HUT64962A - Method fo acylating 7-amino group of cephalosporane cycle - Google Patents

Description

A jelen találmány a cefalosporángyűrű 7-amino-cso portjának acilezési eljárására vonatkozik.

A 7-ACA [7-amino-3-(acetoxi-metil)-3-cefem-4-karbonsav], amely az (A) képletnek megfelelő szerkezetű, jól ismert vegyület, amely különféle szintézisek, különösen számos cafalosporin szintézisének kiindulási anyaga.

A legfontosabb cefalosporinok közül sokat a következő reakciólépésekkel állítanak elő:

a) egy adott esetben helyettesített amino-tiazolil-ecetsavval, amelynek aminocsoportja védett, a cefalosporingyuru

7-amino-csöpörtját megacilezik;

b) a védett aminocsoportról a védőcsoportot eltávolítják; és

c) adott esetben a cefalosporingyuru 3-(acetoxi-metil)-csoportját egy nukleofil ágenssel helyettesítik.

A fentebb említett reakciólépéseket tetszés szerint lehet variálni. Például a lépések sorozata lehet a), b) , c); vagy a), c), b), vagy c), a), b, ahogy azt a Journal of Antibiotics, 1978(dec): 1262-1271 irodalmi helyen és a

BE-A-823861 számú szabadalmi iratban (Takeda, CEFOTIAM) ismertetik.

A cefalosporingyuru 7-helyzetű aminopcsoportjának acilezését mindig olyan, adott esetben helyettesített amino-tiazolil-ecetsavval végzik, amelynek aminocsoportja védett, majd ezt a védőcsoportot eltávolítják.

A gyakorlatban használható, ismert védőcsoportok (például a tritil- és BOC) költséges kiindulási anyagok, a csoport bevezetéséhez kritikus körülmények és a védőcsoport eltávolításához speciális savas körülmények alkalmazását teszik szükségessé.

Az amino-tiazol-gyűrűnek közvetlenül az adduktumra való felvitelének az a gyenge pontja, hogy nagyon veszélyes reaktánsok, így diketének és anhidridek használatát igényli.

Meglepő módon azt találtuk, hogy óriási előnyök érhetők el, ha amino-védőcsoportként fenil-acetil-csoportot vagy fenoxi-acetil-csoportot alkalmazunk: ezek a védőcsoportok olcsók, könnyen bevezethetők, és kompatibilisek a karbonilt aktiváló körülményekkel, amelyek a 7-ACA-val való reakcióbalépéshez szükségesek.

A fenil- vagy fenoxi-^ecetsavaknak az amino-tiazolilecetsav aminocsoportjának védésére való felhasználása (a vegyület karboxicsoportjának aktiválása érdekében) nagyon fontos, mivel a védés következtében egy nagyon stabil adduktum jön létre, amelyet kémiailag roppant nehéz eliminálni, és így ez az addukt, az ilyen módon való védése következtében, anélkül vihető a következő kémiai reakciókba, hogy a védőcsoport ezekben résztvenne.

A továbbiakban még meglepő módon azt találtuk, hogy a fentebb említett védőcsoportok nagyon enyhe körülmények között szelektív módon eltávolíthatók egyszerű, vizes oldatban, lényegében szobahőmérsékleten, G penicillin amidáz vagy V penicillin amidáz jelenlétében végzett hidrolízissel. Ezen enzimek katalizáló hatása következtében az N-(fenil-acetil)vagy N-(fenoxi-acetil)-amino-tiazolil-csoport amidkötése sokkal nagyobb sebességgel hidrolizál, mint a reakció végtermékében a 7-es helyzetben jelenlevő amidkötés.

A G penicillin amidáz és V penicillin amidáz enzimek önmagukban ismertek, és alkalmazásukat már korábban, például a GB-A-1480850 és GB-A-14763100 számú szabadalmi iratokban ismertették, ezen enzimek segítségével (a kémiai helyett) enzimatikus úton állítottak elő 6-APA-t (6-amino-penicillánsavat) G penicillinből vagy V penicillinből, és 7-ADCA-t (7-amino-dezacetoxi-cefalosporánsavat) cefalosporin G-ből, illetve cefalosporin V-ból.

