HU208574B - Apparatus for milling-out chimney to be lined - Google Patents

Description

A találmány lényege az, hogy a hajtómotor egy fluidmotor (12), az erőforrás egy fluidforrás (10), az energiaközvetítő vezeték egy fluidtömlő (14) és a megvezető és kitámasztó elemek a fluidmotor (12) kerülete mentén felszerelt, csuklósán kitámasztott, a fluidmotor (12) palástalkotóinak irányában húzódó csúszó és/vagy koszorúban elrendezett gördülő elemekként vannak kialakítva.

A találmány tárgya berendezés bélelendő kémény kimarására egy munkavégző egységgel, amely egy hajtómotort és egy erről meghajtott marószerszámot tartalmaz és amely a kémény szerkezeti falanyagának lemarására alkalmas módon van kialakítva, egy a kéményen kívül elrendezhető erőforrással a hajtómotor számára, egy a munkavégző egységnek a kéményben való felfelé és lefelé mozgatását biztosító függesztőszerkezettel, egy a hajtóerőt az erőforrásról a hajtómotorhoz eljuttató energiaközvetítő vezetékkel, valamint egy a kémény belső felületével együttműködő megvezető szerkezettel a munkavégző egység felfelé és/vagy lefelé történő mozgatásához, amely megvezető szerkezet megvezető és kitámasztó elemeket tartalmaz, amelyek radiális távolságai a hajtómotor motortengelyéhez képest változtathatók.

A kéményseprők, kazántisztítók és egyéb csőtisztítással foglalkozó szakemberek állandó feladata a füstgázcsövek megtisztítása a füstgázok lerakódásaitól és ennek során ezen csövek eredeti belső átmérőjének a helyreállítása. Ez részben manuálisan történik, részben pedig motoros szervoberendezések segítségével. Általában még a makacsabb ilyen jellegű lerakódások is viszonylag csekély erőráfordítással felszámolhatók, így a feladat elvégzésére többnyire kefeszerű tisztítószerszámok és viszonylag csekély teljesítményű szervomotorok is elégségesek. Egy kazántelep füstgázcsöveinek tisztítására példaként említhetjük az FR 1 074 527 lsz. francia szabadalmi leírásban ismertetett megoldást. Ennél az ismert berendezésnél egy tisztítókefét vezetnek be egy sűrített levegővel hajtott pneumatikus motorral együtt a tisztítandó kazáncsőbe. A berendezés jellegét tekintve nem annyira marószerkezetként, mint inkább radiális csiszológépként működik (hasonlóan a DE-OS 2 953 685 lsz. NSZK-beli szabadalmi leírásban szereplő, mosókefével felszerelt berendezéshez).

A DD 262 467 számú NDK-beli szabadalmi leírásból egy szervomotorral felszerelt kéménytisztító szerkezet ismerhető meg. Ennél a szerkezetnél először a szilárd égési maradványokat egy marófejjel távolítják el, majd a marófejet egy kefefejre cserélik és azzal tisztítják tovább a kémény belső falfelületét.

Valamennyi ilyen ismert tisztítási módszernél a tisztítandó cső belső falfelületét lehetőség szerint sértetlenül kell szabaddá tenni.

Összehasonlíthatatlanul nehezebb ennél a régi épületek felújításra szoruló kéményeinek a szanálása, amivel találmányunk kizárólagosan foglalkozik.

A szanálás szükségessége igen különböző okokra vezethető vissza. így az eredeti füstgázelvezető cső működésképtelenné válhat, például agresszív lerakódások, repedések, mállékonnyá válás, füstgázáteresztővé válás, a hőszigetelés leromlása vagy újabb értékelések szerint túlságosan csekély hőszigetelő-képesség vagy más okok következtében. Előfordulhat az is, hogy az első szanálási kísérletnél bevitt belső bélelőréteg alkalmatlannak bizonyul. Végül pedig önmagában véve épnek tekinthető kéményszerkezeteknél is felmerülhet a belső átmérő feltágításának a szükségessége. Valamennyi ilyen esetben a felújításra szoruló kéménybe egy új füstgázvezető belső csőszálat kell behúzni (vagyis úgynevezett kibélelést kell végezni), adott esetekben további radiális bővítést létrehozva ezen behúzandó belső csőszálon kívül, akár egy járulékos hőszigetelő réteg behúzásának szükségessége miatt, akár egyéb, például mellékszellőztetési célokra szolgáló térköz létrehozásához. Miután az új füstgázvezető belső csőszál adott belső és ezzel nagyságrendileg meghatározott külső átmérővel rendelkezik, így a szanálásra felhasznált új belső csőszál behúzása a felújítandó kémény meglevő belső keresztmetszetébe legtöbbször szóba se jöhet. Ezért minden ilyen esetben szükségessé válik, hogy a felújítandó kéményben legalább annak eddigi füstgázvezető belső héjazatát eltávolítsák a szanáló csőelemek behelyezése előtt. Többrétegű kéményszerkezeteknél számos esetben a teljes eredeti füstgázvezető belső csövezetet el kell távolítani. Más esetekben, mint például a fentiekben említett, előzetesen rosszul sikerült szanálási kísérletet követő utólagos szanálásnál elegendő lehet egy centrifugális úton felszórt réteget vagy hasonlót ismét lefejteni, adott esetben az eredeti kéményszerkezet szélső zónáival együtt.

Emellett a meglevő kémények belső csöveinek valamint az alkalmazandó utószanáló rétegeknek az anyagai nagyon különbözőek és majdnem mindig nagyon ellenállóképesek. A régebbi kémények lehetnek például terméskőből vagy műkőből, például bizonyos téglafajtákból falazva, vagy betonanyagú idomtéglákból, főként hőszigetelő betonból kialakítva. Az újabb kéményszerkezeteknél a füstgázvezető belső csövek gyakran különböző minőségű samottból készülnek, de lehetnek ezek üveg-, kerámia- vagy nemesacélcsövek is. Régebbi kéményeknél belső csőbélést is készítettek például csempeszerű elemekből.

Ezenkívül a kémények nem ritkán emeletközi födémáttörésekben vannak átvezetve úgy, hogy például az emeletközi födémek tartományában a tulajdonképpeni építőanyag, mint például a helyiségek padlózatának és födémjének betonja, valamint az abba ágyazott merevítőelemek, közöttük vasbetétek is, belenyúlnak a füstgázt vezető cső belső keresztmetszetébe és ott gyakran még keresztmetszetbeszűküléseket is okoznak. Ilyen keresztmetszetbeszűkülésekkel lehet találkozni olyankor is, ha az eredeti kémény átrakásakor a habarcsfelvitelt nem gondosan végezték.

Kitűnt végül az is, hogy a felújítandó kémények egy egészen jelentős része nem is egyenesen függőle2

HU 208 574 Β ges tengelyű, hanem egyes esetekben igen meglepő görbületekkel és görbevonalú elcsúsztatásokkal rendelkezik.

Felmerült már annak a gondolata, hogy egy felújítandó kémény keresztmetszeti bővítését egy fúrókészülék segítségével végezzék (lásd a (6) hivatkozási jelű elem a DE-U1 8 701 745.8 sz. NSZK-beli használati mintában vagy a (12) hivatkozási jelű elem a DE-U1 8 626 492.3 sz. NSZK-beli használati mintában). A kéménytéglák kifúrása azonban csak a belső réteg bizonyos anyagai esetén lehetséges, emellett pedig nem is kívánatos, mivel a fúrás ellenőrizhetetlen nyomáshatásokat gyakorolhat a kéményszerkezetre. A kifúrás mellett csupán a viszonylag kedvező munkasebesség szól.

A kéményszerkezet ennél kisebb igénybevételével jár a csiszolás, ami viszont nagy időráfordítást igényel. Amennyiben csiszolva működő forgó szerszámokat alkalmaznak, amilyen például az SE 177 343 sz, svéd szabadalmi leírás szerinti, repített láncokkal felszerelt szerszám, járulékosan mosódeszkaszerű barázdálódás alakul ki a kémény belső felületén. Ez akkor is érvényes, ha ezek a repített láncok a WO 86/00391 sz. PCT közzétételi irat szerinti kitanítás értelmében a forgó szerszám közvetlenül tengelyirányban egymást követő síkjaiban vannak elrendezve; ezáltal a „mosódeszkahatás” csupán tömörítettebben jelentkezik.

Egy marószerszám alkalmazása esetén ezzel szemben mind a meglévő kéményszerkezet kellő megóvása, mind pedig a nagy munkasebesség biztosítható. Ez összeköthető az alkalmazható szerszámgeometriák számos változatával, valamint egy jobb alkalmazkodóképességgel, egyrészt a mindenkori adottságokhoz, másrészt az aktuális munkacélhoz.

Egy felújítandó kémény belső keresztmetszetének fúrással, csiszolással vagy marással végzett említett feltágítási módszerei mellett az is ismert, hogy a szerszám ütőhatását is kihasználják. így például az US 4 603 747 Isz. USA-beli szabadalmi leírás egy forgó lengőkalapácsot ismertet. Ez azonban csak speciális felhasználási célokra alkalmas, adott esetben például a füstgázvezető csőszál belső béleléseként szolgáló csempék leverésére.

Ismert végezetül az AT 325 290 sz. osztrák szabadalmi leírás alapján egy olyan forgó szerszám felújítandó kémény belső keresztmetszetének feltágítására, amely járulékosan egy ütőszerkezeten keresztül tengelyirányú ütőlengésekbe hozható. Azonban ez a szerszám is a kéményszerkezet nemkívánatos rázkódását okozza.

A jelen találmány kiindulási alapját az AT 203 707 sz. osztrák szabadalmi leírás jelenti, amely megoldásnál a csiszoló- vagy ütőszerszámok mellett már a marószerszámok is figyelembe lettek véve. Az adott csiszoló- vagy marószerszám ennél az ismert berendezésnél már hajtómotorjával együtt mozgatható fel és le a kémény belső keresztmetszetében.

Hasonlóképpen a CS 232 019 sz. csehszlovák szabadalmi leírás is egy a kémény belső keresztmetszetében fel és le mozgatható hajtómotort ismertet, hozzá csatlakoztatott vágó-maró szerszámmal.

A jelen találmány előnyben részesíti a tulajdonképpeni marószerszámok alkalmazását. Amikor marószerszámokról beszélünk, ezek főként különleges alkalmazási célokra vagy járulékos műveleteknél helyettesíthetők fúró- vagy csiszolószerszámokkal is, amelyek mind beletartoznak a forgácsoló szerszámok kategóriájába. Mindenesetre olyan szerszámokról van szó, amelyekkel a kémény belső falanyagát kell lemunkálni és nem csupán egy belső falfelületet kell letisztítani.

Ezek a fentebb említett ismert berendezések jól elkülöníthetők a találmányunktól távolabb eső berendezésektől, amelyeknél a hajtómotor a kéményen kívül van elrendezve és forgatónyomatéka egy adott esetben flexibilis tengelyen keresztül van átadva a kémény belsejébe (vö. a DE-PS 1 229 230 sz. NSZK-beli szabadalmi leírással vagy a WO 86/00391 sz. PCT közzétételi irattal).

Az ilyen kialakítású berendezéseknél a forgónyomatékot átvivő tengely korlátozott hosszúsága miatt a hajtást a tetőre kell felszerelni, miközben (10) m-nél nagyobb hatótávolság csak további flexibilis hosszabbítótengelyek teljesítményveszteség melletti rákapcsolásával érhető el. Ilyenkor a hajtómotort csak úgy lehet beindítani, ha a tengely végdarabját a szerszámmal együtt kiveszik a kéményből. A hajlékony tengely és a szerszám tehát ilyenkor a szabadban mozognak és komoly veszélyt jelentenek a kezelő személyek) számára. Emellett ezek a tengelyek csatlakozó tengelykapcsolóikkal együtt hamar elhasználódnak, sőt hajlamosak a hirtelen törésre is. Általában véve meglehetősen problematikus az ilyen berendezések használata. Alkalmazásuk tengelyirányban nem egyenesvonalú kéményeknél csak nagyon feltételesen jöhet szóba.

