HU185397B - Heat-proof details and method for producing same - Google Patents

Description

A találmány tárgya hőálló alkatrészek, például hőálló téglák, falazó tömbök, fúvókák, tolózárlapok vagy ezek tartozékai, amelyek az üzemelés során forró fémolvadékkal érintkeznek, valamint eljárás ilyen alkatrészek előállítására.

Fémolvadékok, például acél kokillába öntésénél állandó jellegű probléma a fémolvadékkal érintkező hőálló anyagok eróziója. Ilyen hőálló anyagok képezik például az öntőüst kiömlő nyílását és különböző tolózárak öntőcsöveit, zárólapjait stb. További nehézséget okoz az is, hogy bizonyos acélötvözetek, például alumíniummal csillapított acélok öntésénél fém- és alumíniumoxid tapad ezekre a hőálló anyagból készített alkatrészekre.

Mostanáig ezeket a nehézségeket úgy próbálták kiküszöbölni, hogy az érintett darabokat rendkívül drága, magas hőmérsékleten kiégetett hőáíló anyagokból készítették. Általában alumíniumoxidot alkalmaztak ilyen célra. Különösen kényes helyeken, például fojtószelepek alkatrészeinél még drágább cirkon betéteket vagy béléseket alkalmaznak a hőálló anyagból készült alkatrészekben, minthogy a cirkon viszonylag jól bírja a fémolvadék eróziós hatását.

Ugyanakkor kimutatható, hogy az ilyen alkatrészek, például tolózárlapok azokon a részeken, ahol a fémolvadékkal közvetlenül nem érintkeznek, gyakorlatilag 1000 °C-ot nem meghaladó hőhatásnak vannak csupán kitéve, Mindazonáltal az alkatrészeket mindig teljesen az említett, jóval nagyobb hőmérsékletre tervezett, drága hőálló anyagokból készítik. Ez nyilvánvalóan igen gazdaságtalan. Sokkal kisebb igénybevételnek megfelelő és olcsóbb hőálló anyagok tökéletesen megfelelők lennének azokon a helyeken, ahol a fémolvadékka! közvetlen érintkezés nem jön létre.

Tolózárakhoz tartozó zárólapok vizsgálatánál például kiderült, hogy csúszófelületeiknek legfeljebb 40 %-a érintkezik fémolvadékkal. Ennek megfelelően térfogatuknak legfeljebb 25 % kerül 1000 °C feletti hőmérsékletre. Nyilvánvaló tehát, hogy az alkatrészek jóval több nagy teljesítőképességű és drága anyagot tartalmaznak, mint amennyi kifogástalan működésükhöz szükséges.

Az utóbbi időben ezért készítettek már olyan darabokat is, amelyek többféle hőálló anyagból vannak. A hőálló alkatrészek azon részeit, amelyek forró fémolvadékkal közvetlenül kerülnek érintkezésbe, a korábban is alkalmazott nagyteljesítményű anyagokból készítik, azokat a részeket azonban, amelyek ilyen igénybevételnek nincsenek közvetlenül kitéve ennél olcsóbb és alárendeltebb anyagból állítják elő. Ilyen megoldásokat ismertet például a 2 719 105 sz. NSZK közzétételi irat, valamint a 486 86' sz. szovjet szerzői tanúsítvány.

Az NS/k leírás szerinti alkatrész gyártásakor előregyártóit hőálló lemezt ágyaznak önthető mátrixba. Az előregyártóit lemez például kerámiaoxid, amelyet hőálló masszával vesznek körül. Ehhez azonban először is a betétet kell leönteni, majd kiégetni, mielőtt a második réteg formázását el lehet végezni.

A szovjet szabadalomban az alkatrész ugyancsak gyengébb minőségű hőálló anyagból és az ezt borító jobb minőségű hőálló anyagból áll. A kombinált alkatrészt a különböző rétegek egymás után történő formázásával állítják elő. Ennek során az egyes rétegeket külön-külön magas hőmérsékleteken kell kiégetni.

Az ilyen megoldások hátránya azonban egyrészt, hogy a technológia meglehetősen bonyolult, hossza2 dalmas és így költséges, másrészt pedig hogy a több rétegből készült alkatrészek a magas hőmérsékleten fellépő különböző mértékű hőtágulások miatt hajlamosak a szétválásra.