Ezért az N-fenil-acetil vagy N-fenoxi-acetil-védőcsoportok alkalmazása, amely védőcsoportok szelektíven eltávolíthatók vizes oldatban, enzimatikus hidrolízissel, anélkül hogy a molekulában jelenlevő ecetsavészter csoport is lehasadna, vagy különösen a 7-helyzetű amidkötés elhidrolizálna, gazdasági és környezetvédelmi szempontból is óriási fontossággal bír a cefalosporángyűrű 7-amino-csoportjának acilezési módszereire, különösen a 7-amino-tiazolil-cefalosporinok ismert szintéziseinél az aminocsoport védésére és szabaddátételére használt eljárásokra tekintettel.

Különös fontossággal bír az a tény is, hogy a reakció vizes környezetben játszódik le és nagy hozamot eredményez.

Következésképpen, a jelen találmány a cefalosporángyűrű

7-amino-csoportjának acilezési eljárására vonatkozik, amely szerint 7-ACA - védett amino-tiazolil - adduktumot állítunk elő oly módon, hogy az aminocsöpörtót egy olyan, adott esetben helyettesített amino-tiazolil-ecetsawal acilezzük, amelynek védett aminocsoportját aztán szabaddá tesszük, az eljárásra az jellemző, hogy a védőcsoportot fenil-acetil- és fenoxi-acetil-csoportok közül választjuk, és a védőcsoportot vizes oldatban, 0 és 50°C közötti hőmérsékleten, 5 és 9 kő zötti pH-η, G penicillin amidáz vagy V penicillin amidáz jelenlétében hidrolízissel távolítjuk el.

Azt találtuk, hogy a fenti hidrolízis különösen 15°C és 35°C közötti hőmérsékleten és 6 és 8 közötti pH-η végezhető jól el.

A találmány tárgyát képezik azok az új amino-tiazolil-ecetsavak és alfa-helyzetben helyettesített származékaik is, amelyek aminocsoportja fenil-karbonil-csoportként fenil-acetil- és fenoxi-acetil-csoporttal védett; és azok a 7-ACA - védett amino-tiazolil - adduktumok, amelyekben az aminocsoport fenil-karbonil-csoportként fenil-acetil- és fenoxi-acetil-csoporttal védett.

Természetesen a találmány kiterjed az új N-(fenil-acetil)- és N-(fenoxi-acetil)-, adott esetben alfa-helyzetben helyettesített amino-tiazolil-ecetsawal acilezett és 3-helyzetben helyettesített cefalosporinkokra is.

A jelen találmány jellegzetes vonásainak szemléltetésére néhány nem korlátozó kiviteli módot részleteiben ismertetünk .

A következő nem korlátozó jellegű példák a találmány bemutatására szolgálnak.

1.példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-acetamido]-cefalosporánsav előállítása

A) N-(Fenil-acetil)-amino-tiazolil-ecetsav (védett acilezőszer) előállítása

18,6 g (0,1 mól) amino-tiazolil-ecetsav-etil-észterhez 100 ml szerves, hidroxilcsoportot nem tartalmazó oldószerben, például metilén-dikloridban, tetrahidrofuránban, dioxánban, acetonitrilben vagy hasonlóban, 1,2 mólekvivalens szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében 0 és 5°C közötti hőmérsékleten 15,4 g (0,1 mól) fenil-ecetsav-kloridot adunk 15 perc alatt.

A reakció néhány óra alatt szobahőmérsékleten lejátszódik (vékonyréteg-kromatogramm: szilikagélréteg, etil-acetát:hexán = 7:3, Rf: kb. 0,7). A reakciólombikot jéggel lehűtjük, és a szerves fázist egymást követően híg sósavval, vizes hidrogén-karbonát-oldattal és vízzel mossuk. Az oldatot megszárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. Az olajos maradék magától megszilárdul. A terméket hexán és etil-acetát elegyéből átkristályosíthatjuk. Azonban erre nincs szükség, mivel a nyers terméket közvetlenül felhasználhatjuk a következő lépésben. Ez a lépés abból áll, hogy a fentebb kapott észter oldatát vizes nátrium-hidroxid-oldattal kezeljük, mégpedig olyan arányban, hogy minden 4 g hidrolizálandó észterre 1 g nátrium-hidroxidot számítunk. Az oldatok összekeverésekor enyhe hőfejlődés tapasztalható. A reakcióelegyet 5-6 órán át keverjük, ez elegendő a hidrolízis végbemeneteléhez. A reakció előrehaladását vékonyrétegkromatográfiásan követjük.

Amikor a reakció teljessé válik, az elegyet vákuumban bepároljuk az oldószer nagyrészének eltávolítására, eközben a forrás hőmérsékletét alacsonyan tartjuk, hogy elkerüljük az amidkötés hidrolízisiét. A reakcióelegyet aztán keverés közben vízzel hígítjuk, hűtjük, és sósavval megsavanyítjuk. A csapadék formájában kiváló N-fenil-acetil-amino-tiazolil-ecetsavat (az alábbiakban X vegyületet) szűréssel összegyűjtjük, majd a szűrőn vízzel mossuk, és végül megszárítjuk. így 22 g (79%) terméket kapunk.

B) 7-{[2-N-(Fenil-acetil)-amino-4-tiazolil]-2-acetil)amino- 3-(acetoxi-metil)-3-cefem-4-karbonsav előállítása

13,8 g (0,05 mól), az A) lépésben előállított X vegyületet 30 ml metilén-dikloridban 9,5 g (0,075 mól) oxalil-kloriddal és néhány csepp DMG-vel reagáltatunk szobahőmérsékleten, keverés közben. Amikor a gázfejlődés gyakorlatilag megszűnt, további 3 g oxalil-kloridot adunk az elegyhez, és enyhe visszafolyatás közben 30 percig melegítjük. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároljuk. A maradékot, amely élénk zöld színű, 50 ml metilén-dikloriddal elegyítjük, és cseppenként, keverés közben és nitrogén alatt, -10°C-on 12,2 g (0,045 mól) 7-ACA és 40 ml trietil-amin 100 ml metilén-dikloriddal készült oldatába csepegtetjük.

Amikor az adagolást befejeztük, a hőmérsékletet hagyjuk szobahőfokra emelkedni, majd a reakcióelegyet hideg vízzel és híg sósavval mossuk.

A megszárított szerves fázist bepároljuk, ekkor olajos vörös anyag marad vissza. Ez az anyag vákuumban alaposan megszárítva megszilárdulhat.

Azonban, ha kevés etil-alkohollal 50-60°C-on melegít jük, kristályos szilárd anyag (Y vegyület) képződik, amelyet szűréssel összegyűjtünk, tömege 16,7 g (67%). Hasonló hozamot eredményez, ha a 7-ACA metilén-dikloridos szuszpenziójához 2 mólekvivalens BSA-t adunk, teljes feloldódásig, majd a trietil-amint és végül a savkloridot adjuk az oldathoz .

A fenti vegyületet más módon is előállíthatjuk:

13,8 g (0,05 mól) A) lépésben kapott sav, 300 ml tetrahidrofurán és 6,2 g (0,06 mól) N-metil-morfolin elegyéhez

5,4 g etil-klór-formiátot adunk. 3 óra eltelte után, szobahőmérsékleten 13,6 g (0,05 mól) 7-ACA-t, 50 ml metilén-dikloridot és 50 ml trietil-amint adunk a fenti reakcióelegyhez.

A komponenseket 12 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk reagálni, majd az elegyet vákuumban bepároljuk. A maradékot metilén-dikloriddal hígítjuk, és híg sósavval és vízzel több alkalommal mossuk, majd megszárítjuk. Az oldószer lepárlása után kapott vöröses maradékhoz etil-alkoholt adunk, így szilárd 7-ACA - védett amino-tiazolil- adduktumot (Y vegyületet) kapunk, amelyet szűrünk. A termék tömege 14 g (59 %) .

C) Enzimatikus hidrolízis

5,3 g Y vegyületet, amelyet az előző B) lépésben kaptunk, 120 ml vízben szuszpendálunk, és a szuszpenzióhoz IN nátrium-hidroxidot adunk 8-as pH-η és 36°C-on. Az összes szilárd anyag feloldódik 10-15 perc alatt. Az oldathoz 500 egység PGA enzimet adunk, és a hidrolízist HPLC módszerrel követjük, mivel az fogyott bázis és a hidrolízis előrehala dása között nincs közvetlen összefüggés. Amikor a kiindulási anyag elreagált, az immobilizált enzimet kiszűrjük, a reakcióelegyet vákuumban 50 ml térfogatra bepároljuk, majd lehűtjük, és a pH-ját 3,6-re állítjuk. A kivált csapadékot összegyűjtjük, és a szűrőből abszolút etil-alkohollal kimossuk. A termék 7-[2-(2-amino-tiazol-4-il)-acetamido-cefalosporánsav, amelyet vizes etanolból átkristályosíthatunk. A hozam 3,3 g (80 %).

2.példa

7-[2-(2-Amino-4-tiazolil)-acetil-amino]-3-{{1-[2-(dimetil-amino)-etil]-lH-tetrazol-5-il}-tio]-metil-8-oxo-5-tia-l-aza-biciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav.2HC1 előállítása (CEFOTIAM) g (12,1 mmol), az 1.példa C) lépésében leírt módon előállított 7-[2-(2-amino-tiazol)-4-il]-acetamido-cefalosporánsavat 40 ml vízben oldunk, és 2,3 g (13,2 mmol) 1-[2-(dimetil-amino)-etil]-lH-tetrazol-5-tiollal (Z vegyület) 2,18 g (26 mmol) nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében, 70°C-on reagáltatunk. Az elegyet 2 órán át 70°C-on tartjuk, és a reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiásan követjük.

Az elegyet ezután 20°C-ra hűtjük, és az oldatot 7-es pH-η XAD 1180 adszorbensre visszük.

A terméket víz és metanol elegyével eluáljuk, a termékben gazdag frakciókat vákuumban bepároljuk, és a cefotiámot izopropanol és tömény sósav hozzáadásával kristályosítjuk, majd szűrjük és vákuumban szárítjuk. Moláris hozam: 67 %.

Előállítás más módon:

mmol, az 1.példa C) lépésében előállított 7-[2-(2-amino-tiazol-4-il)-acetamido]-cefalosporánsavat 20 ml fentebb említett Z vegyülettel 150 ml tetrahidrofurán:1^0 = 1:1 elegyben és 40 mmol nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében 4 órán át reagáltatunk 60°C-on, nitrogén alatt.

A reakció befejeződése után az oldatot vákuumban bepároljuk, a pH-ját 7-re állítjuk, és az oldatot 3 alkalommal 40-40 ml metilén-dikloriddal extraháljuk. A visszamaradó vizes szuszpenziót tovább koncentráljuk, és tömény sósavval pH 3,0-ra savanyítjuk, majd 0°C-ra hűtjük, és szűrjük. A szilárd anyagot izopropanolban 30 percig 50°C-on melegítve tisztítjuk, majd hűtjük, szűrjük és szárítjuk.

A moláris hozam: 58%.

3.példa

Cefotiam előállítása

A) 7-Amino-cef-3-em-3-{1-[2-(dimetil-amino) - etil]-lH-tet razol-5-tiol}-4-karbonsav előállítása

15,3 g (88,3 mmol) 1-[2-(dimetil-amino)-etil]-lH-tetrazol-5-tiol (Z vegyület) és 100 ml trifluor-ecetsav elegyét -5°C-ra hűtjük. 24 g (88,1 mmol) 7-ACA-t adunk hozzá részletekben, 30 perc alatt, 0 és -5°C közötti hőmérsékleten. A 7-ACA elreagálását vékonyréteg-kromatográfiásan

követjük. A reakció befejeződése után a trifluor-ecetsavat vákuumban, 45°C-on lepároljuk. A maradékhoz 50 ml tetrahidrofuránt adunk.

A kivált csapadékot ezután vákuumban kiszűrjük. A szilárd anyagot vízben, 7-es pH-η nátrium-hidrogén-karbonáttal kezeljük a cím szerinti bázis felszabadítására, amelyet fehér szilárd anyag formájában kapunk, vákuumban szűrünk és szárítunk.

A hozam: 76%.

Előállítás más módon:

15,3 g (88,3 mmol) fentebb említett Z vegyülethez 100 ml metánszulfonsavat adunk, és az elegyet +5°C-ra hűtjük Ezután kis részletekben, 0 és +5°C közötti hőmérsékleten 24 g (88,1 mmol) 7-ACA-t adunk hozzá.

A reakció végbemenetele után a cím szerinti vegyület dimetánszulfonát sójának kikristályosítása céljából 100 ml izopropilsavat adunk az elegyhez.

Szűrés után a szilárd anyagot 80 ml vízbe tesszük, és a pH-t nátrium-hidrogén-karbonáttal 7-re állítjuk. 30 ml izopropanolt adunk az elegyhez, és a cím szerinti vegyületet 15°C-on hagyjuk kristályosodni.

Hozam: 78%

NMR (delta, DMSO-dg):

2,58 (6H, s, Ndimetil); 3,22 (2H, t, hetero N-metilén); 3,52 (2H, q, AB 2-CH₂); 4,24 (2H, q, 3-CH₂); 4,60 (2H, m, CH₂Ndimetil); 4,76 (1H, d, 6-CH); 4,94 (1H, d, 7-CH).

B) N-Fenil-acetil védett 3-helyettesített cefalosporin előállítása mmol védett acilezőszert (X vegyületet) 10 mmol vízmentes dimetil-formamidban és 20 ml metilén-dikloridban 10 mmol N-metil-morfolinnal reagáltatunk -30°C-on. Ezután 10 mmol etil-klór-formiátot adunk hozzá, és az elegyet még 30 percig -30°C-on tartjuk, majd 10 mmol A) lépésben kapott vegyület 10 ml dimetil-formamiddal, 20 ml metilén-dikloriddal és 10 mmol N-metil-morfolinnal készült oldatához adjuk. A kondenzációs reakció 1 óra alatt végbemegy. Az oldószert vákuumban lepároljuk, a maradékot kevés vízzel felvesszük, és az elegy pH-ját tömény sósavval 3,5-re állítjuk. A kristályos szilárd anyagot ezután kiszűrjük, és izopropanolban 4°C-on tisztítjuk. A moláris hozam 65%.

Előállítás más módon:

mmol védett acilezőszert (X vegyületet) 20 mmol A) lépésben kapott vegyülettel reagáltatunk 3 órán át 200 ml acetonitril:víz = 1:1 elegyben, 50 mmol nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében, nitrogénatmoszférában, 65°C-on.

A reakció befejeződése után az elegyet vákuumban bepároljuk, a pH-t 7,0-re állítjuk, és 2 x 45 ml metilén-dikloriddal extrahálunk. A vizes szuszpenziót aztán tovább koncentráljuk, a pH-ját 3,5-re állítjuk, majd a kivált anyagot szűrjük.

A szilárd anyagot ebben a formában enzimatikusan hidrolizálhatjuk, vagy tisztíthatjuk oly módon, hogy izo-propil13

-alkoholban melegítjük, szűrjük és szárítjuk.

Hozam: 55%.

NMR (delta, DMSO-d₆):

2,62 (6H, s, Ndimetil); 3,40 (2H, t, hetero N-metilén); 3,50 (2H, q AB, 2-CH₂); 3,65 (2H, s, CH₂-Ph); 3,76 (2H, s, CH₂CO) ; 4,25 (2H, q AB, 3-CH₂); 4,65 (2H, m, -CH₂-Ndimetil);

5,05 (1H, d, 6-CH); 5,65 (1H, q, 7-CH); 6,92 (1H, s, tiazol

5-H) ; 7,30 (5H, m, Ph).

C) Enzimatikus hidrolízis g (15,5 mmol) a fenti B) lépésben előállított N-fenil-acetil-védett cefalosporint 100 ml vízben szobahőmérsékleten diszpergálunk, és aztán 1 N nátrium-hidroxid-oldattal 7,5-es pH-η oldatba viszünk.

Az oldathoz 10 g, Eupergit C-n immobilizált (170 IU/g)

PG amidázt adunk, majd az enzimatikus hidrolízist egy automata titrátor és IN nátrium-hidroxid segítségével követjük.

A fogyott bázis megfelel a képződött cefotiámnak (a reakciót vékonyréteg-kromatográfiásan is ellenőrizzük). Az enzimet a reakció befejeződése után kiszűrjük, és az oldatot XAD 1180 adszorbensen engedjük át.

A cefotiámot tartalmazó eluátumot bepároljuk, 4 N sósavban a maradékot felvesszük, és izopropanol hozzáadása után a cefotiám-hidroklorid kikristályosodik. A terméket szűrjük és vákuumban szárítjuk.

A moláris hozam: 72%.

4.példa

Cefotaxim előállítása

A) N-(Fenil-acetil)-amino-tiazol-alfa-(metoxi-imino)-ecetsav előállítása g (metoxi-imino)-amino-tiazol-ecetsav, 100 ml metilén-diklorid és 20 ml trietil-amin elegyét 0°C-on és keverés közben 1,2 mólekvivalens fenil-ecetsavkloridhoz adjuk. Néhány óra eltelte után 10 ml trietil-amint és 0,5 ekvivalens kloridot adunk még az elegyhez. A reakció egy éjszaka alatt végbemegy. A szerves fázist vízzel mossuk, majd szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kevés etanollal feliszapoljuk, ami az esetleg jelenlevő fenil-ecetsavat eltávolítj a.

Hozam: kb. 80%.

¹H-NMR (DMSO-d₆):

3,75 (2H, s, PhCH₂); 3,90 (3H, s, NOCH₃); 7,30 (5H, m, Ph) ;

7,50 (1H, s, SCH); 12,75 (1H, s, COOH).

B) N-(Fenil-acetil)-cefotaximin előállítása g, a 4.példa A) lépésében kapott terméket 60 ml vízmentes tetrahidrofuránban, 5°C-on 0,65 g (0,5 mól) diciklohexil-karboimiddel reagáltatunk. Az elegyet ezen a hőmérsékleten 30 percig, majd szobahőmérsékleten további 30 percig keverjük.

A képződött diciklohexil-karbamid csapadékot kiszűrjük, és a szerves fázist -20°C-ra hűtjük.

0,85 g 7-ACA 15 ml metilén-dikloriddal és 2 ml trietil-aminnal készült oldatát néhány perc alatt a fenti oldathoz adjuk. A hőmérsékletet ezután emelkedni hagyjuk, és a reakciót még 3 órán át folytatjuk. Az oldatot bepároljuk, és a maradékot dioxánban felvesszük, amely maradék N-fenacetil-cefotaximból és N-fenacetil-amino-tiazol-alfa-metoxi-imino-acetil-tiazol-ecetsavból áll, ez utóbbi dietil-amin sója formájában. Szűrés és szárítás után a maradékot etil-acetátból átkristályosítva a kívánt N-fenacetil-cefotaximot kapjuk.

Úgy is eljárhatunk, hogy a két fentebb említett vegyületből álló keveréket kevés metilén-dikloriddal digeráljuk, amelyben az N-fenacetil-amino-tiazol-alfa-metoxi-imino-ecetsav kevésbé oldódik, és aztán a metilén-dikloridos oldatot bepároljuk, a maradékot pedig etil-acetátból kristályosítjuk.

Moláris hozam: 71%.

¹H-NMR (DMSO-dg):

2,05 (3H, s, COCH₃); 3,55 (2H, q AB, 2-CH₂); 3,75 (2H, s,

PhCH₂); 3,90 (3H, s, NOCH3); 4,65-5,0 (2H, q AB, 3-CH₂);

5,18 (1H, d, 6-CH); 5,85 (1H, q, 7-CH); 7,3 (5H, m, Ph); 7,4 (1H, s, SCHC); 9,75 (1H, d, CONH); 12,8 (1H, s, COOH).

C) Enzimatikus hidrolízis

0,5 g N-fenacetil-cefotaximot 2 ml acetonitrilben oldunk, és az oldatot keverés közben 25 ml 8-as pH-jú pufferhez adjuk.

Kb. 400 UI Eupergit C-n immobilizált PGA-t adunk az elegyhez, és a 37°C-on végzett hidrolízis előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiásan követjük. A reakció 40-50 perc alatt végbemegy. A reakcióelegyet szűrjük, majd nagyon kis térfogatra bepároljuk, végül 0°C-on savanyítjuk. A cefotaximot szűréssel elkülönítjük, majd kevés etil-acetátban újra oldjuk, hűtjük és szűrjük a fenil-ecetsav maradékának eltávolítására.

Moláris hozam: 65%.

5.példa

A 4.példában leírt reakciót ismételve úgy találtuk, hogy más fontos cefalosporinok, így a ceftaridim, cefmenoxim, ceficim, ceftriaxon, cefodizim, ceftibuten, ceftizoxim, cefepin is előállíthatok.

A 7-ACA - védett amino-tiazolil adduktumokból, amelyek adott esetben 3-as helyzetben helyettesítettek, és az aminocsoport védőcsoportja fenil-acetil-csoport, 7,5-es pH-n, aceton jelenlétében vagy távollétében 10 %-os oldatot készítünk, és PGA jelenlétében hidrolizálunk, miközben a pH-t bázis adagolásával állandó értéken tartjuk. Ezekben az esetekben is bebizonyosodott, hogy a PGA hidrolitikus hatása szelektív, ami a cefalosporin 7-helyzetű amidkötését illeti. Az enzimatikus hidrolízis végén a PGA-t szűréssel összegyűjtjük, az oldatot vákuumban bepároljuk, enyhén megsavanyítjuk, és vízzel nemelegyedo oldószerrel extrahálva a fenil-ecetsavat eltávolítjuk. A vizes fázist kis térfogatra bepárol- 17 * ··«

juk, és a fentebb említett cefalosporinokat kinyerjük.

Természetesen, néhány olyan cefalosporin esetében, amelynek az oldalláncában levő savas csoportot terc-butil-észter formájában megvédtük, az utolsó lépésben, enyhén savas hidrolízissel a védőcsoportot el kell távolítani.

A fenil-ecetsavas N-védett sorozatra leírt eljárás érvényes azokra az esetekre is, amikor fenoxi-ecetsav molekularész a védőcsoport, ilyenkor a V penicillin amidáz enzimet használjuk.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás a cefalosporángyurű 7-amino-csoportjának acilezésére, amely szerint 7-ACA - védett amino-tiazoliladduktumot állítunk elő oly módon, hogy az aminocsöpörtót egy olyan, adott esetben helyettesített amino-tiazolil-ecetsawal acilezzük, amelynek védett aminocsoportját aztán szabaddá tesszük, azzal j ellemezve , hogy az amino-védőcsoportot a fenil-acetil- és fenoxi-acetil-csoport közül választjuk, és a védőcsoportot vizes oldatban, 0 és 50°C közötti hőmérsékleten, 5 és 9 közötti pH-η, G penicillin amidáz vagy V penicillin amidáz jelenlétében hidrolízissel távolítjuk el.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hidrolízist 15 és 35°C közötti hőmérsékleten, és 6 és 8 közötti pH-η végezzük.
3. 3. Amino-tiazolil-ecetsav és alfa-helyettesített származékai, amelyek aminocsöpörtja fenil-karbonil-csoportként fenil-acetil- vagy fenoxi-acetil-csoporttal védett.
4. 4. 7-ACA - védett amino-tiazolil-adduktum, amelyben az aminocsoport fenil-karbonil-csoportként fenil-acetil- vagy fenoxi-acetil-csoporttal védett.

   -· 4 ····
5. 5. N-(Fenil-acetil)-cefalosporin.
6. 6. N-(Fenil-acetil)-3-helyettesített cefalosporin.
7. 7. N-(Fenoxi-acetil)-cefalosporin.
8. 8. N-(Fenoxi-acetil)-3-helyettesített cefalosporin.