A megoldásunkhoz legközelebb állónak tekintett AT 203 707 sz. szabadalmi leírásban illetve a CS 232 019 sz. csehszlovák szabadalmi leírás kiviteli példájában szereplő berendezés villanymotoros hajtással rendelkezik. Az AT 203 707 sz. leírás szerinti berendezés egyik előnyös kiviteli alakjánál a villanymotor állórésze egyúttal a motornak a kémény belső falán való megvezetésére is szolgál. Valamennyi ismertetett kiviteli alaknál azonban a készüléktechnikai ráfordítás és a berendezés ezzel összefüggő minimális átmérője olyan nagy, hogy a berendezés 150 mm-nél kisebb névleges átmérőjű kémények feltágítására nem alkalmas. Különösen nem tűnik alkalmasnak az ilyen kialakítású berendezés arra, hogy leeresszék egy a fenti névleges átmérővel rendelkező és járulékosan még belső lerakódásokkal is szűkített kémény belső keresztmetszetén keresztül, hogy ezt követően alulról felfelé marást végezzen.

A fentiek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a villanymotoros hajtások egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy ezeket kémények belsejébe leeresszék. Csak példaként utalunk a lerakódott korom miatti robbanásveszélyre szikraképződés esetén, a villamos rövidzárlatok veszélyére a kémény belső falának vezetőképes tartományaiban (például kiálló fémvasalatok vagy folyadék általi károsodás következtében vezetőképessé

HU 208 574 Β vált tartományok), a motor felforrósodása miatti tűzveszélyre, ami az elégtelen szellőzés, illetve a folyadékhűtéshez szükséges térigény kielégítetlenségének a következménye, a kezelő személyeket fenyegető balesetveszélyre, a nagy súlyra, az erősáram gyakori hiányára a munkavégzés helyén és hasonlókra. Ezenkívül a villanymotorok által meghajtott marószerszámok hajlamosak a berágódásra a falazatban, még akkor is, ha ennek elkerülésére szétkapcsoló szerkezetek vannak beépítve, mint az AT 203 707 sz. leírásban szereplő megoldásnál. A finom, fokozatmentes szabályozás is csak nehezen valósítható meg villanymotor esetén. Végül pedig a berendezés egésze teljesen letakarja a kémény bepillantási keresztmetszetét, így a marási folyamat megfigyelése a felső kéménytorkolat felől közvetlenül nem lehetséges. Az alulról történő megfigyelés már csak az aláhulló marási hulladék miatt sem jöhet számításba.

Mindeddig a kéménybe marószerszámmal együtt leeresztett villanymotorok - bizonyára a fentebb felsorolt okokból - nem terjedtek el a gyakorlatban. Nem ok nélkül van a WO 86/00391 sz. PCT közzétételi iratban szereplő megoldásnál alkalmazott villanymotor a kéményen kívül elrendezve és inkább vállalják azt a többletráfodítást, hogy ezt a villanymotort flexibilis rudazaton keresztül kötik össze a kéményben levő forgó szerszámmal, az adott megoldásban egy láncos csiszolószerszámmal.

Mind az AT 203 707, mind a CS 232 019 szerinti berendezés rendelkezik már egy a kémény belső felületével együttműködő megvezető szerkezettel a munkavégző egység felfelé és lefelé való mozgatásához, amelynek olyan megvezető és kitámasztó elemei vannak, amelyek radiális távolságai a hajtómotor motortengelyéhez képest állíthatók. A megvezető és kitámasztó elemek egyrészt megvezetik a munkavégző egységet és vele a marószerszámot a kéményben a munkatengely hosszában, másrészt megtámasztják a marószerszám munkavégzési forgatónyomatékát a kéményben. Az ismert megvezető szerkezeteknél a megvezető és kitámasztó elemek a hajtómotorhoz képest tengelyirányban eltoltan vannak elrendezve, így a teljes elrendezés nem elég kompakt és a hajtótengely a munkavégző egység hajtómotorja és marószerszáma között nagy oldalirányú nyomatékoknak van kitéve, ami pontatlan tengelyirányú tájoláshoz és a hajtótengely károsodásaihoz vezethet.

Az AT 203 707 sz. osztrák szabadalmi leírásból kiindulva a találmány által megoldandó feladat olyan berendezés létrehozása egy bélelendő kémény kimarással történő feltágítására, amely az ismert berendezések előnyeinek maximális megőrzése mellett veszélytelen, kényelmes és univerzálisan felhasználható, biztosítja a munkavégző egység eddigieknél kedvezőbb forgatónyomaték elleni kitámasztását, ezáltal üzembiztosabb működését, ugyanakkor lehetővé tesz egy kompakt és a marószerszám működési helyének felülről történő optikai felügyelését biztosító építési-felújítási technológiát.

Ezt a feladatot egy a bevezetőben ismertetett felépítésű berendezésnél a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a hajtómotor egy fluidmotor, az erőforrás egy fluidforrás, az energiaközvetítő vezeték egy fluidtömlő, ugyanakkor a megvezető és kitámasztó elemek a fluidmotor kerülete mentén felszerelt, csuklósán kitámasztott, a fluidmotor palástalkotóinak irányában húzódó csúszó és/vagy koszorúban elrendezett gördülő elemekként vannak kialakítva.

A találmány szerinti berendezésben alkalmazott fluidmotor működtethető például olajjal vagy sűrített levegővel. (Itt jegyezzük meg, hogy fluidmotor, fluidtömlő és fluidforrás alatt valamely tetszőleges hidraulikus vagy pneumatikus munkaközeggel működtetett hajtást, ilyen munkaközeget szállító vezetéket, valamint ilyen jellegű munkaközeg tápforrását értjük és ilyen értelemben használjuk is végig a leírásban, különös tekintettel ezen fogalmak tömörségére és előfordulási gyakoriságára). Sűrített levegő vagy más pneumatikus munkaközeg, például egy inért gáz, mint a nitrogén alkalmazása esetében, eleve nem áll fenn semmiféle veszély a kémény számára. A nyomóolajak közül célszerű nem gyúlékony fajtát választani. Ha egy ilyen nyomóolaj lépne ki az elkormozódott kéménybe, ez a korom folyadék általi megkötéséhez és ezzel az eredetileg fennálló korom tűzveszély csökkenéséhez vezetne. Emellett a fluidvezetékek kevéssé hajlamosak a kimarandó kémény belső felületén levő kiugrásokba és hézagokba való beleakadásra, mint a villamosvezetékek.

Különös jelentőségű az a lehetőség, hogy a fluidmotort a megvezető szerkezettel együtt olyan kis átmérőjűre lehet építeni, hogy a fluidmotor és a kerületén radiálisán mozgatható módon elrendezett megvezető és kitámasztó elemek még a nagyon csekély belső átmérőjű kéményeknél is bevezethetőek a kéménybe. Ugyanakkor mind a hajtóegység, mind a hajtómotor és a marószerszám közötti hajtótengely viszonylag kis tengelyirányú építési hossza mellett nagyon nagy forgatónyomatékot lehet átadni, ami a cserélhető marószerszámok megfelelő kiválasztása mellett gyakorlatilag a kimarandó kémény bármely falanyaga számára felhasználható.

A kis átmérőt és a csekély tengelyirányú építési hosszat éppen a fluidmotoroknál lehet legkényelmesebben egy egészében véve kompakt szerkezetté egyesíteni. Ennek egy egész sor előnye van, mint például a könnyű súly és ezáltal nagyon nagy munkamélységek könnyű elérhetősége, a még kerek belső keresztmetszettel rendelkező kéményeknél is elégséges felülről való optikai bepillantási lehetőség a marószerszám működési helyéhez, valamint a berendezés könnyű megvezethetősége nem egyenes működési utak mentén.

A fluidmotorok emellett nem igényelnek hűtést a motor túlhevülésének elkerülése érdekében. Belső felépítésük műszakilag egyszertű, egyúttal pedig robusztus. Ennélfogva nem áll fenn kockázat, ha a fluidmotor akár nagyobb munkamélységekben is a kémény belső falfelületéhez csapódik. Még olyan kivitel is egyszerűen létrehozható, amely nagy magasságból történő lezuhanásnál fellépő károsodás ellen is védett. Ugyanakkor

HU 208 574 Β a működő részek a marásnál keletkező por ellen egyszerű eszközökkel, például egyszerű házzal lefedhetők, kivált, hogy egy fluidmotor alkatrészei eleve a kéményhez jól igazodó, keskeny és hosszirányban nyújtott kivitelűek. A működtető közeget a kéményen kívülről rendelkezésre bocsátó olajnyomásos szivattyú, vagy pneumatikus motor esetén a kompresszor, tetszőleges működési helyen egyszerűen meghajtható egy belsőégésű motor, például egy modern, kis zajszintű dízelmotor révén anélkül, hogy szükség lenne erősáramú csatlakozásra.

A fenti okokból a találmány szerinti berendezés egyre szélesebb alkalmazási körben találhat elfogadtatásra, míg valamennyi eddig ismert, ezzel összehasonlítható berendezés legfeljebb speciális feltételek esetén jöhet szóba. Különös jelentőséggel bírnak a találmány szerinti berendezés azon alkalmazási esetei, amelyekre eddig gyakorlatilag egyáltalán nem állt rendelkezésre szakszerű megoldási lehetőség. Ilyen alkalmazási eset a 15 m-nél nagyobb kéményhosszak egyetlen menetben történő kimarása, például legalább háromszintes lakóházak kéményeinél vagy teljes gyárkéményeknél, továbbá görbe tengelyvonalú kémények feltágítása. Ugyancsak rendkívül célszerű a találmány szerinti berendezés alkalmazása 140 mm-es vagy ennél kisebb névleges átmérővel rendelkező (adott esetben nem kerek) belső keresztmetszetű kimarandó kéményeknél, sőt maximum 100 mm-es névleges átmérőjű kéményeknél is. A találmány szerinti berendezés univerzális felhasználhatósága következtében azonban nincs ezen esetekre korlátozva, hanem a mindenkori körülményekhez hozzáigazított marószerszámmal ugyanazon fluidmotor működtethető valamennyi alkalmazási esetnél, vagyis még egy nagyon kis átmérőjű fluidmotor is felhasználható maximális belméretű kéményeknél.

A találmány szerinti berendezés felhasználható mind kerek belső keresztmetszetű, mind pedig nem kerek, például négyszögletes vagy négyzetes belső keresztmetszetű füstgázvezető belső csövek kimarásához. A végső keresztmetszet a marószerszám forogva ható működésmódja következtében mindegyik esetben kerek, ahol nem kerek keresztmetszeteknél először csak a keresztmetszet részleges kivágása megy végbe a legkisebb átmérőjű tartományokban.

A nyomóolaj mint működtető közeg alkalmazása ismert módon azt az előnyt nyújtja, hogy általa viszonylag nagy üzemi nyomások mellett, löketúttól független rudazatszerű és ezzel együtt késleltetésmentes működtetés biztosítható. Ugyanakkor egy kibélelendő kémény kimarásának találmány által megoldandó feladatához mégis a sűrített levegő vagy más pneumatikus munkaközeg alkalmazását részesítjük előnyben. Még ha egy sűrített levegős vezetékben egy szivárgási hely keletkezne is, a szivárgási áramlás maradéktalanul eltűnik, amennyiben a közeg nem tartalmaz nedves komponenseket, ami az alább következő leírás szerint még előnyös is lehet. De az esetleges nedvességtartalom is hamarosan elpárolog a kéményből.

Emellett a működtetés sűrített levegővel vagy hasonlóval mint működtető közeggel nagyon egyszerűen, fokozatmentesen szabályozható a kéményen kívülről, mégpedig azáltal, hogy a sűrített levegő nyomását egy állítószelep révén változtatjuk, például közvetlenül a kompresszoron, de akár a munkát végző személy tartózkodási helyén a kéménynél, például a tetőn. A pneumatikus nyomás alatti közeg összenyomhatósága miatt a marószerszám enyhébben fut rá az esetleges keményebben ellenálló részekre, így már csak az üzemmód miatt is alig fordulhat elő a marószerszám berágódása a kéménybe.

Különösen lényeges még a pneumatikus motorok jóval kisebb átmérőjű kialakításának lehetősége a hidraulikus motorokhoz mint fluidmotorokhoz képest.

