HU199865B

HU199865B - Process for production of healing nucleosides and medical compositions containing them

Info

Publication number: HU199865B
Application number: HU881231A
Authority: HU
Inventors: Janet L Rideout; George A Freemann; Sammy R Shaver
Original assignee: Wellcome Found
Priority date: 1987-03-16
Filing date: 1988-03-15
Publication date: 1990-03-28
Also published as: DK140588D0; EP0287215A3; AU1318588A; DE3872028T2; MC1914A1; FI881216A; DK140588A; NO881135L; PH24812A; JPS63290894A; NO881135D0; AP8800085A0; AU601556B2; PT86982A; AP73A; PT86982B; EP0287215A2; PL271196A1; ES2039615T3; NZ223880A

Description

A találmány nukleozid-származékok előállítására vonatkozik, amelyek alkalmasak bizonyos vírusfertőzések, különösen humán retrovírus által, így például az AIDS vírus által (Acquired Immuné Deficiency Syndrome) okozott fertőzések kezelésére és megelőzésére.

Az AIDS immunoszupresszív vagy immunodestruktív betegség, amely a betegeket halálos kimenetelű fertőzésekkel szemben fogékonnyá teszi. Az AIDS a T-sejtek, különösen az OKT⁴felületi jelű helper-indukált alcsoport fokozódó kiválását okozza.

A Humán Immunodeficiency Virus-t (HÍV) reprodukálhatóan AIDS-betegekből, vagy ilyen szimptómákat felmutató betegekből izolálták. A HÍV sejtkárosító hatású és elsődlegesen az OKT*-et hordozó T-sejteket fertőzi és károsítja, és mostanában az AIDS etiológiai anyagaként jellemzik.

Mióta felismerték, hogy a HÍV az AIDS etiológiai anyaga, számos javaslatot tettek anti-HÍV hatású kemoterápiái anyagokra, amelyek alkalmasak az AIDS kezelésére. így például a 196.185. számú európai szabadalmi leírásban a 3’-azido-3’-dezoxitimidint (elfogadott néven zidovudin) és gyógyászatilag elfogadható származékait ismertetik, amelyek alkalmasak humán retrovírus állal — beleértve az AIDS vírust is — okozott fertőzések kezelésére. Azt találták, hogy a zidovidun különösen alkalmas az AIDS-szel összefüggő tünetek kezelésére.

Az AIDS és tünetei kezelésénél általában fontos, hog az anti-HÍV kemoterápiás szereket folyamatosan adgolják a megfelelő antivirális szint fenttartására, így például a zidovidunt naponta hatszor kell adagolni.

Felismertük, hogy bizonyos nukleozid származék, nevezetesen az l-(3-azido-2,3-didezoxi-0-D-eritro-pentofurazonil)-5-metiI-2(lH)pirimidinon in vivő zidovudinná képes alakulni a humán vagy állati szervezetben. Ez a folyamat a szervezetben jelenlévő enzimek, így például a xantin-oxidáz/dehidrogenáz vagy aldehid oxidáz hatására megy végbe.

íly módon a fenti származék növelni képes a zidovudin hatásosságát oly módon, hogy a hatóanyag megfelelő szintjét biztosítja a vérben.

A találmány szerinti hatóanyagot, az l-(3-azido-2,3-didezoxi-/3-D-eritro-pentofurazonil)-5-metil-2(lH)-pirimidÍnont és gyógyászatilag elfogadható származékait az (I) képlettel írjuk le.

A gyógyászatilag elfogadható származékok alatt bármely gyógyászatilag elfogadható észtert értünk, amely adagolásakor az (I) általános képletté képes alakulni.

Az (1) képletű vegyületek előnyös észterei karbonsav-észterek, amelyek nem karbonil- része valamely kővetkező csoport: alkil-, vagy adott esetben halogénatommal szubsztítuált fenilcsoport. Az észterek magukban foglalják azok sóit is. Az észterekben jelenlévő alkilcsoportok 1-18, előnyösen 1-4 szénatomot tartalmaznak.

A találmány szerinti vegyületet önmagában vagy gyógyszerkészítményei formájában alkalmázhatjuk retrovírusok által okozott fertőzések kezelésére vagy megelőzésére.

A retrovírusok által okozott fertőzések közé tartoznak például a humán retrovírusok, így például a HÍV, HÍV-2 és HTLV (Humán T-cell Lymphotropic Vírus), például a HTLV — I vagy TTLV - IV vírus által okozott fertőzések. A találmány szerinti hatóanyag különösen alkalmas az AIDS és azzal összefüggő tünetek kezelésére, (gy például az ARC (AID-related complex), a PGL (Progressive Generalised Lymphadenopathy), AIDS-szel kapcsolatos idegi tünetek és antiHIV antilest-pozitfv és HIV-pozitív tünetek kezelésére. A hatóanyag alkalmas továbbá pikkelysömör kezelésére és megelőzésére is.

