HU181018B - Building unit particularly from plaster,building structure formed from these,as well as method and apparatus for producing the building unit - Google Patents

Description

A találmány tárgya építőelem különösen gipszből, építési szerkezetek, például mennyezetek vagy függőleges elemek, például falak létesítésére és általában mindenféle épület szerkezeti elemeinek burkolására, továbbá eljárás és berendezés ezek előállítására.

A 2 376 272 számú francia szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet, amelynél a merev válaszfalakat kartonnal burkolt gipsz panelek segítségével szereljük. Ezeknek a paneleknek a szembenfekvő párhuzamos oldalain szárnyak vannak, amelyek csukló körül hajlíthatok és ez a csukló a karton vastagságából van kialakítva és derékszögben visszahajthatók, hogy merevítést képezzenek. Annak érdekében, hogy a szárnyakat lehajthatóvá lehessen tenni, a gipsz vastagságában egy hornyot képeznek ki, vigyázva arra, hogy a kartont az egyik oldalon érintetlenül hagyják, hogy ez csuklóként szolgáljon.

Azonban az a tény, hogy a gipsz szilárdsága megszűnik, ha a karton egyik külső síkja meggyengül vagy tönkremegy a nedvesség, tűz vagy vigyázatlan kezelés következtében, továbbá, hogy a karton felületét utólagos befejező kezeléssel kell ellátni, továbbá, hogy ütéssel szemben az ellenállóképességet növelni kell, olyan gipszlapok gyártásához vezetett, amelyekben nincs karton, hanem teljes vastagságukban vagy legalábbis vastagságuk nagy részében például üvegszálakkal vannak megerősítve és ugyanolyan végterméket képeznek mint a hagyományos gipsz vakolat. Ilyen panelekben már nem lehet hornyot ldalakítani, hogy a szárnyakat vissza lehessen hajtani anélkül, hogy az erősítőknek, például üvegszálnak, amelyek a panel belsejében vannak elhelyezve, egy részét ugyanakkor el ne vágják. Azonkí5 vül, ha ezek az erősítők a panel teljes vastagságában, vagy a vastagság egy részében, vagy több szinten el vannak osztva, akkor a szárnyaknak a hajtogatása ezeket az erősítőket feszültség alá helyezi, vagy eltöri és/vagy elválasztja attól az anyagtól, amelyet 10 meg kellene erősíteniük.

A találmány feladata olyan építőelemek létrehozása, nevezetesen gipszből, amelyek vastagságukban elosztott erősítőbetéteket tartalmaznak és amelyben az erősítőbetétek a vastagság egy meghatározott, a 15 lap felületeivel párhuzamos sávjában vannak koncentrálva.

Előnyösen ezek az erősítőbetétek ebben a sávban vannak koncentrálva mindaddig, amíg egy olyan vastag síkot képeznek, amelyeknek a vastagsága kisebb 20 az erősítőbetétek vastagságánál. További előnyös kivitelnél ezek fölül a sávok fölül a gipszet eltávolítjuk.

A gipszlapok erősítőbetétei készülhetnek természetes vagy mesterséges szálakból, textilszálakból, 25 szerves vagy szervetlen szálakból, szövött vagy nem szövött szálakból, üvegszálakból, fémszálakból, rácsokból, amelyeket az előzőekben említett szálakból képezünk, szálpaplanokból, amelyeket folyamatos összekúszált üvegszálakból képezünk, vagy ezek30 nek a különböző erősítőbetéteknek a társításából, például előnyösen egy folyamatos összekúszált üvegszálból készült paplanból, amelyet felül és alul egy vagy több üvegszál-ráccsal veszünk körül.

Egy előnyös kivitelnél a hajtogatási vonalak 5 párhuzamosak. Egy másik célszerű kivitelnél az elerr. hajtogatási vonalak mentén meg van hajlítva.

Ismét egy másik előnyös kiviteli alaknál az építőelemeknek két hajtogatási vonala van, amelyek 10 egy középső panelt határolnak és két szélső panelja van, amelyek a középső panel két oldalán vannak elhelyezve és ezek a középső panel síkjából megközelítőleg 90°-ban fel vannak emelve, hogy ily módon vályút képezzenek. Annak érdekében, hogy az így 15 kapott építőelemek meghajlással szembeni ellenállása jó legyen, a szélső panelek magassága kb. 1/40 része az építőelemek teljes hosszának.

A vályú alakú építőelemeket alkalmazhatjuk mennyezetek kialakítására, ebben az esetben egy- 20 máshoz illesztve egyesítjük azokat.

Amennyiben csak a vályúk egymás mellé helyezésére van szükség, akkor a hajtogatási vonalak előnyösen a vályú látható felső felületének szomszéd- 25 ságában lévő síkban helyezkednek el.