Alapvetően a fluidmotorból távozó használt levegőt (atmoszferikus levegőt vagy egyéb pneumatikus nyomóközeget) egy külön kieresztő vezetéken lehetne kivezetni a kéményből. Előnyösen azonban a használt levegőt közvetlenül a kémény füstgázcsatomájába léptetjük ki. Ennek során ezen tartományban egy csekély túlnyomású légpárna jön létre. Kitűnt, hogy ennek hatására a marási folyamat során keletkező por, amely ellentétben a nagyobb méretű marási hulladékkal amely a gravitáció hatására eleve lefelé esik - hajlamos felfelé gomolyogni, egy lefelé irányuló áramlásra kényszerül. Ennek kettős előnye van. Egyrészt a képződő por lefelé történő áramlását egyszerű módon, csekély elszívási teljesítménnyel vagy akár anélkül is biztosítani tudjuk; ennek kapcsán egy a kémény alsó vége közelében elrendezett elszívó szerkezet szívóteljesítményét is alacsony értéken tarthatjuk. Másrészt így teljesen ki lehet használni a geometriailag meglevő felülről való optikai bepillantás! keresztmetszet lehetőségét a kezelő személy részéről, aki a fluidmotor mellett ráláthat a szerszám működési helyére, miután a marószerszám, illetve az említett légpárna feletti tér szabad marad a por általi elhomályosítástól. Egy kellemes mellékhatást jelent itt az is, hogy a kezelő személyek nem lesznek piszkosak a felkavart portól.

Amennyiben a találmány egyik célszerű kiviteli alakja értelmében a fluidmotorból távozó levegő elvezetésére szolgáló használtlevegő-csatomát célzottan lefelé, a fluidmotor alatt elrendezett marószerszámra irányítjuk, akkor ez utóbbit folyamatosan hűteni tudjuk és szabadon tudjuk tartani a nemkívánatos lerakódásoktól. így még egy légszárítónak a nyitott pneumatikus körfolyamatba való beépítésről is lemondhatunk; kiderült ugyanis, hogy a sűrített levegőben levő nedvességtartalom kifejezetten kedvező a keletkező finom por lekötése céljára.

Az már önmagában ismert, hogy egy villanymotort, melyet egy fúrófejjel együtt vezetnek be a felújítandó kéménybe, a kémény felső vége felől egy megvezető rúdon keresztül tartanak és vezetnek meg. A találmány egyik előnyös megvalósítási módja értelmében viszont a fluidmotorból és marószerszámból álló egység egy tisztán vonóelemre van felfüggesztve, amint az önmagában az AT 203 707 sz. leírás alapján már ismert. Legegyszerűbb kiviteli alakjában vonóelem lehet maga a fluidtömlő is, amelyet viszont ez esetben teherbíróan

HU 208 574 Β kell kialakítani. Alternatívaként egy külön vonóelem, mint például egy vitla által működtetett vonókötél, adott esetben acélsodrony jöhet szóba, Az AT 203 707 sz. leírásban alkalmazott felfüggesztő láncot a találmány szerinti fluidmotor csekély súlya következtében problémamentesen helyettesíteni lehet az említett vonókötéllel. A fluidmotorból és marószerszámból álló egység viszonylag csekély súlya ellenére bebizonyosodott, hogy felülről lefelé történő marásnál a marószerszámnak a fluidmotor és a fluidmotor-marószerszám egységhez tartozó egyéb elemek általi súlyterhelése akkor is elégséges, ha nagyon nehezen marható anyagokban kell dolgozni, amilyen például egy kimarandó samottcső vagy acélcső. Döntő jelentőségű itt a marószerszám helyes megválasztása. Ha kívánatos, a találmány keretei között természetesen egy nyomóelem révén járulékos nyomást is kifejthetünk felülről lefelé. Például a kémény felső végére egy ugyanazon kompresszor által táplált nyomóhengert lehetne felszerelni, amely egy nyomóelemre lefelé erőt fejt ki. Ennek alternatívájaként önmagában ismert módon (lásd AT 203 707 sz. leírás, 15 hivatkozási jelű elem) alulról is kifejthetünk húzóerőt.

Ahhoz, hogy biztosítsuk felülről az optikai betekintési lehetőséget a marószerszámhoz a fluidmotor mentén, a fluidmotor megvezető és kitámasztó elemei a kéményben célszerűen csak közvetlenül a fluidmotor körül vannak elrendezve, ellentétben az AT 203 707 sz. leírásban szereplő megvezető elemekkel, melyek mind gyűrűalakúan zártan vannak kiképezve.

A fluidmotor egyik megvezetési lehetősége szerint a fluidmotor hossztengelye mentén húzódó és hossztengelyéhez képest állítható távolságú csúszótalpakkal van ellátva. Itt lényeges az, hogy a csúszótalpak állítással hozzáigazíthatók a kémény változó belső keresztmetszetéhez. A csúszótalpak, melyek középső tartományukban szántalpszerűen enyhe görbülettel vannak ellátva, míg végeiken - a megvezető képesség biztosítására felfelé és lefelé egyaránt - fel lehetnek hajlítva, a kémény belső falának egyenetlenségei esetén is csekély súrlódás melletti csúszást biztosítanak annak veszélye nélkül, hogy gyakran beakadnának. A csúszótalpak állításához fel lehet használni adott esetben azt a nyomóközeget, amely egyben a fluidmotor működtető közege is, azonban ezt a közeget célszerű egy külön vezérlővezetéken keresztül bevezetni és a kéményen kívül, például a felső kéményvégnél vezérelni. Célszerűen, de nem kötelezően, a vezérlővezetéket és a nyomóközegvezetéket összeköthetjük egy közös vezetékszakasszá, például a hossz mentén elosztott rögzítőszalagokkal, főként ragasztószalagcsíkokkal.

A megvezetés egyik alternatív kialakítási lehetősége szerint a fluidmotor a kerületén elosztott visszarugózó megvezető és kitámasztó elemek legalább két, tengelyirányban egymást követő koszorújával van ellátva. Egy másik kialakítási lehetőség szerint a megvezető és kitámasztó elemek a fluidmotorhoz csuklósán csatlakoztatott emelőkarokkal rendelkeznek, amelyek egyegy, a csuklós csatlakozás alatt elrendezett, rugalmasan utánengedő pufferelemen vannak alátámasztva. Végül olyan, megoldási lehetőség is van, ahol a megvezető és kitámasztó elemek a kémény belső falával érintkezésbe kerülő végeiken forgatható párhuzamos tengelyű vágótárcsákkal vagy görgőkkel vannak ellátva.

A DE-PS 1 229 230 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásból ismert már önmagában, hogy letapogató- vagy csúszóelemekként szolgáló vezetőgörgőket két, tengelyirányban egymást követő koszorúban rendezzenek el a forgó szerszám kerületén. A találmány értelmében a fluidmotor ezen pontszerű alátámasztását visszarugózó kialakítással valósítjuk meg, hogy az automatikusan igazodjon a kémény változó belső keresztmetszetéhez. A vágótárcsák azt az előnyt nyújtják, hogy segítségükkel az agresszív lerakódások által károsított régi kéményeknél át lehet hatolni a füstgázvezető kürtő tulajdonképpeni építészetileg előirányzott belső faláig és így a kívánt megvezetést stabilizálni lehet; egyébként görgőket vagy hengereket célszerű alkalmaznunk.

A fluidmotorokkal, főként a pneumatikus motorokkal alapvetően igen nagy fordulatszámokat tudunk elérni, mégpedig egészen a marásból a csiszolásba való átmenet tartományáig (20 000 U/min és több). Fordulatszám-csökkentés nélkül azonban csak viszonylag puha anyagokat lehet lemarni.

Nehezebb, keményebb anyagok esetében azonban célszerű felerősíteni a marószerszám kimarandó falazatra gyakorolt hatását, akár egy lassító hajtóművel, akár járulékos, szög alatti irányban ható ütőhatással. A lassító hajtómű révén a a fluidmotor rotorjának nagy fordulatszámát a marószerszám nagy forgatónyomatékává alakíthatjuk. Mindkét esetben a lassító hajtómű, illetve az ütőszerkezet kialakítható rövid axiális hoszszabbítóidom formájában, járulékos külső átmérőnövelés nélkül, szükséges esetben kivehető betétdarabként. A lassító hajtóművek kialakíthatók több, tengelyirányban egymást követő fokozattal, ezen belül a bolygóművek mind egyedileg, mind pedig egymás után kapcsolva különösen megfelelőnek bizonyultak.

A találmány szerinti berendezés számára előirányzott fluidmotor, főként mint pneumatikus motor, felépítésénél fogva alkalmas arra, hogy ne csak a kémény már kimart tartományában lehessen a marószerszámmal együtt mozgatni, amint az a felülről lefelé végzett marásnál történik, hanem hogy a marószerszámmal együtt először a kémény még ki nem mart tartományán keresztül lefelé átvezessük, majd alulról felfelé marást végezzünk. Az már önmagában ismert, hogy a kibélelendő kémények kimarására szolgáló berendezések marószerszámai egy flexibilis tengelyen keresztül lehetnek összekötve egy a marószerszám felett elrendezett hajtómotorral és hogy a kéménykeresztmetszetet a marószerszám felfelé és lefelé történő mozgatása mellett lehet feltágítani (lásd a DE-PS 1 229 230 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás főigénypontjának tárgyi körét). Egy ilyen marási folyamat végbemehet egy menetben alulról felfelé (lásd például a WO 86/00391 sz. PCT közzétételi iratot), vagy több menetben, rétegenkénti kimarással, adott esetben simító utómegmunkálással. A találmány szerinti berendezés valamennyi szóbajöhető üzemmód esetén használható, felfelé és

HU 208 574 Β lefelé, valamint egy menetes és több menetes marási folyamathoz egyaránt.

Valamennyi szóba jöhető marószerszám kialakítható úgy, hogy ugyanazon marószerszám működési iránya fentről lefelé történő marásról lentről felfelé irányuló marásra, vagy fordítva, átállítható legyen egyszerű átdugásos átszereléssel.

Egy átdugható marószerszám azonban átszerelést tesz szükségessé minden munkalöket után. Főként több lépcsőben, a marószerszám mind felfelé irányuló, mind lefelé irányuló löketével végzett forgácsolás melletti kéményfeltágításnál ajánlatos a marószerszámnak a megvezető és kitámasztó elemekkel analóg kettősműködésű kialakítása, miáltal az mind felfelé, mind pedig lefelé képes marni.

A munka lefolyása szempontjából legkedvezőbb az, ha a marószerszám kétfelé hatásos geometriával van kialakítva. Ez pl. önmagában ismert, marószerszámra erősített láncokkal egyszerűen megvalósítható. Ha a marószerszám munkaéle egy hatáskúpra esik, akkor ezt célszerű ikerkivitelben úgy elrendezni, hogy a hatáskúpok alapfelületei egymás felé nézzenek.

Néhány alkalmazási esetben azonban olyan marószerszámokat részesítünk előnyben, amelyeknél ez az elrendezés nem lehetséges. Ilyen esetben ajánlatos az a kialakítás, ahol az adott marószerszám működési irányának hatásosságát a munkalöket végén egy másik irányba lehet átállítani anélkül, hogy a marószerszámot szét kellene szedni és újból össze kellene dugni. Az ilyen átállítás történhet például szintén működtető közeggel, főként pneumatikusan, mégpedig úgy, hogy egy külön átállítást vezérlő vezetéket vezetünk a kezelő személy kéményen kívüli munkahelyéhez. Ezt az átállítást vezérlő vezetéket is egyesíteni lehet a fluidtömlővel egy egységgé.

Hasonló meggondolásokból ajánlatos a fluidmotor megvezető szerkezetét is kettős működésűként kialakítani, amely mind felfelé mind lefelé haladva képes a megvezetésre, amely lehetőséget már a csúszótalpas megvezetésnél is említettük. A korábban tárgyalt megvezető és kitámasztó elemeket is el lehet rendezni kettős működésre alkalmas módon, amikor is a két megvezetőelem -koszorú visszarugózó meg vezető és kitámasztó elemei egymás felé irányulnak és egymással vonóelemen keresztül össze vannak kötve. Ha ezen megvezető és kitámasztó elemekre csak az egyik irányban van szükség, akkor a visszarugózó megvezető és kitámasztó elemeket minden további nélkül azonos irányban is elrendezhetjük.

