HU210819A9

HU210819A9 - Nonapeptide and decapeptide analogs of lhrh as lhrh antagonists

Info

Publication number: HU210819A9
Application number: HU95P/P00080P
Authority: HU
Inventors: John J Nestor; Brian H Vickery
Original assignee: Syntex Inc
Priority date: 1987-02-05
Filing date: 1995-02-17
Publication date: 1995-08-28
Also published as: EP0277829A3; EP0277829A2; ATE109159T1; AU1126588A; NO2001001I1; FI92326B; LU90657I2; NO922632L; CA1339043C; DK57288A; AU614275B2; KR930008095B1; KR890013060A; NL300016I2; EP0277829B1; JPH0791314B2; HUT63855A; DE3850789T2; ES2056908T3; NO880494L

Description

A hipofízis elülső lebenyéből a hipotalamuszban képződő luteinizáló hormont felszabadító hormon (LHRII; LH/FSH-RH; GnRH) ellenőrzése alatt luteinizáló hormon (LH) és tüsző stimuláló hormon (FSH) szabadul fel. Az LH és FSH úgy hat az ivarmirigyekre, hogy a szteroid hormonok szintézisét és a gaméták érését stimulálja. Az LHRH lüktető felszabadulása és ezáltal az LH és FSH felszabadulása szabályozza a háziállatok és emberek reprodukciós ciklusát.

Az LHRH hat a placentára és ezért indirekt módon az ivarmirigyekre is, korion-gonadotropin (CG) szintézisét és felszabadulását idézi elő.

Az LHRH antagonisták a termékenység szabályozására használhatók, így nőnemű egyedekben blokkolják az ovulációt és hímneműekben visszaszorítják az ondóképződést. Ezen hatások következményeként az ivarmirigyekből származó szteroid ivari hormonok normális keringési szintjei visszaszorulnak, ami a hím és nőnemű egyedekben a járulékos szervek tömegének csökkenését okozza. A háziállatokban ez a hatás elnyomja a nemi ciklust cs viselkedést (hizlalás esetén elősegíti a tömeggyarapodást), a terhes állatokban megindítja a vetélést és általában kémiai strerilizálószerként hat.

A természetes LHRH felszabadító hormon olyan dekapeptid, amely a természetben előforduló aminosavakból épül fel, ezek az akirális glicin kivételével Lkonfigurációjúak. Szekvenciájuk a következő: (piro)Glu-His-Trp-Ser-Tyr-Gly-Leu-Arg-Pro-Gly-NH₂

2 34567 8 9 10

Ennek a természetes anyagnak az analógjait gyakran rövidített formában írják le oly módon, hogy egy adott aminosav szubsztituensének megjelölése mellett az aminosav helyzetét egy felső index segítségével adják meg, majd az LHRH rövidítés következik. Nagyon sok LHRH analógot tanulmányoztak, amelyek döntő többsége nem rendelkezik a klinikai alkalmazáshoz elegendő biológiai hatással. Bizonyos kiválasztott analógok azonban potencírozzák az agonisták biológiai hatását. A 6-helyzetű glicinnek D-aminosavra való cserélése az agonista hatás szignifikáns növekedését eredményezi.

Az agonisták mellett olyan analógokat is előállítottak, amelyek az LHRH kompetitív antagonistáí, ezek mindegyikéből a 2-helyzetű hisztidil-csoportot elhagyták vagy mással helyettesítették [Vale W. és munkatársai, Science 176, 933 (1972)]. Általában úgy tűnik, hogy akkor kapják a legjobb hatást, ha a szekvencia ezen helyére D-aminosavat tesznek ]Rees R. W. A. és munkatársai, J. Med. Chem. 17, 1016(1974)].

Emellett, egy 6-helyzetben való módosítás (amely a 2-helyzetben végzett módosítás nélkül a fenti agonista hatást eredményezi) a 2-helyzetben módosított analógok antagonista hatását növeli [Beattie C. W. és munkatársai, J. Med. Chem. 18, 1247 (1975); Rivier J. és munkatársai, Peptides 1976, 427. oldal, Editions de rUniversite de Bruxelles, Belgium (1976)].

Ezen két fő változtatás mellett, amelyek potenciálisabb LHRH antagonistákat eredményeznek, a már 2és 6-helyzetben módosított peptidek 1-, 3-, 5- és/vagy

10-helyzetében végrehajtott változtatásokkal az antagonista hatás további növekedéséi érhetjük el [Coy D. H. és munkatársai, Peptides 1976, 462. oldal, Editions de l’Universite de Bruxelles, Belgium (1976); Rivier J. E. és munkatársai, Life Sci., 23, 869 (1978); Dutta A. S. és munkatársai Biochem. Biophys. Rés. Commun. 81, 382 (1978); Humphries J. és munkatársai, Biochem. Biophys. Rés. Commun. 85, 709 (1978)]. Az is bebizonyosodott, hogy az 1-helyzetű aminosav N-acilezése is javítja a hatást [Channabasavaia K. és munkatársai, Biochem. Biophys. Rés. Commun., 81. 382 (1978); Coy D. H. és munkatársai, Peptides - Structure and Biological Function, 775. oldal, Pierce Chemical Co. (1979)]. Emellett egy, a 6-os helyzetben D-arginint tartalmazó nagyon hatásos antagonistát, az (N-Ac-DpCl-Phe¹, D-pCl-Phe², D-Trp³, D-Arg⁶, DAla^l0)LHRH-t D. H. Coy ismertetett [Endocrinology, 110, 1445(1982)].

Sajnálatos módon azonban a 6-os helyzetben D-arginint tartalmazó LHRH analógok csoportjáról kiderült, hogy az ovulációellenes hatás mellett a fehérvérsejtekre is hatnak, mégpedig azok degradációját (szemcsevesztését) idézik elő [Schmidt és munkatársai, Contraception, 29, 283 (1984)] és ezáltal in vivő ödémát okoznak. így például az [N-Ac-D-Nal(2)', D-pClPhe², D-Trp³, D-Arg⁶]LHRH patkány fehérvérsejtből való hisztamin felszabadításra vonatkozó ED₅₀ értéke 0,2 pg/ml in vitro. Ez a mellékreakció klinikai szempontból fontos, mivel az ebből eredő anafilaxiás reakció életveszélyes lehet.

A szakterületen jól ismert, hogy a pozitív töltésű, különösen a több pozitív töltéssel rendelkező molekulák, amelyek egyúttal hidrofóbak is, hatásos fehérvérsejt degranulátorok [Foreman and Jordán, Agents and Actions, 13, 105 (1983)]. Akét (azaz a 6- és 8-helyzetben levő) arginin részt tartalmazó analógok esetében ezt a problémát először úgy próbálták elkerülni, hogy növelték a távolságot a két csoport között [például (N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Trp³, Arg⁵, D-Tyr⁶, D-Ala^l0)LHRH, a hisztamin felszabadításra vonatkozó ED50 értéke 2 μg/ml, R. W. Roeske és munkatársai, „Substitution of Arg⁵ fór Tyr⁵ in GNRH antagonists”, Peptides: Structure and Function, C. M. Deber, V. J. Hruby, K. D. Kopple (Eds), Pierce Chemical Co., Rockford IL, 1985, 561. oldal]. Noha ez a változtatás az analógok fehérvérsejt degranuláló és hisztamin felszabadító hatását csökkentette, az analóg még így is sokszorta nagyobb anafilaxiás potenciálú maradt az LHRH-hoz viszonyítva, amelynek hisztamin felszabadításra vonatkozó EDJÖ értéke 328 pg/ml.

Az LHRH antagonisták különböző helyzeteibe Lys(iPr)-t is építettek be. Amikor az analóg a 6-os és 8-as helyzetben tartalmazta ezt a részt, és a 2-es helyzetben D-pCl-Phe csoport volt, a nagy oculációellenes hatás megmaradt, a hisztamin felszabadító hatás pedig csökkent [például az (N-Ac-D-Nal(2)', pCl-Phe², DTrp³, D-Lys(iPr)⁶, Lys(iPr)⁸, D-Ala¹⁰)LHRH ED_S0 értéke 6,6 μg/mI (hisztamin felszabadítás)]. Egy másik analógba hArg(Et₂)-t építettek be a 8-helyzetbc, így azonos hisztamin felszabadító potenciálú peptidet kap2

HU 210 819 A9 tak [(N-Ac-D-Nal-(2)', D-aMe-pCl-Phe², D-Pal(3)³, D-Arg⁶, hArg(Etj)⁸, D-Ala^l0)LHRH; ED.» = 4,9 gg/ml (hisztamin felszabadítás)]. Látható, hogy az LHRHhoz viszonyítva ezek az analógok még mindig nagyon nagy hisztamin felszabadító hatással rendelkeznek [R. W. Roeske és munkatársai, „LHRH Antagonists with Low Histamin Releasing Activity”, LHRH and its Analogs: Contraceptive and Therapeutic Applications, part 2, Β. H. Vickery and J. J. Nestor Jr. (Eds.), MTP Press, Boston, 1987, 17-24. oldal)].

Azt is megállapították, hogy a hisztamin felszabadítás megakadályozása szempontjából a 8-as és a 9-es helyzet a fontos, mivel az Arg-Pro szekvencia gyakran megtalálható olyan neuropeptidekben, amelyek fehérvérsejt degranulációt okoznak. így, noha tudományos alapon a 8-as helyzet a szubsztitúció szempontjából kritikus, a jelenleg ismert analógoknál még mindig nagy a toxicitás és más mellékhatások valószínűsége.

A jelen találmány olyan új, nagyon hatásos nonapeptid és dekapeptid LHRH analógokra vonatkozik, amelyek minimális hisztamin felszabadító hatással rendelkeznek, és szerkezetükre a 8-as helyzetben egy sztérikusan gátolt, guanidinocsoporttal helyettesített arginil-csoport, valamint a 6-os helyzetben az arginilcsoport távolléte jellemző. A találmány emellett kiterjed ezen vegyületek különböző alkalmazási módszereire és a módszerekhez használható gyógyászati készítményekre is. A találmány magába foglalja továbbá az említett új vegyületek előállítási eljárásait is.

A találmány tehát új, (I) általános képletű vegyületekre vagy gyógyászatilag elfogadható sóikra vonatkozik, A-B-C-Ser-D-E-F-G-Pro-J (I)

123 4 5678 9 10 a képletben

A a következő amino-acil-csoportok D- vagy L-izomerje: N-Ac-D,L-delta^3,4-prolil-csoport, N-AcD,L-prolil-csoport, N-Ac-D,L-fenil-alanin-csoport, N-Ac-D,L-(p-klór-fenil)-alanil-csoport, N-Ac-D,L(p-fluor-fenil)-alanil-csoport, N-Ac-3-(l-naftil)D,L-a!anil-csoport, N-Ac-3-(2-naftil)-D,L-alanilcsoport és N-Ac-3-(2,4,6-trimctil-fcnil)-D,L-alanilcsoport;

B D-fenil-alanil-csoport, D-(p-klór-fenil)-alanil-csoport, D-(p-fluor-fenil)-alanil-csoport, D-(p-nitro-fenil)-alanil-csoport, 2,2-difenil-glicil-csoport, D-ainetil-(p-klór-fenil)-alanil-csoport vagy 3-(2-naftil)D-alanil-csoport;

C D-triptofanil-csoport, D-fenil-alanil-csoport, 3-(3piridil)-D-alanil-csoport vagy 3-(2-naftil)-D-alanilcsoport;

D L-fenil-alanil-csoport, L-tirozil-csoport vagy 3-(3piridil)-alanil-csoport, arginilcsoport vagy G;

E 3-(2-naftil)-D-alanil-csoport, 3-(3-piridil)-D-alanilcsoport, D-tirozil-csoport, D-triptofanil-csoport, N^E-nikotinil-D-lizil-csoport, N^E-(3-piridil)-acetil-Dlizil-csoport, D-Glu(AA)-csoport vagy G;

F L-leucil-csoport, L-norleucil-csoport, L-fenil-alanil-csoport, L-triptofanil-csoport vagy 3-(2-naftil)L-alanil-csoport;

G -HN-CH-COI (CH2)„ (II)

I

NH

I

R'-HN-C=NR² (II) általános képletű csoport, amelyben n értéke 1-5,

R¹ 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy fluor-alkilcsoport;

R² hidrogénatom vagy R¹; vagy az R'-NH-CANR² molekularész /^cx /^cx /^cx

HN N HN N HN N

X X képletű vagy általános képletű csoport, amelyekben m értéke 1-4,

A hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

X halogénatom vagy A; és J D-alaninamid, D-leucirtamid, glicinamid vagy

-NHR⁴ általános képletű csoport, amelyben R⁴ kevés szénatomos alkilcsoport vagy NHC0NH₂ csoport.

Az LHRH 2-es helyzetében levő L-hisztidil-csoport más csoporttal való helyettesítése a pepiidet LHRH antagonistává változtatja. Az LHRH 6-os helyzetében levő glicilcsoport valamelyik E csoporttal való helyettesítése az antagonista hatást drámaian megnöveli. Az 1-, 2-, 3-,

5-, 7- és 10-helyzetben a leírásban ismertetett helyettesítések az antagonista hatás további erősítését segítik elő. A 8-helyzetben a G helyettesítő az analógok hisztamin felszabadító hatását jelentősen csökkenti, ha a 6-helyzetű csoport Arg-től eltérő, és ezért a vegyületek biztonságos hatóanyagként való alkalmazása szempontjából kritikus.

Mint azt az előzőekben is tettük, a találmány leírásának megkönnyítésére a különféle aminosavak esetében a peptidkémiában elfogadott, IUPAC-IUB Commission on Biochemical Nomenclature által javasolt [Biochemistry, II, 1726 (1972)] hagyományos rövidítéseket alkalmazzuk. Minden említett peptid szekvenciát az általánosan elfogadott egyezménynek megfelelően írunk, amely szerint az N-terminális aminosav bal oldalon és a C-terminális aminosav jobb oldalon található.

Az alkalmazott rövidítések L-aminosavakat jelentenek az akirális aminosav, a glicin és további természetes és nemtermészetes akirális aminosavak és azon

HU 210 819 A9 esetek kivételével, amikor D- vagy D,L-jelölést használunk.

Megjegyezzük, hogy ha J = -NH-C(O)-NH₂ csoport, a C-terminus aza-glicinamid-csoport.

A D-Glu(AA) rövidítés az anizol és D-Glu adduktját, azaz para-metoxi-fenil-keton képződését (a glutaminsav oldallánc-karboxil terminusánál), azaz a Glu(pMeO-Ph)-t jelenti.