A jelen találmánnyal ezért célunk olyan hőálló alkatrészek kialakítása és gyártási technológiájuk kidolgozása, amelyek a korábbiaknál jóval gazdaságosabbak és olcsóbbak, ugyanakkor hasonló biztonsággal alkalmazhatók.

A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy az áramló fémolvadék hatásának kitett hőálló alkatrészt, amely több részből van kialakítva oly módon, hogy a fémolvadék hatásának kitett felületet tartalmazó első hőálló formatest második hőálló formatesttel van körülvéve, a találmány szerint az első hőálló formatestet körülvevő beépített formázóelemként kialakított alakos fémfólia burkolattal készítjük és a beépített formázóelemet a második formatesttel teljesen körülvesszük.

Az első formatest célszerűen nagyobb hőigénybevételnek ellenálló anyagból van, mint a második formatest.

A hőálló formatestek formázható, hidraulikusan vagy vegyileg kötő hőálló masszából vannak kialakítva. A második formatest anyagát célszerűen alacsonyabb hőfokon keményedő anyagból készítjük, mint az elsőt.

A találmány szerinti eljárás lényege, hogy első formát készítünk csésze vagy harang alakú fémfóliából és a fémolvadékkal érintkező felület negatívjaként kialakított formadarabból, majd a farmaüreget legalább részben hőálló masszával töltjük meg és kikeményítjük. A fóliát és a benne lévő masszát ezután egy másik formába helyezzük és a formaüreget az elsőnél kevésbé hőálló masszával tökjük meg. A második masszát is kikeményítjük oly módon, hogy az első massza ne kösse teljesen meg.

Ily módon a beépített formázóelemként kialakított alakos fémfólia az alkatrész gyártásának további lépései során, valamint a felhasználás alatt a munkadarab részét képezi és ugyancsak ki van téve a magas hőmérsékleten végzett kiégetcsnek, valamint az üzemelés során a fémolvadékka] történő érintkezés következtében fellépő melegedésnek. Ezen igénybevételek alatt a fólia oxidálódik és salak vagy keramikus kötés formájában erősíti az alkotók közötti kötést.

Általában azokat az any agokat, amelyeket a találmány szerinti hőálló alkatrészek készítéséhez alkalmazunk, 1600 1900 °C hőmérsékleten égetik. Ilyen hőmérséklet biztosítása rendkívül energiaigényes és ennek megfelelően igen drága. A találmánnyal ezt a költséget is jelentős mértekben csökkenteni lehet, emellett pedig elkerülhetők olyan korábban szükséges műveletek is, mint a köszörülést vagy finiselési műveletek.

A találmány szerint például kialakítható olyan tolózárbetét, amely egyben a fémolvadék számára kifolyónyílást, illetve járatot is tartalmaz. Ennél a megoldásnál az első formatest a csúszófelületnek csupán egy részét alkotja a kifolyónyílás környezetében, míg a betét csúszólapjának többi része más anyagból van. Az első formatcst alkotja viszont a kifolyónyílás belső palástját is és a járatnak legalább egy részét.

Az ilyen tokozott tolózár betéteket a találmány szerint úgy készítjük, hogy az első formatest anyagát egy magrész, a harang alakú fólia és egy állandó formadarab által alkotott formába öntjük, ahol az állandó formadarab sima, polírozott, karcolásmentes felülettel van

185 397 ellátva, hogy az első formatest csúszófelülete megfelelő legyen. Az így kialakított formatestre, amely furattal ellátott nyúlványból és az állandó formadarabon felfekvő karimából áll, öntjük rá a második formatest anyagát. Ehhez egy formaüreget alkotó acélköpenyt alkalmazunk, amely biztosítja az alkatrész kívánt külső formáját. Ezzel az első formatest beágyazódik a második formatestbe és azzal teljesen egységes alkatrészt képez oly módon, hogy az előállított tolózár betét csúszófelülete teljesen sima, karcolásmentes legyen és a két formatest határán is teljesen síkban feküdjön.

Célszerűen a hőálló alkatrészek előállításához alkalmazott fólia a felhasználás során oxidálódó fémfólia, amelynek oxidja a formatestek anyagával stabil keramikus kötést alkot. Ilyen fémek lehetnek a vas, acél vagy alumínium.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra egy tolózár betét készítésének első lépése, a

2. ábra a tolózár betét készítésének második lépése, a

3. ábra a találmány szerinti eljárással készített tolózár betét egy kiviteli alakjának metszete, a

4. ábra a találmány szerinti tolózár betét egy másik kiviteli alakja metszetben, az

5. ábra egy további kombinált tolózár betét kiviteli alakja, metszetben, és a

6. ábra ismét egy másik kombinált tolózár betétkialakítás metszetben.