Az ütőszerkezettel felszerelt marószerszámokat a marási hatékonyság felerősítésével összefüggésben tárgyaltuk. Ezek az elmondottakon kívül azt az előnyt is nyújtják, hogy általuk a forgatónyomaték-megtámasztás (a megvezető és kitámasztó elemek megtámasztó funkciója) minimális mértékű maradhat, mivel a maróelem a mindenkori munkavégzése helyén egy üllőre mért kalapácsütéshez hasonlóan rugózva visszapattan és eközben az ellenforgatónyomaték kompenzálódik.

Járulékosan vagy alternatívaként az ellenforgatónyomaték kiegyenlítésére azt a megoldást is alkalmazhatjuk, hogy a fluidmotor és felfüggesztése közé egy kiegyenlítő ütőszerkezetet iktatunk.

Ha a fluidmotor és a marószerszám közötti tengelykapcsoló gyorszárként van kialakítva, ez lehetővé teszi különböző marószerszámok gyors cseréjét anélkül, hogy egy jelentősebb átszerelési holtidő hátrányosan befolyásolná a találmány által biztosított nagy működési sebességet.

A találmány célszerű alkalmazási lehetőségeihez még megjegyezzük, hogy a családi házak kéménymagasságai a pinceszinttől a felső kéménytorkolatig szokásosan legfeljebb 8-12 métert tesznek ki. A háromszintes lakóházak magassága a pinceszinttől számított 16-17 m-nél kezdődik. Nyolcszintes lakóházak magassága ennek megfelelően mintegy 48-50 m. Valamennyi ilyen nagyságrendű kémény háromszintes lakóházmagasságtól felfelé a találmány szerinti berendezéssel egy menetben, azonos forgatónyomatékkai nehézség nélkül kimarható, miközben alapvetően a berendezés csekély súlya és nagy flexibilitása következtében alig kell magasságkorlátozással számolni. Ha adott esetben mégis egy kémény oldaláról kiindulva kell dolgozni, a találmány szerinti berendezés egyszerű szerkezeti felépítése következtében ez könnyen megoldható. Elsősorban a fluidtömlő hossza vonatkozásában nincs gyakorlatilag semmiféle korlát, így a maratást a szivattyú, illetve a kompresszor felállítási helyétől viszonylag messze is elvégezhetjük. Ez utóbbiakat azért rendszerint mindig azon építmény mellett állítjuk fel, amelynek kéményét szanálni kell.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy perspektivikus ábrázolás egy építmény felújítandó kéményével és egy abban működtetett találmány szerinti berendezéssel, a 2. ábra egy felújítandó kémény vázlatos hosszmetszete egy felfelé maró lamellás marószerszámmal, a 3. ábra egy a 2. ábrához hasonló hosszmetszet egy felfelé maró marócsapos marószerszámmal, a

4. ábra ugyanezen hosszmetszet, egy lefelé működő marócsapos marószerszámmal, az 5. ábra egy pneumatikus motorként kialakított fluidmotor tengelymetszete egyfokozatú bolygóművel, a 6. ábra egy az előbbi szerkezetben alternatívaként alkalmazható kétfokozatú bolygómű robbantott ábrája, a 7. ábra egy pneumatikus motor ütőszerkezettel felszerelt alternatív kiviteli alakja, részben tengelymetszetben, a 8. ábra egy csúszótalpak által megvezetett, 5. ábra szerinti pneumatikus motor oldalnézete, a 9. ábra az 5. ábra szerinti pneumatikus motor oldalnézete egy más kialakítású megvezetéssel, a lOa-lOd.

ábrák a 9. ábrán látható megvezető egység egyes koszorúalkotó elemeit tüntetik fel,

HU 208 574 Β a 11. ábra a 9. ábra szerinti megvezetéssel ellátott pneumatikus motor oldalnézete, felülnézete, kettős működésű elrendezésben, a 12. ábra egy kémény füstgázvezető belső csövének tengelymetszete, annak belső falfelületéhez képest központosított fluidmotorral, a 13. ábra az 1. ábrán alkalmazott marószerszám előnyös továbbfejlesztése, tengelyirányú hosszmetszetben, a 14. ábra a 2. ábrán látható marószerszám perspektivikus képét tünteti fel, a 15. ábra a 3. és 4. ábrán alkalmazott marószerszám perspektivikus képét mutatja, a 16. ábra egy kiegyenlítő ütőszerkezet robbantott ábrája, amely szerkezet előnyösen a fluidmotor és annak felfüggesztése között, adott esetben pedig a fluidmotor hajtott tengelyének tartományában lehet elrendezve, míg a 17. ábra a 16. ábra szerinti ütőszerkezet tengelymetszete.

Az 1. ábra vázlatosan egy „kitört” házat tüntet fel, benne egy részben hosszmetszetben ábrázolt (4) kéménnyel.

Az ábrán látható, hogy egy a talajon felállított kompresszor mint (10) fluidforrás egy a (4) kéménybe leeresztett, pneumatikus motorként kialakított (12) fluidmotorral van összekötve egy sűrített levegőt szállító (14) fluidtömlőn keresztül. A (12) fluidmotor egy (16) marószerszámot hordoz, amely itt láncokból van kialakítva, de adott esetben egy megfelelően kialakított marókorona is képezheti.

A (12) fluidmotor sűrített levegő általi táplálásával a (16) marószerszám forgásba jön és ennek során kimarja a (4) kéményt, a (4) kémény belső héjazatában levő, agresszív lerakódások által károsított részek kihordása és a kiálló falazatrészek eltávolítása mellett az előirányzott átmérőre. Ebben a példában a (4) kéményt a (12) fluidmotor (16) marószerszámmal együttes lassú felhúzása révén folyamatosan alulról felfelé marjuk ki. Ugyanígy lehetséges egy fentről lefelé irányuló működtetés is, például az említett marókoronával.

A (4) kémény alsó végénél egy elszívó szerkezet van beépítve, amelyen keresztül a marásnál képződő port szívjuk el.

A kompresszor által táplált (12) fluidmotor távozó használt levegőjével a (4) kéményben túlnyomást létesítünk, amely lehetővé teszi a képződött por egyszerű lefelé áramoltatását, így semmiféle, vagy csak igen csekély szívási teljesítményre van szükség.

A kompresszort és a pneumatikus motort olajjal történő hidraulikus üzemeltetés esetén (12) fluidmotorként olajszivattyú, illetve hidraulikus motor helyettesítheti.

Az alábbiakban a találmány szerinti berendezést még részletesebben ismertetjük.

Egy (2) kéményalapra egy (4) kémény, jelen esetben egy házkémény van felépítve, amely egy külső körbefutó (6) kémény szerkezetből, valamint egy általa körülvett (8) belső rétegből (héjazatból) áll, amely általában mint füstgázvezető belső csőszál van kialakítva.

Az általánosság korlátozása nélkül jelen esetben a (6) kéményszerkezet műkőből vagy nyerskőből épített falazatként, míg a (8) belső réteg egy centrifugált a felszórható cementből álló folyamatos javítórétegként van ábrázolva. Itt alternatívaként szóba jöhet bármely más, egy- vagy többrétegű (6) kémény szerkezet járulékos közbenső héjazatokkal vagy anélkül, mint amilyenek például a hőszigetelő rétegek vagy a gőzdiffúziógátló rétegek. A belső réteg, illetve csőszál főként samott- vagy acélcsövekből állhat, de állhat szokásos módon tengelyirányban egymáshoz csatlakozó és többnyire hézagoló habarccsal vagy más tömítőanyagokkal letömített részelemekből is.

A (4) kémény alsó végének tartományában, a (2) kémény alap fölött egy nyílás van kialakítva egy (18) koromzsákajtóval, amelyen keresztül általában a korom eltávolítása történik. A (4) kémény fölül egy homlokoldali (20) fedkőben végződik, amelyre egy nem ábrázolt kéményfej van, modernebb kéményeknél adott esetben egy szintén nem ábrázolt zárólemezen keresztül, az építményre ráültetve. A (4) kémény kimarása célszerűen levett kéményfej és szintén eltávolított zárólemez mellett történik. A (20) fedkőre egy (22) tartókeret vagy tartóállvány úgy van felszerelve, hogy oldalirányban elmozdíthatatlan legyen, például ácskapcsos rögzítéssel a felső külső kéményszegélyen. A (4) kémény hossztengelyére betájolva, adott esetben a két vízszintes szabadságfokban oldalirányban beállíthatóan a (22) tartóállványra egy (24) csiga van felszerelve, amelyen keresztül az 1. ábra szerinti elrendezésnél a (14) fluidtömlő, ugyanakkor a 2-4. ábrák szerinti elrendezésnél egy (26) vonókötél van megvezetve. Erre a (26) vonókötélre van ez utóbbi esetben a (12) fluidmotor felfüggesztve, amire az 1. ábra szerint a (14) fluidtömlő szolgál. Ha ez a (14) fluidtömlő maga veszi át a húzási funkciót is, húzásnak kellőképpen ellenállóvá kell tenni, például húzásnak ellenálló tömlőbetétek vagy tömlőburkolat révén.

A (26) vonókötelet, például acélkábelt egy (28) villáról működtetjük, amelyet a fluidmotor 1. ábra szerinti (14) fluidtömlőn való felfüggesztése esetén a (24) csiga szintén a (22) tartóállvány tartományában működtethető tömlőfelcsévélő dobként kialakított változatával helyettesíthetünk. A (28) vitla vagy a tömlőfelcsévélő dob üzem közben tengelyével mereven fel van erősítve a (22) tartóállványra, így a csévélési erőket a (22) tartóállványon keresztül a (4) kémény felső vége veszi fel. A (28) vitlának célszerűen állítható a magassága.

A (14) fluidtömlő a 2-4. ábrákon a (26) vonókötéltől elkülönítve van kivezetve a (4) kémény felső végéből és egy a kéményen kívül levő kompresszorral, mint (10) fluidforrással van összekötve, amelyet egy belsőégésű motor, célszerűen egy dízelmotor hajt meg. Mind a kompresszor, mind pedig a belsőégésű motor egy (32) rögzítőfékkel ellátott gördíthető (30) alvázra van felszerelve és egy hangelnyelő (34) burkolat által van körülvéve. A (30) alváz bármely lapos (36) alapfelületen leállítható azon épület mellett, amelyben a kimarandó (4) kémény található, és az említett (36) alapfelülethez képest elmozdíthatatlanul befékezhető.

Ugyanezen (36) alapfelületen, szintén gördíthető

HU 208 574 Β (38 és 40) alvázakon egy (42) előleválasztó van elrendezve a durva marási hulladék leválasztására, amellyel egy a szívási irányt tekintve mögötte elhelyezkedő (44) főleválasztó van összekötve, amely szintén motorosán van meghajtva és a maráskor keletkező por leválasztására szolgál. A (44) főleválasztó meghajtására két (46) villamos motor vagy ezek helyett két pneumatikus motor van felszerelve, mely utóbbiakat célszerűen a (34) burkolat alatt elrendezett kompresszorról lehet táplálni. A két (46) villamos motor lehetővé teszi a helyi hálózati feszültségről táplálva a rendelkezésre álló hajtási teljesítmény megfelelő megnövelését, így általuk megtakarítható az erősáramú csatlakozás. Adott esetben több mint két ilyen jellegű motor is felszerelhető a (44) főleválasztóra.

A (44) főleválasztó például ipari porszívóként van kiképezve és a bemutatott szívóvezetékeken, valamint a (18) koromzsákajtó nyílásán keresztül a (4) kémény (2) kéményalap feletti fenékteréhez van csatlakoztatva.

A 2. ábrán berajzolt (16) marószerszámot a 14. ábra kapcsán még részletesebben tárgyaljuk. Hasonlóképpen, a 3. és 4. ábrán látható (16) marószerszámot szintén a későbbiekben, a 15. ábra kapcsán fogjuk részletesebben ismertetni.

A 2-4. ábráknál a fentiek mellett a (12) fluidmotor (48) megvezető egységeket is hordoz, amelyek részletei a 9., illetve a lOa-lOd. ábrák kapcsán kerülnek majd ismertetésre.