Bizonyos további rövidítések is hasznosak a találmány leírásánál. A találmány a természetes LHRH peptid aminosavait olyan aminosavakkal helyettesíti, amelyek nem fordulnak elő a természetben. Ezek közül különösen gyakran alkalmazottak a következők:

Rövidítése Nal(2) pF-Phe pCl-Phe Pal(3)

Dmh vagy gArg(Me)₂Deh vagy hArg(Et)₂Dph vagy hArg(Pr)₂

Dig vagy hArg(iPr)₂

Dhh vagy hArg(hexil)₂

Eha vagy hArg(CH₂)₂Pha vagy hArg(CH₂)₃Bth vagy hArg(CH₂CF₃)₂hArg(CH₂CF₃, Et)₃

Aminosavmaradék 3-(2-naftil)-alanil 3-(p-fluor-fenil)-alanil 3-(p-klór-fenil)-alanil 3-(3-piridil)-alanil N,N’-guanidino-{dimetil)homoarginil

N,N’ -guanidino-(dietil)homoarginil

N,N'-guanidino-(dipropil)homoarginil

N,N’-guanidino-(diizopropil)homoarginil

N,N’ -guanidino-(dihexil)homoarginil

N,N’-guanidino-(etcno)homoarginil

N,N’-guanidino-(propeno)homoarginil

N,N’-guanidino-bisz(2,2,2trifluor-etilj-homoarginil N°-etil-N^G’-(trifluor-etil)homoarginil

N^G,N^G’-2-(trifluor-metil)(2,2-difluor-etil)-homoarginil N-guanidino-(etil)-homoarginil N-guanidino-(propil)homoarginil

N-guanidino-(izopropil)homoarginil N-guanidino-(butil)homoarginil

N,N’-guanidino-(diizopropil)homoarginil N,N’-guanidino(diciklohexil)-homoarginil Dch vagy hArg(ciklohexil)₂N-guanidino-(heptil)homoarginil Hha vagy hArgjhepti 1)

N-guanidino-(etil)-arginil Mea vagy Arg(Et)

N,N’-guanidino-(diciklohexil)arginil Dca vagy Arg(ciklohexil)₂ hArg(CH₂CF₃,CF₃)₃Méh vagy hArg(Et) Prh vagy hArg(propil) Iph vagy hArg(iPr)

Mbh vagy hArg(Bu) Dih vagy Arg(iPr)₂

3-(3-piperidil)-alanil 3-(4-piperidil)-alanil 3-[(N^E-metil)-piperid-4-il]-alanil 3-[(N^c-pentil)-piperid-4-il]-alanil 3-[(N^£-benzil)-piperid-4-il]-alani! N^E-nikotinil-D-lizil

3- Pia

4- Pia

Mpa

Ppa

Bpa

Lys(Nic)

N^£-(3-piridil)-acetil-D-lizil Lys(piridil-acetil)

3-(2,4,6-trimetil-fenil)-alanil Tmp

2,2-difenil-glicil Dpg

A „gyógyászatilag elfogadható sók” kifejezés a le5 írásban olyan sókra utal, amelyek az eredeti vegyület kívánt biológiai hatását megtartják és nincs nemkívánatos toxikológiai hatásuk. Ilyen sók (a) a szervetlen savakkal képezett savaddíciós sók, például a hidrogénkloriddal, hidrogén-bromiddal, kénsavval, foszforsav10 val, salétromsavval és hasonlókkal képezett sók; és a szerves savak, így az ecetsav, oxálsav, borkősav, borostyánkősav, almasav, aszkorbinsav, benzoesav, csersav, pamoesav, alginsav, poliglutaminsav, naftalinszulfonsavak, naftalindiszulfonsavak, poligalakturonsavak sói;

(b) a többértékű fémkationokkal, így cinkkel, kalciummal, bizmuttal, báriummal, magnéziummal, rézzel, kobalttal, nikkellel, kadmiummal és hasonlókkal képezett bázisaddíciós sók; vagy valamely szerves, például N.N’-dibenzil-etilén-diaminból vagy etilén-diaminből képezett kationnal alkotott sók; vagy (c) az (a) és (b) alatt említettek kombinációi, például cink-tannát-sók és hasonlók.

A „kevcs szénatomos alkilcsoport” 1-4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú telített szcnhidrogén25 csoportot jelent, ilyen például a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, szek-butil- és lerc-butilcsoport. Az „1-6 szénatomos alkilcsoport” a kevés szénatomos alkilcsoportra megadott csoportokon kívül az 5 és 6 szénatomos csoportokat, például a η-pentil-, n-hexil-cso30 portot és az 5 és 6 szénatomos elágazó láncú csoportokat is magába foglalja. Az „1-12 szénatomos alkilcsoport” kifejezés az 1-12 szénatomos alkilcsoportokra utal, beleértve a fentebb említett csoportokat is, azzal az eltéréssel, hogy ez a csoport 12 szénatomos is lehet.

A fluor-alkil-csoport kevés szénatomos, 1-5 fluoratommal helyettesített csoportokat, például CF₃CH₂-, CF₃~, CF₃CF₂CH₂- és hasonló csoportokat jelent.

A halogénatom fluor-, klór- vagy brómatomra utal. Az ,,Ν-Ac” az N-acetil védőcsoportot jelöli, azaz olyan acetilcsoportot jelent, amely a terminális aminocsoport amino-nitrogénjéhez kapcsolódik, az általánosan elfogadott nómenklatúrával összhangban.

A találmány szerinti vegyületek közül előnyösek azok, amelyekben

A N-Ac-D-Nal(2) vagy N-Ac-D-pCl-Phe;

B D-pF-Phe vagy D-pCl-Phe;

C D-Trp, D-Nal(2) vagy Pal(3);

D Pal(3), Tyr, Arg, Deh, Mbh, Bth vagy Pha;

E D-Trp, D-Tyr, D-Nal(2), D-Pal(3), D-Deh, D-Mbh,

D-Pha vagy D-Bth;

F Leu vagy Phe;

G Deh, Bth, Mbh vagy Pha; és J D-AlaNH₂ vagy GlyNH₂.

Még előnyösebbek azok a láncok, amelyekben

A N-Ac-D-Nal(2);

B D-pCl-Phe;

C D-Trp vagy D=Pal(3);

D Tyr, Arg, Dch, Mbh, Bth vagy Pha;

E D-Trp, D-Pal(3), D-Nal(2), D-Tyr, D-Deh, D-Mbh,

D-Bth vagy D-Pha;

HU 210 819 A9

F Leu;

G Deh, Mbh, Dth vagy Pha; és

J D-AlaNH₂.

Ezen igen előnyös csoporton belül három előnyös alcsoportot említhetünk:

1. ha D Tyr, E lehet (a) a D-Trp, D-Pal(3), D-Nal(2) vagy D-Tyr hidrofób csoport, de legelőnyösebben D-Trp vagy D-Pal(3) csoport, vagy (b) D-Deh, DMbh, D-Bth vagy D-Pha;

2. ha D Arg, E előnyösen a fentebb említett 1 (a) hidrofób csoportok egyike és legelőnyösebben D-Tyr;

3. ha D Deh, Mbh, Bth vagy Pha, E legelőnyösebben D-Tyr vagy D-Pal(3), de a D-Nal(2) és D-Trp csoportok szintén előnyösek.

Minden előnyös csoportban G Deh, Mbh, Bth vagy

Pha. Különösen előnyösek a Bth és Deh, és legelőnyösebb a Deh.

így a legelőnyösebb szerkezetekre példaként a következőket említhetjük.

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-iyr-C-Leu-GPro-D-AlaNH₂, amelyben

C D-Trp vagy D-Pal(3) és G Deh, Mbh, Bth vagy Pha; N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-Tyr-E-Leu-GPro-D-AlaNH₂, amelyben

C D-Trp vagy D-Pal(3),

E D-Deh, D-Bth, D-Mbh vagy D-Pha, és G az ebben a bekezdésben meghatározott E csoportok L-izomerje;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-Arg-E-Leu-GPro-D-AlaNH₂, amelyben

C D-Trp vagy D-Pal(3),

E D-Typ, D-Pal(3), D-Nal(2) vagy D-Tyr, és G Deh, Mbh, Bth vagy Pha; és N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-D-E-Leu-G-ProD-AlaNHj, amelyben

C D-Trp vagy D-Pal(3),

D és G egymástól függetlenül Deh, Bth, Mbh vagy

Pha, és

E D-Trp, D-Nal(2), D-Trp vagy D-Pal(3).

További előnyös vegyületek azok, amelyekben N-Ac-D-Nal(2)-D-pCTPhe-D-Trp-Ser-Tyr-E-LeuG-Pro-D-AlaNH₂ lánc van, és abban E D-Trp, D-Tyr vagy D-Nal(2) és G Deh, Bth, Mbh vagy Pha; N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-D-E-Leu-G-ProD-AlaNH₂ lánc van, abban

D és G egymástól függetlenül Deh, Bth, Mbh vagy

Pha és C és E egymástól függetlenül D-Trp vagy DPal(3); és

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-G-Pro-D-AlaNH₂ lánc van, abban G Deh, Bth, Mbh vagy Pha.

Előnyös vegyületek például a következők: N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPa1(3)-Leu-Pha-Pro-D-AIaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N’-Ac-D-NaI(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Mbn-Pro-D-AlaNHj;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-DehLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-Mbh

Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-BthLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-PhaLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DDeh-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCf-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DMbh-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DBth-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPha-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Dch-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3>Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Na!(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AIaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-B th-Pro-D-Al aNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Bth-Pro-D-AlaNHj;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pa!(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Dch-Pro-D-AlaNH₂;

HU 210 819 A9

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Deh-D-TyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Mbh-D-TyrLeu-Mbh-Pro-D-AlaNHj;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Bth-D-TyrLeu-Bth-Pro-D-AlaNHj;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Pha-D-TyrLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Deh-D-TyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNHj;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Mbh-D-TyrLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Bth-D-iyrLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Pha-D-TyrLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Deh-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Mbh-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Bth-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Pha-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Deh-DNal(2)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Mbh-DNal(2)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Bth-DNal(2)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Pha-DNal(2)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Pa!(3)-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Pal(3)-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Pal(3)-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-PaI(3)-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DMbh-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-MbhLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Pa!(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-DehLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-BthLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DDeh-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DBth-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Pla(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Deh-D-TyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂; és

N-Ac-D-Nal(2)-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Bth-D-TyrLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂.

A találmány körébe olyan peptidek is beletartoznak, amelyek nem szükségszerűen tagjai a korábban említett előnyös csoportoknak. Ilyenek például a következők:

N-Ac-D-NaI(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TyrLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TyrLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Plie-D-Trp-Ser-Tyr-D-TyrLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DNal(2)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DNal(2)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DNal(2)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DNa1(2)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-OtMe,pCl-Phe-D-Pal(3)-SerArg-D-Pal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-aMe,pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-TyrD-Pal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-ctMe,pCl-Phe-D-Trp-Ser-ArgD-Trp-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DGlu(AA)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DGlu(AA)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Arg-DGlu(AA)-Lcu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-pCl-Phe-D-Phe-Ser-Phe-D-Lys(Nic)-NlcBth-Pro-GlyNH₂;

N-Ac-A^MPro-D-Nal(2)-D-Pal(3)-Ser-Pal(3)-DLys(pyridyIacetyI)-Phe-Mpa-D-AIaNH₂;

N-Ac-Pro-D-pNO₂-Phe-D-Trp-Ser-Phe-DLys(Nic)-Leu-Ppa-Pro-D-LeuNH₂;

N-Ac-D-pF-Phe-D-pF-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TyrTrp-Blh-Pro-AzaGlyNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-HArg(CH₂CF₂CF₃)-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(l)-Dpg-D-Pal(3)-Ser-Tyr-D-Pal(3)Nal(2)-Bth-Pro-D-AlaNH₂; és

N-Ac-D-Tmp-D-pF-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DLys(Nic)-Nal(2)-Bth-Pro-NHEt.

HU 210 819 A9

Általában előnyös, hogyha az A, B, C, E és J aminosavcsoportok D-izomer formájában vannak jelen; és ha a D, F és G csoportok L-izomerek. Amennyiben másképp nem jelöljük, a sztereokémia a fentieknek megfelelő.

Minden említett vegyületet a megfelelő gyógyászatilag elfogadható savaddíciós só formájában is előállíthatunk.

A találmány szerinti vegyületek, különösen a sóik, meglepő mértékű és hosszantartó LHRH antagonista hatást fejtenek ki.

Az LHRH antagonista hatás első jellemzője, hogy a vegyületek patkányokban az ovulációt gátolják, ennek meghatározását Corbin A. és Beattie C. W. írta le [Endocrine Rés. Commun., 2, 1 (1975)].

A vegyületeknek a patkány peritoneális hízósejtjeiből hisztamin felszabadulását okozó képességét ív vitro Sydbom és Terenius [Agents and Actions, 16, 269 (1985)] vagy Siraganian és munkatársai [Mannual of Clinical ímmunology, 2d Ed., N. E. Rose and M. Friedman, Eds., Amer. Soc. Microbiol., Washington, D. C., 1980,808. oldal] módszerével mérhetjük.

A találmány szerinti vegyületek és LHRH antagonisták biológiai vizsgálatára más módszereket is használhatunk:

(a) LHRH által indukált FSH és LH felszabadulás gátlása patkányokban, in vitro: Vilchez-Martinez J. A. és munkatársai, Endocrinology, 96, 1130 (1973); és (b) diszpergált hipofízis elülső lebenyéből származó sejttenyészetből való LH és FSH felszabadulás gátlásának radioimmun módszerrel való mérése [Vale W. és munkatársai, Endocrinology, 91, 562, (1972)];

(c) kasztrált patkányban és kutyában a gonadotriopin szintek gátlása [Petrie és munkatársai, Male Contraccption, Harpcr and Row, Philadelphia (1985), 361. oldal],

A találmány szerinti vegyületek antagonista hatása következtében a következő felhasználási területek adódnak:

- női fogamzásgátlás;

- ovuláció megelőzése vagy késleltetése;

- terhesség időzítése háziállatokban;

- szülés megindítása;

- ovuláció szinkronizálása;

- nemi ciklus megszüntetése;

- nőstény állatok növekedésének elősegítése;

- luteolízis, menstruáció megindítása;

- menstruáció előtti szindróma gyógykezelése;

- idő előtti pubertás gyógykezelése;

- méh simaizomdaganat gyógykezelése;

- korai, első negyedévi magzatelhajtás;

- endometriózis gyógykezelése;

- emlődaganatok és ciszták gyógykezelése;

- sokhólyagú petefészek szindrőma/betegség gyógykezelése;

- méhrák gyógykezelése;

- jóindulatú prosztata megnagyobbodás és prosztatarák gyógykezelése;

- hímneműek fogamzásgátlása;

- bármelyik nemnél túlzott ivarhormon termelésből származó betegségek gyógykezelése;

- hímneméi, élelmet termelő állatok funkcionális kasztrálása;

- kutyák nem ciklust megelőző véres folyásának megszüntetése;

- diagnosztikai célok, így például csontritkulásra való hajlam megállapítása;

- petefészek hiperstimuláció megelőzése;

- kemoterápia vagy besugárzás esetében a termékenység megőrzése;

- és más, a Vickery Β. H. közleményében [Endocrine Reviews 7, 115 (1986)] szereplő alkalmazási lehetőségek, amelyek mindegyikére ezúton utalunk.