A találmány szerinti hatóanyagot bármely módon, tehát például orálisan, rektálisan, nazálisán, helyileg (transzdermálisan, bukkálisan, szublinguálisan), vaginálisan vagy parenterálisan (szubkután, intramuszkulárisan intravénásán vagy intradermálisan adagolhatjuk. A megfelelő adagolási mód a beteg korától, állapotától, a fertőzés mértékétől függ, de előnyösen orális vagy parenterális adagolást alkalmazunk.

A találmány szerinti hatóanyag alkalmas szisztémás dózisa HIV-fertőzéses emlősök, így például emberek esetében általában 4—160 mg/kg, előnyösen 8 —120 mg/kg, még előnyösebben 20— 80 mg/kg naponta. A kívánt dózist előnyösen két, három, négy, öt, hat vagy még több részletre elosztva adagoljuk megfelelő időközönként. A részadagokat egység-dózisok, így például 10—1500 mg, előnyösen 20 —1000 mg, még előnyösebben 50 - 700 mg hatóanyagot tartalmazó egységdózisok formájában adagoljuk.

A találmány szerinti hatóanyagokat gyógyszerkészítmények formájában is adagolhatjuk, amelyek előállítási módja szintén a találmány oltalmi körébe tartozik. A találmány szerinti eljárással nyert gyógyszerkészítmények a hatóanyag mellett még egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozó és/vagy segédanyagot és adott esetben más gyógyhatású anyagot is tartalmaznak. A hordozó- és/vagy segédanyagok a készítmény többi komponensével szemben kompatibilisek és betegre nézve veszélytelenek kell hogy legyenek. A gyógyszerkészítmények lehetnek orális, rektális, nazális, helyi (például transzdermális, bukkális, nyelvalatti) vaginális vagy parenterális (például szubkután, intramuszkuláris, intradermális) adagolásra alkalmas készítmények. A készítményeket általában egységdózisok formájában alakítjuk ki és bármely ismert módon állítjuk elő. Az előállításánál úgy járunk el, hogy a hatóanyagot az egyéb alkalmazott összetevőkkel homogenizáljuk és adagolásra alkalmas készítménnyé alakítjuk.

A találmány szerinti orális készítmények lehetnek kapszula, ostya, tabletta, por, granulátum, vizes vagy nem-vizes oldat vagy szuszpenzió, továbbá olaj-a-vízben vagy víz-az-olajban típusú emulzió készítmények, továbbá lehetnek bolus, clectuárium vagy paszta-formájú készítmények is. A készítményeket előállíthatjuk lassú

HU 199865 Β vagy szabályozott felszabadulású készítmények formájában is.

A tabletta készítményeket sajtolással vagy öntéssel állítjuk elő, és a hatóanyagon kívül egy vagy több adalékanyagot is tartalmaznak. A sajtolásnál alkalmas berendezéshez kiindulási anyagkeverékként por- vagy granulátum-keveréket alkalmazunk, amely adott esetben még kötőanyagot, így például povidont, zselatint, hidroxi-propil-metil-cellulózt, továbbá kenőanyagot, inért hígítóanyagot, konzerválószert, dezintegrátorl, így például nátrium keményítő glikolátot, térhálósított povidont, térhálósított nátrium-karboxi-metil-eellulózt, továbbá felületaktív anyagot vagy diszpergálószert is tartalmaz. Öntésnél porított anyagból indulunk ki, amelyet inért folyékony anyaggal hígítunk. A tablettákat adott eselben felületi bevonattal is elláthatjuk.

A szájban történő helyi alkalmazásra alkalmas készítmények, így például nyelvalatti tabletták a hatóanyagon kívül ízesítőanyagokat, így például szaccharózt, akár mézgát vagy tragantot tartalmaznak, a pasztillák zselatint vagy glicerint, szaccharózt és akáemézgát, a szájvizek pedig alkalmas folyékony hígítóanyagot tartalmaznak.

A rektális adagolásra alkalmas készítményeknél, például kúpoknál kakaóvajat vagy szalicilátot alkalmazunk.

A vaginális adagolásra alkalmas készítmények lehetnek pesszáriumok, tamponok, krémek, paszták, habok vagy spray-k, amelyek a hatóanyagon kívül az említett készítményeknél ismert módon alkalmazott hordozóanyagokat tartalmazzák.

A parenterális adagolásra alkalmas készítmények lehetnek vizes, nem-vizes, izotóniás, steril injekció oldatok, amelyek a hatóanyagon kívül még anti-oxidánst, puffereket, bakteriosztátokat és különböző, a vérrel való izotonicitást biztosító oldott anyagokat is tartalmazhatnak, továbbá vizes vagy nem-vizes szuszpenziók, amelyek szuszpendáló- és sűrítőanyagokat tartalmazhatnak. A készítmények lehetnek egységdózisok, vagy több adagot magában foglaló tartályok, így például ampullák vagy fiolák, de lehetnek liofilizált készítmények is, amelyeket közvetlenül az adagolás előtt alakítunk megfelelő folyékony hordozóval, így például vízzel, injekciózható készítménnyé. Közvetlen felhasználásra alkalmas injekciókészítményeket előállíthatunk az előzőekben említett steril porokból, granulátumokból vagy tablettákból is.