Maga a (12) fluidmotor az alábbiakban az 5. ábra kapcsán ismertetett felépítéssel rendelkezik, adott esetben a 6. ábrával kombinálva, amely egy megvezető egységet is igényel. Olyan fluidmotor alkalmazása esetén, amely nem igényel külső kényszermegvezetést, amilyen például a 7. ábra szerinti fluidmotor, a berendezés egyébként változatlan, 2-4. ábrákon feltüntetett alapszerkezete nem tartalmaz (48) megvezető egységet.

A 2. és 3. ábra szerint a füstgázvezető (8) belső réteg, illetve belső csőszál kimarása egy menetben alulról felfelé történik, míg a 4. ábra szerint szintén egy menetben, de felülről lefelé. Az itt belső csőszálként definiált (8) belső réteg értelmezhető adott esetben a marási folyamat által mindenkor érintett belső zónaként is, ahol a radiálisán egymást követő zónák menetről menetre, belülről kifelé, váltakozva felfelé és lefelé haladó marással kitermelhetők. Utólagos megmunkálási műveletek, mint például simító műveletek is végezhetők a (16) marószerszám lecserélése esetén ugyanazon (12) fluidmotorral.

Miután a (12) fluidmotor az 1-4. ábrák szerinti kiviteli alakoknál mindig a (16) marószerszám fölött van elrendezve, ebből szükségszerűen adódik, hogy a (48) megvezető egység, a 2. és 3. ábra szerinti marási folyamatnál a még ki nem mart belső zóna, illetve füstgázvezető belső csőszál által, míg a 4. ábra szerinti, felülről lefelé történő marásnál a (4) kémény már kimart belső falfelületén van megvezetve.

A (14) fluidtömlő megfelelő csatlakoztatása esetén az ábrákon fel nem tüntetett módon a (16) marószerszámot a (12) fluidmotor felett is elrendezhetjük; ez viszont azzal a nehézséggel jár, hogy fentről történő bevezetéskor a (14) fluidtömlőt át kell vezetni a (16) marószerszám testén vagy a (14) fluidtömlőt eleve alulról, a (18) koromzsákajtó nyílásán vagy más nyíláson keresztül kell bevezetni.

Az 5. ábrán bemutatott, pneumatikus motorként kialakított (12) fluidmotor egy (50) munkahengerrel rendelkezik, amelynek hossztengelye mentén húzódik a pneumatikus motor (52) rotorja. Az (50) munkahengert kívül és belül hengerfelület határolja, ahol azonban a belső hengerfelület excentrikusán van a külső hengerfelülethez képest elrendezve. Ezáltal az (50) munkahengemek ennek megfelelően változó a falvastagsága. Az (52) rotor hengeres külső felülettel rendelkezik, amely az (50) munkahenger excentrikus belső felületével egy (54) kompresszióteret határol. Az (52) rotor a maga részéről egy (56) rotortengelyre van felerősítve.

Az (52) rotor kerületén, amely egy masszív hengeres héjazatból van kialakítva, az (56) rotortengelyhez képest érintőlegesen húzódó (58) rések vannak elosztva, amelyek az (52) rotor teljes tengelyirányú hosszára kiterjednek és az (56) rotortengelytől adott radiális távolságra végződnek. A gyakorlati kiviteli alakoknál például négy és hat közötti számú ilyen rés kialakítása célszerű. Az (58) résekbe (60) rotorlamellák vannak lazán behelyezve. Míg a (12) fluidmotor egyébként acélból készíthető, a (60) rotorlamellákat megfelelő műanyagból, például fenoplasztokból vagy melamingyantákból, így a „Pertinax” kereskedelmi néven forgalomba hozott gyantából célszerű előállítani. A (60) rotorlamellák az (50) munkahenger hengeres belső felületével együttműködő hosszanti élükön egyenesvonalúak, míg az (58) résekbe behatoló hosszanti élükön a rések megfelelő alapkiképzését kiegészítő módon lelapítva vannak kialakítva, hogy az (58) résekbe azok radiálisán legmélyebb kapcsolódási helyzetébe tengelyirányban bevezethetők legyenek. A (60) rotorlamellák az (56) rotortengely forgásakor a centrifugális erő hatása alatt kifelé nyomódnak, felfeküdve az (50) munkahenger belső falfelületére. Eközben felosztják az (54) kompresszióteret az (56) rotortengely kerületén elosztott vándorló kamrákra, miközben az (58) rések kellően szoros felfekvése a (60) rotorlamellákon messzemenően kizárja a levegő útjának rövidre zárását a kamrák között.

Az (50) munkahenger vastag faltartományában kerületi irányban egymás mellett két átmenő, párhuzamos tengelyű (62) furat húzódik, amelyeken keresztül a kompresszorból egy sűrítettlevegős (14) fluidvezetéken át bevezetett sűrített levegő négy (64) résen keresztül kerül az (54) kompressziótérbe bevezetésre. A (64) rések az (50) munkahenger kerületi irányában húzódnak és páronként az (50) munkahenger két végének szomszédságában vannak elrendezve.

Az (50) munkahenger összeszűkülő faivastagságának az (52) rotor forgásirányában keskenyedő sarlójában radiálisán átmenő (66) kieresztőnyílások vannak elosztva, ezen belül célszerűen a (64) rések közötti tengelyirányú tartományban több, például öt van ezek9

HU 208 574 Β bői a nyílásokból több, például két sorban az (50) munkahenger kerületén elosztva. Az (50) munkahenger mindkét homlokoldalán egy-egy (68) fedéllel van tömören lezárva. Mindegyik (68) fedél az (54) kompressziótértől távolabb eső oldalán egy-egy (71) golyóscsapágyat hordoz az (56) rotortengely számára, amely tömítetten átnyúlik mindkét (68) fedél tengelyirányú nyílásán és egyébként biztosítva van tengelyirányú eltolódás ellen.

A (16) marószerszám felé néző oldalon az (56) rotortengely a (71) golyóscsapágyon túl meg van hosszabbítva egy egyfokozatú lassító hajtómű, adott esetben egy bolygómű bemeneti tengelyeként. Ez a bolygómű megfelel a 6. ábrán látható robbantott ábrázolás alsó felének, míg a 6. ábra felső fele további elemeket tartalmaz a lassító hajtómű kétfokozatú kiviteléhez, vagyis adott esetben egy tengelyirányban egymás mögé kapcsolt kétfokozatú bolygóműhöz.

Az (56) rotortengely (50) munkahengeren kívüli kihajtó végén egy (70) csapos fogaskerék van elrendezve. Ez a (70) csapos fogaskerék egy (72) gyűrűkerék belső fogazásába kapcsolódik. Az ebben ágyazott (74) bolygókerekek egy (76) napkerékkel kapcsolódnak. A (76) napkerék egy (80) hajtott tengely edényalakú (78) meghosszabbításának belső oldalán van mereven elrendezve, amely (80) hajtott tengelyhez a (16) marószerszám tengelye együttforgó módon kapcsolódik.

A 6. ábrán látható változatnál a (80) hajtott tengely és az ismertetett első (85) bolygómű-fokozat között még egy (85a) bolygómű-fokozat van tengelyirányban elrendezve, amelynek elemeit a 6. ábrán az egyébként azonos alkatrészeknél a betűvel kiegészített hivatkozási jelekkel tüntettük fel.

A különbség mindössze abban van, hogy az első (85) bolygómű-fokozat nem közvetlenül van a (80) hajtott tengelyre csatlakoztatva, így az egyébként azzal azonos kialakítás mellett, amilyen a hajtott tengely pneumatikus motor felé néző végénél található, a második (85a) bolygómű-fokozatnál egy tengelyirányba eső (82) közbenső tengelyt alkalmazunk, amelyen egy (70a) csapos fogaskerék ül, ez pedig erőbevezetési funkcióját tekintve megfelel az első (85) bolygómű-fokozat bemeneténél levő (70) csapos fogaskeréknek.

Ez az egész egység, amelyhez az (50) munkahenger a (68) fedelekkel, az ezekben ágyazott (56) rotortengely valamint a (85) bolygómű [illetve annak (85a) második fokozata] tartozik, egy két részből álló maszszív (84) páncélház által van a felfüggesztés felőli oldalon és körben körülvéve, ugyanakkor ezen házat a (16) marószerszám felőli oldalon egy masszív (86) lezáróidom zárja le, amely belül egy első (88) golyóscsapágyat hordoz a (80) hajtott tengely számára és tömören van a (84) páncélházhoz csatlakoztatva.

A (80) hajtott tengelyt emellett egy második (90) golyóscsapágy is ágyazza, amely a (84) páncélház első (92) részének belső oldalára van felerősítve. Ez az első (92) rész burkolatszerűen van elrendezve és magába foglalja, a (86) lezáróidomtól kiindulva, a hajtóműház és a pneumatikus motor valamennyi fentebb említett alkatrészét, miközben a (94) burkolatfenék az (56) rotortengely (80) hajtott tengellyel ellentétes oldalon lévő (96) szabad végével szemben helyezkedik el.

Az (50) munkahenger mindkét homlokoldali végén egy-egy valamennyire kiálló gyűrűs karimával van ellátva és ezek a gyűrűs karimák szorosan bele vannak illesztve a (84) páncélház első (92) részének házába. Ezáltal az (50) munkahenger külső felülete, a két gyűrűs karima és az említett első (92) rész belső felülete között egy gyűrűs hézag alakul ki, amelyen keresztül az (54) kompressziótér (66) kieresztő nyílásaiból kilépő használt levegő szabadon eloszolhat. Ez a használt levegő az első (92) rész falán kerületi irányban elosztott (98) kilépőnyílások koszorúján keresztül tovább tud áramolni kifelé.

A sűrített levegőt egy tengelyirányban felfelé kiálló (100) bemeneti csonkon keresztül vezetjük be a pneumatikus motorba, amely bemeneti (100) csonk a (94) burkolatfenékben annak szerves részét képező módon van kialakítva. Onnan a sűrített levegő az első (92) részben a (94) burkolatfenék alatt kiképzett (102) térközön keresztül a (62) furatokhoz jut, onnan pedig végül a már leírt módon az (54) kompressziótérbe.

A (84) páncélház első (92) részére a második (104) rész a fluidmotor felfüggesztése felől kívülről átfogó módon van rácsavarozva. Amint azt később a 9. ábra kapcsán még ismertetjük, a (12) fluidmotorból és (16) marószerszámból álló egész egységet erre a második (104) részre függesztjük fel.

A második (104) rész körülfogja a (84) páncélház első (92) részét a (98) kilépőnyílások alatti magasságig és eközben úgy van az első (92) rész leeresztergált szakaszára rácsavarozva, hogy a (84) páncélház mindkét (92 és 104) része egy közös, kis átmérőjű hengeres külső felületet képezzen.

Emellett eközben az átfogó tartományban egy (106) gyűrűs hézag alakul ki a (84) páncélház két (92 és 104) része között, amely a (98) kilépőnyílásokkal szemben helyezkedik el és a (84) páncélház két (92 és 104) része közötti alsó hézagtartományban le van tömítve.

A (106) gyűrűs hézag a (94) burkolatfenék külső homlokoldalával szemben egy a (94) burkolatfenék külső homlokoldala és a második (104) rész tengelyirányban tovább felfelé vezető masszív (110) toldatrésze között (108) gyűrűs hézag által radiálisán befelé meg van hosszabbítva.

A (110) toldatrészben előszöris egy radiális (112) csatlakozófurat van kiképezve, amely a (84) páncélházon kívül egy tengelyirányban a páncélház mellett húzódó bemeneti csonkhoz vezet, amely a sűrített levegős (14) fluidtömlővel való összekötésre szolgál. Ez a (112) csatlakozófurat a (94) burkolatfenékben levő (100) bemeneti csonk külső végével szemben le van tömítve.

A (112) csatlakozófuratot megkerülve a (108) gyűrűs hézag egy axiális 105 és egy radiális 116 furattal áll összeköttetésben, amelyek a (84) páncélház második (104) részének (110) toldatrészében vannak kialakítva és amelyek lehetővé teszik a pneumatikus motor használt levegőjének a kilépését egy a (84) páncélházon

HU 208 574 Β oldalt felszerelt (114) használt levegőcsatornán (kipufogó járaton) járaton keresztül a szabadba, maráskor pedig a kémény belső terébe. A (114) használtlevegő csatorna kilépési iránya a (16) marószerszám irányával párhuzamosra van megválasztva. A (84) páncélház kerületének csak egy résztartományán keresztül távozó használt levegő palástmenti áramlásként eközben úgy oszlik el, hogy nemcsak a (16) marószerszám meghívása válik lehetségessé, hanem egy gát is képződik a maráskor keletkező por felszállása ellen a (84) páncélház teljes kerületén.