Egy különösen érdekes alkalmazása a találmány szerinti LHRH antagonistáknak a petefészek hiperstimuláció megakadályozására való felhasználás. Általában, amikor egy nőnemű egyed olyan betegségben szenved, ilyen például a sokhólyagú petefészek szindróma, kemoterápia okozta menopauzális szindróma vagy ritka/kevés havivérzés, amely a normális menstruációs ciklust megzavarja, a termékenység in situ vagy in vitro megtermékenyítés (peteátvitel) exogén gonadotropinok adagolásával indukálható. Azonban ez a gonadotrop terápia gyakran a petefészek hiperstimulációjához és/vagy többes szüléshez vezet az endogén és exogén gonadotropinok kombinált hatása következtében. Ennek megfelelően, a találmány szerinti LHRH antagonisták az endogén gonadotropinok visszaszorítására alkalmazhatók, és így normális mértékű petefészek stimulációi kaphatunk.

A jelen találmány, amely a fentebb leírt vegyületek különös alkalmazására vonatkozik, leginkább az alábbi felhasználásokra irányul: ovuláció gátlása, menstruáció előtti szindróma kezelése, exogén gonadotropinok által okozott petefészek hiperstimuláció kezelése és endometriózis kezelése nőnemű emlős egyedekben; spermatogenézis gátlása és prosztata hipertrófia kezelése hímnemű emlős egyedekben; azonos nemre vonatkozó, valódi (idiopátiás) időelőtti pubertás (azaz hipotalamusz eredetű idő előtti pubertás hímnű vagy nőnemű egyedben) visszaszorítása; nemi ciklus megszüntetése (azaz a hevülés megszakítása állatokban); és terhesség időzítése állatokban.

A találmány szerinti eljárást a gyakorlatban úgy valósítjuk meg, hogy a találmány szerinti vegyület vagy a vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény hatásos mennyiségét az ilyen kezelésre szoruló vagy kezeie'st kívánó egyednek beadjuk. A vegyületek és készítmények a végső felhasználástól függően számos módon, így orálisan, parenterálisan (szubkután, intramuszkulárisan és intravénásán), vaginálisan (különösen fogamzásgátlás esetén), rektálisan, bukkálisan (beleértve a szublinguális adagolást), transzdermálisan vagy intranazálisan adagolhatok. Minden adott esetben a legmegfelelőbb adagolási mód az alkalmazástól, a hatóanyagtól, a kezelendő egycdtől és a gyakorló orvos megítélésétől függ. A vegyületet és a készítményt sza7

HU 210 819 A9 bályozott hatóanyagleadású formában, depó beültethető vagy injektálható készítmények formájában is adagolhatjuk.

Általában, a fentebb említett felhasználások esetében célszerű a hatóanyagot 0,001 és 5 mg/kg testtömeg közötti mennyiségben beadni. Humán terápiában a hatóanyagot 0,01 és 1 mg/kg/nap közötti mennyiségben és állatok esetében 0,1 és 1 mg/kg/nap közötti mennyiségben adagoljuk. Ez történhet egyetlen adagban vagy több részletben vagy lassú hatóanyag felszabadulást biztosító formában; cél a lehető legjobb eredmény elérése. Az állatokban a hevülés megszakítására vagy terhesség megelőzésére alkalmazott dózis legelőnyösebben kb. 1 és 10 mg/kg között változik, amelyet egyszerre adunk be.

A találmány szerinti vegyületek és készítmények pontos dózisa és adagolási módja szükségszerűen a kezelendő egyén szükségleteitől, a kezelés típusától, a szenvedés vagy szükség mértékétől és természetesen a gyakorló orvos megítélésétől függ. Általában a parenterális adagoláshoz kisebb dózisok szükségesek, mint más adagolási módokhoz, amelyek az abszorpciótól jobban függenek.

A találmány továbbá olyan gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek a találmány szerinti vegyületeket gyógyászatilag elfogadható, nemtoxikus hordozókkal együtt tartalmazzák. Mint már említettük, az ilyen készítmények parenterális (szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás) adagolás céljára különösen folyékony oldatok vagy szuszpenziók formájában; vaginális vagy rektális alkalmazásra különösen félszilárd formák, így krémek és szuppozitóriumok formájában; orális vagy bukkális adagolásra különösen tabletták és kapszulák formájában; vagy intranazális adagolásra különösen porok, nazális cseppek vagy aeroszolok formájában állíthatók elő.

A készítményeket kényelmesen egységdózis formájában adagolhatjuk, amelyeket bármely, a gyógyszerészet területén jól ismert módszerrel, például a „Remington’s Pharmaceutical Sciences”-ben (Mack Publishing Company, Easton, PA., 1970) leírt módszerek bármelyikével előállíthatjuk. A parenterális adagolásra alkalmas készítmények általános segédanyagként steril vizet vagy sóoldatot, alkilénglikolokat, például propilénglikolt, polialkilénglikolokat, így polietilénglikolt, növényi olajokat, hidrogénezett naftalinokat és hasonlókat tartalmazhatnak. A vaginális vagy rektális adagolásra szánt készítmények, így a szuppozitóriumok segédanyagai például polialkilénglikolok, vazelin, kakaóvaj és hasonlók lehetnek. A nazálisán adagolható készítmények lehetnek szilárdak, és ekkor segédanyagként például laktózt vagy dextránt tartalmaznak, vagy lehetnek vizes vagy olajos oldatok, amelyek orreseppek vagy meghatározott mennyiségű permetet kibocsátó spray-k formájában készülhetnek. A bukkális készítmények jellemző segédanyagai például a cukrok, a kalcium-sztearát, magnézium-sztearát, előzselatinált keményítő és hasonlók.

A találmány szerinti nona- cs dekapeptidek nazális adagolása különösen előnyös. Az orr nyálkahártyáján keresztül történő abszorpciót a felületaktív savak, így például a glikolsav, kolsav, taurokolsav, kolánsav, etokolsav, dezoxikolsav, kenodezoxikolsav, dehidrokolsav és glikodezoxikolsav fokozza.

Egy vagy több felületaktív savat vagy sót, de előnyösen egyetlen gyógyászatilag elfogadható sót adhatunk az LHRH antagonistákhoz oldat vagy por formájú készítmény esetében. Erre a célra azok a gyógyászatilag elfogadható felületaktív sók alkalmasak, amelyek megtartják a megnövekedett peptidabszorpciót, valamint a vegyületek felületaktív jellemzőit, és amelyek nem ártalmasak az egyénre vagy nem ellenjavalltak. Ilyen sók például a szervetlen bázisokból származtatható, például nátrium-, kálium-, lítium-, ammónium-, kalcium-, magnézium-, vas(II)-, cink-, réz-, mangánul)-, alumínium-, vas(III)-, mangán(III)- és hasonló sók. Különösen előnyösek az ammónium-, kálium-, nátrium-, kalcium- és magnéziumsók. A gyógyászatilag elfogadható nemtoxikus bázisokból levezethető sók például a primer, szekunder és tercier aminok, helyettesített, például a természetben előforduló helyettesített aminok, gyűrűs aminok és bázikus ioncserélő gyanták, így izopropil-amn, trimetil-amin, dietil-amin, trietilamin, tripropil-amin, etanol-amin, 2-dimetil-aminoetanol, 2-dietiI-amino-etanol, trometamin, diciklohexil-amin, lizin, arginin, hisztidin, koffein, prokain, hidrabamin, kolin, bétáin, etilén-diamin, glükozamin, metil-glükozamin, teobromin, purinok, piperazin, piperidin, N-etil-piperidin, poliamin gyanták és hasonlók sói. Különösen előnyös szerves nemtoxikus bázisok az izopropil-amin, dietil-amin, etanol-amin, trometamin, diciklohexil-amin, kolin és koffein.

A találmány megvalósításakor még előnyösebben alkalmazható felületaktív sók a glikokolsav alkálifémsói, legelőnyösebben a nátrium-glikokolát.

A gyakorlatban a felületaktív anyagot olyan menynyiségben használjuk, amely más, olyan felületaktív anyagnál, amely bizonyos fokig növelheti a peptidabszorpciót, jobban növeli az LHRH peptidek abszorpcióját. Azt találtuk, hogy ez a mennyiség oldatban gyakran 0,2 és 15% között változik, még gyakrabban 0,2 és 5 tömeg/térfogat% közötti. Előnyösen a felületaktív anyag 0,5 és 4 közötti, alkalmasan 1, még előnyösebben azonban 2 körüli tömeg/térfogat%-ban van jelen.

Más anyagokat, például konzerválószereket, a szövet tóniás értékét biztosító sókat vagy más adalékokat, amelyeket a nazális készítmények kémiájában ajánlanak, szintén tartalmazhatnak a készítmények. Különösen előnyös további ilyen anyagok a felületaktív anyagok, ezek közül például a nemionos felületaktív anyagok, így a poliszorbátok, mégpedig alkalmasan 0,1 és 5, előnyösebben 0,25 és 2 tömeg/térfogat% közötti mennyiségben.

Azt találtuk, hogy a jobb oldhatóság és nagyobb stabilitás eléréséhez az epesav és peptid mólaránya előnyösen >20:1, például >25:1.

Különösen kívánatos, hogy a találmány szerinti vegyületek hozzáférhetőségét az egyénnek hosszabb időn át, például egy hétig vagy egy évig egyetlen beadással biztosítsuk. Különféle, nagyon lassú hatóanyagleadású,

HU 210 819 A9 depó implantálható vagy injektálható dózisformákat használhatunk. Például egy dózisforma a találmány szerinti vegyület gyógyászatilag elfogadható nemtoxikus sóját tartalmazhatja, amely a testnedvekben nagyon kevéssé oldódik, például (a) egy több-bázisú sav, így foszforsav, kénsav, citromsav, borkősav, csersav, pamoesav, alginsav, poliglutaminsav, naftalinmonovagy diszulfonsavak, poligalakturonsav és hasonlók sóját, vagy (b) egy többvegyértékű fémkation, így cink-, kalcium-, bizmut-, bárium-, magnézium-, alumínium-, réz-, kobalt-, nikkel-, kadmium- és hasonló ionok sóját, vagy például az N,N'-dibenzil-etilén-dtamin vagy etilén-diamin szerves kationjaival képezett sókat, vagy (c) az (a) és (b) kombinációját, például cink-tannát-sót tartalmazhat. A jelen találmány szerinti vegyületeket, különösen a fentebb leírt, aránylag oldhatatlan sókat gél formájában is kikészíthetjük, így alumíniummonosztearát gélben például szézámolajjal, amely injektálásra alkalmas. Különösen előnyös sók a cinksók, cink-tannát-sók, pamoátsók és hasonlók. Az injektálásra vagy implantálásra alkalmas, lassú halóanyagleadású depó készítmények másik típusa a vegyületet vagy sóját lassú lebomlású, nemtoxikus, nemantigén polimerben, például politejsav/poliglikolsav polimerben diszpergálva vagy kapszulázva tartalmazhatja. A vegyületek vagy előnyösen azok aránylag oldhatatlan sói, amelyeket az előzőekben leírtunk, koleszterin mátrix pelletek vagy szilasztomer mátrix implantátumok vagy (különösen állatgyógyászatban való felhasználásra) hidrogél vagy porkapszulák formájában is kikészíthetők. Más, lassú hatóanyagleadású depó implantálható vagy injektálható készítmények, így a liposzómák az irodalomban jól ismertek. A témával kapcsolatos irodalmi helyek közül a következőket említjük: „Sustained and Controlled Release Drug Delivery Systems, J. R. Robinson ed., Marcel Dekker, Inc., New York, 1978, különösen az LHRH típusú vegyületekkel kapcsolatban: 4 010 125 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; Pitt C. G., „The controlled delivery of polypeptides including LHRH analogs”, in LHRH and its Analogs: Contraceptive and Therapeutic Applications, Part 2, Β. H. Vickery and J. J. Nestor Jr. (Eds.) MTP Press, Boston, 1987, 557. oldal.

A jelen találmány szerinti polipeptideket a szakember által ismert bármelyik módszerrel előállíthatjuk. A rendelkezésre álló eljárásokról kitűnő összefoglalás található J. M. Stewart és J. D. Young „Solid Phase Peptide Synthesis” (W. H. Freeman Co., San Francisco, 1969) című munkájában és J. Meienhofer összeállításában (Hormonal Proteins and Peptides, Vol. 2, 46. oldal, Academic Press, New York, 1973) a szilárd fázisú pcptidszintézisre, és E. Schroder and K. Lubke, The Peptides, Vol. 1., Academic Press (New York), 1965 irodalmi helyen a klasszikus, oldatban történő pcptidszintézisre vonatkozóan.

Általában ezek a módszerek egy vagy több aminosavnak vagy alkalmasan védett aminosavnak a növekvő peptidlánchoz való, egymást követő hozzáadását foglalják magukban. Rendszerint az első aminosav aminocsoportját vagy karboxílcsoportját megfelelő védőcsoporttal védjük. A védett vagy származékká alakított aminosavat azután vagy egy közömbös szilárd hordozóhoz kapcsoljuk, vagy oldatban használjuk fel úgy, hogy a szekvenciában következő aminosavat, amelynek a komplementer (amino- vagy karboxil) csoportja alkalmasan védett, az amidkötés kialakulásához megfelelő körülmények között hozzáadjuk. Ezután erről az újonnan hozzákapcsolt aminosavmaradékról a védőcsoportot eltávolítjuk, és a következő aminosavat (alkalmasan védett formában) hozzáadjuk, és így tovább. Miután az összes kívánt aminosavat a tökéletes sorrendben összekapcsoltuk, a még meglevő védőcsoportokat (és ha van, a szilárd hordozót is) egymást követően vagy egyszerre eltávolítjuk, így a végtermék polipeptidet kapjuk. Ezen általános eljárás egyszerű módosításával lehetségessé válik, hogy egynél több aminosavat adjunk a növekvő lánchoz, például úgy, hogy (a királis centrumokat nem racemizáló körülmények között) egy védett tripeptidet kapcsolunk egy megfelelően védett dipeptiddel, így, a védőcsoportok eltávolítása után egy pentapeptidet kapunk.

A találmány szerinti vegyületek előállításának különösen előnyös módszere a szilárdfázisú peptidszintézis.

Ezen különösen előnyös eljárás során az aminosavak α-amino-csoportját sav- vagy bázisérzékeny csoporttal védjük. Az ilyen védőcsoportoknak stabilaknak kell lenniök a peptidkötés képzésének körülményei között, emellett az egyes növekvő pcptidlánc lebontása vagy az abban levő királis centrumok racemizációja nélkül eltávolíthatónak kell lenniök. Alkalmas védőcsoportok a terc-butoxi-karbonil-csoport (Boc), benziloxi-karbonil-csoport (Cbz), bifenil-izopropil-oxi-karbonil-csoport, terc-amil-oxi-karbonil-csoport, izobornil-oxi-karbonil-csoport, a,a-dimetil-3,5-dimetoxibenzil-oxi-karbonil-csoport, o-nitro-fenil-szulfenilcsoport, 2-ciano-terc-butil-oxi-karbonil-csoport, 9-fluorenil-metil-oxi-karbonil-csoport és hasonlók, különösen a terc-butoxi-karbonil-csoport (Boc).

