HU184854B - Process for preparing an acid-binding composition on magnesium-aluminium-hydroxide base - Google Patents

Description

A jelen találmány egy magnézium-alumínium-hidroxid alapú savmegkötő (antacid) szerre, pontosabban ennek előállítási eljárására vonatkozik.

Az alumínium-hidroxid és a magnézium-hidroxid hatásos savmegkötő szernek bizonyultak a gyomorsavtúltengés és a fekélybetegség kezelése során, különösen gél formájában.

A gyakorlatban is jól használható magnézium-alumínium-hidroxid alapú savmegkötő készítmény előállítása azonban jelentős nehézségekbe ütközik, mivel számos tényező negatív módon befolyásolja a gyógyszer hatásosságát és összeférhetőségét (kompatibilitását). így például ha magnézium-hidroxidot fiziológiai értelemben véve feleslegben alkalmazunk, az nemcsak a gyomornedv pH-értékének a neutrális ponton túlmenő gyors növekedését idézi elő, ami azután valóban gyomorsavtúltermelést, úgynevezett reaktív hiperaciditást vált ki, hanem még erős hashajtó hatása is van. Másfelől viszont a feleslegben alkalmazott alumínium-hidroxid nem kívánt hatása, hogy rendszerint székrekedést okoz.

A szokásos lecsapást módszerek esetében bázisokat, így például nátrium-hidroxidot is alkalmaznak. A bázisok kationjait a voluminózus gélből nem lehet kimosással teljes mértékben eltávolítani, ezek a kationok tehát kifejtik nem kívánt hatásaikat. A nátriumionok jelenléte különösen magas vérnyomás, továbbá vese- és szívbetegségek esetén kifejezetten károsnak mondható.

A nátriumionok káros hatásai miatt megkísérelték az alumínium-hidroxid gélt tiszta formában előállítani oly módon, hogy azt alumíniumsókból magnézium-karbonáttal csapták ki, majd szűréssel elkülönítették (lásd a 4 105 579 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást). Ilyen módon minden kétséget kizáróan nátriumionoktól mentes alumínium-hidroxid gélt lehet előállítani, de az előbbiekben említett okok miatt azt nem lehet közvetlenül savmegkötőszerként alkalmazni, hanem bizonyos mennyiségben magnézium-hidroxidot is kell hozzáadni.

A 2 327 768 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerint lecsapószerként vizes ammóniaoldatot használnak az alumínium-hidroxid előállításánál. Ez az eljárás azonban csak látszólag oldja meg a problémát, mivel fiziológiai szempontból az ammóniumionok sem kívánatosak és azokat a gél makacsul megköti, ugyanúgy mint az alkálifémionokat.

Az 1 617 277 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásból (2. oszlop, 55—63. sor) ismert az is, hogy az alumínium-hidroxid és a magnézium-hidroxid gélek szárítása rendkívül nehéz anélkül, hogy azok savmegkötő képességüket jelentős részben el ne veszítsék. Alumínium-hidroxid gélek esetében ezt a hátrányt jellemző vonásnak lehet tekinteni.

A jelen találmány célkitűzése olyan savmegkötő szer biztosítása, amely az alumínium- és a magnéziumkationon kívül más kationt nem tartalmaz, száraz állapotban még viszonylag hosszú ideig tartó tárolás után sem veszti el savmegkötő képességét és pufferhatását, továbbá a hatás ideje a szokottnál hosszabb, anélkül azonban, hogy a kezelés teljes ideje alatt az ideálisnak tartott pHtartománytól (ez kb. 3—5 pH-értéknek felel meg) eltérés mutatkozna.

A fenti célokat — meglepő módon — úgy érjük el, hogy alumínium-szulfát [A1₂(SO₄)₃] vizes oldatából szilárd magnézium-hidroxiddal és/vagy magnézium-oxiddal csapjuk le az alumínium-hidroxidot, majd a kapott termékből eltávolítjuk a vízben oldódó komponenseket, majd a terméket ismert módon kinyerjük és kívánt esetben szárítjuk.

