HU176731B - Method and apparatus for extruding workpieces of optional length - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés tetszőleges hosszúságú munkadarabok extrudálására, amely révén különféle hosszú munkadarabok, például huzalok és hasonlók gazdaságosan és termelékenyen állíthatók elő.

Rúd és huzal formájú termékek előállítására már különféle eljárások és berendezések ismertek. Ilyen eljárásokat és berendezéseket ismertetnek például a 2 642 280,

696 907, 2 736 425, 3 113 676, 3 415 088, 3 417 589,

423 982, 3 434 320, 3 440 849, 3 449 935, 3 526 115 és 3 765 216 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint a 3 667,267, 3 731 509, 3 738 138 és 3 738 145 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmaink.

Az utóbb említett négy szabadalmi leírásban tetszőleges hosszúságú rudak és hasonlók folyamatos sajtolására szolgáló olyan eljárást és berendezést ismertetünk, amelynél a sajtolás végrehajtására egy viszkózus folyadékrendszer viszkozitásból származó húzóerejét használjuk fel. Ennél a megoldásnál a folyadékrendszer egyes részei a rúd vagy hasonló mentén áramlanak, a rúd belsejében feszültségeket hoznak létre és a rudat vagy hasonlót keresztülnyomják egy extrudáló szerszámon.

Egy további, 3 696 652 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmunkban olyan eljárást és berendezést dolgoztunk ki rudak vagy hasonlók folyamatos sajtolására, amelynél a rúd felületét egy első szorító szerkezet révén oldhatóan megfogjuk, a rudat egy alakító közeggel vesszük körül és e közeget a rúdhoz, valamint egy második álló helyzetű, szintén oldható szorítóhoz viszonyítva elmozgatjuk olyan mértékben, hogy a rúd és a közeg relatív sebessége kívánt értékű legyen.

Egy további, 3 740 985 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásunkban tetszőleges hoszszúságú rúd folyamatos kisajtolására szolgáló olyan eljárást és berendezést ismertetünk, amelynél a rúd felületét több sorozat befogó elem fogja meg és alakító közegen keresztül előre mozgatja, miközben a rúdban feszültségek keletkeznek.

Az ismert, előzőkben fölsorolt eljárások és berendezések közös hibája, hogy a megmunkálni kívánt rúd vagy hasonló alakú munkadarabot nem lehet kellő erővel megfogni és előre, az extrudáló szerszám felé tolni, a megfogás bizonytalan, a megfogó elemek a rúd felületén gyakran megcsúsznak, a munkadarab előre tolása aránylag lassú, azaz az eljárás és berendezés nem dolgozik termelékenyen, továbbá a berendezés gyakran meghibásodik.

A találmány feladata olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely révén a rúd vagy hasonló alakú munkadarabok extrudálása az eddig ismert eljárásokhoz és berendezésekhez, ezek termelékenységéhez viszonyítva jelentősen termelékenyebben végezhető, a berendezés megbízhatóan, gyakorlatilag meghibásodás nélkül dolgozik, valamint a kisajtoláshoz meglepően nagy erők kifejtésére képes,

A találmány a kitűzött feladatot olyan eljárás létrehozása révén oldja meg, amelynek során a rúd vagy hasonló alakú munkadarab felületének alakító szerszám előtti szakaszára a felülettel folyamatosan érintkező elemen keresztül hosszirányú és erre merőleges erőt viszünk, az erőt az alakító szerszám felé haladva növeljük és így a munkadarabban folyamatosan növekvő hosszirányú és erre merőleges feszültséget hozunk létre úgy, hogy a hosszirányú és merőleges feszültség-gradiensek különbsége az alakító szerszám előtt nem haladja meg a munkadarab anyagának folyáshatárát, és amelynek jellemzője, hogy a hosszirányra merőleges erőt munkadarabbal érintkező megfogó elemeknek a munkadarabbal ellentétes sik felületein fejtjük ki, a merőleges erőt a megfogó elemek sík felületeire sík nyomópárnák révén támasztott szalagokon keresztül adjuk át, a megfogó elemek sík felületeit a munkadarab felületétől a munkadarab hosszirányú és keresztirányú nyúlása közben is változatlan távolságban tartjuk, és hogy a szalagot a megfogó elemekkel együtt mozgatjuk az alakító szerszám felé.

