerként is használható, mert nőstények esetén megakadályozzák a peteérést illetve a pete beágyazódását, hímeknél pedig csökkentik a párosodási viselkedést, mert ehhez az agyban lejátszódó aromatizációs folyamatok szükségesek. E vegyület felhasználható továbbá a gyanecomastia (nőies emlő férfin), a magas ösztrogén-szint következtében fellépő férfi terméketlenség, a szívizom-infarktus előtt adott esetben fellépő hyperoestrogenaemia valamint az emlőrák és egyéb különböző tumorok és hiperpláziás (túltengés, szövetszaporulás) szöveti rendellenességek kezelésében.

A kívánt hatás elérésére a vegyületeket tartalmazó készítményeket az arra rászoruló betegnek beadhatjuk orálisan vagy parenterálisan, így például intravénásán, intraperitoneálisan, intramuszkulárisan vagy szubkután, beleértve azt a módszert is, hogy a hatóanyagot tartalmazó készítményt közvetlenül a szövetbe vagy a tumorba injektáljuk. A „beteg” kifejezésen melegvérű állatokat, például emlősöket - így embert, főemlősöket, szarvasmarhát, kutyát, macskát, lovat, juhot, egeret, patkányt, sertést - értünk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket késleltetett hatóanyag-leadású eszközökbe is beépíthetjük. A vegyületből beadandó mennyiség - ami bármely hatásos mennyiség lehet - a kezelendő betegtől. A kezelendő betegségtől és a beadás módjától függően széles határok között változik. A hatásos mennyiség körülbelül 0,01-150, előnyösen körülbelül 0,1-50 mg/testtömegkg/nap.

HU 210 830 B

Orális beadás céljára a vegyületekből szilárd vagy folyékony készítményeket — így például kapszulákat, pirulákat, tablettákat, rombuszgyógyszereket, porokat, oldatokat, szuszpenziókat vagy emulziókat - állíthatunk elő. A szilárd egységdózisforma lehet például egy közönséges zselatin típusú kapszula, mely a hatóanyagon és a hordozóanyagon kívül tartalmazhat lubrikánsokat és inért töltőanyagokat, így például laktózt, szacharózt vagy kukoricakeményítőt. A találmány egy másik megvalósításában a találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagot hagyományos tabletta-alapanyagokkal - mint laktóz, szacharóz vagy kukoricakeményítő - továbbá kötőanyagokkal - mint akácia, kukoricakeményítő vagy alginsavak - és lubrikánsokkal - mint sztearinsav vagy magnézium-sztearát - tablettákká formázzuk.

Parenterális beadás céljára a találmány szerinti eljárással előállított vegyületből egy fiziológiailag elfogadható hígítószerben valamely gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal - amely lehet valamilyen steril folyadék, például víz/olaj emulzió - felületaktív anyagok és egyéb, gyógyászatilag elfogadható adalékanyagok hozzáadásával vagy anélkül oldatot vagy szuszpenziót állíthatunk elő injektálható dózisok alakjában.

A vegyületet alkalmazhatjuk bőrtapaszok, depó injekciók vagy implantátumok alakjában, amelyek úgy formulázhatók, hogy lehetővé váljék a hatóanyag késleltetett leadása. A készítményt pelletekké, azaz kicsi hengerekké összepréselve szubkután vagy intramuszkulárisan beültethetjük depó injekciók vagy implantátumok alakjában. Az implantátumok tartalmazhatnak inért anyagokat, például biológiai úton lebontható polimereket vagy szintetikus szilikonokat, mint például a Silastic^R nevű szilikonkaucsuk, a Dow-Corning Corp. gyártmánya. Az alkalmas gyógyászati hordozóanyagokra és formulázási módszerekre vonatkozóan további információk találhatók a szokásos irodalmi helyeken, mint pl. Remington’s Pharmaceutical Sciences (Mack publishing Company, Easton, Pennsylvania).

Az alábbiakban két példával illusztráljuk a találmány szerinti gyógyszerkészítmények előállítását.

Tabletta (a) 23,19-(etilén)-androszt-4-én-3,17dion 75 g (b) laktóz 1,216 kg (c) kukoricakeményítő 0,3 kg

A hatóanyagot, a laktózt és a kukoricakeményítőt egyenletesen elkeverjük, és 10% keményítőpasztával granuláljuk. A granulátum nedvességtartalmát körülbelül 2,5%-ra csökkentjük, majd 1,41 mm lyukbőségű szitán áteresztjük, hozzáadjuk az alábbi anyagokat és azokkal elkeverjük.