A lassító hajtómű kivételével a 7. ábra szerinti pneumatikus motor alapvetően ehhez teljesen hasonló módon lehet felépítve, a 7. ábra rajzában megmutatkozó eltérések ellenére is. A forgatónyomaték-átvitel a pneumatikus motorról a marószerszámra itt lassító hajtómű hiányában l:l-es áttételi viszony mellett, vagyis közvetlenül történik.

A lassító hajtómű helyett az (56) rotortengelynek az (50) munkahengerből a (16) marószerszám felőli oldalon kiálló szabad vége az 5. ábra szerinti (80) hajtott tengelynek megfelelő (115) hajtott tengellyel egy (117) ütőszerkezeten keresztül van összekötve. Ez az (56) rotortengely folyamatos forgó mozgását egy forgatva ütő mozgássá alakítja át szög alatti irányba ható ütőhatással, mégpedig az ütőszerszám úgynevezett kalapácsának és úgynevezett üllőjének a rotortengely minden fordulatánál hatásos együttműködése következtében. Eközben a (16) marószerszám tengelyirányú lengéséről teljesen le is mondhatunk, ha szükséges esetben még egy tengelyirányú komponenst be tudunk vonni a működésbe.

Az ilyen ütőszerkezet különféle szerkezeti kialakításai ismertek, így ezek részletesebb leírása felesleges volna. Egy lehetséges és előnyös szerkezeti kivitelt azonban egy másik alkalmazással összefüggésben a 16. ábra kapcsán még részletesen ismertetni fogunk. A 16. ábra szerinti ütőszerkezet főként a (12) fluidmotor és annak felfüggesztése közé kerülhet beépítésre.

Az ilyen ütőszerkezet közbeiktatásának lényeges jellemzője, hogy ennek révén a (16) marószerszám működése során fellépő ellen-forgatónyomatékot ütve lehet - az ütőszerkezet kalapácsa és üllője közötti fordulatként! rugalmas kalapácsütéssel - az ütőszerkezetben jelentkező ütés-visszahatás révén kompenzálni.

Ezáltal nemcsak a tengelyirányú építési hosszat megnövelő, a (85, illetve 85a) bolygómű-fokozatok által alkotott lassító hajtómű válik nélkülözhetővé, hanem ugyanakkor a marószerszámnak az eltávolítandó anyagra gyakorolt hatása is jelentősen felerősödik, mégpedig a fúrókalapács működésmódjával összehasonlítható módon.

A 7. ábra szerinti pneumatikus motor egy további sajátossága abban van, hogy a (115) hajtott tengely üregesen van kiképezve, mégpedig sokszögalakú keresztmetszettel, főként hatszögletűként. Ezáltal a kereskedelemben kapható marószerszámok, amelyek általában hatszögletű csatlakozással vannak ellátva, nagyon nagy forgatónyomatékok átvihetősége mellett egyszerűen összedughatok ezzel a tengellyel. Egy (16) marószerszám megfelelő (118) dugaszolóidomát fel is tüntettük a 7. ábrán.

Ezenkívül az üreges (115) hajtott tengely furata felhasználható vezérlőközeg, főként sűrített levegő bevezetésére marószerszámhoz. Ehhez az üreges tengely marószerszám felőli végén egy (120) vezérlővezetékcsatlakozó van kialakítva, például abból a célból, hogy egy felfelé és lefelé tartó működési irányát váltani képes marószerszámnál vezérléssel átállíthassuk a működési irányt.

A 8. valamint a 9-11. ábrák a kényszermegvezetés két lehetséges szerkezeti kivitelét mutatják, amelyek a pneumatikus motornak egy a 6. ábra szerinti, a forgatónyomaték megtámasztását igénylő kiviteli alakjánál kerülhetnek alkalmazásra. Mindkét említett szerkezeti kivitelre egy viszonylag kevéssé letakart átpillantási rés jellemző a (84) páncélház és a (4) kémény belső felülete között.

Ezen ábrák mindegyikén felismerhető egy dugaszolható (124) tengelykapcsoló, amely az 5. ábra szerinti (80) hajtott tengelynek a (16) marószerszámmal való összekapcsolására szolgál. Emellett a pneumatikus motor felső végén, a páncélhoz második (104) részén egy (122) fül van kialakítva, amelybe a (26) vonókötél beleakasztható.

Ha a felfüggesztés az 1. ábra szerint a (14) fluidtömlő által történik, akkor a jelen esetben a páncélház oldalánál elrendezett (126) csatlakozócsonkot, amely összeköttetésben áll a (112) csatlakozófurattal, a rajzon fel nem tüntetett módon a (122) fülhöz hasonlóan kellene tengelyirányban elrendezni a fluidmotoron és húzóerőt átvivő módon kellene kialakítani, vagyis csatlakozó szervekkel ellátni a (14) fluidtömlő betéteihez vagy húzásnak ellenálló burkolatához.

A 4—11. ábrákon bemutatott mindkét meg vezetési módnál a (84) páncélház mindkét végének tartományában a megvezetéshez elégséges tengelyirányú távolsággal egy-egy (128) tartótárcsa van elrendezve [lásd főként a 10a és 10b ábrákat, ahol a (128) tartótárcsa felülnézetben és oldalnézetben van ábrázolva]. A (128) tartótárcsát a 10a ábrán szaggatottan jelzett (130) hatásvonal mentén (132) feszítőcsavarokkal rögzítjük a (84) páncélház külső kerületén.

A 10a ábrán látható kettős szaggatott vonal a (128) tartótárcsák nagy négyzetes keresztmetszeten belül a négyzet határolóvonalainak középső tartományában (134) csuklótengelyt jelöl a (136) lengőkarok számára. Ezek tulajdonképpen egyenes emelőkarok, amelyek egyik vége a (134) csuklótengely tartományában egy a (84) páncélházon levő (138) csuklócsaphoz van csatlakoztatva, míg másik végük csuklósán egy (142) csúszótalp radiális irányban belső oldalán levő (140) pofalemezzel van összekötve. Ennek megfelelően négy (142) csúszótalp van a pneumatikus motor kerületén elrendezve. A (142) csúszótalpaknak egy hosszanti, legalábbis megközelítőleg egyenes vonalú (144) középső szakaszuk, valamint alul és felül egyaránt befelé görbített vagy ferdén behajlított (146) végük van.

Ennél a kiviteli alaknál a (84) páncélház palástfelülete, a (142) csúszótalpak, valamint a mindenkori csú11

HU 208 574 Β szótalpat felül és alul csuklósán csatlakoztató lengőkarok egy párhuzamos vezetésű rudazatot képeznek.

Mind a négy párhuzamos vezetésű rudazat radiális távolsága egy tengelyirányban eltolható (147) működtetőlemez révén együttesen állítható. Ehhez a (147) működtetőlemez kerülete egy-egy (148) csuklós csatlakozással felerősített, a (84) páncélház mentén, azonkívül húzódó (150) vonókaron keresztül egy (152) csuklós csatlakozás révén a mindenkori felső (136) lengőkarok középső tartományával van összekötve.

A (147) működtetőlemez két, egymással átlósan szembenfekvő (154) vezetőrúdon van tengely irányban eltolhatóan megvezetve. A vezetőrudak alsó végeikkel a felső (128) tartótárcsába vannak becsavarozva, míg felső végeiknél egy (156) keresztjárom által vannak összekötve, amelyre a (122) fül van felhegesztve.

Kifejtett eltolóerő hiányában a (147) működtetőlemez a csuklósán rákapcsolt, sarukkal felszerelt rudazat súlya következtében legalsó helyzetét foglalja el. A (147) működtetőlemez megemelésére egy pneumatikusan működtetett (158) szervohenger szolgál, amely a (84) páncélház homlokoldalán van rögzítve és adott esetben (160) tolófejével lazán támaszkodhat a (147) működtetőlemez tengelyirányú középpontjához. Előnyösen azonban a (147) működtetőlemez mindkét axiális irányban történő kényszervezérléséhez a (147) működtetőlemez támadáspontjában egy (162) rögzítőelemet alkalmazunk.

A 9. és 11. ábra szerinti kiviteli alakoknál a (128) tartótárcsa nagyjából négyzetes alapfelületének sarkai ferdén le vannak vágva és a sarkokban egy-egy radiálisán húzódó (163) bevágás van előirányozva, amely az összefeszítés (130) hatásvonalának tartományában a páncélház kerületén, ugyanúgy mint az előzőleg ismertetett kiviteli alaknál, mint átmenő rés van kialakítva.

A (163) bevágásokon (164) emelőkar egyik vége van a pontvonallal jelölt (166) hatástengely mentén a csuklósán csatlakoztatva. A (64) emelőkar alakja felülnézetben a 10c ábrán, míg oldalnézetben a lOd ábrán látható. A lOd ábrán a (168) csuklócsap felel meg a (166) hatástengelynek.

A (164) emelőkar szabad vége egyoldali kinyúlással (169) villaként van kialakítva, ahol a (169) villa két (170) ágán egy (172) tengely megy keresztül, amelyen egy-egy (174) vágótárcsa vagy más változatban egyegy görgő vagy henger van forgathatóan ágyazva.

A mindenkori (128) tartótárcsa alatt egy-egy rugalmasan utánengedő, célszerűen szivacsgumígyűrűként kialakított (176) pufferelem van tengelyirányú eltolódás ellen biztosítottan elrendezve, amelyen a mindenkori emelőkar középső tartománya lefelé billenő helyzetének korlátozására lazán felfekszik. Adott esetben ezen (176) pufferelem tengelyirányú helyzetét állítani is lehet. így megfelelő beállítással azonos vagy kívánt módon különböző radiális kiállást lehet biztosítani a (164) emelőkarok különböző hosszai mellett (például a kémény kúposságaihoz való igazodáskor). Ennek értelmében a felső (164) emelőkarok rövidebb hosszúsággal vannak berajzolva, mint az alsó (164) emelőkarok. Az alsó (164) emelőkarok 9. ábrából is kivehető valamivel nagyobb radiális kinyúlása itt nem a kémény kúpos, felül szorosabb, alul tágabb keresztmetszetéhez való igazodásnak felel meg, hanem célja különböző terhelésének a kiegyenlítése, mivel az alsó emelőkarok a közelebb eső marószerszám miatt a súly által erősebben terheltek. így viszont a (176) pufferelemek hasonló jellegű anyagával is megoldást lehet találni. Amint az felismerhető, ugyanezen okból a 9. ábrán látható alsó (176) pufferelemek is nagyobb radiális kiterjedéssel rendelkeznek, mint a felső pufferelemek.

Egyébként a 9. ábrán egy (178) beszúrás ismerhető fel a páncélhenger külső kerületén. Ezzel a (178) beszúrással párhuzamosan egy másik beszúrás is található az eltakart másik oldalon. Ezáltal egy szerszám révén a (84) páncélház két (92) és (104) részét kellő nagyságú forgatónyomaték kifejtésével tudjuk összecsavarozni.

A megvezetés másféle felépítése miatt itt a 8. ábra szerinti (154) vezetőrudakat (180) csatlakozócsap helyettesíti, amely felül a (122) fülhöz van erősítve, alul pedig a (84) páncélház homlokoldalával van mereven összekötve.

Jól láthatóan a (180) csatlakozócsap, amely egy masszív henger, kisebb átmérővel van kialakítva, mint a (84) páncélház. Ennek az az előnye, hogy a felső (164) emelőkarok különösen kis radiális kinyúlással rendezhetők el. Az alsó emelőkarok nagyobb leterheltsége miatt ott ez a probléma nem jelentkezik ilyen mértékben. Egészében véve ez a megoldás lehetővé teszi az igazodást különlegesen kis belső kéményátmérőkhöz is.