A kitűzött feladatot tetszőleges hosszúságú munkadarabok folyamatos extrudálására alkalmas olyan berendezés létrehozása révén oldjuk meg, amelynek extrudáló szerszáma és folyamatosan egymás után mozgatható, láncszerűen egymás után levő fogópofákból álló, egy szerszám előtti hely felé összetartó és e helytől a szerszámig mozgatható központi nyílást képező, majd egy szerszám utáni helytől széttartó és végtelenített pályák mentén továbbhaladó fogópofákból összetett megfogó elemei vannak, és amelynek jellemzője, hogy a megfogó elemeket képező fogópofák láncainak mindegyike az összetartást hely és a széttartást hely között egy végtelenített szalaggal kapcsolódik, a szalag a hozzá tartozó fogópofák láncának megfogó elemek részét képező fogópofáival az ezek által képzett központi nyílástól távoli felületeik mentén kapcsolódik, és hogy a végtelenített szalagok megfogó elemekkel ellenkező felületeire nyomóerőt átadó nyomópárnái vannak.

A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy a hajtó fogaskerékből, motorból és tengelyből álló, a megfogó elemeket hosszirányban mozgató hajtószerkezet fogaskereke a megfogó elemekkel ezek fogópofái két szomszédos láncának kerületi részével egyidejűleg kapcsolódóan van elhelyezve.

A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy a megfogó elemek fogópofái mindegyik láncának legalább egy kerületi részén egy sorozat foga van, és hogy a közös hajtószerkezetnek két szomszédos fogópofa lánc szomszédos kerületi részei mentén levő fogakkal egyformán kapcsolódó fogaskerekei vannak.

A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy az összetartást hely és széttartást hely közötti pályaszakasznak legalább egy része mentén végignyúló és a megfogó elemek két szomszédos fogópofa láncával kapcsolódó vezetőelemei vannak.

A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy nyomópárnáinak az összetartást és széttartást helyek között egymástól térközzel elválasztva kiképzett, a végtelenített szalagoknak a hozzájuk tartozó fogópofáktól távoli mindegyik felületével folyadékos kapcsolatban álló csatornái, valamint a végtelenített szalagok valamelyikéhez kapcsolódó, a végtelenített szalag mentén több térközt körülvevő és így a túlnyomású folyadék tömített térből való elfolyását gátló, rögzített helyzetű tömítései vannak.

A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy a nyomópárnák rögzített helyzetű tömítéseinek egyike külső tömítésként van kialakítva, ezen belül több, azonban legalább egy a végtelenített szalagok valamelyikével kapcsolódó, rögzített helyzetű belső tömítés van kiképezve, és hogy a belső tömítések a végtelenített szalag mentén legalább egy-egy csatornát fognak körül.

A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy a külső tömítéseknek legalább egyike több belső tömítést fog körül.

A találmány szerinti berendezés jellemzője végül az is, hogy mindegyik végtelenített szalag a megfogó elemeket képező fogópofák két-két oldala mentén kiképzett fogak között van elhelyezve.

A találmány szerinti eljárást és berendezést részleteiben a berendezésnek egy a rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatban ismertetjük.

Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy példaképpeni kiviteli alakjának perspektivikus nézete, részben metszete.

A 2. ábra az 1. ábrán vázolt berendezés baloldali, azaz kimeneti végén levő szerkezetrészek baloldal irányából látható vázlatos nézete.

A 3. ábra a négy fogópofa és a szalag rúdhoz és extrudáló szerszámhoz viszonyított pályájának helyzetét szemléltető perspektivikus vázlat.

A 4. ábra az 1. ábrán vázolt berendezés hosszirányú metszete, részben nézete, amelyről az egyszerűsítés kedvéért egyes szerkezetrészeket, például a hajtó fogaskerekeket elhagytuk.

Az 5. ábra az 1. ábrán látható berendezés keresztirányú metszete, részben nézete.

A 6. ábra nagyított méretű perspektivikus metszet, részben nézet, amelyen a berendezés belső részei az

1. ábrához viszonyítva 45°-kal elfordított helyzetben vannak föltüntetve.