Általában olyan hőálló alkatrészek gyártása, amelyek fémolvadék, például acélolvadék hatásának vannak kitéve, két lépésben történik. A két lépésben végzett formázás során két különböző hőálló anyagot alkalmazunk. Az első anyag hőállóbb, mint a másik, azaz jobban ellenáll a fémolvadék eróziós hatásának, ugyanakkor azonban drágább is. Ebből az anyagból készítjük azokat a részeket, áltól a fémolvadék Itatása a legerősebb.

A másik, kisebb teljesítményű anyagból készítjük az alkatrész nagyobb részét. Az eljárás során legalább az első lépésben alkalmazott forma az alkatrész részévé válik és beépül a késztermékbe.

A továbbiakban a találmányt tolózár betétek, mégpedig kifolyónyílással ellátott tolózár betétek gyártásával kapcsolatban mutatjuk be részletesen. Nyilvánvaló, hogy kifolyónyílás nélküli tolózár betétek az elmondottakhoz hasonlóan készíthetők. Természetesen gyárthatók a találmány alapján egyéb alkatrészek is, például falazótömbök vagy fúvókák.

Az 1. ábrán látható 10 tolózár betétet külső 11 acélköpennyel ellátva készítjük. Az öntött termék 12 csúszófelületének köszörülése, akár a szivárgás kiküszöbölése, akár a méretbeállítás érdekében történnék, gyakorlatilag teljesen fölösleges.

A gyártás első lépése az 1. ábrán látható. Itt 13 beépített formázóelemet alkalmazunk a 14, 15 és 16 eltávolítható formázóelemek mellett. A 17 kötőelemek tetszőleges hagyományos gépelemek lehetnek (az ábrán ezek egyszerű csavarok, amelyek a 16 beépített formázóelembe vannak becsavarva). Ezek a 17 kötőelemek tartják össze a forma különböző részeit. Az alkalmazott 18 tömítés nem csupán a formába öntött anyag eltávozását akadályozza meg, hanem azt is biztosítja (2. ábra), hogy a 13 beépített formázóelem ne tapadjon a 15 eltávolítható formázóelemhez.

A 13 beépített formázóelem egy alakos vékony fémfólia, amely például alumíniumból vagy cinklemezből készül Vastagsága általában 25 μ alatt van. A 13 beépített formázóelem harang vagy csésze alakú. Az ábrán bemutatott esetben a felsorolt alakok kombinációja látható.

A 3 beépített formázóelemben lévő anyag 20 nyúlvánnyal van ellátva. A 20 nyúlvány a 21 tárcsa közepén van elhelyezve, A 21 tárcsa a 15 eltávolítható formázóelem sima 22 felületén helyezkedik el és annak felületi finomságát biztosítja.

Annak érdekében, hogy a kész 10 tolózár betéten a Fémolvadék átvezethető legyen, a 13 beépített formázóelem közepén magként kialakított 14 eltávolítható formázóelem van elhelyezve. Ezt a 16 eltávolítható formázóelemhez csavar rögzíti.

Λ 15 eltávolítható formázóelem tetszőleges fémből készített lap, amelynek felső 22 felülete teljesen sík és polírozott. A 15 eltávolítható formázóelem lehet fémlemez. üveg stb.

A 13 beépített, valamint a 14 és 15 eltávolítható formázóeleinek által alkotott formaüreget hőálló anyaggal töltjük ki. A pórusmentes késztermék úgy készíthető, hogy a betöltött anyagot például vibráció segítségével tömöiítjük. Az anyag bevezetése a 13 beépített formázóelem nyitott 25 felső részénél történik. A gázok könnyű eltávozása érdekében a 13 beépített formázóelem 24 nyílásokkal van ellátva.

Miután az anyagot a formába betöltöttük, legalább részleges kezelést végzünk, hogy a 26 formatest önálló formát vegyen fel. A kezelést többnyire hevítés, amelyet 20 az alkalmazott anyag tulajdonságaitól függő hőmérsékleten végzünk.