Arginin esetében különösen előnyös oldallánc-védócsoportok a következők: nitrocsoport, p-toluolszulfonil-csoport, 4-metoxi-benzolszulfonil-csoport, benzil-oxi-karbonil-csoport, terc-butoxi-karbonil-csoport és adamantil-oxi-karbonil-csoport; tirozin esetében: a benzilcsoport, o-bróm-benzil-oxi-karbonil-csoport, 2,6-diklór-benzil-csoport, izopropilcsoport, ciklohexilcsoport, ciklopentilcsoport és acetilcsoport; szerin esetében: a benzilcsoport és tetrahidropiranilcsoport; hisztidin esetében: a benzilcsoport, p-toluolszulfonil-csoport és a 2,4-dinitro-fenil-csoport.

AC-terminális aminosav alkalmas szilárd hordozóhoz kapcsolódik. Az ilyen szintézisre megfelelő szilárd hordozók azok az anyagok, amelyek a fokozatos kondenzációs és védőcsoport eltávolítási reakciókban nem vesznek részt, közömbösek az alkalmazott reagensekkel szemben és a közegben nem oldódnak. Ilyen alkalmas hordozók a klór-metil-polisztirol - divinil-benzol polimer, hidroxi-metil-polisztirol - divinil-benzol polimer és hasonlók, különösen a klór-metil-polisztirol 1% divinil-benzol polimer. Abban a speciális esetben, amikor a vegyület C-terminusa glicinamid, különösen

HU 210 819 A9 előnyös hordozó a benzhidril-amino-polisztirol-divinil-benzol polimer, amelyet P. Rivaille és munkatársai [Helv. Chim. Acta, 54, 2772 (1971)] írtak le. Aklórmetil-polisztirol-divinil-benzol típusú gyantához az aminosavat úgy kapcsoljuk, hogy az Nⁿ-védett aminosavat, előnyösen Boc-aminosavat cézium-, tetrametilammónium-, trietil-ammónium-, 1,5-diazabiciklo[5.4.0]undec-5-én vagy hasonló sója formájában etanolban, acetonitrilbcn, Ν,Ν-dimetil-formamidban és hasonlókban, különösen céziumsó formájában és dimetil-formamidban, emelt hőmérsékleten, például kb. 40 és 60 'C között, előnyösen 50 ’C-on, kb. 12 és 48 óra közötti ideig, előnyösen 24 órán át reagáltatjuk a klórmetilgyantával. Az N“-Boc-aminosavat a benzhidrilamin gyantához Ν,Ν’-diizopropil-karbodiimid (DIC)/l-hidroxi-benzotriazol (HBT) segítségével kapcsoljuk 2 és 24 óra közötti idő, előnyösen kb. 12 óra alatt kb. 10 és 50 ’C közötti, előnyösen 25 ’C hőmérsékleten metilcn-diklorid vagy dimetil-formamid, előnyösen metilén-diklorid oldószerben. A védett aminosavak sorozatos kapcsolását automata polipeptid szintetizátorban is elvégezhetjük, mint ahogy az az irodalomból ismert. Az N^a-védőcsoportokat például metilén-dikloridos trifluor-ecetsav-oldatban, dioxános sósavban, ecetsavas sósav-oldatban vagy más erős sav oldatában, előnyösen 50%-os metilén-dikloridos trifluor-ecetsavban szobahőmérsékleten távolítjuk el. Minden védeti aminosavat előnyösen kb. 2,5 mólos fölöslegben alkalmazunk, és a kapcsolást metilén-dikloridban, metilén-diklorid és dimetil-formamid elegyében, dimetil-formamidban és hasonlókban, különösen metilén-dikloridban, megközelítőleg szobahőmérsékleten végezzük. A kapcsolószer általában diciklohexil-karbodiimid metilén-dikloridban, de N,N’-diizopropil-karbodiimidet vagy más karbodiimidet önmagában vagy HBT, N-hidroxi-szukcinimid, más N-hidroxi-imidek vagy oximok jelenlétében is használhatunk. Más esetben a védett aminosav aktív észtereivel, például p-nitrofenil-észterével, pentafluor-fenil-észterével és hasonlókkal vagy szimmetrikus anhidridekkel dolgozhatunk.

A szilárd fázisú szintézis végén a teljesen védett polipeptidet a gyantáról eltávolítjuk. Ha a gyantához való kapcsolódás benzil-észter típusú, a hasítást alkilaminnal vagy fluor-alkil-aminnal végezhetjük prolin C-terminus esetében, vagy az ammonolízishez például metanolos vagy etanolos ammóniát használhatunk glicin C-terminusú peptidek esetében, és kb. 10 és 50 ’C közötti, előnyösen kb. 25 ’C körüli hőmérsékleten dolgozunk 12 és 24 óra közötti ideig, előnyösen 18 órán át végezve a reakciót. A peptidet a gyantáról például metanollal végzett átészterezéssel is eltávolíthatjuk, amely reakció után aminolízist végzünk. A védett peptidet a szintézis ezen lépése után szilikagélen kromatográfiásan tisztíthatjuk. A polipeptid oldalláncainak védőcsoportjait az aminolízissel kapott termékről oly módon távolítjuk el, hogy például folyékony hidrogénfluoriddal anizol vagy más karbónium-ion-megkötő jelenlétében, hidrogén-fluorid-piridin komplexszel, trisz(trifluor-acetil)-bór-ral és trifluor-ecetsavval kezeljük, hidrogénnel szénhordozós vagy polivinilpirrolidon-hordozós palládium jelenlétében redukáljuk vagy folyékony ammóniában nátriummal redukáljuk, előnyösen folyékony hidrogén-fluoriddal és anizollal kb. -10 és +10 ’C közötti hőmérsékleten, előnyösen kb. 0 ’C-on kb. 15 perc és 1 óra közötti ideig, előnyösen 30 percen át reagáltatjuk. A benzhidril-amin gyantán levő glicin terminálisú peptidek esetében a gyantáról való leszedést és a védőcsoportok eltávolítását egyetlen lépésben, hidrogén-fluorid és anizol alkalmazásával a fentebb leírt módon elvégezhetjük. Az összes védőcsoport eltávolítása után a polipeptidet kromatográfiás lépések sorozatával tisztítjuk meg a következő típusú eljárások valamelyikét vagy mindegyikét alkalmazva: ioncsere acetát formában levő gyengén bázikus gyantán; hidrofób abszorpciós kromatográfia funkciós csoportokkal el nem látott polisztrirol-divinilbenzol gyantán (például Amberlite XAD); szilikagélen végzett adszorpciós kromatográfia; karboxi-metil-cellulózon végzett ioncserés kromatográfia; megoszlási kromatográfia például Sephadex G-25 adszorbensen vagy ellenáramú megoszlás; nagyteljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC), különösen fordított fázisú HPLC oktil- vagy oktadecil-szilil-kovasav tartalmú oszloptölteten.

Ha az 1-, 2-, 3- vagy ó-helyzetben racém aminosavat használunk, a diasztereomer nonapeptid vagy dekapeptid végterméket elválasztjuk, és a megfelelő helyen D-aminosavat tartalmazó kívánt peptidet elkülönítjük, és előnyösen a fentebb leírt kromatográfiás eljárással tisztítjuk.

A C-terminálisként azaglicin-amidokat tartalmazó peptideket a klasszikus, oldatban végzett peptidszintézissel állítjuk elő, amelyhez ismert peptid közbensőtermékeket alkalmazunk. Ezt az eljárást részletesen a 3. példában ismertetjük.

A találmány vonatkozik továbbá a találmány szerinti peptidek és azok gyógyászatilag elfogadható sóinak előállítási eljárására is, amely abban áll, hogy egy védett polipeptidről a védőcsoportokat, és adott esetben a kovalensen kötött szilárd hordozót eltávolítjuk, így (I) általános képletű vegyületet vagy sóját kapjuk; vagy a kívánt (I) általános képletű vegyület két fragmensét a szükséges sorrendben összekapcsoljuk; vagy

a) egy (I) általános képletű vegyületet gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítunk, vagy

b) az (1) általános képletű vegyület egy sóját gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk, vagy

c) az (I) általános képletű vegyület sóját szabad (I) általános képletű polipeptiddé alakítjuk.

A következő példákat azért ismertetjük, hogy a szakemberek még jobban megértsék és megvalósítsák a találmányt. A példák nem tekinthetők a találmány terjedelmét korlátozónknak, csupán annak bemutatására és szemléltetésére szolgálnak.

A) példa

3-(2-Naftil)-D,L-alanin

A 3-(2-naftil)-D,L-alanint a 4 341 767 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint állítjuk elő.

Az N-acetil-3-(2-naftil)-D,L-alanin előállítását, en10

HU 210 819 A9 nek metil-N-acetil-3-(2-naftil)-D,L-alanináttá alakítását és a D-izomer elválasztását a 4 341 767 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírtak szerint végezzük.

B) példa

BcHíil-N^r'-fj_}enziToxi-karbtmil)-N,N'-giianidinadiizopropil-D-homoargininát-toluolszulfonát

5,24 g benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-D-lizinát-toluolszulfonát [B. Bezus és L. Zervas, J. Am. Chem. Soc. 83, 719 (1961)] és 1,72 ml diizopropil-etil-amin elegyét 60 ml dioxánban 1,89 g Ν,Ν’-diizopropil-karbodiimiddel reagáltatjuk. A reakcióelegyet 100 C-on 6 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és szárazra pároljuk. A szilárd anyagot 20 ml meleg dimetil-formamidban szuszpendáljuk, az Ν,Ν’-diizopropil-karbamidot szűréssel eltávolítjuk, és a szűrletet szárazra pároljuk. Benzil-N“-N,N’guanidino-diizopropil-D-homoargininát-toluolszulfonátot kapunk fehér szilárd anyag formájában metanol és etilacetát elegyéből való átkristályosítás után.

[a]o = -7,26 (c = 0,3, metanol).

A fenti eljárás szerint dolgozunk, de

N,N’-diciklohexil-karbodiimidet,

N,N’-di(n-hexil)-karbodiimidet,

N,N’-dietil-karbodiimidet,

N,N’-di(n-propil)-karbodümidet,

N-izopropil-karbodiimidet,

N-propil-karbodiimidet,

N-(n-butil)-karbodiimidet,

N,N’-di(n-butil)-karbodiimidet,

N,N’-dimetil-karbodiimidet,

N,N'-diizobutil-karbodiimidet,

N,N’-di(n-pentil)-karbodiimidet,

N,N’-diizopentil-karbodiimidet,

N,N’-difenil-karbodiimidet,

Ν,Ν’-ditolil-karbodiimidet vagyl-[3-(dimetil-amino)-propil]-3-etil-karbodiimid-hidrokloridot és hasonlókat használunk, és a következő vegyületeket kapjuk:

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodiciklohexil-D-homoargininát [a]™ - 8,07 (c = 0,9, metanol);

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodietil-D-homoargininát;

benzil-N^a-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodi(n-propil)-D-homoargininát, [a]“ = 8,07 (c = 0,9, metanol);

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidino(n-propil)-D-homoargininát;

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidino(n-butil)-D-homoargininát;

benzil-N“-(bcnzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodi(n-butil)-D-homoargininát;

benzil-N“-(benzil-oxi-karboni!)-N,N’-guanidinodiizobutil-D-homoargininát;

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodi(n-pentil)-D-homoargininát;

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodifenil-D-homoargininát;

benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N'-guanidinodimetil-D-homoargininát;

benzil-N^a-(benzil-oxi-karboniI)-N,N’-guanidinodi(n-hexil)-D-homoargininát; vagy benzil-N°-(benzil-oxi-karbonil)-N,N’-guanidinodiizopropil-D-homoargininát, [a]® = -10,5’ (c = 0,5, metanol);

benzolszulfonát sóik formájában.

Hasonlóképpen, a D-lizinátot benzil-N“-(benziloxi-karbonil)-D-ornitináttal helyettesítve a megfelelő arginin analógokat kapjuk toluolszulfonát sóik formájában.

C) példa

Benzil-N^a-(benziÍ-oxi-karbonil)-N^c,N^a -etano-Dhomoargininát ml toluol és 15 ml terc-butanol elegyéhez 2,71 g benzil-N“-(benzil-oxi-karbonil)-lizinátot és 1,46 g 2(metil-tio)-imidazolin-hidrojodidot (Aldrich) adunk. Az elegy pH-ját diizopropil-etil-amin hozzáadásával 8-ra állítjuk, és az oldatot 24 órán át visszafolyatás közben forraljuk.

Az oldatot vákuumban bepároljuk, és a maradékot 250 g szilikagélből készült oszlopra visszük. Az oszlopot metilén-diklorid és metanol 19:1 térfogataránytól 7:3 terfogatarányig változó összetételű gradiens elegyével eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal választjuk ki, majd egyesítjük és szárazra pároljuk. így 2,9 g fehér habot kapunk.

A fenti tennék 2 g-ját 50 ml, 0,8 g 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort tartalmazó etanolban oldjuk. Az oldatot hidrogén atmoszférában keverjük 8 órán át. A keveréket celiten át szűrjük, és a szűrletet szárazra pároljuk. így 1,2 g N^G,N^G -etano-D-homoarginint kapunk fehér hab formájában.

Hasonlóképpen eljárva, de guanilező szerként Smetil-3,4,5,6-tetrahidro-2-pirimidin-tiolt (Aldrich) használva, Ν°,Ν^σ-propano-D-homoarginint kapunk fehér hab alakjában,

Guanilező szerként S-metil-bisz(2,2,2-trifluor-etil)tiourónium-jodidot használva N^G,N^G’-bisz(trifluoretil)-homoargininhez (Bth-hez) jutunk, amely fehér hab.

D) példa .\'^r’-(!erc-Butil-()XÍ-l:arbonil)-N,N'-gii_anidino-diizt)propil-D-homoarginin-toluolszulfimát

Ez a példa a N,N’-guanidino-di(helyettesített)-Dhomoargininek N“-(terc-butil-oxi-karbonil)-származékainak toluolszulfonát prekurzoraikból való előállítását szemlélteti.

3,25 g N“-(benzil-oxi-karbonil)-N,N'-guanidino-diizopropil-D-homoargininát-toluolszulfonát és 100 mg 10%-os, szénhordozós palládiumkatalizátor elegyét 50 ml jégecetben hidrogénezzük atmoszféra nyomáson, 4 órán át. A katalizátort celiten kiszűrjük, és a szűrletet szárazra pároljuk, így N,N’-guanidino-diizopropil-D-homoargininát-toluolszulfonátot kapunk. Ezen vegyületből 2,13 g-ot 60 ml, 50% dioxánt és 50% vizet tartalmazó elegyben 10 ml 1 n nátrium-hidroxiddal és 0,4 g magnézium-oxiddal reagáltatunk. Ehhez az elegyhez 1,1 g

HU 210 819 A9 di(terc-butil)-dikarbonátot adunk, és szobahőmérsékleten két órán át keverjük. A magnéziumsót kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A bázikus oldatot etanollal mossuk, majd a pH-t nátrium-szulfáttal 2,5-re állítjuk. A savas vizes oldatot etil-acetáttal extraháljuk, az extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk. A szántószert kiszűrjük, és a szűrletet bepároljuk. Etil-acetát és hexán elegyéből való kristályosítás után N^a-(terc-butiloxi-karbonil)-N,N’-guanidino-diizopropil-D-homoarginin-toluolszulfonátot kapunk.