Amennyiben a vályúkat habarccsal történő hézagolással kívánjuk egyesíteni, a hajtogatási síkot a fél vastagságban helyezzük el és a vályú szélei a középső panellel egy enyhe tompaszöget zárnak be, ₃q amely kb. 95°-os, hogy így a hézagoláshoz kielégítő mennyiségű habarcs álljon rendelkezésre.

Előnyösen ezek az építőelemek szigetelő anyag hordozóelemeit képezik.

A találmány szerinti építőelem előállításához fo- ₃₅ lyékony gipszet és vizet folyatunk, ebbe erősítőbetéteket vezetünk be, az erősítőbetéteket az öntési síkkal párhuzamos, az elem vastagságánál kisebb vastagságú sávban koncentráljuk és ebben a sávban rögzített helyzetben tartjuk, míg a gipsz megkötése ₄₀ végbemegy, hogy ez a helyzet rögzítődjék. Ezután a gipszet e felett a sáv felett eltávolítjuk és a hajtogatást elvégezzük. Az erősítőbetétek helyzetét a hajtogatási vonalak mentén módosítani lehet, mielőtt a keverék elér egy olyan konzisztenciát, amely megfe- _4J lel az FLS vizsgálat szerinti 100-as terülésnek és ezt a módosítást mindaddig el lehet végezni, amíg a keverék FLS vizsgálat szerinti települése közel 60.

Előnyösen a gipszet a hajtogatási vonalak fölül eltávolítjuk attól a perctől kezdve, amikor a keverék ₅₀ FLS vizsgálat szerinti terülése 60.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti gipsz építőelem példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábra tömegében megerősített gipszlapot ábrázol, ahol az erősítőbetétek egy sávba vannak koncentrálva.

A 2, ábra tömegében megerősített gipszlapot ábrázol, amely hajtogatási vonalakkal panelekre van ₆θ osztva.

A 3. ábra a gipszbe beépített erősítőbetétek összekapcsolásának módját mutatja.

A 4. ábra a találmány szerinti építőelemet ábrázolja, amely harmonikává van hajtogatva.

Az 5. ábra a találmány szerinti építőelemmel megvalósított csatornát vagy vezetéket mutatja.

A 6. ábra vályú-elemet ábrázol.

A 7A, 7B és 7C ábrák vályú-elemet ábrázolnak, amelyben a hajtogatási vonalak a lapok vastagságának különböző szintjein találhatók.

A 8. ábra egy hordozó vályú-elem szigetelővel.

A 9. ábra a találmány szerinti építőelem gyártásának vázlatos rajza.

A 10. ábra a lapok vastagságába erősítőbetétet bevivő tárcsa vázlatos rajza.

A 11. ábra egy másik eszközt ábrázol az erősítőbetétek koncentrálására.

Az 1. ábra a találmány szerinti építőelemet ábrázolja, amely gipszből készült 1 szalagból vagy lapból áll és ez tömegében a 2 erősítőbetétekkel, például üvegszálakkal van megerősítve, amelyek a szalag vagy lap metszetében láthatók. A szalag vagy lap felületével párhuzamos egyenesek által határolt sávban az üvegszálak koncentrálva vannak a vastagság meghatározott szakaszaiban, míg máshol gyakorlatilag a szalag vagy lap teljes vastagságában el vannak osztva. Előnyösen az üvegszálak ezekben a sávokban vannak koncentrálva mindaddig, amíg a szálak vastagságánál kisebb vastagságú síkot nem képeznek.

A 2. ábra az 1. ábra szerinti építőelemből kialakított építőelemet ábrázol. Megtalálható ezen a gipsz 1 szalag vagy lap, amely tömegében 2 üvegszálakkal van megerősítve és ezek az üvegszálak a lap felületével párhuzamos egyenesek által határolt sávban koncentrálva vannak. Ezek felett a sávok felett nincsen gipsz. Ily módon az 1 lapnak 3 vonalai vannak, amelyek a 2. ábrán mint 3a és 3b vonalak jelentkeznek és ezekben kizárólag a 2 erősítőbetétek találhatók és ezek határolják a 4a, 4b és 4c paneleket, amelyeknél az egyik a másikra hajtogatható a 3a és 3b vonalak által képezett csuklók mentén.

Míg mindegyik 4a, 4b és 4c panel belsőében az erősítőszálak a termék teljes vastagságában el vannak osztva, a 3a és 3b csuklók mentén a különböző 2 erősítőbetétek összesűrűsödnek, előnyösen egyetlen síkban, amely párhuzamos az 1 szalag vagy 1 lap felületével. Az l.és 2. ábrák szerinti építőelemek például több, üvegből készült erősítőszállal vannak ellátva és ezeket a 3. ábrán látható módon szereljük be. Ily módon az építőelemeket meg lehet erősíteni folyamatos összekúszált és hurkolt üvegszálból készült 2a paplannal, amely felül és alul üvegszálból készült 2b és 2c ráccsal van lezárva, amely megakadályozza, hogy a 2a üvegszálpaplan száljai túlságosan behatoljanak a lap vastagságába és hogy a hurkok ne nyúljanak túl a lap felületén és ne legyenek kívülről láthatók. A 2. ábrán látható, hogy a 3a és 3b csuklók mentén nincsen gipsz és egyedül az erősítőbetétek láthatók, különösen a felső 2b rács.