A 9. ábra szerinti kivitelnél a megvezetés csak egy irányban működik, mégpedig felfelé. All. ábra egy egyszerű módosított változatot tüntet fel, amellyel a megvezetés ugyanazon felépítését kettős működésűvé lehet alakítani, mégpedig változatlan geometriával, átállítási műveletek szükségessége nélkül. Ehhez az emelőkarok, amelyek felül és alul koszorúalakban vannak elrendezve, a (84) páncélház mentén húzódó (182) vonóelemek, célszerűen húzórugók révén össze vannak kötve egymással. Ennél a kialakításnál még az alsó (176) pufferelem is teljesen elhagyható. Meghagyható azonban, ha a (182) vonóelemek oldhatóan vannak felszerelve.

Míg a két fentebb ismertetett megvezetésnél négynégy megvezető elem van a páncélház körül kerületi irányban egyenlő távolságokban elosztva, adott esetben ettől eltérő számú megvezető elemet is alkalmazhatunk, de célszerűen legalább hármat.

Amint azt már említettük, vannak olyan pneumatikus motorok is, amelyeknek nincs szükségük csúszótalpak, vágótárcsák vagy görgő általi kényszermegvezetésre, hanem amelyek határesetben akár szabadon függhetnek is. Itt is célszerű azonban egy forgatónyomatékok megtámasztására nem alkalmas központosítás. Az ilyen központosítás egy előnyös kiviteli alakja látható a 12. ábrán.

Ezen az ábrán a (12) fluidmotor (84) páncélháza csak nagyon vázlatosan van feltüntetve. Itt arról van szó, hogy ezt a páncélházat a (4) kémény mindenkori

HU 208 574 B meglévő (184) belső falrétegén kell központosítani. Ennek során ezt a (184) belső falréteget működési iránytól függően képezheti a (4) kémény már kimart vagy még ki nem mart zónája, főként pedig egy menetű marásnál a hordozó (6) kéményszerkezet vagy a füstgázvezető belső csőszál.

A (84) páncélház kerületén legalább három, előnyösen négy (186) ívrugó van elosztva. Ezek alsó végükkel a (84) páncélházon levő (188) rögzítési helyen vannak rögzítve, míg felső végükkel egy szintén a (84) páncélház külső kerületére felszerelt (190) hosszirányú vezetékbe illeszkednek.

Lehetőség van arra, hogy ezt az illeszkedést behatásmentesre készítsük, így a felső végek szabad tengelyirányú elmozdulása következik be ezen vezetékben a (186) ívrugók különböző radiális összenyomódásakor. Másrészt azonban a (186) ívrugó (190) hosszirányú vezetékbe illeszkedő szabad vége egy állítható ütközővel is együttműködhet vagy legalábbis különböző mértékben korlátozhatjuk a szabad vég (190) hosszirányú vezetékbe való behatolási mélységét a kezdeti szabad mozgathatóság után. Az ilyen jellegű állításokhoz szintén egy szervomotort lehet beépíteni, amely a többi távirányítású szervoberendezéshez hasonlóan a működtető közeggel táplálható.

Határesetben a (186) ívrugónak csak egy viszonylag csekély tengelyirányú tartományban kell érintkezésben lennie a kémény belső felületével. Előnyös azonban mégis az ábrán látható nagy tengelyirányú kapcsolódási tartomány, amely a (186) ívrugó hosszának legnagyobb részére kiterjed. Mivel itt nem kell erőket átvinni, ezen megoldás legfőbb előnye abban van, hogy ugyanazon (186) ívrugó alkalmazható egészen különböző belméretű (4) kéményekhez.

A 13., 14. és 15. ábra a találmány szerinti berendezésben alkalmazható marószerszámok három különösen előnyös kiviteli alakját tünteti fel.

Mind a három esetben a marószerszám egy központi (192) hordozótesttel rendelkezik, amely körül a hordozótest által tartott maróelemek helyezkednek el. A (192) hordozótest felső vége itt mindegyik esetben négyszögletes keresztmetszetű csonkként van ábrázolva, jóllehet a szabvány szerinti kiviteleknél ez a csonk hatszögletes. Ez a csonk (194) rögzítőpeckek révén, amelyek a (192) hordozótestben kialakított megfelelő rögzítőfuratokba illeszkednek, mereven össze van kötve a mindenkori (12) fluidmotor hajtott tengelyével, tengelyirányban egybeesve annak hatástengelyével. Határesetben azonban kismértékű oldalsó kihajlásra képes rögzítőcsatlakozókat is alkalmazhatunk, amelyeknek azonban fel kell venniük a szög alatti irányban ható forgatónyomatékokat.

A 13. ábra szerinti kiviteli alak esetében az állandó keresztmetszetű (192) hordozó test kiterjed a marószerszám teljes tengelyirányú magasságában. Alsó vége ez esetben (196) támaszelemként van kialakítva, amely egy (194) rögzítőpecek révén a (192) hordozótesten tengelyirányban elmozdíthatatlanul van rögzítve.

A (196) támaszelem fölött (198) távtartó hüvelyek és (200) távtartó tárcsák sorozata van lazán a (192) hordozótestre felfűzve. A (200) távtartó tárcsák itt előnyösen egyelő távolságokban vannak elrendezve, ahol a közöttük elrendezett (198) távtartó hüvelyek mind azonos tengelyirányú hosszal rendelkeznek, illetve egymással azonosan lehetnek kialakítva. A legalsó (198) távtartó hüvely adott esetben, amint azt ábrázoltuk is, rövidebbre is kialakítható. Adott esetben a legalsó (198) távtartó hüvely el is hagyható és a legalsó (200) távtartó tárcsát közvetlenül a (196) támaszelemre rakhatjuk rá.

Mindegyik (200) távtartó tárcsa külső vége a marószerszám kerületén elosztva egy-egy (202) lánctagot hordoz, amelyek külső végén viszont egy-egy (204) marókés van elrendezve.

A 13. ábrán olyan állapot van feltüntetve, amelyben a marószerszám forog, így a mind a (200) távtartó tárcsákkal, mind pedig a (204) marókésekkel láncszerűen csuklósán összekötött (202) lánctagok vízszintesen kifelé vannak repítve, amint az az 1. ábrán is látható, hosszabb láncszerű marószerszámoknál. Nyugalmi állapotban az ilyen láncok önsúlyuk hatására lefelé csűngenek, így azután könnyen átvezethetők a (4) kémény még ki nem mart tartományain keresztül.

A (204) marókések egy felülről lefelé először kúposán bővülő, majd ismét kúposán szűkülő hatáskúpot írnak le, amely a középső (200a) távtartó tárcsára vonatkoztatva tengelyszimmetrikusan van kialakítva, hogy változatlan geometria mellett kettős működésre képesen, vagyis mind felfelé, mind pedig lefelé egyformán tudjon marni. Mivel a középső (200a) távtartó tárcsa (204) marókései legnagyobb radiális kinyúlásuk következtében a legerősebben vannak igénybevéve, és emiatt célszerűen különösen ellenállóképeseknek kell lenniük, ajánlatos az ábrához hasonlóan a középső (200a) távtartó tárcsát a többieknél erősebbre kiképezni (például azonos anyag esetén nagyobb vastagsággal). A (200) távtartó tárcsáknak különböző radiális méretük van a hatáskúp mindenkori radiális kiterjedésének megfelelően az adott helyen, ugyanakkor az egyes (202) lánctagok mind egyformára választhatók.

A marószerszám 14. ábra szerinti kiviteli alakjánál a (192) hordozótest, ugyanúgy mint az előzőleg ismertetett marószerszám, egy a (196) támaszelemhez hasonló, de a rajzon fel nem tüntetett alsó támaszelemmel van ellátva, amelyen itt csak egyetlen hosszirányban kiterjedő (198a) távtartó hüvely fekszik fel [a (198) távtartó hüvelyek és (200) távtartó tárcsák sorozata helyett],

A támaszelem és a (198a) távtartó hüvely között egyrészt, valamint a (198a) távtartó hüvely felső homlokoldalán másrészt, egy-egy a (192) hordozótesttel együttforgó módon összekötött (206) tartólemez van elrendezve, amely itt négyzetalakúra van kiképezve.

Ezen négyzetalakú (206) tartólemez négy saroktartományában egy-egy radiálisán húzódó (208) hosszlyuk van kialakítva, amelybe egy-egy (210) állítócsavar illeszkedik a (198a) távtartó hüvelytől távolabbi oldalak felől. A (210) állítócsavarokhoz a marószerszám kerületén elosztva négy kengyelalakúan kiképzett (212) marólamella van kiforgathatóan, ugyanakkor

HU 208 574 Β a (210) állítócsavarok erős meghúzásával adott szöghelyzetben rögzíthetően csuklósán csatlakoztatva. Emellett a (210) állítócsavarok kellően laza beállítása esetén a (212) marólamellák szabad tengelyirányú eltolhatósága is megvalósítható a (208) hosszlyukak mentén, amely eltolhatóság meghúzott (210) állítócsavar esetén természetesen ki van zárva.

A (212) marólamellák legalább egyik külső keskeny oldalukon (214) vágóéllel rendelkeznek. Az is elképzelhető, hogy a (212) marólamella mindkét éle el van látva (214) vágóéllel, jóllehet mindig csak egy vágóélet tudunk használni egy adott működési irányban, azonban a kettős vágóéi kihasználható akár különböző üzemi feltételek melletti működéshez, akár fordítva történő felszerelés céljára mindkét vágóéi egyforma koptatásához.

Különösen előnyös marási feltételek létrehozásához a (212) marólamella keresztmetszetét azonban úgy is megválaszthatjuk, hogy csak egy élen legyen (214) vágóéi kialakítva.

A 14. ábrán látható kiviteli alaknál jól látható továbbá, hogy a (214) vágóélek tengelyirányban felülről lefelé kifelé állnak, és így ismét egy széttartó hatáskúpot írnak le. Megfordított működési irány esetén ezt az alkatrészt könnyen megfordíthatjuk azáltal, hogy felcseréljük a kengyelalakú (212) marólamellák szárait, melyeket a (210) állítócsavarok rögzítenek a (206) tartólemezekhez. Ennek változataként a kettős működés létrehozásához magát a marólamellák kiállását is választhatjuk egy kettős hatáskúp alakjának megfelelően, amint azt a 13. ábra kapcsán különféle maróelemek vonatkozásában már leírtuk. Itt a kettős hatáskúpot ugyanaz a maróelem képezné. Újabb változatként azonban a 13. ábra szerinti kiviteli alak jellegének megfelelően két, a 14. ábra szerint kialakított maróelemet is egymás után kapcsolhatunk, hogy ezáltal kettőskúpos hatáskeresztmetszet létrehozására alkalmas kiállást érjünk el azonos marólamelákkal, amelyek azonban felül és alul különbözőképpen állnak ki. A (208) hosszlyukakkal és (210) állítócsavarokkal rendelkező, különösen előnyösnek bemutatott kiviteli alak változataként a kengyelalakú marólamellák csuklós csatlakoztatása egyszerűen egyes lánctagokon keresztül is megoldható, amint az a 13. ábra szerinti kiviteli alak kapcsán az ottani (200) távtartó tárcsáknak a külső (204) marókésekkel való, egyes (202) lánctagok általi összekötése vonatkozásában ismertetésre került.

A marószerszám 15. ábra szerinti előnyös kiviteli alakjánál egy a korábban említett (196) támaszelemhez hasonlójellegű (216) hordozótárcsa van a (192) hordozótest alsó végére felerősítve, például egy nem ábrázolt rögzítőcsavar által, amellyel a (216) hordozótárcsa alulról az alakzáró módon részben belehatoló (192) hordozótesthez van csavarozva.

A (216) hodozótárcsa kerületén három, kerületi irányban egymástól egyenlő távolságban levő (218) négyszögletes horony van elosztva, amelyek tengelyirányban végigmennek a (216) hordozótárcsán. Mindegyik (218) négyszögletes horonyban egy rövid, tömbszerű (220) lengőkar van egy (222) ágyazócsapon csuklósán elforgathatóan csatlakoztatva, amely (220) lengőkar viszonylagos mozgékonyság mellett lényegében kitölti a (218) négyszögletes horony belső keresztmetszetét. A (222) ágyazócsap a mindenkori (218) négyszögletes horony két oldalán egymással szemben kialakított (224) átmenőfuratokba van alakzáró módon beütve.