Az előnyös egységdózisok a napi dózisnak, vagy azok megfelelő törtrészének megfelelő hatóanyagot tartalmazzák.

A találmány szerinti hatóanyagot ismert módon állatgyógyászati készítménnyé is alakíthatjuk. Ilyen készítmények például a következők:

— orális alkalmazásra alkalmas készítmények, így például iható folyadékok, például vizes- vagy nem-vizes oldatok vagy szuszpenziók, tabletták, ból úszók, porok, granulátumok Vagy pelletek, amelyeket takarmánnyal keverünk el, továbbá nyelv alatti adagolásra alkalmas paszták;

- parenterális adagolásra alkalmas készítmények, így például szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás injekciók, például steril oldatok vagy szuszpenziók, vagy kívánt esetben intramammális injekciók, amelyeknél a szuszpenziót a tőgy alatt a mellbimbón keresztül adagoljuk;

- helyi adagolásra alkalmas készítmények például transzdermális, a bőrön alkalmazott lemezek;

- intravaginális készítmények, így például pesszáriumok, krémek vagy habok.

A fenti készítmények kombinált készítmények is lehetnek, amelyeket külön-külön vagy egyszerre adagolhatunk.

A készítmények a fentiekben említett komponenseken kívül tartalmazhatnak még bármely, az .adott készítményhez ismert módon alkalmazott egyéb adalékanyagot is, így például orális adagolásnál édesítőszereket, sűrítő vagy ízesítőanyagokat.

A találmány szerinti vegyületet más egyéb gyógyhatású anyaggal kombináltan is alkalmazhatjuk. így például valamely következő anyaggal: aciklusos nukleozid származékok, így például 9-(2-hidroxi-etoxi-metil)-guanin; 2,3-didezoxi-nukleozidok, így például 2’,3’-didezoxi-citidin, 2’,3’-didezloxi-adenozin és 2’,3’-didezoxi-inozin; interferonok, így például alfa-interferon, nukleozid-transzport inhibitorok, így például dipiridamol, glukonoronidálást gátló anyagok, így például probenieid, immunmodulátorok, így például leukoeyta makrofág kolónia stimuláló faktor (granulocyte macrophage colony stimulating factor, GMCSF) és más egyéb, például a 217.580. számú európai szabadalmi leírásban ismertetett anyagok. Ezeket a hatóanyagokat adagolhatjuk a kezelés során egyidejűleg akár kombinált készítmény akár külön készítmények formájában, vagy adagolhatjuk eltérő időszakokban is, például egymást követően, a kombinált hatás elérése érdekében.

A találmány szerinti (I) képletű hatóanyagot ismert módon állítjuk elő, így például a következő irodalmi helyeken leírtak szerint: Synthetic Procedures in Nucleic Acíd Chemistry (1, 321 /1968/), T.A. Krenitsky és mtársai (J. Med. Chem. (26, 981 /1983/); Nucleic Acid Chemistry, Improved and New Synthetic Processes, Methods and Techniques (1. és 2. rész, szerkesztő: L. D. Townsend, R. S. Tipson, (J. Wiley) 1978); J. R. Horwitz és mtársai (J. Org. Chem. 29, (July 1964) 2076-78); M. Imazawa és mtársai (J. med. Chem., 45, 3274 (1980)); és R. P. Glinski és mtársai (J. Chem. Soc. Chem. Commun., 915 (1970)).

A találmány szerinti eljárást például úgy végezzük, hogy egy (III) általános képletű vegyületet, vagy valamely 5’-észterszármazékát — a képletben R jelentése a hidrogénatom megfelelő prekurzor csoportja - egy a prekurzor csoport hidrogénné való alakításához szükséges szerrel, a megfelelő reakciókörülményeket alkalmazva, reagáltatjuk, majd kívánt esetben a fenti iépések-3HU 199865 Β kel egyidejűleg vagy azokat követően legalább egy alábbi átalakítást végzünk:

i) ha az (I) képletű vegyület származékát nyerjük, azt dezacilezéssel az anya-vegyületté alakítjuk, és ii) ha az (1) képletű vegyületet nyerjük, azt gyógyászatilag elfogadható valamely fenti 5*-észter-származékká alakítjuk.

A találmány szerinti eljárásnál a kiindulási vegyületeket az előállítani kívánt vegyülettől függően választjuk meg és a nukleozid szintéziseknél ismert reakciókörülményeket alkalmazzuk. Az átalakítási műveleteket a későbbi példákban bemutatjuk, de azokat ismert módon, a kívánt vegyülettől függően módosíthatjuk is. Kívánt esetben az átalakítási lépéseknél a labilis csoportokat ismert módon védőcsoportokkal is elláthatjuk, amelyeket a reakció végén eltávolíthatunk.