A kiindulási anyagokat a magnézium : alumínium=

1: 1—1 : 3 arányban — előnyösen 1,3 : 1—2 :1 arányban — használjuk; az arány atomsúly szerinti.

A lecsapási reakciót akkor fejezzük be, amikor a reakcióelegy pH-ja eléri a 4,0—8,0 — előnyösen az 5,0— 7,0 — pH-értéket.

A 3 239 416 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint történt már kísérlet valamely bázikus alumínium-kloridnak [A1₂(OH)₂C1₄ vagy A1₂(OH)₅C1] a megfelelő, nem toxikus alkáliföldfémvegyülettel való reagáltatására. Az alumíniumkomplexben jelenlevő hidroxilcsoportok miatt azonban térhálós kötés csak részben lehetséges a végtermékben. Ennek következtében egy gélszerű csapadékot (ún. ,,co-gel”-t) kapnak, melynek tulajdonságai jelentős mértékben eltérnek a jelen találmány szerint kapott végtermék tulajdonságaitól, ezenkívül azt még ismételt és munkaigényes mosással meg kell szabadítani a nem kívánt kloridionoktól. Ezen ismert eljárás megvalósításánál a reakció számára megfelelő pH-érték biztosítása érdekében még rendszerint nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karbonátot kell hozzáadni a reakcióelegyhez.

Hasonló, de a jelen találmány tárgyával mégsem azonos javaslatot publikáltak a Chemical Abstracts 83, 8485e (1975) szerint. Ebben az esetben is egy előzetesen hidrolizált és korlátozottan reakcióképes polibázisos alumínium-szulfátot reagáltatnak magnézium-hidroxiddal. A nátrium-hidrogén-karbonáttal végzett hidrolízis miatt a kapott gél nem kívánt nátriumionokaf visz magával, melyeket csak igen nehezen lehet a gélből eltávolítani.

A 4 105 579. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban egy eljárást ismertetnek, amely többé-kevésbé tiszta alumínium-hidroxid előállítására szolgál. Ennek lényege az, hogy aluminium-kloridoldatból (vagy változatként a megfelelő nitrát vagy szulfát oldatából) egy alkáliföldfém-karbonáttal végzik a lecsapást; így azonban a végtermékbe nem kívánt mértékben karbonát is kerül.

A jelen találmány tehát eljárást biztosít magnézium-alimínium-hidroxid alapú savmegkötő szer előállítására, melynek során magnézium-hidroxidot és/vagy magnézium-oxidot magnézium : alumínium=l ; 1—3 :1 atomsúly szerinti arányban alumínium-szulfát vizes oldatával addig reagáltatunk, amíg a reakcióelegy pH-ja 4,0—8,0 lesz, ezután a vízben oldódó komponenseket is mert módon eltávolítjuk a reakcióelegyből, majd a terméket elkülönítjük és kívánt esetben szárítjuk.

A vízben jól oldódó komponensek teljes eltávolítása után kapott termék az alábbiakban felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik:

1. az alumínium atomsúly szerinti aránya a magnéziumhoz 0,5 : 1—7 ; 1, előnyösen 1:1—6 ; 1;

2. a termék vizes szuszpenziójának pH-értéke 5,5— 9,0, előnyösen 6,0—8,5;

3. a jelen találmány szerint készült termék azon adagja, amely 20 millimól alumíniumnak felel meg, a Schaubféle savmegkötő képesség! módszer alkalmazása esetén (Pharm. Acta Helv., 38, 16/1963) 1 perc múlva már eléri a 3,5 pH-értéket, a legtöbb esetben nem lépi túl a

4,5 értéket, és mindenképpen 5,0 alatt marad, továbbá a Schaub-féle mesterséges gyomornedv hozzáadása el3

-2184854 lenére a pH legalább 120 percig, de sok esetben 160 percig 3,0 felett marad;

4. a kapott hatóanyag csak a kiindulási anyagokban jelenlevő, fiziológiai szempontból elfogadható kationokat tartalmazza, míg anionként csak szulfát- és hidroxilionokat tartalmaz, ennélfogva nagy adagban is alkalmas a gyomorsav terápiás célból történő megkötésére.