A (220) lengőkarok felső végükkel lényegében színeinek a (216) hordozótárcsa felső homlokoldalával. A (220) lengőkarok emellett legalább radiálisán belül elhelyezkedő oldalukon tetőszerűen vannak rézselve. A

15. ábrán egy kifelé és befelé hasonló kialakítású (226) tető van ábrázolva, síktetőgerinc-kialakítással. A tetőgerinc a (220) lengőkar kilengés helyzetében lényegében színei a (216) hordozótárcsa felületével, míg a radiálisán belül levő (228) tetőrézsű a (220) lengőkar adott kilengési helyzeténél a (218) négyszögletes horony horony alján felütközik, és ezzel behatárolja a kilengés mértékét. A kétoldali tetőkiképzés arra jó, hogy a (220) lengőkar egyoldali elhasználódása esetén meg lehessen fordítani annak beépítési irányát.

A tengelyirányban a (216) hordozótárcsából valamennyire lefelé kiálló (220) lengőkar alsó végébe egy (230) menetes furat van bemunkálva. Ebbe egy nagy igénybevételeket felvevő (232) állócsap van szorosan becsavarozva, amely némi radiális játékkal ágyazótengelyként szolgál egy marófej hengerpalástalakú (234) alapteste számára. A (236) marófej (238) marócsapokkal van kiegészítve, amelyek a (234) alaptest hengeres külső felületében vannak mereven rögzítve és ezen külső felületről radiálisán kiállnak, így a (234) alaptest és a (238) marócsapok együttesen egyfajta radiális „sündisznót” képeznek. A (238) marócsapok azonos hosszúságúak, így a „sündisznó” külső felülete egy hengeres, de adott esetben akár másfajta burkolófelületet ír le, például a tengelyirányú hossz közepetáján enyhén kihasasodó burkolófelületet. Maguk a (238) marócsapok egyenesvonalúak és keményfémből vannak készítve, például acélötvözetből vagy más keményfémekből, illetve keményfém-ötvözetekből.

Amint az a (238) marócsapok számára a (234) alaptest külső felületében kialakított felvevőlyukak szomszédos tengelyirányú (240) sorainak furatvonalából látható, ezen (240) sorok felvevőlyukai egymáshoz képest köztesen el vannak tolva, miközben a (240) sorok egymáshoz képest azonos távolságokban vannak elrendezve.

A (236) marófejek (234) alaptestének a (232) állócsapon játékkal történő ágyazása egy lötyögő csuklót képez, amely adott esetben másképp is kialakítható. Bebizonyosodott, hogy egy ilyen marószerszám kemény igénybevételeit egy kémény kimarásánál jobban fel lehet venni, ha a (236) marófej az ágyazótengelyén némileg lötyögő módon van elrendezve, mintha egy precíz ágyazást alkalmaznánk.

A mindenkori (232) állócsap feje, amint azt ábrázoltuk is, be van süllyesztve a (234) alaptestbe annak külső homlokfelületén.

Amint azt a 3. és 4. ábra kapcsán jeleztük, ez a szerszám változatlan geometriával mind lefelé, mind

HU 208 574 Β pedig felfelé működtetve használható, ahol adott esetben a (216) hordozótárcsa mindkét homlokoldalára célszerű egy-egy (192) hordozótestet felszerelni.

Ez a 15. ábra szerinti kiviteli példánál másképp kerül megvalósításra. Ennél a kiviteli példánál ugyanis az egyenes (220) lengökarok szabadon lengően függőlegesen lefelé lóghatnak, amikor a marószerszámot nem forgatjuk. Ekkor a három (236) marófej külső burkolófelületei úgy támaszkodnak egymásra, hogy mind a három (236) marófej lényegében tengelyirányban helyezkedik el, így a még ki nem mart kémény keresztmetszetbe történő bevezetésük kényelmesen elvégezhető. Alternatív megoldásként ezen üzemmódban a (220) lengőkarokat belül fekvő hosszfelületeikkel a (218) négyszögletes horony alapjára felfektethetjük. A (218) négyszögletes horony alapját adott esetben hasasra is kialakíthatjuk, hogy a (220) lengőkart valamelyest tengelyirányban tartsuk.

Az ábrázolt kiviteli példa geometriájánál fogva nem teszi lehetővé a kettős hatású üzemmódot anélkül, hogy a kétoldalt lévő (192) hordozótestek egyikét meg ne fordítanánk (12) fluidmotor hajtott tengelyén történő rögzítésekor.

Nem ábrázolt módon a (220) lengőkar ütköztetését a (218) négyszögletes horony alapján egy szervoberendezés révén oldhatóan úgy is ki lehet azonban alakítani, hogy a (220) lengőkar az 5. ábrán látható függő elrendezéséből egy, lényegében álló helyzetbe billenjen át és ott egy külső oldali, ugyancsak szervoszerűen beállítható támasztás révén kerüljön rögzítésre. Az ilyen szervoszabályozás ugyanazon eszközzel valósítható meg, amely a (12) fluidmotor üzeméhez nyer alkalmazást, de egy külön szabályzó vezetéken keresztül.

Végül a 16. és 17. ábrákon olyan lényeges funkcionális elemeket ismertetünk, amelyek egy a kereskedelemben kapható ütőmű részét képezik. Ez a fluidmotor, adott esetben egy pneumatikus motor hajtótengelyének szögforgására egy pulzáló ütőmozgást szuperponál, mégpedig a hajtott tengely mindegyik körülfordulására eső azonosan ismétlődő ütőmozgást. A sima átmenet érdekében nem ábrázolt módon az ütőüzemet célszerűen csak egy bizonyos névleges fordulatszám elérésekor indítjuk.

Dacára annak, hogy egy ilyen ütőmű más helyen, különösen a fluidmotor és felfüggesztése között is elrendezhető, a következőkben közvetlenül a fluidmotor rotorja után kapcsolt elrendezést feltételezve ismertetjük.

Az ütőmű annyiban helyettesíti egy külön csökkentő hajtómű alkalmazását is, amennyiben egy hajtómű forgatónyomaték növelését kalapácsokkal történő hatásnöveléssel váltja fel. Lehetséges azonban forgatónyomaték-növelést a csökkentő hajtómű és a kalapácshatás kombinációjával is elérni.

Az ütőmű (242) kalapácstartóját a pneumatikus motor (52) rotorja 1:1 áttétellel hajtja.

A (242) kalapácstartóban átlósan szembenálló helyeken két (246) kalapács és két (244) kalapácsszeg van lazán elrendezve, ahol a (244) kalapácsszegek végütközőként korlátozzák a (246) kalapácsok röpítő erő hatására bekövetkező radiális mozgását.

A (242) kalapácstartó forgómozgásakor a (246) kalapácsok is együttmozognak. A (246) kalapácsoknak a (242) kalapácstartóban történő elrendezése különböző lehet, ami a kerületi hornyok különböző kerületi hoszszúságában és geometriájában mutatkozik meg. A (242) kalapácstartó forgásakor a (246) kalapácsok támolygó mozgást végeznek.

A (246) kalapácsok forgásirányban ütve egy (248) üllővel működnek együtt, amely a (16) marószerszámot hordozó (80) hajtott tengellyel forgásmerev egységet alkot. A (248) üllő (252) ágyazópersely révén (250) ütőszerszámházban van ágyazva. Ezáltal a (80) hajtott tengely is egyenletes befogást kap.

A (246) kalapácsoknak a (242) kalapácstartóban való különböző elrendezése ellenére mindkét (246) kalapács egyidejűleg üt a (248) üllőre.

Claims (22)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés bélelendő kémény kimarására

   a) egy munkavégző egységgel, amely egy hajtómotort és egy erről meghajtott marószerszámot tartalmaz és amely a kémény szerkezeti falanyagának lemarására alkalmas módon van kialakítva,

   b) egy a kéményen kívül elrendezhető erőforrással a hajtómotor számára,

   c) egy a munkavégző egységnek a kéményben való felfelé és lefelé mozgatását biztosító függesztőszerkezettel,

   d) egy a hajtóerőt az erőforrásról a hajtómotorhoz eljuttató energiaközvetítő vezetékkel, valamint

   e) egy a kémény belső felületével együttműködő megvezető szerkezettel a munkavégző egység felfelé és/vagy lefelé történő mozgatásához, amely megvezető szerkezet megvezető és kitámasztó elemeket tartalmaz, amelyek radiális távolságai a hajtómotor motortengelyéhez képest változtathatók, azzal jellemezve, hogy

   f) a hajtómotor egy fluidmotor (12),

   g) az erőforrás egy fluidforrás (10),

   h) az energiaközvetítő vezeték egy fluidtömlő (14) és

   i) a megvezető és kitámasztó elemek a fluidmotor (12) kerülete mentén felszerelt, csuklósán kitámasztott, a fluidmotor (12) palástalkotóinak irányában húzódó csúszó és/vagy koszorúban elrendezett gördülő elemekként vannak kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) egy pneumatikus motor, a fluidtömlő (14) egy sűrítettlevegő vezeték, míg a fluidforrás (10) egy kompresszor.
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a pneumatikus motorként kialakított fluidmotor (12) használtlevegő-csatornája (114) a fluidmotorból (12) és marószerszámból (16) álló munkavégző egységen van elrendezve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle15

   HU 208 574 B mezve, hogy a használtlevegő-csatoma (114) lefelé, a marószerszámra (16) van irányítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotorból (12) és marószerszámból (16) álló munkavégző egység egy tisztán vonóelemre van felfüggesztve.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotorból (12) és marószerszámból (16) álló munkavégző egység a fluidtömlőre (14) van felfüggesztve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) megvezető és kitámasztó elemként a hossztengelye mentén, vagyis palástalkotóinak irányában húzódó és a hossztengelyéhez képest állítható távolságú csúszótalpakkal (142) van ellátva.
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a csúszótalpakhoz (142) közegműködtetésű, előnyösen pneumatikus távolságállító vezérlés van hozzárendelve.
9. 9. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) a kerületén elosztott visszarugózó megvezető és kitámasztó elemek legalább két, tengelyirányban egymást követő koszorújával van ellátva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a megvezető és kitámasztó elemek a fluidmotorhoz (12) csuklósán csatlakoztatott emelőkarokat (164) tartalmaznak, amelyek egy-egy, a csuklós csatlakozás alatt elrendezett, rugalmas utánengedő pufferelemen (176) vannak alátámasztva.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, a megvezető és kitámasztó elemek a kémény (4) belső falával érintkezésbe kerülő végeiken forgatható párhuzamos tengelyű vágótárcsákkal (174) vagy görgőkkel vannak ellátva.
12. 12. Az 1-11, igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) rotorja (52) a marószerszámmal (16) egy lassító hajtóművön keresztül van összekötve.
13. 13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lassító hajtómű többfokozatú hajtóműként van kialakítva.
14. 14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mindenkori lassító hajtómű bolygóműként (85, 85a) van kialakítva.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) megvezető és kitámasztó elemei kettős működésűként, vagyis mind felfelé, mind lefelé való megvezetésre képes módon vannak kialakítva.
16. 16. A 9-11. igénypontok, bármelyike, vagy a 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a két megvezetőelem-koszorú visszarugózó megvezető és kitámasztó elemei egymás felé irányulnak és egymással vonóelemen (182) keresztül össze vannak kötve.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) és a marószerszám (16) közé egy szög alatti irányban hatásos ütőszerkezet (117) van közbeiktatva.
18. 18. A 17. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ütőszerkezet (117) kivehető axiális hosszabbítóidomként van kialakítva és adott esetben a fluidmotor (12) és egy lassító hajtómű között van elrendezve.
19. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) 1 : 1-es áttételen keresztül van az ütőszerkezettel (117), ez pedig 1 : 1-es áttételen keresztül a marószerszámmal (16) összekötve.
20. 20. A 17-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ütőszerkezethez (117) egy az ütőszerkezetet (117) csak a marószerszám (16) határfordulatszámának, például 2500 U/min fordulatszámnak elérésekor automatikus bekapcsoló vezérlőegység van társítva.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) és felfüggesztése közé egy kiegyenlítő ütőszerkezet van közbeiktatva.
22. 22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fluidmotor (12) és a marószerszám (16) közötti tengelykapcsoló gyorszárként van kialakítva.