(a) magnézium-sztearát 0,015 kg (b) kukoricakeményítő 1,725 kg-ra kiegészítő mennyiség

Alkalmas tablettázó géppel 0,115 g-os tablettákat préselünk.

Lágy zselatin kapszula (a) 2β, 19-(etilén)-androszt-4-én-3,17dion 0,25 kg (b) Polysorbate 80 0,25 kg kukoricaolaj 25,0 kg-ra kiegészítő mennyiség

A komponenseket összekeverjük és 50 000 db lágy zselatin kapszulába töltjük.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületnek az aromatáz inhibeálásában mutatott aktivitását a 4 322 416 amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, továbbá a Johnston és munkatársai [Endocrinology 115: 776, 1984] valamint a Burkhart és munkatársai [Steroids 45: 357, 1985] által leírt módszerrel határoztuk meg.

E vizsgálat előtt az inhibitort nagy szubszrát-koncentráció jelenlétében az enzimmel együtt inkubáltuk. Az enzim aktivitásának csökkentése az idő függvényében az irreverzíbilis kötődést jelezheti, ami az inhibíció egyik előnyös módja.

Az idő függvényében végzett vizsgálat során NADPH-t képző rendszerből 600 μΐ-t tartalmazó 35 ml-es centrifugacsövekbe 100-100 μΐ, a fenti módon előállított vizsgálati pufferoldatot töltöttünk, amely pufferoldatok az enzim inhibitorból olyan mennyiségeket tartalmaztak, hogy az inhibitor koncentrációja 1 nM és 10 μΜ között legyen. Az előinkubálást 700 μΐ aromatáz-készítmény hozzáadásával indítottunk, amely a vizsgálati pufferokat 1 ml-ére számítva általában 300-800 pg mikroszomális proteint tartalmazott. E preparátumokat vortex keverővei kevertük, majd 0, 5, 10 ill. 20 percen át 25 °C-on inkubáltuk. Ezután 100 μΐ (kb. 6,8 μΜ), 1β^3Η androsztén-dicont tartalmazó androsztén-diont adtunk hozzá annyi vizsgálati pufferben, hogy a szubsztrát vizsgálati koncentrációja 0,55 μΜ legyen, ami legalább tízszerese az andosztrén-ion K_m értékének (0,04 μΜ). Vortex-keverés után az enzimet 10 percig inkubáltuk, majd a reakciót kloroform hozzáadásával befagyasztottuk. A vizes fázis radioaktivitását szcintillációs módszerrel határoztuk meg. Az egyes koncentrációknál és előinkubálási időtartamoknál mutatott enzim-aktivitási értékeket úgy számítottuk, hogy a „0” perces és csak hordozóanyagot tartalmazó kontrollminta aktivitási értékét önkényesen 100%-nak vettük. Tehát a megadott enzim-inhibíciő %-ot úgy kaptuk, hogy a 100%-ból levontuk az enzimek az inhibitor jelenlétében mért aktivitását.

Az enzim-kinetikai elemzéshez az idő függvényében végzett vizsgálatok Kitz-Wilson görbéit használtuk. Ezzel az elemzéssel meghatározható a K, inaktiválási érték, ami azt az inhibitor-koncentrációt jelenti, mely ahhoz szükséges, hogy az enzim inaktiválásának sebességét a maximális érték felére csökkentse. Meghatároztuk az enzim inaktivitásának pszeudo-elsőrendű reakciósebességi állandóját (k_cat) és az inaktiváció félidejét (τ₅₀) végtelenül kicsi inhibitor koncentrációk esetén. E két érték hányadosa, tehát K_cat/kj olyan indexszám, melynek értéke az enzim-inaktiválási hatásosság növekedésével és az inhibitornak az enzim aktív helye iránti affinitásának növekedésével nő. A fenti vizsgálattal a következő értékeket kaptuk a 2β,19-(εη1έη)-3ηόΐΌ3ΖΙ-4-έη-3,17-όίοηΓ3:

HU 210 830 Β

Kj = 23,9 τ₅₀ (perc) = 0,87 k^/Kj =557,710

Az alábbi példák a találmány illusztrálására szolgálnak, annak oltalmi körét nem korlátozzák.