A jelen találmány szerint tehát nagyon egyszerű módon és idegen hozzátétanyagok használata nélkül olyan savmegkötő szert lehet előállítani, amely igen hatásos, és a jelenlegi ismeretek szerint ideális aktivitási jellemzőket mutat fel. A készítmény felülmúlja az ismert savmegkötő szereket, minthogy az alábbiakban felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik; ezek egyúttal az ideális savmegkötő szerrel szemben támasztott követelmények :

1. a készítmény hatása azonnal megkezdődik anélkül, hogy fokozott gyomorsavelválasztás és a megengedett pH-határ (5,0) túllépése következtében reaktív hiperaciditás („rebound effect”) lépne fel;

2. a gyomorsav pufferezése az ideálisnak tartott pH=3-tól pH=5-ig terjedő szűk tartományban legalább két órán át tart;

3. a savmegkötő szer csökkenti a pepszin aktivitását, anélkül azonban, hogy azt teljes mértékben gátolná;

4. a savmegkötő szernek nincs semmiféle káros mellékhatása, minthogy a magnézium- és az alumíniumionok kiegyensúlyozott arányban vannak egymáshoz képest és hiányoznak a nem kívánt idegen kationok, mint pl. nátrium-, kalcium-, ammónium- és bizmutionok és ezekhez hasonlók, továbbá a nem kívánt anionok, így pl. a^Ioridok, karbonátok és hasonlók;

5. a savmegkötő szer az epesavakat is megköti, ezeknek a gyomornyálkahártya vérzéssel járó gyulladása (gastritis haemorrhagica) és a fekélybetegség patogenezisében szerepük van;

6. a hatóanyag stabil, pufferezési képességét száraz formában hosszú ideig megtartja és teljesen semleges ízű;

7. az ebből a savmegkötőszerből készített szuszpenziókban lehetséges a különféle mikroorganizmusok szaporodásának biztos gátlása, a szuszpenzió optimális pH-tartománya következtében;

8. az ismert gélekkel ellentétben a savmegkötő szert por alakjában kapjuk, ez könnyen szűrhető vagy centrifugálható és a további feldolgozása is könnyűszerrel véghezvihető.

A jelen találmány szerinti előállítási eljárás egy hidroxid-elegyet vagy egy hidroxid/oxid-elegyet eredményez, melyben a magnézium-hidroxid vagy magnézium-oxid komponens erős bázikusságát az oldatból lecsapott aluminium-hidroxid gél kezdetben teljesen elfedi, és ily módon lassítja az előbbiek hatását.

Ez azt eredményezi, hogy a gyomornedv pH-görbéjének kezdeti szakasza ellapul, míg az ismert hidroxidelegyek esetében itt mindig egy csúcs jelentkezik, röviddel a szer alkalmazása után. Ez a maximum határozottan 5 pH-érték felett van, amivel szemben a jelen találmány szerinti készítmény alkalmazása esetén ez a szakasz lapos és a pH-érték minden esetben 5 alatt marad.

A jelen találmány szerinti savmegkötő szer szerkezetének felderítésére irányuló pontos kémiai analízist eddig nem végeztük el. Azt feltételezzük azonban, hogy a bivalens szulfátion hidakat képez, és ezáltal mérsékelten oldódó bázisos vegyes sók jönnek létre, melyek a szul4 fátanionok kisebb-nagyobb hányadát szilárd kötéssel megkötik, de fiziológiai szempontból ezek teljesen kompatíbilisek. Eddig még nem sikerült világosan kimutatni, hogy a jelen találmány szerint készült savmegkötő szer kiemelkedően jó fiziológiai tulajdonságaiért részben ezek az anionok lennének felelősek, vagy pedig ezen tulajdonságok túlnyomó részben az alkalmazott heterogén fázisú lecsapás i módszertől és a bázikus magnézium-hidroxidnak az aluminium-hidroxid által, vagy az alumínium-hidroxidnak esetleg ily módon keletkezett vegyes sói által történő befedésétől függenek. Kimutattuk azonban, hogy a szulfáttartalom pozitív módon befolyásolja a termék fizikai tulajdonságait, így például jó szűrhetőséget biztosít.