Hasonló módon eljárva, de a megfelelő toluolszulfonát prekurzorokat alkalmazva más N“-(terc-butiloxi-karboml)-N,N'-guanidino-dihelyettesített-D-homoarginin vagy -D-arginin vegyületeket állíthatunk elő.

E) példa bⁿHterc-ButiI-o:(i-karbonil)-[4I ’-propil-piperidil)]-D-alanin

400 ml abszolút etanolhoz 4,6 g fémnátriumot adunk, majd melegítjük az elegyet. A képződött nátrlum-etoxid-oldathoz 21,7 g dietil-acetamido-malonátot és 16,4 g 4-pikolil-klorid-hidrokloridot (Aldrich Chem. Co.) adunk. A reakcióelegyet 100 °C-on tartjuk 4 órán át, majd lehűtjük, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A keveréket szilikagél oszlopra visszük, amelyet metiléndiklorid és metanol 19:1 térfogatarányú elegyével készítünk, és ugyanezzel az eleggyel eluálunk. A frakciókat szilikagélen vékonyréteg-kromatográfiásan vizsgáljuk metilén-diklorid és metanol 19:1 térfogatarányú elegyében, és a terméket a gyorsan mozgó, UV pozitív foltként azonosítjuk. Az egyesített frakciókat bepároljuk, így a terméket kapjuk.

Az előzőekben leírt módon kapott anyagot 200 ml etanolban oldjuk és 2,72 g nátrium-hidroxid 40 ml vízzel készült oldatával hat órán át 50 C-on tartjuk. Az oldatot 12 ml 6 n sósavval megsavanyítjuk, szárazra pároljuk, majd 200 ml dioxánnal felvesszük. A szuszpenziót szűrjük, és a szűrletet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot lehűtjük és szárazra pároljuk, így fehér szilárd anyagként etil-N“-acetil-3-(4-piridil)-D,L-alanint kapunk.

A fenti N-acetil-észter egy részletét 200 ml subtilisin Carlsberg (Sigma Chem. Co., protease VIII) enzimmel 300 ml dimetil-szulfoxid és 400 ml 0,01 mól kálium-klorid (pH 7,2) elegyében rezolváljuk. A pH-t 1 n nátrium-hidroxid-oldat adagolásával a kiindulási értéken tartjuk. 6 óra eltelte után a rezolválás teljes. Az oldatot 400 ml vízzel hígítjuk, és 4 alkalommal 750750 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves réteget egyesítjük és magnézium-szulfáton szárítjuk, majd bepároljuk, így etil-N“-acetil-3-(4-piridil)-D-alaninátot kapunk olaj alakjában.

Az olajai 1,22 g n-propil-bromiddal 50 ml etanolban reagáltatjuk, majd az oldatot szárazra pároljuk, így etil-N“-acetil-3-( l-propil-piridínium-4-il)-D-alaninátbromidot kapunk fehér, higroszkópos szilárd anyag formájában.

Ezt a fehér szilárd anyagot 200 ml etanolban oldjuk, és hidrogéngáz atmoszférában 100 mg 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük. 18 órás redukciós idő után a katalizátort kiszűrjük, és az oldatot bepároljuk, így etil-N“-acetil-3[4’-(r-propil-piperidil)]-D-alaninátot kapunk cserszínű szilárd anyag formájában. A szabad savat úgy készítjük, hogy az etil-észtert 100 ml 6 n sósavban négy órán át forraljuk, ekkor 3-[4’-( 1 ’-propil-piperidil)]-Dalanint kapunk fehér szilárd anyag formájában.

A szabad savat 100 ml dioxán és víz 1:1 térfogatarányú elegyben oldjuk, és 2 g di(terc-butil)-dikarbonátot adunk hozzá. A pH-t l n nátrium-hidroxid adagolásával 9-en tartjuk. Két óra eltelte után a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, 100 ml dietil-éterrel mossuk és a vizes réteget Amberlite XAD-2 hidrofób gyantára visszük. Az oszlopot 250 ml vízzel, majd 250 ml 50% vizet és 50% etanolt tartalmazó eleggyel eluáljuk. Az etanolos eluátumokat egyesítjük és szárazra pároljuk, így N°-(terc-butil-oxi-karbonil)-3-[4’-(r-propilpiperidil)]-D-alanint kapunk fehér szilárd anyag formájában.

Hasonló módon eljárva, de a 4-pikolil-klorid-hidrokloridot 3-pikolil-klorid-hidrokloriddal helyettesítve N“-(tcrc-butil-oxi-karbonil)-3-[3’-(r-propil-piperidil)]D-alanint kapunk.

F) példa

Boc-Gly-O-gyanta

4,9 g Boc-glicint 50 ml etanol és 50 ml desztillált víz elegyében oldunk. Az oldat pH-ját cézium-hidrogén-karbonáttal 7-re állítjuk. Az oldószert azután vákuumban eltávolítjuk.

A maradékot 18 órán át nagy vákuumban szárítjuk, majd 150 ml száraz dimetil-fonnamidban oldjuk. 25 g klór-metilezett polisztirol - 1% divinil-benzol (Merrifield) gyantát (ami 25 mmol kloridnak felel meg) adunk hozzá. Az elegyet 50 C-on 24 órán át rázzuk, majd szűrjük, és a gyantát azután dimetil-formamiddal, vízzel és etanollal mossuk. A gyantát három napon át vákuumban szárítjuk, így 28,34 g Boc-Gly-O-gyantát kapunk.

G) példa

A) S-Metil-3,4,5,6-tetrahidro-2-pirimidin-tiol-hidrojodid

23,24 g 3,4,5,6-tetrahidro-2-pirimidin-tiol 175 ml metanollal készült oldatához 15,57 ml metilén-jodidot adunk, és az elegyet 1,5 órán át forraljuk. Az oldószert ezután vákuumban lepároljuk, és a maradékot dietiléterben szuszpendáljuk. A csapadékot kiszűrjük és vákuumban szárítjuk, így 51,4 g S-metil-3,4,5,6-tetrahidro-2-pirimidin-tiolt kapunk fehér kristályok formájában.

B) N^a-(terc-Butil-oxi-karboml)-N^c,^G’-propeno-Lhomoarginin

51,4 g hidrojodid sóból az S-metil-3,4,5,6-tetrahidro-2-pirimidin-tiolt felszabadítjuk oly módon, hogy 300 ml metilén-diklorid és 50 ml 4 n nátrium-hidroxidoldat között megosztjuk. A kapott metilén-dikloridos oldatot kb. 100 ml-re bepároljuk, és kb. 100 ml etanolt adunk hozzá. Ezután 24 g lizin-hidroklorid 66 ml 2 n

HU 210 819 A9 nátrium-hidroxid-oldattal készült oldatához 60 ’C-on az S-metil-3,4,5,6-tetrahidro-2-pirimidin-tiol oldatát hozzácsepegtetjük. A keverést 60 ’C-on, nitrogén alatt egy éjszakán át folytatjuk. További 10,78 g hidrojodid sóból is felszabadítjuk 15 ml 4 n nátrium-hidroxiddal a bázist, és 90% metilén-dikloriddal extraháljuk, majd a reakcióelegyhez csepegtetjük, amelyet még 24 órán át 60 ’C-on keverünk, ez alatt az idő alatt a reakció lényegében teljesen végbemegy.

A reakcióelegyet két alkalommal etil-acetáttal mossuk, és a Pha-t tartalmazó vizes réteget 200 ml dioxánnal és 200 ml vízzel hígítjuk. Az oldatot 0 ’C-ra hűtjük, és 33 g di(terc-butil)-dikarbonátot, valamint 6 g magnézium-oxidot adunk hozzá. További 4 g magnéziumoxid és 22 g difiére-butilj-dikarbonát hatására a reakció teljesen végbemegy.

A magnézium-oxidot celiten kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban felére pároljuk. A maradékot két alkalommal dietil-éterrel mossuk, majd 750 g szilikagélből acetonitrillel készült oszlopra visszük. Az oszlopot 5 liter acetonitrillel mossuk, majd 2 liter 10 térfogat% vizet, ezt követően pedig 5 liter 20 térfogat% vizet tartalmazó acetonitrillel eluáljuk. A frakciókat szilikagél vékonyrétegen acetonitril, ecetsav és víz 4:1:1 térfogatarányú elegyében kromatografáljuk, és a terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, majd bepároljuk. így 5,04 g terméket kapunk fehér hab alakjában, amely 96 ’C-on olvad, [a]§ - 16,1’ (c - 0,54, metanol) és emellett 15 g enyhén szennyezett olajat különítünk el.

Hasonlóképpen eljárva, de alkalmas S-metil-N,N’dialkíl-tíouróníuin-hidrojodidokat alkalmazva a megfelelő N“-(terc-butil-oxi-karbonil)-N^G,^G’-dialkil-homoarginineket kapjuk.

J. példa

N-A c-D-Nal(2 )-D-pCl-Phe-D-Pal(3 )-SerhArg(CH₂CF3>2-D-Tyr-Leu-hArg(CH₂CF_})₂-Pn>D-Ala-NH₂

A cím szerinti vegyületet

N-Ac-D-Na1(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Bth-DTyr-Leu-Bth-Pro-D-Ala-NH₂formában is írhatjuk.

Egy 990-es Beckman peptidszintetizátor reakciólombikjába 0,758 g (0,5 mmol) benzhidril-amino-polisztirol gyantát (Peninsula Labs, 0,66 mol/g) helyezünk. Az első aminosavat 0,284 g Boc-D-Ala-OH, 0,202 g HBT és 3 ml 0,5 mólos diizopropil-karbodiimid hozzáadásával kapcsoljuk. Három órás kapcsolási idő után a gyantát mossuk, további aminosavakat adunk ehhez a gyantához a következő szintézis-programnak megfelelően:

1. lépés	metilén-dikloridos mosás	egyszer	1,5 perc
2, lépés	védőcsoport eltávolítás 50%-os metilén-dikloridos trifluor-ecetsavval	egyszer	1,5 perc
3. lépés	védőcsoport eltávolítás 50%-os metilén-dikloridos trifluor-ecetsavval	egyszer	30 perc

4. lépés	metilén-dikloridos mosás	három- szor	1,5 perc
5.lépés	10%-os metilén-dikloridos trietil-amin	kétszer	1,5 perc
6. lépés	metilén-dikloridos mosás	három- szor	1,5 perc
7. lépés	N-Boc-aminosav 50% metilén-dikloridot tartalmazó dimetil-formamidban	egyszer	adagolás
8. lépés	N.N’-diizopropil-karbodiímid 0,5 mólos oldatban	egyszer	adagolás
9. lépés	metilén-dikloridos öblítés és kapcsolás	egyszer	kapcsolási idő 2 óra
10. lépés	metilén-diklorid öblítőszer hozzáadás	egyszer	1,5 perc
11. lépés	metilén-dikloridos mosás	három- szor	1,5 perc
12. lépés	etanolos mosás	három- szor	1,5 perc
13. lépés	metilén-dikloridos mosás	három- szor	1,5 perc

Egy aminosav kapcsolási ciklusa a fenti 1-13. lépésből áll, és a kapcsolás teljességét E. Kaiscr és munkatársai [Anal. Biochem., 34, 595 (1970)] ninhidrines módszerével ellenőrizhetjük.

A gyantát azután egymást követően minden védett aminosav cs DIC 2,0-3,0 mólos feleslegével kapcsoljuk. így a gyantát az egymást követő kapcsolási ciklusokban a következő vegyületekkel kezeljük:

0,269 g Boc-Pro-OH,

0,610 g Boc-Bth-OH,

0,311 g Boc-Leu-OH · H₂O,

0,375 g Boc-D-Tyr-OH,

0,610 g Boc-Bth-OH,

0,380 g Boc-Ser(benzil)-OH,

0,320 g Boc-D-Pal(3)-OH,

0,390 g Boc-D-pCl-Phe-OH,

0,400 g Boc-D-Nap(2)-OH és

2,5 ml ecetsavanhidrid.

A gyantát kivesszük a lombikból, metilén-dikloridda) mossuk és vákuumban szárítjuk, így 1,43 g védett polipeptid-gyantát kapunk. A védett peptidről a védőcsoportokat, majd a gyantáról a polipeptidet 25 ml vízmentes folyékony hidrogén-fluoriddal, 2,5 ml anizol jelenlétében Kel-F reakcióedényben 0 ’C-on, 1 órás reakcióban távolítjuk el. A hidrogénfluoridot vákuumban lepároljuk, és a maradékot, amely

HU 210 819 A9

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-hArg(CH₂CF₃)-D-Tyr-Leu-hArg(CH₂CF₃)₂-Pro-D-Ala-NH₂-hidrogén-fluorid, dietil-éterrel mossuk. A maradékot azután három alkalommal 30-30 ml jégecettel extraháljuk. Az ecetsavas extraktumokat szárazra pároljuk. A nyersanyagot vízben oldva gyengén bázikus tercier amin gyantából (AG3) készült, acetát formában levő oszlopon átengedve acetátsóvá alakítjuk. Az eluátum liofdizálása után 0,5 g nyers peptid-acetátsőt kapunk fehér szilárd anyag formájában.

A nyers peptidet nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás módszerrel 2,5 X 100 cm-es, a futó puffcrrel (50% acetonitril, 50% víz, 0,1% trifluor-ecetsav, pH 2,5) egyensúlyba hozott Lichoprep RP-18 (25-40 mikron) oszlopon tisztítjuk. A kb. két oszloptérfogatnál eluálódó fő UV-abszorbeáló (280 nm) anyagot tartalmazó frakciókat összegyűjtjük, szárazra pároljuk és három alkalommal desztillált vízből liofilizáljuk, így 64 mg tiszta

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-hArg(CH₂CF₃)₂-D-Tyr-Leu-hArg(CH₂CF₃)₂-Pro-D-Ala-NH₂-t kapunk, [a]§ = -17,96’ (c = 0,4, ecetsav).

B) Hasonló módon eljárva, de az említett aminosavakat alkalmas A, B, C, D, E, F, G vagy J aminosavakkal helyettesítve a megfelelő dekapeptideket kapjuk, amelyek közül példaként a következőket említjük:

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Mbh-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Pal(3)-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AIaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-BthLeu-Blh-Pro-D-AlaNH₂·,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-PhaLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DDeh-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂; és

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DBth-Leu-Blh-Pro-D-AlaNH₂.

C) Hasonló módon eljárva, de az említett aminosavakat alkalmas A, B, C, D, E, F, G vagy J aminosavakkal helyettesítve a megfelelő dekapeptideket kapjuk, amelyek közül példaként a következőket említjük:

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-DehLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-MbhLeu-Mbb-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DMbh-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂·,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPha-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-'iyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TyrLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-NaI(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Blh-Pro-D-Ala-NH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Mbh-Pro-D-Ala-NH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Deh-Pro-D-Ala-NH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DTyr-Leu-Pha-Pro-D-Ala-NH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Deh-D-TyrLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Mbh-D-TyrLeu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Bth-D-TyrLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Pha-D-TyrLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Deh-D-TrpLeu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Mbh-DTrp-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Bth-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Pha-D-TrpLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Deh-DPal(3)-Lcu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Mbh-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Bth-DPal(3)-Leu-Btb-Pro-D-AlaNH₂;

HU 210 819 A9

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DNal(2)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DNal(2)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DNal(2)-Leu-B th-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DNal(2)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D·

Pal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D

Pal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂.