A 7. ábra az 1. ábrán látható berendezés jobb oldali, bemeneti részének metszete, amely főként a kalibráló szerszámot és a viaszoló szerkezetrészt mutatja.

A 8. ábra egy nyomópáma belső felületének és az ezen levő tömítő szerelvénynek nézete.

A 9. ábra a 8. ábrán látható nyomópárna külső felületének nézete, amelyen a hfltőcsatomák és folyadékot átvezető csatornák láthatók.

A 10. ábra a 9. ábrán föltüntetett 10—10 vonal menti metszet.

A 11. ábra a 10. ábrán láthatótól eltérő kialakítású nyomópárna vázlatos metszete.

Az 1. ábrán látható, találmány szerinti 10 berendezés segítségével tetszőleges hosszúságú munkadarabokból, például all rúdból folyamatos kisajtolással, extrudálással tetszőleges hosszúságú termék, például 12 huzal állítható elő.

A 3—6. ábrákon látható módon all rudat kisajtolási művelet közben a 10 berendezés 13 fogópofái tartják. Négy-négy 13 fogópofa együtt egy 21 megfogó elemet képez. A 13 fogópofákat 14 fogaskerekek 16 pálya mentén mozgatják, amely végtelenített, és amely egyenes 17 pályaszakaszokból és ívelt 18 pályaszakaszokból áll. A megfogó elemet képező 13 fogópofák oldalai akkor feküdnek össze, amikor a fogópofák fogó felületei a 11 rúdhoz kapcsolódnak. A végtelenített pályán folytonosan egymás után mozgó 13 fogópofák közül az egyegy megfogó elemet képező négy-négy fogópofa a 10 berendezés 20 bemeneti végénél, a kalibráló és viaszoló 19 szerelvény után találkozik egymással és a 11 rúddal, mint a 4. ábra mutatja. Az egymást követő négy-négy fogópofa révén képzett 21 megfogó elemek a viaszolt 11 rúdnak egymást követő részeit veszik körül (3. és 6. ábra). A 21 megfogó elemek a viaszolt 11 rudat a 23 szárral kiképzett 22 szerszámon keresztül előre tolják. Eközben létrejön a 12 huzal, amely a 10 berendezésből a 24 kimeneti végen távozik. A kimeneti végen a 13 fogópofák négy sora, négy lánca az eddigi X irányból kitér és továbbhalad széttartó, saját végtelenített 16 pályáján. Látható, hogy az egymást követő 21 megfogó elemek a bemeneti 20 vég és a kimeneti 24 vég között a 11 rúd körül egy folyamatosan X irányban mozgó nyomókamrát képeznek.

A 10 berendezést részleteiben főként az 1., 5. és 6. ábrák segítségével ismertetjük. A berendezés 20 bemeneti vége és 24 kimeneti vége között X irányban egy hosszú, középen 27 nyílással kiképzett 26 tömb van elhelyezve. A 27 nyílást teljes hosszán két-két sík, párhuzamos, egymással szemben levő 28, illetve 29 fal határolja.

A 10 berendezés 20 bemeneti vége közelében négy hidraulikus 31 motor van az X irányra merőleges közös síkban a 26 tömbre szerelve. A 31 motorokat előnyösen egy közös, a rajzokon nem ábrázolt hidraulikus tápegység révén működtetjük. A 31 motorok mellett, ezek síkjával párhuzamos síkokban további, négyes csoportokban elhelyezett, közös tápforrásból működtetett, hidraulikus 32, 33 és 34 motorok is vannak a 26 tömbre szerelve. A berendezés 24 kimeneti vége közelében további négy 35 motor van az X irányra merőleges közös síkban a 26 tömbre szerelve. A 31, 32, 33, 34 és 35 motorok megfordítható működésűek és így szivattyúként is dolgozhatnak. A 31, 32, 33, 34 és 35 motorok kimenő 36 tengelyei a 26 tömbben kialakított 38 furatokban levő 37 csapágyakban vannak ágyazva (5. ábra). A 36 tengelyeken egy-egy hajtó 14 fogaskerék van, amelyek a 27 nyílásba, a szomszédos 28 és 29 falak közötti 39 térbe nyúlnak.