1. példa

3,06 ml (15,44 mmol) trietil-foszfon-acetátot és 5,44 g (20,59 mmol) 18-korona-6-étert (1,4,7,10,13,16-hexaoxa-ciklooktadekán) 100 ml tetrahidrofuránban oldunk, és argon atmoszférában, keverés közben 30,88 ml (15,44 mmol) 0,5 mólos toluolos kálium-hexametil-diszilazid-oldatot adunk hozzá. 5 perc elteltével a reakcióelegyhez 2,00 g (5,15 mmol)

3,3,17,17-bisz(etilén-dioxid)-androszt-5-én-19-alt adunk, 30 percig keverjük, majd visszafolyási hőmérsékletre melegítjük, 89 órán át forraljuk, végül hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni. Egy másik lombikban 0,51 ml (2,57 mmol) trietil-foszfon-acetátot és 0,68 g (2,57 mmol) 18-korona-6-étert 20 ml tetrahidrofuránban oldunk, és argon atmoszférában, keverés közben 5,14 ml (2,57 mmol) 0,5 mólos toluolos kálium-hexametil-diszilazid-oldatot adunk hozzá. 5 perces keverés után ezt az oldatot transzfer-tűvel hozzáadjuk a reakcióelegyhez, majd azt visszafolyási hőmérsékletre melegítjük, és további 46 órán át forraljuk. Ezután forgó bepárlóban eredeti térfogatának körülbelül 1/3-ára bepároljuk, majd 250 ml etil-éter és 250 ml telített, vizes kálium-klorid-oldat elegyébe öntjük. A réteget elválasztjuk, a vizes réteget újabb 50 ml etil-éterrel extraháljuk. Az összeöntött szerves fázisokat 2x250 ml telített, vizes kálium-karbonát-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szántjuk, és bepároljuk. 6x15 cm-es szilikagél-oszlopon végzett gyorskromatográfiás tisztítással, eluensként etil-acetát és hexán 40 : 60 arányú elegyét alkalmazva 2,10 g (89%) fehér hab alakjában megkapjuk a 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxid)-19-[(etoxi-karbonil)-metilén]-androszt-5-ént.

Ή-NMR (CDClj) δ 6,93 (d, 1H, J = 15,9 Hz, α,β-telítetlen vinil), 6,78 (d, 1H, J - 15,9 Hz, α,β-telítetlen vinil), 5,52-5,68 (m, 1H, vinil), 4,16-4,27 (m, 2H, OCH₂), 3,79-4,02 (m, 8H, 2x OCH₂CH₂O), 1,31 (t, J = 7,2 Hz, CH₃), 0,62 (s, 3H, 18-CH₃).

IR (KBr) 3434, 2976, 2944, 2876, 1718, 1642, 1306, 1288, 1180, 1104, 1042 cm·'.

MS (Cl, CH₄) m/z (relatív intenzitás) 459 (MH⁺, 100) 314(20), 397(14), 99(14).

2. példa

4,77 g (0,20 mól) magnéziumforgácshoz 100 ml metanolban egy kicsiny jódkristályt adunk. Miután az oldat elszíntelenedett, és a gázfejlődés jól láthatóan megindult, hozzáadunk 1,80 g (3,92 mól) 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-19-[(etoxi-karbonil)-metilén]-androszt-5-ént 10 ml tetrahidrofuránban oldva. A reakciósebesség csökkentésére először vízfürdőt, majd jeges vízfürdőt alkalmazunk. Mikor az összes magnéziumforgács elfogyott, a reakcióelegyet forgó bepárlóban eredeti térfogatának körülbelül 1/4-ére bepároljuk, majd a maradékhoz hozzáadjuk 250 ml etil-éter és 300 ml víz elegyét. Ezután keverés közben lassan hozzáadunk IN sósav-oldatot, míg a vizes réteg pH-ja 4 és 5 közötti értékre áll be (ehhez kb. 300 ml sósav-oldat szükséges). A réteget elválasztjuk, a vizes réteghez újabb 200 ml etil-étert adunk, majd további (kb. 100 ml) IN sósav-oldat hozzáadásával pH-ját 2 és 3 közé állítjuk be. A réteget ismét elválasztjuk, az összeöntött szerves fázisokat 2x100 ml 0,5N sósav-oldattal, majd 100 ml nátrium-klorid-oldattal mossuk. Nátrium-szulfáton végzett szárítás után a szerves fázist bepároljuk, így 1,63 g piszkosfehér habot kapunk, melynek 'H-NMR spektruma azt mutatja, hogy a