Pal(3)-Ser-Pha-DTrp-Ser-Deh-DTrp-Ser-Mbh-DTrp-Ser-Bth-DTrp-Ser-Pha-DPal(3)-Ser-Pal(3)-D•Pal(3)-Ser-Pal(3)-DPal(3)-Ser-Pal(3)-DPal(3)-Ser-Pal(3)-D10

2. példa

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-hArg(CHiCF^-D-Tyr-Leu-hArglCIfCF^-Pro-NHEt

C-terminálisként Pro-NHCH₂CH₃-t tartalmazó analógok előállítására a szintézisprogram azonos az 1. példában leírttal. A 990-es Beckman szintetizátor reakciólombikjába 0,71 g Boc-Pro-O-gyantát adunk, amelyet 1,3 mólos feleslegben vett Boc-Pro-OH száraz céziumsójának és klór-metil-polisztirol/1% divinil-benzol (Láb Systems, Inc.) reakciójával állítottunk elő. A Boc-Pro-O-gyanta felhasznált mennyisége 0,5 mmol prolint tartalmaz.

A gyantát ezután egymást követően minden védett aminosav és DIC 2,0-3,0 mólos feleslegével kapcsoljuk. így a gyantát az egymást követő kapcsolási ciklusokban a következő vegyületekkel kezeljük:

0,610 g 0,31 lg 0,375 g 0,61 Og 0,380 g 0,320 g 0,390 g 0,400 g 2,5 ml

Boc-Bth-OH, Boc-Leu-OH · H₂O, Boc-D-Tyr-OH,

Boc-Bth-OH, Boc-Ser(benzil)-OH, Boc-D-Pal(3)-OH, Boc-D-pCl-Phe-OH, Boc-D-Nal(2)-OH és ecetsavanhidrid.

A gyantát kivesszük a reakciólombikból, metilén- 45 dikloriddal mossuk és vákuumban szárítjuk, így 1,5 g védett polipeptid-gyantát kapunk.

N-Ac-D-Nal(2)-D-p-Cl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-OMe (/)

A védett polipeptidet a gyantáról 25 ml etil-aminnal 18 órán át és 2 °C-on végzett aminolízissel hasítjuk le. Az etil-amint hagyjuk elpárlódni, és a gyantát metanollal extraháljuk. A metanolt lepároljuk, így 0,7 g védett pepiidet kapunk. Ezt a védett peptidet 2,5 ml anizollal keverjük, és kobalt trifluoridból ismételten desztillált vízmentes folyékony hidrogénfluoriddal kezeljük 0 C-on, egy órán át egy Kel-F reakciólombikban. A hidrogcn-fluoridot vákuumban lepároljuk, és a maradékot dietil-éterrel mossuk, majd 2 mólos ecetsavban oldjuk, és vízben, acetát formájú AG3 oszlopon átengedve acetátsővá alakítjuk. Az eluátum liofilizálása után 0,5 g nyers peptid-acetát-sót kapunk fehér szilárd anyag alakjában. A végső tisztítást preparatív nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás eljárással 2,5 x 100 mm-es, 40-50 mikron szemcseméretű oktadecil-szililezett kovasav (Merck, Lichoprep-18) oszlopon végezzük, 50%-os acetonitrilt (0,1% trifluor-ecetsav) használva eluálószerként. A terméket vízből liofilizálva 70 mg

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-hArg(CH₂CF₃)₂-D-Tyr-Leu-hArg(CH₂CF₃)₂-Pro-NHEt-et kapunk fehér por formájában.

Hasonló módon eljárva, de ahol nyilvánvaló, a szükséges védett aminosavakat alkalmazva, a következő vegyületeket állítjuk elő:

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-NHEt,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-NHEt,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-NHEt,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-NHEt,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-DNal(2)-Leu-Bth-Pro-NHEt.

A fenti hasítást megismételve, de az etil-amint metil-amin és propil-amin sztöchiometrikus mennyiségével helyettesítve, a fentebb említett nonapeptidek megfelelő metil-amidjait vagy propil-amidjait kapjuk.

3. példa

Az (I) általános képletű vegyületeket a klasszikus, oldatban végzett peptidszintézissel is előállíthatjuk.

Például a két pentapeptid fragmens kapcsolódására a következő megközelítést alkalmazhatjuk:

Boc-Deh-Leu-Dch-Pro-D-Ala-NH₂(2)

H-D-Deh-Leu-Deh-Pro-D-Ala-NHj

N-Ac-D-Nal(2)-D-p-CI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-N₃ H-D-Deh-Leu-Deh-Pro-AzaGlyNH₂ ®

N-Ac-D-Nal(2)-D-p-Cl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-D-Deh-Leu-Deh-Pro-D-Ala-NH₂

HU 210 819 A9

Az egyes fragmensek kapcsolódására például a savazid módszert [J. Honzel és munkatársai, Coll. Czech. Chem. Comm. 26, 2333 (1971)] diciklohexil-karbodiimidet, hidroxi-benzotriatolt és difenil-foszforil-azidot vagy más, racemizációt nem okozó kapcsolási technikát alkalmazhatunk. A (2) vegyületet az előző módszenei, és az (1) vegyületet az 1. példában leírttal analóg eljárásokkal állíthatjuk elő. A (3) vegyületet a (2)-ből a Cbz csoport hidrogenolízissel való eltávolításával, majd N-Boc-N,N’-guanidino-dietil-D-homoargininnel való kapcsolással kaphatjuk, amelyhez diciklohexil-karbodiimidet és hidroxi-benztriazolt vagy a szakterületen ismert más kapcsoló reagenst használunk.

Az ily módon kapcsolt fragmensek gyakran peptidek vagy aminosavak. Az N-terminális nonapeptid savat szilárd fázisú szintézissel vagy oldatban is előállíthatjuk, és azután kapcsoljuk alkil-aminokkal vagy szemikarbazid-hidrokloriddal diciklohexil-karbodiimid és hidroxi-benzotriazol jelenlétében vagy analóg vegyületekhez vezető más kapcsolási módszerrel.

4. példa

Sók előállítása

A) [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Bth⁸, D-Ala’°]LHRH hidrogén-fluorid-sójának (ld. 1. példa) 0,1 g-ját 50 ml vízben oldjuk, és az oldatot 50 g Dowex 3 anioncserélő gyantából készült oszlopon, amelyet előzőleg ecetsavval egyensúlyba hoztunk és ionmentes vízzel mostunk, átengedjük. Az oszlopot ionmentes vízzel eluáljuk, és az eluátumot liofilizálva az [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)^w, Bth⁸, DAla'°]LHRH ecetsavas sóját kapjuk.

A fenti eljárást megismételve, és a gyanta egyensúlyba hozását más savval végezve, például sósavval, hidrogén-bromiddal, kénsavval, foszforsavval, salétromsavval, benzoesavval és hasonlókkal alkotott sókat kaphatunk.

Ilyen módon más, a leírásban szereplő LHRH analóg peptidek savaddíciós sóit is előállíthatjuk.

B) A vízben kevéssé oldódó sók előállításánál úgy járunk el, hogy a kívánt savval vízből csapjuk ki a sót.

Cink-tannát-só:

mg [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Bth⁸, D-Ala'°]LHRH ecetsavas sót 0,1 ml vízben oldunk, és 8 mg csersav 0,08 ml 0,25 mólos nátrium-hidroxiddal készült oldatát, majd rögtön ezután 5 mg cinkszulfát-heptahidrát 0,1 ml vízzel készült oldatát adjuk hozzá.

A kapott szuszpenziót 1 ml vízzel hígítjuk, és a csapadékot centrifugáljuk. A felülúszót leöntjük, és a maradékot két alkalommal 1-1 ml vízzel mossuk oly módon, hogy az elegyet centrifugáljuk és a felülúszót leöntjük. A csapadékot vákuumban szárítjuk, így 15 mg anyagot kapunk, amely a fentebb említett LHRH analóg vegyes cink-tannát sója.

Pamoátsó:

mg [N-Ac-D-Nal(2)‘, D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶,

Bth⁸, D-Ala^l0]LHRH ecetsavas sót 1,6 ml etanol és 0,1 ml 0,25 mólos nátrium-hidroxid elegyében oldunk, és 11 mg pamoesav 0,3 ml 0,25 mólos nátrium-hidroxiddal készült oldatát adjuk hozzá. Az oldószereket csökkentett nyomáson lepároljuk, és a maradékot 2 ml vízben szuszpendáljuk, centrifugáljuk, és a felülúszót elöntjük. A csapadékot 1,5 ml vízzel mossuk, centrifugáljuk, és a felülúszót leöntjük. A csapadékot vákuumban szárítva 54 mg anyagot kapunk, amely a fentebb említett LHRH analóg pamoátsója.

Hasonló módon eljárva állíthatunk elő más, vízben kevéssé oldódó sót is.

C) Savaddíciós só előállítása szabad pepiidből mg [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Bth⁸, D-Ala^l0]LHRH szabad bázis oldatához 30 ml 1 n ecetsavat adunk. A kapott oldatot liofdizáljuk, így a fenti vegyület ecetsavas sóját kapjuk, 50 mg mennyiségben.

Hasonlóképpen eljárva, az ecetsavat más savnak a peptidre számított ekvivalens mennyiségével helyettesítve az itt említett peptidek más savval, például sósavval, hidrogén-bromiddal, kénsavval, foszforsavval vagy salétromsavval képezett savaddíciós sóit kaphatjuk.

D) Fémkationnal képezett, például cinksó előállítása mg [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Bth⁸, D-Ala¹⁰]LHRH-ecetsav-sót 0,4 ml 0,25 mólos nátrium-hidroxid, 0,3 ml víz és 1 ml etanol elegyében oldunk, és az oldathoz 15 mg cink-szulfát-heptahidrát 0,2 ml vízzel készült oldatát adjuk. A csapadékot centrifugáljuk, és a felülúszót leöntjük. A csapadékot 1 ml vízzel mossuk, centrifugáljuk, és a felülúszót leöntjük. A csapadékot vákuumban szárítjuk, így a fentebb megnevezett LHRH analóg cinksóját kapjuk.

Hasonlóképpen eljárva más, többértékű kationnal, például kalcium-, bizmut-, bárium-, magnézium-, alumínium-, réz-, kobalt-, nikkel-, kadmium- és hasonló ionokkal alkotott sókat kaphatunk.

5. példa

Sók szabad bázissá alakítása mg [N-Ac-D-Nal(2)¹, D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Bth⁸, D-Ala’°]LHRH-ecetsavas-só 25 ml vízzel készült oldatát 50 g Dowex 1 (erősen bázikus, kvatemer ammónium anioncserélő) gyantából készült oszlopon engedjük át, amelyet előzőleg nátrium-hidroxid-oldattal hoztunk egyensúlyba. Az oszlopot 150 ml vízzel eluáljuk, és az eluátumot liofilizáljuk, így 45 mg megfelelő polipeptidet kapunk szabad bázis formájában.

Ugyanígy az említett, például a 7. példában felsorolt peptidek más savaddíciós sóit is a megfelelő szabad bázisokká alakíthatjuk.

6. példa

Gyógyászati készítmények

A következők általános gyógyászati készítmények, amelyek hatóanyagként egy találmány szerinti LHRH

HU 210 819 A9 antagonistát, például [N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCl-Phe², DPal(3)^w, Bth⁸, D-Ala^l0]LHRH-t szabad vagy gyógyászatilag elfogadható só, például ecetsavas savaddíciós só, cinksó, cink-tannát-só stb. formájában tartalmaznak. 5

A) Tabletta készítmények

1. LHRH antagonista	10,0 mg
Préselhető cukor, USP	86,0 mg
Kalcium-sztearát	4,0 mg
2. LHRH antagonista	10,0 mg
Préselhető cukor	88,5 mg
Magnézium-sztearát	1,5 mg
3. LHRH antagonista	5,0 mg
Mannit, USP	83,5 mg
Magnézium-sztearát, USP	1,5 mg
Előzselatinált keményítő, USP	10,0 mg
4. LHRH antagonista	10,0 mg
Laktóz, USP	74,5 mg
Előzselatinált keményítő, USP	15,0 mg
Magnézium-sztearát, USP	1,5 mg

Előállítási eljárás:

a) Az LHRH antagonistát annyi vízben oldjuk, amennyi elegendő a cukorral való kevertetés után a nedves granuláláshoz. A teljes összekeverés után a granulátumot tálcán vagy fluidágyas szárítóban szárítjuk.

A száraz granulátumot ezután megszitáljuk, a nagy aggregátumokat aprítjuk, és azután a megmaradó komponensekkel keverjük, majd standard tablettázó gépen speciális tömegű tablettákká préseljük.

b) Ebben az előállítási eljárásban minden készítmény 0,01% zselatint (USP) tartalmaz. A zselatint a vizes granuláláshoz használt oldószerben oldjuk fel az LHRH analóg után. A többi lépést az a) eljárásnak megfelelően végezzük.

A 4-es készítményt tablettaként is alkalmazhatjuk orálisan adagolva.

B) Hosszan ható intramuszkulárisan injektálható készítmény

1. Hosszan ható intramuszkulárisan injektálható szézámolaj gél

LHRH antagonista 10,0 mg

Alumínium-monosztearát 20,0 mg

Szézámolaj q. s. 1,0 ml-ig

Az alumínium-monosztearátot a szézámolajja! összekeverjük és 125 ’C-on addig keveijük, amíg tiszta, sárga oldat képződik. Ezt a keveréket azután autoklávban sterilizáljuk és hűlni hagyjuk. Az LHRH ana- 50 lógot ezután adjuk hozzá aszeptikus körülmények között, keverés közben. Előnyösen az LHRH analógok kevéssé oldódó sóit, például cinksót, cinktannát-sóit, pamoátsóit és hasonló sóit használjuk. Ezek különösen hosszú ideig hatnak.

2. Hosszan ható intramuszkulárisan injektálható biológiailag lebontható polimer mikrokapszulák

LHRH antagonista 7%

25/75 glikolid/laktid kopolimer (0,5 belső viszkozitás) 93%

A fenti mikrokapszulákat a következő elegyben szuszpendáljuk:

Dextróz 5,0%

CMC, nátrium 0,5%

Benzil-alkohol 0,9%

Tween 80 0,1%

Víz, tisztított, q. s, 100%-ig mg mikrokapszulát 1,0 ml hordozóban szuszpendálunk.

C) Vizes oldat intramuszkuláris injektálásra LHRH antagonista 0,5%

Ecetsav 0,02%

Benzil-alkohol 0,9%

Mannit 3,5%

Propilénglikol 20,0%

Nátrium-hidroxid, a pH 5-re állításhoz elegendő mennyiségben

Vízq. s. 100,0%-ig

A víz 90%-ában az ecetsavat, bcnzil-alkoholt, man30 nitot és a propilénglikolt feloldjuk. Ezután az antagonistát ebben az oldatban oldjuk, és az elegy pH-ját nátrium-hidroxiddal beállítjuk, majd az oldatot a szükséges mennyiségű vízzel kiegészítjük. Egymikronos szűrőn szűrjük, fiolákba töltjük és autoklávban sterili35 záljuk.