Más 2 erősítőbetéteket is alkalmazhatunk például természetes vagy szintetikus textilszálakat, amelyekből legalább némelyiket olyan irányban helyezzük el, hogy a két 4a és 4b panel között kapcsolatot biztosítson, vagy különálló fémszálakat, vagy fémszálpaplanokat, üvegfátylakat, különálló rácsokat, például üvegszálból, szövött vagy nem-szövött anyagból, folyamatos üvegszál-paplanokat, amelyek

-2181018 hasonlók a 2a üvegszál-paplanhoz, szerves vagy ásványi szálakat, mint például vágott üveget, természetesen azzal a feltétellel, hogy legalább néhányat a hajtogatási vonalra keresztirányban helyezünk el és hogy néhány elég hosszú ahhoz, hogy kapcsolatot 5 biztosítson két panel között, azaz legalább 5-6 cm hosszúságúak 6 mm vastagságú gipszlap vagy szalag esetében.

A hajtogatási vonalak, azaz 3a, 3b csuklók párhuzamosak lehetnek, mint ahogyan a 2. ábrán ábrázol- 10 tűk, azonban lehetnek a párhuzamostól eltérőek is, hogyha a hajtogatással vezetéket vagy csatornát akarunk kialakítani, például csonkagúla alakjában. Az 1. és 2. ábrákon a sík, amely a 2 erősítőbetéteket tartalmazza, a hajtogatási vonalak mentén egy középső 15 sík, amely párhuzamos a gipsz 1 szalag felületeivel, és körülbelül annak fele vastagságában helyezkedik el. Ennek a síknak a helyzete a szalag vastagságában változhat. A sík, amely a 3 hajtogatási vonalakat tartalmazza szomszédos lehet a szalag egyik felületével, 20 elhelyezkedhet az egyik felületen, vagy a szalag vastagságában egy teljesen más szinten..

A csupasz 3 hajtogatási vonalak szélessége az 1 szalag vagy lap vastagságának, a hajtogatási vonalakat tartalmazó sík magasságának és a panelek hajtó- 25 gatási irányának, valamint a hajtogatási szögnek a függvénye. .

Az 1 szalag vagy lap| amint azt a 2. ábrán ábrázoltuk, amely olyan hajtogatási vonalakkal van ellátva, amelyek felett nincsen gipsz, csak a 2 erősí- 3q tőbetétek, meghajtogatható harmonikaszerűen, hogy a 4. ábrán ábrázolt építőelemet képezze, amellyel például díszítő falakat vagy több szárnyból álló mennyezeteket lehet kialakítani.

Az 1 szalagot meg lehet hajtogatni úgy is, amint 35 az az 5. ábrán látható, hogy ily módon vezetéket vagy csatornát képezzünk, például abból a célból, hogy a fémszerkezeteket körülvegyük és tűz ellen védjük. Ilyenkor a fémszerkezet és a gipszcsatoma közé egy szigetelőt, például légvezetéket iktatunk 40 közbe. A többszámyú 1 szalagot, amely harmonikaszerű vagy más alakú rögzíthetjük ebben az alakban úgy, hogy az egyik szárnyat a másikhoz erősítjük, méghozzá oly módon, hogy az egyik szárnyat a másikhoz ragasztjuk a hajtás belsejében elhelyezett 45 gipsszel vagy hőre lágyuló ragasztóanyaggal.

Az 1 szalagból azonkívül modulelemeket is kialakíthatunk - amint azt a 6. ábrán ábrázoltuk — amikor is az elem egy középső 10 panelből és két szélső 11 és 12 panelből áll, amelyeknek szélessége 50 kisebb és a 10 panel egy-egy oldalán vannak elhelyezve és a 10 panelből 13 és 14 hajtogatási vonalak választják el, amelyben nincsen gipsz és kizárólag az

I szalag 2 erősítőbetéteit tartalmazzák. Az erősítőbetétek ezeknek a vonalaknak a mentén egyetlen 55 középső síkba vannak összegyűjtve, míg mindenütt máshol az egész elem vastagságában vagy egyenletesen, vagy különböző szinteken elhelyezkedő rétegekben el vannak osztva.

Mindegyik hajtogatási vonal határéleinek, ame- go lyek egyrészt az egyik szélső 11 vagy 12 panelhoz és másrészt a középső 10 panelhoz tartoznak, gyakorlatilag körülbelül 120°-ban nyitott V profilja van. A

II és 12 panelek a 10 panelhoz képest körülbelül 90°-bán emeltek, hogy U-alakú vályút képezzenek. ¢5

Minden esetben ez a szög annak a függvénye, hogy milyen célra kívánják a vályúkat felhasználni. Néhány esetben, melyekről a későbbiekben lesz szó, a szélső panelek 90°-nál kissé nagyobb szögben, például 95°-os szögben emeltek, hogy egy olyan U-alakú vályút képezzenek, amelynek szárai kissé összeszűkülnek, más esetben éppen ellenkezőleg, kisebb szögben, például 85°-os szögben emeltek, hogy nyitottabb U-alakú vályút képezzenek.

Hasonlóképpen a 13 és 14 hajtogatási vonalak, amelyek a lapok vastagságában helyezkednek el, a vályú felhasználásának függvényei. A hajtogatás történhet a 7A ábra szerint elhelyezett 13 és 14 csuklók körül, az 1 lap felső felületének szintjén, amikor is a vályú 15 és 16 élei lépcsősprofil alakúak és ekkor egy kiegészítő erősítőt vagy gipszgallért kell alkalmazni 17 vagy 18 perem formájában a 13 és 14 csuklók belseje mentén, hogy a szélső paneleket emelve tudja tartani. A hajtogatás a 13 és 14 csuklók körül történhet, amelyek — mint a 7B ábra mutatja - az 1 lap alsó felületén helyezkednek el. Az alsó 15 és 16 élek profilja ekkor szögvas alakú. Mindegyik hajtás ekkor a 13 és 14 csuklók mentén két 19 és 20 rézsútos széllel van ellátva, amelyek hossza maximális és amelyeket egymásra lehet ragasztani. A hajtogatás így a 13 és 14 csuklók körül történhet, amelyek, amint a 7C ábra mutatja, a gipszlap vastagságában bárhol elhelyezkedhetnek.

A vályú 15 és 16 éleinek profilja legömbölyített és a 19 és 20 rézsútos szélek hossza egy középső értéket mutat a 7B ábrán ábrázolt maximális hossz és a 7A ábrán ábrázolt null-hossz között.

A két szélső 11 és 12 panel magassága a modulelem hosszának 1/40 része, azaz például 2 m hossznál 5 cm. A két hajtás belsejébe gipszet vagy hőre lágyuló ragasztóanyagot helyezünk be. Az így kialakított vályú a 13’ szigetelő, mint például ásványgyapot vagy polisztirolhab vagy fenolhab tartóját képezheti, amint azt a 8. ábrán ábrázoltuk. Előnyösen ez a 13’ szigetelő a 11 és 12 szélső panelekre van ragasztva és természetesen az egész középső 10 panel felületére. Egy ilyen modulelemnek a merevsége igen nagy egyrészt a szélső panelek következtében, másrészt mivel az erősítőbetét érintetlen marad a csuklók szintjén, nem kerül feszültség alá, és a gipsz rajta marad.

így tehát egy sík gipszlap — amelynek vastagsága 6 mm, folyamatos üvegszál-paplannal van megerősítve, amelyben az üvegszálak hurkoltak és összekuszáltak és amelynek fajlagos súlya 150 g/m² és két üvegszál-hálóval van lezárva, eggyel fölül, eggyel alul, és mindegyik 15 g/m² fajsúlyú — 2m hosszon 13 cm-t hajlik le saját súlya alatt és repedni kezd. Ugyanez a lemez, ugyanezen erősítőkkel, de két 6 cm magas szélső panellel van ellátva, amelyek a hajtogatási vonalak mentén fekvő síkban elhelyezett erősítőbetétekkel a középső panelhez vannak kapcsolva és 10 cm vastag 13kg/m³ üvegszál szigetelővel vannak megtöltve, egyáltalán nem hajlik le saját súlya alatt 2 m hosszon.

Annak érdekében, hogy ilyen építőelemet lehessen létrehozni elsősorban is erősített gipszből lévő 1 szalagot vagy lapokat kell előállítani. Ennek érdekében folyamatosan vagy szakaszosan — mint azt a 78 03475 számú francia szabadalmi leírásban ismer3

-3181018 tettük - folyékony gipszkeveréket valamint vizet öntünk, amelynek FLS vizsgálat szerinti terülése nagyobb mint 120. Az FLS vizsgálat a terülést adja meg mm-ben. Ez a vizsgálat egy általánosan alkalmazott vizsgálat a gipszgyártás során és azt adja meg, hogyan viselkedik a gipsz az öntés folyamán. Abból áll, hogy megtöltenek egy üreges hengert, amelynek átmérője 60 mm és magassága 59 mm és amelyet függőleges helyzetben egy polírozott fémlap vagy üveglap közepére helyeznek, vízzel kevert gipsszel. T idő eltelte után, amelyet a t_o időhöz viszonyítanak - amely a por alakú gipsznek a vízzel való érintkeztetési idejének kezdetét jelzi - fölemelik a hengert és így kiszabadítják a gipszet, amely a lapon szétfolyik, hogy egy tárcsát képezzen, amelynek az átmérőjét megmérik. Ennek az átmérőnek a mértéke adja a terülés mértékét t idő alatt.

Ezután bevezetik az erősítőbetétet a folyékony keverékbe, vagy az öntés előtt, amikor szakaszosan dolgoznak, vagy az öntés előtt vagy után, amint azt a 78 03475 számú már említett francia szabadalmi leírásban ismertettük, amikor folyamatosan dolgoznak.

Ezután az erősítőbetétek helyzetét változtatni kezdik, azoknak a vonalaknak a mentén, amelyek a hajtogatási vonalak lesznek és koncentrálni kezdik az erősítőbetéteket a kedvezményezett vonalak mentén, egyetlen síkban, amikor a gipszkeveréK még folyékony állapotban van, azaz abban a pillanatban, amikor az FLS vizsgálat szerinti terülése nem nagyobb mint 10G, xnéghozzá oly módon, hogy a gipsz egy erősítőbetéten kössön meg, amelynek a helyzete többé nem változik. Ily módon az erősítőbetétnek a lehorgonyzása a gipszben nem változtatható tovább. Az erősítőbetét helyzetét a sávban addig lehet váL toztatni, amíg a gipsz terülése 60 körül van. Hogyha a hajtogatási vonalat körülbelül a szalag vastagságának közepénél akaijuk elhelyezni, akkor egyidejűleg kell hatást kifejteni a gipszszalag tetejére és aljára.

Amikor a hajtogatási vonalak síkja az 1 szalag egyik szintje felé tolódik el, akkor vagy kizárólag a felső felületre kell hatást kifejteni, hogy az erősítőbetétek egészen az alsó felületig besüllyesszük, vagy kizárólag az alsó felületre, hogy felemeljük az erősítőbetétet körülbelül a felső felületig. Megakadályozzuk, hogy a hajtogatási vonalak felett gipsz keverék helyezkedjék el, vagy legalábbis attól a perctől kezdve, amikor a gipsz térülésé 60-nal egyenlő a hajtogatási vonalak fölül a gipszet eltávolítjuk. Ezt a műveletet elkezdhetjük még mielőtt a terülés a 60-at eléri, de ha azt akaijuk, hogy a horony, amit így kialakítottunk ne telítődjék ismét folyékony keverékkel, várni kell legalább addig, amíg a terülés 60, vagy közel 60. Természetesen hagyhatjuk megszáradni a lapot csak egyetlen erősítőbetéttel, amely meghatározott sávban van koncentrálva, anélkül, hogy a sáv felett a gipszet eltávolítanánk, és ezt az eltávolítást akkor végezzük, amikor a lap már száraz, például a felhasználáskor, annak veszélye nélkül, hogy az erősítőbetét megrongálódna, mert ez oly jól van koncentrálva egyetlen síkban, hogy nem terjed szét a teljes vastagságba.

Amikor szakaszosan dolgoznak, akkor az öntőminta fenekében bordákat helyeznek el, amelyek az erősítőbetétet a hajtogatási vonalak mentén fel4 emelve tartják és a lap tetejére nyomást fejtenek ki profilok segítségével, amelyeket közvetlenül a bordákra helyeznek rá. A profilok és a bordák így az erősítőbetétet egy síkba viszik a jövendő hajtogatási vonalak mentén, de megakadályozzák, hogy a keverék ezeknek a hajtogatási vonalaknak a mentén rakódjék le. Amikor folyamatosan dolgoznak — amint a 78 03475 számú francia szabadalmi leírásban ismertettük - akkor az öntőfenék a hajtogatási vonalak környékén helyezhető el, amelyek vele együtt vándorolnak. Amint ennek a szabadalmi leírásnak a 9. ábráján ábrázoltuk, a 21 öntőfenék mozog és rá van helyezve a fenék nélküli 22 tartály, amely két lapból áll, egy 23 alsó lapból és 24 felső lapból, valamint az öntőfenék gumiból lévő 25 és 26 oldalai, amelyek ugyanolyan sebességgel mozognak mint az öntőfenék és a felső és alsó lap oldalsó széleire támaszkodnak. Ez a tartály 27 öntőnyílással van ellátva a 23 alsó lap alatt és a vízszintes 28 sugarak folyamatosan táplálják folyékony gipsz és víz keverékével. Ezek a sugarak biztosítják a tartályban lévő keverék keverését és megakadályozzák annak megkötését

A 2 erősítőbetéteket üvegszál-paplan és/vagy üvegszál-rácsok formájában az öntőtartály alatt vezetjük be, az öntött keverék-réteg fogva tartja és magával viszi az öntősíkra. Az öntősík kiugró 29 bordákkal van ellátva és ezek a bordák emelt helyzetben tartják az erősítőbetéteket, a bordák felett, míg mindenütt máshol megtartják helyzetüket. Ha a hajtogatási vonalakat a gipszlap vastagságának közepénél kell elhelyezni, a bordák felett, az öntött gipszszalag tetejénél, akkor több 30 tárcsát alkalmazunk, amelyek besüllyesztik az erősítőbetétet. Amikor a hajtogatási vonalakat a gipszszalag vagy lap alsó felületének szintjén akaijuk elhelyezni, akkor kizárólag a 30 tárcsákat alkalmazzuk és az öntősíkon lévő bordákat elhagyjuk, ha azonban a hajtogatási vonalakat a felső felület szintjén kívánjuk elhelyezni, akkor kizárólag bordákat alkalmazunk, amelyek magassága kissé kisebb vagy egyenlő a lapok magasságával.

A 30 tárcsák - amint azt a 10. ábrán ábrázoltuk - forgó tárcsák és átmérőjük 150 mm, vastagságuk 3 mm és szegélyük 120°-os szöget zár be.

Annak érdekében, hogy a 30 tárcsák elszennyeződését elkerüljük, a felületükön gumi lebenyeket alkalmazunk, amelyek a 32 szekrényekben vannak elhelyezve. A 31 lebenyek fölött lévő 33 és 34 csövek öntözik a 30 tárcsák oldalait. A vizet a 31 lebenyek letörlik és a 32 szekrényekből a lefolyócsövek elvezetik.

Hogy a hajtogatási vonalakat létrehozzuk és/vagy az ott lévő gipszet eltávolítsuk, a 30 tárcsákhoz hasonló 35 tárcsákat alkalmazunk. Ezek a 30 és 35 tárcsák, működésük közben, mielőtt a gipsz a 60-as terülés körül megkötne, a hajtogatási vonalak mindegyik oldalán anyagperemeket képeznek, amelyek amikor a szárnyakat hajtogatjuk növelni fogják a 19 és 20 rézsútos szélek hosszát (lásd 7B ábrát).

Egy másik kiviteli alaknál, amelyet all. ábrán ábrázoltunk, amikor szintén folyamatosan dolgozunk, amint azt a 7 803 475 számú francia szabadalmi leírásban ismertettük, a 22 öntőtartály előtt 36 sík profilokat lehet elhelyezni, amelyek a 21 öntőfenékre vannak helyezve és amelyek elhaladnak a 22 öntőtartály alatt és párhuzamosak az öntőfenék haladási irányával. Ezeket a 36 sík profilokat be lehet ágyazni azokon a helyeken, ahol az erősítőbetétek koncentrált sávját létre akarjuk hozni és ⁵ ezeknek a sík alakja fokozatosan átalakul az öntőtartálytól lefelé, hogy egy háromszög alakú profilt vegyen fel és egy olyan bordát képezzen, amely fel tudja emelni az erősítőbetétet. Ezeknek a 36 profiloknak csak a felső végét ágyazzuk be, az alsó végük ¹⁰ szabad marad. Hosszúságuk akkora, hogy biztosítsa az erősítőbetét felemelését a gipszszalag vastagságában addig a szakaszig, ahol a gipszlapba befogott erősítőbetétet a megkeményedett gipsz eléggé rögzíti ahhoz, hogy adott helyzetét megtartsa, azaz addig a ¹⁵ szakaszig, ahol a gipsznek a terülése 60, vagy közel 60. Ily módon a profilok, amelyek az öntőtartálytól följebb, vagy az alatt sík alakúak, fokozatosan átalakulnak háromszög alakúvá, például egyenlőszárú háromszöggé, amelynek hosszúsága az öntőtartálytól ²⁰ lefelé 1,5 m és magassága a háromszög metszetében

2-3,5 mm, hogyha például 6 mm vastagságú gipszlapot akarunk előállítani.

Mint az első kiviteli alaknál, itt is alkalmazhatjuk a 35 tárcsákat, hogy eltávolítsák a gipszet azok fe- ²⁵ lett a sávok felett, ahová az erősítőbetéteket koncentráltuk.

Előnyösen ezeket a vályú alakú szerkezeti modulelemeket, amelyek szigetelővel vannak ellátva vagy szigetelő nélküliek, mennyezetek kialakítására alkal- ³⁰ mázhatjuk. Lehajlással szembeni nagy ellenállóképességük miatt áthidalási hosszuk 2,50 m-nél nagyobb lehet és két egymás mellé illesztett modulelem gyakorlatilag bármilyen helyiség szélességét át tudja hidalni. Hogy a tetőzet két szelemenfája vagy két ge- ³⁵ renda között a modulelemet a helyére lehessen tenni a vályú két végét a szelemenfa vagy gerenda hossza mentén rögzített profilra vagy összekötőlécre támasztjuk.

Hogyha két vályú hosszra van szükség a helyiség ⁴⁰ szélességének lefedésére, akkor a helyiség közepében egy hordozógerendát vagy egy fordított T-alakú felfekvési profilt lehet alkalmazni, amelyet a tető szarufáira akasztunk föl. A T alapjának szárai a csuklók hosszában a T szárainak hosszával egyenlő, azaz ⁴⁵ körülbelül 2 cm hosszon a vályú végeinél kialakított résekbe kapcsolódnak.

Az így felszerelt vályúkat kapcsolódásuknál habarccsal lehet ellátni, vagy pedig habarcs nélkül egymás mellett hagyhatjuk. ⁵⁰

Abban az esetben, ha habarccsal akarunk hézagolni, akkor előnyösen olyan vályúkat kell alkalmazni, amelyeknél a 7. ábrán látható 15 és 16 élek legömbölyítettek (lásd 7C ábrát) vagy pedig lépcsőzetes profilúk van (lásd 7A ábrát). Egyébként 55 előnyösen olyan vályúkat alkalmazunk, amelyeknek szélső paneljei 90°-nál kisebb szögben, például 85°-ban vannak felemelve, hogy nyitott U-alakjuk legyen.

Ily módon lehetőség van arra, hogy elegendő 60 mennyiségű habarcsot, azaz minimum 5 mm szélességű habarcsot lehessen felvinni, ami lehetővé teszi, hogy a habarcs felvegye a lapoknak azokat az esetleges méret instabilitásait, amelyek a hőmérséklet változásból adódnak. 65

Mivel az erősítőbetétek a csuklók szintjén szabadon állnak, a habarcs tökéletesen rájuk tud tapadni.

Abban az esetben, amikor száraz szerelésre, azaz habarcs nélküli szerelésre van szükség, akkor előnyösen a 7B ábrán ábrázolt élekkel kialakított vályút alkalmazzuk. Ebben az esetben két szomszédos vályú szélső paneljeit össze lehet ragasztani. Ekkor előnyösen olyan vályúkat választunk, amelyeknek szélső paneljei pontosan 90°-osak, vagy még ennél nagyobbak, például 95°-osak, hogy enyhén zárt U-alakot képezzenek. Ezeket a vályúkat egyesíteni is lehet, hogy vezetéket vagy csatornát képezzenek.

A vályúkat kialakíthatjuk más anyagból is, nemcsak gipszből, hanem cementből. A fogalmak, amelyeket alkalmaztunk úgy mint „erősítőbetétek”, vonatkoznak egyetlen erősítőbetétre vagy több egyesített erősítőbetétre.

Claims (26)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Lapból vagy lapokból álló építőelem, főképpen gipszből, amely vastagságának legnagyobb részén elosztott erősítőbetéteket tartalmaz, azzal jellemezve, hogy legalább egy olyan sávval rendelkezik, amelyen belül az erősítőbetétek (2) a lap felületével és egymással párhuzamos egyenesek által határolt, az elem vastagságánál kisebb vastagságú rétegbe vannak koncentrálva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétek (2) anyaga természetes vagy mesterséges szál, textilszál, üvegszál, fémszál, szerves vagy szervetlen szál, az előző szálakból kialakított rácsok, folyamatos összekúszált üvegszál-paplanok, szövött vagy nem-szövött paplanok valamelyike vagy ezek társítása.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétek (2) a sávokon belül egy síkban vannak koncentrálva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy azoknak a sávoknak a szélessége, ahol az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak csökkentett, a határoló párhuzamos vonalak pedig egybeesnek.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétekkel összekapcsolt panelsor képzése érdekében azokban a sávokban, amelyekben az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak, az erősítöbetétek csupaszak.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elem hajtogatási vonalak mentén meg van hajlítva, a hajtogatási vonalakat (3) azok a sávok képezik, amelyekben az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak, és adott esetben a hajtogatási vonalak habarccsal vannak kitöltve.
7. 7. A 6. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két párhuzamos hajtogatási vonala (13, 14) van, amely három panelt (10, 11, 12) határol és a két szélső panel (II, 12) mérete kisebb, mint a középső panelé (10), és hajtogatott állapotban a panelek két oldallal ellátott vályút képeznek.