3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-19-[(etoxi-karbonil)-metil] -androszt-5-én és a kiindulási anyag metil-észterének 40 : 60 arányú keveréke. A fenti eljárást egymás után háromszor megismételve olyan nyers terméket kapunk, mely a kiindulási anyag metil-észteréből már 5%-nál kevesebbet tartalmaz. 5x12 cm-es szilikagél-oszlopon végzett gyorskromatográfiás tisztítással, eluensként etil-acetát és hexán 40 : 60 arányú elegyét alkalmazva 1,10 g (63%) fehér hab alakjában megkapjuk a 3,3,17,17-bisz(etiléndioxil)-19-[(metoxi-karbonil)-metil]-androszt-5-ént. Ή-NMR (CDC1₃) δ 5,53-5,61 (m, 1H, vinil), 3,814,04 (m, 8H, 2x OCH₂CH,O), 3,67 (s, 3H, 18CH₃).

IR (KBr) 3438, 2948, 2876, 1738, 1634, 1436, 1380, 1308, 1104,1044 cm'¹.

MS (Cl, CH₄) m/z (relatív intenzitás) 447 (MH⁺, 100), 415 (12), 385 (20), 99 (12). MS (El) m/z (relatív intenzitás) 446 (M⁺, 28) 99 (100).

3. példa

1,04 g (2,33 mmol) 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-19[(metoxi-karbonil)-metil]-androszt-5-ént 30 ml vízmentes etil-éterben oldunk, és argon atmoszférában, jeges vízfürdőben hűtve, keverés közben 0,13 g (3,49 mmol) lítium-alumínium-hidridet adunk hozzá. 1 óra elteltével a reakcióelegyhez 0,1 ml vizet, majd 0,1 ml IN nátrium-hidroxid-oldatot, és végül további 0,3 ml vizet adunk. A felülúszó folyadékot dekantáljuk, majd bepároljuk, így megkapjuk a nyers terméket. Ebből 5x10 cm-es szilikagél-oszlopon végzett gyorskromatográfiás tisztítással, eluensként etil-acetát és hexán 60 : 40 arányú elegyét alkalmazva 0,90 g (93%) fehér hab alakjában megkapjuk a 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-19-(2-hidroxi-etil)-androszt-5-ént.

A C₂5H₃₉O₅ képlet alapján számított HRES érték; (MH⁺) = 419,2797 mért HRES érték: (MH⁺) = 419,2775; eltérés =

-5,2 ppm.

'H-NMR (CDC1₃) δ 5,51-5,57 (m, 1H, vinil), 3,824,03 (m, 8H, 2x OCH2CH2O2), 3,53-3,64 (m, 2H, CH2O), 0,90 (s, 3H, 18-CH3).

IR (KBr) 3440, 2944, 2874, 1632, 1308, 1104, 1048 cm^-'.

MS (Cl, CH₄) m/z (relatív intenzitás) 420 (27), 419 (MH⁺, 100), 418 (12), 417 (22), 357 (30), 99 (12).

4. példa

0,42 g (1,00 mól) 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-19(2-hidroxi-etil)-androszt-5-ént 10 ml piridinben ol4

HU 210 830 Β dunk, és argon atmoszférában, keverés közben 0,29 g (1,50 mmol) p-toluol-szulfonilkloridot adunk hozzá. 3,5 óra elteltével a reakcióelegyet forgó bepárlóban bepároljuk, a maradékot 60 ml etil-éter és 60 ml víz elegyével felvesszük. A rétegeket elválasztjuk, a vizes réteget további 30 ml etiléterrel extraháljuk. Az összeöntött szerves fázisokat 30 ml IN sósav-oldattal, 30 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd 30 ml nátrium-klorid-oldattal mossuk. Nátriumszulfáton végzett szárítás után a szerves fázist bepároljuk. Az így kapott nyers termékből 5x12 cm-es szilikagél-oszlopon végzett gyorskromatográfiás tisztítással, eluensként etil-acetát és hexán 35 : 65 arányú elegyét alkalmazva 0,34 g (60%) fehér hab alakjában megkapjuk a

3,3,17,17-bisz(e ti lé n-dioxi)-19-[2-(4-toluol-szulfoniloxi)-etil]-androszt-5-ént.

‘H-NMR (CDCIj) δ 7,80 és 7,36 (pr d, 4H, aril), 5,49-5,33 (m, 1H, vinil), 3,81-4,03 (m, 10H, 2x OCH₂CH₂O és CH₂O), 2,46 (s, 3H, aril CH₃), 0,83 (s, 3H, 18-CHj).