Meg kell jegyezni, hogy az alumíniumnak a magnéziumhoz viszonyított ideális aránya (atomsúly szerint) függ a kiindulási anyagoktól. Abban az esetben, ha túl nagy feleslegben alkalmazzuk az alumíniumsót, a magnézium-hidroxid teljesen feloldódhat, a savmegkötő anyagra vonatkoztatott kitermelés csökken és olyan finom eloszlású csapadék képződik, hogy annak elválasztása nehézséget okoz. Abban az esetben, ha a magnézium-hidroxidot vagy a magnézium-oxidot használjuk nagy feleslegben, úgy kétségtelenül egy könnyen elkülöníthető csapadékot kapunk, de a termék egyre inkább felveszi a tiszta magnézium-hidroxid nem kívánt tulajdonságait és a savmegkötő képesség kinetikája (Schaub szerint) romlik. Az ilyen savmegkötő szerrel történő kezelés kezdeti fázisában a pH-érték határozottan 5 felett van, ami a magnézium-hidroxidra vagy a magnézium-oxidra jellemző.

A végtermékként kapott savmegkötő szerben az atomsúly szerinti arányt az alumíniumnak és a magnéziumnak a kiindulási anyagokban meglevő — atomsúly szerinti — kvantitatív aránya határozza meg. Egy bizonyos atomsúly szerinti arány kiválasztása útján az alumíniumnak a magnéziumhoz viszonyított (atomsúly szerinti) arányát a savmegkötő hatású végtermékben könnyűszerrel az előnyösnek talált 0,5 : 1—7 : 1 értékre állíthatjuk be. A kiindulási anyagként használt magnézium-hidroxid vagy magnézium-oxid részecskenagysága előnyösen 10—50 pm.

A felhasznált víz mennyisége is befolyásolja a savmegkötő szer fizikai tulajdonságait. Ebben a tekintetben arra kell vigyázni, hogy az alumínium-szulfát-oldat, illetve a magnézium-hidroxid vagy -oxid szuszpenzió koncentrációja ne legyen túl nagy, mert ebben az esetben a terméket csak nehezen lehet kiszűrni. Kiindulási anyagként előnyösen 0,2—0,3 molos vizes alumínium-szulfát-oldatot és körülbelül 1 molos magnézium-hidroxid szuszpenziót használunk.

Az eljárás szempontjából nem lényeges, hogy az aluminium-szulfát-oldatot adjuk-e a magnézium-hidroxid vagy a magnézium-oxid szuszpenziójához, vagy pedig fordítva járunk el, vagyis a magnézium-hidroxid vagy a magnézium-oxid szuszpenzióját adagoljuk az alumínium-szulfát-oldatba. Fontos azonban, hogy a reakcióelegy pH-értékét folyamatosan ellenőrizzük a reakciókomponensek összekeverése után, továbbá hogy a reakcióelegyet a kívánt pH-érték eléréséig keverjük.

Minthogy a végtermék alumíniumtartalma a keveréidejének meghosszabbításával a magnéziumtartalom rovására növekszik, a mólarányt egy bizonyos mértékig, a reakcióidővel is lehet szabályozni. A savas pH-érték kezdetben nagyon gyorsan növekszik a reakcióelegy-3184854 ben, majd aszimptotikusan közelíti meg a végső értéket. A reakciópartnereket legalább 4—8 pH-értéktartomány eléréséig kell egymással reagáltatni, hogy megfelelő minőségű savmegkötő szert kapjunk. A reakciót a hőmérséklet emelésével meggyorsíthatjuk, anélkül hogy ezzel a végtermék megváltozna. A hőmérséklet azonban ne lépje túl a 60 °C értéket.

