HU209163B - Structure for fixing edge rails - Google Patents

Description

A találmány tárgya szerkezet áttörésmentes vezetősínek rögzítésére, ahol a vezetősín körmök által van átkulcsolva, amely körmök egy rögzítővázon vannak rögzítve,

A vezetősíneket akkor alkalmazzák, ha el kell kerülni a kerék ráfutását más vágány-felépítményekre, főként keresztezési csúcsbetétekre vagy keresztezési csúcsra. Főként merev keresztezési csúcsoknál a vagontengely kerék általi megvezetése a csúcsbetét átellenes oldalán húzódó vezetősín segítségével történik. A vezetősínek rögzítésére különféle megoldások ismertek, így ismeretes például, hogy a vezetősíneket hagyományos módon csavarkötéssel ún. vezetősínszékeken rögzítik. Az ilyen megoldás esetén a vezetősínt a talpfaosztásnak megfelelő meghatározott távolságokban át kell fúrni. Mivel különböző kitérő-geometriák esetén különböző talpfalosztások kerülnek alkalmazásra, egy előre átfúrt vezetősín többnyire csak egy meghatározott kitérő-geometriánál alkalmazható.

A vezetősínek azonban rögzíthetők ilyen átfúrások és csavarkötések nélkül is, és amint az például az US-PS 947 317 sz. szabadalmi leírás alapján már ismertté vált, a vezetősínek körmök révén vezetősínszékekhez szoríthatók. Az említett ismert szerkezetnél a körmök csavarozással mereven vannak rögzítve a vezetősínszéken. A vezetősíncsatoma kopás miatti megnövekedése, illetve a vezetéstávolság ennek megfelelő csökkenése esetén azonban az egész vezetősínt ki kell cserélni, mivel az utánszabályozás a rögzítés adott geometriája következtében nem oldható meg nagyobb ráfordítás nélkül.

A fentiekből kiindulva a találmány által megoldandó feladat olyan szerkezet létrehozása vezetősínek rögzítésére, amelynél az adott esetben szükségessé váló karbantartási munkák gyorsan és minimális ráfordítással elvégezhetők és amelynél a vezetősínben kialakítandó áttörések elhagyása mellett egyszerű lehetőség adódik kívánt esetben a vezetősín rugófeszités általi rögzítésére és megtámasztására. A találmány szerinti kialakítással főként az kívánjuk elérni, hogy rugózó elemek alkalmazása esetén az olyan karbantartási műveletek, mint például a rugócsere, különösebb segédeszközök nélkül, a lehető legrövidebb idő alatt elvégezhető legyen.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan szerkezettel oldjuk meg, amelynél a rögzitőváz egy, a vezetősín hosszirányával párhuzamosan húzódó rögzítőlemezt tartalmaz, a körmök pedig át vannak bújtatva a rögzítőlemez áttörésein és a rögzítőlemez vezetősíntől távolabb eső oldalához vannak szorítva, általában valamely rugózó elem közbeiktatásával. Azáltal, hogy egy a vezetősín hosszirányával párhuzamosan húzódó rögzítőlemezt alkalmazunk, a vezetősín egyszerű és biztos megtámasztását érjük el a sínek hosszirányára merőlegesen, és a körmök hozzászorítása az ilyen rögzítőlemezhez gyorsan és minimális szerelési munkával elvégezhető. A vezetősín hosszirányával párhuzamosan húzódó rögzítőlemez emellett egyszerű módon lehetővé teszi távtartó elemek elrendezését, hogy kompenzálni lehessen a vezetősín kopását a vezetősín cseréje nélkül és egyszerű eszközökkel be lehessen állítani a vezetősín-csatorna szükséges belső szélességét, illetve a szükséges vezetéstávolságot. A rögzítőlemezen átbújtatott körmök révén létrehozott rögzítésmód különösen egyszerű módon teszi lehetővé a rugózó elemek elrendezését is, hogy megvalósíthassuk a vezetősínek rugóterhelésű leszorítását és biztos megtámasztását, ahol a szerkezeti kialakítás egyúttal lehetőséget nyújt arra, hogy a választott rugóelőfeszítést bonyolult beállítási műveletek nélkül akkor is biztosan ismét beállíthassuk, ha a vezetősín-csatorna kopás okozta megnagyobbodásának, illetve a vezetéstávolság csökkenésének kiegyenlítésére távtartó elemeket helyezünk el.