A (111) általános képletű kiindulási vegyületben R jelentése előnyösen 1,2,4-triazol-l-il-csoport, amelyet például hidrazin-hidráttal és ezüst-oxiddal kezelve alakítunk (I) képletű vegyületté.

Ha a találmány szerinti eljárásnál az (1) képletű vegyületet nyerjük, azt kívánt esetben gyógyászatilag elfogadható 5’-észter-származékává alakíthatjuk, a megfelelő észterező szerrel, így például savhalogeniddel vagy savanhidriddel való reagáltatással. Az (I) képletű vegyületet vagy észtereit gyógyászatilag elfogadható sóvá alakíthatjuk ismert módon, például a megfelelő bázissal való reagáltatással.

Ha a találmány szerinti eljárásnál valamely észter-származékot nyerünk, a származékot ismert módon, így például hidrolízissel az anya-vegyületté alakíthatjuk.

A következő példákkal a találmány szerinti eljárást mutatjuk be a korlátozás szándéka nélkül.

1, példa

Tabletta készítmény előállítása

A következő A, B, C összetételnek megfelelő készítményeket úgy állítjuk elő, hogy az a-d komponensekből nedves granulátumot készítünk, majd hozzáadjuk a magnézium-sztearátot és a kapott keveréket sajtoljuk.

A) összetétel	mg/tabletta
(a) Hatóanyag	250	250
(b) Laktóz B.P.	210	26
(c) Povidone B.P.	15	9
(d) Nátrium kémé-
nyítő glikolát	20	12
(e) Magnézium-
-sztcarát	5	3

500 300

B) összetétel mg/tabletta

(a) Hatóanyag	250	250
(b) Laktóz	150	—
(c) Avicel pH 101	60	26
(d) Povidone B.P.	15	9

(e) Nátrium- kémé-
nyítő glikolát (f) Magnézium-	20	12
szteai át	5	3
	500	300

C) összetétel mg/tabletta

Hatóanyag	100
Laktóz	200
Keményítő	50
Povidone	5
Magnézium-sztearát	4 359

A következő D és E összetételű készítményeket úgy állítjuk elő, hogy a komponensekből kapott keveréket közvetlenül sajtoljuk. Az E összetételben szereplő laktóz közvetlen sajtolásra alkalmas anyag (Dairy Crest: Zeparox).

D) összetétel mg/tabletta

Hatóanyag 250

Előgélesített keményítő NF15 150

400

E) összetétel mg/tabletta

Hatóanyag 250

Laktóz 150

Avicel 100

500

2, példa

Kapszula készítmény előállítása

A) összetétel

Az 1. példa szerinti D) összetételben szereplő anyagokat elkeverjük és két-részes kemény kapszulákba töltjük. Az alábbi B) összetételből hasonló módon állítunk elő kapszula készítményeket.

B) összetétel mg/kapszula

Hatóanyag 250

Laktóz B.P. 143

Nátrium keményítő glikolát 25

Magnézium-sztearát 2

420

C) összetétel mg/kapszula

Hatóanyag 250

Marcogol 4000 B.P. 350

600

A készítményeket úgy állítjuk elő, hogy a Macrogol 4000 BP-ét (angol gyógyszerkönyvi előírásnak megfelelő minőség) megolvasztjuk, a hatóanyagot az olvadékban diszpergáljuk és kétrészes kemény zselatin kapszulába töltjük.

D) összetétel	mg/kapszula
Hatóanyag	250
Lecitin	100
Arachis olaj	100 450

-4HU 199865 Β

A készítményt úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot a Iecitinben és az olajban diszpergáljuk és a kapott diszperziót lágy, elasztikus zselatin kapszulákba töltjük.

3. példa

Injekció készítmény előállítása

A) összetétel

Hatóanyag 0,200 g

0,1 mólos sósav 4,0 - 7,0 pH-ig

0,1 mólos nátrium-hidroxid 4,0 - 7,0 pH-ig

Steril víz 10 ml-ig . A hatóanyagot a víz túlnyomó részében 35— 40 ’C hőmérsékleten oldjuk, a pH-t 4-7 közötti értékre beállítjuk a sósav és nátrium-hidroxid megfelelő mennyiségével, majd & víz maradék mennyiségével kiegészítjük, steril mikropórusu szűrőn átszűrjük és 10 ml-es steril üvegfiolába (1. típus) töltjük, sterilen lezárjuk.

B) összetétel

Hatóanyag 0,125 g

Steril, lázkeltő anyagtól mentes, pH - 7-es foszfát puffer 25 ml-ig

4. példa

Intramuszkuláris injekció készítmény előállítása

Összetétel súly (8)

Hatóanyag 0,20

Benzil-alkohol 0,10

Glycofurol 75 1,45

Víz injekcióhoz 3,00 ml-ig

A hatóanyagot a glycofurolban oldjuk, hozzáadjuk a benzil-alkoholt, oldjuk és vízzel 3 ml-re kiegészítjük. A keveréket ezután steril mikropórusú szűrőn szűrjük és 3 ml-es steril üveg-fiolába töltjük és sterilen lezárjuk.