Amint a 3., 5. és 6. ábrákon látható, a 13 fogópofák keresztmetszete az X síkra, illetve irányra merőleges Y—Z síkban prizma alakú, egyenlőszárú derékszögű háromszög. A 41 és 42 szárakat külső végükön 43 alap köti össze. Amikor a négy-négy 13 fogópofa egy-egy 21 megfogó elemet képez, a 13 fogópofák szomszédos 41, illetve 42 szárai összeérnek. A négy 13 fogópofából álló 21 megfogó elem közepén az Y—Z síkra merőleges irányú 44 nyílás van. Ekkor a 41 és 42 szárak egymást derékszögben metszik. A középső 44 nyílás alakja és mérete pontosan megfelel a viaszolt 11 rúd alakjának és méretének.

A 13 fogópofák 44 nyílást körülvevő részén előnyösen hornyolt felület van kiképezve. Ezek a hornyolt felületek jó érintkezést hoznak létre a viaszolt 11 rúd körüli, egymást követő 21 megfogó elemek között, továbbá korlátozott mértékű érintkezési felületekről gondoskodnak annak érdekében, hogy az esetleg az érintkezési felületekhez szivárgó nagynyomású folyadék csak egy korlátozott mértékű, az X irányban egymás után haladó megfogó elemeket szétválasztani törekvő erőt tudjon ébreszteni.

A 13 fogópofák külső sarkainál, azaz ahol a 41 és 42 szárak a 43 alaphoz csatlakoznak, 46 fogakból álló fog sor van kialakítva, amely az Y—Z síkra merőleges irányban, tehát az X irányban nyúlik el. A 46 fogak oldalirányú távolsága megközelítően fele a hajtó 14 fogaskerék fogai szélességének. Amint az 5. és 6. ábrából kitűnik, a két-két szomszédos 13 fogópofa sarkán kiképzett 46 fogak osztása azonos és a szomszédos fogak egymáshoz, egymás mellé pontosan illeszkednek. A két szomszédos 13 fogópofán levő fogakat a közös 14 fogaskerék egyszerre hajtja. Amíg a fogópofák a 26 tömb középső 27 nyílásában haladnak, a 14 fogaskerék a 13 fogópofákat egymás mellett tartja, ezek elöremozgásuk során nem tudnak egymástól elmaradni. További hidraulikus motorokat is építhetünk be azért, hogy a négy sorban, illetve láncban levő 13 fogópofákat végigmozgassuk a 26 tömbön kívül ievő 17 pályaszakasz és ívelt 18 pályaszakasz mentén is. Az egyes egyenes 17 pályaszakaszok mentén megfelelő kaparok is fölszerelhetők, amelyek a 13 fogópofákat szükség esetén zsírtalanítják.

Mindegyik 21 megfogó elemen négy, előnyösen négyszögletes 47 nyílás nyúlik keresztül az Y—Z síkra merőlegesen. E nyílások a középső 44 nyílás és a 46 fogak között vannak. A 47 nyílásokat két-két V alakú horony alkotja, amely hornyok a szomszédos 13 fogópofák 41, illetve 42 szárai által képzett felületekbe vannak bemunkálva. A négy 47 nyílás méretei megegyeznek a négy 48 vezetöelem külső méreteivel. A 48 vezetőelemek a 26 tömb belsejében a 10 berendezés 20 bemeneti vége és 24 kimeneti vége között X irányban nyúlnak el, és így a 21 megfogó elemek 27 nyíláson való végighaladása folyamán ezek kellő helyzetét és beállítását biztosítják. A 2. és 4. ábrán látható további, 49 vezetőelemek arra szolgálnak, hogy a fogópofákat a 26 tömbön kívüli egyenes 17 és ívelt 18 pályaszakaszok mentén a 41 és 42 szárak mentén kialakított V alakú hornyok segítségével vezessék.

A 10 berendezés 20 bemeneti vége és 24 kimeneti vége között a 13 fogópofáktól kifelé, a 26 tömb 27 nyílásán belül, a 28, illetve 29 falak mentén négy 51 nyomópáma van elhelyezve. Az 51 nyomópárnák a szomszédos 39 terek között a 28, illetve 29 falak teljes hossza mentén végignyúlnak. Az 51 nyomópárnák külső 53 felületében több 52 hűtőcsatorna van kiképezve (9. ábra), amelyek feladata a rajzokon nem ábrázolt forrásból származó hűtőközeg cirkuláítatása. Az 51 nyomópárnák 56 belső felületén 54 tömítő szerelvény van kialakítva (8. ábra), amely lényegében több belső 57 tömítésből és ezeket körülfogó külső 58 tömítésből áll.