MS (Cl, CH₄) m/z (relatív intenzitás) 574 (22), 573 (MH⁺, 60), 419 (21), 402 (26), 401 (100), 400 (16), 399 (28), 357 (21), 339 (21), 217 (23), 173 (43), 93 (17).

5. példa

0,67 g (1,17 mmol) 3,3,17,17-bisz(etilén-dioxi)-19[2-(4-toluol-szulfoniloxi)-etil]-androszt-5-ént 25 ml acetonban oldunk, és keverés közben 44 mg (0,23 mmol) p-toluolszulfonsav-monohidrátot adunk hozzá. 24 óra elteltével a reakcióelegyet forgó bepárlóban bepároljuk, a maradékot 3 ml metilén-kloridban oldjuk, és egy 4x12 cm-es szilikagél oszlop tetejére töltjük, majd etil-acetát és hexán 65 : 35 arányú elegyével eluáljuk. A gyorskromatográfiás tisztítással 0,46 g (81%) fehér hab alakjában 19-[2-(4-toluol-szulfoniloxi)-etil]-androszt-4-én-3,17 diont kapunk.

Ή-NMR (CDCIj) δ 7,79 és 7,35 (pr d, 4H, J = 8,1 Hz, aril), 5,87 (s, 1H, vinil), 4,03 (t, 2H, J = 5,5Hz, CH₂O), 2,46 (s, 3H, aril-CH₃), 0,92 (s, 3H, 18CH₃).

IR (KBr) 3444, 2946, 2858, 1738, 1610, 1618, 1358, 1188, 1176 cm-'.

MS (Cl, CH₄) m/z (relatív intenzitás) 485 (MH⁺, 100), 331 (17),313(17).

6. példa

1,50 ml l,0M tetrahidrofurános lítium-hexametildiszilazid-oldathoz (1,50 mmol) argon atmoszférában, keverés közben további 15 ml tetrahidrofuránt adunk, -78 °C-ra hűtjük, és cseppenként hozzáadunk 242 mg (0,50 mmol), 10 ml tetrahidrofuránban oldott és -78 ’Cra hűtött 19-[2-(4-toluol-szulfoniloxi)-etil]-androszt-4én-3,17 diont. A reakcióelegyet 40 percig -78 ’C-on tartjuk, majd hagyjuk, hogy lassan (kb. 2 óra alatt) szobahőmérsékletre felmelegedjék. 1 órán át állni hagyjuk, azután 60 ml 0,5N sósav-oldatba öntjük, és előbb 60 ml, majd 30 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az összeöntött szerves fázisokat 60 ml 0,5N sósav-oldattal, 60 ml félig telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd 50 ml nátrium-klorid-oldattal mossuk. Nátrium-szulfáton végzett szárítás után bepárlással megkapjuk a nyers terméket. Ebből 12x5 cm-es szilikagél-oszlopon végzett gyorskromatográfiás tisztítással, eluensként etil-acetát és hexán 45 : 55 arányú elegyét alkalmazva 96 mg (62%) fehér szilárd anyag alakjában megkapjuk a (III) képletű 2β,19-(εύ1έη)androszt-4-én-3,17-diont, olvadáspontja 180-183 ’C. Ή-NMR (CDC1₃) δ 6,02 (s, 1H, vinil), 0,91 (s, 3H,

18-CH₃).

^I3C-NMR (CDC1₃) δ 220,4, 202,6, 167,1 128,1,52,1,

51,1, 47,4, 43,1, 40,3, 38,8, 35,7, 34,6, 32,2, 31,4,

29,9, 27,3, 25,3, 21,7, 20,1, 18,8, 13,6.

IR (KBr) 3454, 2922, 2858, 1740, 1658, 1610, 1450,

1220 cm'.

MS (Cl, CH₄) m/z (relatív intenzitás) 313 (MH⁺, 100),

295(18).

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás a (III) képletű vegyület - előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet, ahol Z jelentése egy lehasítható csoport, célszerűen inért oldószerben és hűtés közben - erős bázissal reagáltatunk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás 2β,19 (etilén)androszt-4-én-3,17-dion előállítására, azzal jellemezve, hogy 19-[2-(4-toluolszulfonil-oxil-etil]-androszt-4én-3,17-diont lítium-hexametil-diszilazillal reagáltunk.
3. Eljárás az aromatáz enzimet inhibeáló gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az

1. igénypont szerinti eljárással előállított (III) képletű vegyületet, a gyógyszeriparban szokásosan használt hordozó és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítunk.