HU177314B - Yarn producing device - Google Patents

Description

A találmány tárgya fonalelőállító berendezés, amelynél két. szorosan egymás mellett elhelyezkedő, azonos értelemben forgó szivódob van alkalmazva, amelyeknek szívózónákkal rendelkező közbenső tartományán a dob egyik homlokoldalánál lévő nyújtóműtől szállított, s a dob másik homlokoldalánál lévő lehúzó hengerpárhoz vezetett. nyújtott előfonal halad.

Mivel az előfonalak ugyan igen erősen megnyúlnak, de nyújtott állapotban önállóan nem lehet azokat továbbítani, ebből következőleg az ilyen előfonalakat közvetlenül a nyújtáshoz csatlakozóan fonni kell. Emellett a közvetlenül az előfonalból nyert fonalat mintegy 50 m/perc lehúzási sebességgel dolgozzák fel, amely csekély lehúzási sebességből adódóan az időegységre jutó mennyiségi teljesítmény nem kielégítő. >5

A napjainkban elterjedő új. a klasszikus fonási eljárások teljesítményét jelentősen meghaladó teljesítményű fonási eljárások egyike az úgynevezett DREF eljárás, amelynek alapváltozatánál a szálra bontott nyersanyagot azonos forgásirányú forgó szívódobok közé vezetik. Az alapeljá- 20 rásnál a szálhalmazt a szívódobok megsodorják és a kész fonalat a forgó szívódob tengelyirányában elvezetik.

Annak érdekében, hogy ebben a vonatkozásban döntő javulást lehessen elérni, az egyik ismert, a 345.701 sz. osztrák szabadalomban leírt fonóberendezésnél a két szorosan 25 egymás mellett elhelyezkedő, azonos irányban forgó szivódob vagy szitadob közé, azok tengelyirányába vezetett, nyújtómű által megnyújtott szálköteget juttatnak, s ezen szálkötegre — felülről — további szálra bontott szálhalmazt juttatnak, amelyeket azután a szívódobok a nyújtott .30 szálkötegre sodornak. Ezen eljárásnál a pneumatikus száltovábbítás révén az elemi szálak egy része a haladó nyújtott szálköteg tengelyével egyező, vagy közel egyező irányban érkezik és ezek a szálak a nyújtott szálköteg szálaival egye5 ző módon fognak a fonalba besodródni. E körülmény miatt a nyújtott szálköteget és annak szálelrendeződésével egyező további (burkoló) szálakat az azonos értelmű forgással forgó szitadobok csak hamissodrással sodorják meg, ami azt jelenti, hogyha például a nyújtómű és a forgó 10 szitadob között S sodrat keletkezik, a szitadob után Z sodrat jön létre, vagyis a nyújtott szálköteg nem kap többletsód ratot.

Ezen eljárásnál az elősodrott szálköteg sodrata akkor rögzítődik, ha a szálkötegre a két szitadob közé hulló szálak a fonalat tengelyére merőlegesen, vagy közel merőlegesen körülfonják. Ekkor a megsodort fonal sodrata a szitadob után nem sodródik ki.

A megnyújtott előfonalnál annál hatásosabban tudjuk meggátolni, hogy a nyújtómű felöli szivódobvég tartományában lévő besodrási hely, valamint a lehúzó hengerpar között a hamissodrat irányában ismét kisodródjon, minél kisebb az előfonalat csavarvonal-alakban körülfonó elemi szálak emelkedési szöge. A közbenső tartomány ba a bontókészüléktől szabadon berepülő elemi szálaknak azonban nincs különösebb helyzeti irányítottsága, úgyhogy ezen szálaknak legalábbis egy része az elöfonallal párhuzamosan érkezik, és ezért az emelkedési szöge a sodrásnál lényegileg azonos lesz az előfonaléval. és ily módon nem tudják meggátolni az előfonal szétsodródását. Az így előállított fonal minősége ezért nem lesz teljes biztonsággal állandó.

A találmány elé a burkolószálak fonal hossztengelyére merőleges rendezettségi fokának növelését tűztük ki célul. A találmány szerinti berendezés az egymástól izolált burkolószálak helyett a burkolószálakat egy második nyújtómű által párhuzamosított és rendezett, összefüggő szálfolyam alakjában a beburkolandó fonal tengelyére merőlegesen — tehát a legelőnyösebb alakban és irányban — vezeti be.

A találmány szerinti berendezés-kialakítása révén olyan új ..magfonal szerkezet jön létre, amely lehetővé teszi a finomabb fonalak nagy fonási sebességgel történő előállítását is. Ezzel az eredetileg csak durva kártolt gyapjú fonalak előállítására alkalmas DREF fonóeljárás lehetőségeit a finomabb fonalak előállítására is ki lehet terjeszteni.

A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg. hogy a már a bevezetőben ismertetett fonalelőállító berendezésnél legalább egy járulékos hengeres nyújtóművet alkalmazunk. amelynek fonal-kilépési helye a közbenső, függőleges vezetőtartomány felett van. s amely alkalmas a dob hosszanti irányában elhelyezkedő előfonalhoz burkolószálak vezetésére legalább egy nyújtott előfonal formájában. a dob hossztengelyére merőlegesen.

A dob hosszanti irányában haladó előfonalak sodraiénak rögzítésére, fenntartására szolgáló burkolószálak tehát nem laza elemi szálakként lépnek be a szívódobok közé, hanem nyújtott szálköteg alakjában vezetődnek a beburkolandó előfonalhoz, amikoris a szálköteg nyújtása által párhuzamosított burkolószálak a kívánt módon merőlegesen helyezkednek el a beburkolandó előfonalhoz képest. Ily módon a lehető legkisebb menetemelkedés adódik a burkolószálak számára, ami biztosítja az előfonalak sodraiénak rögzítését, fenntartását, éspedig a lehető legkisebb burkolószál-felhasználás mellett. Mivel a burkolószálakat szállító hengeres nyújtómű kiadó oldala a közbenső, függőleges vezetőtartomány felett található, a burkolószálhozzávezetés a hengeres nyújtómű kiadó-oldali hengerpárjáról a dob hosszanti irányában elhelyezkedő előfonalhoz lényegileg szabadon, és a forgó szívódoboktól nem akadályoztatva megy végbe, ami azt is biztosítja, hogy az alapfonalat alkotó előfonal beburkolása zavartalanul, örvénylésképződéstől. s hasonlótól mentesen történhessék. Emiatt azután igen nagy lehúzási sebességgel dolgozhatunk. Ezen túlmenően igen finom — azaz magas fonalfinomsági számú fonalak is előállíthatok, mivel az alapfonalhoz vezetett szálköteg párhuzamosított szálakból áll. Emellett az, hogy a szálköteg előfonalak, vagy bunda alakjában van-e bevezetve. ebből a szempontból nem játszik szerepet.

Annak érdekében, hogy megteremtsük az egyenletes, vékony fonalak előállításának legjobb előfeltételeit, a szálkötegben lévő egyes burkolószálak egymáshoz való tapadásán az alapfonalhoz való hozzávetés előtt lehetőséghez képest oldani kell, hogy egyenletesen párhuzamos elemiszálakat kapjunk, mivel ezen elemis'zálakkal az előfonalak sodratának fixálása különösen egyenletesen történhet meg. Ezen cél elérésére a hengeres nyújtómü kiadó-hengerpárjának hengerei között vezetőrést alkalmazhatunk, amely lehetővé teszi a hengerek és a burkolószálak közötti csúszást. Annak következtében, hogy a kiadó-hengerpár hengerei és a köteg szálai között csúszás lehetséges, az egyes burkolószálakat a kiadó-hengerpár csak akkor továbbítja, ha az előtte elhelyezkedő hengerpár ezen szálakat elengedte. A továbbított szálakat ezért a szálkötegből egyenletesen húzzuk ki, mivel a többi szálakat az előtte elhelyezkedő hengerpár még megfogva tartja. Azért, hogy egyrészt a szál biztos továbbítását, másrészt a szükséges csúszást is meg lehessen valósítani, amikor a szálakat még az elöl elhelyezkedő hengerpár fogva tartja, a kiadó-hengerpár hengerei közötti vezetőrést a burkolószál átmérőjének függvényében kell megválasztani. Emellett a vezetőrés szélességi méretének alsó határát a burkolófonal átmérőjének 1,5-szöröse jelenti. A gyakorlatban jól célravezetőnek bizonyult a 0,1—0,2 mm nagyságrendű vezetőrés-szélesség.

A szálköteg fellazítása magától értetődően a hengeres nyújtómü kiadó-hengerpárja, valamint az előtte elhelyezkedő hengerpár közötti távolságtól is függ, mivel a kiadó-hengerpár által még meg nem ragadott szálakat az előtte elhelyezkedő hengerpámak vissza kell tartania. Ezt a követelményt biztonságosan akkor elégíthetjük ki, ha a kiadó-hengerpár és az előtte elhelyezkedő hengerpár közötti távolság kisebb, mint a burkolószálak hossza. A viszszatartó hatást azonban akkor is elérhetjük, ha az említett távolság valamivel nagyobb, mint a szálhossz. Azt a távolságot találtuk a legkedvezőbbnek a hengeres nyújtómü kiadó-hengerpárja és az előtte elhelyezkedő hengerpár megfogási pontja között, amely kb. a burkolószálak hosszának felel meg. Ezáltal ugyanis a csúszás kicsi lesz és ezzel a száligénybevétel is alacsony értéken tartható anélkül, hogy az elöl elhelyezkedő hengerpár visszatartó hatását korlátoznánk. Az elöl elhelyezkedő hengerpár által elengedett szálaknak a szálkötegből való kihúzása azonban nemcsak a szálköteg feloldását feltételezi, hanem a szálak párhuzamosítását is nagyobb mértékben biztosítja.

Annak érdekében, hogy a szálköteget a kiadó-hengerpáron át alaposan fel lehessen oldani, a kiadó-hengerpár kerületi sebességének az előtte elrendezett hengerpár kerületi sebességéhez képest nagyobbnak kell lennie, ami a nyújtómüveknél mindig így is van. Az a szokásos arány azonban, amikor a kiadó-hengerpár kerületi sebessége 10-től 30-szoros értékű, a szálköteg párhuzamosított elemiszálakká való alapos feloldásához nem kielégítő. A kiadó-hengerpár kerületi sebességének ezért legalább 100-szor, de előnyösen 400—600-szor akkorának kell lennie, mint az előtte elhelyezkedő hengerpár kerületi sebessége.

A kiadó-hengerpár által megragadott burkolószálak messzemenően párhuzamosított elemiszálakként kerülnek a szívódobok közötti függőleges vezetőtartományba. A burkolószálak ezen „előtolása” ugyanúgy korlátozza a burkolószálak teljes kiegyenesítését, mint a kiadó-hengerek által magával ragadott levegőburok. Ezt csökkenteni lehet, ha a hengeres nyújtómü kiadó-hengerpárja és a szívódobok között a szívódobok közötti függőleges vezetőtartományba benyúló két terelőfalat helyezünk el, amelyek a kiadó-hengerpártól eltávolodóan, a szívódobok irányában összeszűkülő, a burkolószálak számára szolgáló vezetőcsatornát határolnak be. A szívódobok közötti, függőleges vezetőtartományba benyúló terelőfalak révén a terelőfalak között kialakuló vezetőcsatoma bizonyos mértékben a szívóövezetekhez csatlakozik, úgy, hogy ezen vezetőcsatomában, annak elkeskenyedése következtében kialakuló áramlást úgy állíthatjuk be, hogy a függőleges vezetőtartomány felé növekedjék annak sebessége. Ez a levegőáramlás, amely a terelőfalak között jön létre, gyorsítóan hat a nyújtómű kiadó-hengerei közül kilépő szálakra, ami biztosítja a húzóterhelést a burkolószálak elülső végénél, miáltal azokat járulékos húzóerő hatásának tesszük ki, úgy, hogy az elérni kívánt nagymértékű párhuzamosítottsági fokot ténylegesen el is érjük.

A terelőfalak között kialakított vezetőcsatoma azonban kedvező visszahatással van a kiadó-hengerpár környezeté177314 ben kialakult levegőáramlási viszonyokra is, mivel a légpárnák és légörvények a szálvezetés szempontjából előnyös módon elszívódnak.

Abban az esetben, ha a kiadó-hengerpárnak legalábbis egyik hengere hosszában és kerülete mentén kiemelkedésekkel — előnyösen fogakkal — van ellátva, úgy egyrészt ez segíti a szálnak a szálkötegből való kihúzását, másrészt bizonyos mértékű áramlás-megtörés is lehetővé válik, ami a légörvényeknek és hasonlóknak a kiadó-hengerpár behúzó-oldalánál való elszívását kedvezően befolyásolja.

Mivel az alapfonal szálainak besodrását a szívódobok közötti függőleges vezetőtartományban az ezen tartományba bevezetett burkolószáiak nem akadályozhatják, az alapfonal szálainak sodrata nem függhet a burkolószálaknak a kiadó-hengerpárból való kilépési sebességétől, ami pedig így lenne abban az esetben, ha a kiadó-hengerpárnak a vízszintesen elhelyezkedő előfonaltól való távolsága kisebb volna, mint a szálhossz. Ezt a távolságot ezért a szálhossznál nagyobbra kell választani.

A találmányt a továbbiakban annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül:

— az 1. ábra a találmány szerinti fonalelőállító berendezés oldalnézete;

— a 2. ábrán ugyanezen berendezés függőleges metszete látható, felnagyított léptékben.

A több hengerpárból álló, s a bevezetéstől a kiadás felé erősen növekvő hengerkerületi sebességgel működő 1 nyújtómű, valamint a 2 lehúzóhenger között két párhuzamos, szorosan egymás mellett elhelyezett, azonos irányban forgó 3 szívódob v. szitadob nyer alkalmazást. Mindegyik 3 szívódobnak van egy 4 szivóbetétje, s ezen 4 szívóbetétek a 3 szívódobok közötti függőleges vezetőtartományban egymás felé fordított 5 szívózónákat alkotnak.

A 3 szívódobok felett hengeres 6 nyújtómű van, amelynél a 7 kiadó-hengerpár közötti rés, valamint a 3 szívódobok közötti rés közös függőlegesben helyezkedik el. Az 1 nyújtóműben megnyújtott 8 előfonalhoz, amelyet a 3 szívódobok között besodrunk, ily módon a 6 hengeres nyújtóművön át burkolószálakat lehet hozzávezetni, éspedig 9 nyújtott előfonalak formájában, melyeknek az a feladatuk, hogy a 8 előfonal sodratát annak körülburkolása révén rögzítsék.

A 9 előfonalak helyett másmilyen szálköteg, például bunda is használható. Magától értetődik, hogy a fonal előállítása egyetlen 9 előfonal hozzávezetésével is lehetséges.

A 6 hengeres nyújtóműnek a szokásos nyújtóművekkel szemben különlegességei vannak, melyek egyrészt biztosítják az elemiszálak nagyfokú párhuzamosítását, másrészt lehetővé teszik a szálköteg messzemenő, alapos feloldását. Ebből a célból a 7 kiadó-hengerpár hengerei között 10 vezetőrés található, amely lehetővé teszi a csúszást a hengerek és a burkolószálak között. Ezen túlmenően, a 7 kiadó-hengerpár kerületi sebessége 400—600-szorosa az előtte elhelyezkedő 11 hengerpár kerületi sebességének, úgy, hogy a 9 előfonalnak a 11 hengerpár által szabadon engedett fonalait a 7 kiadó-hengerpár kihúzza a szálkötegből, ami nemcsak a köteg feloldódását, hanem a nagymértékű párhuzamosítást ie előidézi. Emellett igen fontos, hogy csak azokat a fonalakat húzzuk ki a szálkötegből, amelyeket a 7 kiadó-hengerpár már megragadott, azonban a többi elemiszálat még az előtte elrendezett 11 hengerpár visszatartja. Ebből a célból nemcsak a jelentős mértékű kerületi sebesség-különbségre van szükség a 7 és 11 hengerpároknál, hanem még egy meghatározott maximális tá volságra is, ezen hengerpárok között. Ha ugyanis a 7 kiadó-hengerpár és az előtte elhelyezkedő 11 hengerpár megfogási pontjai közötti 12 távolság nagyobb, mint a burkoló elemiszál hosszának kb. 1,5-szöröse, akkor a 7 kiadó-hengerpár által már megragadott elemiszálak magukkal fogják ragadni a kiadó-hengerpár által még meg nem ragadott elemiszálak egy nem jelentéktelen részét is, mivel ezen elemiszálakat a 11 hengerpár már nem tudja visszatartani. Annak a biztonságát, hogy a 7 kiadó-hengerpár által még meg nem fogott valamennyi elemiszálat visszatartsa a 11 hengerpár, csak akkor érjük el, ha a 12 távolság kisebb, mint az elemiszál hosszúsága, azonban ekkor a fellépő súrlódások következtében viszonylag nagy száligénybevétel adódik. Kíméletes fonalkezelés akkor biztosítható, ha a 12 távolság kb. megfelel az elemiszálhossznak. Az ekkora távolság ezen túlmenően még azt is biztosítja, hogy az elöl elrendezett 11 hengerpár kedvező visszatartóhatást fejtsen ki.

Annak érdekében, hogy a 7 kiadó-hengerpár közül kilépő burkolószálakra járulékosan még egy húzóerőt is lehessen gyakorolni, a 7 kiadó-hengerpár és a 3 szívódobok között a 3 szívódobok függőleges vezetőtartományába benyúló két 13 terelőfal van alkalmazva, amelyek a 7 kiadó-hengerpártól a szívódobok felé haladva elkeskenyedő 14 vezetőcsatomát képeznek a burkolószálak számára.

Az 5 szívózónák hatására a közbenső, függőleges vezetőtartományban uralkodó alacsony nyomás a 14 vezetőcsatornában légáramlást hoz létre, amelynek sebessége a vezetőcsatorna elkeskenyedése következtében a 3 szívódobok felé növekszik, úgy, hogy ezen légáramlás révén a 7 kiadó-hengerpár között előrehaladó szálakra húzóerő hat, amely biztosítja az elemiszálak megkívánt párhuzamosságát mindaddig, amíg bele nem kötődnek a fonalba.

A 14 vezetőcsatornában keletkezett légáram azonban a 10 vezetőrésen át a 7 kiadó-hengerpár belépési oldalára is hatással van, ami az egyébként ezen tartományban fellépő, s a szálvezetést zavaró légörvények és hasonlók elszívását eredményezi. Ezt az „áramlás-megtörést” kedvezően segítik a 7 kiadó-hengerpár 15 fogai, miközben ezen 15 fogak magától értetődően egyidejűleg az elemiszálaknak a szálkötegből való kihúzását is segítik.

Azért, hogy a párhuzamosított burkolószálak a 8 előfonalat ezen 8 előfonal sodrásának akadályozása nélkül körül tudják burkolni, a 7 kiadó-hengerpárnak a 8 előfonaltól való 16 távolsága nagyobb kell legyen az elemiszálhosszúságnál, mivel így biztosítva van az, hogy a 7 kiadó-hengerpár a burkolószálakra nem fejthet ki visszatartóerőt.

Claims (8)

1. Fonalelőállító berendezés két szorosan egymás mellett elhelyezkedő, azonos irányban forgó szívódobbal, melyeknek a szivózónákat tartalmazó közbenső függőleges vezetőtartományán a szívódobok egyik homlokoldalán lévő nyújtómüről érkező, s a szívódobok másik homlokoldalán lévő lehúzó szerkezetre vezetett nyújtott előfonal halad keresztül, azzal jellemezve, hogy legalább egy járulékos hengeres nyújtóműve (6) van, amelynél a kiadó-hengerpár (7) közötti rés, valamint a szívódobok (3) közötti rés közös függőleges síkban helyezkedik el és amely alkalmas burkolószálak hozzávezetésére a szívódobok (3) hoszszanti irányában elhelyezkedő előfonalhoz (8) legalább egy nyújtott előfonal formájában (9), a szívódobok (3) hossztengelyére merőlegesen.

(1978. 05. 26.)

2. Az 1. igénypont szerinti fonalelőállító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hengeres nyújtómű (6) kiadó-hengerpárjának (7) hengerei között a hengerek és a burkolószál egymáshoz viszonyított csúszását megengedő vezetőrés (10) található.

(1978. 08. 28.)

3. A 2. igénypont szerinti fonalelöállító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezetórés (10) szélessége nagyobb, mint a burkolószál átmérőjének 1,5-szöröse.

(1978. 08. 28.)

4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti fonalelőállító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hengeres nyújtómü (6) kiadó-hengerpárjának (7) távolsága az előtte elhelyezkedő hengerpár (11) megfogási pontjától kb. a burkolószálak hosszának felel meg.

(1978. 08. 28.)

5. A 2 4. igénypontok bármelyike szerinti fonalelőállító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kiadó-hcngerpár(7) kerületi sebessége legalább 100-szorosa.

de előnyösen 400 600-szorosa a hengeres nyújtómű (6) elöl elhelyezett hengerpárja (II) kerületi sebességének.

(1979. 03. 29.)

6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti fonalelöál-

5 lító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hengeres nyújtómű (6) kiadó-hengerpárja (7), valamint a szivódobok (3) között két, a szívódobok (3) közötti függőleges vezetőtartományba benyúló terelőfalak (13) vannak elhelyezve, amelyek a kiadó-hengerpártól (7) a szivódobok 10 (3) felé haladva keskenyedő csatornát (14) határolnak, a burkolószálak számára.

(1978. 09. 08.)

7. Az I 6. igénypontok bármelyike szerinti fonalelöállító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a ki-

15 adó-hengerpár (7) legalább egyik hengere hosszában és a kerülete menten elosztott kiemelkedésekkel — előnyösen fogakkal (15) van ellátva.

(1978. 09.08.)

8. Az 1 7. igénypontok bármelyike szerinti fonalelőál-

20 lító berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hengeres nyújtómü (6) kiadó-hengerpárjának (7) a dob hosszirányában elhelyezkedő előfonaltól (8) való távolsága (16) nagyobb, mint a szálhosszúság. (1979. 03. 29.)