Ez itán eltávolítjuk a 17 kötőelemeket és anélkül, hogy a 26 formatestet vagy a 15 eltávolítható formázóelemet megmozdítanánk, egy újabb formázóelemet 35 rögzítünk újabb 17' kötőelemekkel. Ez a 11 acélköpenyként kialakított formázóelem adja az alkatrész végső formáját és képezi a 13 beépített formázóelemmel, valamint a 15 és 16 eltávolítható formázóelemekkel együtt a második formaüreget. Hasonlóan az előzőekhez, a 11 acélköpenyt is 18' tömítés alkalmazásával szorítjuk a 15, illetve 16 eltávolítható formázóelemekre és a 11 acélköpeny is 24' nyílásokkal van ellátva. A 18' tömítés biztosítja, hogy a 11 acélköpeny ne érjen a 10 to’ózárbetét 12 csúszófelületéig.

A 11 acélköpeny, a 13 beépített formázóelem és a 15 eb ávolítható formázóelem által alkotott formaüregbe betűijük a második hőálló anyagkeveréket és ezután az egész alkatrészt végső kezelésnek vetjük alá. Ezalatt a második réteg megkeményedik és az első réteg is amely

5θ az első fázisban csak részleges kezelést kapott. A kezelés befejezése után a rögzítéseket eltávolítjuk és a kész alkatrészről levesszük a 14, 15 és 16 eltávolítható formázóelemeket.

A kész 10 tolózárbetétbe a 13 beépített formázó55 elemet alkotó fémfólia teljesen beágyazódva marad, körülvéve a második 28 formatest által. így ez a rész sem kerül a fémolvadékka! érintkezésbe az üzemelés során. Minthogy a 10 tolózárbetét 12 csúszófelülete tökéletes mása a 16, illetve 16' eltávolítható formázó^D eleinek teljesen sima 22 felületének, az első 26 formatest és a második 28 formatest között semmilyen törés vagy átmenet nem észlelhető, teljesen összefüggő felületet alkotnak. Teljesen kizárt tehát bármilyen szivárgás a 22 csúszófelület mentén.

⁶⁵ Megfelelő méretű 18, illetve 18’ tömítések alkalmazá3

-3185 397 savai elérhető, hogy a 10 tolózár betétek pontosan illesz- i kedjenek a szabványos tolózár mechanizmusba anélkül, i hogy méretre kellene köszörülni őket. A megfelelő méret- t tartomány betartására a 17 és 17' kötőelemeket célszerű < határoló csapokkal vagy hasonló elemekkel ellátni. 5

Az alkatrészek anyagának kiválasztásával biztosíthat- 1 juk, hogy mind az első 26 formatest, mind a második 28 i formatest jól kössön a 13 beépített formázóelemhez és ;

a 11 acélköpenyhez. Tovább javíthatjuk a kötés minőségét, ha a 13 beépített formázóelemet és a 11 acélköpenyt 10 mechanikusan is megkötjük. A fólia például készíthető ráncolt, illetve durva felülettel, a 11 acélkopeny pedig nyúlványokkal, fülekkel és hasonló elemekkel lehet ellátva.

Ha a tolózár betéteket üzemi hőmérsékletre hevítjük, 15 a beépített fóliák oxidálódni fognak. Ez a jelenség kifejezetten kedvező, minthogy a létrejövő oxidok gyakorlatilag ugyancsak a két 26 és 28 formatest közötti kötést segítik elő. Ha a fólia alumíniumból készül, keramikus kötés jöhet létre, ha anyaga vas vagy cinklemez, salak- 20 kötés alakul ki.

A bemutatott tolózár betét két részből készült. Természetesen lehetnek olyan alkatrészek is, amelyek ennél több darabból állnak és ennek megfelelően több lépésben készülnek. A gyártás során célszerűen legalább egy 25 pár szomszédos formatest közé alakos fóliát helyezünk el, célszerű azonban ezt minden pár között megtenni.

Egyéb hőálló alkatrészek vonatkozásában általában a végső felületi megmunkálás kevésbé kritikus, mint a tolózár betéteknél. Számos alkatrésznél a csúszófelület 30 polírozása egyébként is fölösleges. Általában azonban azokat a felületeket, amelyek a fémolvadékkal érintkeznek, célszerű finiseléssel megmunkálni.

A vékony fóliából készült 13 beépített formázóelem viszonylag törékeny. Annak érdekében, hogy a gyártás 35 során és a felhasználáskor megóvjuk, célszerű merev védőburkolattal körülvenni. Ezt természetesen el kell távolítani, mielőtt a második 28 formatestet kialakítjuk.