A reakció végén a vízben oldódó magnéziumsókat kimosás útján könnyűszerrel eltávolíthatjuk. A szűréssel elkülönített savmegkötő szer egyszeri mosása után az oldott anyagoknak kevesebb mint 2%-a van jelen (a száraz termékre számítva) az első mosóvízben. Ily módon az oldható és nem toxikus sókat olyan mértékben lehet eltávolítani a savmegkötő szerből, hogy azt közvetlenül fel lehet használni.

A gyakorlatban a terméket legfeljebb kétszer mossuk. A 4 órán át 110 °C-on szárított savmegkötő szer szulfáttartalma 5—25%, előnyösen 10—20%.

Egy kisérletsorozatot végeztünk a kiindulási anyagokban levő magnézium : alumínium mólarány optimumának megállapítására, aminek ismérve, hogy a kapott végtermék a lehetséges leghosszabb ideig biztosítson 3,0 pH-érték feletti pufferhatást, de ugyanakkor ne lépje túl az 5,0 pH-értéket, amennyiben a savmegkötő képességet Schaub módszerével mérjük. Azonos menynyiségű magnézium-hidroxidot reagáltattunk esetenként növekvő mennyiségű alumínium-szulfáttal, egyébként azonos reakciókörülmények között.

A következő táblázatban összefoglaljuk majd ezen kísérletsorozat eredményeit. A kísérleteket a következőképpen hajtottuk végre:

g magnézium-hidroxidot felszuszpendálunk 18 g vízben. A moláris aránynak megfelelő mennyiségű alumínium-szulfát-oktadekahidrátot [alumínium-szulfát— víz (1/18)] kimértük és azt annyi vízben oldottuk, hogy 80 g oldatot kapjunk. Az oldatot ezután keverés közben hozzáadtuk a magnézium-hidroxid szuszpenzióhoz. A reakcióelegyet 3 órán át kevertük, miközben annak pH-ját folyamatosan mértük. A kapott csapadékot G3 jelű üvegszűrőn át csökkentett nyomással végzett szűréssel elkülönítettük, majd kétszer alaposan kimostuk, alkalmanként 50—50 ml vízzel. Ezt követően a terméket levegő átvezetésével jól megszárítottuk, végül az így kapott savmegkötő szert a Schaub-féle módszerrel (Pharm. Acta Helvetica, 38. 16/1963) savmegkötő képességére nézve megvizsgáltuk. Kísérleteink eredményeit a következő táblázat szemlélteti:

Táblázat

Kísérletsorozat Mg(OH)₂-dal és A1₂(SO₄)₃.18 H₂0-val

Mg: Al atomsúly	A reakcióelegy .PHértéké a reakció végén	Kiterme- lés 110°C-on 4 óráig tartó szárítás után	Savmegkötó képesség
Pufférezési idő pH —3,0 felett	A pH csúcsértéke 20 perc múlva
	szerinti arány a kiindulási anyagokban
1	Mg : 0,60 Al	6,0	2,18 g	140 min.	5,1
1	Mg: 0,65 Al	6,0	2,59 g	150 min.	5,0
1	Mg: 0,70 Al	5,7	2,67 g	150 min.	4,1
1	Mg: 0,75 Al	5,4	2,79 g	150 min.	3,9
1	Mg: 0,80 Al	4,2	3,05 g	160 min.	3,6
1	Mg : 0,85 Al	4,0	2,50 g	120 min.	3,8

Az atomsúly szerint az arányt az alábbiak szerint lehet kiszámítani:

g Mg(OH)₂=0,034 29 mól Mg, g A1₂(SO₄)₃.18 H₂O=0,012 00 mól A1₂(SO₄)₃.

. 18 H₂O=0,Ö24 00 mól Al, ami a kiindulási anyagokban levő magnézium : alumínium =1 : 0,7 atomsúly szerinti aránynak felel meg.

Amennyiben az alumínium-szulfát mennyisége túl kevés, úgy a magnézium-hidroxid hátrányos tulajdonságait lehet észlelni a savmegkötő képesség tekintetében, vagyis a pH csúcsértéke 5,0 felett lesz.