A 26 tömb 27 nyílásán keresztül, az 51 nyomópámák belső 56 felülete mentén négy végtelenített 59 szalag halad végig (3. és 6. ábra). A végtelenített 59 szalagok például acélötvözetből vagy más olyan anyagból készíthetők, amelyek nagy nyomásnak, magas hőmérsékletnek és súrlódási igénybevételeknek ellen tudnak állni. A 26 tömbön és 21 megfogó elemeken az 59 szalag X irányban nyúlik keresztül, a 13 fogópofák láncának egymást követő 43 alapjai mentén és előnyös, ha a 21 megfogó elemen levő, szomszédos 46 fogak sorai közötti teret fedi. A négy 59 szalagot súrlódással hajtjuk, aminek következtében a 13 fogópofák végtelenített pályákon mozognak. A szalagok követik a 13 fogópofák 16 pályáit, ettől a 26 tömbön kívül csak egy kis részen válhatnak el, aminek célja a szalag és a hozzá tartozó fogó pofák hatékony hűtésének biztosítása. A végtelenített 59 szalagok arra szolgálnak, hogy a 26 tömbön belüli előre haladásuk közben az álló 51 nyomópárnák nyomó hatását a mozgó 13 fogópofákra átadják. Az 59 szalagok az 51 nyomópámák és 13 fogópofák között gyorsan cserélhető kopó felületeket képeznek. A szalagok erre alkalmas szakaszain megfelelő viaszoló szerkezetek alkalmazhatók, például a külső egyenes 17 pályaszakasz mentén.

A szorító nyomást nagy nyomású, áramló közeg segítségével visszük át a végtelenített 59 szalagokra. A nyomó közeget egy a rajzokon nem ábrázolt forrásból a 26 tömbben levő 61 csatornákon (6. ábra) és az 51 nyomópámákban levő 62 csatornákon keresztül (9. ábra) az 54 tömítő szerelvények segítségével juttatjuk el az 59 szalagok felületéhez. A hűtőfolyadék és a nagynyomású folyadék, illetve közeg keveredésének elkerülésére a hűtőcsatomákat valamilyen ismert módon tömitjük. A 10 berendezés 20 bemeneti végétől X irányban, azaz a viaszolt 11 rúd haladási irányában a folyadéknyomás mindegyik következő 62 csatornában és belső 57 tömítésben nő. ^ZA külső 58 tömítés feladata, hogy a különböző belső 57 tömítések és az 54 tömítő szerelvényt körülvevő tér között egy közbenső nyomásteret hozzon létre, ami a nagynyomású folyadék elszivárgási veszélyét jelentősen csökkenti.

A 11. ábrán a 8—10. ábrákon láthatótól eltérő kivitelű tömítés megoldás van szemléltetve. Ennél a megoldásnál az 51 nyomópáma külső 53 felületén is vannak tömítő elemek. A külső 52 hűtőcsatomák helyett itt belső 52' hűtőcsatornák vannak. Az 51 nyomópárna külső 53 felületén levő újabb 58' tömítés nagyobb felületet fog körül, mint a belső 56 felületen levő 58 tömítés. Ennek eredményeként a 61 és 62 csatornákon keresztül érkező nagynyomású folyadék az 51 nyomópárnákat sugárirányban befelé nyomja, a nyomópárnák nyomáskapcsolatba kerülnek a 13 fogópofákkal. Az 51 nyomópámák szélei hozzányomódnak a 13 fogópofákon levő 46 fogak széleihez, ami megakadályozza, hogy a fogópofák all rúd körül elforduljanak, illetve beszoruljanak.

Ismert jelenség, hogy sok fém és egyéb anyag képlékenysége, törés nélküli alakváltozásra való hajlama nő akkor, ha ezeket nagy nyomásnak vetjük alá. Ezt a hatást a szakirodalom „Bridgman hatás” néven ismeri. Találmányunk egyik alapgondolatát is az képezi, hogy az alakítani kívánt 11 rudat ilyen nagy nyomásnak vetjük alá. Ha például all rúd anyaga alumínium, akkor a 10 berendezést úgy kell tervezni, hogy a 22 szerszám közelében a 11 rúdra körülbelül 10 500kp/cm² nagyságú nyomás jusson, és ha a 11 rúd anyaga vörösréz, e nyomásnak körülbelül 17 500 kp/cm² nagyságúnak kell lenni. Ezek az értékek jelentősen meghaladják az alumínium, illetve réz folyáshatárát, és az ilyen nyomások hatására ezeknek az anyagoknak képlékenysége, illetve törés nélküli alakíthatósága jelentősen nő.

A 7. ábrán a kalibráló és viaszoló 19 szerelvény látható, amelynek kalibráló 63 szerszáma és ez után levő viaszoló 64 kamrája van. Egy a rajzokon nem látható forrásból a 64 kamrába folyamatosan egy megfelelő, csúszást közvetítő folyadékot táplálunk. E folyadéknak lehetőleg nagy viszkozitásúnak és nagy nyírásszilárdságúnak kell lenni. Ennek jól kell kenni a 22 és 63 szerszámot, all rudat jól kell nedvesíteni, ezenkívül visz kozitásának a nyomás, hőmérséklet és nyírófeszültség hatására csak minimálisan szabad változni. Az ilyen folyadékokat viszkózus folyadékoknak nevezzük, és ezek közül a találmány céljaira előnyös a méhviasz vagy polietilén viasz alkalmazása.

A kalibráló és viaszoló 19 szerelvényhez tartozik egy a szerelvény bemeneti végénél elhelyezett 67 leszedő, egy beljebb elhelyezett, a 11 rúdról a fölösleges viaszt a 64 kamra után eltávolító 68 letörlő, valamint a csatlakozó ház és a tartó szerelvény is. A kalibráló 63 szerszámon 69 csatornák nyúlnak keresztül a 64 kamrától a rajzon látható bemeneti 71 kamráig, amelyek feladata; hogy all rúd kezdeti méretre húzása előtt ezen viaszbevonat alakulhasson ki.

A találmány szerinti eljárás lényege és a berendezés működése a következő:

A rajzokon nem látható helyről beérkező 11 rúd egy adott hosszúságú, kezdeti szakaszát kézzel adagoljuk a berendezésbe. E kezdeti rúdszakaszt előzőleg az eredetinél valamivel kisebb átmérőjűre alakítjuk annak érdekében, hogy a kalibráló és viaszoló 19 szerelvényben való, X irányú tolása közben könnyen keresztül tudjon haladni a 63 szerszámon. All rúd ezután a 26 tömb 27 nyílásába kerül, majd abba a térbe, ahol a négy, fogópofákból álló lánc, illetve sor összetart és létrehozza a 21 megfogó elemeket. Mialatt all rúd kezdeti szakasza keresztülhalad a 64 kamrán, a 11 rudat 66 viaszból levő bevonattal látjuk el.

Ha all rúd kezdeti szakaszát már elég hosszan betoltuk a 21 megfogó elemek középső 44 nyílásába, működésbe hozzuk a megfelelő 31, 32, 33, 34 és 35 motorokat és ezek forgatni kezdik a hozzájuk tartozó hajtó fogaskerekeket. Előnyös, ha valamelyik motor, például a 35 motor fordítva, azaz szivattyúként működik, miáltal a 22 szerszám előtt olyan biztonsági nyomást tart fenn, amely a 21 megfogó elemek 13 fogópofáit X irányban egymáshoz szorítja, ami megakadályozza, hogy a viasz bevonat a fogópofák közé szivárogjon. A 35 motor úgy kapcsolható a 31, 32, 33 vagy 34 motorhoz, hogy ennek hajtását segítse.

A forgó 14 fogaskerekek a 13 fogópofák négy láncát vagy sorát a végtelenített 16 pálya mentén előre hajtják, eközben all rúd körül létrejönnek a 21 megfogó elemek, all rudat szorosan megfogják és az X irányban magukkal húzzák. A 21 megfogó elemeket mozgásuk közben a 48 vezetőelemek és közvetve a 27 nyílás falai vezetik. A 13 fogópofák különböző sorainak, láncainak 26 tömbön belüli azonos sebességét az biztosítja, hogy a 14 fogaskerekek mindegyike egyidejűleg két szomszédos fogópofa 46 fogaival kapcsolódik. így nem fordulhat elő, hogy a 26 tömbben levő 27 nyílásban valamelyik fogópofa a többitől elmaradjon.