A 26 és 28 formaíestek anyagául hidraulikusan vagy vegyileg kötő, célszerűen szobahőmérsékleten vagy 40 viszonylag alacsony hőmérsékleten kezelhető anyagokat kell választani. A kezelés hőmérséklete előnyösen 100150 °C, esetleg ennél magasabb, legfeljebb 400 °C hőmérséklet. A találmány szerinti eljárás alkalmazásakor nem fontos, hogy a két különböző formatest azonos 45 módon kötő anyagokból álljon. Ha azonban az anyagok különböző hőmérsékleten végzett kezelést igényelnek, a 26 formatestnek kell magasabb kezelési hőmérséklettel rendelkezni. Ellenkező esetben a magas üzemelési hőmérséklet hatására bomlási folyamatok indulhatnak be, 50 és ez üzemelési problémákat okozhat.

A külső 26 formatestet alkotó anyag, amely közvetlen érintkezésbe kerül a fémolvadékkal, nehezebb üzemi körülményeket kell elviseljen, mint az első 28 formatest. Ez azt jelenti, hogy a külső 26 formatest magasabb 55 hőmérsékletet kell elviseljen és jól kell tűrnie a fémolvadék és salak eróziós hatását. Térfogatállandóságát meg kell őrizze 1500 °C-íg, szemben a belső formatesttel, amely csupán 1000 1200 °C-ig kell mérettartó legyen. Célszerűen a belső 28 formatest hővezetőkepes- 60 sége kisebb, mint a külsőjé.

Az első formázási művelethez használt anyag célszerűen alumíniumoxid, maliit, legalább 50% alumíniumoxidot tartalmazó alumíniumszilikát, magnéziumoxid, magnéziumalurninál, cirkon, cirkonoxid, hó'álló karbi- 55 4 dók, illetve ezek tetszőleges kombinációja. Igen jól alkalmazhatók a színtereit és égetett alumíniumoxidok, mullitok, magnézium oxidok és cirkonoxidok, illetve az égetett cirkon.

A második 28 formatesthez felhasznált keverék tartalmazhat bazaltot, olivint, kohósalakot, 25-40% alumíniumoxidot tartalmazó tűzállótégla törmeléket, samottot, kalcinált agyagot, kovaagyagot, bauxitot, illetve ezek tetszőleges kombinációját. Előnyösen alkalmazhatók e célra a 25-40% alumíniumoxidot tartalmazó tűzállótégla törmelékek és a kalcinált agyagok.

A masszák készítéséhez használhatunk szerves vagy szervetlen kötőanyagokat. A szervetlen kötőanyagok lehetnek szilikátok, szulfátok, nitrátok, kloridok és foszfátok, foszforpentoxid vagy foszforsav. Szerves kötőanyagként alkalmazhatók alkáli fém lignoszulfátok és kátrány alapú anyagok.

A 2. ábrán látható kész 10 tolózár betétben a jobb minőségű 26 formatest alkotja a betétnek azt a részét, amely a fémolvadékkal érintkezésbe kerülhet a tolózár nyitása és csukása során. Ugyanebből az anyagból készül a 30 járat és a 31 kifolyónyílás is. Bizonyos üzemi körülmények között azonban nem feltétlenül szükséges a fémolvadékot vezető járat teljes hosszát a jobb minőségű anyagból készíteni. Ugyanígy nem feltétlenül kell a 10 tolózár betét teljes 12 csúszófelületét sem ebből az anyagból előállítani. Általában a legkritikusabb rész a 31 kifolyónyílás környéke, ahol a legnagyobb igénybevételnek van kitéve az alkatrész anyaga.

A 3-6. ábrákon olyan 10 tolózár betéteket mutatunk be, ahol a fenti megfontolás alapján csak viszonylag kis részét alkotja a munkadarabnak a 26 formatest és döntően a gyengébb minőségű anyagból készült 28 formatestből áll. Ezeken az ábrákon az egyszerűség kedvéért elhagytuk mind a 11 acélköpenyt, mind az alakos fóliaként felhasznált. 13 beépített formázóelemet.

Megjegyezzük, hogy valamennyi bemutatott kialakítás lényegében megegyezik a tolózárak fölső betétlapjának kialakításával is, ha a nyúlványt elhagyjuk róla. Ebben az esetben természetesen a 13 beépített formázóelem alakja inkább vályúhoz, mint csészéhez hasonlít.