D) Vizes készítmény nazális adagolásra

LHRH antagonista 50 mg

0,02 M acetát puffer 5 ml

Nátrium-glikokolát 500 mg

0,02 M acetát puffer, pH 5,2 q. s. 10 ml-ig

E) Rektális adagolásra alkalmas készítmény LHRH antagonista 5,0 mg

Witepsol H15 20,0 g

Az LHRH antagonistát a megolvasztott Witepsol Η15-tel jól elkeverjük és 2 g-os formákba öntjük.

7. példa

Az előző példák szerint előállított vegyületek jellemző adatait az 1. és 2. táblázatokban foglaltuk össze.

1. táblázat Jellemző adatok

A vegyület száma, kódja	A vegyület	Aminosav analízis	Op.’C	[«]£
/,61209	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³, DhArg(Etj)⁶, Phe⁷, D-Ala'°]LHRH		130-132	-12,84” (C 0,39, HOAc)

HU 210 819 A9

A vegyület száma, kódja	A vegyület	Aminosav analízis	Op. C	E«]g
3. 31384	(N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCI-Phe², D-Trp³, DhArg(CH₂)₃ ⁶, D-Ala'°]LHRH		183-186	-28,2' (C 0,27, HOAc)
6, 15714	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³'⁶, hArg(Bu,)³·⁸, D-Ala'°]LHRH		156-158	-16,76“ (C 0,44, HOAc)
7, 15678	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, D-hArg(Etj)⁸, D-Ala'°]LHRH		130-132	17,7“ (C 0,53, HOAc)
9,61129	(N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³, DTyr⁶, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁵·⁸, D-Ala'°]LHRH		140-142	-17,96“ (C 0,38, HOAc)
11, 15515	[N-Ac-D-Nal©¹, D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Pal(3)⁵, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁸, D-Ala’°]LHRH		140-141	-12,64“ (C 0,14, HOAc)
72, 15378	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, hArg(El₂)⁸, D-Ala'°]LHRH		140-142	-20,72“ (C 0,3, HOAc)
13, 26310	[N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, hArg(CH₂)₃ ⁸, D-Ala^,0]LHRH		149-150	-23,53“ (C 0,38, HOAc)
14, 48890	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, hArg(Bu,)⁸, D-Ala¹⁰]LHRH	*	154-156	-17,24“ (C 0,21, HOAc)
75, 26334	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Trp³·⁶, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁸, D-Ala^l0]LHRH
76, 96473	[N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCI-Phe², D-Trp³, DhArg(El2)⁶, hArg(E<2)⁸, D-Ala¹⁰]LHRH		160-162	-23,3“ (C 0,4, HOAc)
77, 26306	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³, DhArg(Et2)⁶, D-hArg(Et2)⁸, D-Ala^l0]LHRH		140-142	-15,7“ (C0.16, HOAc)
18, 61289	[N-Ac-D-NalP)¹, D-pF-Phe², D-Pal(3)³, DhArg(Buj)⁶, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁸, D-Ala’°]LHRH		132-135	-17,18“ (C 0,11, HOAc)
79, 48815	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Trp³, DhArg{CH2)3⁶, hArg(CH2)₃ ⁸, D-Ala'°JLHRH		152-154	-23,94“ (C 0,21, HOAc)
20, 26220	(N-Ac-D-Nal(2)', D-pF-Phe², D-Pal(3)³, DhArg(Et2)⁶, D-hArg(Et2)⁸, D-Ala’°]LHRH		143-145	-21,66“ (C 0,28, HOAc)
27, 26126	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁸, D-Ala^l0]LHRH	*	120-122	-14,95“ (C 0,7, HOAc)
22, 26906	[N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCl-Phe², D-Trp³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁸, D-Ala¹⁰]LHRH	*	140-143	-14,58“ (C0.48, HOAc)
23, 48182	[N-Ac-D-Nal(2)‘, D-pCI-Phe², D-Trp³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂)₃ ⁸. D-Ala^l0]LHRH		156-158	-22,94“ (C 0,27, HOAc)
24, 26527	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pF-Phc², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂)₃ ⁸, D-Ala^l0JLHRH		150-153	-19,26“ (C 0,3, HOAc)
25, 26723	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂)₃ ⁸, D-Ala^l0]LHRH		156-158	-22,22“ (C 0,27, HOAc)
26, 64004	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Trp³·⁶, hArg(Et₂)⁸, D-Ala¹⁰]LHRH		155-157	-34,09“ (C 0,26, HOAc)
27, 64658	[N-Ac-D-Nal(2)'_t D-pCl-Phe², D-Trp³·⁶, hArg(Buj)⁸, D-Ala'°]LHRH		146-148	-32,46“ (C 0,34, HOAc)
28, 64359	[N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCI-Phe², D-Trp³·⁶, hArg(CH₂),⁸, D-Ala'°]LHRH		163-165	-28,71“ (C 0,42, HOAc)
29, 64911	[N-Ac-D-Nal©¹, D-pCl-Phe², D-Pal(3)³, DhArg(Bu,)⁶, hArg(Bu,)⁸, D-Ala'°]LHRH		150-153	-22,44“ (C0.10, HOAc)
30, 64381	\|N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³, DhArgCCH^⁶, hArg(CH₂),\ D-Ala^l0]LHRH		154-155	-22,68“ (C 0,23, HOAc)
31, 64736	[N-Ac-D-Nal(2)’, D-pF-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Lys(PyrAc)⁵, hArg(Et₂)⁸, D-Ala'°]LHRH	*	140-142	-41,84“ (C 0,1, HOAc)

HU 210 819 A9

A vegyület száma, kódja	A vegyület	Aminosav analízis	Op. C	l«]g
32, 64802	[N-Ac-D-Nal(2)’, D-pF-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Lys(Nic)⁵, hArg(Et₂)^{8 *}, D-Ala^l0]LHRH	*	140-142	-57,03’ (C 0,12, HOAc)
33, 64601	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pF-Phe², D-Pal(3)^w, hArg(Et₂)⁸, D-Ala'°]LHRH		176-178	-18,33’ (C 0,12, HOAc)
34, 64132	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pF-Phe², D-Pal(3)³·⁶, LhArg(Et₂)⁵·⁸, D-Ala'®]LHRH			-24,26’ (C 0,70, HOAc)
39,	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, hArg(CH₂CF,Et)⁸, D-Ala'°]LHRH	*

* ld. a 2. táblázatban az aminosav-analízist

2. táblázat Aminosav-analízis (RS-26334): Ser 0,96 (1); Pro 0,96 (1); Alá 0,98 (1); Leu 0,95 (1); Tyr 1,07 (1); Lys 0,09 (0); NH₃ 1,82 (1);

Trp 2,12 (2); p-CI-Phe 1,00 (1); hArg(CH₂CF₃)₂ 0,89 (1); Nal(2) 1,09 (1).

(RS-26126): Seri,01 (1); Pro 0,99 (1); Alá 0,98 (1); Leu 0,95 (1); Lys 0,20 (1); NH₃ 1,27 (1); Arg 1,08 (1);

Pal(3) 2,10 (2); p-CI-Phe 1,11 (1); hArg(CH₂CF₃)₂ 0,79 (1); Nal(2) 1,02(1).

(RS-26906): Ser 1,03 (1); Pro 0,97 (1); Alá 0,98 (1); Leu 0,90 (1); NH₃ 2,25 (1); Trp 2,30 (2); Arg 1,12(1);

p-CI-Phe 1,03 (1); hArg(CH₂CF₃)₂ 0,99 (1); Nal(2) 1,12 (1).

(RS-64736): Ser 0,84 (1); Pro 0,89 (1); Alá 0,99 (1); Leu 1,01 (1); Lys 1,05 (1); NH₃ 0,91 (1); hArg(Et2) 1,04 (1); Pal(3) 2,42 (2); p-F-Phe 1,21 (1); Nal(2) 1,13 (1).

(RS-64802): Ser 0,92 (1); Pro 0,95 (1); Alá 1,01 (1); Leu 0,99 (1); Lys 1,01 (1); NH, 0,96 (1); hArg(Et₂) 1,02 (1); Pal(3) 2,30 (2); p-F-Phe 1,15 (1); Nal(2) 0,96 (1).

(RS-12972): Ser 0,76(1); Pro 1,06 (1); Alá 0,89 (1); Leu 1,04(1); Tyr 1,07(1); p-CI-Phe 1,17(1);NH₃ 1,03 (1); Pal(3) 2,10 (2); hArg(C₂H₅, CH₂CF₃) 1,66(1); Nal(2) 1,14(1).

8. példa

Biológiai aktivitás

a) Tesztoszteron visszaszorítása

A tersztoszteron visszaszorítást a következő eljárás szerint mértük.

Két kísérletet végeztünk, amelyekhez 11 vagy 13, felnőtt érintetlen hím kutyákból (Beagle, 1,5 és 6,5 év 40 közötti korúak, amelyeket a Syntex, LRE, Ridglan vagy White Eagle cégektől kaptunk) álló csoportot használtunk. Az állatokat minden héten, hat héten át, tetszőlegesen a 11 vagy 13 dóziscsoport valamelyikébe osztottuk (hordozó vagy minden LHRH antagonisa né- 45 hány különböző dózisából egy) úgy, hogy minden dóziscsoportban hat kutya volt. Az 1. csoport állatai egyetlen szubkután injekciót kaptak, amely 0,1 ml/kg testtömeg hordozót tartalmazott. A többi csoportban az állatok a mellékelt 1. listán látható dózisokat kapták 50 (mikrogramm vegyület/0,1 ml injekció térfogat/kg testtömeg). A hordozó 50/50 propilénglikol/konyhasó-oldat volt. Minden kutyától a feji vénán át kb. 3 ml heparinizált vérmintát vettünk közvetlenül az injektálás előtt és 30 perccel, 1, 2, 4, 6, 8 és 24 órával az 55 injektálás után. A vérmintákat a vétel után azonnal jégre tettük. A plazmát centrifugálással és felszívással két órán belül elkülönítettük, és a tesztoszteron szintek radioimmun meghatározásáig -20 C-on tároltuk.

A tesztoszteron szinteket radioimmun eljárással ha- 60 tároztuk meg. A két vizsgálat eredményét összesítettük, és a tesztoszteron szinteket a dózisok függvényében ábrázolva meghatároztuk az ID₅₀ értékeket (amelyek nyolc órán át a tesztoszteron 50%-os maximális visszaszorításához szükségesek). Ezeket az értékeket a 3. táblázatban foglaltuk össze, amelyek a standardként használt LHRH antagonista Detirelix (RS-68439)-hez viszonyítva is mutatják a vegyületek relatív hatásosságát.

I. vizsgálat (II dóziscsoport)

Csoport	Vegyület (RS szám)	Dózis
1.	hordozó
2.	RS-26306	0,06 (J.g/0,1 ml/kg
3.	RS-26306	0,25 pg/0,1 ml/kg
4.	RS-26306	1,0 p.g/0,1 ml/kg
5.	RS-26306	4,0 pg/0,1 ml/kg
6.	RS-26306	16,0 pg/0,1 ml/kg
7.	RS-26723	0,06 pg/0,1 ml/kg
8.	RS-26723	0,25 pg/0,1 ml/kg
9.	RS-26723	1,0 pg/0,1 ml/kg
10.	RS-26723	4,0 pg/0,1 ml/kg
II.	RS-26723	16,0 pg/0,1 ml/kg

HU 210 819 A9

2. vizsgálat (13 dóziscsoport)

Csoport	Vegyület (RS szám)	Dózis
1.	hordozó
2.	RS-68439 (standard)	0,25 pg/0,1 ml/kg
3.	RS-68439 (standard)	1,0 pg/0,1 ml/kg
4.	RS-68439 (standard)	4,0 pg/0,1 ml/kg
5.	RS-68439 (standard)	16,0 pg/0,1 ml/kg
6.	RS-15378	0,25 pg/0,1 ml/kg
7.	RS-15378	1,0 pg/0,1 ml/kg
8.	RS-15378	4,0 pg/0,1 ml/kg
9.	RS-15378	16,0 pg/0,1 ml/kg
10.	RS-15678	0,25 Jlg/0,1 ml/kg
11.	RS-15678	1,0 pg/0,1 ml/kg
12.	RS-15678	4,0 pg/0,1 ml/kg
13.	RS-15678	16,0 pg/0,1 ml/kg

3. táblázat

AZ LHRH ANTAGONISTÁK IN VIVŐ HATÁSA TESZTOSZTERON VISSZASZORÍTÁSA Hím kutyákkal végzett vizsgálatok

Vegyület Kódszám és szerkezet	Vizsgált dózisok S. C. Inj. (gg/kg)	A teljes tesztoszteron vissza- szorítás időtartama 16 pg/kg	Tesztoszteron visszaszorítás 08 óra alatt ID_5o* (hatás)
RS-68439 (Detirelixstandard) [N-Ac-DNal(2)’, D-pCIPhe², D-Trp³, DhArgfEtj)⁶, DAla'°]LHRH	0,25-16	8 óra (1)	2,3 pg/kg (1,0)
RS-26723 [N-Ac-DNal(2)', D-pCIPhe², D-Pal(3)³, Arg⁵, LhArg/CHj),⁸, DAla^lfr\|LHRH	0,06-16	6 óra (,8)	5,5 pg/kg (0,4)
RS-15678 [N-Ac-DNal(2)¹, D-pCIPhe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, LhArg(Et₂)⁸, DAla'°]LHRH	0,25-16	4 óra (,5)	1,9 pg/kg (1.2)
RS-15378 [N-Ac-DNal(2)¹, D-pCIPhc², D-Pal(3)³·⁶, LliArg/Etj⁸, DAla^l0]LHRH	0,25-16	8 óra(l)	0,4 pg/kg (5,8)
RS-26306 [N-Ac-DNal(2)', D-pCIPhe², D-Pal(3)⁵, DArg(Et2)⁶,LhArg(Et2)⁸, DAla¹⁰]LHRH	0,06-16	>24 óra 03)	0,3 pg/kg (7,8)

*ID⁵⁰ = a tesztoszteron 8 óra alatti maximális visszaszorításának 50%-ához szükséges dózis

b) Hisztamin-felszabadító és ovulációellenes hatás

Néhány, találmány szerinti vegyület hisztamin-felszabadító és ovulációellenes hatását a következő eljárások segítségével hasonlítottuk össze:

1. Hiszlamin-felszabadítás meghatározása

Három vagy négy hím Sprague Dawley patkányból (350 g, Iffa-Credo, Franciaország) vegyes peritoneális sejteket különítettünk el oly módon, hogy először 10 ml, 50 pg/ml heparint tartalmazó 0,9%-os konyhasóoldatot injektáltunk az állatokba intraperitoneálisan. A hasüreg egy percig tartó gyengéd masszírozásával a peritoneális sejteket eltávolítottuk, összegyűjtöttük és 5 percig (1500 fordulat/perc) centrifugáltuk. Három alkalommal kalciummentes Krebs-Ringer pufferrel (KRB) öblítettük a sejteket (a puffer összetétele: 141,9 mM nátrium-klorid; 4,7 mM kálium-klorid; 1,2 mM magnézium-szulfát; 2,5 mM dinátrium-hidrogénfoszfát; 0,6 mM kálium-dihidrogén-foszfát), majd mikroszkóp alatt megszámoltuk, és megfelelő mennyiségű kalciummentes KRB oldattal oly mértékben hígítottuk, hogy a koncentráció 2 x 10'⁶ sejt/ml volt. Az elegy 0,5 ml-es részleteit 0,3 ml kalciummentes KRB oldattal 5 percig 35 ”C-on előmelegítettük és 0,1 ml, vizsgálandó anyagot tartalmazó oldatot adtunk hozzá. Öt perc eltelte után a reakciót 0,1 ml, kalciumtartalmú KRB oldat hozzáadásával indítottuk meg, 15 perccel később pedig 2,5 ml kalciummentes KRB oldattal állítottuk le, és az elegyet jégre tetlük. A sejtszuszpenziőt centrifugáltuk, a felülúszó hisztamin tartalmát Shore és munkatársai [Immunoi., 127, 182-186 (1959)] módszerével, fluorimetriásan határoztuk meg, azonban az extrakciós eljárást elhagytuk (gerjesztés 365 nm, emisszió 450 nm). A kísérletben alkalmazott koncentrációnál egyik reagens sem fluoreszkált o-ftaldialdehiddel.