Különösen gyors és biztos rögzítés valósítható meg a találmány értelmében azáltal, ha a körmök a vezetősíntől távolabb eső szabad végükön feszítőék befogadására alkalmas keresztfurattal vannak ellátva. Az ilyen feszítőékek együttműködhetnek rugókkal, ahol a feszítőékek bevetésével közvetlenül egy jól definiálható rugóerő hozható létre. Ennek változataként azonban az ilyen feszítőékek egy további ékkel is együttműködhetnek, ahol a szerkezet előnyösen úgy van kialakítva, hogy a körmök keresztfuratába beverhető feszítőék egy, az ékfelületnek megfelelő, önzáróan kialakított felülettel rendelkező és a rögzítőlemezen megtámasztható ékkel működik együtt. Ebben az esetben ugyancsak egy merev, azonban gyorsan létesíthető kapcsolat jön létre, ahol a kívánt szorítóerő az ékek hosszából, illetve áttételi viszonyából adódik.

Különösen a rugóterhelésű rögzítés létrehozásánál jár jelentős előnyökkel a haránt, illetve függőleges ékek feszítőékként való alkalmazása. A szerkezetet itt előnyös úgy kialakítani, hogy a rugózó elemet legalább egy laprugó vagy rugós alátétgyűrű vagy csavarrugó képezi, míg a feszítőék a körmökre ható húzóerő kifejtéséhez a rögzítőváz támfelületeivel működik együtt. Az ilyen kialakítás közvetlenül a feszítőék bevetése után meghatározott rugóerőt eredményez, ahol a vezetősín hosszirányával párhuzamosan húzódó rögzítőlemeznek köszönhetően az előre megadott rugóerő egyszerű módon a vezetősín növekvő elhasználódás miatti utánállításakor is biztosan fenntartható. Ebből a célból a szerkezet előnyösen úgy van kialakítva, hogy a rugózó elem és a rögzítőlemez között oldható távtartó elemek vannak elrendezve, amelyek a vezetősín és a rögzítőlemez közé áthelyezhetők, ahol célszerűen a távtartó elemek vastagsága a körmökre ható húzóerő irányában mérve a vezetősín nyomkarima felé néző felületén maximálisan megengedhető kopás mértékének felel meg. Egy új vezetősínt ennél a szerkezetnél úgy kell beépíteni, hogy a távtartó elemeket a rugózó elem és a rögzítőlemez között helyezzük el, ugyanakkor a kopás növekedésével ezeket a távtartó elemeket ezen eredeti helyzetükből egy, a vezetősín rögzítőlemez felé néző felülete és a rögzítőlemez közötti helyzetbe helyezhetjük át. Egy feszítőék újbóli bevetésével közvetlenül az eredetileg előirányzott szorítóerőt érjük el, így további beállítási műveletekre nincs szükség.

Különösen stabil szerkezethez jutunk annál a célszerű kiviteli alaknál, ahol a rögzítőlemez az alátétle2

HU 209 163 Β mezzel, illetve bordáslemezzel egy darabot képező módon van kialakítva, ugyanakkor a feszítőék ütközőit a rögzítőváz rögzítőlemezre merőlegesen kiterjedő és ahhoz csatlakozó támlemezeiben levő kivágások képezik. Az egy darabot képező kialakítás létrehozható hegesztett szerkezetként, ahol a rögzítőlemez a vezetősínszékkel együtt süllyesztékben kovácsolt vagy öntött szerkezetként is kialakítható.

A sínek hosszirányában felvevendő erők az ilyen szerkezeti kialakításnál a vezetősín és a rögzítőlemez közötti frikciós, illetve súrlódási erőkként jelentkeznek, míg a sínek hosszirányára merőlegesen fellépő erőket a vezetősín veszi fel és közvetlenül a rögzítőlemezre viszi át. Az áttolási erőket azonban nemcsak súrlódás révén a vezetősín hosszirányával párhuzamosan húzódó rögzítőlemez veheti fel, hanem a vezetősínszék is egy lényegében függőleges irányban, miközben a szerkezet előnyösen úgy van kialakítva, hogy a rögzítőváz vezetősínszékként van kiképezve, amelynek a vezetősín felé néző felületei támfelületeket képeznek a vezetősín lába számára.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az l.ábra egy első találmány szerinti szerkezet metszete a 2. ábra I-I vonala szerint, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezet nézete a II nyíl irányából, a 3. ábra egy másik találmány szerinti szerkezet metszete a 4. ábra III-ΠΙ vonala szerint, a 4. ábra a 3. ábra szerinti szerkezet nézete a IV nyíl irányából, az 5. ábra egy további, két önzáróék által közvetlenül megfeszíthető találmány szerinti szerkezet metszete a 6. ábra V-V vonala szerint, a 6. ábra az 5. ábra szerinti szerkezet nézete a VI nyíl irányából, a 7. ábra egy másfajta feszítőelemmel rendelkező további találmány szerinti szerkezet metszete a 8. ábra VII-VII vonala szerint, míg a 8. ábra a 7. ábra szerinti szerkezet nézete a VIII nyíl irányából.

A találmány szerinti szerkezet 1. és 2. ábrán látható kiviteli alakjánál egy 1 vezetősín egy, a hosszirányában húzódó 2 rögzítőlemezre van kampó, illetve 3 köröm által rászorítva. Az 1 vezetősínt a 2 rögzítőlemezre rászorító erő egy, a 2 rögzítőlemeznek az 1 vezetősíntől távolabb eső oldalán 5 távtartó elemek közbeiktatása mellett elrendezett 4 laprugón, és egy, a 3 körmön áthatoló és a 4 laprugót előfeszítő 6 feszítőéken keresztül állítható be. A 2 rögzítőlemez ennél a kiviteli alaknál egy 7 alátétlemezzel, illetve bordáslemezzel egy darabot képező módon van kialakítva, ahol a 2 rögzítőlemezhez emellett még rá merőlegesen húzódó és hozzá csatlakozó 8 támlemezek vannak társítva. A 8 támlemezek a 3 köröm 9 keresztfuratával egyvonalba eső 10, 11 kivágásokkal rendelkeznek, amelyek a 4 laprugó mellett ütközőként szolgálhatnak a 6 feszítőék beverésekor.

A 7 alátétlemezen, illetve bordás lemezen van emellett az 1 vezetősínnel együttműködő 12 pályasín rögzítve, például 13 csavarkötések segítségével, ahol a 7 alátétlemez rögzítése a rajzon fel nem tüntetett talpfákon 14 csavarkötésekkel történik. A sínek csavarkötéses rögzítése helyett természetesen más összekötőelemek is alkalmazhatók a 12 pályasín és 7 alátétlemez, illetve bordáslemez között.

A 2 rögzítőlemezből és a rá merőlegesen húzódó 8 támlemezekből álló rögzítőváz képezi az úgynevezett vezetősínszéket, amelynek az 1 vezetősín felé néző felületei az 1 vezetősín 15 lábának támfelületeiként vannak kialakítva.

Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaknál alkalmazott 4 laprugó az 5 távtartó elemek közbeiktatása mellett a 2 rögzítőlemez 1 vezetősíntől távolabb eső hátoldalára támaszkodik és a 6 feszítőéken, valamint a 3 körmön keresztül az 1 vezetősínt a 2 rögzítőlemez elülső oldalára szorítja. Az 1 vezetősínre ható normális (merőleges) erők a fenti kialakítás következtében közvetlenül a 2 rögzítőlemezre vannak levezetve. Az áttoló erők ugyanakkor súrlódás útján közvetítődnek a 2 rögzítőlemezre.

Ahhoz, hogy egy elhasználódott 1 vezetősínnél is biztosítani tudjuk a szükséges vezetősín-csatornát, vagyis az 1 vezetősín és a 12 pályasín közötti távolságot, melyet az 1. ábrán vázlatosan d hivatkozási jellel jelöltünk, valamint ezzel együtt egy állandó vezetéstávolságot, amely az 1 vezetősín és egy nem ábrázolt keresztezési csúcs közötti távolságot jelenti, különböző vastagságú és megfelelő számú 5 távtartó elemet (távtartó lemezt) építünk be és ezeket szintén összeszorítjuk.

Az 1 vezetősín új állapotában az 5 távtartó elemek a 2 rögzítőlemez 1 vezetősíntől távolabb eső oldalán, a 2 rögzítőlemez és a 4 laprugó között vannak elhelyezve. Az 1 vezetősín egyre nagyobb elhasználódásával és a d vezetősín-csatorna ezzel együtt járó megnövekedésével, illetve a vezetéstávolság ebből származó csökkenésével az 1 vezetősínt a 6 feszítőék eltávolításával kilazítjuk és megfelelő számú 5 távtartó elemet helyezünk el az 1 vezetősín és a 2 rögzítőlemez között, miáltal ismét a megfelelő vezetéstávolság és vezetősíncsatorna alakul ki. A 4 laprugó feszítőerejének nagysága és ezzel együtt az 1 vezetősínre ható rászorító nyomás ezáltal azonos marad, mivel az 1 vezetősín és a 4 laprugó síkja közötti tényleges távolság az 5 távtartó elemeknek az 1. ábrán bemutatott helyzetből az 1 vezetősín és a 2 rögzítőlemez közötti helyzetbe való áthelyezésével nem változott.

A 2 rögzítőlemez az adott kiviteli példában össze van hegesztve a 7 alátétlemezzel, illetve bordáslemezzel, valamint a 8 fémlemezekkel. Ennek alternatívájaként azonban süllyesztékben kovácsolt vagy öntött szerkezet is alkalmazható.

A 3 köröm 2 rögzítőlemezen való átbújtatására 16 áttörés szolgál, míg a 4 laprugóban, valamint az 5 távtartó elemeken ennek megfelelő 17, illetve 18 átlépőnyílás van kialakítva.

A 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alaknál az azonos alkatrészek számára megtartottuk az 1. és 2. ábra hivat3

HU 209 163 Β kozási jeleit. Az egyetlen lényeges különbséget az jelenti, hogy laprugó helyett az 1 vezetősín 2 rögzítőlemezre való rászorítását 19 rugós alátétgyűrű, illetve csavarrugó biztosítja, amelyet szintén a 6 feszítőék révén tudunk megfeszíteni, amikor a 6 feszítőék áthatol a 8 támlemezek 10 és 11 kivágásain.

Az 5. és 6. ábrán látható kiviteli alaknál az 1 vezetősínt két önzáró ék segítségével szorítjuk a 2 rögzítőlemezhez. Itt szintén alkalmazunk egy harántékként kiképzett 6 feszítőéket, amely egy második 20 ékkel működik együtt, mely utóbbi a 6 feszítőék bevetési irányára merőleges kiterjedésű. A harántirányú 6 feszítőéket beverjük a 3 köröm 9 keresztfuratába, illetve a 8 támlemezek 10, 11 kivágásaiba és a rá merőleges második 20 éknek a 2 rögzítőlemez 1 vezetősíntől távolabb eső felületén való megtámasztásával az 1 vezetősínt a 3 körmön keresztül a 2 rögzítőlemez elülső oldalához szorítjuk. Ennek során szintén alkalmazunk 5 távtartó elemeket, amelyeket az előrehaladó elhasználódás során egy, a 2 rögzítőlemez és a második 20 ék közötti, 5. ábrán bemutatott helyzetből, hasonlóan az előző kiviteli alakokhoz, egy, a 2 rögzítőlemez 1 vezetősín felé eső oldalfelülete és az 1 vezetősín közötti helyzetbe helyezünk át.

A bevert hossz, illetve a két 6, illetve 20 ék áttételi viszonyának függvényében érjük el a megfelelő feszítést.

A 7. és 8. ábra szerinti kiviteli alaknál az 1 vezetősínnek a 2 rögzítőlemez és 8 támlemezek által képzett vezetősínszéken való rögzítésére szolgáló 3 köröm szintén áthatol a 2 rögzítőlemez 16 áttörésen és hátulról átnyúlva befogja az 1 vezetősín 15 lábát. Az 1 vezetősín rászorítása és rögzítése ennél a kiviteli alaknál csavarkötéssel történik, ahol az 5 távtartó elemek és a csavarkötés 21 anyája között 22 rugós alátétgyűrű, csavarrugó vagy más hasonló rugózó elem van elrendezve. A 3 köröm 1 vezetősíntől távolabb eső része itt egy megfelelő menettel van ellátva. Ennél a kiviteli alaknál a 22 rugós alátétgyűrűt a 21 anya révén megfeszítjük és az 1 vezetősínt a 3 körmön keresztül itt is a 2 rögzítőlemezhez szorítjuk. Az 1 vezetősín előrehaladó kopása során a szükséges vezetősíncsatorna beállításához, illetve az állandó vezetéstávolság fenntartásához az 5 távtartó elemeket a fentiekben már ismertetett módon helyezzük át.