5. példa

Szirup készítmény előállítása

A) összettétel
Hatóanyag Szorbit oldat	súly (g) 0,2500 1,5000
Glycerin	2,000
Nátrium-benzoát	0,0050
ízanyag, Peach
17.42.3169	0,0125 ml
Tisztított víz	5,0000 ml-ig

A hatóanyagot a glicerin és a vfz túlnyomó részének elegyében oldjuk, hozzáadjuk vizes oldat formájában a nátrium-benzoátot, majd a szorbit oldatot és végül az ízanyagot, majd kiegészítjük a maradék vízzel és homogenizáljuk.

B) összetétel súly (g)

Hatóanyag 0,250

Szorbit oldat 1,500

Glycerio 0,005

Diszpergálható cellulóz 0,005

Nátrium-benzoát 0,010 ml ízanyag szükség szerint

Tisztított víz 5,000 ml-ig

A szorbit oldatot, a glicerint és a tisztított víz egy részét összekeverjük, a nátrium-benzoátot a tisztított vízben oldjuk és hozzáadagoljuk. A kapott keverékben a cellulózt és az ízanyagot, majd a hatóanyagot diszpergáljuk és a fennmaradó vízzel kiegészítjük.

6. példa

3’-Azido-3’-dezoxitimidin (AZT) előállítása

a) 2,3’-AnhidrotimÍdin

85,4 g (0,353 mól) timidint 500 ml vízmentes DMF-ban oldunk és 100,3 g (0,529 mól) N-(2-klór-l,l,2-trifluor-etÍl)-dietil-aminhoz (D.EAyer, J. Med. Chem. 6, (1963), 608 szerint előállítva) adagoljuk. A kapott oldatot 70 ’C hőmérsékleten 30 percig melegítjük, 950 ml etanolba öntjük, majd a kiváló csapadékot szűrjük. Az etil-alkoholos csapadékot hűtőszekrényben tartjuk, majd ismételten szűrjük, amikoris a cím szerinti vegyületet nyerjük, op.: 230 ’C.

b) 3’-Azido-3’-dezoxitimidin g (0,115 mól) fenti vegyületet és 29 g (0,446 mól) NaN₃-at 250 ml DMF és 38 ml víz elegyében szuszpendálunk, 5 órán át visszafolyatás mellett melegítjük, majd 1 liter vízbe öntjük. A vizes oldatot háromszor 700 - 700 m, etil-acetáttal extraháljuk, az extraktumokat vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó viszkózus olajat 200 ml vízzel elkeverjük, a kiváló szilárd anyagot szűrjük, amikoris a cím szerinti vegyületet nyerjük, op.: 116- 118 ’C.

I

7. példa

5’-O-Acetil-3’-azido-3’-dezoxitimidin g AZT-t feloldunk 50 ml piridinben környezeti hőmérsékleten, hozzáadunk 2,1 ekvivalens acetil-kloridot és 0-5 °C hőmérsékleten 20 órán át keverjük, majd jeges vízbe öntjük. A vizes fázist dekantáljuk, az olajos anyagot etil-acetátban oldjuk, vízzel ötször, majd 0,5 n sósavval kétszer, majd vízzel ismételten még kétszer extraháljuk és az extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk. A visszamaradó olajos anyagot kloroformban oldjuk és flash kromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, 2% metanol kloroformban). A terméket tartalmazó frakciókat betöményitjük, az olajat ismételten kromatografáljuk (etil-acetát/hexán 6/4 térfogatarányú elegye), majd a terméket tartalmazó frakciókat vákuumban betöményítjük, amikoris fehér szilárd anyag formájában a cím szerinti vegyületet nyerjük. Op.: 96— 98 °C számított: C: 46,60, H: 4,89, N: 22,65%, mért: C: 46,67, H: 4,94, N: 22,59%.

8. példa l-(5-Q-Acetil-3-azido-2,3-didezoxi-/?-D-critro-pento-furanozil)-5-metil-4-(1.2,4-triazol-l-il)-2( lH)-piridmidinon

5’-acetil-3’-azido-3’-dezoxitimidint 5 ekvivalens mennyiségű 1,2,4-triazollaI és 2 ekvivalens

HU 199865 Β mennyiségű 4-klór-fenil-diklór-foszfáltal reagáltatunk szobahőmérsékleten, vízmentes piridinben 10 napon át. A kapott terméket kromatografáljuk (etil-acetát/hexán 1:1 térfogatarányú elegye), majd a frakciókat egyesítjük és bepároljuk. 5

A kapott olajos anyagot ecetsavból átkristályosítva nyerjük a cím szerinti vegyületet, menynyisége 2,7 g (7,5 mmól, 60%), op.: 143—145 ’C.

UV (nm): pH 1-nél Amax = 324,245,215 (e =

9300, 10000, 20500), Amin= = 282,233 (_t = 10

2100,8200); pH 13-nál Amax=176 (e = 6000),

Amin= 242 (t = 2000).