   -5181018
8. 8. A 7. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szélső panelek (11, 12) magassága a hossz 1/40 része.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szélső panelek- 5 nek (11, 12) a középső panellel (10) bezárt szöge 90°.
10. 10. A 7. vagy 8. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szélső paneleknek (11, 12) a középső panellel (10) bezárt szöge >0 tompaszög, előnyösen 95° és kissé bővülő vályút képez.
11. 11. A 7. vagy 8. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szélső paneleknek (11, 12) a középső panellel (10) bezárt szöge ¹⁵ hegyesszög, előnyösen 85°, és enyhén szűkülő vályút képez.
12. 12. A 7-11. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hajtogatási vonalak vagy a lap alsó felületén, vagy a ²'’ lap felső felületén, vagy a lap belsejében egy közbenső szinten vannak elhelyezve.
13. 13. A 6-12. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két egymást követő panel egymáshoz közel lévő, a haj- 25 togatás során egymással érintkező részei össze vannak ragasztva.
14. 14. A 13. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a két panel említett részei hőre lágyuló anyaggal, vagy gipsszel vannak 30 össze ragasztva.
15. 15. A 7-14. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a két szélső panel között szigetelővel, például fenolhabbal vagy polisztirol-habbal van megtöltve. 35
16. 16. A 7—15. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 6 mm vastagságú, 2 m-nél hosszabb és körülbelül 48 cm széles vályúból áll, amelynek 6 cm magas oldalfalai vannak és amely folyamatos összekúszált ⁴³ üvegszál-paplannal van megerősítve, amelynek fajlagos súlya 150 g/m² és amely felül és alul üvegszálráccsal van lezárva, amelynek fajlagos súlya 15 g/m².
17. 17. Építési szerkezet a 6-16. igénypontok bármelyike szerinti építőelemekből, mennyezetek ⁴⁵ létesítésére, azzal jellemezve, hogy legalább két építőelem van illesztetten egymás mellé elhelyezve és adott esetben a csatlakozásánál habarccsal van egyesítve.
18. 18. A 17. igénypont szerinti építési szerkezet ki- 50 viteli alakja, azzal jellemezve, hogy több építőelem van száraz úton egymás mellé illesztve.
19. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti építési szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az építőelemek gyámfalíal, vagy a szelemenfák, gerendák 55 vagy falak mentén rögzített szögvasakkal vannak megtámasztva.

    2Ό. A 17. vagy 18. igénypont szerinti építési szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két építőelem hossza menti összeillesztésére az egymás mellé illesztett elem mindegyikének végében a hajtogatási vonalak hosszában a panelek alatt rések vannak kialakítva és ezekbe fordított T-alakú felfekvési profil szárai vannak beillesztve.
20. 21. Eljárás az 1-16. igénypontok szerinti építőelem előállítására, azzal jellemezve, hogy gipszből és vízből folyékony keveréket öntünk, ebbe erősítőbetéteket vezetünk be, az erősítőbetéteket egy vagy több, a lap felületével és egymással párhuzamos egyenesek által határolt, az elem vastagságánál kisebb vastagságú sávban koncentráljuk és - amíg a gipsz megkötése befejeződik és ezt a helyezetet megőrzik - helyzetükben rögzítjük.
21. 22. A 21. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétek fölül a gipszet eltávolítjuk.
22. 23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy - mielőtt a gipsz-víz-keverék eléri azt a konzisztenciát, amelynél az FLS vizsgálat szerinti terülése 100 — az erősítőbetéteket a hajtogatási vonalak mentén koncentráljuk, és ezt a koncentrálást mindaddig végezzük, amíg a keveréknek az FLS vizsgálat szerinti terülése közel 60-ra nem csökken.
23. 24. A 22. vagy 23. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy azok fölött a sávok fölött, amelyekben az erősítőbetéteket koncentráltuk, a gipszet legalább attól az időponttól kezdve, mikor a keverék elérte az FLS vizsgálat szerinti 60-as terülést, eltávolítjuk.
24. 25. Berendezés az 1-16. igénypontok szerinti építőelemek előállítására, amely oldalfalakkal ellátott öntőfenékből, a gipsz-keveréket az öntőfenéken szétterítő öntőfejből és az erősítőbetéteket a gipszlapok belsejébe behelyező eszközökből áll, azzal jellemezve, hogy az öntőfenéken (21) azoknál a sávoknál, amelyekben az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak, kiálló bordák (29) vannak kialakítva.
25. 26. A 25. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az öntőfenék (21) felett és azok fölött a sávok fölött, ahol az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak, elhelyezett profiljai (36) vagy tárcsái (30) vannak, és a profilok (36) vagy tárcsák (30) legalsó része az építőelem felső felülete alatt, attól olyan távolságban amennyire az erősítőbetétek (2) az építőelembe be vannak süllyesztve, helyezkedik el.
26. 27. A 25. vagy 26. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy azok fölött a sjvok fölött, ahol az erősitőbetétek (2) koncentrálva vannak, az építőelem vastagságába az erősítőbetéteket koncentráltan tartalmazó sávig behatoló forgó tárcsák (30) vannak elhelyezve és a forgó tárcsa (30) szélei 12Ó°-os szöget zárnak be és oldalait öntöző csövei (33, 34), valamint azt letörlő lebenyei (31) vannak, amelyek lefolyócsövekkel ellátott szekrények (32) belsejében vannak elhelyezve.