A 10 berendezésbe a 20 bemeneti végen belépő, X irányba haladó 11 rúd minden szakasza először a kalibráló és viaszoló 19 szerelvényben levő 67 leszedővei kerül érintkezésbe (7. ábra). A 67 leszedő all rúd felületén levő port és egyéb szennyező anyagokat távolítja el. A 19 szerelvénybe érkező rúdszakasz ezután a 71 kamrában egy kezdeti viasz bevonatot kap, majd áthalad a kalibráló 63 szerszámon, miközben egy kezdeti méretcsökkenést szenved. Ezután a 64 kamrában újabb viasz bevonatot kap, amely bevonatot a 68 letörlő kí vánt vastagságúra állítja be, majd ez a rúdszakasz kilép a 19 szerelvényből és belép a 26 tömbben levő középső 27 nyílásba. A viaszolt 11 rúd mérete és alakja ekkor már megfelel a középső 44 nyílás méretének és alakjának, amely nyílás a 21 megfogó elemek közepén nyúlik végig.

All rúd a 26 tömbhöz jutva először abba a térbe kerül, ahol a négy sorban, illetve láncban mozgó 13 fogópofák összetartanak. Négy-négy egymáshoz kapcsolódó 13 fogópofa egy-egy 21 megfogó elemet képez, amely a viaszolt 11 rúd megfelelő szakaszát körülfogja. A négy 13 fogópofa 43 alapja eközben érintkezik a négy 59 szalaggal. A szalagokat a 13 fogópofákkal való súrlódásos kapcsolat hajtja előre. A szalagoknak az a feladata, hogy a nyomóerőt az álló helyzetű 51 nyomópárnáktól a 13 fogópofák felé közvetítsék. A fogópofák a közöttük levő rúdszakaszra X irányú csúsztató feszültséget visznek át abból a célból, hogy a rúdszakasz folyamatosan az alakító 22 szerszám felé haladjon. A 13 fogópofák által a közöttük levő rúdszakaszra átadott sugárirányú erők az X irányú előrehaladás folyamán fokozatosan nőnek, mert az egymást követő 62 csatornákban és az 51 nyomópárnák 54 tömitő szerelvényeinek egymást követő belső 57 tömítéseiben a folyadéknyomás egyre nő. így a 22 szerszám előtt a viasz bevonaton keresztül a rúdszakasszal közölt nyomás oly mértékben nő, hogy az adott rúdszakasz képlékenysége jelentősen megnő, aminek következtében az adott rúdszakasz hidrosztatikus folyási állapotban halad át a 22 szerszámon és 12 huzallá alakul. Az így létrehozott huzalszakaszhoz kapcsolódó 21 megfogó elem tovább halad előre és egy a 22 szerszámtól adott távolságban levő ponton a 13 fogópofák négy sora, illetve lánca ismét széttartóan eltávolodik egymástól, követik saját végtelenített 16 pályájukat visszafelé, a 10 berendezés 20 bemeneti vége irányában, ahol ismét összetartva ismét megfogják az előre haladó 11 rúd egy másik szakaszát.

Az ismertetett berendezés a találmány szerinti berendezésnek csupán egy példaképpeni kiviteli alakja. A találmány szerinti eljárással a körtől eltérő, más keresztmetszeti alakú munkadarabok is feldolgozhatok, illetve termékek is előállíthatok. Változhat például a fogópofák sorainak, illetve láncainak száma és más változtatások is végezhetők anélkül, hogy a találmány igénypontokban meghatározott jellemzőitől eltérnénk.