‘H-NMR (DMSO-df,): 9,34, 8,40 (2s, H. triazolil), 8,23 (s, ÍH, H6), 6,12 (t, ÍH, Hl’, J=6,16Hz), 4,48-4,17 (m, 4H, H3’, H4’, H5’), 15

2,35 (s, 3H, 5 -acetiI), 2,07 (s, 3H, 5CH3).

Analízis a C^H^N^ képletű vegyületre: számított: C: 46,67, H: 4,48, N: 31,10%, mért: C: 46,58, H: 4,51, N: 31,02%.

9, példa l-(3-Azido-2,3-didezoxi-ff-D-eritro-pentofuranozil)-5-metil-2( lH)-pirimidinon

0,5 g (1,4 mmól) l-(5-O-acetil-3-azido-2,3-didezoxi-/J-D-eritro-pentofuranozil)-5-metil-4-(l,- 25

2,4-triazol- l-il)-2( lH)-pirimidinont feloldunk 10 ml CH₃CN-ban, hozzáadunk 0,105 g (2,1 mmól) 85%-os hidrazin-hidrátot, 30 percig szobahőmérsékleten keverjük (D. Cech és A. Holy,

Coll. Czech. Chem. Comm. 42, 2246 /1977/). Ez- 30 után az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a visszamaradó anyagot kromatografáljuk (szilikagél, CHClj/MeÓH 9:1 térfogatarányú elegye), a megfelelő frakciókat összegyűjtjük és betöményítjük. A kapott szilárd anyagot 50 ml etanol- 35 bán oldjuk 0,35 g (1,5 mmól, 1,5 ekv.) Ag₂O jelenlétében és 90 percig visszafolyatás mellett melegítjük. A forró szuszpenziót ezután celiten szűrjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A kapott szilárd anyagot kromatografáljuk 40 (szilikagél, CHClyMeOH 20:1 arányú elegye).

A megfelelő frakciókat egyesítjük, az oldószert elpárologtatjuk vákuumban, amikoris lassan kikristályosodó olajat nyerünk, op.-ja: 62-63 ’C, kitermelés: 16%. 45

Analízis a C₁₀H₁₃N5 x 0,25H₂O képletű vegyületre:

számított: C: 46,96, H: 5,32, N: 27,38%, mért: C: 47,05, H: 5,40, N: 27,14%.

10. példa l-(5-O-Acetil-3-azido-2,3-didezoxi-_Í8-D-eritro-pentofuranozil)-5-metil-4-(l,2,4-triazol-l-il)·

-2( 1 H)-pirimidinon

0,5 g (1,4 mmól) l-(5-acetil-3-azido-2,3-didez- 55 oxi’0-D-eritro-pentofuranozil)-5-metil-4-( 1,2,4-triazol-l-il)-2(lH)-pirimidinont 10 ml CH₃CNban oldunk és szobahőmérsékleten 30 percen át 85%-os hidrazin-hidráttal kezeljük (D. Cech and A. Holy Coll. Czech. Chem. Comm., 42, 2246, 60 (1977)]. Az oldószert ezután vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot kromatografáljuk (szilikagél, CHClj/MeOH 9:1 térfogatarányű elegye) a megfelelő frakciókat összegyűjtjük és betöményítjük. A kapott szilárd anyagot ezután 50 ml 65 etanolban oldjuk, amely 0,35 g (1,5 mmól, 1,5 ekv.) Ag₂O-t tartalmaz és a kapott keveréket 90 percen át visszafolyatás mellett melegítjük. A szuszpenziót ezután celiten forrón szűrjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó szilárd anyagot kromatografáljuk (szilikagél, CHCl^MeOH 20:1 térfogatarányú elegye). A megfelelő frakciók egyesítése és betöményítése után aranyszínű olajos anyag formájában nyerjük a cím szerinti vegyületet, kitermelés 42%.

UV (nm) pH 1-nél A max = 327 (< = 6900), Amin= 254 (¢= 700); pH 13-nál Amax= 322 (e = 17200), Amax = 247 (s = 600);

‘H-NMR (DMSO-d₆ é): 8,46 (d, J = 3,13Hz, ÍH, H4), 7,92 (d, J = 3,90Hz, ÍH, H6), 6,03 (dd, J = 5,28Hz, 6,64Hz, ÍH, Hl), 4,46-4,03 (m, 4H, H3, H4, H5), 2,71-2,32 (m, 2H, H2), 2,05, 2,04 (2s, 6H, 5-CH₃, acetil).

Analízis a C^Hu^C^ képletű vegyületre: számított: C: 49,14, H: 5,16, N: 23,88%, mért: C: 49,39, H: 5,22, N; 23,75%.