A sejtszuszpenzió teljes hisztamin tartalmát szonikálás után (2 perc, 5 másodperces frekvenciaimpulzus) határoztuk meg.

A spontán hisztamin-felszabadulást minden mért értékből levontuk.

Számítás:

A felszabadult hisztamin százalékát a következő egyenlet alapján számítottuk:

A sejtmentes felülúszó hisztamintartalma Spontán felszabadult hisztamin

----x 100

A sejtszuszpenzió teljes hisztamintartalma

Reagensek és készülékek:

Az o-ftaldialdehidet a Fluka cégtől (No. 79760) szereztük be. Minden más vegyüld analitikai tisztaságú volt, és az oldatokat kalciummentes KRB oldatban készítettük.

Perkin Elmer 2000 fluoriméterrel dolgoztunk, a szonikálást VIBRA-CELL (Sonics materials) készülékkel végeztük, amely mikrofeltétekkel van ellátva.

2. Az ovulációellenes hatás vizsgálata

Eljárás: Nőstény patkányokat legalább 7-10 napig a laboratóriumi körülményekhez akklimatizáltunk (14 óra világosság, 10 óra sötétség, a fények reggel 5-kor bekapcsolva). Minden egyes patkány esetében

HU 210 819 A9 délelőtt fél nyolc és kilenc között naponta vaginális öblítést végeztünk legalább 12 napig, és az ivarzási ciklus állapotának meghatározására a folyadék citológiáját mikroszkóp segítségével vizsgáltuk. Azokat a patkányokat választottuk ki, amelyeknél az utolsó észlelt ciklust megelőzően két normális négynapos ciklust találtunk. A várható nemi ciklus napján az állatokat megöltük, a petevezetékeket eltávolítottuk, és boncoló mikroszkóp alatt, a frissen érett peték szempontjából vizsgáltuk. A petéket leválasztottuk a petevezetékről és megszámoltuk. Az ovulációellenes hatás ED_S0 értékének kiszámításához az ovuláló nőstények százalékát a dózis lóg függvényében ábrázoltuk.

A hisztamin felszabadító és ovulációellenes hatás vizsgálatakor kapott eredményeket a 4. táblázatban foglaljuk össze.

9. példa

A találmány szerinti vegyületek akut toxicitását intravénás injektálással, patkányokban vizsgáltuk. Három hím patkányból álló csoportok egyetlen, hor5 dozót vagy 1,0 mg/kg hatóanyagot (RS—15378 vagy RS-26306 kódszámú vegyületet) tartalmazó injekciót kaptak. Két további csoport vagy 0,3 vagy 1,0 mg/kg RS-68439 kódszámú standard vegyületet kapott (a korábbi példákban minden vegyületet megnevez10 tünk).

Az injekciókat a farki vénába adtuk 15-20 másodperces időközökben. Az állatokat rögtön a beadáskor és 0,5, 1,0, 3,0 és 6,0 órával a beadás után figyeltük meg a toxicitás klinikai tünetei szempontjából. Az eredmé15 nyék az 5. táblázatban láthatók.

4. táblázat

Különböző LHRH analógok hisztamin-felszabadító és ovulációellenes hatásának összehasonlítása

A vegyület száma, kódja	A vegyület	Hisztamin felszabadítás ED₅q (gg/ml)	Ovulációellenes ed₅₀ (pg)
2, 68439	[N-Ac-D-Nal(2)¹, D-pCI-Phe², D-Trp³, D-hArg(Et₂)⁶, DAla'°]LHRH	0,18 + 0,02	-0,6
3, 31384	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Trp³, D-hArg(CH₂)₃ ⁶, DAla^l0]LHRH	0,41+0,03	0,56
6, 15714	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³⁶, hArg(Bu,)⁵·⁸, DAla¹⁰]LHRH	9,3 ± 0,6	1,5
7, 15678	[N-Ac-D-Na!(2)¹, D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg³⁶ hArg(Et₂)⁸, D-Ala'°]LHRH	23,6 ±6	0,425
9,61129	(N-Ac-D-Nal(2)’, D-pCI-Phe², D-Pal(3)³, D-Tyi⁶, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁵·⁸, D-Ala'°]LHRH	53 + 13,6	1,15
12, 15378	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, hArg(Et₂)⁸, DAla¹⁰]LHRH	196 + 39,6	0,6
13, 26310	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, hArg(CH₂)₃ ⁸, DAla'°]LHRH	20	0,68
14, 48890	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phc², D-Pal(3)³⁶, hArgíRu,)⁸, DAla'°]LHRH	15,7	1,2
17, 26306	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³, D-hArg(Et₂)⁶, hArg(Etj)⁸, D-Ala'°]LHRH	13	0,285
18, 61289	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pF-Phe², D-Pal(3)³, D-hArg(BU\|)⁶, hArg(CH2CF₃)₂ ⁸, D-Ala¹⁰]LHRH	59	1,0
20, 26220	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pF-Phe², D-Pal(3)³, D-h Arg(Et2)⁶, hArg(Et2)⁸, D-Ala'°]LHRH	8,0	1,0
21, 26126	[N-Ac-D-Nal(2)*, D-pCI-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂CF₃)₂ ⁸, D-Ala'°]LHRH	0,95	0,595
22, 26906	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Trp³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂CF,)₂ ⁸, D-Ala'°]LHRH	0,56	12
23,48182	[N-Ac-D-Nal(2)¹, D-pCl-Phe², D-Trp³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂)₃ ⁸, D-Ala'°]LHRH	0,81	12,0
24, 26527	[N-Ac-D-Nal(2)>, D-pF-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂)₃ ^s, D-Ala^l0]LHRH	6,2	0,5
25, 26723	[N-Ac-D-Nal(2)‘, D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, Arg⁵, hArg(CH₂),⁸, D-Ala‘°]LHRH	1,5	0,295
26, 64004	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Trp³·⁶, hArg(Et₂)⁸D-Ala'°]LHRH	16,0	-0,9
29. 64911	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)’, D-hArg(Bu,)⁶, hArgíBu,)⁸, D-Ala¹⁰]LHRH	0,64	-0,9
30, 64381	[N-Ac-D-Nal(2)', D-pCI-Phe², D-Pal(3)³, D-hArg(CH2)3⁶, hArg(CH2)₃ ⁸, D-Ala'°]LHRH	1,33	-0,6

HU 210 819 A9

5.táblázat

A vegyület kődszáma és neve	Dózis mg/kg	Tünetek
RS-68439 [N-Ac-D-Nal(2)‘, D-pCl-Phe², D-Trp³, D-hArgíB)?, DAla'°]LHRH	0,3	letargia, puffadás, cianózis, nehézlégzés, fokozott ivás
	1,0	a fenti súlyos tünetek, halál
RS-15378 [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³·⁶, D-hArg(Et)₂ ⁸, D-Ala¹⁰]LHRH	1,0	nincs válasz
RS-26306 [N-Ac-D-Nal(2)', D-pCl-Phe², D-Pal(3)³, D-hArg(Et)2⁶, hArg(Et)2⁸, D-Ala'°]LHRH	1,0	nincs válasz

* Hordozó: 50% propilénglikol

Claims

1. (I) általános képletű vegyület A-B-C-Ser-D-E-F-G-Pro-J (I)

123456789 10 vagy gyógyászatilag elfogadható sója, a képletben A a következő amino-acil-csoportok D- vagy L-izomerje: N-Ac-D,L-delta^3,4-propil-csoport, N-AcD,L-propil-csoport, N-Ac-D,L-fenil-alanil-csoport, N-Ac-D,L-(p-klór-fenil)-alanil-csoport, N-Ac-D,L(p-fluor-fenil)-alanil-csoport, N-Ac-3 - (1 -naftil)D,L-alanil-csoport, N-Ac-3-(2-naftil)-D,L-alanilcsoport és N-Ac-3-(2,4,6-trimetil-fenil)-D,L-alanilcsoport;

B D-fenil-alanil-csoport, D-(p-klór-fenil)-alanil-csoport, D-(p-fluor-fenil)-alanil-csoport, D-(p-nitro-fenil)-alanil-csoport, 2,2-difenil-glicil-csoport, D-ametll-(p-klór-fenil)-alanil-csoport vagy 3-(2-naftil)D-alanil-csoport;

C D-triptofanil-csoport, D-fenil-alanil-csoport, 3-(3piridilj-D-alanil-csoport vagy 3-(2-naftil)-D-alanilcsoport;

D L-fenil-alanil-csoport, L-tirozil-csoport vagy 3-(3piridilj-alanil-csoport, arginilcsoport vagy G;

E 3-(2-naftil)-D-alanil-csoport, 3-(3-piridil)-D-alanilcsoport, D-tirozil-csoport, D-triptofanil-csoport, Dnikotinil-D-lizil-csoport, piridil-acetil-lizil-csoport, D-Glu(AA)-csoport vagy G;

G -HN-CH-CO20

HN N

HN N ^=7

HN N \ /

A—C-(CHX (CH₂)„ (II)

I

NH

I

Ri_HN-C=NR² (II) általános képletű csoport, amelyben n értéke 1-5,

R¹ 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy fluor-alkilcsoport;

R² hidrogénatom vagy R¹; vagy képletű vagy általános képletű csoport, amelyekben m értéke 1-4,

A hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

35 X halogénatom vagy A; és

J D-alaninamid, D-leucinamid, glicinamid vagy

-NHR⁴ általános képletű csoport, amelyben R⁴ kevés szénatomos alkilcsoport vagy NHCONHj csoport.

2. Az 1. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben

40 A N-Ac-D-Nal(2) vagy B-Ac-D-pCI-Phe;

B D-pCl-Phe vagy D-pF-Phe;

C D-Trp, D-Nal(2) vagy Pal(

3);

D Pal(3), Tyr, Arg, Deh, Mbh, Bth vagy Pha;

E D-Trp, D-Tyr, D-Nal(2), D-Pal(3), D-Deh, D-Mbh,

45 D-Bth vagy D-Pha;

F Leu vagy Phe;

G Deh, Bth, Mbh vagy Pha; és J D-AlaNHj vagy GlyNH₂, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

50 3. A 2. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben

A N-Ac-D-Nal(2);

B D-pCl-Phe;

C D-Trp vagy Pal(3);

D Tyr, Arg, Deh, Mbh, Bth vagy Pha;

55 F Leu;

J D-AlaNH₂, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

4. A 3. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben

G Deh, vagy Bth, vagy gyógyászatilag elfogadható 60 sója.

HU 210 819 A9

5. A4. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben G Deh vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

6. A 3. igénypont szerinti olyan

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-Tyr-E-Leu-GPro-D-AlaNH₂ általános képletű vegyület, amelyben E D-Pal(3) vagy D-Trp, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

7. A 6. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben C és E jelentése azonos, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

8. A 3. igénypont szerinti olyan

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-Tyr-E-Leu-GPro-D-AlaNH₂ általános képletű vegyület, amelyben

E D-Deh, D-Bth, D-Mbh vagy D-Pha, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

9. A 3. igénypont szerinti olyan

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-Arg-E-Leu-GPro-D-AlaNH₂ általános képletű vegyület, amelyben

E D-Trp, D-Pal(3), D-Nal(2) vagy D-Tyr, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

10. A 9. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben E D-Trp vagy D-Pal(3), vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

11. A 10. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben C és E jelentése azonos, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

12. A3. igénypont szerinti olyan

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-D-E-Leu-G-ProD-AlaNH₂ általános képletű vegyület, amelyben

D Deh, Bth, Mbh vagy Pha, és

E D-Tyr, D-Nal(2), D-Trp vagy D-Pal(3), vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

13. A 12. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben E D-Tyr vagy D-Pal(3), vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

14. A 3. igénypont szerinti olyan

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-E-LeuG-Pro-D-AlaNH₂ általános képletű vegyület, amelyben

E D-Trp, D-Tyr vagy D-Nal(2), vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

15. A 3. igénypont szerinti olyan

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-C-Ser-D-E-Leu-G-ProD-AlaNHj általános képletű csoport, amelyben

D és G egymástól függetlenül Deh, Bth, Mbh vagy

Pha, és

C és E egymástól függetlenül D-Trp vagy D-Pal(3), vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

16. A 3. igénypont szerinti

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-G-Pro-D-AlaNH₂ általános képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

17. A 3. igénypont szerinti

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂ képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

18. A 3. igénypont szerinti

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Mbh-DPal(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂ képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

19. A 3. igénypont szerinti

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Pal(3)-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

20. A 3. igénypont szerinti

N-Ac-D-NaI(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂ képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

21. A3. igénypont szerinti

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Bth-DTyr-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂ képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

22. A 3. igénypont szerinti

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DDeh-Leu-Deh-Pro-D-AlaNH₂ képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

23. A 3. igénypont szerinti, az alábbiakban felsorolt vegyületek egyike:

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Na!(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Lcu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂·,

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-TrpLeu-B th-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Arg-D-TrpLeu-Pha-Pro-D-AiaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-NaI(2)-D-pCI-Phe-D-Pal(3)-Ser-Arg-DPal(3)-Leu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCI-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-BthLeu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Trp-Ser-Tyr-D-PhaLeu-Pha-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Tyr-DBth-Leu-Bth-Pro-D-AlaNH₂;

N-Ac-D-Nal(2)-D-pCl-Phe-D-Pal(3)-Ser-Mbh-DPa1(3)-Leu-Mbh-Pro-D-AlaNH₂.

24. Gyógyászati készítmény, amely egy, az 1-22. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet legalább egy gyógyászatilag elfogadható segédanyaggal együtt tartalmaz.

25. Az 1-22. igénypontok bármelyike szerinti vegyület alkalmazása LHRH antagonistaként.