Az 1 vezetősínben kiképzendő furatok elhagyásával és az 1 vezetősínnek a 2 rögzítőlemez és a 8 támlemezek által képzett vezetősínszéken a 2 rögzítőlemezen átbújtatott 3 köröm révén megvalósított rögzítésével egyrészt egyszerű szerelési munka válik lehetségessé, másrészt az alkalmazott kitérő-gerometriák sokfélesége ellenére a vezetősínnek a vezetősínszéken való rögzítésére szolgáló furatok elhagyása következtében csekély számú különbözőféle vezetősínnel ki lehet elégíteni a felmerülő igényeket. Emellett az 5 távtartó elemek közbeiktatása és különböző elhelyezési lehetősége következtében egyszerű módon lehetővé válik a vezetősín előrehaladó kopásának kompenzálása, ahol az 5 távtartó elemek vastagsága a 3 körömre ható erő irányában mérve megfelel a vezetősín nyomkarima felé eső felületei maximálisan megengedett kopásának, amelynek konkrét értékét a mindenkori vasúti hatóság határozza meg és ezen érték pl. Ausztriában 15 mm-ben van meghatározva.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezet áttörésmentes vezetősínek rögzítésére, ahol a vezetősín körmök által van átkulcsolva, amely körmök egy rögzítővázon vannak rögzítve, azzal jellemezve, hogy a rögzítőváz egy, a vezetősín (1) hosszirányával párhuzamosan húzódó rögzítőlemezt (2) tartalmaz, a körmök (3) pedig át vannak bújtatva a rögzítőlemez (2) áttörésein (16) és a rögzítőlemez (2) vezetősíntől (1) távolabb eső oldalához vannak szorítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a körmök (3) a vezetősíntől (1) távolabb eső szabad végükön feszítőék (6) befogadására alkalmas keresztfurattal (9) vannak ellátva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a körmök (3) keresztfuratába (9) beverhető feszítőékhez (6) egy vele együttműködő, az ékfelületnek megfelelő önzáró felülettel rendelkező és rögzítőlemezen (2) megtámasztható második ék (20) van társítva.
4. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a körmök (3) valamely rugózó elem közbeiktatásával vannak a rögzítőlemez (2) vezetősíntől (1) távolabb eső oldalához szorítva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugózó elem legalább egy laprugóból (4) vagy rugós alátétgyűrűből (19, 22) vagy csavarrugóból áll, ugyanakkor a körmökre (3) ható húzóerőt kiváltó feszítőék (6) a rögzítőváz támfelületeivel együttműködésre alkalmas módon van elrendezve.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugózó elem és a rögzítőlemez (2) között oldható távtartó elemek (5) vannak elrendezve, amelyek a vezetősín (1) és a rögzítőlemez (2) közé áthelyezhetők.
7. 7. A 6. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a távtartó elemek (5) vastagsága a körmökre (3) ható húzóerő irányában mérve megfelel a vezetősín (1) nyomkarima felé eső felületei maximális megengedett kopásának, nagysága előnyösen 15 mm.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlemez (2) az alátétlemezzel, illetve bordáslemezzel (7) egy darabot képező módon van kialakítva, ugyanakkor a feszítőék (6) ütközőit a rögzítőváz rögzítőlemezre (2) merőlegesen kiterjedő és ahhoz csatlakozó támlemezeiben (8) levő kivágások (10,11) képezik.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rögzítőváz vezetősínszékként van kialakítva, amelynek a vezetősín (1) felé néző felületei a vezetősín (1) lábának (15) támfelületeiként vannak kialakítva.

   HU 209 163 Β Int. Cl.⁵: E 01 B 7/20