11. példa l-(3-azido-2-dezoxi-/?-D-ribofuranozil)-5-metil-2-pirimidinon

0,4 g (1,59 mmól) l-(3-azido-2-dezoxi-/?-ribofuranozil)-5-metil-2-piridinont 10 ml piridinben oldunk 0 ’C-on nitrogén atmoszférában, majd hozzáadunk 0,588 ml (4,78 mmól) pivaloil-kloridot és 72 órán át keverjük. A reakciót jégre-öntéssel megállítjuk, majd az anyagot szárazra pároljuk. A visszamaradó anyagot kromatografáljuk (szilikagél, CHClj/MeOH 20:1 térfogatarányú elegye), a megfelelő frakciókat egyesítjük és bcpároljuk, amikoris a cím szerinti vegyületet nyerjük, op.: 121 - 123 °C, kitermelés 28%.

UV (nm) pH 1-nél Amax= 327 (e= 5900), Amin= 269 (e = 820); pH 13-nál Amax= 322 (e = 17200), Amin = 251 (e = 850);

‘H-NMR (DMSO-d₆ ¢): 8,48 (d, J = 3,12Hz, ÍH, H4), 7,88 (d, J = 3,27Hz, ÍH, H6), 6,02 (t, J=6,25Hz, ÍH, Hl’), 4,48-4,39 (m, ÍH, H3’), 4,31-4,28 (m, 2H, H5’), 4,20-4,14 (m, ÍH, H4’), 2,62-2,50 (m, ÍH, H2), 2,41-2,27 (m, ÍH, H2’), 2,04 (s, 3H, 5-CH₃), 1,12 (s, 9H, -C(CH₃)₃).

Analízis a Ci5H_2IN₅O4 x 0,lH₂O képletű vegyületre:

számított: C: 53,42, H: 6,34, N: 20,77%, mért: C: 53,46, H: 6,36, N: 20,72%.

12. példa l-13-Azido-5-(3-klór-benzoil)-2-dezoxi-/?-D-ribofuranozill-5-metil-2-pirimidinon

A cím szerinti vegyületet all. példában leírtak szerint állítjuk elő 3-klór-benzoilkloridból kiindulva és gumiszerű anyag formájában nyerjük, kitérmelés 6,8%.

UV (nm) pH 1-nél Amax= 327 (e= 6200), Amin= 264 (e - 1700), pH 123-nál Λ max» 318 (t - 8500), Amin - 257 (e » 1600).

‘H-NMR (DMSO-d$ ¢): 8,43 (d, J» 1,27Hz, ÍH, H4), 7,93-7,52 (m, 5H, H6, benzoil), 6,06 (t, J- 5,28Hz, ÍH, Hl’), 4,67-4,51 (m, 3H,

HU 199865 Β

H3’,H5’), 4,30 (q, J»4,25, IH, H4’), 2,59-3.29 (m, 2H, H2’), 1,85 (s, 3H, 5-CH₃).

Analízis a C|7H₁₆N₅O₄CI képletű vegyületre: számított: C: 52,38, H: 4,14, N: 17,97%, mért: C: 52,52, H: 4,19, N: 17,82%. 5

Az (1) képletű vegyület zidovudinná alakulása

Az (1) képletű vegyületet orálisan vizes oldat formájában patkányoknak adagolva zidovudint nyerünk átlagosan 51%-os mennyiségben. 10

13. példa l-(3-azido-2,3-didezoxi-5-O-hexadekanoil-/?-P-pentofuranozil)-5-roetil-2-pirimidinon

0,25 g (1 mmól) l-(3-azido-2,3-didezoxi-/?-D- 15 pentofuranozil)-5-metil-2-pirimidinont feloldunk 11 ml vízmentes piridinben 0 °C hőmérsék létén nitrogénatmoszférában, hozzáadunk egy adagban 2,5 ml frissen készített palmitoilkloridot és 2 órán át keverjük. Ezután az oldószert el- 20 párologtatjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (El()Ac/hexán= 1/6), a megfelelő frakciókat egyesítjük, betöményítjük, amikoris 0,14 g (0,29 mmól, 29%) cím szerinti vegyületet nyerünk, op.: 65-67 °C; UV (nm) 25 EtOH: Amax = 228 (« « 13400), Amin = 212 (í = 10300).

'H-NMR (DMSO-d₆ ó): 7,03 (d, J = 1,37Hz,

IH, H6), 5,90 (dd, J = 1,76Hz, 6,45Hz, IH, H,).

5,34 (s, IH, H₃), 4,0-4,42 (m, IH, H₄), 30

3,93 - 3,70 (m, 2Η, H_s), 2,91 (t. J = 12,7Hz, 2H, C(O)CHr). 2,57-2,26 (m, 2H, H₂), 1,73 (s, 3H,

5-CH₃), 1,54 — 0,80 (m, 29H, palmitoil).

Elemanalízis a C₂₆H₄₃N₅O₄ x 0,05 C_lftH₃₂O₂összegképletű vegyületre: 35 számított: C: 64,06, H: 8,95, N: 13,94%, mért: C: 64,28, H: 8,92, N: 13,93%.