Claims (2)

1. Hőálló alkatrész, amely áramló fémolvadék hatásának van kitéve és amely több részből van kialakítva oly módon, hogy a fémolvadék hatásának kitett felületet tartalmazó első höálló formatest második hőálló formatesttel van körülvéve, azzal jellemezve, hogy az első hőálló formatest (26) beépített formázóelemként (13) kialakított alakos fémfólia burkolattal van ellátva és a beépített formázóelem (13) a második formatesttel (28) teljesen körül van véve.

¹ 2. Az 1. igénypont szerinti hőálló alkatrész kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hőálló formatestek (26, 28) formázható, hidraulikusan vagy vegyileg kötő hőálló masszából vannak, ahol a második formatest (28) alacsonyabb hőfokon keményedő anyagból van, mint az első ¹ formatest (26).

3. Az 1, vagy 2. igénypont szerinti hőálló alkatrész kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a beépített formázóelemet (13) alkotó alakos fólia ráncolt felülettel van kialakítva.

’ 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti hőálló

185 397 alkatrész kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a beépített formázóelemet (13) alkotó alakos fólia olyan oxidálódó anyagból van, amelynek a formatestekkel (26, 28) kötődő oxidja van.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti hőálló alkatrész kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első hőálló formatest (26) alurníniumoxidot, mullitot, legalább 50 % alurníniumoxidot tartalmazó alumíniumszilikátot, magnéziumoxidot, magnéziumaluminátot, cirkont, cirkonoxidot, hőálló karbidokat, illetve ezek ¹ tetszőleges kombinációját tartalmazó masszából van.

6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti hőálló alkatrész kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a második formatest (28) bazaltot, olivint, kohósalakot, 25—45 % alurníniumoxidot tartalmazó tűzállótégla törmeléket, ¹ samottot, kalcinált agyagot, kovaagyagot, bauxitot, illetve ezek kombinációját tartalmazó masszából van.

7. Eljárás olyan hőálló alkatrészek előállítására, amelyek áramló fémolvadék hatásának vannak kitéve, azzal jellemezve, hogy — első formát készítünk csésze vagy harang alakú fémfóliából és a fémolvadékkal érintkező felület negatívjaként kialakított formadarabból;

— formaüreget legalább részben hőálló masszával töltjük meg és kikeményítjük;

— a fóliát és a benne lévő masszát egy másik formába helyezzük és — a formaüreget az elsőnél kevésbé hőálló masszával töltjük meg, majd — a második masszát is kikeményítjük oly módon, hogy “ az első massza ne kössön teljesen meg.

8. A 7. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a formaüregekbe töltött masszákat vibrációval tömörítjük.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás foganatosítási^c módja, azzal jellemezve, hogy a formaüregből a masszák betöltése alatt a levegőt eltávolítjuk.

10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fémfóliát a formadarabból törnítés segítségével választjuk el, és a második masszaréteget úgy töltjük be, hogy a fóliát teljesen körülvegye.

11. 7—10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fémolvadékkal érintkező felület negatívjaként kialakított formadarabot mindkét formázási lépésben felhasználjuk.

12. A 7-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a csésze, illetve harang alakú fólia belseje, azzal egytengelyűén magrészt helyezünk el az első massza betöltése előtt.

13. A 7-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a formába első lépésben olyan masszát töltünk, amely alumíniumoxidot, mullitot, legalább 50% alurníniumoxidot tartalmazó ahimíniumszilikátokat, magnéziumoxidot, magnéziumaluminátot, cirkont, cirkonoxidot, hőálló karbidokat, illetve ezek tetszőleges kombinációját tartalmazza.

14. A 7-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a második formaüieget olyan masszával töltjük meg, amely bazaltot, olvint, kohósalakot, 25-45% alurníniumoxidot tartalmazó tűzállótégla törmeléket, samottot, kalcinált agyagot, kovaagyagot, bauxitot, illetve ezek tetszőleges kombinációját tartalmazza.

15. A 7-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kifolyónyílássa' ellátott tokozott tolózár betétlapot készítünk, amelynek során

- az első hőálló masszát magrésszel, alakos fóliával és sima polírozott karcmentes felülettel rendelkező formázóelemmel határolt üregbe töltjük,

- a második hőálló masszát fémharanggal, sima polírozott, karcmentes felülettel rendelkező formázóelemmel és az első formatestet burkoló alakos fóliával határ olt formaüregbe töltjük és így

- az első formatestet a második formatestbe ágyazzuk.

2 rajz (6 ábra)