Amennyiben az alumínium-szulfát mennyisége túl sok, úgy a magnézium-hidroxid teljes mértékben feloldódhat és a gél csak alumínium-hidroxidot fog tartalmazni ; ezt nagyon nehéz szűrni, illetve szélsőséges esetben csak egy tiszta oldatot kapunk.

A legkedvezőbb atomsúly szerinti arányt könnyen meghatározhatjuk, ha a kitermelési értékeket, a pufferezési időt és a pH-csúcsértéket számításba vesszük. Azokat az atomsúly szerinti arányokat választjuk ki, melyeknél az előnyös pH-tartományon belül vagyunk (pHcsúcsérték), a kitermelési hányadok kedvezők és mindez a leghosszabb pufférezési idővel párosul.

A lecsapással készült gélszerű alumínium- vagy magnézium-hidroxid szűrése szerkezetük miatt rendkívül nehéz. Meglepő módon azt találtuk, hogy a jelen találmány szerinti eljárás során ez a hátrány nem jelentkezik és — különösen az előnyösnek mondott határértékeken belül maradva — olyan terméket kapunk, amely kitűnően szűrhető és mosható. Ez egy további jelentős műszaki előny a technika állásához képest.

A jelen találmány szerinti savmegkötő hatású terméket kíméletes szárítás után, ismert módszerekkel, közvetlenül feldolgozhatjuk valamilyen orális alkalmazásra alkalmas szilárd gyógyszerkészítménnyé, így például kapszulákat, drazsékat, granulátumokat vagy előnyösen tablettákat állítunk elő. Az orális alkalmazásra szolgáló szilárd gyógyszerkészítmények előállításánál a szokásos módon adjuvánsokat és hordozóanyagokat használunk, így például keményítőt, tejcukrot, mannitot, metil-cellulózt, talkumot, nagydiszperzitású kovasavakat, nagymolekulasúlyú zsírsavakat (mint pl. sztearinsavat) vagy ezek sóit vagy észtereit, továbbá zselatint, agar—agart, állati és növényi zsírokat, valamint nagymolekulasúlyú szilárd polimereket (mint pl. polietilén-glikolt) használunk. A gyógyszerkészítmények kívánt esetben még ízjavító anyagokat és/vagy édesítőszereket is tartalmazhatnak. A gyógyszerkészítményt előnyösen úgy adagoljuk, hogy egy adagolási egység 0,3-1,0 g savmegkötő hatóanyagot tartalmazzon és ebből a készítményből 1—2 adagolási egységet alkalmazunk naponta néhány alkalommal, 1—2 órás időközökben, minthogy a készítmény egyáltalán nem toxikus.

A jelen találmány szerinti savmegkötő készítmény akár száraz, akár nedves állapotban szuszpenziók előállításához is kiválóan alkalmas. Ebben az esetben az előbbiekben már említett adjuvánsokon túlmenően még vastagítószereket és a szuszpenziók stabilitását biztosító szokásos stabilizálószereket is adunk a készítményhez. A szuszpenzió általában véve előnyös gyógyszeralak a savmegkötő gyógyszerek alkalmazásánál, ezért a szuszpenzió a jelen találmány szerint is kifejezetten előnyösnek tekinthető.

A folyékony gyógyszerformák milliméterenként kb. 0,1—0,2 g savmegkötő hatású terméket tartalmaznak.

Az adagolási egység így kb. 6 ml, ami egy kávéskanálnak felel meg. Ebben az esetben is 1—2 adagolási egységet célszerű alkalmazni a nap folyamán 1—2 órás időközökben, a kórkép súlyosságától függően.

A jelen találmány szerinti savmegkötő hatású terméket nedves állapotában is feldolgozhatjuk valamilyen folyékony gyógyszeralakká, ilyenkor a szárítási művelet elhagyható.

A jelen találmány szerint készült hatóanyagnak nagy előnye még az is, hogy a szokásos konzerválószerekkel tartósítható, ezek a gyakorlatban csak gyengén savanyú vagy semleges pH-tartományban hatásosak. Miként azt az előbbiekben már leírtuk, a hatóanyagból készített vizes szuszpenziókra a gyengén savanyútól a gyengén bázikusig terjedő pH-tartomány a jellemző, míg az eddig ismert készítményeknek, legjobb ismereteink szerint, határozottan bázikus pH-juk van. így tehát a jelen találmány szerinti hatóanyagot vizes szuszpenzió alakjában például szorbinsavval, benzoesawal vagy PHB-észterekkel konzerválni lehet; ezek a konzerválószerek egyébként elvesztik hatékonyságukat bázikus közegben.

A szilárd gyógyszeralakok előállításához kíméletes szárítási módszert kell alkalmazni, vagyis az anyag hőmérsékleti igénybevételét a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.

A következő példák célja a jelen találmány közelebbi bemutatása.

1, példa

Változó mennyiségű kristályvizet tartalmazó alumínium-szulfátból 0,012 molt keverés és kb. 50 °C-ig történő enyhe melegítés közben feloldunk 42 ml vízben. Az alumínium-szulfát-oldathoz élénk keverés közben hozzáadagolunk 0,034 mól magnézium-hidroxidot 30 ml vízben szuszpemjálva. Miután a szuszpenzió hozzáadása befejeződött, a reakcióelegyet kb. 1 órán át keverjük, amíg a'pH-ja eléri az 5,5 értéket. Ezután az elegyet G3 üvegszűrőn vákuum segítségével leszívatjuk és 50— 50 ml vízben újra felszuszpendálva kétszer mossuk. A csapadékot szűréssel elkülönítjük, majd előbb szobahőmérsékleten, ezután 4 órán át 60 °C-on szárítjuk. A kitermelés 3,0 g és a termék vizes szuszpenziójának pH-értéke: 6,0.

Összetétel: 0,02 mól alumínium,

0,005 mól magnézium.

Savmegkötő képesség (Schaub módszerével): pufferezési idő (pH=3,0érték felett)=150 perc;

pH-érték 20 perc múlva=4,1.

A mellékelt 1. és 2. ábrán szemléltetjük a savmegkötő képesség görbéjének lefutását, különböző körülmények között.

2. példa kg magnézium-hidroxidot 14 kg vízben szuszpendálunk. Ehhez a szuszpenzióhoz keverés közben hozzáadjuk 4 kg alumínium-szulfát-oktadekahidrát 21 liter vízzel 60 °C hőmérsékleten készült oldatát. 3 órán át tartó keverés után a reakcióelegy pH-ja: 5,8. Ekkor a reakcióelegyet csökkentett nyomás segítségével leszívatjuk, a csapadékot 15—15 liter vízben újra felszuszpendálva kétszer mossuk, végül levegőn megszárítjuk. A kitermelés 3,5 kg.

3. példa

22,3 g alumínium-szulfát-oktadekahidrátot feloldunk 750 g vízben. Ezután keverés közben beleszórunk 60 g porított magnézium-hidroxidot. A keverést addig folytatjuk, amíg a reakcióelegy pH-ja eléri a 4,7 értéket. Ekkor a csapadékot egy G3 üvegszűrőn keresztül történő leszívatással elkülönítjük, majd két ízben, alkalmanként 200—200 ml vízzel alaposan kimossuk, végül levegő átvezetése útján szárítjuk. A kitermelés kb. 480 g termék.

4. példa g magnézium-oxidot 0,5 liter vízben szuszpendálunk. Ezzel egyidejűleg 240 g alumínium-szulfát-oktadekahidrátot feloldunk 0,7 liter vízben és az oldatot keverés közben a magnézium-oxid szuszpenziójához adagoljuk. Az elegyet addig keverjük, amíg annak pH-ja eléri a 4,3 értéket. Az anyagot 200—200 ml vízzel kétszer mossuk, majd a terméket szűréssel elkülönítjük és 30 °C hőmérsékleten szárítjuk. A kitermelés 300 g.