3-Azido-dezoxitimidin (AZT és l-(3-azido-2,3-dezoxi-/t-D-erito-pentafuranozil)-5-metil-2-(lH)-pirimidinon (4-dezoxi-AZT) összehason- 40 Utó vizsgálata — 6 kísérlett patkánynak 10 mg/kg AZT-t és mg AZT/kg mennyiségnek megfelelő 4-dezoxi-AZT-t adagoltunk orálisan, majd összegyűjtöttük a vizeletet és a V. jugularisba ültetett kanülön keresztül vérmintát vettünk, és a vizeletből és a plazmamintából egyaránt HPLC segítségével meghatároztuk az AZT és 4-dezoxi-AZT(artalmat.

A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az orálisan adagolt AZT esetében a legkorábban levetett vérmintában (20 perc) 6,9- 11,7 M«nól AZT mutatható ki, 6 óra elteltével azonban már semmi (1. ábra). A vizeletben a dózis 84,4%-a mutatható ki változatlan formában (1. 1. táblázat) és az átlag AUC érték 14,0 Mmól x óra (1. 2. táblázat). A 4-dezoxi-AZT esetében nyújtott felszabadulás figyelhető meg. A beadagolást követően a max. plazma-koncentráció 2,0-2,8 Mmól, amely érték még 3 óra után is fennáll (1. 1. ábra). 20 perc és 3 óra közötti időben 1,3-2,3 Mmól közötti érték és az AZT még 8 óra eltelte után is fennáll. A vizeletben 51,3% AZT mutatható ki, az átlagos AUC érték pedig 9,6 Mmól x óra (I. 1 - 2. táblázatok).

A fenti eredmények azt bizonyítják, hogy a 4-dezoxi-AZT AZT-vé alakul a szervezetben orális adagolás után. Bár az AUC értéke és a vizeletben kimutatható AZT mennyiség nem olyan magas mint az AZT adagolás esetén, a plazma-profil szerint az AZT nyújtott felszabadulással kerül az érbe és így elkerülhető az orális AZT adagolás esetén megfigyelhető kezdeti magas érték és a gyors lebomlás ill. kiürülés.

1. Táblázat

Vizelet AZT tartalma AZT, ill. 4-dezoxi-AZT adagolás után

Vegyület Patkányok AZT mennyiség száma a beadagolt dózis %-ban

AZT 6 84,4±3,1

4-dezoxi AZT 6 51,3±8,7

2. Táblázat

Plazma farmako-kinetikai vizsgálatok orálisan adagolt AZT és 4-dezoxi-AZT esetében

Vegyület	Patkányok száma	T ¹ max (adagolás után)	c ’* ^vmax (mM)	AUC’” (mM xóra)
4-dezoxi AZT	1	20 perc	. 2,47	6,26
	2	3 óra	2,01	8,42
	3	3 óra	2,26	9,85
	4	3 óra	2,81	12,48
	5	3 óra	2,62	11,05
	6	—	-	—
	átlag (SD)	2,43(0,31)	9,61 (2,15)
AZT	1	20 perc	9,41	12,72
	2	20 perc	7,85	13,74
	3	20 perc	6,88	14,51
	4	20 perc	11,03	14,00
	5	40 perc	11,68	14,96
	6	20 perc	7,28	—
	átlag (SD)	9,02 (2,01)	14,0(0,8)

HU 199865 Β *T_max » A C_max-nak megfelelő idő **C_max ” Max. plazma konc.

***AUC= Plazma konc. — idő görbe alatti terület — « Mintavétel nem történt.

Claims

1. Eljárás l-(3-azido-2,3-didezoxi-/?-D-eritro•pentofuranozil)-5-metil-2(lH)-pirimidinon és gyógyászatilag elfogadható 5’-észterszármazékainak, úgy mint 1—18 szénatomos alkanoil-, vagy halogén-benzoil-származékainak előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (111) általános képletű vegyületet vagy annak 5’-észter-származékát - a képletben R jelentése a hidrogénatom megfelelő prekurzor csoportja — egy a prekurzor csoport hidrogénné való alakításához szükséges szerrel reagáltatjuk, és kívánt esetben a fenti lépésekkel egyidejűleg vagy azt követően legalább egy alábbi átalakítást végzünk:

i) ha az (I) képletű vegyület 5’-észter származékát nyerjük, azt dezacilezzük, és ii) ha az (1) képletű vegyületet nyerjük, azt acilezéssel valamely fenti 5’-észterszármazékká alakítjuk.

(Elsőbbség: 1987. 03.16.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a (III) általános képletű vegyületként 5’-acelát-származékot alkalmazunk. (Elsőbbség: 1987.03.16.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (III) általános képletű vegyületet alkalmazunk, amelynek képletében R jelentése 1,2,4-triazol-l-il-csoport.

(Elsőbbség: 1987. 12.28.)

4. A 3. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a (III) általános képletű vegyületet hidrazin-hidráttal és ezüst-oxiddal reagáltatjuk. (Elsőbbség: 1987.03.16.)

5. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerint előállított (I) képletű vegyületet vagy 5’-észterszármazékát gyógyszerészetileg elfogadható inért hordozóanyaggal és/vagy segédanyaggal összekeverjük és adagolásra alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.