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás tetszőleges hosszúságú munkadarabok folyamatos extrudálására, amelynek során a munkadarab felületének alakító szerszám előtti szakaszára a felülettel folyamatosan érintkező elemen keresztül hosszirányú és erre merőleges irányú erőt viszünk, az erőt az alakító szerszám felé haladva növeljük és így a munkadarabban folyamatosan növekvő hosszirányú és erre merőleges feszültséget hozunk létre úgy, hogy a hosszirányú és merőleges feszültség-gradiensek különbsége az alakító szerszám előtt nem haladja meg a munkadarab anyagának folyáshatárát, azzal jellemezve, hogy a hosszirányra merőleges erőt munkadarabbal érintkező megfogó elemeknek a munkadarabbal ellentétes sík felületein fejtjük ki, a merőleges erőt a megfogó elemek sík felületeire sík nyomópámák révén támasztott szalagokon keresztül adjuk át, a megfogó elemek sík felületeit a munkadarab felületétől a munkadarab keresztirányú és hosszirányú nyúlása közben is változatlan távolságban tartjuk, és hogy a szalagot a megfogó elemekkel együtt mozgatjuk az alakító szerszám felé.
2. 2. Berendezés tetszőleges hosszúságú munkadarabok folyamatos extrudálására, amelynek extrudáló szerszáma és folyamatosan egymás után mozgatható, láncszerűen egymás után levő fogópofákból álló, egy szerszám előtti hely felé összetartó és e helytől a szerszámig mozgatható központi nyílást képező, majd egy a szerszám utáni helytől széttartó és végtelenített pályák mentén továbbhaladó megfogó elemei vannak, azzal jellemezve, hogy a megfogó elemeket (21) képező fogópofák (13) láncainak mindegyike az összetartási hely és a széttartási hely között egy végtelenített szalaggal (59) kapcsolódik, a szalag (59) a hozzá tartozó fogópofák (13) láncának megfogó elemek (21) részét képező fogópofáival az ezek által képzett központi nyílástól (44) távoli felületeik mentén kapcsolódik, és hogy a végtelenített szalagok megfogó elemekkel (21) ellenkező felületeire nyomóerőt átadó nyomópárnái (51) vannak.
3. 3. A 2. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hajtó fogaskerékből (14), motorból (31—35) és tengelyből (36) álló, a megfogó elemeket (21) hosszirányban mozgató hajtó szerkezet fogaskereke (14) a megfogó elemekkel (21) ezek fogópofái (13) két szomszédos láncának kerületi részével egyidejűleg kapcsolódóan van elhelyezve.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a megfogó elemek (21) fogópofái (13) mindegyik láncának legalább egy kerületi részén egy sorozat foga (46) van, és hogy a közös hajtó szerkezetnek két szomszédos fogópofa lánc szomszédos kerületi részei mentén levő fogakkal egyformán kapcsolódó fogaskerekei (14) vannak.
5. 5. A 2—4. igénypontok bármelyikében meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az összetartási hely és széttartást hely közötti pályaszakasznak legalább egy része mentén végignyúló és a megfogó elemek (21) két szomszédos fogópofa (13) láncával kapcsolódó vezetőelemei (48) vannak.
6. 6. A 2—5. igénypontok bármelyikében meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy nyomópámáinak (51) az összetartási és széttartási helyek között egymástól térközzel elválasztva kiképzett, a végtelenített szalagoknak (59) a hozzájuk tartozó fogópofáktól (13) távoli mindegyik felületével folyadékos kapcsolatban álló csatornái (62), valamint a végtelenített szalagok valamelyikéhez kapcsolódó, a végtelenített szalag mentén több térközt körülvevő és így a túlnyomású folyadék tömített térből való elfolyását gátló, rögzített helyzetű tömítései (57, 58) vannak.
7. 7. A 2. vagy 6. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomópárnák (51) rögzített helyzetű tömítéseinek (57, 58) egyike külső tömítésként (58) van kialakítva, ezenbelül több.

   azonban legalább egy a végtelenített szalagok valamelyikével kapcsolódó, rögzített helyzetű belső tömítés (57) van kiképezve, és hogy e belső tömítések (57) a végtelenített szalag (59) mentén legalább egy-egy csatornát (62) fognak körül. 5
8. 8. A 2. vagy 6. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a külső tömí téseknek (58) legalább egyike több belső tömítést (57) fog körül.
9. 9. A 2. vagy 4. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindegyik végtelenített szalag (59) a megfogó elemeket (21) képező fogópofák (13) két-két oldala mentén kiképzett fogak (46) között van elhelyezve.