A mellékelt 1—3. ábrán bemutatjuk az 1. példa szerinti termék és összehasonlításul egy keverék savmegkötő képességét a Schaub-féle módszerrel mérve.

Nevezetesen:

Az 1. ábra az 1. példa szerint előállított termék savmegkötő képességét mutatja be 3,0 g, illetve 4,5 g száraz anyag adagolása esetén. Jól látható, hogy kb. 15 perc elteltével egy nagyon lapos pH-maximum (kb. pH=4,4nél) mutatkozik, majd további 15 perc múlva a vonal gyakorlatilag egyenesként megy tovább. Határozott pH-csökkenést csak 150 perc, illetve 180 perc múlva láthatunk. (Táblázat.)

A 2. ábrán az 1. példa szerinti termékre vonatkozó összehasonlító görbék vannak. Ezekből kitűnik, hogy a termék aktivitása három hónap tárolás után alig csökken. . ..

A 3. ábrán egy 5 mmol magnézium-hidroxidból és 20 mmol alumínium-hidroxid gélből álló szokásos keverék savmegkötő képességének lefutását láthatjuk. A nem kívánt pH-maximum egyértelműen felismerhető. Amennyiben a készítményt a gyártás után 24 óra múlva vizsgáljuk, úgy az 5 pH-értéket alig 5 perc múlva túllépjük. Látható végül, hogy a pH-érték 1 óránál rövidebb idő alatt 3 alá csökken.

Claims (11)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás magnézium-alumínium-hidroxid alapú savmegkötő anyag előállítására, azzal jellemezve, hogy magnézium-hidroxidot és/vagy magnézium-oxidot vizes alumínium-szulfát-oldattal addig reagáltatunk atomsúly szerint magnézium : alumínium =1 : 1—3 : 1 arányban, amíg a reakcióelegy a 4,0—8,0 pH-értéket eléri, ezután a vízben oldódó komponenseket ismert módon eltávolítjuk a termékből, majd azt elkülönítjük és kívánt esetben szárítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kiindulási anyagokat atomsúly szerinti magnézium : alumínium =1,3 : 1—2 : 1 aránynak megfelelő mennyiségben alkalmazzuk.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosí-511 tási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót akkor fejezzük be, amikor a reakcióelegy pH-értéke 5,0—7,0 között van.
4. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót 60 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten hajtjuk végre.
5. 5. Eljárás hiperaciditás és következményei és kísérő jelenségei ellen hatásos, orálisan alkalmazható gyógyszerkészítmények előállítására, azzaljellemezve, hogy az

   1—4. igénypontok bármelyike szerint előállított magnézium-alumínium-hidroxid alapú savmegkötő anyagot a szokásos gyógyszerészeti hordozóanyagokkal és vivőanyagokkal, illetve adott esetben egyéb segédanyagokkal szilárd vagy folyékony gyógyszeralakká feldolgozzuk.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a magnézium-alumínium-hidroxid alapú savmegkötő anyagot szilárd gyógyszerkészítménnyé dolgozzuk fel.
7. 7. Az 5. és a 6. igénypont szerinti eljárás foganatos!- 20 tási módja, azzal jellemezve, hogy a szilárd gyógyszerkészítményekbe adagolási egységenként 0,3—1,0 g savmegkötő anyagot dolgozunk bele.
8. 8. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód5 ja, azzaljellemezve, hogy a magnézium-aluminium-hidrcxid alapú savmegkötő hatóanyagot szuszpenzió formájában levő gyógyszerkészítménnyé dolgozunk fel.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzaljellemezve, hogy a magnézium-alumínium-hidr20 oxid alapú savmegkötő anyagból milliliterenként 0,ΙΟ, 3 g-nyi mennyiséget tartalmazó szuszpenziót készítünk.
10. 10. Az 5—9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szilárd

    15 vagy folyékony alakú antacid gyógyszerkészítményhez még valamilyen ízesítő- és/vagy édesítőszert is adunk.
11. 11. Az 5—10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szilárd vagy folyékony alakú antacid gyógyszerkészítményhez még valamilyen konzerválószert is adunk.